2022-07-20 22:00:17, szerda
|
|
|
WALTHER VON DER VOGELWEIDE VERSEI
Walther von der Vogelweide (1170 k. - 1230 k.) a legnagyobb középkori német költő, a korszak európai irodalmának kimagasló alakja.
Születési helye nem ismert, származási helyként számos helység neve jött szóba. Ma úgy tartják, hogy valószínűleg Alsó-Ausztriában született.
A középkori német világi líra vele éri el a tetőpontját. Walther sok verse a klasszikus hölgyszolgálat-eszmével való azonosulásról tanúskodik, sok versében viszont egy új férfi-nő kapcsolat koncepciója kezd testet ölteni: egy kölcsönösségen alapuló természetes kapcsolat.
Költészetében a természet rendszerint a szerelmi találka helyszíne, s egyben az érzelem hangulati háttere. A mai olasz Dél-Tirolban, Bolzanóban szobra van.
Volt egyszer egy költő.
Link
Walther von der Vogelweide Összes versei
Link
Vogelweide, Walther von der oldala, Művek fordításai Magyar nyelvre
Link
,,Azt nem tudom
hogy közömbös vagyok-e neked én szeretlek
egyvalami nagy fájdalom
keresztülnézel rajtam szemeid távolba merednek
ha jobb nem fog tőled telni
én ezt nem bírom elviselni
az irántad érzett vágy lever
segíts hordozni túl nagy a teher!"
/Walther von der Vogelweide/
AKIK ÖRÖMÖMET TÉLEN ELRABOLTÁK
Die mir in dem winter fröide hant benomen
Akik örömömet télen elrabolták tőlem
mondhatok férfiakat mondhatok nőket
nyáron mulathatnak jól felőlem
jaj hogy nem tudom elátkozni őket
kár hogy már nem tudom
kimondani a szörnyű szót hogy ,,átkozott"
nem nem túl nagy lenne a fájdalom.
Két jóféle átok nekik mégis kijár
átkozottul jól kerülhetne sorra
hallgassák hogy ,,kakukk!" és ,,szamár!"
méghozzá éhgyomorra!
szenvedjenek a nyavalyások!
ha megbánják amit vétettek ellenem
Isten nevében akár meg is bocsátok.
A türelmetlenséget fogadjuk türelemmel
hadd forrjon a hitványak epéje
ha a gyűlölet célpontja ártatlan ember
az neki válik becsületére
ha az a drága nő adna reményt
akiben reménykedem akkor semmibe venném
az engem sújtó rossz véleményt.
Esküszöm az egész világ előtt
és ezt az esküt kedvesem hadd hallja
ha nála jobban szeretek egy lányt vagy bárki nőt
legyen helyem a pokol legalja!
ha az esküm őt megindítja
irántam indulata jó lesz
és bánatomat csillapítja.
A BÉCSI UDVAR SZÓLT NEKEM
A bécsi udvar szólt nekem:
,,Jól bánnék véled, Waltherem,
s csak búsítlak, Isten adjon kegyelmet!
Tekintélyes, dús voltam ám,
nem volt szebb udvar hajdanán
csak Artusé: ó jaj szegény fejemnek!
A lovagok, a büszke hölgyek,
hol vannak, kik itt tündököltek?
Nézd, roncs vagyok, sírnivaló!
Tetőm korhad, falam ledőlve részben,
és nem szeret már senki, sajna!
Arany, mén, köntös, drága fajta,
ez mind enyém volt, s adható:
most nincs szalag s nincs itt virágfüzér sem,
se nő, egyetlen táncra, ó!"
/Nemes Nagy Ágnes/
AZ EGÉSZ VILÁG MIT ADHAT
Waz hat diu werlt ze gebenne
Az egész világ mit adhat
amitől felragyog szívünk fénye
egy nőnél bármi különbet?
az öröm felé mi ragadhat
jobban mint az ő jeles lénye?
több vidámságot szívünkbe ki lökhet?
ha egy nő szívből odaadó
az iránt aki neki szenteli életét
annak reménye örömtől felhorgadó
a világban ennél nagyobb nem lehet a tét.
Úrnőm akit szerelemmel övezek
kétféleképpen van tőlem óva
ott elzárják itt ha velem van megközelíthetetlen
az egyiktől bennem düh rezeg
most már napok hosszú sora óta
a másiktól vágyam kielégítetlen
ha e két őrizethez volna kulcsom
a személyéhez itt az erényéhez ott még
a vágyódó tespedésből felocsúdom
és az ő szépségétől megfiatalodnék.
Az őrzők tényleg azt hiszik
hogy kényszeríthetnek különválásra
a kedvesemtől akihez mindig hű vagyok?
vonzalmamat bűnnek veszik?
térjenek jobb belátásra
a szerelmes reménnyel én fel nem hagyok
a személyétől megfoszthatnak
egy vigaszom akkor is megmarad
az hogy vágyaim akkor sem apadnak
a teste fogoly de a vigaszom szabad.
/Gondosan felépített, rövid meditáció a szerelem belső ellentmondásairól.
A beszélő világosan látja, hogy szerelmi sikerét nem az elsősorban a külsődleges nehézség, a nők fölött gyakorolt felügyelet akadályozza, hanem inkább az asszony erkölcsi autonómiája.
Korábbi magyar fordításról nem tudok./
EGY KŐRE ÜLTEM
Ich saz uf eime steine
Egy kőre ültem én le,
szépen keresztbe téve
lábam, könyökölve rajta
és két tenyerembe hajtva
a fél orcám meg az állam.
Miért élünk e világban?
Ezen tűnődtem elmerengve,
s nem jöttem rá a feleletre.
Vágyom fölötte három
dologra minden áron:
az érdem és gazdagság kettejük,
de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;
az istenfélelem pedig
a náluk többet érő harmadik.
Egy láda rejtené e háromféle jót,
csakhogy nincs arra mód,
hogy gazdagság meg érdem
egy szívben összeférjen,
s ráadásul az istenfélelem.
Torlasz mered úton-útfelen:
leshelyen vár a hitszegés,
erőszak az országúton, és
békesség, jog lerogynak véresen.
Oltalom nélkül teng ama három,
mígnem e kettő ép leszen.
(Ford.: Kálnoky László)
ELÉGIA
Én Istenem, sok évem vajon hová loholt?
Éltem, vagy életem csak álom csalása volt?
Amit valóra vettem, mind csak csalóka fény?
Ó, jaj nekem, hogy úgy van: csupán aludtam én.
Most aztán felriadtam, és azt sem ismerem,
mi régen ismerős volt, akár a tenyerem.
A táj s a nép, kit ismert a futkosó gyerek,
ma: idegen vidékek, idegen emberek.
