Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Régi idők popzenéje
  2015-08-29 22:30:22, szombat
 
 







RÉGI IDŐK POPZENÉJE: MIDDLE OF THE ROAD


A skóciai Middle of the Road együttes 1970-ben alakult, ám a tagok már 1967 óta együtt zenéltek. Nemzetközi karrierjük Olaszországban kezdődött. 1971 és 1974 között a Middle of the Road állandó szereplője volt az európai és a távol-keleti slágerlistáknak olyan dalokkal, mint például a Chirpy Chirpy Cheep Cheep, a Tweedle Dee Tweedle Dum, a Soley Soley, a Sacramento vagy a Samson and Delilah. A diszkózene népszerűségének növekedésével egyre inkább háttérbe szorult, végül 1977-ben megszűnt. 1981-ben rövid időre ugyan újra felbukkant a popvilágban, ám igazi reneszánszára várni kellett még egy évtizedet. A Middle of the Road az új évezredben is koncertezik, az eredeti felállás azonban időközben többször megváltozott.

Sokunk kedvencei - ma is!!!







Middle of the Road - Chirpy Chirpy Cheep Cheep 1971

Link



MIDDLE OF THE ROAD - SOLEY SOLEY 1971

Link



Middle of the Road: El condor pasa 1971

Link



Middle of the Road - Samson and Delilah 1972

Link



Middle Of The Road - Sacramento 1972

Link



Middle Of The Road - Yellow boomerang 1973

Link



Middle Of The Road - Bonjour ça va 1974

Link



Middle Of The Road - One More Night 1989

Link



Middle of the Road - Hitmedley 1993

Link



Middle of the Road - Medley - 2001

Link



MIDLE of the ROAD - the original hits (full album)

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok  
Örökzöld dallamok
  2015-08-29 21:30:28, szombat
 
 




ÖRÖKZÖLD DALLAMOK - SLÁGERTURMIX


Egy kis válogatás - hét végére

Jó szórakozást kívánok!


Mottónk:

"A zene felold, örömet ad és jobbá tesz."

"Két ember között legrövidebb út a zene!"

"Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal."







The Rubettes - Sugar Baby Love

Link



Middle Of The Road - Sacramento 1972

Link



Chris Norman - Midnight Lady (aus 'Tatort') 1980

Link



A-Ha - Take On Me 1985

Link



Gazebo - I Like Chopin 1983

Link



Sandra - Maria Magdalena 1985

Link



Dirty Dancing - Time of my Life (Final Dance) 1992

Link





Whitney Houston - I Will Always Love You (aus 'Bodyguard') 1992
/Az "I Will Always Love You" dal szövegét Dolly Parton énekes-dalszövegíró írta 1973-ban. Először az ő kislemezén jelent meg a dal 1974-ben. Whitney Houston 1992-ben felénekelt változata minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett/:

Link



U.e.: Dolly Parton:

Link



Bon Jovi - It's My Life 2000

Link



Ace Of Base - The Sign2 /94/
/A The Sign című albumot a RIAA minden idők 100 legtöbb példányban eladott lemezei között tartja számon/

Link



Wet Wet Wet - Love Is All Around /84/

Link



Les Humphries Singers - Mexico 1972

Link











 
 
0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok  
Áttörtek
  2015-08-28 22:02:51, péntek
 
 




Bayer Zsolt: ÁTTÖRTEK


Ez az a nap volt, amikor a macedón kormány rendkívüli állapotot hirdetett. Kihirdették a rendkívüli állapotot, és könnygázzal, fény- és hanggránátokkal sikerült visszatartani a migránsokat a határon.

A másképpen gondolkodó sajtó erről úgy számolt be, hogy ,,menekülők ezrei rekedtek a senki földjén a görög és a macedón határ között, és a szabadban töltik a hideg éjszakát". Hát igen. Ez szörnyű. Kétségkívül az. De az európai közvélemény ettől függetlenül vagy ennek ellenére óriási megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a macedón kormány végre elhatározta magát és végre fellépett a beözönlés ellen.

Logikusnak is tűnt a macedón kormány lépése. Hiszen azt megelőzően elképesztő hírek érkeztek Macedóniából. Iszonyatos mennyiségű migráns rohamozta a határait, özönlött befelé az országba, leírhatatlan jelenetek játszódtak le a Szerbia felé induló vonatállomásokon és a sínek mellett, aztán jött a hír, hogy a migránsok egyszerűen feltartóztatták a nyílt pályán a belgrádi vonatot, úgy özönlöttek fel a szerelvényre. Nyilván ezt elégelte meg a macedón vezetés.

És azt gondolom, ez még a legelvakultabb liberálisnak is érthető és elfogadható. Ugyanis előállt az a helyzet Macedóniában, amelyről a liberális kiskáté így fogalmaz: a szabadságom addig terjed, ameddig nem zavarja vagy akadályozza mások szabadságát.

A migránsok pedig nem egyszerűen zavarták és zavarják a macedónok szabadságát, de ellehetetlenítették a macedónok életét. A görög határnál lévő macedón városokban lassan elviselhetetlen az élet. Megszűnt mindaz, amiért a macedónok ott élnek, amiért szerették a szülőföldjüket. Emberáradat, mocsok, szemét, bűz, elfoglalt közterek, parkok, járművek, vonatok, állomások és egyre agresszívabb tömegek. Ez most ott a helyzet.

Erre lépett a macedón vezetés, és ezért vezényelte ki a katonaságot és a rohamrendőrséget a határra. A katonaság és a rohamrendőrség pedig tette a dolgát. Európa pedig örült, és azt gondolta, megint azt gondolta, valami elkezdődött végre, ami véget vet ennek az egyre elviselhetetlenebb őrületnek. De ismét csalódnunk kellett. Huszonnégy órát tartott a macedón ellenállás. Egy nap elteltével a migránsok tömege egyszerűen áttörte a határzárat, átgázolt a rendőrök és katonák sorfalán. S ahogy ezt már megszokhattuk, a hír is megérkezett: megkéseltek egy macedónt rendőrt.

