Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Előkerült az ország luxuskoldusa: Juhász Péter megint kér
  2018-09-30 18:00:50, vasárnap
 
 








ELŐKERÜLT AZ ORSZÁG LUXUSKOLDUSA: JUHÁSZ PÉTER MEGINT KÉREGET
Bordács Bálint2018.09.30. 16:49


Hihetetlen, de pártjának taccsra vágása után Juhász Péter ismét nyilvánosan tarhál! Az ország koldusa ismét akcióban, október 23-án csöröghetnek az aprók a hírhedt fehér dobozban!

Nagyon úgy néz ki, hogy az egy főre eső szóbeli ellenállásban Magyarország felküzdötte magát a világélvonalba az áprilisi választás óta. A Magyar Ellenzéki Pártok közül ezúttal is a leggyorsabb a DK-s Gyurcsány Ferenc volt, aki mindenkit megelőzve hirdette meg nagy sikert aratott rendezvénysorozatát, ami olyan hosszantartóra sikeredett, hogy kedd délutáni indulása után csütörtök délelőttre már össze is omlott. A teljesen szétesett Jobbik ezek után jónak látta ugyanezzel próbálkozni, ezért a párt szombati kongresszusán elfogadta a szórakoztató és népmesei elemeket egyaránt felvonultató Nemzeti Ellenállás Kiáltványát. A dokumentum abszolút Jolly Joker, hiszen a riogatás mellett elsőosztályú vicclexikonnak is elmegy. Az így is meglehetősen izmos mezőnyt tegnap egy újabb ellenálló erősítette: a luxuskörülmények között élő, de profi politikai pályafutása alatt megállás nélkül kolduló Juhász Péter Facebook-oldalán videóüzenetben jelezte, csatlakozna az ellenállási mozgalomhoz, természetesen a sajátjához.

,,Azt azonban nagyon fontosnak tartjuk, mi, aktív állampolgárok, hogy továbbra is ellenálljunk" - írja a szokásos stílusában az ex-politikus azzal kapcsolatban, hogy október 23-ára tüntetést hívott össze. Az év eddigi legnagyobb meglepetéseként Juhász Péter, és egykori párttársa Baranyi Krisztina közösen jelentették be, hogy ismét a polgárok anyagi támogatását kérik. Utóbbitól így hangzott a tarhálásügyi bejelentés:

Várjuk azokat, akik támogatják a szabad sajtót működésében, gyűjtést fogunk indítani!

A magabiztos bejelentésnek van némi diszkrét bája, mert

. Juhász pártjával, az Együttel a kimagasló 0,77 százalékot érte el az áprilisi választáson,
. ezek után a szervezet végül hosszas kálváriát és kéregetést követően megszűnt.

A párt tönkretételében természetesen Juhásznak elvitathatatlan érdemei voltak, április után el is indította az ország legnagyobbszabású kéregetési akcióját, sok-sok szórakoztató elemmel. A rossz dolgokról (választási leszereplés, megszűnés) már írtam, de következzen az igazán jó hír:

Az elkövetkező időszakban sem maradunk komolyabb politikusi koldulás nélkül, ami mindenképpen biztató.

Ha a dolgok a normális keretek között haladnak majd, akkor ilyen képekkel találkozhatunk az 1956-os forradalom évfordulóján, mint amikor Juhász egy fehér doboz segítségével gyűjtögetett a választás után.

Juhász Péter és a fehér dobozForrás: Origo




Csöröghetnek tehát ismét az aprók a hírhedt fehér dobozban, hiszen helyzet van. Két lehetséges magyarázatot lehet tulajdonítani annak, hogy miért kellett egy párt lenullázása után ismét tüntetést szerveznie az ország koldusának:

. újabb pártot akar majd taccsra vágni, de azt előbb meg is kell alakítani, ahhoz meg pénz kell, vagy
. csak szimplán elfogyott a pénze.

Ez utóbbi nem kis bravúr lenne, februárban ugyanis még a következőképpen állt autók, ingatlanok terén:

. volt egy Saab-ja, amit az Igazmondó Alapítványon keresztül saját célra használt,
. nehogy már egy kocsival pengesse le az unalmas hétköznapokat, ezért használt egy új típusú, hétszemélyes Lanciat is.
. a jó kocsik mellé, jó lakás is jár: az I. kerületi Aladár utca egyik villaépületében bérelt lakást, szerény négyszázezer forintért.

Hiába, nehéz a hivatásos forradalmárok helyzete!










 
 
0 komment , kategória:  Média  
Flammerné Molnár Edit
  2018-09-29 18:00:03, szombat
 
 







FLAMMERNÉ MOLNÁR EDIT




Flammerné Molnár Edit (Budapest,1968. április 2. - )

2007 szeptemberétől ír verseket. Versei titka, hogy a sorok kezdő betűit ha összeolvasod, akkor megkapod mindig a vers címét, és ha az utolsó sorát is hozzá olvasod még, akkor a vers lényegét kapod meg. Így verseit kalodába zárja, s ezt a stílust kaloda stílusnak hívja. Minden versét e szisztéma szerint írja, s első verseskötete címe is innen adódik: "Kalodába zárva" ;


Link


Link







ADVENT


Asztalunk közepén négy gyertya lángja ég,
Drága gyermek jöttét várva árad szét a fény.
Vígan lobbannak a gyertyák, éled a remény...
Emberek! ... Isten, a fiát küldi le közénk.
Nem sokára leszáll a karácsonyi éj,
Tömjénnel telt angyalport hoz felénk a szél.







ANIKÓNAK


A karácsonyi ihlet hol van?
Nézz körül a családodban!

Ilyenkor a versírásra nincs idő.
Karácsonykor a család az első!

Óhaj, sóhaj most beteljesül,
Nagy családom mind együtt örül.

Anikóm, a versek ráérnek. Ugye megérted?
Kívánok boldog karácsonyt, s csodás új évet!







AZ ANYAI SZÍV


Anyánk arany szívű, s gyógyító csókja,
Zokogó gyermekét, ha keblére vonja.

Angyali mosolya könnyét felszárítja,
Nyájas hangja a lelkét begyógyítja.
Arcát simogatva babusgatja testét,
Imádkozva érte, menti meg a lelkét.

Szereti jobban, mint önnön életét,
Így egyengeti magzata jövőjét,
Védő szeretetével óvja gyermeké







ANGYALSZÓ ZENG AZ ÉGEN...


Angyalok hada repül át az égen,
Napkeleti bölcsek indulnak serényen.
Gyermek született ott karácsony éjjel,
Angyali dal hangja száll messze a széllel.
Látod csillagát? Rád ragyog nagy fénnyel!

Szeretetet, s békét hoz majd a népnek,
Ólban született, s végül megvált téged...

Zengnek a csengettyűk, felcsendül egy ének...
Emberek a földön, angyalok az égben,


Ne féljetek, jó hírt hirdetek most néktek:
Gond nélküli, boldog karácsonyunk lészen!

Az angyali ének messze száll a légben,
Zengő harang hangja csendül fel az éjben...

Édes kisded fekszik Mária ölében...
Gábriel arkangyal szárnyát tárja széjjel,
Egész éjjel óvja teste melegével,
Nagyon szép karácsonyt kívánva néktek!







ANYÁK NAPJA SZÁMOMRA AZT JELENTI


Anyának lenni nekem mit jelent?
Nyűg egy gyermek, vagy élvezet?

Ábrándoztam egykor, annak idején:
Korán szeretnék anyuka lenni én!

Nem értett meg engem soha anyám.
A nagy kor különbség az oka talán!

Pedig én az egyetlen gyermeke voltam,
Jó szót, szeretetet, mégis ritkán kaptam.

Annyira hiányzott az anyai szeretet!
Százszor, ezerszer jobb anyuka leszek!

Álmom valóra vált, s korán anya lettem,
Mind három gyerekem szívemből szeretem!

Olyan nagy boldogság, mikor hozzám bújnak,
Mikor arcuk ragyog, s szemük is felcsillan.



Rámolják táskámat, s egyre kérdik tőlem:
Anyukám, csokit hoztál ajándékba nékem?

Az én leányaim tudják, boltban voltam.
Zörgős szatyromban csokit, biztos hoztam.

Terelem a szót: Most csak magam hoztam.
Jó leszek én nektek csoki helyett, mondtam.

Előre jött Tünci, a legkisebb lánykám,
Lehajoltam hozzá, s karomba zárám.

Elkezd hízelegni: Szeretlek anyukám!
Nekünk csokit tudom, te úgy is hoztál!

Tudnál tovább várni? Csokit nyomban nem elő venni?
Igazán jó anyjuk szeretnék lányaimnak lenni!







APÁM


Annyira hiányzol nekem apám!
Porból vétettél, s lettél hamuvá.
Általad élek... Vigyázz reám!
Míg élek, bennem élsz te is tovább!







ÁGI NAGY BÁNATA


Áztatja könny az orcádat,
Gondolatod ég felé szárnyal.

Isten testvéreidet nagyon szerette,
Nemrég őket ezért magához vette.

A mennyország kapuja tárva várta őket.
Gyönyörű világba kerültek el tőled.

Barátnőm! Ne sírj, hisz nem hagytak el téged!
Átkarolják vállad, s óvják minden lépted.

Nem láthatod őket, de tudd és érezd,
Angyalként is szeretnek nagyon téged.

Testvéri szeretet mi hozzájuk köt végleg,
Akiket szeretünk, örökké a szívünkben élnek.

/2008. szeptember 18. Barátnőmnek vigaszként testvérei halála miatt







BARÁTNÉMNEK


Boldog, s gyönyörű nap virradt ránk.
A nap is előbújt, s ragyog már.
Remény sugarait ontja feléd,
Áldását szórja neked az ég.

Több vagy nekem mint egy barát,
Nővéremként szeretlek téged ám!
Édes barátném Lys, drága nővérem!
Melletted leszek, míg dobog a szívem!

Nagyon boldoggá tett, hogy megszülettél!
E szép napon ünneplem születésnapod én,
Kérem az Istent, hogy mindig boldog legyél!







BARÁTSÁG


Boldogság, vagy bánat ér,
Aki szeret, az megért!

Rá bízhatod titkodat!
Átérzi a kínodat!

Téged, soha el nem hagy,
Segít hogyha bajban vagy!

Áldás mindíg a barátság,
Gonosz földünkön egy kiváltság!







BARBIKÁMNAK


Borzolta a hűvös szél az ágakat.
A nap vörösen izzott, a horizont alatt.

Reggel óta vártuk már a jöttödet.
Bíztunk benne, ma estére megszületsz!

Ilyen csoda nekünk ritkán adatik,
Kis leányunk nem túl sűrűn születik!

Átfogtalak, s karjaimba zártalak,
Mindjárt, ahogy először meg láttalak!

Nevedet, hozzád bújva suttogtam.
Arcocskádat számtalanszor csókoltam.
Kezecskéjét az enyémben tartottam.







BÁTOVSZKI TANÁR ÚRNAK


Baljós őszi szél lobogtatta hajam.
Átjárt teljesen, s borzongatta nyakam.
Tova tűnt már régen, nyári nap sugára.
Ott toporgott a tél, az ősznek nyomába.

Valóban hideg volt, de nem ez volt az oka,
Szívem összeszorult, s ez nem is volt csoda!
Kezem is reszketett, és az arcom égett.
Iskolába mentem húsz év után, s féltem!

Tanulásra adtam, lassan deresedő fejem,
Azért vert a szívem, s remegett a kezem.
Nem tudtam, mi vár rám, s én ezért, úgy féltem!
Átgondoltam én ezt? Magamtól ezt kérdem.

Röpültek a napok, s hetek, és hónapok.
Úgy suhant el az év, s én mégis itt vagyok.
Rossz jegyet nem kaptam, egyszer sem vizsgámra.
Négyes átlagom volt tavaly a bizonyítványba.

Azoknak, kik tanítottak sok-sok türelemmel,
Köszönök mindent most, szívből, szeretettel!







BOLDOG NÉVNAPOT!


Barátomnak azt kívánom,
Oly boldog légy, mint jó álom!
Lehetsz álmodban minden,
De ne ez legyen minden kincsed!

Omoljanak eléd szép virágok,
Gondtalan legyen egész világod!
Ne árnyékolja be éltedet bú,
És kedved ne szegje soha ború!

Vidám, és boldog legyen életed!


Névnapod alkalmából kívánom neked!
Aranyozza be életed, a barátság!
Pontosan tudd, hogy ez nem kiváltság!

Olyan ember vagy, ki nagyon értékes!
Tartson sokáig az Isten, jó egészségben!







BÚÉK JÚLIÁNAK!


Beköszöntött az év vége!
Utolsó nap ez az évbe.

Életünk egy évét zárjuk,
Következő évünk várjuk.

Júliának azt kívánom:
Új év jobb legyen, mint várod!

Legyen egészség, s boldogság,
Istenünk vigyázzon mindig rád!

Álmod, vágyad, teljesedjen,
Nagyon boldog éved legyen!

Adjon Isten békességet,
Kedvet, erőt, egészséget!







CANDIDE ÉS GULLIVER ÖSSZEHASONLÍTÁSA


Candide és Gulliver, utaztató regény.
Azért, mert a két főhős mindenhova betér!

Nagyon optimistán látja Candide a világot,
De Gulliver a kalandokban, sok rosszat is látott!

"Így jó minden, ahogy van", azt vallotta Candide.
Dehogyis kell változtatni!... Ok nélkül nincs semmi!

Egész életében sok rossz történt vele!
Ésszel fel nem fogom: honnan mégis hite?

Sorsa fordulatját, elfogadta jó kedvvel.
Gulliver azt látta, hogy milyen is az ember!

Utazása során, volt óriás, s törpe;
Lebegő szigeten "tudósok" vendége.

Legjobb a "nyihahák földjén" az élet!
Innen haza menni sosem akart végleg!

"Velejéig gonosz, és romlott az ember!"
Emberi mivoltát szégyenli Gulliver.



Reményt nem lát abban, hogy ez jobb is lehet.
Őszintén kimondja ítéletét, az emberiség felett.

Segítség nem lenne, tényleg a világnak?
Szeretettel, talán kijavíthatjuk még hibánkat!

Erre tanít minket Candide története!
Határtalan optimizmus volt egész élete!

A "nagy" igazságot, végül egy török mondta:
"Semmit nem ér munka helyett a filozófia!"

Optimizmusából a végén kigyógyulva,
Nagy kertjét művelte, a világtól elfordulva.

Legalább a munka, távol tart három nagy bajt:
Így nem unatkozol, nem bűnözöl, s még pénzt is hajt!

Tanulságos mind két történet, a maga módján.
Átlátják az írók jól, az ember, legfőbb gondját!

Sorsunkat irányítani, mi magunk szeretjük!
A regények e tanulságát, alapul vehetjük!







EGYENES VONALÚ EGYENLETESEN GYORSULÓ MOZGÁS


Ezt a verset, mentő feladatnak írom:
GYenge a tudásom, ezért majdnem sírok!

Elhatároztam, ha törik, ha szakad,
Negyedéves vizsgán átjutok én magam!

Ezért, gondolkoztam. Miről is írjak?
Sikeres témára, vajon hol találjak?

Vadul gyorsult ekkor, egy kocsi utcánkban.
Odakaptam fejem, s megláttam témámat!

Nagyon jó példa ez, az egyenes mozgásra!
Autóm egyenletesen gyorsult is hozzája!

Lemértem az időt, ami alatt elment,
Útját is megmértem, amit addig megtett!

Ebből kiszámoltam, átlagsebességét.
GYorsan ábrázoltam, a grafikon képét!

Egyenes vonal lett, mely nullától indul!
Na számoljuk csak ki! Mennyivel gyorsult?

Leírtam papírra, s számoltam képlettel:
Ez úgy szól, hogy sebesség osztva az idővel!

Tovább törtem agyam: keveset mértem!
Ebből gyorsulásom soha nem lesz nékem!

Segítségül hívjam az egyik barátom?
Előbb bejelöltem két egyforma távot.

Nagy vonalat húztam az aszfalt szélére.
Gyermekeim nézték: vajon ez mi végre?

Onnan kell induljon majd alanyom tárgya!
Remélem nem lesz túl hosszú a pálya!

Stopperral mértem meg, mindkét külön részét!
Utakat, osztom a mért időkkel, a két sebességért!

Lerajzoltam mindjárt egy új grafikonban!
Órám, mit mutatott, "x" tengelyen hoztam.

Mért útvonalakat, az "y" tengelyen nézve,
Origóból jövő, parabola lett a képe!

Zúgott már a fejem, de azt rögtön láttam,
Gépkocsim egyenletesen gyorsult, ahogy vártam!

Ágnes tanárnőmet, én most arra kérem:
Sebességes versem, egy jobb jegyet érjen!







EGY KIS ANGOL


Este van már, ...késő este!
Gyenge már az ember teste!

Kezdtem az angolt egyből:
"In the picture there is a table."*

Sok minden volt még a képen,
Amiről angolul kellett beszélnem!

"Not bad"**, mondta a tanárom.
Gondolkoztam. ...Még mit látok?

"One recipe!"*** Vajon megtanultam?
Lecsó készítését, angolul elmondtam.







ELBÚCSÚZUNK VÉGLEG


Eljött a nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk, megyünk tovább.
Bizonyítványt kezünkbe kapva,
Újra elhagyjuk az iskolát.

Csapongva merengünk a múlton,
Új célt tűzve már magunk elé.
Zár kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára még intünk iskolánk felé.

Nem tudjuk, a sors mit tartogat,
Kereszteződnek-e még útjaink?
Visszaidézzük majd e napokat,
És megpendítjük szívünk húrjait.

Gondolj az iskolára néha,
Legyen bármily nehéz az élet!
Egymást segítve értünk a célba, s
Gazdagodtunk sok szép emlékkel.










ESIK AZ ESŐ


Elbújt a nap! ...Nem is látom!
Sötétbe borult a világom!

Ilyenkor, ha megtehetem,
Korán kelni nem szeretek!

Elmerengek: ...Vizes leszek.
Szerintem, ha eső csepeg,
Őrangyalom könnye pereg!










AZ ÉN APÁM


Angyalként, vigyázz örökké rám!
Zordan sosem szólt hozzám, apám!

Énnekem, ő volt a "mindenem"!
Napom sajnos már nélküle pereg!

Angyalok közt, érzem, segít nekem!
Porrá lett a teste, ...de lelke nem!

Áldása kíséri mind végig utamat,
MEGÉDESÍTI GONDOLATAIMAT!







FÉNYRE VÁGYOM ÉN


Felhők takarják el az eget előlem,
Éjszakai lepel borítja a tájat.
Nyugtalanság árad ilyenkor belőlem,
Reszketve nyitom ki egy imára számat.

Egész életemben féltem a sötétben,
Vágytam a napfényre, éltető csodára.


Árnyak rebbennek fel az este ködében,
GYermeki hitemmel nézek a homályba.

Oszoljatok árnyak, hadd lépjek a fénybe!
Megpirkad már lassan, fény tör a szobába.
Ébresztő emberek, nézzetek az égre!
Nap fényére, mely simogatja orcámat.







HÚSVÉT NAPJÁT ÜNNEPELJÜK


Hófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Út szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.

Selymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
Vele szemben játszik kölyke a sűrűben.

Édes virág illattal érkezett a tavasz.
Távoli faluban megkondul egy harang.

Nosza szalad a falu apraja- nagyja,
A legszebb ruháját magára kapva.

Padsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
Jézus feltámadott! Hozsannát zengnek.

Árad az ének szó szerte a vidéken,
Tél hamvaiból a tavasz újra éled.

Ünnepeljük meg, hogy győzött az élet!
Napsugarunk ragyog, éled a természet.

Nagylányaim hívják legkisebb gyermekem,
Együtt készítik a hímes tojást velem.

Piros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
Egy tepsi sütemény a sütőben sül már.

Legényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
Jól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.

Ünnepünk így telik, mi együtt örülünk.
Kikelet ragyogja be egész életünk!







IMA ÉRTED


Istenem kérlek, tekints le rám,
Mert értük szól hozzád ez a fohász,
Angyalként apámat küldd le hozzám!

Édesanyám életét szüntelen vigyázd,
Roskadó vállára terhet ne rakj már,
Túl korán ne vidd el apám után!
Egy életen át értetek szól imám,
Drága jó anyám, s porrá lett apám!







ISKOLÁBAN VOLTAM


Ilyen nem volt mostanában:
Semmit nem tudtam az iskolában!

Kezdetben még a biológián,
Olykor beugrott, a válasz az órán!

Leblokkoltam viszont, a fizikán.
Ágnes tanárnő, hiába szólt hozzám!

Bóbiskoltam szinte a műv. törin.
A többi órát, már ne is említsük itt!


Nem jutott el fejemig a kémia,
Viszont, nem Zsóka néniben volt hiba!

Olykor megesik mással is ilyen?
Leblokkolt az agyam? Ezt, el sem hiszem!

Történelem órán sem tudtam tanulni.
A matek korrepen, meg kár volt részt venni!

Megígérem: legközelebb fogok figyelni!







ITT A TÉL MÁR


Irdatlan dunnáját az égben,
Tudod, "Holleanyó" rázza!
Toll helyett a földre szépen,
A hópelyhek szállnak!

Tova libben, elsodródik,
Égben táncot járva.
Lehessen már hógolyózni,
Minden gyerek várja!

Állok belül az ablakban, s
Rohannak lányaim az udvarra







JÓ ÉJSZAKÁT!


Jeges, dermesztő szél fújja a fákat.
Ódon falak közt, tán szellemek járnak?

Éjszakának leple takarja be házad.
Jó meleg takaró, borítja az ágyat.

SZempillád csukódik, lábad is elfáradt.
A függöny résein, a hold fény beárad!

Kellemes meleggel hívogat az ágyad.
Álmok országába, röpít el a vágyad.

Teremtőnk vigyázza mindig éjszakádat!







JÓ REGGELT!


Jeges éjszakánk volt, amely csontig hatol!
Ó napocska bújj ki, már a felhők alól!

Reggel van már régen, mindenki téged vár!
Elaludtál? Vagy tán, szégyenedben elbújtál?

Gazdagon áraszd ránk éltető sugarad!
Gondozd földünket, hisz annak ura vagy!

E világ nélküled, semmit nem ér nekünk!
Lét elemünk a fény! Csak veled élhetünk!

