Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Simon Ágnes
  2018-03-31 11:45:38, szombat
 
 







SIMON ÁGNES


Simon Ágnes ( Eger 19... május 7 - )


Kora gyermekkorom óta lételemem az írás, már általános iskolában is farigcsáltam kezdetleges rímekkel átszőtt kis szösszeneteket.
Középiskolában jóval sűrűbben - és akkor már tudatosan - fordultam a vers, a ritmika, a szavakkal való játékok elbűvölő varázsához.
Igazán azonban fiatal felnőttkorom első szerelmei, csalódásai, lelkemet megérintő eseményei voltak azok, amelyek komolyabb írásokra késztettek.
A versírás felnőtt fejjel forrt ki bennem teljesen, amely most már óhatatlanul átszövi életemet, mindennapjaimat.

Verseimet gyakran fűszerezi humor, néhol fanyar meglátások, akadnak indulattól, de éppúgy szenvedélytől fűtött alkotásaim is.

Ennél a néhány sornál azonban jóval többet mond az 'Áldás vagy átok' című versem

http://www.alliteracio.gportal.hu/gindex.php?pg=29387653&postid=9779,

amely pontosan az útkeresésemről, (költői) sorsom fürkészéséről szól.

A választ talán soha nem tudom meg, ennek ellenére én továbbra is ÍROK, mert hitem és meggyőződésem, hogy akinek egyszer különleges tollat adott a kezébe a teremtő, annak a papírra vetett gondolatai is különlegesek lesznek.

S ha mindezek túlmutatnak a saját örömszerzésen és másoknak is élményt nyújtanak,
akkor már megérte.

/Simon Ágnes, Dunaföldvár/



Simon Ágnes versei, dalai
"SZENVEDÉLYEK RABSÁGÁBAN"


Link


Link

Link










AZ ANGYALOKHOZ


Angyalaim!
Hiszem, vagytok.
Tudom, léteztek.
Lépteim vigyázzátok
Lelkemet simítjátok
Életem megáldjátok.

Tudom, vagytok.
Hiszem, léteztek.
Gyarló földi botlásaim
Jó irányba terelitek
Őrzitek szeretteimet


S bár nem tudom nevetek,
De már minden nap
Száll az égbe
KÖSZÖNETEM felétek!

Angyalaim!
Szívembe szeretet költözött
Lelkem bársonyba öltözött
Mert tudom, vagytok!
S ez az én örök
HÁLA-IMÁM most hozzátok-










ÁBRÁND


Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet,
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekbe fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk -

Sivár, nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat.

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be: az állandó remény,
A tiszta, éltető, igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan örök szerelem!







AZ ÁLMODHOZ


Már az első nap megégetett
fényes tüzes szemed
Tudom, hogy nem lehetek
soha én a tied
Szeretni forrón
Álom marad csupán
De illatod nyomát
őrzi még a szobám

Sorsunkat nem
kötheti össze semmi
Nem akarok beléd
szerelmes lenni
Tiltott csókot
nem adhatok neked
Szívünkön így is
mélyek már a sebek
Egyedül álmodban
lehetek csak veled
Ne fájjon, így is szép
ha valaki "csak" szeret







BABAKÖSZÖNTŐ


Szeretettel köszöntelek te édes kicsi csöppség,
Életedet kísérje áldás és egészség!
Szüleidnek te légy a fény, életük aranya,
Mosolyod legyen napjaik csillaga!







ÁLDÁS VAGY ÁTOK?


Áldom, és átkozom
"költői vénám"
és vérátömlesztésért
könyörgök némán
menthetetlenül,
míg lényegem rímtelen
rigmusokba szenderül

Ki, vagy Mi
tette ezt énvelem?
Néhány kóborló
őssejtnyi gén-elem?
Apám? Kinek halála
után is írt
anyám verseket?

(nem voltam én, csak
Szenvedő -
Olvasni
Szerető kisgyerek)

Már nem emlékszem
mikor viszkettek föl
először golyóstollaim
hogy szándékosan vakarjam
egy kék füzetbe égővörös
bárányhimlős gondolataim

A Tudás! Nagy kincs!
De jobb ha nem tudom
mit hoz vagy mit
visz el tőlem
tegnapban megnyílt
holnapom -







DALOCSKA ÚJSZÜLÖTT UNOKÁMHOZ


Bőröd bársony
bársony alabástrom
Körmöd gyöngyház
gyöngyházfényű álom

Hajad puha
puha fényű lágyság
Füled parány
parányi imádság

Ajkad málna
málnaszínű szirom
Orrod pisze
pisze-puszis cirom

Szemed gyémánt
gyémántos ragyogás
Benne világ
világnyi lobbanás

Léted fátyol
fátyolból szőtt varázs
Jövőd titok
titokzatos parázs

Szívem remeg
remegteti sóhaj
Légy a Remény!
reménységes óhaj

Légy virágunk
Vivien, violám,
Virágzó kertünk
Bimbónyi unokám!







DÚDOLÓ


Álmomban is ölellek
Két karommal ringatva
Álomszépen szeretlek
Álomnótát dúdolva

Mindig szeretni fogom
a mosolyodat
Mindig kívánom majd
a csóklaidat

Mindig vágyom tüzes
ölelésed
Szerelmem örökké
égni fog érted







EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEIHEZ


A vászon.
A szűz.
A hótiszta.
Színes gondolatokra várva
Szekrény-álmát alussza.
Sötétben lapul. Álmában
Tudja, testén majd
Titok-csoda alakul.

Várja hű szeretőjét.
A karcsú, fa-derekú ecset
Büszkén feszít -mint egy mecset
Mint égbe nyúló varázspálca -
Éhesen, tápláló olajra vágyva
Sűrű, illatos, színes mézre
Egy oltalmazó kézre
Mely szereti, mely
Ébredező arájához vezeti

Selymes sörényét megrázva
Színcsókokba alászállva
Feszíti szerelmét
Kín-kedves keretre
S nászuk nyomán
Vajúdni kezd a harmónia
A megfogant gondolatok
Életre kelt gyermeke.

Az újszülöttet
Emberek szeme kereszteli
Míg szülei alázattal
Fejet hajtanak neki.







EGY ÉV


Egy év. Csupán csak egy év
Mióta fázós szívembe költözött
A forró Boldogság vendég
Beköltözött s marasztaltam
Csókjaimmal dajkálgattam
Ritka kincsként tenyerembe zártam
Ezer éve csakis őrá vártam

Kedvesemet, ki lett azóta társam
Ki teljesíti minden bohó vágyam
Ki osztja velem asztalát, ágyát
Kinek óvón lesem minden álmát
Kinek köszönhetem újfényű életemet
Köszönhetem az elmúlt egy évemet
S köszönhetek mindent, mit szavakkal
Kifejezni fényévekben sem lehet -

Már nem számolom napokban
S Földi időben a Lényeget
Minden pillanatban áldom
Hogy vele élhetek!

/2005/







ELLENTÉTEK VONZÁSÁBAN


Só és cukor. Tűz és víz.
Torkomat fojtogató könnyes íz.
Mi ez a hajnali vízió?
Valami ambivalens kvíz?
Miért feszít fájó, furcsa érzés?
(mert a "nekem nyóc"
soha nem lesz tíz?)

Miért nem vibrál bennem
racionális értelem?
Miért győz le mindig
a túlcsorduló érzelem?
Érzékenységemet hova rejtsem
hogy ne kerekded, hanem kocka
legyen minden sejtem?

S mit tegyek, ha lényemnek ez
fizikailag idegen lételem?
Alattomosan fészkel belém
Egy szürke szárnyú félelem
Hessegetem, sírva hívom
tudatom madárijesztőjét
Széttárt csontkarján
elfojtott gondolataim lógnak
szakadt rongyként
Szélcsendben vihart
kavar a Semmi
Nem akarok szomorú
néma bábu lenni...

Lennék inkább vidám erdő
fenn az éltes hegyen,
Vagy erdő fölött csacska felhő
széltelen, szertelen
Vagy vagyok tán
én magam a hegy?
Kinek zöld lombokba borul
békés álma
de jaj, gyomrában émelyeg
a megolvadt magma
A kitörni készülő tartalom
s robbanásra kész a féktelen
törvényszerű hatalom!

A Természet, ha pusztít is, ám
tisztít, megkönnyebbít
küzdeni ellene nem lehet
S az ülepedő hamu alatt
nem látom a lényeget
Ujjaim közt lágyan hulló
halott pernye lepereg
Reménykedő tenyeremmel
cirógatok köveket

Ó, hová lett a szép
bölcs hegynek
nyugodalmas bája?
Felvajúdott könnyeiből
miért lett kihűlt láva?
Forrong bennem, szorít
minden ki nem mondott szó...
Keserű és émelyítő
mint kávéban a só...

Mondd, mi ez a megfoghatatlan
erő benned, amitől melletted
néha porszemnek érzem magam?
Vagy más dimenziókra van
programozva agyam?
Miért vergődöm csukott szájjal,
csatát mért nem vívok?
Fúló hangom miért nem zengő,
ha visszajelzést hívok?

Tudom, hogy tanulnom
kell még téged
Tudom, hogy hiányod
elemészt, megéget
Tudom, hogy sóhajomat
álmodban is érzed...
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad
mondd ki bátran!
- és sosem látod könnyem-

2006.







ÉDESEM HIÁNYZOL!


Hiányolom a reggeli
kávéízű csókjaidat
Hiányolom a doromboló
kandúr-hozzámbújásodat

Hiányolom bajszod
huncut csiklandását
Becéző tenyered
pajzán simítását

Hiányolom szemed
hajnal-szikra-szépét
Hiányolom tested
én mellettem létét

Hiányolom mindennapi
kedves mosolyodat
Fülembe suttogó
kedves szavaidat...

Tudom, sokan megírták már
Hasonló gondolataikat,
De Téged ÍGY, ennyire,
Csak én hiányollak!











AZ ÉJSZAKA


Az éjszaka
Melyben közös bűneink vajúdása
Gyötrő kínok között
Megbocsátást szült
S a sötétség
A sötétség jótékony fátyola
Ráborult remegő testünkre
Keserű perceket feledtetve
Csókoltunk egymásba életet
Szeretve őrjöngő vágyainkat
Szabad útjára engedve
Egymást tépve, együtt sikoltva
A sorstól mindent kikövetelve
Mindenséget elsöprő
Gyönyörökkel gyilkoltuk meg
Őrült szenvedéseinket

S az éjszaka
Az éjszaka csendes bánata
Békésen bocsátotta útjára
Megnyugvó lelkünket
Míg a pirkadat,
A pirkadat gyengéd mámora
Össze nem kötött minket.







ÉLET-VONAT


Jegyünket nem váltottuk meg,
ajándékba kaptuk,
egy lehetőség-ablakon át
kezünkbe tette valaki,
s mi elfogadtuk.

Nem kérdeztük hány fényévre szól,
csak elindultunk,
bizakodva, ártatlanul,
Rácsodálva vonatunkra
mely elénk tornyosult
Hatalmas mozdonyában
láthatatlan masiniszta
döntött és indított
Rándult a vonat, sípolt, kattant,
Felültünk rá, nincs leszállás -
Isten tudja, hol talál ránk
az első, és hol,
az utolsó állomás.

Ritmikus robogások között
láttunk ezernyi megállót
kicsit, nagyot, kopott várót
fényes peront,
pompás pályaudvarokat,
Újonnan-új utasokat,
jöttek, mentek, velünk voltak,
arrébb álltak, elpártoltak,
szerettek vagy meggyűlöltek,
Mégis, mégis valameddig
együtt voltunk, egy vonaton
Osztozkodtunk útvonalon,
szerelmeken, bánatokon

Nem volt monoton a lárma
Megtanultunk mindent és
gomolygó emlékeket hagytunk hátra
Sokszor egy-egy Ismeretlen
lett utunknak hű barátja...
S ha egy csöndes állomáson
halkan eltűnt mint egy álom, az
elrebbenő pillanatok miket együtt
éltünk végig, soha el nem feledhetők.

Vonatunk könyörtelen, nincs vele a
végtelen, szállít, röptet tova, nem vár
arra, ki vissza pont nem erre száll
- Kihalt a táj -
De annyira fáj,
ha valaki elmegy, még ha
oly szépen is int nekünk vissza
Homlokunkat az ablakra szorítva
sokáig nézzük...
lelkünkben örökre ott marad a nyoma -
S bár zokogva megyünk tova
(a hosszú út néha mostoha)
ám vigasztal a gondolat,
ha másik vonaton is, de
egyszer együtt érünk ODA.

S a nagy közös végállomáson
- hol nincs már nyüzsgés -
elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk
Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket
arcukon jóság-fény sugárzik
- nem voltunk potyautasok! -
Megérkeztünk.
Többet már nem fáradunk.
Ennyi.
Ennyi volt a közös utunk.

Régi-elmúlt útitársak
fénylelkével találkozunk
Jó lesz majd így -
földöntúli ölelésben
mindannyian felolvadunk.







ÉNEKEM - ÉNNEKEM


értéket találunk
ha önmagunkba látunk
lelkünk
selymesen vetett
ágyában béke-puha
gyöngykagykólóban
hálunk
külső borzadály
meg ne zavarja
fröccsenő sikoly
fel ne zavarja
álmunk
ne sírj, nevess,
rajta - rajta
szárnyaló életem
énekem hajtja
lángolok, megégek,
de nem fáj, hagyom -
rajta - rajta
zengd velem
diadal-dalom!







ÉREZTÉTEK MÁR?


Éreztétek már azt a remegő,
Óvó-védő féltést?
Azt a ki nem mondott,
Oly édes és oly kavaró érzést?
Azt a meghitt, lelkemnek-lelke -
csordultig-szeretetet?
Fátyolosodott már el
- minden ok nélkül
ha ránéztetek - a szemetek?

Láttátok abban önmagatok
Szunnyadó aggodalmát?
Sóvárogtátok-e tenyerének
Biztonságos nyugalmát
Az érintést, mely nappal is
Az éjszakák gyönyörét említi
(pedig csak homlokod forró
bánatát enyhíti, mint mikor
vad tájakon suhan a vonat
s vigaszul szemed behunyva idézel
bársonyos pillanatokat)?

Nyújtott-e már valaha is
Olyan csöndes békét,
Melyben megfürödve ma is áldod
Élted földi létét?
Találtál-e hamuszínű
Porba dobott gyöngyre?
Meghallottad, érted kiált
Minden elsírt könnye?
Felvetted és dédelgetted,
Ápolgattad fényét?
Meglelted és szemeiben
Megláttad a Lényét?

Gondoltad-e, nincsen élet
Ő élete nélkül?
Nincsen holnap, nincsen tovább,
Nincsen "majd" és "végül"
Nincsen álom, nincs valóság,
Nincsen semmi, SEMMI...
- édes isten, őnélküle
mivé tudnék lenni? -

*

Éreztétek már azt a remegő,
Óvó-védő féltést?
Azt a ki nem mondott,
Oly édes és oly kavaró érzést?
Azt a meghitt, lelkemnek-lelke -
csordultig-szeretetet?
Fátyolosodott már el
- minden ok nélkül
ha ránéztetek - a szemetek?

éreztétek már?







FÉNYVÁRÓ SOROK


Az agyam mint egy sötétkamra
Mintha ott bent már senki sem lakna
Ha kopognak nem nyitok ajtót
Átkozom és bénán tűröm ezt
A megsemmisítő depressziót

De lám kisütött a nap
Talán lesz még újfényű holnap
Távoli üzeneted még mindig várom
Ne maradj a szívemnek
Beteljesületlen álom!







HAGYMASZAGÚ ESTI MESE


Szellőztetek.
Hagymát. Szagot.
Pörköltet főzök
Nyitok ablakot
Lentről hangot hallok
Talán fagott...
S mint egy bűzös bár bajai
- fújd bébi! -
vélem hallani
esti mese brummogó
basszus hangjait
E hangszer dallamait...
Ablakom tárva.
Gyermeklelkem árva
jajai - mossál fogat! -
köpi a maci
s nyálcsurogva
vesznek csapba életem
Ételszagú könnysikolyai.










HALDOKLIK A NAGYMAMÁM


Haldoklik a nagymamám,
Könny áztatja arcom,
Összeszorul a torkom,
Elfullad a hangom

Azt mondták még vár valakit,
Azért nem tud menni,
Azért nem tud fáradt szíve
Végleg megpihenni

Elindultam összetörten
Lelkemben mély sebek
Úristen, hát én kellek még -
Nyugodt hogyan legyek?

Én voltam az életének
Első unokája,
Lényemnek ő anyja is volt,
Nemcsak nagymamája

Kiskoromban nevelgetett
Minden erejével,
Ha úgy kellett, óvott, védett
Mind a két kezével

Nehéz sorsát, majd` száz évét
Emelt fővel járta,
S nótázta hogy "Erdő szélén
nagy a zsivaj lárma..."

Most elfogyva kis csontvázként
Itt fekszik előttem,
Alig merem felkölteni:
- Mamikám! Megjöttem!

Rám emelte megfakult, de
Mégis tiszta kék szemét,
Perceken át megdermedve
Bámultam az íriszét

Kitágult a pupillája
Fejét felém fordítva,
Fájdalmamban könyörögtem
Némán, mégis ordítva:

- Mamikám, hát ki vagyok én?
Mondja már ki a nevem! -
Kicsi fejét simogattam,
S ő szorította a kezem.

Aztán csöndben "beszélgettünk",
Szavak nélkül, sokáig -
Még eldúdoltam régi dalát...
És zokogtam hazáig.







HA MÚLIK A SZERELEM


Keserű gyötrelem
Ha múlik a szerelem
Szűnik az érzelem
Nem értem sohasem

Hol van az ölelés
Meghalt a nevetés
Mért fáj ez énnekem
Ha múlik a szerelem

Szép volt a lángolás
Minden perc oly csodás
Nincs vigasz sohasem
ha múlik a szerelem

Jéggé vált a szíved
Süketté a füled
Üresek szavaid
Kihűltek csókjaid

Megtörtél bántottál
Ellöktél ártottál
Hegyeket bontottál
Mély sárba tiportál

Rámtör a félelem
Nem kellesz már nekem
Engedd el a kezem
Elmúlt a szerelem







HIÁNYZOL


Hiányod most már csaknem
Fizikai fájdalommal jár,
De nem bánom, mert
Nekem te lettél a Nyár,
S remélem, hogy az Ősz, a Tél
Szívemben majd ugyanúgy zenél,
Mint ahogyan a "Slágeren" -
Minden dal te vagy énnekem!







HOLDFÉNYFIÚNAK


Korán van. Csönd. Szerelem. Béke.
Egy kósza puha párnapihe libben fel a légbe.
Korán van. Szerelem. Ölelés. Mámor.
Varázsos nyilával gyönyört küld Ámor.
Nap nyílik. Ébredez. Vörösen izzik.
Szép kezed remegőn bőrömhöz siklik.
Megtalál. Megérint. Megsimít lágyan.
Fuvolás dalmadár énekli vágyam.
Korán van, lelkemben mégsincs késő álom,
Holddal jött páromat minden reggel várom.







HORDOZLAK MAG(AMBAN)


Testemben zsong
egy bódító ének
A hajnalban nékem
ajándékozott
Szerelmes sejtjeid
Még bennem mindig élnek
Boldogsággal tölt el e
Milliárdnyi mikronnyi lélek
Dajkálom őket,
És áldalak téged!







INDULOK FELÉD


Hozzád egy csodálatos út vezet,
Szebb mint a legszebb képzelet,
Melletted feledek bánatot, könnyeket
És mikor a karjaidba érkezek
Kristály-szerelem bódítja lelkemet
Szenvedélyed megnyitja lüktető ölemet,
Csókokkal lehelsz belém újfényű életet,
S én boldogan adom át lényemet teneked!







KARÁCSONYI KÉPESLAP


A házak ablakában távoli fények
Átölelik hóarcát a didergő télnek,
Csillagszóró szórja nevető sugarát,
Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.

Fenyőkből árad a reménység illata,
Bútok és gondotok ne legyen már soha!
Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:
Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!







