|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2023-12-31 18:00:16, vasárnap
|
| |
| |
B U É K - 2 0 2 4 ! 
B U É K - M A G Y A R O R S Z Á G !
É V K Ö S Z Ö N T Ő !
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Blogtársamnak
és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Eljött már az újév, nem kell tovább várni,
csak az ajtót, kaput kell neki kitárni.
Ím,beperdül, itt lesz nálunk,
Boldog újévet kívánunk!
Hogy mit hozott, azt ne kérdjük,
Ami titok azt nem értjük.
Majd kiosztja mi csak várjunk,
Boldog újévet kívánunk!
Béke legyen az országban,
Jó szerencse minden házban,
Nyavalyát mi sose lássunk,
Boldog újévet kívánunk!
B U É K - 2 0 2 4 !
B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod 
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!
Angyal szál az égből, ruhája hófehér
Csillagokon lépdel, míg a földre le ér.
Jobbjában az új év, még fátyol borítja,
De az ó esztendőnek készen már a sírja.
Angyal édes angyal, 
lebbentsd föl a fátylat,
Hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.
Hozz reánk örömet, áldást, békességet,
Hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.
Bort, búzát és békességet,
Otthonokba fényességet.
Lakomát az éhes szájnak.
Derék férjet minden lánynak.
Okos gyermeknek tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Nemes, tiszta eszményeket,
Ugyanannyi reményeket.
Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt,,
Köszöntsük az újesztendőt!
Mint lyukas zsákból a lencse
Úgy hulljon rátok a szerencse!
Itt az Újév, új jót hozzon,
Régi jóktól meg ne fosszon.
Hogyha új jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!
( Háromszéki rigmus )
Ez újév reggelén minden jót kívánok
Ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
Dalosmadár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
Szálljon áldás rátok ebben az új évben!
Aurora Amelia Joplin: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Kívánom mindenkinek,
Az újév hozzon hitet,
Örömet és békességet,
Szeretetet mindenkinek!
Hozzon olyan sok szépséget,
Mit a szív még nem élt meg,
Örömkönnyet, tengernyit,
Boldog perceket, ezernyit!
Kívánom, hogy szeressenek,
Soha el ne engedjenek,
Öleljenek egész évben,
A szívedben a szeretet zenéljen!
ADJON ISTEN MINDEN JÓT
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!
Szlovákiai magyar népköltés
Aranyosi Ervin: NE FOGADKOZZ, NE IGÉRGESS!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!
Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra...
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!
Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!
Figyeld meg az érzéseid:
- Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?
Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!
A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták, 
s újra megkísértett.
Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.
Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.
Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!
Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!
Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!
Dugasz István: BOLDOG ÚJ ÉVET
Évek jönnek, évek mennek
Talán egyre sebesebbek.
Mindenkiben él egy álom,
Az életet szebbnek látom.
Azt kívánom a világon
Boldog legyen minden áron
Az az ember ki jót akar.
Ki a szépet úgy imádja,
Hogy azt mindig másban látja.
Lássa azt a jó pajtásban,
Lássa azt a legszebb lányban,
Lássa azt, hogy boldog lélek
Lakik minden jó emberben.
Jó az ember, ha lelke van,
Jó az ember, ha szíve van.
Nemcsak dobog, hanem érez,
Ha jót akar meg is kérdez.
Mi bántja a lelked, szíved
Részvételem legyen tied.
Embert látok mindenkiben
Neki adom lelkem, szívem.
Az ember az úgy született,
Mint a harmat és lehelet.
Legcsodásabb ő lehetett.
Mi nem volt benne szeretet,
Másik fele úgy született.
Benne méreg édes mézzel,
Nem fogható fel ez ésszel.
Kérdésem van, de nem mondom 
Szóval én ezt el nem rontom.
Meghagyom az utókornak
Hol emberek vágyakoznak
Csodát látni a másikban.
Ez a másik egy csoda lény
Ő a nő ki mindig szerény.
Nő az álmok legszebb vágya
Nincs, ember ki nem kívánja.
Nélküle nincs élet, remény
Minden ember mondja enyém.
Légy enyém, életem párja
Lelkem szívedet bezárja.
Örök napsugár az álom
Lelked szívembe bezárom.
Így repül az élet tova,
Vele együtt az évek sora.
Újévkor új álmok jönnek,
Lelkünkben gyújtanak tüzet
Ígérjük azt, hogy jók leszünk
Rosszat soha nem cselekszünk.
Földön éljünk minden áron,
Akkor is, ha száll az álom.
Álom viszi a világot
Előre, kedvesnek virágot.
Boldog újévet kívánok!
Farkas Árpád: ÚJ ÉV KÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz. ​
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz!
Ferenczes István: ÚJÉVKÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz. 
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz.
Horváth Piroska: EGY POHÁR ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ!
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot,
jó szülőknek gyermekeket,
sportolóknak serlegeket,
otthonokban melegséget, 
nagyvilágba egyezséget,
békét, reményt, népességet,
szerelmesnek gyengédséget,
szomjazónak kristályvizet,
hitetlennek igaz hitet,
segítséget nyújtó kezet,
éhezőnek friss kenyeret!
Adjon Isten sok szép álmot,
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
Kányádi Sándor: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
Lackfi János: ÚJÉVI KÉREGETŐ
Adjon az, kit kérve kérek,
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Sok örömöt, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget,
Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek, 
Se finánc az adó végett,
Legyen szesz és vágy, mely éget,
Az öröm ne érjen véget,
Legyen kisbárány, mely béget,
Kívánok szép festett képet,
Égboltból mindig csak kéket,
Szövetből végtelen véget,
Bort, búzát és békességet,
Bölömbikát, banyát, béget,
Halom betűt, nem csak béket,
S még sok mást, mit én nem kérek...
​
Mentovics Éva: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!
Osvát Erzsébet: ÚJESZTENDŐ!
Itt vagy, te bőkezű
ajándékozó!
Jöttödre lágyan,
halkan hull a hó.
Peregnek a percek,
órák és napok.
Te hozod nekünk
a nevető napot,
vidám hóvirágot,
lila ibolyát -
s újra hallhatjuk
a madarak dalát.
Tovább peregnek
a napok, a hetek.
Hozod a szünidőt,
a jó meleget. 
Mintha szárnyunk nőne
egész nyáron át -
te kínálsz kalandos,
titkos utazást.
Lassan lehullatják
levelük a fák.
Tárt kapuval vár ránk,
mint édesanyánk -
frissen, hívogatóan
újra iskolánk.
Szedelőzködsz lassan,
és már átadod
Tél fiadnak végül
stafétabotod.
Pagi: BÚÉK
Malac essen fejedre,
egér hulljon öledbe!
Jobb lábaddal keljél fel,
napod vígan teljék el!
Képeslapra nem volt időm,
hozzád mennék, de nincs cipőm,
szánkón csúsznék, ha hó esne,
de maradjunk csak e kis versbe`.
Pete László Miklós: ÚJ ESZTENDŐ, FRISS REMÉNYEK
Új esztendő, friss remények,
Ezer gyertya ég,
Könnyű, boldog évünk legyen,
Adja meg az Ég!
Ismét nevet vált az Idő,
Él a babona,
Legyen végre öröm, legyen
Igazi csoda.
Új évet ad most az Isten,
Új teret nekünk,
Ha újra reménykedhetünk,
Tovább élhetünk.
Új esztendő, a kedélyre
Új remény kerül,
Ami tavaly kudarcba fúlt,
Hátha sikerül.
Boldog újesztendőt
Minden igaz Hitnek,
A Békességet szerető
Igaz Embereknek!
Boldog újesztendőt 
Nemzetnek, Hazának,
A világon élő minden
Szerető Családnak!
Boldog újesztendőt
Valamennyi népnek,
Örömöt és boldogságot
Az Emberiségnek!
Jót hozzon az év azoknak,
Akik jót akarnak,
Adjon Isten boldogságot
Minden jó Magyarnak!
Új esztendő, friss remények,
Újjászületik az Élet.
Újévkor új lendülettel
Új munkába kezd az ember.
A tapasztalat ígéri:
Jó lesz, ha jó volt a régi.
A Reményből siker fakad,
Ha akad hozzá Akarat.
Szent remények, ideálok,
Csodaváró vágyak, álmok,
Boldog Újesztendőt
Kívánok!
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe, 
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
In.: Az én Ujsagom, képes gyermeklap, 1911. január 1.
Szabó Edit: KÉMÉNYSEPRŐT LÁTOK...
Kéményseprőt látok,
szerencsét találok,
megfogom a gombomat,
elűzi a gondomat.
Háztetőre felmászott,
seprűjéből ellopok,
egy szál marad az enyém,
legyen ettől szerencsém.
Kormot seper kéményből, 
rossz szellem vele repül,
betegségek, rontás, szellem
nem marad a természetben.
Családbarát, jár a szája
derűt maga után hagyva,
munkájával életet ment,
utána tiszta lesz tűzhely.
Babonák, nem butaságok,
barátod Ő, reá vártok,
mulatságra számíthattok,
Boldog Új Évet kívánok!
Bőcs, 2017. december 30.
SZÉKELY ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!
Szuhanics Albert: ÉVKÖSZÖNTŐ
Elment az aggastyán csoszogó léptekkel,
behúzván az ajtót, elköszönt még egyszer.
Léptei nyomára feledés pora száll,
s múltunk őrangyala ködpermetet szitál.
Vigadjunk, újszülött évünk már fel is sírt!
Ő hozhat számunkra vigaszt és elixírt.
Terveket készített mielőtt érkezett,
nem tűr gonosz párkát, ingatag végzetet!
Bájos az új évünk, gyönyörű kisgyerek,
gőgicsél, rád nevet. Mit akar? Értheted!
Két szeme úgy ragyog, egyik Hold másik Nap, 
pilláin terelget csillagfény-álmokat.
Őbenne van a tér, s a teremtő idő,
az év összes napja, az alkotó erő.
Testvéred, társad ő, fogadd szeretettel,
s szívében jobb jövőt remélhet az ember!
Köszöntünk mi újat, búcsúztatunk régit,
elválás sóhaja felsajog az égig.
Üdvözlünk Új évünk, benned van bizalmunk,
hitünk, s a céljaink... minden mit akartunk.
Várnai Zseni: BOLDOG ÚJ ÉVET!
Álmodtál egy boldog évről
Reménykedtél, igaz szívből.
A remény mára tovaszállt,
Az álmod is már messze járt,
de vár az Újév ismét téged,
Reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt, s újra éltet,
Boldogabbá tehet téged.
Életed, még meseszép lehet
Boldog Újévet kívánok neked!
Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a régvárt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy...; igaz valóra...,
Boldog új évet, emberek!
Mit is kívánhatnék Neked az új évre:
Kívánok örömet, derűt, boldogságot.
Otthonodba békét, kertedbe virágot...
Fejed fölé napot, csillag-tengereket.
Köréd tiszta szívű, igaz embereket..!
Lábad alá utat, biztosan járhatót....
Szívedbe éneket, magasba szárnyalót .....
Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt
Múltat, jelent, jövőt, - egyként szerethetőt....
...Szemedbe sugaras szivárvány fényeket.
Melyek megláttatják a rejtett lényeget....
Újult erőt adó, örömteli perceket
Kívánok egy áldott- éltető életet...
Zelenka Brigitta: ÚJ ÉVI KÍVÁNSÁG
Jókedvet és békét hozzon,
áldást kenyéren és boron,
gyermekkacajt minden házba,
férfiembert lánnyal párba,
telt templomot harangszóra,
az iskola intsen jóra,
meleg otthont mindenkinek,
bő forrásból tiszta vizet,
derűs napot, könnyű álmot,
magyar földön biztonságot,
nyár-aranyat, telet, keményt,
hozzon az év hitet, reményt!
Nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó! - békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok!
KÍVÁNOM, HOGY AZ ÚJ ÉVBEN NAPONTA MOLESZTÁLJON A SZERENCSE,
AZ EGÉSZSÉG VEGYEN ÜLDÖZŐBE, MENJEN AZ AGYADRA A GAZDAGSÁG,
S NE HAGYJON NYUGTON A BOLDOGSÁG!
Virradjon rád szép nap,
köszöntsön rád jó év.
Kedves hajlékodba,
költözzön a jólét.
Szívedbe szeretet,
lelkedbe nyugalom,
Légy boldog
A következő 365 napon!
Örömöd sok legyen,
bánatod semmi,
Segítsen az Isten
boldognak lenni.
Légy mindig vidám,
örülj minden percnek,
Ezt kívánom NEKED
erre az Új évre!
Csondor Kata: Fényből szőtt új világ
Link
BUÉK - 2024
/ Zene: Andre Rieu - Carneval De Venis G./
Link ez marad
Boldog Új Évet Magyarország - Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia
Link
Boldog Új Évet - 2024. /Happy New Year!/ 
/Ezzel a videóval kívánok Boldog Új Évet / Happy New Year! Glückliches Neues Jahr! - C novum gоdom! /fonetikus ejtés/ - Feliz Ano Nuevo!/ minden kedves barátomnak és látogatómnak. A világ bármely részén élsz és bárki vagy szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet, ahogyan én Neked! A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom Neked az Új Esztendőre!
Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szívünkbe. Szívesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Váljanak valóra az álmok 2024 évben!
Zene: Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 * Cologne New Philharmonic Orchestra. /The video was uploaded only for entertainment and language learning purposes and no money was earned from it! This video is not commercial./
Áldást Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra, hozzon neked meleget, hitet a házadba, éltessen, hogy élni tudj, veszni sose hagyjon, öltöztetve szívedet vendéged maradjon. Adjon az Úr égi fényt, reményt a lelkedbe, szeretettel öleljen reggel, délben, este. Ott legyen ha elesel, ébresszen, hogy felkelj, tüze vigyen utadon mindörökké. Ámen."
/ Mezei Marianna /
Link
Boldog Új Évet - 2024 - Happy New Year - Johann Strauss .
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-31 12:15:57, vasárnap
|
| |
| |
ÓÉV BÚCSÚZTATÓ - 2023
5... 4... 3... 2... 1... B Ú É K!
Néhány óra múlva pukkannak a pezsgők, és száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. Nehéz elköszönni számomra ettől az évtől is, hisz sok jó dolog történt, és megannyi rossz is, mikből lehet/lehetne tanulni. Vaj' mi várhat ránk 2024-ben. Vannak, akik a jobbat várják és vannak, akik kevésbé optimisták. Bárhogy is legyen, alázattal s tisztelettel búcsúztassuk az Ó ÉV-et, kívánjunk együtt egy nagyon boldogságos ÚJ ÉV-et!
Arany János: ÉV UTOLJÁN
Kifelé az évnek a szekere rúdja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.
Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -
Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.
Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet.
Aranyosi Ervin: ELMÚLIK AZ ÓÉV
Az Óév már menni készül,
pár élménnyel kiegészül,
aztán veszi a kalapját,
s áttáncolja végső napját.
Tavaly Őt is nagyon vártuk,
szívünk-lelkünket kitártuk,
reménykedtünk, hittünk benne,
bárcsak csodás évünk lenne...
Az év elmúlt, hagyjuk hátra,
öregebb már, aki várta,
de a remény éljen bennünk,
előre kell lépnünk, mennünk!
Engedjük el, hát hadd menjen,
itt a vége, vígan teljen!
Adja át a helyét másnak,
végre jobbat, szebbet lássak!
Jöjjön új év, teljen szebben,
szeretettel a szívekben!
Hozzon sikert, gazdagságot,
formálja át a világot.
Hozzon kedvet, egészséget,
jó szívekbe melegséget,
teljesítsen minden álmot!
Boldog Új Évet Kívánok!
Aranyosi Ervin: SZILVESZTERKOR
Engedjük el ezt az évet,hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,boldog új évet kívánok.
Bera Irén: SZILVESZTER ESTE
Malac a sütőbe,
pezsgő a hűtőbe.
Pohár az asztalra.
Virsli a lábasba.
A gázláng lobbanjon. 
Petárda durranjon,
a pezsgő pukkanjon,
gyöngyös hab buggyanjon.
A pohár koccanjon,
jókedv el ne hagyjon!
BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL...
Az évnek a vége felé,
ezt a pár sort megírtam.
Nem volt könnyű ez az év sem,
de valahogy kibírtam.
Részesültem sok bánatban,
öröm rendre kikerült.
Immár itt az óév vége,
lám túléltem, sikerült!
Nem vésem bánatom kőbe,
bízni kell egy szebb jövőbe'.
Mit kívánhatnék szépet?
EGY BOLDOGABB ÚJ ÉVET!
Dandé Katalin: SZILVESZTERI KÖSZÖNTŐ
Ami mögöttünk van, ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot, bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk Új esztendő, téged!
Hozz az embereknek boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe öröm tiszta fényét!
Hitük sose fogyjon, szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel, s ital mindig legyen! 
Pénzt adj a szegénynek, erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha nehéz napok jőnek!
Feledjük a rosszat, őrizzük a szépet!
kívánjunk egymásnak boldogabb Új évet!
Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.
Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
nézhetünk utána nevetve, vagy sírva.
Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle,
azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is,azt óhajtom éppen,
jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben! 
A mezőkön áldást, a hazában békét,
az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
adjon az Úr Boldog Új Esztendőt nekünk!
Sonkolyné Krysztin: B Ú É K!
Hamarosan vége ennek az évnek,
remélem szebb lesz jövőre az élet!
Eltelt 365 nap és sok-sok óra,
ma senki nem térhet nyugovóra.
Hiszen búcsúztatni kell ezt az évet,
az emberek torkából felcsendül az ének.
Durrannak a pezsgők, és itt van éjfél,
pár perc és az új esztendőbe léptél.
Szerpentin szalag díszíti a házat,
a finom ételek megtöltik a tálat.
Pontosan éjfélkor egy nagyot kiáltok.
Mindenkinek Boldog Újévet Kívánok!!!
Kányádi Sándor: BALLAG MÁR
Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet 
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
Közeleg az éjfél, ismét eltelt egy év ,
szívünkben feléled egy-egy régi emlék.
Felidézzük az elmúlt szép pillanatokat,
a tovaszállt, meg nem élt, tűnő álmokat.
Titokban reméljük, boldog évek várnak,
nem lesz benne többé szomorúság, bánat.
Köszöntsük hát együtt a következő évet,
Kívánjuk hogy álmunk, sose érjen véget.
Ehhez kívánok nektek nagyon Boldog Évet!
M. Laurens: ÓÉV BÚCSÚZTATÓ
Sántikál az Óév,
az utolsókat rúgja,
vén már szegény,
mint az országok útja.
Batyuját felkapva,
görnyedve cipelve,
megáll az útján,
egy utolsó percre.
Várja már a váltást,
az Újév pelenkását,
azt, ki most születik: 
a szakasztott mását.
S eljő majd az éjfél,
felsír az újdonsült,
Ó-papi megnyugszik,
Ó-mami ismét szült.
S kezdődik minden
újra, megint elölről,
majd a friss Újév is,
végül mindent felőröl.
Múlik a nap, múlik az év,
ami rossz volt elmúlt már rég.
Holnap egy Új Évre ébredsz,
ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet!
B.U.É.K!
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe,
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
'
Szilveszter az év utolja,
itt az óév búcsúzója.
Ez a nap a vígságszerző,
holnap vár egy új esztendő.
Vígan tülköl minden duda,
retteg tőle minden kutya.
Pufog, pattog a petárda,
szikrát vet a betonjárda. 
Otthon semmi sincs a helyén,
maskara van apa fején.
Konfettik és szerpentinek,
jut és marad mindenkinek.
Itt az éjfél, harangoznak,
magyar -himnusz-hangok szólnak.
Jön az óév búcsúcsókja,
,,Új-év! Új-Év!" - üt az óra.
Tompa Mihály: BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL
Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el,
Meg sem várva a viradtát,
Csak condráid hagyva rajtunk:
Emléked, - s az ócska naptárt.
A tavasz szép volt te benned:
Felszökkent a bunda ára;
A rózsának ajka éjjel
Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya,
Ki elhullt a sima jégen!
A sirásó- meg a papnak
Nem volt annyi pénze régen.
Nyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból,
S fútt a szél két hétig néha,
Igaz, nem lett búza s áldás:
De lett üszög és - poéta.
A gyümölcs-szedés bajától,
Őszre megmentett a hernyó;
A regényes cserebogár
Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük.
Annyi volt a drága lőre, -
Hej csak téged, aki adtad,
Tarthatnálak jól belőle!
S az év végre megbolondult,
Vénségére lett szerelmes:
Hó s fagy kellett volna, s a tél
Vala nyájas engedelmes. 
Az elkinzott földnek akkor
Hozott nyíló szép virágot; -
Rámosolyghatsz az emberre,
Ha elébb jól pofon vágod!
És a bölcsre rossz idő járt,
Ott veszett a könyv a polcon,
Ritkán jött egy jámbor lélek,
Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja,
De ő azért elél hóttig;
Hirrel gyujt be a kályhába,
S dicsőséggel takaródzik.
A bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfiának;
Szemérmesnek szeme koppant,
A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem
Törte bé a szent igazság!
Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tűröm-fűvel borogassák.
S mint a gyermek süvegével
Üldöz és fog tarka lepkét:
Sok embernél, a reményre
Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá,
Más után mohón szaladva...
S annyi haszna van belőle:
Hogy rongyos lett a kalapja.
No de semmi! itt az új év,
Jobb lesz tán ez? Majd megválik!
Nincs mit válogatni bennök,
Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre
Régi küzdést, régi gondot;
S kiknek mindig, minden jól van:
Azok a bölcsek s bolondok!
Köszönjük az Óévnek:
- A zsákutcákat, mert megláttuk, hogy nem vezet sehova.
- A tévedéseket, mert tapasztalatokkal gazdagított bennünket.
- A felhőket, melyek mögött mindig ott ragyogott a nap.
- A sötét éjszakákat, mert gyönyörű hajnalok követték.
- Az ismerős és ismeretlen mosolyokat, melyek bearanyozták a napjainkat.
- A segítségeket, melyek könnyebbé tették lépteinket.
- A gátakat, melyek megmutatták, minden lehetséges hittel és bizalommal.
- A könnyeket, mert volt bátorságunk sírni.
- A boldogságot, mert volt bátorságunk a boldogsághoz.
- A barátainkat, az ismerőseinket, akikkel gyönyörű a létezés.
- Az ellenségeinket, akik megmutatták, micsoda a barátság.
- Köszönjük minden percét, minden pillanatát, mert gazdagabbak lettünk:emberségben, megértésben, szeretetben.
Cserháti Zsuzsa - KÜLÖNÖS SZILVESZTER
Link
ABBA - Happy New Year
Link
40 éve így mulattunk szilveszterkor 1. rész
Link
Boldog Új Évet! 2024 Happy New Year!
Link
Happy New Year 2024 videó
Link
Az év utolsó napján, megköszönve minden kedves Látogatómnak egész éves látogatását, a közel 1 milliós / ~989.202 fő / éves nézettséget,
nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó - Új Esztendőt, nagyon jó egészséget, és nagyon sok szép "Blogos élményt" kívánok tisztelettel és sok-sok szeretettel!
Nagyon Boldog, békét, nyugalmat, megértést, egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok MINDENKINEK!
Bízom benne, hogy 2024-ben is sok örömteli percet tudunk még egymásnak szerezni!
B U É K 2 0 2 4 !
KÖSZÖNÖM. HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM! GYERE MÁSKOR IS!
2024-BEN IS SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-30 16:45:47, szombat
|
| |
| |
A HÁROM FA
Link
A hegy csúcsán egy napon három kis fa nőtt.
Arról álmodoztak, mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
Az első azt mondta:
Remélem, hogy egy napon díszes ékszeres láda lesz belőlem,
amelyben drága kincseket őriznek. Aranyat, ezüstöt és ékszereket
fogok őrizni. Kívülről majd szép faragások díszítenek,
mindenki megcsodálhatja a szépségemet.
A második fa erre azt mondta:
Én talán erős hajó leszek egy napon...
A királyt és a királynőt szállítom fedélzetemen,
kievezünk a nagy vizekre, el egészen a világ végére.
Erős hajó leszek, és ezért mindenki biztonságban érzi magát rajtam.
Végül megszólalt a harmadik fa is:
Én mindenekelőtt növekedni akarok, hogy én legyek a legnagyobb fa
az egész erdőben. Ha az emberek meglátnak a hegy csúcsán,
ha az ágaimra néznek, az égre gondolnak majd, Istenre,
és arra, milyen közel vagyok Hozzá ...
Én leszek minden idők legnagyobb fája,
és az emberek soha nem fognak megfeledkezni rólam.
A három fa ettől kezdve azért fohászkodott, bárcsak álmaik valóra válnának.
Eltelt néhány év, és egyszer három favágó jelent meg a hegyen,
vállukon fejszével...
Egyikük odalépett az első fához, és így szólt:
,,Ez jó, erős fának látszik. Az asztalos biztosan megveszi" -
néhány fejszecsapás után a fa földre zuhant. Boldog volt, mert hitte,
hogy az asztalos műhelyében végre szépséges ékszeresládává változik.
A második favágó megnézte a második fát, és így szólt:
"Ez a fa erős és szilárd, jó lesz a hajókészítőknek"
És a második fa is boldog volt, mert remélte, hogy most erős,
hatalmas hajó lesz belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az megremegett,
mivel tudta, hogy ha őt is kivágják, álmai nem teljesülhetnek.
Az egyik favágó mégis úgy döntött, hogy kivágja.
Alighogy megérkezett a műhelybe, a asztalos az első fából állatetetőt
és jászlat készített. Az istállóba állították, ahol takarmány és széna töltötte meg.
Ez bizony nagyon távol állt attól, amiről az első fa álmodott, amiért imádkozott...
A második fából kis halászhajót készítettek.
Álmai, hogy egyszer hatalmas hajó lesz, és királyokat szállít fedélzetén,
egyszerre ködbe vesztek.
A harmadik fa rönkökre vágva felhasználatlanul , elfeledve feküdt évekig.
Teltek az évek, a fák már el is felejtették hajdani álmaikat...
Egy napon egy férfi és egy nő lépett be egy kis istállóba.
Az asszony gyermeket szült, és az újszülöttet abba a jászolba fektette,
amelyet az asztalos az első fából készített.
A fának megadatott, hogy átérezze a pillanat jelentőségét,
és tudta, hogy most minden idők legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét eltelt néhány év. Egy este kis csapat szállt be az öreg halászbárkába,
amely valamikor a második fa volt. Egyikük fáradt volt, és elaludt.
Amikor kieveztek a nyílt vizekre, vihar támadt, és a fa attól tartott,
nem lesz elég erős, hogy biztonságot nyújtson az embereknek.
De a férfiak felébresztették alvó társukat,
Ő pedig felkelt, és egy szavával lecsillapította a vihart.
A fa abban a pillanatban tudta, hogy a királyok Királyát szállítja a fedélzetén.
Végül valaki a harmadik fáért is eljött.
Egy megtört ember hurcolta a város utcáin, akit az emberek gúnyoltak és szidalmaztak...
végül megálltak, és az embert szögekkel a fához szegezték, majd felemelték,
hogy így meghaljon egy hegy tetején...
...Mikor elérkezett a vasárnap, a fa megértette: elég erős volt, hogy a hegy
csúcsán állva olyan közel kerüljön Istenhez, amilyen közel egyáltalán lehetséges,
hiszen rajta halt meg a világért Jézus Krisztus.
A történet tanulsága:
Amikor úgy érzed, a dolgok nem úgy alakulnak az életedben, ahogy Te
szeretnéd, soha ne felejtsd el, hogy Istennek saját terve van Rólad...
Ha bízol Benne, bőségesen megáld Téged!
Mindhárom fa megkapta azt, amit kért, de nem úgy, ahogyan azt ők maguk elképzelték...
Mi soha nem tudjuk, milyen tervei vannak az életünkkel Istennek!
Csak egyet tudunk, hogy az Ő útjai nem a mi útjaink,
de mindig az Ő útjai a legtökéletesebbek.
BÍZZ ISTENBEN!
A TE BARÁTOD
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-28 21:50:22, csütörtök
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA
megvanirva.hu
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A "Meg van írva" kiadványa a Dunántúli Református Egyházkerület laptulajdonos kiadásában jelenik meg csaknem napi rendszerességgel. Írásaikat az általuk eddig megszerzett ismeretek, tapasztalatok, valamint a mindennapok információi alapján állítják össze. Szemezgessünk mi is belőlük! Bővebben megvanirva.hu oldalon a további cikkeik is elérhetők.
OPPENHEIMER ATOMJAIRA HULLOTT VILÁGA
2023. augusztus 4. Szerző: Erlitz Anita
Több, mint egy éve hallunk napi híreket a szomszédos Ukrajnában folyó háborúról. Arról, hogy ez milyen hatással van ránk, az Európai Unióra, a gazdaságra, gyakorlatilag az egész világra. Több, mint egy éve érzékeli több ember semmi kis életének jelentéktelenségét, ha politikai érdekekről, hatalomról, világuralomról van szó. Valóban több, mert már jó ideje benne élünk ebben a bizonytalanságban, ha volt egyáltalán ezen a világon olyan, hogy biztonság és béke
Legyen béke! Várjuk, kérjük, kiáltjuk mindenféle fórumon, de csak nincs béke. Ne gyilkolják egymást fegyverrel az emberek! Közben pedig soha nem látott pénzeket zsebelnek be fegyvergyártó cégek. Miért akarnák, hogy vége legyen? Ha minden ország növeli a hadászatra fordított összeget, miért állna le bárki is a fegyverkereskedéssel? Ha nő a kereslet, márpedig nő, egyre szélesebb lesz a kínálat is.
Legyen szabadság! Vagyis, inkább mindenki szabadon kövesse azt, amit a világuralomra törő diktál. Meghagyja azt az érzetet, hogy te dönthetsz. A telefonodat is ujjlenyomattal zárolhatod, de mindhiába, ha közben ,,mindenedet" odaadod egy cicás videóért. Szabadon döntöttél arról, hogy egy algoritmus meghatározza a helyadataidat, hallja, lássa szokásaidat, aztán ajánlja azokat a tartalmakat, amikkel ,,valóban" szabadon érezheted magad a világfaluban.
Ha valaki erre azt mondja, milyen kiábrándító a világ, amiben élünk, akkor nem neki való Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer. Személy szerint már nagyon vártam a film megjelenését. Zseniális alkotónak tartom Nolant, aki nem csupán elnagyolt jellemekkel, egyszemélyes amerikai szuperhőssel és lehetetlennek tűnő feladatok megoldásával akar elkápráztatni. Az embert és az ember világát látjuk a maga árnyalt valóságában ebben az egészen hosszú, háromórás filmben. Rengeteg kérdést hagyott bennem. Tudom, sokan pont a valóság elől akarnak elmenekülni kicsit, amikor mozizásra adják pénztárcájukat, de számomra egészen bámulatos ennek a filmnek az időzítése. Háború van a szomszédban, világuralmi kísérletekről hallunk és az atombomba bevetésének évfordulója is közeleg. Nolan amúgy is jól játszik az idővel - aki ismeri a filmjeit, tudja miről beszélek - ám olyan időkben látni, mikor taktikai atom bevetéséről hallunk híreket, hidegrázós élmény.
