Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Székelyudvarhely
  2013-02-28 23:09:23, csütörtök
 
 




SZÉKELYUDVARHELY


Székelyudvarhely megyei jogú város Romániában Hargita megyében. Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. Hargita megye második legnépesebb városa. Székelyföld történelmi társadalom - és művelődéstörténetének legjelentősebb központja, s évszázados hagyományokra visszatekintő székhelye. Fontos közúti csomópont, vasúti végállomás. Az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül


Székelyudvarhely - Erdély Szíve

Link



A Székelyek titkos történelme (amit sosem fognak tanítani)

Link



PPs

Link



A Millenniumi Emlékoszlop ma






Szoborpark



A Belvárosi Unitárius Templom



Városháza



Vasszékely



Látkép



Városháza



A Budvár



Az Emlékezés Parkja



Székelykapuk




 
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Bombenholocaust
  2013-02-26 19:21:02, kedd
 
 








Bencsik András: BOMBENHOLOCAUST


Drezda bombázása egyike a valaha volt legpusztítóbb légitámadásoknak, amikor is a szász nagyváros központját a földdel tették egyenlővé a szövetséges brit és amerikai légierő nehézbombázói 1945. február 13-15. között. Az akció barbár cselekedet volt, hiszen Drezda központjában semmilyen jelentős katonai célpont nem volt, a gyújtóbombákkal végrehajtott többnapos támadássorozat egyértelmű célja a polgári lakosság minél nagyobb mértékű lemészárlása volt. Az akció során a német nagyváros teljes belvárosa romtengerré vált, a halottak számát 20 ezer és 80 ezer közé teszik a kutatók (a régebbi becslések 35 ezer és 1 millió közötti áldozatról szóltak).

A Drezda bombázása néven elhíresült csapást 1945. február 13-án indították. A RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt, a német légvédelem tehetetlen volt, mivel már egész nap elterelő hadműveletekkel tévesztették meg a támadás irányát rejtve. Így a várost teljesen meglepte a váratlan támadás, a légi szirénák sem szólaltak meg időben. Az első hullám főleg gyújtóbombákkal támadott, így megdől az az amerikai-brit érv, hogy a támadásnak ipari célpontjai voltak. A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra esett, ahol minden hamar lángba borult.
(Wikipédia)

Kurt Vonnegut amerikai író 22 évesen harcolt a 106. Amerikai Gyalogos Hadosztály felderítőjeként az európai hadszíntéren, amikor Belgiumban az ardenneki csatát követően német hadifogságba esett. Az amerikai hadifoglyokat a németek Drezdába, a hadászati szempontból semleges műkincs-városba vitték, amelyet az angol és az amerikai légierő egy éjszaka porig bombázott. Az amerikaiak a bombázást a Drezda külterületén lévő ötös számú vágóhíd pincéjében élték túl.

A szörnyű élmény mélyen megrázta Vonnegutot. Huszonkét évig várt, hogy képes legyen megírni az Az ötös számú vágóhíd című könyvet, amelynek bevezetőjében mondja: ,,Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömet vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amelyik tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre."
A regény egyik legbeszédesebb jelenete az, amikor a főhős egy filmet lát - visszafelé. A késő éjszakai film a második világháború amerikai bombázóiról szól. Billy Pilgrim a visszafelé játszódó filmben azt látja, amint a repülők kötelékei hátrafelé szállnak egy lángokban álló német város fölött, bombakamráik kinyílnak, valahogy eloltják az alattuk tomboló tüzet, magukba szippantják a fölröppenő henger alakú tartályokat, amelyek a gépek gyomrában visszakerülnek Amerikába, ott szétszerelik őket, az ásványokat távoli vidékekre szállítják és ,,elássák a földbe, hogy soha senkinek se árthassanak többé. Az amerikai repülők beszolgáltatták az egyenruhájukat, és középiskolás srácok lettek..."
(www.olvasoterem.com)

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két,egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és nem egészen öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkező második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égővárosra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekült táborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-trifluridés fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.
A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy, kétnapos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást,hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14-i német bombázását akarták ilyen módon ,,kiegyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg; 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok,amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-britanniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen.
Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II.világháború kitörése és két nappal azután, hogy az angol kormányháborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták.Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január 12-i és az 1940 március 20-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei: Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven,Hamburg, Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover,Rheine, Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Oderamelletti Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm,Soest, Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn,Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms,Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg,Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn,Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt,Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg,Gießen, Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg,Halberstadt, Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg,Hagen, Wuppertal, Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014,Hamburgra 38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, aMajna folyó melletti Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre25,181, Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051,Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851,Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek.Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelország) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák.

A támadás napján Drezdában sok száz Magyarországról, Lengyelországból,Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából, Csehországból,Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát.

A legtöbb becslés 200-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belsőhasználatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es években 202400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgáló és később a Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint félmillió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt nyomtalanul égtek porrá, tűntek elvagy váltak hamuvá a mindent elemésztő tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. (Következésképpen a történelem hozzávetőleg egymillió ember hiányával nem tud elszámolni. Mivel a városból való menekülés csak nagyon keveseknek sikerült, az egymillió áldozat tűnik a legvalószínűbbnek - BA.)

Még 1947-ben is találtak 200-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon áttartó 1700-1900 Celsius fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérőkörzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből: akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól.

Futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben.

1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt kifejezés a görög ,,holokauston" szóból származik, ami emberek elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti.

Itt az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben elégő sok százezer, talán egymillió ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót megismerje a világ.

(Jack Corn, részletek)


























 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Uruguay elnökének csodálatos beszéde
  2013-02-25 18:26:51, hétfő
 
 




URUGUAY ELNÖKÉNEK CSODÁLATOS BESZÉDE


Fizetését nem veszi fel, elnöki rezidenciája helyett egy farmon lakik. A világ legszegényebb és egyben talán legokosabb elnöke. Egy politikus, aki a boldogságról beszél. Kimondva, amit valahol ott legbelül (remélhetőleg) mindannyian gondolunk. Uruguay elnöke, Jose Mujica. Az EMBER.

Nevezik a világ legszegényebb elnökének is, de talán épp ezért ő a leggazdagabb. Nincs palotája, csillogó nyugati kocsija, jachtja, a világban alig ismerik. Pedig volt ő már közbeszéd tárgya, lájkolták a 9gagen, de inkább volt kuriózumként, mint egy ország elnökeként kezelve.







A 77 éves José Alberto Mujica Cordano, egy lelakott házban él Montevideo peremén. Volna számára elnöki palota, de ő azt inkább a hajléktalanok számára ajánlotta fel a télre, ő maga pedig maradt otthon. Német limuzin helyett egy 1987 - es bogárhátúval közlekedik, nyakkendőt nem hord és fizetése 90% - át egy a szegények számára létrehozott lakásprogram számára ajánlotta fel. A szegényes látszattal hatalmas ellentétet képez a lelki gazdagság, ami José Mujicából árad. Nagy örömmel idéz görög és római filozófusokat vagy a Don Quijotét, nem fél kimutatni valós emberi érzelmeit és józan, mondhatni paraszti eszét a világ nagyjai és a nyilvánosság előtt, rámutatva a mások által kellemetlennek vélt témákra.

Nehéz utat kellett bejárnia, hogy ide juthasson. A 60 - as években Pepe néven vált először hírhedté, amikor a Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom. Mujica állítása szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt, és Pepét többször is letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből. hatszor meg is lőtték a rendőrség emberei. 1972 - ben újra letartóztatták, majd 14 évet töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban tengetve a napjait. A 80 -as években Uruguayban változások mentek végbe. A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára, így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem akárhogy használt ki.

Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel bekerült a parlamentbe is. Első napján sokkolta a parlamenti parkoló őreit, mivel egy robogóval érkezett. Baloldaliként járta meg a szamárlétrát, majd 2004 - ben földművelésügyi miniszter lett. 2009 - es megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak nevezte a házat, ahol mindmáig él. Ő pedig megválasztása után eladta a tengerparti elnöki rezidenciát, mondván, hogy haszontalan. A havi fizetése az adományozás után nagyjából 800 dollárt tesz ki.

Sajátos stílusa nem csak a magánéletben nyilvánul meg. Megpróbálta legalizálni a marihuánát, ám hazai körökben sem aratott osztatlan sikert, így a folyamat jelenleg áll. Ezen kívül az azonos neműek házasodásának engedélyezésén dolgozik, támogatott egy radikális abortusz-törvényt (az első trimeszterben a műtét végrehajtása bármilyen okból megengedett), nagyban támogatja a megújuló energiaforrások kihasználását.







Mujica személyisége nagyban megmutatkozott a tavaly júniusban megrendezett riói ENSZ konferencián (Rio +20), amelyen a fenntartható fejlődés volt a téma. A 192 ENSZ tagállam részvételével zajló konferencia egyik fénypontja volt (legalábbis a média és a közvélemény szempontjából) az Uruguay-i elnök beszéde, melyben félrebeszélés nélkül, nyíltan mutatott rá olyan problémákra, amelyeket a ,,globális óriások" talán nem szívesen láttak a rivaldafényben feltűnni.


A beszéd, amit érdemes elolvasni/meghallgatni:

"Valamennyi jelenlévő régió és szervezet képviselőjének nagyon köszönöm a részvételt. Köszönöm a brazil népnek és az elnök asszonyuknak. Köszönöm a jóhiszeműséget, amelyet minden előttem felszólaló kétség kívül kinyilvánított. Most mi, az országok vezetői kinyilvánítjuk azt a legbenső óhajunkat, hogy tartsunk be minden olyan megállapodást, aminek megkötésére boldogtalan emberiségünknek lehetősége lehet. Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget és hangosan tegyünk fel néhány kérdést. Egész délután a fenntartható fejlődésről beszéltünk. Arról, hogyan mentsük meg a tömegeket a szegénység karmaiból.

Mi az, ami ott motoszkál a fejünkben? A fejlődés és a fogyasztási modell az, ami a bővelkedő társadalmakat uralja? Azt kérdezem magamtól: mi történne ezzel a bolygóval, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek? Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük?

Még világosabb leszek. Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk? Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk. A piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és robbanásszerű anyagi folyamatot indított el. A piacgazdaság piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció, ami azt jelenti, hogy az egész bolygót átlátjuk.

Mi irányítjuk a globalizációt vagy a globalizáció irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságokban szolidaritásról és arról beszélni, hogy ,,mindannyian egyek vagyunk"? Milyen messzire terjed a testvériességünk? Nem azért mondom ezt, hogy megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Épp ellenkezőleg, az előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy válság nem gazdasági válság, hanem jóval inkább politikai.

Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket, és az életet. Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekinteten kívül hagyva mindent. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és egy pillanat alatt véget ér. Egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet. Ez mindennél fontosabb.

De az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor. Hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni.

Így aztán egy izzó élettartama alig 100 óra. Pedig vannak olyan izzók, amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a ,,használd és dobd el" civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk. Ezek a problémák politikai természetűek, és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek, hogy menjünk vissza a barlangember idejébe, vagy magasztosítsuk a visszamaradottságot. De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat bennünket mindig a piac, épp ellenkezőleg, nekünk kell uralnunk a piacot. Ezért mondom azt, hogy a probléma, amivel szemben állunk, politikai probléma. Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok megfogalmaztak: ,,nem az a szegény ember, akinek kevés a vagyona, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és a végtelenségig többet és többet kíván." Ez egy nagyon fontos kulturális kérdés. Örömmel fogadom az erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat. És vezetőként be fogom őket tartani.

Tudom, hogy bizonyos dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre, és amin változtatnunk kell, az az életmódunk. Egy olyan kis országban élek, amely bővelkedik az élethez szükséges természeti erőforrásokban.

Kis országunk lélekszáma alig több mint 3 millió. De van körülbelül 13 millió tehenünk, amelyek a világ legjobbjai közé tartoznak. És van nagyjából 8 vagy 10 millió kiváló birkánk. Országom élelmiszert, tejtermékeket és húst exportál. Síkvidék és a föld csaknem 90% - a termékeny. Munkatársaim keményen harcolnak a 8 órás munkanapért. És most ezt 6 órára csökkentik.

De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, amit megvett, és fizetnie kell és fizetnie kell, és amikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én, és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors?

Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság kárára. Az emberi boldogság javát kell szolgálnia, a földi szeretetet, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincs, amink van, a boldogság. Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme az emberi boldogság. Köszönöm!"
/Jose Mujica beszéde a 2012-es riói ENSZ konferencián/


Uruguay elnökének csodálatos beszéde


Mujica elnök beszél a piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről, szembeállítva azokat az emberi élet igazi céljával, a boldogsággal. Nem vizet prédikál és bort iszik. Nem költözött be az elnöki palotába, szerényen él, fizetésének 90%-át jótékonysági célokra fordítja. Követendő példa minden politikus számára!


Link



Az uruguayi elnök

Link








 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
LINK - gyüjtemény
  2013-02-18 22:25:12, hétfő
 
 




LINK - gyüjtemény


Azt hiszem, hogy egy hiánypótló gyűjteményt láthatunk majd. Tényleg vigyázz rá és használd kedvedre. Én csak azt tudom ajánlani, hogy raktározd el, mert bármikor kedvedre elővarázsolhatod!

Őrizd meg, fantasztikus anyag!!!

Jó szórakozást!


Idegen szavak szótára

Link



Elektronikus zenetár!
Ha megnyitsz egy előadót, elérhetővé válik VALAMENNYI száma szöveggel együtt!
Link



Sok-sok zene együtt:

Link



Elektronikus festmények Waterhouse-tól.

Link



Világ összes festőjének képe:

Link



Világidő és időjárás

Link



Bármelyik település időjárását 5 napra előre lehet megnézni.

Link



Európai Meteorológiai Szolgálat

Link



A világ 103 csodája
A 103 csodán felül - mindegyiknél - rá tudsz kattintani további, témához tartozó kisfilmekre is.

Link



Közérdekű adatok a világról

Link



Régi fotók Magyarországról
I. Ferenc császár 1806-ban rendelte el a "Zweite oder Franziszeische Landesaufnahme"-t, (a második illetve Ferenc-féle ország felmérést), amelyet ma a II. katonai felmérésnek hívunk. 1819-től egészen 1869-ig készültek a földrajzilag pontos szemelvények, amelyek végül összefüggően ábrázolták a teljes Osztrák Birodalmat. A
papírokat a Magyar Országos Levéltár nagy felbontásban beszkennelte és felpakolta a netre, méghozzá ügyesen összekötve a Google Maps-szel, osztott képernyőn. Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan nézhetjük végig a korabeli állapotot és a mai fotókat.

Link



Nagy Mo. csodái: Várak, stb.

Link



Föld alatti parkoló a Szt. István Bazilikánál

Link



Történelmi filmhíradó

Link



Elektronikus képeslapok

Link



Az emberiség nagy alakjai

Link



Kabaré jelenetek

Link



Elektronikus fantáziaképek művészei, játékok sokasága.

