|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2023-10-31 19:30:55, kedd
|
| |
| |
NAGY VOLT EGY "NAGY" LAJOS KIRÁLY? - NAGYOBB MINT HINNÉNK
Szerző: József Kolárik 2023.10.31.
,,Oh nagy volt hajdan a magyar,
Nagy volt hatalma, birtoka;
Magyar tenger vizében húnyt el
Éjszak, kelet s dél hullócsillaga. "
(Petőfi Sándor: A hazáról)
Károly Róbert uralkodása során Magyarországot rendben tartotta és gazdagította, így mikor eljött az ideje, hogy utódjának átadja a trónt, egy rendezett és gazdag királyságot hagyott hátra. Fia, Lajos, akit a történelem “Nagynak" ismert, már egy erőteljes katonai hatalom fejeként lépett a trónra. A belső háborúk által nem sújtott, stabil országban kezdte meg uralkodását, mely már akkorra képes volt befolyását kiterjeszteni más területekre is.
Portréja a Képes krónikában
Lajos, aki 1326-ban született Visegrádon, a Capeting-ház Anjou-házi magyar ágának tagja volt, a kitűnő Károly Róbert magyar király és Łokietek Erzsébet lengyel királyi hercegnő fiaként. Apai vonalon Károly Róbert és Martell Károly calabriai herceg, valamint Ausztriai Klemencia hercegné unokája volt. A családi örökségében mélyen gyökerezik a királyi és nemesi vér, apai nagyapai dédszülei között megtalálhatók a nápolyi és magyar trónok örökösei, míg anyai oldalon a lengyel királyi család prominens tagjai szerepelnek.
Victory of Louis I, of Hungary againts the Ottomans in Bulgaria
Lajos nevét apai nagybátyjáról, az 1316-ban szentté avatott Lajos toulouse-i püspökről kapta. Ez a név vált később ismertté és jelentőssé a magyar történelemben. Lajosnak több testvére is volt, akik közül néhányan jelentős történelmi szerepet játszottak. Katalin, aki ¦widnica hercegnéjeként ismert, András, aki Nápoly iure uxoris királyaként uralkodott, és István, a horvát és szlavón területek kormányzójaként szolgált. Ezenkívül volt egy féltestvére, Kálmán, aki győri püspökként szolgált.
Magyar Lajos, a lengyel király
Az ifjú Lajos két bátyjának, Károlynak és Lászlónak a korai halála miatt vált a magyar trón örökösévé, mindössze négy éves korában.
Az 1342-ben trónra lépő Lajos király aktív és ambiciózus katonai tevékenységet folytatott. Haláláig legalább 35 hadjáratot vezényelt, és ezek többségében maga állt serege élén. A hadjáratok célja főként az ország területének növelése és a magyar királyság befolyásának erősítése volt a környező államokkal szemben. Első hadjáratát Szerbia ellen vezette, míg az utolsó alkalommal Havasalföldet célozta meg.
Between 1370 and 1382 Hungary was in a personal union with Poland (red territories). Louis's vassal (or dependent) territories are coloured coral pink. Sources: KNIGHT KINGS,THE ANJOU- AND SIGISMUND AGE IN HUNGARY (1301-1437), Encyclopaedia Humana Hungarica
A Lovagkirály :
Lajos, a magyar király, számos példával mutatta meg bátorságát és lovagi elkötelezettségét. Harcokban gyakran az első sorokban találta magát, és sokszor vállalt kockázatokat, hogy a csata során példát mutasson alattvalóinak. Az oklevelei is megerősítik ezt, ahol az esetek többségében a király maga volt a szemtanúja a kitüntetett katonája hőstettének.
I. Lajos magyar király címere Gerle herold címerkönyvében. Anjou-kori királyi címert kiegészítő sisakdísz.
Az egyik emlékezetes esetben Lajos a második nápolyi hadjárat során Canosa várának ostromakor került veszélybe. Az első sorokban rohamozva egy kő eltalálta és az ostromlétráról a várárokba lökte. Sérülten, sátrában fekve, amikor főtisztjei megdorgálták a kockázatvállalásáért, válaszában kijelentette, hogy a királynak mindenben példát kell mutatnia.
De nem csak bátorságával, hanem emberiességével és bajtársiasságával is példát mutatott. Egy alkalommal, amikor Salerno városának ostromára készült, a Sele (Silaro) folyó állapotát vizsgálta. Egy katonáját kérte, hogy lovastul lépjen a folyóba, hogy megvizsgálja az átkelés lehetőségét. Az áradó folyó azonban elragadta a katonát, mire Lajos azonnal utána ugratott lovával és megmentette az embert. A király ezen cselekedetével is azt üzente, hogy ha valakit bajba sodor, felelőssége van segíteni rajta. Ezen tettei miatt Lajos nem csak a palotában, hanem a csatatéren is elnyerte alattvalói tiszteletét és szeretetét.
,,volt is becsülete a királynak, nemcsak a palotában, hanem a tábortűz mellett is"
A krónikás szerint
Lajos, a magyar király, nemcsak bátorságáról és lovagiasságáról volt híres, hanem nagylelkűségéről és kegyelméről is. Ezt számos eset bizonyítja a második nápolyi hadjárat során.
itthonrolhaza illusztráció
Egyik alkalommal Lucera közelében egy vár ostromakor Lackfi Miklós hirtelen rajtaütéssel mintegy 150 zsoldost ejtett foglyul. Ezeket a zsoldosokat megkötözve vezették Lajos elé. A király azonban nem büntette meg őket, hanem vendégségbe fogadta és étellel-itallal kínálta őket. A következő napon azonban megfosztotta őket fegyvereiktől és lovaiktól, és szétkergette őket, hogy térjenek vissza otthonaikba.
Egy másik esetben Lajos egy gróf várát foglalta el, aki korábban elárulta őt. A gróf, látva a reménytelen helyzetét, ingre vetkőzve, kötéllel a nyakán könyörgött a király kegyelméért. Lajos nemcsak megbocsátott a grófnak, hanem vissza is állította őt korábbi pozíciójába.
Az említett példák jól mutatják, hogy Lajos nemcsak mint hadvezér, hanem mint államférfi is megértő és kegyelmes volt, aki a becsület és az emberiesség elvei szerint cselekedett. Ezen tetteivel tovább erősítette hírnevét és tiszteletét a hadseregben és a nemesség körében is.
Lajosnak nemcsak a szárazföldi területekkel voltak tervei, hanem a tengerparti területekkel is. A Nápolyi Királyság területi vitáiban éveken át vett részt, és az Adriai-tenger partján található területek megszerzéséért hosszú ideig harcolt Velence ellen. Számos fronton állt csatába: szembeszállt a törökökkel Havasalföldön, a tatárokkal Moldvában, és hadjáratokat indított Litvánia és Csehország ellen is.
A kor lovagi eszményeihez híven Lajos gyakran személyesen is részt vett a csatákban. Az 1350-es itáliai hadjárat során Canosa du Puglia váránál sérülést szenvedett, és néhány hónap múlva újabb veszélyes helyzetbe került Aversa ostrománál. Ennek ellenére sosem hagyta abba harci tevékenységét, és uralkodása során Magyarország az európai nagyhatalmak közötti kiemelkedő helyet foglalt el.
Lajos király uralkodása alatt a Magyar Királyság az európai nagyhatalmak közé emelkedett. Bár uralkodásának negyven évéből csak három háború nélküli év volt, ezek a katonai és diplomáciai vállalkozások, főként az itáliai hadjáratok, azt bizonyítják, hogy Magyarország az akkori időkben erős és stabil ország volt.
Lajos hadjáratai és diplomáciai tevékenységei az országot számos politikai, pénzügyi és katonai kihívással szembesítették. Azonban a Károly Róbert által létrehozott és megerősített államszervezet sikeresen vette ezeket az akadályokat. Ezen kívül Lajos külpolitikai tevékenysége nem korlátozódott csupán Magyarország közvetlen érdekeltségeire, hanem kiterjedt számos más európai államra is. Ilyen aktív külpolitikai tevékenységet sem előtte, sem utána nem láthattunk magyar uralkodótól.
Molnár Elisabeth and Mary on the coronation of Cherles II of Hungary közkincs
Lajos király uralkodása alatt a belviszályoktól és külső támadásoktól mentes ország lehetőséget kapott a stabil fejlődésre. Bár a pestisjárvány komoly negatív hatással volt az országra, a társadalom mégis válságoktól mentes fejlődést tapasztalhatott, mind politikai, mind gazdasági szempontból. Lajos uralkodása alatt Magyarország valóban egy európai nagyhatalommá vált, és megszilárdította helyét a kontinens politikai és kulturális térképén.
wikipedia arcanum képes krónika
Link
A MAGYAR KIRÁLY, AKIRE IRIGYKEDETT EURÓPA
Ideális körülmények között ülhetett trónra a 16 éves Nagy Lajos 1342-ben: dugig volt az államkincstár, belső ellenzék és külső ellenség sehol. Mit tudott elérni negyven év alatt?
Amikor Károly Róbert 1342-ben meghalt, stabil királyi hatalmat és virágzó államot hagyott utódjára, az uralkodást mindössze 16 éves korában megkezdő Lajosra. Az ifjú király tényleg ideális körülmények között lépett trónra: az államkincstár dugig volt az apja uralkodása alatt föltárt nemesfémbányák jövedelmeiből, belső ellenzék lényegében nem létezett, érdemi külső ellenség pedig nem fenyegette az ország határait. Talán nem is volt a magyar történelemben más uralkodó, aki ilyen kedvező feltételek között ülhetett a trónra.
Nagy Lajos a Képes Krónika első oldalán Forrás: Wikipedia
Korlátlan királyi hatalom
Lajos uralkodása alatt az I. Károly által kialakított belpolitikai rendszer zavartalanul működött tovább. Nem fenyegette az Árpádok idején oly sok bajt hozó testvérviszály sem: egyik fivére, András Nápolyba került, másik fivére, István pedig néhány kisebb tartomány uraként nem jelentett veszély a király hatalmára. A bárók sem okoztak különösebb problémát: miután I. Károly az 1320-as évek elejére fölszámolta az oligarchák uralmát, a visszaszerzett földbirtokok segítségével lehetősége nyílt beemelni az ország kormányzatába a királyhoz hű új bárókat, akik hűek maradtak aztán Lajoshoz is. Károly alatt kezdte a karrierjét például a Lackfi család, amelynek számos tagja viselt fontos tisztséget Lajos uralma alatt.
Lajos fő belpolitikai célja az volt, hogy megőrizze és tovább erősítse a hatalmát. Ezt szolgálta többek között az ősiség törvényének bevezetése 1351-ben, amely szentesítette azt a gyakorlatban már korábban is működő elvet, hogy az örökös nélkül elhalálozott nemes birtoka a koronára száll, nem rendelkezhet vele szabadon. Ennek célja a királyi földállomány gyarapítása volt, ami tovább erősítette a király hatalmát. Az Árpád-ház utolsó évtizedeiben kialakult nemesi vármegyék jogait fokozatosan korlátozta az uralkodó, ami jelentősen szűkítette a vármegyében élő nemesek jogait is (például pallosjog, a bíráskodás és a pecsét használatának joga).
Lajos nem engedett beleszólást a királyi hatalom gyakorlásába. A nápolyi hadjáratok lezárulta és a pestisjárvány elvonulása után, 1351-ben ült össze az egyetlen olyan Anjou-kori országgyűlés, amely valóban fontos törvényeket hozott. A 1351. évi dekrétumok a nemesek kezdeményezésére születtek. Itt mondták ki a már említett ősiség elvét, amely egészen az 1848. évi áprilisi törvények bevezetéséig volt érvényben. Bevezették a kilencedet, amely az egyháznak fizetendő tized után a maradék termény kilencedét jelentette, és a földesúrnak kellett kifizetni. A törvények az 1222. évi Aranybulla rendelkezéseit is megerősítették, és kimondták: a magyar nemesség egy és oszthatatlan, vagyis minden nemes, vagyontól függetlenül, ugyanazokat a szabadságokat élvezi. Nagy Lajos uralkodása alatt tehát véglegesen kialakult a magyar társadalom évszázadokra meghatározó két nagy csoportja: a jogi értelemben egységes nemesség és a jobbágyság.
A Képes Krónika
Nagy Lajos lovagi udvarában keletkezett a magyar középkor egyik legszebb tárgyi emléke, a Képes Krónika. Vélhetően az 1360-as években született a magyar történelem forrásaként is jelentős alkotás, amelyet összesen 147 gyönyörű miniatúra díszít. A mű befejezetlen maradt: több helyen ki van hagyva néhány hely a képeknek, és a szöveg is csak Károly uralkodásáig jut el. A szép kézírásos kódex vélhetően reprezentációs céllal készült, ám a pontos körülmények nem ismertek. A krónika hasonmás kiadása innen tölthető le.
Harcok Nápolyért
Némelyik forrás rideg, szűkmarkú szervezőzseninek írja le Károlyt, fiát viszont bőkezű, nyájas és nyíltszívű személyiségnek mutatják. Apjával ellentétben Lajos a harcmezőn kereste a dicsőséget, uralkodása alatt alig akadt év, amikor ne indított volna háborút valamelyik környező országba. Lajos a lovagkirály eszményét kívánta megvalósítani, és kritikusai szerint gyakran előfordult, hogy hadjáratai mögül hiányzott a jól átgondolt indok és cél. Történelmi emlékezetünkben Lajos nagy hódítóként él, noha hódításainak jelentős része nem bizonyult tartósnak. Európa uralkodói azonban irigykedve nézték a magyar királyt, akinek arany- és ezüstbányákból származó jövedelmei miatt sosem volt problémája a hadjáratok pénzügyi fedezetének megteremtésével.
Uralkodása első éveit a nápolyi királyság megszerzésére tette fel, ami apja régi terve volt. Lajos dédapja Nápoly királya volt, az Anjou-ház magyarországi ága pedig soha nem tett le arról, hogy megszerezze a nápolyi trónt, így egyesítve egy uralkodó alatt a két királyságot. Már Károly megtette az első lépéséket: kisebbik fia, András elvette Róbert, a fiúörökös nélküli nápolyi uralkodó leányát, Johannát. A szerződésben az állt, hogy Róbert halála után András és Johanna közösen fognak uralkodni Nápoly fölött. Amikor azonban Róbert 1343 elején meghalt, végrendeletében nem tartotta be a szerződést, és egyedül Johannára hagyta a királyi címet, András megmaradt hercegnek.
Magyarország Nagy Lajos király korában Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Lajos először békés eszközökkel, vagyis pénzzel kívánta megoldani a helyzetet. Itáliába küldte édesanyját, az uralkodása alatt végig nagy befolyást élvező Erzsébetet, aki a magával vitt huszonhétezer márka ezüsttel és tizenhétezer márka arannyal kívánta András javára fordítani az erőviszonyokat. Ez a mennyiség Magyarország többévi kitermelésének felelt meg, és még Nyugat-Európa gazdaságára is hatással volt. Úgy tűnt, a pénz eléri célját: a pápa támogatta, hogy Johannát és Andrást közösen koronázzák királlyá. A tervekből azonban nem lett semmi, mert Andrást 1345. szeptember 18-án megfojtották. A gyilkosságot Johanna kegyencei készítették elő, aki maga is tudott a tervről, noha éppen gyermeket várt a férjétől.
Lajos először diplomáciai úton próbált kárpótlást szerezni öccse haláláért és érvényesíteni érdekeit, majd amikor ez nem sikerült, 1347 nyarán katonákat küldött Nápolyba. Ő maga szeptemberben érkezett, januárig tartózkodott Nápolyban, és fölvette a Szicília királya címet. Nápolyi uralma idején nem kívánt beavatkozni az ország ügyeibe. A fontosabb tisztségekbe itáliai híveit nevezte ki, ám a várakban magyar őrséget hagyott, amikor 1348 elején az Itáliát elérő nagy pestisjárvány miatt sietve hazatért Magyarországra. A könnyen meghódított országot azonban nem tudta megtartani, 1348 szeptemberében már ismét Johanna és új férje volt az úr Nápolyban.
Lajos 1350-ben indította második hadjáratát, amely szintén könnyű győzelemmel járt. Olyannyira népszerűtlen volt azonban, hogy képtelen volt megszilárdítani hatalmát, így az év végén kiábrándultan hazatért. Távozása után uralma rögtön összeomlott, ismét Johanna és férje került hatalomra. Terveinek kudarcát belátva Lajos végül 1352-ben békét kötött Johannával, és lemondott nápolyi trónigényéről. Nápolyi hadjáratát nehezítette az is, hogy ezekben az években tombolt Európában a nagy pestisjárvány, ami Magyarországot is elérte, ám itt nem okozott nagy pusztítást. Ennek oka az volt, hogy Magyarország jóval gyérebben lakott volt, mint a nyugat-európai országok, ráadásul élelmiszerben dúskálva a nyugatihoz hasonló éhínségek sem tizedelték a lakosságot.
Északra, délre, keletre
Lajos nem csupán a nápolyi trónigényt örökölte apjától, hanem a lengyel koronához fűződő jogot is. Károly ugyanis feleségül vette Nagy Kázmér lengyel király lányát, Erzsébetet. A magyar és a lengyel uralkodó szerződést kötött, amelynek értelmében Kázmér fiúörökös nélküli halála esetén Károly fia, Lajos örökli a lengyel trónt is. A lengyel kapcsolatot az is erősítette, hogy Károly özvegye, Erzsébet 1380-ig élt, és haláláig rendkívül aktív szerepet játszott a magyar politikában. Fiával való jó kapcsolatára jellemző, hogy Lajos állítólag azért indított hadjáratot 1362-ben IV. Károly császár ellen, mert a császár borgőzös állapotban sértő megjegyzéseket tett az anyakirálynéra.
I. Lajos átveszi lengyel koronát Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Amikor aztán a középkori lengyel történelem talán legnagyobb királya, Nagy Kázmér 1370-ben meghalt, Lajos gond nélkül megörökölte a lengyel trónt is. A két ország perszonálunióban egyesült, vagyis az uralkodó személye volt csupán közös, más közös intézmény nem jött létre a két ország között. Lajos uralkodásának súlypontja Magyarországon maradt. Lengyelországba mindössze háromszor látogatott el, és összesen néhány hónapot töltött ott. Lengyelország kormányzásával először édesanyját, az akkor már idős Erzsébetet bízta meg, aki magyar urakkal vette körbe magát, hatalmát így a lengyel urak idegen uralomnak érezhették. 1376-ban ez véres konfliktusig jutott: Krakkóban lemészárolták Erzsébet magyar kíséretét, a királyné így kénytelen volt elhagyni az országot. Lajos összességében keveset foglalkozott a lengyel ügyekkel, legfontosabb intézkedése az elégedetlenkedő lengyel uraknak 1374-ben - jellemzően Kassán kibocsátott - privilégium volt, ami megalapozta a lengyel nemesség széles jogait.
Lajos lengyelországi és nápolyi hadjáratai mellett főként keletre és délre folytatott nagy hódító hadjáratokat. Tartós sikert Horvátországban és Dalmáciában tudott elérni. Az Árpád-ház kihalása utáni zavaros időkben gyengült a magyar uralkodó befolyása Horvátország fölött, Lajos ezt uralkodása elején, 1345-ben helyre tudta állítani. Velence többszöri legyőzésével pedig a dalmát városok fölött is tartós hatalmat tudott kiépíteni, az 1358-ban kötött zárai békében Velence örökre lemondott ezekről a városokról. Kevésbé voltak sikeresek Lajos keleti és délkeleti hadjáratai: noha többször győzelmet aratott Havasalföld és Moldva fejedelmei fölött, tartós uralmat itt nem tudott kiépíteni. Lajos uralkodása alatt követte apja politikáját: nyugati irányban, Csehországgal és a Habsburg hercegekkel békés viszonyt tartott fenn.
Mosta-e három tenger Magyarország partjait?
A köztudatban élő legenda szerint Magyarország partját Nagy Lajos uralkodása alatt három tenger mosta: Horvátország révén az Adriai-, Lengyelország révén a Balti-, Moldva meghódoltatása révén pedig a Fekete-tenger. Ez azonban nem volt igaz: Nagy Lajos befolyása ugyan kiterjedt Lengyelországra és Moldvára - bár ez utóbbinak mértéke bizonytalan -, ez nem jelentette azt, hogy ezek az országok Magyarország részei lettek volna, mindössze közös uralkodójuk volt Magyarországgal. Lengyelország ráadásul a német lovagok miatt nem is rendelkezett tengerparttal északon.
Ki legyen az utód?
Uralkodásának utolsó évtizedében az öregedő királyt - főként betegsége és részben édesanyja hatására - vallásos buzgalom kötötte le, így az 1370-es években már jóval kevesebb hadjáratot folytatott. Figyelmét az ország intézményeinek reformjaira irányította, emellett pedig gondoskodni kívánt az utódlásáról is. Első feleségét, a halálakor mindössze 14 éves Margitot a pestisjárvány vitte el. A második feleségével, a boszniai Erzsébettel kötött házasság 17 éven át meddő maradt, így egyre égetőbbé vált a probléma megoldása. Erzsébet végül három leánygyermekkel ajándékozta meg Lajost. A legidősebb, Katalin már Lajos életében elhunyt, így két húgára, Máriára és Hedvigre várt a trón.
A királylányoknak természetesen megfelelő férj kellett a korona terheinek viseléséhez. 1372-ben a mindössze egyéves Máriát IV. Károly császár kétéves fiacskája, Zsigmond jegyezte el, a kézfogót 1379-ben tartották. Zsigmond ezután Magyarországon maradt, hogy megismerje a nyelvet és a szokásokat. Hedvignek Lipót Habsburg-herceg fiával tervezett házassága a lengyel urak ellenállása miatt végül megbukott. Amikor Lajos 1382-ben meghalt, összességében stabil királyi hatalmat hagyott utódjára. A legfőbb problémát azonban nem tudta elrendezni: leányát, Máriát ugyan királynővé koronázták, ám a magyar urak számára nem volt elfogadható a nőági öröklés, ami a bárók megerősödésével komoly zűrzavart okozott a Lajos halála utáni években, a lengyel-magyar perszonálunió pedig szinte azonnal fölbomlott.
Link
Miért lett I. (Nagy) Lajos király ,,Magyar" Lajos a lengyeleknél?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-30 21:00:05, hétfő
|
| |
| |
ŐSZI HANGULAT OTTHON, A TERMÉSZET SZÍNEIVEL
Visszavonhatatlanul véget ért a nyár és beköszöntött az ősz, melynek különleges varázsa a színek gazdagságában rejlik. Használjuk ki ezeket a színeket és az ősz által nyújtott számtalan természetes alapanyagot, amelyekkel csodás otthoni dekorációkat készíthetünk.
. . . 
Járjunk nyitott szemmel a családi kirándulások alkalmával, és gyűjtsünk növényeket és terméseket, amelyek nem csak a természetben mutatnak csodásan, de az otthonunk hangulatát is feldobhatják. Engedjük, hogy az őszi varázslat átjárja otthonunkat, és élvezzük az évszak szépségét minden egyes nap!
Az őszi sárguló levelek, a dió, a gesztenye, a csipkebogyó, vagy akár a szárított tökök mind tökéletesek asztali dekorációkhoz, koszorúkhoz, vagy egyszerűen csak helyezzük el őket egy vázában, hogy természetes hangulatot varázsoljunk otthonunkba.
Ha érzünk magunkban némi alkotóerőt, készíthetünk saját kezűleg asztali dekorációt. Nem kell bonyolult dologra gondolnunk: ez lehet egy asztalra helyezett dísztök, egy kisebb tál szezonális zöldségekkel, vagy akár egy koszorú gesztenyéből. Kiegészíthetjük természetes alapanyagból készült terítővel, így a vendégeinket is lenyűgözhetjük és az étkezések is különlegessé válnak.
forrás:pixabay.com
Érdemes az otthonunkban a textileket is szemügyre vennünk, hogyha valódi őszi hangulatra vágyunk. Cseréljük le a díszpárnákat, takarókat, függönyöket melegebb, sűrű szövésű anyagokra és használjuk ki az ősz színeit: az aranyló sárga, a mélybordó, a meleg narancs és a gazdag barna árnyalatai mind a természet gazdagságát tükrözik.
