Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Wass Albert: Modern hazaárulók
  2017-12-31 14:00:42, vasárnap
 
 








Wass Albert: MODERN HAZAÁRULÓK




Ideje, hogy felébredjünk végre, és a társadalom egységes fellépésével kipusztítsuk magunk közül ennek a modern hazaárulásnak szellemét, mely kísérteni a múltból visszajár. (...)

Hazaárulók akadtak minden időben. Előbb, vagy utóbb ítélt fölöttük a nemzet, s ítélete ellen nem volt fellebbezés. Az elmúlt évtizedek nemzetközi, helyesebben hazátlan és nemzetbontó szellemi irányzata azonban hézagot nyitott a társadalom ítélőképességén, s abban a hézagban megjelent az új kor lovagja, a kávéházi hős, aki milliókat keres, a szélhámos, aki milliókat csap be. Megjelent elegáns öltönyében, unott arcával, cinikus vicceivel, tömött pénztárcájával, és a csodálkozó társadalomnak bemutatta a modern hazaárulás művészetét.

Mert csak úgy püffedt a jóléttől: a kávéház természetesen azonnal melléállt, majd a kabaré, a színház, s a gazdátlan utcai irodalom egy-kettőre lovagjává avatta. Vitézi tetteit hirdették széltében a márványasztalok között, ódákat zengtek hősiességéről, leleményességéről, életrevalóságáról, cinizmusáról, s arról, hogy nem ismer hazát, nemzetet, becsületet, erkölcsöt, törvényt, nem ismer semmit, csak a maga falánk érdekeit. A társadalom nézte a színjátékot, előbb csodálkozott, aztán megdöbbent, majd a kabaré olcsó tréfái megnevettették, s végül tapsolt a bűvésznek, akinek minden sikerült. Így született meg a modern hazaáruló. Kávéházi erkölcsbírák javaslatára a közvélemény lovaggá ütötte, s az eszmék zűrzavarában felserdülő fiatalság számára az élelmesség és a gyors meggazdagodás mintaképévé tették. Szellemi hatalmasságok hódoltak be előtte, s a konjunktúra hatlábú táltos paripáján vígan vágtatott új meg új kalandok után.

Istennek hála, megszűnt már az a beteges korszak mely létrehozta. (...) Valami azonban mégis itt maradt belőle, halványuló emlékén kívül. Annak a szellemnek néhány parányi széthullott darabja, mely ezt a modern hazaárulást eszménnyé tudta emelni. Ugyanennek a szellemnek a hordozói azok az apró gonosztevők is, akik itt-ott, városon és vidéken egyaránt ravaszkodnak előre-hátra, s nem akarják megérteni, hogy az ő hitvány kis bőrüknél a haza jövendője sokkalta fontosabb. Nem akarják megérteni, hogy a haza, aki védi, tartja, hizlalja őket, s annak kijátszása nem egyéb, mint szembehelyezkedés a nemzet érdekeivel. (...) Nehéz és felelősségteljes harcot vívunk jövendőnk érdekében, s aki ebből a küzdelemből kivonja magát, aki a közösség érdekei mögött is csak a maga hasznát keresi, aki ravaszkodik, alattomoskodik, megkárosítja a nemzetet: az hazaáruló. Hazaáruló, a szó közönséges értelmében, és megérdemli, hogy a nemzet megvetésén kívül az igazságtevés büntető keze is lesújtson reá.

Ideje, hogy felébredjünk végre, és a társadalom egységes fellépésével kipusztítsuk magunk közül ennek a modern hazaárulásnak szellemét, mely kísérteni a múltból visszajár. (...)

Ideje, hogy lerántsuk a leplet erről a múltból átöröklött ál-leleményességről, botcsinálta életrevalóságról. Mert ami alatta van, az hazaárulás, ocsmány és közönséges.

Hazaárulók akadnak minden időben. De ítél felettük a nemzet, és ítélete ellen nincsen fellebbezés!

Szamosvidék (Dés)
1942. április 4. 14. - 15. szám


Miért mondott le a magyar miniszterelnök Kárpátaljáról?

Link



"Hazaárulók!" - amikor az ellenzék mentette meg a kormányt

Link



Ami Kádár Jánosnak nem sikerült, most sikerülni fog ...

Link



Boldog Új Évet - 2018 - Határon innen és Határon túl - Happy new year

Link



















 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
USA 2017-Trump tényleg szétrúgja a Soros-féle ultraliberális
  2017-12-28 18:15:42, csütörtök
 
 










USA 2017 - Trump tényleg szétrúgja a Soros-féle ultraliberális világrendet
2017.12.27.


A bukott demokraták, élükön Obamával és a Clinton klánnal, háttérben Sorossal abban reménykedtek, hogy rá tudják kényszeríteni Donald Trumpot arra, hogy föladja terveit és belesimuljon az áltáluk létrehozott liberális világba. Nagyobbat nem is tévedhettek volna Sorosék! Trump nyélgázzal indított és - akárcsak a kampányában - nem kikerülte az akadályokat, nem lavírozott, hanem faltörő kos módjára áttört rajtuk.







Az évet egy nem hagyományos sajtótájékoztatóval indította a megválasztott, de még be nem iktatott elnök. Nyilvánvalóvá tette, hogy a kampányban tett ígéreteit komolyan gondolja és végre is akarja hajtani. Ennek lényege: ,,Amerika az amerikaiaké!". Az Obamacare eltörlésével gyakorlatilag teljesen lenullázza elődje politikai hagyatékát. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy tervei sok ponton egybecsengenek az illiberális világot meghirdető orbáni politikával: ragaszkodott a bevándorlás szigorításához, többi között a fal építéséhez a mexikói határra. Nem tett le a nagyarányú adócsökkentésről, a munkahelyteremtésről, a hazai vállaltok támogatásáról.







Közben a bukott Soros-Obama-Clinton klán folytatta a Trump elleni mocskos kampányt. Soros fizetett ügynökei lázítottak országszerte, még a beiktatás előtt is zavarkeltéssel, mocskolódással próbálták megakadályozni Trumpot abban, hogy átvegye az országirányítását, majd az eskütétel után a lemondatását akarták elérni. Egyesek odáig mentek, hogy törvénytelenségre próbálták rávenni az elektorokat, míg mások - köztük egy pornókirály - elmebeteg összeesküvése elméleteket gyártottak és terjesztettek Trump győzelmével kapcsolatban. Aztán év közben, ahogy egyre frusztráltabbak lettek a liberálisok, egyesek a leváltását kezdeményezték, a legundorítóbb politikusaik pedig már Trump meggyilkolását vetették föl.







Trump azonban nem hátrált, holott a saját pártja - a pártvezetők ígéretei ellenére - sokszor nem állt mögötte.

Az eskütétel után aztán neki is állt dolgozni az elnök. Annak ellenére, hogy már stábját nehezen tudta csak összeállítani, mert amint szóba került valaki, az illető rögvest a balliberális elit illetve média alpári és sokszor hazug támadásainak kereszttüzébe került. Sorosék arra utaztak, hogy azokat az embereket kilőjék Trump mellől, akik az illiberális - amerikai szóhasználattal: alt right - kampányát győzelemre vitték az elnökválasztáson. Sok esetben sikerrel jártak, hiszen az elnök számos közeli munkatársának hamarosan - voltak, akiknek pár nap után - távozniuk kellett, olyan erős médiakampány indult a lejáratásukra. Így járt például a magyar származású elnöki tanácsadó. Gorka Sebestyén is, akit állandóan antiszemitának gyaláztak.







Közben azért nem feledkezett el az őt gyalázó Soros-Obama-Clinton klánról sem, nem kímélte őket, ha kellett, keményen visszavágott.