Tekints napunk reánk, s boldogan ébredünk!







KALODÁBA ZÁRVA


Köszöntelek kedves olvasóm!
Az életem tartod kezedben.
Lelkem titkát könyvembe írom,
Olyan vagyok én, mint e versem.

Dalolok múltról és jelenről,
Árnyékból végre fénybe lépek,
Boldogságról és szerelemről,
A családomról, melyben élek.

Zengve tör az égbe énekem,
Álmom valóra vált emberek!
Rám zárt kaloda volt életem,
Versem stílusa más nem lehet,
Ajánlom könyvem nektek emberek!







KARÁCSONY ESTE


Kigyúlnak lassan a fények,
Asztalra kerülnek a finom étkek.
Remeg a gyertya lángja,
Árnyékot vetve a karácsonyfára.
CSengettyű hangja csilingel,
Oda csalva a hangjával minket.
NYugszik jászolba fektetve
Egy gyermek, távol Betlehembe.
Suhint szárnyával Gábriel angyal,
Távolban felzeng a karácsonyi kardal...
Együtt ünnepel, ember és angyal.







KARÁCSONYRA


Karácsonyfát díszítettünk,
Ajándékot készítettünk.

Ragyognak a fán a díszek,
Ádvent este gyertyák égnek.

CSendes esténk. Várakozunk.
Olyan boldog lesz holnapunk!

NYugodt, békés lesz az álmunk.
Reggel kelünk, ...s lessük, várjuk,
Angyalunk teljesítse leghőbb vágyunk!







KÖSZÖNETTEL TARTOZOM


Keleti peronján, megtámadtak engem!
Összetőrték testem, de még jobban lelkem!

SZeleczky Mária, a pszichológus neve,
Össze zúzott lelkem, aki helyre tette!

Nem aludtam semmit, rémálmok gyötörtek!
Ezen Szöőr Andrea gyógymódja segített!

Tél volt akkor, már majdnem karácsony.
Tisztán emlékszem rá, magam előtt látom!

Elkértem a jegyét. Csak munkám végeztem!
Láttam, hogy nem lesz jó! Hamis volt bérlete!

Tekintete réműlt! Tudta, hogy mi várja!
A hamisítókat, a Bíróság bezárja!

Rám támadt, és ütött, mind a két kezével!
Talán meg is öl, ha kollegám nem véd meg?

Orvoshoz kerültem. Sajgott kezem, hátam!
Zokogtam, amikor magas férfit láttam!

Oka nem én voltam, most már ezt megértem!
Mindenkinek köszönöm, hogy segített nékem!







KÖSZÖNJÜK TANÁRUNKNAK


Közeleg a nyári szünet.
Örülünk: már nem kell füzet!

Szeptemberig nem tanulunk,
Ötösökért sem magolunk.

Nagyon ránk fér a pihenés,
Jól esik a semmittevés.

Ünnepelnek a tanárok,
Kifárasztották jól a diákok.

Tennivaló akadt bőven,
A tanítás nem ment könnyen.



Nem is szólva a vizsgákról,
Átvirrasztott éjszakákról!

Rendesen meg vagyunk fésülve,
Utolsó vizsgánkra készülve.

Nem érdemlünk kíméletet?
Kemény vizsga helyett, ünnepet?

Nem a mienk csak az érdem...
A tanár úrnak köszönjük szépen,
Kemény munkáját ez évben!







A LEGSZEBB KARÁCSONYOM


Annyi emlék, annyi boldog pillanat!
Látom magam előtt: ülünk a fa alatt.

Együtt volt az egész nagy család.
Gondtalan mosolyra húzódott a szánk.

Szeretetben, s békében teltek az ünnepek.
Ez volt a legboldogabb karácsonyom nekem.

Bú és bánat, messze elkerülte a házat.
Barbi Tündivel díszítette karácsonyfánkat.

Készült sok finomság, királyi eledel.


Asztalunk csordultig földi jóval megtelt.

Ragyogott a karácsonyi égők fénye...
Ábrándos szemekkel Tünci a fát nézte.

Csacsogott, nevetett, családunk apraja-nagyja.
Oldalra pillantva lesték, ajándékkal tele a fa alja.

Nyomban jóllaktak a lányok. Nem kell már több étel!
Oda szaladtak az ajándékokhoz, felragyogó képpel.

Mindenkinek kívánok, boldog, békés új évet!







LÉGY BOLDOG! - LYSABETTÁNAK!


Legyen életed hosszú,
És ne keserítse el bú!

Gyönyörűséget lelve,
Boldogsággal telve!

Oly sokan kívánják Néked!
Legyen még sok-sok éved!

De én most csak arra vágyom,
Oly boldog légy, mint kívánom!
Gondtalan, boldog
SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!







A MAMINK


Anya volt: ...Egy lánynak, s három fiúnak anyja.
Meleg nyári napon jött a halál, s tőlünk elragadta!

Annyi szeretet volt mindig, hatalmas szívében!
Még akkor is, mikor postásként, levél volt kezében!

Idős nyugdíjasoknak is klubját, Ő vezette.
Négy unokáját, lányát, s fiait őszintén szerette!
Kivételes ember volt, tudja mind, ki ismerte!







MIKULÁS


Minden gyermek álma,
Izgatottan várja!

Kedves, öreg télapó,
Ugyan miért szomorú?



Lejárta tegnap a lábát,
Átadta a sok csomagját,
S már csak jövőre várják!







MIKULÁS


Mikulás napja egy püspökhöz köthető,
Isten hívő Szent Miklósnak köszönhető.
Karácsony közeleg, fehér minden tető,
Utcák hosszú során ballag a jótevő.
Lépteinek hangját elnyomja a szellő,
Áldást osztva adja ajándékait Ő.
Segítője: Krampusz, aki nagy csínytevő.







MI KELL NEKEM?


Merengek ágyamban: ...Mi legyen?
Ilyen életet szánt az ég nekem?

Küszködés az élet és szenvedés?
Egy pici jót sem szán nekem az ég?

Lelkemben harc dúl, nagy szélvihar.
Letépi értelmem virágát, s felkavar.



Ne folytasd! - Mondja az eszem.
Ennek ellent mond mindig a szívem.

Küszködés az élet. Vajon miért?
Egyetlen egy boldog pillanatért.
Minden és semmi, mit szívem remél.







MINDJÁRT ITT A MIKULÁS


Mire vársz Mikulás?
Ideje, hogy indulj!
Nézd, a sok gyerek vár,
Dudorászva izgul!
Jávorszarvas táncol,
Ágaskodik egyre,
Roskadozó szánhoz,
Túl virgonc ma este.

Indulni kell Rudolf!
Táltos, Csillag, húzzad!
Tova libben a szán...

Ajándéktól roskad...

Minden házba bemegy,
Igen sok a dolga.
Kis cipőt teletesz, s
Uzsgyi, indul tova.
Lábnyoma jégvirág...
Általad Mikulás,
Szebb az egész világ!







NEKED TÖLEM


Napjaid vígan teljenek,
Ezt kívánom én neked!

Kerüljön bánat, betegség,
Ezt is kívánom neked még!

Derűs legyél, s mindig vidám!
Tenéked ezt kívánja egy barát.

Örök szerelem kísérjen utadon!
Legyen boldog élted, én ezt akarom!

Legjobb barátnéd vajon ki lehet?
Elmondhatom, bár már sejtheted,
Minden jót ő kíván most is neked!







ŐSZ VAN MÁR




Őrzöm gyermekeim vidám kacaját.
Simogatom lánykám fürtös buksiját.
Zord szellő borzolta hosszú haját.

Virágok illata el illant, mint a nyár.
Anap későn kél és hamar leszáll.


Nemszeretem idők közelegnek már.

Mily pompás ruhát öltöttek a fák!
Ámulva nézek ki a szobám ablakán.
Rövid volt a nyár, és hamar tova szállt.







RÓZSÁNAK


Ragyogóan kisütött újra a nap!
Ó Rózsa, örülök, hogy a régi vagy!

Zuhogó vízesés, vagy áradó patak,
Soha nem oly erős, mint az akarat!

Áldás kísérje jövendő utadat!
Ne borítsa árnyék többet a blogodat!

Azt kívánom Néked, én kedves barátném,
Kedved legyen mindíg, ily ragyogóan szép!







SAJNÁLOM


Sötét fellegek borítják a napot.
A blogbarátok összevesztek nagyon!

Jaj, mire jó ez drága barátnéim?!
Nem lenne jobb inkább békében élni?

Ármánykodásnak áldozatai: ők ketten!
Legjobb barátokból így ellenségek lettek!

Oly jó emberek vagytok, mind a ketten!
Maradjatok velünk tovább, inkább szeretetben!







SEMMI SEM JÓ NEKEM?


Soha és mindig, föld és ég.
Ez dúl bennem, ez vagyok én.

Mosolyra húzódik mindig orcám.
Minek lássák, hogy legbelül fáj?

Ilyen az eddigi egész életem.
Soha nem jut boldogság nekem?



Egekbe repülök néha egy perc alatt,
Majd mélybe zuhanok egy pillanat alatt.

Jajong a szívem, de néma a szám.
Ó balga lélek, légy végre vidám!

Nekem semmi sem jó? Mért van ez?
Egyszer fenn a kerék, máskor lent.

Kesergéssel nem lesz jobb az életem,
Eltékozlom csak a boldog perceket!
Mosolyogj! Fájdalmad ne lássa senki sem!







SOHA EL NEM MÚLÓ SZERETET


Selymes bársony érintése,
Olyan, mint apám ölelése!

Hova tűnt, az egykori tavasz,
Amikor még hallhattam szavad?

Elvitt rég tőlem a zord halál.
Lelked velem maradt, ... talán!

Nevetésed még mindig hallom én.
Emléked a szívemben örökké él!



Mikor lányaim arcán mosoly kél,
Mosolyukban sokszor téged látlak még!

Úgy hiányzol nekem, édes apukám!
Lángoló lelkem, vajon gyógyírt talál?

Óh, mily kegyetlen is hozzám a sors!
SZázszor reméltem: Csak rossz álom volt!

Elhervad a virág is, ... S végül lehull a lomb.
Reggelt, s a déli napot, este felváltja a hold.

Ezerszer olvastam csodás verseidet!
Tőled örököltem meg én, a rímeimet!

Ebből merítem most versemhez ihletem!
Téged övezzen apukám, örökös tisztelet!







SZERELEM


Szenvedély, csókok, és mélységes bánat.
Emésztő tűz, mely táplálja a vágyat.

Rengeteg ölelés, könny, és sok szenvedés,
Egekig emelő, gyönyörű mély érzés!

Lehetsz akár öreg, vagy épp nagyon fiatal,
Elkap a szerelem, szorosan fogva tart!

Majd csak akkor ereszt, ha a föld betakar!







SZERETLEK ÉN EGY ÉLETEN ÁT


Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.

Látom szemedben múltunk s jövőnk,
Ezt látod te is a szememben.
Kéz a kézben éljük életünk.
Élve boldogan az életünk,
Nagyokat kacagva, nevetve.

Egy fényes láng ég a szemedben,


Gyújtva szerelmed izzó parázsát.
Édesem rád vágytam szüntelen!
Lobogva bennem élsz szüntelen,
Elnyújtva a pillanat varázsát.

Te nézel s nézlek sosem unva meg,
Emlékek és álmok éltetnek.
Nagyon szeretlek édes Szívem!
Átjárja a szerelem szívem,
Te vagy a mindenem Édesem!







SZERETLEK MÉG


Szép napsütés volt augusztus derekán.
E napon ismertelek meg, téged: Tomikám.

Remegett lábam is, ahogy megláttalak!
Enyém kellett legyél, ezért megvártalak.

Teljesen elbűvölt csodás barna szemed!
Lélegzetem elállt, ahogy fogtad kezem.

E nap volt életem egyik legszebb napja!
Két csodás lányunk, a szerelmünk magja.

Most, midőn tizenhét éve vagyok véled,
Életünk folyója csendes parthoz érhet,
Gondolatom hozzád, újra visszatéved!

2007., férjemnek







SZÓBELI TÖRTÉNELEM VIZSGÁRA KÉSZÜLÖK


SZépen beragyog ablakomon a napsugár!
Órámon a mutató tulságosan gyorsan jár!

Bezárkózom sietve, mindjárt a szobámba.
Egyedűl vagyok most, az egész lakásba.

Leülök asztalomhoz, s nekifogok tanulni.
Időben elkészülök? Jól fel tudok készülni?

Történelemből felelek holnap: kedden.
Össze kell nagyon magamat szednem!

Rendelkezett egykor, Szent István király:
"Tizedet kapjon mindenből az egyház!"

Életbe léptette a vármegye rendszert.
Nagy célok miatt ragadott csak fegyvert!

Elhunytával Péter, majd Aba Sámuel,
Lett András is király, Béla testvérével.

Első Géza, a császártól koronát kapott.
Mely a "Szent koronának", az alja vagyon.

Vala Szent Lászlónak "drákói" törvénye.
"Isten ítéletnek" Könyves Kálmán híve.

ZSong a fejem is már, a sok tanulástól!
Görnyed hátam, a betűket már alig látom!

Árnyékom megnyúlik, s az idő rohanva múl!
Röpke percek múlva, a napfénye is kihuny!

András királyt, a főurak, kik Imre hívei,
Kényszerítették, az "Aranybullát" adja ki!

Érdekeik voltak abban, az okiratban benne,
"SZervienseknek" kedvezett a legjobban benne!

Ütközetet vívott, "Muhinál", negyedik Béla.
Lerohanták a Tatárok, mindent elpusztítva!

Öreg este vagyon immár, ...ideje pihennem!
Károly Róbertet, Nagy Lajost, még átnézem reggel!







SZÜLETÉSNAPOM VAN


Szépen süt a nap, zengnek a madarak.
Ünneplésemre megérkezett a tavasz.

Lepkék bontogatják aranyló szárnyukat,
Eléneklik a rigók nekem legszebb dalukat.

Temérdek ibolya nyújtja felém fejét,
Édes jácint illat terjeng minden felé.

Sóhajom repül fel a magas égbe,


Nevezetes napom ez minden évbe.

Anyám e napon hozott a világra,
Pont így ragyogott akkor anyám orcája.

Olyan csodálatos a tavaszi kikelet!
Ma a természet is örül nekem.

Vajon a tavasz majd örökre bennem él?
Az utam végéig e szépség elkísér?
Negyvenegy éves lettem éppen ma én.







TANÁRNŐMNEK


Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.

Nagy jégcsap lóg az ereszen.
Átmelegít a karácsonyi szeretet!

Remélem boldog lesz ünnepünk,
Nagyon boldog, sikeres lesz évünk!



Őrangyal vigyázza mindig lépteink,
Még sokáig legyenek szeretteink!

Nagyon boldog karácsonyi ünnepet!
Eredményben gazdag, békés új évet!
Kívánok csodálatos, hosszú életet!







TANÁROMNAK


Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.

Nagy jégcsap lóg az ereszen.
Átmelegít a karácsonyi szeretet!

Remélem boldog lesz ünnepünk,
Oh, bár nagyon sikeres lenne évünk!

Mindenki békében éljen, emberek!
Nagyon boldog karácsonyi ünnepet!

A tizedik osztály nevében tanár úrnak,
Kívánok csodálatos, hosszú életet!













TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON VOLTAM TEGNAP


Tákoson kezdtük a kirándulást,
A nap gyönyörűen ragyogott ránk.

Nagyon szép volt, a kazettás plafon,
Urunk templomában, ami vagyon!

Láttunk, csoda szép fa ikonokat,
Megcsodáltuk az egyforma házakat.

Árultak beregi keresztszemest,
NYáron készített házi páleszt.

Innen, 3 km-re lévő Csarodán,
Körerkélyes tornyú magas templom áll.

Ide el kell jönni egyszer mindenkinek!
Román stílusú, s freskókkal díszített!

Áll a templom mögött, egy nádfedeles ház,
Népi, védett, lakóház, s múlt idéző táj.

Délre értünk át Szatmárcsekére,
Utunk a kopjafás temetőbe vitt be.

Ladik formájú, kopjafák mögött,
Áll Kölcsey sírja, virágok között.

Síremlékénél a "Himnusz"-t énekeltük.
Onnan, az "emlék szobájába" mentünk.

Napsugár ragyogta be az őszi tájat.
Virág díszítette, a Móricz emlékházat.

Oda vitt az utunk, Tiszacsécsére,
Lehajolva léptünk háza küszöbére.

Tettük ezt azért is, mert alacsony vala,
A Móricz Zsigmond által lakott ház fala.

Mentünk innen tovább Túristvándiba,
Tőlünk nem messze hömpölygött a Tisza.

El indították a vizimalmot nekünk.
Gabonát nem hoztunk, így nem őrölhettünk.

Napunk legutolsó állomása Tarpa.
A falut egykoron, Esze Tamás lakta.
Programunk hát ez volt röviden e napra!







TANULTAM MA


Tán a nap is búsul,
A felhők takarják rútul!

Nem süt a nap sugára,
Unatkozom a szobába.

Leülök inkább tanulni!
Tudom, sokat kell magolni!



Angol füzetem előveszem,
Megtanulom, bár nem szeretem!

Minden szóval úgy sem végzek!
Az idő rohan. El ne késsek!










TÉLAPÓ ÉLETE VAJON MILYEN LEHET?


Télapó hol él?
Észak ködében,
Lappföld közepén.
Ajándék ölében,
Puha sütemény.
Ódon fa tövében

Élő tünemény,
Lakik örökében,
Emberek szívében...
Télvíz idején,
Emlékezzél!

Várja az ünnepet?
Akkor boldog lehet?
Jó gyerekeket
Oly vidámmá tehet!
Nézd, áldják neved!

Mikulás, mit csinálsz
Ily csodás nap után?
Lyukas a cipőd már,
Elkopott a ruhád,
Nehéz lett a subád...

Le kell most pihenned,
Erőt kell gyűjtened,
Hogy a napirendet
Elvégezd rendesen,
Télapó ünnepen...







A 12 ÉVES BARBINAK


Angyalok hada vigyázott rád,
12 éve, a szülőszobán.

Édes mosolyra húzódott a szád,
Veled örült ekkor: apád, s anyád!

Egyengettük eddig is az életedet.
Segítettük első lépteidet.

Bízvást, számíthattál mindenben ránk.
Angyalaid leszünk egy életen át!

Rosszban, jóban, mindig melletted leszünk,
Barbikám, mi téged, nagyon szeretünk!

Illatos virágszirmok, csicsergő madarak,
Nap ragyogó fénye, kísérje utadat!

Akadálytól mentes, s vidám éveket,
Kívánunk nagyon boldog, és hosszú életet!







TÜNDÉRKÉMNEK


Tüncikém, én drága kislányom,
Ülj le most ide az ölembe!
Nevetve karjaimba zárom,
Dobban a szívünk egy ütemre.
Életem értelme vagy, tudod?
Reménye az eljövendőnek.
Kis kezed tenyerembe dugod,


Élted téve kezembe örökre.
Magyaráz, csacsog az én Tündérem,
Nekem mesél és kérdez szüntelen.
Elsuhan velünk hamar az élet...
Kívánom, boldog élete legyen!







VAJON PETŐFI HA ÉLNE...


Vége van már a rossz időnek,
A tavasz talán ma köszönt be!

Jobbra fordul magyar sorsa?
Országunknak nagy a gondja!

Nemzeti dalt szavalják százan,
Petőfi szavai zengnek, szállnak.

Ezernyolcszáznegyvennyolcban,
Tizenkét pontban mindent elmondtak.



Őseink akkor a szabadságért harcoltak.
Fiaik pedig ma tűrnek és hallgatnak?

Ilyen a béke és az igazi szabadság?
Hazánk ma is "Petőfi" után kiált!

Azt tudom, ha ő most köztünk élne,
Értelmet adna e szép ünnepnek végre!

Legyen szabadság, egyetértés, s béke,
Ne rettegjen a nemzet a jövőtől félve!
Ezért harcolna Petőfi ma is, mint százhatvan éve!







VALENTIN NAPI ÉRZÉSEIM


Vajon e nap nekem mit jelent?
Akit szeretek, itt van most is velem!

Lehet, már a szerelem lángja halovány.
Egy kicsit megkopott az évek során.

Nekem Te vagy még most is mindenem!
Te is szeretsz még, tudom engemet.

Időnként lanyhul köztünk a szerelem.
Ne is csodálkozz ezen kedvesem!

Nagyon sok éve vagy már enyém...
A szerelem közöttünk oly régen ég!



Pislákol néha, de sokszor lángra kap,
Izzó parázsa tudom, örökre megmarad!

Édes férjecském, ha rád gondolok,
Reszket még mindig minden tagom!

Zord halál, ha majd tőled elragad,
Édes szerelmünk, akkor is megmarad!

Sok év múlva, mikor hajunk őszre vált,
Egymás kezét fogva várjuk a halált.

Ilyen boldogságban éljük le életünk,
Mindig, s örökké szerelmesek leszünk!







VÁR RÁM A PERC


Vár rám a perc, szerelem vár rám tudom, igen!
Rád vár és rám, éltünk végéig elkísér.

Tűz ég bennem, örökös tűz, mely soha nem hamvad el.
Új élet vár, repülünk boldogan, mint madár.

Irigy világ, összetörné szerelmünket is, ha hagynánk.
Ránk már szerelem vár! Élünk boldogságban, csak Te meg én!

Itt van a perc, szorosan engem ölelsz, igen.
Úgy vágytam rád, hiányoztál míg nem voltál!

Tűz ég bennem, örökös tűz, mely elemészt, ha elmész.
Nélküled már, repülni sem tudok, mint madár.

Irigy világ! Soha többé nem hagyjuk szerelmünket már.
Ránk már szerelem vár! Élünk boldogságban, csak Te meg én.

Ez egy dal szöveg, melyet én írtam egy együttesnek kész dallamra.







VÁR RÁM A PERC (MÁSHOGY)


Vár rám a perc, a boldogság perce, de néha csalódás vár.
Vár rám a perc, s szépségét szívembe zárom be már.

Vár rám a perc, s tudom már csak értem égsz és élsz.
Boldogság vár ránk. Örökké együtt csak te meg én.

Szerelmünk szárnyal a magas égbe fel, mint egy fehér madár.
Egymásért élünk örökkön örökké, szabadon, mindig már.