Sok fürge kis barátom ma lomha-lábú vén.
Szántó a rét, fa nincsen a rengeteg helyén.
Még jó, hogy megmaradtak a régi patakok,
azt hinném máskülönben, hogy magam sem vagyok.
Alig köszön, ki egykor derülten üdvözölt,
ilyen borús nekem még sohasem volt a föld.
Oly gyorsan elfutottak a régi víg napok,
akár a tengerárban az illanó habok,
el, mindörökre, jaj!
Ó, jaj, hogy minden ifjút a gond keresztje nyom!
Kik egykor lelkesültek vidulva, szabadon,
ma súlyos gond epeszti. Jaj, úgy bánt engemet,
akárhová tekintek, ma senki sem nevet.
Táncos, dalos napoknak örökre vége van,
nem élt még jó keresztény ilyen siralmasan.
Bús szalag vonja gyászba a női homlokot,
ékes lovag ruhája parasztosan kopott.
Rómából szép hazánkba jöttek kemény szavak,
van ok, hogy mind a lelkek itt búslakodjanak.
Úgy fáj - ó, messze-szállott, sok drágaszép napom! -
a kacagást sírásba kell már torzítanom.
Madár ma bút az erdőn mi gyászunktól tanul,
csoda, ha vén szívemre a bánat fátyla hull?
De zsémbemnek mi haszna? Feddő szavam mit ér?
A földi jók vadásza elveszti túl a bért.
El, mindörökre, jaj!
Ó, jaj, hogy megzavarta kedvünk egy csalfa kéz!
Vígságunk búra fordult, epére vált a méz.
Csal a világ: mutatja szép, tarka köntösét,
de titkos belsejében, mint a halál, sötét.
Vigaszt keress, ha bűne szívedre lelhetett,
kis bánás nagy bűnöktől megmenti lelkedet.
Lovag, a célra gondolj, az üdvösségre csak,
a vaspáncél tiétek s a villogó sisak,
a szent kard jó paizzsal, mely vésszel szembenéz.
Bár én, szegény, lehetnék keresztes jó vitéz!
Ott én is megkeresném vitézi zsoldomat,
nem földet és aranypénzt, mit úrgőg osztogat:
koronát, égi fényűt, hordozna majd fejem,
mit zsoldos is kiküzdhet a dárdás harcteren.
Ó, hogyha már mehetnék a cél felé hajón!
Dalolnám, hogy "dicsőség!" - sosem sírná a szóm:
Jaj, mindörökre, jaj!
/Áprily Lajos/
Walther von der Vogelweide - Elegia
Link
A HÁRSFAÁGAK CSENDES ÁRNYÁN
Under der linden
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vigan futottam
ki a rétre,
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe!
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.
S tréfás kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen.
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet, aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot,
ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.
Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga, meg én magam,
meg egy kis madár a fán,
ejhajahujj!
az nem árul el talán.
(Babits Mihály)
Walther von der Vogelweide: Hársfaágak csendes árnyán...
Link
HOGY A NYÁR MEGÉRKEZETT
Dô der sumer komen was
Hogy a nyár megérkezett
s gyönyörűn tarkállt a gyep
ezernyi virággal,
mikor zengett a madárdal,
mentem, mendegéltem,
s egy hosszú rétre értem;
tiszta vizű csermely fakadt ott
s erdő szélén kanyargott,
hol a csalogány dala hangzott.
A forrásnál magas fa,
s én álmot láttam alatta.
Nyugalmat a nagy melegben
a forrásnál kerestem:
takarjon be a hársfa
lombjának hűvös árnya.
A forrásnál lepihentem,
minden bajomat feledtem,
s álom szállt a szememre menten.
Arról álmodtam én,
hogy az egész világ enyém,
hogy lelkem a mennyben
lebeg pihekönnyen,
miközben a testem akármit
tehet itt lenn, amit áhít.
Rosszul a sorom sose ment.
Az Ég a tudója, mit jelent:
soha szebb álmot, annyi szent.
Aludtam volna örökre ott,
de egy varjú, az átkozott,
éppen károgni kezdett.
Járjon a varjúnemzet
úgy, ahogy én szeretném!
Odalett szép szerencsém.
Elűzte hangja az álmot,
de ha követ találok,
tudom, hogy utoljára károg.
Egy ősz anyó, csuda vén,
öntött vigaszt belém.
Esküt is tett a szavára,
s álmomat valahára
ekképp fejtette meg
(bölcsek figyeljetek):
Kettő meg egy, az legalább
három; s így folytatta tovább:
hüvelykujjam se kutyaláb.
/Kálnoky László/
Dô der sumer komen was - Videó
Link
HOGY HOZZÁD OLYAN RITKÁN JÁROK
Daz ich dich so selten grüeze
Hogy hozzád olyan ritkán járok
az nem történik úrnőm rosszaságból
nem baj ha a szerelmespárok
összevesznek míg szívük egymásért lángol
ne szomorkodj légy vidám
szelíd harag szenvedélyes kibékülés
ez az amit a szerelem kíván
sohasem láttam napokat múlni
olyan gyorsan mint az enyéimet
miért kell nekik kezemből kihullni?
miért hogy mind-mind annyira siet?
talán olyasvalakihez futnak
aki nem becsüli őket annyira mint én
majd megtudják kinek kezébe jutnak
egyvalamit sose mondj úrnőm
magadat megcsúfolni ne akard
ha mégis így beszélsz nehéz lesz tűrnöm
mint amikor kérlelik a fukart
,,adnék neki ha szerencséje volna"
ő a szerencsétlen aki senkinek sem ad
mindenkinek ugyanígy válaszolna
Ford: Márton László
ISTEN ADJON NÉKI
Got gebe Ir Iemer
,,Isten adjon néki víg napot,
s engedje látnom végre-végre,
őt, kit elnyerni nem tudok.
Fájt hallanom, hogy azt beszélte:
engem igaz szívből szeret,
mert tőle más választ nyerek
személyesen; s e zűrzavar
gondot kavar és bánatot.
Fájó szívvel örvendezem,
és boldogságom gyötrelem."
- ,,Megáldott engemet az Úr
- bár csak félve szabad szeretnem -,
mert azt, kit leltem társamul,
egész világ dicséri fennen.
Mit is kapott? Egy elfogódott,
gyors ölelést, egy könnyü csókot.
Szívembe akkor csöndes vágy nyilalt,
mely újul szüntelen,
míg megteszem, mit áhít ő:
csak hadd munkáljon az idő!"
,,Hogy' ujjongnék, szívem szerint,
csak ahhoz egymagam vagyok.