Igen, itt tart most Európa. De még Európa végvidéke is, ahol nem köt senkit az uniós ,,PC".

Macedónia is képtelen volt megvédeni a saját határait. Egy fegyvertelen tömeg előtt kapitulált. És most azt a taktikát választotta, hogy minél hamarabb igyekszik megszabadulni a beözönlőktől. Még a macedónok sem fogták fel, hogy ennek így soha nem lesz vége. Erről van szó. Erről a megdöbbentő és érthetetlen önfeladásról. Önfeladásunk közepette pedig a beözönlők tömege egyre agresszívabban és egyre elviselhetetlenebbül viselkedik. Milánóban már tüntetnek, jobb lakhatási körülményeket és igazolványokat követelnek maguknak. Ó, hát persze! Amúgy pedig az olasz rohamrendőrségnek kell visszazavarni őket a táborukba.

Aztán ott volt a horgosi eset. Hír jött, hogy Horgosnál a migránsok egy nagyjából ezerfős csoportja nekiment a rendőröknek, s közben Allah akbart üvöltözött. A hír közzététele után varázsütésre beindult az ellenpropaganda Szily László karmestersége alatt. Mindenáron hitelteleníteni kellett ezt a hírt, és el kellett hitetni a közvéleménnyel, hogy ebből semmi sem igaz. Aztán a legilletékesebb, a horgosi polgármester mondta el a következőket: nem ezer, ,,csak" két-háromszáz migráns szegült szembe a rendőrséggel, és ő nem hallotta, mit kiabálnak, de azt igen, hogy a nők valami furcsa, nyelvpörgető, éles kiáltásokat hallattak közben. ,,Mindez a házam előtt történt" - tette hozzá a polgármester. Vagyis akkor a hírből szinte minden igaz volt, csak a létszám nem stimmelt, meg az Allah akbar. Volt helyette nyelvpörgetős ordítás, azt meg ismerjük! Például Gázában, amikor az izraeliek megölnek egy palesztin gyereket, akkor szoktak a palesztin asszonyok így rikoltani, ez pedig a fenyegetés és a bosszú kiáltása. Köszönjük...

Idehaza pedig a Keletinél éppen tegnapelőtt dobta meg a C-pont operatőrét egy muszlim nő a cipőjével. Tudjuk: a mohamedánoknál a legnagyobb sértés és lenézés jele, ha valaki egy cipővel dob meg. Akkor szinte emberszámba sem vesz. Baj lesz. Telik a pohár. A mainstream európai politika pedig mintha elmebeteg lenne...

(P. S.: Scheppele professzor, az amerikaiak legnagyobb ,,magyarszakértője" ismét írt rólunk. Most a kerítést kifogásolva hazudozik összevissza az országról ez a becstelen gazember. Teszi ezt onnan, ahol nem csak sok ezer kilométeres határzár tartja távol a mexikói bevándorlókat, de ahol akkor is kiutasíthat az országból az immigration officer, ha érvényes vízummal, szabályosan érkezel. Csak úgy, pofára... Micsoda egy rohadék maga, professzor asszony. Nem baj. Ennek is lesz böjtje...)

Bayer Zsolt

www.magyarhirlap.hu


Link



"Nem is volt alternatíva, hogy a bevándorlók tovább menjenek Magyarországról" - PS-videó

Link















 
 
0 komment , kategória:  Média  
Folyamatban
  2015-08-28 22:00:33, péntek
 
 




Bayer Zsolt: FOLYAMATBAN

Álláspont.


Természetesen lehet azt mondani, hogy ez egy régi ügy. Az. Régi. De egyre aktuálisabb. Mert az ,,ügy" folytatása most özönlik be Európába.

Önök a lap belsejében láthatnak néhány fényképet. Ezek a fotók 2006-ban készültek, Londonban. Egy tüntetésen. A tüntetést egy londoni iszlám közösség szervezte ezzel a címmel: ,,Vallással a békéért". Ezen a tüntetésen készültek a képek. És ezek a képek nem járták be aztán a világsajtót, és nem lett belőlük világraszóló botrány. Csak a csönd maradt és a félrenézés. Nyilván azért, nehogy baj legyen. Nézzék ezeket a képeket, és olvasgassák a transzparensek feliratait.

,,Öljetek meg mindenkit, aki megsérti az iszlámot!"

,,Európa fizetni fogsz! Lebontásod folyamatban van!"

,,Mészároljátok le, aki gúnyolja az iszlámot!"

,,Fejezzétek le azokat, akik megsértik az iszlámot!"

,,Irtsátok ki, aki rágalmazza az iszlámot!"

,,Európa a rák, az iszlám a válasz!"

,,Az iszlám uralni fogja a világot!"

,,Pokolba a szabadsággal!"

,,Európa, tanulj szeptember 11-ből!"

,,Európa fizetni fogsz! A te szeptember 11-éd is úton van!"

,,Készüljetek fel az igazi holokausztra!"

Tegyük fel az ilyenkor felteendő kérdést, amelyet mindig a tehetetlen düh és a kétségbeesés szül: Ha fehér keresztények rendeztek volna ilyen tüntetést, olyan transzparensek alatt, miszerint ,,Az iszlám a rák, Európa a válasz!", vagy ,,Öljetek meg mindenkit, aki megsérti a kereszténységet!", esetleg ,,Muszlimok! Készüljetek fel az igazi holokausztra!", nos, akkor is ekkora lenne a csönd? Vagy kitörne a világbotrány, és az erre szakosodott beavatottak arról értekeznének, hogy a nácizmus visszatért, és már a kapuk előtt álldogál...