Mit láttam? Az embert és léte mélységét. Mert az ember örül, amikor a másik nemzet fejére ledobhatja az atomot. Micsoda téboly! Elveheti egy fiatal jövőjét, a legkisebb gyermek lélegzetét is. Örül, ha a nép, melynek drukkol, megsemmisít több ezer katonát és civilt. A másik fele meg annak örül, ha az ellenség visszavág, bele sem gondolva, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. Ki vagy te ember? Jöttél rombolónak, átkozott anyaszomorítónak? Ki vagy, ki szobád árnyékából gyűlölsz és halálba kívánsz ugyanolyan életeket, mint te magad vagy?
Nem akarok spoilerezni, nem is érdemes. Annál inkább fontosabbnak tartom párbeszédet kezdeményezni és jövőképet formálni a legkisebb közösségekben is azokról a témákról, amelyek felmerülnek a film kapcsán. Ilyen például a tudással/tudománnyal való visszaélés. Az etikailag megkérdőjelezhető kísérletek bármi áron való finanszírozása. A politika-tudomány-egyház kapcsolata, ami talán a létező legérzékenyebb téma mai napig. Az ember eszközzé válása. Bámulatos látni, hogy mindegy, hogy valaki mekkora koponya, a ranglétra melyik fokán áll, amíg bizonyos érdekek megvalósulását előmozdítja, teljes mellszélességgel támogatják, majd, amint hangosabb a kelleténél, vagy nincs már rá szükség, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Sajnos sikerrel meg is teszik. De talán a legnagyobb kérdés, miért támogatjuk a háborúkat?
Persze, mondhatjuk, kicsik vagyunk mi ehhez. Ennél jóval nagyobb halak játsszák a partit. Mit tehetnénk mi, átlagemberek, átlagos élettel, kis pénzzel? Nagyon fontos dolgot tehetünk. Nevelhetjük fiataljainkat úgy, hogy ezek a kérdések is érdekeljék őket, és ne lehessen elterelni holmi vicces videóáradattal a figyelmüket. Olyan értéket adhatunk át, mely minden időben érvényes. És igen, a keresztyén értékek időtlenek, mert az örökkévalóságba hívnak. Mert az ember méltósága, szabadsága nem csak üres lufi. A megbocsátás, kegyelem, irgalom pedig nem csupán töltelékszavak egy kegyes szövegben. Ha mégis ilyennek látod, ne ítélkezz! Kezdd el mindezeket gyakorolni! Teljesen más lesz az élet!
Kegyetlen a világ? A gyermeked milyennek lát? Kit másol?
KARÁCSONYI LEVÉLMUSTRA
2023. december 21. - Szerző: Horváth Mihály
Először is el kellene dönteni, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. De sokkal érdekesebb, ha megfordítom a kérdést, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor. Nem ünnepeljük pl. a fenyőfát, pedig volt idő, amikor a fenyőünnep titulus akart lenni a kötelezően ajánlott megnevezés. Sokszor halljuk ezekben az adventi napokban, hogy Jézus születésére várunk. Talán akkor azt ünnepeljük, hogy Jézus újra és újra, minden évben megszületik? Nos, ezt sem, mert Ő már egyszer s mindenkorra megszületett több mint kétezer évvel ezelőtt Betlehemben. Akkor esetleg a gasztronómia ünnepe, és örvendezünk, hogy remekül be tudtunk vásárolni, sütöttünk, főztünk, majd degeszre tömjük magunkat az ünnepen olyannyira, hogy a vércukorszintünket tutira 10 fölött tudjuk tartani januárig.
Ez utóbbi is lehet ,,szép" ajándék, de kinek is? Nem másnak, csupán magunknak. És mivel lehet még az efféle önfeledtséget fokozni? Erre a ,,problémára" találták ki az utazást, a wellnesst, hogy ne kelljen készülni, ne kelljen vendégeket fogadni az ünnepekben, mert nem is vagyunk otthon. Ugye milyen remek megoldás! De mire is valójában? Nem másra, mint arra, hogy az emberek, rokonok, ismerősök kapcsolati hálóját még jobban szétzilálják. Manapság egyre nagyobb dolog az, hogy ha az ember valakit beenged az otthonába. Ha még hajlandó készülni, idejét áldozni egy vendégre, és saját készítésű, a vendégnek kedves étkeket rakni eléje. Hiszen ilyenkor a vendéglátó leveszi jól bevált, hétköznapi páncélját, és vendégének megengedi, hogy bele lásson az ő saját, privát kis valóságába. Sokak számára ez az átlátszóvá válás nagyon nimbuszromboló tud lenni, de ez már legyen az ő bajuk.
Néztük már, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor, nézzük meg azt is, hogy akkor mégis mit ünneplünk? Jézus Krisztus születésnapját. Egy igazi születésnap megünneplésére azonban fel kell készülni. El kell gondolkozni azon, hogy mivel is tudnánk meglepni az ünnepeltet? Minek is örülne? Jó kérdés, de tényleg: Mit is tudnánk mi adni Jézusnak valójában? Mije nincs, vagy mire szorulna rá, esetleg miben szűkölködik? Az Írás rögtön csírájában fojtja el minden kreatív ajándék ötletünket: ,,Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: ,,Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Mt 28,18) Rá kell ébredni, hogy a mindenség birtokosát mi, emberek nem tudjuk semmivel elkápráztatni. És hiába is kelnénk versenyre egymással ezügyben, hiszen nincsen semmink, amit ne tőle kaptunk volna használatra kölcsön a földi életre.
Mégis van egy dolog, amit adni tudunk, ami olyan drága, hogy pénzben kifejezhetetlen. Ez nem más, mint a szeretettel teljessé tett idő. Rajtunk is múlik, hogy környezetünkben ne legyen üres szék a karácsonyi asztal körül, ne legyen be nem teljesült adventi várakozás, és tudjunk mindnyájan örülni találkozásoknak, annak, hogy vagyunk egymásnak. Amíg lehet, és ahogy lehet.
Érdemes egy kicsit megállni a karácsonyi finisben, és feltenni a következő kérdéseket magadnak: Ember! Hova rohansz? Ki elől menekülsz? Kinek akarsz majd dicsekedni, hogy hol voltál Karácsonykor, hogy melyik wellness hotelben áztattad magad, esetleg melyik déli szigeten lubickoltál a tengerben? Valóban olyan jó ünnepet venni magadnak, idegenek közt karácsonyozni? Ezek az élmények könnyű élmények, mert megvásárolhatók, de pont addig is tartanak csupán, ameddig a pénzed. És még véletlenül se feledd el, hogy a ,,kedves vendég" titulus mindig a vastag pénztárcájúaknak szól csupán, sohasem az üres zsebbel érkezőknek, mert azoknak - a mondás szerint is - kívül tágasabb.
De hova, kikhez fordulhattál eddig is, hova, kikhez fordulhatsz a jövőben is, ahol soha sem kérdezik meg, hogy hoztál-e valamit, sőt mindig vigasztalást kaphatsz, ha már nagyon kellene egy jó szó. Ahol őszintén kíváncsiak voltak rád eddig is, és akikre mindig számíthattál a bajban. Mert voltál már bajban, nem is egyszer, mikor a dolgok irányítása valamiért kicsúszott a kezeid közül. Nem kéne az ünnepen inkább hozzájuk fordulni egy apró, látogatásnyi köszönömmel? Köszönöm, hogy vagy/vagytok nekem! Úgy gondolod, hogy most, amikor megy a szekér, milyen jól esik egy wellness hotel all inclusive szolgáltatásaiban ejtőzni. Pedig lehet, hogy környezetedben most valakinek nagy szüksége van egy jó szóra, egy kis bátorításra, mert valami gonddal küzd, amit nem is akar elmondani, mert tartja még magát, és ahogy eddig is meg tudta oldani a problémáit az életben, most is sikerülni fog talán nélküled is. Ezt nem fogja elmondani egy néhány perces, felületes telefonhívás alatt. Ez nem derül ki a boldog ünnepet kívánó SMS-ből, nem fog ott virítani a közösségi oldalon. Ehhez találkozás, ehhez együtt töltött idő kell. Szeretettel teljes idő, hogy egyik ember meg tudjon nyílni a másiknak. Az élet mindig hoz elő innét-onnét olyan köveket, terheket, melyek megnyomorítanak, lenyomnak bennünket, ha nem tudjuk letenni őket, vagy ha nem kapunk egy segítő kezet, amelyik könnyebbít valamicskét a terhünkön. Ne intézzük el azzal, hogy majd az Isten. Az Úr nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi feladatunk, amit mi is meg tudunk tenni némi áldozatvállalással.
Vannak még jó néhányan szerencsések, akiknek még élnek a szüleik, és felkereshetik őket az ünnepekben. Sajnos sokan vagyunk olyanok is, akik már csak gondolatban ültethetjük le őket a karácsonyi asztalhoz. Legtöbben csak az utóbbi esetben tudjuk felfogni igazán, hogy mekkora veszteség ez, mennyi mindent meg kellett volna még beszélni velük. A gyerekek olyanok, mint a szűzföld, amelybe a szülők nevelése magokat ültetett el. Idővel a vetés termőre fordul, és pont az kell ki belőle, amit elvetettek. Persze van úgy is, hogy a jó mag is elfajzik, de az eleve rosszból biztosan megjósolható, hogy nem lesz élvezhető termés, ott csak gaz terem. Otthonaikban ma is ott ülnek a ,,kertészek", akik elvetették intelmek, példák formájában a tudás, az erkölcs és az általuk fontosnak tartott viselkedési formák, szokások sokféle magvát gyerekeibe. Vajon mit mutat a termésmustra idén karácsonykor? Az is egyfajta ,,termés", hogy rá se nyitja senki az ajtót a ,,kertészekre", mert náluk mindig olyan áporodott a levegő, és mindenből az öregség szaga árad. Minek menjen oda a fiatalabb, hiszen az öregek mindig ugyanazt mondják újra. Kár erre időt vesztegetni, úgyis ő mindent jobban tud. Inkább élvezi az életet. Természetesen minden kihagyott ünnepre van friss és ropogós kifogás, és ott van mellette az örök ígéret, hogy ,,most nem, de majd jövőre". Van azonban másféle ,,termés" is, mely arról vall, hogy olyan jó együtt lenni, tudunk örülni egymásnak, és mindig azt érzi az ember, hogy még mennyi mindent meg kellene beszélni, mennyi mindent lehetne még megosztani, ezért rengeteg közös programot élnek át és terveznek együtt a család tagjai.
Ezzel vissza is tértem az eredeti kérdéshez, hogy - ha már Jézus születésnapját ünnepeljük karácsonykor - mivel is tudnánk kedveskedni az ünnepeltnek. Csupán csak egyetlen egy dologgal, amire számos példát látunk Jézus életéből, amire intett is bennünket: ,,Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (Jn 13,34) Ugyanis ez a minden határt és korlátot átlépni képes, önfeláldozó szeretet a karácsony legnagyobb csodája. Éppen ezért - amennyire rajtunk áll - egy szék se maradjon üresen szenteste az ünnepi asztal körül, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, tudjunk együtt hálát adni a Teremtőnek mindazokért, akiket tőle kaptunk, akiken keresztül tapasztalhatjuk, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Szent-Györgyi Albert HATODIK IMA: A GYERMEKEK
2023. december 21.
Uram!
Elválasztottad a férfit s a nőt, hogy kölcsönös keresésben
A lélek legmélyebb húrjain a legmagasabb harmónia szóljon.
E keresésből jönnek gyermekeink, a kedves gyermekek,
Hozzánk fordulnak tisztán, tapasztalatlan.
S én gyűlölettel, félelemmel, előítélettel töltöm elméjüket,
Bunkeremben az élet sötétjét, hiábavaló törekvést tanulnak,
S ha felnőnek, nemes tettekre készen
Módszeres gyilkosságra késztetem őket,
Erkölcs nélkül leélni legszebb éveiket.
Isten! Mentsd meg a gyermekeimet,
Mentsd meg értelmüket,
Hogy romlásom ne ronthassa meg őket,
Mentsd meg életüket,
Hogy a másra fogott fegyver ne őket érje,
Szüleiknél jobbak lehessenek,
Hogy majd felépíthessék saját világuk,
Szép, tiszta, méltányos, jót akaró világot,
Hol béke és szeretet uralkodik
Örökké.
Szemlézte: Soós Szilárd
VÉGÜL MEGÉRKEZEL
2023. december 22. - Szerző: Erlitz Anita
Nyáját vesztett pásztorként veszed számba
régmúlt idők kacatjait ahogy az ünnep közeledik.
Remek ötletekkel teleírt fecnik, fontos gondolatoknak
cimkézett jegyzetek kerülnek kukába, és a dobozba
rejtett kincsben végül felismered a szükségtelen lomot.
Örökké nem cipelhetsz magaddal mindent.
Elvégre a pásztor is csak a rábízott nyájat terelheti,
nem a szaladó patakot, sem a fa árnyékát,
mégkevésbé a zsenge hegyi legelőt.
Azokról majd a jó Isten gondoskodik.
Neked elég teher, ami a tiéd.
Ahhoz kell az igaz ismeret bölcsessége, hogy felismerd,
mi tartozik hozzád és te kihez tartozol valójában.
Ki az, ki életed egén milliárd csillag közül is
a legfényesebben ragyog,
és bármikor, ha Rá tekintesz,
vezeti utadat napkelettől napnyugatig.
Így történhet, hogy a legkisebb között is meglátod
a legnagyobbat,
és szíved teljes hódolatával hajtasz térdet előtte.
Nem azért mert kell, hanem mert akarsz.
Akarod adni mindazt mi tiéd, legdrágább kincseid,
de tudod, még ez is csekélység ahhoz képest,
mit Ő tesz érted.
Ajándékod csak ennyi, mit eleve Tőle kaptál,
és mikor szűzies szerénységgel fogadod kegyelmét,
szeretete utolsó cseppjét is kifacsarja magából, hogy élj.
Ha kételkednél, álmodból is felébreszt, mert nem hagyhat veszni.
Te lehetsz az egyetlen, ki magadat elveszejted,
ha éltedben csupán kacatjaid védelmezed,
és megváltásodat elheródeskeded.
(A szerző saját verse.)
Pár nap és templomok ezreiben kerül elénk a pásztorjáték, miben felidézzük a szent család útját Betlehemig, ahol aranyos kis báránykák, rusztikus ugyanakkor csillagvilágos romantikus környezet ad otthon a világ megváltójának, akihez éjnek évadján pásztorok és idegen férfiak érkeznek ajándékokkal. Mesebeli történetté alakult annak pillanata, mit megváltásunk kézzel fogható valóságának nevezünk Jézusban, de bármennyire igyekszem lehántani az első karácsonyról ezeket a romantikusnak titulált elemeket, azt kell mondanom, Isten szándékán nem változtat. Jött, hogy megváltsa az embert. Jött, hogy fizessen a szeretetlenség bűneiért, és hogy reményt és hitet ébresszen ott, ahol az élet kiszorulni látszik a világból.
,,Ha Jézus valóban Isten Fia, akkor miért nem tette könnyebbé a születését? Miért nem segített Máriának és Józsefnek egy kicsit?" - teszik fel a kérdést a gyerekek. Teljesen emberi reakció ezeket kérdezni, hisz, ha nálunk volna az a hatalom, ami Jézusé, talán nem haboznánk és a magunk, illetve szeretteink életét könnyítenénk meg legelőször. De emlékezzünk csak, mit mond Jézus: ,,Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért."
Isten nem azt nézte, hogyan tehetné egyszerűbbé a maga ügyét ebben a világban, hanem azt az utat választotta, amiben leginkább azonosul az emberélet magasságaival és mélységeivel. Hagyta magát kiszorítani egészen a perifériára, egészen addig, míg nem volt a szálláson hely. Hagyta magát egészen Egyiptomig üldözni, életveszélyben lenni és hagyta magát a gonosztól megkísértetni a pusztában. Hagyta magát megalázni és keresztre feszíteni, de nem azért, mert áldozatnak jött erre a világra, hanem Megváltó Úrnak. Míg magát hagyta és nem kímélte, a rászoruló embert méltósággal felemelte. Önként döntött úgy, hogy ezt az utat választja.
Emberi ésszel talán fel sem bírjuk fogni mit jelent a szabadságnak ezen dimenziója, mert kapcsolataink dinamikája leginkább az agresszor és áldozat ördögi kettősében merül ki. ,,Bántottál és ezért bántalak." Az a jézusi szabadság viszont, amivel odaadja magát teljesen az emberiségnek, inkább azt üzeni, hogy ,,bántottál, bántottak, ezért ebből a sémából inkább megszabadítalak." Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az élet ennél a szintnél jóval több és teljesebb. Mert, ha az életünk csak ennyi, az örök fájdalom és káosz csupán. Értelmetlen és felesleges bosszú, kicsinyes játszmák sorozata. Isten ennél többre teremtette az embert.
Egészen más identitást, énképet kap, aki felismeri szabadságát ebből az ördögi körből. Talán némelyek szemében bolond, amiért elenged és megbocsát, esetleg gyenge, de nem számít, mert jóval többet kap, mint az emberek elismerését. Isten megváltó kegyelme lesz az övé, ami a hétköznapokban megküzdési stratégiát és kapaszkodót jelent, az ünnepnapokon pedig hálát és megbékélést.
Ünnepeljük hát teljes szívből Megváltónkat!
Békés, boldog karácsonyt kívánok!
CAMILLO KARÁCSONYA
2023. december 24. - Szerző: Habléné Nagy Viktória
Camillo, miután végzett a karácsonyi mise előkészületeivel, csöndben leült az első padba, és merengve nézte a felállított betlehem jászlába fektetett babát, amit a nyári gyermekfoglalkozásokon készített a kis Teresa a barátnőivel. Szalmával kitömtek egy kis fehér zsákot, kinőtt harisnyákból lettek a lábai és a karjai, formáztak hozzá fejet, és arra gombszemeket varrtak neki. Szaladva vitték oda Camillohoz, hogy itt van a Jézuska a jászolba! Még egy kicsit most is érezni lehetett rajta a nyár illatát.
Camillo nem szerette a hideg, nyirkos, téli estéket. Ilyentájt mindenki korán behúzódott a fűtött szobába, és ő még többet volt magában. Hiányoztak neki az esti séták, amikor összefutott ezzel is, azzal is, benézett egy-egy házhoz csak úgy, vagy vitt valami apróságot a gyerekeknek. De ebben a hideg sötétben, már a kutyák is csak a küszöbről vakkantgattak egymásnak. Nehezen múltak az esték, és a szíve se igen hangolódott karácsonyi örömre. A templom feldíszítését is az utolsó pillanatra hagyta, amitől aztán lett is nagy lótása, futása.
Ahogy végül minden a helyére került, leült megpihenni a jászol mellé.
- Boldog születésnapot, Uram! Látod, ebben a nagy rohanásban meg se kérdeztelek, hogy minek örülnél. De hát mindent neked csináltunk. Csodaszép lett a fa, igaz? Remélem, tetszik. Giorgoval, meg Monicával díszítettük, és az öreg Pedro kertjéből van. Pedro fia vágta ki, ő is hozta el. A nagyobbik fia. A gyertyákat is meggyújtottam már körben, az egész templomban. Kész vagyunk mindennel. Már csak te hiányzol.
Aztán elhallgatott. Fátyolos lett a tekintete és egy kicsit rekedtes a hangja, amikor újból megszólalt.
- Már tényleg csak te hiányzol. Jó lenne, ha eljönnél! Végülis a te születésnapod!
Üldögélt még ott egy darabig, s talán elüldögélt volna reggelig is, de közeledett az éjfél, indulnia kellett misére. Ahogy csoszogva lépkedett a sekrestye felé, végre meghallotta. Most sem tudta, hogy pontosan honnan jön a hang, de felismerte, hogy Ő az, és kristálytisztán értette minden szavát.
- Itt vagyok, Camillo! Valóban gyönyörű lett a fa, köszönöm. De én leginkább neked örülök, meg mindazoknak, akik ma eljönnek megint. Ti vagytok nekem az ajándék! Nagyon szeretlek, Camillo! Olyankor is, amikor te ezt nem érzed. Tudnod kell, hogy olyankor is! És őket, mindnyájunkat!
Ebben a pillanatban Agnese néni ki is nyitotta a templomajtót. Megkondult a harang, betódult a friss, decemberi levegő a templomba, és hallani lehetett, ahogy Giorgo, még kicsit messzebbről, rázendít a barátaival, ahogy közelednek az úton. - Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk, az Úr Krisztust!
Ti vagytok nekem az ajándék! - visszhangzottak Camillo gondolataiban a szavak, és érezte, ahogy szép csendben ünneplőbe öltözik a szíve.
A FA
2023. december 25. - Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Egy fa, amivel minden kezdődött. Úgy képzelem, bizonyosan először hajtott ki a Paradicsom Kertben, átragyogva minden élőt, árasztva jó és tiszta illatát. A kert minden fája teremte ehető, jó gyümölcseit, de ezt a fát a Lélek hatotta át. Ennek termése nem csak a testet táplálta, hanem az Ember lelkét is: gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ez a fa egyenesen Isten szeretetében gyökerezett, örök életet adva annak, aki róla evett.
Ott volt az a másik fa is. Illata még édesebb volt emezénél, szinte émelyítő, csillogó gyümölcsei a szemet is csábították. Hangja is volt. ,,Dehogy haltok meg, olyanok lesztek, mint Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz" - suttogta a hang. Mérgező hangok folytak le a fáról, és átitatták az Ember szívét. Önmaga istenévé lenni, egyedül dönteni jóról és rosszról... és evett róla.
A gyilkos gyümölcs vérré és erővé vált benne, látássá, mely a világot és önmagát képes Isten nélkül látni, Istent idegennek látni, a másikat egy másik idegennek látni. Mérgéből gyűlölet, keserűség, háborúság, elvárások és ítélkezések, megbélyegzések, hűtlenség, indulatok lettek, és valami féktelen vágy a minden és a mindenség és a másik és önmaga birtoklására. És halál...
Aztán sokkal később ott magaslott az a FA. No ez aztán ocsmány egy fa volt. Nem a földből nőtt ki, úgy faragták ki és döngölték a földbe, hogy álljon. Nem termett rajta gyümölcs, csak szögek hasították és vér folyt rajta végig. Igazából ez a második, szépségesnek tűnő fa volt, csak éppen leleplezett valójában. A halál fája.
Mégis sokkal szépségesebb lett minden addigi fánál, mert Isten beoltotta ezt a halott, kereszt alakú gerendát, és olyan gyümölcsöt ,,teremni" engedett neki, mely minden gyilkos mérgét kioltotta, minden halálos erejét elvette, és aki csak ennek Gyümölcséből eszik, az örökké élni fog. A halál fáját az örök élet fájává tette.
Kicsi koromtól kezdve nem tudtam igazából mit kezdeni a karácsonyfával. Tudtam, hogy szép díszeivel ott áll majd a nappalinkban, és alatta ott lesznek az ajándékok is, rajta pedig a finom szaloncukrok, de bennem - kicsiként - semmi köze sem volt a templomban Szenteste elmondott történethez. Hiszen abban pásztorok és bölcsek voltak, és Jézus, akiről már akkor is sokat hallottam, de fenyőfa egyáltalán sehol nem volt azokban a történetekben. Nem is nagyon voltam oda érte...
Mostanra kezdem látni mégis - nem a fát a történetben, hanem - a történetet a fában. A pompázatos örökzöldben, mely most már a mi kis családunk nappalijában áll. És igyekszik megmutatni - örökzöldségében - azt a valahavoltat, mely helyett, mi emberek, ama másikat választottuk.
És azt a kétezer évvel ezelőttit is, melyet az ember és a gonosz a halál fájának ácsolt, de az Élet, az igazi Élet Fájává lett. Ami fel tudja lobbantani bennem a forró hálát és mélységes örömöt a Názáreti felé, akit én nem babának látok, csupán kiszolgáltatott, sorsunkat felvállaló kisdednek ez alatt a fa alatt, hanem annak az Istennek, aki a halál fáját, a mi halálunkat, megoltotta.
A saját vérével, halálával, odaadásával, felfoghatatlan szeretetével és mindenhatóságával elültette a mi nyomorult világunkban az Édenkert Fáját! A ,,Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" fáját...
Áldott karácsonyt mindenkinek a FA alatt!
ÖRVENDJETEK, KERESZTYÉNEK ...
2023. december 25. - Szerző: megvanirva.hu
Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg, nyelvek és szívek,
Az üdvösség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek!
Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem,
Mit véghetetlen érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem.
A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett,
És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet.
Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes időben,
Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében.
Pálóczi Horváth Á., Debrecen, 1806. 421. ének Ref. énekeskönyv
Szemlézte: Soós Szilárd, Kép: Chloe Hunt
KARÁCSONYI TÖRSVONALAK
2023. december 27. - Szerző: Bella Péter
Bár a karácsonyi ünnepkörhöz az örömteli, békés és szeretetet a középpontba helyező együttléteket társítjuk - reménykedve, hogy megvalósul - de fontos beszélni az árnyoldalakról is. Például az adventben és karácsonykor aktivizálódó szekértáborokról, melyek egy pláza üzlete előtt, a templomajtóban, a karácsonyfa körül, a konyhaasztalnál késhegyig menő vitákat tudnak egymással folytatni.
Vannak évszázados viták és vannak nagyon újak, de egy biztos, hogy a karácsonyi szokásaink mentén előbukkanó törésvonalakhoz és állóháborúkhoz képest az, hogy UTE vagy Fradi, BMW vagy Mercedes, iPhone vagy Android békés baráti nézeteltérés.
Néhány példát hozok hát, mik az idei adventben, az idei karácsonykor is velünk voltak.
(Megjegyzés: a családokat és baráti köröket is szétszakítani tudó magyar pártpolitikai acsarkodást most kihagyom. Ahhoz nem kell ünnep, másfelől ez a cikk - ha valaki nem vette észre - nem akar véresen komoly lenni, a politika csak elrontaná. Szóval, a karácsonyi ebéd során felhangzó Orbánozás és/vagy Gyurcsányozás most kimarad...)
Az adventi koszorú
Főleg vallásfelekezeti különbségek mentén fennálló egyetnemértés. Színekről van szó, szó szerint: akkor most fehér gyertya van a koszorún vagy három lila és egy rózsaszín. Elsősorban online felhorkanásokat láttam egyik és másik oldalról. Bősz protestánsok bármelyik kétszínű gyertyás koszorúban a háttérben meghúzódó vatikáni szálat látják, katolikusok pedig váltig állítják, hogy csakis a lila-lila-rózsaszín-lila a jó, minden más a fogyasztói kultúra trójai falova.
A mindenféle huszadrangú cikklopkodós, de szanaszét osztott híroldalak igénytelen cikkei csak rátesznek egy lapáttal. Hisz ezekben minden utánajárás nélkül leírják, hogy is van a remény és az öröm színe. A feketeöves protestánsok pedig büszkén fényesítik hófehér gyertyáikat.
Pedig némi történeti utánajárás segít: az első adventi koszorún, amit valóban egy protestáns, evangélikus lelkész készített, huszonnégy gyertya volt - a hétköznapok színe a piros, a vasárnapé a fehér.
Megoldás:
Ha protestáns vagy, nem kell megijedni a kétféle színűtől, ki lehet egy adventen próbálni, egyáltalán nem az ördögtől való az advent vasárnapjaihoz párosítani a bűnbánatot és az örömöt, amit eredetileg jelentenek (persze sok más magyarázat van még...). Katolikusként belemerülhetsz a koszorú történetébe, érzékenyebbekké válva a többi egyház érzékenységére. Vagy segítheti a békét a közös ellenség: ezoterikus gyertyamagyarázatok Facebook-megosztásokból, párat elolvasva elhalványulnak a különbségek a gyertyákon.
Mikor kell feltenni a karácsonyfa-égőket?
Én biztos vagyok abban, hogy sok házasság bicsaklott bele, több családbéli generációs szembenállás mélyült el különböző karácsonyfadíszítős vastörvényekbe. Egy szín, kettő vs összevissza bármi. Legyen szaloncukor, hisz mindig is volt vs ,,Nehogyfelmerdtenni a proli szaloncukrod". Csak kézzel készített, népművészeti remekek vs fröccsöntött bármi és lehetőleg villog. Sorolhatnánk még, belénk égtek.
Ilyen a fényfüzérek, lámpasorok feltekerése is a fára. Az egyik oldalon azok, akik szerint az első lépés kell, hogy legyen, minden más csakis utána! A másik oldalon azok, akik szerint ez a pont a fadíszítő mondat végén, sőt a felkiáltójel! Nem tűnik komolynak, nem is gyakoriak a hangos viták, de tapasztalatom szerint ott ég az erre érzékenyekben a feszültség. Persze az egyik enged, de a másik számára a fa már nem lehet szép. Hisz úgy nem lehet, ha az elején vagy épp a végén kerül fel az égősor (kinek-kinek hitvallása szerint).
Megoldás:
Régóta idegesít ez a vita családtagjaid, barátaid között, pedig ez téged nem érdekel? Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy lebeszéled őket az égőkről. (Esetleg eldugod, de ez nem szép.) A másik, hogy lázadó leszel, igazi punk és megmondod, hogy a folyamat közepén kell égőt telepíteni! Akkor, amikor vannak díszek és még lesznek is. Lehet, te leszel a közös ellenség, de ezt az áldozatot be kell vállalni a béke érdekében. Ki kell próbálni!
A mákos vagy a diós a jobb bejgli?
Ne dőljünk be! Álprobléma! A felesleges viták tökéletes példája. Nem mindegy? Legalább nem eszik meg a felek egymás elől - ez maga a békesség.
Ha mégis kitör a háború, nincs mit tenni, türelemmel végig kell várni, míg elfogy vagy hozzák a zserbót, ami körül teljes béke és konszenzus van.
Megoldás:
Trollkodj. Dobd be, hogy a bejgli amúgy rossz, nem is érted, minek van. Vagy kiabáld be újhullámosként, hogy egyedül a gesztenyés a jó!
Ki hozza az ajándékot?
Ez nem is háború, hanem maga az őskáosz, a totális anarchia. Ahány ház, annyiszor szokások sokszorosa. Szegény kisgyerek: otthon hozza a tündér az ajándékot, aztán megkapja a nagymama meg a keresztapu Jézuskájától, ami jár, majd az angolszász kultúrában szocializálódott rokontól a Mikulás vagy Télapó által hozott meglepetés következik (ami nálunk már megvolt december 6-án), legvégül az unokatesó átadja a magáét, hogy ,,Tessék, ezt vettem". Húsvétkor legalább csak nyuszi van, de ez maga a vallási-ideológiai horror! JézusKÁK és a Mikulás, Télapó és angyalok plusz a különutas rokonok és barátok birkóznak a gyerekek kis karácsonyi mesebeli misztikájáért.
És közben a háttérben a sugdolózó viták: ,,Nem megmondtam, hogy nálunk angyalka van!?!!" Háborog a mély, de soha nem törhet ki igazán, hiszen a gyerek érdekét kell nézni. A gyerekét, aki próbálja beosztani, kinél milyen transzcendens lény vásárolt be a játékboltban.
Megoldás:
Nincs. Fel kell nőni, akkor megoldódik. Vagyis nem, csak te leszel a probléma a következő generációnak
Mű és valódi fenyők
Korunk természet-tudatosabb gondolkodása mellett szárba szökkent szembenállás: ki kell-e ezért a pár napért fák tömegeit vágni? Vagy legyen egy a pincében tartott műanyag-fenyő?
