|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2017-06-20 18:15:36, kedd
|
| |
| |
"IRTSÁTOK KI A MAGYAROKAT" AZ AZ HONNAN ERED AZ EURÓPAI MAGYARGYŰLÖLET
VilágLátó, 2017-06-18.
Az európai magyarellenesség gyökerei
-- Szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése -- mondta felháborodottan svájci történész ismerősöm, akivel hajdanán együtt jártam a genfi egyetemre. -- Ezer év óta a magyarság az európai keresztény műveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú évszázadokon át Európa védőbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és művészeivel jelentős szerepet játszott az európai műveltség kimagasló eredményeiben. Már egyedül az 1956-os szabadságharc áldozatvállalásáért Európa hálás lehetne a magyaroknak, hiszen ti indítottátok el azt a folyamatot, amely végül is a Szovjetunió és az európai kommunizmus összeomlásához és Európa rabnemzeteinek a felszabadulásához vezetett.
Történészként soha nem értettem meg, hogy az első világháború után a győztes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a legjobban, akinek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Kegyetlenül feldarabolták, elvették területének legnagyobb, leggazdagabb részét és több millió magyart kényszerítettek idegen, ellenséges fennhatóság alatt élni, ahol üldözés, megalázás és léleknyomorító soviniszta törvények örökös rabszolgaságába kerültek. A magyarokat képmutató módon a kisebbségek elnyomásával vádolták meg azok a nagyhatalmak, amelyek országaikban betiltották a kisebbségek nyelvhasználatát, gyarmataikon véres kézzel kormányoztak és szörnyű népirtásokat követtek el!- Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezető politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt, amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye, mégis az európai politikusok jelentős hányada antidemokratikusnak találja, ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is törvényben tartsa a II. Világháború után megfogalmazott magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó, fajgyűlölő Benes-dekrétumokat. Ez nem más, mint egy elfogadhatatlan kettős mérce alkalmazása, amely veszélyezteti az Európát meghatározó szellemiséget és jogrendet -- mondta határozottan a tényeket kiválóan ismerő svájci történész, aki a doktorátusát az I. Világháborút lezáró békeszerződésekből írta.
-- Ezt senki sem érti, kivéve a magyar balliberális ellenzék képviselőit, akik sugallói és lelkes szövetségesei a Magyarország elleni rágalmazások megfogalmazóinak.
-- Hogyan létezhet egy nemzetellenes ellenzék Magyarországon? Ha ez nálunk Svájcban megtörténne, az egész ország egyöntetűen fellépne ellenük és hazaárulóknak bélyegezné őket.
-- Nem ismernek se Istent, se embert, se hazát, ha pénzről és hatalomról van szó -- válaszoltam leverten.
-- A pénz és a hatalom minden politikus éltető kenyere, de van egy meghúzandó határ a becsület, a becstelenség, a hazaszeretet és a hazaárulás között, amelyet, ha a politikus átlép, nemzetének érdekeit jövőbeli boldogulását veszélyezteti. A magyarokkal szembeni ellenséges európai magatartásnak azonban egy mélyebb, rasszista oka is van.
-- Mélyebb, rasszista oka? Mit jelentsen ez? -- néztem megdöbbenten a történészre.
-- Keleti nép vagytok. Az európaiak mindig rasszisták voltak, soha nem kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a legkevésbé, mert féltek tőlük.
-- De hiszen már több mint egy évezrede európaiak és keresztények vagyunk!
-- Emlékezz vissza egyetemi tanulmányinkra. Carl Gustav Jung azt mondta, hogy a népek közti rokonszenv és ellenszenv kialakulását a közösségi tudatalatti évezredes előítéletei okozzák. A harcias keletiektől, a keleti inváziótól mindig félt Európa, ti pedig, ha akarjátok, ha nem, Európa számára keleti nép vagytok! Ez viszont ne ijesszen meg benneteket, vállaljátok keleti származásotokat és a szövetségeseiteket elsősorban keleten keressétek -- mosolyodott el vigasztalóan a magyar történelmet és a magyar lélektant is jól ismerő svájci történész ismerősöm.
Napokig visszhangzott bennem ez a beszélgetés, hosszan elgondolkodtatott és fájdalmas kérdések sorozatát indította el bennem.
Mi történt velünk, magyarokkal? Hogyan jöhetett létre ez a borzalmas törésvonal a nemzeti oldal és a balliberális oldal között, amely már a XIX. század vége óta megmérgezi a magyar közéletet? Miért dolgozik a balliberális ellenzék Károlyi Mihály és Jászi Oszkár óta az ország érdekei ellen? Miért állnak inkább az ellenségeink oldalára és miért segítették elő hataloméhes tevékenységükkel az ország trianoni tragédiáját? -- záporoztak bennem a szívfájdító megválaszolhatatlan kérdések.
A balliberális oldal felelőtlen nemzeti érdekeket semmibe vevő magatartása mellett azonban az európai nagyhatalmak magyarellenes politikája még fájdalmasabb, még nehezebben megválaszolható kérdéseket vetett fel. Miért bánik velünk ellenségesen Európa már hosszú évszázadok óta? Mi a bajuk velünk? Az, hogy magyarok vagyunk? Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európaiak rasszisták és ellenszenvük fő oka az, hogy keleti népnek tartanak bennünket?
Trianon: őslakókat kiirtó, kisebbségeket megsemmisítő háborús bűnös hatalmak magyarellenes bűnténye.
Sokat vívódtam magamban a svájci történész feltételezéséről, keleti eredetünk ellenségességet kiváltó jelentéséről. Trianon az európaiak évszázados atavisztikus előítéleteinek következménye lett volna, amelyben keleti eredetünk szerepet játszott? Trianon ugyanakkor a hazugság és a magyarellenes propaganda diadala volt, az igazságukat naivul védő magyarokkal szemben.
A győztes nyugati hatalmak -- Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok -- magyarellenes magatartásukat képmutató módon a magyarok elnyomó, türelmetlen, magyarosító kisebbségi politikájával magyarázták. A magyarok szemében meglátták a szálkát, a sajátjuk pedig véres vasgerendával volt tele! Az igazság, a történelmi tények nem érdekelték őket. A magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért maradtak fenn a
szlovákok és a rutének és ezért fogadták be Erdélyben a tízezrével betelepülő oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb menekülteket. A szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és templomaik voltak.
Mi történt ugyanakkor Franciaországban a más nyelvű kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele nem francia anyanyelvű volt: németül beszélő elzásziak, lotaringiaiak, flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provansziak, olaszok. 50 évvel később, a XX. század elején a francia kisebbségek nagy többsége elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák egyszerűen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv kötelezővé vált. A francia kultúrfölényre hivatkozva elnyomták a kisebbségeket és megszüntették nemzeti azonosságukat. Ugyanezt tették az angolok a szomszédos kelta népekkel, a welsziekkel, a skótokkal és az írekkel. Rájuk támadtak, elfoglalták területüket, leverték szabadságharcaikat, betiltották anyanyelvüket, vallásilag megosztották (az északír probléma) és végül elangolosították őket.
Az amerikaiak még radikálisabban oldották meg az Egyesült Államok őslakóinak a nyelvhasználatát: egyszerűen kiirtották őket és a helyükre Afrikában összefogdosott rabszolgákat telepítettek.
A nagy gyarmatbirodalmakat építő angolok és franciák még kíméletlenebbül viselkedtek ázsiai, afrikai és óceániai gyarmataikon élő őslakókkal. Borzalmas kegyetlenséggel bántak velük, a földjeiket elvették, az ellenállókat lemészárolták, nemzeti kultúrájukat lerombolták. Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában, Polinéziában, Új-Zélandon több millió ember életébe került az angol, francia gyarmatosítás.
Kínával az angolok jól jövedelmező ópiumkereskedelmet folytattak, majd amikor a kínai császári hatóságok betiltották a kínai lakosságot lelkileg és testileg tönkre tevő ópiumfogyasztást, az angolok háborút indítottak a Kínai Birodalom ellen (1839-1842 és 1856-1860) és kikényszerítették, hogy a kínai kormány engedélyezze továbbra is az ópium fogyasztását, kereskedelmi fogalmazását.
Az igazság az, hogy Trianon fő felelősei -- Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok -- igazi háborús bűnösként viselkedtek az I. Világháborút megelőző évtizedekben, szörnyű népirtásokat végeztek az általuk ellenőrzött, elfoglalt területeken.
A magyarok ugyanakkor emberségesen és toleránsan viselkedtek, nem támadtak egyetlen szomszédjukra sem, nem vettek részt a rabszolga-kereskedelemben és nem mészároltak le egyetlen őslakost sem, sőt, évszázadokon át védték Európát a keletről és délről jövő támadások ellen. Mindezek után az angolok, a franciák és az amerikaiak képesek voltak megvádolni a magyarokat a kisebbségek elnyomásával! A gyilkos megvádolta áldozatát, hogy életben akart maradni. 1919-ben egy évvel a magyarokra kényszerített békediktátum aláírása előtt az angolok Új-Delhiben belelőttek az indiai függetlenségért tüntető békés fegyvertelen tömegbe és több ezer ártatlan embert megöltek. Ugyanezt tették a franciák Afrikában és Indokínában és a hollandok Jáva és Bali szigetén.
Trianonban mégis a magyarokat ítélték el a kisebbségek feltételezett elnyomásáért és az igazi bűnösök emberiség ellen elkövetett bűntettei büntetlenek maradtak.
Gazdasági gyarmatosítás Afrikában és Magyarországon
A látszólag függetlenné vált afrikai országok továbbra is szenvedik a gyarmatosítás szellemi és anyagi következményeit. Gazdasági függőségük tovább súlyosbodott az angol, francia, amerikai érdeket képviselő multinacionális vállalatok kizsákmányoló tevékenysége következtében.
Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: az ország a szovjet gyarmati függőségből a nyugati multinacionális vállalatok függőségébe került. Amerikaiak, franciák, angolok, hollandok, olaszok, németek fillérekért felvásárolták a jól jövedelmező banki-, biztosítási- és energia szektort, az ipari, kereskedelmi, vendéglátó és telekommunikációs cégeket. A virágzó magyar élelmiszeripar teljes egészében a kezükbe került és megtévesztő zsebszerződésekkel megszerezték a legjobb dunántúli és alföldi termőföldeket. Gyakran előfordult, hogy a könnyen megszerzett magyar vállalatokat bezárták és a magyar termékeket a saját termékeikkel helyettesítették. Nincs nagy különbség a függetlenné vált afrikai országok függősége és Magyarország nyugattól való függősége között. Afrikában is, mint Magyarországon a nyereségéhes nyugati vállalatok, gyarmattartóként a kezükben tartják úgy a gazdasági hatalmat, mint a nagy tömegeket befolyásoló médiákat. Ha a félrevezetett emberek mégis rájönnek, hogy mi történik velük és egy olyan kormányt merészelnek választani, amely a nemzet érdekeinek megfelelően kormányoz, és nem veszi tekintetbe a multinacionális nagyvállalatok nyereségérdekeit, akkor azonnal elindul a hazug lejárató kampány az ország és a kormány ellen. Ha ez Afrikában vagy Ázsiában történik, a multinacionális világhatalom még radikálisabban jár el. Katonai puccs, lázadás, polgárháború kirobbantásával vagy emberi jogokat védő direkt katonai beavatkozással büntetik meg a népet és buktatják meg a kormányt.
A XIX. és a XX. században a gyarmatosítók lőfegyvert használtak az ellenállás megtörésére. A XXI. században viszont a médiák tudatmódosító, hazugsággal mérgezett manipulációs technikájával és a fogyasztói társadalom áruözönének csábos ajánlataival törik meg a bennszülöttek ellenállását.
Kettős mérce alkalmazása
Az Európai Unió és az európai intézményrendszer magyarellenes magatartása érthetetlen módon már a rendszerváltozás után ismét újra indult. Először is
sorozatos szerződésszegésekkel és súlyos jogsértésekkel igyekeztek háttérbe szorítani a magyar gazdasági érdekeket és megakadályozni, hogy a magyarok
gyorsabban az unió tagjai legyenek, mint szomszédaik, a csehek, a szlovákok, a lengyelek és a szlovénok.
Az Orbán-kormány magyar érdekeket képviselő intézkedései és törvényei felerősítették a magyarellenes európai támadásokat, amelyeket álságos és képmutató módon igyekeztek a magyar demokráciát és a magyar sajtószabadságot féltő magatartásként álcázni. Valójában a nyugati multinacionális vállalatok könnyen megszerzett extranyereségét féltették. Szemérmetlenül azt állították, hogy a magyar alkotmány és a magyar törvények sértik az európai demokratikus normákat és az emberi méltóságot, ugyanakkor szemet hunytak a II. Világháború óta Csehországban és Szlovákiában érvényben lévő Benes-dekrétumok felett.
A szlovák jogrend továbbra is helyesnek és törvényesnek találja a kollektív háborús bűnösnek tekintett magyarok II. Világháború utáni lemészárlását, vagyonának elkobzását, a magyar családok földönfutóvá való tételét. A magyarokat kisemmiző kínzó, gyilkoló szlovák és cseh háborús bűnösök egyszer és mindenkorra mentesültek a felelősségre vonás alól. A szlovák parlament ezzel megerősítette, hogy az etnikai tisztogatás, a nemzeti kisebbségek megsemmisítése elfogadható magatartás lehet egy európai államtól. Az Európai Unió mindezért a szlovákokat, a szlovák alkotmányt nem ítélte el, viszont a magyarokat elmarasztalta, mert a magyar alkotmány diszkriminálja a homoszexuális kisebbséget és nem fogadja el az egyneműek házasságát.