Mindannyian tudjuk a választ. Erre tudjuk. Csak arra nem tudjuk, hogy ezt miért lehet? Arra nem tudjuk a választ, vajon mire gondol az egyik képen látható angol rendőr. Aki csak áll, szerencsétlenül, a hagyomány szerint fegyvertelenül - de vajon mi jár a fejében? Az, hogy milyen jó lenne közelről, ponyvaregényes kéztartással arcba lőni az összeset? Ha igen, akkor ez a Bobby egy normális ember. Vagy talán az, hogy ,,ej, milyen büszke vagyok a hazámra, lám, ez a sok derék fiatalember is elmondhatja nálunk szabadon a véleményét!" Ez utóbbi esetben a mi Bobbynk egy modern, felvilágosult európai...

Sajnos mindkét lehetőséggel számolnunk kell.

A tüntetést amúgy Omar Bakri Mohammed vallási vezető szervezte, aki többek között azt hirdeti az ő híveinek, hogy az ellenség lefejezése fölöttébb üdvös tevékenység az ,,igazhitűek" számára. S hogy ez miért fontos? Azért, mert ennek az Omar Bakri Mohammednek volt híve, tanítványa, követője két nigériai származású fekete patkány. Michael Adebolajo az egyik. Michael Adebowale a másik. Fogalmuk sincs már, kik is ezek? Megmondom: ez a két patkány ölte meg 2013-ban, Londonban, fényes nappal a nyílt utcán a brit katonát, Lee Rigbyt. A járdára felhajtva elütötték, majd a fekvő fiatalembert szabályosan kibelezték, és levágták a fejét. Utána nem menekültek, hanem ordítva buzdították a járókelőket, hogy fotózzák le őket, és véres kezeiket, véres késeiket és bárdjaikat lóbálták közben. Így már rémlik valami? Nos, ez a két fekete, muszlim patkány ott volt ezen a 2006-os tüntetésen. Aztán néhány év elteltével úgy érezték, ideje cselekedni - és cselekedtek.

S hogy világos legyen: Adebolajo ott született Angliában, ott járt iskolába, ott nőtt fel, és kereszténynek nevelték. Aztán áttért az iszlám hitre - és itt ért véget az útja. És akik ezeken a képeken láthatók, többségükben mind Angliában születtek, angol állampolgárok. És e tüntetés után semmi sem történt velük. Nem tartóztatták le őket, nem kerültek börtönbe, nem toloncolták ki őket. De nem ám!

Iszonyatos halált kellett halnia egy brit katonának, hogy legalább kettőt börtönbe zárjanak közülük. Adebojalo szabadlábra helyezés lehetősége nélküli, tényleges életfogytiglant kapott. Mert Angliában ez lehetséges, csak nálunk nem. A másik minimum negyvenöt évet fog a sitten ülni. Remélhetőleg néhány tökösebb angol elítélt majd elkapja őket odabent...

De már ez sem számít, Lee Rigbyt az sem fogja feltámasztani. Csak az elemi igazságérzetnek esne jól, ha azt hallanánk, hogy a két nigériai fekete patkány kínhalált halt a börtönben. De az egész ügy lényege ott olvasható az egyik 2006-os transzparensen, amit egy szakállas, muszlim állat tart a magasba:

,,Európa, fizetni fogsz! A lebontásod folyamatban van!"

Ennél tökéletesebben aligha lehet összefoglalni a lényeget.

És úton vannak a bontók, tömegével. Csatlakoznak majd ezekhez, és elvégzik a munkát. Európa idiótái pedig bukolikus fényképsorozatokat tesznek közzé a felületeiken, ilyen címekkel: ,,Tőlük tart annyira Kocsis Máté". Azokon a képeken angyalarcú kisgyerekek bámulnak a lencsébe, vagy mosolyognak ellenállhatatlanul.

Igen. Pontosan ilyen angyalarcú kisgyerek volt az összes. Adebolajo és Adebowale is. És a többi. Ez a kettő már bizonyított. És a tüntetésen látható állatok mindegyike potenciális tömeggyilkos. Fogalmunk sincs róla, mennyi közülük az Iszlám Állam alvó ügynöke, aki csak a parancsra vár.

De talán Európa is csak parancsra vár. Csak nem mindegy, ki fogja kiadni. De hogy ez így nem maradhat, az legalább biztos.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/33486/Folyamatban#sthash.GQfRtbJ1.dpuf

Link



Készüljetek...

Link



Európa az összeomlás küszöbén!

Link






 
 
0 komment , kategória:  Média  
Örökzöld dallamok
  2015-08-23 21:00:46, vasárnap
 
 




ÖRÖKZÖLD DALLAMOK - SLÁGERTURMIX


Egy kis válogatás - hét végére

Jó szórakozást kívánok!


Mottónk:

"A zene felold, örömet ad és jobbá tesz."

"Két ember között legrövidebb út a zene!"

"Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal."







Abba - Super Trouper 1980

Link



Boney M - Sunny 1976

Link



Desireless - Voyage Voyage 1989

Link



Fred Sonnenschein - Wenn wir alle Englein wären 1981

Link



Mireille Matthieu - La Paloma ade /1973/

Link





Stevie Wonder - I Just Called To Say I Love You 1984

Link



Nena- 99luft Balons 1983

Link



ABBA Dancing Queen 1976

Link



Alain Barriere & Noelle Cordier - Tu Tren Vas 1974

Link



Roy Black & Anita - Schön ist es, auf der Welt zu sein 1971

Link














 
 
0 komment , kategória:  Örökzöld dallamok  
Képes idézetek
  2015-08-22 22:00:32, szombat
 
 










KÉPES IDÉZETEK - AZ ÉLETRŐL


















































 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Hogyan neveljünk Oroszlán gyermeket?
  2015-08-22 21:00:14, szombat
 
 




Hogyan neveljünk oroszlán gyermeket?