Ez talán a legfrissebb. Harcos környezetvédők csapnak össze a hagyományok mellett harcolókkal, közben a csendes többség csak pislog. ,,Miért teszel a szoba közepére egy fa-hullát? Nem lett volna neki jobb, ha még mindig a földben lenne, fészkei között kismadárral? Gyilkos!" ,,Mi ez a gumihulladék? Még csak nem is hasonlít a fára, műanyag! Te mondod magad természetvédőnek?" És ez így megy tovább, egyre inkább. Jönnek valós érvek is de mindkét oldalról. A termesztett és kivágott fenyők ökológiai lábnyoma csap össze a gyárban összekutyult műfenyő ökológia lábnyomával. Szerintük középút nincs. Türelem sem és békesség sem. Ez a harc még mélyülni fog, hatalmas háború elé nézhet a jövő karácsonyozó társadalma.
Megoldás:
Ha nem tudsz hova állni, vegyél egy földlabdás kicsi fenyőt úgy, hogy tudod is hova fogod ültetni aztán. Nem lesz rajtad fogás.
Még sorolhatnánk a hasonlókat, mert vannak, sok példát tudnánk még mondani. Hogy miért? Karácsonykor valóban szeretni akarjuk egymást, örülni a másiknak, békességet akarunk. Ezt sokszor kényszeredetten akarjuk, ki akarjuk erőltetni. És nem segít a karácsony előtti őrület és kimerítő készülődés sem. Ezek a konfliktusok a mellékhatások. Mert nem jó erőltetni, és csak felszíni változásoktól nem múlnak el az egyébként megbújó konfliktusok. És bizony egy bejglitölteléken vagy fadíszítésen robbanhat, ami a mélyben van.
A lényeget kell megtalálni, akkor nem ez lesz az eredmény. Ráadásul karácsony tényleg arról szól, hogy a Lényeg, az, aki értelmet ad az életnek és kibékít Istennel és magunkkal, majd segít kibékülni másokkal, szóval Jézus megérkezett. Vele kellene kezdeni és nála befejezni. A többi kegyelem.
SÁRGA LAPOT JÉZUSNAK
2023. december 28. - Szerző: Pálfi Zsuzsanna
Egy nappal szenteste előtt épp a konyhában foglalatoskodtam, ahova jól behallatszik a részleges egybenyitottság miatt a TV hangja. Férjem a Róma - Nápoly meccset nézte. Nem igazán figyeltem oda, inkább az előttünk álló ünnep körül forogtak a gondolataim. De egyszer csak megütötte a fülemet, amikor azt hallom ám, hogy Jézus sárga lapot kapott. Kicsoda??? Mi történt??? Mit csinálhatott Jézus, hogy így figyelmeztették? Milyen szabályt szeghetett meg? Aztán egyre többször hallottam ki ezt a nevet a mérkőzésből. Passzolt, faltolt, reklamált, talán még le is cserélték mérkőzésen.
Karácsonyi gondolatokkal a szívemben és fejemben óhatatlanul áthallásossá vált számomra ez a mérkőzés, és az események egy más szinten tovább dolgoztak bennem a mérkőzés lefújása után is. Minden onnan indult, hogy Jézus egyik mai druszája a Nápoly csapatában futballozik, bizonyos Huan Guilherme Nunez Jesus. Az illető brazil származású, és jó védőjátékos lévén külföldön is felfigyeltek játékára és szerződtették Olaszországba. Többek között játszott az Interben is, 2021-ben került a Nápolyhoz, amely csapat több millió eurót fizetett érte.
Az áthallásokat kezdve belegondoltam abba, hogy vajon a híres drusza, az a bizonyos Názáreti Jézus, aki Betlehemben született, kinek mennyit ér? Meg lehet-e határozni az értékét? És vajon vannak-e, akik ma is felfigyelnek rendkívüli lényére, személyiségére, képességeire, amely megmutatkozik előttünk a Biblia történeteiben, de messze túl is terjed azokon a Szentlélek munkája által? Vajon hányan vannak, akik maguk mellett akarják tudni Őt a saját csapatukban? Vajon ki mennyit lenne hajlandó áldozni ma ezért? Manapság vajon kinek van szeme hozzá, hogy felismerje, hogy ki is Ő? A Szentírásban találunk sokat tapasztalt öreg, de mégis jó szempárokat pl. Annáét és Simeonét, akik már a piciny csecsemőben meglátják a benne szunnyadó isteni erőt, a világ megváltóját. De ott van a Napkeleti bölcsek szeme is, akiket azért kapcsolunk össze örökre Jézus születésével, mert számukra a hosszú utazás minden nehézségét és még drága ajándékokat is megért a Jézussal való találkozás. S hogy a találkozás után ,,mennyire egy csapatban" fociztak vele, azt mutatja, hogy nem tértek vissza a vérengzésre készülő Heródeshez, nem szolgáltatták ki neki a még oly védtelen kisded Jézust. Mert nekik sokkal többet ért Jézus, mint némi vérdíj, amit Heródestől remélhettek volna. Hadd vessem fel a kérdést neked, kedves olvasó, hogy szerinted ki mondja meg, hogy mennyit is ér ma Jézus valójában? Neked ma mennyit ér, hogy Jézussal lehess, hogy a szívednek kedves csapatban jelen legyen, vagy esetleg te magad is együtt küzdhess vele a győzelemért? Jézus otthagyta mennyei otthonát, egy emberi testbe rejtette isteni lényét, vállalva annak teljes kiszolgáltatottságát, minden szűkösségét, korlátját és fájdalmait, mert látta, hogy az emberek ügye vesztésre áll a gonosz ellen. Hajlandó volt hozzánk igazolni, velünk küzdeni. Mit ér ez meg neked?
Belehallgatva a közvetítésbe újra és újra felfigyeltem a kommentátor szavaira, hogy a védőjátékos Jesus rendre megakasztotta az ellenfél támadását. Jókor volt jó helyen, hogy faltoljon. Belegondoltál-e már abba, hogy a Názáreti Jézus, a szabadító azért jött ebbe a világba, mert annyira szeret bennünket az Isten, hogy védelmet akar adni általa mindazoknak, akik igényt tartanak az ő oltalmára. Tudod-e, hogy ő mindig jókor van jó helyen? Az ő figyelmét nem kerüli el semmi. Mivel ő mindent tud, őt nem lehet kicselezni, nem is beszélve arról, hogy mennyivel erősebb az ellenfelénél, hiszen ő minden hatalom birtokosa mennyen és földön. Meg tud védeni még a legnagyobb kísértések közepette is, amik tulajdonképpen nem mások, mint a gonosz cselei, amiknek mi gyakran bedőlünk. Mi gyakran megrémülünk, amikor mai Heródesek támadása veszélyezteti földünket, hitünket, életünket, veszélyezteti gyermekeinket, unokáinkat. De nincs veszve semmi, nem állhatunk olyan rosszul, ha a védelem tengelyében ott van Jézus. Jézus azért született e földre karácsonykor, hogy legyen erős, betonbiztos védelmünk.
Mint említettem, akkor figyeltem fel az ünnepi készülődés közepette az említett meccsre, amikor Jesus sárga lapot kapott. Tudjuk jól, hogy ezt olyankor adja a játékvezető egy játékosnak, amikor az vét a játékszabályok ellen. A sárgát figyelmeztetésnek szánja a bíró egy-egy súlyosabb szabálytalanság esetén, amit ismétlődés esetén piros lap, azaz kiállítás követ. Az áthallás már megint természetesen kínálja magát: Meg lehet-e feddeni esetleg ki is lehet-e állítani Jézust, hogy hagyja el a pályát? Hogy nincs rá szükség, mert jobb nélküle a játék. Vajon milyen szabályt kell ehhez megszegni neki? Vagy sokkal inkább kinek a szabályát? Vajon ki lehet Jézust állítani, esetleg nemcsak néhány mérkőzésre, de örökre eltiltani a további küzdelmektől? Vajon ki a bíró a pályán, aki meg meri ezt tenni? Jézus még születése előtt kapott egy előzetes figyelmeztetést, hogy ezen a földön bizony megszaporodtak a bírák, és olyan eszement szabályokat hoztak a föld urai, melyek csak az ő érdekeiket szolgálják és az emberek többségnek rosszak, mégis a sátáni erők és szolgálatukba szegődött emberek teljes elánnal igyekeznek végrehajtatni azokat. Jézus még anyja méhében volt, de máris figyelmeztették, hogy hol a helye. Jó lesz neki az istálló születésihelyül, feküdjön csak az állatok jászlában. Ott nem sok vizet zavar, ott talán észre sem veszi senki. Ha megmarad névtelen senkinek, akkor játszhat egy kis epizódszerepet a pályán, de ha nem marad névtelen, ha valóban Jézussá, azaz szabadítóvá válik, amire neve predestinálja, ha kitűnik a többiek közül, ha nem hajlandó betartani az általuk hozott szabályokat, akkor ne csodálkozzon, ha kiállítják. Tudjuk jól, hogy a figyelmeztetés, a farizeusoktól és az írástudóktól kapott sárga lapok után vérpiros lap villant neki Nagypénteken. De mivel nem Kajafás, nem Pilátus, nem a farizeusok, nem is a feszítsd meg-et kiabáló tömeg volt az igazi bíró - ők csak szereptévesztésben voltak - az ő piros lapjukat felülírta a feltámadás. Az igaz bíró visszaküldte Őt a pályára, mert engedelmes volt mindvégig, semmilyen isteni szabályt nem szegett meg. Szerinted ma ki a bíró Jézus ügyében? Ki dönti el, hogy Jézus miben és meddig vehet részt, vagy mikor kell elhagynia a pályát? Ki írja ma a szabályokat? Talán a főnököd, vagy valamilyen elöljáród? Vagy a média, netán a politikusok vagy a korszellem? Esetleg te magad? Majd te eldöntöd meddig maradjon? Isten mentsen meg bennünket a szereptévesztéstől, hogy mi játsszuk a bírát az egy igaz bíróval szemben.
Azt is hallottam fél füllel, hogy hol Jesus passzolt, hol neki passzolták vissza a labdát. Igen Jézus passzol, azaz továbbadja Isten szeretetét, szabadítását, hogy mi is tovább adhassuk, ahogy a focisták a labdát. Az anyaszentegyházra, azaz ránk bízta, hogy ne tartogassuk, hanem adjuk tovább a jóhírt. Olyanoknak is, akik most először vannak fent a pályán, akik még nagyon bizonytalanok, hogy mit is kezdjenek vele. Olyanoknak is, akik csak sétafikálnak a pályán, akik nem nagyon értik a taktikát, és olyanoknak is, akik gyorsan igyekeznek előre törni, jól cseleznek, és át tudják játszani a gonosz erős védelmi vonalát. Ahogy a focipálya Jesusa, úgy Jézus is igyekszik helyzetbe hozni bennünket. Megteremti az alkalmakat, a lehetőségeket, nekünk csak ott kell lennünk a helyünkön. Ahány lélek meghallja ugyanis és enged az evangélium szavának, az Isten szeretetének, annyi gól kerül a gonosz hálójába. De van olyan is, amikor homok kerül a gépezetbe, nem megy a támadás. Nincs összhang, gyenge az erőnlét, elfogy a lendület. Ilyenkor a focisták, főleg, ha előnyben vannak, lassítani szokták a játékot. Gyakran visszafelé szoktak passzolgatni a pályán. Van úgy, hogy kimerülünk, szusszannunk kell, imádságos erőgyűjtésre van szükség, és a legjobb, amit tehetünk, ha visszapasszolunk Jézusnak, ha újra Urunk kezébe adjuk a kezdeményezést. Ő tudja, hogy mikor és hogyan induljon az újabb akció. Az is lehet, hogy cserére is szükség lesz. De az mindenképpen fontos, hogy ha mi nem vagyunk helyzetbe hozhatók, akkor legalább hozzuk helyzetbe Őt.
Végezetül még egy áthallás. Nem mindegy, hogy valaki - teszem azt - a Nápoly szurkolója, így Huan Jesus szurkolója is, vagy a Nápoly játékosa, azaz Huan Jesus csapattársa. A szurkolók többnyire csak egy-egy mérkőzésnyi időn keresztül figyelnek a focistákra, addig foglalkoznak velük. Ha valaki a szívüknek kedvesen játszik és nyer a csapat, akkor felmagasztalják a játékost, ha meg rosszul mennek a dolgok, nem jönnek az eredmények, nem teljesülnek a vágyak, akkor mindig van kit hibáztatni. A csapattársak kapcsolata ennél sokkal mélyebb. Együtt edzenek, együtt készülődnek, együtt futnak ki a gyepre, együtt örülnek és sírnak, együtt élnek át nehéz perceket, és időnként együtt mennek ,,a mennybe" pl. egy bajnoki cím elnyerésekor. Jézusnak nem ingatag szurkolótáborra van szüksége, hanem csapattársakra. Egyrészt azért sem, mert van neki nagy és stabil mennyei szurkolótábora, másrészt azért sem, mert amikor Lelke által létrehozta az anyaszentegyházat nem szurkolói köröket, hanem csapatot alapított. Csapata azokból áll, akiket megszabadított a bűn rabságából, akik megtiszteltetésnek érzik, hogy egy csapatban küzdhetnek vele, akik tapasztalják mit jelent betonbiztos védelme. Csapatot formál azokból, akik sokszor elbizonytalanodnak, elfáradnak, hibáznak ugyan, de olykor utolsó erővel mégis Neki passzolják vissza a labdát, hogy aztán ő a kellő pillanatban újra és újra helyzetbe hozza őket, és ne szégyenkezve kelljen levonulni a pályáról.
(A kép csak illusztráció, mely egy másik mérkőzésen készült, ahol egy szintén brazil Jesus, bizonyos Gabriel Jesus kap sárgát)
Mi az, ami előre meg van írva a sorsunkban és mi az, ami nincs?
Link
 
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-26 21:15:20, kedd
|
| |
| |
Szarka László, AKI HADAT ÜZENT A KLIMA-ÁLTUDOMÁNYNAK
Mottó:
A klímaváltozás sokkal több, mint a CO2, és a CO2 pedig sokkal több, mint klímaváltozás
"...Reális és egybehangzó mérlegelések szerint még egy emberöltőn át kell(ene) az energiaellátást szén- és szénhidrogén-energiahordozókra alapozni, aztán a villamosenergia-szükséglet nagy részét az atomenergia több ezer éven át képes lesz kielégíteni. A jelenleg erőltetett energiaátállás (a teljes dekarbonizációt meghirdető, úgynevezett zöldátállás) a kívánatossal éppen ellentétes irányba mutat.
Mérnöki és természettudományi eszközökkel egyértelműen kimutatható, hogy az erőszakolt zöldátállás
(a) megvalósíthatatlan,
(b) a megvalósítás megkísérlése a természet fokozott kirablását jelenti,
(c) végrehajtása a civilizációt felbomlasztó következményekkel jár...
Nehezünkre esett néhány mondatos bemutató szöveget kiválasztani, annyira helyén van az alábbi cikkek minden állítása. Feltétlenül ajánljuk mindenkinek elolvasását, a politika részére pedig az abban foglaltak megszívlelését. Ez ugyanis az elkövetkező nehéz időkben élet-halál kérdése lesz. Másképp fogalmazva: A zöldrögeszme a nagy IQ-teszt, élesben. Aki (amely nemzet) átlátja, mire megy ki a játék, a túlélők közé tartozik, aki vevő a rögeszmére ennek minden következményével együtt, az elbukik."
+A CLINTEL felhívása a jövő számára: győzzétek le a vírusokat, ne a széndioxidot!
Szarka László: NYOMASZTÓ KLIMAKÉRDÉS
Szarka László geofizikus, akadémikus Tusnádfürdőn idén elhangzott előadásának leirata.
Tisztelt Hallgatóság!
Előadásom azon a tanulmányon alapul, amit a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportja készített.
Tekintettel arra, hogy az idei Tusványos mottója: ,,A béke ideje", engedjék meg, hogy nézetünket egy verssel illusztráljam. Szentgyörgyi Albert Psalmus Humanus sorozatának az ,,Ötödik ima: a Föld" című verséről van szó. A magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja angolul írt verse magyarul így hangzik:
,,Uram! Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk,
Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe,
Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod,
Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt.
Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy
Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre,
Leromboljuk velük, mit mások építettek,
És végül ellenünk forduljanak.
Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,
Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,
Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen
A jólét, boldogság és a harmónia."
Munkacsoportunk szemlélete megegyezik Szentgyörgyiével. Korunkban mindössze annyi az új, hogy nem csak háborúval lehet hatékonyan rombolni, hanem a féltudás önkéntelen, netán tudatos felmagasztalásával is. Ami legalább annyira vonatkozik a klímapolitikára, mint az energiapolitikára, és mint az előbb elhangzott családpolitikai előadás témájára. Hallottuk, hogy éppen a szexualitásról, a lényegről nincs szó a családpolitikai konferenciákon. Hasonlóképpen, a klímaváltozás okairól sincsen szó a klímakonferenciákon.
Szeretném röviden összefoglalni a tanulmányunkat. Objektív természettudományi szempontok alapján rámutatunk arra, hogy civilizációnk alapja az energia. Az ún. primer energiahordozók, tehát az elsődleges energiahordozók kivétel nélkül természeti energiák átalakításából származnak. Csaknem 80 % a CO2-kibocsátással járó, ún. prometheusi energia (szén, kőolaj, földgáz), 6 % a víz, 6% a biomassza. És míg semmi jele, hogy a szén és szénhidrogének globálisan semmiféle fogyás jelét nem mutatják, a biomassza és a víz lehetőségei erősen korlátozottak. Mindössze 4 % az atom, ez viszont a sokszorosára lenne növelhető. Összesen ez már csaknem 96%, tehát az összes egyéb ún. megújuló energia (nap, szél) részesedése 4 % körül van.
A zöldpolitika célja az, hogy 1-2 évtizeden belül ezeket kívánják uralkodóvá tenni. Csakhogy ezeknek az energiamegtérülési mutatója sokkal kevesebb, mint az előbb említett energiáké. Következésképpen a zöld átállás az életszínvonal, sőt a civilizáció jelentős visszaesésével jár.
Az energiamegtérülési mutató alapján, amit javaslunk, az az atom, a víz, a szén, a kőolaj, és a földgáz. [2] A jelenlegi háborús helyzetben mindenekelőtt hazai természeti energiafajtákat, ill. erőműveket. A napenergia kiegészítésként a háztetőn és terméketlen helyeken elfogadható, a szél egyáltalán nem, hiszen 500-szoros légtömeget kényszerít turbulenciára, ami a természet számára közvetlen hőterhelést jelent. Ezt mindig kihagyják a számításból. Csernai László megközelítésével még az ún. fenntartható fejlődésre is adható egzakt fizikai definíció, az entrópia alapján. [3]
A PBK energia-munkacsoport összességében egy stabil, megbízható energiarendszer fenntartását és fejlesztését szorgalmazza. Ennek érdekében ma még újabb fosszilis erőműveket kellene létesíteni, hogy nagyjából egy emberi generáció múlva szinte teljes egészében rá lehessen térni az atomenergiára, és más, még nem is ismert új energiaforrásokra. A zöld és - tegyük hozzá: a digitális - átállás széles körű villamosítást is előirányoz. Vegyük észre, hogy az elektromos energiafelhasználás erőltetése nem jelentéktelen mértékben fokozza a nehézségeket, hiszen az elektromos energia nem primer, hanem szekunder energia, amit valamilyen primer energiahordozóból elő kell állítani. A kívánt mértékben - és pláne megbízhatóan - a Napból és a szélből lehetetlen.
Munkacsoportunk szerint a zöld átállásnak nevezett energiapolitika (zöldpolitika) három fő problémája a következő:
kitűzött céljai kirakatcélok, amelyek megvalósíthatatlanok,
a zöld átállás erőltetése annyira energia- és nyersanyagigényes, hogy az a természet fokozott kirablását jelenti,
a zöld átállás kifejezetten kárára van az embereknek.
Még egyszer, de most más kihívásokkal összefüggésben: ahol van biztonságos energiaellátás, ott egyre többen emelkednek ki a mélyszegénységből, beleértve Afrikát is. A zöld átállás éppen ezt a folyamatot: többek között Afrika felemelését fordítaná az ellenkezőjére, és indukálna még nagyobb migrációt. XVI. Benedek pápa legfontosabb környezeti problémaként nem véletlenül jelentette ki 2009-es Caritas in Veritate enciklikájában, hogy ,,A szegény országok fejlődésében jelentős akadálynak bizonyul a nem megújuló energiaforrások felvásárlása egyes államok, befolyásos csoportok és vállalkozások által."
Az általunk kívánatosnak tartott energiapolitika összességében homlokegyenest ellenkezik a zöld átállás politikájával. Megvizsgáltuk a zöld átállás indokait is. Két ilyen van: az egyik az ún. ,,egzisztenciális fenyegetést jelentő éghajlatváltozás", a másik a ,,környezetkárosítás", amit ,,le kell küzdeni". A környezetkárosításról rövidebben, az éghajlatkárosításról bővebben szólok.
A környezetkárosítás kérdésében le kell szögezni, hogy Szentgyörgyi Alberttel és Roger Scruton angol filozófussal együtt mi is azt valljuk, hogy az ember igenis teheti szebbé a természetet. Környezetkárosítás persze van, és ennek elsődleges oka a mértéktelenség. Pont azoké, akik a globális fogyasztói társadalom erőltetésével ide juttatták a világot, és most éppen ők kívánnak megmentők lenni. Mértéktelenséggel a leghatalmasabb gazdagság is elherdálható! Összességében tehát a környezetkárosítás egy valós problémakör, amivel foglalkozni kell.
De legyünk óvatosak, mert a ,,környezet" nem a természet teljessége, hanem a természet elemeinek az ún. környezettudomány általi kiválogatása. Azok a tényezők kerülnek előtérbe, amelyeket a megmondó emberek veszélyesnek, illetve fontosnak gondoltak. Ha Szentgyörgyi soraira visszagondolunk, akkor ráébredhetünk arra, hogy az ember-természet kérdéskörben egy tetszetősen becsomagolt, de valójában emberellenes szemlélet uralja a világot. (Egy szélsőséges példa: a kazettás bomba nem környezetkárosító, de a CO2-molekula, az élet alapja igen.)
A zöldpolitika első számú hivatkozási alapja az ,,egzisztenciális fenyegetést jelentő éghajlatváltozás". Hadd kérdezzem meg a hallgatóságot: mit értenek az ,,éghajlatváltozás" fogalom alatt? A fiatalabb generációkból, még konzervatív döntéshozói körből is nagyon sokan hiszékenyek, de nem tudnak arra az egyszerű kérdésre válaszolni, hogy mit értenek az éghajlatváltozás alatt. A megértés kulcsa az, hogy e fogalmat 31 évvel ezelőtt teljesen összekuszálták.
Az éghajlatváltozás fogalom alatt a Meteorológiai Világszövetség (WMO) az időjárási paraméterek 30 éves átlagának megváltozását érti, a változás okától függetlenül. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben (UNFCCC 1992, amit a nagy Riói Konferencia - Karnevál - keretében mutattak be) szerint azonban éghajlatváltozást kizárólag az ember légkörösszetételt változtató tevékenysége okoz. Amit a természet idéz elő, az csak az ún. ,,változékonyság", ami ki lett zárva az éghajlatváltozás definíciójából. Következésképp tehát bármi történik a klímával, az ENSZ-definíció értelmében mindenféle változás játszi könnyedséggel elkönyvelhető a CO2-kibocsátási rubrikában. A legkülönösebb azonban, hogy a klímarendszert is definiálták ugyanitt, és a klímarendszer meghatározásából kimaradt a Nap.
A klímaváltozás, klímarendszer fogalmán azóta is csűrnek-csavarnak. Tudjuk, hogy aki zavaros vízben halászik, az valami olyasmit tesz, amit világos és egyértelmű definíciók esetén nem tehetne meg. Még a csillagokat is lehazudhatja az égről (Napunk egy változó csillag), illetve a természetes éghajlati változékonyságot antropogén éghajlatváltozásnak állítja be. Ennek egyik ,,jó tanuló" példáját láttuk e hétfő este a HírTv Napi Aktuális című műsorában, ahol mesterien kevergették a különböző értelmezéseket. Aztán végül csak kiderült, hogy az El Niño/ Déli Oszcilláció (ENSO) egy természetes éghajlati jelenség, amiről fogalmunk nincs, hogy mi az oka (bár vannak a geofizikusoknak sejtései). Úgy indított a riporter, hogy ,,rettenetes szélsőséges időjárás van, évről-évre rosszabb lesz". 38 Celsius fokos rekordokkal fenyegetnek. Vegyük észre, hogy a Magyarországra bejelentett hőmérsékleti rekordok nem következtek be. Hála Istennek, 1903-ból a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesétől, Dr. Réthy Lászlótól (aki szabad idejében Lőwy Árpád néven disznó verseket írt) fennmaradt egy fölöttébb szabad szájú hivatalos levél, amiben kifejti a pécsi kultúrmérnöki irodának, hogy mit csináljanak a Magyarberki határában lelt régi sarkantyújukkal, mert ekkora hőségben ők bizony nem hajlandók kiszállni. Fenn van az interneten, mindenki megtalálhatja. A levélben 35 Reaumur fokot, azaz 44 (43,75) Celsius fokot adott meg.
A lényeg, hogy nyavalyáskodunk a harmincnyolc Celsius fokkal, amikor ennél sokkal melegebb volt az 120 évvel ezelőtti nyáron.
Az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Testület) feladata nem más, mint ,,az antropogén éghajlatváltozás tudományos alapjainak" igazolása. Ők az éghajlatváltozás fogalmát kettős értelemben használják. Kutatói szinten, és még a WG1 (az éghajlatváltozás fizikáját összegző, az egyetlen érdemi munkacsoport) jelentésben is a tudományos (WMO) definíció szerint foglalkoznak vele, a döntéshozókhoz eljutó összefoglalókban azonban már az ENSZ-meghatározást használják. Az elvárásoknak szögesen ellentmondó tudományos eredményeket persze már a munkacsoporti jelentésekből is kiszűrik. Mégis, a több ezer oldalas WG1 jelentés közepén lehet találni nagyon igaz, és a konszenzusos nézetnek ellentmondó megállapításokat is. A külvilágnak szóló összefoglalókat viszont politikusok bevonásával írják a fejezetek vezető szerzői, és ahogyan a WG3 magyar alelnöke is elismerte,
,,emiatt nem ugyanaz az IPCC-jelentés eredménye, mint ami a tudományos műhelyekből kikerül".
Az IPCC iránt ideológiailag elkötelezett kutatók sajnos nem a szakmai eredményeket, hanem a döntéshozói összefoglalóban lévő túlzásokat (politikai üzeneteket) hirdetik, úgy, mintha objektív tudományos eredmények lennének. Szerintük a klímatudománynak a jelenségek okaival már nem is kellene foglalkoznia, hiszen azok - úgymond - tisztázottak.
Egyáltalán nem tisztázottak. Az IPCC 2021-ben kezdődött és 2023 tavaszán zárult hatodik jelentési ciklusának egyik fő megállapítása sem igaz:
a jelenlegi klímaváltozás nem példátlan,
semmi bizonyíték nincs rá, hogy azt az ember okozta.
Érdemes erről elolvasni egy amerikai nehézion-fizikus, Steve Koonin: Unsettled című könyvét, ami egyelőre csak angolul jelent meg. [4] De van egy nemzetközi testület is, a Klímaintelligencia Alapítvány (Climate Intelligence, Clintel), ami 180 oldalas kritikát készített az IPCC AR6 jelentésről. A Clintel legutóbb az IPCC elnökének és az ENSZ főtitkárának írt levelet. A beazonosított tudománytalan állítások mellett szóvá tették az IPCC jelentéskészítési folyamat belső irányításának súlyos hiányosságait is.
Geofizikusként én azt szeretném hangoztatni, hogy az éghajlat: a természet játékszere, a Föld pedig egy veszélyes üzem. A Nap-Föld-kozmosz rendszerben, az ún. földrendszerben bárhol és bármit mérünk: mindenféle tér- és időbeli változások tapasztalhatók, a legkülönfélébb tér- és időbeli léptékekben. Miért lenne ez másképp a Földhöz képest almahéj-vékonyságú légkörben?
A Nap a Földet egyenlőtlenül süti (nappali oldalon süt, éjjelente a hő kisugárzódik, a Nap nyáron jobban süt, mint télen; a napsütés váltakozása az egyenlítő mentén félnaponta történik, a pólusok mentén pedig félévente. Nem lényegtelen, és erről el szoktak feledkezni, hogy a Föld forog, és a forgástengelye közben bólogat, a forgási szögsebesség egyenetlen. A hetvenes évek közepe óta a forgási sebesség picit nő. Néhány milliszekundumnyi időrövidülésekről van szó a 24 órát jelentő 86400 másodperchez képest, de az impulzusnyomaték révén mégiscsak hatással van a légköri áramlásokra. És ami a leglényegesebb: a földrendszer kívülről és belülről ,,pofonokat" kaphat: napkitörések, galaktikus sugárzások, a földmag kidudorodásai, vulkánkitörések - a tenger alatti vulkánokról alig van fogalmunk. Új megállapítások szerint időnként besűrűsödnek, például 1997-98-ban és 2014-15-ben, éppen a bizonyos El Niño időszakokban. Az óceánok alatt radar szatellitek segítségével 19 ezer vulkáni alakzatot mutattak ki. Nagyon sok példát mutathatnék, de ezektől vetítési lehetőség hiányában eltekintek.
A környezettudomány (környezetpolitika) több mint ötven éve (1968-69 óta?) lehet hadműveleti területnek nyilvánítva. Érdekes, hogy mintha ebben is hasonlóság lenne a családpolitikával. Az ENSZ Környezeti Programja, az UNEP 1972-ben jött létre, akkor már kifejezetten globális környezeti céllal. 1986/1988/1992 óta elsősorban a klímatudományon (klímapolitikán) van a hangsúly. 1992-ben kuszálták össze az alapfogalmakat, 2019-ben pedig az ENSZ klímavészhelyzeti klímacsúcsot tartott.
A ,,klímavészhelyzet" kérdését az ENSZ Biztonsági Tanácsban 2021-ben ugyan napirendre tűzték, de Oroszország vétójával (és India ellenszavazatával) a kezdeményezést elvetették. Az orosz delegátus meglátása szerint ,,amennyiben a biztonsági kérdések kiváltó okának az éghajlatváltozást tekintjük, akkor eltereljük a figyelmet a valódi kiváltó okokról, ami a megoldást akadályozza". Mai szemmel helyes, sőt tökéletes meglállapításról van szó.
2019-től idehaza én is kivettem a részemet a vitákban. Számos közéleti írást jelentettem meg, és küzdök a Magyar Tudományos Akadémián belül is. Mindössze néhány sajtóorgánum szólaltatott meg. Még a PBK-n belül is vannak vitáink, de ez természetes. Nem véletlen, hogy a tanulmányunkban a klímakérdésről mindössze annyit írtunk, hogy a dekarbonizáció állítólagos klímavészhelyzettel való indoklása ,,sántít". Ezt most egy picit jobban részleteztem.
Személyesen is megtapasztaltam, hogy ,,a kétkedőket diszkriminálják, a kérdezést illegitimnek tekintik." Ezt a mondatot éppenséggel a COVID-19-ről írta Schmidt Mária a múlt héten, de akár a klímáról is írhatta volna.