Link



Bakik

Link



Intelligencia teszt

Link



Tanulságos történelem: 100 év 10 perc alatt

Link



Végül egy kis lenyűgöző kedves videó: Puppet Seller - Marionette in Manhattan

Link












 
 
1 komment , kategória:  Életmód   
Hajnalig még van idő
  2013-02-17 20:26:30, vasárnap
 
 




HAJNALIG MÉG VAN IDŐ


Dalszöveg

Szövegírók: Orbán Tamás


Egy keserű csók ég ajkaimon,
és belehal a szívem, mégis visszaadom, s akarom,
hogy a hajnal fénye késsen még,
pár óráért egy évet megadnék,
minek álom, mondd ha ébren alszom?

Egy keserű csók ég ajkaimon,
mert veled vagyok tiltott bűnös hajnalokon, s hazudom,
hogy a másiknak ez úgysem fáj,
hogy benned s bennem ébredt egy új vágy,
s veled élem át egy másik arcom.
Megöl a szerelem!

Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!

És hazudok újra éjeken át,
bár tudom, hogy a bűnünk így is égbekiált, de ne bándd,
mivel így hozta az élet már,
hát hadd tomboljon köztünk az új nyár,
idebenn ma éjjel senki sem lát.
Megöl a szerelem!

Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!

Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!







Hajnalig még van idő

Link


Ez a videó már nem érhető el - Sajnálom!
Helyette az alábbi Link:


Link


Link








 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Kitűzték a Parlamentre a székely zászlót
  2013-02-15 19:41:22, péntek
 
 




KITŰZTÉK A PARLAMENTRE A SZÉKELY ZÁSZLÓT
Forrás: MTI, MNO
2013. február 15., péntek 16:15


A nemzeti szolidaritás jelképeként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris ülése alkalmából Kövér László házelnök kezdeményezésére pénteken az Országgyűlés Hivatala kitűzte a székely zászlót az Országház Kossuth téri homlokzatára - tájékoztatta a parlament sajtóirodája pénteken az MTI-t.

A KMKF pénteki parlamenti plenáris ülésén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken úgy fogalmazott: alapvető emberi jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata. A kereszténydemokrata politikus köszönetet mondott azoknak a magyarországi önkormányzatoknak, amelyek ,,erdélyi barátaink melletti szolidaritásuk jeleként" kiteszik a székely zászlót. Semjén a székely zászlók nyilvános használatával kapcsolatban Románia és Magyarország között az utóbbi hetekben kialakult helyzetre utalva azt mondta: ,,nem szándékunk bármiféle feszültség erősítése Romániával".


Fotó: Máthé Zoltán / MTI





Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára múlt héten beszélt arról, hogy ,,zászlóháború dúl" a Székelyföldön amiatt, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését. Németh úgy fogalmazott: szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi. Felidézte a román honvédelmi miniszter korábbi szavait, amelyek szerint a székely zászló támadás a román nemzeti jelképek ellen. Az államtitkár arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel tűzzék ki a székely zászlót. Eddig a főváros több kerületében, valamint az ország számos településén tűzték ki a lobogót a helyi önkormányzati hivatal épületére.


Fotó: Máthé Zoltán / MTI





Húsz év múlva elfogynak

Kövér László a KMFK-n úgy fogalmazott: nehéz év áll Magyarország, valamint a környező országokban élő magyar nemzeti közösségek előtt is. Felhívta a figyelmet arra, hogy népszámlálási adatok szerint az 1992 és 2002 közötti időszakhoz hasonlóan az elmúlt tíz évben is 10 százalékos lélekszámcsökkenés követezett be minden nemzeti közösségben. Ha ezt nem sikerül megállítani vagy rövid távon mérsékelni, akkor a politikai érdekképviselet is veszélybe kerülhet, mert húsz év múlva elfogynak, akiket a politikának képviselnie kellene - mutatott rá Kövér.


Fotó: Máthé Zoltán / MTI





10 százalékkal csökkent a magyarok száma

A külhoni magyar közösségek megmaradásának és jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómiaformákban látja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma A (KMKF), amelynek pénteki plenáris munkaülése nyilatkozat kiadásával ért véget. A KMKF sajnálattal állapítja meg, hogy felgyorsult a magyarság asszimilációja a térségben, és a népszámlálások szerint - egyebek között a kivándorlás miatt - több mint tíz százalékkal csökkent a magyarok száma - olvasható a KMKF plenáris ülésén elfogadott állásfoglalásban, amely részletesen foglalkozik a magyar nemzetpolitika aktuális kérdéseivel. A dokumentum szerint a KMKF ,,elvárja a román hatóságoktól, hogy szüntessék meg azon székelyföldi önkormányzatok zaklatását, amelyek a román törvényekkel és Románia nemzetközi vállalásaival összhangban a székelység jelképeit használják". A székely zászlók használatáról az állásfoglalás kijelenti, hogy a közösségi szimbólumok és jelképek használata ,,nem lehet etnikai vita tárgya a 21. századi Európában", hiszen nem sértik a többségi nemzet érdekeit.

A KMKF kívánatosnak tartja, hogy a szlovák parlament módosítsa állampolgársági törvényét, amely ,,jogfosztással sújtja" azokat a magyar állampolgárságot szerző embereket, akik továbbra is a hazájukban kívánnak élni. Ezért a KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy a magyar-szlovák találkozókon kiemelt naprendi pontokként kezelje a magyar állampolgársággal kapcsolatos vitás kérdéseket és a Benes-dekrétumok ügyét - áll a dokumentumban. A második világháború után az akkori csehszlovák államfő, Edvard Benes nevéhez kötődő dekrétumok a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották a szudétanémeteket a csehszlovák állampolgárságtól, elkobozták a vagyonukat és kitelepítették őket az országból. Hasonló módon sújtották a Benes-dekrétumok a több mint félmilliós szlovákiai magyarságot is.

A délvidéki magyarokat az utóbbi hónapokban ért utcai támadásokkal is foglalkozik a dokumentum, amely szerint a KMKF elvárja, hogy a szerb kormány, a belügyminisztérium foganatosítson megfelelő intézkedéseket a polgárok biztonságának megőrzéséért, a nemzetek közötti viszonyok kiéleződésének megakadályozásáért és a kisebbségek védelméért.

Nem hőzöngés

Székely lobogót vont fel pénteken a Mária Valéria híd esztergomi hídfőjénél mintegy 150 érdeklődő jelenlétében Völner Pál államtitkár, a Fidesz Komárom-Esztergom megyei elnöke, Farkas Iván, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának alelnöke, Zoltai Dániel Fidesz-KDNP-s esztergomi önkormányzati képviselő, Retkes János, az MKP párkányi elnöke és Juhász István, a Vállalkozók Pártjának tagja. ,,Az elbizonytalanodott országok azok, amelyek egysíkúvá, homogénné akarják gyúrni saját országuk népét, és mi magyarok, akik két évvel ezelőtt az állampolgársági törvénnyel ki tudtuk fejezni összetartozásunkat, minden ilyen esetben fel kell hogy emeljük szavunkat" - mondta Völner Pál.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára úgy fogalmazott: nemzettestvéreink iránti szolidaritásunkat nem radikális szélsőséges hőzöngéssel, hanem kulturált, európai módon, higgadt, tiszta és erős szavakkal kell kifejezni. ,,Minden olyan fals hangot, amely azt mondja, hogy a székelyek beszéljenek románul, ki kell zárnunk ebből a párbeszédből" - tette hozzá.

Farkas Iván kijelentette, hogy a szlovákiai magyarok támogatják a székelyek törekvéseit. Közölte, hogy csütörtökön Párkánytól húsz kilométerre északra, Kisújfalu településen több évtized óta először kitették a falu magyar megnevezését a vasútállomásra, mert a lakosság több mint 90 százaléka magyar ajkúnak vallja magát. A kezdeményezést a Garam és az Ipoly mentén kívánják folytatni.

