Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
USA 2017-Trump tényleg szétrúgja a Soros-féle ultraliberális
  2017-12-28 18:15:42, csütörtök
 
 










USA 2017 - Trump tényleg szétrúgja a Soros-féle ultraliberális világrendet
2017.12.27.


A bukott demokraták, élükön Obamával és a Clinton klánnal, háttérben Sorossal abban reménykedtek, hogy rá tudják kényszeríteni Donald Trumpot arra, hogy föladja terveit és belesimuljon az áltáluk létrehozott liberális világba. Nagyobbat nem is tévedhettek volna Sorosék! Trump nyélgázzal indított és - akárcsak a kampányában - nem kikerülte az akadályokat, nem lavírozott, hanem faltörő kos módjára áttört rajtuk.







Az évet egy nem hagyományos sajtótájékoztatóval indította a megválasztott, de még be nem iktatott elnök. Nyilvánvalóvá tette, hogy a kampányban tett ígéreteit komolyan gondolja és végre is akarja hajtani. Ennek lényege: ,,Amerika az amerikaiaké!". Az Obamacare eltörlésével gyakorlatilag teljesen lenullázza elődje politikai hagyatékát. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy tervei sok ponton egybecsengenek az illiberális világot meghirdető orbáni politikával: ragaszkodott a bevándorlás szigorításához, többi között a fal építéséhez a mexikói határra. Nem tett le a nagyarányú adócsökkentésről, a munkahelyteremtésről, a hazai vállaltok támogatásáról.







Közben a bukott Soros-Obama-Clinton klán folytatta a Trump elleni mocskos kampányt. Soros fizetett ügynökei lázítottak országszerte, még a beiktatás előtt is zavarkeltéssel, mocskolódással próbálták megakadályozni Trumpot abban, hogy átvegye az országirányítását, majd az eskütétel után a lemondatását akarták elérni. Egyesek odáig mentek, hogy törvénytelenségre próbálták rávenni az elektorokat, míg mások - köztük egy pornókirály - elmebeteg összeesküvése elméleteket gyártottak és terjesztettek Trump győzelmével kapcsolatban. Aztán év közben, ahogy egyre frusztráltabbak lettek a liberálisok, egyesek a leváltását kezdeményezték, a legundorítóbb politikusaik pedig már Trump meggyilkolását vetették föl.







Trump azonban nem hátrált, holott a saját pártja - a pártvezetők ígéretei ellenére - sokszor nem állt mögötte.

Az eskütétel után aztán neki is állt dolgozni az elnök. Annak ellenére, hogy már stábját nehezen tudta csak összeállítani, mert amint szóba került valaki, az illető rögvest a balliberális elit illetve média alpári és sokszor hazug támadásainak kereszttüzébe került. Sorosék arra utaztak, hogy azokat az embereket kilőjék Trump mellől, akik az illiberális - amerikai szóhasználattal: alt right - kampányát győzelemre vitték az elnökválasztáson. Sok esetben sikerrel jártak, hiszen az elnök számos közeli munkatársának hamarosan - voltak, akiknek pár nap után - távozniuk kellett, olyan erős médiakampány indult a lejáratásukra. Így járt például a magyar származású elnöki tanácsadó. Gorka Sebestyén is, akit állandóan antiszemitának gyaláztak.







Közben azért nem feledkezett el az őt gyalázó Soros-Obama-Clinton klánról sem, nem kímélte őket, ha kellett, keményen visszavágott.

A bukott elnökjelölt, Hillary nem bírt magával, többször alpári módon támadta az elnököt és maga is nagyban gerjesztette az indulatokat. Hillary egyébként nem láthatóan nem épült föl a választási vereség okozta idegösszeomlásából és képtelen volt megemészteni az újabb kudarcot. Radásul, mint kiderült, még akár törvénytelen eszközöket is bevetettek a győzelem érdekében. Egy idő után már nem csak Trumpot, hanem Obamát és a saját pártját is hibáztatta. Szerinte mindenki hibás volt, csak ő nem... Ezt persze nem mindenki hagyta szó nélkül, különösen azok után, hogy kiderült, Hillary javára elég erőteljesen csaltak a demokraták oldalán, de még nagyobb volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy a bukott elnökjelölt a saját pártját lényegében meglopta, kifosztotta...