S ha ránk a nő búsan tekint,
hogy is lehetnénk boldogok?
Hát osztanom kell szenvedésük,
bár vígan élnék, éppen értük.
És úgy tartom meg jó kegyük,
hogy meg ne irigyeljenek:
nem, nem nevetek én sosem,
csak, hogyha nem lát földi szem.
Úgy fáj, a bánat egyre furdal,
ha emlékszem, mily fényesen
s örömben élt régen az udvar.
Jaj, hogy el nem felejthetem,
mily vígan voltunk hajdanában!
Jött egy lovag, frissen, vidáman,
s nyíltan ujjonghatott feléd,
csodálatos május hava.
Ilyet ne lássak már szememmel,
úgy fáj, úgy fáj, hogy láttam egyszer!"
Nemes Nagy Ágnes
KELTS ÁLDÁSODDAL
Mit saelden müeze
Kelts áldásoddal, ó, Uram,
s te igazgasd minden utam,
sorsom ösvénye akármerre térjen.
Krisztusom, rajtam tanusítsd
irgalmasságod javait,
s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
Ahogy az angyal rá vigyázott,
s jászladnál melletted is állott,
szamár s ökör közt, ahogy
ott pihegtél, ős Isten, zsenge kisded
(s a derék József is, szívében
ártatlan hűséggel, serényen
őrizni sosem lankadott):
úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Rónay György
A KISHITŰEK AZT MONDJÁK MINDEN HALOTT
Die zwivelaere sprechent ez si allez tot
A kishitűek azt mondják minden halott
már senki sem él aki énekelne
vegyék már észre hogy nagy baj van ott
ahol az egész világ bánattal telve
de ha eljön a dal napja lesz aki énekben versben szólna
majd a költői szót ezrek őrzik
hallom egy kismadár ugyanezt panaszolja
miközben elrejtőzik
,,addig nem dalolok amíg a nap magát fel nem tolja".
Verseimet az aljasok a nemes hölgyek előtt rágalmazzák
mondván a hölgyekről rosszat gondolok
csak szövetkezzenek csak legyen övék az igazság
gyáva bitang aki meginog
mondott-e német nőkről bárki szebbeket?
csak épp a különbséget látom értem
jók és rosszak között! ez az ami torkukon megreked
vagy egyformán dicsérjem
mindkétféle nőt? azt nem lehet!
Aki olyan nagyszerű nőt kíván amilyet én kívánok
annak sok jó tulajdonsága legyen
nekem semmim sincs amivel kegyeltjévé válok
kevésért kell hogy kegyeibe vegyen
két jó tulajdonságom van amely valaha sokat ért
a becsületérzés meg a hűség
sokat sérültek csak sértse őket aki sért
belőlem hiányzik a korszerűség
teljes szívemmel állok ha kiállok valamiért.
Azt hittem úrnőm makulátlan
de most ezt cáfolja sokak szája
azt mondják nincs élőlény hibátlan
úrnőmnek is megvan a hibája
én nem látok benne semmi hibát
egyetlen kicsi gond
nála kegyben áll az ellenség szenved a jóbarát
ha erről ő lemond
hiába keresi szemem rosszat semmit se lát.
Elmondtam hibáidról mi a valóság
kétféle hibád volt említendő
most elmondom mi benned a kiválóság
jó tulajdonságaid száma is kettő
mondanék százat is de sajnos nincs ezen
kívül hogy jó hírnév és szépség
,,ez a kettő nagyon megvan neki!" ,,tényleg megvan?" ,,igen!"
,,na jó legyen! és még?"
,,én már dicsértem más dicséret is legyen!"
Egyvalamiért kedvellek titeket Gyűlölet és Harag
ha követekként galoppoztok
és derék emberek közé szalajtanak
a gazdátokra szégyent hoztok
ti besúgók ha nem tudtok derék ember fülébe susogni
hogy elcsábíthassátok
akkor sipirc haza! pofonok fognak zuhogni
rátok hull a szégyen és az átok
hazug szátok fog vicsorogni kancsal szemetek csorogni.
/A korszakbírálat és az úrnővizsgálat érdekes kombinációja. Walther egyrészt harcol a ,,kishitűek" ellen, akik szerint az értékes irodalom visszaszorulóban van. Másrészt visszavág az ,,aljasoknak", akik az udvarban nyilván kipécézték Walther nőkkel szembeni - gyakran tényleg csípős
nyelvű - kritikus megnyilvánulásait. Ebben a kontextusban a szokásos és ezúttal is ironikus szerelmi panasz (a hölgy pártolja ellenségét és mellőzi a tiszta szívű udvarlót, magát a beszélőt) újabb jelentésréteget nyer: összekapcsolódik a még ironikusabb dicsőítéssel, amely aztán performansz-jellegű párbeszédbe torkollik.
Korábbi magyar fordításról nem tudok
/
LÁTTAM SAJÁT SZEMEMMEL
Ich sach mit mînen ougen
Láttam saját szememmel,
mit titkol asszony, ember;
láttam s hallottam jószerint,
mit tettek s mondtak mind, de mind.
Rómában hazudtak kivált,
és lóvá tettek két királyt.
Lett ebből nagy veszedelem,
minőt nem ért meg múlt s jelen,
mivel egymást agyalták
világiak s a papság.
Ó, mily nyomor volt mindenütt,
míg test s lélek holtan feküdt.
Bár a papság se kushadt,
győzött a laikus had.
A kardot sutba dobva hát,
fölvették ismét a csuhát:
voltak kiátkozások,
s bűnöst nem ért az átok.
Sok templom dőlt a porba.
Hallottam, hogy jajongva
kis remetelakában,
az Úristent javában
kérlelte egy szent remete:
,,A pápa gyermek; légy, Uram,
kereszténység oltalma te!"