A bukott elnökjelölt, Hillary nem bírt magával, többször alpári módon támadta az elnököt és maga is nagyban gerjesztette az indulatokat. Hillary egyébként nem láthatóan nem épült föl a választási vereség okozta idegösszeomlásából és képtelen volt megemészteni az újabb kudarcot. Radásul, mint kiderült, még akár törvénytelen eszközöket is bevetettek a győzelem érdekében. Egy idő után már nem csak Trumpot, hanem Obamát és a saját pártját is hibáztatta. Szerinte mindenki hibás volt, csak ő nem... Ezt persze nem mindenki hagyta szó nélkül, különösen azok után, hogy kiderült, Hillary javára elég erőteljesen csaltak a demokraták oldalán, de még nagyobb volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy a bukott elnökjelölt a saját pártját lényegében meglopta, kifosztotta...







Soros a legaljasabb mocskos kampányt vetette be Trump ellen. Folyamatosan azt híresztelték, hogy Trump a kampányban összejátszott az oroszokkal, sőt, az oroszok közbeavatkozásának köszönheti a győzelmét. Ezzel gyakorlatilag folyamatosan kétségbe vonták a legitimációját. Mindezt egy olyan aktára alapozva, amely - mint utóbb kiderült - hallomásokra épült és Hillary rendelte meg a kampányban Trump ellen... Soros még akkor sem hagyta abba ezt a lejárató aljas akcióit, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen inkább Hillaryt pénzelték az oroszok, sőt, Obama és Hillary emberei heti szinten találkoztak orosz illetékesekkel, diplomatákkal.







A vizsgálat, amelyet a balliberális elit kierőszakolt az ,,orosz kapcsolatok" kivizsgálására azóta is folyik, ám mindeddig semmi lényegit nem tudtak előásni Trump ellen, arra azonban kiválóan alkalmas, hogy a közvéleményt folyamatosan az elnök ellen hangolják és kétségbe vonják a legitimitását. A vádak között olyan szánalmas állítások is voltak, hogy Trumpot öt nő fölajánlásával akarták megvesztegetni...

Az év közben zuhant Trumpra és a világra az egyre őrültebb módon viselkedő Észak-koreai diktátor ügye. A bomlott elméjű kommunista zsarnok rakétatesztjeivel és állandó fenyegetőzésével valóságos háborús pszichózist okozott. Trump itt sem követte a liberálisok által ajánlott és eddig követett ,,tárgyalgatunk és engedgetünk és megússzuk valahogy" taktikát. Az elmebeteg zsarnokkal úgy bánt, mint egy elmebeteg zsarnokkal, nem pedig mint egy potenciális tárgyalóféllel. Trump nem félt nyíltan megfenyegetni az Észak-koreai diktátort, egyértelművé téve, hogy ha kell, a teljes fegyverarzenált beveti az Egyesült Államok és szövetségeseinek védelme érdekében. A diktátor, bár sokáig még inkább fenyegetőzött, lassan kezdi belátni, hogy Trumpot nem fogja engedményekre bírni, mint a korábbi liberális vezetőket... A kardcsörtetésnek valószínűleg nem lesz vége, de egyrészt nem lett igazuk azoknak a jajongóknak, akik Trump politikája kapcsán atomháborút vizionáltak, másrészt Trump bebizonyította, hogy a zsarnokkal tárgyalások és engedmények nélkül hatékonyabban lehet bánni.







Ugyanígy szinte világháborút vizionált a balliberális média és világ, amikor Trump, eleget téve az USA régóta érvényben lévő törvényének Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként. Jószerével nagyobb lázadás volt az USA balliberális köreiben, mint az arab világban. És persze ebből sem lett, nem hogy világháború, de még egy nemzetközi válság sem...

De Trump a hazai vizeken sem tétlenkedett és meghátrálás, tárgyalgatás helyett bátran beleállt a csatákba a számára fontos kampányígéreteinek végrehajtásáért. Egyik legfontosabb ígérete - és ebben elvileg kivételes egységben állt mögé a republikánus párt is - a kötelező egészségbiztosítási törvény, az úgynevezett Obamacare eltörlése volt. Az árulásokkal is szegélyzett elnöki harc eredményeként azonban év végére gyakorlatilag sikerült ezt megvalósítani. A mexikói határra épülő falról sem tett le, a megvalósítása - minden balliberális nemzetközi fölháborodás ellenére - folyamatban van. Év végére ráadásul egy újabb nagy csatát nyert meg Trump. A szintén republikánus árulásokkal hátráltatott harcának végén decemberben elfogadta mindkét ház az utóbbi harminc év legnagyobb adócsökkentési programját. Ugyanaz a politikai filozófia vezette, mint Orbánt: a dolgozó családok erősítése és a hazai vállalkozások támogatása a munkahelyteremtés érdekében. Ez persze az ingyenélők számára a szavazatokért segélyt osztogató balliberálisoknak nagyon nem tetszik.







Összességében tehát - bár Trumpot úgy állítja be a balliberális média világszerte mint elefántot a porcelánboltban - az elnök valójában következetesen halad azon az úton, hogy szétverje a Soros-félék liberális diktatúráját.













 
 
0 komment , kategória:  Média  
Kifelé a csapdából
  2017-12-28 13:15:43, csütörtök
 
 







KIFELÉ A CSAPDÁBÓL
(Bogár László írása a Magyar Hírlapban, december 28., csütörtök)


"Már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres."

A most búcsúzó 2017-es év értékelésével párhuzamosan lassan itt az ideje annak is, hogy megvonjuk a most már csaknem nyolc év mérlegét is. Annak a nyolc évnek a mérlegét, amely először tett komoly kísérletet arra, hogy értelmezze azt a csapdát, amiben igen régóta vergődik a magyar társadalom és gazdaság, és egyben arra is, hogy legalábbis elkezdődjön kivergődésünk e történelmi csapdából.

Talán azzal lehetne kezdeni ezt a rövid áttekintést, hogy Magyarország most már több mint egy évszázada próbál ,,felzárkózni" Európa leggazdagabb országainak anyagi színvonalához, jövedelmi és vagyoni helyzetét sikeresen közelíteni azokhoz. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a probléma a Szent István és Hunyadi Mátyás uralkodása közötti fél évezred során nem volt értelmezhető, mert akkoriban a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországa minden létező anyagi, fizikai, szellemi mutatóját tekintve nagyjából azonos szinten állt Európa leggazdagabb vidékeivel. Mátyás király halála után kétszáz évvel azonban kietlen és szétdúlt pusztaság volt az ország, elvesztve anyagi, fizikai és szellemi vagyonának nagy részét, hatalmi szempontból is kifosztott és alávetett helyzetben. Bár voltak szép reményű kísérletek, de ezt követően már szinte sohasem sikerült a leggazdagabb nyugat-európai országok anyagi, jövedelmi mutatóinak a felét sem elérni. Az elmúlt százötven év során ez mindössze három alkalommal sikerült a nagyon hosszú távú idősorokkal foglalkozók szerint, 1911-ben, 1941-ben és 1971-ben.

Talán nem a dolgok ,,elkiabálása", ha az elmúlt nyolc év teljesítményei és ezek feltehetőleg 2018 utáni folytathatósága nyomán reménykedni kezdünk abban, hogy 2021-ben újra elérhetjük a leggazdagabb nyugat-európai országok fajlagos jövedelemmutatóinak ötven százalékát. Látható, hogy az első és a második világháború előtti maximum-pozíciónk újra eléréséhez mindkét esetben harminc évre volt szükség. Ám most a legutóbbi felzárkózási kísérletünk során ugyanezt a teljesítményt ötven év alatt leszünk képesek elérni. Ennek az az oka, hogy a ,,rendszerváltás" fedőnéven elhíresült ,,harmadik világháborús" vereségünk, veszteségünk nagyjából olyan súlyú volt, mint az előző két ,,rendes világháborúé" együttvéve. És valóban, a globális hatalomgazdaság ,,láthatatlan" birodalmától elszenvedett katasztrofális vereségünk 1970 és 2010 között nem egyszerűen újabb birodalmi alávetés és kifosztás volt, hanem egyúttal olyan csapás, amelyet szabadságként, felemelkedésként, jólétként és demokráciaként kellett ünnepelni a kifosztott bennszülötteknek, és így sokkal hosszabb idő kellett még magának az újabb brutális vereségnek a felismeréséhez is. Amikor Orbán Viktor 2010-ben azt mondta, hogy mindez forradalom és szabadságharc, talán ő maga sem gondolta, hogy e kihívás mélysége és súlyossága minden elképzelhető szintet felülmúl majd.