KÓSTOLJ MEG


Tüzes és testes vagyok
Mint az Egri Bikavér,
Pár butykossal e jó nedű
Igen-igen sokat ér!

Minőségi, édes, finom,
Mint a ritka Medina:
Értő kézben megszelídül
S köddé lesz a kritika!

..Formám, mint a Vilmoskörte,
Érett, puha, zamatos,
Agyam kissé "ütődött",
De épp ez benne aranyos!

Hajam "napszítta" búzakalász,
Szememen dioptria csillog,
Magamon kacagok ha látom,
Tollamból hány metafora villog!







KÖSZÖNET AZ ANGYALOKNAK


Drága angyalaim
Köszönöm óvó
figyelmeteket
Köszönöm minden
védelmeteket
Köszönöm
segítségeteket
Áldom létezéseteket
S hogy vigyázzátok
gyarló életemet!







LÉLEK-LOBOGÁS


Lélek
Lobogás
Élet
Csobogás
Csókok
Csendülő
Násztánca

Lüktet
Remegőn
Rezdül
Epedőn
Csillag
Ragyogás
Átjárja

Bánat
Feledés
Fénylő
Nevetés
Párás
Pillanat
Nem moccan

Ábránd
Áhítat
Nem-várt
Alkonyat
Selymes
Gondolat
Megroppan







MÁR NEM OLYAN...


Már nem olyan
Már nem egészen
Ugyanaz a hangod
Már nem olyan
Már nem is
Szívből mondod

Valami történt
Valami nem jó
Valami más lett
Valami bánt:

Keserű percekkel
Tör rám a félelem
A saját bűneink
Zuhantak ránk

Már nem olyan
Már nem izzik fel
Semmi
Már nem olyan
Már nem is boldog
Senki







MÉLYPONTON


Hogyan mondjam el, hogy
Nincs mit mondanom
Hogyan mondjam el
Ha nem is akarom

Megfagyott kőszívem
Szorítja fájdalom
Csonkított testemben
Már nem is én lakom

Hogyan mondjam el, már
Nincs az a hatalom
Mely beszédre bírna
Hogy elmondjam bánatom

Kiürült életem
Megadón vállalom
Fénytelen sorsomat
Fáradtan hordozom.

Hogyan mondjam el, ó
Nem kell a szánalom
Meghalt a boldogság
Nincs már, csak rágalom

Ne jöjjön senki se
Ne hívjon senki se
Ne szóljon szentbeszéd
Nem kell a nagymise!

Szeretni nem tudok
A gyűlölet megkopott
Ilyen egy hálátlan
Aki "mindent" megkapott-

Selejt és rossz vagyok
Asszonyként csődhalom
Anyának éretlen
Gyereknek siralom

Hogyan mondjam el, hogy
Soha ne bántsatok
Higgyétek kicsit még
Jó vagyok. Jó vagyok.

Elmondom, elmondom
Csak hagyjatok, hagyjatok
Elmondom, elmondom
De IDŐT még adjatok -







MÉZÍZŰ CSÓKOK


Szemed szikrázó fénye
a szivárvány megannyi színe
körülölel és glóriába fon.
Aranyló méztől ékes
testemen a gyönyör édes sóhaja
Felrepít és magadhoz von.







MONOTON MOSOGATÁS MONOLÓG


Háziasszonyok! Kicsik és nagyok!
Kezdők, műkedvelők és haladók!
Szóljatok hozzám: Nektek is?
Nektek is ilyen istenséges áhítat
Ha megnyitjátok ama vízcsapot?
Tornyosodó lábosok halmaza
Hálával tölti el lelketek?!

- jajjistenem, segítsetek, segítsetek! -

Tányérokon titkos tétova tartalom
"Öblíts le. Fényesíts. Ott a púr. Jól tudom.
Tisztogass. Teremts újjá, s mosolyogj közben."
Könnyem az önsajnálattól zaftosan csöppen...
S e fentiek: Semmi! Lájtos porcelán-egyveleg!
(Örülök, ha fürdés közben egyikük sem reped)
De lááátom a vihogó zsííros edényeket!

- jajjistenem, segítsetek, segítsetek! -

Férfiak! Kicsi fiúk, s Nagyok!
Mosogatás terén ki a lobbanékony legény?
(Ó vajon van-e ilyen "szőkevicces regény")
Vagy szívetek szánalomból
szivacs mellet is lőn helyén?
Feleségtek, lányotok, mamátok, húgotok
Esdekelt hozzátok már ezügyben?
Suttogták-e fületekbe csendben:

- drága hímneműek segítsetek! (S minden rendben)







MEGEMLÉKEZÉS


Életed maga volt a szépség,
Az ég maga volt a kékség,
Halálod maga a fekete fájdalom,
Már csak a szürke földnek sírom
Kegyetlen bánatom







MÉLYPONTON


Hogyan mondjam el, hogy
Nincs mit mondanom
Hogyan mondjam el
Ha nem is akarom

Megfagyott kőszívem
Szorítja fájdalom
Csonkított testemben
Már nem is én lakom

Hogyan mondjam el, már
Nincs az a hatalom
Mely beszédre bírna
Hogy elmondjam bánatom

Kiürült életem
Megadón vállalom
Fénytelen sorsomat
Fáradtan hordozom.

Hogyan mondjam el, ó
Nem kell a szánalom
Meghalt a boldogság
Nincs már, csak rágalom

Ne jöjjön senki se
Ne hívjon senki se
Ne szóljon szentbeszéd
Nem kell a nagymise!

Szeretni nem tudok
A gyűlölet megkopott
Ilyen egy hálátlan
Aki "mindent" megkapott-

Selejt és rossz vagyok
Asszonyként csődhalom
Anyának éretlen
Gyereknek siralom

Hogyan mondjam el, hogy
Soha ne bántsatok
Higgyétek kicsit még
Jó vagyok. Jó vagyok.

Elmondom, elmondom
Csak hagyjatok, hagyjatok
Elmondom, elmondom
De IDŐT! még adjatok.







MI LESZ VELÜNK?


Beléptél az életembe
- én akartam -
Felkavart az érintésed
- én akartam -
Szenvedélyed megszédített
- ezt akartam?! -

A tűz fellobbant,
éget a láng
Perzselő büntetés
vár majd ránk
- nem ezt akartam! -

Ki kellene lépnem
El kellene futnom
Édesem
Engem tönkretesz
és megőrjít ez a
szerelem!







NEM HALLHATÓ DALLAMOK


Angyalok kórusa! Mit zúgtok fülemben?
Ne muzsikáljatok nekem. Hitetlen lettem.
Csinos a szárnyatok, pufók az orcátok,
Festett égkék szemetekben pokol tüzét látok
Gyertek le! Lépjetek! Tanuljatok járni
Hulljatok, essetek, nektek is fog fájni!
Nem vagyok káromló, istent most is félem
S míg soraimat írom, bocsánatát kérem

Ó nem erről szól a nóta, ez nem egy templomi óda
Nem önostorozás csak bánat, csupán vétlen
Bűnhődése a nem tanult imáknak -



Van ugye az égi parancsolat, de hol van a
Földi kapcsolat? Mért nem érzem a jót a szépet
Mért van a sok átok, vétek?

Hitetlen tamások és hitetlen gyaurok
Ha nyakatokon szorul a ki nem bomló hurok
Hogy sírtok: Istenem! Mért nem vagy énvelem?
Mért kínoz félelem? Mivé lett életem? -
Halálunk óráján mért ŐT hívjuk mégis?
Fájdalmunkban mért kérjük hogy segítsen az ég is?
Angyalok kórusa, hát zenéljetek nekem...
Már tudom hogy meghallom, mert szívem a fülem.







NEM MARADT SEMMI SEM


Egykor tűzbe borult lelkem
Ha rám néztél,
Szikrázott minden pórusom,
Ma már csak eltűnődve
Azon gondolkodom,
Hová lett az édes forró ölelés
Mikor vált torz mosollyá
A szerelmes nevetés -

Valamikor kín volt minden
Nélküled töltött óra,
Most már az se fáj, ha
Egyedül térek nyugovóra
Hűvös lepedőm nyugtatja
Izzó testemet
Valaha szenvedtem, ha
Nélküled este lett
Nem sír ma már édesem
Utánad senki sem...

Tudatosan ölted ki agyadból
A gyöngéd vágyakat,
Így hagytad magad után
Üresen ágyamat,
S a testnek ki abban fekszik
Már lelke nincs

Rájössz majd egyszer, hogy
Ő volt a kincs amit
Nem akartál megtartani -
"Légy erős! Küzdj! Ölj!
Harcolj kedvesem!"
Megtettem.
S nem maradt semmi sem.







NE TÖRD ÖSSZE!


Porcelán.
Képlékeny kaolin.
Olyan mint a lány.
Ha hevíted, lágy és puha
Mint a rásimuló ruha.
Ha megégeted,
Kemény lesz, mint a kő,
S ha törik,
Sebezhető apró morzsa
Lesz a nő.

Csigaház.
Benne egy árva lakó.
Hátán cipeli egész
Életét, s mindazt,
Mi bele való.
Féltve őrzi
Papírhéjú jelenét,
Mindaddig míg gyilkos
Bakancs álmaiba
Belelép.







ÓDA A GYORSFÜSTÖLT KOLBÁSZHOZ


Ni, hát, szépséges kolbászom,
Ma nem lettél szívbéli barátom,
Gyors füstölődni mért siettél ennyire,
Hogy paprikás krumplimnak lettél szégyene?!

Jó, jó, belátom, kedves büdös barátom,
Hogy "óccó vótá", s bíztam benned,
De átvertél! Miért tetted?!
Védőgázas csomid, s összetevőid
(szalonna, só és fűszerek,
plusz mindenféle - Mengyelejev - E-gyebek),
Nem mutatták fura fonákod, hogy
Még csak "paraszt" sem vagy te szegény,
Kolbásznak csúfolt legény!

A Krumpli fő - Becsületes, Szép -
Te mért irigykedsz Őrá ezért?
Mert bukszám bús hiányokat mutat,
S emiatt Téged,
Az "árzabálót" választottalak?!

Nyálát csurgatja éhes családom,
Míg én még mindig
Nyálkás bőrödet nyúzgálom
Ó, hogy a kánya csípjen beléd
S az összes égi szentek -

Mérgemben rágyújtok
A felirat sprőd:
(rájöttem, te szegény, mért vagy ILYEN)
- A dohányzás öregíti a bőrt! -







OLYAN JÓ VELED


Olyan jó melletted
önmagamnak lenni
Őszintén nevetni
Bánatot feledni
Olyan jó melletted.

Olyan szép nekem
lágy fényű szemed
Elnéző mosolyod
Dolgos két kezed
Olyan szép nekem.

Olyan jó veled
Egy ágyban feküdni
Egy asztalnál enni
Örömödre tenni.
Olyan jó veled!







Ordítani tudnék a fájdalomtól
Ezt nem lehet kibírni
Édes Istenem lesz-e még nap
Amikor nem fogok sírni?
Amely ezután is ugyanúgy kel...
Halódó poraid a szél viszi tova.
Megvert a Sors, a kegyetlen, a mostoha!
Elvett tőlem Téged, pedig
Te voltál a mindenem
Segíts e fájdalmat hordozni
Könyörgök Istenem!







ŐK MÉG TUDJÁK

Köszönetvers az ápolóknak, ápolónőknek!


Nem számít idő, a tér, a hely,
Nincsenek szólamok, hangos csevely,
Ők még tudják, mit hoz a holnap,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!

Erős a lelkük, de szívük még vérzik,
Hivatásukat érzésből végzik,
Kemények és sokmindent tudnak,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!

Légzést figyelnek,
Álomra ügyelnek,
Jajszót számolnak,
Gyógyszert beadnak,
Pelenkát cserélnek,
Soha nem henyélnek,
Ők aztán tudják, hogy
Hány óra egy élet -

Nem kérdik, nem féltik,
Mennyi lesz egy napjuk,
Két kezük óvását
Számolatlan kapjuk,
Erejük, jó szavuk
Nem vonjuk kétségbe,
S végül velük megyünk majd
Az örök sötétségbe -

Honnan van erejük?
Ki küldte őket?
A jeltelen férfikat
S a jeltelen nőket?
Nem lengetnek hímes,
Sosemvolt zászlókat,
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!

Muzsikájuk jajszó,
Egyikük sem léha,
Agyukba belesnék
Kíváncsian néha,
Hogyan is képesek
Ennyi kínt megélni,
Haldoklók fülébe
Biztatót zenélni,

Mosolyuk őszinte, s ha
Halunk, mind meghalnak...
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!









Örök álomba merültél
A szívem megszakdt,
Nélküled a egész életem
Kegyetlenül félbeszakadt.
Istenem, miért büntetsz, hisz'
Nem volt semmi vétkem,
De ha már így tetted,
Hát adj erőt élnem.







PMS

avagy olykor az őrület határán... pfff


hámoztál már borotvával
ránccá fonnyadt zöldséget?
számoltál már lábujjadon
hónap végi költséget?

öntöttél-e sült hurkához
lápos iszamós vizet?
hánytál le már gazdag embert
ki vacsorákat fizet?

görcsöltél és térdepeltél
méhed-unva vonyítva?
átkoztad-e petesejted
hasad fogva sikítva?

áztál-e át száz rétegen
szégyenszemre pirosra
terült már el nadrágodon
utálat-folt ("csinoska"?)

megnézted hogy szótagszámom
nyolc per hét per nyolc per hét?
pucoltad már káromkodva
magad után a vécét?

...

affenébeis harminc éve annyira unom már
ezt az egész menstruációs klisét
aztán meg - majd hamarosan - írhatok
egy nyávogós undok klimaxos izét...







SIKÍTANÉK KÍNOMBAN, HA...


Ó, szólj már, szólj valamit,
Vagy olyan SOKAT kérek?!
E zörgő-börgő zúgó zajban
Önmagamban méla csendben élek
Saját gondolataim a fejembe
Vannak zárva, olyan vagyok mint
Egy bebábozódott lárva,
Régi-féle csacsogós párbeszédek
Páncélt próbálnak repeszteni
De már nem születnek színes
Szabad szárnyú pillangóvá -
Nem fognak fülembe zengeni.

Tragédia? Vagy bús-melankós elégia?
Még annak se jó - mert nincs visz-hang
Csak kulináris sablon-kommunikáció
Hogy ordítanék! Epekedve, ha nem lenne
Bánat-torkom betegesen berekedve
Sikítanék kínomban, ha hallom a szót:
"Kedvesem. Kérlek. Add ide a sót"...

S én nyújtom feléd, lágyan
(a felszín alatt dobol a lábam),
Mosolygunk, és minden rendben,
Jól-lakunk, így, szépen, csendben.
Oh. Be szép: Együtt vagyunk asztalnál
Ágyban. Nem tudod, nem ÉRZED
Sótlan-szótlan vágyam. Nem hallod zenémet
Belül, mi szívem bánatos húrjain hegedül
Ahogy hangtalan ordítok feléd:
Szólalj meg! Mert némaságod bennem
Pokoli mélységekbe menekül.







SMS SZERELEM


S míg ismeretlenül
Ily szépeket írsz nekem
Felderül fénytelen életem
Rádióhullámokon száguldok
Nem bénít többé a félelem
Fellobban, s ha kell
Hamvába hal az arctalan
SMS szerelem.

Ha soraidat nem saját
Archívumodból kaptad elő
Ha mai verseidben nem
Régmúlt szerelem az ihlető
Ha három napja
Én vagyok a nyerő
Úgy istenuccse gerincemben
Polkát jár a velő!







SZENVEDÉLYEK RABSÁGÁBAN


Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,
Mióta megszülettem,
Szenvedélyek rabja vagyok
Kezdődött azzal, hogy lemondtak
Rólam szülészek, orvosok
Ám két kilómmal kiabáltam:
Én akkor is élni akarok!

Első szenvedélyem...- nosza hát
Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték
Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.
Később szülőértekezleteken megríkatták
Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:
Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat

A beskatulyázást soha nem tűrtem
A konvenciókat szenvedélyesen utáltam
Mégis fémjelezték mindenütt a nevem
Mert az életet látványosan imádtam
És mert betörni nem is akartak (az
oviban sem angyalka volt a jelem),
Bájos-vadóc csínytevéseimen
Inkább együtt nevettek velem

Lám, másik szenvedélyem a nevetés,
A bút, bajt gondot feledés, ha kelek
Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot
Javíthatatlan örök optimista vagyok
Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem
Hogy viszontszeressenek, szomjazom
Hogy dédelgessék pátyolgassák nem
Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet

Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök
Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot
Nem bánom, nem siratom a múltamat
- néha elégett hamu-holt álmokat török -
Százévesen is örök gyerek maradok
Egy rakoncátlan "makrancoskata"
Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala

Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene
Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt
Már nem adok, irány a barátok törzshelye
Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn
Hát aszondom ott egye meg a fene -
Az vessen rám első követ, ki ily módon
Még sosem vétkezett...- Hukk! Bocsika ha
Imitt-amott hiányzik egy ékezet -

És most ürítse az rám, egészségemre
Gyümölcslével, tejjel teli poharát
Aki -míg ezeket elolvasta - nem
Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát







SZERELEMTÁNC


Ó te fekete fiú
Fehér karjaim között
combjaim szorításában
Teljesítetted minden vágyam
Ó te gyönyörű Kedvesem
Mindent megadtál énnekem
Ezt a bódult boldog hajnalt
Soha de soha nem feledem

ó te csodás szerető
Te lettél nekem betevő
Falatom ágyamon, lángokat
Szítottál ajkamon
Perzseltél, égettél
Megettél, szétszedtél
A lelkemig hatoltál
És olyan szép voltál
Szemedben egy
Sóvár pillanat
Leomlasztott falakat

S mögötte csupaszon
A szívedet kutatom
Nem tudom, nem tudom,
mi lesz a holnapom -







SZOMORKÁS KARÁCSONYI DAL


Ejj, hajj, Karácsony,
Sül-e idén kalácsom?
Lesz-e zöld fám, szép fenyő,
Gyerek lábán hócipő?

Lesz-e csillag, felfénylő,
Aranyszálas terítő,
Mézillatú vigalom,
Édes, békés nyugalom?

Lesz-e csók, vagy hazug szó?
Holt szerelmek hanyatló
tompafényű mámora?
Vagy romlott szőlő rossz bora?

Lesz-e mosoly arcokon?
Vagy fojtott bánat-hatalom?
Lesz-e pénzért vehető
szeretet? -az éltető-

Lesz-e rántott halacska?
Újévkor sült malacka
citrommal a szájában
-Élő holtak álmában-?

Hozsannázott boldogság?
Óh, be' sokan várnak rád...
Hová tűnt a kalácsom?
Mivé lettél Karácsony?!







SZOMORKÁS KÖSZÖNTŐ


Egyetlen testvérem,
drága kicsi húgom,
Mit is kívánhatnék
a születésnapodon?
Gyötrő helyzetedben
miket is irkáljak
Szívemet nehezíti
könnyfelhős bús-bánat

Nehéz a lelkem tán`
nem is fog a tollam
Rád borult szomorúságod
régmúltamra lobban -
Ismerősként csap le rám
egy homályba fúlt érzés
Ismerős a szemedben a
fájdalomtört nézés

Ám te erősebb vagy
- sosem voltál gyenge -
Ne engedd, hogy sebesítsen
igaztalan penge
Ne hagyd, hogy felsírjon
egy újszülött gyűlölet
Hinned kell, jön majd még
a sosem várt bűvölet

Bár meghasonlott életemnek
ritkán voltál része,
Úgyis TUDOD, hogy kínlódott
énem megtört lénye
Nem példákkal dobálózom,
s nem is büszkén írom
Sokszor majdnem én ástam ki
tíz körmömmel sírom

Iszap-húzta megdőlt nádként
mégis talpra álltam
Köszönöm, míg szívem dobban,
jó anyámnak bátran!
Vagy Égieknek? Szerencsémnek?
A Nagy Játékos Sorsnak?
Nem tudhatjuk, mit hozhat
egy mában nyíló holnap

Ha elmúlt a múlt, fáj a jelen,
s nem kecsegtet szép jövő,
Ne gondold, hogy poklok bugyrán
mi voltunk csak úttörő -
Ki bármit vétett, sose átkozd,
nem nyert meg az nagy csatát
Túlélésért folyik a harc,
emelt fővel menj tovább!