Kálnoky László
LEÜLTEM EGY KŐRE
Ich saz uf eime steine
Leültem egy kőre
lábamat keresztbe vetve tűnődve
könyökömmel rátámaszkodtam
egyik orcámat kezembe hajtottam
az áll a kéz mellé kerülten
aggódó töprengésbe merültem
hogyan kell a világban élni?
jó választ kár volna remélni
három fő értékre hogyan s ki lel
úgy hogy egyik se vesszen el?
ebből kettő a hírnév s a vagyon
ezek ellenségek nagyon
a harmadik Isten kegyelme
mit legtöbbre becsül az elme
bár rakhatnám őket egy ládikába
sajnos az a vágyam hiába
hogy vagyon e világi hírnév
Isten kegyelmét megszerző hév
egy közös ládában legyen
útjuk elzárva teljesen
a hitszegés lesben áll
országúton véres halál
béke és törvény sok sebből vérzik
ama háromra így
nincs ki vigyázzon amíg
ők ketten magukat jól nem érzik
Ford: Márton László
MEGNÉZTEM A SZAJNA ÉS A MURA
Ich han gemerket von der Seine unz an die Muore
Megnéztem a Szajna és a Mura
meg a Pó és a Trave közt ki minek ura
legtöbben vagyont szereznek honnét nem kell azt tudni
ha én is így gazdagodnék tisztesség mehetnél aludni
azelőtt számított a becsület bár vagyon is kellett
most semmi sem számít a vagyon mellett
ott ül a királynál a vagyon
fejedelmi tanácsban szava hangos nagyon
a Római Birodalmat jaj nyomja agyon
vagyon és jószág nincs benne jóság csak gyalázatot ellett
MIKÖZBEN VÁRTAM A SZÉP TAVASZT
Waz ich doch gegen der schoenen zit
Miközben vártam a szép tavaszt
mennyi reményt és hitet elvesztegettem!
mert amíg télvízidő nyomaszt
majd a nyár felszabadít azt hittem
sorsom jobbulását reméltem
és bár a rosszat rosszabbra cseréltem
mégis hittem hogy lesz részem örömben
csakhogy ez mindig tévedés
az öröm rövid és kevés
nem sokáig marad látókörömben.
Hogy bizonytalan örömnek örüljek?
nem mondható jogosan boldogságnak ez!
bezzeg akihez olyan örömök röpülnek
hogy kedvese kedvére tesz
és akinek még vidám is az elméje
- nekem sajnos borús elmém kedélye -
ezért rajtam ne gúnyolódjék
amikor ölelés közt vannak együtt ketten
nekem is jó volna a kedvem
ha kedvesemmel összekulcsolódnék.
Boldog az a férfi boldog az a nő
akiket hűség köt össze szívtájon
kívánom hogy ez is az is dicső
méltóságban és jó hírnévben álljon
boldogan teljen összes évük és az élet!
az is boldog férfi úgy ítélek
aki látja hogy nője milyen kiváló
és az a szívét egészen átjárja
boldog a nő aki érti mit kíván a párja
és a férfi kedvében járó.
Sok férfi azt érzi helyesnek
hogy kiváló nőkkel sem törődik
az ilyen hülyék nem látják hiába lesnek
hogy ebből mennyi öröm és dupla dicsőség szövődik!
a könnyelműnek jut könnyű fogás
ahogy a könnyű dolgokkal szokás
de akinek dicsőség is öröm is kell
az a kiváló nő megbecsülését érdemelje ki!
ha a nő önként fejet hajt neki
dicsőséget is örömöt is ízlel.
Uram Isten mihez van szokva
aki nem szolgál mégis sikeres?
legyen rajta nadrág legyen rajta szoknya
átkozott aki szerelmet így keres
és az igaz szerelmet semmibe veszi!
boldog nő aki ezt nem teszi
mert felismeri a nemes férfi szokását
megkülönbözteti a silánytól
míg a hitvány nőből az észhiány szól
és tűri a hitvány férfi balfogását.
/Panaszos hangú kísérlet a szerelemről szóló beszédmód átértelmezésére. Walther ezúttal az érzéki beteljesülést a kapcsolat tartósságával, a hűséget a kölcsönös nagyrabecsüléssel, az örömöt a dicsőséggel kapcsolja össze.
A harmadik versszak kissé utopisztikus eszményi szerelem-képét a helytelenített magatartásformák elítélése követi: éppúgy kifogásolható a szerelem és a szeretni való nő iránti közöny, mint a futó kalandok hajhászása és a ki nem érdemelt, meg nem szolgált szerelem követelése vagy
elfogadása.
Walther ebben a versben azt állítja, hogy elvileg bármely rendű-rangú nő méltó lehet a magas szerelemre, és dicsőséget hoz udvarlójára, amennyiben az udvarlást erkölcsi, észbeli és érzelmi kiválóságával kiérdemli./
A MINDEN JÓRA NÉZVE CSÜGGEDŐK
Die verzagten aller guoten dinge
A minden jóra nézve csüggedők
úgy vélik magam is csüggedésbe faroltam
de hiszem hogy örömök még remélhetők
attól akinek bánatomat elpanaszoltam
ha nála kedvességre lelek
fütyülök rá hogy a rossznyelv mit fecseg.
Kibírom ha rám vicsorog az irigység
főleg ha erre megvan minden oka
úrnőm ahhoz kell tőled segítség
hogy szenvedjen miattam irigyek soka
tégy boldoggá kegyeidbe foglalj
nekem jó lesz azoknak ott jaj.
Barátnő és úrnő egy ruhában
ha volnál mit nem adnék érte!
keményen esne vagy puhábban?
ahogy azt a szívem ígérte?
édesen hangzó szó a ,,barátnőm"
de az ,,úrnőm" szóból a méltóság is átjön.
Úrnőm szüntelen ujjongva örvendek
ha e két szót együtt el tudod fogadni
számodra cserébe két olyan szót jelentek
amilyet neked a császár sem fog adni
egyszerre lesz tiéd a ,,pasi" meg a ,,társ"
ha nekem úrnőnek és barátnőnek beállsz.
/Úgy hiszem, a középkori német lírában Walther előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy a versbe foglalt jelentéstulajdonítást udvarlási taktikaként is értékesítheti. Ha a barátnő és az úrnő ,,egy ruhában" jelenik meg, akkor ezt a ruhát a szerető férfi az úrnő testéről is eltávolíthatja, nemcsak a barátnőéről.
A vers előző magyar fordítója Orbán Ottó volt, aki a kései romantika pátoszával igyekezett érzékeltetni Walther szenvedélyét. Így hangzik nála az első strófa feléneklése:
,,Kik csüggedtek már bízni a jóba', / úgy vélik, tán én is csüggedek: / bízom, hogy szívem gyötrő adósa / boldogsággal dúsan megfizet."/
A NESZEZŐ VIZEKEN
A neszező vizekben
a halacskát kilestem,
láttam lápok, erdők, mezők
lakóit, minden létezőt,
csúszókat, röpdösőket,
négy lábon szökdösőket,
láttam, és fennen hirdetem,
dúl köztük gonosz küzdelem,
gerjed apraja-nagyja
marakodó haragra,
férgek, vadak és szárnyasok,
de valamennyi tudja, hogy
veszéstől csak az ója,
ha van egy parancsolója.
Szerzettek hát törvényt, királyt,
szolgák közül az úr kivált.
S mily siralmas hazánknak
állapota! Gyalázat!