Vár rám a perc, s lassan megérkezik a boldogság hozzám.
Vár ránk a perc, s a karodba zársz szorosan engem már!

Tűz, mely mindent elemészt, s mindkettőnkben benne ég.
Szabadság és szenvedély, örökké együtt csak te meg én.

Szerelmünk szárnyal a magas égbe fel, mint egy fehér madár.
Egymásért élünk örökkön örökké, szabadon, mindig már.

Egy adott dallamra, adott címmel írt dalszövegem.







VIKTÓRIA


Virágok bontották szirmaikat,
Illatozva köszöntötték leányomat.

Kicsinek nagyon jó gyermek volt.
Tengerkék szeme, oly csillogó!

Óh, bárcsak még ma is kicsi lenne!
Ragyogó nagylány lett belőle.

Illannak az évek, és felnő a lány.
Anyád helyett, barátod vigyáz majd rád!







VERSET ÍRNI NEM TUDOK...

Verset írni nem tudok,
Mert én költő nem vagyok!
Csak azért próbálkozom,
Hogy szinesítsem a blogom.

Levelezőn járom az iskolát,
érettségi a célom, kiskomám!
Negyven éves fejjel tanulok,
A padban ülve, néha, el zsibbadok.

Az agyam nehezebben jár.
Tanulni, viszont nem kár!
Csak az angol nyelv ne volna,
Könnyebb lenne diák sorsa!

Mi magyarul írva van,
Azzal nincsen semmi baj!
Valahogy meg tanulom,
S legtöbbet fel is fogom.

Nem sokára vizsga van,
S ezért versem vége van.
Ugye nem is volt ez vészes,
Első próbálkozáshoz képest?









 
 
0 komment , kategória:  Flammerné Molnár Edit  
Legnagyobb műve ma is áll
  2018-09-28 20:30:34, péntek
 
 







LEGNAGYOBB MŰVE MA IS ÁLL
2018-09-26

A tavaly elhunyt Rátosi Ernő mellszobrának ünnepélyes avatására került sor a MOL Dunai Finomítóban szeptember 25-én.

Az ünnepségen részt vett az egykori vezérigazgató három gyermeke, Rátosi András, Gábor és Péter, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató, Molnár József vezérigazgató, Galambos László, a DS Termelés Üzemeltetés vezetője, Huff Zsolt, a Downstream üzletág ügyvezető igazgatója, Jukka Nuutinen, a DUFI igazgatója, az OMNYE tagjai és elnöke, Sziva Miklós, Vezér Mihály polgármester, Sinka László alpolgármester, egykori kollégák, barátok, valamint a szobor készítője, Illyés András is.

Molnár József megemlékezésében kiemelte, hogy dr. Rátosi Ernő a modern petrolkémia iparág alapjait teremtette meg Magyarországon, amelyek kiállták a próbát. Mindez lehetőséget teremtett arra, hogy a MOL két éve a petrolkémia irányába fordíthassa a figyelmét és így megőrizze vezető pozícióját.

Galambos László az egykori vezérigazgató személyes életútját vázolta. Dr. Rátosi Ernő 1931. október 31-én született Zalagyömrőn, az általános és középiskolai tanulmányait kitűnően végezte el és 1950-ben felvételt nyert a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahonnan 1951-ben kizárták. Hosszas küzdelem után 1960-ban mégiscsak sikerült diplomát szereznie a vegyészmérnöki karon. A Csepeli Finomítóban kezdett dolgozni Péceli Béla irányítása alatt, majd 1963-ban vele együtt jött Százhalombattára, ahol - egy évnyi nehézipari minisztériumi kitérő után - 1991-es nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az 1968-as tűzben elhunyt Hága László utódjaként főtechnológus, majd főmérnök lett. Amikor Péceli Béla 1975-ben az OKGT-hez került, ő váltotta az igazgatói székben. 1980-ban már, mint vezérigazgató irányította a Dunai Kőolajipari Vállalatot. Nyugdíjba vonulása után 1991 és 1995 között a MOL Igazgatóságának tagja volt, és 2004-ig tanácsadóként segítette a Termékelőállítás és Kereskedelem Divízió munkáját. Vezetése alatt a DKV európai szintű finomítóvá vált. Figyelemmel kísérte a nyugati finomítók fejlődését, ismerte és alkalmazta a szakirodalmakat, szorgalmazta és támogatta a kollégák külföldi tanulmányait. Bevezette a folyamatirányítást, a számítógépes adatfeldolgozást, irányítása alatt számos új terméket kezdtek gyártani. Kiváló vezető és nagyszerű ember volt, aki mindenkivel megtalálta a hangot. Célja a fejlesztés, a hatékonyság növelése volt, de a legfontosabbnak a dolgozók biztonságát, kulturált munkakörülményeit tartotta. Vezetők generációját nevelte ki. Legnagyobb műve ma is áll, virágzik, fejlődik.

Vezér Mihály, aki egykor néhány évig maga is DKV dolgozó volt, a kollegiális hangulatot, a munkamorált emelte ki, amely elsősorban Rátosi Ernő érdeme volt, aki különösen nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok felkészítésére. Komolyan vette és személyesen is figyelemmel kísérte a fiatal újítók munkáját. Százhalombatta is sokat köszönhet neki. Támogatásával épült meg például a városháza, a Barátság Művelődési Központ és a könyvtár, Urbárium városrész, vagy a városi strand, amely hivatalosan tűzi víztározóként létesült. Időnként kockázatokat is vállalt egy-egy cél, fejlesztés érdekében, és az idő igazolta őt.

Link



Rátosi Ernőre nevezhetik át az Olajmunkás utat

Link











 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Bertók László
  2018-09-25 19:59:58, kedd
 
 










BERTÓK LÁSZLÓ


Bertók László (Vése, 1935. december 6. - ) József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.


" A túlélés titka talán csak annyi,
Magadba zárva is nyitva maradni."
/Bertók László/

"...időtálló, divatok fölötti, nagy költészet Bertók Lászlóé."
/Parti Nagy Lajos/

Bertók László Bibliográfia

Link



Link


Link


Bertók László haikui

Link








AHOGY DOBOG BENNEM A LÁB


Ahogy futnak el a napok,
s jön, jön közelebb a világ,
ha kicsit tovább maradok,
máris ott áll, hogy nincs tovább.

Ahogy dobog bennem a láb,
és kihagy, hogy nyomon vagyok,
egyszer csak megrázza magát,
s teljes fényében fölragyog.
Ahogy mintha adok-kapok,

s nem fájna, hogy ostobaság,
az a csúcs, hogy eljátssza, hogy,
hogy én ütöttem akkorát.

Ahogy az egész rajtam át,
és folyton beleakadok.







AHOGY A PERCEK IS


Ahogy a percek is meghosszabbodnak
s nem fér bele a hatvan egy órába,
ahogy elmúlik egy hét vagy egy hónap,
s mintha a nap mindig ugyanott állna.

Ahogy nyolcvan, kilencven centit lépsz, de
amúgy ötvenet, hatvanat haladsz csak,
ahogy ujjongsz, hogy mögötted a vége,
de egy sóhajtás szárnya is agyoncsap.

Ahogy szökik és bekerít a messze,
s az öröklét feszeng a pillanatban,
ahogy egy csillag önmagába esve
utoljára a végtelenbe villan.







AHOGY A ROZSDA ESZI MEG


Talán idő kell nem erő
s magától megindul a hegy
jönnek a lenyelt levelek
kővé lesz megint ami kő

talán csak egy szeges cipő
bot hátizsák meg a hited
s az kell hozzá hogy megteszed
ami mégis megtehető

talán csak annyi a jövő
hogy percről percre közelebb
s ha elveszted a fejedet
a távolság nagyobbra nő

talán úgy is legyőzhető
ahogy a rozsda eszi meg.







AMÍG


Szívdobbanásnyi ideig,
addig sem, csak amíg a szív
a nyomás és szívás között
megáll, amíg a tűszúrás
érzete eljut az agyig,
az ismeretlen sáv, holtpont,
a köztes idő
karcán engedtem el,
kívül a tudatos világ
határán, választottaknak
derengő tartományban,
ahová ő se látott
akkor, csak berontott
csattogó patákkal,
fegyvert, sisakot villogtatva
nyomult utánam, hátráló után,
haddá sötétült országa előtt
hanyattvágódni, szétterülni,
kardélű fűvé hegyesedni
kényszerített, megfeszült bennem,
mint atya a tékozló fiúban,
ki megadtam magam
szívdobbanásnyi ideig,
addig sem, csak amíg a szív
a nyomás és szívás között
megáll, amíg a tűszúrás
érzete eljut az agyig.







ÁLLNAK AZ IDŐK A HEGYEN


Mint mikor teljesen kiég
s végleges lesz a végtelen
állnak az idők a hegyen
mint rezzenetlen tollpihék

nyitott az ég de semmi kék
nem mozdul meg árnyéka sem
csak a százegynéhány elem
keresi egyszervolt helyét

csak a jéggé dermedt igék
szakadnak át a nyelveken
tüdővé horpad a jelen
porhüvellyé a messzeség

s mint aki abból is kilép
ragyog már tér- s időtelen







ÁLLUNK A VILÁG KÖZEPÉN


Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény

állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény

van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény

és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.







BÁRMIKOR SZÓLÍTHATNAK


Romlanak az esélyek. Visszajátszott
előszobákban félhomályunk.
Bármikor szólíthatnak. Nagykabátok
felhőiben villog a hátunk.

Idegen, ki belül van. Ajtórések
köszörűje élezi arcát.
Hallgatag, aki kijön. A beszédet
állati ösztönök takarják.

Talán még elmehetnénk. Ami történt
elintézhetnénk önmagunkban.
Erre gondolunk folyvást. S mintha önként
maradnánk, jövőnk összeroppan.







BEZÁRTAM AJTÓT, ABLAKOT




Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.

Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.

Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.

Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.

Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.

Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.

Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.

Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.

Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.

És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.







BOLDOGSÁG DAL




Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán,
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad!


Fenyvesi Béla & Bertók László - Boldogság dal

Link








CSÖPÖG AZ IDŐBŐL A MÉZ


Egy hajszálon függ az egész
csak percről percre nehezebb
játszik a térrel a tömeg
csöpög az időből a méz

ott a mese ahol a kéz
megírják a recepteket
nyeli az óceánt a csepp
magáig ér a tengerész

magasabb körben semmi vész
a világ csakis lendület
mindörökké tart ami megy
az a való ami nehéz

áll a pillanat mint a kés
nőnek a zsebben a kövek







EGYENESEK


Szeretem az egyeneseket:
a bordázott vasúti sínpárt,
ahogy az égnek nekiered
legyűrve a görbeség kínját,
a sorba tűzdelt villanyoszlopok
hetykeségét a falun végig,
ahogy a kusza ágakhoz szokott
szemek összhangját kicserélik,
a messzi nyárfákat, a táj
szélbontó fésű-fogait,
a csillagokig nyújtózó sugárt,
ha szemembe támaszkodik,
és az egyenes tekintetet,
a finom huzalt két szem között,
ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,
de mindig összeköt,
s a szép egyenes szavakat,
pántjait minden közösségnek,
ahogy erejük ránk tapad,
s nagy útjaink is összeérnek,
és a merészen egyenesre
csavarodott gerinceket,
ahogy csupaszon égig érve
igent vagy nemet intenek.







EGYSZERŰBB VOLNA


Okosabb egy szál gyertyát gyújtani,
mint átkozni a nagy sötétséget,
jut eszembe a higgadt kínai
mondás, hogy megint gödörbe lépek,

és a számon van már, hogy azért ezt
nem vártam volna, s rohannék neki
fejjel, ököllel, ha ennyit érek,
úgy ne akarjon velem játszani,

ki is? így adná tudtul valaki,
hogy nem tart méltó ellenfelének?
vagy én hibázom el? de veszteni
könnyebb, ha azt mondom rá, hogy végzet?

miért örülök a piciny fénynek,
ha egyszerűbb volna ordítani?







EGYÜTT ÉLNI FÁJDALOM


Együtt élni fájdalom,
hallgatni mintha, mintha nem,
tudni, hogy más is, sőt, nagyon,
s csak a halott esélytelen.

Bár azt is ki? Mindig van egy,
vagy több is (közelben is), aki
szerencsétlenebb, betegebb,
jogosultabb ordítani.

Vagy nincsen? Mindenki maga
szenvedi, éli meg, ahogy
mindenség pora, sava
testből, lélekből kimozog?







ELEVEN FESZÜLET


Csontig vetkőztem, beengedtelek
bordáim közé, lásd magad,
s mondtam, csak mondtam, már nem is neked,
hogy te is milyen messze vagy,

s hogy még messzebb a szép szavak,
s hogy nincs tovább, de mint holt kráterek
torkába, még besüt a nap,
hogy jobban lássam, ami elveszett,

s te, mint ki múzeumban lépeget,
mustrálgattad a csontokat,
elképzelted, hogy te a föld felett,
én meg máris a föld alatt,

s mikor magadra hagytalak,
néztél rám, mint eleven feszület.







ELMENNI KEVÉS, ITT MARADNI SOK
Nemes Nagy Ágnesnek


Mint a szemét a föld lágy részein,
összegyűlnek a hülyeségeim.

Forgolódom, hogy ne süsse a nap,
de árnyékból is föltámad a szag.

Ami állat volt bennem valaha,
kifeszül rám a végleges ruha.

Boldog lehetnék, mint a többiek,
de kerülgettem csak a ketrecet.

Kintről befelé, bentről kifele,
odaát sem szólt szebben a zene.

Építettem a végtelen falat,
és álmodoztam, mint aki szabad.

Mindig behorpadt az ég valahol,
én elhittem, hogy jön az egy akol.

Szerettem volna szeretteimet,
de nem hagytam, hogy megszeressenek.

Elfogadott az erősebb csapat,
s nem tartottam be a szabályokat.

Megközelített egy nő, egy gyerek,
de kiderült, hogy csodák nincsenek.

Tágul tovább a világegyetem,
nehéz lettem, mint szamár a hegyen.

Lábamnak égig ér a gyökere,
kocsimnak nincsen ki a kereke.

Elmenni kevés, itt maradni sok,
emberré az tesz, ha megszólalok.

Egyedül vagyok, ez végső szavam,
mint akinek még egy tölténye van.

És annyi joga újra kezdeni,
hogy önmagát is agyonlőheti.







ÉLETED ÁRÁN


Megkapaszkodni valamiben,
megfoghatóban, elhihetőben,
annyira csak,
hogy egymáshoz feszülő ujjaid
visszaszóljanak,
bőröd villáma szíven üssön:
még, még te vagy,
benne, de te! hogy körülötted
megperdüljön, mert megakad,
megzavarodik: mégse lenne
tökéletes a folyamat?
hogy a tölcsérből felüvöltsön
a protestáló pillanat,
a halandó különvaló,
aki elhitte, hogy szabad, -
annyira csak,
hogy életed árán megjegyezze
halálodat.







ÉS SEMMIT SEM AKAR, CSAK ÁT


Most így ír verset, hogyha ír.
És fél, mert vádolja magát.
És egyre több lesz a papír.
S ugyanaz marad a világ.

És semmit sem akar, csak át.
Csak úton lenni, mint a hír.
Egy kis sót, egy kis paprikát.
S hogy ne ússzon rajta a zsír.

Aztán úgy is jön a radír.
Kinyitanak a patikák.
Az mar nagyobbat, aki bír.
Az jajgat, akit húz az ág.

S milyen kevés, amit bevált.
Mily égető arcán a pír.







FÖLÉR A LÉLEKIG




Ha kimerülnek tartalékai,
vergődik a test a lélek szerint,
szeretne megint hasonlítani,
régi tükörbe vigyázva tekint.

Titkos utakon furcsán megszalad,
árnyékát méri, fölágaskodik,
elképzel égig érő falakat,
és szomorú, amikor hazudik.

Gyanús neszekre gyertyát gyújtogat,
lopva nézi a villanykapcsolót,
parányi csillagokban megakad,
s magyarázkodik, hogy csak álmodott.

Példákat keres, s nem leli magát,
hát az se, ez se, egy minta se jó,
ha verset ír, a ríme nagykabát,
de megijed, mert nem esik a hó.

A lendület a kályháig viszi,
ott bűntudata lesz, szégyenkezik,
s mikor megpróbálja, már nem hiszi,
hogy térdelve fölér a lélekig.







FÖLD ÉS ÉG


Vitorla csobban a kékben.
Hallani: megfordul a nap.
maga körül. A sugarak
- ég és föld tolózárai -
fémesen egymásba siklanak.

Boldog vagyok. Mint a berepülő
pilóta zuhanás előtt.
Vagy mint az őslétbe merülő
sejt és sejtelme: az ember.

Az öröklétsalak.







HALOTTAK NAPJA


Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,


fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.







HA UTÁNA CSAK AZ ÜRESSÉG


Ha utána csak az üresség,
mire föl az égen a festék?
Ha nem tudni, hogy van-e vége,
számít-e az, hogy jössz-e, mégy-e?

Ha annyi csak, hogy porból porba,
miért köhög benned a bolha?
Ha nyilvánvaló, hogy becsapnak,
minek a lóba annyi abrak?

Ha semmi sincs, mi visszatartson,
honnan a csönd a túlsó parton?
Ha letetted a fegyvert, zászlót,
ki mondana, miféle zárszót?







HOGY BELEHALT, AZ HOVA VISZ?


Ha ölébe hullik, nem is.
Csak tapogatja, vacakol.
Mintha minden ujja hamis.
Mint aki elfeledte, hol.

Alig jut szóhoz, hogyha szól.
De amit mond, abba se hisz.
Úgy fekszik le, hogy csomagol.
Úgy ébred föl, hogy csupa víz.

Hogy belehalt, az hova visz?
Meddig ér a saját pokol?
Egy korty nyál? Vagy egy korty kumisz?
Semmi más, csak protokoll?

S most tényleg övé, hogyha jól?
Most nem neki szól a fityisz?







HOMOKÓRA


Vizes homok. Először az agyában.
Az agy alsó, hátsó részében. Aztán
a nyakában, a vállában, a karjaiban.
Ahogy megszorul, lefolyik, nehezedik
a lábaiban. Ahogy hirtelen
megfordítja valaki, s csorogni kezd
visszafelé. Újra meg újra.
Nem csupán átélni, mérni is
az időt! Kinek? A homokóra akarja
tudni, hogy mennyi? Mi mennyi?
A derekában meg a nyakában mindig
megakad. Oldalra folyik. Olyankor
mintha más nézné. Más is megnézné.
Kicsoda? Valaki, aki le-ledől pihenni,
de merőlegesen nem lát? Azelőtt
nem zavarták a dimenziók. Tényleg,
ebben a viszonylatban hány van?
Hány azon kívül? Mindegyikben
mutatni kell majd? Mit?







HÓBÓL A LÁBNYOM


Akkor szabadna verset írni,
ha nem lehet már verset írni,

nyüszítve, mint az isten öccse,
mert jobb világhoz volna kedve,

szaladva, mint a sebzett állat,
neki a vadász puskájának,

lerogyva, mint a győztes ember,
tele a kétes győzelemmel,

mintha feltöltött folyó medre
nézne a könnyező egekre,

mintha az ég lakott föld volna,
s a föld ennek a halott holdja,

mintha örökké kő zuhogna
a világnál is mélyebb kútba,

el se fogyna, és meg se telne,
de mindig erre törekedne,

mintha akkor se verset írna,
csak nézne a fehér papírra,

amíg, mint a hóból a lábnyom,
vers sajog át a valóságon.







INTÉS


A föld, ezer év délibábja
ráfonódik népem nyakára,
és szívja vérét, fojtogatja.
Ó jaj bekapja, nézd, bekapja.

Dózsa előtt, s utána hányan
buktak el vérszomjas porában,
akik érte rohantak harcba.
Bekapta őket, mind bekapta.

Ma menekül, kit visz a lába
városba: gyárba, iskolába.
Nem érte, ma előle futnak,
míg végére érnek az útnak.

De kit köt tenyérnyi darabja,
azt torkon kapja, fojtogatja.
Szívja a vért, szívja a könnyet.
Ó mivé tettétek a földet.

Ma átok lett minden göröngye.
Jajszó tapad ma minden rögre.
És mindez még nem elég néki...
Népem, szólj rá! szavadat érti.

Ti emberevő vad kufárok,
akik miatt a föld ma átok,
vigyázzatok: a nép szavára
a föld bekapja, aki bántja.

Vése, 1955.







JÉGVIRÁG


Kristályos páfránylevelekké
rendeződik a pára,
mintha egy művész festegetné
a vonat ablakára.

Összeszűkül a világ füstös
fülkévé, három asszony
bontogatja hanggá ezüstös
csendjét, hogy meg ne fagyjon.

Piacra megy az egyik, hagymát
árulni, most van ára.
A másik, fia lakodalmát
intézni megy Atádra...

Fütyölnek ők a jégvirágra,
kedvüket tornyosítják.
Észrevétlen a te orcádra
is kiperdül a vígság.

Úgy érzed, hogy nevetni kéne,
hisz nem szűkűl, de itt van
az áttetsző világ egésze
atomnyi mosolyokban.

Kifeslik mind, mi érték, élet,
és rácsillog a fagyra,
tükrözve a való egészet
egy ügyes pillanatra.