Az Oroszlán gyermek... akaratos, uralkodó alkat. Imádja, ha körülötte forog a világ. Korán megtanulja a módját, hogyan uralkodhat a környezetén, s mivel veheti le a felnőtteket a lábukról. Versenyezni nagyon szeret, veszíteni pedig képtelen. Számára természetes, hogy csak ő lehet a központban. Boldogan szerepel, produkálja magát, ha közönséget talál. Egyébként meglehetősen lustácska, mindenből játékot csinál, a szigorú fegyelmet nehezen viseli. Igyekszik kibújni a kötelezettségek alól. Legfeljebb a hiúságán keresztül lehet rávenni arra, hogy valamit mégiscsak megcsináljon. Imádja, ha dicsérik, ha a játékban ő lehet az első.

Nehéz rászoktatni arra, hogy hallgassa végig a másik érveit, nehezen érti meg, hogy nem csak neki lehet igaza. Nem tartozik a legjobb tanulók közé, de arra mindig ügyel, nehogy a rosszak közé sorolhassák. Általában önzetlen és jó szívű, sok a brátja, akik többnyire vezérüknek tartják. A kisebbeket tényleg mindig megvédi, a nála gyengébbel nem kezd ki, s ha "harcra" kerül sor, sosem támad hátulról.

A szülőknek határozott elképzelései lehetnek gyermekük nevelését illetően. Gyakran ennek a gyakorlat homlok egyenest ellentmondhat, és az ezzel történő első szembesülés már csecsemőkorban tapasztalható, mivel a születési horoszkóp elemeinek kombinációja befolyásolja a kibontakozni kívánó egyéniségét. Ehhez társul a környezet és a szocializáció.

Ha gyermekünk e jegyű vagy aszcenensű, esetleg Holdállású - és a horoszkóp egyéb elemei ennek jelentősen nem mondanak ellent - általánosságban elmondható, hogy eme csemete már néhány hónapos korában rendezni kívánja a hatalmi viszonyokat, mégpedig oly módon, hogy ezentúl ő az úr
a házban. Természetes számára, hogy őt csodálják és engedelmeskedjenek akaratának. Sugárzó öröme és bája ellenállhatatlanná teszi, így igencsak nehéz kivonnunk magunkat a hatása alól.

Sokszor érezheti a szülő, hogy új főnököt kapott gyermeke személyében. Született vezető egyéniség, aki mindig a középpontban kíván lenni. Hatalmas a szíve, bőkezű és nagyvonalú. Ám hiúsága igen sebezhető pontja, ami miatt sokszor telhet meg könnyel kicsi szeme, súlyosabb esetben a hisztériát is képes bevetni fegyverként célja elérésében. Szerencsére belülről eredő derűlátása ezen könnyen átsegíti.

Kisdedkorban: Szüleitől hódolatot, központi figyelmet kíván, amit kedvességével és vidámságával hálál meg. Nyíltszívűségével könnyen elvarázsol bárkit. Szeret hancúrozni és jókat nevetni, ám ha a figyelem nem rá irányul, biztosak lehetünk benne, hogy tenni fog ellene. Jó étvággyal és élvezettel eszik, de ehhez is közönségre van szüksége. Szeret pihenni, kifejezetten jól alszik, sőt, néha a lustaságra is hajlamos, ám ha visszatér energiája, nem mindig könnyű őt alvásra invitálni. Beszéd- és mozgáskészsége kialakulásakor a dicséret valósággal felvillanyozza.

Óvodáskorban: Imád szerepelni, igényli a nézőközönséget, igazi egyénisége már itt is megmutatkozik, akaratos és önálló. Önbizalomban sem szenved hiányt, így nehezen viseli az irányítást, az utasításokat vagy a kéretlen segítséget. A szülőnek nem marad más választása, mint egyenrangú partnerként kezelni, illetve érdemes a segítségét kérni, s akkor kezesbáránnyá változhat a kis Oroszlán. Bármit is cselekszik, azt szívvel- lélekkel teszi. Igen nagy a mozgásigénye, amit sportban célszerű levezetni. Kiegyensúlyozottságának záloga az öröm és a könnyed, derűs miliő, ésszerű mértékű dicséret mellett. Egy kistestvér születése viszont féltékennyé teheti.

Kisiskoláskorban: Tisztában van értékeivel, tudja, hogy mire képes, így szívesen bizonyít, és a tökéletesség a cél. Tele van becsvággyal, így általában szépen teljesít. Remek szervezőkészséggel megáldott, így könnyen szerez maga köré osztálytársakat, de a csoport élén ő áll. Szeretetéből és optimizmusából jut bőven mindenkinek. A legkisebb dolognak is hatalmas lendülettel kezd neki, hogy ezzel is kiválóságát bizonyítsa. Akár humán, akár reál tárgyakban élen járhat, ennek csak
érdeklődése szab határt. Ám amihez nincs kedve, azt hajlamos hanyagolni.

Nevelése alkalmával: Mivel szeret utasítgatni, szervezkedni, magához ragadni a hatalmat, nincs könnyű helyzetben egy befolyásolható és következetlen szülő, mert a csemete könnyen fölébe kerekedhet. Óvatosan, de határozottan célszerű kijelölni a határokat, az értelmére hatva persze. Valósággal szomjazza a dicséretet, viszont itt is fontos a mérték! Némi sztárallűr is megjelenhet túlkapásokkal fűszerezve, amit okosan kezelve, rengeteg tehetség hozható ki személyéből. Művészi érzéke fejlett, így különösen ajánlható a tánc, a sportok és a színművészet mint hobbi, amit professzionális szintre is fejleszthet.

Fontos, hogy gyermekeinknek irányt mutassunk, de sohase idomítsunk, hiszen önálló egyénisége.