Ne veszítsd el reménységed,
meg ne kopjon mosolyod,
Kisimul még - hőn áhítom -
gondtól párás homlokod
Húsunk, vérünk egy tőről kélt,
s bár törzsünk néha messze állt,
Hiszem, hogy még kapaszkodhat
egymásba e két faág!

Nemrég hagyta el a férje. Két kisfiával maradt magára.







SZÜLETÉSNAPOMON


Május hét -
ez a ma reggeli ébredés
számomra sokkal több, mint
a "negyvenharmadik létezés"
Sokkal több, mint egy egész
éjen át tartó ölelés -
'Ezt egy életen át kell játszani'...
hallgatom veled
És mindent elárul
a szemem, s a szemed.







SZÜLETÉSNAPOMRA


teszem a dolgomat
fekszem és ébredek
közben nem találom
sehol a lényeget
számlák özönében elveszek
a holnapra gondolni
ma már nem merek
erőmön felül
nevelek gyereket
de rájuk szinte már
soha nem nevetek
nincs egy csepp türelmem
szikrányi figyelmem
nem tudok nekik
semmit sem nyújtani
egy kedves szót mondani
halálosan idegesít a létük
kiégtem valahol
útközben értük
ezért leköpném magamat
de lenyelem nyálamat
szétestem apróra
hatvan perc egy óra
morzsolódnak a napok
s én egyre kevesebb vagyok
a múltam nem érdekel
a jelenem elveszett
minden oly keserű
nem tudom mit tegyek
ha iszom nem eszem
így tompul az értelem
boros-sörös vígságok
feledtetik a szerelem
hiányát vagy meglétét
tiltott csókok emlékét
a napi gondok rémképét
melyek súlya alatt görnyedek
már nem hullajtok könnyeket
tűrök és szenvedek
másoknak nevetek
magamban temetek
álmokat vétkeket
magamnak hazudok
hibátlan életet
jósasszonynak nem
mutatnék tenyeret
félek hogy apám után
hamarabb elmegyek
egy káosz az életem
hát minek ez énnekem
nem vagyok hontalan
élhetnék boldogan
közben arra gondolok
a negyven évemből
mennyi volt gondtalan?
ki vigyáz rám mégis?
ki mutat utat?
(gondolatom Ibi néni után kutat)
ezért hát továbbra is
teszem a dolgomat
fekszem és ébredek
egyszer talán -majd-
meglelem
a Lényeget







SZÜRKE ÉLET


Égszínkék színekben
Látom az életem
Szivárvány ecsettel
Jövőmet megfestem

Hajamba kötök majd
Rózsaszín szalagot
Fekete múltamtól
Messzire elfutok

Hófehér patyolat
Lelkemet eldobom
Epezöld mérgemet
Magamból kiadom

Kénsárga vitriol
Csurog majd tollamon
Vérvörös jelenem
Bárkinek eladom

Pénzszínű emberek
Kísérnek utamon
Fénytelen írisszel
Mosolygok magamon







VOX HUMANA


Legszebb hangszer
az emberi hang
Halk szívdobbanás
hozzá a lant
Hatoljon lelkedig
minden suta sorom
Csendüljön füledbe
csacska kicsi dalom







UNOKÁMHOZ


Messze vagy tőlem
Drága kis Vivien
Érted fáj, sajog
Mindig az én szívem

Nem ölelhetlek,
Amikor akarom,
Ez az én végtelen
Óriás bánatom

Ilyen a távoli
Nagymama sóhaja
Nem zenghet fülébe
Unokája kacaja

Naponta emleget
Álmodja mosolyod,
Boldog csak akkor lesz,
Ha átölel két karod!










 
 
0 komment , kategória:  Simon Ágnes & István   
A békemenet üzenete: A haza minden előtt!
  2018-03-30 22:15:40, péntek
 
 










A BÉKEMENET ÜZENETE: A HAZA MINDEN ELŐTT!


Abban a korszakban, amikor Magyarország szovjet gyarmat volt, sok megbízhatónak minősített külkereskedőnk adta el a becsületét. Egy üveg márkás italért, vacsorameghívásért, néhány zsebbe dugott dollárért cserébe drágábban vásárolta a nyugati portékát. Manapság a politikai érdekek jóval magasabbra srófolták a vesztegetés tétjeit. Az országgyűlési választások előtt az ellenzéki pártok a szuverenitásunkkal kereskednek, és szolgálataikért cserébe a helytartói hatalmat kérik a ,,nyílt társadalom" téveszméjének nevében akár erőszaktól sem visszariadó oligarcháktól.

Soros György, Gyurcsány Ferenc és Simicska Lajos busás haszon reményében váltak hazaáruló kufárokká. Simicska szorgalmasan gyűjtögette vagyonát a Fidesz regnálása idején, Gyurcsány már 2004-ben kimutatta foga fehérjét, amikor megpuccsolta saját törvényesen választott miniszterelnökét. Köztudott, hogy egy puccshoz pénz kell, de addigra megvolt az alap: a házassága, illetve az anyósa által ölébe pottyant a rablóprivatizációból szerzett vagyon. A kommunista elődök kormányzási gyakorlata adta a módszert Gyurcsány sikeréhez. Az egypártrendszerből már ismertük azt a fajta ,,kormányátalakítást", amikor a jómadarak felszállnak az ágról, hogy ugyanoda más sorrendben visszaüljenek.

A 2002 és 2010 közötti kormányzás alatt sikeresen megvezették mind a magyar népet, mind az ­EU-t. Gyurcsány 2006-os őszödi beszéde (,,elk...rtuk, nem kicsit, nagyon", ,,hazudtunk reggel, éjjel meg este") nem volt más, mint a magyar nép nyílt szembeköpése. Rafinált önvallomása a 2006-os országgyűlési választások után hangzott el, nem véletlenül. Nyilván az sem véletlen, hogy az uniónak elküldött országmérlegek hamis adatai fölött a brüsszeli neoliberális párttársak szemet hunytak.

A csőd szélére vitt ország népe 2010-ben kétharmados többséggel döntött, és elhessentette a kártékony madarakat. 2018-ra a nép és a kormány közös munkájából Magyarország újjászületett, a gazdaság tartósan felfelé ívelő pályára került. A V4-gyel alkotott szövetség nemzetközi szinten is megkerülhetetlen tekintélyt vívott ki. Magyarország újratöltött büdzséje ismét ínycsiklandó falat a hatalmi éhség számára. Nem csoda, hogy Brüsszelben is felcsap a liberálfasizmus lángja, és már-már porrá égeti a nemzetek Európáját a föderatív irányítás víziója nevében.

Biztosak lehetünk abban, hogy a közelgő 2019-es európai parlamenti választás végre Európa központjában is friss levegőt hoz. A kelet-közép-európai országok biztosan nem fogadják el a brüsszeli gyarmatosítást, amely egy milliárdos spekuláns Európa számára végzetes tanácsait követi. Nincs szükségünk migránskvótára, és nem vállaljuk a bevándorlóország státusát!

De maradjunk házunk táján, és idézzük fel a múltból például az Állami Számvevőszék 2007-2008-as szakértői jelentéseit. Szemezgessünk a Gyurcsány-kormány országrontó tetteinek sokaságából!

A CÖF-CÖKA az ÁSZ magyar nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó, több száz oldalas jelentésére hivatkozva büntető feljelentést tett a 2007-es (állami) vagyontörvénnyel kapcsolatos visszaélések miatt. Az ügyészség a feljelentést megalapozottnak találta, és a büntetőeljárás nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés ügyében elindult.

A nyomozás végét kijelölő határidő 2010. november 16-án telt le, már a Fidesz-kormányzás ideje alatt. Az ellenzék által folyamatosan szidott igazságszolgáltatás, illetve ügyészség azonban a hatéves kiemelt ügyészi felügyelet mellett végzett nyomozást végül büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezése nélkül megszüntette. A bukott politikusok megúszták az elszámoltatást, így most, 2018-ban újra indulhatnak azért, hogy visszakerüljenek a hatalomba - vagyis hogy újra ők kezelhessék a nemzeti vagyont.

A Gyurcsány-kormány a 2007-es vagyontörvény elfogadtatásával szándékosan káoszt idézett elő az állami vagyon nyilvántartásában. Új alapokra helyezték az állam tulajdonát képező javak kezelésével és gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat. A korábban ezzel foglalkozó Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot, valamint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet megszüntették. A nemzeti vagyont az akkor létrehozott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re mint a megszüntetett cégek jogutódjára ruházták át. Az erre vonatkozó törvényben meghatározták az elszámoltatási feladatokat és felelősöket is.

A fenti átcsoportosítás után az ÁSZ törvényi kötelezettségeinek megfelelően mind a jogalkotást, mind a végrehajtást megvizsgálta. Jelentésében 2007-ben felhívta a jogalkotás figyelmét a vagyontörvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok pontatlanságaira. A végrehajtásban pedig kifogásolta, hogy a feladatokat nem az előírt határidőkön belül és nem is a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végezték el, továbbá észrevételezte azt is, hogy ezen jogsértések miatt a felelősségre vonás elmaradt. Az ÁSZ-jelentések kifogásolják, hogy az állami vagyont az új cégnek átadó elődszervezetek vezetőit a tisztségük alatti intézkedéseikért felelősséget vállaló nyilatkozat, továbbá auditált és aláírt mérleg, valamint leltár nélkül engedték el.

Kiemelten súlyos mulasztás, hogy a cégbíróság a számviteli törvény előírásait be nem tartva az új céget, a MNV Zrt.-t mindössze ötvenmillió (!) forint jegyzett tőkével bejegyezte, holott auditált induló mérlege nem volt. Később, amikor mégiscsak elkészítették az állami vagyont átvevő új társaság nyitó mérlegét, az már 1771 milliárd (!) forintban állapította meg a vagyonértéket. Jóval később ezt az összeget ismét módosították, ezúttal több mint nyolcszorosára, 15 960 milliárd forintra! (Ezen összegek különbözete tehát másfél éven át nem szerepelt az államháztartási nyilvántartásban.)

További kifogás, hogy az állam tulajdonosi (részvényesi) jogait gyakorló pénzügyminiszter nem vizsgálta, hogy az átalakulási folyamat megfelel-e a jogszabályoknak. A Vagyontanács intézkedéséhez külső, elfogulatlanságuk tekintetében vitatható cégeket vettek igénybe. Ezek feladata az átadás ,,koordinálása" volt.

Az ÁSZ által feketén-fehéren megállapított, jogszabályba ütköző hiányosságok az igazságszolgáltatás szerint nem tekinthetők bűncselekménynek, és nem alapozzák meg konkrét személyek büntetőjogi felelősségre vonását. Ettől függetlenül, az ÁSZ-jelentések megállapításai önmagukban is bizonyítják annak a kormányzásnak az alkalmatlanságát, amely ezeket a hibákat és mulasztásokat elkövette az ország vagyonának kezelésével kapcsolatban. Az ítélet tehát nem kerülhető el.

Ha a büntetőbíróság nem is mondta ki, a szavazófülkében a választók teljes joggal meghozhatják és meg is fogják hozni az erkölcsi ítéletet!

A szemfényvesztő zsonglőr az április 8-i választásokra készülve 1,2 milliárd forint osztalékot vett fel 2017-ben a cégeiből. Ebből bőven jut az MSZP-ben maradt barátok megvételére, akiknek a segítségével ismét a baloldal vezető szerepére tör. Régi harcostársát, Molnár Gyulát választatta a párt élére, aki azt az alig titkolt feladatot kapta, hogy a DK-ba vezesse át az MSZP-t.

A hű elvtárs szorgalmasan teljesít. Eltávolították a Gyurcsány-ellenes Botka Lászlót, és egy politikailag óvodás szintű, háromszor pártot váltó kétéves nyeretlennek, Karácsony Gergelynek adtak pünkösdi királyságot. A jelek szerint Gyurcsány célja egy piros lámpás pártház megnyitása.

A Fidesz-KDNP-kormány a ciklus végére bizonyítottan sikeres pályára állította Magyarországot. Az összetartó nemzeti erőknek nincs szüksége castingra, mert az utánpótlás politikai és szakmai szempontból egyaránt biztosított. Ne feledjük a békemenet üzenetét! Azoknak van helye a kormányzásban, akik a magyar néppel együtt vallják és teszik:

A haza minden előtt!

Szerző: Dr. Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke


EZT AKARJUK?


Az egykor patináns francia fővárosból mára bevándorló metropolisz lett, teljesen átalakult a városkép. Vannak Párizsnak olyan részei, ahol az őshonos lakosság már kisebbségbe szorult.

Mi még dönthetünk április 8-án, hogy ezt akarjuk-e. A franciák beengedték a bevándorlókat, számukra már nincs visszaút.


Link








 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Yann Valerie francia újságíró nyílt levele „Visegrád E
  2018-03-28 21:15:55, szerda
 
 
















YANN VALERIE FRANCIA ÚJSÁGÍRÓ NYÍLT LEVELE ,,VISEGRÁD EURÓPÁJA" VEZETŐIHEZ ÉS NÉPEIHEZ
2018. március 28. szerda 17:20 Lovas István


Yann Valerie francia újságíró nyílt levele ,,Visegrád Európája" vezetőihez és népeihez
Ez egyszerre levél és segítségkérés egy európaitól Visegrád Európája vezetőihez és népeihez.

34 éves breton vagyok, francia állampolgár és független újságíró a szakmám. Ezt a segítségkérést számos nyugat-európai polgár nevében írom, akik naponta látják, hogy országok, térségek mélyen átalakulnak úgy, hogy hamarosan és kétségtelenül azok már ne emlékeztessenek azon nemzetekre, amelyek az európai civilizációt alkotják, amelyekhez mindannyian tartozunk.

Amikor mély átalakulásokról beszélek, nyilvánvalóan a bevándorlásról és nyugati társadalmaink iszlamizációjáról van szó.

Tudom azt, hogy Önök, magyarok, csehek, szlovákok, osztrákok, lengyelek, Közép- és Kelet-Európa népei utaznak, televíziót néznek és kérdéseket tesznek fel.


Fotó: MTI





Vajon miért van az, hogy Párizs utcái minden múló nappal több és több afrikai, arab bevándorlóval vannak teli, egyre nagyobb részüknek már van személyazonossági igazolványa és őket elitjeink franciáknak tekintik?

Miért van az, hogy azok a muzulmánok, akik Európa halálát és Allah uralmát akarják kontinensünkön, nyilvános helyeken fejezhetik ki magukat, London utcáin?

Miért van az, hogy Anglia fehér bőrszínű asszonyait pakisztáni migránsbandák éveken át rabszolgaságban tarthattak anélkül, hogy a hatóságok akár az ujjukat is felemelték volna?

Miért van az, hogy egy marokkói Rotterdam polgármestere, és egy pakisztáni Londoné?

Miért van az, hogy a német, francia, angol, belga nők nem mernek már este kimenni az utcára országaink egyes negyedeiben, mert félnek tőle, hogy bántalmazzák, sőt esetenként meg is erőszakolják őket?

Miért van az, hogy nyugat-európai országaink, amelyek kétségtelenül a múltban az európai civilizáció motorjai voltak, ma demográfiailag kihalófélben vannak és etnikailag átalakulnak?

Nyilván Önök is felteszik maguknak mindezen kérdéseket, mint ahogyan sok más honfitársamhoz hasonlóan én is felteszem.

Mára vezetőink elhagytak bennünket. Még félelmetesebb, hogy a Nyugat népeinek egy része a jelek szerint elfogadta a jövőbeni eltűnést, civilizációnk megrendülését, amit súlyosan és pénzügyileg támogat a Soros-galaxis.

Mindennap e sötét erők mindent el akarnak pusztítani: európai azonosságunkat, értékeinket, hagyományainkat.

Olyan városokban élünk, ahol ma találkozhatunk egy gyermekes transzszexuálissal és a szíriai frontról éppen visszajött iszlamistával, miközben mindkettőt olyan veszélyes egyedek védik, akik a nemek megkülönböztethetetlenségének, a korlátlan bevándorlásnak a védelmezői, és akik naponta mutogatnak ujjal, bélyegzik meg és ítélik el a fehér heteroszexuális, önálló és gyökereikhez ragaszkodó embereket.

Nyugat-európai társadalmaink a fejükre állva menetelnek. Elvesztettek mindenfajta racionalitást, ráadásul megengedik, hogy a hivatalos médiumok és vezetőink ujjal mutogassanak a magyarokra, csehekre, szlovákokra, lengyelekre, akik olyan vezetőket választottak a hatalomba, akik e népek és nemzetük, valamint közös civilizációnk javát akarják.

Nem vagyok magyar, nem vagyok cseh, nem vagyok szlovák vagy lengyel: francia személyazonossági igazolványom van, de ma ezerszer közelebb érzem magam Önökhöz, akik Európa nemzeteihez tartoznak, mint a Ghánából, Nigériából vagy Törökországból érkezett migránsokhoz, akiknek mégis ugyanolyan állampolgárságuk is van, mint nekem. Egyébként francia személyi azonossági igazolványomat felcserélném bármely pillanatban egy olyanra, amely azt tartalmazza, ami én vagyok mindenek előtt, azaz Európa és a keresztény hagyomány fehér polgára.

Ma, Közép-Európa barátai, népei, unokatestvéreink, akik ugyanazon civilizációhoz tartoztok, mint mi Nyugaton, tudjátok, hogy szükségünk van rátok, és hogy sorsunk ezentúl világosan a ti kezetekben van, hiszen az Európát elpusztító gép olyannyira el van foglalva feladatával a legutóbbi években.

Tudnotok kell, hogy itt reményeink, szándékaink részben bennetek vannak, legyetek ezzel tisztában. Tudjuk azt, hogy bennünket etnikai és kulturális eltűnésre ítéltek, ha ti, Visegrád és Kelet-Európa európai polgárai nem vesztek tudomást azon hatalmas küldetésről, amely ma a tiétek, és amelyben minden eszközzel segítünk nektek. Azaz Európánk és civilizációnk megmentésében.

Nektek megadatott annak a lehetősége, hogy etnikailag homogén országokban éljetek, ahol a nőknek olyan szabadság adatott meg, mint amiből itt egyre kevesebb marad meg számukra. Olyan országokban, ahol már a polgároknak a legkisebb korukban megtanítják, legyenek büszkék arra, amik és hogy honnan jönnek. Olyan országokban, ahol az olyan szavak, mint a nemzet, a haza vagy a gyökerek nem jelentenek sértést. Olyan országok, ahol az identitást vérrel és a történelemmel adják át.

Olyan országokban, ahol a házasság egy férfit és egy nőt egyesít, és ahol egy külföldit adott esetben tiszteletben tartva fogadnak be. Olyan országok, ahol a férfiakat és a nőket arra bíztatják, legyenek gyermekeik, neveljék fel, szeresség őket és nyújtsanak nekik stabilitást, folytonosságot, tudatosítsák gyökereiket és sorsukat.

Ugyanez a sors, az európai sors az, amit sok honfitársamhoz hasonlóan át szeretnék adni holnap gyermekeimnek. Ez ugyanaz a biztonságos, kellemes, örömteli, hagyományokban gyökerező jövő, amit át akarunk nekik adni.

Ez az, amiért sorsunkat a ti kezetekbe helyezzük, és amiért szükségünk van rátok, hogy segítsetek nekünk harcolni Európa megmentésében a biztos eltűnéstől, ha európaiak millióit azon veszélyes bolondok kezében hagyják, akik abból egy multikulturális, több etnikumú, közömbös és végső soron afrikai földdé akarják változtatni, ha hinni lehet a globális demográfiának.

Ébredjetek tudatára ennek a küldetésnek és annak a reménynek, amelyet kezetekbe teszünk. Nem akarjuk, hogy holnap ugyanolyan sorsunk legyen, mint a dél-afrikai fehéreknek.

Milliókkal egyetemben nem akarjuk, hogy templomainkat bemocskolják, zászlainkat elégessék, gyermekeinket megöljék, feleségeinket megtámadják vagy megöljék.