Kiss Antal, a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának (HunInEU) brüsszeli vezetője az MNO-nak elmondta: a székelyzászló-ügy kapcsán Európa felkaphatja a fejét, amire már csak azért is szükség van, mert az autonómiák tanácskozásán ,,a legtöbben megtippelni sem tudták, hogy hányan laknak Székelyföldön, de a helyét is nehezen tudták meghatározni, ezek után ne csodálkozzunk, ha azt sem tudják, hogy milyen alapvető jogoktól fosztják meg az ott élőket".

Bukarest sajnálkozik

A román külügyminisztérium pénteken újabb közleményt adott ki a székelyzászló-ügyben: a tárca sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a magyar hatóságok - Bukarest megítélése szerint - továbbra is olyan jelképes gesztusokat tesznek, amelyek provokálják a román közvéleményt.


Kitűzték a Parlamentre a székely zászlót

Link








 
 
0 komment , kategória:  Média  
Illik tudnom, mert magyar vagyok!
  2013-02-14 19:51:10, csütörtök
 
 




MÁTYÁS SZABOLCS

ILLIK TUDNOM, MERT MAGYAR VAGYOK


Egy felülmúlhatatlan háziszer a magyarságtudat és a lelki egészség táplálására.

Olvasson belőle mindennap!


,,A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni."
Győrffy István



Ez a könyv a több kiadást is megélt Tudnom kell, mert magyar vagyok című könyv folytatása. A kedvező fogadtatás, a több tucat elismerő levél és újságcikk arra ösztönzött, hogy egy hasonló témában ismét felvegyem a lantot. Mint az a címből is kiderül, a könyv olyan tudnivalókat tartalmaz, amire nem mondhatjuk azt, hogy feltétlenül tudnia kell mindenkinek, mivel inkább abba a kategóriába tartozik, amit ,,illik tudni".

Gyakran használjuk a hungarikum/hungaricum szót (mely fülsértő, idegen hangzású kifejezés, azonban magyar sajátosságaink megnevezésére tudomásom szerint eddig nem született jobb elnevezés), és meg vagyunk győződve arról, hogy ha a világ bármely szegletében megemlítjük a tokaji aszút vagy a gyulai kolbászt, akkor mindenki képzeletében egyből felsejlik a Kárpát-medence és a vendégszerető magyarok. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt gondolja, mivel ez csak illúzió. Négy földrész kéttucatnyi országának bebarangolása után szomorúan kellett tapasztalnom, hogy sok embernek egyszerűen fogalma sincs arról, hol is van hazánk. Megdöbbenve kell azonban szembesülnöm azzal is nap mint nap, hogy sajnos még honfitársaink közül is sokan nincsenek tisztában értékeinkkel. De akkor, hogy várhatjuk el egy külfölditől, hogy ismerjék az országot, a kultúráját és az ún. hungarikumokat, ha még mi magunk sem ismerjük azokat. Ebben próbál ez a néhány oldal segíteni, hogy először mi magyarok ismerjük meg sajátosságainkat és értékeinket, hogy azután majd büszkén mesélhessünk róla külföldi ismerőseinknek.

Joggal vetődik fel az emberben a kérdés, mi is lehet hungarikum, hogyan válhat azzá egy termék. Az általános megfogalmazás szerint olyan nemzetközi (el)ismertségnek örvendő, nagy hagyományokkal rendelkező, kiváló minőségű terméket lehet ide sorolni, mely alkalmas arra, hogy ha azt egy külföldi meghallja, akkor hazánk jusson róla eszébe.

A fenti fogalmat én önkényesen kibővítettem, és néhány találmány, szokás, szó és híres hazánkfia is megemlítésre került a könyvben, akik/amik véleményem szerint már-már hungarikumokká váltak - vagy kellett volna válniuk - az elmúlt évtizedek alatt.

A könyv szerkezete adta korlátok miatt természetesen nagyon sok dolog csak említés szintjén kerülhetett a könyvbe, s bizonyára több olyan dolog is van, mely elkerülte a figyelmemet. Hiányosságai ellenére is úgy érzem, hogy könyvem az eddigi kiadványok közül a legösszefoglalóbban mutatja be a hungarikumokat, melyeket már több mint egy évtizede tudatosan gyűjtök, hogy azok egyszer könyv alakjában megjelenhessenek.

/a Szerző/


Teljes könyv az alábbi Linken

Link



Konda Bartal Piroska: Tanulj meg Magyarnak maradni

Link














 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
A magyar államadósság-képekben
  2013-02-12 21:49:25, kedd
 
 




A MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG KÉPEKBEN


Most írtam a Kiszámoló blogban az államcsődről, talán oda illene ez a kép.

Sajnos nem tudom, kinek a munkája, de köszönet érte az ismeretlen művésznek. (Köszi, énmegmondtamnak is a linkért.)

Már ismertem USA adóssággal (az még brutálisabb kép), de azért így is sokkoló a látvány.







Link



Igen szemléletes - viszont még így sem elég kézzelfogható emberi értelem/ érzelem számára.

Jobb volna per koponyára leosztani csecsemőtől az aggastyánig és felbontani belső (forint) és (külső) adósságra mondjuk dollárban.

Aki birtokában van az aktuális adatoknak tegye meg - én régebben megtettem - lényegében az jön ki, hogy minden család a feje fölött lévő lakással házzal tartozik - azaz lényegében az életművével - merthogy akkor az adósság per koponya 2,5 millió körül volt vagyis családonként 10 millió.

A lényeg, hogy amit egész életünben termelünk ha csak adósságot törlesztenénk belőle - volna elég, hogy visszafizessük. Ha persze nem kamatozna 40 év alatt... lényegében az adósság elfut a visszafizetés elől.

Ez egyébként a befektetőnek alighanem szándéka is - mert nem azért ad kölcsön hogy visszafizessék - mit csinálna vele, kölcsön kéne adnia újra... - legjobb hát ha kölcsön marad... a fontos az, hogy lehető legtöbben adósok legyenek és tejeljenek - erről szól a rendszar.

A régi vallások tudhattak valamit amiért tiltották a kamatszedést... a muzulmán vallás kölcsönért csak részesedést enged - azaz a hitelező együtt bukik vagy nevet azzal akinek hitelez - nem halmozható egy egész közösségre végtelenségig egy szám - és lesz a kormányából a hitelező hozambehajtója - adók által...

Ami itt történt - egy súlyos bűncselekmény.


Az elmúlt 44 évben 2002-ig az államadósságunk 9.300 milliárd Ft volt.
Gyurcsány 2004-2009 között 4,5 év alatt 11.200 milliárd Ft hitelt vett fel.
Így lett duplája 81% az államadósságunk amit nem 8 évig hanem ma is és még sokáig nyögünk.
A bruttó adósságunk, önkormányzatokkal 38.000 milliárd Ft.










Együtt?... És össze?... Miért?