Soros a legaljasabb mocskos kampányt vetette be Trump ellen. Folyamatosan azt híresztelték, hogy Trump a kampányban összejátszott az oroszokkal, sőt, az oroszok közbeavatkozásának köszönheti a győzelmét. Ezzel gyakorlatilag folyamatosan kétségbe vonták a legitimációját. Mindezt egy olyan aktára alapozva, amely - mint utóbb kiderült - hallomásokra épült és Hillary rendelte meg a kampányban Trump ellen... Soros még akkor sem hagyta abba ezt a lejárató aljas akcióit, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen inkább Hillaryt pénzelték az oroszok, sőt, Obama és Hillary emberei heti szinten találkoztak orosz illetékesekkel, diplomatákkal.







A vizsgálat, amelyet a balliberális elit kierőszakolt az ,,orosz kapcsolatok" kivizsgálására azóta is folyik, ám mindeddig semmi lényegit nem tudtak előásni Trump ellen, arra azonban kiválóan alkalmas, hogy a közvéleményt folyamatosan az elnök ellen hangolják és kétségbe vonják a legitimitását. A vádak között olyan szánalmas állítások is voltak, hogy Trumpot öt nő fölajánlásával akarták megvesztegetni...

Az év közben zuhant Trumpra és a világra az egyre őrültebb módon viselkedő Észak-koreai diktátor ügye. A bomlott elméjű kommunista zsarnok rakétatesztjeivel és állandó fenyegetőzésével valóságos háborús pszichózist okozott. Trump itt sem követte a liberálisok által ajánlott és eddig követett ,,tárgyalgatunk és engedgetünk és megússzuk valahogy" taktikát. Az elmebeteg zsarnokkal úgy bánt, mint egy elmebeteg zsarnokkal, nem pedig mint egy potenciális tárgyalóféllel. Trump nem félt nyíltan megfenyegetni az Észak-koreai diktátort, egyértelművé téve, hogy ha kell, a teljes fegyverarzenált beveti az Egyesült Államok és szövetségeseinek védelme érdekében. A diktátor, bár sokáig még inkább fenyegetőzött, lassan kezdi belátni, hogy Trumpot nem fogja engedményekre bírni, mint a korábbi liberális vezetőket... A kardcsörtetésnek valószínűleg nem lesz vége, de egyrészt nem lett igazuk azoknak a jajongóknak, akik Trump politikája kapcsán atomháborút vizionáltak, másrészt Trump bebizonyította, hogy a zsarnokkal tárgyalások és engedmények nélkül hatékonyabban lehet bánni.







Ugyanígy szinte világháborút vizionált a balliberális média és világ, amikor Trump, eleget téve az USA régóta érvényben lévő törvényének Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként. Jószerével nagyobb lázadás volt az USA balliberális köreiben, mint az arab világban. És persze ebből sem lett, nem hogy világháború, de még egy nemzetközi válság sem...

De Trump a hazai vizeken sem tétlenkedett és meghátrálás, tárgyalgatás helyett bátran beleállt a csatákba a számára fontos kampányígéreteinek végrehajtásáért. Egyik legfontosabb ígérete - és ebben elvileg kivételes egységben állt mögé a republikánus párt is - a kötelező egészségbiztosítási törvény, az úgynevezett Obamacare eltörlése volt. Az árulásokkal is szegélyzett elnöki harc eredményeként azonban év végére gyakorlatilag sikerült ezt megvalósítani. A mexikói határra épülő falról sem tett le, a megvalósítása - minden balliberális nemzetközi fölháborodás ellenére - folyamatban van. Év végére ráadásul egy újabb nagy csatát nyert meg Trump. A szintén republikánus árulásokkal hátráltatott harcának végén decemberben elfogadta mindkét ház az utóbbi harminc év legnagyobb adócsökkentési programját. Ugyanaz a politikai filozófia vezette, mint Orbánt: a dolgozó családok erősítése és a hazai vállalkozások támogatása a munkahelyteremtés érdekében. Ez persze az ingyenélők számára a szavazatokért segélyt osztogató balliberálisoknak nagyon nem tetszik.