Mi okozza az európaiak magyarellenességét, az igazságtalan kettős mérce alkalmazását, amely ugyanúgy tetten érhető ma az Európai Unió részéről, mint ahogyan már megnyilvánult Trianonban és a Trianon előtti évszázadok során? 907-ben, nem sokkal a honvisszafoglalás után, a német püspökök által vezetett európai keresztes sereg hadiparancsa világosan mutatta az iszonyatos célkitűzést: Irtsátok ki a magyarokat! (Hunguros eleminandos esse!). Árpád fejedelem vitéz lovasíjászainak köszönhetően azonban a népirtásra buzdító hadiparancsot nem tudták végrehajtani. A kereszténység felvétele ellenére a nyugati előítéletek továbbra is fennmaradtak a magyarok ellen. A német-római császár már Szent István korában a magyarokra támadt. A későbbi évszázadokban sem változott a helyzet, sem a tatárjárás, sem a török háborúk idején. 1526-ban Mohácsnál Szulejmán szultán I. Ferenc francia király szövetségeseként indította a támadást a magyar haderő ellen. A török idők után az osztrák elnyomás következett. A szabadságharcainkat nyugat jóváhagyásával vérbe fojtották és következett a trianoni tragédia, a II. Világháború szörnyűsége és a szovjet gyarmati sorsot felváltó nyugati multinacionális világcégek lélekölő gyarmatosítása.
A kérdést tehát jogosan tehetjük fel: mi baja Európának velünk? Igaza lenne a svájci történésznek, hogy az európai gondolkodás hagyományosan rasszista és nem befogadó?
Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi évszázadok történelme, a felsőbbségüket tűzzel-vassal hirdető európai rasszizmus története is. Más fajú, más vallású népeket mélyen lenézték, kirekesztették, legyenek azok fekete afrikaiak, ázsiaiak, arabok, zsidók, indiaiak vagy keletiek. Az európai rasszizmus megnyilvánult minden olyan földrészen, ahol az európaiak megjelentek Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Ázsiában. Az őslakókat megfélemlítették, ellenállásukat fegyverrel letörték, rabszolgaként dolgoztatták és ellenállás esetén tömegesen lemészárolták őket. A magyarokat keleti népnek tekintették, évszázadokon át a lovas műveltségű szkítákkal és hunokkal azonosították.
A magyarok ellen megnyilvánuló évszázados európai ellenségességben, minden bizonnyal a keleti népek ellen érzett tudatalatti rasszista előítéletek jelentős szerepet játszották.
Keleti népek: hunok, avarok, magyarok
A IV. és az V. században a keletről érkezett lovas műveltségű hunok mély lelki traumát okoztak ellenfeleiknek. Könnyedén térdre kényszerítették a kor két európai nagyhatalmát, a Kelet-Római Birodalmat (Bizáncot) és a Nyugat-Római Birodalmat, de a harcias germán népeket, a gótokat, a gepidákat, a vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.
Atilla, a hun uralkodó (tengrikút hunul) jóságos és kegyelmes volt a legyőzött népekkel. Meghagyta földjüket, politikai és vallási intézményeiket és a királyaikkal barátsági szerződést kötött. Udvarában több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyőzött ország lakosságát nem vitték el rabszolgának, hanem meghagyták szabadságukat. A dekadens Római Birodalom az V. századi fennmaradását a hunoknak köszönhette. A római császároknak hun testőrsége volt és a legütőképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, melyeket Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a főpapok nagy része beleértve a pápát, veszélyesnek tekintette a pogány hunok befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára.
Ekkor kezdődött a hunok démonizálása, a lehető legijesztőbbre való lefestése, nehogy előfordulhasson, hogy az erőszakkal és megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig, pogány tartományok lakossága rokonszenvezzen a keletről érkezett pogányokkal. A hungyűlölő római főpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és hazug rágalom-hadjáratok legismertebb történelmi személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésből és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak, nem ismerik a főzési és sütési eljárásokat. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltő rágalmazásokat később átvették ugyanúgy a középkori történészek, mint a modern történetírók, hivatkozva az írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.
A hunok után a VI. században keletről érkezett lovas műveltségű avarokat és a IX. században szintén keletről érkezett lovas műveltségű magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottainak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat és büszkén vallották hun származásukat. A magyarság sohasem tekintett Atillára és népére nyugat gyűlölködő szemével, nemcsak vérrokonsági meggyőződése, hanem közös lovas műveltségű szellemi és lelki értékrendszere miatt is. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg -- írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940.).
A több mint ezer éves Kárpát-medencei magyar történelem során a hun-magyar rokonság mindig a magyar nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát, mint az első magyar királyt méltatja (1651) és Kölcsey Ferenc a Himnuszban megemlékezik a hun ősökről: "Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére" (Bendegúz Atilla atyja volt).
A magyarságra visszasugárzó évszázados hun és lovas műveltségű népellenes európai előítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finn-ugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek a nyugati ellenséges magatartás ellensúlyozására. Feltételezéseik szerint a finn-ugor nyelvészeti elmélet nagy előnye az, hogy tagadja a hun-magyar rokonságot és az európaiak számára egy elfogadható rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás után a finn-ugor rokonság erőszakos dogmatikus terjesztése még jobban felerősödött. Az egyetemeken, a főiskolákban, a középiskolákban a finn-ugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják. A magyar történelmet bemutató külföldieknek szánt kiadványokban erőteljesen kiemelik és aláhúzzák a magyar-finn-ugor rokonság dogmáját. A kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó hosszan beszámolt a magyar köztársasági elnök finn-ugor rokonnépeknél tett látogatásáról, amelynek során az őstörténelmünket kevéssé ismerő elnök meghatódva részt vett egy közös ősöket felidéző medvetoron(!). Azóta Magyarország több finn-ugor világkongresszust rendezett és 2013. tavaszán a magyar parlament elfogadta, hogy ezen túl minden év októberében finn-ugor napot fog ünnepelni az ország. A finn-ugor rokonság külföldi terjesztése azonban nem állította meg az európai előítéletek magyarság ellenes megnyilvánulásait. Nyugatot nem érdekli, hogy finn-ugornak hirdetjük magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekintenek ránk.
A külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finn-ugor rokonság hirdetése, viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza megjegyezte, hogy a hamis finn-ugor rokonság erőszakolása a magyar nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja ősi legendáink, mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit. Minden népnek szüksége van az ősök által tovább adott mítoszra és nemzeti történelem tudatra. A mítosz, az ősi történelemtudat a nemzeti megmaradás fontos feltétele. Ha a mítoszt és az ősöktől örökölt történelemtudatot szétzúzzák, akkor a nemzetet összetartó érzelmi és történelmi értékeket is szétzúzzák, a nemzet torzsalkodó és megosztott tömeggé válik és ügyes manipulátorok azt tesznek vele, amit akarnak. Ez mégsem lehet a finn-ugor elmélet terjesztésének a célja! Vagy mégis?
Mindenesetre a finn-ugor elmélet terjesztésével jól összekuszálták az amúgy is súlyosan sérült nemzet tudatát és egyáltalán nem befolyásoltuk vele a külföldi célközönséget. Ha tetszik, ha nem, az európai tudatalattiban élénken él az évszázados lelki beidegződés a magyarság keleti gyökereivel kapcsolatban, amely továbbra is látványosan megnyilvánul az európai intézmények politikusainak magatartásában.
Magyarság: kelet és nyugat összekötő hídja
Az európai tudatalattiban erőteljesen működő kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus félelmekre épül. Az európai kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletről érkezett ősi lovas műveltségű népeket érinti, hanem a gazdaságilag megerősödött távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a koreaiakat és a dél-kelet ázsiaiakat is. Igaza van a svájci történésznek, hogy az európaiak ellenséges magatartása a magyarság keleti népekhez kötődő szellemi és lelki gyökerei ellen érzett ellenszenvre épül.
Az európaiak a keleti népekre a leggyakrabban meg nem értéssel, irigységgel és félelemmel tekintettek. Csodálták őket és féltek is tőlük. A nagy inváziók mindig keletről érték Európát és az esetek nagy többségében a keletiek legyőzték a nyugatiakat.
A XXI. század gazdasági háborújában kelet ismét győzelemre áll. Kína, Japán, Korea, Dél-kelet Ázsia, sőt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek áruikkal elfoglalják és legyőzik az európai gazdaságot. Európa kelettel szembeni gazdasági vereségét beképzelt kulturális és civilizációs magasabb rendűségével igyekszik minimalizálni és ellensúlyozni. Szándékosan elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és tudományos teljesítményét, amely jóval Európa előtt járt. A folyamatos erkölcsi, társadalmi és gazdasági krízisben vergődő Európát kelet látványos gazdasági előtörése nagyon zavarja, mert érezteti vele, hogy a jövő végérvényesen keleté és a keleti szellem győzedelmeskedik a nyugati szellem felett.
Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedő Európának, büszkék vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk a finn-ugor nyelvészeti feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak tartjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti védőbástyája voltunk és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk hovatartozásunkat.
Keleti gyökerű európaiként őszintén együtt szeretnénk működni minden európai néppel Európa felvirágoztatásáért. Ugyanakkor testvéri kezet nyújtunk keleti lovas kultúrájú rokonainknak, a törököknek, a kazahoknak, az üzbégeknek, a kirgizeknek, a türkméneknek, a tatároknak, a mongoloknak és Távol-Kelet népeinek, a kínaiaknak, a japánoknak, a koreaiaknak, a dél-kelet ázsiaiaknak.
Így teljesíthetjük az Isten által ránk bízott küldetést, Eurázsia keleti és nyugati népei szellemi és lelki összekötő hídjának a felépítését, kelet és nyugat szellemi és lelki összhangjának a megteremtését.
Forrás: Cey-Bert Róbert Gyula -- Svájc
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-19 20:00:53, hétfő
|
| |
| |
MAGYARORSZÁG SZÉPE 2017
Koroknyai Virág nyerte a Magyarország Szépe - Miss World Hungary szépségversenyt.
Koroknyai Virág nyerte a Magyarország Szépe - Miss World Hungary szépségversenyt, amelynek döntőjét a Duna televízió és a Duna World vasárnap este élőben közvetítette. Egy évig viselheti a Miss World Hungary címet és képviselheti Magyarországot a verseny decemberi világdöntőjén Kínában.
A nézők máris keményen szapulják
A 16 döntős lány négy különböző öltözékben lépett színpadra. A bikinis és a vizes világbajnokság ihlette kreatív kör mellett Merő Péter divattervező estélyi és nemzeti öltözetében is felvonultak a lányok. A nyerteseket 16 tagú zsűri választotta ki, emellett idén is tartottak közönségszavazást. A második udvarhölgy Pető Laura, az első udvarhölgy Viczián Viktória lett, a közönségdíjat szintén utóbbi nyerte el.
A nézők máris bundát kiáltanak, a Magyarország Szépe Facebook-oldalán kommentelők nem elégedettek a végeredménnyel, sokan nem Koroknyai Virág, hanem a közönségdíjas Viczián Viktória fejére tették volna a koronát. Szerintük Virág szép, de átlagos lány, vele nem sok esély van a győzelemre a világversenyen.
"Ez mi volt? Viki ezerszer szebb, mint Virág. Virág beszélni sem tud és smink nélkül az utcán se tűnne fel. Szégyen! Tényleg igaza volt annak a kommentelőnek, aki azt írta az alversenyek után, hogy nagyon gyanúsan nyomják."
"Szomorú, hogy olyas valaki nyerte a koronát, aki természetesen jó kapcsolatot ápol Sarka Katával és majdnem az egész előbbi királynővel, mellesleg minden alversenyben helyezett volt. Az Instagram profilja tele van Sarka Katás, Kiss Daniellás képekkel, ahol együtt pózolnak a Balatonon... Viktória méltóbb lett volna erre a címre, úgy gondolom a világversenyen is esélye lett volna. Ettől függetlenül gratulálok a nyertesnek a sok 'véletlen összefüggés' ellenére is. Virág szép, de sajnos átlagos, semmi különlegesség nincs benne, a bemutatkozó videójából sem értettem sokat (lehet, velem van a baj?). Ezek után nem is kell csodálkozni, ha Kulcsár Edina után senki sem fog kiemelkedőbb helyezést elérni a Miss Worldon."
"Szerintem Virág nagyon szép, de ettől függetlenül Viki kisugárzása és szépsége vitte az egész versenyt! Nagyon csalódott voltam, látszólag ő is. Laura pedig kifejezetten nem tetszett, de ízlések és pofonok" - olvasható a hozzászólások között.
Nézd meg Koroknyai Virág és az udvarhölgyek fotóit!
Koroknyai Virág a Magyarország Szépe - Miss World Hungary szépségverseny győztese.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Koroknyai Virág a Magyarország Szépe - Miss World Hungary szépségverseny győztese.
Koroknyai Virág és a 2016-os Magyarország Szépe, Gelencsér Tímea.
A győzelem pillanata: Gelencsér Tímea a színpadra lépett, hogy átadja a koronát Koroknyai Virágnak.
A szépségkirálynő udvarhölgyeivel: balról Viczián Viktória első, jobbról Pető Laura második udvarhölgy.
A kommentelők szerint az első udvarhölgy Viczián Viktória fejére kellett volna kerülnie a koronának, aki közönségdíjat is nyerte.
Pető Laura, a második udvarhölgy nem aratott osztatlan sikert a nézők körében.
Koroknyai Virág szépségkirálynő, Viczián Viktória első, illetve Pető Laura második udvarhölgy.
Forrás: Femina
Link
Origo.hu
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépek szépei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-17 21:30:38, szombat
|
| |
| |
APÁK NAPJA
Az Apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján, azaz idén június 18-án ünneplik. (Vannak, akik - viccesen - május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.)
A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor. Ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre. Az apák napját világszerte számos különböző időpontban ünneplik.
Ne feledkezzünk meg az édesapákról mi sem! Bár kétségtelen, hogy az anyák napja sokkal hangsúlyosabb Magyarországon, de azért van egy ünnepnap a nyár közepén, amit az apukáknak szentelhetünk.
Édesapánkat köszöntsük apák napján: hisz ő is ott volt mikor megszülettünk, ugyanúgy éjszakázott, mikor sírtunk, és mikor nagyobbak lettünk, olyan dolgokat is kipróbáltunk együtt, amitől anya nagyon félt volna: hegymászás, gokartozás, lovaglás vagy barkácsolás.
Ady Endre: A PROLETÁR FIÚ VERSE
Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember.
Nincs, nincs sehol.
Az én apám kopott kabátú,
De nékem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.
Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.
Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.
Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítaná ezt a nagy, földi
Komédiát.
Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.
Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.
Almási Alexandra: Ő AZ APUKÁM!
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen...
Mára már kinőttem a babaruhát,
tipegőm is kinyúlt éppen.
De mi maradtunk,
ketten, kéz a kézben.
Mondd, ugye büszke vagy most rám?