A szúnyognak is királya van,
s te tengsz nyomoruságosan;
hallgass rám, igy szól hozzád
intelmem, Németország:
Kis királyok serege dúl,
mind megzabolázza Fülöp úr,
válaszd hát őt királyodul!
Lator László
NYÁR IS, TÉL IS
Sommer und der Winter
Nyár is, tél is, mindkettő vigasz
férfinak, aki vigaszra vár;
ám igaz örömben gyermek az,
kit örömmel asszony nem kinál.
Tudd meg hát, hogy tisztelet
minden asszonynak kijár, de
jó asszonynak módfelett.
Mert mit ér a lét örömtelen ?
Hát örülnék én is általa,
kit szivem, hol álság nem terem,
így hív: hűség, mindennek java.
Hozzá küldtem egyszer szememet,
s oly tapasztalatra tett szert,
hogy gyönyörtől reszketek.
Őt szemem rég látta, hajdanán.
Isten tudja, hogy történhetett meg:
szívem szeme, az járt ott talán,
s az mutatta őt való szememnek?
Tán csodával van találkozásom:
mert ki tette, hogy szivemmel
szem nélkül is látva-látom?
Kérditek, vajon miféle szem,
mely országon, téren áthalad?
Gondolat, mely úr a szívemen,
az tör által bástyát, házfalat.
Őrizzétek őt nagyon,
mégis látja áthatóan
szív és vágy és vonzalom.
Lennék egyszer oly boldog netán,
hogy szem nélkül lásson ő is engem?
Hogyha gondolattal nézne rám,
bő jutalmat kapnék képzeletben.
Vonzódását küldje nékem,
válaszoljon vágyaimnak,
én már őt örökre nézem.
Nemes Nagy Ágnes
AZ OLCSÓSÁG MEGSZÉGYENÍTŐ
Wolveile unwirdet manigen lip
Az olcsóság megszégyenítő
sok nemes férfi sok tiszta szelíd nő
ne legyetek kaphatók kevésért
megbecsülést önérzetet sért
ha odaadod magadat ingyen
ha meg jóságod hálátlanságba ütközik
hírnevedet rontják akik ezt élvezik
és remény tőlük jótettre nincsen
OLYAN AKI ÉSZ NÉLKÜL GAZDAG
Swelh man wirt ane muot ze rich
Olyan aki ész nélkül gazdag
felstruccolja magát pimasznak
emiatt nincs benne szerénység
a túlgazdagság és a túlszegénység
sok ember érzületének árt
a túlgazdagság gőgre bátorít
a túlszegénység elkeserít
ez is az is tud okozni kárt
OLYAN SOK JÓ TULAJDONSÁGODRÓL HALLOTTAM ÁM
Ich horte iu so vil tugende jehen
,,Olyan sok jó tulajdonságodról hallottam ám
hogy bármikor állok szolgálatod elé
ha látásodat elmulasztanám
az saját értékemet csökkentené
én egyre értékesebbé válni akarok
ha felfogadsz úrnőm melletted maradok
így különválna a silánytól az érték
nincs tapasztalatom noha jó szándék vezérel
te szabd meg nekem mi a mérték!"
,,Ha tudnám mi a mérték de nem tudom
boldog nőként úgy tennék ahogy kérted
értelmes fiú vagy azt láthatom
ha személyemet feldicsérted
még nálad is tudatlanabb vagyok
kérdésedre mégis választ hagyok
először tedd meg amire kérlek
magyarázd el mi kell a férfiaknak
aztán a női vágyak közé vezérllek."
,,Mi azt kívánjuk hogy a hűség
a nemes hölgyeket koszorúzza
ha tisztességgel jár a gyönyörűség
akkor együtt virít a liliom és a rózsa
hogy illik a hárshoz a madárdal
és a virágok mellett lóhere járdal
hozzátok hölgyekhez kedves üdvözlet illik
aranyosan csacsogó szátok okozza
ha a férfi ajka csókra nyílik."
,,Hogy hozzátok férfiakhoz mi nők mit szólunk?
az kell aki különveszi a jótól a rosszat
az kell aki a legszebbet mondja rólunk
az kell aki hamissággal nem bosszant
és ha örömöt mértékkel szerez
sem túl alacsonyan sem túl magasan van ez
akkor azt adja ami a kérelem
melyik nő nem húzná ki azt a szálat?
a jó pasi ér annyit mint a jó selyem!"
/Ez a vers, ellentétben a beszédváltó költemények nagy részével, igazi dialógus.Egy kamaszkorból éppen kinőtt, szerelmi ügyekben járatlan fiatalember udvarol egy nála néhány évvel idősebb, jóval okosabb (és nyilván sok tapasztalattal rendelkező) asszonynak. A szólamváltások ügyesen és merészen érzékeltetik az udvarlás fázisait is: amikor például szó esik a csókról, az valószínűleg az első csók pillanata.
/
Ó, BOLDOG ÓRA...
Wol mich der stunde
Ó, boldog óra, melyben megismertem,
ki meggyőzte szerelmem s bátorságom!
Akkép övé azóta szívem, lelkem,
ahogy csak kegyének győzelmét kivánom.
Hogy tőle távol már nem élhetek,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rámtekint mosolyogva.
A jókra, nemesekre, kedvesekre
fordult már bennem ész éd sziv, ugy érzem,
hogy az vinné ügyünk jó végezetre,
ha szép erényét megnyerném egészen.
Hogy kívánom e földi életet,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rám tekint mosolyogva.
Keresztury Dezső
Wol mich der stunde (Walther von der Vogelweide, 13. Jh. )
Link
Ó GYÖNYÖRŰ ÓRA
Wol mich der stunde
Megismertem őt - ó gyönyörű óra,
testem és lelkem kigyúlt szerelemre,
bármerre megyek, őt látom azóta,
jósága szívemet bilincsbe verte.
Elválni tőle többé nem tudok,
szépsége tette ezt velem és tisztasága,
tündöklő mosolya, piros, gyönyörű szája.
Szívem és eszem már magát megadta
a tiszta, jóságos, kedves leánynak,
vágyunk teljesül, ez szívünk jutalma,
kész vagyok, hogy érte bármit kiálljak.
Ha e világon örömöm akadt,
szépsége tette ezt velem és tisztasága,
tündöklő mosolya, piros, gyönyörű szája.
Hajnal Gábor
Ó JAJ, HOGY ELTŰNT MINDEN
Owe war sint verswunden alliu mîniu jâr!
Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major:
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!
Ó jaj, hogy élnek itt most az ifjú emberek!
Bűnbánat nincs szívükben s mind gondok közt remeg
és mind aggódik folyton: így élni jó talán?
e bús világban, látom senki sem vidám.
