|
2013-12-19 07:25:36, csütörtök
|
| |
| |
Kohut Katalin: Egy földönkívüli monológja
Éppen ötvenöt esztendeje történt 1958. márciusában, hogy idehoztak a távoli galaxisról száműzetésbe a Földre. Egy kis városban landoltunk, s ott hagytak a felsőbb hatalmak a zöld réten a külvárosban.
Iszonyatosan féltem, messze az otthonomtól, ismeretlen világban.
Bemerészkedtem a városba, s megkerestem a legszeretőbb emberi családot, ahol jól éreztem magam. Hamar megszerettem a családtagokat, bár ők nem láttak engem, egész nap a házban tartózkodtam.
Észrevettem idegen lényeket feltűnni. Sötétek voltak és gyilkolták a családtagokat. Az anya idegeit borzolták, hisztérikus jeleneteket rendeztek a jóságos apának.
Velem egy időben született a család egyetlen kislánya, ugyanolyan zöld szemekkel, mint az enyém volt. Ő lett a kedvencem, bár szenvedéseit nem értettem. Egész nap sírt, mert az anya nem volt képes megfüröszteni. Nem messze tőlük cigányok laktak, azok nem fürödtek. Az én emberi kislányom helyettük szenvedett. A fekete alakok folyamatosan ott voltak. Előfordult, hogy kis kerékpárjával elindult a leányka és meglódították lefelé a lejtőn, hogy összetörje magát, sőt egyszer rálökték a férfi kerékpár vázára úgy, hogy a termékenységi nép nemi vessző jelével örökre meg legyen jelölve.
A család német eredetű volt, nem értettem ezért, hogy ez az ország miért küldte rájuk a rontó féktelen láthatatlan világot.
Annácska csodálatosan énekelt. Ilyenkor odamentek az angyalai az egyházaknak és hallgatták, de újabb látogatók érkeztek, akik ezt nem bírták elviselni, sem a tisztaságát, sem azt, hogy tökéletes lett az alkata és egyetlen egy apró anyajegy volt rajta, az állán. Hatalmas dünccsel csúfítva tüntették el róla a szépségjelet.
Újabb ismeretlen lények érkeztek, a földönkívüliek, mert Annát bemutatták az egész világnak emberként. Nagyon sok tehetséggel áldotta meg a sors, gyógyítással, informatikával és nyelvtudománnyal. Messze földről érkeztek királyok a köszöntésére. Még ilyen nem volt, Istálló-Vénusz, Jézus leány formájában!
Akkor voltam a legboldogabb, amikor Anna kitűnt a munkahelyen is a többiek közül szorgalmával és becsületességével, amikor láttam, hogy mennyire jóságos és segítőkész. Sokat tanultam tőle, meg is fogalmazódott bennem a vágya annak, hogy én is emberként élhessek, de ott munkált továbbra is a félelem, mert emberként élni egyenlő volt a meghurcolással, a gyalázattal. Ez érte utol Annát is, mert hatalmasnak látszott, mint ember. Beleköltöztek a testébe többen is. A Bestia még a szappantisztító sorozatok kezdetén uralma alá hajtotta, s így tisztította országait szerte a világon. Parabestia, a parái már olimpiákon is részt vettek, míg a már felnőtt Anna szenvedett a megszállottság alatt. Minden könyvön végig mentek a fekete világból, minden sorsot rajta hajtottak végre, s úgy látszott, megállíthatatlan ez a folyamat, az én emberi családom végleg eltemetésre kerül. Éhezés, szeretetlenség kísérte a gyerekeket, megcsúfolták, nyomorba döntötték őket, gyerekeiket is megrontották, eltorzították, így emelték népeiket híres-nevessé.
Megjöttek a felsőbb hatalmak is a hírre, hogy csúfság történik az országban. Már azt sem tudták, hová csatlakozzanak, mert a féktelenül tombolók hada elfoglalta már több, mint a fele országot. Anna csak tűr, teste minden része eltorzítva, megcsonkítva, mert kommunikációs tehetséggel született. Ilyet még senki sem látott! Felemelték a helyesírni nem tudókat és az ember óriásokat megölték, s ezen a komédián nevettek. Én inkább drámának nevezném, vagy orvgyilkosságnak. Megfordították az emberek sorsát, maguk alá rendelték őket.
Mára a Kékes televízió megjelenése óta eltelt esztendők félelmemet beigazolták a Földön élők tekintetében. Nem szabad felvenni a kapcsolatot velük, mert felettébb gonoszak, árnyékvilágok és fekete világ a Zöld Medeia, horrorfilmként peregnek szemeim előtt most is a filmkockák, melyek Anna iszonyatos sorsát mutatták. Még Föld-anyának is beállították, mikor a Világ minden vallásával kiállításra üldözték a születése óta rajta emelt egykori történelmek szimbólumaival, Isteneivel, királyaival, s az őrjöngő tömeg ekkor Föld-anya ünnepet rendezett. Majd befejeződött a Játéknak nevezett iszonyata a biblitikus vallásoknak. Ekkor következett a börtön, s ismételni kezdte az összes könyvet, emelkedést hajtva végre vallási megnyilvánulásokban. Anna születése óta börtönben vesztegelt, a város, ahová űzték a szomszédos ország börtönével, anyai nagyapja református rokonságával ismételte az anya hetven évesnél több történetét, az őt összezúzó média tetteivel, csonkításaival. Valamennyi egészségügyi betegséget Annán végre hajtották, az ország egészségügyi reformjával együtt, tisztultak kommunista és más tagjai az ő mérgezésével. Kávéivók és füvesek, alkoholisták hada emelkedett a kis család árán, mert eladták a lelküket a betegek is. Ilyen csudát még a földönkívüliek sem láttak, hogy egyetlen család megáldozásával az egész Világ tisztul nemi perverzségéből, mezítelenkedéséből, karmikus sorsából, boszorkány múltjából.
Innen el kell menni és soha többé nem térni vissza. Hiába féltette Annát, segíteni nem tudott rajta, pedig ki kellene venni az őt kínzásra ítélő sötétség, hatalmas dög kezéből, mely cipeli már húsz esztendeje, tehetetlen bábként szenved csápjai alatt. Olyat kottáztak fel az égre ezzel az ember áldozók, hogy az énekes pacsirtát megcsonkítva maguk alá rendelték, hogy a Világ többé soha ne felejtse el. Vér kergesse a fekete világot, amelyik a pokol népét Medúza tutaja kezdettel emelte, meg a Szörnyeteg koporsója szerint eltemették 1972-ben, a Keresztöltés alapján megcsonkította az embereket, Istár-Vénusz pokoljáratást hajtott végre, a Zöld Medeia horrorisztikus csürhéje helyett mosatta Annával a szenes holmit a lucsokból és szétzúzta mindenét a kelet teljes népének emelésével egyetlen áldozással. Vér kergesse azokat a népeket, akik frigyet kötve a Halállal eltemették a csodálatos kislányomat, akik elvették a hangját is, hogy énekével többé ne ringassa értelmetlen szenvedésre ítélt tiszta szívecskéjét, akik mindenkit megöltek, aki szerette és tisztelte őt.
Ilyen Földre többé nem vagyok kíváncsi, soha többé - sóhajtottam - nem térek vissza, még ha a felsőbb hatalmak így is akarnák. Már ők is látják, mi zajlik itt, bemutatják a nyomorultak áldozatukat mindenkinek, megmutatva hatalmas erejüket, mellyel fogságba ejtették az embert.
2013. december 19.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