Link








 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Az oláhok rövid történelme
  2013-02-11 20:40:19, hétfő
 
 




BOTOS LÁSZLÓ: ÚT A TRIANONI BÉKEPARANCSHOZ

4. fejezet


AZ OLÁHOK RÖVID TÖRTÉNELME

Csobánczi írja, hogy a vlach név az őstörténelemben nem szerepel.[1] (Kelet Magyarország, 15 old). A fejezetben felsorolt adatokat többnyire e tanulmányból vettem át. Az oláhok a ,,rumán" nevet a Berlini Konferencián, 1878-ban kapták Gróf Andrássy Gyula javaslatára. A szó helyes formája ,,rumán" (Rumánia) és nem ,,román" (Románia), mint ahogy most használják, ami tudatosan megtévesztő, mert feltételezi, hogy valamiféle kapcsolatuk van Rómával. Miklosics és Hunfalvy nyelvészek a rumán nyelvet a Balkánról, Kr. u. a X. századtól eredeztetik. Az a feltételezés, hogy az oláh nyelv Dáciában, Erdélyben fejlődött volna ki, helytelen, mert ezt maga az oláh nyelv cáfolja meg, ugyanis az oláh nyelv valójában egy elrumánosodott szláv nyelv. Cihac, egy oláh nyelvész, tanulmányozta az oláh szókészletet, és arra a következtetésre jutott, hogy az oláh szóállomány 45.7%-a szláv, 31.5%-a latin, 8.4%-a török, 7.8%-a görög, 6%-a magyar és 6%-a albán eredetű . (Csobánczi, I.m. 15)

A szláv szavak csak akkor kerülhettek az oláh nyelvbe, amikor a szláv nép kapcsolatba került az oláh néppel. Ez a kapcsolat azonban csak Kr. u. a VII. században volt lehetséges, mert a szlávok csak akkor érték el a Balkánt. A rómaiak Kr. u. 271 és 1000 között nem említik, hogy Erdélyben találtak volna latin nyelvű népet. Nincs kétségünk afelől, hogy a nyelv a Balkán félszigeten alakult ki, úgy, hogy az epirusi pásztornép, a török, a görög és magyar nyelv mind rajta hagyta bélyegét.

A XIII. század első felében Brassó, Hunyad, Alsófehér és Fogaras megyékben alig éltek még oláhok, és ekkor még nem volt állandó lakhelyük. Ide-oda vándoroltak állatjaik után. A század végén kilenc állandó oláh településről értesülünk. A XIV. század közepén már 24-ről tudunk. Minél jobban terjeszkedett a török a Balkán felé, annál nagyobb számban jöttek, menekültek az oláhok biztonságosabb területekre, Erdély, Moldva, Besszarábia, Havasalföld vidékére. Ekkor még nem kellett e területeken félni a török betörésektől rabszolgagyűjtés végett. Ez időben a magyar kardnak tekintélye volt.

Államunk nem viseltetett ellenségesen a betelepülő népekkel. Egyes esetekben még segítséget is kaptak a vármegyétől. A XV. században meg adómentességet is kaptak, hogy megtelepedhessenek. A görögkeleti egyház még az egyházi tized adóját is elengedte nekik. A középkorban, a tatárjárás idejében, amikor hazánk népessége nagyon megritkult, a magyar lakosság száma még ekkor is messze túlszárnyalta őket. Az oláhokat nagyon vonzotta a civilizált magyar életforma. Idegen eredetű családok gyakran kaptak nemesi rangokat, amely biztosította számukra a magyar nemességgel való kapcsolat kiépítését.

Az irodalmi oláh nyelv a XVI. században, abban a korban lett bevezetve, amikor az Erdélybe telepített szászok az oláhok részére is eljuttatták a Reformációt. Erdély fejedelmei támogatták ezt az igyekezetet. A nemzet kialakulásában a legfontosabb tényező lett az, amikor a görögkeleti egyház a vlach (oláh) nyelvet tette meg az igehirdetés hivatalos nyelvének. A XVIII. században a katolikus egyház sem akart lemaradni, ezért a jezsuiták kezdték az igét hirdetni, és szándékosan ellatinosították az oláh nyelvet. A korai vlachok még a cirill ábécét használták. Nehézségek merültek fel a latin ábécé átvételekor. Ezért két nyelvi forma alakult ki, a kiejtési (hangtani) és a szófejtő (etimológiai). Ma a kiejtési módszer van használatban. Az oláh nyelv gyorsan fejlődött. Röviddel ezután Budán nyomtatták az első oláh nyelvű könyveket.

A magyar értelmiség ,,felvilágosult" államfogalmában az oláh nemzeti eszme csak egy ártalmatlan kulturális nemzeti eszme. Mi, a jelenkor magyarjai már tudjuk a valóságot.

Erdély fejedelme, Báthory István (1571-1581), aki később Lengyelország legkiválóbb királya lett, nagy tömegű rumánt hozott be a törököktől elfoglalt területekről, és Erdélybe telepítette őket. Erdélyben uralkodása alatt az ipar és kereskedelem fellendült, és az oláh nyelvű könyvek kiadását is nagyban támogatta. Ez volt az oláh felvilágosodás korának kezdete, de ezt a békés együttélést megzavarta a Habsburgok cselszövő politikája, amely hamis hitegetésekkel szította a magyarellenességet.

1601-ben az osztrákok Basta Györgyöt nevezték ki Erdély marsalljává. Borzasztó kegyetlenséggel uralkodott. Kibírhatatlanul magas adózást vezetett be. Zsoldosait nem fizette, fizetés helyett rablásra ösztönözte őket. Ha valaki bármilyen formában kifogást emelt tevékenysége ellen, azonnal kivégeztette.

1657-ben háború tört ki a lengyel és a svéd király között. Mindkét fél II. Rákóczi Györgyöt, Erdély fejedelmét kérte fel szövetségesének. Rákóczi a svéd királyt támogatta, a Habsburg császár, I. Lipót pedig a lengyeleket. A török szultán a krími-tatárok mellé állt. Rákóczi nagy székely haddal indult a svédek támogatására, de amikor a helyszínen meggyőződött a sokszoros számbeli túlerőről, visszafordult. A hazatérő székely hadat a tatárok bekerítették, és megsemmisítették. Ennek következtében Erdély hadsereg nélkül maradt. A törökök tatár szövetségben szabadon fosztogatták Erdélyt. 1661-ben pedig majdnem teljesen elpusztították, felégettek minden várost, és elhajtottak 100 000 székelyt Konstantinápolyba rabszolgának.

A XVII. század második felében a törökök hét vármegye minden falvát kiirtották. Az oláh pásztornépek ekkor lejöttek a Havasok oldaláról, és benépesítették a kihalt, elhagyott területeket. 1700-ban az oláhok száma 200 000 volt. Harminc évvel később számuk 425 000-re nőtt. Dél-Bihar megyében a 40 ősi magyar faluból 33 teljesen oláh lett. Négy falu teljesen eltűnt, és csak három tudott megmaradni magyarnak. A nagyfokú pusztulásért és az oláhok betelepüléséért ismét a Habsburgok okolhatók.

Az 1791-ben megjelent ,,Supplex Libellus Vallachorum " kiadványban az oláhok egy új elméletet hirdettek meg. E felhívás szerint: a vlachok Erdély őslakói, és a megszálló római Trajan császári hadsereg leszármazottai. Az oláhok azt tanítják, hogy 896-ban a vlachok megadták magukat Töhötöm vezérnek, és azóta egyezmény áll fenn a magyarok és a vlachok között. (Csobánczi, 17)

Erre az általuk hirdetett szerződésre hivatkozva 1791-ben a vlachok kérvényt nyújtottak be II. Lipót császárhoz, melyben kérték népük egyenjogúságát a magyarokkal, székelyekkel és a szászokkal. A császár visszautasította kérésüket, azonban a magyar nemesség egy része szimpatizált ezzel az oláh kulturális nacionalizmussal, és még támogatta is azt. Így lett Pest az oláh nacionalizmus központja. (Csobánczi, 17) Az első oláh iskolát Balázsfalván alapították, Apafi fejedelem birtokán. Rövid időn belül háromszáz oláh iskola létesült Erdélyben. II. Lipót uralma alatt ez a szám 500-ra emelkedett, annak dacára, hogy nem élvezték a császár támogatását. Balázsfalván képezték ki az első oláh értelmiségieket is. 1831-ben megalapították a bölcsészeti, röviddel utána a teológiai tanszéket.