A globális hatalomgazdaság ,,nem létező" birodalmával való összeütközések az elmúlt évek során olyan intenzitású konfliktusmezőt hoztak létre, amelyek Magyarországot a globális véleményhatalmi terror célpontjává tették, és valószínűleg teszik majd a jövőben is. Bár a háború negatív végösszegű játszma, ám azt most már egyértelműen rögzíthetjük, hogy e nélkül az elnyúló konfliktussorozat nélkül nem lett volna, sőt ma és a jövőben sem lenne esély arra, hogy a százötven éve zajló, eddig alapvetően sikertelen felzárkózási kísérletünket mégiscsak sikerre vigyük.

De vajon mi volt a kudarc alapvető oka, és most miért látszik megnyílni a sikerhez vezető út Magyarország számára? Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy ha egy ország belső erőforrásokból nem képes beindítani felzárkózását, akkor külső erőforrásokat kell bevonnia. Ezt megteheti úgy is, hogy pénzhitelt vesz fel, és így saját maga dönti el, hogy azt milyen módon fekteti be, és megteheti úgy is, hogy ,,működő tőkét invitál" az országba. A világban előforduló viszonylag kevés számú sikeres, és annál többször előforduló sikertelen felzárkózási kísérletek legfőbb tanulsága az, hogy a globális hatalomgazdaság mindkét esetben könnyen csapdába csalhatja a gyanútlan lokalitásokat. A mindkét felzárkózást felgyorsítani képes (tehát sikeres) külső erőforrás-bevonásnak van egy igen lényeges feltétele.

Nevezetesen az, hogy a bevont erőforrásokért fizetendő költségek szintjénél mindig nagyobb legyen azok hozadéka az ország számára. Bár mindmáig nem született meg az az átfogó tanulmány, amely a pénzhitel formájában végbement erőforrás-bevonás és a működőtőke-behozatal formájában végbement erőforrás-bevonás ,,költség-haszon" elemzését elvégezte volna, de a becslések szerint mindkét esetben százmilliárd dolláros vagyonvesztés zajlott le. Megfejtésre várna ugyan az is, hogy inkább a döntéshozók tudatlansága vagy cinikus gátlástalansága volt-e a meghatározó, de a legfontosabb az volt az elmúlt nyolc év során, hogy ezt a pusztító, önfelszámoló folyamatot megállítsuk.

Ma már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres. A siker fő eleme az volt, hogy először tudtunk tartósan dinamikus gazdasági növekedést elérni úgy, hogy ez nemcsak hogy újabb eladósodáshoz nem vezetett, de egyenesen az eladósodási szint csökkenése mellett ment végbe.

Ez is arra utal, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférést a globális hatalomgazdaság mindig olyan feltételekkel biztosította, hogy az számunkra mindig veszteséges, nekik pedig nyereséges legyen.

Nos, ez az, aminek reményeink szerint egyszer s mindenkorra vége! Magyarország végre kifelé tart ebből a végzetes történelmi csapdából.

Link



KIVÁNDORLÓK - I. rész - ,,Muszáj lenne látnom, hogy érdemes hazamenni"
/A legóvatosabb becslések szerint százezer magyar él Londonban, de többen kétszázezer fölé becsülik kint élő honfitársaink számát és Londont a második legnagyobb magyar városnak tartják. Az biztos, hogy nem lehet úgy végigmenni a város forgalmasabb részein, hogy ne találkozzon az ember magyarral, akik többségében gazdasági okokból hagyták elé szülőföldjüket egy jobb élet reményében. Sorozatunkban olyan honfitársainkat ismerhetnek meg, akik szívükben itthon élnek, de a szükség idegenbe kényszerítette őket, és mindennél jobban szeretnének egyszer hazatérni szülőföldjükre./

Link



KIVÁNDORLÓK - II. rész - "Minden nap várom, hogy haza menjünk...".
/Sorozatunkban olyan Nagy-Britanniában és Írországban élő magyarokat mutatunk be, akik gazdasági okokból kényszerültek külföldre, de mindennél jobban szeretnének hazatérni. /

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Média  
Jókai Mór: A koldus gyermek
  2017-12-27 14:45:47, szerda
 
 




Jókai Mór: A KOLDUS GYERMEK

Karácsonyi történet

Az irodalmi források szerint, az első mű, melyben említést tesznek a karácsonyfáról, Jókai Mór elbeszélése, olvassátok sok szeretettel:







A KOLDUS GYERMEK - Karácsoni történet (1854)


Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázat kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, még alig volt négyesztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: ,,Már most ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? Ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? Ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?"



Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „már most ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam?





A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtajukon, azt kérdezték tőle: ,,Mit akarsz? Mit keresel itt? Takarodjál innen!"

El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövő-menő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához, hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni. Aki a mai világban valamit akar kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánok szalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok azután, csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.

Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcsárus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza!

A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.



A kis árva fiú elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; őreá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat





Akkor pedig már este volt, és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú így elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; őreá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.

Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: ,,édesanyám".

Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél, s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya.

Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét nekiadta ételmaradékát.

Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt. Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek-mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.


A koldusfiú hiába kereste a jó öreg asszonyt, nem látta sehol





A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítani):

- Hol van most a jó néne?

- Ma nem fog itt árulni, fiam, felelt neki a koldus, mert ma ünnep van.

- De hát miért van ünnep?

- Mert ma született a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.

Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? Hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.

Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.



A templomban valami nagy tiszteletre méltó ember beszélt





Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.

Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.

Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.

A kis árva úgy el tudta azokat nézni.

Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kisfiának, kisleányának, amit a kis Jézus küldött nekik.

Olyan szép a kis Jézus születésnapja!



A kis koldusfiú visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéveF





Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!

Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt, kis kezeit összetéve:

- Édes Jézuska, a ki úgy szereted a gyermekeket, ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz. ...

S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését, és elvette magához őt, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek és felébredt - a mennyországban...







Ti, kik vigadtok s örültök szent Karácson napján, emlékezzetek meg azokra, akik éheznek és szomorkodnak!


Link


Link


Szandi - Bogdán Blanka: Silent Night

Link













 
 
1 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Jézus célkeresztben
  2017-12-23 20:29:59, szombat
 
 







JÉZUS CÉLKERESZTBEN

Jézus ellen ugyanolyan gyűlölködés folyik, mint két évezrede, amikor Pilátust belerántották a bűnbe a római gyarmat helyi lakosai.
2017. december 21.


Jézus nélkül semmi nem marad a karácsonyból - jelentette ki Ferenc pápa Advent harmadik vasárnapján a római Szent Péter téren, ahol a keresztény karácsony üzenetéről beszélt.

Az Emberfiát ugyanis ma kirekesztik a karácsonyból is.

Ferenc pápa kijelentette: az igazi karácsony a gyermek Jézus születéséről szól, aki "szegényen és törékenyen megszületett közöttünk, hogy szeretetét adja nekünk".

"Ez az igazi karácsony!" - rögzítette az egyházfő.

S megkérdezte: ,,Ha kivesszük belőle Jézust, mi marad karácsonyból?" Eszerint Rómáig is eljutott, ami Amerikában évtizedek óta zajlik. A mintaállamban kis mikulások lebzselnek a karácsonyfák alatt.

A Jézuska hozta.

Ez a mondat már kirekesztőnek számít a véreres szemű keresztényellenes őrjöngők szerint. Már a ,,keresztnév" szót is betiltották, mert kirekesztő, sőt gyűlöletkeltő, ocsmány...