Nincsen tánc, sem ének, gond marta szerteszét,
keresztény ember még ily gyászosan nem élt,
az asszonyok fejéke régen nem ragyog,
parasztgúnyát viselnek büszke lovagok.
Haraggal írt levélben intett meg minket Róma,
örömünk nincs s a bánat oly szívet szaggató ma,
hogy teljesen kifáraszt (jól éltünk hajdanán!)
s most mintha régi kedvünk búra váltanám.
Az égi vadmadár is bánatos felettem,
csodálható-e hát, hogy én is csüggedt lettem?
S mit mondtam vén bolond most sok bajom között?
Aki gyönyörben él itt, mennyekben lesz száműzött,
örökre már, ó jaj!
Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis!
A mézben látom én ma már lebegni az epét is.
Kívűl fehér, piros, zöld a világ s dalra vár,
de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál,
s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel,
a földi bűnt bűnhődés, vezeklés oldja fel.
Lovagok, a vezeklés, ez itt a dolgotok,
sisaktok jó s a páncél, a csuklóvas forog,
megszentelt kardotok van és pajzsotok kemény.
Adná az Ur, hogy méltó lennék a győzelemre én!
Akkor, bár oly szegény vagyok búsás zsold várna rám,
mert nem birtokra vágyom, aranyra sem ma már,
az üdvök koronája, örökre szívem vágya,
egy zsoldos is elnyerheti, markában ott a dárda.
Ha átkelhetnék én a szent hadak hajóival,
a vízen zsoltárt zengenék és már nem azt, hogy: jaj!
azt már sosem, hogy: jaj!
Radnóti Miklós fordítása
Ó JAJ UDVARI KÖLTÉSZET!
Owe hovelichez singen!
Ó jaj udvari költészet!
jaj hogy a durva hangnemek
miatt szavad az udvarban elenyészett!
őket az Isten verje meg!
ó jaj hogy a tahóság rajtad túlnő
sok régi híved kedvtelen
de ha így kell lennie hát így legyen!
te győztél Durvaság úrnő!
Aki visszahozná nekünk az örömöt
amely tisztességtől és jó ízléstől hajtva
hej de dicsérné mindenki őt!
hej de nagy becsben lenne tartva!
udvarhoz méltó érzületre
vágyom csak ez amire szívem éhez
csak ez illik hölgyek és urak gyülekezetéhez
ó jaj ha többé nem születne!
Akik a tisztességes költészetet zavarják
azoknak száma nagyobb jóval
mint akik hallgatni akarják
de én hadd tartsak a régi példaszóval
nem zenélek olyan malomban
ahol a kő dübörögve forog
és a kerék harsányan csikorog
hárfázzon ott aki ezt szereti valóban!
Akik ilyen gyalázatosan bömbölnek zúgnak
azokat kiröhögöm dühömben
hű de tetszenek önmaguknak
bár hülyeségeket adnak elő különben
olyanok ők mint békák a tóban
nekik a saját vartyogásuk tetszik
a csalogány dalát nem is pedzik
ő elnémul bár ő énekelne méltóbban.
Bár betömné valaki a tahók száját
vagy kilökné őket a várból!
kifinomult művészet uralná az udvar táját
és a tahóság maradna távol!
el kell venni tőlük a fejedelmi udvart
minden törekvésem ezé
menjenek csak a parasztok közé
ahonnan jöttek és hozták az ótvart.
/Jelentős, de mai szemmel olvasva kevéssé rokonszenves költemény. Walther, aki fiatalon kíméletlenül kigúnyolta az előző költőnemzedék legjobbjait, most a fiatal kollégák ellen fordul a réginél is nagyobb agresszivitással, amely nála kétségkívül a költői lelemény egyik serkentője. Esetünkben Walther dühe hangutánzó szavakba sűrűsödik, amelyek számottevően élénkítik a verset. Ettől függetlenül az sem szimpatikus, hogy a személyes ellenszenv és a szakmai lekicsinylés
a ,,durva hangnemek" művelőivel szembeni irigységgel párosul. Meg az sem, hogy Walther akarja meghatározni, mi az udvarhoz méltó művészet (és persze, ki az udvarba illő művész). A kollégák leparasztozása sincs ínyére egy jóérzésű mai olvasónak. Természetesen lehetséges a korabeli viszonyok iránti nagyfokú megértéssel, történetileg is olvasni egy költeményt, de akkor megszűnik élő irodalmi alkotásnak lenni./
Ó JAJ, HOGY VIRTUS ÉS OKOSSÁG
Owé daz wîsheit unde jugent
Ó jaj, hogy virtus és okosság,
férfiszépség, fiatalosság
nem él tovább, ha halni kell a testnek!
A bölcs joggal kiált panaszt,
ki kellőképp átérzi azt,
hogy, Reinmar, veszni kell művészetednek.
Dicséret helyett méltán érd be végül
azzal, hogy egy napod se múlt anélkül,
hogy nőkről s bájaikról ne zengtél volna szépen.
Köszönjék hát nyelvednek, amíg élnek.
S ha még egyetlen volna is ez ének:
"Nő, üdv neked, oly tiszta a neved!" elég ez érdem,
hogy most neked megannyi nő kegyelmet
esdve kérjen.
Jékely Zoltán
PALASTINALIED
Most nyeri életem értelmét,
mivel bűnös szemem látja,
A tisztaságnak szép vidékét,
melynek sehol nincsen párja.
Megtörtént, mint álmomban
Itt állok most amottan
Hol az úr volt alakban
Pompás ország, gazdag a tája
az, mit eddig láttam ilyen
ti vagytok a koronája.
Hogy ily nagy csoda történjen!
Gyermek szálljon hajadonra
angyali ország diadala
nem fenséges csoda vala?
Keresztelve lett a Tiszta
így mi tisztává válhattunk
ő önmagát feláldozta,
és mi bűntől szabadultunk.
Másképp mind elvesznénk végleg
Lándzsa, kereszt és tövis, Jó néktek!
Pogányra büntetést mértek!
Ford. Csikós Máté
Palästinalied - Videó
Link
Link
PANASZKODUNK ÉS NEM TUDJUK A BAJ MI LEHET
Wir klagen alle und wizzen doch niht waz uns wirret
Panaszkodunk és nem tudjuk a baj mi lehet
hát az hogy atyánk a pápa mindenkit félrevezet
előttünk jár ahogy elvárható a jó apától
és mi követjük ki sem lépve a nyomából
halld meg világ hogy ez nekem miért nem tetszik
ha ő kapzsi a kapzsiságot mások is pedzik
ha ő hazudik hazudik mindenki
ha ő csal a csalásban sokan fogják követni
és akkor mondjátok mit lehet azon kivetni
hogy az újabb Júdás a régivel vetekszik?
