TVN.HU Képtár Blog Továbbiak » Szótár

Belépés

menusgabor.blog.xfree.hu "A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor 1940.08.11 Offline Blogom, Képtáram,

1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28  Vizes vb: nem biztos, hogy van ennél szebb kép a világon   2017-07-30 20:45:37, vasárnap     VIZES VB: NEM BIZTOS, HOGY VAN ENNÉL SZEBB KÉP A VILÁGON Reggel felébredtem, és valami más volt. Valami hiányérzet volt bennem. És akkor rádöbbentem: vége van. Véget ért a csoda. Elrepült,pontosabban elúszott ez a két és fél hét, amely telve volt izgalommal, érzelemmel, szenvedéllyel, emberfeletti teljesítménnyel, szépséggel, barátsággal, küzdelemmel, fájdalommal és örömmel, mosollyal és könnyel, és ami legfontosabb: élettel és reménnyel. Minden idők legjobban megszervezett és legjobb vizes rendezvényén vagyunk túl. Persze csak fizikálisan, hiszen az emlékeit, a legszebb pillanatait még sokáig magunkkal visszük. Bízom benne, hogy a vizes vb-ken egyszer majd a kajak-kenu is ott lesz. Nos, nem csupán abból az önző indokból, hogy akkor ott lennénk valahol az éremtábla csúcsán, hanem azért, mert szervesen ide tartozik. Mindez nem kritika, csupán óhaj volt. Talán a legközelebbi magyar vizes világbajnokságon, mert bizonyosan lesz, mert megérdemlik az úszóink, vízilabdásaink, kajakosaink, kenusaink, megérdemli az ország, megérdemeljük mi. Vizes vb, "Kék Hercegnő, még egyszer kérlek én, kék hegyeken át, repülj még felém." Jakabos Zsuzsanna ismét posztolt, és nem is akármilyen képet. Túl azon, hogy a magyar úszónő ismét megmutatta szépségét, a háttér sem akármilyen. Ma hajókáztunk úszás után és nagyon tetszett! Olyan szép ez a város!!! Vizes vb: így zárt Magyarország az éremtáblázaton! Vizes vb: Magyarország a világ élmezőnyében zárt az éremtáblázaton. Verrasztó Dávid és Hosszú Katinka parádés vasárnapi szereplésével a magyar küldöttség összesen két aranyat, öt ezüstöt és két bronzot gyűjtött össze a budapesti vizes világbajnokságon és ezzel az előkelő kilencedik helyez szerezte meg az éremtáblázaton. Arany 2.: Hosszú Katinka 200 m. vegyes és 400 m. vegyes. Ezüst 5.: Hosszú Katinka 200 méter hát, Cseh László 200 m pillangó, Milák Kristóf 100 méter pillangó, Férfi kézilabda válogatott, Verrasztó Dávid 400 m vegyes. Bronz 2.: 4x100-as férfi gyorsváltó, Hosszú Katinka 200 m. pillangó A 2017-es magyarországi vizes világbajnokság éremtáblázatának élén az Egyesült Államok végzett. A magyar küldöttség 2 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzéremmel a kilencedik helyen zárt. ORSZÁG ARANY EZÜST BRONZ ÖSSZESEN USA 21 12 13 46 Kína 12 12 6 30 Oroszország 11 6 8 25 Franciaország 6 1 2 9 Nagy-Britannia 5 3 3 11 Olaszország 4 3 9 16 Ausztrália 3 5 4 12 Svédország 3 1 - 4 MAGYARORSZÁG 2 5 2 9 Brazília 2 4 2 8 Spanyolország 1 5 - 6 Hollandia 1 4 1 6 Kanada 1 1 5 7 Dél-Afrika 1 - 1 2 Malajzia 1 - 1 2 Horvátország 1 - - 1 Japán - 4 5 9 Ukrajna - 2 7 9 Németország - 2 1 3 Mexikó - 2 - 2 Észak-Korea - 1 1 2 Csehország - 1 - 1 Ecuador - 1 - 1 Lengyelország - 1 - 1 Fehéroroszország - - 2 2 Dánia - - 1 1 Egyiptom - - 1 1 Szerbia - - 1 1 Szingapúr - - 1 1 Link Mindannyiuk támogatása, lelkesedése és profizmusa tette lehetővé, hogy ez legyen a FINA történetének legjobb világbajnoksága. Köszönjük a sportolóknak, a szurkolóknak, az önkénteseknek, mindenkinek, akik ezt a csodát lehetővé tették. A sportolóinkra különösen büszkék vagyunk, akinek hála a világ egyik legnagyobb sporteseményén 9. helyet értünk el. Kiváló szervezés, kiváló eredmények! Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy újra átéljük a szó legjobb értelmében vett nemzeti érzést. A végére még a huhogók is elhallgattak...! Mennyit ér? - Gundel Takács Gábor a vizes vébéről "...Mi is képesek vagyunk arra, amire angolok, kínaiak, brazilok, franciák - nálunk sokkal nagyobb országok. Nekünk magyaroknak, egy ilyen kicsi országnak, kicsi nemzetnek nem sok kitörési lehetőségünk van, de a sport egyértelműen az. Nem csak a sportsikerek, de az ilyen események megrendezése is. Most jó magyarnak lenni itthon, és külföldiekkel egy társaságban egyaránt." Link Miközben Magyarország a vizes világbajnoksággal az egész világ előtt letette a névjegyét, a liberális sajtó végig csak kritizált, fanyalgott és fullba nyomta a kretént. Olvassátok és osszátok a Spíler bejegyzését! Link "Soros György hívatta össze" a bizottságot, hogy ott a vizes vébéről hazudozzanak Link A Momentumnak köszönhetően 1,8 milliárd dollárral szegényebb lett Magyarország Link Az együtt szurkolás összehozza az embereket Link Ha nemzeti érdekeinkről van szó, akkor a liberális sajtó mindig ellendrukker lesz. Ezt az elmúlt két hétben is bebizonyították. Sajnáljuk őket, hogy a világon semminek sem tudnak örülni.     0 komment , kategória:  Sport   5o év slágerei évről évre   2017-07-29 22:00:35, szombat     5o ÉV SLÁGEREI ÉVRŐL ÉVRE: 195o - 2000 II. rész Mottónk: "Nem számít, hogy elmúltak az évek, mert szívedben még zeng az ének, míg onnan ki nem fogy a dal, addig fiatal maradsz, nagyon fiatal." " A zene felold, örömet ad és jobbá tesz" Elvis Presley Crying In The Chapel 1965 Link Metro: Mi fáj 1966 Link Szécsi Pál - Csak egy tánc volt... 1967 Link Echo - Gondolsz-e majd rám? 1967 Link Harangozó Teri - Mindenkinek van egy álma 1968 Link Fenyő Miklós - Csavard Fel A Szőnyeget 1969 Link Omega - Gyöngyhajú lány 1969 Link Zalatnay Sarolta - Nem vagyok én apáca 1970 Link Koncz Zsuzsa: Micimackó 1971 Link Bergendy: Darabokra törted a szívem 1972 Link LGT - Ő még csak most 14 1973 Link Kovács Kati - Rock and roller (1974) Link Apostol - Nehéz A Boldogságtól Búcsút Venni 1975 Link PIRAMIS - Szállj fel magasra 1976 Link Szűcs Judith - Táncolj még 1977 Link Cserháti Zsuzsa - Édes Kisfiam 1978 Link Neoton Familia - Santa Maria (1979) Link V-Motorock: Várj, míg felkel majd a nap 1980 Link Hungária: Hotel Menthol Album 1981 Link Máté Péter - Egyszer véget ér... 1982 Link Dolly Roll - Arrivederci Amore 1983 Link Kft - Afrika 1984 Link R-GO: Szeretlek is + nem is Link A XX.század slágerlistája Link     0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok   Döbbenetes információ   2017-07-28 19:30:22, péntek     DÖBBENETES INFORMÁCIÓ Ez a 13 család uralja a világot, és a világ vagyonának 96%-át! Egy korábbi ENSZ jelentés szerint /2009/ a világ lakosságának mindössze "Egy százalék kezében van a földi javak 99 százaléka". 13 CSALÁD URALJA A VILÁGOT és a világ vagyonának 99%-át!!! Megdöbbentő, de igaz adat, hogy a világ 99%-át befolyásolni tudja az az 1%, amit 13 család alkot. 13 kivételes vérvonallal rendelkező, szuper gazdag család. Ezek a családok a világ vagyonának 96%-a felett rendelkeznek, míg a világ a maradék 4%-on osztozik. Ezen családok listája a következő: . 1.Rothschild (Bauer or Bower) . 2.Bruce . 3.Cavendish (Kennedy) . 4.De Medici . 5.Hanover . 6.Habsburg . 7.Krupp . 8.Plantagenet , 9.Rockefeller , 10.Romanov . 11.Sinclair (St. Clair) . 12.Warburg (del Banco) . 13.Windsor (Saxe-Coburg-Gothe) Ezek a királyi vérvonalak közel 500 trillió, vagy még ennél is jóval több pénzt birtokolnak, és különféle gazdasági érdekcsoportokon, szálakon és csatornákon keresztül a világ összes pénze hozzájuk köthető szervezetekhez áramlik. Ezen családok, és generációik úgy éltek mindig is, hogy soha nem kellett dolgozniuk, és legtöbbjének még csak a munka látszatát sem kellett megteremtenie. A sokaság dolgozik a kevesekért. Az átlagemberek, szegények, a pórnép a világhatalmi elit luxusait élvező családjainak. A Rothschild-család például az összes Központi bankot birtokolja a VILÁGON. Minden nagyobb háborúban kiszolgálták különféle titkos csatornákon keresztül MINDKÉT FELET. A világhatalmi elit családjai kezében van a média, és az összes jelentősebb hírforrás gyár, így a híreket és a közvéleményt is úgy tudják befolyásolni már most is, ahogyan akarják. Néhány megdöbbentő adat pluszban: London városa pénzügyileg teljesen független, és NEM RÉSZE az Egyesült Királyságnak ily módon. Az Amerikában található privát bankok többsége ugyancsak nem része az USA-nak, mert a Rotschildok kezében van. Vatikán városa is más, privát érdekeltségek kezében van titokban, így az sem része Olaszországnak. Ez a 13 család uralja a világot, és a világ vagyonának 96%-át! Link Döbbenetes ENSZ jelentés! Egy százalék kezében van a földi javak 99 százaléka hirextra.hu Világgazdaság 2009. 08. 07. "Néhány részlet már kiszivárgott az ENSZ népvándorlásokkal kapcsolatban ősszel megjelenő átfogó tanulmányából - értesült a hirextra.hu. A globális világban a nemzetközi vándorlások egyre nagyobb méreteket öltenek - derül ki a jelentésből, aminek legfőbb megállapításai közül kiemelkedik a javak elosztásának rendkívüli egyenlőtlensége. “Mára a bolygó javainak 99 százalékát a Föld népességének 1 százaléka birtokolja" - áll a tanulmányban. Ez olyan elképesztő adat, melynek a valódi következményeit szinte fel sem lehet mérni. Az azonban bizonyos, hogy mind gazdaságilag, mind politikailag, mind társadalmilag sőt, környezetvédelmi szempontból is súlyos hatással van világra - írja a hírportál. A gazdagok és a szegények közötti szakadék ahelyett, hogy csökkenne, egyre inkább mélyül. Ennek következményeként a szociális olló hatalmasra nyílt, ami százmilliók számára már a puszta létfenntartást is megnehezíti." Úton a magasabb tudatosság felé (Minden, ami a videóban elhangzik, igaz. Az emberiség döntő többsége rabszolgaságban van, ráadásul ezzel nincsenek is tisztában! Ahhoz, hogy magasabb tudatosságba jussunk, mindenképpen el kell távolítani a hatalomtól azokat, akik rabszolgának tartanak minket. Ez azonban szerintem békésen nem lehetséges, csak forradalom/polgárháború által. A baj ott van, hogy nagyon kevesen hiszik el, hogy valójában rabszolgák. Ezért a legfontosabb, hogy ezt el kell hitetni az emberekkel.) Link     0 komment , kategória:  Média   Szebenyi Judit   2017-07-26 21:59:48, szerda     SZEBENYI JUDIT Szebenyi Judit, Szabadka (1967. február 7. - ) Link Versei képekben Link AKKOR SE ADD FEL, HA... Akkor se add fel, ha már mindenki elhagyott, Akkor se add fel, még ha tudtodra adták, nincs tovább, Akkor se add fel, ha életed egésze könnyes regény, Akkor se add fel, ha most minden fekete előtted! Akkor se add fel, ha hited kevesebb, reményed csappant, Akkor se add fel, ha minden perc csak fájdalom, Akkor se add fel, soha, ha elestél, s nem látod tovább utad, Akkor se add fel, drága ember, van tovább, mindig, minden nap! Lelked fájdalma nagy, de a szeretet, mi benne él, tiszta és örök, Sírj, ha ezt érzed, lelkedbe ne fojtsd vissza érzelmed. Nézz az égre hittel lelkedben, szívedben, kérj, kapni fogsz, A lélek soha nem hal meg, a test átmeneti, itt tégy jót, most. Ma tégy, addig, míg teheted, két kézzel add a szeretetet, Rászorulóknak, elesetteknek, nézz magadra, most te is elestél, De állj fel, és szeress, mert ott lapul benned érzem, tudom, hidd szavam, Most tégy jót, most adj, mert a sírokra már késő, hiába vinnéd a virágot! Szeretet az egyetlen Földünkön, mi összeköt, drága emberek, egymással, Szeretve, szeretni lenni, ugye mily jó érzés az őszinte szeretet, mikor szeretnek? Akkor se add fel, ha könnyes szemmel írod leveled, ha belül zokogsz. Állj talpra, Isten veled van, bármennyire nehéz, mutasd meg a világnak. Légy példa, elestél, de mindig felkeltél, talpon maradtál: Most is ezt tedd, Lelkedben élő szeretet a válasz minden gondodra, ne nézz vissza múltadba. Itt élj, most, ahogyan eddig tetted, nem feladva, légy az örök remény forrása, Áldás vezérelje minden léptedet, szívemből őszintén kívánok erőt mindenhez neked! ÁLMODÁS Álomra hatom fejem rejtett zugzugodban. - elhúzott függöny a lét - Csendesedő álmok híján harangot kongat a szél. Baljós hang ez megint... Biztos csak álmodás? Valójában te alszol bennem, testem a kárhozás. ÁLMODNI KELL Álmodni kell, hogy valóra váljanak, léleknek, szellemnek pihenni kell. Álmodom éjjel, álmodom szüntelen, hisz nincs szebb attól a világtól mint a jelen, ide lenn, szomorúság bánat könnyek földje... Át kell élnem újra és újra... tenni érte, valóra váltani mindezeket. Kell a pillanat, kell a csend üzenete, kell a remény hogy újra kezdjük naponta. Éreznem kell a csodákat nem a vad jelent, elrepülök angyalaimmal, hol szép minden. Ne félj drága ember,míg egy ember is szeret, igazzá válhat legféltettebb vágyad, hinned kell. Amíg van egy szív, mely érted zenél, és él, míg barátok vesznek körül semmitől ne rettegj. Ha csappan a reményed kútja töltsd tele minden áldott este, s köszönd meg őszinte szívvel a napot Mely néked ontotta sugarát, érted ég minden reggel újra és újra! ÁLMODOM...! Álmodom, és hiszek, teszek egy szebb jobb világért Álmodjuk, együtt, tegyünk érte, minden lehetséges eszközzel Váltsuk valóra közös, erővel, hittel, őszinte szívvel, igaz szeretettel Ha fáj az élet, álmodj, gondolj arra ami a legszebb dolog volt eddig életedben Meríts erőt, az igaz szeretetből, mi benned, bennem, ott van legbelül Álmodj, álmodjuk meg a szebb igazabb világot Ahol az emberek között, béke, megértés, odafigyelés, szeretet él Álmodj erdőt, mezőt, friss virágot igaz emberi szót Patak partján amikor játszottunk Te és Én Gondtalanul, mint akkor volt, akkor volt több igaz szó mint ma Ahol szeretet lakozott az emberi szívekben, hol segítették egymást Ahol volt tisztelet, becsület az emberek között Amely nem volt hazug, tiszte őszinte szeretet, egymás felé Én még mindig hiszek, egy szebb, és jobb világban Hol nem a harag, irigység, pénz, és gyűlölet uralkodik Hanem hol él a hit, igaz őszinte szeretet, segítség Ahol nem ismerik a hazugságot, csak az egyetlent az igazságot Hol az őszinte önzetlen igazi szeretet, segít minden embert egyformán Csak a szeretet képes, csodát, tenni, amely őszinte, igaz, önzetlen És akkor erősödik, ha tett segített, akkor boldogok az ilyen emberek Soha nem kérnek hálát semmiért sem, és senkinek se ne jusson Soha eszébe, hogy megköszönjön, bármit is, mert önmagát adja Ezáltal tud életerőt kapni, és élni tovább, egy szebb igazabb, nemesebb, igazabb világért Álmodom, hiszek, teszek, egy szebb jobb világért Soha nem mondok le, erről mert tudom, érzem, hogy lehetséges, csak tenni kell érte Egy élhetőbb, nemesebb, boldogabb, őszintébb világért Ezt visz előre, ezért élek, hajt minden nap jobban előre, teszem dolgom, őszinte szívvel, lélekkel, amíg élek az utolsó leheletemig tenni fogom örökkön-örökké! ADVENTI ÜZENET Télbe szökkent december, elzökkent így november. Kedvetek ne szegje a fagy, hitetek ereje legyen mag. Vezessen szív és szeretet, békesség ereje védjen. Adventben haladva minden nap törekedjünk nemes szavakra. Ne feledjük az ige szavát, készüljünk a fényben, tehát így várjuk a szent ünnepet, megerősödve belül lélekben. ÁLARCOM IGAZI ARCA Régi szokás farsang idején, Arcokra színes álarc kél. Szép hagyományt szeretem, Róla verselni lehet... Folyt. előző képen BARÁTSÁG! Oly gyönyörű érzés Mely szívet melengető parázs Szívünk legmélyéből jövő, igazi boldogság Amely mindörökre ott marad Ha szomorú vagy, vagy bánatos Sír a lelked Úgy érzed, nincs tovább Simogat, átölel, vigasztal Még ha messze is vagy, Ő ott van veled Akkor is, amikor nem gondolod Együtt érez, segít Letörli könnyeidet arcodról Az igazi, őszinte barátság nem álom Nem fogy el soha Oltalmazó szeretete, segítsége Örökre megmarad A barátság olyan tűz Amely nem alszik el soha Minden pillanatban veled van S a szív értük dobban Az igazi barátság Minden kincsnél többet ér Őszinte szeretete Melegíti szíved, amely ajándék Vigyázz az igazi parázsra Ne aludjon el soha Mert ha elalszik Soha többé nem éleszted fel! BOLDOGSÁG AKKORDOK Fehér takaró védi a békés tájat, szél öleli a szakadó csillag vágyat. Fény, béke, hit, remény szeretet zeng. szép élet érkezése a mennyben cseng. Karácsony ragyog az égben és földön. örömünnep napján járjatok egységben. Megértés íveljen fel magasba, megélése intenzív bölcsességgel. Egy őszinte mosoly erőt adhat, szívből add oda az elfáradtaknak. Boldogság akkordok arcán vigaszod, ragyogás ajkán gondolatsort díjazott. Szegényen, csendesen élhetsz a világban, szerényen ékeskedhetsz Isten fiában. Egyszerűségedben rejlik kincsed, elégedettségben felsejlik a Kisded. EGYETLENEGY Szépséged olyan, mint a mező virága, Mosolyod táncol a tavasz sugarában. Fényességed erő a nap szavában, Rabod vagyok az évszak dalában. Sarjadó rügyem a hideg éjszakában, Remény szirtem a bánat nyomorában. Szerelem tincsem a megfásult létben, Kapaszkodóm a hideg télben. És nem tudom miért szeretlek én? Azt sem meddig éghetek érted még? Az ég adott kiért szívem verhet ekkép: Te vagy kinek lelkem éneke a szép. Nem szűnik meg fehér érzelem soha, Minden szépnek tűnő fényszikra csoda. Maradj velem kérlek az életem alkonyán, Szavad legyen mézédes a rét bíborán. Várom szavad igenlő jelzését még ma, védj meg két karoddal engem nincstelent. Már csak te maradtál egyetlenegynek, légy menedék váram és oltalmam. ELENGEDEM Májusi fényes éjben az ő hangját hallom, szerelem taván szívem csak érte dobog. Felcsendülő, hamis hang a hegedűhúron szétgurult álmok gyöngyszemét markolom. Hulló záporeső könnycseppek az égbolton, ragyogó, csillagos éjszakán vért izzad homlokom. Múló terheket most én örökre kalitkába