Barabbást mentenék ki a hóhér kezéből ma is.

Jézus ellen ugyanolyan gyűlölködés folyik, mint két évezrede, amikor Pilátust belerántották a bűnbe a római gyarmat helyi lakosai. Ő mosta kezeit, nem akarta meggyilkoltatni a félholtra vert szentet.

De megfenyegették.

És szavaztak is: ki kapjon kegyelmet az ünnep alkalmából. A bűntelen Megváltó, vagy a rablógyilkos Barabbás? A csőcselék Barabbás megmentésére szavazott. Ma is ugyanez a csürhe üldözi Jézust.

Gyűlölik Jézust két évezrede.

A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Az a hit, amely azt hirdeti: ha megütnek jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is. Amely az Istennek való adózás mellett a császárnak való adózást is rendeli.

A béke vallása.

Ez provokálja a liberális csürhét, a szélsőbaloldali csőcseléket. Vállhoz a vállt vetve menetelnek a szeretet vallása ellen, és rágalmaznak, taposnak, gúnyolódnak, fröcsögnek, erkélyre másznak, ütnek is, ha kell.

A rablógyilkos Barabbás rajongói.

Vissza a kommunizmusba: akkor fenyőünnepnek nevezték - keresztelték! - el a kiiktathatatlan örömnapot. A liberális csürhe most a kommunisták nyomdokain jár: azonos talapzatú ,,eszmék".

,,Tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel."

Így kellett küzdeni a klerikálisok ellen Kádár János szavai szerint. Most a pártfőtitkár által ,,kitaposott" úton menetel a liberális vörösgárda. Keresztre feszíteni nem tudják, de célkeresztbe állítják Jézust.

Kirekeszteni a karácsonyból a Megváltót.

Ez a liberális agit-prop mostani célja. Megkorbácsolni, tüskekoronát tenni a fejére, szégyenmenetben végigüldözni a tömeg előtt, majd kiiktatni az élők sorából - már a születésnapján!

Boldogok, akik értem üldözést szenvednek - mondta a Pásztor.

Ma, kétezer évvel a Barabbásra szavazás után nem kell üldöztetést szenvedni. A Megváltó hívei erősebbek a liberális csürhénél, a keresztényellenes szélsőségnél, a szélsőbaloldali csőcseléknél. Nem kell vállalni a kereszthalált. Más idők járnak.

Barabbás rajongóit kell szégyenpadra vonni.

Kovács G. Tibor


Link








A SZERETET ANGYALA


" A te angyalod mindig pontosan ott van, ahol te vagy."

(Odilo Lechner apát)



Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:

- Repülj le a földre ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap oda volt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fent a legnagyobb kincs,
Ott lent az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz Ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.

Drága Angyalka !

Fénnyel teli szép jövőt kívánunk sok szeretettel:
























 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Meg kell védenünk a keresztény kultúrát
  2017-12-23 17:30:08, szombat
 
 







MEG KELL VÉDENÜNK A KERESZTÉNY KULTÚRÁT
Magyar Idők 2017. december 23.


A keresztény világ nagy ünnepét, Krisztus urunk születését várjuk. A várakozás csöndjében följebb emeljük tekintetünket, eloldódunk a hétköznapi gondoktól, tágabbra nyílik a lélek horizontja. Ebben a különleges állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy mi dolgunk lesz a következő évben a világon.

Mi, európaiak - bevallva, bevallatlanul, tudottan vagy tudatlanul - Krisztus tanítása szerint berendezett kultúrában élünk. Ideidézem Antall József néhai miniszterelnökünk ismert mondását: Európában még az ate­ista is keresztény. Mi, magyarok joggal tekintünk magunkra keresztény nemzetként. Anyanyelvünk, amelyen keresztül megértettük és alakítottuk a valóságot, nem rokonított egyetlen más európai nemzettel sem. Ennek értékes következménye is van.

Babitstól tudjuk, keletről hozott jellemünk és a keresztény nyugati kultúra találkozásából született a magyar szellem. S abból pedig a magyar világlátás és észjárás, tehetjük hozzá. De sok nehéz­séget, értetlenséget, magányosságot és időnként az idegenség életérzését is okozta. Mindazonáltal keresztény mivoltunk, élő hitünk megtartott ezer esztendőn át Európa közepén. Ezért vállalhatjuk mind a mai napig anyanyelvű kultúránkat, és büszkék vagyunk arra, hogy nemzetünk évezredes teljesítményével hozzájárultunk Európa fölemelkedéséhez.

Márk evangéliuma szerint Krisztus második parancsolata így hangzik: ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat." Mostanában sokat emlegetik Európában ezt a krisztusi parancsot. Azt akarják ezzel szemünkre hányni, hogy bár kereszténynek valljuk magunkat, mégsem akarjuk, sőt nem is engedjük, hogy más földrészről érkező milliók betelepülhessenek Európába.

Elfelejtkeznek azonban a parancsolat második feléről. Márpedig a tanítás két részből áll: szeretnünk kell a fele­barátainkat, de szeretnünk kell önmagunkat is. Önmagunkat szeretni azt is jelenti, hogy vállaljuk és óvjuk mindazt, amik és akik vagyunk. Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy szeretjük hazánkat, nemzetünket, családunkat, a magyar kultúrát és az euró­pai civi­lizációt. Ezek között a keretek között kibontakozott és bontakozhat ki újra és újra a mi szabadságunk, a magyar szabadság.

Évszázadokon át úgy éltünk, hogy tudtuk: a magyar szabadság egyben Európa szabadságának is záloga. Ezzel a küldetés­tudattal álltuk a sarat az Oszmán Birodalom hódításakor, ez adott kardot Petőfiék kezébe, és ez adott bátorságot a pesti srácoknak is. Alaptörvényünk így mondja ezt: ,,Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét."

Amikor meghúzzuk önazonosságunk határait, akkor a keresztény kultúrát jelöljük meg büszkeségünk és fenntartó erőnk forrásaként. A kereszténység kultúra és civilizáció. Benne élünk. Nem arról van szó, hányan járnak templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok valósága. Ahogy beszélünk, viselkedünk egymással, amilyen távolságot tartunk egymástól, ahogy közeledünk egymáshoz, ahogy belépünk ebbe, és ahogy eltávozunk ebből a világból. Az európai emberek számára a keresztény kultúra határozza meg hétköz­napi erkölcseinket. Határhelyzetekben ez ad nekünk mércét és irányt. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság mivoltáról, a férfi és nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről.

A mi kultúránk az élet kultú­rája. Kiindulópontunk, életfilozófiánk alfája és ómegája az élet értéke, minden személy Istentől kapott méltósága - enélkül az ,,emberi jogokat" és hasonló modernkori képződményeket sem tudnánk érté­kelni. Ezért is kérdéses számunkra, vajon exportálhatók-e másfajta pillérekre épült civilizációk életébe.

Az európai élet fundamentumai most támadás alatt állnak. Az euró­pai élet magától értetődősége került veszélybe; azok a dolgok, amikre nem kell reflektálni, csak cselekedni kell őket. A kultúra lényege éppen abban áll, hogyha nem magától értetődő, mi, emberek elveszítjük a fogódzóinkat. Nem lesz mibe kapaszkodni, nem lesz mihez igazítani az óránkat, és tájolni az iránytűnket. Függetlenül attól, hogy járunk-e templomba vagy sem, s ha igen, melyikbe járunk, nem akarjuk, hogy a szentestét csak behúzott függönyök mögött ünnepelhessük, nehogy megsértsük mások érzékenységét.

Nem akarjuk, hogy a karácsonyi vásárainkat átnevezzék, azt meg végképp nem akarjuk, hogy betonkockák mögé kelljen hátrálni. Nem akarjuk, hogy megfosszák gyermekeinket a Mikulás- és angyalvárás örömeitől. Nem akarjuk, hogy elvegyék tőlünk a feltámadás ünnepét. Nem akarjuk, hogy aggodalom és félelem kísérje az ünnepi istentiszteleteinket. Nem akarjuk, hogy az újévet köszöntő tömegben zaklassák asszonyainkat, lányainkat.