Hirdetve, hogy emberrel szép csak
a tavasz, nyár, az ősz is,
s a jégvirágos vonatablak







JÓT IS AKARHAT


Mit tud meg rólad, megtudhat-e valami fontosat,
aki észreveszi, hogy összeomoltál, hogy
nagy bajban vagy? Meg akar-e tudni bármit is, netán
azzal a szándékkal, hogy most rögtön (vagy később)
ártson neked? Vagy csak a ,,nézd meg... és menj
tovább" spontán érzékelője villan föl a szemében,
miközben nem lép rád, nem rúg beléd, de jelzi, hogy
meglátott, s hogy még a pokolban is (ahová ő megy)
jobb (legalábbis neki), mint ez itt? Mitől
gyullad meg a tapló, hozza izzásba a lelket,
s pillantod meg magadat a tükörben, úgy tűnik,
utólag és homályosan csak, tehát nem tudhatod, hogy
akkora-e a baj, amekkorának érzed (gondolod), vagy
amekkorára emlékezel, esetleg amekkorának
elképzeled, hogy lehetne? Azt sem, hogy mennyi
látszik belőle, annyi-e, amennyi valójában, annyi-e,
amennyi szerinted, vagy annyi amennyinek kívülről,
ki-ki a saját szemével, fülével, orrával, nyelvével,
ujjaival érzékeli, agyával felfogja, fantáziájával
becsomagolja? Bizonyos lehetsz-e benne, hogy
nem torzít a tükör, s hogy mint a messzi csillagok
fénye, nem évezredekkel (-milliókkal?) ezelőtti
állapotról tudósít-e, amelyre legfeljebb a génjeid
emlékeznek? Miért takarod le, akarod elzárni
(magad elől is), ha néha már azt a gyógyszert is
elfelejted bevenni, amelyiket azért szedsz, hogy a
gyógyszereket el ne felejtsd bevenni, ha körülírsz,
lefetyelsz az egyenes beszéd helyett, ha tapogatod,
simogatod, szelídítgeted csak a... mit is? (A
többi embert? Azt az egyet, aki még hagyja? A
kikerülhetetlent?) Miért, hogy eszedbe se jut, hogy
jót is akarhat, segíteni is akarhat, aki észrevett, s
belülre került, mielőtt becsukódtál volna előtte,
s hogy a menekülés, a titkolózás, a szégyenkezés,
a sírás-rívás helyett köszönteni kellene, hellyel
kínálni, s megkérdezni tőle, hogy hogy van?







KAZALBAN A TŰT


(1)

Hiú bölcsesség
rájönni, hogy az égen
kevés a festék.

(2)

Ne akarj gyorsan
célba érni, az úthoz
lábad s jogod van.

(3)

Öleled a fát,
s mérgelődsz, hogy egyedül
sosem éred át?

(4)

Kicserélsz egy-egy
csavart, s azt képzeled, hogy
nélküled nem megy?

(5)

A hebehurgya
meg is eszi a tésztát,
mire meggyúrja.

(6)

Miért egyszerűbb
félni, mint megkeresni
kazalban a tűt?

(7)

A lelket nem stressz,
saját súlya nyomja szét,
mikor üres lesz.

(8)

A végtelenbe
mégy folyton, s jó ha eljutsz
megint a kertbe.

(9)

Amit két szóval,
pláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.







KÉT SZÓ KÖZÖTT AZ EGYENES


A homályos tükrön a karc
marad utoljára a vers
két szó között az egyenes
a hirtelen emberi arc

a mozdulat hogy megfizetsz
s hogy orra-szája csupa hab
hogy nem mondhatsz csak igazat
és ez az igaz ami lesz

a rímek és a vonalak
a vágások fölött a heg
hogy a kettő az egy meg egy
és hogy valamennyi te vagy

marad a hátha s a lehet
a ránc ritmusában a dac
mindig több mint amit mutatsz
a legnehezebb ami megy

de soha semmi biztosat
csak hogy üveg és hogy reped
a benne van mert elveszett
az itt a világ hol a nap

s a mennyi pára és szöveg
ármánykodások áhítat
s hogy mind mulandó képe csak
minden órával közelebb







KICSÚSZIK A KEZEDBŐL A KEZED


Elmúlt az ünnep, s mint akinek
nem jöttek meg a vendégei,
fölteszed az új teavizet,
hogy legyen miért begyújtani,

megáll a ház előtt valaki,
akkora a csönd, hogy kireped,
s mintha belőled csapódna ki,
homlokon üt az ablaküveg,

kicsúszik a kezedből kezed,
csak azt fogod keményen, ami
magától is marad, aminek
beléd szakadtak fullánkjai,

topogsz, hogy történjen valami,
s rettegsz, hogy ez után mi jöhet.







KÖNYÖRGÉS MÉLTÓ KERESZTÉRT

Kondor Béla: Pléh Krisztus című képére


Atyám nem férek a keresztre
csak útban feléd összeesve
csak repüléshez rugaszkodván
vállamhoz szegve törött orcám
csak hajlott térddel ájulóban
ha már nem vagyok aki voltam.
Atyám ne vígy a kísértésbe
miért hagytál el mondd mi végre
felkészültem kínra halálra
vagyok országod hű királya
mért növesztettél ekkorára
ács fiát ácsok csúfságára?
Tudom könnyebb volt fölcipelnem
de ne dolgoztass magad ellen
én keringek már minden fában
hadd nyújtsam ki bennük a lábam
nőjön nagyra ki vállal téged
küldj rá erősebb ellenséget.
Engem a hiány égbe röptet
ők a nagy szárnnyal söprögetnek
méricskélik szégyenem hosszát
gerincük hozzá igazítják
Pilátushoz mérik az embert
jaj Atyám adj méltó keresztet!




-


LENN A FÖLDÖN A SZÓ


Lenn a földön a szó,
december van, esik,
hazudni volna jó,
röpülni egy kicsit.

Azt mondani, rigó
s lehajolni megint,
egy bújó, egy hunyó,
és se bent, és se kint.

Azt gondolni, talán,
és hogy akkor mozog,
s mert csak nő a hiány,
ásítani nagyot.

Azt hinni, hogy galamb,
megsül és berepül,
s ami jön, nem harang,
csak addigra kihűl.

Érezni, hogy halál,
lesni alóla ki,
látni, hogy megtalál,
mert nehezebb neki.

Lebegni, mint pehely,
mely akkor is kizár,
várni, hogy jöjjön el,
mint tavaszi madár.

Dobbal készülni rá,
zenét a földbe is,
túlélni, mondaná,
aki abban se hisz.

Temetni a csodát,
vermelni a jeget,
nézni, hogyan megy át
fénybe az üzenet.

Szó nélkül fogni fel,
tér nélkül vallani,
sohasem múlik el,
csak lesz mit mondani.







MEGINT MINDEN LEHETEK...


Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.

Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.

Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.

Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.

Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.

Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.

Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.

Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.

Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.

És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.







MEGÍRJUK A SZÉP, RÉGI VERSEKET


Beszakadtak az őszi tölgyesek
mint egy vezércikk, magányos a táj,
erdő mélyéről nézem az eget,
sorok között is mozdul a határ,

belátható lesz minden, ami fáj,
megírjuk a szép, régi verseket,
s míg a lap alján köröz a madár,
sírni vagy lőni egyaránt lehet,

de éjjel apró hirdetéseket,
csillagokat nyit fölénk a homály,
költemény lesz, hogy csodák nincsenek,
aki nem csügged, az hazatalál,

hogy a temetőkapun is az áll,
nem fejeződött be, csak vége lett.







A MEGVÁLTÓ ZENE


Furulyád néma világűrében,
ahol most lyuk van, volt az éden.
Végleg elveszett, mért tagadnád,
zsebedben barna almacsutkák.
Zeneszó helyett vízszintesen
siklott az űrben minden isten,
vasárnap volt, vasárnap délután.
Árnyék villámlott át a furulyán,
kivágódott egy ablak, így esett,
mindig így esett, függőlegesek
kései nyomán bezuhant a fény,
és megvakultál, és nem volt remény,
de akkor, mint az élet szelleme
kiszökött, szólt a megváltó zene.







MI A FONTOSABB?


Én mindig azt festem
amit élek.
Egry József


Mi a fontosabb? megfelelni
valamely képnek, amelyen
mintha én volnék, ahogy messzi
távolságot belát a szem,
s árkon-bokron át oda menni?

Mi a fontosabb? kapkolódva
tükörnek állni, amikor
minden ember önmaga foglya,
valamely kép után lohol,
s néz, mintha most megfogta volna?

Mi a fontosabb? ami éppen
átfolyik rajtam, mintha a
lét vize folyna a mesében,
mintha a mindenség maga,
s emlék csak, amikor megérzem?

Mi a fontosabb? elsimulni
az egészben esélytelen,
hogy aki szándékosan hull ki,
mindörökké benne legyen,
s bentről se tudjon visszabújni?

Mi a fontosabb? ami nincsen
és sohasem lesz, de ami
ott ficánkol minden kilincsen,
míg le nem nyomja valaki,
s eltűnődik, hogy mibe higgyen?

Mi a fontosabb? élni mélyen
egyetlen képet, ami van,
mint Szent Kristóf a parti fényben,
vinni a fiút magasan,
s elmerülni, hogy odaérjen?







MIKOR MÁR SZEREP S IDŐ NEM VÉD


Jó, akkor a túloldaláról,
ahogy a mező zöldbe táncol,
forog lüktet, övét kibontja,
s száll a világ, a tüzes szoknya.

Jó, akkor arról, mennyi jó volt,
szerelem, iga, munka, hóbort,
rab lenni, ha mindenkin lánc van,
megbújni, mint drótban az áram.

Jó, akkor arról, mennyi jó van,
nagyot nyújtózni ágyban, szóban,
mikor már szerep s idő nem véd,
eljátszani, mit sohasem még.







MI MARAD MEG?


Ruhaszárító kötelek,
zsíros edények mértanában
mi marad meg a szerelemből?
Ha majd foltozott álmainkat,
lelkünk minden fehérneműjét
idegeinkre teregetjük,
mi marad meg a szerelemből?
Ha majd külön kis lábasunkban
sütjük-főzzük ehetetlenre
régi vágyaink maradékát,
mi marad meg a szerelemből?
Ha majd a megszokott ruhákat
vesszük magunkra reggelente,
s meztelenséget látunk mégis,
hogyha egymás szemébe nézünk,
mi marad meg a szerelemből?
Ha majd ízetlen lesz az étel,
mert láthatatlan nyílvesszőkkel
átlózzuk be az asztal lapját,
mi marad meg a szerelemből?
Mi marad meg a szerelemből?







NAGYANYÁM


Aszaltszilva arcú,
görbült nagyanyám,
decemberi varjú
vén gesztenyefán,

hócsillagos télben
lelsz-e még magot?
Látsz-e hulló égen
néha szép napot?

Lelkedet a vállad
azért tartja csak,
hogy a vesző vágyak
arra hulljanak?

Vagy fel tudsz még szállni,
ha a föld nehéz?
Szemed csendje nyári
mezőket idéz:

Búzavirág-fényű
reggelek tüzét,
érett zizzenésű
élet örömét,

szikár nagyapámat
friss tarló fölött,
derekán a nyárnak,
aki megszökött.

De messziről jöttél
dűlőutakon.
Elmaradt négy testvér,
egy tucat rokon.

És most itt kucorgol
eres küszöbön,
ajkad imát mormol,
lesed, hátha jön

nagyapa a csöndből
hulló égen át,
ellopni a földről
árva asszonyát.







NEM ÉRTETTE


Mikor a zsákot is kirázta,
és a homokot átpörgette
görnyedő ujjai között,
a hegytetőn már szétterült a hold.
A torony árnyéka, mint az abroncs,
alatta házak, emberek,
őszinte bokrok, okos állatok,
őrködők, alvók, élvezkedők,
belül minden, és minden végleges.
Állt az üres zsák és a hold előtt,
s nem értette, hogy hol vétette el,
hogy senkinek sem hiányzik, amit...
Nézte saját árnyékát, emlékeit,
levetett göncét, vasalt városát,
és mint előbb a zsákot, hozzáfogott
kifordítani önmagát.







NEM A SZENVEDÉLY, NEM AZ INDULAT


Nem a szenvedély, nem az indulat,
csak mert elfogytak benned a szavak,
s a túlfolyó, a sose végleges
szájból kicsusszan, hogy sem az, sem ez.

S fülelsz, mint akit hallgat valaki,
hogy akkor mit kell mért választani,
hová a nincsben a biztos irány,
ha minden minden, csak a semmi hány?

S indulsz, mert menni, s annyi munka van,
tördeled, fested, bütykölöd hogyan,
alul sírt ásol, föléje eget,
középen meghalsz, de nincs felelet.







ÖRÖKKÉ


Megállt egy tiszta arc,
nem méri az időt.
Csak süt, csak bombáz, mint a Nap
a teremtés előtt.

Tenger színén, óvóhelyen
újszülött sejtek riadoznak.
Ki szólt? - kérdezem. Nevet adok.
Nevezlek Kankalinnak.

Így teremtődik a világ?
Feszül minden tagom.
Alkalmas ez a bolygó? Nem felelsz.
Szemedben mosakodom.

Benépesítjük! Így - az ember.
Én meg, lásd, eltűröm,
hogy kijelöltél, beprogramoztál,
ragyogsz át az Űrön.

Micsoda erő kellene
hozzád röpítenem magam?
Évezredeken, fényéveken,
mágneses téren át, zajtalan.

Tisztaságod erőterébe
növényi-tisztán jutni be,
megállítanom az időt
milyen sebesség kellene?

Fogadnál-e? Vasak között
lélegzem fényedet.
Akarom, hogy így maradj, itt állj!
Megsemmisítelek.

Legyél égitest, tiszta arc,
penge a fában, Kankalin.
Cipellek örökké, mint mércét,
mint Ábel emlékét Kain.







PLATÓN BENÉZ AZ ABLAKON


A visszavert fény évszaka,
Platón benéz az ablakon,
kezében ásó és kapa,
csodálkozik, hogy itt lakom.

Mondanám, hogy rögtön megyek,
lehetnék még jó asztalos,
de megbénít a döbbenet,
silány tükörré foncsoroz.

Mondanám, hogy nem én vagyok,
bűnössé tett a félelem,
hátam mögött a lét dadog,
előttem a történelem.

Mondanám, hogy nincsen remény,
hogy maholnap ötven leszek,
s ami árnyékból költemény,
a valóságban egyszeregy.

Mondanám, hogy akkor mi van,
miért jobb, aki boldogabb,
s ha a varázs anyagtalan,
mire emlékszik az anyag?

Mondanám, hogy egyébiránt,
hogy vártam már, hogy jónapot,
de minden sorvég rímbe ránt,
csak hazudnék, csak hallgatok.







REGGEL MÉG OLYAN HOSSZÚ A NAP


Reggel még olyan hosszú a nap,
akkor is nyúlik, ha elszakad.
Fogod a végét, megengeded,
akármit játszol, jár a kezed.

Délben már olyan magas az ég,
berogyna, ha nem feszítenéd.
Lyuggatod, fested, fosztogatod,
azt képzeled, hogy azért van ott.

Este, ha marad este, rövid.
Állsz a fal előtt, nézed, hogy így?
Nélküled minden? Semmi? Szavak?
Megcsíped magad... Nem is te vagy?







A SAJÁT KÁRÁN SEM TANUL


Merthogy akkora legalul,
örökké lyukas, ami fönt.
Kifordul, zuhog, beszorul.
Hízik a kagylóban a gyöngy.

Merthogy előbb-utóbb kiönt,
ha megáll, helyben is gurul.
Kis vödrökben gyűlik a csönd,
nagy cseppekben fürdik az Úr.

Merthogy keresi konokul,
ez is különb, az is különb.
Mint mikor valamennyi húr,
s azt játssza, hogy a zene dönt.

S merthogy mind nyer pici előnyt,
a saját kárán sem tanul.







SÍRNI SZERETNÉNK, MINT AZ EMBEREK


Majd megjöttök, hogy melegedjetek,
levetitek a fagyos maskarát,
nem firtatjátok többé, ki a szebb,
ki a gonoszabb, ki az ostobább,

a legnagyobb bűnös is megbocsát,
és nem érti, hogy mitől van meleg,
állati szag tölti be a szobát,
sírni szeretnénk, mint az emberek,

majd megtaláljuk, ami elveszett,
mert mindenki elveszti önmagát,
végtelenben dobogó egyszeregy,
folyamatos lesz megint a világ,

majd nézzük egymást, mint a katonák,
akik túlélték, amit nem lehet.







SORRÓL SORRA RÖPPEN A TÁJ


Kis semmi versek, elhaló
lidérc, sivatagi folyó,
törött óralap, csupasz ág
magára rímelő világ.

Csak a fölötte néma rés,
a hiány lüktet, mint a kéz,
a messzi mag, a csonka ég
fűti a kémény tetejét.

A madár nélküli madár,
sorról sorra röppen a táj,
itt is, ott is árnyak, nyomok,
mintha rajtad múlna, ahogy.







SÖTÉTBEN NEM LÁTOK ALUDNI


1

Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok. De nőttem.
Akkor megmosom a fogamat,
hogy össze ne kenje az ennivalót.
Sokat eszem, hogy nagy legyek, mint apukám,
aki már nem nő, csak eszik.
A nagypapa meg összemegy. Tegnap, amikor
fölvette a nadrágját, azt mondta,
hogy hármat kell lépnie, mire elindul.
És nem tudta megmondani hirtelen a nevemet,
csak azt, hogy Balázs. Pedig a Mici néni
mindenkivel ismerkedni akar, mert őt
most vették föl az óvodába, és olyan az orra,
mint a konnektor, és most ő a mi óvó nénink.
És amikor megmondtam neki,
hogy Kruczug Balázsnak hívnak, akkorát
nevetett, hogy még a nagypapámnak is
kicsordult a könnye, pedig én
komolyan mondtam.

2

Anyukám kismama,
meg gyesen van.
A hugit neveli, aki még
egyik nevét sem tudja, így
nem jár óvodába.
Anyu először lenyelte,
azután kiszülte. De anyukámnak
rendes állása is van, csak elfelejti.
És a fizetése is úgy elmarad
a másokétól, mint Makó a Jeruzsálemtől.
Ezt a nagypapa mondta. Én meg
azt mondtam az anyunak, ha megnövök,
majd én is gyesre megyek,
és otthon lakom, mert otthon a legjobb.
Csak azt nem tudom még, hogy akkor
hol fog lakni az anyu, a hugi meg az apu.

3

Apukám kisember, mindig dolgozik.
Meg otthon is. Így nem ér rá
velem játszani. De azt mondta, ha a
nagydolgomat most már ügyesen elvégzem,
akkor eljön értem az oviba,
és elvisz a nagymamámhoz a Trabanttal,
aki öreg már, de nem látszik rajta, mert ráér,
és játszik velem, és süt nekem palacsintát.
És szidja az aput, hogy olyan teszetusza
meg ügyefogyott. Mert a Pali bácsi például,
akitől a Trabantot vettük, most cserélte ki
a Ladáját japán autóra. Pedig nem dolgozik
semmit, csak vezető. Mondtam is apukámnak,
hogyha megnövök, nekem Mercédeszem lesz,
és majd én is elviszem hozzájuk a kisfiamat,
csak azt nem tudom még,
ha nem lesz kisfiam, akkor ő
kinek a nagypapája lesz.

4

Mi kisvárosban lakunk, ami nagy.
Rengeteg a ház, a néni meg a bácsi.
De ha jó az idő, akkor
minden utcában süt a nap.
Csak az nincs sose, ami van,
de még sincs. Ezért ideges az anyu,
az apu, a nagymama, a nagypapa.
És én is ideges vagyok.
Amikor az oviban lefekszünk,
mindig kidugom a lábam
a takaró alól
és megsétáltatom. Este meg
nézzük a tévét, és látjuk, hogy
elrepülnek a gólyák, pedig nem igaz,
hogy azért, mert elfogytak a békák.
És az sem, hogy azért kevés a gyerek,
mert a gólya hozza. Ezt a nagymamám
mondta, amikor a férfikacsát levágta
és én megsajnáltam a feleségeit.
Akkor azt mondtam a nagymamámnak,
hogy én tudom,
hogy a hagyma a kertben
úgy nő ki a földből,
hogy vannak gyökerei,
azokkal aztán fölhúzkodja magát.

5

Magyarország kis ország. Ezt az óvó néni
mondta, s hogy itt élnünk és halnunk kell.
A Zoli meg azt, hogy a halnunk
az egy halfajta, és a hal
vízi közlekedési eszköz, és vízi jármű
a kompót is, amivel
átkeltek a Balatonon Tihanynál, amikor
a király a juhásznak adta a fele országát
meg a fele lányát. De a Zoli
mindent összekever, mert én
mindennap látom a sok gödröt az utcánkban,
amibe a néniket meg a bácsikat
a temetőben eltemetik. És mindenki meghal.
És nem minden honvéd futballista,
de minden futballista lehet honvéd.
Ezt is a nagypapám mondta,
aki részt vett a háborúban, csak elvesztette.
És eltörtem a nagypapa tollát is,
de amikor megkérdezte, hogy miért,
azt feleltem, hogy véletlenül, ami igaz,
hiszen csak ki akartam próbálni,
hogy ha rálépek,
kijön-e a cipőm alól.

6

Én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni, ezért mindig
fölkapcsolom a villanyt, ha lefekszem.
Tegnap azt álmodtam, hogy a nagypapámmal
atomgombát szedtünk, de mérges volt, így
megsemmisítettük.
És leforráztuk a többit is,
hogy legyen ennivaló.
És azt álmodtam, hogy felnőtt voltam,
és olyan erős, hogy anyukám fizetését
többször is fölemeltem. Apukámat meg
kineveztem. Ő lett a Pali bácsi. Csak
japán autót nem tudtam
kinevezni neki, mert az álmomba
jött a Zoli, és azt hazudta,
hogy ő a városi főépítész, és most
ő végzi a belvárosi építkezéseket,
és ő gyárt mindent, amit nem lehet kapni,
és ő intézi a kérvényeket
meg a többi ügyeket a hivatalokban,
és azért olyan lassan, mert nem akar
munkanélküli lenni soha.
És azért is itt van a világ közepe,
és a kör is csak egy lapos gömb.
És úgy sem halunk meg,
csak drágább lesz a szalonnacukor.
Erre én kicsikét, játszásiból
szájon vágtam. De visszaadta.
Akkor azt mondtam neki, hogy többet
nem játszom vele, mert rossz kutya,
és a kutyát azért tartják a háznál,
hogy a csontot megegye.
De ezt már nem is tudom,
hogy miért mondtam, hiszen
anyukám lekapcsolta a villanyt,
és fölébredtem.

Bertók László: Sötétben nem látok aludni - Videó

Link








TALÁN Ő AZ A MÁSIK


Illatával hizeleg, bekerítene
formáival, nyelv alá rejtett ízek
emlékeit bogozza, minden
érzékszervedet a meleg hús
öntudatlan jármába fogja,
hiúságodnak abrakot,
önzésednek előnyös teret,
gátlásaidhoz, hülyeségeidhez
gátlásosabb, ostobább közönséget,
idegesítőbb türelmet kinál,
talán ő az a másik, akit
egyikben sem találtál, aki
nézett csak a rácson át, amikor
nyitva volt minden ajtó, s benned volt még
az összes változat, talán ő az, akit
ha most elérnél s befogadnál,
örökre kioltana, hiszen
úgy vonz, hogy már taszít.