Súlyos órákat élünk - és független újságíróként nagyon is látom, mi megy végbe ma Franciaországban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban. Az ellenzéki hangokat elhallgattatják, a szólás szabadsága már nem létezik és a szólásszabadság gyakorlóit bíróságok elé hurcolják azon politikusok utasítására, akik hatalmukat a nemzetellenes oligarchák kezében lévő médiumok által befolyásolt választásoknak köszönhetően gyakorolják.

A demokrácia szó semmit nem jelent azokban az országokban, ahol a választói távolmaradás már a többségé, és ahol nem választott kormányok - mint Brüsszelben - aljas törvényeket hoznak Európa elpusztítása céljából.

Európa polgárai, legyetek magyarok, csehek, szlovákok, osztrákok, lengyelek vagy bármilyen más nemzetiségűek, akik büszkék vagytok történelmetekre és gyökereitekre; ti, akik tudjátok, hogy az elnyomás, a megszállás az, ami eltűnéssel fenyeget, mint ahogyan azt mindig is tudtátok történelmetek során, segítsetek nekünk!

És hassatok oda, hogy sorsunk civilizációnk sokféleségében egyesüljön évszázadokra, hogy Európa éljen!

Yann Vallerie







Link



Yann Vallerie 2013 óta a bretagne-i Breizh-info.com hírportál főszerkesztője, akinek cikkei számos más, független francia és belga médiumban jelennek meg.
























 
 
0 komment , kategória:  Média  
Balla Zsuzsanna
  2018-03-25 21:30:09, vasárnap
 
 




BALLA ZSUZSANNA

Balla Zsuzsanna (1952 - )


Link


Link







AHOGY A BŐRÖM A TIÉDHEZ ÉR


A behúzott zsalun túl szentjánosbogarak
rendezik sugarakba a világot,
szemhéjam mögött virulnak pisla lángok,
kék, sárga, bíbor, narancsálmok.
Szín, illat, rezdülés, csak te vagy.
Az ágy mellett levetett melltartóm hever,
te szórtad el, s a köntös úgy omlok el a szőnyegen,
mint a fátyol, sejtelme titkot nem fed el.
Alszom, hozzád érek, szertelen véredényeimben
duruzsol, zsibong a vér, ahogy a bőröm tiédhez ér.







ALSZOM, ÁLMODOM...


Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor - mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.

A ház előtt fenséges óriásként emeli
Égbe lombját a két cseresznyefa,
Mályvabokor őrködik az ajtó előtt,
Akácvirágtól balzsamos az éjszaka.

Szőlőlugas bujtatja a kis szoba-konyhát
Mesebeli, nagymamás házikó.
A plafonon gerendák nyújtóznak vaskosan,
Rajzuk ábrándozásra csábító.

A sparheltben friss tűz lobog,
A vasplatnin gyúrt tészta sül,
Magam gyúrtam, nyújtottam!
Mama biztatott: Látod? Sikerül!

Mama, miként mindig, kendőben, és kötényben.
Ruháján kelt tészták, fánkok illata,
Hosszú haját, csak estelente láttam, mikor
Ovi után a kapuban várt haza.

S jöttem copfosan, és illedelmesen,
Az eperfa-lombú, kedves fasoron,
A Roth-sarkon ott állt a benzinkutas,
Ki átvezetett a forgalmas úton.

A másik sarkon a cukrászda állt,
Ízes, egygombócos fagyik birodalma,
És ott térdepelt a kocsma is, a hangos,
Borozós bácsik cseppnyi nyugodalma.

A járda fölé zöld lombok hajoltak,
Olyan volt az árnyékos eperfasor,
Mint titkos, mesebeli erdei ösvény,
Barátságos, biztató, komoly.

Hazaértem. A deszkakapu előtt
Karját ölelésre tárta nagymamám,
Arcomon csókja cuppant:
Csakhogy ideértél végre, Zsuzsikám!

Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor- mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím, itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.







ÁLLOMÁS


Ködöt rostál a nap,
Vén fákról könny pereg.
Összekapaszkodnak
Füstszagú fellegek.

Az álmos állomás
kopott és jó meleg.
Nem leplezi mocskát
hóvárón szendereg.

Vágyból valóságba
fut a sínvégtelen.
Álmom felé rebben,
és befut a szerelem.







DÉLI DAL


Fülledt nyáridő száll a tóra,'
az árnyék fáradt, fakó, kóka,
tikkadt ajkam szomja óta
nem remeg víztükrön a nóta,
nem remeg víztükrön a nóta,
megáll egy lassú kézfogóra,
arcát mártja a nyári tóba,
tükörképem mereng róla.
Tikkadnak a szomjas növények
mint dzsungelbeli szökevények
kornyadoznak, míg a fények
sejtjeikbe beleégnek,
sejtjeikbe belégnek,
a nyár heve magába réved,
hullám ringatja a mélyet,
lomha pillanat lassít léptet,
lomha pillanat lassít léptet,
hullám ringatja a mélyet,
a nyár heve magába réved,
tikkadnak a szomjas növények.
Nem remeg víztükrön a nóta.
Fülledt nyáridő száll a tóra,
Megáll egy lassú kézfogóra.
Tükörképem mereng ró







DÚDOLÓ


Hidegben, hóban,
Fagyban, télben,
Illatos tavaszban,
Ölelő szélben,
Esőben, sárban,
Gondban, bajban,
Ömlő fényben,
Dús diadalban,
Botlón, remegőn,


Tétova bátran,
Délceg merészen,
Csókodra vártan,
Levetem ingem,
Levetem inged,
Mossa a vágyunk
Össze szívünket.







EGY ESTI IMA


Istenem, te tudod
Milyen bolond vagyok.
Néha ködös útért
Mindent hátrahagyok.

Istenem, te láttál
Felnőni: nevetni,
Sírni, álmodozni,
Gyűlölni, szeretni.

Istenem, te érted
Minden furcsa léptem,
Mégse hagytál soha
hátra semmiképpen.

Istenem, te tudod,
Kik járnak fejemben:
Zárt karodba őket
Kicsit a nevemben.

Istenem, te áldd meg


Őt, akit szeretek,
Ha már közelében
Most úgysem lehetek.

Istenem, ez hosszú
Nap volt, mégis eltelt
Egy mosolyra vágyom,
Ami holnap felkelt.

Jézusom, köszönök
Mindent, amit adtál:
Életed legfőképp,
És hogy feltámadtál.

Veled csupa szín az élet;
Türkiz, vörös, ciklámen;
Ilyen színes álmot kérek,
Ám fehér szívet, Ámen.







ELHAGYATVA


Egy ház, amelynek alvó lelke
meg-megrezdül az emlékek alatt,
ahol nem nyikordul ajtó, pedig
nem olajoz senki sarokvasat.

Egy ház csupán az utcafronton
egy a sok néma ház közül,
ahol már nem fűt a kályha,
és ahol port senki sem töröl.

Egy ház, melynek kilincsét
nem melengeti a hazatérő keze,
Küszöbén nem álldogál senki,
aggódva, övéi hazatérnek-e

Egy ház, amelynek ablakában
nem nyílik viola és nefelejcs,
Az idő fészkel a kemencében,
a szobában odvas csend neszez.







ESTE


Sötétben üldögélünk te meg én.
Te a foteledben, én a kanapén.

Lábad az asztalra tetted,
mint szoktad, hanyagul,
csak úgy vagy,
enged benned a ma,
a rohanás lazul,

de a "mi volt, ,,
a ,, mi és hogyan legyen,"
még nem pihen.
Gondolkodol, mint rendesen.

Kényelmesen elnyújtózom,
párnám a fejem alá gyűröm,
figyelek.
Szeretem az együtt-vagyunk
éjeket.
A beszélgetéseket és beszédes
hallgatásokat.
Szólsz, szavad kisimítja
kedvemen a ráncokat,
ölel, mint szőlőszemben
szunnyadó bort
az őszi nap.
Dédelget, nyugtat, simogat.

Sötétben üldögélünk: te meg én.
Gyere közelebb, elférünk a kanapén!







ÉBREDÉS


A redőny mögött dereng a hajnal
Tinta kék éj rebben riadtan,
Akár holmi mámoros vendég,
Ki magában mormolja: én mennék.

Lámpafényt nyújtóztat az aszfalt
Hümmögő sötét marasztal
A házak között dülöng az árnyék
Felhörpintett csendbe szőtt tájék

Ablakunk mögött dereng a hajnal
Fénypászma kúszik át a szobán
kapaszkodik a szemközti falban,
puha és sűrű bent a félhomály.

A redőny mögött dereng a hajnal
Hümmögő sötét marasztal
elbóbiskol, fáradtan hunyorgat,
altatót zümmög a Holdnak.

Ablakunk mögött dereng a hajnal
Elillan az éj, bukott angyal
Nem ébredünk, álmunkban lakunk
takarónk egymás vagyunk.







FÁZOM


Az éjjel fészkében
Dédelgetett álmom,
Elrebbent derengő
Hajnali homályon.

Lefoszlott testemről
Forró ölelése,
Dermesztő fagypára
Lopódzott helyébe.

Milyen nap lehet most?
Jaj, már meg se kérdem!
Védtelen-álmosan
Didergek - a fényben







FOHÁSZ


Úgy mondanék valamit,
hogy rám figyelj! Hogy tudd,
hogy érezd, itt vagyok!
Leszek és maradok,
ha hamvadó napok
porladó percei omlanak
feledésbe, nem változik,
mi velünk jön a harsanó tavaszba,
tikkasztó nyárba, sárgálló őszbe,
mi nem hervadva szikrázó télben
is tűzként éget. Van, mint minden létező
mely nem adja magát a feledésnek,
míg lélegzete rebben, és nem lehet
megvallani vallásos hittel sem
szebben a szerelmet, amit érzek.







A FOLYÓ FELŐL FÚJT A SZÉL


Borzongás ölel, esteledik,
a folyó felől fúj, s apró
szúrásokkal csíp a szél.

Jól hangozna,
ha azt mondanám,
mesél. De nem!
Csak fúj közömbösen.
S még úgy se!
Csak fúj a folyó felől.

A vízre árny vetül.
Törzsek fehérlenek,
kopár óriások,
nem kísértenek,
csak őrzik
a dermedt délutánt.

A mese, ha van, belőlünk nőtt
egy véletlen napon,
talán április volt a naptároldalon.
de lehetett bármikor, egyre megy,
nem érinti a lényeget.
Amúgy meg? Nem is mese,
és csapda se.
Tény, valódi, sőt igaz.
Te vagy és én vagyok.
Tegyünk úgy, mint a nagyok!
Kéz a kézben, kart karba öltve,
a korlátról könyökölve,
nézzük a vizet, a folyót, a fákat,


a tengert, a kék eget,
vagy azt se, csak legyünk,
vegyünk egymás mellett
lélegzetet. Lehet?

Becsukjam a szemem,
hogy lássalak?

Belső mozi, szélesvásznú
pillanat vetül. Vetíteni tán
kevés a kép. Őrizni elég.

Ha fázol,neked adom
rénszarvasos sálam melegét,
az első beszélgetés forró ütemét,
az álom verítékét egy nélküled hajnalon,
a csokoládéízt az ajkamon,
a csendeket, amikor beszélni
nem kell és nem lehet.

Fázhatnék is, a feltétel adva van.
A folyó felől - még mindig - fúj a szél.

De a remegés forró,
hasztalan gyöngyözi homlokom a láz:
rózsája a legszebb ismert virág.







HELYZETJELENTÉS HELYETT


A létezés tölti ki a napjaim,
az érzés szendereg,
a perc, az óra méretlen pereg,
mint a pelyva röppen,
számolatlan rohanásban,
örömben, szürkítő közönyben
elveszik a hangom,
bennem kong,
üres tarisznyával nem barangol,
magába gyűrve a hamuba sült jelent,
...
és az élet vize csak palackozott.







HIÁNY


Vállkendősen
közeleg a hajnal.
Pír nélküli a pirkadat.

Az aszfalton
fény-melír szalad.

Ha nem vagy itt,
didereg a reggel.

Szikkadt a kávé.
Keserű a zsemle.

A lépcsőház kong
a lépteim alatt.

Borzongok, akár
a nedves tűzfalak.







HIDEG ÉGEN


Hideg égen árnyak szállnak,
Foszló, rojtos angyalszárnyak,
Koszlott lepel, kongó vágyak,
Karmos ujjak belém vájnak.
Hideg égen hegedülnek,
Hang nélkül is fáj a fülnek,
Fáradt fények feketülnek,
Elhamvadni belém gyűlnek.
Hideg égen gyertyák gyúlnak,
Csillag-rontó fakó holnap,
Bomlott hajnal búcsúszónak,
Ráncos, kérges, kihunyó nap.
Hideg égen kóbor álmok,
Lélek-mentő apró lángok,
Rebbenő kis délibábok,
Ne fuss el, ha őket látod!
Hideg égen bánat-paplan,
Takarózz ki öntudatlan,
Rőzseláng él a szavamban
Mézcsordító virradatban.







HOLDNÉZŐK


Tetőre ültünk a macs meg én,
lógáz a lábunk a tető peremén,
Tetőre ültünk, lógáz a láb,
a szem égbe les, kémlelődik
két, kíváncsi szemfüles.

Lógáz a láb, s az éjbe rúg,
az égbe fel kanyarg a Tejút.
A Tejút az égbe fel kavarg,
kalimpál feléje két kíváncsi talp.

Kíváncsi talp, ámuló nagy szemek
kémlelődünk, a "Hold ma oly kerek"
Pufók képpel csillagporba fúj,
petymegődő fény pihéje hull.







JÁTSZUNK


Játsszunk kedvest:
Könnyű léptű
Sóhajtalant!

Játsszunk szerelmest:
Rügyező kedvű
Gondtalant!

Játsszunk örömöt:
Felhőtlen homlokú


Derűt!

Játsszunk ünnepet:
Nem múló, örök
Öröműt!

Játsszunk életet:
Valóságosan
Igazit!

Játsszunk egymással:
Őszintén
Igazat!...







KERETTŐL KERETIG

Emlékszel?
...amikor még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
Köd körözött, ágkontúrok
sziluettjei magasodtak.
Lehet, hogy te rajzoltad,
s egy képben vagyunk.
Kerettől keretig tart a létünk,
ha lépünk, le nem zuhanunk.
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem, ha tudom,
s mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, s nem álmodom.
Száz alakban is bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.
Vagy én vezetlek?
Vagy csak hív hegy, hogy veled legyek?
Sárkánygerinc. Mutattad, ahol hegyháta
kikandikált a fűcsomók között.
Vállam válladhoz ütközött,
zuzmók aranymorzsáját tapodtuk,
s lágy moha nyelte el lépteink,
visszanéztem, de nem maradt nyomunk megint.
Mert hiába rezdült a levél, hiába
sóhajtott kócos hajamba a szél,
madár rikoltott, szürkén alkonyult,
a halványuló színek megindultak,
a vászon megfakult, nem volt hangunk,
lélegzetünk nem szívta be kíváncsi ajkunk,
csak a palettán ragyogtak fel a színek,
az utolsó ecsetvonással átkaroltad törzsemet.







KULCS A LÁBTÖRLŐ ALATT


Ha hozzám váratlanul érkezel,
hívatlan vendég nálam nem leszel,
tudod egy gesztusból, hogy vártalak,
ott lesz a kulcs a lábtörlő alatt.

Ismerősként üdvözöl a ház,
tölts teát, csészét majd találsz.
Váratlan jöttél, s mégis vártalak,
ott volt a kulcs a lábtörlő alatt.

Fáradt vagy, elnyúzott a nap,
aludni volna jó, vagy pihenni csak,
párnám ismerős illattal hívogat,
a kulcs téged várt a lábtörlő alatt.

Ha nem várlak többé, valami szétszakadt,
hűlt bizalmam pora vár a lábtörlő alatt.







LELTÁR


Tarkónkon légies vonalra fűz
Könnyed vonásaival a Mester.
Pókfonálon hintálja a sorsunk,
mit majd Moirák keze metsz el.

Szálkás csendet filéznek megfáradt,
angyalok, diétát tart a lélek.
Gúzsként kulcsolódtak ránk a vágyak,
tincseinkbe ezüstöt csent az élet.

S egy mély titkos fiók ölén lapul
minden, ami nem volt, nem lett,
karjavesztett baba, félszemű mackó
sír fel belőlünk, s koldul kegyelmet.







A MÁSIK CSEND


Hangodba kapaszkodom.
Csendezünk és hallgatunk.
Máshol és nem ott vagyunk.
Az ott valahol van.
Az ott nem két külön itt.
Az ott megérkezés:
talán sövényben megbújó kertkapu,
talán hintaszék a kandalló előtt,
talán borostyánnal befutott falak,
talán tisztás, ahol lélegzik a fű,
talán akácillat az éjszakában,
talán homokba rajzolt házban
ünneplő, önfeledt pillanat,
ahol a lélegzetünk egymásba fúl,
s beszélni nem szabad







MÉGIS...


Vannak márciusok, mik el sosem jönnek,
Sötét december dermeszti lábuk,
Derekuk roppan január burkában,
Február béklyózza tavaszálmuk.

Vannak márciusok, mik el sosem jönnek.
Gömbölyded árnyékkal, karcsún dideregnek,
Fátyolban moccannak, csendből ébredeznek,
Önző, konok szívvel egy tavaszban hisznek







POGÁNY POÉMA

(Glossza Babits Mihály Töredékére )


... ahogy magáról az esőt lerázza,
morajos kedvvel borong lován,
elfogadta, de sosem találta
megváltó hitét s néz marconán,

mint keresztvizet egy dacos pogány,
megváltást vett fejére közönnyel,
nője csendes, gyermeke halovány,
hintetlen maradt volna örömmel,

kinek nem csillapul parázna láza,
hiába zeng a Te Deum fohásza,
lelke nem hajlott szent igába,
hullt volna inkább élete virága,

bár a megváltás cseppje homlokán...
üdvösséget mégsem remélhet,
kényszerkeresztény, jó pogány,
áldva is hitetlen kárhozott lélek.







A PECH


A sás között,
a nád mögött,
a tóban harcsa les.

A part alatt
vár kis halat,
ebédet keres.

A part fölött,
a lomb alatt,
Marcsa lépeget.

A lomb alatt,
a part fölött,
körbe nézeget.

A vízhez ér,
hol harcsa les,
ki kis halakra éh.

A vízbe lép,
s a kishal-nép
rebben szerteszét.

A harcsa morg,
a gyomra korg,
éhkoppon maradt.

Marcsa hős,
ki most derűs
vidáman felkacag!
A pech

A sás között,
a nád mögött,
a tóban harcsa les.

A part alatt
vár kis halat,
ebédet keres.

A part fölött,
a lomb alatt,
Marcsa lépeget.

A lomb alatt,
a part fölött,
körbe nézeget.

A vízhez ér,
hol harcsa les,
ki kis halakra éh.

A vízbe lép,
s a kishal-nép
rebben szerteszét.

A harcsa morg,
a gyomra korg,
éhkoppon maradt.

Marcsa hős,
ki most derűs
vidáman felkacag!







SÉTA


Csukott szemmel jobban látlak,
kanyargós, harmatos ösvényen
magas fű között lépünk,
beszélünk, csak csend ne legyen.
Keressük, mit mondhatnánk,
vagy csak én keresem, s hagyod,
hogy témánk a mellékes legyen.
Pedig mindegy, hogy mi a neve,
nem fontos, nem is értjük,
miért bíbelődünk vele.
Mint a csiga csápjai oly rezdülő
bennem a figyelem.
Ki vagy Te, s ki lehetsz nekem?







SZAVAK NÉLKÜL


Majd egyszer szavak nélkül:
ha a pillantások zenélnek,
ha a kezek beszélnek,
ha a száj csók-tüzű öröme dalol,
ha ódává nemesülnek a simogatások,



testünk határa egymáshoz simul,
vágyunk ritmusa vérünkben dobol...
valahol, bárhol, egyszer,
szavak nélkül, valamikor...