Őszi estéken, amikor már korábban sötétedik, hangulatunk szempontjából meghatározó a megfelelő világítás. Kapcsoljunk fel lágy fényű dekorációs lámpákat, de gyújthatunk gyertyákat, mécseseket is. Utóbbiakból válasszunk illatosított verziót, fahéjas, vaníliás vagy az őszi virágokat idéző illatokat.
Hűvösebb időben, egy fárasztó nap végén bekuckózhatunk egy hangulatos pihenőhelyen, amelyet a lakás bármely pontján kialakíthatunk. Alkalmazzuk itt is a vastag, puha párnákat, plédet, és helyezzünk el néhány őszi dekorációt a közelben, hogy még otthonosabbá tegyük. Ezután már elmerülhetünk kedvenc könyvünkben egy csésze, forró ital társaságában.
forrás:pixabay.com
A konyhában is törekedjünk az őszi szezon nyújtotta, hazánkban is termő alapanyagok felhasználására.
A sütőtők jó választás ebben az évszakban, hiszen alacsony szénhidrát- és zsírtartalma mellett bővelkedik B-, C-, E- vitaminokban, folsavban és pantoténsavban; jelentős a kálium-, a foszfor-, a vas-, a réz- és a mangántartalma is. Minél sötétebb narancsszínű a tökhús, annál több béta-karotint tartalmaz, ami A-vitaminná alakulva elősegíti a bőr és a látószervek egészségét, erősíti a csontokat.
A diót fogyaszthatjuk nyersen, pirítva, illetve darálva sütemények alapanyagaként, olaj formájában. Számtalan pozitív élettani hatását tapasztalhatjuk, ugyanis nagyon gazdag antioxidánsokban és kiváló omega-3 forrás. Gyulladáscsökkentő, óvja a bélrendszert, csökkentheti egyes rákos megbetegedések kockázatát, segít a magas vérnyomás csökkentésében, támogatja az agyműködést és megőrzi a prosztata egészségét.
forrás:pixabay.com
Habár a birsalma feldolgozása nem a legegyszerűbb dolog, nagyon is megéri, mivel rengeteg jótékony hatása van, sokféleképpen elkészíthető és nagyon finom. Magas a C-vitamin-tartalma, és A-, B1-, B2-, E-vitamint is tartalmaz. Az ásványi anyagok közül pedig vas, foszfor, kalcium és kálium van benne nagyobb mennyiségben. Kifejezetten magas a pektintartalma, így kiváló méregtelenítő, valamint gyulladáscsökkentő, az emésztésre és az anyagcserére is jó hatással van.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-30 07:30:34, hétfő
|
| |
| |
EMLÉKEZZÜNK ELHUNYT SZERETTEINKRE!
Emlékezés szeretteinkre... 
A halottak napja a gyász napja, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat tör magának az emlékezés, a fájdalom.
A november kezdete a megemlékezésé, amikor gyújtunk egy-egy szál gyertyát elvesztett szeretteink lelki békéjéért. Valamennyiünknek sok szerettei távoztak az élők sorából, szüleink és hozzátartozóink hiányát viseljük a legnehezebben.
Gondolatainkat elhomályosítja a hiányuk és néhány nap erejéig elménk visszautazik az időben oda, amikor még közöttünk voltak.
Nyugodjanak békében!
Özvegy István: SZERETTEINKRE EMLÉKEZÜNK
Mindenszentek, Halottak napja közeleg,
méla őszön sóhajok hídja ível át,
máris ölelkeznek krizantém kötegek,
és áhítat lengi be sírkertek falát.
Szélorgonák sípjai mormolnak imát,
sírokon szisszenő dérből könnycsepp pereg,
szeretteinket siratja egy messzi nyár,
térdre borul a zokogó emlékezet.
Áhítattal hajlongnak az őszirózsák,
most rozsdásan csikordulna hangos beszéd,
ingatják fejüket a kúszó borókák,
a sírok között gyászosan felsír a szél.
Puszpángok komor hada díszőrséget áll,
kálvárián a lélegzet imát rebeg,
apáink magasztos lelke lelkünkre száll,
emlékezés angyala felettünk lebeg.
Gyászruhás alkonyig a nap vigyázzban áll,
szakrális szíve miénkkel együtt dobog,
de aztán az alkonyat gyászleple leszáll,
holtak mécsese lánggal lobog..., csak lobog...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek, halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-29 22:05:10, vasárnap
|
| |
| |
A MAGYAROKRÓL ( AMIT A MAGYAR NÉP NEM TUD )
A TURÁNI ÁTOK - ÁRULÁS - ESKÜSZEGÉS
2013.03.16.
A halott királyunknak, Szent Istvánnak, mint árulónak, ősi szokás szerint levágták a jobb kezét. Később a mumifikálódott kézből Róma (Vatikán) csinált ereklyét, így született a "szent jobb"!
,,A nép amelyik elhagyja Istenét, azt a népet Istene is elhagyja."
Miután Attila halála után fiai között nem volt győztes utód, némelyek hazamentek Szkitiába, Turániába, néhány ezer pedig magát a túlerő és az üldöztetés elől már nem hunnak, hanem székelynek nevező letelepedett és őrködött Székelyföldön, várva a Hunok (magyarok) visszajövetelét az erősítéssel.
A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török vagy türk népek, ujgorok, kazahok, oszmán-törökök, kipcsapok, szkiíták(szittyák), hunok (magyarok), avarok, mongolok, mandzsuk.
A turáni-átok a magyarság egyik feltételezett őshazájáról, az ázsiai Aral-tó környéki Turáni-alföldről kapta nevét. Az akkori idők magyar ősvallásáról alig tudunk valamit, mert kevés a hiteles forrás. Az bizonyos azonban, hogy szabad vallásgyakorlat működött a nép körében, azaz mindenki abban hitt, amiben akart. A magyarok hittérítők, kereskedők és utazók révén ismerték már a keleti- és nyugati kereszténységet, az iszlámot, a zsidó hitet és más, kisebb ázsiai vallásokat is. Sűrűn megfordultak köztük idegen népek képviselői, akiket nem korlátoztak hitbéli életükben, sőt ha valaki akart, csatlakozhatott is hozzájuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ne lett volna saját hite.
A turáni-átok ősi magyar legenda, sokféle változata terjedt el, de mindegyikben közös az átok, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmiben ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele. A magyarok közti széthúzás, ellenségeskedés 1000 éven át tartson. Más források szerint addig, amíg Hunnia (Magyarország) a római egyházat követi. Nézzük, hogy alakult ki az átok!
Manapság pogánynak mondják az ősmagyarokat, és ezt a pogányságot úgy képzelik el, mint a kereszténység ellentétét, holott nyelvészeti bizonyítékok igazolják, hogy ,,pogány" kori szókincsünkkel nevezzük meg a kereszténység világát, hogy a magyar nyelv honfoglalás előtti szavaival az egész Bibliát le lehet fordítani. Ez pedig azt mutatja, hogy korábbi hitünk nem állhatott messze a kereszténységtől. A lélek, Isten, hagymáz (ördög), bölcs, boszorkány, stb. mind-mind ősmagyar szavak. A vízzel való meghintés régebben is tisztított, ahogyan a kereszteléskor is a víz tisztító jelképként szerepel. A Mennyei Úr régen is minden létező dolog teremtője volt, és az engesztelő áldozat is létezett.
Íme, az egyenes vonal az ősvallástól a kereszténységig. Hiszen maga Isten neve, az ISTEN szó is két ősi istenség nevének összefonásából alakult ki: Istár, a vizek, a lélek és a termékenység istennőjének és Enlil, az ég, a föld és a világűr istenének nászából született a világ. Isten eggyé lett a világmindenséggel, akinek neve van, de személyisége nincs, mivel Ő maga az egész világ. Isten maga az élet, ezért mindenben Isten nyilatkozik meg... Ez volt az ősvallás, melyből minden más hit kialakult, elferdítve az eredeti igét. Ezért nem harcoltak elég keményen a magyarok az erőszakos térítések ellen. A táltosok megérttették az emberekkel, hogy mindegy, melyik vallás jelét vetik magukra; ha Isten nevét mondják, a világmindenség erejével töltekeznek újra. Tulajdonképpen a kereszt jele sem Jézus halálára utal, mert ez is egy ősi szimbólum. Aki a világmindenséget akarja ábrázolni, az két vonalat mutat: egyet északról délnek, egyet pedig keletről nyugatnak. Esetleg felmutat az égre, majd le a földre, aztán körbe a látóhatáron. Ez a kereszt; a legősibb jelképek egyike, mely jóval Jézus megfeszítése előtt már használt volt, és amelyet a keresztény egyház felhasznált, félremagyarázott és kisajátított.
Az áruló István
Mindezzel Rómában a mindenkori pápa is tisztában volt. Egy mindjobban elferdített, félremagyarázott hit nevében szerveztek világbirodalmat, de nem számoltak a magyarokkal, az igaz hit őrzőivel, akik mindent jobban tudtak, mindent jobban csináltak, akik leleplezhették őket. Ezért kellett idegeneket a nyakukra ültetni, amit viszont csak a vallás nevében tehettek meg. Ráadásul szükségük volt egy belső emberre, egy olyan főúrra, aki a hatalomért sok mindenre képes. Ez volt Géza fejedelem és fia, Vajk (a későbbi István).
Az tény, hogy az un. "Etelközi vérszerződésben" szent esküvel fogadták a törzsfők a fejedelem szeniorátus szerinti öröklését. Ez a szeniorátus az a rendszer volt, mely szerint Álmos legidősebb sarja örökölte a vezérlő fejedelem tisztét. Ez Géza halála után egyértelműen Koppányt illette volna. Akkor meg hogyan jutott trónra Vajk (István), akit nem illetett volna a vérszerződésben fogadott eskü alapján a trón?
A válasz egyszerű, csak talán nem szalonképes kimondani. Árulással, pártütéssel, gyilkossággal. Idegen katonák segítségével. Ma úgy mondanánk véres puccsal, majd ebül szerzett hatalmának megszilárdítása érdekében véres leszámolással.
Géza Taksony fejedelem fia volt, és puccs nélkül aligha válhatott volna belőle is fejedelem, mivel az ősi rend szerint nem ő örökölte volna a hatalmat, hanem Taksonynak rangsorban utána következő legidősebb férfirokona. Később ugyanígy nem Istvánnak, hanem Koppánynak kellett volna követnie őt a fejedelmek sorában. Hogy megerősítse magát posztján, szövetségeseket keresett, ám a magyarok közt nem találván eleget, idegenek felé fordult, és ez kapóra jött az egyháznak. Róma, hűbéresén I. Ottón keresztül segítséget ígért Gézának, ha a fejedelem elpusztítja a régi magyar, hun rendet és a régi vallást, amely a pápai kereszténység és így Róma vesztét okozhatta volna. Az érdekek itt találkoztak.
Géza fiát, Vajkot német papok nevelték, és feleséget is a bajor uralkodóházból választott neki. Később vette fel az István nevet (István férfinév a görög Sztefanosz névből származik, közvetlenül az Istefán alakból. Jelentése: virágkoszorú, korona ,,koszorút viselő", ,,megkoronázott"). Géza megszilárdította a fejedelmi poszt már-már csupán névleges hatalmát, és a feudalizmus béklyóit rakta a népre. Az idegen papok partnert láttak benne a római kereszténység és a német hatás terjesztésében, ezért segítették céljai elérésében, miközben fiát teljesen a befolyásuk alá vonták. Ma úgy mondanánk, hogy a gyermek Istvánt sikeres agymosásnak vetették alá. Ő pedig elszakította a magyarságot keleti gyökereitől, az eredendő ősvallást és az ősi tudást semmisítette meg és a teljes eredettörténetet, amely pedig még a keresztény térítők egy részét is megragadta és felismerésre késztette. Olyannyira, hogy némely templomban magyar írást használtak, magyarul miséztek, és ősi magyar szövegeket gyűjtöttek össze. Róma azonban ettől félt leginkább, hiszen úgy tűnhetett, hogy nem a keresztények térítik a magyarokat, hanem az ősi tudás győzi meg a térítőket. Ez nem maradhatott ennyiben, ezért István király Kr. u. 1000-ben a következő rendeletet adta ki:
,,...a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyette latin betűk használtassanak... Továbbá a templomokban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinra cseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 dénárig jutalmat kapjanak. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék."
Ezt a náci Németországban könyvégetésnek nevezzük, és ma mindenki elítéli. A 10 dénáros jutalmat meg a III/III.-as ügynöki tevékenység vérdíjának mondanánk és megvetnénk.
István törvényei szó szerint elégítik a magyarság teljes eredettörténetét, azt hazudva a világnak, hogy a magyarság mindössze 1000 éves múlttal rendelkezik. Ilyen szörnyű teljes kúltúrát eltüntető gondolata legközelebb Adolf Hitlernek volt. A képen náci könyvégetés.
Ez a rendelet lehetett a kezdete ezeréves balsorsunknak. Nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket, történelmüket és eredetüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet igazi jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni-átok nem működik.
Vajk (István) idegen német katonákat csődít magyarhonba, majd a temérdek német katona szuronyán hatalomra emelkedik. Amikor Kádár ugyanezt megcsinálta orosz katonákkal a háta mögött egy ország gyűlölte meg. Az ugyanilyen áruló Istvánt meg 1000 év után hozsannázzuk. A magyarokat az idegen német haderő katonái polgárháborúba taszítják és mészárolják. Tetejébe idegen vallást kényszerítettek évezredes magyar vallás helyére. A felháborodott magyar törzsfőket, az ősi magyar vallás papságát, sőt saját családtagjait is legyilkoltató Vajk így lesz "dicsőséges" király. És nem utolsó sorban Vajk, a magyarság kulturális örökségét tűzzel-vassal írtatta, írásos emlékeiket az "új" hatalom egyszerűen megsemmisítette. Vajon nem átkozták joggal (Turáni-átok!) a pártütő, puccsista vezetőt és idegen német katonáit, idegen vallást terjesztő papjait, a magyar táltosok?
Egy biztos. Taksony majd fia Géza, után fia Vajk hármas szerepe alsóhangon is kétségesen dicsőséges. Gondolok itt arra, hogy nem jeleskedtek a magyarság kultúrájának, vallásának, esküvel fogadott szerződésének és eredet történetének megtartására és ápolására. Na persze felmerül a kérdés, vajon tetteikkel jót vagy rosszat cselekedtek a nemzet szempontjából? Emelkedni vagy süllyedni indult a magyar nemzet?
Vajkot, aki I. István király néven lett a magyarok királya az a Római pápa ültette a trónra bábként, akinek elődje I. Leo már Attila hadai előtt könyörgött, hogy Attila ne rombolja le Rómát. És olyan hadisarcot ígért Attilának, hogy az elvonult megkímélve a Nyugat-Római Birodalmat. Elsőként I. László rendelte el, hogy "Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson". Augusztus 20.-át egyébként az 1083-as szentté avatáskor a pápa, VII. Gergely, jelölte ki. A király fehérvári sírjánál lezajlott szertartást követően, külön kultusz tárgyává vált jobb keze, amelyet teljes épségben sikerült megtalálni.
István halála után a magyarok, ősi magyar szokás szerint, mint árulónak levágták István kezét.
A halott királynak, mint árulónak, ősi szokás szerint levágták a jobb kezét. Később a mumifikálódott kézből Róma (Vatikán) csinált ereklyét, így született a "szent jobb"!
De mint tudjuk a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, és így lesznek az árulókból szentek. Így lett a magyarság eredettörténete, ősisége, büszkesége eltörölve a germánok és a római pápaság által.
Nem szeretnénk Vajk (Szt. István) szerepét egyoldalúan minősíteni. Pusztán szerettük volna bemutatni, hogy ez a rendelet akár lehetett is a kezdete a magyar balsorsnak, más néven a kulturális, és hitéleti (spirituális) alámerülésnek. Illetve szerettem volna rávilágítani arra is, hogy esetleg lehetett alapja és kiváltója az un. "Turáni-átoknak".
A legyilkolt több ezer magyar főpap (gyógyító és történet-író Sámán és Táltos) akik mellékesen őrzői voltak felbecsülhetetlen értékű több ezer éves iratoknak (a magyarság eredet történetének) látva ősi rovásírással írott könyveik elégetését, társaik tömeges kivégzését, a főurak (törzsfők, a Gyula és a magyar vezérek) legyilkolását érthető módon akár átkozhatták is azt, aki ezt a gyalázatot végrehajtotta. Hangsúlyozom mindezt idegen német katonák és idegen papok vezetésével. Nem hisszük, hogy el kell kendőzni azt, hogy nézhető Vajk (Szt. István) hatalomra jutása és ténykedése úgy is, hogy ez volt az az idő, amikor nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket, viselkedés kódexüket és történelmüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni átok nem több, mint mítosz.
Ha csupán a tényekből indulunk ki, akkor különös képet kapunk. A tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyarság (hunság) évezredek óta létezett, amikor Szent István tette, amit tett. És Szent István után nem telt bele pár száz év és a tatár megsemmisítette a magyar államot. Majd röviddel utána a török. Nem sokra rá a Habsburg. Majd az orosz. Ami tény, a magyarság elsatnyult, elkényelmesedett, sorra veszíti háborúit. Erkölcsét, önbizalmát, területeit, büszkeségét.
Úgy tűnik, mintha Isten elhagyta volna népét...
Azt, hogy Szent István igyekezett kiszolgálni a nyugatot az tény. Az is tény, hogy a magyarok régi hitét kiírtatta, s az új vallást tűzzel-vassal terjesztette. Az egyház szereti is Szent Istvánt. Érthető. Ám adott-e nemzetének sikert és szerencsét az István által tűzzel-vassal nemzetére kényszerített új vallás? Az új vallás sikeres nemzetet, legendás katonai erőt generált-e a korábban régi hitével fergeteges erővel rendelkező magyarságnak?
Vajon eretnek dolog lenne-e azt a kérdést feltenni, hogy a hőn vágyott nyugat jeleskedett-e a történelem során a magyarság megsegítésében?
Eretnek dolog lenne rákérdezni, hogy hol volt a nyugat, amikor jött a tatár? És, hol volt, mikor jött a török? Na, és amikor itt felejtette magát a Habsburg? Hogy a nyugat hogyan képviselt minket Jaltában? És Trianonban? És hol voltak 1956-ban? Vagy épp érdekes kérdés lenne, hogy ma miben segít nekünk az IMF vagy az EU? A be vagy a kihordásban?
Ismétli magát a történelem
Napjaink közéleti állapota aligha szorul bővebb bemutatásra, hiszen nyilvánvaló, hogy vezető magyar politikusok törekednek az ország, a nemzet kettészakítására. És még csak azt se mondhatjuk, hogy új jelenség ez a hazai politikai életben; elég belelapoznunk a történelemkönyvekbe, hogy hasonló helyzetek tucatjaival találkozzunk... A körülöttünk élő népek előszeretettel dörgölik az orrunk alá, hogy a magyarok ötszáz éve minden megvívott háborújukat elveszítették. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy azért veszítettünk, mert az ország vezetői (sőt, egy-egy hadseregünk vezérkari tisztjei is) ahelyett, hogy a külső ellenséggel hadakoztak volna, tehetségük javát az egymás elleni áskálódásra fordították. Ez vezetett közvetve a mohácsi vészhez, ahol Szapolyai ,,lekéste" a csatát, mert ő akart a király lenni és azt akarta, hogy II. Lajos meghaljon. Nem érdekelte az ország csak a saját hatalma. A Rákóczi-szabadságharc bukásához, is széthúzásunk vezetett, mert már a koncon marakodok úr és jobbágy, míg eközben a labanc győzedelmeskedett. 1849-ban Kossuth ,,elfelejtette" megadni a nemzetiségeknek a jogokat, úgy bánt velük, mint velünk a Habsburgok. A nemzet széthúzása vezetett ahhoz is, hogy vesztesen kerültünk ki az első és második világháborúból, de még az 56-os forradalom is ezért bukott el. Hogy van az, ha bármit is mond a kormány az rögtön mást, gyökeresen ellenkező véleményen van? Mi ez a megosztás, széthúzás. Miért oszt meg Orbán Viktor? Miért hazudik Gyurcsány? Tényleg, még most is hat az átok? Vagy csak egy legenda?
(Kádár Judit)
A Turáni átok - Árulás - Esküszegés
Link
A turáni átok - Avagy az elátkozott Magyarország?
Link
Tényleg a turáni átok miatt széthúzóak a magyarok?
Link
Létezik a turáni átok, vagy nem is olyan széthúzóak a magyarok?
Link
Érdekességek a magyarokról - A turáni átok kitaláció?
Link
Amennyiben érdekel magyarságunk meghamisított történelmi sorsa, amit most már tudományos kutatások is alátámasztanak, sok érdekes VIDEO-t láthatsz és történetet olvashatsz...
Azt gondolom, mindaz ami történelmünk megismeréséhez vezet - legalább gondolkodjunk el rajta, hogy miként neveljük gyermekeinket! Ők tehetik fel majd a kérdéseket és UNOKÁINK, hogy a SZÜLEIK, NAGYSZÜLEIK miért nem mesélték el NEKIK A VALÓDI MÚLTUNKAT, AMIBŐL A JELENBEN IS SOKAT TANULHATNÁNK...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-26 21:45:32, csütörtök
|
| |
| |
FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 I.
Link
A NŐ
Hogy is lehetne elmondani,
amit nem lehet?
Mit is mondhatnék arról,
ki szebb,
mint a képzelet!?
Szemei úgy ragyognak,
mint a csillagok.
Mosolyától!?
Megszépülnek a rossz napok!
Ha veled van,
nem kell többé félned.
Hisz együtt,
állandó ünneppé válik az élet!
2011. szeptember 14
A KÉRDÉSEM
Minden egyes nap felteszem a kérdést,
vajon fogom e még érezni, azt a csodás érzést,
mely több, mint amit a bennem rejlő ördög kíván,
mit a pokol démoni angyala nekem kínál.
Hisz ő is benned lakozik én buja szépségem,
mégis te vagy az egyetlen reménységem,
ki nem csak testi örömöket szeretnél,
a legmélyebb titkaim őrzője lelhetnél.
Boldoggá tennélek egy életre,
társ lennék, ki óvna, s féltene, 
több lenne ez, mint vágyódás,
nem csupán egy érzéki csalódás.
Melyből magadhoz térve már nem is érzed,
mit csupán a test kívánt, s nem a lélek,
az ellenállhatatlan, őrjítő, vad szenvedélyt,
a feloldozást kínáló mámorító kéjt.
Én most ennél többre vágyom,
az igaz érzelmeid is kívánom,
ismernem kell kit annyira imádok,
kiért a világba szerelmes szavakat kiáltok.
Magamba szívom hát gyönyörű lényedet,
így vállalhatjuk a következményeket,
mit e két bolondos szív együtt követ majd el,
s a kérdésemre egy határozott igennel felel.
2012. július 29,
A KÍVÁNSÁGOM
Márciusi széllel jön el a tavasz
bokrok alatt bújik róka koma, a kis ravasz,
s, mint az ébredő napnak a bája,
olyan szép a hajnalka kéklő virága,
de, mit is akarhatnék ennél többet mégis?
Tán, hogy a boldogságodtól ragyogjon az ég is,
így köszöntlek nagy-nagy örömmel,
s nem csak egy teli vizes vödörrel, mint nem sokára, húsvétkor tán,
oly sok bátor legény, ki téged meglocsolván,
érzed magad teljesen elázva,
s tán még egy,
vigyázz magadra, ne légy többé megfázva!
Inkább kívánom egészséges legyél örökre,
örülj úgy, hogy ne férj bele a bőrödbe,
vagy inkább búj ki belőle önként,
s, oly érzés kerítsen hatalmába főként, mit a legjobban imádnál,
mit kedves szíveddel másnak is kívánnál,
így teljesüljön minden álmod,
mindig szépnek láthasd a világot, s, mit is adhatnál cserébe többet?