Egy rumán egyetemi tanár, Barnitui Simon, Balázsfalván kihirdette, mi is a vlach nacionalizmus: ,,Az oláhok a római kultúra örökösei, egyszersmind örökösei a rómaiak Dáciára vonatkozó jogainak is. A római származás, római szellem és a római nyelv, a római vér, egyszóval az egész román lény fel kell, hogy lázadjon a hallatlan igazságtalanságok miatt, melyeket a rómaiak ivadékai századokon át tűrni voltak kénytelenek. Aki ezt tagadja: áruló; aki olyan igazságot mond, mellyel ez ellenkezik, szintén áruló; és aki olyan dolgokkal foglalkozik, amelyeknek ehhez semmi közük, az eltévelyedett." (Csobánczi, 18)

De azért nem minden magyar értelmiségi volt vak. Jancsó Benedek írja: ,,A balázsfalvi iskola számára a nyelvi és nyelvészeti tudomány nem azért volt szükséges, hogy annak segítségével népüket a kultúra magasabb fokára emeljék, hanem hogy a segítségükkel felépített tudós hazugsággal a népbe beoltsák, és megerősítsék a dákó-román eszmét." (Csobánczi, 18)

Erdélyben, a XVIII. században ennek az elméletnek elfogadását az orosz ortodox egyház segítette elő, maga az ortodox egyház szította, buzdította a vlach nacionalizmust.

Ha áttekintjük a vlachok által lakott földrajzi területet a Don folyótól a Kárpátokig és Ukrajna déli szegélyét, melyek jelenleg Rumánia tartozékai, akkor arról győződünk meg, hogy az eredetileg mind magyar település volt.

A történelem ugyancsak szuverén magyar területet jelez ezeken a helyeken. Felsorolok egy-két adatot, melyeket talán már mi magyarok is sokan elfelejtettünk, a Nyugat pedig sosem vett róluk tudomást. Havasalföld (Wallachia), Moldva és Besszarábia Hunyadi Mátyás alatt (1458-1490) magyar birtok volt. Veres Benedek felbújtatta Suky László vajdát, hogy jelentse ki Erdélyt független tartománynak. Mátyás Kolozsvárnál leverte a lázadókat és vezetőjüket Bogdánovics Istvánt Bajánál, a Szeret folyó közelében. 1479-ben a török szultán megpróbálta e területet visszafoglalni tőlünk, melyet annak idején Murad szultán visszaadott Magyarországnak, de Kinizsi Pál egy hegyszorosban megverte a törököket, ahol 35 000 török és 8000 magyar harcos vesztette életét.

Hunyadi halála után országunk hanyatlásnak indult. 1520-ban Szulejmán török császár elfoglalta, és leszakította tőlünk Erdélyt. Ez időben a pásztor vlachok tömege telepedett Erdélybe. Mindennek ellenére a magyar nyelv megmaradt tisztának, a különböző népek pedig megtartották nemzeti jellegüket. A XVIII. században Moldvában, Besszarábiában magyarul beszéltek. Falvak, városok és földrajzi nevek mind magyarok voltak. Moldva fővárosának neve Jászvár, jelenlegi neve ,,Jassy". Karácsonykőből ,,Pietra" lett, Ürményes ,,Urminásul-Valen"-re változott és Baja Bocu-ra. Az ősi magyar Szörénység fővárosának neve Szörénytornya volt, mely most ,,Turnu-Severin". A rumánok Hunyadi Jánost, a nagy magyar hőst - aki Nándorfehérvárnál (Belgrád) visszaverte a többszörös túlerőben lévő törököt - és fiát, a legnagyobb magyar reneszánsz királyt, magukénak hirdetik. A XIX. században a török szultán Konstantinápoly Fanar kerületéből görög polgármestereket küldött Moldvába és a Havasalföldre. Ezek a törökökkel egyetértésben állandóan raboltak, pénzt és minden értéket kierőszakoltak a néptől, ezért a ,,fanar" név ,,szélhámos" értelmet kapott. Ezek a hatalmasságok pénzért vásárolták meg tisztségüket a császártól, hogy bizonyos területek fölött uralkodjanak. E méltóságot ,,hospodár"-nak nevezzük. (Csobánczi, 21)

1764, január 6-án a Habsburg katonaság körbefogta az alvó Mádéfalva székely falut, ágyútűzzel szétlőtte, és megölt minden lelket, ki menekülni nem tudott. Báró Siskovics altábornagy volt a felelős e tettért. Bosszúból hajtotta végre azért, mert Csík vármegye lakossága megtagadta Mária Terézia parancsát, mely katonai szolgálatra szólította fel a fiatalokat a 7-éves háborúban (1756-1763). A férfiak a hegyekbe bujdostak el a szolgálat elől. E mádéfalvi brutalitással a Habsburgok arra akarták kényszeríteni a férfiakat, hogy térjenek vissza, és álljanak szolgálatba. Báró Siskovics nagy gúnnyal jegyezte meg: ,,A székelységnek, hogy egészséges maradjon, évszázadonként érvágásra van szüksége!" (Csobánczi, 34) E tömegmészárlás Mária Terézia tudtával történt, aki csak azért lehetett királynő, mert a magyar nemesség a koronázáskor ,,életünket és vérünket a királynőért" felkiáltással támogatta a Pragmatika Szankció elfogadását. Ez volt a királynő hálája a magyar nemesi hűségért.

Ide, e feldúlt területre a Habsburgok nagy számban telepítettek idegeneket. 1784-ben, II. József császár, Mária Terézia fia örökölte a trónt, de megtagadta a hivatalos koronázást, hogy ne kelljen felesküdnie a magyar alkotmányra. Népszámlálást rendelt el. A vlach pópák azt magyarázták a népnek, hogy ez a népszámlálás felszabadítja őket az elévült nemesi robot alól, semmi szolgálat nem köti őket a magyar nemességhez, katonák lehetnek és szabad emberek. Ekkor egy bűnös előéletű Hora nevű vlach lépett elő vezetőül. Felmutatott egy mentelmi igazolványt, melyet állítólag II. József császártól kapott. Az aranybetűkkel írt okmány szerint a császár felhatalmazza őt, mint vezetőt, hogy pusztítson ki Erdélyből minden székelyt és magyart. A vlach nép tömegesen a zászlaja alá állt, és felégettek, elpusztítottak minden magyar falut Zaránd, Hunyad, Fehér, Torda, Kolozs és Szeben vármegyékben. Alig maradt túlélő. Az osztrákok néhány száz zsoldossal Preuss területi parancsnokot küldték ki rendcsinálásra, azzal az utasítással, hogy ne támadjanak csak akkor, ha őket támadják. A vlachok ebben a magatartásban biztatást láttak. Végül is, a sok kegyetlenség láttán, a császár kénytelen volt rendet tenni. Ekkor kinevezte Fabry-t területi marsallnak, aki elfogta a lázadók vezérét és alvezérét. Mindkettőt kerékbe törette. E zendülés következtében 62 magyar falu szűnt meg, 132 nemesi kúria és több mint 4000 ember tűnt el. Ma Hora az oláhok egyik legnagyobb nemzeti hőse. (Csobánczi, 35-36 oldalak.) Székelyek sokasága menekült Moldvába és a Havasalföldre (Wallachia) egy biztonságosabb élet reményében, ahol aztán beolvadtak az oláhok közé. Az oláhok Oroszországtól kaptak vallási és politikai támogatást. Az oroszok a ,,Nagy-Románia" eszmét hirdették. Az osztrákok is bekapcsolódtak e mozgalomba. 1770-ben Bécsben szerveztek egy ,,Frati De Cruce" nevű társulást, melynek célja az oláhok nemzeti érzésének felkeltése volt. Ez időben, tudatosan vagy véletlenül, a magyar és székely nemzet megmenekült a kipusztulástól, mert a szaporulat mindkét részről megkétszereződött, és a magyar nemzeti eszme is életre kelt. 1848-ban kitört a magyar szabadságharc, melyet az osztrák és az orosz túlerő végül is vérbefojtott. E szabadságharcban Jancu Ábrahám és Severin Axentie vezetésével az oláhok ismét megtámadták a magyar és székely falvakat. A második világháború után ugyanezt tették, a szovjet hadsereg támogatásával, de máig sem sikerült megtörniük a magyar nemzeti érzést. (Csobánczi, 36)