Nézz rám, kérlek szépen!
Hadd lássam, ahogy könny csillan a reményben!
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Becézgetett, ölelgetett, puszilgatott régen.
Felnőtt lettem, hát figyelj rám, apa!
Nem vagyok már gyerek s nem is vagyok baba.
Tudom, hogy óva őrzöd minden álmom,
betakargatsz, ha kell, ha fázom.
Ledőltek a rózsaszín palotácskák,
kipukkant a szappanbuborék,
de ne félj, én még maradni szeretnék.
Köszönöm a sok jót,
a törődést,
na meg a biciklit, apa,
csak annyit mondok:
Szeretlek, szeretlek Apa!
Aranyosi Ervin: APÁNAK LENNI
Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis "porontyot" felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.
Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.
Balázs Pali: ÉDESAPÁM
Dalszöveg
Gyermekként mindig erősnek láttalak,
Ha segítség kellett, téged hívtalak.
Tudtam, hogy gyakran büszkén néztél rám,
És féltve megsimogattál.
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Bármerre járok kísér a sok emlék,
Csodaszép volt az a néhány gyermekév.
Felnőttként mégjobban tisztellek ma már,
Mert mindig jó voltál hozzám.
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!
Baráth Gabriella: APÁK NAPJÁRA
Apák napján köszöntelek tégedet édesapám
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám!
Nem hoztam virágot, sem finom csörgefánkot,
Hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést
Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok,
Hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok.
Így köszöntlek édesapám, az apukák napján,
S arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká!
Boldog apák napját!
Baráth Gabriella: AZ ÉN APUKÁM
Az én apukám csudijó!
Van neki egy tutijó
Sapka, sálja, nagy kabátja,
Így mindenki őt csodálja
De az én apukám mást is tud!
Mókát, játékot, mosolyt hoz!
És akkor is, ha rossz vagyok,
Én tudom, ő akkor is SZERET nagyon!
Bartos Erika: APÁHOZ
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!
Bartos Erika: APÁHOZ
Link
Bartos Erika: APÁK
Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.
Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.
Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.
Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.
Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.
Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.
Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.
Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona
Bartos Erika: APÁVAL A HOLDON
Mit álmodtál kicsi Gergő?
Felrepültem álmomban!
Azt álmodtam, hogy hátamon
két hófehér szárnyam van!
Fenn az égen ugrándoztam
pihe-puha felhőkön,
vártam, hogy az égi mozdony
értem gyorsan eljöjjön!
Megérkezett késő éjjel,
felvett engem utasnak,
hogy a Holdra kényelmesen,
vonatkocsin utazzak.
Arra járt az égbolton egy
ezüstszínű rakéta,
Apa volt a vezetője,
ezüstszínű sisakba'!
Kiszálltam a vonatból és
Apa felé repültem,
ezüstszínű rakétába
Apa mellé beültem.
Holdon, Holdon, sárga Holdon
hintáztunk egy keveset,
lecsúsztam a sárga csúszdán,
Apa fogta kezemet!
Elindultunk hazafelé,
hullócsillag vezetett,
amikorra hazaértünk
éjféltájban lehetett.
Anyát láttam, átmásztam a
Kerítésünk rácsain,
Észrevettem hirtelen, hogy
Eltűntek a szárnyaim.
Anya karján elaludtam,
visszatett az ágyamba,
így történt, hogy Holdon jártunk
Apával az álmomba'!
Bágyi Bettina: AZ ÉN APUKÁM...
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.
Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!
S ha munkába mész!
Én is megyek!
Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!
Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.
Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!
S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.
Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.
Drávicz Gyula: ÉDESAPÁMNAK
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
ÉDESAPÁK IMÁJA
Mennyei Atyánk! Köszönöm neked az életem, köszönöm feleségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel megajándékoztál. Most Szent József életét példának tekintve kérlek:
- Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy megértsem nekem szánt üzenetedet.
- Kérlek, mutasd meg, mi a szándékod velem, hogy megfeleljek házastársi és szülői hivatásomnak.
- Segíts, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjam valósítani amit rólam elgondoltál akkor is, ha nem értem.
- Segítsd meg feleségemet, hogy benne Mária hite és lelkülete éljen. Segíts úgy szeretnem, ahogy Szent József szerette jegyesét.
- Segíts úgy élnem mások iránti türelemmel, figyelemmel, hogy gyerekeink számára életem példája vonzó legyen a követésre.
- Segíts, hogy gyerekeinknek át tudjam adni a hitet: szavaimból, és tetteimből megismerhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, becsületességre, igazmondásra, szerénységre, rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni őket. Tudják derűs lélekkel elfogadni a szegénységet, testi-lelki megterhelést. Tudjanak áldozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül.
- Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy neked is kedved teljék bennük. Ragaszkodjanak hozzád, tartsák meg törvényeidet, és szeressék egyházadat. Mindig, a nehézségek idején is érezzék gondviselő, atyai szeretetedet.
- Jóra törekvésükben találjanak segítőtársakra, és védd meg őket a rossz útra, bűnre csábítóktól.
- Tudják értékelni teremtésed csodáját. Az életet mindennél többre tartsák, az anyagi javakkal jól gazdálkodjanak.
- Mutasd meg nekik leendő házastársukat, akit te választottál nekik. Támogasd őket, hogy hivatásukra: a házasságra vagy a papi, szerzetesi életre mint szentségre készüljenek, és addig tiszta életet éljenek.
- Vigyázz gyerekeink családjára, hogy köztük is keresztény szellem uralkodjon, és unokáinkat vallásosan neveljék.
- Segíts elfogadni és szeretni gyerekeinket akkor is, ha testileg vagy lelkileg betegek, és nem az általam helyesnek tartott úton haladnak. Te légy a vigaszom. Soha ne szűnjek meg értük imádkozni.
- Segíts, hogy családfői feladataimat, döntéseimet bölcsen és jól elláthassam. Tudjak akkor szólni, és akkor hallgatni, amikor annak ideje van.
- Add, hogy mindig legyen munkám, feladatom, és azt mindig pontosan, lelkiismeretesen, bölcsen elvégezzem mások szolgálatára.
Mária, József, Szent István, Szent Imre kérjétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, mai napunkat. Ámen.
ÉDESAPÁMNAK
Ha valaki megkérdezné
e szó
mit jelent nekem?
Talán zavarba jönnék,
s nem tudnám
mit mondjak hirtelen.
Szeretet? Törődés?
Figyelem?
- de hangosan csak annyit mondanék
nekem a mindenem!
AZ ÉN JÓ APÁMNÁL - Magyar nóta
Dalszöveg
Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.
Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.
Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
/:Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!
Juhászné Bérces Anikó: APA
Oly sok gyermek nélkülözi,
Pedig szükség volna rá,
Hogy lelkének egészsége
Ne szenvedjen soha kárt.
Mikor csillagszemű gyermek
Édesapjáért kiált,
Drága játék, meg a mobil
Nem pótolja a hiányt.
Ha az élet minden napján
Megfoghatná a kezét,
Jelenléte árasztaná
A biztonság érzetét.
Az erőt, mit megtestesít,
S némi szigort - sosem árt -
Tapasztalja meg a gyermek,
Értékrendet tőle vár.
Anya, apa, meg gyerekek,
Így szép kerek a család,
Becsüld meg, ha adott az ég
Szerető édesapát.
KI AZ APA?
Apa az a valaki, aki el akar kapni
mielőtt elesnél,
de ahelyett, hogy felkapna,
leporol, és hagyja, hogy újra
megpróbáld.
Apa az a valaki, aki szeretne
visszatartani minden hibás
lépéstől,
ehelyett hagyja, hogy megtaláld
a saját utad, még akkor is, ha
közben csendben meghasad a
szíve, amikor megsérülsz.
Apa az a valaki, aki átölel, amikor
sírsz, leszid, amikor megszeged a
szabályokat, ragyog a
büszkeségtől, amikor látja a
sikereid, és hisz benned, még
akkor is, ha hibázol.
Kollár Júlia: APÁMNAK
Szeretlek Édesapám, ó jaj, de mennyire,
nem tudnád elképzelni se!
Tisztán, őszintén, és önzetlenül,
lelked ölelném szüntelenül.
Simogatnám drága arcodat,
lágyan, s gyengéden, mint a nyári nap.
Átkarolnálak, mint a kedves szellő,
mely a hőségben oly nagyon hűsítő.
Éltem adnám érted, hogyha ez segíthet,
lelkem melegével beterítlek téged.
Örül az én szívem, hogyha te vidám vagy,
egy örökké szerető, csodás, jó apának!
Korbel Zsuzsanna: DRÁGA ÉDESAPÁM
Drága Édesapám, ki már nem lehetsz velem,
Arra kérlek, mégis fogd a két kezem.
Messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám,
Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám.
Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még,
Szerettelek, szeretlek, hiányod bennem mardosva ég.
Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged,
Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed.
Kosztolányi Dezső: AZ APA
Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltünsz, szaladsz.
Ujságot olvassz, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Vele beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan.
Vissza se nézve.
Ó, e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?
-
Kosztolányi Dezső: APÁM
Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.
Karai Gábor: ITT VAGY VELEM
Itt vagy velem drága gyermekem
Édesapa szeret tégedet
Nézd mily csodás a világ
És vár reád sok szép varázs
Itt vagy velem drága gyermekem
Téged ölel az én két kezem
Én törlöm le majd a könnyedet
Ha sírni látlak kis szívem
Ahogy nézem kicsiny arcodat
Az én szívem boldogan dobban
Meg ígérem én most te neked
Az utadon én kísérlek el
El űzöm a csúf felhőket
Hogy csak a napsugár érjen téged
Mindig fogom a te két kezed
Melyet soha nem engedek el
Itt vagy velem drága gyermekem
A legszebb csillag te vagy nekem
Érted élek és halok ha kell
És csak érted dobban az apai szívem
Cserébe csak azt kérem én
Légy boldog ameddig csak élsz
Könny ne érje soha arcodat
Boldog legyél mig szíved csak dobban.
Kósa Gabriella: APÁK NAPJA
Apa, vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!
Az úgy volt, hogy óvónéni
leült velünk délután
és azt kérte: meséljetek,
miért szeretitek apát?
A sok szépet majd leírjuk,
apák napján elmondjuk,
hadd örüljön apukátok!
Ez lesz az ajándékunk.
De a Lacika azt mondta:
én nem szeretem apát!
Sokat iszik, néha megver
minket, na meg az anyát.
Nekem nincsenek szüleim,
nagyszüleim nevelnek,
de nagypapa biztos eljön,
mert ők nagyon szeretnek!
Az én apukám sosincs otthon,
ő külföldön dolgozik,
azt mondja anya, így tudja
kifizetni a rezsit.
Nekem szuper apukám van!
Csak mindig későn jön haza,
mert ő nagyon fontos ember -
ezt mondja a nagymama.
Pistike, Éva, Norbika -
az ő szüleik elváltak,
néha, ha egyedül vannak,
átmennek egymáshoz este
és egymásra vigyáznak.
Annácska mamája elment,
apukája neveli.
Megígérte: sokszor eljön,
de azt soha nem teszi!
Pedig ti gyakran mondjátok:
ha valamit megígérünk,
mindig be kell tartani!
Marika sosem kap semmit,
őnáluk csak a karácsony az ünnep.
Olyankor kap cipőt, ruhát,
az sem új, de jó a használt!
Neki azok is szépek.
A Jancsika azt mesélte,
neki nincs apukája.
Soha nincs, kivel focizzon,
mindig játszhat magába.
De ha megnő, lesz kisfia,
majd mindig együtt játszanak!
Sose hagyja őt magára,
amit kér, mindent megkap.
Öt kisgyerek azt mesélte:
nagyon szeretik apát!
De óvónéni azt mondta rá,
öt apának egy csoportból
nem tarthat apák napját.
De én szóltam, hogy te is vagy,
s te vagy a legjobb apa!
És biztos eljössz, hogyha hívlak,
így már lesz hat apuka!
Apa, miért haragszanak
a szülők a gyerekre?
Hisz ti mindig azt mondjátok:
a kisgyerek az ajándék,
őt a Jó Isten küldte.
Ugye, mi itthon ünneplünk?
Anya süt egy szép tortát,
én rajzolok rá kisangyalt,
azt jelenti, hogy
boldog apák napját!
Az a baj, amit elmondtál
kicsim, az nem egy mese.
Nagyon sok mindenen múlik,
hogy egy szülő jó lesz-e?
Ha egy apa nem tud mindig
a gyerekével lenni,
egyáltalán nem jelenti,
hogy őt már nem szereti.
Néha, tudod, az élete
az másképpen alakul,
mi nagyon szerencsések vagyunk
igy együtt családostól.
A lényeg, hogy itt vagytok nekünk,
és mi nagyon szeretünk,
apák napját - amíg élünk -
megígérem, s be is tartom:
itthon mindig ünneplünk!
Kósa Gabriella: ÚGY KELLETEK...
Apák napjára
Ha nagy leszek, anya leszek,
főzök finom ebédet,
apuci lesz majd a férjem
és este a gyerekeknek
együtt mondunk meséket.
Ha megnövök, apa leszek!
Nagy leszek és erős leszek!
Előveszek egy nagy kardot,
legyőzöm az összes sárkányt,
és elveszem a királylányt!
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Amióta megszülettem,
mindig te fürdetsz meg engem,
és ha anya nagyon fáradt,
éjszakánként te babusgatsz,
cseréled a pelenkámat.
Feldobálsz a levegőbe,
nagyokat nevetünk közbe`,
vagy a nyakadban táncolok,
s mint kisherceg -
a hátadon lovagolok.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Hercegnőset, hogyha játszunk,
mindig te vagy a királyfi,
ha a babáim betegek,
akkor meg a doktorbácsi.
Legóból várat építünk,
utána harcosok leszünk,
ketten vívjuk meg a csatát,
legyőzünk minden katonát!
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Megtanítasz biciklizni,
megyünk sárkányt eregetni,
ha kedvünk van, tollasozunk,
s persze anyáékkal együtt
így telik a vasárnapunk.
Megszereled a bringámat,
közben magyarázod, hogy kell.
Sátrat verni tőled tudok,
s te mutatod, hogy fogjam
a kalapácsot.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Ha randim lesz, így szólsz hozzám:
Hú de gyönyörű vagy nagylány!