Csak egy édes mosolyt, mely mindenkit elbűvölhet,
s, ha ez is meg van, majd én újra kívánok,
sok ilyen szép napot, örök boldogságot!
2012. március 30.
A LEGÉDESEBB ÁLMOD
Ízes csókjaid forrása én vagyok,
a gyönyört szomjazó őrült angyalod,
számodra a megtestesült ördög,
kivel vásárra viszed a bőröd.
Hozzád kötözöm lelkem, megigézlek,
szép reményét keltem szenvedélyemnek,
én vagyok kit megszerethetsz hamar,
belőled kér, s a legtöbbet akar.
Simogató ajkaid izzó parazsát,
a legcsodálatosabb forró éjszakát,
a boldogságot ízlelem veled,
s gyengéden átölel a szerelmed.
Rabul ejt a lázas vágyakozás,
egy igazán őszinte vallomás,
szívem irányította gondolatok,
s végül teljesen beléd bolondulok.
Így lehetek figyelmes, megértő,
mindig igaz szeretettel féltő,
az egyetlen, a legédesebb álmod,
s az ébredést már sohasem kívánod.
012. november 3
A SZAVAK ÓCEÁNJA
A szavak óceánja, mely a fejemben hömpölyög,
elmondanám, de félek nem okoznék vele örömöt,
pedig folyton, csak rád gondolok,
ezért is, oly mélyek, e sóhajok.
De kimondatlan is tudatom,
az irántad érzett sóvárgás vezet utamon,
s mint koldusnak egy falat kenyér
oly fontos, ha szavam hozzád elér.
A nőhöz, kinek szívét szeretem,
s így életem értelmét köszönhetem.
Te vagy a vágyban az erő,
oly végtelenül felemelő...
a szívemben lüktető örök szenvedély,
mit testem minden éjszakán keresgél!
A valósággá vált álom,
ki mégis köddé lett, s nem találom.
Nem lelem, hisz elbújtál...
futottál!
Tőlem, s előlem?
Így a bánat hangja szól most belőlem,
de küzdök én, ahogy csak tehetem,
hisz te vagy számomra a mindenem...
Szeretlek!
S a boldogság mosoly, mit sohasem feledek...
Csak ezért élni!
A jövőtől sohasem félni...
Érdemes!
Mit irántad érzek, most már végleges!
A szerelem...
Hisz létünk kulcsa, ez az érzelem.
S a zár az ajtón, csak te vagy,
kivel megosztanám a vágyaimat...
majd eldobnám a kulcsot messzire,
hogy e szerelmet többé senki el ne vehessen,
A SZERELEM RABSZOLGÁI
Fogod kezem, s fogom kezed,
lelkedben létezem veled,
szárnyalunk magasan, szépen,
fenn az ég végtelenjében.
Testünk átjárja a tiszta fény,
vonzódásunk végzetes törvény,
rabok vagyunk, mégis szabadok,
börtönünkbe zárva boldogok.
A szerelem rabszolgái,
az édenkert krónikái,
regélnek, egy igaz vágyról,
mely tomboló tűzzel lángol. 
Vágyom rá, s te is akarod,
felém húz, ölel illatod,
bújom bársonyos bőrödet,
érzem tenyérnyi szívedet.
Csókjaink érzéki ágyában,
babonázó bódultságában,
fodrozódnak a buja felhők,
sorsunk sodorják a lágy szellők.
Nászát járja közös életünk,
csillag óceánon lebegünk,
két súlytalan égi szökevény,
kéz a kézben szállunk, te és én.
2013. szeptember 4
A TAVASZI SZERELEM TÜNDÉRE
Ó mily csodás is az ég,
a nap ragyogja be kékségét,
fényében rügyező csodafák,
hozzák el a tavasz illatát.
Piciny madár csicsereg az ágról,
dalol az újjászületett világról,
hangos éneke száll a légben,
szellő táncol a falevélen.
Harmat cseppes fűszálak,
kacsintóan vibrálnak,
bimbós virág nyitja kelyhét,
szirmaiban zümmögő méhecskék.
Lágyan csobogó patak vizében,
halacska ficánkol serényen,
nádas mélyén kecskebéka,
messzire száll hangjátéka.
Így ülök egy fa tövében,
az ébredező természet ölében,
várok én is egy édes dalra,
hívogató kedves szavadra.
Te vagy az én kéklő egem,
világot éltető mindenségem,
szívem elbűvölő szépsége,
a tavaszi szerelem tündére.
2013. február 8.
A VILÁGVÉGE
Eljött a csúf világvége,
ünnepeljünk örömére,
minden ember vidám, s boldog,
megszűnik most minden gondod.
Örömünnep földön, s égen,
nem lesz még csak temetés sem,
nem lesz ki majd megsirasson,
a félelem rád ne hasson.
Örülj neki véget ér már,
amit, mindig úgy utáltál,
igaz nem lesz szeretet sem,
az ki téged elfelejtsen.
Vár ránk most a vidám halál,
minden embert meg is talál,
nem lesz itt más, csak áldozat,
magával ránt a kárhozat.
Ne félj nem lesz több túlélő,
rólad sok rosszat mesélő,
élvezd az utolsó percet,
a kezem most el ne engedd.
Együtt szállunk fel az égbe,
vár a pokol sötétsége,
akárhogy lesz nem fog fájni,
nincs is miért kiabálni.
Mégis kiálts szép szavakat,
itt az utolsó pillanat,
kicsi szívünk végleg hallgat,
a nagy világ porrá hamvad.
2011. november 20.
A GYÖNYÖR ÍGÉRETE
Véred izzó...
Megperzsel!
Szenvedély örömtüze,
testedhez bilincsel.
Lelked lángja,
függőségem vágya!
A gyönyör ígérete,
ízes csáberő,
mézédes nektárja.
Csókod csókom csalja, 
éhezem a szádra.
Ringó öledre...
gyengéden érintve,
bújok egy kicsit.
Cirógatását kéred,
vágyat szító mámor,
balzsamát a kéjnek!
Édes varázs...
kitárt kelyhét élvezem.
Megfeszült testeden,
elhamvad a szemérem.
2022. január 2.
A GYÖNYÖR TÁNCA
Lángra gyújtottad a szívem,
tiéd a legdrágább kincsem,
mit mind a ketten élvezünk,
kéjes öröm a végzetünk,
az őrült szerelmi mámor,
ha megcsókolhatlak bárhol,
s bármikor...
Sohasem elég a csókokból,
mit lopok az ízes ajkadról,
bujaság csábító zamatát,
ébresztem benned a vadmacskát,
járjuk hát a gyönyör táncát, 
érzékiség szárnyalását,
megkapom...
Mit más is szeretett volna,
most is érte sóvárogna,
egyedül csak én érintem,
veled szeretnék, elérem,
ahogy te is engem,
halász a tengeren,
behálóztalak...
Így lett enyém az aranyhal,
játszadozz a vágyaimmal,
szerelmem a tiéd,
szelíden száll feléd,
mit akarok, nem kevés,
szenvedélyes ölelés,
gyengédség...
Mi minden kaput megnyit,
sőt az sem baj, ha szédít,
hisz lényeg a hatás,
egy aprócska lopás,
érzés, mely szívedre hat,
s mindkettőnkben megmarad,
örökre...
Folytassuk szépen tovább,
a szerelmi praktikát,
forró tűzével úgy éget,
megoldást tőled remélek,
szeretkezz hát velem,
s olvadj szét, testemen!
2012. március 30.
AZ ELMÚLÁS CSENDJE
Mocskos vasárnap reggel,
mondd, hogy nem ébredek fel,
az életem, oly sivár,
megváltó lennél halál.
Agyam teremt csodákat,
naivság, nincs bocsánat,
gondolatom messze jár,
magányom ordítva fáj.
Haldokló napnak fénye,
a sötétség örvénye,
az utolsó szalmaszál,
végtelen nyugalom vár.
Látod, kicsit sem félek,
ennél jobbat remélek,
létezésünk, oly parány,
ez a legvégső talány.
Az elmúlás csendje,
a lelkem legmélye,
mit senki sem sajnál,
halkabb a sóhajnál.
Vesztes, gyáva megoldás,
jobb, mint sok-sok csalódás,
mely szüntelen megtalál,
megmérgez és bedarál.
Kezdet ez, s talán végzet,
elfogytak a remények,
a perc, mi mindent lezár,
egy angyal vállamra száll
AZ EZER ARCÚ NŐ
Oly csodálatos és elbűvölő,
a szépséges, az ezer arcú nő,
hozzád fogható még egy nincsen,
az igazi, a legdrágább kincsem.
Gyönyörű szemeiddel megigéző,
testem, s lelkem rabul ejtő,
a szerelem kapuit előttem kitárod,
s szívem végleg börtönébe zárod.
S büntetésem a végtelen boldogság,
a szenvedélytől égő rabszolgaság,
elhozod és őrzöd a legszebb álmom,
életem minden percében rád vágyom.
De van az évnek egy márciusi napja,
mikor téged ünnepellek édes angyalka,
kívánom, boldog nőnapot köszöntve,
az életed legyen ily meseszép örökre.
2013. március 8.
AZ ÖRÖK NYÁR ILLÚZIÓJA
Tarka hátú, virágos rét pompájában,
vibrál a lég, valahol messze botorkál,
lenge, pipacsos koszorúval hajában,
kacéran hajladozik, sok hetyke fűszál.
Új útra kél, lebben a könnyű szellő,
hűs patak vizét csábítón borzolja,
úgy cirógat, mint egy gyengéd szerető,
pillangótáncát jókedvűen ropja.
Izzik mosolya partokon, hegyeken,
élet, mézes csókú tüzes asszonya,
vakító, végtelen égi tengeren,
kék üstökén, hűs felhőit sodorja.
Betört napkorong lángnyelvén gyülekeznek,
szürke lábbakkal taposva égi utat,
búcsút intenek bánatos könnyeiknek,
a gyöngyökbe zárt áldás lágyan simogat.
Párnámra ejti, csillagot gyújt az égen,
a Hold békés alkonyatba burkolózva,
esőzene kopog, fák rengetegében,
átölel az örök nyár illúziója.
2023. július 22.
AZ ÜSTÖKÖS
Ó, te bájos, elbűvölő szépség,
magával ragadt a gyötrő éhség,
álmomban enyém lett a szerelmem szíve,
érezhettem milyen a szenvedély íze.
Egy mély sóhaj, s a gondolat mely elkísér,
álmaim szeretője győzelmet ígér,
kínzó fájdalommal vágyódom utánad,
hisz sohasem érhet véget e varázslat.
De, ismét csak látomás voltál kedvesem,
mely nem hagyja a boldogságot élveznem,
az űrben szálló, tova tűnő üstökös,
köztünk lévő vonzalom mégis örökös.
Talán nem is kellene többé aludnom,
inkább nyitott szemmel is rólad álmodnom,
látlak, édes mosolyod itt van előttem,
arcodon egy pillanatra eltűnődtem.
Lágy simogató szele a változásnak,
teremthetnék megigézett, új csodákat,
karjaimba bújhatnál, vígan, gondtalan,
nem lehetne a lelkem többé hontalan.
Mert éreznem kell, hogy érezhess engem,
nem szabad kezed soha elengednem,
csak mennék előre, s mutatnám az utat,
s megtalálnám, mit szerelmes szívem kutat.
Csupán egyetlen lét, melyben élhetünk,
de, mindenen átsegít a szerelmünk,
határt nem szabnának többé csillagok,
légy az üstökösöm, s legyünk szabadok!
2012. február 5.
AKAROD, VAGY SEM
Rád pillantok, s teljesen megszédítesz,
szépséged, fejemben egy gondolat ébredez.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
szívemet csak neked őrizgetem.
Megérintlek hát, oly csodás alakod,
érzem a pillanat heve szemeimben felragyog.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
ennyire megőrjítesz kedvesem.
Ajkaidon cuppanós édes csókok,
jelei mindannak, mit érzek, s mondok.
Szeretlek... 
s akarod, vagy sem,
eszemet veszed, véglegesen.
Remegő hangod, mint a leglágyabb ének,
mit is mondhatnék válaszként néked?
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
veled, még a csillagokat is elérem.
Szíved most, oly varázsos ütemet ver,
érzem, válasz ez, mely lehengerel.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
elolvadok szemeid varázstükrében.
Ha nem láthatlak, folyton csak hiányzol,
suttognám füledbe, mindig, s mindenhol.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
szerelmed teszi boldoggá az életem.
2012. szeptember 30.
ÁLMODTAM TALÁN...
Álmodtam talán...
ott álltam egy szebb élet hajnalán,
boldogságot, szerelmet,
nem kaptam az élettől kegyelmet.
Eltűnt, köddé vált,
nem én voltam kire rátalált,
mintha sohasem létezett volna,
a lelkemet mégis elrabolta.
Most ismét egyedül,
a magány fájdalommal vegyül,
csodára várnom nincs miért,
s élnem sincs már senkiért.
Újra írom sorsom könyvét,
letörlöm szemeim könnyét,
a pofont, mi rajtam csattan,
mit mindenkitől megkaptam.
Jöhetne egy szép érzés,
újabb út, újabb lépés,
vágy, mely hatalmába kerít,
bánaton, szomorúságon túl repít.
Egy csábító mosoly,
falaim áttörve szívemig hatol,
egy ellenállhatatlan tekintet,
mely mélyen megérinthet...
Vagy ez a végzetem,
senkinek sem kell a szerelmem,
a mocskos valóság a mélybe húz,
s minden érzést végleg összezúz.
2012. január 26.
ÁLOM
Sejtelmes némaságba burkolózva,
kopogtat, fázósan bújik a hideg éj,
erőtlen testem magához húzza,
sűrű homályban vibrál a szenvedély.
Lüktet, selymesen simul a csend,
behálóz érintést sugalló láza,
remegő árnyjáték halványan dereng,
kapaszkodik belém, borzongok a vágyba.
Koldusa vagyok igéző tekintetének,
pajkosan kacsint, pillanatra megremeg,
véremben cseppjei szerelem tengerének,
simogató habjában fürdetem lelkemet.
Kitárja karjait, finom táncot járva,
dédelget... tüzesen perzsel a lángja,
mámorító boldogság illanó varázsa,
nyár ízű csókjait leheli számra.
Lágy zenét dúdol a hajnali fény,
távolra szökik az éj szőtte álom,
kedves vigaszt suttog a remény,
dallama életet hoz a világon.
2016. február 28.
BELÉD SZÉDÜLÖK
Hajnali csenden át,
kopogtat egy gondolat,
szívemhez kötözve,
suttogd el titkodat!
A hallgatáson túl,
az álmok néma sóhaján,
vágyaimat hordod,
bújj hozzám!
Tested sziluettje,
lobogva lángol,
gyönyörébe mártózom,
zubogó zuhatag mámor.
Lüktető rezzenésekben,
lázasan érintelek,
bőrödön remegőn,
ölelésedbe tüzet lehelek.
Kavargó lelkem,
csak magának akar,
táncolva sodor,
hurrikán erejű a vihar!
Beléd szédülök,
már nem érdekel semmi,
szerelem, ne múlj el,
mindig veled akarok lenni!
2021. november 23.
BENNED ÉLEK
Lelkem forrása simogató tekintetednek,
puha bőrödre suttognám, mennyire szeretlek,
egymásra merednek, némán hallgatnak a szavak,
ragyogásodtól gondolataim szétfoszlanak.
Ízlelem csókjaidat, szédítő a pillanat,
lélegzem lélegzésed, elszökik az öntudat,
bolondos lázban ujjaim finom táncot járnak,
ölelés hevében körénk fonódnak a vágyak.
Féktelen szerelem tomboló, édes tüzében,
egymást kutató érintések bűvöletében, 
élvezettől kábán, lényemet magadba zárod,
az érzéki forróságot még jobban kívánod!
A perzselő lángok ellen tehetetlen vagyok,
veled elégni, lávaként hamvadni akarok,
lüktető szenvedély, görcsösen hangos reszketés,
végtelen sóhajok, se bűntudat, se menekvés!
Benned élek, s halok, ezerszer is feltámadok,
magukkal húznak testünkben dúló vad viharok,
mámorodtól megrészegült meztelen képzetem,
új erőt merít belőled boldogság végzetem.
2016. július 27
.
BOLDOG NÉVNAPOT!
Az év e napján,
örömtől csillogjon a szemed!
Ma téged ünneplünk,
Erzsébet a neved.
A Hold kísérjen,
vigyázza álmodat.
Váljon valóra,
mi mosolyra fakasztja,
szép arcodat.
Ragyogjon ezernyi csillag,
feletted!
Így köszöntsön,
ki soha el nem feledhet...
Boldog névnapot!
2011. szeptember 23.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Egy újabb év telt el,
de ne hidd,
hogy szomorkodnod kéne,
hisz ez a te napod,
legyen hát vidámság,
s ünnepeljünk végre!
Elmúltak az évek,
már megint eggyel,
fiatalabb lettél,
miközben az életedben,
másokkal oly sok szépet,
s jót tettél!
Teljen továbbra is,
boldogan ez a csodás élet,
s maradj örökre,
ilyen gyönyörűen ragyogó,
mint a csillagok az égen...
Boldog születésnapot!
2011. szeptember 23.
BOLDOG LENNÉK
Ha még egyszer születnék,
akkor is egy nőt szeretnék,
te lennél az virágszálam,
ki ragyogsz rám a napsugárban.
Imádnálak éjjel, s nappal,
átvirrasztott éjszakákkal, 
nem lenne több hideg évszak,
szerelmem tüze a forró nyárnak.
Boldog lennék mindig veled,
hisz én lennék egyetlen szerelmed,
minden álmom teljesülne,
te lennél a szívem csücske.
Nem vágynék én semmi másra,
csak a végtelen élet titkára,
hisz tudnám már, hogy miért éljek,
örök boldogság lenne a végítélet.
2012. május 19.
BOLONDOS DALLAM
Bolondos dallamot,
verdes ma a szívem,
előtted felfedem,
nézek rád szelíden.
Akadtak már szebbek,
voltak ennél jobbak,
ünnepi köszöntök,
örömet okoztak.
Aprócska ajándék,
láthatod arcomon,
szeretet száll feléd,
túl lépve álmokon.
Suttogom füledbe,
mire nagyon vágyom,
légy boldog örökre,
szívemből kívánom.
2012. január 9.
BÚS SZIMFÓNIA
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,
éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,
Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,
hideg tél hull, kavargó holt időt szitál.
Léptek alá fehér foltos suttogás terül,
elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül,
elbomló lehelete kormos füstöt zihál,
rideg vackán lapul, ólálkodik a halál.
Darabokra hull, lassan elvérzik az élet,
por itta lázas boldogság, kínzó képzelet,
eltávolodik a valóság, görcsösen fáj,
valószínűtlen álmot szorong a félhomály.
Keserű, ráncba gyúrt arcon tűnik a világ,
rongyos lélekszálak végén lógó árvaság,
múló vágykép, halványuló allegória,
zokogó, befejezetlen bús szimfónia.
2023. január 26.
CSAK MI VAGYUNK
Éltető forrásom vagy!
Csobogó csermely, hűs vízű patak.
Cirógatón ábrándos álmok árjával,
örökké ringató medrembe csábítalak!
Levegőm vagy!
Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.
Veled lélegzem be a pillanatot,
összebújva ezer buja hajnalon!
Te vagy a rétek virága!
Színpompásan illatozó természet.
Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,
e szemkápráztató gyönyörűséget!
Csókod fénylő hamvassága!?
Maga a fejembe szállt boldogság.
Cseppenként kortyolom édes zamatát,
belőle sugárzik feléd a forróság!
Elakad a hang!
Szellőként hozzám simul a gondolat.
Kell a kezed, szíved, lelked,
vágyaimra fonódva öleld belém valódat!
Csendedbe bújok!
Szívdobbanásodban lüktet az egész világ.
Elnémul minden, csak mi vagyunk,
kezdetét veszi az örökkévalóság!
2020. december 26.
CSÓKOS ÁLMOK
Ajkaidnak csábos bája,
csókos álmom netovábbja.
Formás cicik úgy imádom,
nyelvemmel meg is áldom.
Ajkaim már lejjebb járnak,
elkapják a nyuszikádat...
Kapsz is rá sok puszikákat!
Simítja kezem fenéked,
oda is jár egy cupp tenéked!
Lábujjadon édes nyelves,
ha fejbe rúgsz is,
csak el ne kergess!
2011. szeptember 23.
DECEMBERI ÁLOM
Felhők habjain megbújva, az est honol,
sötétségébe burkolózva kóborol,
lecsukja csillag szemeit, némán figyel,
varázsleplet húz, hófehér tenyerével.
Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,
suttogva időtlen reményt a széllel,
fagyos nyüzsgése most kedvesen érint,
boldogan dobbannak a szívek megint.
Emlékek foszlányán, gyertyát gyújt egy angyal,
kitárva karjait, szelíd ragyogással,
lassú percek ölében nyugszik a lélek,
semmivé válnak a kísértő lidércek.
Elakad a hang, csak érezd, milyen szép,
szikrázó szeretet, merész ábrándkép,
decemberi álom lágy ölelésben,
kacsint az élet, az ünnepi fényben.
2022. december 21.
DEPRESSZIÓ
Gátlástalanul gátlásos vagyok,
Még csak magamhoz sem nyúlhatok,
feloldani feszültségeim nem merem,
merengve nézek magam elé szüntelen.
Rosszul esik minden egyes szó,
az egész életem egy nagy depresszió,
hajamat tépve, fejemet falba verdesem,
egyetlen kapcsolatom, mely ennyire közvetlen.
Menekülnék el, kifelé ebből a káoszból, 
szabadulnék a bennem rejtőző gonosztól,
de nincs segítség, senkiben sem bízhatom,
magányos lelkem csak egyre jobban kínzom.
Megoldás az agyamban már létezik,,
s eljön a nap mikor minden megváltozik,
véget ér e kínzó gyötrelem,
élőholtak útját járva lezárom az életem.
2012. július 27.
EGY DIÓ ÉLETE
Megyek az utcán peckesen.
A gyomrom üres,
de rendesen.
Elém pottyan egy dió...
Rálépek véletlen.
Jajj, de jó!
Felveszem.
Kibontom ügyesen.
Bekaplak, hamm!
Lesz valami a gyomromban!
A számba beteszem.
Megeszem!
Utamat folytatom.
Megyek...
A fejemet hajthatom,
lenek.
Hátha, még egyet lelek.
S nem lesznek üresek,
a korgó belek.
Lépdesem...
A diót nem lelem.
De nem is véletlen,
hisz haza érkeztem...
2012. január 19.
(Figyelmeztetés: A vers nyomokban mogyorót tartalmazhat!)
EGY ÉLETEN ÁT
Olyan ez, mintha mindig ismertelek volna,
az érzés, mely minden szívet elrabolna,
s mikor ajkaidon megcsillan a fény,
csókod íze, mint a legfinomabb sütemény,
lágy érintések, melyek a számban olvadnak,
nyelveink hangtalan mondatokat formálnak.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!
Egy életen át csak a tiéd,
ölelésed sugallja, te vagy ki mindent megért,
a szikrát, mely lángra lobbantja a tüzet,
az emberben ki az életében mindenért megfizet,
ki veled elfelejti összes baját, s búját, 
mert tudja értékelni e szavak súlyát.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!
Én már téged soha el nem engednélek,
két karomba zárva minden rossztól védenélek,
te vagy kiért odaadnám mindenem,
a világvégét is túlélő végtelen szerelem,
s ha ott állunk majd a semmi közepén kézen fogva,
akkor is csak ezt hallhatod a füledbe suttogva.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!
2012. július 5.
EGY ŐRÜLT ÁBRÁND
Olyan ez, mint egy mámorító érzés,
agyamban kavarog ezernyi kérdés,
lehetnél könyvírója sorsomnak,
arcodat nézve csendben hallgatlak.
Olyan ez, mint egy édes dallam,
alig várom, hogy újra halljam,
oly csodás, csengő hangon szólítasz,
ajkaid formálva elbódítasz.