Minden elnyomó oláh intézkedés ellenére, amely megpróbálta beolvasztásukat, és megakadályozta az anyanyelv házon kívüli használatát, legtöbben megtartották nyelvüket és szokásaikat. Az erdélyi magyarok és székelyek még most is büszkén magyarnak vallják magukat.

III. Napóleon 1856-ban szerette volna a két magyar területet, Moldvát és Havasalföldet, egyesíteni, de Törökország, Anglia és Ausztria ellenzése miatt nem tudta. Ez időben e két terület lakosai, miután felszabadultak a török uralom alól, és számban megsokasodtak, szerették volna népszavazással eldönteni hovatartozásukat, épp úgy, mint azt III. Napóleon javasolta. Ez az igyekezet két részre szakította a népet. Az egyik óhaja a Franciaországgal, Poroszországgal és Oroszországgal való egyesülés volt. A másik rész követte az angol, török és osztrák óhaját, amely fenn akarta tartani a status quo-t. Végül is francia nyomásra 1859-ben megalakult az egyesült oláh fejedelemség. Cuza Alexandru-t választották vajdává. Két miniszterséget alakítottak, egyet Jassy-ban, a másikat Bukarestben. 1861-ben a török szultán is elismerte az egyesülést. Váratlan fordulatként az oláh katonaság nem fogadta el Cuza kormányzóságát, és 1866. január 26-án lemondásra kényszerítette. Hohenzollern Károly-t, III. Napóleon rokonát választották herceggé. A szultánt kényszerítették az elismerésre. Az újonnan megválasztott herceg Poroszországot, a nép viszont Franciaországot kedvelte. Ez egy németellenes mozgalomnak lett az előidézője. Herceg Hohenzollernt a lemondás gondolata foglalkoztatta, amikor a franciák 1870. július 19-én háborút indítottak Poroszország ellen. Augusztus 4-én Poroszország elfoglalta Elzász-t, 6-án pedig Lotaringiá-t. Augusztus 16-án a poroszok megverték a franciák Bazaine-vezette hadát. A poroszok egy másik francia hadat körbefogtak, és fogságba ejtettek 90 000 francia harcost, III. Napóleon császárral együtt. Ez a porosz győzelem megoltalmazta Hohenzollern Károly oláh trónját.

Az orosz-török háború folyamán 1877-ben Hohenzollern Károly megengedte az oroszok Wallachia területén való átvonulását. Orosz segítséggel Wallachiát független állammá nyilvánította. E független államnak a berlini Konferencia 1878-ban a ,,Rumánia" nevet adományozta.

Rumánia hálás volt Oroszországnak függetlensége kikiáltásának elősegítéséért, ezért segítséget nyújtott Oroszországnak a törökök elleni küzdelemben. Herceg Karl Hohenzollernt 1881-ben királlyá koronázták. Ekkor az oláhok azon álma, hogy egyesítsenek minden oláh népet és megalakítsák Nagy-Rumániát, népszerűvé vált. Az őshonos magyar havasalföldi nép felszabadulva a török elnyomás alól, még súlyosabb oláh elnyomás alá került, amely a teljes beolvadást követelte. A legtöbb elemi és középiskolát bezárták, és nem engedtek át Magyarországból tanítókat és papokat, Rumánia területén pedig tanítóképző főiskola nem létezhetett. Így sorvasztották el a magyar nyelvet. A székely magyarok a Vatikánhoz fordultak segítségért, de onnan csak latinul és olaszul beszélő papokat kaptak. Így a Vatikán is aktívan hozzájárult a magyar nyelv kihalásához.

Rumániában (Moldva, Besszarábia, [Etelköz], Havasalföld [Wallachia]) ma 10 millió magyar beszéli az oláh nyelvet. (Csobánczi, 21-23)


Forrás.
Link



Nesze neked dák elmélet! - Dr Kazár Lajos: Kérdések a román történészekhez

Link





 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Cey-Bert Róbert Gyula: Attila, a Hun üzenet
  2013-02-11 20:09:38, hétfő
 
 







Cey-Bert Róbert Gyula: ATTILA, A HUN ÜZENET


Cey-Bert Róbert Gyula ,,Attila, a hun üzenet" című könyvével Attila, a V. században élt hun uralkodó személye körül felmerült kérdések tisztázásra vállalkozott. Megcáfolni igyekszik azon ókori híradásokat, melyek szerzői Attiláról és népéről barbár képet festettek, ugyanakkor elemzésnek veti alá az új történelmi ismeretek Attila-kritikáit is, így festve valósághű képet az uralkodóról.

Dr. Cey-Bert Róbert Gyula (1938- ) őstörténész, a mélylélektani és jelképfilozófiai kutatások szaktekintélyeként vált ismertté. A gasztronómia és a borok történetének szimbolikai kutatásának világszerte elismert alakja. Emellett történelmünk, és azon belül a magyar ősvallás elhivatott kutatója, évtizedek óta foglalkozik népünk eredetének megismerésével és megismertetésével.

Cey-Bert Róbert Gyula ,,Attila, a hun üzenet" című könyvében rávilágít Attila kivételes történelmi nagyságára, bemutatja, hogy milyen előrelátóan és szervezetten irányította a Hun Birodalmat, a legyőzött népekkel szemben jóságos és nagyvonalú volt, meghagyva azok javait, földjeit és uralkodóikat, szövetséget kötött velük. A szerző célja tehát a hun vezért övező legendák ellenében feltárni az igazságot, hogy Attilát az őt megillető helyen kezelje a közgondolkodás.

A szerző Attila erényeinek bemutatására is nagy hangsúlyt fektet, intelligens, művelt, erkölcsi értékrenddel bíró hadvezér képe bontakozik ki előttünk. Attila jól beszélt latinul, görögül, gótul, jól ismerte a görög-római és a keleti kínai taoista és buddhista műveltséget.

Cey-Róbert Gyula könyvében az ókori ellentmondásos történelmi forrásokat tekintetbe véve Attila szemszögéből mutatja be az V. század első felének legjelentősebb eseményeit és legfontosabb személyiségeit, így megismerhetjük Theodosius bizánci császárt, Honorius és Valentinius római császárt, Galla Placidia császárnőt, Leo pápát és Teodorik vizigót királyt is. Ezáltal az olvasó megismerheti Attila gondolkodásmódját, életszemléletét is.

Az ,,Attila, a hun üzenet" című könyv Attila életének megfejthetetlennek ítélt misztériumairól is fellebbenti a fátylát, Cey-Róbert Gyula ír Attila őszinte Istenhitéről, mely azon alapult, hogy a hun hadvezér csak az Isten felé közelítő emberi jószándékot és együttérzést szorgalmazó jótetteket fogadta el helyesnek, és követendő példának.