Örülhet biz` az a legény,
kinek megfogod a kezét!
Hogyha randira készülök,
zsebpénzt adsz, s lelkemre kötöd:
virágot vigyél a lánynak!
s kölcsönadod a verdádat.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Te vezetsz az oltár elé,
rábízol az ifjú férjre,
de lelkére kötöd százszor:
a lányomat megbecsülje!
Megnősülök, te segítesz,
ha kell, házat is építesz,
büszke vagy felnőtt fiadra,
s attól kezdve a staféta
rám van bízva.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Mindig büszkék voltunk arra,
hogy te vagy az apánk, apa!
Felneveltetek anyával,
de nehogy azt hidd, hogy megúsztad!
Mert jó fej nagypapa leszel,
- csak olyan pasis dolgokra -
egyszer, kétszer, százszor, sokszor
rád bízzuk az unokádat!
Apucik, apák, nagyapák, úgy kelletek nekünk ti is, mint az édesanyák!
Kun Magdolna: APÁK KÖNNYEI
Titokban néha
az apák is könnyet ejtenek,
mikor érzik,
hogy gyermekük ölelése
kapaszkodó indaként hajt
szívükben
légző gyökeret.
LEVÉL ÉDESAPÁMNAK
Kedves APU!
Gondoltam, írok most neked!
Amióta elmentél, más lett az élet
Egy csomó minden történt azóta velem.
Lenne mit mesélnem...
Remélem neked is jó ott fent.
Testvéreimmel mindig szeretettel gondolunk rád.
Hiányoznak a veled töltött napok, percek,
Melyeket soha nem feledek.
Emlékszem mindig, amikor mentünk hozzád,
Te az ablakból néztél és minket vártál.
Hiányzik az, ahogy féltve átölelsz,
És mindig mondtad, óvatosan vezess.
Tudod, hiányzol...
Hiányzik a hangod és a mosolyod,
Hiányzik, hogy átöleljelek.
Köszönöm apu, hogy voltál nekünk,
Hogy szerettél és felneveltél.
És hogy adtál, ha tudtál.
És tanítottál .
Köszönök mindent, amit tőled kaptunk,
Köszönöm, hogy szerettél, óvtál minket .
Születésed napján
Otthonod helyett a temetőbe megyünk.
Ajándék helyett, csak virágot vihetünk.
A világon Te voltál a legdrágább APA,
Hogy a lányod lehettem Istennek hála!
Marosi Katalin: HÁT ELJÖTT...
Apa, hát eljött, amire úgy vártam,
Bocsáss meg nékem, ha valamit rosszul csináltam.
Minden olyan rejtélyes volt, olyan ijesztő,
Mindent beburkolt egy fekete felhő.
De most kisütött a Nap, ugye Te is látod?
Kérlek, többé ne hagyj el, s ölelj át, ha fázom!
Nem fogok én többé sírni, sem félni,
S újabb álmom nem több: boldogan élni.
Hát eljött a perc, többé már nem álom,
Mikor két karod szeretettel átfon.
Marosi Katalin: APA, Ó, TE ÉDES
Álmodni karjaidban,
szívem halkan dobban.
Lelkem fényes,
apa, ó, te édes.
Hány és hány éjjel vártam
s lestem messze fénylő glóriádat.
De most álmom éltet,
apa, ó, te édes.
Hittem s tudtam, eljössz majd,
hogy elcsitul a szélvihar.
Nekem adtad az öröklétet,
apa, ó, te édes.
Mecsek Zsuzsa: NEKED, APU
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya - láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan még egyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
- hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza - szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam - e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
mos, már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed lett volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagy árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva.
S most én őrizlek,védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárul az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!
Mezei András: APJA ÉS FIA
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.
Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
Az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
Új fénnyel ragyognak a világra hárman.
(Ismeretlen szerző)
Móra Ferenc: ESTE
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe, 
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya..."
Muhi János: MESÉLJ APU
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Nyári Károly: APUKA GYERE HAZA
Zeneszöveg
Tudom, hogy most haragudnál, hogy ha látnál engem,
Késő van és mégsem alszom én.
Ne félj csak a kislámpa ég, csend van szék se reccsen,
Alszik Anyám, szuszog kisöcsém.
Ritkán jársz most Apu haza, s mindig úgy sietsz el,
És valahogy olyan furcsa vagy.
Tudom nem árulsz el engem, te mondtad rég egyszer,
Mi összetartunk ugye férfiak.
Apuka gyere haza, szépen kérlek,
Ígérem jó leszek nagyon.
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
Fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más ugy sem kell,
Csak te és az hogy velünk maradj.
Ugye nem váratsz soká, és egy reggel itt leszel,
Csókol kisfiad.
Azt mondta az Anyu, hogy te csak pár hétre mégy el,
Vidéken vagy, most ott dolgozol.
Elhittem és azóta is úgy aludtam én el,
Másnap itt vagy vajon mit hozol.
Nem jöttél, csak jött helyetted pénz, cukor ajándék,
És villannyal hajtott kisvasút.
Nincsen, aki megjavítsa, ha rossz lesz a játék,
És nélküled nem örülök úgy.
Apuka gyere haza, szépen kérlek,
Ígérem jó leszek nagyon.
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
Fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más ugy sem kell,
Csak te és az hogy velünk maradj.
Ugye nem váratsz soká, és egy reggel itt leszel,
Csókol kisfiad.
Most már tudom anyu téved, vagy csak rosszat mondott,
Bár én másnak soha nem hiszek.
Te mond meg hát édes Apu, tényleg sokkal jobb ott?
Sokkal jobbak ott a gyerekek.
Tudd meg, hogy Anyunál szebb, úgy sem lehet senki,
S nálam jobban senki nem szeret.
Késő van már álmos vagyok, holnap fel kell kelnem,
Lehet, hoyg számtanból felelek.
Apuka gyere haza, szépen kérlek,
Ígérem jó leszek nagyon.
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
Fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más ugy sem kell,
Csak te és az hogy velünk maradj.
Ugye nem váratsz soká, és egy reggel itt leszel,
Ugye, hogy itt leszel,
Addig is szeretettel csókol kisfiad.
Nyári Károly: Apuka gyere haza, szépen kérlek - Videó
Link
Nyirádi Péter: APÁK
Ki a jó szülő,
Milyen a jó apa?
Szerintem ezt mindenki
Döntse el maga.
Én szeretem a fiaim,
És nagyon bízok benne,
Hogy az érzés kölcsönös,
Hisz látom a szemükbe:
Felnéznek rám, tisztelnek,
A példaképük vagyok.
Minden tettem megfontolom,
S talán az is maradok.
És ha megadja az Úr,
S hagy elég időt,
Sokáig lehetek apa,
Látom felnőni mindkettőt.
Láthatom őket én is,
Milyen apák lesznek,
Gyermekeikért tán ők is
Sok mindent megtesznek.
S idővel majd érzik,
Hogy őket hogy szeretik,
Most már mint apát,
Példaképként tisztelik.
S továbbadják a nevet,
Az apák örömére,
Hogy fennmaradjunk,
Hosszú, hosszú időre.
Nyiraty Gábor: APÁK NAPJÁN
Apám, lehet nevetsz rajta,
de ma van Apák napja!
Ne aggódj, nem kapsz virágot,
csupán jó egészséget kívánok
és köszönöm mindazt, amit adtál,
biztatást, hitet, szeretetet,
és hogy az élet rögös útján
ha kellett, fogtad két kezemet.
Tudom, voltak és lesznek viták,
az ember elkövet jó pár hibát,
de a szívünkben ott a megbocsátás,
mert nincs, mi többet érne a családnál.
Paár Gyöngyi: TŐLED KAPTAM...
Te voltál, ki megteremtett,
gyerekből éretté nevelt.
Tanítottál sok dologra,
cipőt kötni, vagy hogy mennyit mutat az óra.
Bicikliztünk, nevettünk sokat,
kifulladásig játszottunk nagyokat.
Megmutattad milyen egy apát szeretni,
s hogy az értékeket sosem szabad feledni.
Tanultunk számokat, betűket,
kacagva néztük együtt a meccseket.
Beszélgettünk, viccelődtünk csak mi ketten,
megszűnt a világ s én csak rád figyeltem.
De a gyermek hamar felnőtté lett,
s már nem volt olyan szép az élet.
Véget ért a szép időszak,
belőled pedig elszállt a jóindulat.
Gyűltek a felhők taposva a gyönyörű napot,
ekkor csalódtam benned elég nagyot.
Tíz év adatott meg a jónak és szépnek,
bekövetkezett, mitől a gyerekek annyira félnek.
A kedves, drága, szeretett édesapa,
kire kislánya szívesen hasonlítana,
megszűnik létezni, egy idegen lép helyébe,
a szeretet elillan s félelmet hagy cserébe.
Tőled tanultam ezt is, mikor szörnnyé váltál,
ellenségednek s nem vérednek láttál.
Felöltötted a kegyetlenség sötét gúnyáját,
már nem viselted az apa oltalmazó palástját.
Megtanítottad a bizonytalanságot,
mely egy időben a tetőfokra hágott.
Azt is tudom hogy kell falat emelni,
ha nehéz a rosszat feledni.
Tudom mire képes a harag,
a milyen mikor a kéz arcon csap.
A kéz, mely egykor biztonságot adott,
gyengéden, melegséggel simogatott.
Ezer, meg ezer vétket sorolhatnék,
de feledem a múltat, mely régóta bennem ég.
Nincs bosszúszomj, se harag lelkemben,
csak a várakozás kísér életemben.
Kislány vagyok mindörökké,
vágyakozással, mely egyszer átalakul örömmé.
Akkor szemben velem megállsz az út közepén,
nem lesz ott más, csak Te meg Én.
Majd összeborulunk némán, csendben,
felcsendül a közös zene szívünkben.
Vezényli a szeretet,
mikor újra egymásra talál apa s gyermek.
Büszkén húzom ki magam,
boldog leszek s nem ülök egyedül a magányban.
Elmondom majd mindenkinek, hogy TE VAGY AZ ÉDESAPÁM,
a akkor fogok felnőni igazán!
Patus Bernadett: APU
Te neveltél engem,
Te fogtad kezem
Miattad vagyok, aki vagyok,
S tudd meg, ezért tisztellek és szeretlek nagyon.
Te adtál nekem életet,
S azon belül lehetőségeket
Tőled tanulhattam meg mindent,
És még szeretnék is, azt hiszem.
Tudom, hogy voltak rossz pillanatok,
Mikor egyedül voltál, s zaklatott,
De nem kellett volna félned,
Mert akkor mindenki téged védett...
Köszönök mindent neked
És sajnálom, ha néha rosszat tettem
Most már nagyon bánom,
Hisz tudom, hogy nálad jobb Apa nincs a világon.
Pákozdi Gabriella: APA, MIÉRT...?
Apa, miért hull a hó?
Égi mezőn pitypang nyílik,
szélvész lánya,
virgonc pára,
dérszakállú tél szavára
bóbitáját fújja-rázza -
Ezért, ezért hull a hó.
Apa, miért esik eső?
Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog -
Ezért, ezért esik eső.
Apa, miért süt a nap?
Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos -
ezért, ezért süt a nap.
Apa, és a szélvész lánya
mit csinál, míg nem jön tél?
Felhőifjak hova mennek,
ha a verseny véget ér?
És Földanyó, mikor pihen,
akkor van az éjszaka?
De mi van, ha fáj a keze
vagy üres az udvara?
Apa, hallod, mit kérdeztem?
Vagy már nem is figyelsz rám?
Kicsi manóm,
majd folytatom,
de az másik mese már.
West Priscilla: ÉJI MESÉK
Apró hangom felsírt egy éjjelen
már álmodott anyácskám, a drága
akkor apám lépett a szobába
felvett s megsimogatta kis fejem.
Szép szeméből az álmot kivertem
vigyázva maga mellé fektetett
majd nekem ígérte a kék eget
s én tágra nyílt szemekkel figyeltem.
Halkan mesélni kezdett, minden jót,
bohócot, labdát, kutyust kishajót
s addig mesélt míg el nem altatott.
Ott akkor rég az álom még hatott,
ám máig ha éjjel megriadok
csak fekszem s várom a kelő napot.
Simkurát Mihály: DRÁGA ÉDESAPÁM
Lépteid mögött falevelek súgnak,
Fiad szívében bús harangok zúgnak,
Hallgasd édesapám, hogy sírnak e harangok,
Hisz szívemnek is te adtad a hangot.
Édesapám, mint erős tölgy állt a viharokban.
Unokáit féltve vékony ágaiban.
Tudd meg édesapám, a nyomodba lépek,
Nemsokára úgyis utolérlek.
Lépteim mögött falevelek súgnak,
Ágaim végén vadgerlicék búgnak.
Emelt fővel járok a nyomodba érve,
Hisz te vagy az apám, és szeretlek téged!
Soós Veronika: ÉDESAPÁM, SZERETLEK
Apák napjára
Nem elterjedt e szép nap,
Mit az apák birtokolnak.
Veled mindig nevetek,
Édesapám, Szeretlek!
S hogy elhidd, nem hízelgek,
Téged magadért szeretlek,
Írtam neked ezt a verset,
Édesapám, Szeretlek!
S hogy szép napot szerezzek,
Valamivel megleplek.
Elhoztam a szeretetet,
Édesapám, szeretlek!
Köszi mindent, mit kaptam,
S hogy a várban meg nem fagytam!
Remélem, boldoggá tettelek,
Édesapám, Szeretlek!
Szabó Balázs: APA
Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet.
Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett...
Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját... Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.
Minden néked elmondott szóban
- ha néha térdére ültetett -
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.
Széles Kinga: ÉDESAPÁMNAK...
Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.
Egyetlen vagyonod
A becsület volt maga,
Legnagyobb luxusod,
Kabátod fordítottja.
Hazádat szeretted
Igaz hittel, szívvel,
Imádba rejtett,
Tiszta könnyeiddel.
Te voltál tanítóm
Az élő történelem,
Közös sétáinkat,
Soha nem feledem.
Melletted mindig
Biztonságban voltam,
Egész életemet,
Tőled tanultam.
Esti sétáidat már
Nélkülem teszed,
Szívesen fognám még,
Szorosan a kezed.
Megbecsülök mindent,
Megígérem Neked,
Büszkén viselem,
Nekem adott neved.