 
 
0 komment , kategória:  Család  
Arany János költészete
  2015-08-21 18:00:07, péntek
 
 







ARANY JÁNOS (1817-1882) KÖLTÉSZETE


Arany János 1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára).

Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László.







1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg.



Összes versei

Link



Arany János: Slideplayer

Link








Költészete - válogatás


ALKALMI VERS

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!








CSALÁDI KÖR

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: ,,Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? ,,Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
,,Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: ,,Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
,,Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

,,Nem mese az gyermek," - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)


Arany János: Családi kör

Link



Arany János: Családi kör /Elmondja Gáti József/

Link








CSALFA SUGÁR

Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sóhats még;
nem tudod, mi az.

Bokor új hajtását
Letarolja fagy;
Lány kora nyílását
Bú követi, nagy.

Szánnám a bokorkát
Lomb- s virágtalan;
S a lányt, a botorkát
Hogy már oda van!










DOMOKOS NAPRA


Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiános - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege -
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
- Annyi más futónak nehéz - akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, - de maga viseli.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad -
A haza igényel munkás, hű fiakat.

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen.
Virág a költészet... egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! -
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!

(1851 aug. 4)







EN PHILOSOPHE

Azt hivém, hogy életem,
Filozóf módjára,
Csöndes daccal végzem majd,
Ha jutok fogytára.

Azt hivém: tört dal lesz az
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
,,A többi hiányzik."

Most látom, hogy ami volt,
Eltűnt édes mámor;
,,Vanitatum vanitas"
Maga is a húmor.

Nem marad Kómosz velem,
Csak a szende múzsák,
Csak a húmor-nélküli
Puszta nyomorúság.

(1880. december 10.)







EPILOGUS


Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe',
S hány reményem hagyott cserbe'!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877. július 6.)







FELÉD, FELÉD . . .

Feléd, feléd, te drága lélek,
Repülnek bús fohászaim,
Magányomban veled beszélek,
Ölelve képed' karjaim.
Unalmas század minden óra,
Mely nem körödben röppen el
Haj, nem talál más nyugtatóra
Kivűled e vérző kebel.

Ha dallok, gyászos a víg ének;
Sértik szivem lágy hangjai;
Érzem: víg-percim eltelének,
Közelgnek a bú napjai.
Mérföldek nyúlnak el közöttünk,
Eltilt idő és messzeség:
Oh -... a frigy; mit kötöttünk
Fog-é, fog-é majd élni még?

Ha majd derült élet körében
Neked kedv és öröm virúl,
Ha majd kiesb táj édenében
Feléd vidám hajnal pirúl,
Ha boldogságodat tetézni
Ifjak szerelmért esdenek:
Fogsz-é a multra visszanézni,
Hol oly csekélyek mindenek?

Ha élte rózsa-hajnalában
Imádód majd előtted áll
S forró szerelme lángzatában
Szivével szívedért kinál,
S tűz és erő, kedv és reménység
Dereng az ifju arcain -
Gondolsz-e vissza egyszer csak még -
Andalgva a mult kinjain?

A társas élet víg körében
A víg májusi esteken,
Járván az alkony hűs csendjében
Árnyas, virító kerteken:
Ah, mily könnyű lész elfeledni
Egy oly kietlen, bús telet,
Hol csak tüskét lehete szedni,
Hol elfagy a lángképzelet!

Ah, összevetve majd a multat
A víg jelennek bájival, -
A bánatost, ködbe borultat
Az új öröm rózsáival:
Ki fog vádolni, Lányka, hogyha
Felejted az örömtelent: -
S kezed kinyujtod a rózsára,
Éldelve a kedves jelent?

Én nem vádollak: csak szivemnek
Emésztő lángját vádolom:
És égi üdvét egy telemnek
Öröklő télben gyászolom.
Tavasz, nyár, ősz, - mit ér nekem már, -
Volt egy telem: szebb, mint tavasz.
Ősznél kiesb, forróbb, mint a nyár,
Ah - volt, - de többé nincsen az!







HAJ, NE HÁTRA, HAJ ELŐRE

Haj, ne hátra, haj előre!
Vérmezőről vérmezőre!
Mert ott az a virág terem,
Melynek neve győzedelem,
Haj rá haj!

Tavaszodik, lágy az idő,
Kihajt a fű, kövéren nő:
Az is azért olyan kövér,
Megáztatta tövét a vér.
Haj rá haj!

Hadd áztassa, hisz az nem baj,
Ha szépen hajt, nem másnak hajt;
Ha terem is, nekünk terem
A véren vett győzedelem,
Haj rá haj!

(1849)







INTÉS

Jó költőktül azt tanultam
S adom intésül neked:
Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!

Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik, -
S ne keríts nagy feneket.

Olykor egy-két szó is jobban
Helyre üti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.







JULISKA ELBUJDOSÁSA


Töredék


Egyszer egy kis leány * mit tett fel magába?
Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba,
Elbujdosik messze, a határon végig,
A mező párkányán leboruló égig,
Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.
Fele sem bolondság, mert már épen indúl;
Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;
Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? -

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság
A gyerek-szobában az ily háborúság:
A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:
Papa megdorgálja s a mama megfeddi,
Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,
Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,
Azzal kényszerítik a maga javára,
Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

A mi kis lányunkat vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszivű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:
Ez a kis haragost megbékíti talán?
Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak:
Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.
Majd összekeresi, ami csak az övé,
Szép rendetlenségbe köti mind együvé;
Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:
Lesz kivel az úton beszélni legalább.

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,
Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;
Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél?
Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél?
Ne menj el galambom! ne menj el virágom!
Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?
Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?"
Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

De az édes apja komolyan így szóla:
"Már fiam, ha elméssz, nem tehetek róla:
Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el;
Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel."
Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez,
Otthon maradásra szinte kedvet érez;
De örökségét már kiadá az atyja,
Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.

Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott,
s nem mert világra menni.







KARÁCSONYI ÉJSZAKÁN


Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol
S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó láng - én megyek utánal!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.







KERTBEN


Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban -
S ifjú nő, szemfödél alatt.

Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb... a kiváncsiság.

Műhely körül a bánatos férj
Sohajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag.

Siránkozik a kisded árva,
Amott sir öntudatlanul;
Ha nő szegény, az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul!
Ölében rázza egy cselédlyány,
Duzzogva fel s alá megyen:
,,Sirj no, igazán sirj!" kiált rá,
S megveri, hogy oka legyen.

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe...
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég, csak azt köthesse be.

Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

(1851.)













A LEGSZEBB VIRÁG


Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.

A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.

(1848)







LETÉSZEM A LANTOT


Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, művészi gonddal
Függött a lantos ujjain; -
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

(1850 márc. 19)







MÉG EGY


Mit is akarsz?... nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.

Nyílhatnak a fán csalvirágok:
Nem lesz érett gyümölcse már; -
Hallgat minden dalos madár:
Csak - a beszédes liba gágog.







NEM KELL DÉR...

Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.

Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyúgalomra készűl.

Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...

(1878 oct. 10.)







NEMZETŐR - DAL

Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.







ÓH! NE NÉZZ RÁM...

Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolyogva:
Férfié az élet gondja.

Bárha csügged hív barátod,
Nincs enyelgő tréfa nyelvén,
S a kemény sors vésze kelvén
Arcom elborulni látod:
A te szíved ez ne nyomja:
Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag
Szirthez illik rémes árnyék;
De szelíd a rónatájék,
Zengve lejt a völgyi patak,
Mely a zöld virányt befolyja:
Férfié az élet gondja.

Hát ne nézz rám oly sötéten;
Zúgjanak bár künn a vészek,
Csak ez a kis enyhe fészek
Ez maradjon mindig épen:
Szívem a bajt könnyen hordja:
Férfié az élet gondja.







AZ ÖRÖKSÉG

Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.

Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

Nem kérdezték: sok-e az ellenség?
Olvasatlan próbáltak szerencsét;
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szive még a halálban is bátor.

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,
Szép országok hevert elhagyottan,
Fölveré az isten mindenféle gyoma,
Éktelenné tette török, tatár nyoma.

Rongált zászló lőn az ő formája,
Nem volt annak színe, sem fonákja,
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

E becses zászlónak, a hazának,
Védelmében hányan elhullának!
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
Régi ősapáink! de el nem ereszték.

Igy a zászló, ránk örökbe maradt,
Ránk hagyák azt erős átok alatt:
Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul,
Ne legyen az isten istenünk azontul.

Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.

-1848







ŐSSZEL

Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az unalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, sima tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bíbor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül;
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vígan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Előttük ismeretlenek.
Törvényök nincs - boldog hiány!
A vének élőszája rendel
Igazságot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Egyhanguság, egyformaság;
A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Óh jer, mulattass engemet,
Hunyó dicsőség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el,
Remény nélkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Felhőid és zúgó szeled,
A zizegő haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tűz, hullámmoraj -
Ez, amit lelkem most kíván!
Enyésző nép, ki méla kedvvel
Múltján borong... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Kinek sötétes éjjelen
A hős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhők között
És int feléd: ,,Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyújts énekeddel."

(1850. október)







REGE A CSODASZARVASRÓL

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyü vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas-gímet.

Gím után ők egyre törnek,
Puszta martján sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.

[...]

Minden este bánva bánják,
Hogy e vadat mér' kivánják,
Mért is űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.

Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka,
Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az ének,
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Vadont s a Dont ők felverik
A Meóti6 kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.

Ott a szarvas, mint a pára
- Köd előtte, köd utána -
Míg az ember széjjelnézne:
Szemök elöl elenyésze.

Hóha! Hóha! Hol van a vad?...
Egy kiáltja: ihon szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!

Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot átaldöfnek;
Gyík ha rezzen, fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.

Szóla Magyar: hej! ki tudja
Merre van a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé -
Anyám, anyám, meghalsz belé!

Szóla Hunor itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz,

Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Hogy elúntak otthon űlni,
Halat csalni, őzet űzni:
Új kalandra, szebb csatára
Ereszkedtek a pusztára.

Puszta földön, sík fenyéren
Zene hallik sötét éjen,
Zene, síp, dob, mély vadonban,
Mintha égből, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,
Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Szőve ködbül sátoruk van:
Ugy mulatnak sátorukban.

Férfi egy sincs közelébe';
De a földi lyányok szépe
Lyányai Belárnak, Dúlnak,
Tündérséget ott tanúlnak.

Dúl királyé, legszebb, kettő;
Agg Beláré tizenkettő;
Összesen mind: száz meg kettő
A tündérré válni kezdő.

[...]

Haj vitézek! haj elébe!
Kiki egyet az ölébe!
Vigyük haza asszonyunkat:
Fújja felszél a nyomunkat.

Sarkantyúba lovat vesznek,
Kantárszárat megeresztnek;
A leányság bent, a körbe' -
Mind a körbe', sok az ölbe'.

Nagy sikoltás erre támad,
Futna széjjel a leányhad;
Elől tűzbe, hátul vízbe,
Mindenkép jut férfi kézbe.

[...]

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek.
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.

Büszke lyányok ott idővel
Megbékéltek asszony-fővel;
Haza többé nem készültek:
Engesztelni fiat szültek.

Tó szigetje édes honná,
Sátoruk lőn szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi őket vonná.

Fiat szűltek hősi nemre,
Szép leányt is szerelemre;
Dali törzsnek ifju ágot,
Maguk helyett szűz virágot.

[...]

Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét; -
És azóta, hősök párja!
Híretek száll szájrul szájra.