ÚGY MÉGY EL


Hol kezdődött az árulás,
a történetek Janus-arca?
Hol a jeltelen keresztutak, ahonnan
bármerre indulsz, oda sohasem?
A mézes darazsak, a szavak
veszett méhek között, a királynő
műanyag bilibe szüli
a se-méheket-se-darazsakat.
Végül semmi sem ugyanaz,
az érkezésnek háta van,
a jelenlét csak maszkabál,
és úgy mégy el, ha itt maradsz.










VAJON CSAK AZ ÖREGSÉG, AZ IDŐ?


Vajon csak az öregség, az idő?
A tetszik, nem tetszik nehézkedés?
Az agyban a felhő, testben a kő?
A szándék és a tett közötti rés?

Csak a habitus? Az én vagy nem én?
Az érzékekben a pillanatok?
A megfeszül néhány ki tudja gén,
s a meghazudtolni a látszatot?

Vagy a józan ész? Az így úgy a vég?
A mindent befedő semmi? A por?
Az, ahogy megpróbálsz repülni még,
s elszáll a perc belőled, amikor?










VALAHOGY ÁT A MÁSIK SÍNRE


Valahogy át a másik sínre,
váltó nincs, csak a gyorsulás,
lesni, hogyan csinálja más,
s mintha a lendületed vinne.

Tudni, hogy voltaképpen senki,
hiába tesz úgy, mintha ő,
s hogy közben elfogy az idő,
és megállni se már, se menni.

Valahogy addig, amíg egyszer,
magától másik sínre vált,
s nem is érzed a koppanást,
csak azt, hogy átszakad ezerrel.







VÍZSZINTESEDEM


Vízszintesedem. Ha megállok,
lefeküdnék inkább, ha leültem,
feküdnék, mintha nehéz zsákok
lapulnának a sejtjeimben,

ha fekszem mélyen, mint az Isten,
összefoglalva a világot,
szétterülnék, mint fény a vízben,
haldoklóban a dobbanások,

ha kinyújtózva eltalálok
valami partig, ami nincsen,
feszülnék, mint befagyott álmok,
minden víznél vízszintesebben,

s ha egy csillag megakad bennem,
tetőtől talpig kiviláglok.










 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Pio atya próféciája Magyarországról
  2018-09-23 20:00:01, vasárnap
 
 







PIO ATYA PRÓFÉCIÁJA MAGYARORSZÁRÓL


50 éve hunyt el Pio atya (Francesco Forgione, Pietrelcina 1887. május 25. - San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.)


"MAGYARRSZÁG OLYAN KALITKA, MELYBŐL EGYSZER GYÖNYÖRŰ MADÁR FOG KISZÁLLNI"
/Írta: Pio atya/







,,Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"
"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"



Ezeket a szavakat mondta a híres Pio atya. De ki is volt ő valójában? Valóban hihetünk a szavainak?

Pio atya az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg (1887-1968). Neve immár fogalommá vált a katolikus hívők többsége számára, története a 20. század misztikájának önálló fejezete. A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisztánlátásával (vagy medialitásával) tudta ugyanis, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. Fotósok hiába próbálkoztak azzal, hogy szemben vele, háta mögött, vagy rejtekhelyről pillanatfelvételt készítsenek róla, a filmek exponálatlanok maradtak.

A sápadt és beesett arcú novícius napokig megvolt táplálék nélkül. Elegendő volt számára a szentáldozás. Ha a szent engedelmesség nevében evésre szólítják fel, kiadja magából az ételt. Venafróban 21 napig csupán az Eucharisztiából táplálkozik.

Egy alkalommal a novíciusmester nem engedte a szentáldozáshoz. Ebbe majdnem belehalt. Az eltiltást nem ismételték meg többé.

Egy év leteltével Padre Pió apja, látván fia sápadtságát és szemei alatt keletkezett sötét karikákat, haza akarta vinni, de ezt a vezető atya kereken elutasította. Kis idő múlva a novícius egészsége, amelyet a közösségi szabályok már kevésbé veszélyeztettek, annyira helyreállt, hogy szülei megnyugodtak.

Egy szép napon a vezető atya így szólt Padre Pió anyjához: Donna Giuseppa, a fia nagyon jámbor, nem találunk benne hibát!

Az egyetlen kényes pontot, a váratlan lázrohamokkal járó, bizonytalan egészsége jelentette. Ilyenkor a kolostor lázmérői rendszerint szétpattantak. A betegápoló atyának akkor az a jó gondolata támadt, hogy fürdőhőmérőket használjon a lázmérésnél. De mekkora volt a megdöbbenése, mikor egy nap a higanyszál 48 fokra szökött fel!

Voltak lázrohamai és éjszakai csatái. Padre Pióval szomszédos szobában lakni bizony nem volt könnyű. Először azt hitték, hogy ő maga idézi elő a pokoli zsivajt. Pio egyik éjjel zajt hallott. Kihajolt az ablakon, hogy megnézze, mi is történt. Egy óriási fekete kutyát pillantott meg a szomszéd ablak párkányán, amely "olyan véres" szemeket meresztett rá, hogy a szegény testvér üvölteni kezdett és csaknem elájult rémültében.

A szörny átugrott a szomszéd tetőre és eltűnt. A dolognak híre ment, mert Pio a naivságában az egész környéken kérdezősködött a félelmetes kutya felől.

Pio lelki atyja ezekből az éjszakai viadalokból vonta le az egyszerű következtetést, hogy a fiatal novícius nagy dolgokra lett kiválasztva. Pio őrangyala és egyéb angyalok továbbra is kiemelkedően nagy szerepet játszottak életében.

Olykor, amikor cellájába visszatért, fenekestől felforgatva találta azt. A könyvek a földön, a tintatartó széttörve, az ágyon rendetlenség. Mindenfelől utálatos szörnyek tűntek fel előtte, mihelyt megpróbált valamit pihenni. Reggelenként gyakran láttak rajta sebeket és kék foltokat szemei körül.

Egészségi állapota miatt felettesei szerzetesi fogadalmának letétele után hazaküldték szülőföldjére, hogy ott erőre kapjon.

Rendkívüli esetei miatt a fiatal novícius gyakran változtatta tartózkodási helyét, így elkerült Piannisiba, Morcone Venafroba, Serra Capriolába, Monte Fuscoba. A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. Életének álma így megvalósult.

Előfordult, hogy addig imádkozott, míg a többiek elfeledkeztek róla, és rázárták a templomot, de ez sem zavarta. Volt, hogy a sekrestyés fejét vesztve rohant az espereshez: "Jöjjön gyorsan, Padre Pió meghalt". Az esperes a kőpadlóra rogyva találta, mozdulatlanul, önkívületben. Miután a szent engedelmesség nevében a figyelmeztetést megkapta, fölegyenesedett és kinyitotta szemeit. Az esperes így jobbnak látta, ha odaadja neki a templomkulcsot. Ettől kezdve Padre Pio igyekezett észrevétlenül a templomban maradni.

Más alkalommal Don Salvatore, Pio atya felettese felnyitván egy Pio atyával kapcsolatos levelet, a szöveg helyén egy nagy tölcsér alakú tintafoltot talált. Ekkor szent haragtól elragadva az esperes felkapta a szenteltvíz-hintőt és alaposan meghintette vele a foltos papírt. A folt azonnal eltűnt.

Amikor ilyen esetei kitudódtak, Padre Pio mindent megtett, hogy kikerülje a kíváncsiskodókat. Mint Szent Ferenc, ő is szüleinek farmja mögött, saját kezűleg épített egy remetelak-félét, ahol a nyári napok mély csendjében csak Isten dolgaival törődött. Anyja csak az étkezésekhez hívta, amelyeket gyorsan elintézett.

1915 szeptember 20.-án Donna Giuseppina átvágott a szőlőskerten és kiáltozni kezdett Pio után. Fia kijött a kunyhóból és közben hevesen lóbálta kezeit, mintha megégette volna azokat. A jókedvű Giuseppina nevetni kezdett:

- Mi van veled Pio? Azt hinné az ember, hogy gitározol!

- Semmi baj, kis szúró fájdalmak, nincs jelentőségük.

Pio atya akkor kapta meg a még láthatatlan stigmákat... A fájdalom később olyan mértékű volt, hogy az esperes jónak látta, hogy felmentse őt a misemondás alól. Padre Pio azonban a világ minden kincséért sem hagyta volna el a misézést.

Pio atyát igen sokan szerették és tisztelték, hiszen mindenkivel csak jót tett, mégis voltak ellenségei és rosszakarói is, bár soha senkinek sem ártott. Ne csodálkozzunk rajta, hiszen Jézus Krisztusnak is voltak ellenségei; gyűlölték és keresztre feszítették, noha életének minden megnyilatkozása a jóság és a szeretet volt.

Három istengyűlölő az atya meggyilkolására készült. El is utaztak hozzá. Az egyik már Pio atya tekintetétől megtért. A másikat az atya lenyűgöző egyénisége térdre kényszeríttette. Az atya bizonyára imádkozott vagy szenvedett is értük. A harmadik azonban gúnyolta a másik kettőt, hogy nem férfiak, hanem gyávák, mint a nyúl. Pisztollyal a zsebében Pio atyához ment és alkalmas pillanatra várt. Közben hallotta és látta, hogyan panaszolják neki az emberek fájdalmaikat. Közöttük volt egy anya is, aki születésétől fogva vak és süketnéma leánykáját tartotta. Amikor az atya megjelent, minden oldalról körülvették és előadták neki kéréseiket. Az anya hirtelen szívet tépő sírásra fakadt: ,,Atyám, könyörögj a jó Istenhez az én szegény süketnéma és vak gyermekem gyógyulásáért!" Pio atya megsimogatta a gyereket, mert nagyon szerette a kicsinyeket, és megkérdezte: ,,Mi a neved?" A gyermeknek szeme kinyílt a világosságra, füle megnyílt a hangra, nyelve a beszédre és hangosan mondta, amit soha életében nem tudott: ,,Mária névre kereszteltek:" A körülállók közül sokan könnyes szemmel estek térdre, közöttük a pisztolyos ember is. ,,Köszönjétek meg Jézusnak az Oltáriszentségben, vagy égi édesanyjának" - szólt szerényen Pio atya. Aztán a pisztolyos emberhez lépett, és kedvesen megkérdezte: ,,Mit kíván az úr?" ,,Gyónni akarok" - volt a felelet. Így térítette meg Pio atya ellenségeit.

(Maria Winovska "Padre Pio igazi arca" című könyve, pio.freeweb.hu nyomán Szent Korona Rádió)

/Németh P László/


,,Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"

Link








Egy misztikus barátság története

Link



Szent Pio atya

Link


Pio atya élete és tanításai

Link







Pio atya próféciája Magyarországról:


"Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"
"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"







 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
50 éve hunyt el Pio atya
  2018-09-23 19:30:04, vasárnap
 
 







50 ÉVE HUNYT EL PIO ATYA


50 éve hunyt el Pio atya (Pietrelcina, 1887. május 25. - San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes.

A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.







Egy misztikus barátság története


Pio atya és Karol Wojtyla

Mi történik, amikor két szent életútja találkozik egymással? Milyen hatással vannak egymásra, és az emberiség egészére? Ahhoz, hogy a 20. század e két kiemelkedő jelentőségű egyéniségének, e két nagy misztikusnak életébe bepillanthassunk és megtalálhassuk a kettejük apostoli működésében fellelhető érintkezési pontokat, ugorjunk vissza közvetlenül a második világháború utáni időkbe.

A pápa ekkor XII, Pius, aki igen nagyra tartja a San Giovanni Rotondó-i barátot. Pio atya híre és népszerűsége már egész Olaszországban elterjedt, és rengetegen zarándokolnak el a Gargano-fennsíkra, hogy a kolostorban találkozzanak vele, meggyónjanak nála, vagy szentmiséjét meghallgathassák. Az éppen oda érkezők között találunk egy sovány, kissé beesett arcú fiatal papot, aki a távoli Krakkó egyházmegyéjéhez tartozik.

E látogatás köré mar többféle legendát szőttek, és rengetegen rengetegféle dolgot terjesztettek róla. Ez volt ugyanis az egyeden olyan alkalom, amikor a leendő pápa és a garganói szent találkozott egymással. Olyan találgatások is szárnyra kaptak, melyek szerint Pio atya megjövendölte volna a fiatal lengyel papnak pápává választását, sőt még az ellene majdan elkövetett merényletet is. 1981. május 13-a, vagyis a pápa elleni merénylet után ezt a feltételezett próféciát több újság is leközölte, melyek közül egy cikket még a kapucinus szerzetesek hivatalos olaszországi lapja, a Bollettino dei Cappuccini d'Italia is idézett. Egidio Ricucci kapucinus atya e lapban a következőket írta Pio atya feltételezett próféciáit idézvén: ,,Fehér ruhádon vérfoltokat látok." ,,Te a vér pápája leszel." ,,Pápa leszel, és uralkodásod rövid lesz." A kapucinus atyák a közreadott elbeszélést más sajtóforrásokra hivatkozva közölték, és még azt is tudni vélték, hogy az érdekelt, vagyis maga Karol atya hogyan reagált a személyével kapcsolatos próféciákra: ,,Mivel semmilyen lehetőséget nem látok arra, hogy pápa legyen belőlem, a többivel kapcsolatban is nyugodt lehetek. Rendelkezem ugyanis egyfajta különleges biztosítékkal arra vonatkozóan, hogy semmi súlyos dolog nem történhet velem."

A Karol atya és Pio atya között lezajlott rövid beszélgetésben tehát a kapucinus atya valószínűleg előre látta a jövő eseményeit, egészen pontosan a Szent Péter téren eldördült lövéseket. Ez a történet nagyon szép lenne, de sajnos a valóság egészen más.

Igazság szerint kettejük találkozása 1948-ban, a húsvéti ünnepek alkalmával zajlott le. Ebben az évben a húsvét március 28-ára esett, és a húsvétot követő héten történt, hogy a fiatal lengyel pap, Karol atya, kihasználva szabadságát, a Gargano-fennsíkra utazott. A zarándokútra egy nála pár évvel fiatalabb diáktársa, Stanislaw Starowieyski kísérte el, aki ekkor még szeminarista volt, együtt indult el Karol atyával Krakkóból, és ekkoriban együtt is lakott vele a Belga Intézet Kollégiumában. A Karol atya és Pio atya között lezajlott találkozónak tehát az egyetlen megbízható tanúja Starowieyski atya volt, aki papi szolgálatát Braziliában végezte, és ott is halt meg 1986-ban.

A fiatal Karol atya Rómában hallott Pio atyáról, eljutott hozzá a kapucinus szerzetes szentségének híre, valamint a neki tulajdonított csodás események elbeszélése. Értesült a barát stigmáiról, de a személye körül ekkoriban zajló vitákról is. Karol atya hármas céllal indult útnak a San Giovanni Rotondo-kolostorba: azért, hogy személyesen is láthassa Pio atyát; hogy részt vegyen az atya szentmiséjén; és ha lehet, szentgyónást is végezzen nála. Még egy különös információ számunkra, hogy Karol atya ekkoriban fejezte be teológiai tanulmányait Rómában, és kezdte el írni doktori értekezését, amelynek témája a következő volt: a hit doktrínája Keresztes Szent János szerint. Tudjuk, Keresztes Szent János az egyháztörténet egyik kiemelkedő jelentőségű misztikusa, és a misztikus élet nagy tanítója volt. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy Karol atya utazásának okai között szerepelt a felsorolt három célon túl az az egyéni érdeklődés is, hogy személyesen is megismerhessen egy ,,élő misztikust", aki már az egész világon a szentség hírében állt, és számos pap szentként tisztelte őt.

Karol atya és Stanislaw atya vonattal érkezik San Giovanni Rotondóba, ugyanazzal a közlekedési eszközzel, amellyel annak idején a Krakkóból Rómába vezető utat is megtették. Este érkeznek a városba, a húsvét utáni hét egyik napján. Karol atyának sikerül néhány szót váltania a szent stigmákat viselő baráttal. Csak egy-két szót, semmi többet. Természetesen a misztikus Pio atya számára a rövid idő nem jelenthetett akadályt abban, hogy mindazt, ami szándékában állt, elmondja a fiatal lengyel papnak.

A két fiatal pap a San Giovanni Rotondóban töltött első éjjelükön Maria Basilio asszony házában száll meg, A ház a kicsiny kolostori templommal szemben állt. Basilio asszony, aki Torinóból költözött San Giovanni Rotondóba, Pio atya egyik első lelki gyermeke volt, és az atyát harminc évvel korábban ismerte meg, a távoli 1918-ban. Miután néhányszor látogatást tett az atyánál San Giovanni Rotondo városkajában, végül úgy döntött, ide költözik, hogy az atya közelében élhessen. Szelíd, imádságos lelkületű, alázatos asszony volt, aki szívből jövő, igaz szeretetet érzett a stigmákat viselő Pio atya iránt. A következő reggel, még napfelkelte előtt a két fiatal pap a Santa Maria delle Grazie-templomba siet, hogy Pio atya miséjére várakozzon. Egyik tanúságtételében a későbbi II. János Pál így ír ennek a napnak az élményeiről és eseményeiről:

,,Részt vettem a szentmisén, amely meglehetősen hosszú volt, és amely alatt Pio atya arcán végig a szenvedés jegyeit fedezhettük fel. Mélységesen szenvedett. Láttam a kezeit, melyben a szentostyát tartotta. A stigmák sebhelyét fekete kötés borította. Mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy itt, San Giovanni Rotondóban, az oltáron maga Krisztus mutatja be áldozatát, a vértelen áldozatot, amellyel egy időben azonban az atya kezén lévő vérző sebek mindvégig a keresztre feszített Krisztus áldozatára emlékeztettek bennünket."

A pápa emlékezetébe mélyen bevésődik Pio atya személyisége, jelenléte, szavai. Olyan élmény ez, amelyről mindenki beszámolhat, akinek módjában állt részt venni a szent életű kapucinus miséjén. Mindenkit mélyen megérintett Pio atya szentmise közben tanúsított mélységes átélése és áhítata. Ezek láttán egyetlen jelen lévő lélek sem maradhatott közömbös, hatásuk alól senki nem vonhatta ki magát. A szentmisét követően Karol atya szentgyónáshoz járul Pio atyához, annak megfelelően, ahogyan azt már Rómából való indulásakor eltervezte. Ő maga beszél majd e különleges alkalomról Pio atya szentté avatási ceremóniáján, 2002 júniusának egyik verőfényesen napos vasárnapján.

II. János Pál így nyilatkozik tehát: ,,Pio atya az isteni kegyelem bőkezű szétosztója volt, mindenkinek a rendelkezésére állt a gyónás szentségének keretében. Kész volt mindenkit fogadni, és minden arra érdemes léleknek kész volt megadni a bűnei alól való feloldozást, vagy a számára szükséges lelki tanácsot." Ekkor a pápa felemelte tekintetét az előre megírt szöveget tartalmazó papírlapról, és így folytatta:

,,Fiatalkoromban én is részesülhettem ebben a különös kegyben, személyesen is átélhettem azt a szeretetteljes nyitottságot, rendelkezésre állást, amelyet az atya a bűnösökkel szemben érzett." Majd pedig a pápa így folytatta:

,,A gyónás szentségének kiszolgáltatása Pio atya apostoli működésének egyik különösen jelentőségteljes és jellemző oldala volt. Az atya hívek hatalmas tömegeit vonzotta ezzel San Giovanni Rotondo kolostorába. Még akkor is, ha ez az egészen egyedülálló gyóntatóatya sok esetben látszólag szigorúan és keményen bánt a gyóntatószékét felkereső zarándokokkal, a hívek, miután rádöbbentek vétkük nagyságára és őszinte bűnbánatot éreztek szívükben, visszatértek hozzá, hogy részesülhessenek a szentség békéltető ölelésében."

Nagy jelentőségűnek tekinthetjük az itt elhangzott utalást Pio atya jól ismert ,,keménységére", amellyel a bűnbánókkal szemben bizonyos alkalmakkal viseltetett. A pápa maga azonban a következő szavakkal jellemezte az atyát: ,,Pio atya igen egyszerű, világos és szűkszavú gyóntató volt, aki a maga egyszerűségében is azonnal, éles elmével látott át a bűnösök szívén, és nagy szeretettel bánt velük." A fiatal Karol atyára igen nagy hatást tett a kapucinus szerzetes szentsége, a stigmák, valamint a tapasztalt hatalmas tömeg, aki az atya gyóntatószékéhez járult.

A pápa későbbi elmondása szerint ő és Pio atya találkozásuk rövid percei alatt egyetlen dologról beszélgettek: Pio atya stigmáiról. A fiatal Karol atya megkérdezte a szerzetest, vajon melyik stigma okozza neki a legtöbb fájdalmat. A fiatal pap úgy gondolta, hogy a legfájdalmasabb minden bizonnyal a szerzetes szívén viselt sebhely lehet, ám ő így válaszolt kérdésére: ,,Nem, a legjobban az a seb fáj, amely a vállamon van, amelyikről senki sem tud és nem is áll semmiféle kezelés alatt."

Erről a sebhelyről az atya haláláig valóban senki sem tudott. Úgy tűnik, a szent életű szerzetes maga nem tett említést róla senkinek, kivéve a jövendőbeli pápát. Pio atya egyetlen helyen sem ír vagy emlékezik meg erről. Csupán egyetlen egyszer mondott annyit egy falujából származó laikus testvérnek, hogy ,,a legtöbbet akkor szenved, amikor az ingét kell levennie".