Mi, európaiak, keresztények vagyunk. Mindez a miénk, így élünk. Számunkra eddig természetes volt, hogy Jézus megszületik, kereszthalált hal érettünk, majd feltámad. Ünnepeink számunkra magától értetődőek, és azt várjuk tőlük, hogy értelmet adjanak a hétköznapjainknak. A kultúra hasonlít az emberi test védekezőrendszeréhez: amíg működik, addig észre sem vesszük. Akkor tűnik fel és válik fontossá számunkra, amikor meggyengül. Amikor kereszteket kiretusálnak, amikor II. János Pál pápa szobráról el akarják távolítani a keresztet, amikor azt akarják, hogy változtassunk ünnepeink rendjén, akkor minden jóérzésű európai polgár felhördül. Azok is, akinek keresztény­sége - ahogy azt Juhász Gyula telibe találta - ,,csak szenteltvizes pogányság csupán." De még az is, aki, mint Oriana Fallaci, ,,ateista keresztényként" félti Európát.

Ma életünk, világberendezésünk alap­jait célozza a támadás. Euró­pa immunrendszerét szándékosan gyengítik. Azt akarják, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk. Azt akarják, hogy váljunk azokká, akik nem akarunk lenni. Azt akarják, hogy keveredjünk össze más világból érkezett népekkel, és az összekeveredés problémamentessége érdekében változzunk meg. A karácsonyi gyertyák fényénél jól látható, hogy amikor a keresztény kultúrát támadják, akkor Euró­pa megszüntetésére is törekednek. El akarják venni tőlünk a saját életünket, és valami olyanra akarják cseréltetni velünk, ami nem a mi életünk. Az ed­digi életünkért cserébe egy új, felvilágosultabb életet ígérnek. Ez azonban utópia, nem a valóságos életből, hanem elvont, absztrakt filozófiai okoskodásból párolták le. Az utópiák álmok, amelyek lehetnek csodálatosak, ezért vonzók, de épp olyan kuszák, kiismerhetetlenek, homályosak és értelmetlenek, mint az álmok. Nem lehet bennük sem élni, sem eligazodni.

Nem állíthatjuk, hogy a keresztény kultúra a legtökéletesebb. A keresztény kultúrának éppen ez a kulcsa: tudatában vagyunk a tökéletlenségnek, a saját tökéletlenségünknek is, de megtanultunk ezzel együtt élni, ebből ihletet meríteni és felhajtóerőt nyerni. Éppen ezért törekszünk évszázadok óta mi, európaiak, arra, hogy jobbá tegyük a világot. A tökéletlenség adománya ugyanis éppen abban áll, hogy van lehetőségünk javítani. Ezt a lehetőséget is el akarják venni tőlünk azok, akik egy szép, új, kevert világ ígéretével most le akarják bontani mindazt, amiért őseink - ha kellett - a vérüket is adták, és amit nekünk éppen ezért kötelességünk örökül hagyni.

Egy időre feledésbe merült, de manapság egyre gyakrabban hallom újra, hogy az Európai Unió alapító atyái hatvan esztendővel ezelőtt megjelölték az irányt. Európa keresztény lesz, vagy nem lesz, mondta Robert Schuman. A 2017-es év történelmi feladat elé állította az európai országokat. Az európai szabad nemzeteknek, a szabad polgárok által választott nem­zeti kormányoknak új feladatuk adódott: meg kell védenünk a keresztény kultúrát. Nem mások ellenében, hanem saját magunk, családjaink, nemzetünk, országaink és a ,,hazák hazája", Európa védelmében.

2017-ben azt is láthattuk, hogy az európai országok vezetői különbözőképpen állnak a feladathoz. Vannak, akik szerint ez a probléma nem létezik. Mások úgy vélik, hogy ez maga a haladás. Megint mások az önfeladás útjára léptek. Vannak olyanok is, akik ölbe ejtett kézzel várják, hogy majd valaki megoldja helyettük ezt a feladványt. Magyarország ezeréves történelme bizonyítja, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Mi más utakon járunk. A mi kiindulópontunk mindig is az volt, hogy jogunk van a saját életünkhöz. És amikor volt erőnk hozzá, akkor meg is védtük ezt a jogot. Ezért dolgozunk évek óta azért, hogy Magyarország megerősödjön, és végre ismét a saját lábára állhasson.

A 2018-as évre tekintve annyit mondhatunk, hogy amíg a nemzeti kormány áll az ország élén, addig okosan, szelíden, de megalkuvás nélkül dolgozunk azért, hogy hazánk keresztény kultúrájú és magyar ország maradjon. És mindent megteszünk annak érdekében, hogy Európa is megmaradjon európainak.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Írta: Orbán Viktor


Link



Újabb támadás előtt áll Magyarország
/Nem kell hálálkodnunk senkinek,- Magyarország meg tud állni a saját lábán/

Link














 
 
0 komment , kategória:  Média  
László Attila: BOLDOG KARÁCSONYT
  2017-12-22 17:45:49, péntek
 
 







László Attila: BOLDOG KARÁCSONYT /Happy Christmas /


Ez gyönyörű! Megérkezett László Attila karácsonyi meglepetése


A Csillag Születikben feltűnt, zseniális erdélyi tehetség ezt írta a dalhoz:

"Kedves Barátaim! Közelednek az ünnepek, és szeretném hangulatossá tenni a készülődést. Fogadjátok szeretettel ezt a szép karácsonyi dalt. Nagyon szép mondanivalója van!" - tette hozzá László Attila a karácsonyi előadásához.

A dalt eredetileg John Lennon énekelte, mostanában Céline Dion előadásában játsszák legtöbbet a rádiók.

László Attila verziója felveszi a versenyt még a világsztárokéval is. Hallgassuk minél többször, és fogadjuk meg üzenetét. Leljünk békességre, legalább karácsonykor!


A dal számtalan embernek szerez örömet, egy kommentelő ezt írta róla:

"Édes Istenkém! A lelkem, szívem tele van nagy örömmel! Ahogy énekel, nekem könnyes lesz a szemem, elszorul a torkom. Annyira szívbemarkoló maga a dal! Az előadó, drága Attila nagyon szép pillanatokat tud szerezni ezzel a gyönyörű dallal, a csodálatos hangjával, énekével. Köszönöm. Boldog karácsonyt kívánok Neked és Kedves Családodnak!"







BOLDOG KARÁCSONYT




Dalszöveg


Hát, eljött a karácsony
És mit tettél?
Újabb év telt el
És egy új kezdődött

Ez lenne karácsony
Remélem jól érzed magad
A közeli szeretteink is,
Fiatalok és idősek

Egy nagyon békés karácsonyt
És egy boldog új évet
Reméljük egy jó év lesz
S félelem nélkül telik majd

Ez lenne karácsony
A gyengének s erősnek
A gazdagoknak és szegényeknek
A világ olyan romlott

Ezért boldog karácsonyt
A feketének és fehérnek
Sárgának és vörösnek
Legyen vége a harcnak

Egy nagyon békés karácsonyt
És egy boldog új évet
Reméljük egy jó év lesz
S félelem nélkül telik majd

Hát boldog karácsonyt
Kívánok neked
És mindenki másnak
Szép ünnepeket

Egy év megint elmúlt
Már itt van egy új
De gondolj a Földre
Ha háború dúl

És szóljon az ének
Az ünnepekért
És szóljon az ének
A gyermekekért

Hát boldog karácsonyt
Most mindenkinek
Távol van tőled,
Itt él veled

Hát szerbusz karácsony
Békét hozz reményt
Maradj még ne menj el
De vidd el ha fél

És szóljon egy ének
Az ünnepekért
És szóljon egy ének
Most mindenkiért


László Attila: Happy Christmas (John Lennon) - feldolgozás

Link








15 éves korában ismerhette meg Magyarország a kivételes tehetségű énekest, László Attilát. A fiatal előadóművész akkor remek énekhangjával és különösen bájos székelyes beszédével bűvölte el a magyar közönséget. A kézdivásárhelyi fiúcska most már érett férfivá cseperedett.