Rege a csodaszarvasról /Előadja: Latinovits Zoltán/

Link











Arany János: TENGERI-HÁNTÁS

Ballada


Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.

,,Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.

- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
Derekának hajladozni.

Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
- Teli a hold, most buvik fel -
Az egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.

Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok'
- Töri a vadkan az ,,irtást" -
Ne tegyétek, ti leányok!

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
Ti, leányok,


ne tegyétek.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér' rí.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.

Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.

Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe', jó időbe':
- Kuvikol már, az ebanyja! -
,,Itt nyugosznak, fagyos földbe."

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: ,,gyere! jöszte!"

Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -"

Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.

(1877. július 15.)


Arany János: Tengeri-hántás

Link








TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
,,Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!"

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
,,Lélek ez ajtón se be, se ki!..."
,,Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?" - ,,Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, ,,hívja tetemre",
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

,,Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
,,Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."

,,Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
,,Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!"

,,Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe' látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

,,Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!"
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

,,Jöjjön az anyja! hajadon húga!"
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.

,,Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!"
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
,,Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
,,Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

,,Bírta szivem' már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval ,,igenre",
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!"

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: ,,Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!"

(1877. október 27.)







TOLDI - részlet - ÖTÖDIK ÉNEK
,,Az éren és nádon Miklós bujdosik vala."

1
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,
De az éj erőt vett, csakhamar beronta,
Az eget, a földet bakacsinba1 vonta,
És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
Végre a szép holdat előkerítette
S ezüst koszorúnak fejtül odatette.

2
Miklós pedig indult a szokatlan útra,
Magát jobban-jobban a nádasba fúrta:
De mintha kötéllel vonták volna hátul,
Nem birt elszakadni az édesanyjátul.
Vissza-visszanézett: hej, pedig mi haszna?
Egy teremtés sincs ott, akit megláthatna,
Mégis visszanézett, sőt meg is fordulva,
Búcsut venni indult egy kis idő múlva.

3
S amint visszafelé méne, mendegéle,
Egy helyütt a zsombék2 csak lesüpped véle:
Réti farkas fészke volt épen alatta,
Benne két kis kölyke rítt az isten-adta.
Megsajnálta Miklós hogy reájuk hágott,
Símogatta a két árva kis jószágot,
Mint a juhász-bojtár, amikor kapatja,3
A komondor kölyköt végig simogatja.

4
Kár volt símogatni; csak vesztére tette;
Mert megzörren a nád hirtelen megette;
Jő az anya-farkas szörnyű ordítással,
Rohan a fiúnak, birkoznak egymással.
Fel-feláll a farkas hátulsó lábára,
Méri éles körmét Toldi orcájára,
Csattog a fejér fog vérszopó inyében,
S mintha szikrát hányna, csillog
a holdfényen.

5
Toldi pedig magát serényül forgatja,
Öklének csapásit sűrűn osztogatja:
Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,
Nagy meredt szemei szörnyen kidagadnak.
Nyelve a szájában meg nem tudna férni,
Csattogó fogával azt is összevérzi,
Mint veszett kutyáé csorog véres nyála;
Senki sem látott már dühösb vadat nála.

6
Miklós a kötődést unni kezdi végre,
Lábát sem restelli híni segítségre,
S mint midőn a bika dolgozik szarvával,
Fölveti a farkast egy erős rugással.
Messze az avasba4 esik a vadállat,
Nagy darab helyütt letördeli a nádat,
És amint lehulla puffanó eséssel,
Nagyot üt a földre hangos nyekkenéssel.

7
De lám, mintha ördög volna belé bújva,
Egyet hengeredik s talpra ugrik újra,
Elordítja magát keserves haraggal,
S mégyen új csatára köszörült fogakkal.
Körmeit Miklósnak a vállába mártja,
Száját a fejénél két araszra tátja
S hátulsó lábával úgy szorítja térdét,
Pusztítsa el Isten a kegyetlen férgét!

8
Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja:
Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja;
- Mit csinálsz most Miklós? Jaj, dehogy birsz vélek!
Ezer lelked volna, mégis megölnének. -
Semmi baj! az néki a tulajdonsága,
Hogy, ha nő veszélye, nő a bátorsága:
Kisegíti magát, sohase féltsétek,
Nem válik belőle farkasoknak étek.

9
Mert amint a nőstény ölre ment s birokra,
Megszorítja torkát Toldi két marokra;
Csak kifordul körme a fiú nyakából,
Kifogy minden erő a horgas-inából.6
Szeme is kidülled, véres könnyel telve,
Mint egy nagy csoroszlya,7 lóg ki zöldes nyelve:
Nem kiment belőle, bennszorult a pára,
Ahogy eltátotta, úgy maradt az álla.

10
Akkor fogja Toldi, jót kanyarít véle,
És a kanhoz vágja, mely rohan feléje;
Fölkel az dühösen, s hogy megint lecsapja,
Párját fekhelyéből mérgesen harapja.
És pedig világos, hogy megint fölkelne,
Ha Miklós előre néki nem felelne:
De úgy elpaskolja most a nőstényével,
Hogy világ végéig sem támad többé fel.

11
Toldi a vadaktól így megmenekülvén,
Megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén;
A farkas-fiakban sem volt már lehellet,
Eltaposva nyúltak Toldi lába mellett.
Távolabb fekütt az anyjok, meg a párja;
Tisztán sütött rájok a hold karikája,
Hidegen tekintett a rét fenekébe
Mint egy arany tepsi, szétmeredt a képe.

12
Miklós az elméjét mindenképen hányta,
Nem mondhatnám pedig, hogy a farkast szánta,
Hanem gondolkozott az ő farkasáról,
Őt lenyelni vágyó rossz szivű bátyjáról.
De hát mért akarja bátyja őt megenni,
Mért akar hóhéra, nem testvére lenni?
Vagy mikor járt Miklós néki ártalmára?
Mért feni agyarát jó atyjafiára?