Modestino testvér akkor nem is értette meg pontosan az atya szavainak jelentését, ő maga erről így ír: ,,Én akkor arra gondoltam, a tiszteletreméltó atya bizonyára az oldalán lévő sebhely miatt érez nagy fájdalmat." Az igazságra Modesto testvér csupán Pio atya halála után három évvel döbbent rá. 1971. február 4-én ugyanis a kolostor gvárdiánja azzal bízta meg, hogy pecsételje le azokat a ládákat, melyekben Pio atya gondosan őrzött és egyenként celofánba csomagolt ruhadarabjait, és minden megmaradt holmiját tartották. Azon a februári napon tehát egy különleges ruhadarab került Modestino testvér kezei közé: ez nem volt más, mint egy gyapjúing, amelyet a stigmákat viselő Pio atya viselt. Ezen az ingen egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű, kör alakú vérfolt volt látható, közvetlenül a jobb váll alatt, a kulcscsont közelében. A heves fájdalom tehát, amelyet az atya érezhetett minden alkalommal, amikor az ingét levette, ebből a titokzatos sebhelyből származott, amelyről senkinek nem volt tudomása. Ekkor a laikus testvérnek eszébe jutott, hogy korábban valamely könyvben már olvasott ,,egy imát, amely a mi Urunk szent válláról szólt, amelyen a súlyos keresztfa terhe mély sebet nyitott, melyen keresztül láthatóvá vált Krisztus három szent csontja, és amely mérhetetlen fájdalmat okozott a szent Megváltónak. Ha pedig Pio atya saját testén viselte Krisztus szentséges sebeit és szenvedésének minden fájdalmát, akkor az is lehetséges, hogy Pio atya testében érezhette a Krisztus vállán ejtett seb fájdalmát is."

Modestino testvér azonban még nem volt teljes mértékben biztos felfedezésének valódi jelentőségében, így hát a felfedezést követő este imájában kérte Pio atyát: ha igaz, amit aznap látott és gondolt, akkor az éjszaka folyamán az atya küldjön valami jelet neki. Ahogyan a testvér beszámolójában olvashatjuk, hajnali egy óra után egyszer csak arra ébredt, hogy vállában éles fájdalmat érez. Olyan érzés fogta el, mintha valaki kést szúrt volna a vállába, közvetlenül a kulcscsontja mellett. A fájdalom olyan erős volt, mint írja, hogy ha még néhány perccel tovább tartott volna, bizonyosan belehal. A fájdalommal egyidejűleg a testvér egy hangot hallott, mely így szólt hozzá: ,,Így szenvedtem én is!" Ekkor különös illat töltötte be a szobát. A testvér szívét pedig Isten végtelen szeretetének érzése töltötte el. A testvér beszámolójában így ír:

,,Különös érzés kerített hatalmába: amint a fajdalom múlni kezdett, megmagyarázhatatlan szomorúság kerített hatalmába. Testem el akarta utasítani a fájdalom érzetét, lelkem azonban, érthetetlen módon, óhajtotta azt! És ekkor mindent megértettem. Zavarodottság fogott el, mégis, megmagyarázhatatlan bizonyossággal tudtam, hogy Pio atya a kezén, a lábán és az oldalán viselt stigmák, valamint a megostorozás és a töviskoronázás kínjainak elszenvedése mellett, mint egy új Cirenei Simon, éveken keresztül segített Jézusnak a kereszthordozásban, emberi nyomorúságaink és bűneink keresztjét cipelte Krisztussal együtt ő is. És erre az általa viselt ing élő bizonyságul szolgált!"

Erről a sebhelyről a nyilvánosság csupán 1987-ben szerzett tudomást, és csupán egy, abban az évben rendezett konferencián beszéltek róla a nyilvánosság előtt. (San Giovanni Rotondo, 1987. szeptember 16-20.) A kérdés a kutatók előtt a torinói lepel kapcsán vetődött fel: a vászonkendőn ugyanis, amelyet Torinóban őriznek, látható egy sebhely, amelyet valószínűleg egy nehéz és érdes tárgy okozhatott, amelyet a férfi, akinek képmását a lepel őrzi, a vállán hordozott. Ennek a súlyos és érdes tárgynak a nyomása okozta, hogy a megostorozás sebhelyei az egyik vállon eldeformálódtak, a sebszélek benyomódtak, és egy újabb, négyszög alakú sérülés rajzolódott ki rajtuk. Ennek kapcsán vetődött tehát fel a kérdés: ha Pio atya Krisztus sebeit viselte testén, vajon az ő vállán volt-e valamiféle sebhely vagy sérülés? A kérdést felvető kutató akkor ezt a választ kapta: erről nincs tudomásunk. Amikor azonban ezt követően megvizsgálják Pio atya ingét, megtalálják rajta a pirosas foltot, amely a jobb vállon viselt sérülés nyomait mutatja, amely sérülés keletkezhet például egy súlyos tárgy, kereszt cipelése nyomán.

Hozzá kell tennünk, hogy a torinói leplen az említett sérülés nyomai mindkét vállon megtalálhatók: vagyis mindkét oldalon, a vállrészen négyszög alakú sérülés nyomai láthatók, amely valószínűleg egy súlyos és érdes felületű tárgytól származhat, mint például a keresztfa horizontális tengelye, amelyet az elítéltnek a vállán kellett cipelnie kivégzésének helyszínére.

A Pio atya vállán lévő sebhelyre tehát, amely 1971-ig teljesen ismeretlen volt a világ előtt, amelyet először Modestino testvér fedezhetett fel, majd a nyilvánosság csupán 1987-ben ismerhetett meg, maga az atya tett utalást még 1948-ban, a későbbi pápa, Karol Wojtyla előtt.

A II. János Pál pápa és Pio atya között fennálló különleges, misztikus kapcsolatra szolgál bizonyítékul a következő történet is. Egy nap Pio atya egyik legkedvesebb lelki gyermeke, Cleonice Morcaldi asszony szintén megkérdezte az atyát, melyik az a sebhely a testén, amelyik a legtöbb szenvedést okozza neki. Ugyanazt a kérdést tette tehát fel az atyának, mint a későbbi pápa. Az asszonynak azonban Pio atya csupán a fején lévő sebekről tett említést, és azok kapcsán nyilatkozta, hogy nagy fájdalmakat okoznak neki. Majd az asszony még egy, számunkra különleges jelentőségű kérdést tett fel az atyának. Ez így hangzott: ,,Krisztus mindkét vállán hordozta a keresztet, vagy csupán az egyiken?" Pio atya erre a következő választ adta: ,,Csupán az egyiken."

Csak Karol Wojtyla tudott tehát e titokzatos sebhely létezéséről. A néphit és a hagyomány szerint egyébként ehhez hasonlatos dolog esett meg a nagyközépkori szenttel és misztikussal, Clairvaux-i Szent Bernáttal is. A szent apát ugyanis egy alkalommal imádkozás közben megkérdezte Jézust, mi volt a legnagyobb fájdalom, amelyet kínszenvedése alatt el kellett viselnie. Jézus a szentnek így válaszolt: ,,Volt egy sebhely a vállamon, három ujjnyi mély, három csontom is láthatóvá vált általa. Ezt a sebhelyet a kereszt hordozása okozta: ez volt az a sebhely, amely a legnagyobb fájdalmat okozta testemnek, és e sebhelyről az embereknek nincs is tudomásuk. Te azonban fedd fel e sebhelyet a keresztény hívek előtt, és tudd, hogy bármit kérnek is tőlem az emberek e sebhely erejéből, megkapják azt. És mindazoknak pedig, akik e sebhely dicsőségére és tiszteletére elimádkoznak három Miatyánkot, három Üdvözlégyet és három Dicsőséget, arra a napra eltörlöm minden bocsánatos bűnüket, halálos bűnüket megbocsátom, ők maguk pedig nem halnak hirtelen halált, haláluk pillanatában pedig meglátogatja őket a Boldogságos Szűz, és minden kegyelmet és isteni irgalmat megkapnak majd."


Az írás elolvasható itt:


Egy misztikus barátság története

Link








Pio atya próféciája Magyarországról


Pio atya:

"Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"

"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"




 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Az Apró–Gyurcsány-villa titkai
  2018-09-22 18:15:37, szombat
 
 







AZ APRÓ-GYURCSÁNY-VILLA TITKAI


Rózsadombi örökség pazar kilátással a szemlőhegyi káderdűlőn, avagy a kommunista elkobzásra kijelölt zsidó vagyontól a piacgazdasági szociális bérlakásig
Bán Károly - 2018.03.10. 00:43


A rózsadombi villa sorsa történelmi tükör a diktatúrákról, a haszonélvezők mentalitásáról - olvasható egy helytörténeti tanulmányban. A Szemlőhegy utcai palota elkobzásra kijelölt zsidó vagyon volt, végül a kommunisták lakóhelyéül jelölte ki a pártállami hatalom. Ma Gyurcsány Ferenc ,,építi" benne a demokratikus jogállamot.


Apró-Gyurcsány-villa 20180310
Mesés lak. A nyilas, a kommunista, a vadkapitalista zabrálás öröksége (Fotó: MH)





A Rózsadomb a két világháború között épült ki és vált a felső középosztály és a pénzarisztokrácia előkelő lakónegyedévé. Az egykori elit helyét az 1950-es években a kommunista pártelit, a közép- és felső vezetés foglalta el. Ahogy Gál Éva várostörténész tanulmányában rámutat: ettől kezdve gúnyolták ,,káderdűlőnek". A 19. század közepén még szántók, szőlők, legelők, agyag- és kavicsbányák tarkították a területet, ám a Margit híd megépítése a századforduló idején lendületet adott a festőien szép tájékon a nyári lakok megépülésének. A jelenlegi Szemlőhegy út akkoriban Rézmál dűlő néven volt ismert. A Budapesti Név- és Címjegyzékben először 1899-ben szerepel a Szemlőhegy dűlő megnevezés. A 42. szám alatti ház tulajdonosa ekkor Kurtz Károlyné volt - írja tanulmányában a történész.

Az 1930-as években az Odescalchi család egyik tagja, Erba Odescalchi Sándor mint ügyvéd lakja a Szemlőhegy utcai villát, amelynek építészeti - és tegyük hozzá ingatlanforgalmi - értékéről mindent elárul, hogy a Szemlélő-hegyről tiszta időben egészen a Magas-Tátráig is el lehet látni. A villa akkori lakója, Sándor herceg mint a svéd király egyik budapesti ügyvivője, gyakorta utazott külföldre, ám a háborús időkben Stockholmban ragadt, s többé már vissza sem tért. A villát 1936 tavaszán eladták Sebestyén Aladárnak és nejének, Grünwald Rózának. Sebestyén a Weiss Manfréd alapította Ferro­globus Rt. igazgatója volt. A birtoklap szerint Sebestyén Aladár és felesége házát 1944. április 28-án, a német bevonulás után a faji törvények alapján a nyilasok nyilvántartásba vették. Ismeretes, az első világháborús hősök bizonyos fokú mentességet élveztek a zsidóságot kollektívan sújtó intézkedések alól. Nem tudható, miként élték túl a háború poklát - jegyzi meg a várostörténész -, csak annyi bizonyos, hogy az 1949-es és '50-es telefonkönyvben Sebestyén Aladár újra szerepel a Szemlőhegy utca 42. lakójaként.

Rákosi Mátyás hatalomra kerülése után a villát 1952-ben államosították. A földhivatali, köznyilvános dokumentumok között nincs arra nézve adat, hogy pontosan mikor került az egykori Sebestyén-villa Apró Antal használatába. Annyi bizonyos, Apró Antal 1947-ben még egy Dózsa György úti lakásban élt. Az államosítás ideje táján azonban már miniszteri rangban volt, s bár politikai karrierjében akadt némi zavar, Nagy Imre kormánya idején őt nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Ekkor már minden bizonnyal helye volt az elzabrált villában, a ,,káderdűlőn".

A történelem viharaiban a tulajdoni lapon történt változások ismertetését kis időre - mondjuk a rendszerváltoztatásig - függesszük fel. A villa új, immár a kommunista elithez sorolt lakójáról, Apró Antalról azt kell tudni, hogy állami árvaként nőtt fel. Miután túlesett szobafestő-mázoló tanoncévein, 1930-ban Szegedről Budapestre költözött és belépett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe. Ő volt az egyik szervezője az 1933-as nagy sztrájknak, s tagja lett az illegális kommunista pártnak is. Az 1944-es vészterhes időkben Zimányi Márton néven, hamis papírokkal bujkált, s ez év szeptemberében lett tagja az újjászervezett illegális kommunista párt központi vezetőségének. Életét többek között Tüdős Klárának és férjének, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárnak, majd kereskedelmi és közlekedési államtitkárnak köszönheti: ők bújtatták - saját villájukban. Jó tett helyébe jót várj: az embermentő Tüdős Klárát a kommunisták kitelepítették, férjét meghurcolták, a fővárosba csak férje halála után térhetett vissza. Villájukat elkobozták, Tüdős 1961-ben egy panellakásban rendezhette be otthonát Gál Éva szerint.

A Szemlőhegy úti villa - Ap­róék előtt utolsó - lakója, Sebestyén Aladár valamivel jobban járt: 1952-től, a villából való kiköltöztetésétől egy Szent István körúti lakásban élt, s az általa korábban igazgatott Ferroglobusnál osztályvezetőként dolgozhatott tovább. Még mondja valaki, hogy a kommunistákban nem volt irgalom és könyörület. Sebestyén a nyolcvanas évek második felében hunyt el.

A kommunisták által elzabrált villában Apróéknak társbérlője is akadt: az '56-os ítéleteiről elhíresült vérbíró, Jahner-Bakos Mihály és családja. A hátsó telekszomszéd pedig maga Kádár János volt. A rendszerváltozás után pedig az Apró család immár ,,demokratikusan", a piacgazdaság törvényeinek megfelelően tehette magáévá az egykori tulajdonosától elrablott ingatlant, miután a reprivatizációt elutasítva a III. Magyar Köztársaság inkább a kárpótlás jogintézményét szentesítette törvényben.

A piacgazdaság hajnalán a harmadik generációba tartozó Dobrev Klára - akinek apja a pártállami bolgár titkosszolgálat vezetője volt -, Apró Antal unokája a 159 négyzetméteres ,,szociális bérlakást" huszonhárom évesen, egyedülállóként vásárolta meg 1995-ben a kerületi önkormányzattól, kevesebb mint kilencmillió forintért. Az akkori lakásrendelet szerint a vételár tíz százalékát kellett készpénzben fizetni, a fennmaradó összegre huszonöt éves részletfizetési kedvezményt kapott. Dobrev a tulajdonjog megszerzése után még azon mele­gében tizenhatmillió forintért eladta az ingatlanhasznosítás jogát a Gyurcsánnyal közös családi vállalkozásnak, a Fittelina Kft.-nek, majd megindulhatott a később - Gyurcsány színre lépése után - nagy vihart kavaró uszodaberuházás is a Szemlőhegy úti villában.

A villa másik házrészét - amelyben korábban az ötvenhatos vérbíró lakott - Apró Piroska, Apró Antal lánya, Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke vette meg. Az Apró-családba történő benősülése hozta el a későbbi bukott miniszterelnöknek az aranykort. Apró ugyanis a Magyar Hitel Bank elnökeként hétszázmillió forint kölcsönhöz segítette Gyurcsányt, így az új családtag ötmillió forintos önerővel hozzájuthatott a Motim többmilliárdos értékű vagyonához, amelynél a kisrészvényesek kivásárlása révén száz százalékban a Gyurcsány kizárólagos tulajdonában álló Altus lett a tulajdonos. Maga Gyurcsány Ferenc egyébként 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utca 42. szám alatt lévő rezidenciába: a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe.


Stadinger elvtárs nagylelkűségéből zuglói lakás

A pápai panellakásban cseperedő, Pécsett előbb a Tanárképző Főiskolán, később pedig a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karán tanuló Gyurcsány Ferenc, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára szerencsés csillagzat alatt született. Még 1989. áprilisában, amikor a KISZ kongresszusa kimondta megszűnését, és átalakult a Demokratikus Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusává, Gyurcsányt a Demisz alelnökévé választották. A nagy eseményt a Fővárosi Tanács utolsó elnöke, Stadinger István azzal koronázta meg, hogy Gyurcsány Ferenc elvtársnak kiutaltatott egy zuglói, a Jurisics utcában lévő lakást. Gyurcsány azonban - akit a kiutaló határozat szerint kifejezetten a KISZ ,,jogutódjánál", a Demiszben betöltött magas tisztsége predesztinált a Fővárosi Tanács nagylelkű gesztusára - csupán 1989. június végéig volt a Demisz alelnöke. Akkor látványosan megsértődött volt KISZ-es pajtásaira, s kilépett a Demiszből. Azt követően, hogy az utódszervezet elajándékozta az ötvennégy hektáros csillebérci Úttörőtábort, és eladta a KISZ KB Duna-parti székházát is. A Demiszben óriási volt a felháborodás, és a volt KISZ-esek, akkor már demokratikus ifjak azt követelték, hogy Gyurcsány haladéktalanul adja vissza a kiutalt lakást. De az öntudatos KISZ vezető - bejeletve, új ifjúsági szervezetet alapít - kitartott, nem engedett a nyomásnak, nem adott vissza semmit. Jóval később, már a kétezres évek közepén a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése mondta ki, hogy a Demisz nem volt a KISZ jogutódja, sőt joghatályosan létre sem jött. Emiatt a KISZ-t a társadalmi szervezetek nyilvántartásából csupán 2012-ben törölték végleg. A KISZ akkori értéken harmincmilliárd forintra becsült vagyonából a vagyonhasznosító Demisznél a szervezet törlésekor 1410 forint maradt. Az egyik vagyonhasznosító, a Demisz Gazdasági Iroda ügyvivője, Varju László, a mai DK alelnöke volt.


Link








 
 
0 komment , kategória:  Média  
216 éve született Kossuth Lajos
  2018-09-19 15:30:45, szerda
 
 







216 ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS
(Monok, 1802. szeptember 19. - Torino, 1894. március 20.)


216 éve született a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja: Kossuth Lajos. A feudalizmusból kivezető reformkor egyik legfontosabb szereplőjeként, az 1848/49-es szabadságharc vezetőjeként és a magyarság újkori történelmében a nemzeti szuverenitás legnagyobb harcosaként a legismertebb magyar történelmi hősök egyike.

A magyar történelem egyik legjelentősebb alakja Kossuth Lajos. A feudalizmusból kivezető reformkor talán legfontosabb, Széchenyi István mellett említhető fontos szereplőjeként, az 1848/49-es szabadságharc vezetőjeként és a magyarság újkori történelmében a nemzeti szuverenitás legnagyobb harcosaként a legismertebb magyar történelmi hősök egyike.







Az ősök, felmenők

A Kossuthok XIII. századi gyökerekkel rendelkező felvidéki köznemesi családként több generáción keresztül joggal foglalkoztak. Kossuth Lajos nagyapja Kossuth Pál például túróci táblabíró volt, de fia 1780 körül a Zemlénbe települt rokonokhoz vándorolt Sátoraljaújhelyre. Az Újhelyi főszolgabírói posztot betöltő idősebb Kossuth László felkarolta fiatalabb rokonát (Kossuth Lajos apját), aki lajstromozó majd az Andrássy grófok uradalmi ügyésze lett Monokon. Kossuth László itt ismerte meg Weber Saroltát és itt született meg egyetlen fiuk, Kossuth Lajos (1802 szeptember 19-én). Mindössze néhány monoki év után költözött a család Sátoraljaújhelyre, ahol az apa ügyvédi jövedelméből tartotta el családját. A francia háborúk gazdasági-pénzügyi válságában egy sárospataki hadiszállítónak hitelezett befektetési céllal, de a válság mélyülésével tönkrement a vállalkozó és vele a Kossuth család is, mely négy lánnyal is kibővült időközben. Kossuth Lajosnak már fiatalon támogatnia kellett családját. Apja nem hagyhatott rá vagyont és birtokokat, de taníttatására sokat áldozott.

A tanulás, szorgalom, tehetség meghozta gyümölcsét, de a művelt, köznemes vezető Kossuth soha nem felejtette el a küszködéssel teli gyermekéveket. Idősebben is ha nagyúri fölényt érzett valakiben, érzékeny önérzete mindig arcába kergette a vért.


Kossuth fiatalsága

Kossuth Lajos Monokon született ugyan de tulajdonképpen nem emlékezett a szülőhelyére, hiszen alig volt hatéves mikor szülei a megyeszékhelyre költözették a családot Az elemi ismereteket itt szerezte, majd 14 évesen - 1816 őszén - az eperjesi evangélikus kollégiumban tanult. Három éven át volt a német - szlovák szabad királyi város líceumának tanulója, majd Sárospatakra került a református kollégiumba jogot tanulni. Tizennyolc évesen újra Eperjesen végezte tanulmányait Kardos Samu mellett a kerületi tábla bíróságán. Négy törvénykezési szakot itt ismét jeles módon eltöltve ezután jutott túl először a szűkebb otthoni táj, Zemplén és Sáros határain. Aki ügyvéd akart lenni, annak e gyakorlat után fel kellett mennie Pestre s ott személynök vagy valamelyik ítélőmester mellé felesküdnie ,,tabulae reagiae juratus notarius" -nak. Igy lett Kossuth is pesti jurátus.Az apja összeköttetései révén került a Pesten székelő királyi táblához, ahol mint gyakornok négy évi jogtanulás után, kiváló minősítéssel fejezte be tanulmányait és 1823 őszén szerezte meg az ügyvédi oklevelet. A huszonegy éves Kossuth Pesten akart megélhetést találni, de megfelelő kapcsolatok hiánya miatt nem sikerült a királyi táblán állást kapnia, így 1824. őszén hazatért Újhelyre. Eleinte apja mellett dolgozott, de praxisa mind önállóbbá vált, végül már teljesen egyedül intézte az ügyfelek ügyeit. Később, 1826 -ban az újhelyi evangélikus egyházközség ügyvédje, majd városi ügyész, végül a megyei táblabírák egyike lesz. Kossuth 1829-1830 tól fokozatosan egyre nagyobb intenzitással vett részt a megyei közéletben. 1830. augusztus 12 -én részt vett Zemplén megye követutasító közgyűlésén, és itt tette meg élete első felszólalását. Közben részt vett Lónyay Gábor és Vécsey Pál mellett a sátoraljaújhelyi kaszinó létrehozásában és komoly szerepe volt a kolerajárvány idején a lázongó parasztok lecsendesítésében.

A Kossuthok 1479-ben kapott nemesi címere




1831 szeptember és 1832 február között a megyei munkával párhuzamosan történt egy fél évig elhúzódó eset, amely rövid időre árnyékot vetett Kossuth nevére. Az árvaszéki bizottmány megbízta egy akkoriban elhunyt kisnemes borkészletének értékesítésével, majd a befolyt összeg örökösök felé való átadásával. Ám Kossuth ugyan gyorsan eladta a készletet, a pénzt késlekedett átadni. Végül felszólításra kiegyenlítette, de az egész történet foltot hagyott becsületén. Később feledésbe merült és csak néhányan tudtak róla.