2023. június elsején (tehát alig hat héttel ezelőtt) az Európai Parlament hozott egy kilencven-valahány pontos állásfoglalást az Európai Unióba beszűrődő dezinformációkról (2022/2075(INI)). Ennek keretében mindazt, amit geofizikusként sejtek, és nagyon sokan mások is gondolnak a klímaváltozás természeti okairól (amelyeket teljes mértékben persze nem ismerünk, hiszen a tudomány ,,csak közelebb visz ahhoz a határhoz, hol a megfoghatatlan kezdődik" - ez egy Eötvös Loránd-idézet, abból az alkalomból, hogy pár nap múlva lesz Eötvös születésének 175. évfordulója), tehát mindazt, amit az igazságkeresés képvisel, az EP a most elfogadott határozatának 38. pontjában külső (tehát orosz és vagy kínai) eredetű dezinformációnak tartja. A 39. pontban az EP az eltérő nézeteket be akarja tiltani. A 40. pont szerint a ,,tévtanokat" hirdetőket pénzügyileg is el kell lehetetleníteni, a 41-edikben pedig cenzúrázásra szólítja fel a közösségi-média platformokat, konkrétan kritizálva a Twittert.
Tény továbbá, hogy a számomra áprilisban megígért és júniusra tervezett vitákra az Magyar Tudományos Akadémián belül nem került sor.
A Clintel ezerötszáz kutatója, saját kutakodásaim, valamint sokak eredménye alapján biztos vagyok benne, hogy ún. ,,egzisztenciális fenyegetést jelentő" antropogén eredetű (tehát az ember által okozott éghajlatváltozás) nem létezik.
Akik klímapánikot gerjesztenek, azok egy nemlétező veszéllyel riogatják az embereket. A fiatalokat reménytelenségbe taszítani: bűn.
Jelenthet persze a klímaváltozás egzisztenciális fenyegetést, például a földmag melege túlságosan felmelegíti a Csendes-óceán fenekét, vagy a Napnak lehetnek mikronova-szerű kitörései, de az efféle katasztrófáknak nem az ember az oka.
A klímaváltozás kérdése az egyik legizgalmasabb - megoldatlan - tudományos probléma. Egy valami nyilvánvaló: a mainstream nézet ellentmondásoktól hemzseg (a falszifikációs teszteken való bukásait évtizedek óta propagandával fedik). A hivatalos klímanézet számára a tisztázó vita fölöttébb kényelmetlen.
,,Nyomasztó klímakérdés" volt előadásom címe. Én a címválasztással nem pánikoltatni akartam, hanem az volt a célom, hogy e témával végre foglalkozni kell, megkerülhetetlenül. És le kell vonni a következtetéseket abból, hogy
ha ez az ,,egzisztenciális fenyegetést jelentő" antropogén eredetű éghajlatváltozás nem igaz, akkor semmi nem igaz abból, amit a divatos és erőszakos zöld átállás állít.
Szarka László: Nyomasztó klímakérdés
Link
Hadat üzent a klíma-áltudománynak
Link
A globális felmelegedés csak városi "legenda"? - Hobbista Hardcore 23-09-15/2; Szarka László Csaba
Link
,,A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve..."
Link
A CLINTEL nyílt levele a világ vezetőihez
Link
Szarka László Csaba: A klimamumus
Link
A klímadezinformáció mechanizmusa: a klímabohócozástól a megbízhatatlan szélerőművekig
Link
... és a másik, aminek bevezetésér 2030-ra tervezi az EU!!! - A PISZKOS IGAZSÁG A HIDROGÉNRŐL
Keressük az új, tiszta energiahordozót. Nem csak az EU, az egész világ kapaszkodik a hidrogénbe, mondván annak elégetésével csak vízpára lesz. Persze minden új technológiára pénz kell, és mint ilyenkor megszokott, a nagyvállalatok is beszállnak a fejlesztésbe. Sokan bíznak a legkönnyebb elemben, de legalább annyi az ellenzőjük.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tudomány - technika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-24 13:15:11, vasárnap
|
| |
| |
. . . . 
BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT! 
Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Endrődi Sándor
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Karácsonyi oldalamon.
Minden kedves Barátomnak, Rokonaimnak és Ismerőseimnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog Karácsonyt!
A karácsony a szeretet ünnepe,
Nem pedig az ajándékok rejtelme,
Elcsorbult ünnep, egy túlhajszolt világ,
A szeretetet nem ismerik már.
Ezen a napon nem lehet bepótolni az évet,
Ha eddig nem igyekeztél véged!
Szeretetet ajándékkal megvenni nem lehet,
Igyekezz, hogy visszaállítsd az Ünnepet!
Csillag száll az esti égen,
Utat mutat sötét éjben. 
A szeretet ma újra éled,
Halkan szól most minden ének.
Körül ölel, mint egy bársony,
Legyen boldog a karácsony!
A hó alatt alszanak a házak,
Az egész világ csupa varázslat.
S mint valami tündérálom
Jön el hozzánk a Szent Karácsony."
SZERETETBEN
Karácsony éjjelén,
eltűnik a bánat.
Ragyognak a szívek,
még akkor is, ha fájnak.
Most kis Jézus születik,
jót hoz nekünk, szépet.
Még tanuljuk a mosolyt,
és az emberséget.
Nevess csak, mosolyogj,
ez maga az élet! 
Ajándékot osztunk,
jó szívvel egymásnak.
Ha rosszat tettél is,
tudom hogy megbántad.
Gyertyafény vezessen,
s öröm lesz az élet,
Nem csak a karácsony.
minden napunk szép lesz.
Ady Endre: KARÁCSONY
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből 
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Ady Endre: Karácsony - Előadja Szabó Gyula
Link
Dsida Jenő: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született. 
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
1929
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Link
A SZERETET ORSZÁGA 
Európa egyik legkisebb és mondjuk ki büszkén egyik legszebb országa vagyunk. Ebben a kis országban olyan emberek élnek, akiket magyaroknak hív a világ, az idelátogatók szeretik a borainkat, az ételeinket, a zenénket, a nyelvünket ugyan nem értik, de a mosolyunkból érzik a lelkünket. Ez a szép és gyönyörű kis ország nem egy idilli hely mostanában: politikai zűrzavar, szegénység?, munkanélküliség?, tanácstalanság és még sok "ség" vagy "ság". Béke van - látszólag, de kevés a szeretet, sok az ármány, a gyűlölet és sok az egymásra mutogatás, mocskolódás, egymást hibáztatás. Mintha nem tudnánk megbeszélni, mintha nem egy nyelven beszélnénk. Milyen jó is lenne, ha ez megváltozna
- talán akkor könnyebb lenne életünk: így együtt. 
Azt mondják egy kis házban könnyű rendet tartani. És miért nem tudjuk ugyan ezt megtenni a Mi kis Országunkban? Szeretném hinni, hogy karácsonykor mindenki lelkébe béke és szeretet költözik és ott is marad örökké.
"Igazságosabb világot, több békességet és derűsebb életet kívánok Mindenkinek!"
Kovács Nóri - Magyarnak Lenni
Link
Merry Christmas 2018 Dance Cover - Crazy Frog - Last Christmas
Link
Benkő Gabriella: KARÁCSONY
Ahol annyi a szomorú
És az elrontott élet,
Ahol annyi a háború,
És a hamis ítélet.
Ahol az irigység tombol,
És a pénz a hatalom,
Ahol a háború rombol,
Pusztul élet és vagyon.
Ahol a szellem, a tudás,
Egy eltévedt mozgalom
Ahol a jutalom busás,
Ha hazug vagy és barom.
Ott kell a szeretet napja, 
jobban, mint akármi más,
Ott kell, hogy az ember kapja
Lélekben a gyógyulást.
A karácsony összefogja
a sok széthulló kezet.
A karácsony visszahozza
Az eltévedt lelkeket.
Legyen ez az ünnep nekünk
A szeretet virága.
A karácsony legyen lelkünk
Felébresztő harangja.
Ahogy a harang megszólal
Szent karácsony hajnalán,
Úgy szökjön fel a mély sóhaj
A családok asztalán
Csengjen össze az emberek
Karácsonyi fohásza,
Hozzon reményt, szeretetet
és békét a világra.
Szabó Kata: ELTESZEM A KARÁCSONYT
Elteszem a Karácsonyt,
elteszem egy évre,
elrejtem emlékét
a szívem mélyére.
Bármi rossz is történjen
a következő évben,
előveszem, gyönyörködöm
majd ebben a képben.
Elteszem a Karácsonyt
minden szépségével,
így megküzdök a világ
összes rémségével.
Jusson a szeretetből 
minden egyes napra,
mindenkinek, mindenkor,
ne csak Karácsonyra.
Eltettem a melegét,
elzártam jó mélyre,
melegítse a lelkem,
majd a fagyos télen.
Megőrzöm, vigyázom,
az ünnep szellemét,
szétosztom ha kell,
mint szívem szeretetét.
Tóth Gabi - Mennyből az angyal
Link
Mariah Carey - All I Want for Christmas Is You
Link
Szandi - Bogdán Blanka: Silent Night
Link
Cseh Tamás énekel - Fel nagy örömre! (Gárdonyi Géza dala)
Link
Boldog Karácsonyt!
Link
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek, amely:
"új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat"!
KÖSZÖNÖM, HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM! GYERE MÁSKOR IS!
2024 - BEN is SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK!
Áldott, békés karácsonyt, Magyarország!
Link
Boldog Karácsonyt Magyarország!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-23 14:00:46, szombat
|
| |
| |
"SZERESS ÖRÖKKÉ" - ÉS MINDIG BOLDOG LESZEL! 
"A legszebb nap? - Ma.
A legnagyobb akadály? - A félelem.
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossz gyökere? - Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? - A munka.
A legveszedelmesebb vereség? - A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? - A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? - Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít legteljesebben? - A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? - A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? - A bosszú és gyűlölet.
A legszebb ajándék? - A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? - Az otthon, a valahova tartozás.
A jóleső érzés? - A belső béke.
A legjobb megoldás? - Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? - Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? - A hit.
A legfontosabb emberek? - A szülők.
A legszebb a világon? - A SZERETET."
(Teréz anya)
Kellemes hétvégét kívánok!
A SZERELEM HATALMA
A reggeli órákban összebújva alvó szerelmesek suttogása mennydörgésként morajlik most, ahogy a szemedbe nézek. Átölelem testedet és érzem minden mozdulatod. A hangod oly meghitt és gyöngéd, erről a szerelemről lemondani nem tudnék. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent, amit lehet. Elveszettnek érzem magam karjaidban fekve, amikor a kinti világ már túl sok nekem. De megszűnik ez az érzés, amikor veled vagyok. Tudom, néha úgy tűnik, hogy gondolatban messze járok. Soha ne kételkedj bennem, mert mindig melletted vagyok. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent amit lehet. Elindultunk valami felé, valahová ahol én még soha nem jártam. Néha rettenetesen félek, de kész vagyok megismerni a szerelem erejét. Szíved dobogását hallgatva hirtelen ráébredtem, hogy a reménytelenség érzése fényévekre távolodott el tőlem. Mert én a tiéd vagyok.....
Jennifer Rush- The power of love ( magyar ford) A szerelem hatalma - Videó
Link
Az ember egy hiszékeny lény.
Esélyt ad az utolsó után is.
Szeret, ha százszor összetörték is.
Megbocsátja a megbocsájthatatlant is,
ha százszor csalódott már.
Az ember a szívvel felülbírálja az eszét
újra és újra, és amíg erre képes,
addig tud csak igazán szeretni.
Mert szeretni ésszel nem lehet, csak szívvel!
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet dal - énekeld!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki
Az élet élet - éljed!
Legyen szép az életed!
(Az élet himnusza)
"Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is.
És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!"
(Petrovácz István)
"Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, milyen értékes kiváltság élni, lélegezni, gondolkodni, örülni és szeretni!.."
(Marcus Aurelius)
"Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma."
(Czipper Ágota)
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és kék szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ő is megőrült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted...
(A sziv hangjai)
Amikor tudod ... - Videó
Link
Bántó tettek hazug szó,
Felejteni volna jó.
Megbánni a bűnöket,
Letörölni könnyeket.
Elfedni a múlt porát,
Bízni még a szép csodát.
Megélni az álmokat,
Lemosni az átkokat.
Elmerengni szótalan,
Kacagni még boldogan.
Megállni az időben,
Hinni hogy ez időtlen.
Átölelni szíveket,
Látni még a színeket.
Szorítani kezeket,
Nézni vidám szemeket.
Ledobni a terheket,
Megérteni lelkeket.
Elűzni az árnyakat,
Kibontani szárnyakat.
Élni még úgy igazán,
Egy új élet hajnalán.
Kibújni a sötétből,
A múlt börtönéből.
Hinni még a jövőben,
Néha gyengén s erőtlen.
Bízni még a holnapot,
S elhagyni a tegnapot.
Bántó tettek hazug szó,
Felejteni volna jó.
Elengedni azt mi fáj,
S remélni még a jót mi vár.
/Anamy - Remény/
Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.
Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.
Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem, 
Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében,
Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.
Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké
Helen Bereg
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?
Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.
Juhász Magda: DE JÓ LENNE
"Egy boldogabb világot kívánok Neked,
ahol sokkal több lesz a szeretet.
Ahol derűvel, hittel élheted az életet,
ahol a mosoly és a nevetés a lételemed lehet."
"Egy kedves mosoly többet ér mint bármi más,
egy pillanat csak, egy csöndes vallomás...
Mely elfeledteti olykor a nehéz perceket,
egy ölelés ami biztos és meleg!
Egy kéz amely simogat ha fázol,
mégis egy ki nem mondott szó a szájtól...
Mindez csak egy mosoly de csodákra képes,
mint a szeretet, talán szívedig érhet..
Kovács Gabriella: Mosoly
"Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni,nem lehet így átadni. Csak szóban
Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond.
Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen.
Valaki majd az életembe lép,aki százszor több, mint az életem."
(Wass Albert: Egyetlen szó)
Egyszer majd eljön az az ember az életedbe, aki mindent felülír majd. Csalódásokat, igaznak hit szerelmeket, mindent. Ő lesz az, akitől és akiért megáll majd a szíved. Lehet, hogy nem fog életed végéig tartani, sőt az is könnyen megeshet, hogy csak egy átutazó lesz. De egy valami maradandó lesz.
Az a bizonyos felejthetetlen szerelem.
Éld meg az életed életed. hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
- keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!
Utadon szeretet kísérje a lépted,
a virágot öntözd, le sohase tépjed!
Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!
Gondoltál e ma már áldott jókedvedre?
Érezted e, hogy most már nevetni kellene?
Kitártad e szíved, a fényes napsütésre?
Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére?
Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek?
Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek?
Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet!
Mutasd most meg nekünk, hogy szép a nevetésed!
( Árvai Attila: NEVESS! )
"... ha kérhetnék Istentől. valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával.
Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség.
Csak én s az, akit szeretek."
(Wass Albert: A régi ház/A titokzatos őzbak)
Ha lefesthetném életem,
lenne ezernyi különböző árnya,
s a különböző árnyalat annyi színből állna,
amennyi éveim sokasodó száma,
mert minden év más, mind egyedi forma,
melynek aranyszegély múltját a képzelet csiszolja,
a képzelet, mely úgy festi át a szürke éveket,
hogy mély sötét tónusait fénnyel tölti meg.
S mikor fénytől ragyog fel a festői ecset,
nem látni már éveim színteleneknek.
(Kun Magdolna)
" Ha lehetne, minden percet veled töltenék,
Minden percben elmondanám , SZERETLEK.
Elmondanám , hogy csak te kellesz , és senki más,
Mert így soha nem szerettem senki mást.
Mikor veled vagyok , az idő gyorsan száll,
Egy - egy pillanat pedig meg - meg áll.
Gondolatunk együtt száll,
Szívünk egy ritmusra jár,
Maradjon ez így egy életen át!
Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
A városon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.
Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
"Menjünk el m i n d Betlehemig!"?
(Túrmezei Erzsébet Ne menjünk egyedül!)
Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát,
ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd,
ha egy kis levelet csókolsz lázasan,
ha éjjeleket töltesz álmatlan,
ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!
Ha van valaki, kit Te igazán szeretsz,
kivel teljesen önmagad lehetsz,
ki elfeledteti veled a mát és a holnapot,
kinek lehoznád az égről a Napot,
kinek hangjától megdobban a szíved,
kiben bízol, s belé veted hited.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
Akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz.
Ha naplementét látsz a tenger felett
és sírásra görbül szád, mert Ő nem lehet veled
Ha megakarod osztani örömöd, bánatod,
s Ő az első akire választásod jutott.
Ha nélküle értelmetlennek tűnnek a hetek,
s a percekből lesznek évezredek.
Ha valami nagyon fáj legbelül, mert Ő nem lehet veled,
hisz a sors néha kegyetlen is lehet.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz.
Ha úgy érzed, hogy szíved csordultig tele,
s benne már gyűlöletnek nem találsz helyet,
ha életed célja az, hogy boldoggá tegyed,
s legyőzöl minden akadályt, mi közétek jöhet.
Ha holnap feladnád eddigi életed, hogy vele tarts,
mert a sors így rendelkezett.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
akkor már tudom, hogy igazán szeretsz.
Ha vele akarod leélni életed,
ha könnyeket csal szemedbe a boldog jövő,
s izgalommal tervezed, mi elkövetkező.
Ha érzed, hogy közétek már semmi nem jöhet,
mert vele akarsz lenni akkor is, ha már
Ősz, hajlott s beteg.
Ha mindezt, érzed, s egyszer megteszed,
akkor már meggyőztél, hogy igazán szeretsz.
Hisz minden gondolatod s tetted Ővele van tele,
Hisz naponta hálát adsz, hogy milyen az isteni kegyelem
Mert ez nem lehet más, csak IGAZI SZERELEM!
"Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell, hát bízni halálig."
Szabó Lőrinc...
Megjegyzés: Az idézet Szabó Lőrinc neve alatt terjedt el az Interneten, az eredeti forrását azonban sehol sem sikerült megtalálnunk, ezért úgy gondoljuk, hogy valószínűleg tévesen van neki tulajdonítva. Az idézetet a fentiek miatt Citátum törölte az oldaláról.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Meleg jár át, biztató remény,
ez a telünk nem lesz túl kemény,
hajlongva bólint a diófa,
laktató termését kiszórja.
Kint hűvösen fújnak a szelek,
súgnak sok édes ígéretet,
ezer kérdés és ezer válasz
elhagyja még szádat és számat.
Mégse tudhatjuk, hogy mi is ez,
mi ül a szíveden, szívemen,
csak látjuk, hogy telnek a napok,
és kezem kezedben maradok.
Mert múlik az ősz, a tél, tavasz,
a nyár is az öledben maraszt,
szavak helyett a bizonyosság,
ahogy mindig indulok hozzád.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
(Silvester Anita.)
Hunyd le a szemed éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben...
Jönnél-e velem, dombon-hegyen át,
mikor lehullják levelüket a színes őszi fák,
s dühödt szelek marcangolják büszke ágait,
hogy porba temessék a nyarak álmait.
Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e akkor,
mikor égi mennydörgés vad ereje tombol,
s útmutató csillagfények nem világlanak,
azon a kavicsrögös úton, hol lépteink halad.
Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e kedves,
ha tudnád, hogy vesztes minden olyan perced,
ami felém, űz, felém, hajt, felém, vezérel,
s aminek az igazában magad sem hiszel.
Jönnél-e, parancs nélkül, önként, kéretlen,
hogy szebbé tedd, s jobbá tedd röpke életem,
s hogy könnyebben viseljem el a magány hidegét,
mely nélküled, lassan végleg felemészt.
Vagy inkább maradnál, messze, tőlem távol,
hol minden szerelem hűlt parázson lángol,
ahol az élet is, csak ütött-kopott hangszer,
melynek elszakadt húrján két szív sóhaj halt el.
(Kun Magdolna: Jönnél-e velem?)
Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat, hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó, hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy forró csók hevétől az egekig elláss.
Kell, hogy néha felnézz az égre,
S a hajnal csillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal mi szívedet járja,
S egyetlen nóta melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is , nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít!
(Kell egy ölelés )
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.
Faludi Ferenc: TAVASZ
Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.
Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.
Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.
(Kun Magdolna)
Légy jó,
légy hű!
Légy végső menedék!
Szép szavakat hangoztatni
ma már nem elég! Légy hit,
légy vágy,
légy az, ki felemel!
Légy az, ki hisz a holnapunkban,
s új utakra lel! Refr.1:
Álmodj szebb világot,
boldogabb hazát!
Légy az, aki hűen védi
népe igazát!
Álmodj tiszta fényről,
ami útra kél,
bejárja a nagyvilágot
s végül visszatér! Légy szó,
légy tett,
légy szív, ami dobog!
Légy útjelző a holnapunkba,
mely reánk mosolyog! Légy ég,
légy föld,
légy álmodó világ!
(Aranyosi Ervin: Álmodj szebb világot..)
Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg! 
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
Aranyosi Ervin: Megfelelés...
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...
JeepCKing: Ne add fel!
Mikor az élet oly nehéz,
mikor a lelked múltba néz,
s nem is találsz kapaszkodót,
hiába vársz egy fényhozót!
Akkor a lelked kedvtelen.
Ám felbukkanhat hirtelen
egy kedves lény, ki vigaszt ad,
ki elfogadja igazad,
és megmutatja mennyit érsz,
hűen figyel, amíg beszélsz!
Boldog, hogy teveled lehet,
s az életét adja neked,
hisz meglát benned valamit,
ami csak tebenned lakik!
Neked is kéne látni már,
amit lelkedben megtalál!
Hogy elhidd: - jó vagy, különleges,
s szerethető - hogy boldog lehess!
Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát..
Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szét terül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?
A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem műlik tovább,
s a percet élvezed?
Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed,
átölel, s bókot mond?
Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!
Aranyosi Ervin: MILYEN ÉRZÉS?
Minden nap, mit veled megélek,
az sokkal több, mint maga az élet.
Nékem a levegő vagy, a hűs patak,
csak te tudod oltani, szomjamat.
Nélküled, elvesznék,
nélküled, nem is léteznék...
A homlokod ha csókolgatom,
a lelked, a lelkemmel átkarolom.
Sohasem szerettem még így senkit,
megtennék érted bármit!
Hangod ha hallom, nékem a mennyország.
Ha simogatod arcom, az nékem boldogság.
Kezed soha el nem engedem,
az életemet is, a kezedbe teszem,
hisz ha te nem vagy nekem,
megszűnik... az életem...
(Hirth Éva: Minden nap, mit veled megélek.)
Minden vágyam,
Együtt lenni veled,
Csókolni a szád,
Nézni a szemed.
Átyim Lászlóné: Örökkön örökké szeress!
Mit ér neked a szívem, ha így bobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért veled."
Mosolyog úgy, mintha még sosem sírtál volna!
Harcolj úgy, mintha még sosem vesztettél volna!
Szeress úgy, mintha még sosem bántottak volna meg!
(Paris Hilton)
"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add föl... kapaszkodj bele a hálóba..., s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne engedd őket elszökni... "
- Justin Daniels -
" Ne akkor szeress , ha már késő!
Ne akkor keresd , ha már nincs Ő!
Amíg élsz - s van kit - , addig szeressd!
Vele örülj , simogasd , vele nevess!
Szépítsd meg életét , amíg lehet ,
Suttogj fülébe szerelmes verseket! "
Rozs János: Amíg élünk
Nincs olyan kert, ahol ne lehetne találni legalább egy-két rózsabokrot, a tearózsától a futórózsáig bezárólag. Az én kertemben is van természetesen, hiszen az egyik kedvenc virágom, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Hoztam is egy csokorra való gyönyörűséget.
Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene,
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet, ha mindig szeretünk!!!
Egy barát lehet közel, vagy akár távol,
De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.
Egy barát lehet kedves, őszinte,
Minden problémát megoszthatsz vele.
(Wass Albert)
Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.
Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.
Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol.
(Sárhelyi Erika)
Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit
Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit
Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád
Magammal viszlek...
P. Mobil - ÖRÖKKÉ SZERESS - Videó
Link
Szeress úgy, mint eddig senkit nem szerettél!
Kérlek magad mellől el sose engedjél!
Ha mégis elvinnének tőlem hamis vágyak.
Soha ne feledd azt, hogy mindíg várni foglak!
És Te visszatérsz majd új reménnyel telve.
De bocsánatot ne kérj, csendben ülj mellém le!
Újraéledt vággyal szorísd meg a kezem.
Némán húzz magadhoz, ha könnyes a szemem!
De most arra kérlek, el soha ne engedj!
Őrizd meg kettőnknek ezt a szép szerelmet
/Bagi Erzsébet/
Szeretek élni! Vonz az élet,
A szerelem, a dal, tavasz.
A merre vágyakozva nézek,
Ott csak villámlik, nem havaz.
Valóm, minden csöpp vér eremben
A boldogság után eped.
Ki tehet róla? ...úgy születtem,
Azért boldog még sem leszek.
(Reviczky Gyula: Tantalusz )
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a két szemem!
Heinrich Heine: Szívemben mindig lesz egy hely...
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.
"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben."Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel."
Monica Baldwin
Weörös Sándor: Tíz lépcső
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-21 21:30:33, csütörtök
|
| |
| |
ADVENTI ÉS KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK 
AZ AJTÓ
Egyszer valaki régen látott ismerősétől kapott táviratot. A távirat szövege csupán egyetlen mondat volt: ,,Holnap a kora délutáni órákban átutazom a falun és szeretnélek meglátogatni." Miután elolvasta a rövid értesítést, nagyon izgatott lett. Rögtön elsietett a boltba és bevásárolt, hogy legyen mivel megkínálnia a kedves vendéget. Másnap aztán kora reggel felkelt és nekilátott a takarításnak. Alaposan felforgatta az egész házat.
Mikor mindennel elkészült, leült egy kényelmes fotelbe és várt. Arra gondolt, milyen jó lesz találkozni a régi baráttal, mennyi mondanivalójuk lesz egymásnak... Közben elaludt. Az idő gyorsan elszaladt. Az ígért időpontban megérkezett az ismerős.
Egy aprócska, ám nagyon lényeges dologról megfeledkezett emberünk: nem nyitotta ki a kaput. A kapu sajnos kulcsra zárva maradt, csengő pedig nem volt. A vendég egy darabig még ott toporgott a kapu előtt. Így gondolkodott:
,,Milyen furcsa, pedig táviratot is küldtem, hogy mikor érkezem. Bizonyosan el kellett váratlanul utaznia. Nagyon sajnálom." Azzal megfordult és továbbment.
Az ember pedig csak várt és várt. Késő délutánra járt már az idő, amikor végre kijött a lakásból. Ekkor vette észre, hogy a kapu zárva maradt. Amikor kinyitotta, a friss hóban meglátta a lábnyomokat.
,,Hát itt volt - sóhajtott fel keserűen - ó, én balga, pedig mennyire készültem, s a leglényegesebbről mégis megfeledkeztem: elfelejtettem kinyitni a kaput..."
***
Advent során mindannyian készülünk, ám a leglényegesebb dologról nekünk sem szabad megfeledkeznünk. Ha már kitakarítottuk a lakást, megvásároltuk az ajándékokat, rendet tettünk a lelkünkben, törekedtünk a jóra - következik a legfontosabb feladat: kinyitni szívünk ajtaját, hogy szenteste, mikor majd a Kisded Jézus hozzánk is elindul, ne kelljen a küszöbről visszafordulnia.
ADVENTI TÖRTÉNET: PAPPY ÉS A CSENGETTYŰ
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb. Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Az ügyfelei többnyire visszajöttek zálogba adott holmijukért, és Pappy alig keresett az üzleten. Nem bánta, számára a bolt inkább kellemes időtöltés volt, mint megélhetési forrás.
Egyik nap, miközben újonnan összerakott lámpását fényesítgette, megszólalt a bejárat fölötti csengettyű. Ez a különösen szép hangú csengő évszázadok óta a családjáé volt. Nagyon a szívéhez nőtt, és szívesen osztotta meg csilingelését bárkivel, aki belépett a boltjába.
Először észre sem vette a vendéget. A kislány selymes fényű hajjal borított fejebúbja alig érte el a pult szélét.
- Miben segíthetek, kis hölgyem? - szólalt meg Pappy kedvesen.
- Jó napot, uram. - A kislány szinte suttogva beszélt. - Szeretnék venni egy ajándékot - mondta félénken.
- Lássuk csak,- szólt Pappy, - kinek lesz az ajándék?
- Nagyapámnak. De nem tudom, mit vehetnék.
Pappy megpróbált ötleteket adni.
- Ezt a zsebórát? Jó állapotban van, én magam állítottam be, büszkélkedett.
A kislány nem felelt. Odament az ajtóhoz, és megfogta. Óvatosan mozdított rajta, hogy megszólaljon a csengettyű. Pappy arcán szomorúság suhant át, ahogy meglátta a kislány felragyogó mosolyát.
- Ez éppen jó lesz, - repesett a gyermek. - Anya mondta, hogy nagyapa szereti a zenét.
Pappy elkomorodott. Nem akarta megbántani a kislányt, igyekezett a legkedvesebb hangján mondani:
- Sajnálom, kisasszonykám. A csengettyű nem eladó.
Igyekezetében, hogy megértesse magát, Pappy elmesélte a kislánynak a csengettyű történetét, azt, hogy milyen régóta van már a család birtokában, s hogy ezért nem válhat meg tőle.
A kislány felnézett rá, s egy nagy könnycseppel a szemében ennyit mondott:
- Azt hiszem, értem. Mindenesetre köszönöm.
Hirtelen Pappynak az a gondolata támadt, hogy a család többi tagja már mind itt hagyta a földi létet. Egy tőle eltávolodott lánya él még messze valahol, akit már több mint tíz éve nem látott. Miért is ne? Miért ne adja oda a csengettyűt valakinek, aki örömöt akar szerezni vele.
- Várjon csak kis hölgyem, - szólalt meg épp, mikor a kislány ki akart lépni az ajtón, s megszólalt a csengettyű. - Mégiscsak eladom a csengőt.
A kicsi lány tapsolni kezdett.
- Ó, nagyon köszönöm, uram. Nagyapa olyan boldog lesz!
Este, mialatt készült bezárni a boltot, Pappy a csengettyűre gondolt. Azt már eldöntötte, hogy nem tesz fel újat az ajtóra. Pappynak úgy rémlett, hogy hallja a csengettyűt. Odafordult az ajtóhoz, és lám, ott állt a kislány. Boldogan rázta a csengőt, és kedves mosoly ült az arcán. Pappy nem értette a dolgot, odalépett hozzá.
- Mi történt kis hölgyem? Meggondolta magát?
- Nem, - mosolygott a kislány. - Anya azt mondta, hogy öné az ajándék.
Mielőtt Pappy megszólalhatott volna, a kislány félreállt az útból, és belépett a boltba az édesanyja. Könnyes szemmel mondta:
- Szia, apa.
..
AMIKOR A REMÉNY A LEGJOBB GYÓGYSZER 
Karácsonyi történet a reményről, amelyet egy hivatásos télapó személyesít és hoz meg, miután meglátogatja a leukémiában szenvedő halálos beteg kislányt.