Olyan ez, mint egy szédült állapot,
teremtettél bennem varázslatot,
rózsaszirmok tündérkertje szépséged,
gondolatban százszor elszöktem véled.
Olyan ez, mint egy lobogó gyertyaláng,
fénye kialszik, sötétség vár reánk,
lelkem titkait veszni mégsem hagyhatom,
felhők tengerén szárnyaljanak szabadon.
Olyan ez, mint egy szerelmi vallomás,
szavakból formált művészi alkotás,
testemből kitörni vágyó vad lüktetés,
egymásba fonódó izgatott szívverés.
Olyan ez, mint egy mézédes csók,
nem érezhettél még hasonlót,
ámulatba suttogó képzelet,
szárnyai ölelik a kék eget.
Olyan ez, mint egy igaz szerelem,
őrült ábránd, örökké szeretem,
boldog vagyok, nekem ő a minden,
a Nap, a Hold, a legdrágább kincsem.
2011. november 29.
ELFELEJTETT ÉRZÉS
Színtelen némaság, megszokás csupán az élet,
magányomból ébredő, távolban rohanó emlékek.
Szertefoszlott képzetem csöppnyi időszaka,
álarcba bújtatott sóvárgásom kínos mosolya.
Kérlek meséld el, milyen lehet a boldogság,
segíts felidéznem, legyél te az orvosság!
Szeretném, ha még egyszer a részem volna,
megrepedt lelkemben a tátongó űr beforrna.
Szemeid tükrében keresem a lét értelmét,
ragyogásukból fakadó mosoly szépségét.
Arcod domborulatai elárulják az összes csodát,
lassuló mozdulataim gyorsítják szívem ritmusát.
Egyre közeledő illatod, oly simogatón mesés,
testembe oltott méreg, függővé tesz az ölelés.
Agyam felidéz egy mindent elsöprő percet,
elfelejtett érzést, mely legyőzi az értelmet.
Az idő nagy úr, s egyszer már jó úton jártam,
talán te megérted bűnöm, mit eléd tártam.
Végtelen megkönnyebbülés fogja kézen a reményt,
ajkaid kimondatlan szavakká formálják az erényt.
2016. február 22.
ELSŐ SZERELEM
Annyira gyönyörű, őt nézem szüntelen,
törékeny testén folyton eltévelyedem,
ő a legszebb lány, a szívem érte dobog,
érzem, lelkem tüze egyre hevesebben lobog.
Furcsa, bizsergető érzés ragad magával,
kapcsolatom meg is szűnik a külvilággal,
bódult állapotban egy félénk kézfogás,
észveszejtő a veled, s rólad álmodás.
Kitöltöd a napjaim, vágyódom utánad,
nem szeretném, emiatt tartanál butának,
szeretlek, jobban mint valaha bárki mást,
titokban... nem mondhatom el e vallomást.
Néhány huncut pillantás, kedves mosoly,
mi kettőnk között alakul, az már komoly,
lehet tengernyi hibád, észre sem veszem,
elveszett az okos fiú, elvetted az eszem.
Akarlak, nem tudok szabadulni tőled,
oly fenséges gyengédség árad belőled,
már tudom, számomra te vagy az igazi,
kiért érdemes élni, s halálig harcolni.
Most itt ülsz velem, fogom csöpp kezed,
nézem csodálatosan csillogó két szemed,
majd reszkető ajkaimmal lágyan átölelve,
ugrunk fejest egy felejthetetlen szerelembe.
2015. február 9.
ELVESZETT SZERELEM
Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,
lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,
folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,
örökre átitatta, megmérgezte véremet.
Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,
csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom,
téli rideg világ költözött életembe,
rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve.
Utamat nem lelem, szívem sem dobban már,
lelkem kettétörve egyedül botorkál,
az elmúlás, a múlt keresztre feszített,
igazat kimondva csakis én veszítek.
A bennrekedt szavak is lassan elfogynak,
arcra hűlt keserű könnyként sikítanak,
eltűnünk, mint fájdalom a némaságba,
tűzlángjaink szenvedélyes lobogása.
2022. március 14.
ENNYIT SEM
Szürke fátyol agyamon,
a helyemet sem találom.
Hiába vagy nekem,
ha a figyelmed sem érdemlem.
Egy-két sör, pár szál cigi,
s a szerelmet a szél tova is viszi?
Körülöttem emberek,
kiket szeretnek.
Csak én vagyok egyedül,
s a gondolat fojtogat legbelül.
Neked egy senki vagyok,
az sem számít, ha a magányomba fulladok.
Olyan, mint egy ócska idegen,
kihez nem fűz semmi érzelem.
Pedig, reméltem rám büszke lennél,
s így mások előtt is szeretnél.
De a szó elszállt, érzés meg nem maradt,
csak a megalázottság, ami rám szakadt.
Mert, ha nem is kértem,
de úgy néz ki, még ennyit sem értem!
2022. március 14.
ÉDES ÉBREDÉS
Dunna alatt szendergő gyönyörű álom,
összeköt bennünk minden szívdobbanásom,
huncut nyújtózás, ébredezem melletted,
lehunyt szemmel is hívogat a szerelmed.
Szikrázóan köszönt ránk egy mosolygós nap,
fényében, álmos életünk új esélyt kap,
ketten az ágyban szorosan összebújva,
csodaszép ébredés egymáshoz simulva.
Kíváncsi veréb kandikál az ablakon,
árulkodón dalolja, szeretlek nagyon,
szépséges arcodat csendesen csodálom,
mézédes ajkaid, ízlelném, imádom.
Finoman csókolnám bársonyos bőrödet,
égessen lelkedbe boldogság örömet,
oly kimondhatatlan vágyódom utánad,
nem sejted mennyire akarlak, kívánlak.
A gyönyör viharából partra sodródva,
remegő combjaink egymásba fonódva,
rezdüléseiddel nem tudok betelni,
az éjjel mámorát nem lehet feledni.
Karjaimban égtél buja szenvedéllyel,
elvarázsoltál ringató gyengédséggel,
önfeledt játék, veled a mennyben jártam,
fodros felhők felett, csillagok közt szálltam.
Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem,
tollpihe pihen az aranyló hajtincsen,
s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll,
szép arcod simítva mosolyod rám talál.
Füledbe suttogom, milyen szép a reggel,
álmom valóra vált, együtt ébredünk fel,
te vagy az angyal, kire mindig is vágytam,
eljött a szerelem, végre megtaláltam.
2012. január 9.
ÉDES MÁMOR
Mi is az, mit a legjobban kívánnék?
Szerelmed számomra, oly nagy ajándék!
Forró, tüzes vágyak tombolnak bennem,
mindent amit adsz, most meg kell szerezzem!
Megérintem, simogatom bőrödet,
vérbő láz éget, izgalma bűvölet.
Nincs terelő gondolat, mely megállít,
azt lihegi, szeresselek halálig.
Szolgád leszek, ördögi játékszered,
szeretőd, ki mindenbe belevezet.
Kibontom a legizgatóbb csomagot,
csókjaimmal megformálom alakod.
Hevességem téged végleg ellazít,
nedves, vibráló bujaságra csábít.
A vér merevvé tesz minden végtagot,
ölelésem, elnyeli a tudatot.
Vadul tomboló, bódító élvezet,
magamba szívom érzéki ízedet.
Majd eljön a megálmodott szép halál,
szerelmünk édes mámorként ránk talál.
2011. szeptember 14.
ÉDES SZERELMEM
Mikor felébredtem, még láttam őt,
az álmaimban élő hercegnőt,
ö az ki elvarázsol teljesen,
gyönyörű vagy, én édes szerelmem.
Arcomat lágyan simogató holdsugár,
szédületes álmokat hozó forró nyár,
te vagy az, ki elvarázsolsz teljesen,
oly gyönyörű vagy én édes szerelmem.
Képzeletemben tűzpiros rózsakert,
nem láttam ennél bűbájosabb ékszert,
a nőt, ki elvarázsol teljesen,
leggyönyörűbb, én édes szerelmem. 
A lugas legcsodálatosabb virága,
a fodros szirmok elbűvölő pompája,
ö az, ki elvarázsol teljesen,
gyönyörű vagy én édes szerelmem.
Illatos szirmaidnak összes bája,
a napfénynek ölelő ragyogása,
te vagy, ki elvarázsolsz teljesen,
leggyönyörűbb, én édes szerelmem.
Nem tudom, illúzió ez, vagy valóság,
ellenállhatatlan mámoros mohóság,
s a nő, ki elvarázsol teljesen,
oly gyönyörű vagy édes szerelmem.
2012. január 8.
ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT
Hosszú volt a tegnapom,
fel sem kelek a holnapon,
ma még élek,
de jövőt már nem remélek.
Cserben hagytak barátok,
így teremtettem új világot,
ebben élem magányom,
folyton önmagam sajnálom.
Nem tudok innen kitörni,
muszáj e sorsba beletörődni,
sokáig küzdöttem ellene,
eltűnt az életem értelme.
S most, hogy nincs már érdek,
csak a sötét tények,
ég és föld között lebegve,
elszáll a lelkem örökre.
2013. február 8.
ÉLETEMBEN NEM...
Tudattalan küzdelmében az akarat,
fátyolba burkolt agyamban alulmarad,
túl sokszor érzem, a hitem felőrlődött,
s mint életemben nem...
más világban keresnék reményt, örömöt.
Késői menhely a pozitív gondolkodás,
saját nyomorom tiporva a kilábalás,
Létben lézengő lélekként, kutatom utam,
s mint életemben nem...
kitaposott ösvényen sohasem járhattam.
Szeretnék békében, boldogságban hinni,
minden rosszat végleg elfeledve élni,
emlékeim a homályba veszhetnének,
s mint életemben nem...
édes bolondság végre felfedeznélek.
Bűntelen, szabadon szárnyalva repülnék,
millió társammal csillagként ragyognék,
csendben meglelném szívem titkos menedékét,
s mint életemben nem...
megtudnám a létem igaz, valós értelmét.
2013. szeptember 3.
ÉRTED LÁNGOLVA
Szédítő szenvedély!
Szerelemben őrjöngő vágyak!
Hogy rád találtam, folyton téged kívánlak!
Sóvárgom mindazt, mit kérsz, s adhatsz!
Test a testben, mindent megkaphatsz!
Tépj szét!
Légy a gyönyör fenséges úrnője!
A legédesebb mámor vászonra festője! 
A kéjes beteljesülés vad angyala!
Fülembe csengő érzéki hangok legszebb dallama!
Ölelj szorosan!
Szeress, a világot feledve!
Boldogan, álmaid követve!
Érezd, ahogy e szerelmes szív érted lángol!
Kiolthatatlan tűz, mindkettőnket elvarázsol!
2012. január 1.
ÉRZELMEIM ÖRVÉNYE
Fülemben még a nyári éj zenél,
rólad mesél suttogó dallama,
hangodat hozza távolból a szél,
fájó szívem gyógyító balzsama.
Szavaid mögé zárt álomkép,
azt álmodom, úgy szeretsz, mint én,
mert téged szeretni csodaszép,
gyermekin, igazán őszintén.
Én a tied, világunk összeér,
elhoztad léted édes illatát,
te az enyém, végtelen szenvedély,
neked adom szerelmem mámorát.
Boldogság csókja emel az égig,
szememben pajkosan táncol fénye,
önző módon szomjazom rád mindig,
elragad érzelmeim örvénye.
2018. november 4.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fonyó Tamás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-26 19:45:49, csütörtök
|
| |
| |
13 TANÁCS EGY ÉLETRE
1 Nem azért szeretlek, aki vagy,
hanem azért akivé válok, amikor Veled vagyok.
2 Senki nem érdemli könnyeid, aki megérdemelné,
az biztosan nem akar sírni látni.
3 Ha valaki nem úgy szeret, ahogy Te azt szeretnéd,
az nem azt jelenti, hogy nem szeret tiszta szívéből.
4 Az az igazi barát, aki fogja kezed és megérinti szíved.
5 Akkor érzed valaki hiányát legjobban,
ha mellette vagy és tudod, hogy soha nem lehet a tiéd.
Akkor is mosolyogj, ha szomorú vagy,
mert soha nem tudhatod, mikor szeret bele valaki a mosolyodba.
7 Lehet, hogy a világnak Te csak egy ember vagy,
de valakinek lehet, hogy Te jelented az egész világot.
8 Ne vesztegesd az időd olyan emberre, aki a sajátjából nem áldoz rád.
9 Lehet, hogy a Jó Isten úgy akarja, hogy ismerj meg sok rosszat,
mielőtt megismernéd a jót, azért, hogy amikor ezt megismered, értékelni tudd.
10 Ne sírj azért, mert valami befejeződött, hanem nevess, mert így történt.
12 11 Mindig lesz olyan ember, aki bíráddá válik, de továbbra bízz,
és figyelj arra, ki az, akiben másodszor is megbízhatsz.
12 Próbálj jobb emberré válni és ismerd meg önmagad,
mielőtt megismernél valaki mást és tőle várnád, hogy megmondja ki vagy.
13 Ne szaladj a dolgok elébe, mert a legjobbak akkor történnek Veled,
amikor nem is várod.
+1 "Ami történik, annak mindig oka van!!!"
Link
AZ ÉLET CSAK ADDIG TART,
AMÍG A CÉDULA A CSUKLÓDRÓL LECSÚSZIK A NAGYLÁBUJJADRA.
DE A KÖZTES IDŐT PRÓBÁLD TARTALMASAN ELTÖLTENI!
13 Tanács egy életre
Link
Jótanácsok az élethez.
Link
JÓ TANÁCSOK
Link
Kína hegyei (jó tanácsok)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek és gondolatok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-22 20:00:57, vasárnap
|
| |
| |
"Ez konkrétan háborús helyzet volt" - Tank, rendőrattak, szemkilövés 2006. október 23-án
1956 dicsősége után beleégett az ország emlékezetébe 2006. október 23-a is, amikor Gyurcsány Ferenc parancsára szétverték a békésen ünneplő tömeget, ártatlanokat vertek és aláztak meg, kilövették emberek szemét. A Csakazértis című könyvben jelent meg mindeddig a legrészletesebb és leghitelesebb beszámoló arról, mi is történt valójában, szemtanúk beszámolói alapján. Sorozatunk második részében Varga Lajost, a Valton Security ügyvezető igazgatóját idézzük.
Közeledik október 23., amikor az 1956-os hősökre, a magyar forradalomra, a szabadságért vívott küzdelemre emlékezünk. Ezt tették azok is, akik a forradalom 50. évfordulóján, 2006. október 23-án gyűltek össze. Senki sem gondolta, hogy ez a nap ismét a véres terrorról, szemkilövetésről, ártatlan emberek megfélemlítéséről és meghurcolásáról fog szólni. Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde ugyan óriási dühöt és csalódottságot váltott ki még azokból is, akik rá szavaztak, hiszen mindenki becsapottnak érezte magát, az az ünnepnap mégis békésen kezdődött - és rettenetes véget ért.
A Csakazértis című könyv hitelesen és pontosan, szemtanúk elbeszélése alapján számol be a történtekről
A Csakazértis című kötetben jelent meg az eddigi legrészletesebb és leghitelesebb beszámoló arról, mi történt 2006. október 23-án, fényképekkel, visszaemlékezésekkel, az aznap történtek pontos és részletes térképével. Sorozatunkban most Varga Lajos, a Valton Security ügyvezető igazgatója visszaemlékezését idézzük a kötetből.
,,Ez konkrétan háborús helyzet volt"
,,Az utolsó pillanatig - vagyis késő éjjelig - ott voltunk a kollégáimmal az Astoriánál. Miután mindenkit kimenekítettünk a környékről - beleértve az összes politikusunkat -, nekünk még ott kellett maradnunk, hiszen a színpadot, a technikai eszközöket és a kordonokat nem volt lehetőségünk összepakolni ott, a nagy őrületben. Hiába tudtuk, hogy a tömeget ránk tolja a rendőrség, nem tudtuk félóra alatt eltüntetni a technikát. Az volt a taktikánk, hogy magunkra zártuk a kordonokat. Amennyire lehetett, magunkra szűkítettük a teret és védtük az eszközöket, hogy azokat ne használják fel a tüntetők. Addigra már igencsak elfajult a helyzet, és minden, ami az útjukba került, abból barikádot építettek. Itt pedig elég értékes kivetítők, hangládák, kábelek, színpadi elemek voltak, amelyek komoly sérülést is tudtak volna okozni, az anyagi kárról nem is beszélve. Nekünk az a dolgunk ilyenkor, hogy ameddig tudjuk, védjük meg. Több mint ötven ember védte azt a részt.
Békés megemlékezést tartott a Fidesz, ezt verték szét a rendőrök Gyurcsány parancsára Fotó: Csakazértis
Először a tüntetők értek oda, akik megpróbálták a barikádot szétszedni. Próbáltuk velük megértetni, hogy egyrészt mi egy oldalon állunk, másrészt ezeket a technikai eszközöket nem fogjuk nekik odaadni. Hosszas huzavona után elengedték, aztán megértették, de közben a rendőrök folyamatosan lőtték ránk a könnygázgránátokat. Elsősorban a tüntetőkre, de mivel ott álltunk egymás mellett, mi is kaptunk belőle rendesen. Pattogtak a bombák a sátor tetején, s ezeket el is kellett oltanunk. Mindenki sállal a szája előtt létezett, mert majd' megfulladtunk. Mi ugyanis nem tudtunk odébb menni. Hiába tolták a rendőrök az embertömeget, mi maradtunk egy helyben.
Mindenki fuldoklott a könnygázgránátoktól, pedig az emberekkel szót lehetett volna érteni
Fotó: Kovács Tamás
A kábeljeinkkel akarták elgáncsolni a lovakat
Tényleg háborús helyzet volt. Amit a tömeg maga előtt talált, azt felkapta és dobálta. Vagy épp azokból épített barikádokat. A Rákóczi úton a Blaha Lujza tér felé több hangállásunk is volt, ami több kábellel volt táplálva. Az egyik ilyen kábelt a tüntetők keresztben áthúzták a Rákóczi úton azért, hogy ha jön a lovasroham, azt felrántják, a lovak elesnek, és akkor majd jól meg tudják támadni a rendőröket. A kollégáim az utolsó pillanatban vágták el a másik oldalát, és mire odaértek a rendőrök, addigra lehullott a földre, ezért nem történt nagyobb baj. Csupa ilyen szituációval volt dolgunk abban a pár órában.
Vérző fejű emberek, sírás, üvöltözés, kiabálás, folyamatos lövések, tehát tényleg háborús helyzet volt.
Sokan súlyosan megsebesültek Fotó: Kovács Tamás
Sok év kellett hozzá, hogy ezt minden érintett kollégám feldolgozza.
Visszatérve a kronológiához: a tömeg egy idő után továbbhömpölygött, s akkor megkaptuk a rendőröket. Ők meglepődtek, hogy mi egyáltalán ott vagyunk. Különös helyzet alakult ki, mert az Astoriánál kettévált a rendőri egység: az egyik fele tolta az embereket a Blaha Lujza tér felé, a másik fele pedig az Erzsébet híd felé, közvetlenül nálunk pedig patthelyzet alakult ki. A kordon egyik végében álltak a rendőrök, a másik végében a tüntetők, a járdán pedig szabadon lehetett mászkálni, mert elsősorban az úttestre koncentráltak. Ott egy állóháború alakult ki. Néha egy-egy rendőr előreszaladt, lőtt a puskájából egy könnygázgránátot, amit a szél jól visszafújt ránk. Egy idő után megkértük őket, hogy ezt hagyják abba, mert annak semmi értelme, hogy vaktában lövöldöznek, aminek a nagyját egyébként is mi kapjuk.
Megkértem a tüntetőket, hogy álljanak arrébb és szó nélkül megtették
Furcsa volt, hogy a rendőrség területért felelős biztosítási parancsnoka ott állt előttünk mellénnyel a szája előtt, mert ő sem kapott levegőt, és ő is tehetetlen volt. Látszott, hogy nagy a káosz, mert ez az ember sem tudott a beosztottjaival beszélni. Mire odaértek a rendőrök, meglepődve tapasztalták, hogy mellettünk áll a vezetőjük. Ebből is látszott, hogy abszolút nem volt koncepció és főleg összhang a rendőri vezetés között. Ez az egész eltartott egy óráig, mire erősítést kaptak, de közben a járdán elkezdtek visszaszivárogni az emberek.
A rendőrök minket kértek meg, hogy ne engedjük át őket.
Odamentem az emberekhez és kértem őket, hogy picit álljanak hátrébb, mert útban vannak. Azonnal megtették, a rendőrök pedig csodálkoztak, hogy mivel értem ezt el. Mondtam nekik, hogy bármilyen meglepő, de emberi szóval. Közben a Hír TV folyamatosan közvetítette az eseményeket és felettünk az erkélyről volt egy kameraállás, ahol élőben vették a fejleményeket. A kollégák látták a tévében, hogy mi oda beszorultunk, elkezdtek hívogatni, hogy jönnek segíteni. Ám ennek semmi értelme nem lett volna. A technikai értékeknél sokkal fontosabb az emberi élet, ne veszélyeztessünk még többet, épp elég az, hogy mi oda beszorultunk. Néhány óráig nihil állapot volt. Egyik oldalon a tüntetők voltak, akikkel jól elbeszélgettünk, a másikon a rendőrök, akik elkezdtek bekéredzkedni hozzánk WC-re. A mi toi-toi-ainkat használták. Aztán amint megkapták az erősítést, elkezdték azt a maroknyi tömeget áttolni az Erzsébet híd felé. Egy idő után nálunk megszűnt minden, a járókelőket igazoltatták az ott maradt rendőrök. Még a kerékpárokról is leparancsolták az embereket.
Tüntetők az egyik oldalon, a rendőrök a másikon, a békés megemlékezők pedig közéjük szorultak
Fotó: Beliczay László
Hajnalban leszedtek a rendőrök a robogóról és elő akartak állítani
Amikor hajnalban már úgy értékeltem, hogy teljesen megszűnt a vészhelyzet és az éjszakás kollégákat már ott hagyhatom, elindultam a robogómmal haza, amivel egyébként is érkeztem. Budán lakom, s mivel tudtam, hogy az Erzsébet hídon barikád van, ezért a Kálvin tér irányába indultam el. Az első száz méternél megálltam a rendőröknél és szépen, emberi hangon megkérdeztem, át tudok-e menni a hídon vagy ott is barikád van. Erre a kérdésre agresszívvá váltak, leszállítottak a robogóról, azonnal odaszorítottak egy gumilövedékes puskát a fejemhez, hogy adjam meg magam. Azt hitték, a molotov koktélos motorosokkal vagyok és a rádiómon keresztül adom az információkat a többi tüntetőnek. Mondták, hogy épp előállítás alatt vagyok és már hívták is a rabszállítót az Astoriához. Szürreális volt az egész, hiszen néhány órával azelőtt még hozzánk kéredzkedtek be WC-re, most meg akadályoztak a szabadságomban. Kértem, hogy hadd telefonálhassak a főnöküknek, hogy tisztázhassam magam. Nem engedték. Az egész olyan volt, mint a filmeken. Amikor fel kellett tennem a kezemet, gyorshívásban beütöttem a telefonon az utolsó számot, amit korábban hívtam. Épp az egyik rendőri vezetőé volt, de beleszólni már nem tudtam. Az volt a szerencsém, hogy a telefonon keresztül hallotta, hogy éppen intézkednek velem szemben a rendőrök. Letette, újra hívott. Akkor közöltem az intézkedő rendőrökkel, hogy épp az alezredes úr hív, felvehetem-e. Először nem engedték, majd rövid gondolkodás után mégis megengedték. Az alezredes csak annyit kérdezett, hol vagyok, és hogy van-e hova letennem a motort. Mondtam, hogy visszatolom a bázisunkhoz, az Astoriához. Amikor odaértem a bázisunkhoz, akkor kapták rádión a parancsot, hogy engedjenek el engem, mert az úgy jobb lesz. S akkor nagyon flegmán, mindenféle bocsánatkérés nélkül elengedtek. Mintha valami kegyet gyakoroltak volna.