TARISZNYÁTLANUL


Elindultunk tarisznyátlanul.
Lepkehálóban vergődő gondolat
repítette súlytalan álmunk.
Ajándék-ünnep voltunk,
nem kapni, adni vágytunk.
Zárt ajkunk mögé szorítottuk
vágyunk dalait,
a szónak nincs helye itt:
egy pillantással szórom eléd
ölelésem bíbor szirmait.







TAVASZI RANDEVÚ


A gátoldal fáit a folyó öleli,
ha jő a tavasz felkeresi,
míg jöttét várja a fűz, szomorú,
bús és áradó e randevú.
A meder nyugtalan,
s mederben a víz , oly zabolátlan,
mint az égő tekintetű kamasz,
kinek mennie kell,
s ha lázad, az nem panasz,
csak az élet sürgető igénye,
hogy vélt vagy valós
béklyóit letépje,
s legyen szabad.
A gátoldal fáit a folyó öleli,
zöld udvarlással kényezteti
hozzájuk simul rég várt szerelemmel,
ringatót dúdol,
nem éri be eggyel.
Andalít, s lágyan csókolja térdüket,
s még fel nem ocsúdnak,
már hajuk is a vízben lebeg,
a folyó vágyát lebírni nem lehet.







TE


Az étel elomló íze vagy,
virágfürt akác homlokán,
madár csőrében a mag,
ábrándos, lusta délután,

utazónak templomtorony,
szűkölködőnek tányér leves,
rév, hová éjjelre tér a komp,
vigasz, mi bánatban felkeres,

menedéket nyújtó fogadó,
mondatban szó, betűn ékezet,
párna,pille álmokat hozó,

belőlünk táplált emlékezet.
Pillér vagy sorshidam alatt,
bogáncs, mi lelkembe tapadt







TÖBB, MINT...


Több, mint sejtelem, vagy megérzés,
több, mint teremtett gondolat,
több, mint szunnyadó vágyból
kibomló élő, izzó akarat.

Több, mint keserédes cseppekben
rejtező mézízű pillanat,
több, mint szirompuha érintés,
mint lehulló rozsdás lakat.

Több, mint sodró, s türelmetlen
áramlása az éltető vérnek,
több, mint a megfáradt utazók
csókja, mikor hazatérnek.
...

Több mindezeknél...,
s el nem mondható.
Miért próbálom mégis?
Hogy lásd mily kevés a szó!







TUDOD?


Tudod, mi kéne?
Játszi vidámság:
Szökkenő, csókos öröm.

Hetyke kedvű,
Szelíd vagányság:
Tavaszígéretű szerelem.



Cinkos pillantású,
Könnyűléptű vadság:
Mámorító veszedelem.

Bársony érintésű,
Dédelgető kívánság,
Nekem veled, neked velem







UJJLENYOMAT


A völgyünkre már ráhajolt az esti csend,
Mézízű szél csókolta a bódult hársakat,
Ébredt a szendergő szemérmes-buja vágy,
S forró ölembe hívtam mohó, vad ajkadat.
És mint jó adós, megadtam minden tartozást,
Becéző csókokat, gyönyört, simogatást ...

Azóta rólunk fecsegnek a fák s az árnyak,
Azóta rólunk pletykál a cserfes patak,
S a tisztás, hol földig hajolt a fű,
Ránk vall, akár az ujjlenyomat.







VÁRTALAK


Vártalak,
mint egy régről ittfelejtett állomás,
egyetlen esti vonatát, amely
ha megáll, még akkor sem teszi le
fásult, soha el nem indult utasát.

Vártalak,
mint akácos mélyén megbúvó tanyán
nagymama a rég látott unokát,
kinek szeme rajta meg sem pihen,
s mintha taszítaná, úgy öleli át.

Vártalak,
mint apák a közönyízű láthatást,
dohányszagú, reszkető kezükkel
simítva sorsuk kusza fonalát, s
kóstolva a viszontlátás illatát.

Vártalak,
mint, ahogy rád csak én várok, várhatok,
csöndbe fúlt kiáltással ajkamon,
mert azt nem lehet, hogy érezd, hogy tudd,
mennyire vágyom, mennyire akarom!







VÉGRE...


Zörren az ablak,
Lebben a függöny,
Csörren a kulcs,
És enged a zár,
Pillanat illan,
Rebben a pillám,
Szép ölelésed
Karodba zár.

Dobban a szívem,
Lobban a vérem,
Izzik a csókunk,
Ajkunk tüzén,
Csusszan a szoknyám,
Surran az ingem,
Vállamon villan,
Borzong a fény.

Kebleim halma,
Érett két alma,
Duzzadó bimbót,
Kínál eléd,
Vad vérem árad,
Vágyom a vágyad,
Vagyok, ki lettem:
Végre Tiéd!







VILLAMOS A KERTBEN


Fűcsomó-szigeten horgonyoz
egy hercig antik villamos.
Sínjét vesztett ékes pagoda,
kerekein sárkolonc kaloda.

A panoráma valóban remek:
facsoport, cserjés, fellegek.
Ráérősen néz ki ablakán,
káposztaföld sandít rá sután.

Lépcsőjén fel csak köd lépeget,
álmukban jajdulnak a kerekek.
Kiszolgált hajóként vesztegel,
magányát a kertész oldja fel.







VIRÁGÉNEK MOSTANSÁG


Milyen lehet téged várni,
szép örömben térdig járni?

Milyen lehet elindulni,
két karodba belebújni?

Milyen lehet hozzád érni,
csókjaiddal be nem érni?

Milyen lehet megérkezni
ölelésben eggyé lenni?







VISSZASZÁMLÁLÁS, AVAGY EGY ÁLOM


Zöld lepel, fehér falak.
Lélegzem, lé-leg-zem.
Ki-be, ki-be, be. Ki?
Öntudat.
Tudatom mindenkivel,
hogy a mai napon...
Mi ez? Mit is? A karom
szinte lefagy...
Visszaszámlálás.
Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat
... a koktél íme hat...
Öt, négy, három, ... a tényt
hiába konstatálom, tovareng
egy sötét batáron, a bakon egy
tarka macska ül, ködhárfán
vartyogva hegedül, itt legbelül.
Az állomáson pára száll,
Krampácsol egy sirály,
Fején bojtos hálósapka.
- Vigyázz! Legjobb sajt a lapka!
Így kiállt. S a vámház előtt
Hideg bólét mér a délelőtt,
Vagy a délután.
Frissen csapolják
a szót a kricsmiben,
aki tud, az hisz miben,
vagy abba, vagy abba se,
nem törödöm vele,
hajókürt hangja lékeli a levegőt
nedve kicsordul, jó piros
takaró melengeti a mezőt,
s mint kés a vajba, érzem,
úgy szalad, pengeként hasít
a gondolat, juszt se fáj,
nem én vagyok,
aki itt hanyatt fekve
tiktakkokon tovaszáll,
és repül, villanypóznán
láblógázva ül, szertenéz kacéran,
miért van az, hogy nem száguld erre
James Bond facéran, pedig
ha az a jégverem megtelik
gomolygó félelemmel,
kimerhetné dúdolva,
s selyemingbe csomagolva
elvinné a légiposta messzire,
hogy ne lássam,
amikor ... mikor is. ...
Valahogy úgy van, hogy
ahol ő van, ott én már nem vagyok,
vagy fordítva,
nem háborog a lélek,
most én mesélek, megint,
majd hallgatok, csak hallga-tok.
Mit tegyek bele?
Üresen nem maradhat ...
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz
A test merő víz.
S remeg...

Ébredek!















 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Hol is a pénz...?
  2018-03-23 14:30:43, péntek
 
 




HOL IS A PÉNZ...?


Indonéziában a legbefolyásosabb lapok büszkén számolnak be Apró elvtársnő, (alias Dobrev Klára) és férje, Gyurcsány elvtárs üzleteiről. Dicshimnuszokat zengnek a milliárdos magyar befektetőkről

Magyarországon minderről soha egy szó sem jelent meg a sajtóban!

Gyurcsány Ferenc számol azzal, hogy ha a politikai hatalmát elveszíti, akkor a vagyonát is elkobozhatják, nehéz idők várhatnak rá. Ezért a pénzét több, Európától távoli helyre menekíti. Ezek közül az egyik legjelentősebb Indonézia, ahol a mögötte álló Apró-Dobrev család régi szocialista kapcsolatai vannak a segítségére.

Magyarország Indonéziában a legnagyobb befektetők között szerepel, megelőzve számos nagyobb európai államot.

Valójában nem Magyarország a befektető, hanem az Apró Piroska irányítása alatt álló bűnszövetkezet.

Indonéziában a régi szocialista vezetőknek kijáró olajfestményes fogadtatásban részesül Gyurcsány, de nem őt üdvözli a szöveg, hanem a feleségét, Dobrev Klárát, rámutatva az ügy valódi gyökereire. Itt a Dobrev-családot ismerik igazán.

Az üzlet évek óta épül Indonéziában, folyik a vagyonmenekítés.

Egy olyan államba, ahonnan semmilyen magyar kormány nem hozhatja vissza. Ahol mindig lesznek régi barátok. ;)

A Garvox Enterprises megvásárolt Dél-Szumátrán egy szénbánya vidéket Banyuasin térségében, 6 milliárd tonna szénkészlettel, a szenet vasúton, közúton eljuttatják az erőműbe, ahol áramot állítanak elő, amit eladnak Indonéziának, a maradék szenet a Bagan Siapi-Api-i kikötőig juttatják és eladják a szabadpiacon.

Az üzlet élvezi a Dél-Szumátrai katonai kormányzó támogatását is!

A befektetés nagysága 2006-ban 300 millió euró volt, az indonéz vezetőknek javasolt teljes tervezett befektetési érték 4 milliárd dollár.

Az Apró banda eddigi indonéziai befektetéseinek az értéke 1 milliárd dollár!!!

A Garvox céget hivatalosan Kern József vezeti, aki egykori tulajdonosa a boldogtalan Hospinvest-csoportnak, amely kórházprivatizációval foglalkozik.

Számos magyar egészségügyi vállalkozás jelenlegi tulajdonosa - a Diagon-csoport, amelynek 300 millió eurója sosem volt, a pénz Gyurcsányéktól származik.

Az egészségügyi privatizáció és a magánbiztosítók létrehozása révén gigantikus állami jövedelmeket lehetett volna törvényesen külföldön befektetni.

Ezért nem engedett Gyurcsány Ferenc, és ezért kellett elszenvednie az MSZP-nek egy népszavazási vereséget.

Magyarországon minderről soha egy szó sem jelent meg a sajtóban!

Indonéziában nem ennyire szégyenlős és visszafogott a közvélemény és a sajtó!

A legbefolyásosabb lapok büszkén számolnak be Apró elvtársnő, (alias Dobrev Klára) és férje, Gyurcsány elvtárs üzleteiről.

Nem véletlenül bújik ismét az Apró-klánhoz tartozó Dobrev Klára szoknyája mögé és próbál meg árnyékban maradni külföldi üzelmeivel Gyurcsótány, aki megvezeti választóit a közüzemi díjak fizetésétől mentes - mézzel-vajjal folyó kánaán felelőtlen ígéretével.

Az elkúrt hazaáruló pojáca nem egyszer nyilatkozta, hogy a sötét lelkű muzulmán migránsokat többre tartja a határon túli becsületes és szorgos keresztény magyaroknál.


Link



AZ INDONÉZIAI EMBERÜNK - GYURCSÁNYÉK INDONÉZIÁBAN
* www.nemzetihirhalo.hu * - 2011. november 1.

Link






Két kormányfő, két különböző eredmény.


 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Bajza József
  2018-03-19 16:30:26, hétfő
 
 







BAJZA JÓZSEF


Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. - Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

Néha találni az utczán egy férfit csendes, halk léptekkel ballagva, szemöldei mozdulatlan homloka elejére összevonva, szép, kifejezésteljes szemei merően maga elé szegezve; rendesen egy szép, halavány, szelid arczu ifju vezeti. Ez Bajza és gyermeke. Emeljetek kalapot előtte és haladjatok el mellette csendesen. Ő nem ismer senkit; nem ismeri önmagát sem.

Jókai Mór: Magyar költők sorsa



Bajza József összes költeménye
(1804-1858)

Link








A BOKRÉTA


>Zeng a lant, oh nyíljatok meg,
Nyíljatok meg ablakok!
Intsetek tetszést dalomra,
Égi szemcsillagzatok!<

S ím megnyíl a titkos ablak,
Kis kezecske nyúl ki rajt,
Egy virágbokréta száll le,
S kedves szó, mely így sohajt:

>Vedd e köny-nevelte rózsát,
Véle tiszta szívemet:
Érted lángol, érted él az,
Míg a sír el nem temet.<







CYNTHIÁHOZ


Ketten virasztunk néma éjben:
Te alvó pásztorifjadat,
Én e sírboltnak ajtajánál
Elhervadt szép halottamat.

Örvendj, tenéked majd fölébred,
S ismét birod szerettedet;
Nekem nem adja vissza sem föld,
Sem ég, kit e bolt elfedett.







A DALNOK


Száll az est, arany sugára
A hegyek megé borong,
A vándor dalnok magára
Egy sötét erdőn bolyong,
Szirtre áll, néz, merre honja,
Hol mosolyg a bájvidék,
Mely felé szerelme vonja,
Mely után sohajtozék.

Átutazván nagy világot
Nyughajlékra nem lele,
S bár ott dicstetőre hágott,
Visszasóhajt kebele.
Könny remegve hő szemében
Lassudan halad s remél,
Felsohajt, mert ah szivében
Egy leányka képe él!

Ott, hol az lakik, határa;
Ott aranyliget virúl,
Égi kéj leng alkonyára
Béke csendes partirúl.
>A vidékben, melybe vágyom,
Egy kis hajlék mosolyog,
Ott virít az én világom,
Laura! szíved ott dobog.<

>Te, ki a kék láthatárra
Oly szelíden tűnsz elé,
Légy kalauz, oh hold sugára,
A homály közől felé.<
S szél fuvall, zug a magas tölgy,
Melynek andalg árnyain,
Estbagoly nyög a sötét völgy
Rengeteg magányain.

Megy továbbra, lant kezében,
Kémlelődve meg-megáll,
S egy hárs csendes éjjelében
Egy magányos sírt talál:
<Utas, hol lépsz, szent hely ez,
Halma egy kegyest fedez:
Laura hamva nyugszik itt,
Kit szerelme sírba vitt.<

Néz a dalnok, és szivére
Sújt halálos borzalom,
Könny nem áradoz szemére,
Hajh de benn a fájdalom!
S hol szerelme vesztet ére,
Némán dől a sír kövére.
A kies hajnalsugár
Dalra őt nem kelti már.







EGY LEÁNYKA SÍRJÁN


Nyugodj' csendes föld alatt
Nyugodj' szép leány;
Bájid elhervadtanak
Élted' hajnalán.

Boldog, még nem ismerél
Gyászt, gyötrelmi bút:
Lépteidnek nyíltan ált
A' szép rózsaút.

Arany képzelet veté
Nyugpárnáidat,
Zöld remények hajnala
Kelté álmodat.

Mint regényes táj felett
Csendes éji hold,
Földi pályád tiszta fény
S égi álom volt.

Most halottan alszanak
Tündér vágyaid,
S rád enyészet lengeti
Gyászfuvalmait.

Néma könnyet önt a lány
Látva halmodat,
S reszkető kézzel szakaszt
Emlékszálakat;

S sóhajt: >Csendes föld alatt
Nyugodj, bájalak!
Szép tavaszvirág valál,
S mint én hervatag.<

1833.







AZ ELHAGYOTT


Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.







AZ ELJEGYZETT


Te, ki látva könnyeim,
Oly setét, oly bús valál,
Volna szíved, gyászos éj!
Most reám mosolyganál;
Boldogságom érzenéd,
S áldanád a végzetet,
Mert örökre bírom én,
Akiért e szív epedt.

Lámpaként meggyújtanád
Tündöklő szép holdadat;
Csillagidnak ezrede
Ékesítné arcodat;
Hogy ragyogjon föld s egek
A szerencse ünnepén,
A midőn boldog levék,
Gyászod régi társa én.

De te, mint a néma sír,
Szívtelen vagy és hideg,
Képed zordon, elborúlt,
Kebled puszta, rengeteg.
Víg barátod vagy komor,
Arcod egyképpen setét;
Szánlak, hogy nem értheted
E sziv égi érzetét.







AZ ELTŰNT IFJÚKOR


Száll mosolygva hegytetőkről
Rózsafényben a tavasz;
Jönnek vígalomra kelve
Lyánykák, ifjak, énekelve:
Idvez légy, te szép tavasz!
- Idvez légy, hajnalpirúlat;
Halmok illatos szele!
És te csendes völgy patakja!
És te zengő fülmile! -

S ajkokon édesen olvad az ének,
Hangzik az ormon, a néma magányban,
S tánckoszorúba szövődve kerengnek
Vígan az ifju virányban.

S ah körűlök mint viradnak
A szép kornak álmai!
Szebbé válva mint derűlnek
A mezők virágai!
Kéjt lehel a berek árnyaibúl,
Zengnek a pásztori sípok
Élnek az erdők,
S lelkökön édeni béke virúl.

A sziv-élvet feltalálni
Mely vidékbe térjek én?
Szerte bolygok andalogva
Rét, völgy hímes szőnyegén;
A kelő nap, a virágok
Égi bája tűn elém:
De mint hajdan oly varázsló
Arccal egy sem int felém.

Oh tavaszmenny! oh te hajnal!
Halljatok meg engemet;
Hozzátok még vissza egyszer
Eltűnt rózsaévimet! -
Ah de ők nem érzenek,
Csak mosolygva fénylenek.

Ti arany álmak,
Az ifju világnak
Mennyei képeivel
Merre repűltetek el?
Nem jöttök ti vissza többé -
Messze messze tűntetek,
S a legszebb lélekvirágok
Elhervadtak véletek.
Hallgass el, te völgy patakja!
Szűnj meg zengni, fülmile!
Hangotok csak búm alakja,
S veszteségem festi le.

Tűnnek évek, jönnek évek.
Köd s homályra fény terűl,
A leszállott esti csillag
Reggel újra felderűl:
De az ifjukor kihervadt,
Véle kéj és szerelem,
S nem hozhatja vissza többé
Semmi földi kérelem.







EMLÉKEZÉS


Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék hegyen,
S elcsendesűl a völgy magánya,
Kedves! reád emlékezem.

Magamba' bolygom néma búval
A forrás tündér partjait,
Hol édesen reám simúlva
rebegték ajkaid.

Most is vigan zug ott a csermely,
Balzamlehellők a szelek:
De a titkok tanúvidéke
Pusztán gyászolva csendeleg.

Az édes kínos őszi alkonyt
Bájával újra élem én,
Midőn dalod szivrázva zenge
A hársak csendes éjjelén.

Hang hang után szelíden elhalt,
Ütött az óra rémesen,
S szerelmi csillagunk leszálla
Viharsötétes fellegen.

Könyek gördűltek szép szemedből,
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett.

Viszonlátás, egek leánya!
Feltűnsz-e még egykor nekünk?
Mely óra, ah mely föld vidéke
Lesz egyesítő édenünk?







EMLÉKÜL.

Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá, te kedves,
E lángszivtől szeretve mint valál;
S ha sírban is szeretni enged a halál,
S a szív még ott is érez és dobog,
Elhúnyt szivem téged, te kedves,
Hamvában is szeretni fog.







AZ EMLÉNYHEZ


Kisded emlény, kék virág,
Fölneveltelek,
Hogy szerelmi gyászjelűl
Néki küldjelek.
Keble bokrétáihoz
Tűz a lyányka majd,
És ha hervadozni lát,
Búsan felsohajt:

<Értelek, te szép virág,
Sír lakóihoz
A ki téged küld nekem,
Búban hervadoz.
Ah hogy éltem s élete
Gyász és szenvedés!
Ah hogy bírni őt nekem
Tiltja végezés!<







EPEDÉS


Könyűben, esti fény,
Mezőmre mért ragyogsz?
Fáim bús éjjelén
Oh szellő, mért zokogsz?
Szántok, hogy itt ülök
S bú, fájdalom velem,
Hogy lyányka nem mosolyg
Szerelmet énnekem?