Az Amerikai Egyesült Államokban található Wisconsinban élő Mark R. Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként. A bevásárlóközpontban gyerekek tucatjai álltak sorba, hogy találkozzanak vele, közöttük egyik évben egy kisfiú, aki egy fényképet szorongatva várta, hogy végre kettesben lehessen a Télapóval. Amint beszédbe elegyedtek, a kisfiú szomorúan mesélte, hogy a fényképen a testvére, Sarah látható, aki nagyon szeretett volna találkozni a Télapóval, csakhogy súlyos beteg, és jelenleg kórházban fekszik, így nem tudta elkísérni őket.
A kisfiú a nagymamájával érkezett, akitől Mark megtudta, Sarah súlyos leukémiában szenved, és szinte biztos, hogy már az ünnepeket sem éri meg. Nem kérnek hát mást, csupán annyit, hogy látogassa meg őt a kórházban, hogy, ha utoljára is, Sarah legalább egyszer találkozhasson a Télapóval.
Mark sosem vállalt korábban hasonló feladatot, ezúttal azonban, látva a nagymama szemében a könnyeket és a kisfiú szomorú arcocskáját, valamint kezében a kis fényképet, kivételt tett. Még aznap délután felkereste a kórházat, ahol Sarah feküdt. A kislányt az ágyában találta, sápadtan és legyengülve.
Sarah észre sem vette Markot, csak akkor figyelt fel rá, amikor Mark könnyekkel a szemében, vidám arckifejezést erőltetve köszöntötte a Télapó jól megszokott köszönésével.
A Télapó és Sarah órákig beszélgettek kettesben a szobában, kéz a kézben, majd mielőtt Mark távozott volna, megígérte Sarah-nak: megkéri az angyalokat, hogy vigyázzanak rá.
Miután Mark távozott a kórházból, nem hallott többet a kislányról - egészen a következő év karácsonyáig, amikor is a bevásárlóközpontban a gyerekek között egyszer csak feltűnt egy szőke, erős, vidám kislány, hatalmas mosollyal az arcán. Sarah volt az, makkegészségesen, akin nyoma sem volt annak, hogy valaha a halállal kellett küzdenie.
Eliza Beth: KARÁCSONYI DALLAM
Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult és aludt tovább. Ekkor megjelent előtte teljes pompájában a dallam. Nagyzenekari kíséretet is varázsolt magának, szívet-lelket gyönyörködtető muzsikát lopott Leoni fülébe. Addig-addig duruzsolt neki, míg álmában dúdolni kezdte a dallamot.
Erre aztán már Leoni is felébredt. Annyira az álom hatása alatt állt, hogy hirtelen nem is tudta, hol van. Kótyagosan dúdolászta a finom zengésű dallamot. Amikor rájött, mit tesz, gyorsan leült az íróasztalához, és lekottázta a fejében született dalt. Fogta a gitárját, és rögtön eljátszotta. Nem volt elégedett. Megírta hát a kísérőzenét is, dobokkal, hegedűvel, furulyával. Aztán a furulyát mégis lecserélte szaxofonra, írt még egy basszusgitár-szólamot. Talán most jó lesz - tette félre.
Délután megérkeztek a zenekar tagjai, Leoni azonnal megmutatta nekik az álomdalt. A fiúk is fellelkesültek, felvették azon nyomban lemezre, és beszavazták a készülő album anyaga közé.
Csak a kis dallam öröme nem volt felhőtlen. Érezte, hogy a zenekar megtett minden tőle telhetőt, hogy valóban szép dallá tegyék őt, mégis úgy érezte, valami hiányzik még. Hát persze, a szöveg! - eszmélt rá egyszeriben. Rá kell vennem őket, hogy írjanak nekem szöveget! - döntötte el a kis dallam.
Éjszaka aztán munkához látott. A zenekar mind a négy tagjának egyszerre jelent meg álmában. Hallották a muzsikát, amit ők maguk alkottak, szinte látták a hangokat... Színeket, képeket vetített elébük... Amikor úgy gondolta, hogy már eléggé rá vannak hangolódva, szavakat suttogott a fülükbe, mondatokat, rímeket... Szinte szuggerálta őket, hogy írjanak hozzá verset. Leoni motyogott magában, felébredve azonban elfelejtette a szavakat. A fiúk sem emlékeztek az álmukra.
A kis dallam nagyon elszomorodott, és elhatározta, hogy keres magának szöveget.
Karácsony napjaElment hát a költőhöz, hogy kérjen tőle verset. Befészkelte magát a fülébe, bármit csinált is éppen, nem hagyta, hogy akár egy pillanatra megfeledkezzen őróla.
- Mit dúdolsz? - kérdezte Maika, a költő felesége.
- Nem tudom - felelte Raoul. - Valami kis fülbemászó dallam, fogalmam sincs, hol hallottam, de nem hagy nyugton.
- Szép. Csak nem fogsz átnyergelni zeneszerzőnek?
- Nem, nem! Arra képtelen lennék. A zenét csak hallgatni szeretem, de bennem versek laknak, nem dallamok. Ez is arra késztet, hogy verset írjak rá. Úgy érzem, mintha sürgetne.
- Akkor írd meg azt a verset, drágám, talán megnyugszol tőle - biztatta Maika.
A költő maga elé tett egy tiszta lapot, és fogta a tollát... Belemerült a munkába, nem is hallotta felesége motoszkálását a konyhából.
Raoul hirtelen felkapta a fejét.
- Te is hallod, Maika?
- Leonitól jön - válaszolta a felesége. Kivette a tepsit a sütőből. - A szomszédban zenélnek a fiúk. Készül az új lemezük.
- Azt hallgasd, mit játszanak! - szólította fel Raoul. - AZT a dalt! Ami nem hagy nyugodni, amihez épp most készültem el a verssel.
- Akkor megvan, hogy hol hallottad - nevetett rá Maika. - Azt mondod, kész a vers? Mutasd meg nekik!
- Áá... minek? Tudnak ők szöveget írni a dalaiknak, nem kellek én ehhez... - szomorodott el a költő, mert úgy érezte, nagyon jól sikerült a verse. - Az én versem megmarad versnek.
- Ha így akarod... - egyezett bele látszólag Maika. Mégis folytatta. - Azért egy próbát megérne. Leoni nem fog megharagudni, hisz ismered. Hátha még örül is, hogy nem kell szöveggel vesződniük...
- Mondd csak, mondd neki! - biztatta a kis dallam Maikát. - Kell nekem az a vers. KELL!
Maika addig-addig duruzsolt a párja fülébe, míg Raoul beleegyezett. Maika rakott néhány szelet süteményt egy tányérra, és bekopogtak a szomszéd házba. A zenészek örömmel fogadták barátaikat.
- Megvan az utolsó dal a lemezhez! - újságolta Leoni. - Meghallgatjátok?
Az igenlő válasz hallatán mindannyian bevonultak a stúdiószobába, és a fiúk játszani kezdtek. Hát persze, hogy AZT a dalt! Raoul és Maika összenéztek. A költő felállt, egy papírlapot vett elő a zsebéből, és a kottatartóra helyezte az énekes elé. Leoni nem hagyta abba a zenélést, gitározás közben futotta át az írást. A kis dallam azonnal lecsapott, rásimult a szövegre, a zenész szemén keresztül mászott a fülébe, egyesült dallá az agyában.
- Elölről! - adta ki a parancsot Leoni
Gitár pendült, dob pergett... és a kis dallam örömére felcsendült végre a DAL!
Fehér fenyő, havas ág,
Csikorgó fagy, jégvirág.
Ólmos égbolt, téli vágy:
Szikrázó nap, gyöngyvirág.
Szőke kislány mosolyog,
Barna fiú felragyog.
Kézen fogva ballagnak,
Égből pelyhek hullanak.
Szent Karácsony ünnepén
Sok-sok fényes gyertya ég.
Földre öröm költözik -
Szeretetbe öltözik.
Donászy Magda: KARÁCSONYVÁRÁS
Alig ment el Télapóka, még a nyoma itt a hóba', kezdődik a sürgés-forgás. Lótás-futás, csomaghordás. Minden boltban, áruházban hangos vásárlási láz van. Oda se a hónak, szélnek, még a hidegtől se félnek. Virradattól estelig tér és utca megtelik kicsinyekkel és nagyokkal, sokasodó csomagokkal.
Míg künn a hópihe rebben, odabenn a kis kezekben malacpersely ontja kincsét. Egyik-másik tele sincs még. No de mindegy. Hull a fényes tízfilléres, húszfilléres.
Fiúk, lányok, jó barátok elmesélik, ki mit látott. Ki mit venne, mit szeretne, hogyha sok-sok pénze lenne. Néha nem is pénz kell ehhez. Elég a nagy szeretethez egy-egy ötlet, szorgalom. Az asztalon nagy halom színes papír, tarkabarka. Tomi adja jobbra-balra. Misi nyírja, Zsuzsi hajtja, Pál tekeri, Ferike meleg enyvvel keni be, és a végén a kis Teri, mint egy mesebeli törpe, leragasztja szépen körbe. Klára fűzi selyemszálra, s el is készül nemsokára anyunak a meglepetés. Nem is drága, nem is nehéz! Lám, reggeltől délutánig a papiros gyönggyé válik. Igazgyöngy lesz anyu nyakán, s jobban örül talán-talán, mintha pénzért vették volna a csillogó ékszerboltba'.
Hát nagyanyó mit csinál? A két keze meg nem áll. Öt kötőtű körbe-körbe, horgolótű föl-le, föl-le ugrándozik, versenyt szalad. Sietteti a fonalat. A gombolyag nesztelenül futkároz a lába körül. Kanyarodik, csavarodik, amíg be nem alkonyodik. Dehogy pihen! Soha ilyen lóti-futi kedve nem volt, míg egy helyben búsan kuksolt. Unatkozott épp eleget, rozmaringos ruhák meget nagyanyóka szekrényébe'. De most kimegy végre-végre az utcára, játszótérre. Hóba, fagyba ha kis sapka lesz Sárika feje búbján, elkíséri minden útján. Melegíti, vigyáz rája, s vele, egy az iskolába.
Alighogy elkészült, máris nőttön-nő a gyapjúsál is. S a varrótű? Az se rest. A cérnával futni kezd. Bújócskázik be-ki, be-ki, ha nagyanyó öltögeti. Nincs a táncnak hossza-vége, míg a fodros kis kötényke, ruha, cipő, új kabátka rá nem kerül a babákra. S nem tudja más, csak a kályha, hogy ameddig melegedik, nem szunyókál, pedig-pedig nap nap után ez a látszat, míg mellette dudorászgat.
Apu s anyu délután sétálgatni megy csupán. Milyen furcsa, hazatérve a sok csomag alig fér be. Jut pincébe, fáskamrába, nem is tudják hamarjába: hova dugják? Hová tegyék? Hej! Mert a hely sosem elég. Rejtegetik, cserélgetik, míg csak be nem esteledik. Ha már alszik a ház népe, nincs a szónak hossza-vége. Anyu egyre sugdos-dugdos. Apuka papucsban futkos. Fejét fogja, kulcsokat hoz. Lassan illeszti a zárhoz. Mi tagadás, kicsit álmos.
Ami még sincs zár alatt, arra másnap ráakad polc felett és polc alatt más, ki ott keres helyet. S tanakodik: - Mi lehet? - Tűnődik egy darabig: - Kié lehet? Mi van itt? Hogy lehetne belelátni, papíron át kukucskálni? - Fogadkozik: - Legyen bármi, a karácsonyt meg kell várni! Lári-fári! Hány nap van még? Már nem is sok. Kilenc, nyolc, hét, majd meglátja, ha szabad, a csillogó fa alatt.
Hanem éjjel álma nehéz, fogadalma semmibe vész. Hiszen kicsiség az egész. Mért töltené heteken át álmatlanul az éjszakát? Nyugodtabb lesz éje, álma, ha meglátja, mit tett oda nénje, bátyja.
Dehogyis vár karácsonyig. Lassan odalopakodik. Lábujjhegyen, észrevétlen. Jó, hogy senki más nincs ébren. De lám! Csodák csodájára, már csak hűlt helyét találja! Visszasompolyog az ágyba.
Ő is mindent rejtekhelyre tesz, hogy senki meg ne lelje. Végül ki-ki alig tudja, féltett titkát hová dugta. Utolsó nap gondot ad, hol is az a sok csomag?
Mert a napok folyvást fogynak. Mind kevesebb lesz a sok nap. Egyik fut a másik után, s holnapután egyet kell aludni csupán. - Már egyet sem! Csengős szánon - hipp-hopp! - itt van a karácsony.
Eszenyi István: A SORSOLÁS
Nagyon szép volt az a bicikli, ahogy ragyogó rubintos meggypirosra festve, -a fényes kormányán egy szépen szóló csengővel- állt a kirakatba.
Karácsony előtt egy hónappal tette ki a pénztárosasszony a falusi vegyesbolt üvegablakába, és alá, az öles betűkkel megírt papírost, miszerint ha valaki ötezer forinton túl vásárol, nevével, címével ellátva a blokkot bedobja a gyűjtőládába,...elnyerheti.
A kisfiú iskolába indulás előtt minden áldott nap elment a kirakatig.
Hosszan nézte a kétkerekűt. Hazafelé menet is arra vette az útját, pedig nagyot kellett kerülnie a látványért. Nem volt jó ez a december. Nemigazán ünnepvárón alakult az időjárás. Apró szemű hideg eső szitált, lassan, de biztosan áztatta bőrig a portálon át nézelődő vékonyka ruhájú gyermeket. Most éppen nem volt vevő a boltban, csak a nyugdíjas, régóta egyedül élő tanítónéni. A falusiak elodázták a vásárlást. Inkább otthon maradt mindenki a goromba idő elől.
A kasszában üldögélő pénztárosnő észrevette a fiúcskát, rámosolygott, s behívta a melegre. Félszeg sutasággal lépett az üzletbe, ott megállt az eladó előtt.
..tetszik neked ez a bicikli? -kérdezte a fiút.
Nagyon! - szakadt fel a gyermekből.
Mond meg anyukádéknak vásároljanak nálunk, és megnyerheted, biztatta a kicsit.
..nekünk nincs pénzünk, felelte a gyerek szégyenkezve. Apukám sincs, itt hagyott bennünket, még alig vót pólyás a húgom. Anyukám örül ha kenyeret tud venni. Ennivalóért, meg ruháért jár el napszámba dógozni. Fát kell venni, ...itt a hideg. A kistestvérem most is beteg, megfázott, hadarta el. Megyek, mert nekem kell vigyázni rá. Csókolom, köszönt el, s kiment a boltból.
Valami összeszorította az asszony torkát, hazagondolt az övéire, akiknek már megvette a gyönyörű, előre megrendelt ajándékokat.
Az öreg tanítónéni csendben hallgatta végig a beszédet. Szegény gyermek, mondta a pénztárosnak. ...és, egyre többen vannak. Mivé lesz ez a világ.
Csilingelve nyelte a számokat a gép.
Ötezer tizenötöt tetszik fizetni. Milyen sok ez most.-mosolyodott el. Máskor alig tetszik valamit venni. A blokkra ráírjam a nevét? - kérdte a boltos.
..nem, nem, majd én ráírom. Babonából. A saját piros tollammal. Tudja kedves, ezt mindenhová magammal hordom. Ezzel javítottam a dolgozatokat, ezzel írtam a dicsérő pontokat. ..tulajdonképpen a feketére nem is volt soha szükség, tűnődött el. Pedig több mint ötven évig tanítottam a faluban. ..milyen érdekes. Ez eddig eszembe se jutott, egyszer sem. Na Isten áldja,...az idén már nem jövök. Szokásom ellenére jól bevásároltam, mondta mosolyogva.
Kellemes ünnepeket tanító néninek is.
Eljött a sorsolás napja. Délben zártak.
Meglepően sokan várták, hogy vajon ki viszi el a fa alá a bolt ajándékát.
Egy bevásárlókosába öntötték a blokkokat, és letakarták a pénztáros köpenyével. Valakinek húznia kéne, ki legyen? -néztek körbe.
Legyen Zsiga bácsi, szólt valaki. Ű a legvénebb.
Az öreg a felelősséget átérezve, komótoson kotort a kosárba lassan, megfontoltan vette ki a papírost.
..na, ki a? Mongyad mán komám, sürgették.
..lássa a fene. Csak azt, hogy pirossal van írva rá a név. Nem olvasná el? - kérte meg a pénztárost.
A tanítónénié! Villant át a fejében, és már olvasatlan készült is kimondani a nevet, de valamiért akaratlanul ránézett a cetlire.
Azon, szép gömbölyű betűkkel írva, -ahogy ma már csak az öreg tanítónénik tudnak,- annak a biciklit csodáló nehéz sorsú kisfiúnak neve állt.
Ahhoz, hogy a világ jobbá váljék, néha elég egy aprócska jó cselekedet. Csak, legyen mennél több belőle.
Áldott Karácsonyt, minden jóravaló léleknek.
.jpg)
Eszenyi István: TANYASI KARÁCSONY
A hó már harmadik napja szakadt, megállás nélkül. Cudarul süvített a pusztai buckák közt a zimankós szél, mély sóhajokkal kísérve hordta a kavargó, ólomszürke tűhegyes jégdarát. Lenn, az egyik dombnak keresztelt homokhajlat tövében lapult meg az öreg rossz lábú Maczinkó tanyája.
Nem volt mindig sánta Maczinkó. Valaha igen erős, jó kiállású, a fehérnépet módfelett kedvelő legénynek ismerték hét-határban.
Mindenütt megfordultak utána a jányok, rossz nyelvek szerint, ... némely asszonyok is. Egy-egy mulatozása esemény számba ment. S ha lett vóna' valami íródeák féle a vármegye ezen szomorú sarkában, biztos kalendáriomba rakta volna a nevét, a híres betyároké mellé.
Nagyvérű, a kocsmában keményen verekedős, hirtelen embernek született, s ha megszorították, hamar kinyílt a juhászbicsak a zsebében.
Mint mondtam, nem volt született sánta Maczinkó. A nehéz járásával akkor verte meg a sors, amikor egy megvadult lovasszekeret próbált visszafogni valami szüreti mulatságon, de az maga alá gyűrte, s mind két kerék átment a lábán. Azóta erőst' húzza a balt, amit a falusi füvesasszony rosszul, kacskára rakott össze. Félember lett. Ahogy telt-múlt az idő, elhagyták a korhely csapszéki cimborák, és elfeledték a kikapós vászoncselédek.
Az évek múlásával csak a bárányai, és a kutyái maradtak mellette. Társat nem keresett magának, reménytelen vén legénynek számított, mire mégis megnősült. Csak egy leány nem kerülte. Szerette őszintén, a szívfájdító sántaságával, és ment hozzá a szülői neheztelés ellenére. A tanyahelyet is együtt szerezték a sívó homokon, s ahogy gyarapodott, úgy jöttek sorba a gyerekek.
Négy lánya lett Maczinkónak. Sokáig bízott benne, ...talán ad az Úristen egy fiút is, de egyedül maradt férfiembernek az öt nő közt.
Beletörődött. Megragadt a pusztán, távol a világtól. A városba csak a Mihály napi vásárokra hajtott be a muszájból eladóvá lett bárányaival, aminek már nem jutott volna a télre szánt kevéske takarmányból. Ez a darabka föld volt az élete. Ez a néhány sovány, ritka akác, tövén a nyikorgó rozoga gémeskúttal, a foghíjas napraforgó kerítéssel, ami szerényen jelezte az arra tévedő vándorlónak, -itt, emberek élnek. Kicsike, háznak alig nevezhető menedékét madármód, maga építette. Egy ölnyi forma ritkán lakott tiszta szobával, és egy alig nagyobb pitvarossal. Abban terpeszkedett főhelyt a kemence. Ócska, szúette, rozoga asztalt álltak körbe a fejőszékek, felettük az ünnepnapokon szolgáló repedt üvegű petróleumlámpa lógott. A maga ácsolta ferde ajtó, hézagosan támaszkodott a szemöldöknek szánt fához. A maga fonta sárral vert falakra alig homlok magasságban került fel a szalmás zsuptető, a karnyi tartógerendáival, rajta a szőlőlugassal, ami alatt nyaranta fecskék garmadája lakott.
Ahogy beállt a kemény tél, már csak reggelente mozdult ki a házból, s bicegett el a pajtát körül ölelő akolig, ahol bárányai teleltek. Most is onnan igyekezett vissza a meleg konyhába, ahol vágni lehetett a pipája odamaradt füstjét. A felesége kérdő tekintettel fogadta mire válaszul megvonta a vállát, s visszaült a kemencesútra.
Négy anyajuhnak kellene megszaporodnia, pont Karácsonyra. Úgy számolták ki az asszonnyal, Isten a tudója hányszor. Szippantott a lanyhuló parazsú pipából, és nagyot sercintett a földes padozatra, a felesége rosszalló tekintetét elkerülve. Nem tudott a réten bevett szokásaival felhagyni, még idehaza sem.
... hónap' szent este Zsuzsika. Kimegyek az erdő alá, egy kis fenyőért. - mondta engesztelésül az asszonynak. Itt ez a négy pulya, legyen nekik is Karácsony. - nézett fel a baltafenésből.
- Bolond maga Laci. Jól tudja, hogy az erdő még nyáron is fél nap járásra van. Ebben az ítéletidőben még a madár se jár, nemhogy ember. A lovascsendőrök se gyünnek ki napok óta ide a városbul. Odaveszne, bétakarná a hó, nyom nélkül, -próbálta lebeszélni az urát.
- Már pedig én akkor is el meék', nézte a a csutkákkal játszó gyermekeket. Egyedül ennyit adhatok nekik a Megváltó megszületésére.
- Oszt mi lesz a juhokkal? Itt az ellés. - próbált az asszony a lelkére beszélni.
- Megcsinálod Zsuzsika, - egyedül is. Mán' mindent megtanultál tüllem. Eddig is te csináltad, csak ott vótam melletted, erősködött - reggelre eláll a szél, meglásd. - nézett ki a zsebkendőnyi ablakon. Hideg lesz. Viszem magammal a kutyákat. Majd azok taposnak előttem. Mire bukik a nap, meggyüvök. - biztatta.
Reggelre tényleg elcsendesedett a fergeteg. A farkasordító hidegben feltisztult az égalj, milliomnyi gyémántszikrát szórt a kötésig érő hó tetejére a felkelő nap. Vastag zúzmarát rakott a fákra, és emberkarnyi jégcsapokat az ereszaljra a decemberi éjszaka.
A gyermekek egymást ölelve, édesden aludtak amikor kilépett az ajtón. A pajtából már kihallatszott az asszony mozgolódása, - etette, itatta a jószágokat,- korholta a kutyákat. Azok a zabszalmába mélyen befurakodva, lesték a félig nyitott ajtón befelé kavargó hideget.
Nagyot szippantott Maczinkó a levegőből. Mélyet nyelt belőle, akár a kedvenc dohánya füstjéből. Ezért élt. A bárányok sajátos, illata keveredett a szalmáéval, a kis ház kéményén alábukó akác halványkék füstjéével, és a hideg hó tiszta ízével.
Az asszony felnézett rá. Ahogy átsütött a hóban álló ember háta mögött a nap, hirtelen újra a régi óriásnak látta. Mint amikor még reménytelenül és titokban volt szerelmes belé.
- Menjen csak Laci, biztatta kedvesen. Mi itt boldogulunk.
A kutyák a lábánál termettek, bősz csaholással kergették egymást körbe-körbe.
Talpas! Csuli! Feddte meg a őket. Indulás, mutatott előre a baltanyéllel, és maga is kilépett a tört nyomon. Hideg volt. Embert próbálón hideg, de a suba alatt nem fázott és jobban haladt mint azt tegnap elgondolta. A nap egyre magasabbra hágott, szinte vakított a fehérség. Megállás nélkül bő két órai járás után elérte az uradalmi kiserdőt.
...itt pihenek egy keveset, ez már odafelé vezető út fele lehet. Vagy valamivel több, - biztatgatta magát. A kutyák előre haladtak a dombháton, amit majdnem csupaszra takarított a szél. Az erdő sarkán izgatott ugatásba kezdtek.
- Ezek fognak valamit.- sejlett fel az öregben. Nem embert. Azt másképp támadnák.
Óvatosan lépett a hang felé, marokra fogva a baltát. A ritkás bokor tövén egy kimerült őzgida állt a hasa aljáig érő hóban, feladva mindent. Csak az oldala járása mutatta, hogy még van benne élet.
...ez a szerencsétlen pára elpusztul. Ha itt hagyom, vége. A havat járni nem tudja, bészakad alatta, amúgy is gyenge. Mán nem bírna elmenni. Mire idefordulnék a fával, odaveszne. Nem is tudnék vele mit kezdeni, a kettőt magam se bírom hazáig. Most mi legyen? -nézett körbe a néma erdőn, tanácsot várva.
Esteledett mire hazaért. Húzta maga után a fagyott havon a kopottas juhászbundát, benne az alélt őz kölyökkel. A gyerekek a szürkületben észrevették az apjukat, csivitelve szaladtak elé. Édesapám, édesapám, meglettek a barik, amíg maga odavót'. Meghozta kend a Jézuska fáját édesapám? - kérdezték az öreget. Maczinkónak furcsa áhítat ült az arcára, amikor a pajtában a bárányok közé tette a gidát, és az testvérként bújt oda a ma születettek mellé, melegedni.
- Menjetek szóljatok édesanyátoknak, mondta a nagy kérges kezét a legkisebb lányka fejére téve.
Hozza ki a lámpást, és a kalácsot, ide az akolba.
Látjátok, mutatta a bárányként szopó gidát. Üzent nekünk az Úr Jézus Krisztus. Nem számít mit tettünk, csak az, mivé válunk. Mert mind jóravaló, megváltásra érdemes emberek vagyunk. Városban, és a tanyán, szegény, s gazdag egyformán. Csak legyen szeretet a szívünkben.
...odakinn, az ibolyakék égen felragyogtak a csillagok, akár rég Betlehemben, és ezüstbe öltöztették a kis tanyát.
Csoda, valódi csoda, mondhatta volna valami arra járó, - de mindezt csak a padláson élő vén bagoly tanúsíthatná,- ha meglelné valaki. Bizony. Így történt ez meg valamikor, itt, Magyarországon.
Vagy lehet hogy másképp, ...de annyiszor, és annyian mesélték, s mind másformán, hogy a valót, ma már egyedül az Úristen ismeri.
Garay András- KARÁCSONYI TÖRTÉNET
Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét.
Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés.
Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.
Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.
A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon.
A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember.
Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. - Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.
Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk.
Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.
Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest.
Grimm testvérek: A SUSZTER MANÓI
Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.
Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.
Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.
- Mintha csak nekem készítették volna! - mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.
,,A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel - gondolta -, ráérek a dolgomtól."
De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.
Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.
Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:
- Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?
Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.
Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.
A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! - eltűntek.
Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:
- Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.
Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.
Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.
Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?
Többet bizony nem is suszterkodunk!
- énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.
Nem is jöttek vissza soha többet.
A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.
A HÁROM FENYŐ
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet! - mondta a Legnagyobb fenyő - Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte.
- Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok - mondta - karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kis madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...
forrás: canadahun.com (ponilany bejegyzés
A KARÁCSONYI DOBOZ
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt.
Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette.
Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetbe. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól.
J. Simon Aranka: KÖNNYTÜNDÉR
Pankát elkényeztették a szülei. Mindent megkapott, amit csak kért. Hangos zokogással, hatalmas krokodilkönnyeket hullatva jelezte, ha akart valamit. Észrevette ugyanis, hogy a szülei nem bírják hallgatni a sírását, inkább gyorsan teljesítették minden kívánságát.
Mindig vitt magával az óvodába játékokat, mert dicsekedni akart, mutogatni, hogy neki mennyi mindene van. Ebből persze veszekedés, sírás-rívás lett, hiszen a gyerekek szerettek volna játszani a szép játékokkal, de ő nem engedte. Nem csoda, hogy senki nem akart vele barátkozni.
Egy nap, nem sokkal karácsony előtt új kislány érkezett az oviba, Marika. Nem öltöztették divatosan, és az is látszott a ruháin, hogy nem újak. A gyerekek nem vették be a játékaikba, így magányosan üldögélt az udvar egyik sarkában. Panka arrafelé sétált a legújabb síró-alvós pólyás babájával. Az új kislány ámulva nézte.
- Ilyen szép babát még sosem láttam.
- Pisilni is tud - mondta Panka. - Neked nincs ilyen?
- Nekem egyáltalán nincsen babám.
- Miért nem hisztizel egy kicsit? Én azt szoktam, és akkor mindent megvesznek a szüleim.
- Hiába is hisztiznék. Anyukám egyedül nevel minket. Nincs pénze babára.
- Apukád hol van?
- Meghalt.
Panka megdöbbent. Eddig sosem jutott eszébe, hogy az emberek, főleg az ő szülei meghalhatnak. Gyorsan Marika kezébe adta a babát. - Játszhatsz vele! Ettől fogva a két kislány elválaszthatatlan volt egymástól, amíg csak haza nem mentek az oviból. Marika sokat mesélt arról, hogy milyen nehezen élnek, és milyen ritka, ünnepi alkalom az, amikor csokoládét ehetnek.
Panka nem szólt otthon semmit az új barátjáról, de szüleinek feltűnt, hogy szokatlanul csöndes. Anyukája azt hitte, beteg, és gyorsan megmérte a lázát. Apukája aggódva kérdezgette, mit szeretne kapni, hogy jobb kedve legyen. A szülők valósággal kétségbeestek, amikor Panka azt válaszolta, hogy nem kér semmit, ráadásul szó nélkül ment fürödni, és nem válogatott a vacsoránál, hanem mindent megevett, ami a tányérján volt. Valami nagy baj lehet ezzel a gyerekkel, tanakodtak a szülők, amikor Panka már lefeküdt.
Nem tudták, hogy kislányuk gondolatai messze járnak; egy szegényes lakásban, ahol három gyerek és egy anyuka ülnek az asztal körül, és legtöbbször zsíros kenyeret esznek. Szíve összeszorult a sajnálattól, szeméből könnyek buggyantak elő.
- Kívánj valamit! - mondta egy csilingelő hang.
- Ki beszél? Van itt valaki? - kérdezte Panka ijedten, és fejére húzta a takarót.
- Én vagyok, a Könnytündér! Bújj csak elő, ne félj, nem harapok!
A kislány kikukucskált, és csodálkozva látta meg az aprócska, üvegszerűen átlátszó, ragyogó kis lényt, aki ide-oda röpködött, majd leszállt a paplanra.
- Sosem hallottam még rólad! Hogy kerülsz ide? - kérdezte Panka a szárnyát billegető tündértől.
- Nem csodálkoznál, ha tudnád, hogy én a könnyekből születek. Sírtál, és itt vagyok.
- Én majdnem minden nap sírok, mégsem láttalak még soha.
- Te sírásnak nevezed azt a hisztis ordibálást? Most először sírtál igazi könnyeket.
- Máskor is könnyeztem. Az miért nem volt igazi?
- Mert önzésből tetted, és a szíved hideg maradt közben. Most azonban nem magad miatt sírtál, ezért tudtak feltörni az igazi könnyek, és nekem muszáj volt megszületni.
- Nahát! Örülök, hogy sírtam, legalább megláthattalak!
- Most kívánhatsz egyet! - mondta a tündér. - Jól gondold meg, mi legyen az!
- Szeretném, ha Marika boldogabb lenne!