zárom, elengedem végleg kezemből vágyakozásom. ELJÖN AZ IDŐ Nézem nemzetem, mely sír, s kiált Vérző sebét nem ápolja senki már, Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának, Pirosra festené át az országot. Ó könnyel áztatott Magyar Föld, Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki, Csak a Turul madár, Amely nemsokára visszaszáll. Eljön az idő, A Turul madár visszaszáll. EMLÉK LESZEK Amikor már nem leszek e földön, ne fájjon az Nektek, Hiszen én mindig mindenhol ott leszek Veletek, Amikor feljön a Nap az égen s sugaraival melegíti a földet, jusson eszetekbe minden szép emlék, Melyet feledni nem lehet, Soha ne sírjatok és ne szomorkodjatok, Inkább a szép dolgokon gondolkozzatok, Mindenbe, mindig csak a jót és szépet lássátok, De ne feledjétek, hogy mellettetek mindig ott vagyok. Őrzöm álmaitokat, s vigyázok rátok, Bármerre jártok, keltek e nagy világban, Mindig legyen szemeitek előtt, Szerettelek benneteket míg éltem addig is mindig, Bármennyi hibám volt, akkor is Ne haragudjatok rám, akkor se, amikor már csak talán Emlék leszek. ÉBREDJ A SZERETETTEL Ébredj a szeretettel, amely jelen van minden dalomban, szólni jöttem hozzád, olvasd soraimat, szép az élet, lélegezz mélyen, dalolj derűvel. Sorsod oly lesz, amilyenné teszed, nem savanyú, sem keserű az íze az életnek. Te döntesz miként lépsz előre naponta, apránként haladva, vagy robajjal csattanva. Milyen képet látsz reggelente, pozitívat, negatívat, lelkedbe mit engedsz be, egyedül rajtad áll, élj vele, választva a szépet, jót előbb, utóbb elérheted, fordítva :-gondolataiddal rosszat vonzol, s hamar ott lehet a baj. Kinek mi az álma, és a jövője egyedi soha nem azonos, ez változik, ez benne a jó, soha nincs késő semmire, de ne húzd a napot, pillanatot, élj ma. tégy érte. Tedd gazdaggá, örömteljessé perceidet, egyszerű kis dolgokban rejlik az élet ereje és vére, amíg van ki reggel köszönt téged, s szív mely érted zokog, bármit tesz érted, neked is tenned kell soha fel nem adhatod! A szeretet szíve voltam, ki szóltam, most csak énekeltem szóval, rímmel, életedért, szebb napokért, sírok, nevetek együtt veled, egy őszinte szív, ki szüntelen veled van, adj jelet, ha olvastad. Ne aggódva nézzen a mára, kicsit engedd közelebb magadhoz, mit még nem tettél meg őérte tedd ma meg, késő lehet, ha megszűnik dobbanni rugója, éltetője, adj pici meleget számára, drága barátom az Isten Áldjon. AZ ÉJSZAKA TITKA Este van aludni térnek elfáradt dolgos emberek, sötétség borul városokra, falvakra,alszik, város és a világ. Minden elcsendesedett, álomvilágban álmodják szívük titkát. Vágyakat, terveket mit nappal szőttek itt valóra válik minden, legszebb, legédesebb varázsok történnek meg minden Áldott éjjel. Elmondom az éjszaka titka mit jelent, Isteni kegyelmet, szeretetet, tisztaságot, erényt, békét,reményt üzennek :csillagok, hold, és az éji tündér. Mikor gyémánt fényű csillagokkal lassan közeleg az éj, angyalok misztikus lágy halk muzsikája csendül fel. Andalító énekük messzire hallatszik, hol a fák az égig érnek, mint a mesékben, az éjszaka titka drága barátom a csend üzenete, választ ad kérdéseidre, lélek, test megújul, pihenj jól jó éjszakát! AZ ÉLET HIMNUSZA Sokszor nem látod magad körül a világot Nem veszed észre, mily ragyogóan süt a nap Nem látod eső után a csodaszép szivárványt Az égbolt mezején, s annak csodálat színeit Gyönyörű szép formáját. Sokszor úgy érzed, hogy nincs tovább Beborultnak látod a fénylő eget Semmit nem látsz, a maga valóságában Felteszed a kérdést, hogy miért is élsz Miért van minden, ami történik veled. Ember figyelj rám most, miért robotolsz Hajszolod magad, s közben nem látod a szépet Nem látod, mily rövid az élet Elrohan melletted, mint egy gyors vonat Közben nem éltél, mert belebetegedtél. Ne engedd, hogy mindez megtörténjen veled Hogy elmentél olyan dolgok mellett Amit ingyen is megkaphattál volna Ilyen a napfény, a hajnal, a hold, és a virág És szeretteid szeretete, mosolya. Figyel most újra rám, örülj minden percnek Tanuld meg megtalálni, az élet kincseit Élj boldogan, és megfontoltan, élvezd az élet szépségét Nézz mindig bátran fel az égre Mindenkire egyformán süt a nap. Minden ember életében egyszer ér Fájdalom, csalódás, szomorúság, és bánat Ezeket mindet nehéz elfeledni, de muszáj Mindezt el kell feledned Ha tovább akarsz lépni, élni életed útján. Élned kell, élni jó, az élet ajándék Ha, bánatod van, nézz mindig fel az égre Ott van Ő, ki segít majd Neked, imádkozzál hozzá Tiszta, őszinte szívvel, higgy és élj őszintén, ha így teszel Meglátod, megkapod, itt a földön, és élni fogod az égi boldogságot. Szebenyi Judit verse: Az élet himnusza Link AZ ÉLETÜNK EGY NAGY VARÁZS... Az életünk egy nagy varázs,káprázat a világ. Csak szívünk tudja, mi igaz,s hol a boldogság. A látszat mindenkit becsap,a felszín csillogás. De lelkünk mélye mindent ért,ott nincsen ámítás. Rejtezik valahol bennünk az igaz szeretet. Onnan őrizőn figyel ránk,a lelkiismeret. A szívünk tudja válaszunk,így minden egyszerű. A kérdésünkre megoldás van, mindig gyönyörű. Amikor lelkünk oly szegény,az mindent befogad. Csak vágy teli szívünk remél újabb álmokat. Akinek vannak álmai az élteti remény. Legyünk örökkön álmodók,az idők tengerén! FEHÉR ORGONA VIRÁGA Szívkertjének volt álma, Anyám fehér színű orgonafája. Ápolta, gondozta minden évben, vázába rakta, friss vízbe. Minden asztal közepén állt, őrként illatukkal bombázták, ki arra ment melegséget, törődést, nyugalmat érzett. Örökségül nevelgette, Nagyanyám ültette rég, teljes fényében ma is szép, minden évben beszélt hozzájuk, Isten áldása szállott rájuk. Körbejárta a nagy családot, lelkéből csokrot adott. Könnybe borultak a szemek, szerették őt a testvérek. Szegénységben példa volt, dolgos keze munkára fogott. Nem bántott senkit, soha, szavaival intett néhanap. Nem beszélt sokat, ha szólt tanítva halkan. Kérdésekre válaszolt, odaengedett magához. Régi emlékek hídján állok, és nézek némán. Összekötnek ők örökre, itt laknak bent velem. Mert feledni nem lehet, kitörölni az eltelt időket. Ha lehetne, sem engedném, továbbvittem a reményt. Kivirágzott Anyák napjára fehér orgona szép virága. Engem vár harmat ruhában, rohannék hozzájuk azonnal, ki a temetőbe leborulva, megkötözött a sors bénaságra, lábam nem vihet már oda soha. Felébred bennem izzó tűz lángja, miért nem ölelhetném egy pillanatra. Fürtös virágaitok sorolnak nálam, imádattal, hálával ápoltam. Anya, Mama, Nagyi, Dédike, legszebb szavak mindegyike. Lényükből áradt önzetlenség, békesség, egység, hűség tárják illatba a hitük örök kosarát, május napján fonják szent magját, versem értetek születik újra. Csak én tudom, mi volt, s marad, magamban zokogok a fák alatt. FOGJUNK ÖSSZE Mily szép az esti, nyári nap arca, megrakott szeretettűz ég rajta. Felhők alá száll minden egyes magja, szél hamar felkapja, hozzád juttassa. Gyenge lábakon áll rozoga lét, de én kapaszkodom a hit felé. Mikor elveszett, vagy cserbenhagy, lehet forró a cél, a szívben ott fagy. A lélekben elpihen s elfeled, újra nyílik a remény ereje. Csak szeress, légy őszinte, maradj igaz magyar ember. Összekulcsolt kezem remeg, hálát adok az égnek, hisz élek. Magamba rejtem az örök igét, s hirdetem a megértés ellipszisét. Mikor a nemzet érzése feszül, fékezd a hazugságot, semmibe nem kerül. Fogjunk össze tudásban és aratásban, magyar tudat felemel a megmaradásban. GYERE VELEM Élni hívlak most:gyere haladj velem, fogd meg két kezem erősen kedvesem. Élni, álmodni együtt újra életünket, lemenő holdat csodálni, szépet felidézni. Rugaszkodj el bátran, akaratod legyen, terveid, álmaid, erősek, bármit elérhetsz. Ne gondolj fájó sebekre, sem emlékekre, vagyok neked holdad, ne félj még nem veszek el. Élni hívlak az élet útját megmutatom néked, Ne sírj, nem vitt el még a hajnal, kétség ne bántson. Minden mi körülvesz szépség szőtte bársony, látod a csillagok boldogok, ragyognak érettünk. Álmodni hívlak, szállok képzeletből font szárnyakon, angyalok lágy dallama szólít, hív mennünk kell. Vissza oda honnan elindultunk egykoron te és én. Szoríts magadhoz nagyon: megmentheted röpke HISZEM Képzelet szárnyán útra megyek, szabadon így fonódik az igaz szerelem. Már nem kell keresnem, hisz itt van velem, kéz a kézben csoszogunk mi ketten. Akadályokat megértésünk könnyíti meg, ráncos kezed szeretem, kedvesem. Jóságod, emberséged mindenem, összeforrt szívünkben a hűség ereje. Kettétépni senki nem teheti meg, csak a mostoha sors rabolhat el. Könnyek között írom e sorokat, Uram, adj erőt nekünk, még ma. Hiszem, hogy meghallod... kérésem. Nincstelenség pora nem érdekel, csak élhessünk... még kicsit mi, ketten. AZ IDŐ JÓ BARÁTOD Az idő jó barátod, elfeledtet minden rosszat, Aki őszinte szívvel, lélekkel él, meghallja megérti: Az életet, miről szól "szeretni, segíteni, megérteni" Önzetlenül élni, egymásért, nem várva viszonzást cserébe! Minden szándék, tetté válik, minden elmúlik, Bánatok, csalódások, fájdalmak, szenvedések, indulatok. Az idő a legjobb gyógyító és barát, jönnek új napok, Életünk minden perce változik, szebb napok is vannak, nem csak rosszak! Nem lehet nem érezni, szív, lélek, szeretet nélkül élni, A szív, szívre dobban válaszol, lelkünk, hol sír, hol boldog. Gondoljuk és hisszük, mindent egyszer a szívünk, lelkünk elfelejt, Gondoljunk arra, mennyi fájdalmat, örömet, sebet gyógyít be a szeretet! Az őszinte tiszta szeretet, az egyetlen gyógyszer, Lelked és szíved fájdalmaira, szeress hát amíg élsz örökké! Jegyezd meg nem szabad mindent, szívedre, lelkedre venni, Az idő jó barátod, melletted van, figyelmeztet mindenre, Okos légy a jövőben, szeretetet adj, hogy boldog ember lehess! IMA HAZÁMÉRT Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom, Ezért most szavakba fogva elmondom. Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne, Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye. Túl sok már a szenvedésből Az Igazaknak, Uram állj ki, védd meg Őket, Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre, Ne hagyd el maroknyi néped, Magyarország nevét még fekete betűkkel írják, Szent Szűz Mária oltalmadba, vedd kiválasztott néped. Imádkozz fiadhoz, elesett népedért. Évszázadokon át nyomor és szenvedés jut nekik Ne engedd tovább, mert így elfogy néped. Hitét kezdi elveszíteni Benned, Tégy hát csodát, amíg nem késő. Segíts Uram most és mindig Mindörökre légy támaszuk, vigaszuk. Hálás nép a Magyar, Nem felejt, nem tesz rosszat, Hittel, akarattal, kitartással, emberséggel Él az Igaz Magyar. Hozzád kiáltok Istenem Mindörökre áldd meg az Igazakat, S vedd oltalmadba az ártatlanokat. A gonoszokat tedd helyükre Mindörökre. Az országban csak ekkor lesz béke és szeretet. JÁRD AZ UTAT... Járd az utat, mit a sorsod vésett, Hallgass a szívedre, mi darabokra tépett. Temesd el a múltad, mi lelkedet sebezte, Nézd az emlékeid, mi a jövőd leplezte. Töröld le, könnyekkel teli szemeid Rejtsd, lelkedbe vésett sebeid. Váltsd valóra, reményvesztett álmod! Hogy többé, ne kelljen a bánattal eggyé válnod. Vedd észre, hogy minden mi fájt szerte szaladt, S mi igaz, s szép, csak az, mi örökre megmaradt. Lásd az égen, a szépen ragyogó napot JÓ LENNE MINDENKIT SZERETNI... "Jó lenne mindenkit szeretni Aki engem viszont szeret, Aki őszintén nyújt kezet. Aki mosolygón rám tekint, Aki elmegy, de visszaint. Aki a jobbomon halad, Aki mindig velem marad. Jó lenne mindenkit szeretni, Akkor is, ha nagyon nehéz. Azt is ki jön, de rám se néz, Vagy ha rám néz, de mégse lát, Aki felró minden hibát, Aki vádol, ha nincs miért, Aki meghallgat, de meg nem ért Jó lenne mindenkit szeretni. Elfogadni más igazát " Nem aratni, csak mindig vetni. Szebb lenne tőle a világ!" JÖJJ EL ... Jöjj el Szentlélek, jöjj el Isten lelke Pünkösd ünnepén, segíts földi halandódon, lélekből Imádni a Jó Istent. Legyőznöm földi dolgok csábítását, egyedül téged szolgáljalak, éjjel, nappal jó tegyek, segítő kéz lehessek Veled-Általad, Szívem kitárva tartom, várom könyörgő bocsánatkérő fohászom meghallgasd, Uram,Istenem, mindenem, gyújtsd lángra szívemet, az örök szeretet tiszta tüzével, töltsd el lelkemet Isteni örömöd boldogságával. Jöjj el Szentlélek, védelmezz meg engem a gonosztól, tisztítsd meg lelkem újra, ruházz fel Szent Lelked erejével. Vidd el nagy bántom, szenvedéseim reád hagyom, nem kérem vedd el te tudod egyedül, mi jó nekem, mi nem Mennyei Atyám, mentségváram, oltalmazóm. Jöjj el, bölcsesség lelke, újítsd meg akaratom erejét, utamat melyen járok, tovább adhassam az embereknek, mit tőled kegyelemből kaptam. Méltó legyek az Igédet hirdetni, reménytelen helyzetekben emelj fel, és bölcsességed fénye világítson a sötétben. Jöjj el Szentlélek,jöjj Ige Lelke, Áldom Szent neved,üzeneted vezessen! KARÁCSONY Hull a hó és én boldog vagyok, ma nem ró anya, apa, én ragyogok. Fénylik az otthon tiszta melege, fehéren izzik a szeretet ereje. Egy év kellett, hogy eljöjjön újra Karácsony békés Szent estéje. Hiszek az álmom tisztaságában, az imám fenti meghallgatásában. Fohászomat halld meg Jézuskám, családomban legyen erős a kötelék. Csak ezt add meg, nem kell ajándék, óvd meg, kiket gyermeki szívem imád. Nem tudok másképp hozzád szólni, egyszerű szó tódul csak az ajkamra. Bocsáss meg minden kis és nagy hibám, igyekszem méltóan élni és hozzád elérni. Legyen a szeretet ünnepe, éke az egész világmindenségnek mindörökre. Szegénység és szomorúság tűnjön el. Szenved a föld minden igaz szívű lakója. Betegeknek gyógyulási esélyt adj, hitetlennek enyhébb, megértőbb lelket. Nézz le az égből oltalmazó kegyelmeddel, Áldást adj mindenkinek, ennyi a kérésem. Áldott, boldog Karácsonyt én egyszerűn, érthetőn, őszintén ezzel a versemmel erőt, reményt és Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánok. KEVESEN ÉRTIK... A villogó tél reménye megérkezett, csillogó ég alján hóember mereng. Vágyna gyermekek vidám mosolyára, így nem fázna már emberek sokasága. Szeretet dallam illata száll a térben, melengető szívre, álomra és békességre. A természet szüntelen üzen neked, türelmesen élj, és a szépet vedd észre. Nézd fehér ruhába öltöztek a fodros felhők, kékes csillogásban üdvözölnek pajkos fenyők. Derengő fényben, jégcsapok csókolóznak, feszengő dérben egymásnak bókolnak. Minden csend dallam érted szólal meg, kincs vagy értsed már meg végre. Miértre, a válasz lépj előre drága barátom, szerényen élve, boldog leszel ez tanácsom. Béke áldása már lehullt a világra... csak rád vár vágyad megújult kincstára. Vedd elő zsebedből ékességedet, kelő nappal, lelkedből tekerd fel hitedet. Átölel Isten kegyelme mindenkoron, áldás legyen veled egyetlen barátom. Szóltam sokat már, csak kevesen értik, versem sugár, több annál, mégis csak nézik... KÖSZÖNÖM NEKED Versben írom le Neked, Köszönöm Neked, amit tettél értem Ugrottál értem, minden pillanatban, Amikor bajban voltam. Tétovázás nélkül cselekedtél mindig, Nem volt Neked könnyű, Most sem az, Ki tudja minden meddig tart majd. Szeretetből tettél és teszel mindent, Mindenért a köszönöm szó nem elég. MÉGIS MINDENT KÖSZÖNÖK NEKED, Mert nekem nincs, semmi egyebem. Szegény vagyok és beteg, Így tudom csak hálám, E versben Megköszönni Neked. Mosolyod, őszinte szíved s lelked, Erőt ad nekem az élethez. Szerető Testvérem vagy Te nékem, Ne félts engem, tudod, hogy rendben lesz minden. Önzetlenséged, odaadásod, Nagyon jól tudom, Légy mindig erős, továbbra is, Jusson mindig eszedbe, hogy szeretlek én is. Nem üres szavak ezek, Lelkem legmélyéből jövő őszinte hála, Köszönöm az Égnek, hogy Te vagy nekem Így nem vagyunk SOHA egyedül e sötét világban. LELKED A TIÉD NE FÉLJ NYISS A VILÁG FELÉ! Lelked csak a tiéd, nyiss a világ felé Ne félj, mert van aki vigyáz rád ott fenn. Sokan szeretnek lelked tisztaságáért Óvnak sokan, az angyalok, és kik veled vannak. Ne hallgass a puszta észre, nem visz jó útra Lelkeddel, és szíveddel éld az életet mit kaptál. Nyisd a világ felé meg lelkedet, nem tarthatod zárva Ő a tiéd veled él szüntelen, ember nyisd ki lelkedet. Elveszel figyelj drága lélek, lépned neked kell Segíteni jöttem mit tegyél, nem nézhetem szenvedésed. Ne félj elindulni semmmi sem lehetetlen Szeresd magad, szeresd tiszteld lelkedet, ő a léted. Szív és lélek nélkül nincsen ember,, jelképesen,, Léteznek szívtelen, lelketlen emberek azoktól Tartsd magad távol, felismered őket, de ehhez Lelkedet nyisd ki, teljesen, lelked, szíved súgni fog. Kiket mellőzz életedből, mentsd a lelked meg Drága ember, egy átmeneti élet itt a földi lét. Minden gátat, akadályt, legyőzhetsz, nincs az az erő Amit a szabad, tiszta, nemes lélek nem győz le. Jöttem hozzád, lelkem, szívem érzi szükség van Erősítésre, bátorításra, reményre, szeretetre, megértésre. Igaz őszinte emberi kapcsolatokra, itt vagyok nyújtom kezem Fogd meg, ne félj megfogni nem bántalak, szeretlek lelkedért. Szeretetem, erőm, gyógyító erőmet hoztam neked Jó tiszta lelkű ember nem veszhet el, van tovább mindig. Nem véletlen semmi drága ember, minden percnek, pillanatnak Meg van az oka, s ez sem véletlen hogy most jöttem hozzád. Nézz fel az égre, nyiss a világ felé most itt maradok Veled addig ameddig kell, versem megmarad neked. Emlékbe, olvasd mindig ha bajban vagy, vedd elő erőd lesz Add tovább amit kaptál, most lelki erőt, segíts, szeress, bízz. Soha többé ne zárkózz