László Attilára rá sem lehet ismerni, úgy megváltozott

Link








László Attila koncert, Százhalombatta 2016.12.11.
/Elvarázsolta a százhalombattai Szent István templom közönségét a 2011-es Csillag születik c. tehetségkutató verseny győztese, László Attila - Advent harmadik vasárnapján. Szeretettel ajánljuk mindazoknak e koncertfelvételt, akik nem voltak szerencsések élőben meghallgatni a koncertet!/

Link











 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Karácsonyi szép PPS-ek
  2017-12-21 19:45:12, csütörtök
 
 










KARÁCSONYI SZÉP PPS-EK


Mottó:

Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is
fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke
megmentheti, és meg is fogja menteni a világot.
Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és
tökéletessé is fogja tenni a világot.
Sri Chinmoy



Az oldalon ünnepi PPS-eket találsz


Klikk az alábbi Linkre. Utána az ott látható PPS -ek megnyitva megnézhetők, de le is töltheted a gépedre.

Ahhoz, hogy meg tudd nézni egy program kell hozzá. Ha nem tudod megnézni,

a PowerPoint nézegető programot is letöltheted az alábbi Link "ITT" alatt!

Ha jelszót kér, kattints a"csak olvasásra" gombra és az F5 billentyüvel tudod inditani.

Ha nem ir ki semmit, akkor is az F5 billentyüvel indithatod.


A Tudnivalók kicsit bővebben a Link alatti szöveges magyarázatban is megtalálhatók!


A PPs-ek listája:




Jézus levele

Advent / négy gyertya /

Karácsony, Olaszország

Advent,advent

Karácsony

Karácsony1

Advent

Adj békét

Advent idején

Karácsony igaz története

Mit adhatnék karácsonyra?

Zenélő karácsonyfa


JÓ SZÓRAKOZÁST! - Mind nagyon szép!







ÜNNEPI PPS-ek





Link

















 
 
0 komment , kategória:  Film - színház  
Wass Albert: Az én titok-karácsonyom
  2017-12-20 17:15:07, szerda
 
 










Wass Albert: AZ ÉN TITOK KARÁCSONYOM


Megtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette.

Az erdélyi nagy gyász éveiben nálunk otthon elfelejtették az ünnepet. Nem volt karácsony, és nem volt újév, nem volt húsvét és pünkösd, mint ahogy vasárnapok sem voltak. Viselő ruháinkat s nehéz gondjainkat szakadatlanul hordtuk, bármit mutatott a naptár. Keserűség tanyázott otthon, s én hiába küzdöttem az ünnepekért, ünnepi öltözetet és ünnepi arcot éveken át nem látott a házunk.

Egyszer fellázadtam. Karácsony volt. De nagyon emlékszem még arra a karácsonyra!
Tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Karácsonyi szabadságra küldött haza a város,
és Sándor bácsi ünnepes háza után olyan volt a miénk, mintha halottat őriztek
volna benne.



Apámék egy-egy könyvbe temetkezve naphosszat hallgattak sötéten, és nem volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt nálunk az angyal. Súlyos gond nyomta a szárnyait, és nem tudott elrepülni hozzánk. Akkor öregedtek meg apámék. Nem akartak az ünnepre gondolni, mert eszükbe jutottak a régi és gondtalan ünneplések, s a jövő ködös volt, nem láttak előre. Pedig ha tudtak volna ünnepelni, a karácsonyfa gyertyái mellett az ünnepi gondolatok magasságából meglátták volna az utat, mely már akkor is egyenesen vezetett a reménység felé. De gyászba s ünneptelen hallgatásba rejtőzködtek az idő elől, pedig az idő azért múlott, éppen úgy.

Karácsony szombatja volt. Kint nagy puha hó, a kerti fákat belepte egészen. Olyan csöndes volt kereken a világ, mintha a békesség készült volna megszületni akkor.

Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest, s kereken a dombok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a faluban egy-egy lámpa kigyúlt. Fájt, hogy karácsony estéje van. Máshol izgalommal lesik az angyalt, ünneplő ruha van és karácsonyi szag és boldog rejtelmesség a levegőben. Hallottam a csilingelést, s láttam gyertyafényben úszó szép karácsonyfákat, pedig ahogy ott kószáltam a behavazott fák közt, végtelen egyedülléttel a szívemben, tudtam, hogy mindez csak álmodozás, mert nálunk sötétek a szobák, s régi gyűrött ruháinkban éppen olyan magányosan töltjük el ezt az estét is, akár a többit.

Esteledett nagyon. Lent a faluban egyre több lámpa égett, s a papnál megkezdték a kántálást is. Megálltam a fenyők alatt, és hallgattam a felszűrődő éneket. Románok kántáltak. Az egyhangú dallamot búsan itta föl a szétterülő este, s én arra gondoltam, hogy a románok kántáltak. Románok ünnepeltek. Mindig csak románok.

Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karácsony este van, s én ott ülök majd egyedül, és nem lesz ott senki, akivel beszéljek, és nem lesz semmi ünnep. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord, szótlan arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a szemem. Hát csak a románok?

S ekkor valami bátor, nagy dolog jutott eszembe hirtelen, hogy szinte beleszédültem. Nem csak a románok! Miért csak ők? Karácsonyt csinálok én, magamnak! Karácsonyt, titokban, hogy senki se lássa!



Volt a fenyves szélén néhány kicsi fenyő. Csak akkorák, hogy a derekamig sem értek. A kerti színből kiloptam egy ásót, meg egy ládát. S kiástam egyet, egy szépet a fenyőcskék közül. Sok földdel vettem ki, betettem a ládába, elrendeztem a gyökereit is, hogy baja ne essék, s megindultam vele a ház felé.

Vert a szívem az izgalomtól. Hátha meglátnak? Hátha baj lesz ebből? De sötét volt, nem látott meg senki. Egyedül laktam, a ház végiben. Úgy osontam be a szobába, mint a tolvaj. Meggyújtottam a lámpát, a ládát a fával az asztalra tettem s hozzáfogtam a feldíszítéséhez. Izgalmas, nagyszerű munka volt. Színes pirosból láncokat fabrikáltam, néhány szál aranyozott zsinórt is leltem hozzá s öt darab maradék gyertyavéget. A gyertyavégeket drótra kötöttem rá a fenyőre, idétlenül álltak rajta, az igaz. A színes papírlánc sem sikerült úgy, ahogy akartam. Csúnya lett nagyon a karácsonyfám. De karácsonyfa volt!

Mikor elkészültem a díszítéssel, hallgatóztam. Csend volt a házban, nem mozdult senki. Előszedtem gyorsan az ünneplő ruhámat, s fölöltöztem úgy, ahogy illik. Aztán meggyújtottam a gyertyacsonkokat. Elfújtam a lámpát. Sötét lett egyszeribe, csak az öt kis sárga láng dideregte be félénken a szobát. Kinyitottam a kályhaajtót, hogy világítson a tűz is. Aztán felkuporodtam az ágyra és ünnepeltem.

Táncolt a tűz lángja a falakon, rebbentek a kis gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert akkor egyedül voltam, s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak, s most már nem csak a románok ünnepeltek a faluban.

Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. S talán, azt hiszem, úgy is volt.



Ültem ünneplő ruhában az ágyon, s néztem a szegényes kis karácsonyfát, és gondoltam mindenfélét össze-vissza, szépet és szomorút, ahogy ilyen szép és magányos, de különösen nagy ünnepeken szokás, amíg lassan leégtek a gyertyavégek. Leégtek és elaludtak egyenként, csöndesen. Még éppen csak egy lángocska őrizte hűségesen az ünnepet a legalsó ágon, aztán elaludt az is.