Nagy kerülőutak árán, a Margit hídon hazajutottam. A családom már nagyon aggódott, de a nappaliba nem engedtek be otthon, mert olyan büdös volt a ruhám a könnygáztól, hogy a teraszon kellett levetkőznöm és leslagoznom magam. Féltem-e? Igazából időm sem volt félni, inkább az embereim testi épségéért aggódtam. Az elsődleges szempont mindig az emberi élet megvédése, második szempont az anyagi javak megóvása. Inkább azon gondolkoztam végig, és a cselekedeteimet is az határozta meg, hogyan tudom a kollégáim testi épségét megóvni, s aztán hogyan védjük meg a technikát. Látszott, hogy ez az egész teljesen értelmetlen, mert kegyetlen ostobaság úgy lőni az emberekre, hogy azok hazamennek, ha szólnak nekik. Az emberek csak dacból nem mentek haza, mert nem megfelelően szóltak hozzájuk.
Felfoghatatlan volt számomra, hogy 2006-ban ilyen történhetett Magyarországon.
Emberek egymásnak esnek azért, mert nem tetszik valakinek a pártállása. És mindezt nem kommunikációval oldják meg, hanem tettlegességgel. Azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy akit a rendőrség űzött vadként kezelt, azok nem focihuligánok voltak. Mivel egyébként is általában nagy tömeggel dolgozunk, talán ezért is tudtuk jól kezelni az akkor történteket."
Azóta sem kért bocsánatot senki
Nyitrai Zsolt: ,,Nagy kérdés volt, hogy az erős sokkhatás után miként lesz képes a nemzet felállni abból a kábulatból. Hosszú volt az út addig, amíg egyáltalán Békemenetet lehetett szervezni. Ezért tartom óriási bűnnek azt is, hogy az akkor történt rendőrattakért és a Gyurcsány-féle terrorért azóta sem kért senki bocsánatot, pedig nagyon sokan megsérültek a rendezvény résztvevői közül. Ez egy olyan súlyos megcsúfolása volt az ünnepnek, a szabadság vérbe fojtása, hogy ezt valószínűleg soha nem fogjuk tudni elfelejteni."
Link
Szabó László Dezső: OKTÓBER 23.
Egy bomba robbant a szívemben:
tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
a rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
asszonyok, lányok integetnek.
,,Ruszkik haza!" - dörren az orkán,
,,Sztálint ledöntjük!" dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
a provokátort meg kikacagták.
a szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
a magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
,,Ledöntöttük a Sztálin szobrot!"
Verték, döngették a vázat.
,,a Rádióhoz, stúdióba!"
,,Vesszen Gerő, a gaz áruló!"
a forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
1956-os Forradalom és Szabadságharc
Link
Wittner Mária 1956-ról
Link
1956 - In memoriam Pesti Srácok
Link
Boldog István az Avanti Ragazzi di Buda-val emlékezett 1956 Hőseire
ROMER - ELŐRE MIND PESTI SRÁCOK • OFFICIAL VIDEO • 2010
Link
Videó - A Lazio ultrái megemlékezése - Felcsendült az Avanti ragazzi di Buda - Lazio - Előre budai srácok!
Link
1956 kommunistáinak leszármazottai itt élnek közöttünk
Link
Versek, idézetek
Link
1956 emlékére - Események 1956-os fényképek Versek /Konc Gábor blogja/
Az 56-os előzmények, A harcok. és A megtorlás - röviden
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-17 21:45:23, kedd
|
| |
| |
MARTON PÁL VERSEI
A FÉNY 
Tekints fel az égre, és meglátod,
a fény visszaköszön, a te barátod,
legyen az mezőre hulló napsütés
vagy fodrokban csillogó vízesés.
Alkony fényeit altatja a csend,
a természet, az élet meg se rezzen,
eltakarja a nap nyomasztó bánatát,
előkészíti az álmok világát.
Mosolyt csalogat az éj paplanán,
hangtalan ragyog szíved ablakán,
mikor csillagok fényében álmodozol,
benned a melegség lágyan duruzsol.
Lassan ébredezni kezd a virradat,
a sötétség már csak néhol marad,
a fénnyel érkező új remények
utat adnak a boldog ébredésnek.
A SZERELEM NEM MÚLIK
A szerelem nem múlik, örökké él,
szívembe, lelkembe fészkelte magát,
bennem muzsikál, duruzsol és zenél,
ugye, szinte hihetetlen, mondanád.
Évek múltak, érzések nem fakultak,
csillagok közt csendben barangolok,
tündöklő fényük most is rám hullanak,
az öreg Hold cinkosan rám mosolyog.
Szépséged ragyog és magával ragad,
szemed kékjében fürdik tekintetem,
benne kiolvasom a rejtett vágyakat,
ekkor újból forrni kezd lehűlt vérem.
Szívem most is hevesen, érted dobog,
titkolt aggódásom jelzi: rád vigyáz,
sok széppel együtt rólad álmodok,
mindig felhevít a csodás látomás.
A szerelem nem múlik, közöttünk él,
vele jár a hűség s örök szeretet,
lelkünket ápolják, jobb, szebb bárminél,
ezt teszi Istenünk veled és velem.
A SZERETET LÁNGJA
Isten ajándéka ez, maga az élet,
hívjuk össze az embereket,
tudja meg mindenki, mit vár el a szeretet.
Szeretet lángja örökké lobogjon,
égjen benne el a gyűlölet, irigység,
szívekben a jóság dobogjon,
erek szőjék át a testet forró vérrel,
de hűljön el benne az indulat,
szeresük Istent szent szeretettel,
s víggá vált életünk feledi a múltat.
El kell dobni, mi fáj a szívnek,
a bút, bánatot, reménytelenséget,
hisz megmérgeznek, haldoklik tőle a lélek,
eldobni halomba mindent, ami bánt...
APÁM, MIÉRT...
Apám, miért nem hittem neked,
mikor türelemre intettél,
tudom, ez haragon átvezet,
igen, kellett hogy helyre tegyél.
Miért nem figyeltem jobban Rád,
mikor csendben voltál hallgatag,
nem félelem szabta ruháját,
és nem fúltak beléd a szavak,
mert csak dúdoltad lelked dalát.
Miért nem hallottam meg szíved
hangos, epedő dobbanását,
sokszor elkerült a szeretet,
kevés volt hősként felnézni Rád.
Öröm rajzolta szépre arcod,
mert megláttad bennem jövőmet,
ekkor megtört markáns vonásod,
és belém égetted a hitet.
Miért nem vettem észre, mikor
mosolyogtál, a huncutságod
vagy szelíden vibráló szigort,
ami lelkemben hagyott nyomot.
Kitartó voltál, mindig szerény,
az igazadhoz ragaszkodtál,
sohasem hagyott el a remény,
az emberben végsőkig bíztál.
"Lelked érett gyümölcseivel"
észrevétlenül tápláltál
csendben, önzetlen szeretettel,
csak most értem, szívem kalimpál.
Apám! Miért hagytál itt oly korán,
tartozol az ígért mesékkel,
majd ha nagy leszel - mondtad tétován,
találkozhatsz az igazság erejével.
Kereslek, felnézek az égre,
tudom, a felhők mögül figyelsz,
jöjj, szükség lenne segítségre,
meglátod sorsom szülte világom,
erőt adsz, majd kicsit megpihensz.
APEVÁK
Az
igaz
szerelem
csodákat szül
a szép lelkekben,
a
messze
szárnyaló
érzelem a
kék égig repül,
az
igaz
szerelem
test és lélek
csodás összhangja.
AZT MONDJÁK
"Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret."
Ismeretlen a keményszívűség,
átjárja az édes őrület.
Ha szeretet lángja magasra lobban,
azt mondják, az már szerelem,
álomvilág él, szív nagyokat dobban,
fátyol csillan a szemeken.
2022.
Az idézet József Attila "Azt mondják" című verséből való.
ÁPRILIS
Hol hó esik, hol az ég dörög,
még csendes az éneklő madár,
olvadni, zöldellni készül a fagyos határ,
már kiengedett a szántáson a rög.
Bolondos arcát jeges szél cserzi,
majd a meleg kisimítja ráncait,
a Nap simogatja a fák ágait,
s az elhagyott életerőt visszaszerzi.
Tavaszi hírmondó, előfutár,
a megújuló élet kezdete,
a tél dédelgetett kisgyermeke,
ágak közt botladozó napsugár.
Bolond ez a hónap, de szép,
szeszélyes, mint a szeplős királyleány,
kinek rózsa csattan az arcán,
s perel vele a házsártos boszorkány.
BEKÖSZÖNTÖTT AZ ŐSZ
Beköszöntött az Ősz
Sárga színekben,
Bíbor palástban,
Lehulló levelek
Zizzenő zajában.
A konok szél pedig
Beletúrt festett hajába,
S fittyet hányt
A csend
Intő szavára.
BELÉM KÖLTÖZÖTT...
Belém költözött tündér arcod bája,
bőre virágszirmos, finom bársonya,
ártatlan szemed tengerkék világa,
pillantásod jövőt sejtő csodája,
Belém költözött hajad fodros fürtje,
hófehér nyakad izgató pihéje,
orrod, füled fejed kecses ékszere,
ajkad édes forrásának íze.
Belém költözött tested tapintása,
harmatos bőröd tavaszi illata,
kerted csodaszép, tobzódó virága,
a kikelet csodálatos világa.
Belém költözött lényed szeretete,
búd, bánatod sanyargató tövise,
fájó múltad hátrahagyott emléke,
finom lelked múló törékenysége.
Belém költözött boldogságod madara,
érzelmek lüktető, érző vihara,
a mindenség csillogó ajándéka,
szerelmünk örökkévalósága
BETELJESÜLT PRÓFÉCIÁK 
Körbenézek, látom mindent szétmart az enyészet.
Felborult a rend, felborult a szédelgő világ,
a jóból rossz, rosszból jó, szépből fájó csúnya lett,
ezeken már semmit sem segítenek az imák.
Az ember bódultan énekli vágyai dalát,
elméjét köd lepi, torzítja a düh és harag,
zsebében hangtalan csörgeti a múlt vagyonát,
mi körülötte van, szerinte minden csak vacak.
Az öndicséret, önimádat túltesz mindenen,
amiből sok van, az is kevés, mindig több s jobb kell,
istenfélők templomba járnak, de nincs intelem,
együtt élnek megbocsájthatatlan bűneikkel.
A jóság lassan kipusztul, a vadság lett divat,
összeférhetetlen megöli a harmóniát,
a szeretet forrása egyre gyorsabban apad,
a követelődzés szítja az esztelen vitát.
A hiszékeny felszarvazott valóság fényében
szó nélkül éli ma életét, sárban hempereg,
de elvész gyengülő akarata a sötétben,
a hiú torz tükör előtt pózokban tetszeleg.
Lerészegült és megbolondult az egész világ,
rémült, tiszta lelkek bocsánatért esedeznek,
"...az Úr azt nézi, ami a szívben van", mást kizár,
már fekete felhőkbe öltöznek a kék egek.
Idézet a Szentírásból: 1. Sámuel, 16:7
-700x700.jpg)
BOCSÁSS MEG...
Bocsáss meg nekem, te szutykos világ,
hogy mindig ujjal mutogattam rád,
bocsássatok meg, üdvös égiek,
hogy másoknak néha kicsit hiszek.
Világ csak ilyen, züllött, aranyos,
egyszer vidám, majd kissé haragos,
ilyenné teszem, mert ez én vagyok,
engem sem dajkáltak jó angyalok.
Mégis az ég felé tekingetek,
mert fentről érkeznek igaz kegyek,
bűneimtől megszabadítanak,
és nem nyelnek el sötét mocsarak.
Ezért mondhat bármit ez a világ,
ajkamat sokszor elhagyja fohász,
új útra térít Isten szent szava,
ez lesz reményem igaz záloga.
BOLDOG NAPPALOK
"Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az ég - egy nap süt idebent."
Gyönyörködök a nappalokban,
szívembe telepszik a csend.
Nap sütötte friss gondolatok
madárszárnyakon repkednek,
lelkem is virul, már nem sajog,
örömdalokat pengetnek.
Átkarolnak a pillanatok
vidám, derűs perceikkel,
az élet mindig rám mosolyog,
gyengéden magához ölel.
Ha néha borús lesz a kék ég,
felemésztem az árnyakat,
a sötétségbe belehalnék,
de a fény bennem megmarad.
Az idézetet József Attila" Eszmélet" címü verséből
BOLOND EZ A VILÁG
Bolond ez a világ, fején csörgősipka,
vihog, táncol önfeledt, se hall, se lát,
fület hasít ez a zenebona,
feledteti, takarja igazi arcát.
Újat köszönt a megszédült embertömeg,
feledi búját, baját, osztják az észt,
és az ingyen cirkuszt, a kenyeret,
hisz mindent elbír a kiforgatott köpönyeg.
Sötétség lett úrrá a víg földön,
megtörik a fény, a massza-térben
alaktalanná vál` az ember, az ösztön,
szív csak fuldoklik mocsokban, verítékben.
Emberi jó érzések elillantak,
a jó erkölcs ezzel a mélybe hullott,
csak kicsi remény világítja az utat,
fejünk felett talán már ez is elzúgott.
Csak csörög az a sipka a bolond fején,
tótágast állt az igaz szerelem,
lassan nem tudni, ki a lány, ki a legény,
vigyázz, ember, ez nagy veszedelem.
Mikor már a gének is harcba indulnak,
végzetes lehet ez az ütközet,
szerteszét majd torz képek virulnak,
felborult rend fogja okozni veszted.
Bolond ez a világ, fején csörgősipka,
álvigaszságba fúlhat az ember jövője,
egy kiút van, a fohász, az ima,
még segíthet Isten hallatlan ereje.
BÚCSÚT INT A NYÁR
Búcsút int a nyár, elillan a szerelem,
fák koronája a széltől meg-megbillen,
ne hagyj magamra, szép kedvesem,
felszisszenek, mint megperzselt, magányos fa,
kinek száradt ágait tördelte a tűz,
erős Napnak itt már nincs szava,
messzire repül lelked fecskék rajával,
útjaikat kíséri heves zivatar,
távoznak ők az ősz dalával,
s lassan sok színben játszanak a levelek,
majd egyszer némán kiáltva sírba szállnak,
ereszekből eső csepereg.
BUDAI HEGYEK
Vörösbe öltözött a budai táj,
mögötte a Nap nyugovóra vár,
madarak kontúrjai repkednek,
éjre csitulnak a kis erdei életek.
Lent kék szalag díszíti az alját,
Szél fújja az erdejének fáját,
altatót komponál a város moraja,
a leejtőkön halkul az élet zaja.
A Nap lassan az ormok mögé kúszott,
a csend sötétbe botlott,
lent a város fényei pislogtak,
talán Buda és Attila megint találkoznak.
CSATAMEZŐN
Dörren a fegyver, cseng a fülekben,
eltorzul az üllő és kalapács,
katona, mindig csak előre nézz,
fogadd meg, hidd el, ez ősi tanács.
Hátul a gyáva, elöl a bátor,
ki hőssé válhat a csatamezőn,
de vesztessé tehet véres mámor,
és ne hagyd, hogy a félelem győzzön.
Jobbra és balra társaid vannak,
együttes erő legyőzhetetlen,
hazáért, ha kell, egymásért halnak,
szilárd védelmük áttörhetetlen.
És emelt fővel indulsz rohamra,
szíved helyén halántékod lüktet,
eszméket, sikolyokat hagysz hátra,
ekkor már csak az igaz cél vezet.
Életed, sorsod kezébe teszed,
míg a halál esztelen táncot jár,
de rajtad sohasem üthet sebet,
mert mindenki szeret és hazavár.
CSEND VAN
Szívemben helyre állt az ősi rend,
gyönyörködöm csendes alkonyomban.
Számon forró csókok nem hevülnek,
édes könnyeim is elillantak,
de boldogság elűzte bánatom,
mik rémülten szanaszét szaladtak.
Lelkem fényei a sötétségből
csillogó palotát építenek,
hogy majd az égből rám találjanak.
CSILLAGMADÁR
Csillagom, csillagom,
te vagy a hajnalom,
legyél a nappalom,
mikor az élet bús,
sötét napja borús
ketreceibe zár,
hol még madár sem jár.
Repülj a rácsomra,
onnan a karomra,
nézzél az arcomra,
könnyeim csurognak,
vágyaim suttognak,
izzik a nagyvilág,
ölet a szomjúság.
Itasd az ajkamat,
oltsad a szomjamat,
simítsd a hajamat,
ölelj jól magadhoz,
repíts az ágyadhoz,
hűvös itt már minden,
reszket a testem.
Lobbantsd fel tüzemet,
égesd el bűnömet,
hogy éghessek veled,
ringass el karodba,
gyönyörű álmomba
szárnyaddal lebegek,
s várnak az égiek.
Csillagom, csillagom,
ha meghallod hangom,
hozzál fényt szárnyadon,
sötét éj rám szakad,
közel az alkonyat,
várlak, te vagy sorsom,
éltető mosolyom,
Csillagmadaram.
EGY KOLDUS PANASZA
"Fagyon veszve, vagy éhen. Így a sorsom.
Már rálépett a lábomra a tél."
és rekedtté vált hasztalan torkom,
az idő mindig harap, nem kímél.
Kerülnek a szürke, lesütött szemek,
felfogom tekintetük melegét,
vagy felettem bárgyún elmerengnek,
ne lássam hazugok tekintetét.
Az aszfalton még ingyenes a helyem,
körülöttem levegőtlen a tér,
mellettem hű ebem, a tűzhelyem,
benne őszinte, meleg kutyavér.
Alattam hullámpapír, nyom, melegszik,
testem átjárja a dunai szél,
arcomat lila barázdák metszik,
Isten forró keze most is elér.
Előttem kicsi, magas, kövér, sovány,
sietős ápolatlan rossz cipők,
mindegy nő, férfi, hívő, vagy pogány,
elmúltak a pénzes, régi idők.
Lelkem kesereg, a szívem öreg, s fáj,
sapkámba hangtalan hull szégyenem.
Tán megfagyok? Visszatart a muszáj,
pedig nekem is Mennybe szól jegyem.
ELMÚLÓ ÉVEK...
Elmúló évek károgják az időt,
még van benne erő, van szeretet,
lassan elkoptatod a szoros cipőt,
de ki fogja húzni a szekeret.
Eljátszottál-e a fásult gondolattal,
mikor rád zúdult kín és képzelet,
hogy egyezkedj a tízparancsolattal,
de nem kell cserélned köpenyed.
Ha eddig nem kopott le róla a folt,
a sors nem kérdezi, hogy mit tettél,
várj még, ne számold a rosszat és a jót,
köszönni se kell azért, hogy éltél.
ELŐTTED ÁLLOK
Előtted állok, lábam gyökeret ereszt,
az arcom árulkodik mély ráncaival,
előcsalogatott kényszer mosolyával,
ma már könnyebb a hátamon hordott kereszt.
Az évek kuszálta lelkesedés gyötör,
lassan hajlik és recseg a tölgyfa ága,
lábam elé hull száradt, beteg virága,
lelkem széllel bélelt, rajtam végigsöpör.
De mosolyod szívembe fészkeli magát
és arcom kisimul, varázsa feledtet,
tengerkék szemedben a sors megfürdetett,
s lemostad rólam évek kényszerű porát.
ÉDES ANYÁM
Álmomban éjjel megjelentél,
kezed nyújtottad, hogy felvegyél,
"Bimbózó és kinyílt virággal
mint kisgyerek virágos ággal"
álltam előtted, édes Anyám,
nélküled most is emészt a magány.
Biztonságot és erőt adtál,
szebb voltál minden angyalnál,
hallottam szíved dobbanását
és hangod nyugtató dallamát,
éreztem lelked rezdülését,
tested gyógyító melegét.
Ezerszer mondom, de az is kevés:
Köszönöm! Milyen csodás érzés
elsőszülött fiadnak lenni,
testedből kiválva megszületni,
miként zsenge életet adtál,
széltől, fagytól, bánattól óvtál.
Jöjjenek csak az ilyen álmok,
zengjenek Rólad a zsoltárok,
hisz számomra mindig szent leszel,
sohasem fog takarni a gyászlepel.
Hiányzol!
ÉDES ÁLMOK
Sokat álmodtam rólad,
olykor csak csendben szóltam,
nehogy megriadj és
elillanj nyomban.
Láttalak sírni, szeretni,
csókolni és imádni.
Láttalak égni,
a pillanat örömében ragyogni.
Sokszor fürödtem
angyali fényedben.
Kezed dédelgető melegét éreztem,
fejem ott pihent öledben.
Rajongva szemedbe felnéztem,
te voltál nekem akkor is
a szentem, lelkem,
és életem.
ÉDES HIÁNY
Ágyon fekszem a csendben,
egy kicsit elmerengtem,
illatod leng felettem
bódítóan, könnyesen,
kintről szellő simogat,
bársonyos pír cirógat,
arcomon pillepuszik
bőrömön föl-le kúsznak,
és a múltat idézik,
ez más jele a búnak,
szinte beleremegtem,
merre vagy, kicsi kincsem.
ÉGI ÍTÉLŐSZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . 
Fent a felhők felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktől fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az időt, egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.
Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv előtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.
Nagy ítélőszék van összehívva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba'.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:
"Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.
A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irigy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.
Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!"
...Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:
"Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -
Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.
A kegyetlen önzés, bosszú és irigység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?
Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?
Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!"
...Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!
S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.
A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
"Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!"
Marton Pál - Égi ítélőszék . Videó
Link
ÉLET
Parányi élet, meddig cipeled
a lét köntösében botladozva,
hogy bírod istentelen terhedet
sok rosszal és jóval megrakodva.
Érzékeny és nagyon törékeny vagy,
múltadat és jövődet egy arany
szalmaszál fonja és köti össze,
hogy bánatod, ha kell, gúzsba kösse.
Olykor szúrsz, mint az akác tüskéje,
melynek mentén vérző könnycsepp fakad,
máskor csodás boldogságként hinted
tündöklő, szép virágszirmaidat.
Örök vagy, a lélek szárnyán repülsz
folyók, hegyek, völgyek, erdők felett,
emberi csodában meg-megpihensz,
mely a földön s égben teremtetett.
ÉRTED ÉLEK
Érted élek,
bízom benned,
nem remélek,
értem élsz,
engem féltesz,
féltesz nappal,
féltesz éjjel,
kinyílt az ég,
ne kérdezz,
repüljünk,
mint rég.
FELLEGEKBŐL ÉRKEZTÉL
Hófehér felhőcskék úsznak az égen,
kergetőznek, mint a tündérmesében,
már kibújt a hajnal hideg fészkéből,
elbúcsúzva néma, szurkos éjtől.
A felkelő Nap szépre festi arcod,
átölelnéd az ébredő világot,
már a lelkedből lágy muzsika árad,
táncra perdülsz, ha kedved támad.
Kergetőznek napok, hónapok, évek,
utolérik egymást a szép remények,
képeiket festik az őszi csodák,
ma is csak neked szépülnek a fák.
Párás tükrödön a szív ma feléled,
szív, amit a szerelem rajzolt neked,
hogy meglepjen, s ott viruljon előtted,
lássad: van, aki imádva szeret.
Fellegekből érkeztél, hogy rám találj,
miként a szikrázó, hófedte, szép táj,
betakarod bennem lázas világom,
vagyok ma szerényen csokor virágod.
Az öreg Nap is delelőjén megáll,
kíváncsi örömmel, izgatottan vár,
hogy Rád szórhassa aranyló sugarát,
elvakítsa életed bánatát.
Bíborfényben fürdet a lenyugvó Nap,
ezüstben a ragyogó, szerelmes Hold,
a csillagok most Neked integetnek,
s az égiek boldogságot hintenek.
Ez a Te napod, mely napon születtél,
szülessél újra, mindig ilyen legyél,
Téged ünnepelnek sokan, kik szeretnek,
velünk örülnek nagyok és kicsinyek.