ÉDESAPÁM
Szilágyi Anita: ÉDESAPA
Mit jelent nekem e szó?
Mindent, az egész életemet!
Ő az, ki hűen szeret engem
Ő az, ki tanított bölcsen
Ő az, ki lehozta a csillagot értem
Ő az, ki fogta kezem a nehézségben
Ő az, ki mellett soha nem féltem
Ő az, ki az élet csatáját vívta becsülettel
Ő az, ki a hamisságra válaszolt őszinteséggel
Ő az, kinek nevét mondom tisztelettel
Ő az, ki felettem soha nem bíráskodott
Ő az, kinek ereje megacélosodott
Ő csendes ember soha nem panaszkodott
Ő az, kinek én vagyok a bájos Hercegnője
Ő az, ki talizmánjába őrizgeti drágagyöngyét
Ő az, kinek szíve megállna, s nem ketyegne,
ha életutam végére érne.
Szeretlek Édesapám!
Szolcsányi Ákos: APA
Az est az övé,
a tévé, a tálca,
a tarja, a tej,
fiam, így fogd meg a kenőkést,
ezt mondja a mozdulata.
Ötvenéves. Nevet
a tévé előtt,
a telefonban,
a boltból megjövet,
nevet, mintha a régi
füzeteiből vizsgáztatnák, nevet
és nem emlékszik semmire.
Tartályt javít a vécében,
hív, hogy kitanítson.
Ráér? - Rá. Csak hosszú távon...
S megérzem a hosszú távban,
hogy ezt is meg kell tanulnom,
mert a fortélyokat, fogásokat
vinni kell, mint a stafétát,
megijedni sincs idő.
Szűcs Ilona Helena: ÚGY HIÁNYZOL
Drága Apám...
erős váram,
éltem adtad
forró vágyban.
Fölneveltél,
tanítottál,
emberségre
buzdítottál.
Voltál igaz,
erős hittel,
karod óvott 
féltő szívvel.
Néked mondok
bús szavakat,
megköszönöm
jóságodat.
Tán meghallod
ég mezején...
Úgy hiányzol,
Apák ünnepén.
Szuhanics Albert: APÁK NAPJA
Azt hallottam,
ma van Apák napja!
Hadd legyek most
e napnak a papja!
Minden apát
köszöntök én máris,
közöttük van
az én jó apám is!
Apósom is
elöl van e sorban,
remélem, hogy
mindkettőjük jól van!
S megünneplem
magam is, mint apát,
most iszom meg
eltett söröm... nahát!
Letekint ránk
a Mennyei Atya,
ünnepelt lett
bizony ő is, maga!
Minden gyermek
apa nélkül árva,
csak mivélünk
teljes a világa!
Kedves apák,
nagyapák és dédik!
"Van apanap?"
kíváncsian kérdik.
Tudják hát meg
az ükök is végre,
van ilyen nap!
Felírjam az égre?
Szuhanics Albert: ÉDESAPÁM APÁK NAPJÁN
Édesapám, édesapám,
megtöröm a nagy csendet,
vidám szívvel, e szép napon,
hadd köszöntöm meg kendet!
Apák napján, mit is hozzak,
sört-é, avagy virágot?
Eme kettőt átnyújtom én,
és minden jót kívánok!
Apák napján megköszönöm,
hogy felnevelt engemet,
emberséggel, becsülettel
töltötte meg szívemet!
Dolgozott a kis családért,
fáradságot nem ismert,
igaz, jó magyar emberként,
viselt kudarcot, sikert!
Édesanyám úgy szerette,
mint e földön senki mást,
boldogtalan soha nem volt
az egyszerű, kis család!
Kívánom, hogy még sokáig
éljen édes apukám,
baj, betegség elkerülje,
úgy mint eddig..., ezután!
Weöres Sándor: MI VOLNÉK?
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
Apák Napjára!
Link
Aradszky László: Az én jó apámnál
Link
Cseh Tamás: A proletár fiú verse (Ady Endre)
Link
Bartos Erika - Apához
Link
Balázs Pali - A példaképem Te vagy Édesapám
Link
Dóry József: Az én jó apámnál
Link
Kosztolányi Dezső: AZ APA
Link
Zorán - Apám hitte
Link
A VILÁG LEGJOBB ÉDESAPÁINAK BOLDOG APÁK NAPJÁT KÍVÁNOK!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-16 22:00:55, péntek
|
| |
| |
SZENDREY JÚLIA
Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. - Pest, 1868. szeptember 6.) költő, író; előbb Petőfi Sándor, majd Horvát Árpád történész felesége.
Szendrey Júlia 18 éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, 19, amikor hozzáment feleségül, 20, amikor gyereket szült neki, és 21, amikor elveszítette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit is próbált tenni ellene. 1850-ben még szilárdan hitte, hogy Sándor életben van. Úgy gondolta, Törökországban kell kerestetnie, csakhogy Haynautól nem kapott kiutazási engedélyt. A helytartó bizalmi emberéhez, Franz Liechtenstein herceghez fordult segítségért, aki az útlevélért cserébe többet remélt a fiatal özvegytől. Lakásán többször meglátogatta, s felajánlotta, hogy Bécsbe költözteti. A pletykák azonnal elindultak: Petőfi özvegye egy császári főtiszt szeretője. Megijedve a híresztelésektől máshonnan kért segítséget. Levelet írt Horvát Árpád egyetemi tanárnak, s kérte, hogy utazása előtt látogassa meg. Rövidre vágott hajjal, nadrágban, indulásra készen fogadta. Egy csomagot adott át a történésznek, azzal, hogy ha nem térne vissza, égesse el: korábbi naplói és Sándor levelei voltak benne. Horvát megpróbálta lebeszélni a fiatal nőtt a reménytelennek tűnő vállalkozásról, s közben udvarolt is neki. Júlia először ellenállt, majd Horvát számára is váratlanul elfogadta a férfi közeledését. Sőt, egyetlen nap leforgása alatt hozzá is ment a professzorhoz.
Biztonságra vágyott? Apát keresett a fiának? Vagy csak már meg akart szabadulni a Nemzet Özvegye szerep súlyos terhétől? Akármi is a válasz, nem az következett, amire vágyott. Régi barátai, köztük Arany János ellene fordultak, mert ,,meggyalázta" Petőfi emlékét, s az új kapcsolat nem sokáig kárpótolta ezért. Bár négy gyereket szült férjének, csak szenvedésben volt része a házasságban. Horvát folyamatosan megcsalta, verte, s Júlia naplójának tanúsága szerint valamiféle szexuális perverziókra is rá akarta venni, amit ő elutasított. Eközben folyamatosan írt: ha nem naplót, akkor verseket, novellákat és fordításokat. Ő ültette át először magyarra Andersen meséit. Szenvedett attól is, hogy első házasságából származó fia, Petőfi Zoltán, szintén apja árnyéka miatt megy tönkre a szeme előtt. A fiú vándorszínésznek állt, korán inni kezdett, depresszió gyötörte.
Az 1860-as évek közepére a közvélemény kezdett ,,megbocsátani" Júliának, művei is megjelentek. Ő azonban megint szembement az elvárásokkal. Megelégelte a pokoli házasságot, és elköltözött a férjétől. Egy Tóth József nevű tanító udvarolt neki, de komolyabb kapcsolatra már nem maradt idő. Júlia nem sokáig élhetett szabadon Zerge (mai Horánszky) utcai lakásában: rák támadta meg, amely súlyos kínok után 1868-ban, 39 évesen el is vitte. Temetésére csak Zoltán fia ment el, férje és többi gyermeke nem: ők nem bocsátották meg neki a hirtelen elköltözést, ahogy a közvélemény sem.
Naplójától, amelyben beszámolt Petőfi hűtlenségéről éppúgy, mint második férje viselt dolgairól, azt remélte, majd halála után tisztázza őt, vagy legalábbis magyarázatul szolgál döntéseire. Ez sem adatott meg neki. Horvát, Tóth József valamint sógora, Gyulai Pál, a Petőfi-kultuszt megteremtő író és irodalomtörténész már a halálos ágyánál elhatározták, hogy a napló nem jelenhet meg. Horvát a rá nézve terhelő oldalak nyilvánosságra kerülésétől félt, Tóth attól, hogy az utolsó év története még jobban befeketíti a nő emlékét, Gyulai pedig a Petőfi hűségét megkérdőjelező részektől. Azt állították, hogy a naplót Júlia kívánáságra, vele együtt eltemették. Csak fél évszázad múlva jelenhetett meg, amikor Tóth József örököse nyilvánosságra hozta. Addigra már generációk nőttek fel azon, hogy Júlia hűtlen lett férje emlékéhez, a szabadsághoz és a szerelemhez. Pedig mást sem keresett egész életében.
- Nyáry Krisztián -
A Feleségek felesége - Szendrey Júlia igaz története
Link
SZENDREY JÚLIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOS ÁGYÁN TETT VALLOMÁSA
Link
PETŐFI SÁNDOR: RESZKET A BOKOR, MERT...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még kis szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam? 
Én ugyan szeretlek ,
Apád anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van , hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Petőfi Sándor: Reszket a bokor mert ... /Tordy Géza /
Link
Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...
Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.
Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.
Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?
Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig 
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.
Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?
Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. -
Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!
(Pest, decemb. 25. 1856.)
Szendrey Júlia: BOLDOGTALAN VAGYOK...
Boldogtalan vagyok nagyon,
Mondhatlanúl az vagyok,
És számomra menekűlés
Nincs más, csak ha meghalok.
És ki tudja, akkor is majd
Ád-e nyugalmat a sír;
Hátha e zaklatott lélek
Megnyugonni ott sem bír?
Hátha ott is külön válva
Lelkem a testtől leszen,
A miként itt az életben
Kell lennie szüntelen.
És mig testem porrá válva
A földdel össze vegyűl, 
Addig lelkem összetépett
Zászlóként szerte repűl,
Vezéreül a viharnak
Csattogtatva szárnyait,
Mindenütt elül lobogva,
Hol vész, pusztulás lakik?
Kérlelhetlen végzet átka,
- Súgja rémes sejtelem -
Hogy lelkem örök időktől
Így bolyongni kénytelen,
Sem életben, sem halálban
Nem találva nyughelyet,
Mig vége nem lesz az örök,
A végtelen időnek!
(Pest, oct. 29. 1856.)
Szendrey Júlia: ÉLNI VAGY MEGHALNI!
Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,
Én élni vagy meghalni akarok,
Ott a hegycsúcson szívni be a léget,
Itt e szűk völgyben én megfúladok!
Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,
Tudni hogy élek, és érezni ezt;
Zárt levegőben elalél a szellem,
S az ember nem más, mint állati test.
Vihart és szélvészt forró homlokomnak,
Langy szellő nékem enyhülést nem ad,
Szememről csak ott oszlik a homály, hol
Cikázni látom a villámokat.
Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,
Merész röptük oly lélekemelő;
Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt
Élni vagy halni egyként leverő. -
Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,
És a mi több, kimondani merem:
Csak egy pillantás, s a kigyók marását
És fulánkját szivemben érezem!...
(Pest, april. 8. 1856.)
Szendrey Júlia: GONDOLATIM, ÉRZEMÉNYIM...
Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.
Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.
Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok,
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.
Örömimnek, bánatomnak
Édes gyermeki,
Szívem rejtett világának
Kis szülöttei.
Ugy jártok, mint a pillangó,
Mely a tűzbe száll, 
S az égető lángok közt ott
Vár rá a halál.
A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.
S addig szálltok ágról ágra,
Míg a tövisek
Szárnyatokból minden tollat
Ki nem tépdesnek.
S összezúzva, összetépve
Földre hullotok,
S a feledés nehéz lába
Átmegy rajtatok. -
Ne szálljatok a világba,
Ott csak bú talál;
Nálam élet, ott keserű
Szomorú halál!
(Pest, marc. 21. 1856.)
Szendrey Júlia: MIÉRT VAN ÍGY?
Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!...
Mért nem ez a sorsom? -
Mért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?
Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul: 
Ekképen elhalni,
Életből kimúlni,
Pályazáradékul!... -
Föld porában csúszni,
Lábbal tapodtatni,
Ez lett osztalékom;
Növényként tengődni,
Féregként tenyészni,
Életföladatom! -
(Pest, 1854.)
Szendrey Júlia: NE HIGYJ NEKEM...
Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarcz ez csak arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.
Ne higyj nekem, ha dallásra
Látod nyílni ajkamat, 
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.
Ne higyj nekem, hogyha hallasz,
Fölkaczagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.
Szendrey Júlia: A KÖLTÉSZETHEZ
Oh, költészet, fogadj bé templomodba,
Fogadj bé engem papjaid közé,
Hisz istenséged senki úgy nem vallá,
Senki, miként én, úgy nem érezé.
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lészsz csillagom majd
Az élet sötét, kétes útain.
Az ifjuság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett
Én a tövises ösvényt választám, mely
Közelebb vitte hozzád lelkemet.
S midőn a percnyi üdvesség tüntével
A fájdalomnak órája ütött,
S a kétségb'esés mint a tenger árja
Összecsapott immár fejem fölött,
S mint forgó örvény vitt, sodort magával,
Körűlem fonván csábos karjait
S hogy szabaduljak égő kínaimtól,
Időelőtti kora sírba hitt:
Oh, ekkor, ekkor... az önfentartásnak
Sugallatából, mint rémült hajós,
Ki a tengerbe hányja kincseit, hogy
Megmenthesse a sülyedő hajót,
Ugy téptem én ki, - s jaj, hogy ezt cselekvém! -
Keblemből minden drága érzeményt;
Feláldoztam az élet gazdagságát
Egy értéktelen, koldus életért.
Csak egy maradt, egy szentkép birtokomban,
Feldúlt egyházam oltárképe volt,
Tekintetem föl a magasba hívá,
Mig térdem le a porba roskadott.
A vakmerő kéz, mely letépni nyúlt fel,
Imádkozásra fonta ujjait,
Nehéz sohaj szállt fohászkodva hozzá
Az ajkról, mely már káromlásra nyilt.
Te képed volt ez, oh költészet, képed,
Az egyetlen kincs, mely enyim maradt
Mely hajnalt küldött hosszu éjszakámra,
Vetvén reám egy fényes súgarat.
Oh, ne vond vissza e sugárt lelkemtől,
Mint égető nap áradjon reám;
Habár fényedben, oh én istenségem,
Feloszló harmatcsep leszek csupán!