el a nagyvilág történésitől Nyitott szemmel, nyitott lélekkel, nyitott szívvel élj. Minden napod a szépre, jóra használjad drága ember Szeretni fognak, maradjon meg lelked tisztasága Isten Áldása veled lesz! Jelképesen elköszönök, tudd mindig velem vagy lélekben Mindig érzem mire van szükséged, ezért nincs mitől félned. Indulj bátran most! Új nap, új hét, esélyed meg van, erőd is. Drága ember légy Áldott, soha sem vagy egyedül, ezt ne feledd el! Áldott légy, áldott legyen életed útja, angyalok hada vesz körül. Minden tiszta lélek egy angyal, minden jó ember angyal Itt a földön, kik az emberekért élnek, szolgálnak, segítenek Védenek, felemelnek, erőt adnak, nem vagy egyedül soha Sok jó ember van, kik őszintén az emberekért élnek. Versemnek minden sora őszinte, nem üres szavakat olvasol Nyitott lélekkel, nyitott szívvel olvasd, érezd versem tiszta Igaz szeretetét, erejét, bezárkózva soha sem érzed meg. Gyógyít, erősít, hitet, remény, tiszta szeretet, megértést Lelkeknek gyógyulást adó, aki írta a verset, nyitott lélekkel él érted! LOBBANJON FEL Az ünnep illata már érződik a levegőben, közeleg a szeretet szent napja decemberben. Ajándékot adhatunk akkor majd egymásnak, ám ne csak erre vágyjunk, mit kaphatunk. Legszebb ajándék a szívben élő szeretet, meghittség a családi otthon melegében. Odafigyelni egymásra egész évben szüntelen, boldogság legyen minden csüggedőnek. Karácsony napján az ég fényesen ragyog, béke fényes éke magasan fenn csillog. Szálljon Isten, kegyelem áldása az egész világra, fonja körbe az emberiséget ennek a szelleme ma. Bárcsak egyformán juthatna minden asztalra, soha többé nem lenne hulló könnyek világa. Jó lenne megélni, hogy egyformák vagyunk, jóságot megérni, tudván hibázunk és elbukunk. Pedig lehet szebbé tenni a földi életet, teremteni kell érte együtt nemeset, szépet. Legyen ige az alázat, tisztesség és becsület, drága ember így lehet örömed és kegyelmed. Lobbanjon fel benned is ez a tiszta érzelem, legyen erőd minden napodon haladni előre. Nehézségek mellett is találd meg reményedet, ezzel kívánok én neked békés szép ünnepet. MAGYARNAK SZÜLETTEM! Magyarnak születtem délvidéken, Anyanyelvemen beszélek, álmomban se feledem. Magyarságom nem titkolom, meghálálom szép Hazámnak, Áldd meg magasságos Isten, az én Magyar Hazám! Könnyel írom, lelkem sajog, látom népem elfogy... Magyarnak születtem, de rég nem magyar föld már...elvitték! Kérdezés nélkül, magyar nép akarja-e vagy sem! Elvitték, elcsatolták, darabokra törték szép Magyarországot! Lelkembe örökre őrzöm, védem, tovább adom, mit tudok. Nemzetem, drága magyar hazám: Én téged nagyon szeretlek! Veled ébredek, rólad szól minden álmom, minden percben. Szívembe, lelkembe él képed, szép gyönyörű hazám, magyarnak születtem! Könnyel áztatott sorok, elázott versszakok. Fájdalmam titkolni nem tudom, és nem is akarom! Magyarnak születtem, magyar is maradok örökké. Koporsómat, soha sem nem fedheti magyar föld! Nem kérdeztek minket itt, akartok elmenni-e? Nem kérdeznek most sem, örülünk, hogy élhetünk még mi itt! Nem bánom mi lesz sorsom ezek után, büszkén vallom magyarnak születtem, Hazámért, bármely percben kell meghalok! Áldd meg Isten Magyar Nemzetem! MAGYARSÁG MEGMARADÁSÁÉRT SZÓLOK HOZZÁTOK! Írók, költők, verselők, amatőrök, Írjatok az embereknek, alkossunk tovább szépet. Nemeset, emberit, melyben a lélek hangjai szólalnak meg, Remény, hit, akarat, kitartó, szeretet, vigasz, minden nagyon kell! Legjobban az összefogás, égetően szükséges, Fogjunk össze, tegyünk nemzetünkért, most nem várhatunk! Nem lehetünk tétlenek, nem nézhessük, hogyan fogyunk el, Drága Népem, drága hazám, drága Nemzetem, mi egyek voltunk, vagyunk, s leszünk! Szólnom kell, nem lehetek néma, mikor látom népem Haldoklik, elmenekül, vagy elmegy más országba jövőjét keresve. Magyar nép a tudás atyja, bölcsője volt mindenkoron, Nem engedhető meg fiatalok elmenjenek, saját Hazájukból! Tenni kell, értük és mindenkiért, mert egyek vagyunk, Ne szavakkal ígérjetek, emberek, tettek kellenek, sürgősen! Össze kéne fogni már, meddig és mire vártok, kik tehetnétek a népért Lépjetek az Istenért, ha szeretitek, az embereket, saját véreteket! Porig alázott népem évezredek óta szenvedett és szenved ma is Menekültek, meghaltak, elfogyunk ebből elég, szeretet kell és tettek! Üres ígéretekből nem kér a nép, igaz szavakra, és tettekre van szükség, Hogy hinni és bízni tudjanak jövőjükben, lépni, összefogással lehet! Szívemben él Magyarország, bár Délvidéken élek, Örökké fog fájni Trianon vérző sebe, mit begyógyítani nem lehet! Hogy, megmaradjon hitünk, és a nemzet egységébe, összefogással érhessük el Széthúzás, harag, irigység, ha ez megy tovább, elfogyunk mindannyian! Nem engedhessük meg drága népem, az Istenért, A Magyarság megmaradásáért, tegyetek, kik tehettek, amíg nem késő! Én egy kis porszem vagyok egy ember, egy költő, ki szólni mer, Szeretem nemzetem bárhol élünk, egyek voltunk és vagyunk! Istenem könyörgök hozzád, nézz le rájuk! Magyarok Istene, ne engedd meg tovább a pusztítást! Nemzeted nem veszhet el soha sem! Áldás szálljon minden emberre ki, jót tesz Magyar Nemzetem érdekében! MARADJ VELEM! Gyere ülj ide mellém, kedvesem, Nem kérek sokat, csak maradj velem. Szükségem van rád, erődre, szeretetre, Oltalmadra, két karodban lenni csendben. Hallgassuk együtt a csend szavát, mit üzen a szél, Életünk viharos, nehéz időszakát éljük, ne menj el. Most kell erősnek lenned, még jobban, mint valaha, Veled vagyok erőd, támaszod, segítek mindenben. Nem létezik lehetetlen, megoldható, hited kell, Tégy hozzá, szerelmem, nem mehetsz el, élned kell! Menekülnél, érzem, sodródsz, kínok, fájdalmak tépázzák erődet, Legyőztünk eddig mindent, megmondom, mit tégy: Itt a helyed! Mellettem légy, hű párom, életem kezedbe tettem egykoron, Felelős vagyok mindenért, szívem, lelkem, hűségem tiéd. Elkísérlek, bármerre indulnál, igaz, menni már rég nem tudok... Versben, dalban mondom el, az egész világot jelented: Szeretlek! MEGALÁZTATVA Lelkemben nagy a nyugtalanság, Az életben nincsen Igazság. Egyszerű szegény embert az ág is húzza, Betegségben megaláztatva. Fehér köpenyes emberek, Kiknek dolga a gyógyítás lenne, Szegényt és gazdagot egyformán kellene.. Sajnos nem így cselekszenek. Miért vagyok szegény, szeretném tudni, Válasz már nincs e kérdésre, Szegényen, betegen megaláznak, Nevetnek,s röhögnek rajtam. Segítségért fordultam hozzájuk, Hogy talpra álljak, Ők nevetve odébb álltak. Suttogva hátam mögött, hallom most is hangjukat. Betegségem nem vettem és nem keresetem, Munka adta szenvedésem, Kenyerem mindig igaz úton lett meg, Mégis gúny jut ki részemre. Reménytelen hinnem, az igazságban, Elfordult az már tőlem, Mikor megszülettem. Szegény vagyok de lelkem gazdag, Csak azt pénzért nem válthatom be soha. Tanulság mindez nekem Szegény, beteg ember nem kell sehol sem. Hittel fordultam a nagyokhoz Elutasítottak mindenhol. Sírtam én már eleget, Nem segít az emberen, Fájdalmasak napjaim, Ki beteg sokszor mondják az nem ember. Sokan vagyunk ilyenek, A társadalom még minket is kivet, Mi csak élni szeretnénk Egyformán mint a többség. MÉG ELMONDOM Égszekerén szendereg a Hold, szívhez szól egy zongora dala. Fekete az éj, oly szomorú a zene, sír érted lelkem tiszta fehér ege. Hova lett a vörös tiszta szerelem? Csak a rózsák emléke maradt nekem. Virágod voltam, életed gyöngyszeme, hazudtál évekig, én őszintén hittem, Szavaid bíboros rózsáját ittam, szemed tükrében a jövőt láttam. Sóhaj fodrán nehezül ma a miért, már elhervadt, nem érdekel kiért. Percek üres mélabúsága a jelen, hajtanék még reményt ha lehetne. Álmok nélkül mit ér a hajnal pírja? éltető vágyam Istenem adj vigaszt. Mostoha néma jelenem kínja. Hinni szeretném még szép lehet... Felejtés csírája ne törjön soha fel, még elmondom végtelen szerettelek. MIKULÁS NAPJA Mikulás napján fényben fürdik a táj, teljesül az őszinte, gyermekszív kívánság. E napon szép emlékeket őriz meg a lélek, jóság, béke, testvéri szeretet meghitt eleme. Apa, anya, mindenki bőségesen varázsol, meglepetések sorozata bújik ki a zsákból. Őrzik az ajándékozás hagyományát falvakban, nem feledve a szív tiszta, igaz szavát soha. Szép ünnepet én is nagyon szeretem, nem is felejtem el egyszer sem az életben. Igyekszem ontani a meleget ebben a hidegben, ajándékom ez a kis vers, melyet most adok neked. Ám el ne dobd e sorokat, hisz fénnyel írtam, Isten vezette kezem, áldás van minden szavában. Szent Miklós napján vezessen hited ereje, mikor felnősz, jussak néha én is az eszedbe. Drága gyermek, most pedig légy nagyon boldog, játszva éld az életed, és a Jó Isten mindig óvjon! NEM FELEDÜNK SOHA Fájdalmas október vége, közeleg november hidege, szelet, fájdalmat hordoz, mécsesek lángja kormoz. Szomjas vagyok a fényre, benn él a múló élet lehelete, szeretteink örök emléke, él a lelkük, hiszem szívvel. Vágyak messze mentek, bágyadt napsugár int nekem, gyere ma ki a temetőbe, remeg testem minden része. Emlékezem könnyes szemmel, millió csillagok vagytok az éjben. Búsan csókol most a hajnal, elfáradt emberek ballagnak. Kezükben az elmúlás virága, tiszteletet, hálát lerónak. Halottak napján imát mondanak, nem feledünk el titeket soha! Mindig szeretünk titeket, nyugodjatok békében! Angyalként néztek le ránk, szellemetek itt vigyáz. Sorsfordító a lét értelme, nem halunk meg, átlépünk, a mennyben lesz kérésünk: Istenünk kegyelme, óvj meg! NEM KELL A SZÓ, HIÁBAVALÓ! Szem a lélek tükre, mindent elmond Nem kell a szó, hiábavaló Kell a tiszta lélek, tiszta fény Kell a gyógyító önzetlen szeretet egymás felé! Kell felemelni, segíteni elesett embereket Tudni kell érezni lélekkel, szívvel, szeretettel. Lépjetek a tiszta útra, hol nincs hazugság Ezek szerint éljetek így erősödik lelketek! Lélek, test, szellem, ha sérült minden hiábavaló... Ám ne gondold hogy nem megoldható. Mindre a válasz szeress, lelkeddel, szíveddel Ezt megtenni nem nehéz, őszinte akarat kell semmi más! Lelkedhez szólok megint újra, ez így lesz napról napra Nem engedem meg a szeretetlenséget, egymás között. Drága ember, higgy a szeretet örök, a szeretet a válasz mindenre A szeretet a menny kulcs, lelked, szíved hajtó ereje szeress őszintén! Üres szó ma már senkit nem érdekel, beteg a világ melyet gyógyítani kell Nem lehet ölbe tett kézzel nézni, azonnal nyitni kell egymás felé. Kinek lelkében, szívében él tiszta fény, az emberek felé Egyedül csak ők képesek gyógyítani fáradt lelkedet, higgy ember, ne tétovázz! El kell fogadni, meghallgatni az embereket Ne vesd meg azokat, akik másmilyen szemmel nézik, élik életüket. Nem szabad, ez nem emberhez méltó! Ember légy minden körülmény közt! Így éled napjait, soha sem kell semmitől félned, tükrödbe bátran mindig Belenézhetsz! Áldás kísérjen drága ember! NEVESS Nevess az életen Törj ki magadból Tedd mi szívednek jó Mi lelkednek erőt ad! Nevess, fájó múltadon Nevess fájó napokon Nevesd ki szeretet mosolyoddal E- gonosz romlott világot! Mosolyod küld mindenfelé Szeretet ragyogjon arcodon Szeretet lakja lelkedet Nevess.!Légy boldog drága ember! Nevetve könnyebb vinned a terheket Fáj az élet, én igazán jól tudom Nevetve nézek a holnap elébe Nevetek közelgő elmúlásomon! Nem félek semmitől, ne félj ember Ha őszintén éltél, jót tettél Nincs mitől rettegned, félned Áldott életed lesz! Jutalmad megkapod odafenn! OKTÓBER ÜZENETE Kemény szívű emberek, ma ötvennyolc éve öltek, gyermekeket, fiatalokat, időseket mind magyarokat. Nem volt lélek bennünk, csak hatalmi harc, s düh. Nyugatnak füle süket vala, embertelen égő sebhelyek. Az idő nem mossa el a fájdalmat, Igaz Népem emlékezz méltóan. Soha többé nem folyhat vér, mert, elfogyunk. Ez legyen előtted! Október oly sokat üzensz, s még többet emlékeztetsz. Nem tiporhat el bennünket, igazságot, adj Isten Nemzetemnek! Sírok én,s zokog az ég velem milliók arcán könny folyik le. Testvéreim van remény, biztatlak, él még tiszta Magyarság Tudat. Határokon kívül és belül színes, gyertyák csonkig égnek, érzem. Oly kevesen élünk a jelenben, fogjunk már kezet békében, s előre fel. Nem kenyere a fegyver az, Igaz Magyarnak, a világ tudja. Akkor sem engedünk, nem bántunk, nem ütünk, de igazunkat kihajtsuk. Szétszóródva, menekültek a világban, kontinensek elszakítottak, a sors tette. Mi akkor is egyek voltunk, vagyunk és újra lehetünk, ha elhisszük ,,mi tudunk,, Minden Nemzet vigyáz örökségeire gyarapodnak gyermekek áldásában. Nézd, ki nem hal egy sem, ahol születnek, de hol elhalnak sötétség lép fel... Tudást nem vehetik el, tegyétek a jót együtt, egymásért most azonnal. Szép Hazám, egyetlen, legszebb kincsem, messze vagy, és mégis nagyon közel. Én tovább adtam, a míg dobban elemem, veled, rólad, érted, teszek szüntelen. Igaz kevés, de mi lenne ha én itt nem tenném egyedül bátran, nem félve? Gyáva embernek nincs Hazája, ez igaz, aki letagadja hol él, s született, előre eltemeti magát amihez joga nincs, gyermekének belegázol jövőjébe. Kiálltam, s kiáltok, bátran nem félek, büszke és hálás vagyok szülőföldemre. Legszebb nyelvet beszélhetem, köszönet! Isten Áldd meg Nemzetemet, s vedd el a keresztet! OLY GYÖNYÖRŰ ÉRZÉS... Oly gyönyörű érzés Mely szívet melengető parázs Szívünk legmélyéből, jövő, igazi boldogság Amely mindörökre ott marad Ha szomorú vagy, vagy bánatos Sir a lelked Úgy érzed nincs tovább, Símogat, átölel, vigasztal Még ha messze is vagy, Ő ott van veled Akkor is, amikor nem gondolod Együtt érez, segít Letörli könnyeidet arcodról Az igazi őszinte barátság, nem álom Nem fogy el soha Oltalmazó szeretete, segítsége Örökre megmarad A barátság olyan tűz Amely nem alszik el soha Minden pillanatban veled van S a szív értük dobban Az igazi barátság Minden kincsnél, többet ér Őszinte szeretete Melegíti szíved, amely ajándék Vigyázz, az igazi parázsra Ne aludjon el soha Mert ha elalszik Soha többé, nem éleszted fel ! ŐSZINTE JÓKÍVÁNSÁG, ÉS KÖSZÖNET NEKED! Lehozom Neked a fénylő csillagokat az égről Oly hálás vagyok az Égnek hogy megismertelek Köszönöm a Teremtőnek, hogy Téged nekem adott Őszinte szívvel, lélekkel kívánom Neked: Legyen életed útja boldog és egyenes Legyen erőd minden gátat, akadályt legyőzni Ne hátrálj meg soha sem, csak nézz előre Igaz őszinte hittel, szívedben, mindig bízz Istenben Őszintén kívánom Neked, amit szeretnél elérni Teljesüljön minden féltve őrzött álmod, kincseid, terveid Minden mi szívedben lelkedben lakozik Valósuljon meg minden mit elterveztél a jövőd szebb álmai Legyen minden napod számodra a legszebb Soha ne félj, mert van ki gondol Rád, szeret Őszinte szívvel, és hálás hogy ismerhet Téged Veled vagyok jóban rosszban, kezedet fogom mindig Akkor vagyok én is boldog, ha az arcodon mosolyt láthatok Hiszen Te vagy egyetlen kincsem, igaz barátom Kihez fordulhatok, mindig, nem kellett mondanom semmit Életemet mentetted meg, mit soha nem felejtek el Őszinte szívvel Áldást kívánok egész életedre A Jó Isten óvjon, védjen, őrizzen, te drágakincs vagy sok embernek Tudom, hogy tudod, tudom, hogy nem kérsz cserébe semmit soha Nem azért tetted, hanem mert igaz őszinte ember vagy Kiben az igaz Szeretet él, örökké ,mely világít utat mutatva.. Köszönök mindent, szívemből kívánom soha ne legyen bajod Ebben a küzdelmes nehéz földi életben Akkor vagyok boldog, ha Te is az vagy Fogadd el kérlek szívből jövő őszinte jókívánságomat Köszönetemet, hálámat, tudom, hogy az a szó:Köszönöm kevés! Ne felejtsd el, hogy őszinte szívvel nagyon szeretlek Soha nem leszek hálátlan, bármikor hozzám fordulsz Segítségért, bármiért,megteszek mindent Érted azonnal Szívből kívánok neked, szép, boldog teljes életet Melyben legyen tiszta fénysugár,merre jársz virágok nyíljanak Életed fája, legyen hosszú erőteljes boldog, gondtalan és Áldott Lehozom a Napot is az égről Neked, köszönöm, hogy életem része lettél Egyetlen akire mindig támaszkodhatok, bízhatok Áldást kívánok egész életedre szívből őszintén kívánom Neked Isten óvjon, védjen meg minden rossztól és hordozzon a tenyerén örökkön örökké, Áldás Rád mindenért! Őszinte jókívánság, és köszönet Neked ! Szebenyi Judit verse Link ŐSZ REMÉNY Az október nap aranya, higgadtan kacsingat. Az őszi fény arcokat simogat, ezer színben ragyoghat. Itt-ott vörösbe bújnak, a parkok kopaszodnak. Tarka színvarázs erőt ad, léleknek reményt nyújtanak... Tovább: fenti kép RÓZSÁK KÖZÖTT Színes, szép emlékeket őriz a vén pad békéje. Múlt és jövő derűjét, reménnyel hintett szépségét. Rózsák között erőt kaptam nagyanyám öreg kertjében. Megpihenni csak itt tudtam, varázs volt az illata mindegyiknek. Vadrózsabokor nőtt helyébe, ringassa tovább a júliusi szél. Álmaimat hordja tovább szét, megértés dala száll a levegőben. Érzem, ez maga az élet nedve, majd a nap arcomba nevet. Sötétség eloszlott örökre, hálás vagyok, hiszen élek. Velük lenni kegyelem, minden perc itt szeretet. Ha beszélni tudnátok, testvéreimet visszahívnátok. Elment mindenki messzire, maradtam hű szülőföldemhez. S amíg dobban a szívem, egységet fonok össze hitemmel. SEMMI ÁRON NE ADD FEL ÁLMAID! Semmi áron, soha ne add fel álmaid, hallgasd szíved tiszta dallamát. Ne engedd, hogy bánat elnyomja, legszebb céljaid, jövődet. Törd le rabságod szárnyait, hallgasd mit suttog az éji dal. Szíved egyetlen mely nem csap be soha engedd el lelked