- Legyen, ahogy akarod! - A tündér felröppent. - Mennem kell, lejárt az időm.
- Találkozunk még?
- Persze! Ahányszor csak igazi könnyeket sírsz, én itt leszek.
Könnytündér eltűnt, Panka pedig mély álomba merült.
Az ünnepek utáni első napon Marika ragyogó arccal érkezett az óvodába. Elmesélte, hogy karácsony este valakitől nagy csomagot kaptak. Becsengettek hozzájuk, és csak úgy ott hagyták az ajtójuk előtt. Volt abban minden; szép ruhák, mindenféle ennivaló, csokoládé, és sok-sok játék.
- Képzeld csak - lelkendezett Marika -, még egy ugyanolyan baba is volt benne, mint a tiéd! Most majd együtt dajkálhatjuk a pólyásainkat.
- Az enyém már nincs meg - mosolygott Panka rejtélyesen. - Elvitte a Könnytündér.
KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG 
Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.
Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve. A hatalmas masnival és szalaggal átkötött színes dobozok már a fa alatt hirdették az este közeledtét, az ajándékbontás idejét, s a másik ember megajándékozását egy kis szeretettel, amit egész évben gyűjtögettünk, hogy ezen a napon kicsit többet adjunk, mint máskor.
Az egyik ablakon betekintve az utcáról egy nagyobb családi kört láttam, akik felszabadultan és vidáman beszélgettek. A gyerekek a fa körül igyekeztek kitalálni vajon kié lesz a nagyobb doboz, kié a kisebb, és vajon mi lapulhat a színes csomagolók alatt, ami már önmagában is magára vonta a figyelmet.
Mindenki ámulva nézte a karácsonyfa színes égőinek kellemes villódzását, nem gyorsan váltakozott, csak éppen úgy, hogy az ember lelkét jó érzéssel, szépséggel töltse el ne pedig kellemetlen zavaró fényjáték legyen az egész.
Egy apró kislány ült a fa alatt alig lehetett 4 talán 5 éves s potyogtak a könnyei. Édesanyja odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mi a baj Lili?
A kislány csak tovább pityergett s könnyeivel eláztatta a kezében lévő zsebkendőt. Halkan szipogva mondta:
- Anya hozzám miért nem jön soha a Jézuska?
Az édesanya gyengéden simogatta a kislány hosszú barna haját és okos kis buksiját.
- De hiszen már itt járt! Nézd, ő hozta ezt a rengeteg ajándékot!
- Ne pityeregj Lilikém!
- Nem, nem járhatott itt! Mert én nem ezt kértem karácsonyra! Amit én kértem nem lehet becsomagolni! Én azt kértem, hogy Peti gyógyuljon meg!
Az anya lelke zavarodottságában igyekezett megnyugtatni a kislányt, de ott belül tudta, hogy mindez igaz.
- De hiszen Petinek semmi baja. Honnan vetted ezt?
- Az apuval erről beszéltetek a múltkor, hogy be kell vinni a kórházba.
- Akkor nem arról beszéltünk! Nyugodj meg Lilikém!
A kislány lassan-lassan elhitte édesanya szavait s a sírást is abbahagyta.
Peti is a fa előtt ült. Figyelte az égők fényjátékát. Ő már 15 éves volt. Képes volt felfogni mindazt, ami vele történik. Tudta hogy rákos... tudta és nagyon félt de a testvéreit meg akarta óvni mindentől. Nem akarta hogy tudják, hiszen úgysem értenék meg. A legidősebb is 4 évvel fiatalabb nála. Csendben tűrte odabent a fájdalmat. Néha elfeledkezett róla, és szinte felhőtlenül kacagott a többi gyerekkel, de odabenn a szívéből szinte vércseppekként hullottak a könnyei.
Liliben ott élt a szorongás. Nem értette mi történik körülötte, mégis most is minden erejével imádkozott.
- Drága jó Istenem! Én azt kérem karácsonyra, hogy Péter gyógyuljon meg!
S apró kezei mellkasa előtt összekulcsolódva pihentek. Szinte görcsösen fonódtak egybe apró kis ujjai. Imádkozott szinte egész este, s nézte a hópelyheket az ablakon át.
Nemsokára hazaindultak a vendégek és a gyerekek is aludni tértek. Mindenkinek külön szobája volt, ám Lili aznap úgy döntött Péterrel szeretne aludni. A kislány odabújt a bátyjához s egyre erősebben mormolgatta magában az imát.
Álomba szenderült ám ajkai akkor is suttogták az imát, a kívánságot. Éjjel egy apró csillag hullott az égből. Az ablakon át bekopogott. A kislány kinyitotta az ablakot s a csillagból kitörő fény a fiú testére irányult. Csendesen aludt tovább s a kislány is visszafeküdt.
Reggelre már csak álomnak tűnt az egész. A kislány tettét azonban a nyitott ablak nyikorgó hangja bizonyította. Mire felébredt már a szülők nem voltak ott, s Pétert sem találta sehol. Amikor hazaértek az anya arcán felcsillant a boldogság.
Odament a kislányhoz s a fülébe súgta:
- Itt járt a Jézuska, teljesült, amit kívántál!
A kislány rohant a bátyjához s hamar az ölébe ugrott, s boldogan nézte az egész család a karácsonyfát. S most már felhőtlen volt az öröm.
Nem várom el, hogy bárki is elhiggye a történetemet. De ha valaki bele tud gondolni, és egy picit el is vonatkoztat, megértheti, miről szól. A testvéri szeretet mekkora erővel bír. Nem feltétlenül így történik ez meg a mindennapokban, de a kislány példája, mennyire szerette testvérét...talán példát mutat mindenki számára. Mert akár igaz is lehetne...
Mester Györgyi: A LEGKISEBB CINKE
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.
Nyáron remekül elvoltak a kis madarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.
A nyárt követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.
Amikor épp nem a magas koronájú, lombtalanná kopaszodott nyárfa ágain gubbasztottak, néha-néha kiröpültek a házak irányába, hogy az ég felé bodorodó kéményfüstben kicsit felmelegedjenek.
Picinke is így tett, amikor egy hosszabb repülőútja során, valami megcsillant a szeme előtt. Egy kertes ház ablakából világított ki az utcára a sziporkázó, tarka fényesség. Leszállt az ablakpárkányra és befelé bámult. Az üvegen túl, a szobában, hatalmas zöld fenyő terpeszkedett. De nem ám olyan egyszerű, mint odakinn a parkban, hanem talpig díszben pompázott. Tarka üvegégők, csillogó gömbök, kacskaringózó girlandok ékítették.
Picinke egészen belefeledkezett a látványba. Ekkor azonban két kíváncsi gyermekarc közeledett az ablakhoz, amitől megijedt, szárnyra kapott, és huss, már ott se volt.
Másnap, szokásos melegedő körútján, megint csak ellátogatott az ablakon átcsillanó, fényes karácsonyfához. A fa most is lenyűgözte, ám egyszer csak észrevette, valaki néhány kölesszemet tett ki a párkányra. Mivel éhes volt, mohón nekilátott, és gyorsan felcsipegette a magokat. Az evésből felpillantva, váratlanul ismét szembetalálta magát a gyermekszemekkel, amelyek mosolyogva és érdeklődéssel figyelték őt. Az ablak nem nyílt ki, senki nem bántotta Picinkét, így hát nem sietett a táplálkozással. Befejezvén az evést, egy kicsit még gyönyörködött a pompás fában, majd útra kelt.
Csak otthon, miután didergő testvérei közé letelepedett, jutott eszébe, hogy ő jól lakott, de a családja továbbra is éhezik. Szinte szégyellte magát, hogy annyira elkápráztatta a csodálatos karácsonyfa, és csak behabzsolta a kölesszemeket, a szeretteire nem is gondolt.
A következő napon sem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Vajon megvan-e még a varázslatos szépségű fa? Egyenesen odarepült, és meglepődve látta, a kölesszemeket, vékony zsinórvonalban, valaki végigszórta az ablakpárkányon. Szemenként vette csőrébe a magokat, hogy minél tovább élvezhesse az evést, amikor egyszer csak elfogyott az összes ennivaló.
Elszomorodott, hogy megint mohó volt, nem jutottak eszébe sem a mamája, sem éhes testvérkéi, amikor a párkány széléről egy közeli faágon lógó aprócska faépítmény vonta magára a figyelmét. Egy házikó volt, négy kis oszloppal, takaros tetővel, de a legszebb mégis az volt benne, hogy a padlóját sok-sok kölesszem borította!
Picinke azonnal útra kelt, és ahogy csak aprócska szárnyától tellett, röpült a családjáért. Elcsivitelte nekik, hogy élelmet talált, kövessék őt, és már fordult is vissza. A faágra felfüggesztett házikót ellepték a sárga-fekete szárnyú cinkék, és boldogan csipegették az olajos magvakat, amitől aztán felmelegedve, még sokáig gyönyörködtek a csodaszép fenyőfában.
Az ablak túloldalán pedig a madáretetőt elkészítő apuka, meg a kölesszemekről gondoskodó gyerekek örültek a boldog cinkék látványának. És ettől vált igazán teljessé a Karácsony, a szeretet ünnepe.
Nyquist Gizella: NÓRI KÍVÁNSÁGA, AVAGY A HÓANGYAL
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl élt egyszer egy pici leány. Ez a leányka mindig nagyon boldog volt, csak egy szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit.
December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent Karácsony eljövetelét.
Amikor szülei megkérdezték Nórit - ez volt ugyanis a leányka neve -, mit szeretne karácsonyra kapni, ő így felelt:
- Nagyon örülnék egy babának és sok-sok könyvnek. De a legjobban arra vágyom, hogy láthassam a nagyszüleimet.
Törték a fejüket Nórika szülei, hogyan is mondják meg kislányuknak, hogy a nagymamáit és nagypapáit még hosszú hónapokon át nem láthatja. Nem akarták elszomorítani, csak ennyit válaszoltak:
- Norcsika, biztosan hoz majd a Jézuska neked egy szép babát, és Santa örömmel hagy majd a fa alatt könyveket és talán még mást is.
A kislány másnap a kertben játszott a frissen hullt hóban. Mivel anyukája a lábujjától a feje csücskéig felöltöztette, ujjongva feküdt bele a nagy fehérségbe. Lábacskáit és karjait mozgatva pillanatok alatt hóangyalt rajzolt, majd óvatosan felállt. Ránézett művére, és vágyakozva így szólt:
- Ó, be jó is lenne, Angyalka, ha tudnál nekem segíteni!
Abban a szent minutumban a hóangyal életre kelt, és a meglepett kislány elé állt:
- Szervusz, Nóri! Hallottam a kívánságodról, és szeretnék neked segíteni!
Varázspálcájával néhány kört rajzolt a levegőbe, majd így folytatta:
- Látod ezt a varázsbiciklit? Ha felülsz rá, becsukod a szemedet, és néhányat pedálozol, máris ott leszel, ahol szeretnél.
Nórika fülig érő szájjal megköszönte az angyal segítségét, és máris felpattant varázsbringájára. Először csak kétszer tekerte meg a pedált, és máris a Floridában élő nagyszüleinél termett. A sok-sok puszi és ölelés, na meg a fincsi almás pite után ismét a bringára pattant, de most messzebbre készült. Csukott szemmel ötször is megtekerte a pedált. Amikor kinyította a szemét, erdélyi mamája és papája állt előtte. Mintha csak várták volna, finom sajtos pogácsával és citromos teával kínálták meg. Az élvezetes találkozás után, amikor haza kellett indulnia, nagyszülei hosszasan integettek utána.
- Nóri! Nórika! - hallotta váratlanul anyukája szavát. - Állj fel a hóból, kislányom, mert megfázol!
Nóri lelkesen mesélte el, mi történt vele:
- Anya! Apa! Képzeljétek, a nagyiéknál jártam... - közben éppen zsebébe tette pogácsája utolsó falatját.
Szabó Gitta: A KÍVÁNSÁG
Tél van. Fehér hó borítja a tájat. A léptek alatt ropog a puha hó. A lélegzet is fehér páraként illan el a levegőben. A kéményekből fehér füst száll az ég felé. A házak tetején hósapka ücsörög, és a gyenge utcai világításnál szerényen csillognak a hópelyhek.
Az utcára nyíló házak szorosan egymáshoz simulnak, mint amelyek e hideg téli estén összebújtak, hogy melegítsék egymást. Az egyik ház aljában egy aprócska kis üzlet bújt meg szerényen. Ajtaja felett egyetlen izzó pislákolt. Éppen csak annyira, hogy aki az üzletbe belép, vagy éppen kifelé megy, orra ne bukjék a küszöbben.
A szerény üzletecskének igen gyönyörű kirakata volt. Már készülődtek a Karácsonyra, mert bizony telve volt minden földi jóval. Volt abban gyümölcs, játék, ruhanemű, élelmiszer, itóka, édesség. Egyszóval, minden volt benne, mi szem-szájnak ingere.
A kirakat előtt egy kisgyermek álldogált. Amolyan négy, ötéves forma lehetett. Szemei csillogtak az örömtől, ahogy a portékát nézegette. A hidegtől kipirosodott nóziját a kirakatüvegnek nyomta, melyre a meleg lehelete kifehéredve csapódott le. Két kicsi, kesztyűbe bújtatott kezével, az üvegnek támaszkodott, és hol édesapjára, hol meg az árukra nézett. Egyszer csak megszólalt:
- Apu! Én szeretnék egy csokit! És.., még azt az autót is szeretném! Juj! Apuu! Ezt is szeretném! Ezt az óriási macit is kérem! - mutatott ugrándozva egyik kincstől a másikig. Majd hirtelen megállt a gyümölcsök előtt. A kirakatban egy gyönyörűséges kókuszdió díszelgett, egy kicsinyke kosárban. A gyermek néhány másodpercig csendben nézte, majd halkan, szinte suttogva mondta:
- Apuci! Kérek szépen egy ilyet! - mutatott a kókuszdióra. - Nekem még sosem volt ilyenem!
- Ejnye, fiam! - szólt az apa. - Mit kezdenél Te egy kókuszdióval? Inkább induljunk haza - mondta még, és megfogta a gyermek kezét.
Telt múlt az idő. A gyermek nem felejtette el, amit akkor látott a kirakatban. Egyre csak körülötte jártak a gondolatai. Ha játszott, ha beszélt, ha rajzolt, mindenbe beleszőtte az áhított gyümölcsöt. Kitalált minden csalafintaságot, hogy szüleit rábírja, vegyék meg neki a gyümölcsöt. Édesanyja meg is dicsérte, mert bizony, amiben csak tudott segített neki. Poharakat tett a tálcára, szalvétát az asztalra. Még a cipellőjét is igyekezett betenni a cipős szekrénybe, igaz, ehhez fel kellett állnia a sámlira, aminek anyukája nem nagyon örült.
Lassan elérkezett Karácsony napja. A fiúcska a karácsonyfa díszítésében is segített szüleinek. Közben csak beszélt, folyt a szó belőle, csacsogott egyfolytában. Be nem állt a szája egy pillanatra sem:
- Apa! Tudod, ha én lennék a Jézuska, ide biztosan hoznék egy kókuszdiót! Mert tudod, én nagyon szeretném, és jó is vagyok. Ugye?
Az apa nézte, és bólintott:
- Igen fiacskám! Tényleg jó vagy.
Mire végeztek a fa díszítésével, és édesanya is elkészült a konyhában a finom vacsorával, addigra odakint az est fekete lepellel borította be az égboltot, és sok, sok csillaggal díszítette fel, mintha csak egy hatalmas ünnepi asztal lenne, amit a jó öreg Hold elé terített.
Végre a nagyszülők is megérkeztek. Kabátjukról leverték a havat, csizmáikat levették, és a tűzhely mellé tették száradni. A szobaajtót, amelyben a karácsonyfa világított, becsukták, ha a Jézuska jönne, meg ne ijedjen, és máshová ne vigye a nekik szánt meglepetést.
A nagypapa, a nagymama, apu és anyu meg a kisfiú a konyhában halkan suttogva beszélgettek. A várakozás okozta feszültség egyre nagyobb lett. A gyermek már nem bírta tovább visszafogni izgatottságát. Épp szólásra nyitotta a száját, mikor egy csengettyű szólalt meg. A gyermek gyorsan édesapja háta mögé bújt:
- Apu! Én félek! - súgta neki.
A család minden tagja felállt. Óvatosan fordultak a szobaajtó felé, ahonnét kiszűrődött a karácsonyfa barátságos fénye. Az apa megfogta a gyermek izgalomtól izzadt kicsiny kezét, és kinyitotta az ajtót, mely mintha örülne, vidáman csikordult. A fa alatt színes csomagok várták, hogy valaki kibontsa őket. A gyermek izgatottan szaladgált a csomagok között. Egyszer csak megállt egy hatalmas szaloncukor előtt, amire az ő óvodai jele, egy fésű volt rajzolva. Hátranézett szüleire. Látta, mindenki őt figyeli, és csak mosolyognak.
- Apu, anyu! Ti is látjátok? Ez az enyém. Rajta van a jelem.
A szülők odamentek hozzá, leguggoltak mellé.
- Nahát! - örvendtek - ez valóban a tied! Bontsd csak ki hamar! - mondták szinte egyszerre.
A gyermek magához ölelte az óriási cukrot, és félrevonult a szoba egyik csendes zugába. Ott kezdte bontogatni kincsét. A papír hangos szakadással adta meg magát, és engedte, hogy a gyermek végre megláthassa mit is takargatott idáig. A fiúcska, amikor meglátta, örömében kiabálni kezdett:
- Apu! Anyu! Egy kókuszdió volt benne! De jó, hogy jó voltam! - mondta megkönnyebbülve. Szemei úgy ragyogtak, mint csillagok a Hold ünnepi asztalán. A kókuszdióval szüleihez baktatott. Büszkén húzta ki magát.
- Tudjátok - kezdte mondókáját -, szerintem a Jézuska egy kisgyerek.
- Miből gondolod? - kérdezte az anyukája.
- Abból, mert megkaptam azt, amit szerettem volna. Mert gyereknek kell lennie ahhoz, hogy tudja, milyen az, ha nagyon szeretne valamit. Meg aztán.., biztosan hallgatóznia is kell ahhoz, hogy tudja, ki mit szeretne. Másképp honnan tudná?
A szülők elmosolyodtak a gyermek logikáján. Az apa megsimogatta gyermeke kobakját.
- Igazad lehet! - mondta megnyugtatásképp.
Tóthárpád Ferenc- MADÁRLÁTTA SZENTESTE
Fekete karácsony lesz - mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította. Még a fülében hallotta a vers ritmusát, amit az előző este tanult.
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.
Azt remélte, hogy az erdők hamarosan magukra öltik fehér ruhájukat. Emlékezett rá, hogy a nagypapája is gyakran mesélt a hegyekről. Nem tudta pontosan, de egy versrészlet jutott az eszébe a holdfényben álló fákról: - “egy kissé tán' dideregnek, felsorakoznak, úgy melegednek" - idézte fel.
Kis, pisze orrát nekinyomta az ablaknak. Lehelete áttetsző foltokban pihent meg a hideg üvegen. Ujjával rést törölt a párán, azon át figyelte, hogy az ünnep előtt is eljönnek-e hozzá a madarak, hogy híreket hozzanak a hegyen túlról. Adrienn gyakran üzent velük. Tudta jól, hogy rajta kívül senki sem érti a cinegék, a verebek és a rozsdafarkúak csevegését. Kicsit furcsállta ugyan, de nem bánta, hogy minden alkalommal csak róla esik szó. Mindig tudták a kismadarak, hogy mi történt az iskolában, hogy anyukája mostanában kevesebbet beszélgetett vele, hogy kivel veszett össze a játszótéren, és hogy az édesapja már milyen régen elutazott. Ha nem is mondta, akkor is tudták, hogy miért szomorú.
- Talán éppen ezért jöttek el megint - gondolta a kislány.
Adrienn emlékezett a tavalyi karácsonyra: - Apró magot szórjál, jó tettedért jót várj! - kopogták a cinegék az ablakpárkányon. Most azonban csak dideregve néztek befelé a szobába, pedig azon az estén is finom magokkal telt meg az etető. Volt közöttük egy veréb, vele rendszeresen beszélgetett Adrienn. A többiek már régen elrepültek, ő még mindig ott maradt, és csak nézett a kislányra. A csapzott kismadár és a kislány a csukott ablakon át is értette egymás gondolatát:
- Szervusz! Tudom ám, hogy mit akarsz. Nekem is jó, ha valakivel beszélgethetek, ha elmondhatom, mi az, ami bánt - szólalt meg Adrienn.
A madárka izgatottan ugrálni kezdett a párkány bádoglemezén, mintha ily módon akarta volna üdvözölni a szomorú kislányt:
- Szervusz, szervusz!
Adrienn mosolyra húzta a száját, csillogó szemeit megtörölte pizsamakabátja ujjával, és így szólt:
- Láttam ám, hogy legtöbbször csak az anyukáddal vagy. Apukádnak biztosan nagyon sok a dolga! Már csak kettőt kell aludni, és itt a szenteste. Addigra sok magot gyűjtsél, és akkor biztosan hazajön. Én is sokat vagyok egyedül, pedig olyan jó, amikor anyu és apu is itthon van. Tudod, az én apukám is régen volt velünk - fejét lehajtotta, kicsit várt, és így folytatta -, mégsem vagyok szomorú, mert tudom, hogy nemsokára velünk lesz.
Mire a kislány újra felemelte a fejét, addigra barátja már a hegyek felé repült. Feltámadt a szél, hidegen vágott be az ablak résein. Kisöccse, Balázs, már aludt. Adrienn leült az ágya szélére, és imádkozni kezdett. A nagymamája tanította meg az esti imára, de ezúttal másként szólt a fohász. A szüleiért imádkozott s a madarakért, és azért, hogy essen a hó, mert az olyan szép, és akkor olyan tiszta a táj.
Amikor édesanyja a szobába lépett, hogy betakarja, szorosan átölelték egymást.
- Üzentél apunak, hogy neki is lesz meglepetés a karácsonyfa alatt? - kérdezte Adrienn, de olyan halkan, hogy a saját hangját is alig hallotta.
- Sajnos nem tudtam beszélni vele, megint nem értem el. Talán majd holnap - hangzott a bizonytalan válasz.
- Azt mondtad, ha valamit nagyon akarunk, és mindannyian nagyon akarjuk, akkor az teljesülni fog - szólt kissé neheztelve Adrienn -, és mi mindannyian nagyon akarjuk, hogy apa hazajöjjön. Ugye?
Sokáig csend volt a szobában, csak nehezen jött a válasz:
- Gyakran próbálom hívni telefonon, de nem hallok mást, mint azt, hogy: ,,a hívott szám pillanatnyilag nem elérhető". Sajnos néha a felnőttek sem gondolják meg, hogy mit mondanak - felelt alig érthetően az édesanyja.
Csend borult a szobára. A kisvillanyt égve hagyták aznap este, úgy aludtak el. Összebújva, kicsit fázósan.
Másnap szikrázó napsütésre ébredtek, madarak egész serege kopogott az ablakpárkány vékony csíkján, ahol a szoba melegétől megolvadt a hó. Közöttük ott ugrált, követelve reggeli eleségét, egy csapzott veréb is. A hegyeket, a fákat, az utcát, a tetőket egybefüggő hó fedte. Adrienn, Balázs és az édesanyjuk kézen fogva álltak az ablak előtt, szótlanul gyönyörködtek a mesés átváltozásban.
Délután hosszú sétára indultak. Sokat beszélgettek. A kertek feldíszített fenyőfái, a kigyúló fények ünneppé változtatták az estét. Ropogott a hó, az utcákon alig jártak autók. A gyerekek érezték, hogy különleges karácsony készülődik. Már szürkült, amire hazaértek. A kapuból gyönyörködve tekintettek vissza a tájra, amikor az utca felett furcsa felhőt pillantottak meg. Adrienn felkiáltott:
- Nem is felhő: madarak! - és már szaladt is volna, ha édesanyja vissza nem tartja. A meglepetésnek mindezzel még nem volt vége. Döbbenten álltak meg a járda szélén. A madársereg díszkísérete mintha tolta volna az előttük haladó autót. Aztán egyszerre csak, amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt az égi kíséret. Az a néhány járókelő, aki még az utcát rótta, talán észre sem vette a különös jelenetet. Adrienn azonban pontosan tudta, hogy mi történt. Az autó mellettük állt meg.
- Apu, apu! - kiáltották a gyerekek.
- Szervusztok! - kapta fel őket az édesapjuk.
- Már nagyon vártunk - szólalt meg az édesanyjuk is.
Rövid idő múlva együtt tálaltak a finom ünnepi vacsorához. A bőröndök a szekrény legmélyére kerültek, mintha többé már soha nem is volna szükség rájuk. Sokat nevettek és sokat beszélgettek. Az idő múlásával Adrienn és Balázs pillantásai egyre többször vetődtek a csukott szobaajtóra. Az ajándékozás édesanyjuk boldog szavaival kezdődött:
- Mehetünk, együtt a család - mondta.
A lakást fenyőillat töltötte be. A lemezjátszó karácsonyi dallamokat játszott. Az ablaküvegen túlról pedig három veréb - anya, apa s a csapzott kicsi - nézte tágra nyílt szemekkel a kiszűrődő csillogó, színes fényeket. A csukott ablakon át is jól értették az üzenetet:
,,Boldog karácsonyt kívánunk!"
Zelk Zoltán: MIKULÁS BÁCSI CSIZMÁJA
A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
- Álmodj, csak álmodj! - susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik...
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.
Wass Albert KARÁCSONYI MESE 
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.
Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledölte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: ,,Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akinek még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.
A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva.
Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,
vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
,,Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
,,Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
,,Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
,,Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal.
- Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
,,Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
,,Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
ELŐZETES - UNIVERZÁLÁS, SZUPERÁLLAM, JÖVŐNK...?
Akit érdekel, hogy mire készül az EU, és milyen jövő vár ránk, olvassa ezt el, mert gyanítom, hogy nagyon hamar ,,hamis " hírnek fogják minősíteni ezeket a konkrét tényeket /is/, és akkor le kell majd venni a bejegyzést. Ezeket a leveleket egy lengyel jogi szervezettől kapom, nálunk ilyen formában nem olvashattam még erről.
"Ordo IurisInstytut na rzecz Kultury Prawnej
Kedves Barátaim,
A várakozásoknak megfelelően 2023. november 22-én az Európai Parlament elfogadta az uniós szerződések 267 módosítási tervezetét, s ezzel megkezdődött a szerződésmódosítási eljárás. Ezek egy centralista ,,Európai szuperállam" létrehozásához vezetnek. A projekt mellett 291 képviselő szavazott, 274 elutasította, 44 pedig tartózkodott.
Mi történik, ha ezeket a módosításokat végrehajtják a szerződésekben?
Mindenekelőtt a külpolitikával, a fegyveres erőkkel, az egészségügygel, az iparfejlesztéssel, a migránsok millióinak befogadásával kapcsolatos döntések átkerülnek Brüsszelbe. Olyan szerveknek adják át ezeket, amelyek nem felelősek azok következményeiért, és nem demokratikus módon választják ezeket, mint például az Európai Bizottság. Országaink ellenállása nem számít, mert ezek a módosítások megfosztják őket a vétójogtól. Elég, ha Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia megállapodik egy álláspontban, és döntésük a maradék 23 ország aktív ellenkezése mellett is az egész EU-ban alkalmazandó jog lesz.
A megszavazott változtatások lehetővé tehetik az EU számára, hogy népszerűsítse a gender ideológiát, befolyásolja az iskolai tantervek tartalmát, és megoldásokat diktáljon az államoknak a környezetvédelem, az abortusz és a diszkrimináció elleni küzdelem terén. Ez az EU bürokratáinak korlátlan hatalmát jelenti az abortusz, a kényszerített és vulgáris szexuális nevelés bevezetésére, az adófizetők által finanszírozott ,,tranzíciók", azaz a gyermekek és fiatalok műtéti megcsonkításának elősegítésére, valamint országaink demográfiai szerkezetének megváltoztatására.
A projekt egy olyan páneurópai népszavazási mechanizmust vezet be, amely lehetővé teszi a szerződések jövőbeni módosításait az összes tagállam beleegyezése nélkül.
Aggasztó az EU-Szerződés 7. cikkében meghatározott olyan uniós értékeket, mint a ,,szabadság", ,,demokrácia", ,,egyenlőség, emberi jogok" vagy ,,jogállamiság" megsértő államok tagsági jogainak felfüggesztésére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére irányuló javaslat. Az uniós intézmények szabadon értelmezhetik az ilyen homályosan megfogalmazott jogi fogalmakat, és politikai okokból elnyomhatják a tagállamokat, az uniós értékek védelmével indokolva ezt.
Nem véletlen, hogy ez a projekt a radikális kommunista, Altiero Spinelli eszméit idézi, aki az államok és határok nélküli Európa vízióját mutatta be. Nyíltan kijelentette, hogy az európai szuperállam álma nem valósítható meg demokratikus eljárásokkal és az európaiak beleegyezésével. Ezért elképzelésének megvalósítását "egy forradalmi párt diktatúrájának segítségével javasolta, amely új államot hoz létre, és körülötte egy új, igazi demokráciát".
Azt írta, hogy az európai integráció célja a nemzetállamok felszámolása kell hogy legyen, melyeket ő a háborúk forrásának és a haladás gátjának tart. Arról is írt, hogy a magántulajdont korlátozni kell, sőt, akár meg is kell azt szüntetni, és "csak a szükséges esetekben lehet eltűrni". Ma már nyilvánvaló, hogy ezt a jövőképet egy hosszú évekre tervezett terv szerint, következetesen valósítják meg.
Az úniós szuperállam felépítésére irányuló terv egyik eleme az Európa Jövőjéről szóló Konferencia - egy álkonzultációs kampány - volt. Előre meghatározott eredményei lehetővé teszik a szuperállamok támogatói számára, hogy azt mondják, hogy az európaiak többsége forradalmat akar: elvenni saját kormánya szuverenitását és lerombolni saját demokráciáját, noha a legtöbb európai nem is hallott arról, hogy ilyen konzultáció zajlik. Hollandiában a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a hollandok kevesebb mint 3%-a tudott róla. A lengyeleket még senki sem kérdezte erről.
A projekt most az Európai Unió Tanácsához (amely az egyes tagállamok minisztereiből áll), majd az Európai Tanácshoz kerül.
Az eljárás harmadik szakaszában az Európai Tanács (állam- és kormányfők) egyszerű többséggel dönt a parlamentek, az állam- és kormányfők, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselőiből álló konvent összehívásáról amely ajánlásokat fogad el a kormányközi konferencia számára.
Az Európai Tanács elnöke ezt követően kormányközi konferenciát hív össze, amelyen a tagállamok kormányainak képviselői dolgozzák ki a szerződésmódosítások végső tartalmát, amelyeket csak egyhangúlag lehet elfogadni. Végül az EU Tanácsának és az Európai Bizottságnak a jogi szolgálatai módosítják a módosítások szövegét felülvizsgálati szerződések formájában. Ezt követően a módosítások tartalmát már nem lehet módosítani.