( Pest, 1863 )
Szendrey Julia szobra Koppenhágában.
Petőfi Sándor özvegye fordította magyarra Anderssen meséit
. . . . . 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-16 19:30:12, péntek
|
| |
| |
MAGYAR MINISZTERELNÖKÖK MÁRTÍROMSÁGA
A miniszterelnökség intézményének százhetven éves magyarországi fennállása óta hét magyar miniszterelnök halt meg erőszakos halállal, ami alighanem egyedülálló az egész világon. A tisztség első viselőjét, gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án Pesten Haynau vésztörvényszéke lövette agyon, Tisza Istvánt 1918. október 31-én egy önbíráskodó anarchista gyilkolta meg, a halálában megigazult Nagy Imrét pedig 1958. június 16-án a saját elvtársai küldték bitófára. Ők kétségkívül a nemzet mártírjai. Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet a népbíróság 1946-ban háborús bűnökért ítélte halálra. Közülük egyértelműen csak Szálasi számított háborús bűnösnek, amit az ítélet azzal próbált érzékeltetni, hogy őt akasztással, míg a másik hármat golyó általi halállal büntették. Ráadásul Bárdossy kivégzését maga Rákosi Mátyás szorgalmazta, így az ügyet ma már több történész is az első kommunista kirakatpernek tekinti.
Anarchisták, mai nevükön terroristák ugyan ma is vannak és vígan garázdálkodnak szanaszét a világban - kivéve erre mifelénk -, sőt néha még politikusokra is lecsapnak, kötél vagy golyó viszont már rég nem fenyegeti a leköszönt vagy éppen aktív magyar miniszterelnököket. Helyette mostanában a verbális mártíromság korát éljük. Például az, ami - az immár megszakítás nélkül nyolcadik, összesen pedig tizenkettedik éve hivatalban lévő - Orbán Viktor ellen folyik, túltesz Haynau vésztörvényszékének könyörtelen magyarellenességén, Tisza merénylőjének féktelen fanatizmusán, Rákosi és Kádár vérbíróinak olthatatlan bosszúszomján.
Lássuk csak, mivel is vádolják a magyar kormányfőt a budapesti Országgyűlésben, az Európai Parlamentben, a baloldali és liberális újságokban, televíziókban, rádiókban, utcai tüntetéseken, földön, vízen, levegőben, magyarul és az Európai Unió valamennyi fontosabb nyelvén! Gyengébb idegzetűeknek részletekben javallt a bűnlajstrom, mert egyszerre fogyasztva megárthat. A ,,vád tanúi" egyébként ismert személyek, akikre azonban most nem kívánunk külön kitérni.
Tehát: a magyar miniszterelnök olyan vásott kölyök volt, hogy szülei folyton ütötték-verték, ezért lett ennyire deviáns a személyisége. Ezért lett pro primo KISZ-vezér a gimnáziumban, aztán besúgó a Magyar Néphadseregben, ezért verte később ő maga is a feleségét, miután megnősült, és nevelte félre a gyerekeit. Ezért lett pro secundo politikusként egyszerre Mussolini, Hitler és Rákosi reinkarnációja, újabban pedig Putyin pincsije. Ezért törekszik elnöki egyeduralomra, és ezért költözik fel a budai Várba, hogy ott király lehessen.
Mivel azonban mindez még nem sikerült neki, ezért lett pro tertio gyógykezelésre szoruló páciens egy grazi idegszanatóriumban. Azonkívül kiégett kommunista, szotyolaköpködő lumpenproli, tehetségtelen, kiöregedett futballista, aki efeletti bánatában hedonista lett és pocakot eresztett, ráadásul pedig egyszerre antiszemita és zsidóbérenc, cigány és cigánygyűlölő. Mindezeket figyelembe véve a halálbüntetés tilalmának ideiglenes felfüggesztésével halmazati büntetésként egy kanál vízben meg kell fojtani. Szép kis lista, ugye? Ráadásul még nem is teljes.
Az ember csak kapkodja a fejét ennyi elvetemültség láttán, és fogadatlan prókátorként csupán csak egyetlen vádpontban tartja érdemesnek a választ. A cigányság és a cigányellenesség vádpontjában. Ennek liberális kiagyalói annak idején a legalja baloldali tömegek zsigeri cigánygyűlöletére, Orbán Viktor külsejére, az olcsó Orsós-Orbán névváltoztatásra alapozták ördögi tervüket. Éppen ezért a cigányozás még mindig dívik a különben egyre bágyadozó baloldali fórumokon.
Ilyen szempontból érdemes megnézni az ATV egyik-másik műsorát, ahol a különben eltökélt emberjogi aktivisták szerepében tetszelgő műsorvezetők hol rezzenéstelen arccal, hol kaján vigyorral hallgatják végig suksükölő szellemi toprongyok gyalázkodását az Orsós-Orbán metamorfózisról, farizeus hangon azzal zárva az ilyen épületes beszélgetéseket, hogy nem mindenben értenek egyet a betelefonálókkal. Pedig mindenben egyetértenek velük, és semmilyen alkalmat nem szalasztanának el arra, hogy belerúghassanak a miniszterelnökbe, pedig úgy különben roppant kényesek az antiszemitizmusra, a félnótás ligeti tüntetők, a Parlamentet, a Sándor-palotát ostromló, rongáló nyikhajok, a határsértők emberi jogaira, és kikérik maguknak, ha valaki migránsnak nevezi a menekültet.
Az effajta alattomos, kétszínű magatartás egyébként tipikusan modern baloldali, liberális jelenség. A móri sváb származású Wekerle Sándor 1894 és 1917 között háromszor volt Magyarország miniszterelnöke, vagyis olyan időkben, amelyeket a millennium és az első világháború okán éppen a balliberálisok bélyegeztek végletesen nacionalistának. Nos, ebben a végletesen nacionalista korban soha, senki nem rótta fel Wekerle Sándornak württembergi sváb származását, pedig az igaz is lett volna. Hát ide jutottunk.
Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni, tartja az ismert mondás, amelynek igazságára én magam vagyok az élő példa: különböző félreértésekből kétszer keltették halálhíremet, és azóta is kutya bajom. Akkor ezt a bölcsességet parafrazeálva Orbán Viktor nagyon jó ember lehet. Ha már ennyire rossz hírét keltik. A megvadult ellenzék tehetetlen dühében forró ősszel fenyegetőzik, amibe beleértendő a miniszterelnök további meghurcoltatása, verbális mártíromsága. Csak tegyék nyugodtan! Annyi eszük sincs, hogy észrevegyék: ezzel is az ő malmára hajtják a vizet.
Ircsik Vilmos
A szerző író, műfordító
Link
Amíg még lehet! - Orbán Viktor védelmében
2014. november 18.
Engem sért, amikor az idegen pénzért mocskolódó primitív csürhe Orbán Viktort gyalázza. Sért, mert hazug és ocsmány mindaz, amit egy bűnöző szélhámos bukott politikai niemand hazaárulása által ordítoznak Európa széltében-hosszában. Vajon hol volt ez a primitív ,,országalja", amikor 2006-ban, a mai tüntetéseknek és hazaárulásoknak a hangadója lövetett a nemzetre? Hol volt ez a piszkos csürhe, amikor ott kellett volna lenni a vártán, amikor a nemzet azt kívánta volna, hogy együtt harcoljuk ki az elcsatolt nemzetrészek magyarságának - most már visszaadott - állampolgárságát? Hol volt ez a senkiházi tömeg, amikor a nagy pénzes panama reményében bezárták az OPNI-t, bevezették a vizitdíjat, vagy eltörölték a családok támogatását, s Gyurcsán nejének kezdeményezésére már a csecsemőket is magára akarták hagyatni az édesanyákkal. Hol volt ez a söpredék, amely a rekedten ordítozó trágár ,,szónokot" primitív skandálásokkal megszakítva hallgatta a Kossuth téren?
Kétmillió embert gyaláznak Gyurcsány utasítására, amerikai pénzből azok, akiknek tetszik a trágár szónoklat, akik olykor röhögve, máskor aljas gyűlölettel reagálnak a primitív ,,szónoki" őrjöngésre. Magyarán, az ország alja ez, az a társadalmi réteg, amely minden időben mindenre kapható pénzért. Hiszen elvei nincsenek, elkötelezettsége nincs, csak szereti a balhét, és a tömeget, mert ott ő is valakinek érezheti magát...
A szar fennmarad a víz felszínén... s ebben az országban ebből van épp elég. Csak azt nem értem, miért van ez a nagy tolerancia a kormány részéről e csürhe irányában? Miért mindig a jobboldal mutatja meg saját vesztére az európai - mármint a klasszikus európai - viselkedést? Miért nem érti meg a kormány, hogy mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni. A házmesterrel sem lehet Mozartról beszélgetni. Szép magyar közmondásunk szerint pedig ,,amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten"... Tehát, a rendet meg kell követelni, meg kell tartatni és le kell tartóztatni az alkotmányellenesen idegen hatalmakat a haza ellen hívó alja gazembert, aki mindent tönkretesz maga körül, ha megrendelik tőle... de tán amúgy is. Magyarországon sajnos évszázadok óta van egy réteg, amelynek sajátja a hazaárulás, a nemzetgyalázás, a szellemi és lelki sötétség. Ez a réteg örömmel szolgáltatja ki a hazát és a nemzetet idegen hatalmaknak, s örömmel dörzsöli a markát, ha az előzőnél még jobban árthat a keresztény magyarságnak. Ez az aljas réteg azután a buta és züllött embereket fellázítja és elvégezteti velük a piszkos munkát... Ezt látjuk most. Elkezdődött a piszkos munka, elkezdődött egy nemtelen és jobb időkben az akasztófán végződő hazaárulás és nemzetvesztés, amelyet nem hagyhatunk, és nem hagyhatunk szó nélkül sem. Ma a miniszterelnököt gyalázza ez a söpredék, de holnap nekimegy majd azoknak, akik a miniszterelnökkel egy platformon állnak. Ma csak kukát döntöget, holnap talán nemzeti értékeinket rombolja le, mint eszmei felmenői a Bastille-t.
Ma csak fenyegetőzik a halállal, de holnap lőni, gyilkolni fog, ha megbízói fegyvert adnak a kezébe. Ma csak bírálja az egyházakat, de holnap kuplerájt csinál a kolostorból (volt már példa erre), vértanút a papokból, és megerőszakolt anyát a ,,Liebeschwesterekből". Nézzünk szét a világban. Ma a nemzetállamokat, a keresztény népeket sorra gyilkolja az USA. Teszi ezt vagy jóravaló, demokráciát hozó hadseregként, vagy Iszlám Államként, vagy egyszerűen diplomáciai ügyvivőként, esetleg terroristaként. Izrael és az USA minden embertelenségre és aljasságra képes, már-már őrülten hajtja bele a Földet egy új világégésbe. Amelybe maga is belepusztul.
Mi a mi teendőnk? Minden hiba vagy sérelem félre tétele mellett kötelességünk Orbán Viktor megvédeni a támadásokkal szemben. A jobboldal ismét hezitál, úriemberkedik, ahelyett, hogy jól pofán csapná a felhergelt tüntetők vezetőit, megszervezne egy újabb Békemenetet, s letartóztatná a hazaárulás vádjával Gyurcsány Ferencet és társait, akik között ismeretlen tettesekként bírók és ügyészek is vannak, mint.
Mert elég volt abból, hogy saját hazánkban nem tudunk békében és csendes szeretetben élni! Elég volt abból, hogy a magát demokratának nevező liberális, zsidó és kommunista csürhe, rettegésben akarja tartani azt a nemzetet, amely többség 2014-ban háromszor verte vissza a gyurcsányi diktatúrában kapott sérelmeit.
Most kellene újra Kossuth térinek lenni, most kellene minden áldott nap ott állni a parlament terén, és biztosítani Orbán Viktort arról, hogy ha kormányából többeket nem is szeretünk, de e vészhelyzetben kiállunk a magyar és keresztény szellemben irányító kormányfő mellett. Nem tűrheti a jobboldal, hogy egy gyáva, nagyhangú tömeg fenyegetőzzön, vádaskodjon és azt az Orbán Viktort szidalmazza, aki kabinetjével gazdaságilag lábra állította a Gyurcsányéktól súlyos sebet kapott országot.
Elegem van abból, hogy e gyurcsányi - idegen pénzen hörgő - tömeg rendre a nyilas vagy épp kommunista söpredéket juttatja eszembe, s e két diktatúrának semmit nem jelentett a nép hatalma, azaz, a demokrácia. Mint ahogy az USA-nak sem jelent semmit... Elegem van abból, hogy ennek a trágyaszagú ócska csőcseléknek a szellemi elei nagyapáinkat és apáinkat ölték, deportálták a Hortobágyra vagy épp a Gulágra, hogy negyvenöt éven át mást sem tettek, csak ámokfutásukban romboltak minden nemzeti és erkölcsi értéket... és a lelkeket.
Igen, Orbán Viktort meg kell védeni. Ez kötelesség. Minden áron és minden eszközzel. A hazaárulókat le kell tartóztatni és a kormányból három-négy embert bizony útjára kell bocsátani. Mert ez a polgárháborút kirobbantani akaró magatartás bűn a nemzettel és az egyes emberekkel szemben. Fel kell tehát készülni a legrosszabbra, mert a csürhe vezetői tudják, mit csinálnak, a jobboldal pedig nem mer reagálni. Meg kell mutatni az erőt, meg kell védeni Orbán Viktort, hogy érezze: milliók állnak mögötte, és el kell zavarni az országból azt a politikai kisebbséget, amely anarchiát készül előidézni. A kormánybuktatás maradjon egy liberális-kommunista-zsidó-jobbikos álom. Mert álmodni azt nekik is szabad... Viszont a trágár és kegyeletsértő szónoklatokat a Kossuth téren - ahol Gyurcsányék szellemi elődei százakat lőttek agyon orvul -, és Orbán Viktor gyalázását kikérem magamnak mind sváb, mind magyar nemzetem nevében. Kikérem magamnak őseim és utódaim nevében, mert én őseim helyett és utódaim érdekében szavaztam áprilisban a Fideszre, azaz voltaképpen Orbán Viktorra.