Attila az ókor legnagyobb hadvezére volt, minden csatáját és háborúját megnyerte, nagyságát mutatja, hogy képes volt egyesíteni és irányítani egymástól több ezer kilométeres távolságú területeken élő népeket és Ázsiától Európáig sikeres hadjáratokra vezetni őket a kor nagyhatalmai ellen.

Részletek a könyv ,,Synopsis" című fejezetéből:

"Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés a történelmet kedvelő emberek körében, hogy ki is volt valójában Atilla, az V. században élt hun uralkodó?

Az Apokalipszis rémisztő lovasa volt-e, aki kegyetlen hadjárataival meg akarta semmisíteni a keresztény Európát, vagy inkább egy rendkívül tehetséges és toleráns uralkodó, aki emberségesen és igazságosan uralkodott a Közép - ázsiai Tien Sántól az Atlanti Óceánig elterülő hatalmas birodalomban?

A válasz 15 évszázadon keresztül egyértelmű volt. Az előítéletekkel teli ókori szerzők hun ellenes tudósításait valós tényeknek tekintő történészek a lehető legfeketébbre festették, a végletekig démonizálták a hunokat, és Atillát, az uralkodójukat.

A legtöbbet idézett római történész Marcellinus Ammianus, aki már akkor meghalt, amikor Atilla 5 éves gyermek volt (Kr. u. 400.) és soha nem látott egyetlen hunt sem. A hunokat mégis az ördög szövetségeseiként, a legvadabb és legbarbárabb népként írta le, ,,akik rablásból és gyilkolásból élnek, még a sütés-főzési eljárásokat sem ismerik, mindent nyersen fogyasztanak és nyereg alatt puhítják a húst".

Az utóbbi évtizedekben azonban a fentebbi kérdésre adott válasz kezd árnyaltabbá válni és lassan megváltozni.

Az ókori híradások és az új történelmi ismeretek kritikai elemzéseinek tükrében egy történelmi valósághoz közelebb álló Atilla képet kezdünk megismerni...

A történelmi igazságnak megfelelőbb Atilla kép rávilágít a hun uralkodó kivételes emberi és uralkodói nagyságára. Kitűnően megszervezte és előrelátóan irányította a hatalmas Hun Birodalmat, jóságos és nagyvonalú volt a legyőzött népekkel, meghagyta a javaikat, a földjeiket, az uralkodóikat és szövetséget kötött velük.

Az ókort jól ismerő hadtörténészek szerint, Atilla Julius Caesar és Nagy Sándor mellett az ókor legnagyobb hadvezére volt. Minden csatáját és háborúját megnyerte, de Julius Caesarral és Nagy Sándorral ellentétben képes volt visszafogni magát, amikor nagylelkűen megkegyelmezett a védtelenül hagyott Konstantinápolynak és Rómának, és nem semmisítette meg a catalaunumi csata másnapján a germán szövetségesek által magukra hagyott római légiókat.

A szerző az ókori ellentmondásos történelmi forrásokat tekintetbe véve, hun oldalról, Atilla szemszögéből mutatja be az V. század első felének legjelentősebb eseményeit és legfontosabb személyiségeit: Theodosius bizánci császárt, Honorius és Valentinius római császárt, Galla Placidia császárnőt, Leo pápát és Teodorik vizigót királyt.

Atilla szellemileg mindannyiukat felülmúlta, műveltségével, intelligenciájával, erkölcsi értékrendjével. A hun mellett tökéletesen beszélt latinul, görögül, gótul, ugyanakkor jól ismerte a görög-római műveltséget (fiatal korában 2 évet tanult Rómában és Ravennában), úgy, mint a keleti kínai taoista és buddhista műveltséget, amellyel a 431-432-es távol-keleti útján ismerkedett meg...

A regény fellebbenti a fátylat Atilla életének megfejthetetlennek tekintett misztériumairól, Aetiussal való barátságáról, a titokzatos távol-keleti út okairól, a catalaunumi csata utáni döntéséről és Leó pápával való titkos, négyszemközti tárgyalásáról, lelki párbajáról.

Az olvasó megismerheti Atilla gondolkodásmódját, szellemi és lelki értékrendszerét, az uralkodó és hadvezéri döntések lélektani hátterét...

Atilla korából kevés, hitelesnek tekinthető leírás maradt. Azért is indokolt, hogy a meglévő adatok, régészeti leletek, kiásott fegyverek, a nép ajkán megőrzött mondák ismeretében és azok alapján meg kell alkotni egy olyan Atilla-képet, amely megközelíti a valóságban a lehetséges alakját...

Az érdekes és izgalmas párbeszédekre és színes hangulati és környezeti leírásokra felépített tartalom több egymást kiegészítő cselekménysorozaton keresztül mutatja be:

- Atilla hun környezetét, főfeleségét Arikánt, legjobb hun barátját Önögész fővezért, az elit sasíjász testőrség elkötelezett hűséges vezéreit, a legközelebbi szövetségeseit Valamir osztrogót királyt és Aldarik gepida királyt és ádáz ellenfeleit Galla Placidia császárnőt, Theodosius bizánci császárt, Valentinius nyugat-római császárt, Leo pápát és Teodorik vizigót királyt,

- nevelője Torda atakám tanítását, amely felkészítette a fiatal trónörököst a hun uralkodói feladatok méltó betöltésére,

- Atilla és Aetius kivételes barátságát, amelynek drámai alakulásában tükröződik a regény egyik legfontosabb mondanivalója,

- a római (ravennai) bizánci császári udvart, a pápaság és Teodorik vizigót király cselszövő ellenséges politikáját, amely végül is a hunok bizánci, galliai és itáliai hadjáratának az elindítója lett,

- a hun uralkodó legjelentősebb döntéseinek lélektani hátterét és okait (miért nem vonult be a védtelenül hagyott Konstantinápolyba és Rómába és miért nem semmisítette meg Aetius, germánok által magukra hagyott légióit a catalaunumi csata másnapján),

- Atilla szellemi és lelki céljait, a lovas kultúrájú huntudatú népek egyesítését Kelet-Ázsiától Európáig, a Hun Birodalom hídszerepének a kiépítését kelet és nyugat között, összekötve a Kínai Birodalmat az európai birodalmakkal és megingathatatlan törekvését, hogy tetteivel és életszemléletével egy olyan lelki nyomot hagyjon maga után, amelynek megerősítő üzenete eljut a távoli évezredekig.

A történelmi regény elvitathatatlan érdeme, hogy színesen és érdekesen mutatja be az olvasó számára az V. századi hun lélektani, szimbolikai és társadalmi értékeket és betekintést enged a kor forradalmi változásokkal teli világába, amikor birodalmak dőltek össze és birodalmak születtek újjá és az események alakulásában a hun uralkodó személyisége meghatározó szerepet játszott."
*
Cey-Bey Róbert Gyula azonban túllépett mindezeken is, és hiteles, valósághű ábrázolását nyújtja a hun uralkodónak. ,,Attila, a Hun üzenet" című könyv érdeme, hogy színesen és érdekesen mutatja be az olvasó számára az V. századi hun lélektani, szimbolikai és társadalmi értékeket, betekintést enged a kor forradalmi változásokkal teli világába, szemlélteti a hun uralkodó szerepét a kor eseményeinek alakulásában.

Attila korának legnagyobb egyénisége volt, egyszerre volt legyőzhetetlen hadvezér és szolidáris ember.


Forrás:

Link












 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 343 db bejegyzés
Összes: 4916 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1772
  • e Hét: 11926
  • e Hónap: 20760
  • e Év: 503894
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.