Az eljárás utolsó szakasza az új szerződések valamennyi tagállam általi ratifikálása lesz, az alkotmányos követelményeknek megfelelően. Lengyelország esetében az ilyen szerződéseket a Lengyel Köztársaság elnöke ratifikálja a Parlament előzetes, a Szejm és a Szenátus által külön-külön kifejezett hozzájárulását követően - a kamarák 2/3-os többségével, vagy országos népszavazással, amelyhez elegendő az 50% feletti részvétel mellett kinyilvánított az állampolgárok többségének jóváhagyása.
Bár a folyamat már elkezdődött, a szerződések megváltoztatása biztosan nem megy egyik napról a másikra. Ezt sok hónapos intenzív tárgyalások előzik meg, de egyfajta politikai színház is a kormányok részéről, amelyek megpróbálják meggyőzni polgáraikat arról, hogy nemzeteik javáért küzdenek.
A radikálisok nem ok nélkül nyújtottak be 267 módosító indítványt. Valószínűleg nem sikerül mindegyiket elfogadtatni. Ahhoz azonban, hogy szuverenitásunk fikcióvá váljon, elegendő a kulcsfontosságú módosítások egy kis részét elfogadni. De ilyen nagyszámú forradalmi változtatás javaslata azt jelenti, hogy a nemzeti politikusok most elhatárolódhatnak az egész projekttől, majd visszatérhetnek a következő tárgyalási ülésekről, és bejelenthetik, hogy sikerrel utasítják el a kevésbé fontos szerződésmódosítások egy részét. Ily módon a polgárok nem veszik észre, mi az ami a legfontosabb ebben az egész információs zűrzavarban.
Fontos feladat vár ránk. Tudatosítanunk kell honfitársainkban, hogy a javasolt módosítások elfogadása azt jelenti, hogy az Európai Uniót központilag irányított szuperállammá változtatjuk. Döntéshozó központja Brüsszelben lesz, és minden nemzetállam a kommunista ,,Európai Államok Szövetsége" tartományává alakul át. Az összes úniós nemzet elveszíti befolyását a nemzeti jog formáját illetően, amelyet most az EU tisztviselői szabnak majd meg.
A közelgő karácsony és újév alkalmából mindenkinek békét és reményt kívánok, amit Jézus Krisztus születése hoz el az egész világnak, amely hajlandó őt befogadni. Legyen a közelgő 2024-es újév az élet, az igazság, a jóság, a szépség és az igazságosság áttörésének és győzelmének éve.
Üdvözlettel,
Egy szuperállam kialakításának kísérlete sejlik fel az Európai Unióban, amely minél kisebb hatalmat adna a demokratikusan megválasztott nemzeti kormányoknak és sokkal többet a brüsszeli intézményeknek
Gulyás Gergely miniszter szerint az unióban vannak nagyszerű dolgok, mint a közös piacok és a határmentesség, ugyanakkor elindult egy rossz mechanizmus, amelyben "tízből kilenc esetben Magyarország és Európa kárára születnek döntések"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-20 20:30:43, szerda
|
| |
| |
ÉRDEKESSÉGEK A MÚLTBÓL
A FEKETE SEREG FELOSZLATÁSA
A fekete sereg
A fekete sereg, Mátyás király zsoldoshadserege, a korszak egyik legjobb és legelismertebb serege volt. Az elnevezés csak a király halála után jelent meg, amely talán a vállukon átvetett fekete szalag miatt lehetett, de akár a fekete páncél is szóba jöhetett vagy a címerállat, a fekete holló is.
A sereg létszáma természetesen hullámzó volt, hiszen háború esetén a király újabb csapatokat fogadott fel. A bécsújhelyi seregszemlén, 1487-ben, húszezer lovas és nyolcezer gyalogos diszelgett, amely persze a seregnek csak egy része volt, viszont a díszelgők között is voltak ideiglenes katonák.
A nehéz- és könnyűlovasság valamint a gyalogság létszáma közel azonos lehetett, s a végvári csapatokon kívül 3-5 ezer katona fegyvernemenként, azaz talán 10-15 ezer katona volt összesen.
A sereg feloszlatása
Az összes katonák száma akár 90 ezer fő lehetett, de ez persze szinte sohasem volt egy helyen jelen, felük-harmaduk volt egyszerre hadra fogható. A nekik fizetett zsold jelentős tétel volt a kiadások között, de az elszállásolás és olykor a dúlások költségei sem voltak elhanyagolhatóak.
A társaság igazán nemzetközi volt, s a csehek, lengyelek és németek mellett megejelentek a kor legkiválóbb gyalogosai, a svájciak is. Az ő egyik legismertebb kapitányuk volt Hans con Hallwyl, aki szintén állt magyar szolgálatban is egy ideig. Az éppen kialakuló huszárság főként szerbekből, magyarokból és moldvaiakból állt, míg a tüzérség német és cseh katonákból állt.
Persze a katonáknak beszélgetniük is kellett, így kialakult egy “konyhalatin", amit szinte mindenki megértett.
Mátyás halála után a fekete sereg nem követte a király kérését, így nem Corvin János, hanem a bárók oldalára állt. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy Corvin János végül nem lett magyar király, de a sereg sem sokáig maradt egyben.
A Mátyástól klasszisokkal kevésbé sikeres II. Ulászló nem tudott zsoldot fizetni, így a sereg egy része átállt a Habsburg Miksa vezette seregbe, mások pedig abbahagyták a katonáskodást.
Többeket a délvidékre küldtek a török ellen hadakozni, de zsoldot ott sem fizettek, így a zsoldosok raboltak és fosztogattak a harcok helyett. Végül Kinizsi Pál verte szét őket királyi engedéllyel vagy inkább kérésre.
A Mátyást követő II. Ulászló hivatalosan 1493. január 3-án oszlatta föl a hajdan híres sereget, de azért még hónapokig folytak kisebb-nagyobb harcok ellenük.
Kapcsolódó posztok
Miért Kolozsvárott született Mátyás király?
Hunyadi Mátyás - amikor a Duna jegén választottak királyt
Mátyás első feleségének a halála
Mátyás megkoronázása a Szent Koronával
Hunyadi Mátyás király apósa - aki kegyetlen gyilkos is tudott lenni
Mátyás király második esküvője
Mátyás király halála
Link
A HÍRES-HÍRHEDT KALIFORNIAI ARANYLÁZ
Amikor az 1800-as évek közepén egy férfi és egyik munkása aranyat találtak a férfi erődje melletti folyóban, elöntötte őket a rémület, ugyanis tudták, hogyha a felfedezésnek híre megy, az erődjét keresztül-kasul fel fogják túrni a területre érkező aranybányászok. Ezért megpróbálták eltitkolni felfedezésüket, ám egy titok ritkán marad titok: amint egyesek megneszelték, hogy az erőd környékén aranylelőhelyek találhatóak, kincsvadászok százai, ezrei, majd százezrei lepték el a környéket.
Ez volt a híres-hírhedt kaliforniai aranyláz.
Hogyan zajlott az esemény? Hányan érkeztek meggazdagodás reményében Kaliforniába? És tényleg meggazdagodtak a területet ellepő aranybányászok? Milyen hatással volt ez a népességrobbanás a bűnözésre és a gazdaságra? És hogyan élték meg mindezt az évszázadok óta ott élő kaliforniai őslakos törzsek?
A videóból kiderül!
A HÍRES-HÍRHEDT KALIFORNIAI ARANYLÁZ teljes története
Link
A KÖZÉPKORI ŰRHAJÓZÁS
Van Hu egy kínai feltaláló volt, a Ming-dinasztia egyik tisztségviselője.
Az 1500-as évek körül élt, munkásságát kínai írnokok feljegyzései és legendái örökítették meg.
Van Hu találmánya
A tudós egy speciális rakétaszéket készített, amelyek aljára rakétákat erősített, szám szerint 47 darabot.
A rakéták lefelé - a föld felé - néztek, majd egyszerre be kellett gyújtani őket.
A fellövés napján Van Hu felmászott a székbe, majd a 47 szolgálójával begyújtatta a rakétákat, majd a szolgálók fedezékbe menekültek.
Ezt követően egy hatalmas robbanás történt. Sem Van Hu-t, sem a széket soha többé nem látták.
Valószínűleg a rakéták láncreakciója során felszabaduló energia porrá égette a feltalálót a szerkezettel együtt, azonban a kínai mondák szerint a tudós feljutott az égbe-
Emlékezete
Ugyan Van Hu története a kínai közéletbe beivódott, felénk igencsak keveset hallani róla. Viszont kétség sem férhet hozzá, hogy a feljegyzések szerint ő a történelem első tudósa (asztronautája), aki űrutazással próbálkozott.
Tiszteletére nevezik a Hold egyik kráterét Wan-Hoo kráternek.
Érdekesség, hogy a MythBusters nevű sorozatban megkísérelték a szerkezetet reprodukálni, és az Van Hu eredeti koncepciójához hasonlóan felrobbant.
Forrás: wikipedia.org
A KÍNAI DINASZTIA
A kínai Csing-dinasztia 1790-ben 14,7millió km² területű birodalommal rendelkezett, aminek köszönhetően a 19. század elejére a Föld lakosságának ~36%-a, vagyis minden harmadik ember a fennhatóságuk alá tartozott.
A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG 1941. ÉVI HADMŰVELETEI UKRAJNÁBAN
A Kárpát-csoport mozgósított alakulatai június 30-ára érték el menetkészültségüket, s igyekeztek mielőbb felzárkózni a határra. Harctevékenységük megkezdése a német hadvezetés számára egyre inkább szükségessé vált, a Dél Hadseregcsoport hadseregeinek hadműveletei ugyanis lassan bontakoztak ki, s a 17. hadsereg jobb szárnyának megtámogatása immáron sürgős lett. Bár a Kárpát-csoport támadása csak július 1-jén indult meg, a 8. határvadász-dandár parancsnokának, Rakovszky György vezérőrnagynak határvadász, hegyi, illetve kerékpáros zászlóaljakból álló csoportja a határt átlépve már június 27-én harcban állt a szovjet határvédelmi erőkkel. A keleti hadszíntér első magyar hősi halottai a 10. határvadász-zászlóaljnak a Wyszkow környéki magaslatokon június 29-én elesett honvédjei voltak.
A Kárpát-csoport első feladata - a német 17. hadsereg tehermentesítése és a Dnyeszter vonalának mielőbbi elérése érdekében - a Delatyn, Kolomea és Stanislaw által határolt galíciai terület birtokbavétele volt. A határon átkelő csapatok nem ütköztek ellenállásba. A szovjet alakulatok a Tatárhágó körzetét teljesen kiürítették és robbantásokkal, valamint a ,,felperzselt föld" gyakorlatát alkalmazva igyekeztek késleltetni a Kárpát-csoport előrenyomulását. Miután a magyar harccsoport nem rendelkezett elegendő műszaki erővel, a reá rótt azon feladatot, hogy üldözze a szovjeteket a Dnyeszterig, s a folyó túloldalán hídfőket vegyen birtokba, kénytelen volt teljes egészében a 2. gépkocsizó dandárára bízni. Az első hadműveleti szakasz - elenyésző veszteségekkel járó - kisebb csatározásait, kolomeai és horodenkai helységharcait ennél fogva a 2. gépkocsizó dandár, s részben az 1. hegyidandár alakulatai vívták meg. A gépkocsizó lövészzászlóaljak már 1941. július 6-án kiértek a Dnyeszterhez, s átkelve a folyón, 10-ére birtokba vették Kamenec Podolskot. A Kárpát-csoport zöme csak 8-án jutott el a Dnyeszterig. Július 9-én jelentős változások történtek a magyar csapatok alárendeltségében és kitűzött feladatainak tekintetében. A gyorshadtest, Miklós Béla vezérőrnagy vezetésével közvetlenül a Dél Hadseregcsoport parancsnoksága alá lépett és korlátlan alkalmazásra a német szárazföldi haderőnek engedték át. A Kárpát-csoport parancsnoksága, mint területi és katonai közigazgatási pa-rancsnokság pedig maradt egyelőre az országhatár és a gyorshadtest hátsó körzetei közötti megszállott területen. Alárendeltségébe az 1. hegyidandár és a 8. határvadász-dandár alakulatai kerültek, melyeknek a szétszóródott kisebb szovjet csapatok megsemmisítése és a közbiztonság helyreállítása lett a feladata. Ezen alakulatok jelentették az első magyar megszálló erőket Ukrajnában.
A továbbra is harcoló seregtestként alkalmazott gyorshadtest először a Dél Hadseregcsoport azon nagyszabású átkaroló hadműveletében vett részt, mely a Dnyesztertől nyugatra csoportosuló nagyobb szovjet erők elvágását és megsemmisítését célozta. A hadműveletet nem sikerült teljes mértékben végrehajtani. A német 1. páncéloscsoport támadása Kijev előtt megfeneklett és csak délkeleti irányban jutott előre, ugyanakkor a déli irányból támadó német 11., illetve a román 3. és 4. hadsereg előretörése sem volt folyamatos. A szovjet Délnyugati Front erőinek bekerítése ennélfogva Vinnyica térsége helyett keletebbre valósult meg. Az arcból támadó német 17. hadseregnek azonban sikerült teljesíteni feladatát, s július 16. és 18. között áttörte a régi, részben már leszerelt erődrendszert, az úgynevezett Sztálin-vonalat. Ennek következtében e hadsereg parancsnoksága mindent elkövetett, hogy a keletkezett réseken minél több seregtestet vonjon előre. Ebben nagy segítségére voltak a gyorshadtest alakulatai. A Bug folyó közelébe eljutott és ott bekerített német 101. köny-nyűgyalog-hadosztály az 1. gépkocsizó dandár sikeres előrenyomulásának köszönhetően menekült meg a megsemmisüléstől, a 2. gépkocsizó dandár pedig Sargorodnál, majd Spikovnál erős szovjet ellenlökéseket hárított el.
A gyorshadtest július 23. után is a zömével a Bugon átkelt német 17. hadsereget támogatta. A Bugtól délre csoportosulva délkeleti irányba kellett előretörnie, hogy a Bersad - Gajvoron vonal, valamint a Bug folyó kanyarulata között elhelyezkedő ellenséges erőket bekerítse és megsemmisítse. Ezen előretörés közben 2. gépkocsizó dandárját július 27-én Trosztjanec és Gordijevka helységektől délre erős szovjet ellentámadás érte, mely a felázott utakon még csak kibontakozásban lévő zászlóaljakat teljesen váratlanul érte. Már déli irányból bekerítés fenyegette az alakulatot, mikor a 11. harckocsi-, a 2. felderítő- és az 1. lovas páncélos-zászlóaljak bevetésével - az eddigieket meghaladó súlyos veszteségek (egyebek mellett 86 hősi halott) árán - sikerült a helyzeten úrrá lenni.
A délkeleti irányban előretörő gyorshadtestbeli alakulatok ezt követően a Bug folyó kanyarulatáig eljutva körülbelül 2000 hadifoglyot ejtettek, jelentős fegyverzetet és egyéb hadianyagot zsákmányoltak. A folyón való átkelésük után augusztus 2-án megközelítették Pervomajszkot, amely előtt kemény ellenállásba ütköztek. A szovjet 6. és 12. hadsereg csapatainak egy része még a város eleste előtt visszavonult, a többi ellenséges seregtest azonban az elkésve engedélyezett visszavonulás miatt Umanynál az északnyugat felől átkaroló német 1. páncéloscsoport gyűrűjébe került.
Az umanyi katlanban bekerített szovjet erők nem nyugodtak bele a körülzárásba. Napokon keresztül kétségbeesetten próbálkoztak a kitöréssel. E kitörési vállalkozások egyikét Golovanevszk irányában kísérelték meg, melynek elhárításában a gyorshadtest 1. lovasdandárjának döntő szerepe volt. Merész László tartalékos zászlós Csaba páncélgépkocsikkal felszerelt szakasza augusztus 6-i meglepetésszerű rajtaütése során nemcsak a körülzárt szovjet 6. hadsereg kitörési kísérletét fedezte fel, hanem a támadásra szétbontakozó kisebb szovjet lovassági és gépkocsizó lövészcsapatoknak is veszteségeket okozott.
A csapatokat már a kezdeti igénybevétel is nagymértékben kifárasztotta, s a felszerelés műszaki állapota is leromlott. Miklós Béla vezérőrnagy augusztus 3-i jelentésében a következőket állapította meg: ,,A gépkocsianyag karbantartására kellene 8-10 nap. Hadműveleti szünetet, pihenést anyagkarbantartás és az utánszállítás felzárkózása miatt kértem... A kerékpárosok szíve, tüdeje tönkre van. 32 napja pihenő nélkül tart az előrenyomulás. A kerékpár- és a gépkocsianyag gyökeres javításra szorul. A pótlást és a vonatot be kell várni, mert 200 kilométerre elnyúlva hátul van." Makray Sándor alezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnokságához vezényelt összekötő tiszt augusztus 2-i jelentésében jelentős német veszteségekről számolt be, s semmiképpen sem javasolta a gyorshadtest pihentetését, s kivonását a további harcokból. Szerinte ebben az esetben ,,végérvényesen szeretett szomszédaink nívójára kerülnénk megítélés szempontjából."
Az umanyi ütközet befejeztével a Dél Hadseregcsoport hadműveletei továbbra is a délkeleti irányban folytatódtak. A Dnyeper felé előretörő német csapatok célja az volt, hogy a 23szárnyaira és a hátába indított támadásokkal szétverjék a szovjet Déli Front csapatait. A gyorshadtest a német 1. páncéloscsoport alárendeltségébe került. Feladata az volt, hogy a Bug és az Ingul folyók közötti területen támadva, mielőbb érje el Nyikolajev városát, és ezzel akadályozza meg a német és román seregtestek által délkelet felé szorított ellenségnek a Bug folyón át való kitörését. A gyorshadtest Nyikolajevnél - első alkalommal a hadjárat során - teljes állományával került bevetésre. A német 16. páncéloshadosztállyal közösen, négy napig tartó súlyos harcok után augusztus 16-ára sikerült elfoglalniuk a várost. A szovjet Déli, illetve Délnyugati Front csapatai azonban ezúttal megmenekültek a bekerítés elől, s Lembergtől a torkolatig a Dnyeper védelmére rendezkedtek be.
A korábbi történelmi korszakok ütközeteit jellemző emlékezetes lovasrohamok a második világháború alatt csak elvétve fordultak elő. A magyar lovasság utolsó efféle harctevékenységét jelentette az a nevezetes esemény is, amelyet augusztus 15-én a Nyikolajev városának elfoglalására, s az ott védekező szovjet egységek bekerítésére előrenyomuló német és magyar seregtesteket biztosító 4. huszárezred katonái hajtották végre. Feladatuk az volt, hogy az Ingul patak mentén tevékenykedő 1. lovasdandárbeli alakulatok mögött, keleti irányban való biztosítás mellett a német 16. páncéloshadosztály 79. gépkocsizó lövészezrede oldalába, illetve hátába került, bekeríteni szándékozott szovjet erőket derítsék fel, s egy délnyugati irányú előrenyomulással szórják szét. A huszárezred elsőként egy felderítőosztagát, majd két harccsoportban valamennyi kötelékét harcba vetette. Az emlékezetes lovasroham Mikecz Kálmán őrnagy harccsoportjához fűződik. A harccsoportnak a Nyikolajevbe tartó vasútvonaltól nyugatra eső területen, Mihajlovka, Grejga irányában kellett előretörnie, el kellett foglalnia a vasútvonaltól négy kilométerre nyugatra húzódó terepszakaszt, hogy ezzel megakadályozza a szovjet csapatok esetleges északkeleti irányban történő kitörését. A huszárkötelékek nyílt, áttekinthető terepen, állandó ellenséges tüzérségi tűz közepette, lángoló gabonatáblák között, tikkasztó hőségben bocsátkoztak harcba. Lovasrohamukra egy német szemtanú, háború utáni memoárjában - kissé eltúlozva - az alábbiakban emlékezett vissza: ,,... Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük (sic!) kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen..."
A nyikolajevi ütközetet követően - az erősen leromlott fegyverzetű és felszerelésű - gyorshadtestre még nehezebb feladatok vártak. A Dnyeper folyó keleti irányban előreugró nagy kanyarulatának dnyepropetrovszk-zaporozsjei szakaszát kellett augusztus 30-tól több héten keresztül tartania. Eredményes folyamvédelmén múlott az egyrészt déli irányban az Azovi-tenger felé, másrészt észak felé Harkov irányában folytatott nagy német átkaroló hadművelet sikere.
A kijelölt 200 kilométer kiterjedésű folyamszakasz védelme komoly erőfeszítéseket követelt a gyorshadtest alakulataitól, hiszen az általában két-három kilométer széles Dnyeper a zaporozsjei duzzasztógát ellenség általi felrobbantása következtében erősen leapadt, s több helyen átgázolhatóvá vált. A szükséges védőerő hiányában támpontszerűen megszállt folyamszakasz leginkább veszélyeztetett pontja a zaporozsjei sziget volt, melyet a szembenálló, s túlerőben levő szovjet csapatok kezdettől fogva állandó tüzérségi és aknavetőtűz alatt tartottak, s a folyón könnyedén átkelve több ízben támadtak. E támadások szeptember 5-ére már kritikus helyzetet teremtettek, s a nagy veszteségek, a folyton növekvő ellenséges nyomás, s a sziget közepén történt betörés a védőkörlet parancsnokságát a sziget feladására kényszerítette. A 2. gépkocsizó dandárnak a szigetet megszállva tartó két zászlóalja öt nap alatt 600 fő véres veszteséget (elesett, megsebesült, fogságba esett) szenvedett. Felderítő vállalkozásaik nyomán a szovjetek egyre inkább rájöttek, hogy a nagy térben milyen kevés a védőerő, s a széles arcvonalon mind több helyen indítottak vállalkozást század, néha zászlóalj erőben.
A gyorshadtestre nehezedő nyomás csak szeptember közepe után enyhült. A német 1. és 2. páncéloscsoport ugyanis sikeres bekerítő hadművelete során körülzárta a szovjet Délnyugati Front hadseregeit. A szovjet csapatok Kijev késedelmes feladása miatt hátrányos helyzetbe kerültek. A szeptember végi kijevi ütközet befejezése után az 1. páncéloscsoport fokozatosan felgöngyölítette a Dnyeper menti szovjet védelmet.
A magyar politikai és katonai vezetés időközben az elhúzódó Szovjetunió-beli hadműveletekre, a román hadsereg dél-erdélyi erőösszevonásaira és a gyorshadtest leromlott állapotára való tekintettel a magyar csapatok keleti hadszíntérről történő kivonásán munkálkodott. Kétségtelenné vált, hogy utánpótlás híján a hazai viszonylatban legértékesebbnek számító gyorshadtestet csak a hadműveleti területről történő kivonással és hazaszállítással lehet megmenteni a teljes felmorzsolódástól. A német és a magyar politikai és katonai vezetés 1941. szeptember 7-10-i tárgyalásai, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének október végi németországi megbeszélései során a leharcolt seregtest mielőbbi hazahozatalában ugyan sikerült megegyezni, ellentételként november elejétől azonban négy, majd további két (ebből csak egy került ki) gyalogdandárt kellett megszálló feladatok ellátásra Ukrajnába kiküldeni.
A gyorshadtest lovasdandár részeit a védelmi feladat befejeztével kivonták, és október 10-től vasúti szállítással hazakerülhettek. A hadtest többi része a német 17. hadsereg kötelékében Izjum irányában előretörve viszont még több kilométert megtéve egészen a Donyecig jutott el. A folyót elérve az alaposan leharcolt seregtest számára véget értek az ukrajnai hadműveletek. A német és magyar katonai vezetés megállapodása értelmében a csapatok felváltása november 6-án, hazaszállítása pedig november 24-én vette kezdetét. A gyalogmenetben érkezők december első felében, a vasúton szállítottak december végén, január elején kerültek haza.
A hadműveletek négy hónapja alatt a gyorshadtest 2000 kilométer mélyen nyomult be Szovjetunió déli területére. A harcok során 3730 főnyi véres veszteséget (elesett, megsebesült, hadifogságba esett) szenvedett, és további 830 fő 24pedig súlyos betegen került haza. A harccselekmények során, de legfőképpen a mostoha út- és időjárási viszonyok közepette végrehajtott gyorsított menetek alatt jelentős anyagi veszteségek érték. Kisharckocsijai 100 százalékban, könnyűharckocsijai pedig 80 százalékban semmisültek meg. Elvesztett 30 repülőgépet, 28 különféle tüzérségi löveget és összesen 1200 páncélozott és egyéb gépjárművet.
A gyorshadtest létszáma és felszereltsége miatt nem lehetett döntő hatással a hadműveletek alakulására. Csapatai - kiképzési hiányosságaik, haditapasztalatokban való járatlanságuk, valamint szervezési és felszerelési fogyatékosságaik ellenére - azonban teljesítették a számukra kitűzött részfeladatokat.
Kép: A magyar Gyorshadtest katonái biciklijük társaságában, Ukrajna, 1941.
A TATÁRJÁRÁS, AMIKOR TÖNKRE VERTÜK A BETOLAKODÓKAT - MÁSODIK TATÁRJÁRÁS
1285-ben újra betörtek a tatárok, ám ekkor nekik kellett menekülőre fogniuk. Erről szól az Elfelejtett diadalok.
Érdekes, hogy az általános vagy középiskolai történelemórákon kevés szó esik a második tatárjárásról (én magam is csak egyetemista koromban hallottam róla először), pedig szerintem rendkívül látókörtágító lehetne.
Ha másért nem, legalább azért, mert elég szemléletes példája annak, hogy miként tud egy uralkodó tanulni a hibáiból és a megfelelő intézkedésekkel idővel a legyőzhetetlennek tűnő fenyegetés fölé kerekedni. Illetve remekül mutatja az alkalmazkodás és a fejlődés fontosságát.
A tatárjárás, amikor tönkre vertük a betolakodókat - Második tatárjárás - Videó
Link
AMIKOR A 16 ÉVES KIRÁLY LEGYŐZTE A JÓL FELFEGYVERZETT, PÁNCÉLOS NÉMETEKET - LAJTA MELLÉKI ÜTKÖZET
,,Az Úr letekintett Magyarországra, és adott neki oltalmazót, aki járt erejének nagy voltában. Mert az Úr a királyságot Béla fiának, Gézának adta, akit szűz Szent Cecília napján koronáztak meg, és akinek megfogta kezét, megerősítette, sok népet rendelt alája, és kardja előtt a királyok hátát futamodásra fordította." - írja a Képes Krónika II. Gézáról, aki 1146-ban kiemelkedően fontos honvédő háborút vívott. Erről szól az Elfelejtett diadalok c. sorozat alábbi epizódja.
Amikor a 16 éves király legyőzte a jól felfegyverzett, páncélos németeket - Lajtamelléki ütközet - Videó
Link
A JOHN F. KENNEDY MERÉNYLET REJTÉLYEI
John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása
John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása, amit gyakran egyszerűen Kennedy-gyilkosságnak vagy dallasi merényletnek hívnak, a Texas állambeli Dallasban történt a beszéd elhangzása után öt hónappal, 1963. november 22-én.
A JOHN F. KENNEDY MERÉNYLET REJTÉLYEI - Videó
Link
A NÜRNBERGI PER
74 éve végezték ki a nürnbergi perben elítélt tíz háborús bűnöst, 1946. október 16.
Martin Bormannt távollétében ítélték halálra, Göring pedig október 15-én öngyilkos lett.
Cikkünkben a kivégzések időrendi sorrendjét követve mutatjuk be az elítéltek utolsó mondatait:
1.Joachim von Ribbentrop, 1938 és 1945 között birodalmi külügyminiszter.
Elsőnek Joachim von Ribbentropot vezették be.
Miután bemondta nevét, az utolsó szó jogán az alábbiakat mondta:
,,Isten óvja Németországot. Utolsó kívánságom, hogy Németország egységét megőrizzék, a Kelet és a Nyugat pedig jusson megértésre."
2. Wilhelm Keitel tábornok, a Wehrmacht főparancsnoka.
“Kérem a Mindenható Istentől, legyen könyörülettel a német nép iránt. Előttem, több mint két millió német katona halt meg hazájáért. Mindent Németországért!"
3. Ernst Kaltenbrunner, A Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője.
“Szívem egész melegével szerettem népemet és hazámat. Kötelességemet teljesítettem országom törvényei szerint. Sajnálom, hogy Németországot megosztották olyan emberek, akik sohasem voltak katonák és Németországot olyan bűnökbe döntötték, amelyekben sohasem vettem részt. Éljen Németország!"
4. Alfred Rosenbergnek, a nácik főideológusának nem volt mondanivalója.
5. Hans Frank, Lengyelország főkormányzója, a katolikus lelkészhez fordulva köszönetet mondott lelki gondozásáért.
6. Wilhelm Frick birodalmi belügyminiszter, a Cseh-Morva Protektorátus kormányzója.
,,Éljen Németország!"
7. Julius Streicher, újságíró, a zsidóellenes propaganda egyik főszervezője.
A terembe lépve többször teli torokból kiáltotta: ,,Heil Hitler!"
Amikor be kellett mondania nevét, szitkozódni kezdett:
,,Ön úgyis jól tudja, most az Istennel van dolgom."
Majd gyűlölködő pillantásokkal kísérve hozzátette:
“Majd ti is sorra kerültök! Titeket felakasztanak majd a bolsevikok!"
6. Fritz Sauckel a munkaerő-gazdálkodás birodalmi főmeghatalmazottja.
“Ártatlanul halok meg! Igazságtalanul ítéltek el, Isten óvja meg Németországot, legyen ismét nagy".
9. Alfred Jodl, a Wehrmacht vezérkari főnöke.
“Isten veled, Németország!"
10. Arthur Seyß-Inquart, Ausztria, Dél-Lengyelország és Hollandia helytartója:
“Remélem, hogy ezekkel a kivégzésekkel lezárul a második világháború tragédiája. Bárcsak béke és megértés uralkodnék a népek között. Hiszek Németországban!"
A holttesteket - Göringét is - szimbolikusan Dachauba szállították és elhamvasztották, a hamvakat pedig folyókba szórták.
Forrás: wikipedia.org 24.hu
A TEHERÁNI KONFERENCIA
80 éve kezdődött el a teheráni konferencia, 1943. november 28 - december 1.
A konferencián részt vett a Szovjetunió részéről Joszif Sztálin, az Egyesült Királyság részéről Winston Churchill, illetve az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt is.
A konferencián többek között megállapodtak abban, hogy
- a háborút a nácizmus teljes megsemmisítéséig folytatják, külön békét nem kötnek,
- egy harmadik (Észak-franciaországi) front megnyitása 1944-ben,
- a háború után a felelősöket felelősségre vonják bűneik miatt.
A TÖRTÉNELEM FASZAGYEREKEI
1938 nyarának eleje: a Sárga-folyó, Kína második leghosszabb folyója kiöntött. Az áradás viszont nem természetes eredetű volt...
A többi eseményhez hasonlóan ez is igencsak megosztónak számít a Távol-Keleten. Az manapság már kétséget kizáró, miszerint a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang idézte elő a huayuankoui-gát felrobbantásával, mellyel a japán csapatokat célozták meg feltartoztatni.
A gát felrobbantása következtében a Sárga-folyó kiöntött, és kicsivel nagyobb, mint egy fél magyarországnyi terület vált a víz uralma alá. Ez természetesen azt is jelentette, hogy nem egy települést sodort el a folyó. A kitelepítésre a nacionalistáknak nem volt se kapacitásuk, se idejük, még csak nem is értesítették a lakosság döntő részét, így az áradás teljesen váratlanul érte őket.