Még ültem az ágyon egy keveset, s néztem az elsötétülő szobát, mert a kályhában is roskadt már a tűz és alig világított. A sötétséggel együtt éreztem lassan a hétköznapot is visszatérni, s emlékszem jól, ez csúnya és keserű érzés volt.

Aztán meggyújtottam újra a lámpát, levettem az ünnepi ruhát, s felvettem a régit. Leszedtem a fenyőről a ráaggatott holmit, s visszadugtam mindent a fiókba. Aztán kabátba bújtam, és visszavittem a fenyőfát oda, ahonnan kiástam.

Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Borzasztó sötét volt a fenyves, és szél suhogott az ágak között. Kint a tisztásokon derengve világított a hó. Féltem. Kísérteties volt a hószínű sötétség és a suhogó fenyves.



Sietve helyére tettem a fát. Gyökere körül ledöngöltem a földet, s havat is kapartam köréje. A csöndesség felől veszekedés hallatszott. Románul veszekedtek. A hangok felverték a falut, aztán befagytak újra a csendbe. Kántálás már nem hallatszott sehol. Hideg, néma téli este volt.

Ásót, ládát visszacipeltem a kerti házba, aztán hazamentem. Ideje volt, hívtak vacsorázni.

Mikor bementem, az asztalnál ültek. Fáradtan és rosszkedvűen kérdezte meg apám.

- Mit csináltál?

- Semmit - feleltem.

Apám szája megrándult, de nem kérdezett többet. Ő maga is a semmivel foglalkozott abban az időben.

Szótlanul ettünk. De valami furcsát, büszkét és szomorút éreztem akkor: hogy nekem karácsonyom volt mégis.



Véletlenül jutott az eszembe minap ez a régi történet. Karácsonyfát néztem a fiaim számára, s megtaláltam közben azt a fenyőt is, amit akkor este kiloptam a kertből. Megsínylette az ünneplést. Évekig csenevész maradt, volt idő, hogy azt hittem kipusztul. De aztán mégis erőre kapott. S ma már sudáran és magasan szökik az ég felé, erősen túlnőtt engem s mindnyájunkat, kik akkor éltünk.


László Attila: Happy Christmas (John Lennon) - feldolgozás

Link
























 
 
1 komment , kategória:  Wass Albert  
Ezoterikus mesék
  2017-12-16 18:45:30, szombat
 
 







EZOTERIKUS MESÉK


Isten létezik - Tanmese


Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.

- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom

nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:

- Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!

- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.

- Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.

- Nem, nem! - erősködött a vendég. - Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint azaz ember ott, látja?

- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! - válaszolt a mester.

- Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.







Tanulság az elírt e-mail címről:

Egy Minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.

Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.

A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.

Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta azt az üzenetet, amit a nyaraló férj tévedésből neki küldött, felvisított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:

Szerető feleségemnek
Időpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!

Drága Szerelmem,

Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet a szeretteinknek e-mailt küldeni.

Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.

Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.

Ui: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!







A Teremtő létezése

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

- Miért hiszi, hogy van Isten?

- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban darálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a darálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját.

Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.

- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését? A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben."

Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:

- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!

A gyáros megkérdezte:

- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit. A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan?

Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket?

Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!







Egy gazdag üzletember megharagudott, amikor meglátott egy halászt a csónakja mellett üldögélni.

- Miért nem mégy halászni? - kérdezte.

- Mert mára már eleget fogtam - felelte a halász
.
- Miért nem fogsz több halat, mint amennyire szükséged van? - kérdezte tovább az üzletember.

- Mihez kezdenék a többel? - így a halász.

- Több pénzt tudnál keresni. Hamarosan egész halászflottád lenne, és olyan gazdag lennél, mint én.

Erre a halász megkérdezte:

- És akkor mit csinálnék?

- Leülnél, és élveznéd az életed - mondta az üzletember.

- Miért, szerinted most mit csinálok? - jegyezte meg erre a halász.








AZ AJÁNDÉK!


Karácsony van!

A szoba közepén 3 kisfiú várja, hogy az apjuk a kis csengettyűvel jelezzen neki, hogy be mehetnek a karácsonyfához és átvegyék a nekik szánt ajándékot!

Végre a várva várt csengettyű örömdalt játszott az egész lakásban. A gyerekek izgatottan léptekbe abba a szobába ahonnan ez a kellemes csilingelő hang származott. A szemük tágra nyílva csodálták a gyönyörű pompát amit a karácsonyfa látványa nyújtott nekik.

Az apjuk kérése az volt, hogy mindenki lépjen oda és válasszon egy csomagot.

3 doboz volt a fa alatt, 2 nagy díszesen becsomagolva amolyan királyokat megillető, az utolsó pedig pici aprócska a reggeli újságba becsomagolva.

A kicsi felkiáltott:

- Enyém a kicsi! - és rohant érte.

A fivéreik csak nézték és nem értették, hogy miért a kicsi? Már csak 2 maradt. Mikor izgatott remegő kézzel bontották fel a dobozokat a nagyobbik testvérek csalódva nézték...

- Ó csak egy fonnyadt alma...

- Nekem is!

A kicsi ki nyitja az övét és lát benne egy nagyon nagy gyémántot. A nagyok haragosan támadták.

- Neked miért az van benne?

Apjuk közebe lépet és így szólt:

- Az öcsétek pici silány csomagot választotta, mert neki nem a doboz kellett, ellenben veletek, akiket a doboz szépsége elvakított...

A mese lényege az író szerint:
Mi is olyanok vagyunk mint ez a három testvér.Valakit a külsőség nem vakít el és meglátja a másikban az igazi kincset. Sokan díszes dobozt választanak, amely majdnem hogy üres. A másikat ne a szemeddel érzékeld, hanem a szíveddel...







Az Úristen megelégelte a magyarok egymás elleni acsarkodását, és magához kéretett egy magyart. Az angyalok nem sokat találtak, mert mindegyik készülődött március 15-ére. (A pokolban lett volna kit kérdezni, de ott nem olyan magyarok múlatták napjaikat, akiknek szívügyük lett volna a magyar
nemzet sorsa.) Gábriel arkangyal csupán egyet talált, aki nem csinált semmit. Egy lépcsőn ült kardjára támaszkodva, és nézte a mennyei táblagépét, amelyen valami parlamenti közvetítés volt Pest-Budából. De kapcsolták Brüsszelt is, ahol magyarok beszéltek. Vagy inkább csak magyarul beszéltek, Magyarország ellen. A magyar pedig ült ott, s a fejét csóválta egyfolytában.

- A ruhádról ítélve te magyar vagy - szólt neki Gábriel, mire az felnézett és igennel válaszolt.

- Hogy hívnak?

- Zrínyi Miklósnak. Költő vagyok, Gábriel. Már megtanulhattad volna ötszáz év alatt, hiszen mindennap találkozunk.

- Jó, jó, tényleg. De most gyere velem, mert vár az Úr, beszélni akar veled. A magyarok nem férnek a bőrükbe odalenn a Földön. Valamit tenni kellene.

- Megyek - volt a rövid válasz, majd feltápászkodott a lépcsőről, s elindult Gábriel mellett a trónterem felé.

- Hívattál Uram - hajolt meg Zrínyi az Úr előtt. Parancsolj velem!

- Én már a magyarnak nem parancsolok. Úgyis hiába. Csak kérdeznék valamit. Milliószámra vannak, akik odalentről kérik, hogy segítsek a népeden, de a másik milliók rám sem hederítenek. Gyűlölnek, pedig nem bántottam őket soha. Akik hozzám imádkoznak, azok is úgy utálják egymást sokszor, mint a kutya meg a macska. A pártokról nem is beszélek. Valahogy azért meg kellene
mentenem ezt a népet, mert olyan szépen tudnak fohászkodni.

- Igen Uram, de gondolkodj csak! Mikor fohászkodtak Hozzád ezek a magyarok?