Az első politikai szárnypróbálgatások

A reformkor (1830-1848) első reformországgyűlésén, 1832-36 közt a liberális ellenzék vezérei Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós voltak. Kossuth ekkoriban csupán egyszerű ablegátusként jelenhetett csak meg a diétán, vagyis távollévő főrend felszólalási és szavazati jog nélküli megbízottjaként, kizárólag jegyzetelő meghívottként. A mind lelkesebb Kossuthot egyre többen kérték fel tudósításokra, így írnokok felfogadásával magánlevelező újságot kezdett szerkeszteni, mely 1833 nyarától már kőnyomatos sajtóval készült, és szeptemberre 70 - 80 előfizetővel büszkélkedett. 1833 őszére a kormányzat felfigyelt tevékenységére és kártérítés fejében lefoglalta a kősajtót. Az ettől kezdve kézzel másolt tudósításokból 1832 december 20 és 1836 nyara közt 344 számot adott ki összesen. A tudósításokban már megcsillant Kossuth különleges írói vénája, amikor dicsérő szavakkal beszélt a reformpárti felszólalásokról és elítélő megjegyzésekkel a konzervatívokról.

Az országgyűlés május 2 -án végetért, így Kossuth az Országgyűlési Tudósítások utolsó számában ( 1936. május 15 ) értesítette olvasóit a Törvényhatósági Tudósítások 1836. július 1 -től való megindításáról. Az új ,,lapjában" már más követeket is felkért a megyei gyűlésekről való tudósításra, így például Deák Ferenc zalai követet. Másolói irodája ötven példánnyal kezdett működni, de a legutolsó 23. számból 160 darabot tudott szétküldeni.

A császári udvar végül lesújtott a reformokat követelőkre: pert indítottak Wesselényi ellen és 1837 május 5 -ére virradó éjszakán Ignaz von Lederer tábornok vezetésével uralkodói kézirat parancsára egy szakasz katona letartóztatta Kossuthot is a svábhegyi Isten szeméhez fogadóban, ahová egy hónappal korábban költözött. A budai József laktanyába vitték, lakásában pedig lefoglalták iratait.

Wesselényi pere jobban elhúzódott, de végül 1839 -ben őt is három évre ítélték, annak ellenére, hogy 1838 -ban a pesti árvízkor önfeláldozó módon sokakat megmentett. Wesselényi és Kossuth is a budai József kaszárnyában kezdte meg börtönéveit, de Wesselényi három hónap után, nagyrészt Széchenyi István közbenjárására megszakíthatta büntetését, és szemidegsorvadása miatt Csehországba mehetett ( Grafenbergbe ) kezeltetni magát.

Közben megkezdődött a második reformországgyűlés is 1839-ben és a Deák vezette magyar ellenzéke elérte Kossuth szabadon bocsátását. (Deákék egyszerűen megtagadták az újoncozást, amíg a császár el nem ereszti a politikai foglyokat.) Kossuth egy hónappal kiszabadulása után 1840 június 9 -én megjelent Pest megye közgyűlésén, ahol köszönetet mondott a megyéknek a támogatásáért. Ebben a beszédében nevezte Széchenyit a legnagyobb magyarnak, mert azt hitte, hogy a grófnak köszönheti szabadságát.


A családalapítás

Kossuth a börtön után egy ideig a parádi fürdőn pihent, majd 1840 nyarán megismerte későbbi feleségét, Meszlényi Teréziát. A Fejér megyei katolikus birtokos nemesi család leányát 1841 január 9 -én vette feleségül Pesten. Eleinte Pesten a Szép utcában, majd később vásárolt birtokán, Tinnyén éltek. 1841 -ben született első gyermeke, Ferenc, majd Vilma és Lajos Tivadar. Egy ideig az összegyűjtött adományokból éltek, de Kossuth inkább a pesti nemesség jogi képviseletét szerette volna ellátni.


Sikeres főszerkesztőként

A kormányzat enyhülésének és taktika változtatásának jele volt, hogy Metternich 1840 végén engedélyezte Landerer Lajos nyomdász - kiadó és Heckenast Gusztáv kereskedő kérelmét egy új, liberális újság indításáról, melynek szerkesztője Kossuth lett volna. Metternich és tanácsadó köre úgy vélték, ellenőrizhetőbb lesz Kossuth tevékenysége, ha cenzúrával is követhető újságírást folytat, mintha annak megkerülésével magánlevelezéssel terjeszti reformelveit. Metternich számára biztosítékot jelentett a Landererrel kötött megegyezés is: ha Kossuth túl radikálissá válik, Landerer felmond neki. A Pesti Hírlap első száma 1841 január 2 -án jelent meg, majd három és fél éven át, hetente kétszer, kedden és csütörtökön. A lap politikára is hatással levő témái: örökváltság, házi adó, városi közigazgatási reform, ipar és vámügy, fiumei vasút, magyar nyelv és nemzetiségek ügye. Kossuth publikációi nyomán alakult ki a vita Széchenyi gróffal. Vita csak három területen alakult ki közöttük: egyrészt abban, hogy a változásokért való küzdelmet az arisztokrácia vagy a köznemesség vezesse, másodrészt, hogy a reform folyamatok a társadalmi, vagy a gazdasági megújulással kezdődjenek e, és végül, hogy az udvarral kialakuló viszonyt a megegyezést kereső vagy a sérelmekre épülő, harcos szembenállás jellemezze. Széchenyi az arisztokrácia vezető szerepében hitt, a gazdaság elsőbbségét vallotta és az udvarral a békés megegyezés lehetőségét kereste. Kossuth azonban egy köznemességre épülő reform mozgalmat pártolt, a változásnak szerinte a társadalmi átalakulással kellett kezdődnie és az udvart ellenségnek tekintette. Talán negyedik ütközőpont kettejük viszonylatában a nyilvánosság kérdése volt. Kossuth bátran vállalta a nyilvánosság bevonását az átalakulás folyamataiba - gyakran írt újságokban, ám Széchenyi mindezt veszélyesnek tartotta és Kossuthot a forradalom főkolomposának nevezte. A kettejük közt folyó viták különböző sajtorgánumok hasábjain folytak egészen az utolsó - mindent eldöntő reform országgyűlésig.


Az ellenzék élére kerülve

1843 decemberében Landerer egy elszámolási vitát provokált Kossuth Lajossal, melynek eredményeként a Pesti Hírlap főszerkesztője felmondott. ( A kiadók Szalay Lászlót kérték fel új főszerkesztőnek.) Féléves felmondási idő után 1844 júniusában búcsúzott el olvasóitól. Miután megvált a Pesti Hírlaptól, minden erejével az egyleti tevékenység felé fordult. 1844 október 6 -án alakult meg az Országos Védegylet, melynek elnöke Batthyány Kázmér, igazgatója pedig Kossuth lett. Iparvédő társulásként kezdett működni a Védegylet: a belépők megfogadták, hogy hat éven át csak hazai árut vásárolnak. A Védegyletnek bár több, mint száz helyi fiókja alakult, és több iparmű kiállítást is szervezett, nem váltotta be a gazdasági reményeket: a magyar ipar nem lett önálló, és nem lett az osztrák ipar versenytársa sem. Politikai szempontból viszont a Védegyletnek óriási jelentősége lett, mivel országos szervezetbe fogta össze a reformmozgalmat és így előkészítette az ellenzéki párt megalakulását. 1847. márciusában hosszú tárgyalások után, melyben kompromisszumos egyezséget kötött a centralista irányzat és Kossuth irányzata, megszületett az Ellenzéki Párt és programja az Ellenzéki Nyilatkozat. Az Ellenzéki Nyilatkozatot Deák öntötte végleges formába. Az 1847. június 7 -i ellenzéki konferencia által elfogadott ellenzéki nyilatkozat lényegében pártprogram volt, amelyet másolt formában széles körben terjesztettek, ismertek, de nyomtatásban közzétenni csak a következő év elején sikerült, a Lipcsében megjelent Ellenőr című ellenzéki zsebkönyvben. A program: parlamentáris felelős kormányt, az ország területi egységének helyreállítását, vallásszabadságot, közteherviselést,törvény előtti egyenlőséget, állami segítséggel - értékbecsléssel és hitellel - végrehajtott kötelező örökváltságot, szabad birtokforgalmat, s végül Ausztria és Magyarország érdekeinek és kapcsolatainak a kölcsönös elismerését kívánta.

1848 október 18 -án Batthyány személyes korteskedése mellett Pest megye országgyűlési követté választotta Kossuthot és Szentkirályi Móricot. Kossuth az 1847. november 11 -én István nádor által megnyitott országgyűlésen először vehetett részt szavazati jog birtokában. A diéta azonban a reformok tekintetében nem jutott egyről a kettőre. A döntő fordulat 1848. március 1 -én történt, amikor megérkezett Pozsonyba a hír: Palermo és Nápoly után Párizsban is forradalom robbant ki. ( Február 24 -én ). A március 2 -i ellenzéki értekezleten gyökeresen megváltozott az ellenzék hozzáállása, és annak ellenére, hogy Széchenyi az uralkodóhoz intézett hűségnyilatkozatot javasolt, mely a kormányzat méltányosságára alapozva szerinte eredményeket hozott volna, mégis egyhangúan Kossuth kezdeményezését fogadta el. Kossuth 1848 március 3 -i alsóházi beszédében az addig elért eredmények azonnali elfogadását kérte, úgy, hogy az alsótáblai jegyző - Szentkirályi Móric - gyorsított eljárással, azaz választmány kiküldése nélkül végső formába tudja majd önteni. Felszólította a felsőtáblát is, hogy azonnal tárgyalja meg a követeléseket: független felelős minisztérium, alkotmány biztosítása a tartományoknak, örökváltság, háziadó és országos pénztár, városok politikai joga. Az alsótábla nyomása alatt álló főrendek sem elfogadni, sem megvétózni nem merték Kossuth feliratát, így időhúzásba kezdtek.






A forradalom idején

Március 14 -én az alsótábla ülésén Kossuth bejelentette, hogy előző nap kitört Bécsben a forradalom és Metternich megbukott. Javaslatára meghatározták a legsürgősebb teendőket: fel kell kérni a nádort, hogy vita nélkül fogadtassa el a felsőtáblával a március 3 -i feliratot, ki kell dolgozni egy megfelelő sajtótörvényt és bizottságot kell szervezni, mely gyorsan javaslatot tesz a belnyugalom védelmére. Ezen a napon a nádor felszólítására a felsőház egy kibővített felirati javaslatot fogadott el. ( A március 3 -hoz képest kialakult új helyzet miatt volt szükséges a kibővítés. ) Unió Erdéllyel, évenkénti országgyűlés Pesten, sajtószabadság, népnevelés, vallási jogok, esküdtszékek felállítása.

Az országgyűlés egy uralkodóhoz küldendő követségről is döntött, mely a kibővített március 3 -i követeléseket viszi majd Bécsbe. Még március 14 -én este három további törvényjavaslattal szándékoztak kibővíteni a feliratot, melyeket csak másnap reggel, március 15 -én a pesti forradalom kirobbanása előtt néhány órával fogadtak el. Ezek a teljes közteherviselés, állami kárpótlású örökváltság, városok teljes szavazati joga volt.Az 59 alsóházi és 13 felsőtáblai követ a Ferenc Károly gőzösön indult indult Bécsbe. Amíg az országgyűlés küldöttsége Bécsbe hajózott ahol ünneplő tömeg fogadta őket, Pesten kitört a forradalom. Bécsben pedig március 16 -án V.Ferdinánd hivatalos audiencián fogadta a díszruhás küldöttséget, és átvette a feliratot. Aznap este nagy viták után az államtanács meghátrált. A küldöttség március 17 -én tért vissza Pozsonyba, ahol a kikötőben már éljenző tömeg várta Kossuthékat. A küldöttség hazatértének másnapján, március 18 -án kezdődött az országgyűlés gyorsított törvényalkotási tevékenysége, mely 1848. április 9 -ig 23 napon át folyt. Megszülettek az áprilisi törvények. 1848. április 10 -én este gőzhajón érkezett Pozsonyba V. Ferdinánd és másnap reggel a király az országgyűlés két táblájának közös ülésén ünnepélyesen átadta a nádornak a szentesített törvényeket. Ezután a király kora délután visszatért Bécsbe.


Kossuth a szabadságharc alatt

Kossuth Lajos személyes története a továbbiakban két korszakra oszlott. Az első korszak az áprilisi törvények utáni kezdődött, és felölelte az 1848 tavaszától 1849 augusztusáig tartó másfél esztendőt, mely idő alatt előbb pénzügyminiszterként, majd az OHB elnökeként, végül kormányzóként vezette hazánkat a szabadságharc eszméiért; a másik korszaka az emigrációt jelentette.

Kossuth a szabadságharc kezdetén a Batthyány-kormány pénzügyminisztere volt. Ebben a minőségében sokat tett a harcokra való felkészülésért: elérte például, hogy a népképviseleti országgyűlés hadi-hitelt szavazzon meg az első magyar honvédsereg felállítására és személyesen indult az Alföldre toborzóútra, hogy ez a sereg elegendő katonából álljon. Híres beszéde így hangzott 1848 júliusában:

,, ... Uraim! a haza veszélyben van. ... felhívom önöket ezen határozatra: mondják ki önök azt, hogy ... a szükséghez képest 200.000 fegyverest állíthasson, vagyis a jelen disponibilis haderőt 200.000-re emelhesse s ezen első perczben 40.000 embert mindjárt kiállíthasson, és a többit a szerint s úgy, mint a szükség fogja kívánni"

A Batthyány-kormány 1848 október másodikai lemondása után, Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) élére állt, mely ettől kezdődően egészen a Szemere-kormány felállásáig, vagyis 7 hónapon keresztül (1849 május 2-ig) a végrehajtó hatalmat birtokolta. Kossuthnak fontos szerepe volt abban is, hogy Jellasics támadása és Ausztria felé való kimenekülése után a magyar honvédsereg meg merje támadni Ausztriát. Bár ezt követően Schwechatnál veszítettünk (1848 október 30.), Kossuth újra részt vett a magyar haderő felkészítésében a hamarosan meginduló osztrák intervencióval szemben. Amikor Windischgratz 55 ezer katonával hazánkra rontott, Kossuth folyamatos vitákba keveredett Görgey Artúrral (akit ő emelt a főparancsnoki pozícióba). Ezek a viták egy jogászból lett vezető és egy hivatásos katona közt zajlottak, így a türelmetlen politikus laikusságát mutatták Görgey józan szakmaiságával szemben. Kossuth végül elveszítve türelmét egy másik tábornokához, Perczel Mórhoz fordult, aki így értelmetlen és vesztes csatát vállalt Mórnál. A későbbiekben Kossuth és Görgey viszonya már soha nem lett felhőtlen.





Amikor az osztrákok bevonultak Pestre, Kossuth és vezetői köre Debrecenbe menekült. Ekkor egy időre kicsúszott kezéből a dolgok irányítása, ám szerencsére Görgey megmentette a helyzetet: a hadügyminiszter helyettes Vetter Antallal és Csány László főkormánybiztossal 1849 január 2-án haditanácsot hívott össze, melyen zseniális haditervet dolgozott ki. Noha ez a haditerv Kossuthék korábbi elképzeléseit egészítette ki, valójában éppen ezek a kiegészítések jelentették a későbbi sikerek zálogát. A terv rendelkezett a délvidékről, és a Baja-Szeged vonalig történő kiürítésről határozott. A kiegészítésben szerepelt még Kassa egy dandárral történő megerősítése, illetve a Görgey kezén lévő sereg felvidéki hadjáratának terve is. A felvidéki hadjárat elképzelése szerint Görgeynek is a Felső Tiszához kell vonulnia, de a Felvidéken keresztül, így azt a látszatot keltve, hogy Bécset fenyegeti. A terv legfőbb előnyét az jelentette, hogy a Görgey sereg észak felé mozgása által jelentett fenyegetés garantálta, hogy Windisgratz nem fog Debrecen felé törni, mert nem meri majd kockáztatni Bécs elfoglalását. Ezzel Görgey gyakorlatilag megmentette Kossuthékat, amiért soha nem kapott köszönetet; sőt. A híres januári váci nyilatkozata kivívta Kossuth haragját, aki félreértette Görgey szándékait. Azt hitte ugyanis, hogy a tábornok függetleníteni akarja magát tőle, miközben Görgey csupán a katonák bizonytalankodásait kívánta megnyugtatni (kellő határozottsággal).

Görgey sikerre vitte a téli hadjáratot, majd elérte Kassát. Ezt követően azonban Kossuth leváltotta és helyére kinevezte Görgey örök ellenlábasát, a katonailag tehetségtelen (és fantáziátlan) Henryk Dembinszkyt. Az új főparancsnok azonban csatát vesztett Kápolnánál, ami után még tisztikara is fellázadt ellene. Ekkor Kossuth újra Görgey ellen fordult, mert azt hitte, hogy ő áll a lázadás mögött. A helyzetet Szemere mentette meg, aki megmagyarázta Kossuthnak, hogy Görgey teljesen vétlen a történteket illetően. Végül újra Görgey lett a főparancsnok, de Kossuthtal való viszonya újabb bizalmatlansággal lett terhes.

1849 tavasza a szabadságharc sikeres időszakát hozta: sorozatos magyar győzelmek születtek egymás után. (Ez volt a diadalmas Tavaszi hadjárat, Görgey sikereinek csúcspontja.) Kossuth is elemében érezte magát: győzelmi reményeket dédelgetett, miközben egyre jobban elhatalmasodott rajta a félelem attól, hogy megkerülik és a háta mögött tárgyalnak majd Béccsel. A győzelmi sorozat alatt döntötte el: olyan helyzetet teremt, ami lehetetlenné teszi az osztrákokkal való kiegyezést és mindent egy lapra téve a teljes függetlenséget hozza el a magyarok számára. 1849 április 14-én Kossuth elérte a Függetlenségi Nyilatkozat megszületését és a Habsburgok trónfosztását, miközben a Szemere-kormány fölött kormányzói kinevezéssel, hivatalosan is ő lett az ország első embere. A függetlenséggel az is lehetővé vált, hogy Magyarország külföldi hatalmaktól próbáljon hatékonyabban segítséget kérni. Ami a függetlenség kimondásának kiharcolását illeti: Kossuth ravaszkodó eljárása enyhén szólva sem volt sportszerű. A kormányzó ugyanis a parlamentnek azt hazudta, hogy a hadsereg követeli a függetlenséget, míg a katonai vezetőknek éppen csak megemlítette, hogy a későbbiekben egyszer talán majd sor kerülhet a trónfosztásra. Kossuth még a nála 16 évvel fiatalabb Görgeyvel is összetegeződött a siker érdekében. Végül elérte az események neki megfelelő alakulását és azt a helyzetet, melyben már valóban csak előre menekülhetett az ország: a teljes függetlenség vagy a véres kudarc felé.

A tavaszi hadjárat alatt Kossuth másik kedvenc tábornoka, Bem József is sikereket aratott Erdélyben miközben folyamatosan oltalmazni próbálta az őrnaggyá tett ifjú Petőfit is. (Ez egészen a segesvári csatáig sikeresnek is bizonyult.) Amikor Buda is magyar kézre került, Kossuth sikerei tetőpontjára érkezett. Ám az öröm nem tartott sokáig: Ferenc József orosz segítséget kért, és Paszkevics herceg 200 ezer kozákja élén meg is érkezett a magyar szabadságharc leverésére. Kossuth tábornoki kara pánikba esett, kapkodott és több haditerven is gondolkodott párhuzamosan. Kossuth elé végül két variáció került: Görgey sokkal ésszerűbb komáromi csapat-összevonási terve és Dembinszky aradi elgondolása. A kormányzó sajnos személyes érzések alapján hozta meg döntését és Dembinszky tervét választotta. Görgey tiltakozott, de alávetette magát a parancsnak. A kudarc elkerülhetetlennek tűnt: bár Görgey sikeresen kötötte le az oroszokat Felső-Magyarországon és a Tisza mentén, hogy a magyar főerők Szeged, majd Arad térségében vonulhassanak, Dembinszky veszített Szőregnél. Ekkor végre Kossuth leváltotta és a végső csatára Bemet nevezte ki a magyar erők élére. Közben Görgey Aradra ért és itt találkozni tudott Kossuthtal. Ekkor már zajlott a szabadságharc utolsó csatája Temesvárnál (augusztus 9). A vereség hírére Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta, majd Orsovánál elhagyta az országot, Görgey pedig Világosnál letette a fegyvert (augusztus 13.)


Kossuth élete 1849 után

Élete utolsó korszaka azon a bizonyos 1849 augusztus 17-i napon kezdődött, amikor 45 évesen Asbóth Sándor alezredes társaságában Orsovánál átlépve a magyar-török határt, és megkezdte 92 éves koráig - vagyis haláláig- tartó emigrációban töltött időszakát. Bejárta a világot, járt Angliában, az USA-ban, és mindvégig próbált támogatókat szerezni a szabadságharc újrakezdéséhez. Ám végül az itáliai Torinóban letelepedett, de aktívan követte Magyarország történelmének alakulását. Mindvégig azt vallotta: a szabadságharcot nem verték le, hanem elárulták. Görgeyt hibáztatta mindenért. 1859-ben a francai-osztrák háború idején nagyon reménykedett abban, hogy visszatérhet Magyarországra és III. Napóleon támogatásával újra Ausztria elleni felkelésre biztathatja majd a magyarokat. A nemzetközi helyzet azonban nem úgy alakult, hogy ennek esélye valódi realitássá változhatott volna.

A kiegyezéskor felemelte szavát Deák politikai szándékai és a kiegyezés ellen (Kassandra levél, megjelent: 1867 május 28-án a Magyarország című lapban) és soha nem szűnt meg hinni Magyarország erejében, önállóságában. A halál 1894 -ben érte, hamvait Magyarországra hozták, és bár Ferenc József nem engedélyezte az állami keretek között megtartandó ünnepélyes temetést, mégis százezrek részvételével és hatalmas nemzeti ünnepléssel búcsúztatták el Magyarország legkiemelkedőbb államférfiát.







