2022-08-07 20:30:22, vasárnap
|
|
|
102 ÉVE SZÜLETETT RADNAI GYÖRGY
Radnai György (Szurdokpüspöki, 1920. augusztus 7. - Budapest, 1977. április 4.) Kossuth-díjas magyar operaénekes
Radnai György 1920. augusztus 7-én született szülőfalumban, Szurdokpüspökin.
Radnay György életének rövid ötvenhét éve két, szinte azonos hosszúságú szakaszra bontható: az operaházi és az azt megelőző időszakra. Kanyargós, megpróbáltatásokkal teli utat járt be a művész, mire 1949-ben a Bajazzók Tóniójaként debütálhatott.
A nógrádi falusi fiú ugyanis hiába vonzódott a színpadhoz, érettségi után egy textilgyárba került bérelszámolóként, majd ifjúságának legszebb hat évét a világháború emésztette fel. A hosszú szovjet hadifogságból - melyben bajtársait sok estén át vigasztalta énekével - csak 1947-ben térhetett haza.
Ekkor iratkozott be a Nemzeti Zenedébe, ahol dr. László Géza, a nagy hírű énektanár mellett Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. Huszonnyolc évesen, nem sokkal a vasfüggöny lehullása előtt még egyszer kijutott Nyugatra, 1947-ben a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert. Tóth Aladár ezután szerződtette az Operaházhoz a Zeneakadémiát nem végzett fiatalembert.
Neményi Lili és Radnay György a Háry Jánosban (1962)
Radnay szinte azonnal a színház egyik vezető művésze lett, s maradt is korai haláláig. Operaházi szerepeit szinte képtelenség összeszámolni, sokkal egyszerűbb lenne összegyűjteni, karrierje során mit nem énekelt el az anyaszínházánakban. Mozarttól a bel canto, Verdi és Puccini szerepeken át egészen a kortárs magyar és külföldi szerzők műveiben átlagosan havi hat-nyolc este állt színpadon. Ösztönös tehetség volt, aki tökéletesen birtokolta hangszerét, mely a több évtizedes használatban sem kopott meg. Pedig Radnay György működésének csak egyik tere volt az Operaház. Igen gyakori vendég volt a rádió- és hanglemezstúdiókban és rengeteget tájolt. Énekelt mindent: operetteket, nép- és műdalokat, sanzonokat. Jellegzetes hangjáról a legkisebb vidéki közértekben is felismerték.
Dene József, Radnay György és Bartha Alfonz a Hamupipőke 1965-ös felújításában
Igen szimpatikus módon az éneklés nem valami fennkölt dolog volt számára, épp ellenkezőleg: a legtermészetesebb önkifejezés. Akkor volt a legboldogabb, ha a rádiókészülékek mellett ülők is osztozni tudtak az örömében - és vele énekeltek. Gyakori nyilatkozatai egyikében hosszan beszélt erről: ,,Vágyam, hogy a hallgatókból együtt daloló, legalább magukban együtt dúdoló társak váljanak. Ez a mi zajos életünk, az utcán, munkahelyen zúgó-zakatoló gépek világa nem kedvez a magányos dalolásnak. A rádió, televízió, a lemez, de még a koncert és a színház is hallgatásra szoktat. A klasszikus, nagy formátumú dallamokat, s méginkább a modern művek frázisait - ha egyáltalán nyomon követhetőek, s léteznek - nehéz dalolva követni. Az embernek pedig szüksége van a dalolásra, az elfojtott, sokszor szorongató érzelmek zsilipjére. Erre jók a népdalok, a nóták, s egyéb könnyű dallamok." Volt Radnay Györgynek egy, talán az éneklésnél is nagyobb szenvedélye: a horgászat. Ha tehette, a nyár nagy részét az Operaház balatonfüredi tanyáján töltötte. A legenda szerint egyszer azzal adta át valakinek a pecabotot, hogy mindjárt visszatér, csak felrohan a Margitszigetre - megmenteni egy Aida-előadást...
,,A komédiás arra született, hogy kaméleonként tudja változtatni a színét" - mondta egyszer önmagáról. Ezek utána talán nem csoda, hogy a Falstaff címszerepét tartotta pályafutása csúcsának. Az utókor emlékezete azonban kegyetlen. Bár 1966-ban két egyenrangú szereposztást bocsátott útjára az Operaház vezetősége - noha Radnayval rádiófelvétel is készült -, a közönség emlékezetében mégis a szerepet sok évtizedig éneklő Melis György maradt meg élénkebben. Radnayt leginkább Rigolettóként szokás napjainkban is emlegetni, mint szerep és művész nagy találkozását. Ez nem lehet véletlen. A bariton pályafutását végigkísérte a púpos bohóc figurája, csak az Operaházban majdnem száznegyvenszer keltette életre. Utolsó premierje 1977 őszén is egy Verdi-hős volt, alig egy hónappal azelőtt, hogy befejezte volna karrierjét. Súlyos műtét után, nyilvánvalóan halálos betegen állt színpadra, noha ezt akkor zenekritikusok nem merték megemlíteni, inkább szemérmesen kerülgették a lényeget. A premier felvételén hallatszik, milyen elkeseredett és nemes küzdelmet folytat a művész a szólammal. Lamberto Gardelli autentikus hangzásra törekedő ,,tisztogatása" maximálisan a segítségére volt, a bariton pedig bölcsen gazdálkodik az erejével, tökéletesen érzi a szólam buktatóit. Ami a beteg testből megszólal, több mint Rigoletto és Radnay reménytelen harca a végzettel. A művész nemcsak a hangjával közvetített, nemcsak egy átszenvedett élet tapasztalatait sűrítette az estébe, hanem a szöveg és a magyar nyelv olyan fokú birtoklásával hagyott méltó lenyomatot magáról, mely immáron félő, hogy Radnay generációjával örökre kiveszett a hazai operakultúrából.
Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Törökország), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is.
Hangjáról a legkisebb vidéki közértben is felismerték. 1977. április 4-én hunyt el. Hamvait a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Főbb szerepei
Berg: Wozzeck - Wozzeck
Erkel: Bánk bán - Tiborc
Donizetti: Don Pasquale - Don Pasquale
Gershwin: Porgy és Bess - Porgy
Kodály: Háry János - Háry János
Leoncavallo: Bajazzók - Tonio
Mozart: A varázsfuvola - Papageno
Puccini: Tosca - Scarpia
Puccini: Gianni Schicchi - Gianni Schicchi
Rossini: A sevillai borbély - Figaro
Verdi: Rigoletto - Rigoletto
Verdi: Aida - Amonastro
Verdi: Otello - Jago
Verdi: Falstaff - Falstaff
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Hans Sachs
Díjai
Érdemes művész (1965)
Kiváló művész (1972)
Kossuth-díj (1975)
SZOT-díj (1977)
Radnai György - Moszkvaparti esték
Link
Radnai György Indulódal - Ábrahám Pál Hawaii rózsája operettből
Link
Radnai György : Lehullott egy rózsa
Link
Verdi: Rigoletto - Finálé, 2. felvonás (László Margit, Radnai György)
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|