Ah lyányka nem mosolyg
Szerelmet énnekem,
S epedve, rózsaként
Elhervad életem.
Ki gyakran álmaim
Között enyelg velem,
Az égi szépet, ah
Sehol sem lelhetem.

Hol vagy te, lyányka, hol?
Kiért e szív hevűl;
Kit esdve kérek én
Hajnal s est fényibűl.
Jer, hozd el énnekem
A barna fürtöket,
Felhőtlen arcaid,
Mosolygó szép szemed.

E hárs alá ülünk,
Kéj s béke lesz velem,
Mosolygó szép szemed
Szerelmet int nekem;
S majd fáim éjjelén
A szellő nem zokog,
S reám az esti fény
Örömkönyben ragyog.







ESDEKLÉS


Ah ki adja vissza nékem
Ífjuságom napjait
S elvirúlt tündér vidékem,
Ah ki adja vissza nékem
Éltem istenálmait?
Nem lelem fel földön, égen...
Ah ki adj a vissza nékem
Ífjuságom napjait?







ESTHAJNAL


Bájló aranyfény
Csillog szelíden
A reszkető tó
Hullámain.

Fölserken a szél
Rózsák öléből,
S völgyek hüs árnyin
Zokogva leng.

Némúl az erdő,
A messze síphang
Reszketve nyögdel
A légen át.

Kéklő virággal
Hímzett ligetben
Rejtezve csattog
A csalogány.

Leányka, édes!
Még most öledben
Elszenderűlve
Mennyet lelek:

Ki tudja? holnap
Talán siromra
Leng a lenyugvó
Est bíbora?

Ah valljon e szív,
Mely hőn pihegve
Hófátyolodnak
Alatta ver:

Fog-e felettem
Sohajtozásban,
Mint a nyögő szél.
Kesergeni?







ÉBRESZTŐ


Ébredj nagy álmaidból,
Ébredj, Árpád fia!
Fölkelt a nap: hazádnak
Föl kell virúlnia!

Ellenséges hadakkal
Víttál ezer csatát.
Szívvéreden ezerszer
Váltád meg a hazát:

A felviradt kor ismét
Igényli szívedet:
Vért nem kér, csak hazáért
Égő szerelmedet.

Igényli, hogy becsűljed
Honod külföld felett;
Védd, ápold, mikkel Isten
Megáldá földedet.

Amit gyártott magyar kéz,
Nevelt a hontelek,
A mit magyar zamattal
Íhlettek a szelek;

Mi a rónák felett él,
Hegyaknában terem:
Mind az nemes fajodnak
Erőt adó elem.

S függjön rajtad daróc bár,
S szembántó színzavar,
Becses, mikor hazáért
Égő szivet takar.

Oh nemzet, nemzet, eszmélj,
Becsűld meg tenmagad,
Gyilkold le szolgavágyad,
Mely külföldhöz ragad;

Járj egyesűlt erővel,
Tégy egy szent fogadást:
Hazádnak istenén kül
Nem fogsz imádni mást!

Te népek óceánján
Hullámtól vert sziget,
Kit mint elsűlyedendőt
Ezer jós emleget,

Mutasd meg a világnak,
Hogy még erőd szilárd,
Hogy ezredes fokodnak
Új ezredév sem árt.

Mutasd meg, mit vihet ki,
Erős szívláng alatt,
Az elszántság hatalma,
És az érc akarat.

Ébredj nagy álmaidból,
Ébredj, Árpád fia!
Fölkelt a nap: hazádnak
Föl kell virúlnia!

(1845.)


Ébresztő: "Ébredj nagy álmaidból, ébredj Árpád fia!... "

Link








ÉDESSÉGEK


Kinom mi mély, lángom mi nagy,
Látod, mégis kegyetlen vagy,
Jövél, s elrablád szívemet,
Szólál, s elrablád lelkemet.

Rajtad hó-, rózsa-, égszinek
Egymással harcra keltenek:
E harc között én meghalok,
Ha nem segélnek angyalok.

Szivem dobog a kék szinért:
Egy pár szem fejtse meg: miért?

Kökényszemek, oh húnyjatok!
Sugártokban elolvadok.

Délben vagy éjtszaka,
Reggel vagy estvelen.
Egem szép csillaga!
Mindig te vagy jelen.







ÉJFÉLKOR


Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh szívem is lobog
Mint a ti fényetek.

De kebletek nem ég.
Szerencsés csillagok:
Hidegen fénylenek
Tündöklő lángitok:

Bennem mint Aetnatűz
Dúl, forr az érzelem,
Velem kél s nyúgoszik
A megcsalt szerelem.

S hajh mégis lángjaim
Kiolthatatlanok,
Mint örök fényetek,
Tündöklő csillagok!







ÉJJEL


Az estharang a messzeségbe halt,
Miként a haldokló szív vég fohásza;
Komor sötét merenge a tetők
Megett eltűnelgő szürkűleten.
Egy sírkeresztnek romján ültem én,
Magányosan, miként a számüzött
Lakatlan tartomány kietlenében.
Mély volt a csend, szívrázó a sötétség
Halkan rezegtek a sirok fölébe
Borúlt nyugalmas árnyu cyprusok;
Titkon suhonga hűs szelekben a
Halálszellem, kriptáknak rémjei
Borongtak el körűlem, egyedűl
Sohajtozó körűl, a holt világban.

A táj derenge; halványló lepelben
Emelkedett az éj homályiból
Az égi lyány, a szent Emlékezet;
S bájjal lengett az elhúnyt kor felett,
Mint a szerelm estvelgő csillaga.
Én ott ülvén elfojta bánatim,
Keblembül egy fohász kireppene,
S titkos fájdalmas kéjbe ringata.
S ím! egykor rózsapályám angyala,
Az elvesztett, eltávozott alak,
Hajnalgva tűn fel alkonyúlt szememnek.
-Szent árny! sóhajtám, hol, hol fogsz velem
Te egykor egyesűlni?- Ő elázott
Arccal fordúlt el s - a sirokra inte,
S ködpáraként az éjbe' szétoszolt.
A cyprusok közől lassú sóhajtás
Lengett felém csendes fuvalmakon.







HALÁSZLEGÉNY DALA


Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyílj meg, kis ház ajtaja,
Jer ki, szép leány !

Parthoz kötve csolnakát ,
A' halászlegény
Itt sohajtja jöttedet,
Itt eped szegény.

Szerelem' szép csillaga
Fénylik nyúgoton,
Ő vezérli csolnakunk
A' hullámokon.

Tengertől ölelt sziget'
Szép lakója léssz,
A' hajlék, mely elfogad,
Már számodra kész.

Hószinű gyöngyöt füzök
Kis nyakad körül,
Kellemidre minden szem
Bámul és örűl.

Szerelem lesz nyoszolyád,
Párnád hű karom,
Álomkéjbe ringatód
Nyájas szívdalom.

Nyílj meg, kis ház ajtaja,
Jer ki, szép leány!
Szél és hab lecsendesűlt:
Int az éjmagány.

1836.







HIVÓ


Jőj a csendes völgy ölébe,
Ha leszáll az esti fény.
Hő szerelmünk édenébe
Jőj a csendes völgy ölébe,
Szív-epedve várlak én
Fáim biztos enyhhelyébe.
Jőj a csendes völgy ölébe,
Ha leszáll az esti fény.







A HOLDHOZ


Mi búsan nézsz a tiszta kékről
Felém, te biztos hű barát!
Ki egykor nyájasan ragyogtad
Körűl ez árnyak pamlagát.

Te láttad itt e kertmagányban
Hol ákász hinti árnyait,
Felhőidről mosolygva gyakran
A boldog párnak titkait.

Bájjal fénylél az égi lyányka
Örömragyogló könnyein,
S némulva rád emelt szemekkel
Tisztán ömlengő érzetin.

Most csendesen rezgő sugárid
Egy sírhanton halványlanak.
Hol ő már nyugszik, és fölötte
Magas füszálak inganak.







HONFIDAL


Benned múltam, jelen- s jövőm,
Benned van mindenem,
Oh hon, te vér-szerezte kincs,
Te drága gyöngy nekem!

Itt pillantám meg a napot,
E lég táplált, nevelt;
Az ifjukor szent álma itt
Ringatta e kebelt.

Itt lelt munkát a férfigond,
S munkában élveket;
Ha egykor végórám ütend,
Ez ősi hant temet.

Magas bércről sok százados
Vár-rom tekint le rám;
De lent még áll, virágozik
S ép ezredes hazám.

Itt vítanak nagy őseim
Szabadság s lételért,
Itt áldozának életet,
Vagy nyertek hősbabért.

Az elhúnytaknak lelke leng
Hol a szellő suhan,
Minden fűszál, minden göröngy
Véröktől ázva van.

E vérben forrt polgárerény,
Forrott honérzelem,
E vérben fürdött gyászmezőn
Egy szebb jövő terem.

Imádom, oh féltett haza,
Megszentelt földedet;
Dicső korok magvát veté
Belé a végezet.

Lerázva ős salakjait
Szabadság s értelem,
Itt lesz boldog, nagy és erős
Majd egykor nemzetem.

Emberkénynél hatalmasabb
Lesz a törvénybetű,
Bűn és ármány felett erény
Szilárd tekintetű.

Megszűnend a viszálkodás
Hiten és nyelveken,
S Kárpátoktól a tengerig
Magyar világ leszen.

Oh szép világ, dicső világ,
Magyarnak édene!
Derítsen rád örök napot
A népek Istene.


Honfidal: "Benned múltam, jelen s jövőm... "

Link








HOZZÁ


Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok öldöklenek;
Éltem csak gyötrelem.
Jőj és ne menj, s napom virad,
Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat
Siromba' meglelem.







HÓDOLÁS.

Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú hajak
Rózsafán termett ajak,
Arcvirágok, melyeket
A szerelem ültetett,
Bérc havából fútt kebel,
Telve égi érzetekkel,
Mely ég, még sem olvad el;

És ti bájoló hatalmak,
Elme! szív!
Játszi egyik és enyelgő,
Enyhe a más, tiszta s hív!
Ostromolni szűnjetek,
Megvallom győzelmetek;
Többé nem harcolhatok
Itt áll örök rabotok!







ISTEN HOZZÁD


Bércről visszanéz a vándor,
Vígan int kies hazája,
Ott mosolyg a róna táj:
De a messze távozónak
Szíve vérzik, szíve fáj;
Zeng felé a búcsuszó:
>Isten hozzád, bújdosó!<

Bérc alatt áll völgyek árnyán,
Csak felhőket lát honából,
Elmerűlt a róna táj:
Ámde búja nem maradt el,
Szíve gyászol, szíve fáj;
Zeng felé a távol szó:
>Isten hozzád, bújdosó!<

Bérc és völgy is elmaradtak,
Felhőt sem lát már honából,
Ábrándkép a róna táj:
Búja mint az ég kiséri,
Szíve vérzik, szíve fáj;
Mély keservvel zeng szava:
>Isten hozzád, szép haza!<

Múlnak évek, fürte ősz már,
Elfeledte rég hazája:
Ám a kedves róna táj
Sírig képben él előtte,
Szíve gyászol, szíve fáj,
S a halónak végszava
>Isten hozzád, szép haza!<


Vajda József: Isten hozzád: "Bércről visszanéz a vándor... "

Link








KÉK SZÍN


Más dicsérje a setét,
Sárga, zöld szín kellemét;
A kék szín kedves nekem,
Mint virúló életem.
Kék az esti tűnemény,
A szivárvány, a remény,

A kis emlény kelyhe kék,
Melyért a szív lángol, ég;
Kékek a csermelyhabok
Kikben a szent menny ragyog;
S kék szemed, szép Emmike,
Te szív legkedvesbike.







LEMONDÁS


Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza lángszived,
Lángszived, mely tisztán ége
Mint a hajnal fényessége.
Öld meg hű szerelmedet,
Más birandja eskümet;
Oltárhoz más fog vezetni,
Légy boldog, tanulj feledni.
A jövendő bájvilág.
Gyász lett s néma pusztaság;
Nincs oly csillag a nagy égen,
Mely egy súgárt adna nékem.
Fonjatok szép koszorút.
Fonjatok, leánykák,
Halvány rózsaszál legyen
Benn a rozmarínág;
Rozmarín, nászpompa-ág,
Halvány rózsa, sírvirág.
Gyászbokréta illik ahhoz
S gyász halotti ének,
A kiben meghaltanak
Vágy és szívremények.







LENKE DALA


Faluvégen erdő,
Erdőben magány,
A magányba' sírdomb
Hársak alkonyán.

Domb körűl csörögve
Omlik a patak,
Hársak közt madár zeng,
Szellők inganak.

Telve illatokkal
A kies vidék,
Mert a dombra szegfűt,
Rózsát ülteték.

Bérceken kel a nap,
Bérceken leszáll,
S engem lát bolyongni
A domb fáinál.

Szellőkben keservim,
Búm sohajtanak,
A patak vizében
Könnyim omlanak.

Én tudom csak, más nem,
Hogy kit elfedett
E domb sírja, egykor
Engem szeretett.

Kis patak ne zúgj a
Sziklán oly nagyon.
Bájos völgyi zengő!
Hallgass bokrodon;

Lengjetek, fuvalmak,
A fán csendesen!
Hadd nyugodjék békén
Megholt kedvesem.







LOTTIHOZ


Míg nekem lángolt szerelmed,
Míg enyémnek mondtalak,
Gazdag kincstár volt ezen szív,
S gyöngy te benne, szép alak!

Elhűlt már nekem szerelmed,
Elfeledtél, elhagyál:
S gyöngyöm most könny harmatában
Gazdagságom búban áll.







LYÁNYKA GYÖTRELME


Oh égető kín,
Oh gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!

Felettem éj, nap
Sötét ború,
Szemembe, könnyek,
Szivembe' bú.

Nem érti titkos
Küzdésimet,
Kit lelkem óhajt,
Lelkem szeret.

Keblembe' dúl, forr
Vágy, félelem;
Gerjelmim önkényt
Fedezgetem.

S ah nincs oly Isten
Ki sejtené,
Ki néma nyelvem
Megfejtené.

Kereng a tér föld,
Az ég velem;
Nyugalmam, enyhem
Nem lelhetem.

Oh égető kín
Oh gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!







MEGELÉGEDÉS


Mit nekem ti hír s szerencse
Tűnedékeny álmai!
Gazdag dús palotája,
Lengeteg pórnép csodája,
Mit nekem ti büszke hősek,
Fény s dicsőség rabjai!

Vívjatok ti koszorúkat
Vérpályátok mezején,
Hágjatok csillámtetőre
Hol bölcs címet nyer a dőre:
Kis hajlékom enyhhelyéből
Nyúgott szívvel nézlek én.

A felettem földerengő
Bíbor hajnalfellegek,
A mező kies viránya,
Egy elzárt vidék magánya
S holdragyogta forrás engem
Szebb örömre intenek.







AZ ÖZVEGY


A sárguló kertfákra néz
Egy halvány szép nő ablakán;
Az őszi nap leszálla már,
Gyászló, sötét az éjmagány.

<Örök jótékony éj, mikor
Borítod rám homályodat,
Hogy alhassam a szunnyadó
Kedves mellett nagy álmomat?>

A kertben egy szomorfüz áll,
Földig lehajtva lombjait:
Alatta zöld sírbolt fedi
Az ifju férj hűlt tagjait.







ŐSZI DAL


Köd borong, száll a daru
Zúgva fenn az égen;
Száll s meleg hazát keres
Déli messzeségen;
Néki ott virít a hon,
Hol nincs tél az ormokon.

Sárga a virágbokor,
A lomb hervadó;
Amit látsz, ó, föld fia,
Hamvatag, mulandó.
Gyarló létből a kebel
Jobb hazába esdekel.

Szív, beteg szív, itt az ősz
lombjaid lehulltak,
S többé földileg neked
ők ki nem virulnak:
De ne szálljon bú reád:
Lelsz te is majd más hazát







REMÉNYHEZ


Nincs halandó szemnek égibb
Mint bájképed, oh Remény;
Ah de minden, amit ígérsz,
Gyarló földi tűnemény.
Kába én, hogy úgy öleltem
Szívigéző álmidat;
Melyet égbe épitettem,
Összedúltad a hidat.

Most a fényhonból kizárva,
Hol örök tavasz virúl,
Messze végtelenbe sírok,
Bús hazámnak partirúl;
S irgalomnak nincs hajója
A sötét sors tengerén,
Mely áttenne oly világba,
Hol való lesz a remény.







SAJKADAL


Életem folyóján
Búszél lengedez,
Életem folyóján
Tört sajkám evez;
Rajta útazólag
Vérző szívem ül,
S messze, ismeretlen
Part felé röpűl.

A folyónak árja
Mély, fenéktelen,
A folyónak árja
Csalfa szerelem;
Kormányom kitépve,
Engem gyermeket
Lebke csolnakommal
Szirt közé vetett.

Elsülyedt örökre
Szél között zajon,
Elsülyedt örökre
Minden kincsvagyon;
Képek, égi álmak,
És tündér remény,
Útra szép hazámból
Amit hoztam én.

Felleg és ború most
Láthatáromon,
Felleg és ború most
Néma bánatom.
Egy csillag vezérel:
A hit csillaga,
Biztató jövendők
Kétes záloga.

Csendben és vihar közt,
Sziklán és habon,
Csendben és vihar közt
Szállj, te csolnakom!
Élet habjain túl
Majd szivem kiszáll,
Messze szebb világnak
Békepartinál.







SÓHAJTÁS


Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közűl
Segélni part felé
Egy csillag sem derűl.

Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;
Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.







SZERELEM


Tova, messze tűnjetek,
Légi álomképzetek,
Ég leánya, Szerelem!
Légy te síromig velem.







A TÁVOZÓHOZ


Int a pálya távola!
Csókod lángol ajkamon.
Égnek áldott angyala,
Légy szerencsés útadon.

Nyujtsad drága jobbodat
Zálogúl, hogy lángodat
El nem oltják a korok;
S bár eltép a sors hatalma
Hő szerelmem istenálma
Emlékidben élni fog.

Még szemed dicső egébe
Engedj egy tekintetet,
Ah ez önt enyhűletet
Vérző szívem mély sebébe.

Csókod lángol ajkamon.
Égnek áldott angyala!
Int a pálya távola:
Légy szerencsés útadon!







TÉL ÉS TAVASZ


Midőn először láttam őt,
Kinn hó borítá a tetőt:
De bennem akkor nyílt vala
Legszebb tavasznak hajnala,
Midőn először láttam őt.

Hogy most utólszor látom őt,
Tavasz vidítja a mezőt:
De szívem mély gyötrelminél
Haldoklik minden, ami él,
Hogy most utólszor látom őt.

Ha majd többé nem látom őt,
Virág borítja a mezőt,
Csermely s madárhang zengenek,
Erdők, völgyek zöldellenek;
De rám nem fénylik bájsugár,
Sötét halomnak éje zár,
Ha majd többé nem látom őt.







AZ UTAS


Messze vándorútra
Rég kiköltözém:
Napjaim haladtak,
Nem haladtam én.
Szívem szép hazája
Még közel virúl,
Fellegek köszöntnek
Láthatárirúl.

Ah, ki honja földén
Mindent elhagyott,
Terhes annak útja,
Nem lép az nagyot;
Lassan megy, megállong,
Vissza-visszanéz,
Zeng-e még felé szó?
Int-e búcsukéz?







VÁNDOR ALKONYDALA


Csüggedezve inganak
A kifáradt láb-inak;
Esthomály borong utamra,
Szállnak a fény bájai
Idvezllek, ti béke honja,
Gyászfenyűk magányai!

Puszta tér vadonjain
Hagytak útitársaim;
A korányi bíbor égben
Fenn ragyogló istenek:
Kény, dicsőség és szerencse
Fellegekben tüntenek.

S mint sötétes éjjelen
Bolyg a sajka fénytelen,
Úgy bolygék magamra hagyva
Hozzád, csendes ősi hon!
S boldog én már megpihenni
Itt fogok nyugpartidon.