Tehát ha még nem látnánk világosan, Orbán Viktort meg kell védeni mindnyájunk érdekében, még akkor is, ha világosan látunk bizonyos hibákat. Orbán Viktort lassan ,,sajátjaitól" is meg kellene védeni. ,,Mert a helyzet az jó, de nem reménytelen."
Stoffán György - Európai idő
főszerkesztő helyettes
Ezen a napon...1989.06.16.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-14 22:15:41, szerda
|
| |
| |
A KIS GÖMBÖC
Egy szép napon a kis gömböc leugrott a budi faláról, ahová kitették száradni, és nekiindult a nagyvilágnak. Felfújta kicsike kis pofácskáját, ,,Hú, huhúúú, de mennyire nemzeti radikális kis gömböc vagyok én!" - mondta, és nekifogott dulifuli-mód nézni, ahogy egy rendes nemzeti radikális kis gömböchöz illik. Nézett dulifuli-mód a felfújt kicsike pofája mögül, varratott gárdamellénykét, oroszlánost, radikálisost, és megtanult egy csomó szót, hogy ,,csak a nemzet", meg ,,pfuj, cigány", meg ,,csúnya zsidó", meg hogy ,,ki kell lépni az unióból", és ezeket mondogatta, pattogtatta, úgy jött-ment, és a felfújt kicsike pofája meg a dulifuli nézése mögött egyszer csak elhitte, hogy ő lesz itten a főnök, de azonnal ám!
Aztán jött a választás, és nem ő lett a főnök. Ebből levonta a következtetést, hogy még ennél is sokkal jobban fel kell fújnia a kicsike kis pofácskáját, és még ennél is sokkal dulifulibban kell néznie, és nekifogott járőrözni a falucskákban, csösztetgette a cigányféléket, elégette a kék-csillagos zászlócskákat, és elhitte, most már tényleg ő lesz itt a nagyfőnök.
Aztán jöttek a választások, és szegény kis gömböc megint nem lett nagyfőnök. Ebből megint következtetéseket vont le, és megpróbálta lecserélni a dulifuli nézést cukimuki nézésre, ettől meg olyan lett a felfújt kicsi pofácskája, mint amikor a hiéna nyugtatgatja a gazellát, hogy nem fog fájni. És naftalinba tette a radikálisos gárdamellénykét, és elkezdett ártatlan, védekezésre képtelen kicsike kutyusokkal és cicusokkal fényképezkedni, akkor meg olyan nyájas lett , mint Csikatilo, az X polgártárs, amikor sötétedés után elindul a leánykollégium felé, kezében egy kalapáccsal. És új szavakat tanult a kis gömböc, szorgalmasan, hogy ,,Európai Unió", meg ,,nem bántjuk a civil szervezeteket", meg ,,nekünk végül is mindenki a barátunk".
Aztán megtanulta a legfontosabbat, azt, hogy ,,korrupció! korrupció!". És hamm! Elkezdett bekapkodni mindenfélét, ami elébe került.
Bekapkodta az állami támogatásokat, és szétosztogatta a haverok között. Így adott a kis gömböc sok-sok milliócska jó magyar forintot Matyóka Tamás autószerelőnek, hogy az írjon neki tanulmányokat például ,,A Jobbik politikai támogatottságának vizsgálata és a többi párttal való összehasonlítása" témakörben. Matyóka Tamás meg bevágta az olajos rongyot a műhely sarkába a pucér nős poszterek alá, és megírta, de megírta ám! És olyan jól sikerült, hogy hamar kellett írnia egyet arról is, milyen volt a magyar alumíniumipar privatizációja...
Így kapott be a kis gömböc úgy 1,1 milliárd forintocskát 2014-ben, hogy azok eltűnjenek a Matyóka Tamások műhelyeiben meg a pártalapítványok és a pártsajtó labirintusaiban. Közben a kis gömböc egyre hangosabban ordította, hogy ,,Korrupció! korrupció!", aztán eljött a nagy nap, és a kis gömböc minden eddiginél nagyobbra fújta a pofácskáját, és bekapta a legnagyobbat. A Lajost. Illetve Lajos kapta be a kis gömböcöt, de ezt nem lehetett mondani.
Lajos azt mondta inkább, hogy minden szimpátiája, a kis gömböc meg azt, hogy a Lajos szimpatikus, tépelődő ember, aztán vérfagyasztó ,,Korrupció, korrupció!" üvöltések közepette lepacsiztak egy jó kis plakátkampányt, amelyben semmi sem stimmel, leginkább az nem stimmel, hogy akkor mennyi is az annyi, bár a kis gömböc azzal védekezett, hogy ugyanannyi van a számlákon, mint a bevallásokban, ami igazán örvendetes, kár, hogy a bevallás nem stimmel. Ottan van hazudva. És érdekes az is, hogy a kis gömböc felfújt pofácskája mögül siránkozott a bankszövetségnél, hogy ő nem kap sehol se hitelt, de amikor megkérdezték tőle, hogy miből fizette a plakátokat, akkor azt mondta, hogy banki hitelből.
Itt tartunk most. A kis gömböc kicsit aggódik, hogy harmadszor se fog összejönni, de azért rendületlenül mondogatja az újonnan tanult szavakat felfújt pofácskával, és nézi, mit kaphat be, ameddig bekaphat egyáltalán.
Link
Na, melyik médium készített sétálgatós interjút Vonával?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-11 21:30:51, vasárnap
|
| |
| |
Vlagyimir Putyin nem köntörfalazott: MEGMONDTA!
Hát Vlagyimir Putyin nem köntörfalazott: MEGMONDTA!
Putyin így fogalmazott:
Ezt a világot olyan sátáni erők irányítják, amelyek elkötelezett hívei a kereszténységnek. Ebben a kultúrában Lady Gaga, az Android, Tim Burton, stb. képviselik az értéket, lesöpörve Mozart, vagy Tolsztoj által teremtett kultúrát.
Ez az új nyugati világ a kereszténység álarca mögött, a fehér emberek nyakába zúdít minden rosszat, az új pápa pedig hátat fordítva a heteroszexualitásnak, szemet huny a homoszexualitás növekvő térnyerése felett. Nem tesz különbséget jó és rossz között, átlép az ősi nyugati keresztény hagyományokon.
Ez a bűnös civilizáció felelős a tudományosan megtervezett rendbontásokért, lázadásokért és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik.
A szociáldemokrata utópia szajkózása abszurd: az a 300 leggazdagabb amerikai oligarcha beszél humanitárius viselkedésről és világbékéről, akiknek vagyona 2300 milliárd dollár és akik az emberek lelkével a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoznak.
A világot fenekestől felfordítani, megosztani és bankautomatákat gyártani, ez az egyetlen programjuk.
Ez az egész, ami zajlik, Hamletbe illő zakkant színjáték. Gustav Flaubert a Salammbo c. könyvében, írt az oligarchikus világról és a keleti civilizációról. Leírja, hogy a nyugat mennyire a pénz megszállottja, hogyan képes manipulálni az embereket degenerált, mocskos tervének végrehajtásához. Leginkább Karthágóhoz hasonlítható ez a trend, ahol a vallás rendszeresen szedte emberi áldozatait, különösen a gyermekeket kínozta kifinomult kegyetlenséggel.
Napjainkban a gyermekek éppen ilyen gyötrelmeknek vannak kitéve, gyakran pusztán árut jelentenek az interneten. A mai nyugati mocskos civilizáció felülmúlja az ókori Róma züllött társadalmát, amelybe beletartozik a mai Róma és Vatikán is.
Forrás: www.facebook.com
Link
Egy szimpla sittes pedofil az új francia elnök felesége
Link
Putyin egyszerűen lekurvázta Sorost, Hillary Clintont, Obamát...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-10 19:30:39, szombat
|
| |
| |
NAPI MIGRÁNS
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
Napi Migráns: Olvasd - terjeszd!
A migránsáradatról mindennap - Klikk a Linkre
Link
El akarták titkolni, mi megmutatjuk!
/Soros töröltetni kívánta az ominózus interjút - nem sikerült neki./
Link
"Le fogjuk igázni Európát" -- az iszlám bevándorlás valódi célja
Link
Migránsok vernek nőket Párizs belvárosában de az új elnököt ez nem érdekli
Link
Megdöbbentő interjú magyar felirattal le fogjuk igázni európát - az iszlám bevándorlás valódi célja
Link
EU-s vezetőkhöz: Ha egyszer az emberek rájönnek, hogy kik önök valójában, azonnal felkötik önöket
Link
Döbbenetes videó: az egyik női áldozat az életért harcol miután leszúrták a londoni hídon
Link
Így veri át a nézőket a világ legnagyobb álhírgyára a CNN
Link
A buszsofőrök nem hajlandóak a muszlimok lakta negyeden áthajtani
Link
Megszólalt a dalai láma migráns ügyben és nagyon nem azt mondta mint amit vártak tőle
Link
A terror a nagyvárosi élet része - kivéve Budapesten
Link
Megvan a röszkei terrorista új sztárügyvédje korábban magyar miniszter volt
Link
Így verte szét a muszlim férfi az egyházi esküvőt
Link
Soros: Európa kötelessége, hogy törődjön a bevándorlókkal
Link
Szépen hizlalja soros a magyarországi álcivileket
Link
Bulgáriának köszönet jár a határvédelemért, mi pedig rohadt fasiszta brigantik vagyunk
Link
Az Európai Bizottság kitüntetett újságírója volt a párizsi terrorista
Link
Ez a kétszínű senkiházi szabadítja ránk a migránsok újabb millióit - megdöbbentő
Link
Oroszország vezényletével komoly ázsiai összefogás készül az ISIS ellen
Link
Nézőpontok az iszlám megértéséhez - a muszlin, a kafir és a dimmi
Link
Migránsválság a magyar határt védő rendőrnő szemével! Nagy port kavart, amit mondott!
Link
Az EU vezetői egyenként és együtt is eladták népeiket! Így hódol be Európa önként az iszlámnak! Kötelező videó!
Link
A migránssimogatók már a Himnuszt is gyalázzák
Link
Most dől el, hogy jogállam-e Magyarország!
Link
Át lettünk verve! A migránsok Földközi-tengeri átkelése csak mese! Lehullt a lepel Brüsszelről!
Link
Váratlan lépés! Észhez tértek Németország vezetői
Link
Borzalmas üzenetet tett közzé az Iszlám Állam
Link
Szlovákia soha nem egyezik bele a kvótába
Link
Kiakadtak az osztrákok a nyaraló "menekülteken"
Link
Egy lépésre a világháborútól! Szir bombázót lőtt le egy amerikai vadászgép. Putyin válaszlépésre készül
Link
Új Német liberál-diktatúra 2017. Hazamenekülnek a magyarok a nyugati állapotok elől?
Link
“Elveszítjük hazánkat! Ez a mi otthonunk, nem az iszlámé!"- végre valaki kimondta az igazságot, és a megoldást!
Link
Orbán Viktor: Nagyot fog nézni majd Európa
Link
Putyin megmutatta, hogy kell odapirítani a terroristáknak! Követendő orosz modell!
Link
Lengyelország nyíltan nekiment Brüsszelnek! Kimondták, amit korábban Orbán sem mert!
Link
Macron: be kell fogadnunk a migránsokat
Link
Itt a vég! Hét ország léphet ki hamarosan az európai unióból
Link
Megkínoztak egy 15 éves német lányt a migránsok
Link
Segitségért kiált a svéd rendőrség - legyőzték őket a békés bevándorlók
Link
Ezért kell Európa vezetőinek a rengeteg műveletlen más identitasú bevandorló és ez ezért lesz jó nekik
Link
Ha azt hittétek, Németország beletörődött sorsába - Durva PEGIDA tüntetés, június 19! A média elhallgatja!
Link
Európa iszlamizációja - Egy elgondolkodtató statisztika
Link
Európai átlag alatt a magyarok elvándorlása
Link
Európa lezüllesztése roham léptekben zajlik! Sosem találnád ki, hogy hol készült ez a felvétel!
Link
Döbbenetes vallomás: Sz.pás közben jelent meg a szűzanya Somának - de ami a magömléskor történt, az a kemény
Link
Bevallotta a kamu holokauszt-túlélő, hogy hazudott
Link
Óriási átverés áldozatai lettünk! Brüsszel meg csak röhögött a markába - Eddig! Itt a leleplezés!
Link
Elkezdődött: Olaszország lezárja a kikötőit, iszonyú sors vár a menekültekre
Link
MEGTÖRTÉNT! MEGINDULT AZ ELJÁRÁS SOROS GYÖRGY ELLEN!
Link
A svéd kormány még segíti is az ISIS harcosait, hogy nyugodt életük legyen
Link
Neki köszönhetjük az Iszlám Államot! Nyilvánosságra hozták Obama végzetes döntését!
Link
Már megint migránsok ezrei rontanak rá Európára - Naponta!
Link
Tarthatatlan a migrációs helyzet az olasz-francia határon
Link
2030-ra többségbe kerülhetnek a muszlimok Brüsszelben
Link
Betelt a pohár az olaszoknál
Link
Erre nem számítottak a kontinensfoglalók! Mégis megvédhető Európa!
Link
Felfoghatatlan dolog történt a liberálisok számára
Link
Elég volt! Tarthatatlan a helyzet! Olaszország lezárja a kikötőit
Link
Pokoli tervvel állt elő az iszlám állam az-európaiak kiirtására, könnyen magyarok is áldozatul eshetnek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-10 18:30:32, szombat
|
| |
| |
GULYÁS MARCI NÉPFRONTJA
Csintalan, Gálvölgyi, Pörzse és Zagyva együtt aggódik a jövő évi választások miatt.
Link
- Magyarok, nagy a baj - kezdődik az a videó, amit Gulyás Márton ellenzéki aktivista új mozgalma, a Közös Ország állított össze, s Gulyás internetes csatornája, a Slejm tett közzé hétfőn. A két és fél perces kisfilmben a jobbszéltől a balszélig számtalan ismert és kevésbé ismert arc feltűnik, ,,igazságos a választási rendszert" követelve.