SÍNYLETTE SOK MADÁRKA
Der rîfe tet den kleinen vogellîn we
Sínylette sok madárka a tél derét
és néma volt sokáig.
De most úgy énekelnek, mint soha még,
s pompázik zölden a pázsit.
Vetélkednek virágok s lóherék:
melyikük szára hosszabb?
Megvittem ezt a hírt úrasszonyomnak.
A tél fagyot hozott és bánatot,
mindenkinek ártott.
Azt hittem, zöld mezőn nem láthatok
soha már piros virágot.
Ha holt lennék, kárát látnák-e a gazdagok,
kik örömre lesnek
s táncolni, dalolni szeretnek?
Ha tétlenül ülnék e csodás napon,
szenvednék nyomorultan,
s lesujtana a szép idő nagyon;
mégis, mitől vidultam,
búcsút kell az örömnek mondanom,
Isten áldása rátok:
hogy üdvre jussak, bár óhajtanátok!
Kálnoky László
SZERELEM EGYIK SZOKÁSA
Minne diu hat einen sitte
Szerelem egyik szokása
olyan hogy nem kéne lennie
hogy ne legyen úgy illenék
mert emiatt van sokak szorongattatása
bár ne szenvednénk ennyire
ebből elég
Szerelemnek a huszonnégy év sokkal
kedvesebb mint a negyven
az ősz hajat elveti vonóval-tokkal
Szerelem az én úrnőm is volt
trükkjeivel sokakat becsapott ám
na és azt csinálta velem
ha egy ifjonc arra téblábolt
hogy megvetően fintorgott rám
eltaszított a Szerelem
hülye picsa magát becsapja szintén
a furfangjaival míg átveri az ostobákat
hiszen sokkal idősebb mint én
Szerelem magatartásához
járul még, hogy körülrajongva sok bolondtól
úgy ugrándozik mint egy csitri
tőle a józan ész messze távoz?
tényleg ilyen hülye? mégis mit gondol?
nem képes a szemét kinyitni?
jó lesz ha az őrjöngést abbahagyja
és úgy viselkedik mint egy eszes nő
ha megütné magát a szívem megszakadna
Szerelem ne vegye zokon
hogy míg ő tombol
én csöndben üldögélek
jókedvem ugyanúgy felsőfokon
mint azé aki ugrabugrál izomból
mit akar még tőlem az árva lélek?
én azt szolgálom aki megbecsül
keressen mást hétköznapokra
tőlem a vasárnapot kapja egyedül
Ford: Márton László
SZERETNI VALÓ SZERELEM HAGYJÁL BÉKÉN
Vil minneclichiu Minne la
Szeretnivaló Szerelem hagyjál békén!
miért hozol rám ilyen súlyos gyötrelmeket?
ha itt gyötörsz engem gyötörd őt is a vágy túlsó végén
próbáljon bárki ellenállni neked!
hát akkor most mutasd meg mit tudsz
ne mondd nekem hogy az ő szívébe nem jutsz
nincs várkastély legyen bármilyen zegzugos
amely meg ne nyílna előtted tanítónője tolvajoknak
osonj be a kapun a hölgy veled szemben túl dacos!
Szeretnivaló Szerelem mire vársz?
miattad az eszemet elveszítettem
szívemben kedved szerint ki-be jársz
hatalmad eszeveszett rabja lettem
ész nélkül hogyan gyógyuljon szívem baja?
ott laksz ahol eszemnek kellene laknia
elküldted eszemet hogy hová te tudod
ott sajnos az ész egyedül semmit el nem érhet
ó jaj neked kellene odalopakszanod.
Szeretnivaló Szerelem hidd el én
ezért a küldetésedért
sok kívánságodat teljesíteném
ha te nem értesz engem ki az aki megért?
kiválóságodat sok szép erény okozza
ragyogó tisztasággal vagy kistafírozva
ha tiszta lényed az ő közelébe kerül
eressz be hozzá hogy ketten beszéljünk a fejével
míg egymagam vagyok nekem nem sikerül.
Szerencse úrnő folyton osztogat
de felém a hátát fordítja
nekem nem ad se kevés jót se sokat
nem tudom kegyének mi a nyitja
felém ő semmiképp se fordul
ha futok utána ő lehagy zordul
nem kegyeskedik rám nézni
bárcsak a nyakszirtjén lenne a két szeme
akkor hogy észrevegyen nem neki kellene intézni.
Mitől vagy Szerelem olyan hatalmas
hogy hatalmad mindenkit leteper?
fiatal és öreg fölött vagy egyformán diadalmas
ellened nem használ semmiféle szer
Istennek hála sokáig hiába nyögtem
bilincseidben de végre mégis rájöttem
hol örömteli a szerelmi szolgálat
nem tágítok innen soha! tedd életemet örömtelivé
Királynő jóindulatot esdeklek nálad.
Én örömhözhozzásegítőtlen férfi
miért segítettem örömhöz férfit sok olyat
aki a hálát meg sem kísérli?
miért hogy sok hamis jóbarát akad?
20
még hogy jóbarát! barátokról nem is beszélek
nincs aki meghallgassa panaszomat attól félek
nincs barátom nem kapok támaszt útmutatást
tégy velem kedved szerint szeretnivaló Szerelem
senki sem szán meg nem tudok mondani mást.
/ Ez a vers szép példája annak, hogy befelé forduló, zárt versszakokból is létrejöhet koherens műegész. A gondolatmenet kristálytiszta: a beszélő azt állítja, hogy a (megszemélyesített) Szerelem elvette az eszét. Nem is egyszerűen csak elvette, hanem egyrészt elküldte valahová, méghozzá a szeretett nőhöz, és az ész most ott jár, másrészt ő maga beköltözött az ész helyére./
TELJES TÉTOVASÁGBAN
In einem zwivellichen wan
Teljes tétovaságban
ültem törtem a fejemet
nem megy hogy ezt a nőt tovább szolgáljam
de a remény hozzá visszavezetett
azt mondtam remény? jaj helytelenül
inkább csak egy pici reményke
ha megtudjátok gúnnyal néztek rám szegényre
de aki örül tudja minek örül
engem egy szalmaszál tett boldoggá
azt ígéri meghallgatást nyerek
a szálacskát hajtottam szakaszokká
mint errefelé szokta sok gyerek
figyeljétek csak így tesz-e a delnő
ígytesz nemígytesz ígytesz nemígytesz ígytesz
bárhogy hajtogatom a vége víg lesz
ez ad reményt bár ehhez hit is kellő
bármennyire szeretem őt
mégis eltűröm hogy a hímnem
nagy számban udvarol neki sőt
próbálkozásaikat nem irigylem
tapasztalás az alapja hitemnek
nem könnyű őt a lábáról levenni
vegyék észre csalárdsága ezernyi
míg a sok szájhős körülötte hemzseg
Ford: Márton László
ÚRNŐM KEGYETLEN SZÍVTELEN NŐ
Min frouwe ist ein ungenaedic wip
Úrnőm kegyetlen szívtelen nő
aki velem cudarul bánik
fiatal életem csak érte volt esengő
nagy jókedvvel megtettem érte bármit
ó jaj boldognak hittem magamat
ez a hitem milyen gyorsan enyész el!
mit nyertem ezzel az egésszel?
bánatot amelyhez bú a kamat.