13
Mert hiszen, ha példát farkasokról vészen:
Ott is a rosszabbik az ő bátyja lészen:
Fészkit oltalmazza a mezőnek vadja,
Ki nem ingerelte, azt meg nem támadja.
Vagy ha néha gyomra készti öldöklésre,
Nem bánt senkit aztán, ha csillapul éhe;
Akkor is barmoknak tizedelve nyáját,
Megkiméli mindég a maga fajtáját.

14
De az ő testvére — de az ő testvére
Ki mondja meg neki: mért tör életére?
Nem csillapul máskép, csak vérével, szomja?
Vagy ha birtokából jó öccsét kinyomja?
Hátha annak, aki szomjuhozza vérit,
Mint a farkasoknak most, megadná bérit?
Vagy talán emberben tartósabb a pára,
És azért nincs Györgynek végső éjszakája?

15
...Állj meg, állj meg, Toldi! Gyilkos a szándékod,
Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot,
Tudd meg: a legyilkolt atyafinak8 vére
Bosszuért kiált fel az egek egére.
Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,
Akkor meggyilkolnád örök életedet;
Ne félj, fenn az Isten; ő majd igazat lát,
Bízd rá a büntető bosszuállás dolgát.

[...]


Arany János: Toldi

Link








A TÖLGYEK ALATT

Margitsziget.

A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
,,Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ -
S vígan madarásztam.

A tölgyek alatt
Több egykoru társsal
Madárfiakat
Kifeszíténk nyárssal;
Jó tűz lobog ott,
Zizeg a kis bogrács -
S ha bealkonyodott,
Haza már egy ugrás.

A tölgyek alatt
Örömest valék én,
Bár a madarat
Hagytam utóbb békén;
Gyermeki önző
Korom' ifju ábránd
Veszi ösztönző
Szárnyára, s tovább ránt...

De tölgyek alatt,
Valamerre jártam,
Szűlőhonomat
- Csakis ott - találtam;
S hol tengve, tunyán
Hajt, s nem virul a tölgy:
Volt bár Kanaán,
Nem lett honom a föld. -

A tölgyek alatt
Még most is el-űlök;
Bűv-kép csalogat,
Ábrándba merűlök;
Hajó-kerekek
Zubogását hallom...
,,Hajrá, gyerekek:
A vízi malom!"

A tölgyek alatt
Im, meglep az alkony,
Hűsebb fuvalat
Zörög át a parkon;
Felhők szeme rebben:
Haza sietek,
Jobb ott, melegebben,
Ki vén, ki beteg...

A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!

(1877. augusztus 5.)







TÖREDÉK

Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás
Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?
S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?
Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?
Bánatból, örömből az örömrész hol van?
Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?

Ne nevezd halálnak, mert hazugság lenne:
Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;
Kínja vonaglásban adja jelenségét,
S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség.
Volna hát legalább a fájdalom élénk,
Hogy érezve kínját, ez érzésben élnénk...

1849-50







VÁGY

Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.

Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
Szülőhazám kedves rónatájin:
Hadd legyen ott jó pihenésem még,
Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

Lombjaitok hűse ha beárnyal:
Zeng fölöttem szózatos madárdal;
Ismerem én e madarat régen,
Dalt ezután is hoz az énnékem.

Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.

1853







A VIGASZTALÓ

Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,...
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:
Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei gyenge rózsák.

Jókedvem te fűszerezed,
Bánatomat elleplezed,
Káröröm hogy meg ne lássa,
Mint vérzik a seb nyilása;
Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben,
S a panasz, midőn bevallom,
Nemesebb lesz, ha kidallom.

Verseimben van-e érdem:
Sohse' bánom, sose kérdem;
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye,
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla,
Mely sugárát hintse távol...
Elég, ha nekem világol.







VISSZATEKINTÉS

Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól- rosszúl leküzdeni?
Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.

Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.

Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent.

Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.

Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -

Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...?
De megálljunk, ne, - ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.

Szende fényü szép szövetnek, -
Mely egyetlen-egy vigasz, -
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el -
Nincs az messze - síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!

(1852.)










A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.


Arany János: A walesi bárdok /Elmondja: Sinkovits Imre/

Link

















 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
Fény és sötét ura az ember
  2015-08-20 20:20:24, csütörtök
 
 







Aranyosi Ervin: FÉNY ÉS SÖTÉT URA AZ EMBER


Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.


Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,


lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.


Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin 2015-08-04.







Fény és sötét ura az ember

Link












 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
"A HAZA minden előtt"
  2015-08-20 19:00:26, csütörtök
 
 













"A HAZA MINDEN ELŐTT."




Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.



Háromszínű zászlóm kibontom,
Vérem alatta bátran kiontom,
Láncra vert rab hazám.

Széttárom sebzett két karom,
Életem egykönnyen nem adom,
Törhetnek bárhonnan rám.

Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,


Mint áruló latrok között.
A haza minden előtt!

Vessen a sors bárhova,
Nem koptat idő vasfoga,
Dacolva megyek tovább.

Szememben nincs félelem,
Tudom, hogy kell leküzdenem,
Hitem sziklaszilárd.







Az Összefogás dala - Együtt az ország - Augusztus 20.

Link



Bánk Bán - Hazám, Hazám /Simándy József/

Link



Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia

Link



Államalapító Szent István Királyunk és az Új kenyér Ünnepe

Link



Szent István király az alkotmány és az új kenyér ünnepére

Link



István a király... Finálé
Király vagyok uram, a te akaratodból,
Minden magyarok királya,
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen,
Veled uram, vagy nélküled!


Link



István a király Csíksomlyón - Felkelt a napunk
Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország, édes hazánk!


Link



SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE 2015 AUGUSZTUS 20 MIHI 2015

Link










































 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 469 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 611
  • e Hét: 2107
  • e Hónap: 19251
  • e Év: 156623
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.