Összességében tehát - bár Trumpot úgy állítja be a balliberális média világszerte mint elefántot a porcelánboltban - az elnök valójában következetesen halad azon az úton, hogy szétverje a Soros-félék liberális diktatúráját.













  
 
0 komment , kategória:  Média  
Kifelé a csapdából
  2017-12-28 13:15:43, csütörtök
 
 







KIFELÉ A CSAPDÁBÓL
(Bogár László írása a Magyar Hírlapban, december 28., csütörtök)


"Már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres."

A most búcsúzó 2017-es év értékelésével párhuzamosan lassan itt az ideje annak is, hogy megvonjuk a most már csaknem nyolc év mérlegét is. Annak a nyolc évnek a mérlegét, amely először tett komoly kísérletet arra, hogy értelmezze azt a csapdát, amiben igen régóta vergődik a magyar társadalom és gazdaság, és egyben arra is, hogy legalábbis elkezdődjön kivergődésünk e történelmi csapdából.

Talán azzal lehetne kezdeni ezt a rövid áttekintést, hogy Magyarország most már több mint egy évszázada próbál ,,felzárkózni" Európa leggazdagabb országainak anyagi színvonalához, jövedelmi és vagyoni helyzetét sikeresen közelíteni azokhoz. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a probléma a Szent István és Hunyadi Mátyás uralkodása közötti fél évezred során nem volt értelmezhető, mert akkoriban a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországa minden létező anyagi, fizikai, szellemi mutatóját tekintve nagyjából azonos szinten állt Európa leggazdagabb vidékeivel. Mátyás király halála után kétszáz évvel azonban kietlen és szétdúlt pusztaság volt az ország, elvesztve anyagi, fizikai és szellemi vagyonának nagy részét, hatalmi szempontból is kifosztott és alávetett helyzetben. Bár voltak szép reményű kísérletek, de ezt követően már szinte sohasem sikerült a leggazdagabb nyugat-európai országok anyagi, jövedelmi mutatóinak a felét sem elérni. Az elmúlt százötven év során ez mindössze három alkalommal sikerült a nagyon hosszú távú idősorokkal foglalkozók szerint, 1911-ben, 1941-ben és 1971-ben.

Talán nem a dolgok ,,elkiabálása", ha az elmúlt nyolc év teljesítményei és ezek feltehetőleg 2018 utáni folytathatósága nyomán reménykedni kezdünk abban, hogy 2021-ben újra elérhetjük a leggazdagabb nyugat-európai országok fajlagos jövedelemmutatóinak ötven százalékát. Látható, hogy az első és a második világháború előtti maximum-pozíciónk újra eléréséhez mindkét esetben harminc évre volt szükség. Ám most a legutóbbi felzárkózási kísérletünk során ugyanezt a teljesítményt ötven év alatt leszünk képesek elérni. Ennek az az oka, hogy a ,,rendszerváltás" fedőnéven elhíresült ,,harmadik világháborús" vereségünk, veszteségünk nagyjából olyan súlyú volt, mint az előző két ,,rendes világháborúé" együttvéve. És valóban, a globális hatalomgazdaság ,,láthatatlan" birodalmától elszenvedett katasztrofális vereségünk 1970 és 2010 között nem egyszerűen újabb birodalmi alávetés és kifosztás volt, hanem egyúttal olyan csapás, amelyet szabadságként, felemelkedésként, jólétként és demokráciaként kellett ünnepelni a kifosztott bennszülötteknek, és így sokkal hosszabb idő kellett még magának az újabb brutális vereségnek a felismeréséhez is. Amikor Orbán Viktor 2010-ben azt mondta, hogy mindez forradalom és szabadságharc, talán ő maga sem gondolta, hogy e kihívás mélysége és súlyossága minden elképzelhető szintet felülmúl majd.