Szeresd a világot, szeresd önmagad,
és még sokáig éljük együtt a tavaszt.
2016. december 8.
FOGADD EL ISTEN KEZÉT
Mily messzire nyúl szent keze - áttörve kékségét,
elesel, felsegít, nem látod, szeppenve érzed
óvó tekintetét, súlytalan lényét, melegét,
és ha rá hallgatsz, biztonságban vagy, nem kell kérned.
Az élet útvesztői csak sötét alagutak,
melyek próbára teszik tested, lelked egyaránt,
szerteszét ásítozó, bűnöket váró kutak,
Ő mindig dicsérni fogja az ártatlan magányt.
A világosság örök, fejben tisztára mosott
gondolatokkal ajándékoz türelmet, békét,
szeretetet, az élet így lesz kiegyensúlyozott,
csodáld az ég kékjét, és fogadd el Isten kezét.
"HIÁNYOD" . . . 
"Miként tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem hiányod",
álmomban is sokszor felkiáltok,
mikor felvillan szépséges arcod.
Mint gyöngyhalász a nyíló kagylóban,
keresem benne fénylő gyöngyszemem,
rózsaszínben tündöklő fodrokban
szivárvány omlik feszes testeden.
Kőszikláról visszahulló hangok
lágyan szóló akkordban csengenek,
víz hullámokat vet, fölé hajlok,
és kacajod szívemben megremeg.
Víz felett fehér sirályok szállnak,
suhogva szelik át a kék eget,
megcsillannak a hófehér szárnyak,
talán tiszta lelked köztük lehet.
Az idézet József Attila egyik verstöredékéből
HOLD ÉS NAP KÖZÖTT
A múlt ködén átszűrődő Hold és a Nap között,
lebegő, súlytalan történések ege alatt
kuporgatom fakó elmém, mint egy sorsüldözött,
vigyázva még arra is, ami éltet s megmaradt.
Mikor eltévedtem az úton, pengeként vágtam
rendet sötétlő és aranyló fények halmazán,
és nem ringattam magam csalfa álomvilágban,
pedig sok-sok gyümölcs termett a bűnös almafán.
Szerelmet vallottam sokszor, igazit csak egyet,
a hűvös romantikából napfényes mezőkre
értem, ahova a boldogság, a hév kergetett,
sohasem gondoltam a komor, súlyos felhőkre.
Nem lettem hős, csak egy egyszerű, szürke katona,
sztyeppéken jártam, forró dűnékbe botladoztam,
sokszor magára maradt az otthon, a kis haza,
mindig békére, rendre és nyugalomra vágytam.
A sors falta az éveket, minden megváltozott,
keservek, bánatok megfakultak, minden szép lett,
lelkem szeretetre vágyott s egyre többet kapott,
így életem teljes nyugalmat, békét élvezhet.
Hold ezüst fénye útján hozza a szeretetet.
Nap már tűző sugarait csillapítja, bíbor
színben fürdeti a maradék boldog éveket,
elmúlt a fiatalság, ez egy egészen más kor.
2020
HÓVIRÁGOK
Erdők alján, fák tövében
kis harangok hajladoznak,
ébred a tavasz fehér özönében,
szépséget és reményt hoznak.
Szirmaikkal fejet hajtva,
szemérmesen, szűziesen
tárulkoznak széthasadva
szeplőtlen szerelemben.
Selymes száruk friss harmattal
hó nélkül is magasba tör,
sok szerelmest odacsal,
bút, bánatot félresöpör.
Velük búcsúzunk a téltől,
mosolyt hintenek arcunkra,
elég már a komor éjből,
szükség van boldog nappalokra.
JANUÁR
Rideg vagy, de így mégis szép és ígéretes,
élet folytatása, új remények kezdete,
új hónapok jönnek és küzdenek, légy ügyes,
a bátor, reményteli harcnak itt a helye,
indulj a csatába, és térj vissza, mint győztes,
legyen két arcod kezdet és az üdvös végzet!
JÓ LENNE
Jó lenne sokszor egyedül lenni,
a csendben egy kicsit elmerengni.
Óhajtott társam lett a csend,
mely a múltról mindig üzent.
Jó lenne, ha szememet behunyva
körülöttem minden virágozna.
S érezni lehetne a tavaszt,
és benne te is megpillanthatsz...
Kezed kezembe tennéd édesen,
s feléledne szunnyadó életem...
Jó lenne a szépben gyönyörködni,
titkon vágyainkat kergetni...
Mikor szerelmünket ünnepelnénk,
s mindenen önfeledten nevetnénk.
Jó lenne még egy kicsit élni
csendben, még sokat emlékezni.
KARÁCSONY HANGJA
Lágy dallamok bujkálnak a havas ágakon,
szikrázó kristályok ringatóznak a hangokon,
csilingel a csendes táj, elnyeli a bánatot,
felkelő nap fénye sugározza a csodálatot.
Amott mókuska játszadozik egy tobozzal,
és nem messze, ott fent szarkák csevegnek varjakkal.
Fenyőnk fel, magasba szökken, felette kék egek,
teret nyitnak sok reménynek, a boldogság repes,
ízlelgetjük ma a drága ajándék-perceket,
s egyek vagyunk örömünkben, ránk száll a szeretet.
Kedélyes, meghitt hangulat fákon, a házakban,
nincs fuvalkodás, mélyre merülünk az alázatban.
Csak repülnek, szállnak a szeretet hangjai,
test, lélek harmóniájának fuvallatai,
megpihennek a kimerült élet zugaiban,
melegséget hoznak a már rideggé vált világban.
KARÁCSONY VAN
Még lázad az élet morogva,
a borús utcán zúgó csendben
emberek sietnek tolongva
szeretetéhes reményekben.
Hazaérnek, csendes szobában
boldogság éled a lelkekben,
fenyőillat leng a sarokban,
csengő szól odafent az égben.
Egy kis újszülött érkezett,
ki lángot küldött a sötétben,
a szeretet angyala körbenézett
és tüzet gyújtott a szívekben.
KÉK IBOLYÁK
Aprócska, kék bársonyos szirmok,
bennük alvó szépség lágyan rezdül,
mikor a tavaszi szellő
a mező zöldjén csendben penderül.
Női báj, kacérság virul köztük,
néha szemérmesen elpirulnak,
harmatot isznak kis ajkaikkal,
megfáradt szíveket dobogtatnak,
Ők azok így férfiszemmel.
Illatuk a vágy, a szeretet,
talán a sarjadó szerelem,
vonzó szépségük, mosolyuk
megakadnak a fürkésző szemeken.
Fény köré fonják karjaikat,
rózsás levelekkel takaródznak,
Nap sugaraival ölelkeznek,
feledést intenek a búnak,
hírnökeik az újjászületésnek.
KÖSZÖNTÜNK, JÉZUS
Az angyalok zengik odafent az öröm dalát,
nincs bú, senkit sem kínoz a földön bánat, magány,
Isten nekünk adta Jézust, egyetlen szent Fiát,
s bennünk ragyog Ő, az áldott örökkévalóság.
Halk zene szövi a szeretet tündöklő selymét,
aztán betakar gyereket, fiatalt, öreget,
és szívekbe kúszva megtöri a konok elmét,
hogy beragyogja a szürke világegyetemet.
Ott virul a boldogság örökzöld lombok alatt
a tisztaság, szűziesség szikrázó jelével,
ahonnan a fény szunnyadó sejtjeinkhez tapad
örömkönnyekben úsztatott, hunyorgó szemekkel.
Lelkünkkel magasban átkaroljuk a kék eget,
bejárjuk a földet és a fényes csillagokat,
magunkhoz öleljük hiányzó szeretteinket,
így szívünk békéje messze-messzire hat.
Boldogságban, tiszta szívvel köszöntünk, Messiás,
leendő Megváltónk, Atyád földi helytartója,
bennünk élsz, és veled érkezett az örök áldás,
a sorsépítő erő Istenünk ajándéka.
KUTYALÉLEK
Rád néz, szemében fény ragyog,
fejét billenti balra, jobbra,
szinte kérdez, hűség szobra,
a te igaz, örök rajongód,
várja a simogatást a szót.
Ha boldog vagy, jó a kedved,
vidáman csóválja farkát,
Ő is együtt örül veled,
hallatni szeretné hangját,
vakog és lábadhoz simul,
víg lelkedbe kapaszkodik.
Szorgosan követ, mint az árnyék,
vigyázza, óvja lépteid,
legyen bárkiben rossz szándék,
morog, ha kell, lefogja kezeit.
Ha bánatos vagy, szomorú,
tekintetével simogat, 
szemében az együttérzés,
és benne vigaszt lobogtat.
Mikor beteg vagy, ágyban fekszel,
csendben az ágyad mellé ül,
aggódó szemekkel figyel,
és nem hagy őrizetlenül,
puha mancsát kezedre teszi.
Jóban, rosszban mindig veled van,
egy remek, őszinte barát,
árnyam, barátom, örök társam,
feledteti a világ baját.
Különleges ez a kutyalélek,
ha itt az idő, mennybe száll,
mint az ember fáradt lelke,
hűsége örök, onnan is visszajár.
MAMÁM
Házak falán lövedékek nyomai,
talán egy-két tátongó bombatölcsér
emlékeztetett esztelen harc- és vér-
áldozatokra, eszmék romjaira.
Este volt, a sötét utcák kihaltak,
a sarki villanypóznáról halvány fény
billegett itt a külváros peremén,
a lámpák fémtányérai zajongtak,
néha éles vonatfütty hasította az éjt.
Ott ült a széken, közel a kályhához,
didergett, vacogott, gyalog jött haza,
a jeges szél arcát lilára marta,
a létért való küzdelem ily gonosz,
edzett, büszke lelkek mindennapi csatája.
Kezeit fehérre színezte a hypo,
szerette, amit hivatásból csinált,
se időt és fáradságot sem sajnált,
műtőben mindig sok a tennivaló,
életet menteni, és elűzni a halált.
Tekintetében fájdalom oldódott,
de mosolyával ügyesen titkolta,
a sorsot ezért sohasem okolta,
értem minden jóról mindig lemondott,
jóságát, érzékeny lelkét belém oltotta.
Ajka remegett: Éhes vagy, kisfiam? -
kérdezte aggódva erőtlen hangján,
ma Ő még nem evett, ez az én mamám,
önzetlen szeretetében fürödtem.
Angyalnak szerettem, és istennek imádtam.
Finom volt a kályhán pirított krumpli,
kellemes illat lepte be a konyhát,
játszadozva szürcsölgettem a teát,
vezetékes rádió, mint a verkli,
bohócként színezte a bennszorult, bús magányt.
A lavórban zenélni kezdett a víz,
a mosdatlan testek lelketlenek,
meg kell adni mindent a tiszta szívnek,
már akkor évelődött bennem a kvíz,
mindig mondták, bennem lakozik egy bölcs öreg.
És jött, gyereknek már ágyban a helye,
mamám még számra biggyesztett egy imát,
hogy Istenke óvja fogságban apát,
gyönyörű álomnak mentem elébe,
mamám, papám és én, együtt egy boldog család.
MÁJUS
Zöldbe öltözik az ébredő mező,
fehéren virítanak a cseresznyefák,
sárgában tobzódik az aranyeső,
táncra kel a sok-sok vadvirág.
Dalolni kezdenek a madarak,
fészküket keresik a hazatért fecskék,
otthonra lelnek, felfelé szállnak,
hogy hálájukat ég felé jelezzék.
Arany szegélyű ég hordozza kincseit,
szerteszét hinti éltető tartalmát,
serkenti, táplálja az élet adományait,
a kiszáradt föld mohón oltja szomját.
Színes és vidám ez a világ,
lelkek szabadulnak, szívek dobognak,
csillogó szemek, pajkos paripák,
a langyos szellők szabadságot hoznak,
kinyitják remények s jövendő ajtaját.
MEGSIRATOTT SZÉP LELKEK
Pokol és menny, föld vagy ég,
Ti már tudjátok, hol vagytok s miért,
megsiratott szép lelkek,
száll felettetek őszi felleg.
Sírhalom, sok-sok virág,
az éji égen mesés világ,
lámpások a csillagok,
Föld ezernyi gyertyától ragyog.
Ünnep ez, Ti napotok,
szomorú, de szép pillanatok,
egyek vagyunk veletek,
babusgatjuk emlékeitek.
Hiányotok fájdalom,
itt hagytak, kiket szerettünk nagyon,
torkunkban keserűség,
tisztítótűz a földön is ég.
MESESZÉPSÉG
Körém hajolsz, mint a nap sugara,
mikor betakarja a selymes réteket,
hol fészkét óvja a trillázó pacsirta,
fényed lelkembe surranva dédelget.
Szép vagy, zuhatagként omló hajad
aranyló libbenéssel bőrömet cirógatja,
szemed bársonyon teríti vágyad,
arcod harmattal hintett rózsa.
Szépen ívelt ajkad méz virága,
karcsú nyakad, puha kezed,
tested, mint fűzfa zsenge ága,
hajlik, susog, szellőtől remeg.
Mosolyod tündöklő szivárvány derűje
bennem csendben körülölel,
szíved tisztasága angyalok üzenete,
szellemed édesen, boldogan meglel.
Közelségedtől izzik vágyaim álma,
szerelemmé hevül bennem a szeretet,
testem, lelkem a csodák szolgája,
ölelésed egy mesevilágba vezet.
MESSZE CSATANGOL A GONDOLAT
Messze csatangol a fáradt gondolat,
múló időt, jövőt bontogat,
mikor egy-egy szépre rátalál,
gazdája arcán mosoly bujkál.
Sorba veszi a jót és rosszat,
mi szép volt, ami most is bosszant,
de felépült egy csodás élet,
csendben simogat a boldogságérzet.
Kudarc, siker, halvány emlékképek,
van, mi szívet dobbant, zenélnek,
mondják, becsület mindenek felett,
mert a sors csak így kegyeskedett.
Már minden élmény és tanulság,
téli alkonyban dideregnek a fák,
pihenni kell, mert fárad a gondolat,
a meleg ágy, az álom majd szárnyakat bontogat.
MIÉRT VAN AZ...
Miért van az, hogy te, ki gyűlöletben élsz,
bűnösnek ítéled embertársaidat,
jót, rosszat, mindent és mindenkit elítélsz,
gyűlölet talán bumerángként visszahat.
Miért van az, hogy penge ész vagy,
de nem fogadod el a világos érveket,
másoknak agya kicsi, érve nincs, kihagy,
nem így lenne, bántaná önérzetedet.
Miért van, hogy csak a te lelked világos,
de mindenkié piszkos, sötét a múltjuk,
bűnökkel megrakott zsákjuk szúr, szilánkos,
a lelkedtől megvakulsz, így leszel hazug.
Miért van az, nem tudod, mi a szeretet,
érdeknek elcsépelt, rossz igének tartod,
érzelmeidet hideg ésszel vezérled,
és könnyedén cserélgeted álarcod.
Miért nem hallod szíved halk dobbanását,
mikor megpihensz a természet csendjében,
nem hallod szökellő patak csobbanását,
csak sós vizet látsz mások könnycseppjeiben.
Miért van az, hogy jó, szép életet akarsz,
de húzza más helyetted a szekeret,
közben illatos sült gesztenyét kaparsz,
így sohasem lesz saját sütötte kenyered.
A sors néha kegyetlen, de sokszor kegyes,
egyszer bekopog hozzád, sohasem késő,
megtanít arra, mi rossz és mi a helyes,
csak így lesz majd életed szépen élhető.
MIKOR...
Mikor a kék szemedbe nézek,
benne meglátom a tengert,
és megigéznek.
Mikor ajkadhoz érintem szám,
friss manna ízét érzem,
s tüzet csihol a vágy.
Mikor forró kezem hozzád ér,
elidőzök bőröd bársonyán,
rám borul a mennyei ég.
Mikor testünk egymásra talál,
ítélkezik felettünk
az édes szerelemhalál.
MIKOR MEGNYUGSZIK...
Mikor megnyugszik néha egy férfiember,
fájdalma, haragja messzire tovaszáll,
lecsillapodik, mint a háborgó tenger,
mikor arra a szél fuvallata se jár.
Lelke mélyén a harangok csendesednek,
és fájdalmát felváltja az ősi nyugalom,
a megértés, a szeretet dicsőülnek,
s nem hallatszik az önmagát őrlő malom.
Már nem mereng a múlt fájó emlékein,
éli a jelen boldog pillanatait,
nem kesereg bús, elemésztett évein,
és újraépíti a jövő hídjait.
A megsebzett, kemény szív is lágyulni kezd,
kilöki magából az elhalt szilánkot,
érzi, hogy most körbefonja a szeretet,
magához ölelné az egész világot.
NE FÉLJ, ÖREG BARÁTOM...
JÁRVÁNY
Ne félj, öreg barátom,
benned él a múlt, jövő,
nem ülünk mi parázson,
de bölcsességünk mindig,
most is vírusölő.
Tudjuk, hogy mit tehetünk,
fogadjuk a jó tanácsot,
óvnak, kiket szeretünk,
együtt legyőzzük, ha kell,
a fertőzött világot.
Óvd az egészséged,
maradj otthon, ne kelj útra,
add fel a szerénységet,
ne légy azért remete,
ott a kert, a meleg szoba.
NEM! NEM!
"Nem! Nem! kellene tiltakoznom
s azt suttogom: igen, igen,
hogy a sors ringatózást hozzon,
a tenger sírás vizeiben."
Fojtogatja kissé torkom,
megakadt vajúdó csutka.
Lelket cibáló, esztelen kordon,
érzelmeimet gúzsba fonja.
Kacajom repül hörögve,
nyöszörgő szél hátán.
Szekerem rohan lelkesen, zörögve
s koppan a sötétség falán.
Keresnem kellene lágy fuvallatot,
hogy andalító zenét hozzon,
mégis vihart zenélek, élek
és a sorssal csendben vitatkozom.
NOTRE DAME
2019. április 15.
Nagyhét első varázslatos napján
valaki bosszút állt Europán.
Feltámadtak a pogány istenek,
tüzet csiholtak haragos kezek.
A pokol tornácán vigadoztak,
a sátánnal vígan paroláztak.
Recsegtek, ropogtak a tüzes gerendák,
félelmet kiáltva pattogtak a szikrák.
Szentek a sebeket méltósággal tűrték,
égbe kapaszkodtak, Isten segítségét kérték,
majd alázattal sötét hamuba hulltak,
de az élet fényei ismét kigyúltak,
torkon akadt az ördögi kacaj,
és égbe szállt az emberi sóhaj.
ÓDA AZ IDŐHÖZ
Ó, idő, Isten ajándéka vagy nekem,
tárd ki rám kapudat, hogy intésedre
éjből nyíljanak a boldog nappalok,
alkonyban fürdethessem vén életem,
és pírban serkenjenek a friss hajnalok.
Láthatatlan vagy, bánatos, boldog,
sorsomból szeled életem és halálom,
szívem dobban, ritmust számlálod,
végtelen felé repíted örök dalom.
Lelkemben élsz, testembe harapsz,
éveket emésztesz és dús hajat,
máskor szelíden sebeket gyógyítsz,
édes órákban ringatod a vágyakat.
Évszakokra bontod a természetet,
csodákat varázsolsz és újjászületést,
az elmúlást gyönyörű télbe temeted,
élet vagy halál, te hozod a döntést.
Ne rohanj, kimérve végezd dolgodat,
repíts az emlékezés szárnyaival,
hogy árnyékodban pihenjen a gondolat,
tervezd a jövőt, és majd vigyél magaddal,
hol az örökkévalóság virrad.
ÖRÖK TAVASZ
Szépséged körém hajol, mint a Nap sugara,
mikor átkarolja a selymes réteket,
hol fészkét óvja az éneklő pacsirta,
fényed öreg szívembe surranva dédelget.
Belém költözik és csendben körülölel
mosolyod élő szivárvány derűje,
tiszta lelked angyalok üzenete,
megérint sugárzó lényeddel.
Rám hull bársonyos tekinteted,
arcod friss harmattal hintett rózsa,
ősz hajad múló évek szép koronája,
fáradt kezed soha el nem engedem.
Örök tavaszt kiált a szerelem,
fénylő boldogság, a szeretet összefűz,
legyen ádáz vihar, pusztítson tűz,
szerelmünk tovább él, így lesz végtelen.
ŐSZI BÁNAT
Ruhát, arcot, lelket váltott a természet,
a hűs szél búsan kesereg, nem unatkozik,
meztelen ágakon madár botladozik.
Te forró nyár, hova lett bőséges termésed?
Fecskék, fecskék, puha testű, kis szépségek,
a hideget nem bírtátok, már elhagytatok,
eresz alatt nem duruzsolnak dalaitok,
eső csepeg, lyukas bádog játszik tamtamot.
Fájó emlékek nyílnak nyirkos pamlagon,
és lehet gyűjteni a megtorpant árnyakat,
a gondolatok sem kapnak hős szárnyakat,
szemérmesen kúszik be a fény az ablakon.
Messze vagy még, tavasz, ősi megújulás,
hosszú, kemény az az út, mely hozzád elvezet,
fagyott, letört virágok az útszegélyed.
Ősz, mikor tölt be viruló örömujjongás?
PÁNCÉLT ÖLT A FÉLELEM...
Páncélt ölt a félelem,
maga sarjadó gyáva
tettét óvja félszegen,
ez lesz hamis barátja.
Mindenki nagy ellenség
vírus, ember, az élet,
most mindenét elvennék
úgy érzi, itt a végzet.
Pedig a Nap szépen süt,
a felhők viháncolnak,
csak maga követ el bűnt,
aki konok s hallgatag.
2020
PÁRKÁNY UTÁN, SZŐGYÉN FELÉ
Megálltam egy kőkeresztnél,
körülöttem pihentető csend,
távolban harang jelzi - dél,
bennem az idő megrezzent.
Egy nyári "szél elősurran,
tereget szép búzamezőt",
leng, dalol teszi boldogan,
mint anya ringatná a bölcsőt.
Odébb napraforgó tábla
festi sárgára a földet,
fentről sugárzik szét a hála,
a kis fejecskékből mosoly ered.
Visszatekintve fény káprázik
a Bazilika szent kupoláján,
délibábként ringatódzik
kéklő Dunának fodros hátán.
Előttem a dombok között
akácos völgyek feszülnek,
a virág tarka mezőket szőtt,
horizontba apró házak merülnek.
Mesebeli ez a felföldi táj,
szívemben érzem dobbanását,
mely lelkembe ég, édesen fáj,
élvezem az öröm csobbanását.
Bennem gyökeret eresztett
ez a ragyogó nyári szépség,
mely nyugalmat teremtett,
de indulni kell, messze még Szőgyén.
2020. Az idézet egy József Attila verstöredékből
POKOL AZ ÜRES MENNYEKBEN
"mint vércse, reám lecsap a lebegő ég
s fuldoklik a lelkem az űrben"
tüzek körül táncolnak a bűnös átkok,
testem hangtalan izzik kínok hevében,
felettem űzött sóhajok kergetődznek,
levedlik földi ruháikat,
és a tátongó semmiben odavesznek,
megszűnnek a fények, itt sohasem virrad,
és hiányoznak az éjszakák, nappalok,
elbódít a levegőtlen csend,
rám telepszik, fojtogat az emberi szmog,
kihaltak az érzelmek s minden, ami szent,
itt is vállamat nyomja földi keresztem,
valakik csendben leemelték,
hogy bűneimet lelkemben elégessék,
ez nem más, mint pokol az üres mennyekben.
SÍRUNK ÉS NEVETÜNK
Sírunk és nevetünk,
ez csöppnyi életünk,
egy lépés a bölcsőtől
az elmúlás, miről
oly keveset tudunk.
Egyforma az utunk,
amely odavezet,
az csupán átmenet,
se Nap, se fény, köztes
minden, lebeg, csöndes,
mint a néma hajnal
kihalt madárdallal.
Ki tudja, hogy vagyok,
talán az angyalok,
kik boldogan várnak.
Hátrahagyott árnyak,
csak megnyúlt sóhajok,
igaz szeretet él,
többet ér bárminél.