ó jaj fiatal friss napjaim
őket siralmasan eltékozoltam
ettől vannak szívemben kínjaim
pedig örömre méltó voltam
ha tűrnék veszélyt és nyomort
azt mondanám hogy tűrhető
csakis az bánt hogy az idő
hiábavalóan elsodort.
Sohasem láttam az övénél szebb arcot
de sohasem láttam bele a szívébe
itt csalódtam itt vallottam kudarcot
ezt kaptam hűségemért cserébe
az összes csillagát az égnek
napot és holdat nem habozván
a kedvéért a földre lehoznám
megérdemli mindet úgy éljek.
Sohasem láttam ilyen viselkedést
hogy barátja iránt mutat gyűlöletet
bezzeg az ellenségétől kedvezést
nem sajnál ennek jó vége nem lehet
megmondom én mi lesz a vég
ellenség is barát is arra hajt
hogy otthagyja a hülye csajt
ha vele és velem sokat fog szemétkedni még.
Sok férfi panasza hogy úrnője azt mondja ,,nem"
az enyém ,,igent" mond én panaszt erről vallok
másmilyen szót nem is tud mondani nekem
csak ezt amit másoktól ritkán hallok
félő hogy itt gúnyolódás van bevetve
nyíltan soha semmit nem tagad meg
de ígér és abból semmit nem ad meg
,,igen" és ,,hogyne"? hát a kurva életbe!
Az én úrnőm meg ne sértődjön
ha lóra ülök messzire futok
és olyan nőket nézek akik külföldön
élnek és kedvesek sok ilyenről tudok
ráadásul még szépek is
de nincs köztük olyan
nem viccből mondom hanem komolyan
akinek hidegsége sírba visz.
/ A viszonzatlan szerelem hagyományos siránkozása, amely a még szilárdabb hűségben talál
megnyugvást, Walthernél az elvesztegetett idő miatti dühöngésbe fordul át, ennek következtében pedig megjelenik az alantasabb stílusregiszter is. Közben Walther egy kicsit kigúnyolja Heinrich von Morungent, aki egyik versében kijelenti, hogy őt még az őszinte ,,nem" is boldogabbá tenné, mint a csalárd ,,igen". Az utolsó strófát, a szakítással való fenyegetőzést érdemes összeolvasni a Fogadjatok örömmel kezdetű költeménnyel, amelyben Walther boldogan és büszkén számol be róla, hogy beváltotta szavá/
VEDD E KOSZORÚT
Nemt, frowe, disen kranz
,,Vedd e koszorút, Kegyesem",
mondtam egy szép lánynak egyszer vidáman,
,,díszedül fejeden
tarka virágot viselj te a táncban.
Volna bármennyi drága kincsem,
tenném te fődre mindet,
én Kegyesem, csak hidd meg,
hogy nálam hívebb híved nincsen."
Nyúlt érte s fölvidult,
hogy szűzi hökkenttel kézbe vette.
Orcája úgy pirult,
mint rózsa liliomok közepette.
Szende szemét sütötte, térdet
hajlintott, olyan szépen:
ez lett a fizetségem -
S mi még ? - Hiába kérdenétek!
,,Oly bájos, helyre vagy,
koszorút ha kötök, tied lesz mindig,
míg élek, gyöngy-alak!
Tudok virágot - mind számodra nyílik,
vérpirosan és hófehéren!
Közel van, gyere, szedjed,
míg a madarak zengnek,
szedjük együtt emitt a réten!"
És bizony örömet
szebbet nem értem, mint ott ami várt rám,
virágeső esett
fákról a fűbe, fekhelyet csinálván.
Boldogságomban fölnevettem,
mert oly csodás volt, oly szép
az a tündér-álom-kép
s akkor kivirradt, s fölébredtem.
Baj általa emészt,
mert lányt akárkit látok már e nyáron,
kutatom a szemét.
Mert hátha ő az! Hátha újra látom!
S ha éppen itt, köztetek táncol?
Vessétek föl, könyörgök,
lányok, a fejfödőtök:
megismerem koszorujáról!
Illyés Gyula
VILÁG ÚRNŐ MONDD MEG A FOGADÓSNAK
Fro welt ir svlt dem wirte sagen
,,Világ Úrnő mondd meg a Fogadósnak
kifizettem a cechemet
hogy ne maradjak itt adósnak
töröljön listájáról ha lehet
bajba jut aki vele boltol
nehogy neki legyek adósa
inkább veszek kölcsön zsidótól
a határnapig hallgat ő
aztán akkora kamatot kér
ami meg nem fizethető"
,,Walther semmi okod haragra
maradj itt mellettem te csak
gondolj a sok szép pillanatra
becsültelek pártoltalak
valahányszor ezért sürgettél
teljes szívemből fájlalom
hogy ilyesmit csak ritkán tettél
gondold meg szép az életed
s ha szolgálatomból kilépsz
onnantól kezdve jaj neked"
,,Világ Úrnő szoptalak téged
ideje már leválnom rólad
megtévesztett a kedvességed
azzal hogy élveznivalót ad
szemből nézve voltál csodás
nem győztem gyönyörködni benned
mi tagadás
de megláttalak hátulról milyen vagy
szemembe ötlött a sok förtelem
s borzadásom tőled igen nagy"
,,ha már úgysem tarthatlak vissza
nincs más hátra csak egy kérő ige
gondolj ragyogó napjaidra
és néha látogass ide
persze csak ha unatkozol"
,,így is tennék, ha nem félnék a kártól
melyet álnokságoddal okozol
az ellen nem tud védekezni senki
Isten veled Úrnőm jó éjszakát
ideje már a nyugvóhelyre menni"
Ford Szabó Lőrinc
Fro Welt, ir sult dem wirte sagen (Walther von der Vogelweide) - Video
Link
A költő szobra Bolzanó főterén
|
|
|
0 komment
, kategória: Vogelweide |
|
|
|