A globális hatalomgazdaság ,,nem létező" birodalmával való összeütközések az elmúlt évek során olyan intenzitású konfliktusmezőt hoztak létre, amelyek Magyarországot a globális véleményhatalmi terror célpontjává tették, és valószínűleg teszik majd a jövőben is. Bár a háború negatív végösszegű játszma, ám azt most már egyértelműen rögzíthetjük, hogy e nélkül az elnyúló konfliktussorozat nélkül nem lett volna, sőt ma és a jövőben sem lenne esély arra, hogy a százötven éve zajló, eddig alapvetően sikertelen felzárkózási kísérletünket mégiscsak sikerre vigyük.

De vajon mi volt a kudarc alapvető oka, és most miért látszik megnyílni a sikerhez vezető út Magyarország számára? Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy ha egy ország belső erőforrásokból nem képes beindítani felzárkózását, akkor külső erőforrásokat kell bevonnia. Ezt megteheti úgy is, hogy pénzhitelt vesz fel, és így saját maga dönti el, hogy azt milyen módon fekteti be, és megteheti úgy is, hogy ,,működő tőkét invitál" az országba. A világban előforduló viszonylag kevés számú sikeres, és annál többször előforduló sikertelen felzárkózási kísérletek legfőbb tanulsága az, hogy a globális hatalomgazdaság mindkét esetben könnyen csapdába csalhatja a gyanútlan lokalitásokat. A mindkét felzárkózást felgyorsítani képes (tehát sikeres) külső erőforrás-bevonásnak van egy igen lényeges feltétele.

Nevezetesen az, hogy a bevont erőforrásokért fizetendő költségek szintjénél mindig nagyobb legyen azok hozadéka az ország számára. Bár mindmáig nem született meg az az átfogó tanulmány, amely a pénzhitel formájában végbement erőforrás-bevonás és a működőtőke-behozatal formájában végbement erőforrás-bevonás ,,költség-haszon" elemzését elvégezte volna, de a becslések szerint mindkét esetben százmilliárd dolláros vagyonvesztés zajlott le. Megfejtésre várna ugyan az is, hogy inkább a döntéshozók tudatlansága vagy cinikus gátlástalansága volt-e a meghatározó, de a legfontosabb az volt az elmúlt nyolc év során, hogy ezt a pusztító, önfelszámoló folyamatot megállítsuk.

Ma már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres. A siker fő eleme az volt, hogy először tudtunk tartósan dinamikus gazdasági növekedést elérni úgy, hogy ez nemcsak hogy újabb eladósodáshoz nem vezetett, de egyenesen az eladósodási szint csökkenése mellett ment végbe.

Ez is arra utal, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférést a globális hatalomgazdaság mindig olyan feltételekkel biztosította, hogy az számunkra mindig veszteséges, nekik pedig nyereséges legyen.

Nos, ez az, aminek reményeink szerint egyszer s mindenkorra vége! Magyarország végre kifelé tart ebből a végzetes történelmi csapdából.

Link


KIVÁNDORLÓK - I. rész - ,,Muszáj lenne látnom, hogy érdemes hazamenni"
/A legóvatosabb becslések szerint százezer magyar él Londonban, de többen kétszázezer fölé becsülik kint élő honfitársaink számát és Londont a második legnagyobb magyar városnak tartják. Az biztos, hogy nem lehet úgy végigmenni a város forgalmasabb részein, hogy ne találkozzon az ember magyarral, akik többségében gazdasági okokból hagyták elé szülőföldjüket egy jobb élet reményében. Sorozatunkban olyan honfitársainkat ismerhetnek meg, akik szívükben itthon élnek, de a szükség idegenbe kényszerítette őket, és mindennél jobban szeretnének egyszer hazatérni szülőföldjükre./

Link


KIVÁNDORLÓK - II. rész - "Minden nap várom, hogy haza menjünk...".
/Sorozatunkban olyan Nagy-Britanniában és Írországban élő magyarokat mutatunk be, akik gazdasági okokból kényszerültek külföldre, de mindennél jobban szeretnének hazatérni. /

Link



















  
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 19819
  • e Hónap: 59640
  • e Év: 237515
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.