Sírjunk és nevessünk,
éljük csak életünk.
SZÉPSÉGED...
Szépséged csillog, mint tó vízén a napsugár,
Egy nagy tükörben remeg, s boldog táncot jár.
Arcod szelídségével nyugalmat hint,
Mikor megbolydult a világ odakint.
Ajkad, mint a friss, harmatos rózsa,
Megigéz, csalogat szépen ívelt szirma,
Szemed örök kékje fürdeti tekintetem,
Vágyaim rezgése fodrozza szelíden,
Pillantásod lágy hullámai érintenek,
Ekkor szívem, lelkem együtt zenélnek,
Szerelem dalát kísérik önfeledt,
Tudom, minket Isten rég tenyerébe vett,
Hogy gondozza örök létünket, sorsunkat,
Vagy mikor hív, s menni kell, utat mutat.
SZÍVEM LAKÓJA VAGY
Szívem lakója vagy, bennem élsz, nekem
dobogod, hogy szerelem, szerelem, szerelem.
Így lobog dalával a fájó, perzselő tűz,
így rezdül a lélek, mi minket összefűz.
Nekem születtél, hogy a tiéd legyek.
Fáradt kezem nyújtom, és mindenem Neked:
féltésem, aggódásom, szeretetem,
bánatom s örömem, csak boldog légy velem.
Tolakodnak az évek, bennük ragyog
érett szépséged, kék szemed, mosolyod.
A jelenben oldódó, fájó emlékek
már csak nem kívánt, váratlan vendégek.
Veled angyalszárnyakon suhan az idő,
minden perc, minden pillanat értéke nő.
Napjainkat szép emlékek aranyozzák,
életünk csendes, igaz földi mennyország.
Néha meg kell állni - az élet oly rövid,
hogy élvezhessük a pillanatok csodáit,
szárba szökkent virágaid pompáját,
fecskék, turbékoló galambok nászát.
Az évek múlnak, de a szerelem marad,
átszövi nappalainkat, álmainkat.
Minden cseppjét ajándékként megbecsüljük,
bárhogy alakul sorsunk, magunkkal visszük.
Szeretet fénye megvilágítja utadat,
mely együttlétet, cselekvő szépséget,
mindent elsöprő erőt, tündöklő Napot ad.
Nincs akadály, csak megvalósított gondolat.
Igen, sorakoznak a hátrahagyott évek,
de ez az elmúlás a csodás élet.
Lelked tiszta, még fényesebben ragyog,
s Tőled egyre több és több szeretetet kapok.
Szívem lakója vagy, örökre itt maradsz,
szememben a gondolat könnyeket fakaszt.
Évek múltak, erősödtek az érzések,
s szívem azt dobogja: sze-ret-lek, sze-ret-lek...
Legyen ez a kis vers az én ajándékom.
Ezen a nagy ünnepen így szóljon dalom.
Még nagyon sokáig vigyázzon rád Isten.
Szerelmünk legyen csodás, és mindig ilyen.
/szülinap)
SZÜLETÉSNAPRA
Telnek-múlnak az évek,
a kis tücskök mindig zenélnek,
a Nap mindig ontja sugarát,
az idő gyógyítja baját.
Életed muzsikál, pengeti
dalát, göröngyeit egyengeti.
Lelkedben néha forr a csend,
mikor az ég néha borús fent,
a célt nem homályosítja el,
meglátod álomszép szemeddel.
Szorgalmad meghozza gyümölcsét,
és gyönyörködhetsz, milyen szép a lét.
Ki ismer, az csak szeret,
ki imád, az örök végzeted,
nem tágít, most is csodálja
szíved, s jövődet fonogatja.
Erős lett benned a bölcsesség,
kisebb a bánat, sokszor kék az ég.
Elrepültek az órák,
fényedben nyílnak a szép rózsák,
éji sötétben csillagokat
gyújtasz, éltető sodrás vágyad.
Imákat hozott a jelened,
s jövendölik boldog éveidet.
Élj, szállj és ragyogj tovább,
előtted a bőkezű élet.
Sok örömteli, csodás évet
kíván, aki nemcsak szeret,
hanem mindörökké imád téged.
SZÜLETTÜNK, VAGYUNK ÉS LESZÜNK
Múlik az idő, rohan, mégis sokszor megállt,
hátrahagyott bút, bánatot, izzó, rút magányt,
máskor szerelmünk csodás vágyaiban bujkált,
a menny dörgött, volt, hogy perzselt, elmúlást kínált.
Az égiek csatáztak, hiszem, értünk tették,
ne félj, csillagok közt már elbújtak lelkeink,
bűneinket az angyalok már rég elfedték,
ma boldogságtól fénylenek szelíd szemeink.
Mienk újból a jelen, a jövő előttünk,
rubinból ékeskedik a tiszta szeretet,
a sors külön kegyeltjei vagyunk és leszünk,
míg élek, el nem engedem fáradt kezedet.
Mikor egybekel a friss hajnal és a nappal,
a madarak szabad énekei zengenek,
sejtjeinkbe szívódik e csodálatos dal,
és bennünk a szerelem bájai csengenek.
2017.
TARKA RÉTEN
Ding és dong a dongó tarka réten,
báránykák kergetőznek az égen.
A tücsök hangolja a hegedűt,
napocska fénye ontja a derűt.
Fűszálon lengő bogár a nagy sztár,
vele egy pókocska kötéltáncot jár,
lassan-lassan épül a hangyavár.
Ringatózik az egész szépséges táj,
és messzire zeng a földi zsoltár.
TAVASZI ESTE
Tavaszi este lopakodik nappal árnyaként,
bíbor fény szórja halvány melegét a tájra,
zsenge szellő fodrozza lebegő páraként,
fátylat akar borítani a mulandó mára.
Vonat zakatol a távolban, álmos morajjal,
és felkavarja a leülepedett csendet,
vadkacsák reppennek a nádasból robajjal,
mozgó tarkasággal festik be a mélykék eget.
Halkan suhannak fészkükre érkező madarak,
kövek alján, füvek szálán pezseg az élet,
holnapot várják az éledező remények,
egy előbújó fénysugár harmatcseppet görget.
Orgonaillat száll a felpezsdülő lelkekhez,
ki nyugovóra készül, van, ki szerelmet vár,
egy kóbor cserebogár a fénynek lelkendez,
bent meleg hangon muzsikál egy vénülő gitár.
TAVASZ ÉRLELŐDIK... 
Tavasz érlelődik a szívemben,
az ég kékjéből
előbújt kis fecskepár üzen.
Langyos szellő hátán megremegve
lefelé szállnak
fáradt szárnnyal fészküket keresve.
Az utak szélét és szürke mezőt
friss, zöld pázsittal
feldíszíti a csodatevő.
Virágok, rügyek, zsenge hajtások,
megújult élet
pompáival hódít és ragyog.
Lelkemben felcsendül egy vidám dal
tele a múltból
hozott csodálatos álmokkal.
Az élet tavaszi köntösében
szépre öltöztet,
sorsom újból kezembe veszem.
TAVASZKA
Érintésedre nyílnak a rózsák,
neked virágzik a tarka mező,
sarjadnak az álmos, szürke ágak,
zöldbe öltözik a lomha erdő.
Földönfutók lesznek bú és bánat,
minden madár repdes, s neked dalol,
benned virul a tiszta érzelem,
a Teremtő ereje átkarol,
és tied lesz az örök szerelem.
TE ÉLET...
Te élet, hozzád szólok, figyelj csak rám,
ne fordíts hátat, ne lázadj, ne légy konok,
eddig megértő és kegyes voltál hozzám,
az idő fogy, de még valahogy vánszorog.
Kérlek, csalj mosolyt minden ember arcára,
szüntess meg mindent, ami rossz, embertelen,
boldogság jár, gondolj Isten parancsára,
ne hagyd a gyengét, a boldogtalant cserben!
Díszítsd fel virággal az egész világot,
legyen piros szegfű, rózsa vagy tulipán,
keltsd életre, ápold a remény-virágot,
keljen életre a tündöklő szivárvány!
Szív hangja vezérelje az érzéseket,
lágyan rezegjen, muzsikáljon a lélek,
legyen motorja az önfeledt szeretet,
repüljenek angyalszárnyakon a szerelmek!
Kerüld el örökké a poklot és mennyet,
itt a Földön szolgálj, legyél végtelen,
engedd el a bűnt, és oldd fel a fegyelmet,
szabadon ölelj át mindenkit gyengéden!
TEMETŐBEN JÁRTAM
Örök álmát aludja itt sok ember fia,
tudom, idevezet sorsom útja,
de mikor Isten kezét értem nyújtja,
ne temessetek földi sírba,
mert gyenge testem a föld összenyomja.
Helyezzetek égi kalitkába,
hol lelkem életemet majd tovább dalolhatja.
TESTVÉRI SZERETET
Testvér, mily szívig hatoló szavak,
véred ott folyik benne, örökölt anyag,
viseled a lüktetést, az erőt,
csak azt érzed, hogy mennyire szereted Őt.
Érzelmek selymes tengerében élsz,
nincs vihar, düh, vigadozik a megértés,
egy húron pendül öröm meg bánat,
teljesül minden kívánságod és vágyad.
Míg egy szív dobog, s féltő keze óv,
összefogja, hangolja testvéri dalod,
öröm, megértés együtt gondolás,
élet, vidámság, felhőtlen bolondozás.
Tűzbe mész érte, vagy vízbe ugrasz,
térdig gázolsz, ha kell, a mocsárba fulladsz,
a csínytevéstől arcod vigyorog,
később tán a bűnt is magadra vállalod.
A rút idő lassan rád telepszik,
rétegekbe rámolja válladra gondjait,
a féltő, erőtlen kéz csak vonszol,
vagy éppen a sors könyörtelenül csonkol.
Szeretet halvány a messzeségben,
lazulnak a gyenge rostok a kötelékben,
mikor megáll a szív, a féltő kéz
fentről integet, s mosolyogva visszanéz.
Csitul, elmúlik harag és viszály,
az érzés előbúj`, megoldásra készen áll,
elpusztíthatatlan, csodavilág,
örökké él, mint egy halhatatlan virág.
TRIANON GYERMEKE
Ahogy halnak az évszázadok,
magával viszik a bánatot,
vérrel és könnyel itatott
hazánk soha nem lesz magára hagyott.
A fájdalmak, igaz, enyhülnek,
de a torok keserű ízzel
nyel, megtört, sajgó lélekkel
fonja be dobbanó szívemet.
Apám Zalabán, Felvidéken született,
tanítóként taposta a katedrát
Szőgyénben, ízes palóc nyelvvel oktatott
fegyelmet, tudást, szerető hazát.
Nem önként, de ment a messzi frontra,
Donnál megbotlott a vérgőzös horizontba`,
a halál kikerülte, fogságba esett,
megbélyegzést kapott, hazát veszített.
Anyám Déváról, Erdély városából
érkezett szüleivel, nem önszántából,
hogy békén élhesse fiatal életét,
Szőgyénben szülte első fiúgyermekét.
Igen, én voltam az, ki apját csak
hatévesen Pesten ismerhette meg.
Egy rongyos katonaruhában érkezett,
mintha sírna szeme, úgy könnyezett.
Míg apám a fronton volt, majd fogolytábor
gyötörte, kínozta testét, lelkét,
egy álnok törvény szaggatta szét
sok felvidéki magyar életét.
Elindultak a szekérkaravánok
a csonka hazába, rajta sok asszony
és gyerek, így kezdődött gyermekkorom,
Anyám ölében óvta kisded életem.
Ahogy múlnak lassan az évek,
halványodnak az emlékek,
a fájdalom lelkembe égett,
génjeimbe fészkelte magát,
utódaink majd továbbviszik
az igazi haza féltő bánatát.
2020
TUDOM, HOGY ITT VAN
"Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot",
szemembe néha csípős könny szökött,
mikor a mezőn hűtlenek taposták
az általa teremtett virágot.
Hátra nem néztem, mindig csak előre,
éreztem hűs kezének bársonyát,
nem gondoltam soha a pihenőre,
úgy éltem, mint egy erős, nyers nomád,
ki csak követte mások lábnyomát.
Az élet nem egy tágas örömszoba,
nemegyszer belém vájta fogait,
de nem voltam soha olyan ostoba,
hogy elfogadjam álnok szavait,
sugallt az ébredés tiszta alkonya.
Fejem fölött sokszor kéklett az ég,
sóhajaimmal szálltak a madarak,
teljesült minden, mintha álmodnék,
lelkemben gyorsan csitult a harag,
elöntött a szeretet és melegség.
Mikor erős vihar támadt odafent,
láttam, hogy egy intésre elcsitult,
békés, lágy melegség áradt idebent,
elgyengült, beteg testem meggyógyult,
átjárta csontjaimat az áldott csend.
Tudom, hogy itt van, már nem keresem,
bár láthatatlan, de megtaláltam,
s törli vétkeimet a kegyelem,
apró bűneimet már rég megbántam.
Tekintetem mindig felé emelem.
Kövezd ki reményekkel rövid utam!
2019. Az idézetet egy József Attila verstöredékből hoztam.
ÚJJÁSZÜLETNEK A FÉNYLŐ CSILLAGOK
Köszöntő
Múlnak az évek, de a jelen ébred,
benne rejlenek a csodás remények,
boldogságod árasztja a bőséget,
ne legyen vége a tündérmesének.
Elmúlt a nyár, jött az ősz, és itt a tél,
cinkosaink már a forgó évszakok,
a tavasz is mindig szerelmet ígér,
s újjászületnek a fénylő csillagok.
A szárnyas, jó idő ma is velünk száll,
messzire repíti érzéseinket,
búnak, bánatnak keményen ellenáll,
örömünk eléri a fénylő eget.
Hálával adózom Istenem felé,
hogy túlsegített a nehéz napokon,
most nem álltunk ítélőszéke elé,
túlsegített minket a nagy bajokon.
Hálával fordulok feléd, kedvesem,
újjászületett én kicsi csillagom,
mennyi csodát adsz nekem, egyetlenem,
boldog ölelésre tárom a karom.
Hű szerelmed nekem adta szép arcát,
kezét, karjait, vállait és keblét,
ajka mézét, finom bőre illatát,
ölét, annak gyümölcsét, teste lelkét.
Igaz, sietnek az évek, maradnak
a valóra vált, gyönyörű remények,
szeretet forrásai nem apadnak,
s folytatódni kell a tündérmesének.
Ily szerelmesen köszöntelek téged,
így lesz mindig, míg egészségben élek,
repül az idő, de szerelmem lángol
érted, és mindörökké csak-csak érted.
VIR(T)US
Konok vagy, és elpusztíthatatlan,
sejtek közt járod virtustáncodat,
neked föld és az ég lakhatatlan,
emberi test kell, hogy pusztítsad azt.
Szuszog az élet, sok baj tetőzi,
csendben vonuló vakcinahadak,
soraikat tisztelet övezi,
sokan várják, hogy hadba szálljanak.
Nem félsz, hullámokban ringatózol,
virulsz, sátáni, gonosz a mosolyod,
kínokat szül gyilkos csókjaidtól
az ember, a halálba vonszolod.
Képes vagy a tű fokán táncolni,
mutatod, hogy milyen bátor hős vagy,
képes vagy embereket becsapni,
mondod: csak kitaláltak, nem is vagy.
Nem bírsz a színes maszkot viselőkkel,
tombolsz, véled, te vagy az erősebb,
a maszk megállít, és rendben elnyel,
lehetsz bármilyen ravasz mikrocsepp.
Ne döngesd a melled, nincs sok időd,
a ritmust lassan visszafoghatod.
Elég! Gyorsan vedd fel a nyúlcipőt,
erősebb az ember, mint gondolod.
ZALABAI EMLÉKEK
Zalaba felföldi falvak apró gyöngyszeme
Garam völgyében, Szikince gyönyörű partján,
sok hazát szerető ember állt itt a vártán,
dicsőül ősi múltja, virágzik jelene.
A büszke akácos dombok körben őrzik
a bátor ősök és a falu csendes álmát,
múltuk és jelenük csodás, örök varázsát,
a kárhozott idegent messzire elűzik.
Megfordult itt már tatár, török, labanc, szovjet,
vérzett a föld, lesújtott Isten haragja,
sokszor zúgott a templom félrevert harangja,
mindig széthullott a béke és a szeretet.
Csend van, gyönyörködhetünk a Szikince partján,
kis patak átsiet a fák lombjai alatt,
az öreg malomnál lelassul, majd fejet hajt
s továbbsuhan gyermeki kacajjal a hátán.
Mindenütt vidám, mosolygós arcok, szorgalom,
éled a falu, Garam völgye, éke ragyog,
boldogan ropják a táncot kicsik és nagyok,
fesztiválok zenéje gördül zöld pázsiton.
Szép muzsika hangjában fürdik a nyári est,
a ligetbe belopódzik a romantika,
és életre kel a nosztalgiák világa,
a Hold elhinti fényét, mindent ezüstre fest.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marton Pál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-15 20:00:44, vasárnap
|
| |
| |
MEGKONGATTÁK A VÉSZHARANGOT MATOLCSY GYÖRGYÉK, HALÁLOS VESZÉLYBEN VAGYUNK
Kandrács Csaba: AZ ÉLMEZŐNYBEN VAGYUNK, MÁS ORSZÁGOK IS TŐLÜNK TANULNAK
2023.10.15. 14:18
,,A hatodik nagy kihalási hullámban vagyunk, ami körülbelül olyan nagyságrendű egyes kutatók szerint, mint ami 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor a dinoszauruszok eltűntek" - figyelmeztet Kandrács Csaba az Indexnek adott interjúban. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke felfedte, hogy a jegybank olyan kutatást végez a biodiverzitás védelmében, amelyre több tucat ország kíváncsi. A központi banki vezető szerint a jólét mérését is érdemes újragondolni, ebben segíthet a magyar fejlesztésű Harmonikus Növekedési Index.
Bár a klímaváltozásról már sokat tudunk, más környezeti kockázatoknak is érdemes a mélyére ásni. Ilyen a biodiverzitás, vagyis a biológiai sokféleség, a természeti élőhelyek sokszínűsége, amely az egyik legégetőbb kérdés a klímaváltozás mellett.
A hatodik nagy kihalási hullámban vagyunk, ami körülbelül olyan nagyságrendű egyes kutatók szerint, mint ami 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor a dinoszauruszok eltűntek
- jelezte az Indexnek Kandrács Csaba az MNB Zöld Pénzügyi Konferenciáján adott interjúban. A jegybank alelnöke hozzátette, hogy az elmúlt 10 millió évben sohasem haltak ki ilyen gyorsan fajok, mint most. ,,Eközben rengetegen számolnak be poloskainváziókról és új invazív fajok megjelenéséről olyan területeken, ahol azok nem őshonosak. Ezek mind-mind jelei annak, hogy valami nagy változás zajlik a természetben."
Kapcsolódó
Olyan megtiszteltetés érte Magyarországot, amire egy évtizede nem volt példa
Matolcsy György embere európai kulcspozícióba került.
Link
A Magyar Nemzeti Bank alelnöke elmondta, hogy a biodiverzitás csökkenése a gazdaságban is érezteti a romboló hatását. Ezzel kapcsolatban indítottak el az Európai Unió finanszírozásával egy közös projektet az OECD-vel, hogy megvizsgálják, hogyan hatnak a biodiverzitás csökkenésével kapcsolatos kockázatok a pénzügyi rendszerre.
Idén júniusban publikáltuk az első eredményeket, 40 országból 150 szakértő kapcsolódott be, és hallgatta meg ezeket. Kijelenthető, hogy ebben abszolút az élmezőnyben vagyunk, más országok is tőlünk tanulnak
- árulta el lapunknak Kandrács Csaba. A jegybanki alelnök korábban a Közgazdász-vándorgyűlésen rávilágított, hogy a fenntarthatósági szempontoknak a pénzügyekben is meg kell jelenniük, és az emberek gondolkodását is át kell alakítani. A Magyar Nemzeti Bank nagy erőkkel foglalkozik a fenntarthatósággal, ennek részleteit tárta elénk az MNB alelnöke.
Elemi érdekünk az energiafüggetlenség
Bármilyen szörnyű is az orosz-ukrán háború, pozitív hozadéka is akad, mégpedig, hogy az annak kapcsán érintett országoknak növelniük kell energiahatékonyságukat. Előtérbe kerültek az alternatív energiaforrások is, és aki csak tudta, visszafogta a fogyasztását.
Az orosz-ukrán háború és a nyomában érkező válság hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évben 2,2 százalékkal nőtt a globális energiahatékonysági fejlődés üteme, ami az elmúlt öt év átlagának a duplája
- jelezte a konferencián tartott előadásában Kandrács Csaba, hozzátéve, hogy Magyarország energiaimport-függősége jelentős, ezért az energiahatékonyság növelése nemcsak a környezetvédelem szempontjából fontos, hanem a magyar gazdaság számára is ,,elemi érdek".
Kapcsolódó
Amerika is megirigyelhetné a magyar bankszektor immunrendszerét
Kandrács Csabával, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével beszélgettünk.
Link
Az alelnök arra is rámutatott, hogy a hazai épületek energiahatékonysága alacsony, itt is energiahatékonysági fejlesztésekre, például a 850 ezer ,,Kádár-kocka" megfelelő szigetelésére volna szükség. Az energiahatékonyság ,,alacsonyan lógó gyümölcs", gyors eredményeket tudna hozni a gazdaság egésze számára. Az Index kérdésére, hogy a háború alatti energiahatékonysági lépések, mint például egyes túlfűtött lakások hőmérsékletének csökkentése, vajon tartósak-e, vagy a háború befejezése után az emberek visszatérnek a korábbi szokásaikhoz, az alelnök azt válaszolta, hogy bízik a szemléletváltásban, hiszen ez közös érdek.
Kitért arra is, hogy még a háború kitörése előtt indította el a jegybank a nagy sikerű Zöld Otthon Programot, amelynek keretében az MNB 0 százalékos kamat mellett biztosított a hitelintézeteknek refinanszírozási forrást, amelyet azok maximum 2,5 százalékos kamat mellett hitelezhettek tovább a lakossági ügyfelek részére energiahatékonysági beruházásokra. Tavaly szeptemberben azonban lezárult a program, ennek újraindításáról kérdeztük a jegybanki alelnököt.
Nagyon korai és felelőtlen lenne egyelőre azt kijelenteni, hogy mikor indulhat újra a Zöld Otthon Program
- felelte kérdésünkre Kandrács Csaba. Kifejtette, hogy most az infláció a fő ellenség. Ugyanakkor a folyó fizetési mérlegünk javulásának egyik kulcstényezője az energiaárak csökkenése volt. Ma viszont nem jelenthető ki biztosan, hogy a jelenlegi alacsony árszint tartósan így is maradhat, ezen az oldalon sebezhetők vagyunk. ,,Nem látható egyértelműen, hogy hogyan alakulnak a globális folyamatok."
A lényeg az árstabilitás
Az év eleji, rekordszinten lévő infláció szeptemberre a felére olvadt, az év végére pedig meglehet az egy számjegyű infláció, erre mutatott rá több meghatározó közgazdász is az Indexen. Kandrács Csaba szerint ebben kulcsszerepe van a monetáris és fiskális politikának egyaránt, utóbbi részéről például az online árfigyelő rendszer bevezetése hatásos intézkedés volt.
Kapcsolódó
Az év végére nemcsak teljesül Orbán Viktor jóslata, de egy váratlan csavar is lesz benne
Elővették a kockás füzetet az ország elemzői, és kivesézték a miniszterelnök ígéretét.
Link
A jegybank előrejelzése alapján jövőre már 5 százalék lehet az éves átlagos infláció, ugyanakkor Kandrács Csaba szerint ,,nem dőlhetünk hátra, az árstabilitást tartósan szavatolnunk kell".