Kossuth Lajos tehetséges újságíró, kiemelkedő szónok és nagy hazafi volt, aki ambiciózus lelkesedését és nagyra törő terveit hazája szolgálatába állította. Ugyanakkor nem volt hiba nélküli ember: gyakran rosszul mérte fel a körülötte lévőket, félreismerte például Görgeyt, túlértékelte Dembinszkyt (és Perczelt), illetve sokszor személyes érzései és elhatalmasodóan gyanakvó természete nagyban befolyásolták az államügyekben hozott döntéseit. Befolyásolható és önfejű volt egyszerre, aki nehezen fogadta el, ha valamihez nem értett. A katonai ügyekbe túlzott mértékben próbált belefolyni. Kossuth másik problémás tulajdonságának az emberek néha jó néha önös érdekű manipulálása tekinthető. Ám akárhogyan is nézzük: a magyar történelem talán legsokoldalúbb, és legaktívabb szereplője volt. Munkássága nemzetünk történetének és hazánk kultúrájának kiemelkedő, és soha el nem feledhető része lett örökre.

Harmat Árpád Péter

Link











 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
A harc szaga
  2018-09-18 13:00:48, kedd
 
 




A HARC SZAGA
2018. szeptember 18. kedd 06:00 - Apáti Bence


Vérszagra gyűl(t) az éji vad a Parlamentben. Előbújtak azok, akik a hazájukat mindig örömmel, készségesen és kéjjel árulták el. Sziszegve, fröcsögve kezdték gyalázni a magyar kormányt és a miniszterelnököt. Gyávák. Olyan bukott politikusok, akikről a nép április 8-án harmadszorra is elmondta, mit gondol róluk. És nem. Nem azt mondták, Feri.

A magyar emberek április 8-án elmondták, mit gondolnak a kerítésről, elmondták, mit gondolnak a határellenőrzésről, elmondták, mit gondolnak arról a kormányról, amelyet az illegális migrációt támogató nyugati országok támadnak, és elmondták azt is, hogy mi a véleményük arról az ellenzékről, amely vaskerítésezve próbálta szabotálni a Magyarország határait védő gyoda megépítését. Nem azt mondták, hogy be kell engedni a magukat menekülteknek hazudó afgán álszíreket. Nem. Nem azt mondták, Feri.

Valami egészen mást mondtak.

A hibbant Néró, a ripacs, a saját népére támadó paprikajancsi tegnap mégis vad rikácsolásba kezdett. Az egykor a saját felgyújtott városának lángjaiban gyönyörködő bukott miniszterelnök tegnap újra előbújt, és rekedtes hangján, ordítozva kezdett vagdalkozni.

Az a Gyurcsány kezdett a parlamentben gesztikulálva nagy hangon diktatúrázni, aki lovasrohamot vezényelt a népe ellen. Aki elnézte, sőt megjutalmazta azokat az azonosító szám nélküli, símaszk mögé bújt, viperával verekedő állatoknak a főnökeit, akik kiadták a parancsot szemmagasságban leadott lövésekre, és akik a magyarokra uszították a magyar rendőröket. Akik magyarokat uszítottak magyarokra.

A harmadszorra is elkergetett politikusok ma idegen országok segítségével akarják a hatalmat magukhoz ragadni. Nem most látunk ilyet először. Meg se lepődünk rajtuk.

A demokráciát a sárba tipró aljasok hadováltak tegnap demokráciá­ról. Tették ezt azért, mert vérszagot szimatolnak a levegőben. Azt hiszik, hogy idegen országok fogják nekik - fogják helyettük - megbuktatni a törvényesen, demokratikusan, kétharmaddal megválasztott kormányt. Az orosz elvtársak helyett ma a migránsok betelepítéséért küzdő nyugati országok vezetőitől várják a makacs magyarok észhez térítését. Mindig is ezt csinálták.

A kommunisták mindig is gyűlölték a népet, gyűlölték a demokráciát. Ezért találtak most is egymásra a hazugságot és az igazság letagadását a zászlójukra tűző liberálisokkal. Együtt menetelnek a hazug liberálisok a népet a semmibe vevő komcsikkal. Azt hiszik, a mi vérünk szagát érzik a levegőben. De tévednek. Ez a harc szaga. A lázadás szaga.

Mert mi, lázadók az utolsó vérünkig fogunk harcolni a szabadságunkért és a szuverenitásunkért. Minket nem fognak se megtörni, se legyőzni a nemzetállamok eltörléséért harcoló identitás és nemzeti érzések nélküli pénzemberek, számító karrierpolitikusok, és technokraták.

Ez a nép az utolsó leheletéig fog küzdeni. 1956-ban is megmutatta, hogy ha kell, a 12 éves kisgyerekek és az idős asszonyok is fegyvert fognak, ha a hazájukra támad egy árulók által behívott idegen hatalom. 2006-ban, a nemzeti ünnepünkön is ugyanolyan keményen és oroszlánszívvel harcoltunk Gyurcsány símaszkos terroristáival. És nem törtünk meg, csak erősebbek, keményebbek és összetartóbbak lettünk.

Most újra előbújtak az eddig sunyin hallgató árulók. Miután Strasbourg­ban elárulták a hazájukat, most messiásként várják Merkel és Macron segítségét. A magyarok a kultúrájuk megőrzését, a határaik védelmét és a nemzetük megmaradását választották, nem pedig a hazájukat egy tál lencséért eláruló kommunistákat. A rikácsolók pedig hiába várják a nyugati országok segítségét. Magyarország demokrácia. Magyarországon a nép választja meg, ki fogja vezetni és megvédeni az országot, és nem holmi nyugati politikusok és őrült spekulánsok.

Rikácsoljatok csak!







Az év parlamenti felszólalása!

Gyurcsány parlamenti sivalkodását Kocsis Máté tette helyre, jó rendesen! - kevés szóval a legtöbbet...

Link

Link





 
 
0 komment , kategória:  Média  
Megszállás? Brüsszel zsoldosokat akar Hazánkba küldeni
  2018-09-14 21:15:16, péntek
 
 




MEGSZÁLLÁS? BRÜSSZEL ZSOLDOSOKAT AKAR HAZÁNKBA KÜLDENI


Magyarországtól el akarják venni a határőrizet jogát, Brüsszelből zsoldosokat akarnak ideküldeni, akik be fogják engedni a migránsokat - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában pénteken.

A kormányfő úgy fogalmazott: a szerdán elfogadott Sargentini-jelentés semmilyen veszélyt nem jelent Magyarország számára. Annak hátterében az áll, hogy Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő találkozóján előbbi ultimátumot intézett Európához.

A kancellár azt mondta, hogy a schengeni övezet külső határán található európai peremországoknak át kell adniuk határőrizetük egy részét Brüsszelnek - emlékeztetett.
A terv az, hogy ha Magyarországot nem lehet rákényszeríteni a migránsok beengedésére, akkor el kell venni tőle a határvédelem jogát. Magyarországot meg akarják bélyegezni, a magyar ellenállást meg akarják gyengíteni - értékelt a miniszterelnök. A magyar határőrök és katonák helyett, akik esküt tettek és akiknek fontos a hazájuk, zsoldosokat akarnak ideküldeni Brüsszelből, akik be fogják engedni a migránsokat - mondta.

Orbán Viktor kiemelte: a Sargentini-jelentést egy olyan eljárás keretében fogadták el, “aminek nincs a végén semmilyen szankció, tehát nincs veszély". Mégis megcsinálták, annak érdekében, hogy meg tudják gyengíteni Magyarországot, mert azzal, hogy megbélyegzik az országot, meg tudják gyengíteni a pozícióit - értékelt.

Kifejtette: a következő csata arról szól, hogy ki védi Magyarország határait, ki dönti el, hogy kit eresztünk be az ország területére.

“Egész egyszerűen el akarják venni a kapukulcsot" - fogalmazott a kormányfő.

Hozzátette: a jelentést elfogadó Európai Parlamentet “kellő tisztelettel, de egyszerűen egy kifutó kollekciónak kell tekinteni", mert jövő májusban új választásokat tartanak.

Szerinte a mai EP-ben egyértelmű bevándorláspárti többség van, amely azt tekinti történelmi küldtetésének, hogy megváltoztassa a kontinens összetételét, egy népességcserét hajtson végre. Ezek a politikusok gyűlölik azokat az embereket, akik szemben állnak ezzel a tervvel és ellenállást próbálnak szervezni - jelentette ki, hozzáfűzve: akik május után is egy többségében bevándorláspárti EP-t szeretnének, azok az illegális migrációval szembeni ellenállás szimbólumává vált Magyarországot támadják.

A magyar kabinet szakértői a Sargentini-jelentés minden állításra válaszoltak - hangsúlyozta Orbán Viktor. A jelentés pontokba szedett állításai közül 19 most folyó vitás eljárásokról szól, 13 már korábban lezárt eljárásokat kifogásol, 37 pedig ténybeli tévedés - emelte ki.

A miniszterelnök rámutatott: az Európai Parlamentnek meg kellett sértenie a saját szabályait ahhoz, hogy Magyarországot el tudják ítélni.

A jogszabályok szerint a leadott voksok kétharmadára volt szükség, és a tartózkodó szavazatokat is be kellett volna számítani, ezért az előterjesztés nem kapta meg a szükséges többséget - hangoztatta.

Jelezte, az ügyben jogi vita indul majd, de ő nem csak jogi kérdésnek tekinti az esetet. Az Európai Parlament “az erkölcsi tekintélyének az utolsó morzsáit éli fel", amikor úgy ítél el egy jogállamisági ügyben egy országot, hogy a saját jogállamisági szabályaikat semmibe veszik - összegzett Orbán Viktor.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a bevándorlás mellett további komoly tétje is van a következő európai uniós választásnak. Az uniós költségvetési statisztikából ugyanis kiderül, hogy az EU sok száz millió euróval támogatja a “Soros-féle" civil szervezeteket.

Ha a következő Európai Parlamentnek és Európai Bizottságnak más lesz az összetétele, akkor ennek a sok száz millió eurónak “lőttek" - fogalmazott.

Hozzátette, az Európai Bizottság olyan álcivil szervezeteknek ad pénzt, amelyek Izraelben gyakorlatilag antiszemita kampányokat folytatnak Izrael ellen. “Az a helyzet, hogy a modern antiszemitizmusnak ma a központja, ahonnan finanszírozzák az Izrael-ellenes, Netanjahu miniszterelnök úrral szemben fellépő erőket, az Brüsszelben van" - közölte.

Hozzátette, ez nem mehet így tovább, és ha Magyarországon múlik, akkor májusban megváltoztatják ezt a helyzetet. Nyomatékosította, hogy Magyarország számára az antiszemitizmus elleni fellépés emberiességi és becsületbeli kérdés.

A jelentést támogató magyar képviselőkről a miniszterelnök azt mondta, elfogadja, hogy az ellenzék el van keseredve, mert háromszor vesztett egymás után a parlamenti választásokon. Egy ilyen küzdelemben néha indulatok is előkerülnek, de az megrendítő, hogy az ellenzék nem képes a saját belpolitikai ellenfelei iránt érzett gyűlöletét a hazája sorsa mögé rendelni - tette hozzá.

“Ez szerintem egy kommunista tempó egyébként, ez a kommunistáknak a modernkori definíciója" - értékelt, hozzátéve: aki jobban gyűlöli a belpolitikai ellenfelét, mint amennyire szereti a hazáját, azzal baj van.

Orbán Viktor azt is hangsúlyozta, hogy a jelentés címéből kiderül, az Magyarországot ítéli el, nem pedig a magyar kormányt.










HAZAÁRULÁS, TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS, KÁOSZ... A SARGENTINI VITA - Stoffán György


A magyar történelmet a mai magyar fiatalok nem ismerik. A rendszerváltás után harminc évvel is még a marxista hamisításokat, és a Hunsdorfer-i finnugorizmust gyömöszölik a fiatalok fejébe, de úgy, hogy semmi ne maradjon bennük ezekből a beteges hazug állításokból, amelyeket a hivatalos történésztársadalom egyetlen szó nélkül elvisel, noha ők is csapán ostoba teóriákat gyártanak a marxista történettudomány mezsgyéjén.

Persze az is igaz, hogy vannak történelmi korok, amelyekről bizonyos érzékenységek miatt kell - kötelező - hazudozni, mint a vízfolyás.

Áldott emlékű dr. Vas József szaléziánus tanár, a szentendrei ferences gimnáziumban - a legádázabb kommunista korban, amikor a tanári kar egyik tagja az iskolából nem a kolostorba ment, hanem jelenteni -, úgy tanította a történelmet, hogy leadta az anyagot, ami kötelező volt, majd eltétetett a padról papírt és ceruzát és: ,,most elmondom, hogy volt" kijelentéssel megtanította az igazságot. A diákok közül soha senki nem jelentette fel...

De vegyünk néhány hazug állítást az utolsó száz esztendő magyar történelméből, amely állításokat a történészek körmük szakadtáig védenek, hiszen egy életen át ezeket a hazugságokat hirdették, s azt gondolják, ha most változtatnának rajta, úgy egy élet munkája veszne oda. Pedig egy paradigmaváltás a magyar történelem területén mindinkább szükségesnek látszik.

Nem beszélünk Európa legnagyobb problémájáról, a pánszlávizmusról, amely két háborúba és drámai helyzetbe sodorta a keresztény Európát, s amely még ma is lázasan törekszik egy szláv Közép-Európa megteremtésének lehetőségére. Ennek kezdetéről Padányi Viktor így ír: - ,,A pánszláv diplomácia által kirobbantott nagy háború, amit Közép-Európa két nagyhatalma, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia két kisebb szövetségesével együtt 32 állam roppant gyűrűjébe szorítva a szó szoros értelmében a végkimerülésig vívott, négy véres esztendő szörnyű erőfeszítései után, a baloldali bomlasztás következtében összeomlott. Mikor a Központi Hatalmak a kimerüléstől ájultan összeroskadtak a küzdelem harmadik évében belépett Amerika friss és elhasználatlan ereje előtt, megkezdődött a kimerült és tehetetlen ellenfelek vagyona felett az osztozkodás. Közép-Európa feldarabolásának, elgyengítésének, a dánszláv álmok megvalósulásának, a nagy szláv előnyomulásnak várva-várt ideje végre elérkezett."

Nem lehet kimondani, azt sem, hogy miért volt akkora veszteségünk a bolsevizmus elleni háborúban, azaz, a Donnál. Számokat hazudoznak az elesettekről, s káromolják - az akkor politikai viszonyokat figyelmen kívül hagyva - a magyar politikai vezetést, kihegyezve a gyalázkodásokat Horthy Miklós Kormányzóra. Ugyanakkor, arról nem szól a fáma, hogy kik adtak el papírbakancsot a hadseregnek, s kik lázítottak a Magyar Királyság ellen, s kik gyilkolták végig Magyarországot páncélvonatban utazva, saját szórakozásukat és aberrált gyilkos vágyaikat kielégítve.

Nem mondjuk ki, miért és kiknek az érdekei által, hogyan született meg a trianoni diktátum, amely a világtörténelemben is egyedülálló aljasság volt nemzetünk és hazánk ellen.

Azt sem mondhatja ki senki, hogy dr. Gróf széki Teleki Pált meggyilkolták... A mai marxista maradvány történészi hazudozásban az a legfelháborítóbb, hogy kutatási eredményeket, de facto bizonyítékokat és bizonyítási eljárásokat, vizsgálatokat azzal utasítja el, miszerint sem az öngyilkosságra, sem a gyilkosságra nincs elegendő bizonyíték, és aki ,,avatatlanul" kutat, arra e hazudozók szemrebbenés nélkül felsőbbrendűen jelentik ki, hogy "ugyan, X.Y. nem is történész". Ez azt jelenti, hogy történelmet hazudni egyedül nekik van joguk.

Bizonyos érzékenységek és az érzékenység által meghamisított történelem miatt nem merünk elismerni és nem ismerünk el nemzeti nagyságokat. A már említett magyar vértanú Teleki Pálra rásütik az antiszemita jelzőt, Hómant lefasisztázzák, Horthy pedig maga az ördög, s mindenki - a mai napig - éhhalálra ítéltetik, ha ,,egy bizonyos érzékenységet" nem a forgatókönyv szerint szolgál, hanem megpróbálja az igazságot közzétenni, arról írni, azt elfogadtatni.

A társadalom mindennapjaira is rávetül ez a meghasonlott ideológia, amelyben megpróbálunk kereszténynek lenni, de kereszténységünkkel ellenkezően hazudozunk emberi és nemzeti nagyságokról, kegyeletet sértünk, ostorozzuk magunkat egy régen volt történelmi és politikai eseménysorozat miatt, de felmentünk akasztanivaló bűnösöket, s hagyunk működni tömeggyilkos pártutódokat, némi névváltoztatással, de helyben hagyott ideológia mellett.

A társadalomban ezért nincs semmiféle tisztelet, nincs erkölcsi érzék, nincs történelmi-, és identitástudat, hit és a haza iránti elkötelezettség. Mert nincs nemzeti nevelés, nincs normális történelemoktatás, hiszen ez utóbbinak nincs oktatója, mert már ab ovo félelmetes hazudozók és félhülyék tanítják az egyetemi ifjúságot, s maguk az egyetemek is segítik a magyarellenes uniós jelentés megfogalmazását.

Mit várunk tehát, és miért vagyunk bizakodók bizonyos nemzetközi - EU-s - ügyeket illetően magunkkal szemben?

Bármi megtörténhet. Mert nem léptünk és nem lépünk az Unióval szemben, mert hagytuk és hagyjuk a hazaárulást büntetlenül, mert a bíróságaink a bűnösöket szakmányban felmentik, és aki tehette e taláros testület tagjai közül, a hazája ellen ment panaszkodni Brüsszelbe.

Mindez a skizofrénia egyetlen üres, értelem nélküli és ostoba szó, a ,,demokrácia" nevében alakult ki a rendszerváltás utáni Magyarországon. A kereszténység mai nemzetközi üldözése ma ellenségeink malmára hajtja a vizet, s könnyen találnak mind a magyargyűlölethez, mind a magyar történelem meghamisításához partnereket, harcostársakat. Mi pedig hagyjuk őket dolgozni minden következmény nélkül.

Végül nézzük a Sargentini-jelentés vitáját... Ha ezután minden marad a régiben az Unió és Magyarország viszonyát illetően, akkor tényleg mi vagyunk a hülyék. Mint - ab ovo - az Uniós csatlakozás ellen szavazó magyar keresztény állampolgár és magyar író döbbenten láttam, hogy hazánkat, történelmi hagyományaikhoz híven, a Nyugat minden erejével el akarja taposni. Ostoba, megfizetett, öngyilkos barmok köpködnek bennünket. Közhelyekkel és a hazai ellenzék aljas rágalmaival vagdalóznak, de semmit nem mondanak. Európai értékekről beszélnek az értéktelenek, és értékeket rombolók. Felteszem a kérdést miniszterelnökünk beszéde után: Kell ez nekünk? Tagjai akarunk lenni e hamisító, aljas és hazug konglomerátumnak?

Már előre látom a tankokat, mint szüleink ama október 15-én, s látom, mint szüleink ama november 4-én. Kommunista, szocialista és liberális árulók verik szét Európát és Magyarországot... és látom a fegyveres magyar hősöket, akik ismét megvédik a hazát, a kereszténységet, és a megmaradt Európát... ha megmarad belőle valami... ,,Mert szép és dicső a hazáért meghalni... sed dulcis est vivere!"...

Hatvan esztendőm alatt csak aljasságot és embertelenséget láttam a kommunista és liberális elkötelezettektől... és elegem van. Szeretnék végre egy független magyar 325.411 km2 területű keresztény magyar államban élni... és reményeim szerint fogok is...

Stoffán György







A kommunisták és a liberálisok nagyon, de nagyon nem szeretik a történelmet. Az előbbiek - egy időre - még az érettségi tárgyak közül is kivették, az utóbbiak pedig annyira lecsökkentenék annak a tanítását - természetesen a diákok leterheltségére, avagy a " felesleges " tudásra hivatkozva - , hogy az már paródiává süllyedne.
Kérdezhetik, miért? Az ok szinte banális: aki ismeri a történelmet, azt nehezebb megvezetni, mert még egy közepes képességekkel rendelkező ember is hamar rájön az analógiákra, így aztán mindent megtesz annak érdekében, hogy a múlt hibái ne ismétlődhessenek meg.
Annak idején Magyarország végvárait vallon zsoldosok is védték. " Dicső " tevékenységük egyik rubinköve a pápai zsoldos lázadás (1600.), amikor nemhogy nem védték meg a kulcsfontosságú várat, hanem egyenesen felajánlották azt a töröknek. Így aztán nekünk kellett súlyos véráldozatok árán kiostromolnunk őket!
No, de ne merüljünk el a távoli múltban, és ne ragadjunk le a magyar példáknál! Jusson eszünkbe Európa szégyene, az 1995-ös srebrenicai mészárlás, amikor sokadszorra is bebizonyosodott, mennyit ér ha idegenek kezébe adja valaki a saját védelmét. Az ENSZ a már (UN) erők által védett Srebrenicát “biztonságos területté" nyilvánította, a vérengzést azonban mégsem akadályozta meg, annak ellenére, hogy 400 felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen.
A Merkel ne intézzen semmilyen ultimátumot, mert akkor tényleg véglegesen ráég a Führerin elnevezés. Egy német kancellár ilyet nem tehet! Se ő, se más, mert annak csak rossz vége szokott lenni.
Magyarország szuverén állam, még ha időlegesen a szuverenitása egyes elemeit átengedte az uniónak. Eddig és nem tovább.
Puskát pedig a kezünkből ki nem adunk!

/Tamaskó Ferenc László/







Megszállás? Brüsszel zsoldosokat akar Hazánkba küldeni

Link


Link



Petőfi-Eszenyi: Mit nem beszél az a német...

Link



Dalai láma: Európa az európaiakhoz tartozik

Link



Salvini: Néhány hónap múlva Orbán Viktorral együtt kormányozzuk Európát

Link



13Íme magyarul és közérthetően a sokat bírált Sargentini-jelentés

Link



Hazaárulás, történelemhamisítás, káosz... a Sargentini-vita - Stoffán György

Link









 
 
1 komment , kategória:  Média  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 289
  • e Hét: 1785
  • e Hónap: 18929
  • e Év: 156301
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.