fájdalmait. Semmi áron, soha ne add fel életed, még ha bánat könnye tépi, marja... Tépd szét a láncot, ami szenvedéssel teli, nézz fel a fénylő napra, érted ragyog, ég minden nap. Kapaszkodj fel a létra fokán a bánat árokból... Ne engedd meg, másnak, hogy diktáljon, tenéked, miként éld életed és hátráltasson. Végre gyere fel a fénybe, végső ideje: Álmaid repítsenek előre törj, szárnyalj egekig fel. Sikerülni fog, hittel őszintén akarjad, valóra válik összes álmod ha így teszel. SÍRJ SZÉP HANGSZEREM... Őszi esti szélben, békés csendben, zene szárnyán lovagolva érkeztem. Elvarázsolt egy tiszta, igaz dallam, mi ígért, igézett, biztatott gitár dala. Szólj, szép gitárom, erőt adva embereknek, pezsdüljön táncra fel szeretet tiszta éneke, Gyere, enyhe hűs szellő, vidd levelem a világba, mondd el az igazat, hit, béke égetően kell. Rezzenjenek meg sóvárgók, s mélázók, kapják fejüket végre az örök bambulók. Szívvel lássanak és éljenek a jövőben, egyetemes összefogás a nyitja mindennek. Akármennyire fájni tud az élet foga, kárpótol mindenért igaz barátok sora. Nem múlhat el nap, hogy ne gondolnátok rátok, szeretlek bennetek, szálljon el minden rossz átok. Sírj, szép hangszerem, határokon átszelve, testvér-testvérét nagyon szeresse. Isten óvja meg az embereket és Nemzetem, remény, áldás övezzen téged meg életedben. SZERELEM "Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt, amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt." Mily tiszta lélek érzelem, amit szívről szólni kell. Türelem, szerénység, fáradtság nélkül jő a fény. Tekintetünk összeér, szeretetünk erős gyökér. Elmúlik minden kínunk ma, boldogságba burkolózva. Ne szólj most, csak ölelj, csend hangján felelj. Érzem némaságod hű szavát, eggyé forrtunk az idő taván. Hitünk talaja virággal borított, szerelmünk igaz léte bizonyított. Mélységen és magasságon át reményünk mindent feloldott már. Amit lelkeddel érzel, szívedbe engedd be azt. Amit szerelemmel sejtesz, hűséggel megkapod majd azt. /Idézett versszak József Attila: Amit szívedbe rejtesz c. verséből/ A SZERETET EREJE A szeretet ereje a legnagyobb erő, Mely mindent legyőz. Szeretet, ha van benned, Semmi nem nehéz. Szeretni, csak tiszta szívből, ennyi az egész... Hamis szeretet előbb-utóbb gondba hoz, Azért hidd el, nem nehéz a szív hangjára figyelned, Mindig ha azt teszed, mit mond lelked, Te magad is nagyon boldog ember leszel. SZERETEM A FÖLDET Zaklatott vagyok, remegve ülök a padon. Bánatos szívem pillére, a világ közönye végett. Naponta robotolok, szeretetet hordozok, Mindenkinek adom, csak ennyi mit adhatok... Szemek könnyesek, földünk beteg, s háborog. Betegek, árvák, hontalanok, testvér-testvér ellen megy. Látom nemzetem fogy, hazámért kell meghalok. Október te történelmet, pengeted, s még se élnek, békében egymással! Nagyok diktálnak népeknek, kik porig öltek bennünket, 1956 ot nem feledem. Nyugalom virága, nyíljon már lelkekben. Eső mosd el a gazembereket, jövőt, életet adj én Istenem. Egeket döngetek, nem hallgatok soha. Egyenjogúságot akarunk, kenyérért tovább dacolunk. Szeretem a földet, mely egykor ringatott. Hálám határokat átszeg, s üzenem szeretlek benneteket! A SZERETETET ÉREZNI KELL A szeretetet szívedben, lelkedben érezned kell, szeresd önmagad, akkor szerethetsz másokat. Meg kell tanulnod mindezeket, életed virágzó így lehet, szeress mindenkit, úgy ahogy magadat szereted. Egyszerű, ne bánts, ne okozz fájdalmat másoknak, neked se jó lelkednek, szívednek, ha megbántanak. Az életedet csak egyszer élheted, nincs pótvizsga, sorsod kezedben te magad tartod, irányítod. Add, oszd a szeretetedet, oda, ahol nincs szeretet, a szépet könnyű szeretned a rosszat szeretni igazi művészet. Az őszinte tiszta szeretet fakadhat szívedből, lelkedből, ez az érzés Isten ajándéka egyedül. Éljünk békében, megértésben szépen szeretetben egymással, a Biblia is ezt tanítja:Hit, remény, szeretet. Űzd el a félelmed, és ébressz őszinte, tiszta vágyakat, érzem, tudom ez kell vágynak rá sokan, ne csak várd el, adj, hogy kaphass! SZILVESZTERI MALACOM Szilveszteri malacom, kincses perselyem asztalon. Szíve meleg tűzkehely, lelke kincses pehely. Emberek barátja, szomorúak vigasza. Szegények reménye, bánatok eltemetője. Kívánok igaz álmokat, tiszta nemes vágyakat, erőt, békességet, egészséget, ékességet, temérdek életkedvet. Bőséget két kézzel hozzon, szeretetet marokkal osszon. Szerénységet megtartson, jókedvet fokozzon és megóvjon. Szerencse leljen meg egykettőre, és házadba térjen be. Maradjon veled is, és akiket te nagyon szeretsz. Fizetséged mosolyod, ezt a kincset szétosztod. Boldog légy, kedves barátom az elkövetkező 365 napon. Boldog Új 2015 évet, futtában, de szívből. Őszintén neked kívánok, és maradok társad, ha akarod. SZÍVEMBEN ÉLSZ DRÁGA SZÉP HAZÁM Szívemben élsz drága szép Hazám: Magyarország! Szeretlek, imádlak, ezerszínű ,virágzó Hazám! Egy dal lelkemben, szívemben mindig szól érted, Tudásnak országa, el nem feledlek soha, szívem szeret téged! Éjjel nappal, minden pillanatban, vágyódom utánad szüntelen, Ahol lábam járt, szép Szeged, Budapest, emlékeidet, őrzöm, viszem. Szeretnék még oda ,menni ,ahol él a tiszta Magyar Szó, és Hazaszeretet! Fájóan hiányzol nekem mint testnek a kenyér, és víz! Életet adó reményem! Kék égbolt, hideg az éjszaka, felcsendül halkan hegedűm dallama. Lágyan szól, és mégis sír minden húr, könnyeim érted hull ma. Szegényekért, üldözöttekért, minden Testvéremért, határokon kívül, s belül. Magyarország hallom-e szót, szívem erősen dobog: Érted szüntelenül! Szeretlek, legszebb országom, büszkén mondom: Magyar vagyok, Sugárzó érzés reménye éltet tovább: lesz még szebb jövőtök! Büszkék legyetek, s hálát adjatok hogy Magyarországon élhettek! Hálásak legyetek szép szülőföldeteknek, szeressétek egymást Testvérek! Határokon, kívül, belül több millió Magyar ember sorsát viszem lelkemben, Nem szakadok el tőletek soha, egyek vagyunk, voltunk leszünk maradunk! Ne nézd drága népem ki hova tartozik, az embert szeresd, ne tégy különbséget! Segítsetek emberséggel egymáson, amíg nem késő! Sír hegedűm értetek! Szeretlek szüntelen, éjjel nappal, álmaimban, gondolataimban te vagy, Rólad írok, hozzátok szólok, legszebb , egyetlen Hazámról Magyarországról. Az ég összes rózsái mind kinyíltak, üzennek mindenkinek: Szeress Igaz Magyar! Kék égbolt, hideg az éjszaka, hegedűmön minden húr sír, remél! Könnyeim érted hull ma! Magyarország drága Hazám szeretlek! Köszönöm a Magyarok Istenének szép Hazámat! SZÍVEMBEN VAGY ÖRÖKRE MÁR! Szívemben vagy örökre már Ott őrizlek, immár amíg élek Megérdemled hisz, sok rosszat Nyújtott számodra az élet. Mégis, fénysugár maradtál, Barátaid, embertársaid felé! Annyi mindent, jót, szépet, Nemeset tettél, hogy szebbé, Boldogabbá tegyed, sok ember napját, Engem, is bátorítottál, erőt adtál Nem kellett kérnem, te tudtad mikor kell. Versben, írom le mindezt, kiáltva a világnak Szívemben vagy örökre már mindent köszönök! Nem kell világ ennél szebb, hogy legyen. Mert Te vagy a világ, titkok titka, remények forrása Rügye minden rügynek, gyökere minden gyökérnek. Az égen fenn ragyogó, éltető napsugár, mely maga az élet. Mit még kevesen tudnak, ezért írom, s kiáltom mindenkinek A szívemben vagy örökre már, ott őrizlek téged, míg élek! Áldja meg a Jó Isten, egész életed, s annak minden pillanatát Vigyázzon rád, és hordozzon tenyerén, őrizze meg családodat. Szeretteidet, barátaidat, s mindazokat, kiket őszintén szeret szíved. Védjenek, és óvjanak az ég angyalai éjjel nappal, drága barátom. Te legdrágább fénylő napsugár, erő, és élet, maradj ilyennek örökké. Mert te nélküled, a világ, nagyon szegény , és szomorú lenne, Szeretlek téged, őszinte szívemmel, és lelkemmel, köszönöm,hogy létezel! A TAVASZRÓL ÁLMODTAM Az éjjel a tavaszról álmodtam, hogy megérkezett színes ruhájában. Öröm és hála ragyogott arcomon, felébredve, az eső szorgosan kopogott. Télies hangulatban a kikeletre gondolva, napfényre várva, a jövőt lapozgatva, néztem lélekben az ablakon át az udvarra, ébredeznek az alvó virágok lassan. Hideg és nyugalom ölelte át a természetet, hó védte a rétet, a megművelt szántóföldeket. Néha egy hegedű szólt halkan a távolban, hosszú, hideg hónapok most elballagnak. Szomorkásan vagyok, de előrenézek, szivárványt keresem az élet leheletében. A szürke felhők fölött már napsugár kacsintott, életre kelnek a gyönyörű tavaszi virágok. A hóvirágjaim már sorolnak ablakom alatt, nárciszaim már bimbósan várakoznak nyílásra. Szebbnél szebb lesz a kertemnek varázsa. jelt ad a világnak, az új élet erejét hozhassa. Ami szívemben él, s velem együtt naponta, álomból valóság lesz, kis türelem és akarat. Hiszen reményre áhít lelkünk, s szebbet benne, bízz ember, ne félj, csak szeretetben élj vele. TELIHOLD FÉNYE Mikor két szép kék szemedbe nézek, szívem húrján átjut a szeretet. A tengerpart kéklő szelíd habjai, békét hintenek lágy dallamai. Az éj zenéje lágyan hozzám szól, szép emlékek dallama a horizontról. Egész lényem melegség tölti el, elindítsa illó örök vágykertemet. Hol angyalok laknak, a kék égben, kerek telihold fénye mágnesként vonz. Óvni kell a jelen percet, élni mint a bronz, megértéssel olykor a mámoros jelenben. TE VAGY Te vagy lelkem mélyén lévő tűzöm, nevedet csillagokra fűzöm parázsban lelt borostyánom mélyén. Zárványaid titkait sorsom kitárta, szívdobbanásom hozzád lengő inga, dallamokra jár minden mozzanata, eljár, visszatér vigyázva minden sóhajra. Ahogy jön az áldott tavaszok megújulása, szemeimből féltő szeretetkönnyek hullanak. Messze vagy most tőlem, kedvesem, de mi eggyé váltunk, mint folyó a tengerrel. Ébredő Nap fényének aranyán felhők mögött átszelem az égi trófeát. Téged szüntelen érezlek minden sóhajban, vigyázom álmainkra minden dalomban. Nélküled én sosem létezhetnék, fejem pedig álomra sem tehetném. Őszölő hajam már az idő keze megszínezte, kikelet színes reményében tollam leteszem, boldogságunk küszöbét epedve várom, óvó, meleg ölelésedre vágyom, megteszem a lehetetlent, hogy valóra is váljon. Hűségem megmaradt, tiszta feléd, leszel születő fény misztériuma, éjemből fakadó, meleg forrás, amely átszeli a hegyeket az éterben, soha el nem halkulhat e földi életben! TÉL SZÉPSÉGE... Tisztaságnak szűzi ruhájában a mezők, fehérség ártatlansága mossa a tetőt. Zúzmaraszakállakat az ágakon hideg szél lengeti. Táncát járja, a keze rideg, jeges, mégis ékes és kecses. Deres reggelek váltják egymást, kicsit engedi erejét, hogy meglásd az ő nagyságát, védelmét, neszét. A vacogó Hold írisze fenn csillog, január varázsa álmokat osztott. Egymáshoz ér az Ég és a Föld, a végtelen csend neszében fönt. Tél szépsége burjánzik nagyon, váltást ígért, meleget. Barangol tovább a saját álmában egymaga. Bundáját féltve őrzi, amíg lehet, Puhán tapad hegyekre, völgyekre, földekre, erdőkre, rétekre takarója. Megmutatja, hogy létezik kékes remény, mely a szívekben szeretetben összeér. Megbékél önnönmagával a világ uralma, öröm dalol minden hosszú éjszakában... ÚT A REMÉNYHEZ Reggeli napfény, adj erőt szívemnek, lelkemnek, Adj reményt a mindennapi küzdelmekhez, Melegítsd meg háborgó lelkem, Mely kiált hozzád: Segíts! Vezess a remény útjára, Ahonnan többé le nem térhetek. Napocska mutasd az igaz utat, Világítsd, merre van, Szenvedéseim, letörték bennem a reményt, Kérlek, vezess oda vissza, Az út reményéhez, melyről letérni nem lehet, és Ígérem, nem adom fel soha, a küzdelmet.     0 komment , kategória:  Szebenyi Judit   Wass Albert: KEGYELEM   2017-07-25 22:00:59, kedd     Wass Albert: KEGYELEM Szép volt: fiatal és karcsú, szerette, ha a férfiak megfordultak utána, amikor végighullámzott az utcán, a fényes kirakatok előtt lassabban haladt, hogy lopva megnézhesse magát... szóval nő volt. Szerette mutogatni magát rózsaszínen, kívánatosan, mint valami ritka szobrot, művészi remeket, szerette, ha izzó pillantások perzselték karcsú bokáit, szerette a csókot, a pezsgőt, a mámort, s szerette, nagyon szerette látni az arcokon a kínt. Alig volt tizenhét éves, mikor az első vallomást rebegte el neki egy lesütött szemű diák, aki napokig, hetekig készült ennek az egyetlen mondatnak a kiejtésére. És kacagva adta magát egy másiknak, csak azért, hogy másnap kacagva téphesse szét a virágait, és kacagva vághassa a szemébe: nem kellesz már, másnak adtam magam! Kacagott, amikor a fiú térden állva könyörgött előtte: ne lökje el magától, ő mindent elfelejt, ő mindent megbocsát, csak könyörüljön, könyörüljön rajta! És kacagott akkor is, amikor pár kilométerrel a város alatt úgy húzták ki a fiút a folyóból, felpuffadva, kéken. Végigkacagott egy egész életet. Hiányzott belőle valami, mint ahogy hiányzik az éjszakából a fény. Mert a kacagása nem örömkacaj volt, csak valami éles, keserű indulatkitörés, valami megzabolátlan állati szenvedély. Mert hiányzott belőle valami. Maga sem tudta, maga sem érezte talán. Az éjszaka sem érzi, hogy nincsen benne napfény. Közben, ezer előtt és ezer után, jött egy tisztességes ember, aki azt mondta neki: elveszem feleségül. De ő kacagott, és kacagva gyötörte, mint egy véres rabszolgát a fáraók, hogy nem szereti, hogy meg fogja csalni, hogy csak azért megy hozzá, mert látni akarja a kínjait, tapsolni akar megaláztatásán és mulatni fájdalmai felett. Mégis meglett az esküvő. És a nászéjszakát követő éjjel már másnak a karjaiban feküdt a robogó vonat egyik lefüggönyözött kocsijában. És így ment ez tovább. Egy őrült hajsza az élettel és önmagával, veszett küzdelem valami láthatatlan ellen, borzalmas menekülés, kétségbeesett vágtatás a mámorokon át önmaga elől. Mert néha neki is voltak keserű pillanatai. Néma megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon... De ez csak egy pillanatig tartott. Mint az öngyilkos halálra szánt őrült, fejjel vetette magát az élet hullámaiba, menekült kétségbeesetten, csakhogy ne kerüljön önmagával össze, nehogy valahol egy rejtett utca sarkán lessen rá az a Másik Én... Kereste a mámort, kereste az arcokon a szenvedést, a kínt, a kínt, amit őérette hordoztak azok, akik őrültjei voltak kőszívű Márványasszony kegyetlen csókjainak. De vaskövetkezetességgel jött az idő az óriási seprűvel, hogy tisztára seperje a szérűt, új asztagok számára. Az arcokra barázdát húzott, árkokat a szemek alá, a szájnak két kemény keserű vonást, s a lelkeken ezer meg ezer ráncot, hogy legyen hol leperegjenek az eljövendő könnyek, mint háztetőkről lecsurgó esővíz a csatornákon. Ilyenkor menekülőkkel van tele a világ. Mikor azon veszik észre magukat egyszerre a szemek, hogy már a napsugár is csak könnyet fakaszt, hogy már csak falevelek hullnak, virágok hervadnak, s mindig csak hervadnak, nem bimbóznak soha, ilyenkor mindenki igyekszik visszafutni oda, ahonnan elindult valamikor, ki békés lélekkel sütkérezni az unokák arcáról visszasütő régi napsugárban, ki vezekelni régi bűnökért. Vajon ő hova mehetett volna? Mikor már egyre ritkábbak lettek a csókok és nagyon fanyar lett az ölelés és rémlátomásos pillanatok órákká és éjszakákká nőttek: egyszerre csak itthon termett. Amint végigkopogott a kisváros ócska kövezetén, férfiak nem fordultak utána csillogó szemmel, legfeljebb egy-egy kíváncsi vénasszony szemlélte meg jobban az idegent. Otthon nem fogadta senki, csak az üres ház és a kongó szobák. órák hosszat álldogált az ablak előtt, kinézett a szürke októberi tájra, s szívében megcsendültek újra régi-régi húrok, régi emlékek ébredtek s belepték könnyesen, furcsán. Ott fent az erdő... ott játszotta át gyermekéveit... csengő, gondtalan régi kacagással... ott lent a rét... ezervirágú, selyempuha rét... aranyos barkák... pillangók... dalok... Patak... Papírhajók... ábrándos álmok... kislányos vágyak... A szőlőlugas: első szerelem... akácok... hársak... ott túl a temető van... a régi temető... A temetőbe ment. Már csak azokkal van beszélni valója: csak ott találhat régi ismerőst... és mennyi mindent kell elmondjon nékik... mennyi szomorú, sápadt őszi titkot... csak az éjszakában van még ennyi bűn, csak az gyónhat ennyit egy reggelen. Először a temetőőrt akarta megkeresni. Aztán elhagyta: megtalálja ő is. Minek lássa meg egy ismeretlen ember, amikor a soha el nem sírt könnyek előtt felrántja a rozsdás zsilipet, hogy zokogva boruljon egy mohos fekete kőre: anyám... édesanyám...! Hajlott háttal vonszolta magát kopogó kőösvényen a dombra. Nézegetni kezdte a sírokat. Ó mennyire régi arc... mennyi régi emlék... önmagát találta meg minden sír mögött: ez is belőlem egy darab.. ez is... ez is... az igazi régi jó belőlem... Itt Málni néni: püspökkenyeres régi ozsonnák. Itt újra sír, régi mesék nyugosznak: Jancsi és Juliska... Vasorrú bába... drága Nagyanyó...! Jó Nagyapa: guruló rézkrajcárok... apró emlékek... pasziánsz és szutykos pipaszár... de messze vannak... Istenem, de messze. Este lett. Amit keresett, nem találta meg. Talán itt sincs. Ki tudja, merre vitte kóválygó szárnyú sorsa és a bánat... Orozva támad rá a szürkület. Nagy, lomha fekete kutyák rohantak elő a sírok közül, s űzni kezdték a temetőn végig. Kétségbeesetten futott a sírokon át, és minden sír mögül új és új kutya szökött elő, háta mögött egyre nőtt a tömeg, egyre elviselhetetlenebb lett a csaholás és borzalmasabb a félelem. És minden kutyában önmagára ismert: ez az önzésem... ez