Egyetlen percre sem tévesztjük szem elől zöld, fenntarthatósági céljainkat, de ma minden olyan lépést, ami az árstabilitást negatívan befolyásolná, alapjaiban kell átgondolnunk
- fogalmazott a jegybank alelnöke, hozzátéve, hogy jelenleg is futnak az MNB azon fenntarthatósági programjai, amelyek nem veszélyeztetik az árstabilitást. ,,Az egyik ilyen a zöld tőkekövetelmény-kedvezményünk, amit a pénzügyi stabilitás erősítésére használunk" - mondta. Ennek lényege, hogy ha a bankok lakossági, vállalati vagy önkormányzati zöldhitelcélokat finanszíroznak, akkor ezekre tőkekövetelmény-kedvezményt kapnak. A finanszírozható területek körét pedig nemrég a következő elemekkel bővítették:
energiahatékonyság,
az energiahálózatok korszerűsítése,
energiatárolás,
a zöldebb távhő
és a megújuló energia szélesebb körű használata.
A jegybank reményei szerint a program révén egyúttal olyan adatbázishoz jutnak, amivel sokkal inkább láthatják, hogy milyen dinamikával zöldül a banki portfólió, és ezáltal további lépésekkel tudják majd támogatni a bankok átállási kockázatainak csökkentését.
Nem elég törekedni a jólétre, mérni is tudni kell
Kandrács Csaba rámutatott, hogy a világ gazdaságának mérésére sokáig a GDP-t tekintettük az egyetlen és leginkább megbízható mutatónak. Az 1930-as években született meg ez a mérőszám, amely a makrogazdasági szabályozás központi céljává vált. A GDP azonban nem tökéletes, és sok olyan tényezőt nem vesz figyelembe, amely fontos egy ország összteljesítményének mérésében.
A GDP gyorsan vált általánosan elismert mutatószámmá, és jól is tudták mérni. Talán ez a két tényező a sikerének a titka. De már akkor is látszott, hogy nem tökéletes. Sok olyan tényezőt nem ragad meg, ami fontos egy ország összteljesítményének mérésében, például a gazdaság működésének fenntarthatóságát vagy az egészséget
- világított rá a jegybank alelnöke. Nem zárta ki, hogy akár a Közgazdász-vándorgyűlésen bemutatott Harmonikus Növekedési Index (HNI) lehet a válasz a GDP korlátaira. A Makronóm Intézet által kifejlesztett index hat pilléren nyugszik:
gazdasági,
pénzügyi,
környezeti,
társadalmi fenntarthatóság,
munka- és tudásalapúság,
valamint demográfiai fenntarthatóság.
Kapcsolódó
A fél világ azt lesi, amit Matolcsy Györgyék kitaláltak
Az évszázad legégetőbb kérdésére ad választ a jegybank.
Link
,,Látva a komplexitását, a Harmonikus Növekedési Index minden bizonnyal árnyaltabban mutatja be egy ország teljesítményét, állapotát, mint a jelenlegi GDP-mutató" - értékelte Kandrács Csaba. György László kormánybiztos szerint az évtized végéig ez az index elterjedhet a világban, és meghatározó lehet. ,,Örülnék neki, ha ez így lenne.
Egy újabb magyar innovációs vívmány, amiből akár nemzetközi siker lehet"
- reagált a kormánybiztos korábbi felvetésére az MNB alelnöke, utalva a közelmúltbeli magyar Nobel-díjasokra is. Kandrács Csaba szerint az új index sikeréhez nagy szereplők, mint a Világbank vagy az IMF támogatása is szükséges. ,,Miért ne történhetne meg? Majd meglátjuk" - zárta gondolatait a jegybank alelnöke.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-14 21:15:13, szombat
|
| |
| |
-
ŐSZI TÖRTÉNETEK 
Joe Dassin- L'ETÉ INDIAN- INDIÁN NYÁR ( magyar fordítás )
dalszöveg magyarul:
Tudod, még sosem voltam olyan boldog, mint azon a reggelen.
Sétáltunk a tengerparton, ami egy kicsit olyan volt, mint ez itt.
Ősz volt. Meleg, napos ősz.
Egy olyan évszak, ami csak Észak-Amerikában létezik.
Ott úgy hívják: indián nyár.
De ez egyszerűen csak a miénk volt.
A hosszú ruhádban
egy Marie Laurencin akvarellre hasonlítottál.
És emlékszem, nagyon jól emlékszem mit mondtam neked azon a reggelen.
Egy évvel, egy évszázaddal vagy egy örökkévalósággal ezelőtt.
Elmegyünk, ahova akarod, amikor akarod.
És akkor is szeretni fogjuk egymást, ha a szerelem kihunyt már.
Az egész életünk olyan lesz, mint ezen a reggelen,
az indián nyár színeiben.
Nagyon távol vagyok ma attól az őszi reggeltől.
Mégis olyan mintha ott lennék.
Rád gondolok.
Merre vagy?
Mit csinálsz?
Még mindig létezem számodra?
Nézem a hullámot, amely sosem éri el a dűnét.
Látod, lefekszem a homokra és emlékezem.
Emlékszem a dagály hullámaira és a boldogságra, amely áthaladt a tenger felett.
Egy örökkévalósággal, egy évszázaddal vagy egy évvel ezelőtt.
Elmegyünk, ahova akarod. Amikor akarod.
És akkor is szeretni fogjuk egymást,
ha a szerelem kihunyt már.
Az egész életünk olyan lesz, mint ezen a reggelen,
az indián nyár színeiben.
Joe Dassin- L'ETÉ INDIAN- INDIÁN NYÁR ( magyar fordítás ) - Videó
Link
Galambos Bernadett: ŐSZ AZ ERDŐN
Meseország ez az erdő!
Levélhulló, porkergető.
Játszik a szél,
csupa sárga, piros, bordó
játszótársa.
Úgy szereti, megöleli,
öleléssel táncba viszi.
Perdíti és megforgatja,
avartársaira rakja.
Aztán újabb dalra
zendít,
hírül viszi, hírül hordja,
ez a nóta, búcsúnóta.
Meseország ez az erdő,
s mire véget ér a nóta,
felkészül a hideg télre,
a kicsi sün, őz és róka.
Galambos Bernadett: SZÉL
Meleg Levegőcske egy csendes völgyben üldögélt. Mindenki szerette napfényszínű haját, simogató mosolyát.
Az őszi szél neki hordta össze a lehullott színes leveleket.
A völgyben álló házikók piros tetejét megcsillogtatta a felszálló pára.
A réten harmatos füvet legeltek az őzek.
A mókusok a tölgyesben makkot gyűjtöttek és elrejtették az avar alatt, aztán elfelejtették a rejtekhelyet és újabbat kerestek maguknak.
Az emberek betakarították a kukoricát, a burgonyát és a répát. Szekereik már a falu határában zörögtek.
,,Milyen jó is ez az indián nyár, áldott meleg levegő" - mondogatták.
Meleg Levegőcske kihúzta magát a büszkeségtől, és még feljebb húzódott a hegyek oldalán.
Egyszer csak valami furcsát érzett. Megborzongott.
Hideg Levegő hetyke legény volt. Gyorsan kelt át a hegyen. Amikor meglátta Meleg Levegőcskét rögtön beleszeretett. Magához ölelte, megpörgette és a magasba repítette.
,,Jaj, mit csinálsz! Félek tőled!"- kiabálta Meleg Levegőcske.
,,Itt a hideg levegő! Hatalmas szél kerekedik! Jön az eső!" - fogták kalapjukat az emberek is.
A mókusok elbújtak odúikba, az őzikék behúzódtak a cserjésbe, az emberek a házaikba.
Hideg Levegő pedig repítette, repítette Meleg Levegőcskét az égbe. Ott könnyekké vált bánatában és kis felhő lett belőle.
Gyermekük, a szél, még sokáig hordta az avart a völgyben, aztán huss, kiszaladt a völgyből, hogy másik mulatságot keressen magának.
A kis felhő csak nézte, nézte fentről a völgyet. Bánatában eleredt a könnye és csak sírt, sírt, amíg bírta. Csendes esőjével megöntözte a szántásokat, a friss vetéseket. A völgy magához ölelte, ő pedig várta a felkelő napot.
Gárdonyi Géza: ISTEN VELED, GÓLYAMADÁR!
Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérkezése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.
A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.
Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészből; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket, és nem költenek, csak itt minálunk. Melyik hát az igazi hazájuk?...
Még furcsább, hogy az a két gólya meg az a pár száz fecske az egész országból csak a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőnkre. Mi van a falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egész nagy tengert meg egy egész nagy országot?
Ahogy ott láttam a mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a húszéves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani a kertbe. Az ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.
Szentmihálykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a császárnak.
No, a mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e bennük?
Ahogy a két gólya ott áll egymás mellett, bizonyára így beszélgetnek:
- Öregem - mondja az asszony -, a vízililiomnak fogytán a virága.
Az ura bólint erre a fejével csöndesen.
Ismét az asszony szól:
- Mikor indulunk?
- Mikor az utolsó liliom is eltűnik.
- A gyerekek eléggé erősek?
- Megbírják.
Mind a kettő újra bús elmerengésbe mélyed. Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.
A minap aztán sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer csak: egyenes az út Délnek!
A fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze.
Töméntelen, nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak az ő csivikelésük-csiripolásuk. Tanácskoztak, disputáltak. Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából? Vagy valamelyik más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülük menjenek? - Ki tudná megmondani, ha nem madár?
Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból, meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.
De hát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a mi falunkat érzi otthonának?
Ó, bizony könnyű azt kitalálni...Elközelgett az ősz. Az október hideg leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket.
Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.
Ma már nincs se fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán éppen most kiáltja az egyik gólyafiú:
- Anyácskám, elfáradtam!
- Terjeszd ki a szárnyadat - feleli bizonnyal az anyja.
S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.
A KISMALAC ÉS A FARKASOK (NÉPMESE)
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
- Nem eresztelek biz én, mert megeszel.
- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
- Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis iső múlva megint beszólt:
- Kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis iső múlva megint beszólt:
- Kedves malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:
- Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.
Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette.
A farkas csakugyan a zsákba farolt be.
A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára.
A farkas egy darabig ordított, mert égette a forró víz, azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldózott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetjén. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek. Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik se tudott a fára felmászni.
Nagy sokára azt határozták, hogy egymás hátára állnak mindannyian, úgy aztán a legfelső majdcsak eléri.
El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalul, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni.
Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:
- Forró vizet a kopasznak!
A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohase látták többet.
A kismalac szépen leszállt a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.
Kányádi Sándor: VILÁGGÁ MENT A NYÁR
Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
- Bikmakk, bikmakk! - ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
- Bikmakk, cseremakk, mogyoró! - ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
- Mi történt, szomszéd? - szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
- Világgá ment a nyár - felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
- Világgá, világgá ment - sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Kikerics virított mindenütt a nyár nyomán.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfi forma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt.
Bizonyára a diószüretre sietett.
Móra Ferenc: LEVELEK HULLÁSA
Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:
Kergetem a falevelet,
hátamon hozom a telet,
Mosolygós a születésem,
Lucskos, sáros temetésem.
Hát ez így igaz. Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik, a másikkal a télbe kapaszkodik. Az egyik szeme mosolyog, a másik szeme sír. Ahogy kinézek a ligetre, látom, hogy ezüstbe, aranyba, bíborba öltöztek a fák. De ez a nagy pompa nem tartós. Lekopaszítja a fákat egy szellőlebbenés, és a zörgő leveleket szerteszét hurcolja. Azokkal küldi az ősz az üzenetet embernek, madárnak.
Az embernek azt üzeni:
- Itt az ideje a gyümölcsszedésnek, kukoricatörésnek. Megérett a szőlő, lehet szüretelni, szántani, vetni.
Jön a köd, jön az ősz, jön a nátha, jön a köhögés. Jó lesz előszedni a meleg ruhákat.
A madaraknak küldi az ősz a legsürgősebb postát:
Készüljetek, fecske, gólya:
Itt az óra indulóra!
Szomorú a kert. Bánatosak a virágok, érzik hervadásukat. Róluk írta Petőfi Sándor:
Búsulnak a virágok,
Szegénykék betegek,
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.
Mire a tél megjön, már csak egy-egy levél lebeg az ágak hegyén.
Márkus Katalin: MÚLTBAN JÁRÓ ŐSZI TÖRTÉNETEK
/Remek történet, szeretetben, zsörtölődve, de mindhalálig együtt. M.G./
Az idős házaspár kora nyártól késő őszig a hatalmas lombkoronájú diófa alatt üldögélt. Kényelmes, fonott karosszékekben töltötték a nap nagy részét. Kora nyáron örültek a zöldellő faleveleknek, és kíváncsian nézegették, vajon milyen diótermés ígérkezik. Naponta felpillantottak a fára, és elégedetten bólogattak, mert a zöld diók napról-napra mindig egy kicsit nagyobbra nőttek. Most, amikor már őszbe hajlott az idő, és a diófa levelei is kezdtek színesedni, a termése is kipattant burkából, és lepottyant a fa alá. Ha lassan is, de reggelenként mindig felszedegették az éjszaka lehullott diót.
A mamának már nem kellett fél délelőttöket a konyhában töltenie, mert tavasztól fogva a kisvendéglőből vitették a menüt. Finom, bőséges adagokat kaptak, még vacsorára is tellett belőle. Koránál fogva - decemberben tölti be a nyolcvanadik évét - bőven megérdemelte ezt a kényelmet. A papa korban két évvel előbbre járt, fizikai munkát már Ő sem nagyon végzett. Fiú unokák nyírták fűnyíróval a füvet, a lány unokák a ház előtti virágoskertet tartották rendben.
Mama csak a hagyományos muskátlikat, és a fadézsákban pompázó leandereket gondozta, locsolgatta, papa meg, ha kellett, a járdát söprögette. Így csendes békességben teltek a mindennapok.
Mama nem nagyon szeretett már olvasni, így a papa mindennap hangosan felolvasta neki az újságban megjelenő írásokat, cikkeket. Aznap délelőtt is, amikor már felszedegették a reggelre lepotyogott diót, a papa hangosan olvasta az újságot, a mama meg az ölében doromboló cicát simogatva, figyelmesen hallgatta. Ezeket a nyugodt perceket zavarta meg a szomszédjuk hangos köszönése.
- Jó napot Juliska néni, és Mihály bácsi!
Az öregek visszaköszöntek, és kérdően néztek Pista szomszédra. Vajon miért jöhetett?
Nem kellett sokáig várniuk, mert Pista szomszéd már mondta is a szót.
- Aztán hallották-e a hírt?
- Milyen hírt Pista! - kérdezte Juliska néni.
- Hát, most jövök a boltból, ott beszélték, hogy az éjjel meghalt a Kerék Vili. Reggel ment hozzá a gondozónő aztán úgy találta. Én meg gondoltam megmondom maguknak, mert tudom, hogy rokon volt a megboldogult. Isten nyugtassa Őt holtában, de én már megyek is tovább.
A két öreg egy darabig szó nélkül, csendben üldögélt. Sajnálták a Vilit, kevéssel volt csak fiatalabb náluk. Aztán a hosszú csend után a mama szólalt meg először.
- Te papa emlékszel, amikor a Vili...
- Hagyd el mama, nincs most kedvem beszélni!
A mama azonban nem hagyta magát.
- Nem is kell beszélned papa, majd én mesélek a Viliről, te meg figyeld, mit mondok, nehogy kihagyjak valami fontosat.
A papa legyintett egyet, ismerte már élete párját, úgy, mint a tenyerét. A mamának mindenkiről volt története, és ha egyszer elhatározta, hogy mesél, akkor abból nem tágított. Néha aztán összekaptak, mert nem egyformán emlékeztek, ilyenkor a mama mérgesen ütögette botjával az asztallábát, a papa meg a kezével az asztal lapját, és mindketten a maguk igazát bizonygatták. De amilyen hirtelen jött az egyet nem értés, olyan hirtelen távozott is, mert a békesség kedvéért a papa hagyta, hogy a mamának legyen igaza. A megtörtént dolgokon már úgysem tud változtatni. - gondolta magában, akkor csak had beszéljen.
Ma is így történt.
Nem tudtak megegyezni, hogy a most megboldogult Kerék Vili, aki sem fiatal, sem idős korában nem vetette meg az italt, a szőlővel teli puttonnyal gurult-e le annak idején a szőlőjükből, vagy a kukoricával teli zsák száját engedte el félúton, amikor a padláslépcsőn megbotlott. Mama mindkettőre, a papa egyikre sem emlékezett. Legalább is ezt állította.
Vili a tsz-be volt éjjeliőr. Nappal szabad volt, felült a biciklijére, és járta a falu utcáit. Nem alapított családot, így ha munka volt, hol ide, hol oda,csapódott.
Régebben a szőlő szüretet, meg a kukorica, krumpli szedést is a rokonokkal, szomszédokkal közösen végezték. Megegyeztek, hogy kinél kezdik, aztán sorban mindenkinél megtették a munkát. A mama szerint, akkor már javában szedték a szőlőt, amikor Vili egyszer csak megjelent náluk a szőlőhegyen, hogy jött segíteni. A reggeli pálinkázástól kicsit labilis volt a menése, de erősködött, hogy Ő puttonyozni szeretne. Nem tudták lebeszélni, így aztán a hátára tették a faputtonyt, és felküldték a szőlő felső végébe a szüretelőkhöz. Szegény Vili mire felért, az inge már csatakos volt az izzadságtól. Az őszi napfény, és a torkán leengedett pálinka egyaránt izzasztotta. Amikor a puttonyát telerakták szőlővel, már erősen rogyadoztak a lábai.
- Én kérdeztem tőle - aztán bírod-e levinni Vili!
- Bírom hát! - jött a válasz, és nagy lendülettel elindult lefelé a szőlősorok közt.
- De nem sokáig ment, mert orra bukott. Hogy megcsúszott-e egy lepottyant szőlőfürtön, azt nem tudom, csak azt hallottuk, hogy recsegnek a szőlőkarók, ahogy bukdácsol lefelé. Puttonya hamar kiürült, a poros földön csak úgy gurultak lefelé a szőlőfürtök. A szőlő aljában aztán Vili is kiterült. Ijedten rohantatok hozzá a présházból, mi meg a szőlőből, de szerencsére megúszta pár zúzódással a száguldást. Kint a nagy diófa alá terítettem egy pokrócot, arra fektettük le, és percek múlva már a hangos horkolása hallatszott. A szüreti ebéd finom illata biztos csiklandozhatta az orrát, mert arra felébredt, és jóízűen megette a kapott adagját, aztán egy laza fröccs után angolosan lelépett. Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúszta a történteket.
A papa egy szót sem szólt, csak a bajszát pödörgette, és nagyokat hümmögött. Mégiscsak rokona volt a Vili, aztán a halottról vagy jót, vagy semmit. Ezt szokták mondani, ezért inkább hallgatott. A mama meg replikázott, hogy pedig ez így volt, és hogy még jobban bosszantsa a papát, a Viliről még a kukoricás történetet is elmesélte.
- Akkor is ősz volt, a kukorica szedés ideje. Hogy gyorsabban menjen a szedés, reggel a tehenekkel kihúzattad a rövidre állított szekeret a kukoricaföldre. Öreg papa vigyázott a tehenekre, és amikor kellett mindig előbbre állt a szekérrel. Mi, a szedők, meg kosarakba dobáltuk a leszedett kukoricát. Te papa, a Vilivel együtt, a teli kosarakat hordtátok a szekérhez, ott kiöntöttétek, aztán az ürest meg visszahoztátok. A szekér oldala deszkával volt megmagasítva, hogy több férjen rá. Amikor megtelt, a tehenek behúzták az udvarba. Ha maradt még szedetlen, azt már zsákokba szedtük.
- Na, mama! Most, hogy meséled, erre már emlékszem. - szólt közbe a papa. - Még vittünk magunkkal egy demizson murcit * is, hogy ne szomjazzunk.
- A murciról eszedbe jutott, ugye? - nevetett jóízűen a mama, és botját meglegyintette a papa felé. A pogácsára már nem emlékszel? Mindet velünk akartátok megetetni, ti meg csak ittatok a Vilivel. De most mondom tovább, míg el nem feledem.
Amikor végeztünk a kukoricaszedéssel, bent a háznál meleg étellel várt minket öreg mama. Ettünk, aztán elkezdtétek a padlásra felhordani. Mi asszonyok felmásztunk a szekérre, és zsákokba szedtük a kukoricát. Ti meg a vállatokra vettétek a teli zsákot és felballagtak vele a padlásra. A zsákok száját nem kötöttük be, hogy könnyebb legyen kiönteni, csak a kezetekkel fogtátok össze. A murcival teli demizson most is ott volt, és aki megszomjazott az töltött magának egy pohárral. Vili minden fordulónál megtöltötte a poharat, és egy húzásra legurította torkán annak a tartalmát. Már jócskán kiürült a szekér, amikor nagy zaj hallatszott a kamrából - ott volt a padlásra vezető falépcső.
Félúton járhatott felfelé a Vili, amikor nem bírta tovább fogni a zsák száját, és elengedte. A kukoricacsövek zörögve, pörögve potyogtak kifelé a zsákból. Vili meg elvesztette az egyensúlyát, és legurult a lépcsőn. Volt nagy riadalom, mert hiába szólongattuk, nem válaszolt. Nagy nehezen kivittétek a kamrából, és lefektettétek a konyhába. Keze-lába ernyedten lógott, szemei fennakadtak, de szerencsére lélegzett. Valakit elszalajtottunk a doktorért, aki hamarosan megérkezett. Míg vizsgálta Vilit, mindenkit kiküldött a konyhából.
- Tegyék csak a dolgukat, majd szólok, ha itt lesz az ideje - mondta.
- Mi szót fogadtunk, és ti hordtátok tovább a kukoricát. A doktor szavára akkor még mindenki hallgatott - aki aztán jó sokáig vizsgálgatta a Vilit.
Szerencsére törése most sem volt, de a fejét becsületesen beütötte, mert az ütéstől ájulhatott el. Mikorra végeztünk, arra a Vili is visszanyerte eszméletét. Nagyobbik baj az volt, hogy nagyon be volt rúgva. A doktor meghagyta, hogy ne engedjük felkelni, az italtól úgy is újra elalszik. Majd reggelre kijózanodik. Így is lett, ott aludt a konyhában, de kora reggel már öreg papától kérte a pálinkát.
Így volt ugye? - kérdezte a mama.
- Hát, ha te mondod, akkor biztosan, de ennyire részletesen én nem tudok visszaemlékezni.
Azt tudni kell, hogy a mamának ritka jó memóriája volt, ami öreg korára is megmaradt. A papa bosszantására, sokszor mesélt az unokáknak az Ő fiatalkori botlásairól. Persze csak azokról, ami viccesebb és az Ő füleiknek is hallható volt. Ilyenkor aztán mindannyian együtt nevettek a papa viselt dolgain.
A mama tudott volna még cifrábbat is, de többet nem mesélt Viliről. Most halt meg szegény, nem volna illő - gondolta magában.
Hosszú ideig gondolataikba mélyedve, csendben emlékeztek. Csak az érett diók halk neszezése hallatszott, amikor a sárgászöld leveleket súrolva lepottyantak a fűbe.
Sebők Éva: AZ ALMA MEG A KERTI MANÓ
Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt.
— Hát te még itt vagy?! — kiáltottak rá. — Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába!
Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája.
— Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! — könyörgött. A szél jól szemügyre vette az almát.
— Nem vagy még elég piros — dörmögte — , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre.
Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát.
Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában
— Hát te mit keresel itt? — kiáltotta. — Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába!
— Bújnék én örömest — mondta az alma —, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni.
— Hát ezen igazán könnyű segíteni ! — kacagott fel vidáman a kerti manó. — Várj csak egy cseppet!
Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját.
— Köszönöm, köszönöm! — hálálkodott az alma, és felderült.
Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak.
— Nézzétek, milyen gyönyörű alma!
Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb!
Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!
Zelk Zoltán: ŐSZI MESE
Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
- Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. - Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.
- Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
- Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
- Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
- Menjünk utánuk - könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
- Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2023. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
21 db bejegyzés |
| e év: |
251 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 4894
- e Hét: 24713
- e Hónap: 64534
- e Év: 242409
|
|
|
Offline