Küzdjetek ti, küzdjetek,
Szélvész-hányta tengerek
Örvényin, villám s habokkal,
Bájremények csolnakán:
E sötét partnál kiköttök
Majd a hosszas út után.







VITÉZ BUCSUDALA


Isten hozzád, oh falu,
Csendes békehely!
Tombol a mén, zúg a had,
Nékem menni kell.

Búsan lépeget fakóm
S vissza-visszanéz,
Száz ablakból int felém
Száz leányi kéz;
Hófejéren lengedez
A vég búcsujel,
<Légy szerencsés, szép vitéz!>
Száz hang idvezel;

Keblem csendes és nyugodt
Százak könnyein,
Ah de egy pár kék szemet
Sírni látnom kín







A VIOLÁHOZ


Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz reám?
Nincs kinek letörjelek,
Hervadj, violám!

Gondosan neveltelek
Ablakom megett,
Reggel, estve öntözém
Barna földedet.

Felvirultál s ég mosolyg
Kéklő kelyheden,
Ah, de az, kinek virulsz,
Elhervadt nekem.







A VÖLGYHÖZ


Gyász felettem, gyász körűlem,
Feltalálni enyhemet
Csendes árnyaidba jöttem.
Rejts el, oh völgy, engemet.

Bükkjeid sötét homályán
Búsan suttog a levél:
Ah te sejted, e kebelben
Mely emésztő bánat él.

Néma vagy, ha bús barátod,
Érzed mély gyötrelmeit;
Ha panaszt nyög, részvevőleg
Visszazenged sérveit.

Zajban élek mint ki boldog,
Mint kit biztat hű remény,
Senki nem gyanítja, mely kín
Ég e szívnek fenekén;

Senki nem, miként derűl fel
Kínról kínra hajnalom,
Csendes éji lámpa mellett
Mint viraszt a fájdalom.

Tiszta kék az ég felette,
Tiszta kék a láthatár,
Zeng a bérc, virít a róna,
Vígan zúg a csermelyár;

Ámde a tavasz virága
Énnekem nem illatoz:
Egy virágom volt - s hajh az most
Más kebelnek nyíladoz.

Engem éjfél zordonában
Űz a veszteségi kín,
Űz tetőkön, rengetegben
S bús magányid rejtekin.

Volna szárnyam, hogy röpűlnék
Túl a kínok tengerén,
Volna bár sebem halálos,
Hogy meghaltam volna én.







 
 
0 komment , kategória:  Bajza József   
Ki nyert, ki veszített a csengeri örökség-mesén?
  2018-03-18 19:45:02, vasárnap
 
 







KI NYERT, KI VESZÍTETT A CSENGERI ÖRÖKSÉG-MESÉN? -

A JOBBIKNAK ÉS SIMICSKÁNAK EGY HALOTT SEM SZENT


A kampányhajrában elhajított csengeri Simicska-gránát egy kilenc éve húzódó, mesébe illő és NNI-nyomozásba torkollt históriát hozott a felszínre, aminek szereplői vállalkozók, helyi potentátok és közéleti szereplők is. Az elmúlt napokban már nem csak a történet elszenvedői, hanem a nagy nyilvánosság boncolgatja - hogyan kezdődött az egész? Egy profi módon bonyolított csalássorozat áldozata most jó néhány ember? Tény: egy csengeri asszony, Szabóné Marika 2009-ben elkezdte terjeszteni, hogy mesés vagyont örökölt. Tény: az örökség átvételét nehezítő akadályok elgördítésére, ügyvédi költségekre, illetékre az asszony Kelet-Magyarország szerte többektől milliókat kért kölcsön. Tény: kilenc év alatt semmi érdemi előrelépés nem történt. Tény: egyik hitelezője feljelentette, a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz, januárban házkutatást is tartottak Szabóéknál. Tény: a Jobbik egyik politikusa vette fel a kapcsolatot Marikáékkal, majd "valaki" az egészet kidobta a sajtóba és egy ember meghalt. Marika férje öngyilkosságot követett el. A Magyar Nemzet médiaetikából tehát ismét megbukott, de kik és milyen részben felelősek mindazért, ami történt? Csengeren és környékén próbáltunk utánajárni az eseményeknek.







Pénteken egész nap az ügyben érintett településeken jártunk, közvetlen, közvetett szereplőkkel beszéltünk, találkoztunk. Az ügy közelről szemlélve kijelenthetjük, egészen más színezetű, másfelől még kuszább, még bonyolultabb. Sokkal több kérdést vet fel, mint ahány dolgot biztosan állíthatunk.

Azt már az elején szögezzük le - ezt megerősítette a Szabó család is - Kósa Lajos és Marika között semmilyen pénzmozgás nem volt. Nem a miniszter (akkor Debrecen polgármestere) kereste meg Szabónét, hanem fordítva, közös ismeretségen keresztül a nő kereste a kapcsolatot. Kósa Lajos azt javasolta, hogy állampapírba fektesse be Marika a mesés örökséget (emlékszünk, abban az időben, 2012-2013-ban járunk, amikor külföldi spekuláns körök megpróbálták tönkretenni a 2010 előtti csődhelyzet miatt amúgy is nagyon törékeny magyar állampapírpiacot). Később kerültek szóba olyan sport és szociális célú fejlesztések, illetve jótékonysági programok, amelyekben Kósa Lajos és a korcsolyaszövetség két mai vezetője tanácsadói szerepet vállalt. Az érintettek hangoztatják, a fejlesztések a térség javát szolgálnák, vagy szolgálták volna. Szabóné pedig mindvégig azt az elvet képviselte és közvetítette a potentátok felé, hogy ő az örökségét, ezt az irdatlan mennyiségű pénzt Magyarország javára szeretné felhasználni.

Ma sokan azt mondják, hogy lehettek ennyire naívak, hiszékenyek közgazdász, jogász végzettségű értelmiségiek. A válasz egyszerű, soha senki nem ült fel üres szavaknak - az örökség története és a beruházási tervek látszólag bőségesen alá voltak támasztva dokumentumokkal. Banki papírokkal, iratokkal, levelekkel, még Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter - ma a német parlament elnöke - aláírásával személyes hangvételű, baráti levelekkel is. A csengeri sportcentrumról, ami mellesleg komoly turizmust teremthetett volna a térségben, még egy fővárosi tervezőiroda 17 millió forintért elkészített látványtervei is azt bizonyították, a szándék komoly. Mindezek ellenére a történetbe beavatottak hite és bizalma az évek múlásával rohamosan fogyott. Az asszonyt többször figyelmeztették, hogy ha úgy kér kölcsönöket, hogy az örökség története mégis valótlan és nem fog fizetni hitelezőinek, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni. Mindezeket olyan anyagok, iratok és hangfelvételek bizonyítják, amelyekről saját szemünkkel, fülünkkel meggyőződtünk.


NEM MAI KELETŰ A HISTÓRIA - CSENGERI MOSOGATÓNŐ MESÉS ÖRÖKSÉGRŐL KAP HÍREKET

Mint megtudtuk a hatalmas örökség története nem néhány éve, hanem 2009-ben kezdődött. Akkor kereste meg állítólag egy magyar származású titokzatos külföldi Szabónét, aki akkoriban a csengeri Szamos Étteremben dolgozott mosogatóként.

A család képviselőjének elmondása szerint - amit Marika is állít - akkor kapott egy nagyobb összeget, majd kiderült, hogy bonyodalmak vannak, az örökséget zárolták. A mesés vagyon állítólag három részből tevődik össze, egy németországi több milliárd eurós betétből, ami a Deutsche Bankban parkol, egy svájci pénzintézeti tulajdonrészből, illetve egy francia betétből. Ehhez jött egy negyedik csomag, egy svájci gyár 85 százalékos tulajdonrésze. A történet szerint a 15 százalékos hányad tulajdonosa az ügy előrehaladtával azt is tudatta a csengeri asszonnyal, hogy ő a vérszerinti édesapja, és nincs más örököse, szóval az egész gyár Marikát illeti.


Az asszony látványtervekkel is rendelkezett a fejlesztési tervekről, Fotó: Horváth Péter Gyula





Teltek-múltak az évek, folyamatosak voltak a levélváltások, amelyekben újabb és újabb "nehézségekre" derült fény. Kellett a pénz a magyar származású svájci ügyvédre, aki tud is érdemben intézkedni külföldön, azon kívül ügyintézésre, illetékekre. Ezeket a pénzeket Szabóné kölcsönkérte, ettől, attól, amattól. Csengeren és más Kelet-magyarországi városokban mozogva. Ki többet adott, ki kevesebbet, közülük sokan rég nem hisznek az örökségben és megszakították a kapcsolatot az asszonnyal, de olyanok is akadnak, akik máig várják a pénzt és bíznak a happy endben.

Sokakkal beszéltünk, volt, akivel telefonon, volt, akivel személyesen is sikerült találkoznunk. A nevét - vagy a szégyen miatt, hogy be tudták csapni, vagy azért mert attól tart, ha mégis létezne az örökség, nehogy a finisben bukja el a pénzét - senki sem vállalta. Akad köztük iskolaigazgató, egyházi személy, módos és kevésé módos vállalkozó, de olyan család is, akik a gyermekük neveltetésére, amikor kirepül, az önálló élete megalapozására tettek félre.

Szabóné Marikát mindenki más szemszögből látja. Mást gondolnak a csengeri lakosok, akik csak távolról szemlélték a történetet. Ők megmosolyogják, hogy az asszony gigászi örökség okos felhasználásának ígéretével, fejlesztéseknek vagy épp busás hasznon ígéretével hogyan vezeti orránál fogva az előkelőségeket az esperestől, iskolaigazgatókon át a polgármesterig szinte mindenkit. És ha csak Csengeren tenné mindezt... De az örökség híre és az asszony kiruccanásai jó 200-250 kilométeres körzetben megtették a hatásukat. Nyilván mást gondolnak, és kevésbé van kedvük mosolyogni azoknak, akiknek milliói és jóhíre bánja a kalandot.


A kölcsön visszafizetéséről ilyen ígéreteket kaptak a hitelezők...





Egy dologban azonban kivétel nélkül mindenki egyet ért: ezt a történetet összerakni, levezényelni, ilyen dokumentumokat előállítani Marika egyedül nem volt képes. Még az is sokakban felmerül, hogy nő eszköze lehet egy agyafúrt bűntársaságnak. De erről majd később.


AZ ÖRÖKSÉG SZTORI MEGBUKOTT - DE AKKOR HONNAN, KITŐL ÉS MIBŐL A VAGYON?

Szabóné Marika édesapja (vagy nevelőapja?) egy bizonyos Matkó Lajos a történet szerint összeveszett a lányával, amikor az nem a neki kiszemelt fiúhoz ment feleségül, hanem egy csengeri határőrhöz. A tehetős papa állítólag haragra gerjedt, nem is beszéltek soha többé. Az asszony csak 2009-ben tudta meg, hogy a papa Németországba disszidált, ahol Wolfgang Schauble pénzügyminiszter bizalmasaként jövedelmező vállalkozásokba fogott és elképesztő vagyont halmozott fel. Svájci banktulajdonos, gyártulajdonos lett és három országba menekítette a pénzét: Németország mellett Svájcba és Franciaországba.


Halotti anyakönyvi kivonat szerint Marika apja 2014-ben halt meg





A birtokunkba került halotti anyakönyvi kivonat szerint Matkó Lajos valójában 2009-ben, de még 2013-ban is élt és virult. 2014 decemberében hunyt el. Azóta a debreceni temető urna sírkertjében nyugszik. Felkerestük a temetőt, ahol valóban megtalálható Matkó Lajos síremléke, aki 1940-ben született és 2014-ben hunyt el.


Matkó Lajos sírja a debreceni temetőben





A lakcímnyilvántartó szerint a férfi 2001-től három helyen élt, mind a három lakcím debreceni.


Élete utolsó 11 évét ebben a debreceni panelban élte le a multimilliárdos svájci banktulajdonos Matkó papa





Szembesítettük a tényekkel a család képviselőjét, aki magát szószólónak, egyben rokonnak mondta. Ő először arra hivatkozott, hogy bizonyára a fordítás a rossz, é nem örökség a vagyon, hanem ajándék. Számunkra nem egészen világos, hogy két élő személy közti vagyonátadás miként járhat 9 évnyi procedúrával. És ami újabb kérdőjel az ügyben: ha Matkó papa milliárdos, akkor élete utolsó 11 évét miért töltötte egy régi, tízemeletes debreceni paneltömb hetedik emeletén? És miért nem találkozott személyesen a lányával, hogy együtt intézzék a vagyonátadás bonyodalmait?

Itt jön az újabb csavar. A nemes lelkű vagyonos felmenő a rokon szerint valójában egy magyar származású svájci gyártulajdonos. Aki azt állítja magáról, hogy ő Marika vér szerinti édesapja. Ezek szerint a gyártulajdonos édesapa is meghalt? - tettük fel a kérdést. Nem, merthogy nem örökségről, hanem ajándékról van szó, helyesbített. Ez a férfi viszont csak 2013-ban került elő a dokumentumok szerint. Tehát 2009-ben, amikor a história indult, ő még nem lehet a vagyon forrása. Mi itt elveszítettük a fonalat.


Több mint egy órán át igyekeztünk kérdéseinkre választ kapni a család képviselőjétől Fotó: Horváth Péter Gyula





Marika és támogató rokon viszont már látják a fényt az alagút végén. Abban maradtunk, hogy ennek részleteit egy hét múlva tárjuk olvasóink elé, amikor bemutatják azokat az egyértelmű dokumentumokat, amik szerintük kétség kívül bizonyítani fogják a történet valódiságát. Néhány hétre rá pedig a pénz is megérkezik.


KI VAGY KIK ÁLLHATNAK SZABÓNÉ MÖGÖTT? DEJAVU

Egy dologban tehát senki sem kételkedik Szabóné Marikát illetően. Mégpedig abban, hogy ilyen csavaros történetet, ráadásul ennyi hitelesnek tűnő dokumentumot az asszony nem tudott egyedül kitalálni és előállítani.

Az Index az egyik olvasója levelére hivatkozva idézte vissza pénteken, hogy egy megszólalásig hasonló történet csak jóval korábban már lezajlott, Nyíregyházán. Mi még kettőt találtunk. Egyet Egerben, egyet Szlovákiában. Mindegyik esetben sok milliárdos örökség megszerzésével bajlódtak a főszereplők. Mind a három esetben középkorú, nem igazán jó módban élő nők. A vagyon minden esetben Svájcban akadt el. Ezekben is felütötte a fejét magyar származású svájci ügyvéd, vagy bankár, aki segítette az ügyek lebonyolítását, de egyre nagyobb összegeket kért, hol illetékre, hol más ügyintézés címén, amit az örökösnek saját félretett pénz híján másoktól kellett kölcsönkérni. A régi történetek esetében is előfordult, hogy kölcsönzőket Svájcba is kiutaztatták, de ott valamilyen okból a személyes találkozó meghiúsult. A csalások mindegyike a bíróságon és jogerősen kiszabott szabadságvetéssel zárult.


Ebben a házban él most a Szabó család, az ingatlan a szomszédok szerint egy nyíregyházi vállalkozó tulajdona - Fotó: Horváth Péter Gyula





TÚL NEHÉZ LEHET BEISMERNI, MINDEZ ÁLOM VOLT...

Szabóné Marika vagy valóban zseniális abban, amit csinál, mert hangjából jómagam is azt vontam le, az asszony még "magának is elhiszi" a lassan évtizede mantrázott történetet, "hisz az örökségében" és biztos benne, hogy az a pénz hamarosan a kezében lehet. Vagy nem Marika volt az értelmi szerző, ő is egy szövevényes, határokon átnyúló nemzetközi bűnszervezet áldozata/láncszeme, akinek annyira jó érzés volt megélni, hogy végre ő is valaki, odafigyelnek rá, meghallgatják, egy felsőbb társadalmi rétegben sok mindent megengedhet magának, amiről eddig csak álmodott, hogy túl nehéz beismerni, mindez álom, önáltatás volt. Persze sok károsult szemében adott a harmadik verzió is, amiben a legjobb volna hinni, ez esetben végül Marika elégedett mosollyal tekint majd ránk és nekünk leesik az állunk...

Azért számtalan kérdést ő feltehetne ma magának, hiszen 9 év mégis csak 9 év és ő ez alatt az első összeget leszámítva egy petákot sem kapott és ami a legszebb, személyesen a híres külföldi gyárosok, bankárok, politikusok, pénzemberek közül csak eggyel találkozott. És most itt van a nagy baj közepén, egy nyomozással a nyakán, amikor százak, ezrek csalónak nevezik, túl egy házkutatáson, túl férje öngyilkosságán és nem jön a svájci gyáros édesapa, sem a jóbarát, a családba a história szerint keresztapaként is befogadott német parlamenti elnök, hogy igazolva őt, megmentse a végső megszégyenüléstől...


Csenger 2018.03.16. Fotó: Horváth Péter Gyula





MINDENKI VESZTES, CSAK SIMICSKA ÉS A JOBBIKOSOK KASZÁLTAK A TRAGÉDIÁN

Ahogyan portálunkon már felhívtuk rá a figyelmet, a Jobbik egyik politikusa több alkalommal is találkozott a Szabó családdal január óta, nem nehéz tehát kitalálni, hogyan kerültek a Magyar Nemzethez az iratok. Az érintett politikust megkerestük, de azzal az álkifogással utasította el a válaszadást, hogy szerinte nem tettünk eleget korábbi sajtóperes végzéseknek. (Ez egyébként nem igaz, annak ellenére sem, hogy a néhány marginális témarészletben elvesztett perünkben a Jobbik - joghézagot kihasználva - már az ítéletek kihirdetésekor végrehajtást kezdeményezett a PS kiadója ellen.)

Marika férje a család elmondása szerint abban reménykedett, hogy az ellenzéki párt és a mögötte álló milliárdos nagyvállalkozó, azaz Simicska Lajos majd megvédi őket. Amikor azonban a nyomozók házkutatást tartottak Szabóéknál és világossá vált, hogy hiába segítették elő a későbbi választási hecckampányt, semmi jóra nem számíthatnak, a férj önkezével vetett véget életének.

A tragédia pontos okát persze csak az áldozat tudná tökéletesen hitelesen lefesteni, de az eddigi összegyűjtött információink a fenti állítást támasztják alá. A család képviselője azt is állítottja: Marika és férje semmilyen körülmények között nem járultak hozzá iratok közléséhez, melyeket ráadásul válogatva, kitakarásokkal, és hamis következtetésekkel adott közre Simicska Lajos és a Jobbik házi médiája, a Magyar Nemzet.

Simicskáék örömmel tapicskolnak mások tragédiájában, mert az hetekkel a választások előtt rendkívül jókor jött nekik. Még arra sem voltak tekintettel, hogy emberéletet követelt ez az ügy. Szabóné Marika férje öngyilkossága után, a család állítólagos ellenkezése ellenére képesek voltak újabb és újabb, manipulált, részben kitakart iratfoszlányokat megszellőztetni az ügyből, miközben a médiaetika alapvető eleme, hogy az újságíró nem válhat zsarolás, politikai hecckampány eszközévé, pláne egy családi tragédia előidézőjévé.

Fotók: Horváth Péter Gyula/PS


Link






Szép estét Budapest, szép estét Magyarország!










 
 
0 komment , kategória:  Média  
A jogi elégtétel és az ellenzéki becsinált
  2018-03-17 20:29:45, szombat
 
 










A JOGI ELÉGTÉTEL ÉS AZ ELLENZÉKI BECSINÁLT


Jól látható, hogy a demokratikus ellenzék egy emberként becsinált. Méghozzá Orbán Viktornak az ünnepi beszédében elmondott gondolata alapján, ami így szólt.

,,A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet (...), csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket."





Ez a néhány mondat az óriási riadalom oka. Hogy miért, azt nem lehet pontosan érteni, hiszen a törvénytelenséget eddig is fenyegette a törvény, tehát a jeles ellenzéki politikusoknak eddig is úgy kellett élni, cselekedni, hogy nem hágják át a jogszabályokat.