a kegyetlenségem... ez a hiúságom... a bűneim... a bűneim! Nem volt menekülés. Már egyre közeledett az üldözők zaja, már hallotta a lihegésüket, érezte, amint villogó fogaikat belemélyesztik a húsába és tépik... tépik..., hogy már csak cafatokból áll... Egyszerre felsikoltva megtorpant. Előtte, mintha földből nőtt volna ki, végtelen nyugalommal az arcán állott a keresztre feszített Krisztus és mosolygott. Megtört a szürkület. Légbe oszlott az üldöző falka. Nagy, szelíd csend terült a tájon, s az ég alján földöntúli fényesség derengett. Sajgó, megtépett, meghajszolt magát némán, szent, szótlan megadással odadobta a lábai elé. A megfeszített Krisztus keze megmozdult csöndesen s leereszkedett a megbékélt fejre. * Másnap reggel arra haladó vásári fuvarosok egy idegen asszonyt találtak halva a temető szélén, a kereszt alatt. A rozoga bádog Krisztus egyik karja leszakadt és olyan volt, mintha megsimogatta volna az asszonyt. Vasárnap, 1927. május 27. Wass Albert: Novellák Link     0 komment , kategória:  Wass Albert   Háború előkészülete zajlik térségünkben   2017-07-22 22:15:23, szombat     HÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSE ZAJLIK TÉRSÉGÜNKBEN Úgynevezett ,,migránsfalvakat" akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta. Konkrétan bejelentette területi igényét egy külföldről felbérelt szélsőséges szervezet térségünkben. Úgynevezett ,,migránsfalvakat" akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta. Szembeötlő, hogy jelenleg háború előkészülete történik régiónkban. A szakirodalom szerint ,,A háború nagyméretű erőszakos összeütközés." Nyugat-Európában ez már javában zajlik. Több száz halott, több ezer sebesült. Fegyverrel támad ellenséges haderő. Nem csak a Kalasnyikov lehet fegyver. Egy utasszállító repülőgép menten fegyverré válik, mihelyt az tudatosan nekivezetik egy magas épületnek, és több ezer emberéletet kioltanak vele. Utasokat szállított - majd embereket ölt. Ugyanez a helyzet egy mikrobusszal. És főleg egy kamionnal, amelyet embertömegen vezetnek keresztül. Noha a kamion nem fegyvergyárban készült, tökéletesen alkalmas emberek megölésére, megsebesítésére. És ha ezt megtervezetten teszik, a kamion félelmetes fegyver. Háború van ott, ahol kamionnal, mikrobusszal tömegbe hajtanak. ,,Menjünk ki az utcára, és láthatjuk, hogy nincs háború" - mondta egy buta, lefizetett, egykori titkosszolgálati figura. Többszörös hazugság. Hiszen Hirosimában 1943-ban nyugodtan ki lehetett menni az utcára - mégis háború volt. Drezda, Berlin, Nagaszaki - és sorolhatnánk. Másrészt hazudott a buta korrumpált abban is, hogy igenis: az utcán is látszik a háború jele. Ott, ahol támadást indít az ellenség, pánikszerűen menekülő tömeg, szirénázó mentő és rendőrautók sora, földön fekvő sebesültek látványa mutatkozik. A szakirodalom a célokat is tisztázza. ,,A háború célja a szemben álló felek érdekeinek erővel történő érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése." Telitalálat a felsorolás. Térségünk ellenében az egyik cél a területszerzés. Az úgynevezett ,,migránsfalvak" ugyan hol terülnének el? ,,Arany mezők, ezüst folyók, hős vértől ázottak, könnytől áradók" - szól a nemzeti opera híres szövege. Igen, ezekre az arany mezőkre vágynak az ellenséges központban. De az ,,ezüst folyók" is célponttá váltak: ,,gazdasági erőforrások megszerzése" - írja a háború céljai között a szakirodalom. Igen, vizeinket privatizálni is próbálták - részsikerrel -, most háborúval akarják megszerezni. ,,Vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése." Ehhez már kommentár sem kell, mégis érdemes fényt villantani egy jellegzetességre. Európa keresztény földrész - a Lajtától Nyugatra ez már kérdőjeles, ezért hozzá kell tenni - volt. Ámde nem ,,csak" egy vallás nyomul előre mecsetekkel, hanem egy ideológia is. Az úgynevezett ,,demokráciák" legborzalmasabb változata. Hazánk évtizedekig sínylődött a ,,jelzős demokráciák" alatt. Társadalmunkra nehezedett a ,,népi demokrácia" - lefordítva ,,nép népuralom" -, vele együtt említették a ,,kommunista demokráciát", később az úgynevezett ,,szocialista demokrácia" volt a propagandaelem. Amely bevallottan diktatúra: ,,proletárdiktatúra" volt Természetesen nem a napi nyolc-tíz órát robotoló prolik voltak azok, akik diktáltak, hanem a tankokon hazánkba hozott helytartók, egy idegen hatalom érdekérvényesítői. Ma is ilyenek hozzák habzásba a propagandát, csak most NGÓ-knak nevezik ezeket. És a történelem talán legszörnyűbb ideológiáját terjesztik. Noha 1989-ben Magyarország kivívta, hogy ne legyen többé jelzős demokrácia a térségben, csak jelző nélküli demokrácia érvényesüljön, a külföldről felbérelt szélsőségesek megint egy jelzős demokráciát erőltetnek - erőltetnének - az országnak. Az úgynevezett ,,liberális demokráciát". Családromboló, közösségpusztító, elembertelenítő, visszaállatiasító rögeszme, amely igenis: harácsolni is akar. Nemcsak ingyenélőit tartja el, nemcsak erkélyre mászó vörös gárdistái pénzeli, hanem vagyonokat akar szerezni végérvényesen. Ehhez kell a háború. Melynek célja területszerzés, erőforrások megszerzése, vallás és ideológia terjesztése. A háború előkészületéért támadásba lendült az ötödik hadoszlop. Harsog, elbutít, provokál. Védekeznünk kell ellene, katonai észjárással, hiszen az ellenség csapásmérő ereje kimerült. A CNN már a legrosszabbakat mondja rólunk. Brüsszel ott árt, ahol csak tud. Ennél többet nem árthatnak, nem kell tehát, hogy simogassuk talpukat. Fölösleges, értelmetlen, sőt ártalmas. Nemzeti önvédelemmel meg kell óvni családjainkat. Kovács G. Tibor Gondola Link Polgárháború előtt az EU Link Nagy magabiztossággal őrzi előnyét a Fidesz Link Álljon meg a menet! - díjnyertes dokumentumfilm a migrációs válságról Link     0 komment , kategória:  Média   5o év slágerei évről évre   2017-07-22 21:00:28, szombat     5o ÉV SLÁGEREI ÉVRŐL ÉVRE: 195o - 2000 I. rész Mottónk: "Nem számít, hogy elmúltak az évek, mert szívedben még zeng az ének, míg onnan ki nem fogy a dal, addig fiatal maradsz, nagyon fiatal." " A zene felold, örömet ad és jobbá tesz" Ebben a korszakban voltunk sokan fiatalok és nőttünk fel. Nekünk ez a korszak viszonylag jó volt. Mára sajnos elszaladt az idő sokunkkal, szép korúak lévén azonban ezeket a számokat mind ismerjük, és szeretjük, mind igényes könnyűzenei darabok tanult szerzőktől, remek szövegíróktól. Egy dolog a nosztalgia, más dolog a politika, ezért szerencsétlen dolognak tartanám az un. szocializmus nevével összekötni ezt a slágercsomagot. Nem voltak azok annyira nyugalmas, szép idők, mint mostanában sokan fényezik, azonban ezeken a dalokon nőttünk fel. A válogatás így csupán zenei nosztalgiázás. A válogatás nem volt könnyű, az igazi érdem az előadóké, hangszerelőké, hangmérnököké és szerzőké. Ebben a zeneileg gazdag korszakban minden évben más volt a zenei divat. A könnyűzene változása főleg annak volt köszönhető, hogy egyre több bevételre tettek szert a lemezekből és a rádió,- és tv. műsorokból, így egyre inkább a közönség igényeit szolgálták ki. Ez vezetett a magyar könnyűzene '80-as évekbeli hanyatlásához, majd a '90-es évekre teljes amortizációjához. Csodás videók még csodálatosabb dalokkal, különlegességekkel, ifjú korunk felejthetetlen dalaiból. Persze nemcsak szép korúaknak - de fiataloknak is! Fogadjátok szeretettel. Petress Zsuzsa - Gábor Miklós: Egy boldog nyár Budapesten Link Egy dunaparti csónak házban 1952 Link Ákos Stefi- Csak a szépre emlékezem 1953 Link Hollós Ilona - Sétahajó 1954 Link Hollós Ilona - Hófehér gyöngyvirág Link Tabányi Mihály és Szólistái - Lila orgonák - 1954 Link Záray Márta - Virágos kert az én szívem Link Ákos Stefi - Csak egy kis emlék Link Záray Márta & Vámosi János - Jereván Link Kovács Erzsi - Régi óra halkan jár Link Hollós Ilona - Ahogy lesz, úgy lesz 1956 Link Németh Lehel: Reszket a hold a tó vizén 1957 Link Vámosi János - Csinibaba 1958 Link Ua. Link Kovács Eszti - Pancsoló kislány 1959 Link Vámosi János - Megáll az idő (1960) Link Kovács Erzsi - Rejtély 1960 Link Koós János - Micsoda nagyszerű dolog 1961 Link Németh Lehel: Fogj egy sétapálcát 1962 Link Korda György : Nem vagyok ideges! 1963 Link Németh József - Kicsit szomorkás a hangulatom 1964 Link Illés együttes - Táskarádió 1965 Link A XX.század slágerlistája Link     0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok   A nándorfehérvári diadal 1456   2017-07-22 09:30:36, szombat     A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 1456 561 éve volt a nándorfehérvári diadal, ahol a Hunyadi János serege legyőzte a törököket. A nándorfehérvári vár leghíresebb ostroma 1456. július 4-22 között volt, amikor a védősereg mellett néhány ezer reguláris katona, valamint keresztesek véres harcokban elverték a szultáni haderőt az erősség alól és ezzel világra szóló diadalt arattak. De a török később sem tett le róla, hogy valamiképp bevegye Nándorfehérvárt, akár erővel, akár csellel. Nem akadt európai hatalom, amely segítséget nyújtott volna! 1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed (ur. 1451-1481) szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Hunyadiék diadalára azóta a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot. Az 1456. július 22-én kivívott törökök elleni győzelmet, a Nándorfehérvári diadalt, egész Európa kitörő lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadta, a pápa a győzelmi örömhír megérkezésének napját - augusztus 4-ét, "Urunk színeváltozása" ünnepét - főünneppé nyilvánította, és az Imabulla korrekciójában a déli harangszóhoz hálaadó imádságot rendelt. Egy amerikai, aki tudta mi a dörgés. Theodore Roosevelt amerikai elnök így nyilatkozott a magyarokról: “Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amidőn Amerika még Európa méhében leledzett, Magyarország gátolta meg a barbárok terjeszkedését, Magyarország őrizte a civilizált világ biztonságát. Nincs fényesebb történelem mint a magyar nemzeté." Theodore Roosevelt (New York, 1858. október 27. - Sagamore Hill, New York, 1919. január 6.) amerikai politikus, író, az USA 26. elnöke. Nándorfehérvári Diadal 1456 /Tisztelet és elismerés a film készítőinek.Fontos hogy látványban is emlékezzünk e nagy történelmi hős tettre. Tisztelet az életüket áldozó katonáknak és Hunyadi Jánosnak./ Link A nándorfehérvári diadalra emlékezik a keresztény világ Link     0 komment , kategória:  Történelem   Garay János   2017-07-21 20:00:26, péntek     GARAY JÁNOS Garay János (Szekszárd, 1812. október 10. - Pest, 1853. november 5.) magyar költő, író, újságíró. A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott. Az 1840-től 1848-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias ,,iránykölteményeit". 1853-ban bekövetkezett halála sok szenvedésének vetett véget. A köztudatban Garay János mint Az obsitos költője, Háry János alakjának megteremtője maradt halhatatlan. Az antológiák őrzik még Kont című történelmi balladáját is, amely hosszú időn át a legnépszerűbb szavalnivalók közt volt divatos. A gazdag életműből a többit alaposan elhalványította az idő. Holott a reformkor éveinek irodalmi főalakjai közé tartozik, s ha költői nagyságrendben el is marad nemhogy Vörösmarty, de még Czuczor mögött is, romantikánk történetét mégsem lehet elmondani Garay János rokonszenves alakja nélkül. Garay János összes költeménye Link A BALATON Megteremté isten A kerek világot, Közepébe tette Szép Magyarországot. Bérczekkel, folyókkal Feldiszesitette, A malaszt tömlőjét Kiönté felette. S a mi szép s dicső volt A kerek világon, Kis tükörben együtt Lőn Magyarországon. És a mint lenézett Csodaszép müvére, Kéje érzetében Köny tolúlt szemére. A könyű lecseppent A legszebb vidéken; A föld meg nem itta, Megtartotta épen. Tükre lőn az égnek, S szép Magyarországnak... Nevezik e könyet Balaton tavának. II. Úszik hajóm feletted, Vitorlám fenn lobog, Keblem feszűl örömtől, Szívem ver és dobog, Egy új világban állok Magas hullámidon, Hazámnak tókirálya, Tündéri Balaton! Mint gondolat repűlök Vized hullámain, Veszprém, Somogy, Zalának, Merengek partjain; Köszöntnek és köszöntöm E szép hegyek sorát, A várromokkal ékes Csobánczot, Tátikát. S előttem áll hazámnak Regényes hajdana, Mint vérlepel borul rá A napnak alkonya; Felém csendűl a széllel A költő éneke, A régi szép időkből Egy régi, szép rege! Uszszál szívem hajója! Ringassatok habok! A Balatonnak tükrén Két ég között vagyok: Majd fölfelé a kék ég Felé kivánkozom; Majd mélyen zöld öledbe, Hullámzó Balaton! III. Messze körben csendes a táj, Fenn a kék ég mosolyog: Mégis zajlik, habzik e viz, - A Balaton háborog! - Mily varázsnak bűv-hatalma Ostorozza e vizet? A nép ezt igy magyarázza: - A szélvész belé veszett! - Ekkép zajlik kebelemnek Néma rejtekén a szív! Mig kivűl az ész, nyugalmat És derűt arczomra vív. Csak midőn nehéz tusáját Nem birván meg a kebel, Pilláimmal, egy hivatlan Könyücseppet zúzok el: Riadok fel álmaimból, S hogy mi volt ez? kérdezem... - Reményimhez új halott szállt! - Ettől mozdúlt meg szivem. IV. Ottan álltam Badacsonnak Lejtőjén a szent helyen, Hol a regék dalnokának Áll hajléka a hegyen. Ittam a forrás vizéből. Mely csörögve serked itt; Hippokrene bű-vizének Véltem inni cseppjeit. A diófa, mely alatt ült, S melytől zengett szép dala, Terebélyes sátorával Szent hüsébe csal vala. S széttekinték a vidéken Kéjgyönyörtől ittason, Lenn, előttem játszva zúgott A tündéri Balaton. S im, kibukkan sima tükrén Háromszínű lobogó, Mint egy óriási hattyú Tör felém a gőzhajó. Mintha a költőnek lelkét Látnám jőni a vizen... Kél a szellő s ajkaimról Hozzá üdvözlést viszen. Ő tovább száll, végig úszsza Balatonnak árjait, Megmosolygja partja hosszant Hegyeit, várromjait. Melyeket, mig élt közöttünk, Megdicsőjtett szép dala - Én pedig szívembe irom, A miket láttam vala. V. Két tündér szózata csábít A hold s a kies Balaton; A hold egy ezüsthaju hárfás, A másik egy szép hajadon. Csolnakra, lapátra, barátim! Az est oly tiszta, oly hűs, Hab habbal ölelkezik, a szél Pajkos játékokat űz. Dalt mondjatok a Balatonnak, Dalt kedvel az éjjeli hold, Dalnok vala ő is a hárfás, Mig ifju s szerelmes volt. Mit suttog e játszi szellő? Mért olyan csendes az ár? Szerelmet vall Balatonnak Méz ajkival a csapodár. Légy üdvöz, ezüsthaju hárfás! S te pajkos, hűs fuvalom! Szépen köszönjük a tánczot, Te kékszemü szép hajadon! VI. Gyógyúlni jöttem én ide, A Balaton tavára! Talán megenyhít gyógyvize, Felüdít szép határa. Beteg vagyok, testemnek ír, Balzsam kell a kebelnek; Itt már a lég is, a vidék Enyhületet lehelnek. Adj gyógyvizedből egy italt, Fürednek szép tündére! S te ál barát, ejts egy kigyó- Könyűt habzó vizére. Adj hozzá csókot, kedvesem; - Mind hárman megcsalátok - Ha ettől meg nem gyógyulok, Sirom megáshatjátok! EGY ISMERETLEN SZÉPHEZ Sugár de teljes A termeted, Kis pille hordja Lépésedet. Hajad selyemből Sötét bogár, Elbontakozva Egy tengerár. Cseresznye - szácskád Legszebb bíbor, Kedves magadka Élet - vidor. S mégis szemedben Ábránd is ég, Nem nap, Nem is hold,- Egész egy ég. Mindenben az vagy, Ó bájalak, Kit álmaimban Óhajtalak. S ó, hogyha ajkad Ezüst szaván Szép magyar szót Hallanám. Ha tűz - szemedben Lelked ragyog: Ó hölgy, örökre Rabod vagyok. EMLÉKEZET Gyermek valék s szerettem, Téged szerettelek: De néma volt a gyermek, S meg nem neveztelek. Oly édes volt, oly édes! A néma szerelem, S e néma szent szerelmet El sem feledhetem. Epedve nézek egyre A szép vidék felé, Hol gyermek álmom éltét, S ez álmait lelé, Hol szép szemeid egéből, Csak üdvöt olvasék, S mondhatlan érzetemben Szerettem s - hallgaték. Feléd nyulok karommal, Feléd ver a kebel, S mindennap uj szerelmet, Uj vágyakat nevel. A vágy dallammá lesz ismét, Mint hajdan, ajkamon, De ah! sem vágy sem ének Közelb azért nem von! A dal nem ér el hozzádig, Árnyat tapint a kéz, A szív viszonláng nélkül, A szem könyűbe vész: A szép vidék közel van, És távol van nekem: S távolban és közelben Borús marad egem. AZ ÉJHEZ Szép vagy, éj, csillagpalástban, A szendergő föld felett, Mint egy tündér ősmondában, Mint egy bájemlékezet. Benned a hold lágy sugára És a csillagmilliárd Csába villik légtáncára Szellemek hónába ránt. S a liget hűs ernyejében, A susogló ér felett, S a kebelnek rejtekében Száz kegyisten lejteget. Minden oly szép, oly regényes Tünde fényhomályodon, Mintha minden, ami édes, Csak körödben volna hon. Ah de múló tüneményed, Mint az ifjúságé vész, Fellegekből hajnal ébred S a varázskör szétenyész. Felsüt a nap, fénysugárral, Felderül a csalvilág: És a villik légtáncával Elröpült az ifjúság! AZ ÉN DALOM Költő ábránd álma nélkül Életem mi lenne? Ha nem álmot, e sovárgó Sziv, mi mást ölelne? Költő szive mint az Aethna, Lángelem' hazája; Csak az élet jégfuvalma Hót ne fúna rája! Költő szíve mint a tenger, Fél világra folyna; Csak az ember szikla szíve Benne gát ne volna! Költő szíve mint a kék ég, Csak malasztra nyilnék; De a földön nincs meleg szív, Mily vele betelnék! Álmodom egy szebb világról, Mint ez itt köröttem, Melyben a föld még virágzóbb, Szebb a nap fölöttem. Sem szerelmem, sem hazám ez, A hogy itt találom, Élet álma, álmok élte Te vagy én világom! FAKADÓ SZERELEM Szeretnék nem szeretni, S ah mégis lángolok, Karom kitárul önkényt, Szívem föl-földobog. Ki az, kiért