- No, várj csak, várj! Például akkor, amikor Te feljöttél ide és a török aprította a népet. Meg akkor is, amikor 1849-ben elindult a bosszúhadjárat. Meg akkor is, amikor Kun Béla meg az a Pokolra való Sámueli végiggyilkolták Magyarországot. Meg akkor is, amikor Trianonban - mérgemben - megengedtem, hogy felosszák Magyarországot, mert elüldözték a királyukat, akit a Szent Koronával illettem.

- Esedeztek-e ezek a magyarok, Uram, amikor jól ment a soruk?

- Nem. Valóban nem!

- Akkor mire vársz? Nézd meg, mit csinálnak ma is! Külországban ócsárolják egymást mások előtt, amit még a cigány sem tesz, ha összevész a feleségével. Bent az országban lázítják az ifjúságot, s úgy készülnek a nemzeti ünnepükre is, hogy tüzet okádnak egymásra. Mutasd meg nekik Uram, hogy miként lehet összetartaniuk! Küldj rájuk valami megpróbáltatást! S meglátod, igazam volt, amikor azt írtam egyik versemben, hogy "jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskedjék". Ha bajban van, ha bántják, akkor bizony összetart.

Az Úr elgondolkodott Zrínyi szavain és igazat adott neki.

"Hát lám, mit tesz ma, ha baj éri?!" - gondolta az Úr, s elindította a hófelhőket.

Amikor a szél kezdte keverni az utakon, először úgy szidták a Fennvalót, ahogy a szájukon kifért. Amikor rájuk sötétedett, és a szél még erősebben tépte őket, a telefonjuk lemerült, az üzemanyag pedig egyre csak fogyott, ahogy fűtöttek az autóban, halkabb lett a szitkozódás. Később elhangzott az első "Istenem, Istenem!" is. Még később "Édes, jó Istenem! Csak most segíts!" Éjfélkor már eszébe jutott sokaknak a "Miatyánk" is.

És eljött az ünnepnapja, március 15-e. A hó és a szél még mindig tombolt, s mert annak idején 1848-ban is ostoba gyűlölködés volt a magyarok részéről az osztrákok irányába, az Úr még megmutatta, hogy akit gyűlölünk, hát pont az segít ki a bajból. Osztrák hókotrók jelentek meg az autópályán, s később mentőautók is érkeztek. A magyarok pedig imádkoztak, fohászkodtak, és senki sem gondolt arra, ami ezen a napon az ünnepi beszédekben központi téma lett volna: Az
Osztrák mint történelmi ellenség.

Az Úr ismét magához kérette Zrínyit.

- Igazad volt Zrínyi Miklós. Ma a magyarok ünnepén volt zsíros kenyér, szállás, forró tea, várandós édesanya mozdonyban utaztatása a szülészetre, összetartás és segítség. Nem kérdezte meg magyar a másik magyartól, hogy melyik párthoz tartozik, s nem vette el a poharat a másik szájától, mert annak nagy Magyarország térkép volt a kocsijára ragasztva. Igazad van, Zrínyi Miklós, a magyarnak nem szabad gondtalan életet adnom. Mert akik jól élnek, mert hazudoztak a népnek, és a balga nép a parlamentbe juttatta őket, még most sem tartják a szájukat, még most is gyűlölködnek, még ma is egymás ellen uszítják - uszítanák - a népet. De ma nem figyel rájuk senki.

Mert egymáson segítenek, s nincs idejük a gyűlölködésre. Ha a sok ellenzéki, patkányviselkedésű bűnöző nem hergeti őket, akkor ez a nép, jó nép sanyargatás nélkül is. Látod, Márton püspök földjén nem esik, s nem is fúj. Mert ők megköszönik a rosszat és a jót egyaránt. Egykor hálátlanok voltak, de Trianon óta keresztet viselnek, mégis hisznek és hűek hozzám. Ők mentik majd meg ezt a mélyre csúszott és állhatatlan anyaországi nemzetet is, hidd el!

- Hogy lesz Uram eztán? Mindig szenvednie kell ennek a nemzetnek, hogy megmaradjon?

- Valahogy úgy. Hacsak meg nem érti végre, hogy a szeretet és a hit sokkal többet ér, s nagyobb biztonságot ad, mint a pénz, a hatalom, és a gyűlölség. Egyelőre azonban olykor kell neki a hó, a szél, az árvíz, a megalázatás. De ne hidd, jó Zrínyi Miklós, hogy nem sajnálom őket. Én boldogságot akarok adni nekik. Egyszer majdcsak elfogadják...

Zrínyi szomorúan elballagott a trónteremből, s megint csak a fejét csóválva mormogta:

"Optimista vagy, Uram, nagyon optimista. De én már ötszáz éve tudom, hogy ez csak akkor jó nép, ha bajban van, s ha van kinek engedelmeskednie."

Az Úr pedig megmosolyogta Zrínyi gondolatait, mert látta, hogy a hó és a szél sokakban nem csak erre a drámai éjszakára adta vissza a hitet!...

Stoffán György: "Zrínyi és a Fennvaló - Majdnem népmese" című esszéje
alapján (rövidített változat)







Kövér, Beteg és majdnem Halott

Adott egy ausztrál fazon Joe, aki jelentős túlsúllyal és súlyos autoimmun betegséggel rendelkezik. Mivel sem az orvosok, sem a hagyományos gyógyszerek nem képesek hosszútávon megoldást kínálni számára John utolsó reménye abban az ideológiában rejlik, hogy a teste képes az öngyógyításra. A gyorséttermi ételeket maga mögött hagyva útra kel egy gyümölcspréssel és elhatározza, hogy csak és kizárólag gyümölcsök és zöldségek levét fogja inni 60 napig.

A közel 5000 km-es úton, mely keresztülviszi az amerikai egyesült államokon, egy cél lebeg a szeme előtt: elérni, hogy gyógyszerektől mentes, kiegyensúlyozott életet élhessen.

Miközben útja során Joe több, mint 500 amerikaival beszélgetett táplálkozásról, egészségről, egy arizóniai kamionparkolóban találkozott Phil-lel, aki ugyanabban a betegségben szenvedett, mint ő és hasonlóan rossz állapotban volt. Phil extrém túlsúlyt cipelt magán és szinte csak egy sajtburger választotta el a szívrohamtól.

Miután Joe megosztotta vele az útja során tapasztalt egészségi javulást, és felajánlja segítségét Phil is elindul az egészség felé vezető úton, sőt kamionos múltját maga mögött hagyva az egészséges életnek és annak közvetítésének szenteli az életét.







Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják.

Hová vezet ez a folyamat?

Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?







Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:

- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?

Az apja haragra gerjed:

- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!

A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.

Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát. “Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától.

Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.

A fiú felnéz, és újra megkérdezi:

- Apa, neked mennyi az órabéred?

- Négy dollár fiam.

- És tudnál nekem adni két dollárt?

Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:

- Mire kellene neked az a két dollár?

- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.

Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:

- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?







Volt egyszer egy kis hullám,aki odakinn fel-lehullámzott az idők kezdete óta. Csak élvezte a napsütést és a szelet. Addig, még meg nem látta a többi hullámot, amint a parthoz csapódtak, és
nagyon megijedt.

- Jaj, Istenem, velem is ez fog történni?

A másik hullám azt mondta neki:

- Miért vagy olyan szomorú?

És a kis hullám azt mondta:

- Mert összefogunk ütközni és mind semmivé válunk. Nem érted?

De a másik hullám azt mondta:

- Te nem érted! Te nem csak egy hullám vagy, hanem az óceán része..







"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta:
- Tegyük a föld alá.
- Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg:
- Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni."
(Buddhista tanmese)


http://hitremenyszeretet.network.hu/blog/hit-remeny-szeretet-blogja/filter/tag/ta nmese
























 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 749
  • e Hét: 2208
  • e Hónap: 17754
  • e Év: 572081
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.