Az áldozatok számát illetően pontos adatot nem lehet mondani, hisz a nacionalisták "kit érdekelnek" alapon közelítették meg mindezt, és inkább azt propagálták, miszerint több (száz)ezer japán katonát sikerült ezzel megsemmisíteniük, a kommunisták pedig ezt követően inkább felfújták a számot, hogy a nacionalisták orra alá tudják dörgölni.
Reálisabb becslések szerint is 400-800ezer ember közé tehető az áldozatok száma, bár a legújabb kutatások szerint 500-550ezer halottat és további ennyi nincstelenné váló kínait okozott a gát felrobbantása.
(A területről elmenekülő több millió kínairól nem is beszélve...)
De volt egyáltalán értelme?
Nos, ezt utólag természetesen könnyű megmondani, szóval vizsgáljuk meg inkább a tényeket:
Tény, miszerint a japán csapatok kevesebb, mint 50 km-re voltak már a gáttól, így igazán meglepte őket. A nacionalista állítás, miszerint több százezer japán katona vesztette életét az áradásban "enyhe" túlzás, a támadók nem igazán szenvedték meg az áradást, hamar érzékelték azt, így hamar biztonságba tudtak vonulni.
Alapvetően Csang Kaj-sekék gátrobbantása Vuhan védelmét célozta meg: időt szerettek volna nyeri, hogy míg a japánok elérnek Vuhanig, addig a nacionalista csapatok fel tudjanak készülni a védelemre. A lassítás ugyan nem érte el kívánt hatását, mert már júniusban megtámadták a várost, a csata viszont eszméletlen áldozatokat követelt mindkét oldaltól. Az ütközet japán győzelemmel ért véget, viszont iszonyú árat fizetett érte mindkét fél: összesen közel 1millió ember maradt ott, mely jelentősen visszavetette Japán támadási stratégiáját, és 1944-ig nem is igazán hajtottak végre hasonlóan nagy volumenű offenzívát.
A Sárga-folyó áradása tehát nem érte el a kívánt célt. A több százezer kínai, akit saját kormánya áldozott fel hiábavalónak mondható. A gát felrobbantása és a vuhani csata elvesztése visszavetette hatását a nacionalistákra, ugyanis ettől kezdve gerillaháború állt be Kínába, melyben Maoék sokkal ügyesebben szerepeltek, ráadásul a kínai nép is elvesztette bizalmát Kaj-sekben, ezek pedig jelentősen hozzájárultak a későbbi kínai polgárháború elvesztéséhez.
A mellékelt fotó elég ritka eseménynek számított sajnos a második kínai-japán háborúban, mikor is a japán katonák a kínai civileknek segítenek. A sok mocskos dolog között volt ilyen is, ezt sem szabad elfelejteni.
AMIKOR AZ AZTÉKOK LEGYŐZTÉK A SPANYOLOKAT...
La Noche Triste. Így hívják az eseményt a spanyolok. Magyarul annyit tesz: ,,a szomorú éjszaka".
Az előzményekig egészen 1520. május 20-ig, mikoris a spanyol Pedro de Alvarado elrendelte az azték fővárosban, Tenochtitlanban az őslakos papok és nemesek lemészárlását.
A vérengzés okán az aztékok fellázadtak az idegenek uralma ellen. Cortés ugyan volt jelen a mészárlás idején, hamar visszahívták. Mivel a konkvisztádor nem tudta csillapítani a helybéliek lincshangulatát, elkezdte megszervezni a spanyolok csapatok kitörését.
Cortés parancsba adta, hogy mindenki vigyen magával annyi kincset, aranyat amennyit csak elbír.
A spanyolok 1520. június 30-án éjszaka törtek ki, azonban az aztékok észrevették őket. Cortés csapatait meglepte a rajtaütés, de sikeresen kitörtek.
A ,,szomorú éjszaka" során elhunyt áldozatok száma körül sok ellenkező álláspont van, a legmerészebb becslések szerint a spanyolok közel fele, de egyes források szerint kétharmada odaveszett.
A hódítók elvesztették a tüzérségük 100%-át, illetve a lovaiknak nagy részét. Az ütközetet túlélt spanyolok között sok volt a sebesült, köztük Cortés is megsérült.
A legenda szerint mikor Cortés a kitörés után felismerte a veszteségeket, letérdelt egy fa elé és nem múló sírásba kezdett. A fa a mai napig áll.
~A képen Hernán Cortés szobra látható az ,,Árbol de la Noche Triste"-nél, azaz ,,a szomorú éjszaka fájánál".
AUSTERLITZI CSATA
218 éve ezen a napon vívták meg az austerlitzi csatát: 1805. december 2.
Az austerlitzi csatát még a három császár csatája néven is szokták emlegetni, Bonaparte Napóleon légfényesebb győzelmeinek egyike.
Austerlitznél Napóleon megverte I. Ferenc vezette osztrák, illetve I. Sándor cári seregét. A francia fél közel 1500 embert vesztett, míg az osztrák-orosz veszteség meghaladta a 15.000-et.
A csata következményeképp létrejött a Rajnai Szövetség, illetve a pozsonyi béke, mely ideiglenes békét teremtett Franciaország és a Habsburg Birodalom között.
1919. augusztus 7
Charles Godefroy sikeresen ÁTREPÜL a párizsi Diadalív alatt.
[kephttps://scontent.fbud7-3.fna.fbcdn.net/v/t1.6435-9/117294826_2672005329787686 _6340671756268312331_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=7f8c78&_nc_ohc =lIoCu84H6hEAX8f33dQ&_nc_ht=scontent.fbud7-3.fna&oh=00_AfCcZXzlIcJWpNprha >G9vw1p5IZd3AEuMl_8N3HtDUi02g&oe=65C27BFE]"
Egy ÉRDEKES ELKÉPZELÉS a tömegoszlatásra 1924-ből.
EZERÉVES LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG
A magyar és lengyel államok körülbelül ugyanabban az időben alakultak. Hasonló, de nem ugyanolyan körülmények és feltételek mellett. Közép-Európában évszázadokon keresztül azokat a területeket foglalták el, ahol a keleti és a nyugati civilizációk kereszteződtek. Már ezek a feltételek és körülmények is befolyásolták és irányították a magyar és lengyel nemzet jövő sorsát. Ezek nagymértékben forrásává váltak annak a csodálatos jelenségnek a nemzetközi kapcsolatokban, amit magyar-lengyel barátságnak nevezünk. Erről a barátságról sokat írtak, kifejezésre jutott mindkét nemzet művészetében, irodalmában, történelmi irataiban és a publicisztikákban. Sőt, a magyar-lengyel barátság szilárd, de nehezen mérhető elemmé vált a Visztula és a Közép-Duna közt élő népek köztudatában.
Az egyik legnagyobb magyar költő, Arany János egyszer azt írta:
,,A magyar szívesen üdvözli a lengyelt, az ismeretség új, de a barátság régi."
A 19. századi lengyel publicista Stanislaw Worcell pedig ezt a gondolatot a következőképpen fejezte ki: ,,Magyarország és Lengyelország két ősi tölgyfa, mindegyikük külön és önálló törzzsel, de gyökerei szélesen szétterülnek és összefonódnak a föld felszíne alatt, és láthatatlanul összekapcsolnak egymással. Innen van léte és frissessége az egyiknek, valamint élete és egészsége a másiknak. "
Ezeréves lengyel-magyar barátság - Videó
Link
Adamczyk Bogdan: A magyar-lengyel barátság ezeréves története
Link
1956 OKTÓBER 23
,,A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni."
(Barack Obama)
,,1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt - bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel."
(John F. Kennedy)
HENRY BEHRENS, A VILÁG LEGKISEBB EMBERE (~76cm),
1950-es évek.
67 ÉVE VOLT A MELBOURNE-I VÉRFÜRDŐ, 1956. DECEMBER 6.
A melbourne-i vérfürdő a vízilabda történelmének egyik leghíresebb összecsapása volt. A szurkolótér teljesen megtelt, melynek nagy része a magyar válogatottnak drukkolt.
A magyar válogatott tempója halálos volt, mikor már négy gólt lőttek, a szovjeteknek pedig folyamatosan meghiúsult a magyar védelem feltörésére tett minden egyes kísérlete. A történelemben itt alkalmazták először a zónavédekezést.
Valentyin Prokopovnak, a szovjet center nem bírta elfogadni az eredménytábla állását, ezért a víz alatt teljes erőből arcon könyökölte Zádor Ervint. Ervinnek felrepedt a bőre, majd vérezni kezdett, mely pirosra festette a medencét, innen is kapta nevét az esemény.
Ervint kiküldték. A vérző fejű honfitárs látványa felkorbácsolta a magyar szurkolók indulatait, akiket elkapott a revans vágya: sokan átugrották a korlátokat, s nekiakartak menni a szovjet válogatottnak, akiket a rendőröknek kellett kimenekíteniük.
A meccset emiatt lefújták, az eredmény 4-0-ás magyar győzelmet hozott. A magyar válogatott gyors tempójú játéka, majd a magyar szurkolók viselkedése nemzetközi hírré vált.
Így vertük meg egy hónappal az 1956-os forradalom leverése után a szovjeteket.
Billy Hughes (1862 - 1952), AUSZTRÁLIA LEGTÖKÖSEBB MINISZTERELNÖKE
Billy Hughes története, aki éhbérért dolgozó kubikosból lett a hét éven keresztül a világ hatodik legnagyobb országának miniszterelnöke, s Ausztrália történelmének egyetlen olyan embere, aki több mint 50 évig volt az ausztrál parlament tagja.
Link
MOSZKVA - napjainkban - 2023
GRIGORIJ RASZPUTYIN / (1869. január 21. - 1916. december 30. /
A híres orosz szerzetes, misztikus, látnok és spirituális gyógyító halálának 107. évfordulójára.
Sok vita zajlott Raszputyin személye és az Orosz Birodalom sorsára gyakorolt befolyása körül. A róla kialakult negatív képet a forradalmi, majd később a szovjet propagandában is felhasználták
Három gyermeke volt
Maria Raszputyin, a rejtélyes Grigorij Raszputyin lánya, 1932-ben.
Maria Raszputyin apja halála után több évig bujkálni kényszerült, majd Berlinben egy cirkuszban kezdett el dolgozni, mint oroszlánidomár.
Maria 79 éves korában, 1977. szeptember 27-én hunyt el Los Angelesben. Marianak két gyermeke született; ezáltal a rejtélyes életű Grigorij Raszputyin leszármazottjai mai napig élnek.
ERWIN JOHANNES EUGEN ROMMEL (1891-1944) - Wüstenfuchs azaz SIVATAGI RÓKA
Német tábornagy, a második világháborúban a Német Afrika-hadtest első parancsnoka, a normandiai partraszállásnál a német erők vezetője.
Rommel kitűnő képességű taktikus, a rögtönzés mestere volt. Tehetségét mind a tengelyhatalmak, mind a szövetségesek elismerték.
A Claus Schenk von Stauffenberg gróf nevével fémjelzett, több magas rangú katona által támogatott, Hitler elleni merénylet (1944. július 20.) meghiúsulása utáni nyomozásban Erwin Rommel neve is felmerült,mivel támogatta a Walküre hadműveletet.
Sorsáról valószínűleg maga Hitler döntött: a német nép ne szerezzen tudomást az aljas árulásáról, ezért felajánlotta az öngyilkosság lehetőségét.
A gyászbeszédet Von Rundstedt tábornagy mondta. A beszéd után a család elé járult, hogy tolmácsolja a Führer mélységes együttérzését. A feléje nyújtott kezet Lucy Rommel nem fogadta el.
105 ÉVE ÉRT VÉGET A NAGY HÁBORÚ, 1918. november 11.
END OF WAR - the final minutes of WWI
Link
IDÉZET ADOLF HITLER MEIN KAMPF C. KÖNYVÉBŐL
KANE TAKANA (1903 - 2022)
Kane Tanaka 1903. január 2-án született a japán Kjúsú-szigetén, egy Wajiro nevezetű kis faluban.
Gyermekkorának első 9 évet a Meidzsi-korban töltötte, ami 1867-ben kezdődött és 1912-ig tartott. 19 évesen, 1922-ben házasodott össze unokatestvérével, akitől két gyermeke született, később pedig egy harmadik lányt is örökbe fogadtak
.
A házaspár egy tésztaboltot üzemeltetett. A második világháborúban Kane férjét sorkatonaságra kötelezték, azonban 1945-ben elfogták és Szibériába internálták, ahonnan csak 1947-ben térhetett haza.
Az 1970-es években Kane sokat járt az Egyesült Államokban, főképp rokonait látogatta. A férj 90 éves korában, 1993-ban hunyt el.
Kane Tanaka élete során rengeteg betegséget élt túl. 35 évesen legyőzte a paratífusz lázat, 45 éves korában a hasnyálmirigyrákot, sikeres epekőműtétet hajtottak rajta végre 76 éves korában, 90 évesen szürkehályog keserítette meg életét, de sikeres műtéttel ezt is túlélte.
Mégis, Tanaka történetére akkor figyelt fel a világ, mikor 103 éves korában legyőzte a vastagbélrákot is.
2018 óta egy japán idősotthonban tengette mindennapjait, és rendkívül jó egészségnek örvendett. Szabadidejében szeretett sétálni, gyakorolta a kalligráfiát, illetve nagyon szerette a matematikát. Tanaka szeretett játszani is, kedvenc játéka a Fonákolós nevezetű társas volt.
2022. április 19-én bekövetkezett haláláig ő volt a világ jelenleg élő legöregebb embere.
,,Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."
Márai Sándor
Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
LAJTAMELLÉKI ÜTKÖZET
Amikor a 16 éves király legyőzte a jól felfegyverzett, páncélos németeket
Link
,,Ha mindhalálig hű társra vágynék, akkor szereznék egy kutyát."
~Laurell Kaye Hamilton
,,A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál."
~Josh Billings
FOTOVÁLOGATÁS a második világháborúból. Hiába, Ők a mi legjobb barátaink.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-19 21:30:16, kedd
|
| |
| |
ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL - ÉRDEKESSÉGEK A MÚLTBÓL
SZOKÁSOK A KÖZÉPKORI ANGLIÁBÓL - KB.1500-BÓL
1.
Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz, gondolj a következőkre:
Angliában -1500 körül- a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el és júniusban még elég jó szagúak voltak. Az esetleges kellemetlen szagok elfedéséért a menyasszonyok nagy csokorillatos virágot tartottak kezükben.
Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.
2.
A fürdő egy nagy, forró vízzel teli kádból állt.
A tiszta vízben való mosdás a ház urát illette meg. Utána a fiai és a ház többi férfitagjai fürödtek, majd a nők, végül a gyerekek, utolsónak maradva a csecsemők.
Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy el is lehetett tűnni benne. Innen ered a mondás is: "Don't throw the baby out with the bath" -
Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!
3.
A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt kideszkázva.
A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák, patkányok, bogarak.
Esős időben piszkos és nedves lévén, az állatok gyakran lepotyogtak a tetőről.
Innen a mondás is: "It's raining cats and dogs" - Macskák és kutyák potyognak az égből!
Mivel a szobák felett csak a háztető volt, különösen a hálószobában kellett kitalálni valamit, hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más szeméttel.
Igy jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.
4.
A gazdag házak padlója kőlapokból volt kirakva.
Esős időben, télen síkossá vált, ezért szalmával (thresh) hintették le, hogy járni tudjanak a házban és melegebb legyen. Idővel annyi szalma összegyűlt, hogy ajtónyitáskor egyszerűen kicsúszott az ajtón. Ekkor kitalálták, hogy egy fadarabot tettek az ajtó elé.
Igy jelent meg a küszöb (angolul threshold).
5.
Disznóhúshoz ritkán jutottak, ilyenkor nagyon különlegesnek érezték magukat.
Ha ekkor vendégük is volt, tüntetően lelógatták a sonkát a gerendáról.
Tehetősnek számított az a férfi,aki "could bring home the bacon" ("sonkát tudott hazahozni").
Keveset vágtak a sonkából, szétosztották a vendégek között és elégedetten "chewed the fat" rágcsálták a zsíros darabokat az asztalnál.
6.
A kenyérosztásnak is megvolt a sajátos szabálya:
A dolgozók kapták a kenyér égett alját, a család a kenyér belét, és a vendégek, megtiszteltetésképpen, a kenyér felső kérgét ("upper crust").
7.
Ólomkupákból itták whiskyvel a sört és ez a kevert ital napokig leverte lábáról fogyasztóját.
Úgy feküdtek az útszélen, mintha kómában lettek volna. Rendszerint kinyújtöztatták a részeget a konyhaasztalon 2 -3 napig, a körülötte egybegyűlt család evett ivott és várta, hogy felébred-e ...
Igy vált szokássá a virrasztás ("to wake up" - felébredni)!
8.
Mivel a temetők beteltek, kiásták a koporsókat és a csontokat és az úgynevezett csontok házába vitték ("bone-house"), így a sírhelyeket újból fel tudták használni.
Amikor ezeket a koporsókat megnyitották, elég sok koporsó falán karcolásokat vettek észre és rájöttek, hogy azokban élve voltak eltemetve az emberek.
Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek egy zsinórt a halott kezére, azt kivezetve a koporsón, síron keresztül csengettyűt kötöttek a végére.
Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és figyelte az esetleges csengőszót.
Igy jelent meg az éjjeli őrjárat "graveyard shift" - ami ma az éjszakai műszakot jelöli - és a csengő
hangja életet mentett ("saved by the bell").
9.
A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek.
A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ), azaz paráználkodás a király engedélyével.
Innen ered a mai "fuck" angol szó.
10.
Hihetetlen, de az, amire a 21. században egy egész ipar épült, azt régen sokkal egyszerűbben oldották meg: Igaz, így szabadítva el betegségeket, járványokat. A középkorban ugyanis nemes egyszerűséggel az éjjeli tálba "végzett" dolgokat kiöntötték az ablakon, egyenesen az utcára.
A másik megoldás is valami hasonló volt: a várakba úgynevezett gardróbot építettek, vagyis egy olyan teraszszerűséget, amely zárt volt, és amely kívülről a fal síkjából kiemelkedett. Az alján egy lyuk volt, ezen keresztül pottyant ki a bent ülő salakanyaga.
Az angol WC-t csak a 16. században egy Sir John Harrington találta fel, ám az még évtizedekig nem terjedt el, bár Erzsébet királynő próbálkozott vele, és udvarában építtetett egy illemhelyet - nem nagy sikerrel, nem szerették ugyanis használni az alattvalók.
Az angol, vízöblítéses toalett végül csak a 19. században vált széles körben ismertté és használttá, ám még sokáig nem volt hozzá wc-papír, bármilyen hihetetlennek is tűnik. A tekercses segítség egyrészt egy Gayetty nevű New York-i vállalkozó nevéhez fűződik, aki kitalálta, hogy a papírral könnyen tisztán tarthatják alfelüket az emberek.
Ám egy távoli országban már jóval korábban rájöttek erre: Hung Wu kínai császár bizonyíthatóan használt már lepedő nagyságú papírt a 14. században.
Mára pedig - mint említettük - egy egész iparág épült a wc köré: illatos, zenélő, önmagától működő toalettek, intelligens illemhelyek egész arzenálja várja a magukon könnyíteni vágyókat.
Kapcsolódó hírek:
A SÖR - NEM CSAK INNIVALÓ!
Sokan azt hiszik, hogy a sör nem rejt egyetlen földbarát alternatívát sem magában.
De ami tény az tény: sokféleképpen hasznát vehetjük az italnak..., ám sokan nem tudják, hogy mi minden másra is szolgál.
Az alábbiakban összegyűjtöttük a legérdekesebb és a leghasznavehetőbb vidéki tippeket a napjainkban "németbornak" emlegetett frissítő felhasználásával.
*Csapdába ejti a csigákat és a csúszómászókat. - Helyezz el több tányér, vagy korsónyi sört a kertedben, lehetőleg az este folyamán. Reggel nyálkás állatok tömkelege hever majd a sör erjedésétől megfulladva a csali körül. Ez többször is megismételhető, egészen addig, amíg a sör teljesen el nem párolog.
*Elűzi a rovarokat gyümölcseidről. - Ha konyhádban van egy vödröd, amely teli van gyümölcsökkel, akkor valószínű, hogy legyekben és muslicákban sem szenvedsz hiányt. A képlet egyszerű, ha meg akarsz szabadulni tőlük: tégy a konyhapultra egy tál sört, fedd le műanyagzacskóval, majd vágj kis lyukakat azon, hogy a rovarok beférkőzhessenek. Ha beleszállnak, akkor ki már nem jutnak, mert biztos, hogy az alkoholban lelik halálukat.
*Egy-egy kültéri családi program idejére felfüggeszti a méhinváziót. - Helyezz el néhány pohár sört távolabb a megterített asztaltól. Ez nem egy hosszú távú darázsszabályozási taktika, de tökéletes megoldást nyújt egy csípésmentes nap eltöltéséhez. Így biztos, hogy nem kell adrenalin injekcióhoz nyúlniuk a rovarméreg allergiásoknak sem.
*Megszabadít a nem kívánt ház körüli egerektől. - Ne aggódj, ha nincs macskád, hisz sörrel is megoldható az egérprobléma, amely kifejezetten neked való, ha szeretsz humánus módon bánni az állatokkal. Mindössze annyi a dolgot, hogy néhány deci sört öntesz a lavórba, és egy fadarabbal segíted az egerek oda vezető útját. Mihelyst a rágcsáló beleesik az itókába, máris "részeg" lesz s neked bőven lesz időd elszállítani a háztól.
*Élénkzölddé varázsolja a gyepet. - Barna folttal tarkított a kertben a fű? Aggodalomra semmi ok, hisz a sörben lévő savak elpusztítják a gombákat és a kártevőket. Termékenyebbé teszi a kerti talajt.
- A sörben lévő cukortartalom kedvezően hat a virágokra és a zöldségekre. Szobanövényeid is imádni fogják.
- Beltéri virágaid is kedvelik a sört, ám ez esetben kisebb mennyiségben kell azt adagolni. Míg szabadtéren egy-egy áztató eső eloszlatja a sört a talajban, a bent nevelt növényekről ez nem mondható el. Épp ezért óvatosan, csak egy-két evőkanálnyit szabad az élőlényre önteni.
*Folteltávolító. - Ahelyett, hogy kémiai anyagokkal bombáznád a kávéval, teával vagy bármi egyébbel leöntött ruhádat vagy épp szőnyegedet, inkább kapj elő egy üveg sört, amely - hasonlóan a szódabikarbónához - biztos megoldást nyújt a pecsétek ellen. Áztasd be vele az érintett részt, hagyd állni egy kicsit, majd dörzsöld ki a koszt. Ha kész, akkor mosd át szappannal és vízzel a textilt, hogy ellenőrizhesd maradt-e nyoma a mocsoknak.
*Megtisztítja arany ékszereidet. - Hasonlóan a gyári aranyszépítőkhöz, helyezd nyakláncaid egy tál sörbe. Hagyd egy kicsit ázni, majd öblítsd le és egy száraz ronggyal finoman töröld át.
Link
Vizelet, madárürülék és egyéb megdöbbentő higiéniai trükk a múltból
Link
HOGYAN KETYEG A SZERVÓRÁD?
A hagyományos kínai orvoslásnak már régóta része a "szervóra". Ennek az elméletnek az alapja, hogy az emberi szervek meghatározott időrendben működnek és pihennek.
Így a periodikusan váltakozó bioritmus szerint mindennek megvan a maga ideje, tehát a táplálkozásnak, az edzésnek és a pihenésnek is.
A lényeg, hogy tizenkét fő szervünk van, melyek kétórás időközönként váltják egymást a munkában, amikor is az éppen dolgozó szerv szinte az összes energiánkat leköti.
Éjjel 1-3 óra:
A szervezet teljesítőképessége ilyenkor a legalacsonyabb. Ebben az időszakban a máj dolgozik, végzi a méregtelenítést, így ilyenkor nem szabad tovább terhelni (az ilyenkor fogyasztott alkohol nehezebben bomlik le, tehát csak óvatosan a bulizással). Emellett a testhőmérséklet is ilyenkor a legalacsonyabb.
3-5 óra:
Ez a tüdő legaktívabb ideje, ugyanis ilyenkor készül fel az egész napos terhelésre. A férfiak nemi aktivitása is ilyenkor a legintenzívebb, mert ilyenkor termelődik a legtöbb nemi hormon is.
5-7 óra:
Ez idő tájt működik legaktívabban a vastagbél, így ez a székletürítés egészséges ideje is ez. Ezáltal megszabadítjuk szervezetünket a méreganyagoktól, amik így nem tudnak visszaszívódni és csökkenteni a teljesítőképességünket. A szervezet ilyenkor tolerálja legkevésbé az élvezeti szereket és a káros anyagokat: a reggeli kávét, cigarettát.
7-9 óra:
Ebben az időpontban terhelhető a leginkább a gyomor. Ilyenkor érdemes bőséges, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag reggelit enni, mert ekkor tud a gyomor a leghatékonyabban dolgozni.
9-11 óra:
Ilyenkor optimális a testhőmérsékletünk, valamint az idegrendszer ebben az időszakban a legnyugodtabb, tehát ilyenkor van a teljesítőképességünk csúcsa. Ilyenkor tanulunk a legkönnyebben, ám a tartós rögzülés kedvéért délután érdemes átismételni.
11-13 óra:
Ekkor van a szívciklus csúcspontja, tehát ez az ideális időpont az edzésre. Dél körül erősödik a gyomorsav-, majd az epetermelődés, így ilyenkor állunk készen az ebédre. A szellemi teljesítőképesség zuhan, mert a szervezet az emésztésre összpontosít. Az epehajtó szerek ekkor fejtik ki legaktívabban hatásukat.
13-15 óra:
Ebben a periódusban lelassul a vérkeringés, az összes energia a vékonybélben összpontosul. Mivel a végtagok és a bőr vérkeringése csökken, a fájdalomérzékelés is csökken.
15-17 óra:
A délutáni órákban a húgyhólyag dolgozik a legintenzívebben, ezért ilyenkor fogyasszunk bőségesen (cukor- és persze alkoholmentes) folyadékot. Mivel a kiválasztás során szervezetünk kiüríti a méreganyagokat, így ismét jó formába kerülünk, tehát ilyenkor lehet edzeni, tanulni, és dolgozni teljes intenzitással. A kitartást igénylő sportágakat ilyenkor sokkal eredményesebben lehet űzni, és a tréning is most a leghatásosabb.
17-19 óra:
Ebben az időszakban dolgozik a vesénk a legnagyobb intenzitással, így ne zavarjuk meg szervezetünk tisztító munkáját semmivel, főleg ne zsíros, cukros, sós ételekkel és italokkal. Ilyenkor a vérnyomás is lecsökken.
19-21 óra:
A napi ciklus ezen részében a szervezet már készül az éjszakai pihenőre, a szervek legtöbb funkciója fokozatosan lelassul. Az ilyenkor elfogyasztott vacsora nagy része már nem emésztődik meg, hanem elraktározódik reggelig.
21-23 óra:
Ezen éjszakai órák során a legpihentetőbb az alvás, tehát ilyenkor ne végezzünk se fizikai, se szellemi tevékenységet.
23-1 óra:
Ilyenkor a legintenzívebb az epehólyag görcskészsége. A fájdalmat kiváltó anyagok pedig sokkal intenzívebben hatnak ilyenkor, tehát a fájdalom felerősödik, nehezebben csillapítható.
És ha már az alvásról volt szó...
Szeretnéd jobban kipihenni magad alvás közben? Először is: minél hamarabb fekszel le, annál jobban fogsz aludni. Lehetőleg igyekezz 10 óra előtt elaludni, hogy reggelig elég idő legyen a regenerálódásra, feltöltődésre.
Próbáld ki a következő ,,trükköt": elalvás előtt 2-2 percig lazíts a következőképp:
1. pozíció: hanyatt fekvés, lábak felhúzva, talpak egymásnak fordítva, térdek szétnyitva, amíg engedik magukat, két tenyér a fejtető felett egymásban.
2. pozíció: hanyatt fekvés, két boka keresztben egymáson - általában a nőknek a bal felül - két tenyér a hason, a hüvelyk és mutatóujjak egymáshoz érintve kört formálnak a köldök körül.
Ha így alszol el, sokkal jobban kipihened magad - ez a két-két perc kb. 40 perc alvásnak felel meg.
Ha este nehezen tudsz elaludni, végezz hasi légzést! Lélegezz be és ki lassan, ügyelj arra, hogy ne mozduljon a mellkasod, ugyanakkor a hasadnak a köldök alatt kb. két ujjnyival lévő pontja emelkedjen legmagasabbra. Ez a trükk nagyjából három-négy perc alatt annyira ellazít, hogy észrevétlenül elalszol...
Link
KULLANCS ELTÁVOLÍTÁSA
A belénk fúródott kullancsot minden erőszak nélkül egy szál gyufával könnyedén eltávolíthatjuk! Nyálazzuk meg gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk. A kullancs néhány másodperc múlva átmászik a gyufára,mert nagyon szereti a nedves foszfor illatát, képes elhagyni miatta"önként" testünket!
Lehet, hogy ez nem a tudományos, szakszerű, műszerekkel történő eltávolítás, de a lehető legegyszerűbb és mindig sikeres. Így nem kell attól félnünk, hogy a kullancs potrohát rosszul rögzítve, szöveteinkbe fecskendezze a kórokozókat tartalmazó nyálát, sőt a kullancs feje sem marad bennünk!
Link
3 ÓRÁN BELÜL VISSZAFORDÍTHATÓ
"Egyre többen hívják a mentőket, amikor a szélütés tüneteit észlelik. ... Az emberek sokkal bátrabban nyúlnak a telefon után, sokkal hamarabb kérnek segítséget. Jól tudják, hogy minden perc számít, hiszen, ha három órán belül sikerül a betegnek eljutnia a legközelebbi Stroke központba, úgy sokkal nagyobb esélye van a túlélésre."
Dr. Mikola László, a Magyar Stroke Alapitvány munkatársa üdvözli Önt! Tudta, hogy stroke, más néven a szélütés felelős minden harmadik halálesetért? És tudta, hogy három esetből kettő megelőzhető, ha még időben felismerjük a tüneteket, és azonnal mentőt hivunk? Most Ön is tehet ezért, mindössze ezt a levelet olvassa el figyelmesen, és küldje tovább ismerőseinek, barátainak!
Magyarországon öt millió e-mail cim létezik (de ennél kevesebb cimzett) - ha csak egy részükre eljuttatnánk a levelet, emberi életeket mentenénk meg!
És egy történet, melyet érdemes elolvasnia - hiszen, ha mindenki emlékezne a három betűre, életeket lehetne megmenteni vele.
"Egy kerti-partin, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott. Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.
Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot. TELJESEN! Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.
A stroke felismerése. (Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.)
Az orvosok szerint bárki felismerheti a STROKE-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek: M. .... B. ..... E. .....
1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.
2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.).
3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.
Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket!
Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.
Ha a nyelv kicsavarodott , ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.
Link
SZÉP ESTÉT, JÓ ÉJT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészségünk érdekében... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2023. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
251 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 4306
- e Hét: 24125
- e Hónap: 63946
- e Év: 241821
|
|
|
Offline