így égek? Mi az, mi így epeszt? Jöhet, jöhet-e, kérdem, Istentől ily kereszt? Talány vagyok magamnak, Nincs kit szeretni még; S ah, mégis érzem, érzem, Szívem csak érte ég! HALÁSZLEÁNY Kiment a lányka kis tavára, A szőke fürtü Habilán, " Fel, fel, halacska! fel horogra, Mi kedved ott a tó alán?" Arany halat fogott a lányka; "Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!" Sír a halacska - mond a lányka: "Ne sírj, anyád a lányka lesz." Tovább, tovább sír a halacska: "Ereszsz el engem, hagyd megyek Édes hugomhoz" - Mond a lányka: "Hugod helyett hugod leszek." "Vár sírva nyögve kedvesem rám, Ereszsz hozzája, oh ereszsz!" "Menj, mond a lányka, kis szerelmes, Ha van szerelmed, el ne veszsz!" Még sokszor elment kis tavára A szőke fürtü Habilán, S a halra gondolt s kedvesére - S egy könycsepp ült szemcsillagán. HARCZBAN HALDOKLÓ MAGYAR. Folyj ki, folyj ki vérem, Múlj el életem! A hazáért halni Szép halál nekem! Nagy s kemény volt a harcz, Vért kivánt s halált, Vérre, áldozatra Engemet talált; Ah, de édes a vér S e halál nekem: A magyar hazáé Lett a győzelem! Győzedelme magvat Fog teremni még, Téged, szent szabadság S boldog egyesség! Legdicsőbb jutalmam Ez leszen nekem, Folyj ki hát, folyj vérem, S múlj el életem! HAZÁMHOZ - Részlet 1846. "... Megtört igából S ketté hasított láncz kemény vasából Fegyvert kovácsolt Árpád gyermeke, Szabadság lett győzelmi éneke; És elvonulván a nehéz vihar, Új életet kezd élni a magyar. Honába visszahozta két kincsét; Vallása istenét és szép nyelvét, S lerontva külbálványok szobrait, S mindent, mit abba ellensége vitt, Kinyitta nékik isten templomát, S szabad tanácsa szabad csarnokát; Onnan miként a csattogány dala, Költő lantjáról szerte szárnyala..." HAZÁM HÖLGYEIHEZ Kondúl a vész harangja, A harczi kürt riad; Férjed csatára száguld, Kardot fen a fiad! Csókold arczukra búcsud Magyar hölgy, honleány! Kárpáttól Adriáig Veszély van a hazán. Kettő forog koczkán, a Szabadság és haza - Ki fogja ótalmazni, Ha nem saját fia? Te kösd fel oldalára A kardot, honleány! Kárpáttól Ádriáig Veszély van a hazán! Te add vitéz kezébe A lengő lobogót, Saját gyengéd kezeddel Varrván belé a szót, Mely hősi tettre gyújtsa Mindenkor a csatán; Kárpáttól Ádriáig Veszély van a hazán! Mi az? saját ruhádból Szab lobogót kezed? Édes szemed könnyével Meg és fölszenteled? Ki az, ki nem rohan, zúg Ily szent zászló után? Elő, elő! kiáltod, Veszély van a hazán! De te tovább s tovább mégysz, Letéped gyöngyödet, A lánczot szép nyakadról, Kezedről gyűrüdet! - S kardot cserélsz be érte Segitni a hazán! Kárpáttól Ádriáig Veszély van a hazán! Légy üdvöz az új pályán, Hagyd fennen zengenünk: Rómának, Karthagónak Hölgyei vannak velünk. Köss koszorút előre Babérból honleány! Mert nagy, dicső lesz e hon Ily áldozat után. Leróva lesz a nagy bün, A súlyos, régi vád: Hogy hölgye nem szerette A szép magyar hazát! Odadta íme kincsét A magyar honleány - Férjét, fiát, szerelmét, Midőn vész volt honán. Fel, fel magyar csatára! Lobog az áldozat! A véres fellegekből Dicsőbb, szebb nap fakad. S a dicsnek szent sugárát, Mely leng majd a hazán, Testvérileg megosztja A honfi s honleány. HIT, REMÉNY ÉS SZERETET Téged hiszünk nagy Isten, Mindenható király! Ki földön és az égen Örökké vagy s valál, Ki térben és időben Megfoghatatlanúl, Mult és jelen s jövendőn Áldásként átvonúl. Benned remélünk Isten! Mert nyilatkoztatád, Hogy úgy imádhatunk mint Kegyes szelíd atyát, Ki szent gondviseléssel Fejünk felett virraszt, Ki tévedőknek is nyújt Szelíd, kegyes vigaszt. Téged merünk szeretni Fiadnak általa, Ki szent, dicső tanával, Mely szeretet vala, Az isten és ember közt Szent híd gyanánt felállt, S ki által így az ég s föld Egy szép egésszé vált! Téged hiszünk, nagy Isten, Ég, föld dicső ura, Benned remélünk, Isten! Szelíd, kegyes atya. Téged mertünk szeretni Fiadnak általa: Mert te vagy a szeretet Legtisztább hajnala! INDULÓ Fegyverre a hazáért, A nép szabadságáért, S ha kell, hű honfivért! Készen vagyunk csatára, Hazánkért hős halálra Mind együtt és egyért! Esküdtünk hűségére, Zászlónk három szinére, Magyar bennünk a szív! Készen lel indulóra Bennünket minden óra, Mely honvédésre hiv. Szép élni a hazáért, Szebb adni éltet és vért A vész napján neki; A harcz borostyánága A föld legszebb virága, Ha szent ügy kelti ki! Ügyünk magas szentsége A nemzet egyessége S jogban testvériség! Nem, nem lehet, hogy isten Ne áldja meg, mi itt lenn Oly szent lángokban ég! Dobogj szív a kebelben, Lobogj zászló a szélben, Jelszónk: hazánk java! Dalunk: győzelmi ének Árpád szabad népének! Szavunk a nép szava! Egy szóban szent háromság: Egyenlőség, szabadság, S testvériség a czél. Előre hát, előre! E szent háromság őre A nép, az isten él! KANDALLÓ-DAL Kályha mellett fűl a német, Sert iszik s tobákol, Fojtó szénnel fűt, süt és főz A nehézkes angol; Magyar ember kandallóba Maga gyújtja fáját, Versenyt szíjja füsti mellett Hosszu, nagy pipáját. Üdvözöllek, jó barátim, Kik meglátogattok, E hazának jó, balsorsban S nékem hívem vagytok. Néked is, hej vándor, ott künn Hóban és viharban, A meleg kandalló mellett, Ha magyar vagy, hely van. Mint e cserfa légyen a szív Ép s kemény a mellben; Mint e láng lobogjon a szív Tiszta szeretetben: Szeretetben a hazáért, Mely tettekre gyújtson; Szerelemben a leányért, Mely megboldogítson. Énkezemmel raktam a fát, Lángját felszítottam; A rakásban, a szításban Két dolgot gondoltam: Igy rakassék máglya, minden Áruló számára, S égjen el, mint itt ezen fa, Ő a hon javára. Másik, a mit elgondoltam, Vágyam és imám lett: Vajha lángra igy lehetne Szítni minden keblet, Hogy miként e fahasáb itt, A hogy égni látod, Bárcsak annyit eszközölne, - Meleget s világot! Rakj a tűzre, szép leányka, Barna kis galambom, Tápot adni kell a tűznek, Hogy felsustorogjon, - Nem elég, szívben szerelmet Gyújtni szép szemekkel, A dics az, fentartni lángját Uj s új kellemekkel. És ti szíves, jó barátim, És te messze vendég, Gyújtsatok rá, mig a tűz ott, Mig a szív itt benn ég! Üssük össze serleginket, Vígan egyre másra - Sűrű nagy füstöt bocsátván A nagy áldomásra. A nagy áldomást a honnak S minden jó fiának, És a sűrű, hosszu füstöt Régi borujának, - Hogy, mi ként e füst sötéten Nehezült fölébe, Hogy, miként e füst, enyészszék Semmiség ürébe! De mi zúg künn a vidéken, Mi süvölt fülünkbe? A vihar hárfája zendül Társas énekünkbe. Rajta szélvész a viharban, Rajta, társak itt benn! Fölmelegszik lélek és szív, Lelkes énekekben! S ha dalunk oly hangosan szól Mint a vész hárfája, Ha szivünk oly melegen ég Mint e tűz lávája: Mit nekünk hó, mit nekünk tél, Dermesztő fagyában? Csakhogy a szív országában Ébredő tavasz van! KETTŐS BÚ Szivem, szivem! te bútalan, Mivé levél? Haj, ifju bár, kéj és öröm Benned nem él! Csak egy leány, csak egy haza Volt e kebel szent birtoka. Oh lány, epedve száll feléd Pillantatom; Oh hon, oh szent, ölelve tart Fiúkarom; De ah, lánykám meghalva rég! Hazám fölött borús az ég! Két veszteség, két fájdalom Búm ingere, S ketté olvad nehéz szivem Gyászéneke: Téged könyez, te szép leány! Érted vérzik, hazám, hazám! KÉT ÁRVA. Sírján a jó anyának Két árva sírdogált, Kesergő bánatának Írt, enyhet nem talált. "A föld ölébe vitted Szerelmed, jó anyánk! Kinek lesz most helyetted, Kinek lesz gondja ránk?" S a sírt szelíd virággal Körülültetgeték, Könyűjük harmatával Naponként öntözék. De a legszebb virágot Mindenkor elvivék, Egy sziklakőbe vágott Szent szűznek szentelék. "Oh szent szűz, esdve kérünk, Tekints keggyel reánk: Te légy hitünk, reményünk, Anyánk helyett anyánk!" Szólottak, s a virággal Behinték zsámolyát, Szólván, letérdelének, S mondák a hő imát. Ki vitt a szűz anyának Drágább ajándokot? Ki ajkai mondának Buzgóbb imádatot? A sírvirág kelyhében Két árva könyje ég - Ha ily szivek kértét nem, Mit hallgat meg az ég? KÉT LEÁNY Ketten együtt két leány Dombon álltanak, Rózsa együtt s líliom Így virágzanak. Domb alatt vitéz pihen, Egy sugár fiú; Mint a dér sütött fenyű, Néma, szomorú. Dalnok ő, s a két leány Szépen kéri őt: "Mondj nekünk egy éneket, De szerelmi hőt." És az ének megzeneg, Dalnok ajkiról; Benne szerelem helyett, Gyásznak hangja szól: A mohácsi vércsata Napját hozta fel: Meghasonlás a magyart Mint temette el. S összenéz a két leány, Lelkök elborul; Szép szemükből hő könyűk Kristálygyöngye hull. Egyikének atyja lelt Sírt Mohács alatt; Másikának kedvese Volt, ki ott maradt. Kettejök közt melyike Volt a vesztesebb? - Mint a dalnok bánata, Nincs keservesebb! Ő anyát veszíte el, Egyetlen anyát, Egy csapással mindenét, A szabad hazát. II. Éve múlt; a dombtetőn Elvonult a tél, A vidék uj zöldet ölt, Mosolyog s remél. A leányok egyike Dús rokont talált; Másik a dombon gyürűt Új jegyessel vált. Domb alatt egy sírorom Fű s virágtalan; Benne a dalnok vitéz És keserve van. A KIRÁLYLEÁNY ÉS APRÓDJA Volt egy öreg királynak Szép lánya hajdanán; Ketten szerették egymást, Egy ifju s a leány. Az ősz király kegyelte Szerette gyermekét, De gyűlölé az ifjút, S átszúrta hő szivét. - Atyám, atyám, hová lett Apródom, a lovag? Nem jő szolgálatomra, Érette szívem agg! - 'A Vértes erdejében Egy rózsaszál terem, Elküldtem az erdőre, Hadd hozza el nekem. A Vértes erdejébe Elment a szép leány; Ott lelte az apródot A zöld fű bársonyán. Szép arcza mint a liljom Oly halvány, oly fehér; Szivén piroslik a rózsa, Az ontott ifju vér. A lányka mellé térdel, Megmossa könyivel, Megtörli szép hajának Aranyló fürtivel. Ketté hasítja keblén Hónál havabb mezét, S gyengéden bepólyázza Az ifjunak sebét. Éles, aczél kardjával Sírt ás szegény neki, S két hattyu, szép karával Beléje fekteti. Sírjára egy virágot, Egy árva rózsát tűz: Ő maga volt e rózsa, A bús királyi szűz. KONT Harminc nemes Budára tart, Szabad halálra kész; Harminc nemes bajtárs előtt Kont, a kemény vitéz. Mind hősek ők, mind férfiak, Mind hű és hazafi; Mint pártütőket hitlenül Eladta Vajdafi. Budán a Bősz király előtt Megállnak zordonan; Szemökben a nemes harag S a kar hatalma van. De trónusán áll a király, S szól ajkiról a gőg: "Földig boruljon térdetek, Ti vétkes pártütők!" Szólott haraggal s bosszúsan,- A harminc összenéz, Harminc nemes bajtársival Kont, a kemény vitéz. "Nem úgy, király!" kiált a hős S megrázza ősz fejét; Vélnéd, egy erdő rengeti Hatalmas üstökét. "Nem úgy, király! az égre, nem! A pártütő te vagy! Te tetted azt, hogy a hazán Az átok súlya nagy. Vért s éltet áldozott neked E nemzet székedért, S te rút gyűlölséggel fizetsz, Az isten tudja miért! Vagy visszavívja őshazánk Szabadságát karunk, Vagy érte küzdve, hű felek, Egyért s együtt halunk. De térdet, zsarnok úr, hogy így Dulsz minket és e hont, Nem hajt neked, sem e sereg, Sem Hédervári Kont!" Szólott haraggal s vakmerőn, Inkább meghalni kész, Semhogy térdét meghajtaná Kont, a kemény vitéz. És bősszel a király viszonz, -S király haragja nagy - "Halál reád, oly rút halál, Mint felségsértő vagy! Halál reád nyakas vezér, Te itt is lázító!" S zordan mögötte feltűnik Az óriás bakó. Elsápad a nép, áll a hős, S áll a harminc nemes, Rajtok Zsigmond pillantata Végiglen tévedez: "Kezemben élet és halál, Halljátok pártütők! Ki térdel, annak élet int!" De nem mozdulnak ők! Mind hősek ők, mind férfiak, Mind hű és hazafi; Vérét a hős, ha halni kell, Nem retteg ontani. "Hát vesszetek mindannyian, Haláltok a bitó! -Mond a király- s így vesszen el, Ha kell, egy millió!" És mégyen a harminc nemes A gyászpiacra föl; Vérpallosával a bakó Kifárad, s újra öl. S a néma légbe nem vegyül Csak legkisebbke jaj; Csak a tömegnek ajkain Egy elnyomott sóhaj. Ki az, ki végsőnek maradt A harmincból, ki ő ? Hogy mindegyikkel társhalált Halhasson, a dicső ? Igy áll az őserdők dísze, Az óriás cser, A fejszés hozzásujtani Csak kételkedve mer. A cser bevárja a csapást; A bajnok visszanéz, S szemben fogadja a bakót Kont, a kemény vitéz. "Mint bajnokot, mint férfiút, Így illet a halál, Nem gaz, nem orv, egy honfi az, Ki most e törzsön áll. Az megtagadja istenét Egy szolga életért; A hősnek egy rablét helyett Halála nyújt babért. Halálom és a társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, Zsigmondnak kárhozat!" Szólott a hős, sujt a bakó, A nap homályba vész.... Így halt el a harminc nemes, S Kont. a kemény vitéz. S a néma légbe nem vegyül Csak legkisebbke jaj; De a tömegnek ajkain Kél lázadó moraj. Zsigmond király, zsarnok király! S a zsarnok vére fagy - Ítéleted törvénytelen, Az ország foglya vagy!" KÖLTŐ KIRÁLYSÁGA Mert kincset, rangot S fényt nem birok, Ki mondja, gazdag Hogy nem vagyok? A képzeletnek Dús mezején, Királyi joggal Járkálok én; S van népem, e szív Szülötti mind; Kormányzom őket Szivem szerint, S a nép alattam Nem hord igát, Nem ismer osztályt, Nem babonát; Van díszpalástom, A tudomány, Rám ölthető ez Későn korán; Királyi pálczát, Azt is birok, A toll ez, melylyel Munkát irok. De mind ezek közt A korona Szivem szerelmes Menyasszonya. A LIGETHEZ Köszöntelek, te szép liget, S szelid magányod árnyait, E csergedő kristályvizet S e fák vidám sudárait! Köszöntelek - A nagy világban kéjt én nem lelek. E szív, e lágyan érező, Nemesb hevűletért dobog; Éretted, oh hon, szép s dicső, Mely egykor földerülni fog, - S érettetek, Oh lány, s barát, ti hűk, ti kedvesek! S te érted, elrejtett liget! Hol szívem égi kéjt cserél, Hol lelkem - e rideg sziget - Önalkotott világban él, S ti bennetek, Kik égtek értem, s égek értetek! MAGYAR HÖLGY Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat! Magyar hölgynek születni, N agy és szép gondolat. Oh hölgy, ki azt megérted, Mi szép vagy és mi nagy! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy. Szépnek teremte isten, Mert hölgynek alkota Virág a hölgy, az élet Szépsége, illata; Gyöngy, drága s ritka gyöngy ő A szívnek tengerén, Szelíd és tünde csillag A szerelem egén. De te midőn születtél, Két hívatást nyerél: A hölgyét s honleányét, Mert hölgy s magyar levél, - Te néked szebb, dicsőbb tért Szabott a végezés; Születni és szeretni - Magyar hölgynek kevés! Te egy alvó hazának Lányáúl születél, Fölébredő nemzetnek Anyjává tétetél; Mit érne tündökölnöd Egy büszhödt tó fölött? Mit, szép virágnak lenned Gyász sirhalmok között? Te néked korcs apákat Jutott, ébreszteni, Hazádnak tűzhelyéhez Férjed tériteni, S szived lángjába mártván Vezér szövétneked, Hazád szeretetére Nevelni gyermeked. Hogy légyen, a mi nincsen, Egység e bús hazán; Minden magyar, mi nem volt, Csak honfi, honleány, - Hogy egy gyürűvé forrjon Árpádnak nemzete! S e szép arany gyürűben A gyémánt gyöngye - te! Magyar hölgynek születtél, Tedd hívatásodat! Egy hon nemtője lenni, Mi szép egy gondolat! Oh hölgy, ki ezt betöltéd, Mi szép vagy és mi nagy! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy. MAGYAR LEÁNY DALA Magyar leány vagyok - E szóra szívem feldobog; S ha nem dobogna hangosabban, Kitépném enmagam... Inkább mi sem, mint nem magyar szív, Ez esküm s jelszavam! Magyar leány vagyok - Hazám nyelvén szólok, tudok; E nyelven esdek istenemhez Imámban a honér; E nyelven esküszöm szerelmet, Síromba ez kisér. Magyar leány vagyok - Szívemben, érzem, láng lobog, Szeretni egykor tiszta-híven, Szeretni lelkesen... De kit szivem választ, magyar fi, És honfiú legyen! Magyar leány vagyok - Magyar nő lenni lángolok, Hogy szebb, nemesb jövőt teremtsek, Mint volt a mult s jelen, Hol minden férfi honfi s a hölgy Mind honleány legyen. Magyar leány vagyok - Mert lenni más nem is tudok, A könyv, mely lelkem nemesíti, Rosszabb-e, ha magyar? S a honi kelme, melyet öltök, Tán rútabbúl takar? Magyar leány vagyok - S az lenni síromig fogok, Ne légyen a hon, dalnokával Sohajtni kénytelen: Hogy nőtlen ország Magyarország; Mert hölgye - idegen! Magyar leány vagyok - Érzem, ha szívemhez nyulok... Magyar leány és hon leánya, Mily büszke öntudat! Hitem, szerelmem szent könyvében Ez legszebb ágazat! MENYASSZONYOMHOZ Ölelve tartlak, Ölelve végre! Te hév szerelmem Tündéri bére! Enyém e szép szem, E nyilt mennyország, A melybe nézni Őrök boldogság; Enyém e szácska, E bájbeszédes, E csókolásban Szerelmes édes, Enyém e tündér- Hazáju hó mell, Magasra szépre Gyult érzetével: S mely szép szemedből Szemembe lángol; A melyet ajkad Ajkamra csókol; A melynek üdvét Melledbe rejted, Enyém, oh hölgyem, Enyém szerelmed! S e szerelemben Egész egy éden, Hol a boldogság Virágzik nékem. Oh hölgy, ez érzés Oly édes, oly nagy! Nem, oh nem álom! Te hitvesem vagy! A MÉHECSKE Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat, a méhecske többé nem ismer nyugalmat, Repdes ide, s tova virágról, virágra, majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet, s örül, ha egy kis mézrevalót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban sok kicsi, sokra megy - dúdolja magában. AZ OBSITOS II. /Az obsitos látogatása Ferenc császárnál/ Nagy, derék vitéz kend, vitéz Háry János, A sereg kend nélkül bizony nagy hiányos. Vajh! sokat beszélt el sok vitéz dologról, Amit ember nem hall hetvenhét országról, Elbeszélte nekünk: Franciaországban, A tengernek partján hogy járt Padovában, Látván ő nagy partján óriási rákot, Ollójával felvett egy lovas kozákot. És midőn bejárta szép Tirolországot, A stájer hegyekben oly magasra hágott: Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, A hegyet végiglen, csak hason mászhatta. Máskor Mantovában kedvre