|
2011-06-06 21:17:49, hétfő
|
| |
| |
Régen azt mondogatták: amikor mennydörög és villámlik, haragszik az Isten. Mennyi mendemonda maradt fenn azokból az időkből. Még a parasztok, cigányok is Szent Péterről szóló vicceket mesélnek a könyvek tanúságai szerint.
Délután láttam, hajladoznak a fák, feltámadt a vihart jelző szél, majd esőkoppanás az ablakon jelezte kezdetét. Óriási villám csapott le nem messze innen, gyorsan áramtalanítottam a lakásban a készülékeket. Emlékeztem gyerekkoromba, vihar idején mindig újra élem őket.
Családi házunk volt, apa a lelkünkre kötötte, amikor villámlik és mennydörög, mindent ki kell húzni a konnektorból. Ilyenkor mindig összebújtunk, s míg a vihar tartott, meséltünk, persze, elég sok ijedtségre okot adó történetet. Volt köztük villám sújtotta ember, aki egy nagy fa árnyékában keresett menedéket, de a szellemvilágot is érintettük. Minden este láttak többen apró kis lényeket, amint a Járványtemető kőfalán járnak fel-le. Senki sem mert sötétedés után a temető felé menni. Egyszer az egyik kriptában a koporsóban egy puskát találtunk. Katona lehetett a család egyik tagja. Rokon nélkül halt ki egy egész város. A családi házakban a környéken pulyaszeplősítők éltek, természetesen tartottunk tőlük. Rengeteg tolvaj is volt, ezeket valószínűleg 1956-ban engedhették szabadon. Szörnyű belegondolni, hogy a meghaltak teste a földben porlad el. Nem is érintettem soha temetőföldet. A történetek végén általában lepedőbe öltözött egyikünk, úgy rémisztett meg minket.
Egyszer azt olvastam, a vihar megtermékenyíti a földet, majd magam is családi házam udvarán villámlás vonzó fémrudakat szúrtam a kiaszott, száraz földbe, nem törődve azzal, a villám a házba is becsaphat. Biztonságban éreztem magam ilyenkor a sötétségben. Ki tudja, lehet, hogy mégis igaz, a villámlás jót tesz a talajnak? Ezt tudományos kutatásokkal kellene alátámasztani.
Élővilág órán egykor azt tanultam, amikor két felhő összeütközik az égen, villámlás és mennydörgés kíséri a találkozást. Mennyi mindent nem tudok, sokat mulasztottam életemben, s ezeket az ismereteket valahol meg kell szereznem, mert kíváncsi vagyok rájuk. Minél többet olvas egy ember, annál kevesebbnek érzi magát és egyre szomjasabban veti magát a tudományokba. Minden kérdésre választ kell, hogy találjon, valaki egyszer megálmodta a a föld történelmét is, soknak van múltba látó hatalma, megismertetni a letűnt idők korszakait.
Egy biztos, hogyha özönvíz-szerű esőzés éri a tájat, biztos, hogy egy nagyhatalmú, időjárást irányító Istenség haragja zúdul az ott élő emberekre, az országra. Nehéz megkülönböztetni a haragot a csapástól, a katasztrófákat a balesetektől. Már most összekuszálódtak a szálak, az ember csak kapkodja a fejét a hírek hallatán.
Fizika órán gimnáziumban nem az érdekelt, milyen az egykarú, kétkarű emelő, sem a mértékegységek, számítások, hanem a hang és fénysebesség, melyeket alig érintettünk. Másféle az érdeklődési köröm, talán ilyen irányban kellett volna tovább tanulnom a zene mellett.
Mindenesetre megfejtettem a világ titkaiból elég jelentős dolgokat, bár már ennek nincs jelentősége, az ember magának egyedül nem tesz felfedezéseket, azért élünk valamennyien a földön, hogy másokat szolgáljunk legjobb tudásunk szerint.
hétfő, 2011. június 6.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