Ehhez képest Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök jelöltje még a szokottnál is jobban kiakadt az ATV-ben péntek este. Egyenesen ,,új korszak kezdetéről" beszélt, mert a miniszterelnök a nemzeti ünnepen úgymond fenyegetőzni kezdett. Rémképét még jól fel is turbózta azzal, hogy Orbán szerinte ,,iszonyatos túlhatalommal rendelkezik". Akinek pedig ,,iszonyatos túlhatalma" van, attól most nagyon meg kell ijedni, mert ilyen még nem volt. Ha nem tesznek valamit, itt kő kövön nem marad. Még az is előfordulhat, hogy ők húzzák a rövidebbet.

Szinte látom rettenetes vízióját, hogy a miniszterelnök a választás után hétmérföldes csizmájával egyszerűen eltapossa őket, mint a csikket. Pedig ő is jól tudja, hogy bármekkora hatalommal is rendelkezik Orbán Viktor - tegyük hozzá, egy jottányival sem nagyobbal, mint egy parlamentáris demokráciában szokott a mindenkori kormányfő -, akkor sem tehet semmi jogelleneset senki ellen. Az ellenzéket ugyanis a jog éppen úgy védi, mint ahogy korlátozza a kormányfő lehetőségeit.

Ja, hogy esetleg attól fél Szél Bernadett, hogy az ellenzék korábbi törvénytelenségei április 8. után reflektorfénybe kerülnek s esetleg azoknak még következményei is lehetnek? Meglehet. Tetszettek volna törvénytisztelően dolgozni! Az ,,új korszak" talán azért nincs ínyére Szél Bernadettnek és társainak, mert így nem lehet tovább az amerikai nagybácsi kivételezett helytartójaként a szürke zónában törvények fölött járni se a politikusoknak, se legfőbb szövetségeseiknek, az álcivilnek hazudott NGO-szervezeteknek? Netán az nem tetszik neki, hogy a hatóságnak lesz energiája például a párt társelnökének, Hadházy Ákosnak is a disznóságait részletesen felderíteni?

Szél szánalmas magyarázkodásába - ezúttal is hamisan - vendégül hívja a márciusi ifjak egymással szembeni konfliktusait is. Mondván, közöttük is voltak ellentétek, mégis megtalálták a közös nevezőt: megcsinálták a forradalmukat!

Azt már nem teszi hozzá, hogy ez nem esett nekik nehezükre, mert mindannyian igaz ügyért küzdöttek, a haza javát akarták. Nem az idegen érdekek vezérelte hatalomszerzési mesterkedések adták az egymással szembeni konfliktusaikat, hanem a haza megmentéséhez képest csip-csup, személyes ügyek. A forradalomra nekik a magyar függetlenség kivívása miatt volt szükség, nem a függőség, a kiszolgáltatottság számító, önös érdekből történő meghonosítása miatt. Márpedig Szélék nagyon is ezt akarják.

Az ő ,,forradalmukat", az ellenzék teljes összeborulását Dzsordzsi bácsi érdekeinek teljes kiszolgálása motiválja, nem a nemzet, a magyarok szolgálata. Erre régen készülnek, csak nem volt alkalmuk bevallani. Akkor ugyanis lelepleződnek. Kiderül, hogy ideológiai szempontból az ég világon semmi különbség nincs közöttük, mindegyiknek egyformán liberálbolsi gyökerei vannak. Csak éppen különféle színekre festik magukat - zöldre (LPM), kékre (DK), vörösre (MSZP) -, hogy különféle, látszólag egymástól eltérő értékeket tűzhessenek a zászlajukra. S csak az alkalomra vártak, hogy ezeket a sosemvolt értékeiket ,,jogosan" sutba dobhassák s kéz a kézben vonulhassanak a választási seregszemlére. Amúgy is vészesen közeleg a Soros-paktum végrehajtásának határideje, hogy az ellenzék kiállítsa egyetlen ,,legnépszerűbb" jelöltjét a kormánypártok jelöltjével szemben.

Ehhez is jó apropó a kormányfő ,,fenyegetése". Tehát nem azért fognak összefogni, az 'egy az egy elleni' párharcot kikoordinálni, mert ez a milliárdos érdeke. Á, dehogy! Ehelyett azt hazudják: sokkal inkább azért, hogy Orbánt el lehessen zavarni. Ezáltal úgy jussanak el április 8. után a hatalomba, hogy - ismét Bernikét idézve - ,,Orbán Viktor soha többé senkit ne fenyegethessen az ország színpadáról".

Így két legyet lehet ütni egycsapásra. Nem derülhetnek ki az ellenzék disznóságai, s megússzák a felelősségre vonást, ami a törvénysértések mértéke szerint akár egyes pártok végét is jelentheti. Ráadásul az elvtelen összeborulás is presztízsveszteség nélkül mehet végbe. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodva az LMP vezére persze még magyarázná a bizonyítványát, mondván: az összefogás során ,,Értékközösségről nem lehet szó!" Persze, hogy nem. Ha jönnek a bevándorlók, akkor már senkit nem érdekelnek se Szél Bernadett, se más ,,értékei".

Ilyen előzmények után még szép, hogy napirendre kell venni az erkölcsi, politikai és a jogi elégtétel kérdéskörét. Még egyszer ugyanis nem engedhető meg, hogy Magyarország identitását, a magyarok életszínvonalát, biztonságos jövőjét súlyosan fenyegető helyzet - ilyen aljas, hazug, hazáruló alakok miatt - előálljon határainkon belül.


Link








Jogállamiság?! Smafu!
Ezt tessenek meghallgatni! Jogállamiság?! Hát kérem, az smafu!

Link



Bayer Zsolt stand up comedy

Link

















 
 
0 komment , kategória:  Média  
A Nemzet ZÁSZLÓJA
  2018-03-16 20:00:51, péntek
 
 








A NEMZET ZÁSZLÓJA


A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS CÍMER NAPJA

BUDAPEST 2018. MÁRCIUS 16.

A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS CÍMER NAPJÁN A NEMZET ZÁSZLÓJA AZ ANDRÁSSY ÚTON

1848 méter hosszú magyar zászló az Andrássy úton: 1848 méter - 1848 ember


A Magyar Zászló és Címer napja alkalmából a mai napon egy 1848 méteres magyar zászló elkészítésével és bemutatásával üdvözöltük az ünnepnapot.

Az 1848 x 2,1 méteres zászlót 1848 személy segítségével vittük végig Budapesten az Andrássy úton az Opera és a Hősök tere között, sajnos eléggé mostoha körülmények között, végig szakadó esőben.

A zászlóvivők zömében magánszemélyek, idősek és fiatalok, civil szervezetek, iskolák, egyesületek, családok, önkormányzatok, cserkészcsapatok, külhoni és magyarországi-, határon túli és a világban szétszórt magyar közösségek voltak.

A Hősök terén ünnepi köszöntővel várták a zászlóvivőket és az ünneplő közönséget.

Az esemény védnökei: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és a zászlóanya, Wittner Mária, '56-os forradalmár.

Ötletgazda, szervező: Szilágyi Ákos ( '56 Lángja alapítvány, Magyar Trikolór Kft.) Ötletgazda: Franka Tibor (Kerepes polgármestere)

Az 1848 méteres zászlót közadakozásból és a zászlóvivők &#8220;nevezési díjából" lett megvalósítva, bizonyítva, hogy mennyire becsüljük nemzetünket, szeretjük zászlónkat hagyományainkat és kultúránkat.







A magyar zászló és címer napja 2014 óta hivatalos emléknap.

1848-ban fogadták el a hivatalos magyar zászlót, és tették kötelezővé a kihelyezését a nemzeti ünnepek alkalmával közintézményekre illetve hajókra. 2018-ban ennek a 70 éves évfordulóját ünnepeljük, és ez alkalomból egy különleges eseményre is számíthattunk: március 16-án, a magyar zászló és címer napján egy 1848 méter hosszú magyar zászlót vittünk végig az Andrássy úton.

Szilágyi Ákos, az esemény egyik ötletgazdája szerint:

"március 15-én a zászló visz ki minket ünnepelni,
míg március 16-án mi visszük ki a zászlót büszkén,
és mi ünnepeljük a zászlót."

A címer és a zászló a nemzeti összetartozást fejezi ki, ezért is volt fontos egy külön emléknapot szentelni ezeknek. Az emléknap célja felhívni a magyar emberek figyelmét a nemzeti összetartás fontosságára, a zászlót kiragadni a mindenkori politikai kontextusból, hogy az valóban a nemzetet jelképezze, függetlenül az épp aktuális politikától és politikai szereplőktől.

Magyarország hivatalos zászlaja a piros-fehér-zöld vízszintes sávokból álló trikolór, a nem hivatalos zászló tartalmazza a címert. A nemzeti színeket együtt először 1608-ban használták. A jelenleg is használt címer 1990-ben került végleges alkalmazásra. Előtte 1918-19, 1946-49 között és 1956-ban az úgynevezett Kossuth-címer volt használatban.

1848. április 11-én - a negyvennyolcas törvények között - vált hivatalossá a három színű nemzeti lobogónk.

A Országgyűlés 2014. december 16-i ülésnapján elfogadott és december 17-én határozatába foglalt döntésével március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette.

Azért ezt a napot választották, mert március 16-án fogadták el az 1848-as XXI. törvénycikket, amely nyilvános ünnepek alkalmával az összes közintézmény és magyar hajó esetében kötelezővé tette a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát.

A határozati javaslat indoklása kifejti, hogy ,,a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld színű zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége".







A magyar zászló és címer emléknapja - 2018

Link



Magyar zászló napja - 2013

Link



A magyar zászló és címer napja

Link



Magyar zászló és címer napja

Link



Kokárda 2018

Link



















 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Hazaküldjük Gyuri bácsit, menj vissza Amerikába!
  2018-03-15 19:00:57, csütörtök
 
 





Sokan vagyunk, akik szeretjük Magyarországot!





HAZA KÜLDJÜK GYURI BÁCSIT, MENJ VISSZA AMERIKÁBA!


Több százezren, de szerintem közel a félmillióhoz is lehettünk a mai Békemeneten. Két kilométer hosszú a Békemenet, még soha nem voltunk ilyen sokan. Hömpölygött a tömeg a Margit hídon, egy gombostűt sem lehetett leejteni a hídon, tele volt a Margit híd, a híd teljesen megtelt. A menet eleje már a Szent István körúton haladt, miközben a vége még Budán volt. Igen felemelő volt a Békemenet apró tagjaként óriásnak érezni magunkat.

A Békemenet a szabad Magyarország egyik legjelentősebb civil kezdeményezése. A Bem tér már 12 óra előtt megtelt, az ország minden pontjáról érkeztek ünneplők és még Lengyelországból is érkeztek több ezren. Gyülekező a Bem szobornál volt, majd átvonultunk a Kossuth térre, ahol közösen meghallgattuk Orbán Viktor ünnepi beszédét.



Orbán Viktor: El akarják venni az országunkat

El akarják venni az országunkat, nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban, most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, akik nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik a kultúránkat, törvényeinket és életformánkat.

Alig több mint három hét múlva ismét Magyarország sorsáról döntünk. És ezen a választáson nem négy év lesz a tét.

Tétként a jövő van feltéve az asztalra, újabb esély, pótvizsga nincs, ha átszakad a gát, akkor beözönlik az áradat, és a kulturális megszállás visszafordíthatatlanná válik.

2010-ben, amikor talpra álltunk, fellázadtunk, és harcolni kezdtünk a magyarokért Brüsszelben és a többi birodalmi központban, még egyedül voltunk.

De aztán megjöttek a lengyelek, a szlovákok és a csehek. Aztán az Egyesült Államok bevándorlásellenes elnököt választott, és a britek is saját útjukra léptek. Izrael máig kitart. Aztán Ausztriában a hazafiak átvették a hatalmat, és az olaszok is nemet mondtak a bevándorlásra.


"Magyarország a magyaroké"

Orbán Viktor szerint csak az a kérdés, a magyarok tanultak-e a mások hibájából, megértették-e, hogy csak egyszer lehet elrontani. Ha egyszer elvétették, vége, újabb esély, pótvizsga nincs. Ha átszakad a gát, akkor beözönlik az áradat, és a kulturális megszállás visszafordíthatatlanná válik - jelentette ki.

Aki magyar, velünk tart, újra és újra győzni fogunk, mert Magyarország a magyaroké.

A kormányfő szerint gyáva népnek nincs hazája, s a magyarok összeszedték a bátorságukat, ha kellett, pedig sosem volt könnyű. Felidézte, hogy Andrássy Gyula miniszterelnököt halálra ítélte a bécsi császár, II. Rákóczi Ferenc fejedelem száműzetésben halt meg, Kossuth Lajost elűzték a labancok, Tisza István miniszterelnököt lelőtték a kommunisták.


Hazaküldjük Gyuri bácsit is

Sohasem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk - hangsúlyozta. Végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival, a Habsburg császárt a labancaival, a szovjeteket az elvtársaikkal, és most "hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben. Arra kérünk, menj vissza Amerikába, és boldogítsd inkább az amerikaiakat" - jelentette ki Orbán Viktor.

Arra kell készülnünk, hogy a mi jelöltünkkel végül mindenütt egy Soros-jelölt áll majd szemben három hét múlva az országgyűlési választáson - jelentette ki Orbán. A miniszterelnök hangsúlyozta: mindenki tudja, hogy a bevándorlást ellenző magyarok vannak többen. Az ellenfeleknek csak úgy van esélyük, ha sikerül a "táborunkat megbontani", ha sikerül megosztani az egységet. Az a céljuk, hogy bármiről legyen szó, csak arról a veszélyről ne, amely Magyarországot fenyegeti. Ellenfeleink is tudják, most évtizedekre eldőlhet Magyarország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza - mondta a kormányfő. A választás után majd elégtételt fogunk venni, politikait, jogit és erkölcsit - mondta Orbán Viktor.


"Nem adjuk föl soha"

Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nincs nekünk másik, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk föl soha - jelentette ki Orbán Viktor. A miniszterelnök beszédében kifejtette: Európa és Magyarország egy civilizációs küzdelem közepén áll. Egy népvándorlással néz szembe, amely az élet eddigi rendjét, az emberek életmódját sodorja veszélybe.

Nem a vérszegény ellenzéki pártocskákkal kell megküzdenünk, hanem egy birodalommá szervezett nemzetközi hálózattal - folytatta. Külföldi konszernek és belföldi oligarchák által kitartott média, hivatásos béraktivisták, bajkeverő tüntetésszervezők, a nemzetközi spekulánsok által fizetett NGO-k láncolata, amit Soros György neve foglal össze, és ő testesít meg - jelentette ki.


Sorosista jelöltek

Mi a keresztény kultúrából nőttünk ki, különbséget teszünk az ember és a tettei között. Sohasem gyűlöltünk és nem is fogunk gyűlölni senkit, továbbra is hiszünk a szeretet és az összefogás erejében - emelte ki a kormányfő. Orbán Viktor ugyanakkor hozzátette: harcolni fognak az ellen, amit Soros György birodalma Magyarországgal tesz és tenni akar. Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nincs nekünk másik, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk föl soha - hangsúlyozta.

A miniszterelnök kifejtette: minden választókerületben ők állnak majd szemben a mi jelöltjeinkkel.
Nekik az a feladatuk, hogy hatalomra kerülve végrehajtsák a nagy tervet.
A nagy tervet, hogy a bevándorlók útjában álló Magyarországot megtörjék, és először bevándorlók ezreit, aztán tíz- és tízezreit telepítsék be néhány év alatt Magyarországra. Európa már most invázió alatt áll. Ha hagyjuk, a következő egy-két évtizedben tíz- és tízmilliók indulnak meg Európába Afrikából és a Közel-Keletről. Brüsszel nem védi meg Európát. A bevándorlást nem megállítani, hanem támogatni és szervezni akarja - jelentette ki a miniszterelnök.
Orbán: Brüsszel nem védi meg EurópátForrás: MTI/Sóki Tamás


A jövőt kell megnyerni

Nem csupán egy választást akarunk megnyerni, hanem a jövőnket - mondta Orbán Viktor. A kormányfő azt kívánta, hogy Magyarország legyen szabad, független és magyar ország. Benne van minden, amire szükségünk lehet - hangsúlyozta. Orbán Viktor hozzátette: Magyarország volt is, van is, a kérdés most az, hogy lesz-e? Nem csupán egy választást akarunk megnyerni, hanem a jövőnket. Egyik oldalon mi, a nemzeti érzelmű milliók, a másik oldalon a világpolgár elit - jelentette ki. Nemzeti és demokratikus erők az egyik, nemzetek feletti és antidemokratikus erők a másik oldalon - tette hozzá a kormányfő.

El akarják venni az országunkat, nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban, most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, akik nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik a kultúránkat, törvényeinket és életformánkat - jelentette ki Orbán Viktor. A miniszterelnök hozzátette: azt akarják, hogy mostantól egyre inkább ne mi és ne a mi leszármazottaink éljenek itt, hanem valaki mások. Egyszerre kell megvédeni eredményeinket és harcba szállni, hogy legyen értelme folytatni - mondta.


Orbán a fiataloknak: Harcoljatok velünk

Kifejtette: azok az országok, amelyek a határaiknál nem akasztják meg a bevándorlást, elvesznek, felemésztik őket. Mindezt külső erők és nemzetközi hatalmak akarják ránk kényszeríteni - itthoni csatlósaik segítségével -, és a küszöbön álló választást jó alkalomnak látják erre - hangsúlyozta. Orbán Viktor szerint ismét eljött a nap, amely minden magyar ember szívét fölemeli. Az a nap, amikor magyar nyelven írták be a világtörténelem nagykönyvébe a szót: szabadság.

Alig több mint három hét múlva ismét Magyarország sorsáról döntünk. És ezen a választáson nem négy év lesz a tét - hangsúlyozta.

Magyar fiatalok, most a hazának van szüksége rátok, gyertek, és harcoljatok velünk, hogy amikor majd nektek lesz szükségetek a hazára, még meglegyen

- jelentette ki Orbán Viktor. A kormányfő szerint lehet, hogy a fiatalok most úgy érezhetik, hogy övék az egész világ, hogy "ide nekem az oroszlánt is". Igazuk van, a nagyra törés hiánya maga a középszerűség, és az élet semmire sem jó, ha nem kezd vele valamit az ember.

Hozzátette: de eljön a pillanat, és rá fognak ébredni, hogy kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben leélheti az életét. Egy hely, ahová visszatérhet, ahol megérezheti, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe. Hozzáadódik és beépül az ezeréves nagyszerű alkotásba, amit egyszerűen csak hazának, magyar hazának nevezünk. "A hazának most szüksége van rátok, hogy amikor nektek lesz szükség a hazára, még meg legyen a hazátok" - mondta Orbán Viktor.

Beszéde végén a miniszterelnök együtt szavalta a több százezres tömeggel a Himnusz első versszakát, majd azt mondta, menjetek és harcoljatok, fel győzelemre, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Link



Békemenet 2018. március 15. minden eddiginél több résztvevő

Link



Soha nem látott tömeg a békemeneten
/A Békemenet résztvevőinek példátlanul magas számáról írnak német és amerikai újságok is. A hatalmas tömeg két kilométer hosszan kígyózott a belváros utcáin. Mindez azt mutatja, hogy a magyarok nagy többsége érzékeli a választások tétjét, és meg akarja védeni az ország függetlenségét./

Link



2018 03 15 Békemenet, Március 15 ünnepség Teljes

Link



A Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása a Parlament előtt 2018. március 15-én, az 1848/49-es Szabadságharc emlékére rendezett ünnepségen. ...

Link



Bálint Zsófia Kamilla: Ünnepi Szavalóest Március 15. alkalmából

Link



Óriási tömeg a Bem rakparton 12:47



Hatalmas a tömeg - 13:23



Így hömpölygött a tömeg a Margit hídon



Egy gombostűt sem lehetett leejteni a Margit hídon 13:33



Már a Kossuth téren a Békemenet eleje 13:44



Ennyien vannak a Szent István körúton 13:47



Megtelt a Kossuth tér 13:51



Tele az Alkotmány utca is 13:56









 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 156
  • e Hét: 1652
  • e Hónap: 18796
  • e Év: 156168
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.