táborozván, Hétfejű sárkánnyal vitt, mint egy oroszlán. És ki tudná végét, és ki tudna mindent, Vitéz Háry János, vajmi nagy vitéz kend. De ha még ezerszer oly vitézlő volna, Mint amekkorának tudja kendet Tolna, Azt nem engedjük meg, ily jó kedvben lévén, Hogy ne mondatnók el e vidám tor végén: Mint s hogyan járt el kend Bécsnek városában, Király őfelsége látogatásában. És az obsitos hős, társin eltekintvén, Megsodorja bajszát, kettőt is köhintvén, Kémlelődve, nincs-e tán diák körötte, Aki elprüsszentse jó magát fölötte. De diák ez egyszer nem volt a bokorban, Mind igaz hívő vett részt az éji torban. S vitéz Háry János isten-igazában, Elveté a sulykot ő bátorságában. "Bécsbe - kezdé - Bécsbe, hát no hébe-hóba, Kedvem szottyan menni kis látogatóba. Sok barátom él ott, s nem egy generális, Sőt valót beszélve, maga a király is. Kinek ő felségét a halál torkából Én mentettem meg, nem messze Padovától. Mentem mendegéltem - vagy mit is beszélek? Gyors fakóm vitt hátán, mint igaz, hogy élek. Hej ha élne, most sem látná senki párját, S mint a szél, elértem rajta Bécsnek várát. És hogy a hajnallal a városba értem, A király házára mindjárt ráismértem Kétfejű sasáról, mely a háztetőn űl, S mindennap egy tulkot költ el egy ebédűl. Ott fakó lovamról kényesen leszöktem, A sövény fájához, mint illik kötöttem. Magam végig mentem az isterázsákot, Egytől-egyig ismert, régi jó barátot. Végre eljutottam a tornác végére, Kezem egy ajtónak tevén kilincsére. Vasból volt az ajtó, de nem nyilt szobába, Szép fehér ezüstből másik nyilt nyomába. Az ezüst után a harmadikba buktam, Tiszta szinaranyból, ott be is nyitottam. Hát nem is hogy én, de amint rám tekinte, Maga ő felsége szólt s magához inte. "Isten hozta kendet, régi jó barátom, Nos, hogy állunk - kérdé - frissen amint látom." "Hála Isten - mondám - megvagyok biz ott még! Még a régi bőrben, mint láthatja fölség. Jó fakóm is, az no, melyen ő felségét Egykor megmentettem; járja, de a végét." S jó, hogy említettem a szegény páráját, Mert legott a jó úr igy kezdé mondását: "Hát ugyan hol hagytad a szegényt? azonnal Istállóba vele, parádés lovammal: Egyazon jászolból kapjon eleséget, Még pedig aranyból" - s küldte a cselédet. "Hát te már ettél-e?" kérdezé jósággal. "Nem bizony még, felség, kérem átossággal." "Semmi no, csak ülj le - mondá és leültem, - Van még vacsoráról egy darabka sültem." S asztala fiából egyben ki is vette, S egy fehér cipóval én elém letette. Erre bekiálta a mellék szobába, "Van-e még, hej anyjuk, a slivovicába?" "Nincs bizony, felséges férjem és királyom, Most kapá utolsó kortyát a lakájom!" Szólott a királyné. "Ej no, küldjön el hát, A zsidóhoz át, itt a pénz, egy gárdistát!" Dictum factum, úgy lett, hej de nem hiába, Hogy királynak hozta, gyorsan is járt lába. S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte. Fínomul kitellett, mondhatom, mértéke. És amint ekképen ittunk, eddegéltünk, Régi harcainkról jóizün beszéltünk: Hát köröttünk egyszer oly sikoltozás van, Mint mikor két tábor van hadakozásban. A királyi urfik (most látám őket meg) Cifra tarsolyomért összeverekedtek. "Gyermekek! - kiálta rájok édes apjok - Hát ki van a háznál, hogy ti hajbakaptok? Hát az angyalát is, vitéz Háry bácsit Egy sem látja? mindjárt parolát és pácsit." Dictum factum, a kis urfik rendre jöttek, Vas markomba pompás parolát ütöttek, Én pedig benyultam cifra tarsolyomba, S egy-egy karajcárkát vettem a markomba. "Nem, barátom, ezt nem engedem neked meg, - Szólott a király - pénz nem való gyermeknek. Pénzre több szükséged van neked, vitézem." Mire markomat már tömve, dugva érzem. Szépen megköszöntem, rája elbúcsúztam, Jóllakott fakómat aklából kihoztam. S a királyi abrak nem is volt hiába, Mert alig került be huszonnégy órába, S Bécsből itthon voltam, megcsinált gavallér, Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér. Tallér, az angyalát! még pedig lázsiás, Hej, hogy elfogyának, mint ezernyi sok más! De azért az Isten tartsa meg királyom, Soh' se lesz nekem több olyan jó barátom." 1843. AZ ÖRÖMEK ÖRÖME Mellettem űl szelíden, Mellette űlök én, Ő homlokom simítja, Keblére dűlök én. Nem szólok, és nem szól ő, Mindketten hallgatunk. Csak szűnk verése mondja: Mi boldogok vagyunk! Lábunknál a két gyermek, Egy kis galambkapár, Virág között a fűben Csevegve, játszva jár; Lovával, ostorával A pajkosabb fiú; Bábjával a leányka Félénken összebú. Az egyikből hazámnak Én képzek egykoron Egy szebb jövőre polgárt, Neked, te drága hon! A másikat szivének Hő érzeményivel Jó honfiú számára Ő nevelendi fel AZ ÖRÖMHEZ. Öröm, te csalfa vendég, Te lenge nád! Miért nincs a szivekben Szilárd tanyád? Keblembe is beszálltál, Oh hittelen! A szív miket nem érzett Megjöttöden! Keblemben is tanyáztál - Egyek valánk, Mint két rokon kebelben Szerelmi láng! De csalfa vendég voltál, S nem csalfa csak: Istentelen tolvajnak Kiáltalak: Orúl vivéd magaddal Szivem szivét, Egyetlen egy szerelmem Minden hitét! Öröm, te csalfa vendég, Te lenge nád, Oh, hogy nincs a szivekben Szilárd tanyád! A PÁSZTORTŰZ Sötét az éj, amerre eltekintek, Alig két lépésig terjed szemem: Gyermekkoromtól ismerőm e tájék, Hová visz útam? meg nem mérhetem! Aludni ment-e valamennyi csillag, Vagy megvakult köröttem a világ? Ott mégis ah, egy csillagocska látszik, Vagy földi tűz? mi a látkörre hág?... Egy csepp a tenger véghetetlenében! Parányi mint a Jánosbogara: Miként ha sírdomb volna a kerek föld, S ez egy lámpácska égne rajt maga. Ne félj, a fénypont nem lidérc az éjben: Sem égi csillag, el nem érhető. Pásztortűz az, csak közelebbről érd el, Elég világos és melengető. Igy gyújt világot a költő az éjben, A tűz sugári messze látszanak: Kísértetes lidércnek tartja egyik, Másnak hideg fény, tünde légalak. Oh lépj közel, eloszlik a lidérc rém, A légi csillag máglyául lobog: Meleg tüzénél csendesen cserélnek Dalt és regéket csendes pásztorok. S ha megpihenvén meghallgattad őket, Megáldod a tűz enyhe melegét: S talán egy és más dalban vagy regében Szivednek enyhét, vagy kéjét leléd! PETŐFI SÁNDOR EMLÉKKÖNYVÉBE Pesten, mart. 15-kén 1848. S szent, e nagy napon, melyen végtére Megtestesült a kimondott ige: S nép, függetlenség, alkotmány s szabadság Magyar hazánkban többé nem rege; Melyen, kezében széttépett bilincscsel, Győzelmi zászlóval másik kezén, Áll köztünk a kivítt sajtó-szabadság; Melyen egy jobblét dicső reggelén A leigázott óriás, a nép, Üdv néki! a kigyó fejére lép - Dobogjon össze szívem hő sziveddel, Mint egybeolvad lantom énekeddel. A SÍR Sötét éjben sötéten Egy halvány ifju ült, Fölötte vész az égen, Alatta sír terült. ,Ki vagy te, sírok őre? Alattad mely sir ez?' "Tekints e puszta kőre, Megmondja, mit fedez: Mi kincsem volt s világom E nagy világ ölén, Legkedvesebb barátom Itt nyugszik, - a remény! S halmára lehevertem, S halmán itt hervadok, A temető lett kertem, S kertésze én vagyok." És mint a kőre nézek, S az írást olvasom, Nagy borzadalmat érzek, Remeg minden tagom: A sír sötét ürében Magamra ismerek; S a sírásó szemében Saját könyűm remeg. SZABADSÁGI DAL. Légy üdvözölve, szent szabadság, Te szép menyasszonyunk! Érted dobog szivünk verése; Érted, ha kell, vérünket adjuk, Vérünket s meghalunk! Igázva voltál s eltapodva, Széttéptük lánczaidat, Repülj magasra, hófehéren, Csattogtasd győzelem-zászlóként, Csattogtasd szárnyaidat! Soká feküdtél koporsóban, Repdess most szabadon; Mi betemetjük addig a sirt, Hogy fel ne ássa soha többé Soh' semmi hatalom! S ha tiszta lesz szennyétől e föld, S oltárunk állni fog: Oh szállj közénk s maradj közöttünk, Maradj jegyese hő szivünknek, Mely éretted dobog. Im összetépett lánczaidra Istennél esküszünk: Mikép magunkhoz, hozzád hívek, Hozzád szerelmünk, szent szabadság, Örökre hűk leszünk! Mindnyájan egyért s minden egyes Mindnyájunkért kiáll; Nincs párt közöttünk, nincs hasonlás, Nincs mától fogva magyar-átok: Temetve a viszály! Mint Árpád és Hunyad csatáztak, Vivunk oltárodért; Mint Zrínyi és Losonczy haltak, Ontunk, ha kell, vért szíveinkből Meleg, szent honfivért! Légy üdvözölve, szent szabadság! Isten tekints reánk! Áldd meg, miért hozzád e nép esd, Áldásoddal nagy és dicső lesz, Szabad magyar hazánk SZÁMADÁS Vágyjátok őt ismérni, Az én szerelmemet, Ki keblem országában Szivem királya lett? Ki rózsa-lánczra fűzte Az énekek fiát, Királyi asztalának, Vidám troubadorát? Egy barna kis leány az, Oly barna mint csinos, Kis ajka félcseresznye, Kerekded és piros. Éjfél adott hajának Holló csillámu szint, Sugár növése karcsu A szirti nyárfakint. Igaz-gyöngyöt teremtett A lények istene, S e drága, ritka gyöngyből Lett csillogó szeme. Teremte csattogánydalt; S e dalból lett szava, Kezén a Mátrabércznek Legcsillogóbb hava. És mind ezekbe lelket Oly bájolót adott, Oly május-ég-derültet, Oly kellem-gazdagot, Oly fürge és regényest, És mégis érezőt, Hogy legmerészb dalommal Sem érhetem fel őt. S most kérdjétek tovább is, Ti hitlenek tülem, E barna kis leánykát Mikép szerethetem? SZEGSZÁRDI BORDAL Már ha aztán bor: legyen bor, Hegyi bor, ne szilvalé! Még a vízből is csak az a jó, Mely hegyekből zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg a bűzös tavát; Hegyre hág fel a szegszárdi, Onnan hozza tűzborát. Mint a legszebb kék leányszem, Mint a nyájas, őszi ég, A szegszárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék; S hogyha már szőlőkorában Ily varázsjátékot űz: Hogy ne volna hát borában Hogy ne volna égi tűz! Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. És a tőke, melyen termett Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét? Ha sürűn tölt a szegszárdi, Hát ne bánja senki se! Mert hazája színeivel Honszerelmét szíjja be! Ha szegszárdi borral élne Minden ember, mint te s én; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén. Már apáink ős korában Hét országra szólt e bor: Mert különben hegytövén nem Épült volna kolostor... Béla a dicső király is Itt szűrt legjobb borokat, Kit ma még minden tavasszal Minden tőke megsirat.Béla király idejében Még magyar volt a magyar; Most ezerfelé szakadva, Tudja isten mit akar! Még a bort sem issza most úgy, Mint az ősök idején; Sört iszik vagy kávélével Töltözik most ifjú, vén. De borunkhoz hűk vagyunk mi, S hűk legyünk szegszárdiak! Míg fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket ha csúcsra szednénk, Égig érne Bartinánk S mi az égi csillagokkal Poharat koccintanánk. Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavér! Hadd igyuk az áldomást meg, Legelőbb is magadér! Jó barátért másod ízben, Szép leányért azután, Ki e háromért nem érez, Kutyafejű, vad pogány! S most le, társak, a kalappal, Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicső magyar hazát, Melybe min gyűrűbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. Folyjon a bor, folyjon a vér, Hol dicsőség folynia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Még elég hazafia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Míg le nem dől Bartina, Mellyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora. SZERESD MAGYAR HAZÁDAT Szeresd magyar hazádat, E szép magyar hazát! Mely gyermekidnek éltet, Neked végnyugtot ád, Mely ezredéven által Táplálta ősidet, S mely ezredév után is Csak tőled kér nevet! Éjszak fiát mi vonja Rögéhez más felett? A szülőföld vonzalma, A hazaszeretet. S téged ne vonzna földed, Az éden kicsiben? Hol Isten áldást hintett El völgyön és hegyen. Tekints körül! hegy és völgy Mily gazdagon virít! Melyet, mint hajdan édent, Négy nagy folyam hasít! Rónád arany kalásza Tiz magvat szaporit. Ki számolná meg erdőd Fa-milliárdjait. Hegyeid nemes borágát Isméri a világ. Hol van bor, mely Tokajnak S Ménes nyomába hág? Ily dús e föld, ily áldott, Egy minta gazdaság, Melynél szebbet, sem jobbat Nem látott a világ. De hogy legyen, mivé lett Kezek szorgalma kell, S minékül nincs ipar s üdv - Meleg magyar kebel, Mely honja érdekéért Lángolni tud s akar. S ki az, ki igyen érez? Ha nem te, hős magyar. Te, a ki hős karoddal Meg tudtad szerzeni, Utóbb ezer csaták közt Mindig megvédeni. Te nem tudnád mivelni Megáldott földedet? Egy ezred éven által Megszentelt kincsedet. Szeresd magyar hazádat! A szép magyar hazát! Mely gyermekidnek éltet, Neked végnyugtot ád. Mely ezredéven által Táplálta ősidet, S mely ezred év után is Csak tőled kér nevet! SZÓZAT Polgárok vagytok, a hazának Jó s hű polgárai! Ha a "polgár" névre büszke volt a Hatalma római: Miért ne verne hangosabban E névre kebletek, Midőn hazáért és királyért Benn lángot éreztek? S magyar ifijak vagytok fejenként S magyar had összesen; Csákótokon kócsag-tolú leng Negédes-kényesen, Vitéz magyar szabás a testen, Kard férfi oldalon, Honvédő fegyver a kezekben- Künn álltok Rákoson. Rákos mezőt dicső, nagy ősök Árnyéka lengi át, Nagy és dicső emlékek őrzik Évszázados portát: Itt esküvétek ti is esküt, Hallá az égi bolt, Zászlótokon lágy szél suhant el- A hon nemtője volt. S most fölkenetti a fegyvernek, Megemlékezzétek: Mi tiszt köt a király- s hazához, Mi Pesthez bennetek! Dicső magyar hazánk kebelén Pestünk az élő szív, Ki köztetek ne lenne hozzá, Mint önmagához hív? Népek tekintenek s nemzetek rá, S tekintetenek reánk, Nem, nem lehet, hogy megmaradjunk, Miként eddig valánk! Fenleng a zászló, ébredésre, A őrtűz lánggal ég, Kimondva harsan szét a jelszó, S ez: -a nemzetiség! E pajzs alá fogtok vonulni A béke napjain, (nélküle nincs fény, nincsen áldán, A hon polgárain,) És büszke verseny szép tüzében Kőt kőre hordani, S fog a magyar magyarvilága, Pest felvirágzani! S ha tán nehéz napok borultán Ellenség törne ránk, A házi tűzhely hű magányát Fölváltja a harci láng: Mint egykor Köszeg és Eger Polgári keltenek: E láng vigyen győző csatára S e jelszó bennetek! Polgárok vagytok! a hazának Jó s hű polgárai! Magyar fiak, a hon szívének Esküdt őrhadai. Fel, feldobogjon, hangosan fel E névre kebletek! Ti amagyar nemzet ''szívének'' Őrhadjai lettetek! TAVASZI DAL Pusztaságok pusztasága! Nincs a földnek még virága! Lombtalan áll a berek, Víg madárka nem cseveg; S mégis ah, mi érzet ez, A mi bennem ébredez, S mint egy édes sejtelem Végig rezgi kebelem? Szellem-csókod az, Ébredő tavasz! Oh e bimbó-ezredek Nem soká kifejlenek! Ebből illatár fakad, Abból csörge ér szakad, Ez növény, az zöldfa-ág, Ez fűszál lesz, az virág, S ez, mely itt van keblemen, Érezem, Ez - szerelmi dal leszen. A TÁVOLBÓL Repülj, lágy énekem, Susogló szárnyakon, El messze, szép egem Hol engem kéjre von, Hol szebb a lány szeme, Érzőbb a hív kebel, S az ifju hő szive Szent vágyban olvad el. Lágyan, mint esti szél, Búsan, mint csattogány, Mely társért nyögdicsél, Leljen az égi lány: Sóvárgó szárnyadon, Mint esti fúvalom, Epedve csattogjon Szerelmi súgalom. Suhanj be véltlenűl Titkos-szerelmesen, Ne halljon lesdi fül, Ne lásson kandi szem, Tiltott vidékemen Lánykámat ott leled, Hol május-téreken Füzérkét köt neked. A TIHANYI VISSZHANG A régi szép időkben Egy szép királyleány Aranyszőrű kecskéket Őrzött Tihany fokán. Sok kinccsel ért fel a nyáj, mely a hegyen legel. Még többel a leányka Szépsége ékivel. Szemének, éj hajának, Arcának párja nincs: Csak rózsabimbó ajakán Van néma bús bilincs. Adj szép leány, a nyájadból Egy csésze friss tejet Beteg fiam számára. S megoldom nyelvedet. Szólt Balaton tündére, Az ősz hullámkirály, Ajkáról térdig érvén A hófehér szakáll. Adott tejet fiának A szép királyleány. S a szót a víz királya Megoldotta ajakán. S csengőbb lőn szép ezüstnél, A méznél édesebb A szép leány beszéde: Meggyógyult a beteg. De büszkeség kapá meg A leánykát a vad negéd, Hallván, mi szép, mi bájos Most ajkán a beszéd. Mint pénzfukar kincsével Bánt nyelve bájival; Nem zenge csak magának E csattogányi dal. Isten dicsőségére Ímeg nem nyitotta azt, Szegénynek panaszára Nem zenge lágy vigaszt. Testvérnek és barátnak I rigyen zárta be, Az esdő szerelemnek Nem nyílt meg kőszivel. Amily hamar megnyerte Sok ifjunak szivét, A rózsaláncot gőge Oly rögtön tépte szét. Csak egyet vitt sírjába A mélyebb érezet: Fiát a tókirálynak, Ki érte elepedt. Az aranyszőrű nyájnak Tejéből itt szegény Bűvös varázsszerelmet, Mely méreg lett szivén. A tónak ősz királya Haragra gyult ezért, A bérctől a leányra S a nyájra átkot kért. A bérc tüzet bocsátott, Sziklája mind kigyult; Három nap, három éj, mint Ítélet napja dúlt. A nyáj a Balatonba Rohant, de bennveszett - A tó máig is kihányja A kecskekörmöket. A lányt pedig örökre Bűbáj kötötte meg, Foglyául tartá máig, Ki tudja, mely üreg? Szemmel nem látja senki, Kézzel nem fogható - De bárki megszólítja, Visszhangja hallható. Mert büntetésül mondta A tündér átka ki: Hogy nyelvével lakoljon, Mellyel vétett neki. S ki csengő szép szavával, Kevélyen visszaélt, Istennel és emberrel Negédből nem beszélt: Most - bárki szóljon hozzá Bár gazdag és szegény: Felelni köteles rá E bércek tetején. UNIO Kimondatott, kimondatott végtére, A rég epedt, a hőn várt égi szó; Egygyé lőn a magyar hazával Erdély, Kimondatott a szent szó: unio! Oh ne szakadj meg szív e pillanatban, Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van! Mióta a világteremtő "légyen"-t Kimondta isten s lett e szép világ, Nem monda senki e földön nagyobb szót, Mint ők, kik e szent szót elharsogák; Megszűletett e föld a "légyen" szóra, Testvérré forrt, egygyé az «unióra.» Magunk valánk a nagy kerek világon Két árva, idegenek közepett; Erdély, miként a pásztortűz az éjben, Mi a világtengerben kis sziget; Láttuk szünetlen egymást és epedtünk, De karjainkkal egymást el nem értük! Ölelve tartjuk végre mostan egymást, Ajk ajkon csügg, sziven dobog szivünk; Nem puszta vágy többé, nem kétes álom, Hogy ujra egymásé s egygyé leszünk. Kitelt a türés s távollét határa, Egyek vagyunk, egy test s vér valahára! Mint esküvője szent pillanatában Áll szép arájával a vőlegény, Állunk egymással boldog ölelésben Két honnak egygyé lett oltárkövén; Mint két kebelnek egy sziv dobbanása, Magyarhon s Erdély egybeolvadása. Dobogj, dobogj szív, hangos dobogásod A szeretetnek legszentebb dala; Lobogj, lobogj testvériségnek lángja, Sugárod a szabadság hajnala! Isten van e lángoknak szikrájában, Mint volt Horéb hegyén a csipkelángban. Te vagy e lángban, te vagy e jelekben, Oh magyaroknak védő Istene! Ki ezredéven át megvédted e hont A vésznek és ármánynak ellene! Megismerünk, mert kebelünkben érzünk, Mert benned volt, van és leszen reményünk! Légy üdvözölve ujjászületésünk Előpostája, rég várt égi szó! Magyarország s Erdély egyesülése, Légy üdvözölt, váltságunk, Unio! Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe... Hol az erő, mely ujra ketté tépje? Garay János-szobor (Szekszárd)     0 komment , kategória:  Garai Gábor&János&Katalin   Régi képek Magyarországról   2017-07-20 20:30:41, csütörtök     RÉGI KÉPEK MAGYARORSZÁGRÓL Gyönyörű képeket őriznek Amerikában a régi Magyarországról Hatalmas és lenyűgöző magyar anyaggal rendelkezik a washingtoni Library of Congress, vagyis a Kongresszusi Könyvtár. Ez hazánkon kívül a legnagyobb hungarika gyűjtemény. Az egyik legérdekesebb a gyűjteményben az a temérdek régi fotó és képeslap, amelyen az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Trianon előtti Magyarország városai, tájai láthatók. Kiválogattunk néhány gyönyörű képet ehhez az összeállításhoz. Debrecen, a Fő utca a piaccal Esztergom Herkulesfürdő Kassa A Nagykörút Budapesten a régi Nemzeti Színházzal és a New York palotával Margitsziget Miskolc a Monarchia idején Nagyszeben Nagyvárad Ilyen volt a Várbazár Kilátás a budai Várból a Ferenc József hídra - a mai Szabadság hídra Visegrád a 19. század végén Ízelítő a fotókból: piac, kilátás a Parlamentre, szőlős Erre a linkre Link kattintva tudsz böngészni a régi képeslapok és fotók között. Érdemes az austro-hungary és austro-hungarian keresőkifejezéseket használni. Tetszett az összeállítás? Ajánld másoknak is! Forrás: www.szeretlekmagyarorszag.hu Link Szép estét Budapest, szép estét Magyarország!     0 komment , kategória:  Világjárók        1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28  2017. Július Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas   1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31   Blog kereső Bejegyzések ma: 0 db bejegyzés e hónap: 28 db bejegyzés e év: 360 db bejegyzés Összes: 4943 db bejegyzés Kategóriák   Általános (20) Belső kör (0) Család (22) Munka (15) Haverok (0) Iskola (20) Ábrányi Emil (4) Adamis Anna (1) Ady Endre (16) Ágai Ágnes (1) Agytorna (29) Albert Einstein (1) Alföldi Géza (2) Alhana (1) Ambrus Magdolna (1) Andók Veronika ( (1) Andróczky Lászlóné (3) Antoine de Saint-Exupery (3) Anyák napja - gyermeknap (33) Áprily Lajos (3) Arany János (11) Arany Viktor (1) Arany-Tóth Katalin (1) Aranyosi Ervin (19) Artai Zsuzsanna (2) Árvai Attila & Emil (3) Átyim Lászlóné (1) B. B. Nala (1) B. Huszta Irén (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (5) Bagi Tibor (1) Bajza József (1) Baktai Faragó Aranka (2) Balassi Bálint (1) Balázs Béla (1) Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2) Bálintffy Etelka (1) Balla Zsuzsanna (2) Balogh József (2) Baranyai Mária (1) Baranyi Ferenc (2) Barsy Irma (2) Bartalis János (1) Bartis Ferenc (2) Bartos Erika (2) Bella István (1) Bencze Marianna (1) Benedek Elek (3) Berde Mária (1) Bertók László (1) Berzsenyi Dániel (1) Bíró Melinda (1) Birtalan Ferenc (1) Boda Magdolna (1) Bódás János (2) Bodnár Éva (3) Bodó János (1) Bodor Aladár (1) Bodré Anikó (1) Bogár Lilla (1) Bogdán András & Bogdán László (2) Bognár Barnabás (1) Bonifert Ádám (1) Buda Ferenc (1) Budai Zolka (1) Bulvár (52) Bölcsességek és gondolatok. (146) Börzsönyi Erika (1) Coelho Paulo (1) Csabai Andrea (1) Csabai Lajos (2) Csapó Lajos (2) Csatári Édua Éva (1) Cseffán Zsolt (2) Cseke Erika (1) Cseppely Zsuzsanna (1) Cserényi Zsuzsanna (1) Csiki András (1) Csitáry-Hock Tamás (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csoóri Sándor (1) Csorba Győző (1) Csukás István (1) Csuray Zsófia (1) Czóbel Minka (1) Dáma Lovag Erdős Anna (1) Dapsy Gizella (1) Darvas Szilárd (0) Darvas Szilárd (1) Deák Erika (2) Devecseri Gábor (1) Dévényi Erika (3) Dienes Eszter (1) Dobos Hajnal (1) Dobrosi Andrea (1) Dobszai Károly (2) Dóczi Lajos (1) Domahidi Klára (1) Domonkos Jolán (1) Donászy Magda (2) Dorys May (0) Dr. Gyökössy Endre (2) Dsida Jenő (7) Duduj Szilvia (1) Dugasz István (2) Dutka Ákos (2) Dylan D Tides (1) Ecsedi Éva (1) Egészségünk érdekében... (148) Egyed Emese (1) Elekes Tímea Izabella (1) Életképek (100) Életmód (92) Endrődi Sándor (1) Erdei Éva (1) Erdélyi József (1) Erdős Olga /Luna Piena/ (2) Erdős Renée (1) Eszenyi Matula István (1) Évszakok (124) Falcsik Mari (1) Falu Tamás (1) Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6) Fáy Ferenc (1) Fazekas István (1) Fazekas Miklós (1) Fecske Csaba (2) Fehér Miklós (1) Fekete Lajos (1) Fellner Isrván (1) Fenyő László (1) Ferenczi Csilla (1) Fésűs Éva (2) Ficzura Ferenc (1) Film - színház (54) Flammerné Molnár Edit (1) Fodor Ákos& Emese&József (2) Fonyó Tamás (3) Fortune Brana (2) Fuchs Éva (1) Füle Lajos (6) Földeáki-Horváth Anna (1) Gabriel Garcia Márquez (4) Gál Éva Emese & János (2) Galyasi Miklós (1) Gámenczy Eduárd (1) Garai Gábor&János&Katalin (3) Gárdonyi Géza (6) Gaudi Éva Molly (1) Gebhardt Nóra (3) Geisz László (2) Gere Irén (1) Gergely Ágnes & István (2) Gligorics Teréz (3) Goethe (5) Gősi Vali (1) Grigó Zoltán (1) Gulyás Pál (1) Gutási Éva (1) Gyimóthy Gábor (2) Gyóni Géza (2) Győrfi-Deák Éva (3) Gyulai Pál (5) Gyurkovics Tibor (2) Gyöngy (1) Gyönyörű virágok&idézetek (37) György László (2) H. Kohut Katalin (1) H.Gábor Erzsébet (0) Hajas György (1) Hajdú Levente (1) Hajdu Mária&Saci (2) Hajnal Anna (2) Hámori István Péter & Zsóka (2) Hamvas Béla (1) Hamza Anikó (2) Harcos Katalin (4) Hatos Márta (1) Havas Éva (1) Hazafias versek (18) Hazánk - otthonunk (181) Heine (3) Heiner Ágnes (1) Héja (1) Helen Bereg (3) Helena (1) Heltai Jenő (10) Hemingway (2) Hepp Béla (1) Hervay Gizella (1) Híres emberek-jeles napok-évfo (154) Hirth Éva (1) Hóbor Hajnalka (1) Hock Éva Etelka (1) Hollósy-Tóth Klára (1) Horváth Ilona & Horváth István (2) Horváth M. Zsuzsanna (1) Horváth Piroska (1) Horváth Tóth Éva (1) Hosszú Bettina (1) Humor (246) Húsvét - Pünkösd (34) Idézetek birodalma (149) Ignotus (1) Ilianne (2) Illés Judit & Gábor (2) Illyés Gyula (2) Imre Flóra (1) Irodalom - Próza (105) Ismeretlen szerzők (1) Jagos István (1) Jakos Kata (1) Jatzkó Béla (1) Jékely Zoltán (1) Jobbágy Károly (2) Jókai Mór (4) Jolie Taylor (1) Jónás Tamás (1) Jószay Magdolna (1) József Attila (9) Juhász Gyula (6) Juhász Magda & Juhász Szilvia (3) Juhászné Bérces Anikó (2) K. László Szilvia (1) Kacsa Zsóka (2) Kaffka Margit (1) Káli László (1) Kálnoky László (1) Kamarás Klára (2) Kamenitzky Antal (1) Kányádi Sándor (2) Karácsony - Újév (76) Karai Gábor (1) Karinthy Frigyes (4) Károlyi Ami (1) Kárpáti Tibor (1) Kassák Lajos (1) Kaszás Zoltán (1) Katerina Forest (1) Katona Bálint & Andrea (3) Katona József (1) Kecskés Beatrix (2) Kelemen Évi (1) Keller Boglárka (1) Kerecsényi Éva (1) Kerekes László (1) Kereszti Hajnalka (1) Keresztury Dezső (1) Kerner Mariann (1) Kertünk - házunk - otthonunk (53) Kijacsek Erzsébet (2) Kincses Zoltán (2) KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6) Kocsis Dániel (1) Koltay Gergely (6) Komáromi János (2) Komjáthy Jenő (2) Komróczki Zoltán (0) Konda Bartal Piroska (2) Kondra Katalin (1) Koós Attila (2) Koosán Ildikó (1) Kormányos Sándor (1) Koszpek Ferenc (1) Kosztolányi Dezső (7) Kotsy Krisztina (1) Kovács Daniela & Anikó & Erika (4) Kun Magdolna (4) Kustra Ferenc (1) Kölcsey Ferenc (4) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (1) Lady Moon (1) Lampert Géza (1) Lányi Sarolta (2) Laren Dorr (2) László Andrea, & Ilona, &Noémi (3) László Ilona (1) Lelkem szirmai (74) Lengyel Jolán (2) Lengyel Károly (1) Lesznai Anna (1) Lévay József&Lévay László (3) Ligeti Éva (2) Linda Dillow (1) Lindák Mihály (1) Linn Márton (1) Lippai Marianna (1) Lithvay Viktória (1) Lőrinczi L. Anna (1) Losonci Léna (2) Lupsánné Kovács Eta (2) Lys Noir (1) Lyza (1) M. Laurens (1) Maczkó Edit (1) Madách Imre (2) Magyar sorsot - magyar kézbe! (88) Major Gabriella&Majoros Gabrie (2) Majtényi Erik (1) Majthényi Flóra (2) Márai Sándor (7) Mardi Miriam (1) Marschalkó Lajos (1) Marton Pál (2) Maryam /Moldován Mné (1) Maszong József (1) Máté Péter (2) Matos Maja (1) Mécs László (1) Média (432) Meggyesi Éva (1) Mentovics Éva (2) Metzger Zsuzsanna (1) Mikodi Bianka (1) Minden, ami szép (8) Mindenszentek, halottak napja (10) Mirian (2) Monok Zsuzsanna (1) Móra Ferenc (4) Móra László (3) Moretti Gemma (1) Móricz Eszter (1) Művészet (60) Müller Péter (2) Mysty Kata (1) N. (0) Nadányi Zoltán (1) Nagy István Attila & Bálint (3) Nagy Krisztina (1) Nagy László & Ilona (4) Nemes Nagy Ágnes (1) Némethné Mohácsi Bernadett (1) Nemzeti ünnep (61) Névnap- szülinap (48) Nőnapra & Farsang (10) Nyakó Zita (1) O, Ó (0) Ó. Kovács Ibolya (1) Oláh Gábor (1) OMNYE (58) Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3) Őri István (3) Orosz költők (3) Orth László (3) Osho (4) P. Geraldy (1) P. Pálffy Julianna (1) P. Tóth Irén (1) Pajzán történetek&mondák (46) Palágyi Lajos (1) Pálvölgyi Attiláné (1) Papp Váry Elemérné (2) Pásztor Piroska & Klaudia (2) Paudits Zoltán (1) Paula S. Tizzis (1) Pecznyík Pál (2) Pej Erika (1) Pénzár Miklós Csaba (1) Péter Erika (1) Pethes Mária (1) Petőfi Sándor (13) Pilinszky János (2) Piszár Éva (1) Pogány Zoltán (1) Politika (24) Poller Ildikó (3) Popper Péter (2) Pósa Lajos (11) Posztós Lenke (1) Prohászka Ottokár (1) Puskin (3) Rab Zsuzsa (1) Rabindranath Tagore (1) Radnóti Miklós (4) Rajki Miklós (3) Rajzó Eszter (1) Rasztik Edit Emese (1) Ratkó József (1) Reichard Piroska (1) Rejtő Jenő (2) Reményik Sándor (25) Reviczky Gyula (3) Riersch Zoltán (1) Romhányi a Rímhányó (1) Rónay György (1) Rózsa Amarilla (1) Rudnyánszky Gyula (1) S. Farkas Zsuzsanna (1) Sajó Sándor (6) Sándor Gyula (2) Sango Villagren (1) Sárándí Szilvia (1) Sárhelyi Erika (2) Sarkadi Sándor (1) Sárközi György (2) Sarlós Erzsébet (1) Scheffer János (1) Schrenk Éva (1) Schvalm Rózsa (1) Schwartz Léda (1) Serfőző Attila (1) Shakespeare (1) Shelley (2) Sík Sándor (2) Siklós József (1) Simon Ágnes & István (2) Simonyi Imre (1) Sipos Julianna (1) Sohonyai Attila (1) Somlyó Zoltán&Somlyó György (3) Somogyváry Gyula (3) Sonkoly Éva (1) Soóky Melinda (1) Sport (89) Steph McGrieff (2) Süssünk - Főzzünk (13) Szabados István (3) Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3) Szabó Kila Margit (1) Szabó Lőrinc (3) Szabó Magda (1) Szabolcsi Erzsébet (1) Szabolcska MIhály (1) Szádeczky-Kardoss György (1) Szakáli Anna (1) Szalai Fruzsina (1) Szász Károly (1) Szatmári Delina (1) Szebenyi Judit (3) Szécsi Margit (1) Szeicz János dr. (2) Székely János (1) Szeleczky Zita (3) Széles Kinga (1) Szemlér Ferenc (1) Szent Gály Kata (1) Szentirmai Jenő (2) Szép Ernő (3) Szép versek és idézetek (85) Szépek szépei (21) Szerencsés János & Tünde (2) Szilágyi Anita&Viktória (2) Szilágyi Domokos (1) Szilágyi Hajnalka (1) Szilas Ildikó (1) Szilveszter Levente (2) Szőke István Attila (3) Szőllösi Dávid (0) Szőnyi Bartalos Mária (1) Szuhanics Albert (6) T. Fiser Ildikó (1) Takács Dezső (1) Tamás István (2) Tánczos Katalin (2) Tarsoly Beke Tamás (1) Tasnádi Bernadett (1) Tatiosz (1) Taygate (4) Telekes Béla (1) Természet (27) Thalis Silvenier (1) Tobai Rózsa (1) Tóbiás Tünde (1) Tokaji Márton (2) Tompa Mihály (2) Torday Teodóra (2) Torma Judit (1) Tormay Cécile (1) Tornay András (2) Tóth Anett, Juli, Julianna (3) Tóth Árpád (5) Tóth Attila & János (3) Tragédiák - katasztrófák (158) Tudod-e? (17) Tudomány - technika (67) Túri A. Zsuzsa (1) Túrmezei Erzsébet (3) Turza Sándor (0) Törő Zsóka (1) Történelem (169) Ujvári Lajos (2) Utassy József (1) V. Hugó (2) Váci Mihály (2) Vajda János (4) Vallás (81) Válóczy Szilvia (1) Vámosi Nóra (1) Varga János Veniam (1) Varga József (1) Varga Patrícia & Gyula (1) Vargáné Éva (1) Vargha Gyula (1) Varjú Zoltán (2) Várnai Zseni (8) Varró Dániel (1) Varró Dániel (2) Vas István (1) Vasas Mihály (1) Vázsonyi Judit (1) Végh Mária (1) Venyercsán László (1) Vesze László (1) Vészi Endre (1) Víg Éva (1) Világirodalom (19) Világirodalom (5) Világjárók (219) Virág Aliz (1) Vitó Zoltán (1) Vogelweide (2) Vona Erzsébet Cecilia (2) Vörös judit (2) Vörösmarty Mihály (3) Wass Albert (75) Weöres Sándor (4) Z, Zs (0) Z. Konkoly Juci (1) Zágorec-Csuka Judit (1) Zagyi G. Ilona (1) Zas Lóránt (2) Zelk Zoltán (2) Zene, zene, zene... (123) Zeneszöveg (21) Zimonyi Zita (1) Zsefy Zsanett (3) Zsigai Klára (1) Zsóka Mariann (1) Örökzöld dallamok (40) Keresés   bejegyzések címeiben bejegyzésekben Archívum   2024. november (13) 2024. október (16) 2024. szeptember (12) 2024. augusztus (13) 2024. július (14) 2024. június (12) 2024. május (12) 2024. április (15) 2024. március (22) 2024. február (21) 2024. január (27) 2023. december (21) 2023. november (19) 2023. október (21) 2023. szeptember (15) 2023. augusztus (16) 2023. július (18) 2023. június (22) 2023. május (24) 2023. április (21) 2023. március (19) 2023. február (24) 2023. január (30) 2022. december (25) 2022. november (28) 2022. október (18) 2022. szeptember (28) 2022. augusztus (21) 2022. július (19) 2022. június (19) 2022. május (24) 2022. április (12) 2022. március (12) 2022. február (11) 2022. január (10) 2021. december (11) 2021. november (12) 2021. október (19) 2021. szeptember (36) 2021. augusztus (32) 2021. július (37) 2021. június (26) 2021. május (25) 2021. április (36) 2021. március (34) 2021. február (29) 2021. január (23) 2020. december (19) 2020. november (24) 2020. október (30) 2020. szeptember (16) 2020. augusztus (16) 2020. július (23) 2020. június (24) 2020. május (26) 2020. április (26) 2020. március (27) 2020. február (21) 2020. január (24) 2019. december (20) 2019. november (22) 2019. október (17) 2019. szeptember (22) 2019. augusztus (21) 2019. július (18) 2019. június (17) 2019. május (12) 2019. április (9) 2019. március (26) 2019. február (33) 2019. január (36) 2018. december (45) 2018. november (22) 2018. október (29) 2018. szeptember (25) 2018. augusztus (21) 2018. július (24) 2018. június (20) 2018. május (24) 2018. április (17) 2018. március (21) 2018. február (33) 2018. január (34) 2017. december (25) 2017. november (31) 2017. október (32) 2017. szeptember (35) 2017. augusztus (25) 2017. július (28) 2017. június (26) 2017. május (25) 2017. április (31) 2017. március (29) 2017. február (38) 2017. január (35) 2016. december (33) 2016. november (17) 2016. október (44) 2016. szeptember (31) 2016. augusztus (24) 2016. július (29) 2016. június (25) 2016. május (35) 2016. április (33) 2016. március (37) 2016. február (44) 2016. január (63) 2015. december (50) 2015. november (40) 2015. október (59) 2015. szeptember (47) 2015. augusztus (25) 2015. július (40) 2015. június (11) 2015. május (24) 2015. április (28) 2015. március (31) 2015. február (41) 2015. január (73) 2014. december (36) 2014. november (24) 2014. október (18) 2014. szeptember (12) 2014. augusztus (12) 2014. július (33) 2014. június (23) 2014. május (14) 2014. április (42) 2014. március (34) 2014. február (27) 2014. január (33) 2013. december (32) 2013. november (25) 2013. október (29) 2013. szeptember (29) 2013. augusztus (22) 2013. július (23) 2013. június (22) 2013. május (39) 2013. április (42) 2013. március (33) 2013. február (18) 2013. január (29) 2012. december (30) 2012. november (40) 2012. október (30) 2012. szeptember (31) 2012. augusztus (28) 2012. július (19) 2012. június (19) 2012. május (16) 2012. április (25) 2012. március (20) 2012. február (29) 2012. január (53) 2011. december (25) 2011. november (36) 2011. október (24) 2011. szeptember (27) 2011. augusztus (22) 2011. július (20) 2011. június (23) 2011. május (24) 2011. április (38) 2011. március (54) 2011. február (70) 2011. január (72) 2010. december (60) 2010. november (73) 2010. október (57) 2010. szeptember (47) 2010. augusztus (54) 2010. július (70) 2010. június (56) 2010. május (24) 2010. április (8) Látogatók száma   Ma: 887 e Hét: 6965 e Hónap: 25083 e Év: 667785 Szótár   Angol     >>>     Magyar Magyar  >>>     Angol Német   >>>     Magyar Magyar  >>>     Német Francia  >>>    Magyar Magyar  >>>    Francia Latin       >>>    Magyar Magyar   >>>    Latin Olasz       >>>    Magyar Magyar   >>>    Olasz teljes egyezés szó eleji egyezés szó végi egyezés bármilyen egyezés

Blogok, Szótár, © 2002-2024 TVN.HU Kft.