A névsor:
- Csintalan Sándor korábbi MSZP-alelnök, majd Fidesz-tag, HírTV-s és Lánchíd rádiós műsorvezető, az utóbbi két évben Simicska Lajos ,,szóvivője"
- Kornis Mici, Facebook-oldala szerint a Gulyás Márton fémjelezte Slejm - a torkon ragadt politika munkatársa
- Misetics Bálint, A Város Mindenkié csoport egyik alapító tagja, korábban LMP-s lakásügyi szakértő, majd PM-es szervező, 2013-ban egyike volt a Fidesz-székház ,,elfoglalóinak"
- Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom egyik vezetője
- Zagyva György Gyula, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom volt alelnöke, 2010 és 2014 között jobbikos országgyűlési képviselő
- Hajós András televíziós személyiség,
- Pörzse Sándor, egykori HírTV-s és Echo TV-s műsorvezető, később jobbikos országgyűlési képviselő, a néhány hónapja megszüntetett jobbikos Barikád főszerkesztője
- Stohl András színész, műsorvezető
- Gálvölgyi János humorista, az egykori Heti hetes állandó tagja
- Thuróczy Szabolcs színész,
- Bánfalvi Eszter színész,
- Kóbor Andrea, a 444-en indult, majd az Indexre átköltöző Hello 90 főszerkesztője, amely, saját meghatározása szerint, ,,az X Kommunikációs Központ blogos, fiatalosch, kísérletező projektje",
- valamint két, a szélesebb közvélemény által nem ismert arc, Kovács Luca és Kiss Imre ,,youtube-er".
A Demokrata június 7-i, szerdai számában olvasható felmerésében arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszonyulnának a választók egy, a Jobbiktól a Momentumon át a DK-ig terjedő összefogáshoz. Egy ilyen ,,nagykoalíció" létrejötte esetén, mérésünk szerint, a Fidesz-KDNP a kétharmadosnál is nagyobb győzelmet aratna. Azt azonban mi sem gondoltuk, hogy ez az összefogás ilyen hamar körvonalazódni kezd...
-bp- demokrata.hu
Link
A hadművelet Magyarország ellen elkezdődött.
Közösen kérik: legyen igazságos a választási rendszer!
Link
Választási mozgalmat indított az arányos választási rendszerért. Interjú Gulyás Mártonnal.
Link
ZÉGYÉGYÉ - Bádog - Bayer Zsolt blogja
Link
RIKÁCSOLÓK - Magyar Fórum
/Rikácsolnak a magyar választási rendszer miatt és a franciát hozzák példának. Miközben Franciaországban az összes választónak mindössze a 15%-a szavazott Macronra!/
Link
Kisbandi kitálal: Százmilliós kenőpénzek az olajmaffiától Csintalannak és Bokros Lajosnak
Link
Néhány alapvetés kiérdemesült radikálisok számára - Varga B. Tamás remek írása
Link
8 ember, akik nélkül sikeres lehet a magyar ellenzék
Link
Sólyom
Mikor Napóleon úgy döntött, hogy alkotmányt ad a francia nemzetnek, egy tudós férfiakból álló bizottságot nevezett ki erre a feladatra. Az urak igen nagy gondban voltak. Mit írjanak az alkotmányba, hogy ne vonják magukra az első konzul haragját. Elmentek hát hozzá és egyenesen megkérdezték: mit írjanak bele. Fogalmazzanak tömören és homályosan - hangzott a válasz. Így keletkezett, az azóta is minden nemzet számára mértékadó, francia alkotmány...
Link
Kiderült, hol készülnek Soros emberei az őszi rendbontásokra
Link
A Letiltott Soros interjú - Soros töröltetni kivanta az ominozus interjut. Nem sikerult neki. El
akartak titkolni mi-megmutatjuk
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-07 21:00:42, szerda
|
| |
| |
JUHÁSZNÉ BÉRCES ANIKÓ
Versek
Link
Link
AZ ADOTT SZÓ
Rég a szónak súlya volt,
Ahogy mondom, ez csak volt.
Sok fájó tapasztalat
Íratja e szavakat.
Ígéretek hangzanak,
S elhiszem, mit mondanak.
Őszintének gondolom,
Ezért sokat csalódom.
Nekem úgy természetes,
Mit ígérek, megteszem.
Van, kinek ez nem számít,
Felelőtlenül ámít.
Megígéri, megteszi,
De a szavát megszegi.
Kibúvója van bőven,
Előadja nagy bőszen.
Megígéri, erre kész,
Határidő? Az elvész.
Neki ez nem probléma,
Fel se fogja, nem téma.
Hebeg-habog töretlen,
Még a szeme se rebben.
Nincsen gátlás, alázat,
És egy jó szó: Bocsánat.
Megígéri, hogy eljön,
Várom, várom, de nem jön.
De nem is telefonál,
Ez azért több a soknál!
Tanuld meg sok linkóci,
Bár e tény régimódi,
Ha a szavad hiteles,
Tekintélyes így lehetsz!
De ha felrúgod szavad,
Lenullázod magadat.
Ma rengeteg a gazság,
Ám ez örök igazság.
ADVENTI FÉNYEK
Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.
Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.
Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.
ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.
Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET
áradjon a világon.
_103.jpg)
ANYA HA TUDNÁD...
Hiányod nehezen viselem,
Más világ Nélküled életem.
Lelkemben burjánzó fájdalom,
Nyugodni nem enged, fáj nagyon.
Mióta elmentél, szenvedek,
Megnyugvást semerre nem lelek.
Elsodor magával szürke ár,
Felhők közt elbújt a napsugár...
Tükörben nézem az arcomat,
S látom, hogy rám hagytad arcodat.
Őszinte tekintet, arcélek,
Igazságszerető széplélek.
Köszönöm, de nekem nem elég,
Legalább álmomban légy vendég.
Ölelném megfáradt testedet,
S csókolnám remegő kezedet.
ADÓS FIZESS
Gyűlnek a csekkek,
már eltemetnek,
osztanám pénzem,
de hogyan, kérem?
Fizessek rendben?
Nem lesz mit ennem!
Kinyögök egyet,
jönnek új csekkek!
Hányféle... nézem,
egyre igézem,
sorolom rendre,
elkeseredve.
Ez kommunális,
a hideg ráz is.
Gépjármű mennyi?
Ki kell fizetni.
Szemétdíj külön,
megcsípnek fülön.
Ej, elmaradtál?
itt a kamat rá.
Vállalkozásban
csak a bukás van,
haszon a banké,
beáll a majré...
Van még a rezsi,
miből fizetni?
Nyögdíj pár bankó,
jó volna mankó!
Hosszú a lista,
agyam sem bírja,
letiltó végzés,
jelzálog- kérdés.
Szankciók sora,
reszkess ostoba!
Legyűr az élet,
vár dicső végzet.
Gondolj előre,
a temetőre,
ássad a sírod,
addig, míg bírod!
ANYAI SORSOK
Elár/v/ult Édesanyák emlékére
Lélekszárnyalással várja már a jöttét,
rejtegeti, óvja kagylóba zárt gyöngyét.
Féltőn babusgatja, önzetlen, örömmel,
oroszlánként védi anyai ösztönnel.
Ágya felett virraszt éjszakákon által,
mikor kicsikéje küszködik a lázzal.
Megnyugszik, ha látja, ágacskája zöldell,
kialvatlan szeme teli örömkönnyel.
Bársonyos ölelés, ragaszkodó karok,
édesanya arca szivárványként ragyog.
Aggódva figyeli minden rezdülését,
irányítná súgva bizonytalan léptét,
talpát az életút soha fel ne törje,
egyenest haladjon, megtéveszt a görbe.
Sugallja az irányt válaszúthoz érve,
buktatók csapdája ne vezesse félre.
Őrangyalként állna az élete mögött,
mígnem lassan rájön, minek erőlködött,
nincs már rája szükség, terhes már a léte,
saját útját járja elszabadult vére.
Fölényes mosolyok, odavetett szavak,
ingerült válaszok kijózanítanak.
Éltető sugarát a nyár messze vitte,
jeges tél közelít, nincs visszaút innen.
Tavaszi illatok, pompázó virágok,
lebbentik időnként régmúltról a fátyolt.
Fénytelen nappalok, halvány remény sincsen,
megkopott ajtókon a magány kilincsel.
Zsúfolt öregotthon, kínok és fájdalmak,
anyai lelkeknek mélyére szántanak.
Reszketőn, könnyezve feladják a létet,
óhajtva és várva a megváltó véget.
APA
Oly sok gyermek nélkülözi,
Pedig szükség volna rá,
Hogy lelkének egészsége
Ne szenvedjen soha kárt.
Mikor csillagszemű gyermek
Édesapjáért kiált,
Drága játék, meg a mobil
Nem pótolja a hiányt.
Ha az élet minden napján
Megfoghatná a kezét,
Jelenléte árasztaná
A biztonság érzetét.
Az erőt, mit megtestesít,
S némi szigort - sosem árt -
Tapasztalja meg a gyermek,
Értékrendet tőle vár.
Anya, apa, meg gyerekek,
Így szép kerek a család,
Becsüld meg, ha adott az ég
Szerető édesapát.
ARATÁS
Hajnali napfény szétnéz a tájon,
Ébred-e végre harmatos álom?
Emberek jönnek szekéren, - rázón,
Víg sokadalom, kasza a vállon.
Éles a penge, kifenve régen,
Feszülő izmok, tenyéren kéreg,
Lendülő kasza villan a légben,
Napsugár játszik ívén a fénnyel.
Aranyló kalász kényszerül térdre,
Asszonyi derék hajlik meg érte.
Maroknyi adag kerül a kézbe,
Szorgos munkával gyűlik a kéve.
Napkorong izzik, delelőn járhat,
Szalmakalap főn, ing tapad vállra,
Homlokon sós gyöngy, guruló bája
Ráncok redőin medrét találja.
Elalélt lélek, cserép a szájon,
Epedőn, esdve hegy lére vár most.
Demizsont csókol, üdítő mámor,
Csorog az óbor, vibrál a távol.
Kepében kévék, szalmakötelék,
Cseppként csillogó emberverejték.
Kopár a tarló, gazdag a termés,
Egykoron így volt, - ma már csak emlék.
AUGUSZTUS 20
Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...
***
Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...
***
Sorsom szele felkapott,
s földi pályára rakott.
Hálás vagyok én ezért,
kicsiny porszem létemért.
AZT KÍVÁNOM!
Minden jó magyarnak
gondoskodó hazát,
érezhesse otthon
szülőföldjén magát.
Asztalára jusson
minden napra kenyér,
feje felett ne a
kék ég legyen fedél.
Fogadhasson vígan
érkező életet,
gondtalan neveljen
fel kicsi gyermeket.
Viruló egészség,
folyamatos munka,
jó, ha otthonát is
biztonságban tudja.
Lehessen hazája
teljes jogú tagja,
és ne csak rabszolga,
ki a morzsát kapja.
Soha ne szoruljon
bankok hitelére,
mert rátelepszenek
egész életére.
Ősi értékeknek
csillogjon a fénye,
és vezessen vissza
régmúlt dicsőségbe.
B A N K
Márványlépcső, márványpult,
Dagad itt pénz, sok lenyúlt.
Lámpaerdő, fényözön,
Bábarcú őr, - nem köszön.
Csiszolt, fénylő kő alant,
Márvány hűti talpamat.
Frissítőn hűs az ájer,
Ezt szívja a hű káder.
Hideg-rideg tőszavak,
Rabként fogva tartanak.
Csendben várom soromat,
Fejemben a gondolat:
Hány családot fojtogat,
Széttép álmot, sorsokat,
Kíméletlen, kegyetlen
Ő, az örök veretlen.
BETELJESÜLT ÁLOM
Egy kislány, ha menyasszonyt lát,
csodásnak találja,
s ábrándozva, álmodozva
azt a napot várja,
vajon mikor öltözhet ő
menyasszonyruhába.
Lesz-e fiú, ki érte ég,
vágyakozva várja,
mikor húz gyűrűt ujjára,
megálmodott párja.
Íme e nap elérkezett,
bódít a varázsa,
vőlegényed az életét
neked adja máma.
Társad lesz egy életen át,
fogd meg hát a kezét,
s ha a szavak elnémulnak,
nézzed a két szemét.
Szíve együtt dobban veled,
szédítő e mámor,
fellegekbe repít e szép
gyermekkori álom.
Szárnyalj hát a szellők szárnyán,
napsütésben mindig,
a mai nap boldogsága
kísérjen a sírig.
Juhászné Bérces Anikó: BÉKE
Hol véget ér a szenvedés,
nincs fájdalom, se megvetés,
hova a zaj nem hallik el,
ellenséged rád nem figyel,
nem gyötör méla, bús magány,
vágyat kergető éjszakán,
csak a szél dúdol dallamot,
szívdobbanást sem hallhatod,
nem látod a kis patakot,
mi a könnyekből patakzott,
már senkire nem haragszol,
nem hallod, érted harang szól.
Csillagfény csókol álmot rád,
lengeti égi fátyolát,
nyugalmat adó végtelent,
mit nem szült más, csak képzelet,
s te alszod édes álmodat,
többé nem kergetsz álmokat.
A sors pontot tesz gondjaidra,
ez lesz a béke... poraidra.
A BÚZA()SZEM()SZÖGÉBŐL
Fejem fölött rögök,
közöttük áttörök.
Meglátom a Napot,
mi életet adott.
A fényére vágyom,
örökké tápláljon.
Tüdőm teleszívom,
gyöngyharmatot iszom.
Szellő, virágillat,
anyám ölén ringat.
Madárdal felvidít,
mily öröm élni így!
Ha jő az alkonyat,
fejem már bólogat.
Csillagfényes éjen
nincsen mitől félnem.
Holdsugár simogat,
őrzi az álmomat.
Ég felé törtetek,
kalászba szökkenek, 
magjaim nevelem,
mind kedves gyermekem.
Aranyló mezőkön
hullámként vetődöm.
Fejem elnehezül,
benn érett szem feszül.
Súlyától meghajlok,
jöjjetek aratók!
Átadom termésem,
s őszintén remélem,
jut majd minden napra
kenyér az asztalra.
CSENDES VÁRAKOZÁS
Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.
Félhomályban egy gyertyaláng
fénye dobol szobám falán, 
megtörve a reménytelent,
hirdet hitet, szeretetet.
Követet küld a Teremtő
csillagfénnyel eljövend Ő,
csendes kábulatban várom,
hozzon békét, azt kívánom!
A CSIPKEBOKORHOZ...
Kérlek szépen, add nekem,
ami bokrodon terem.
Piros gyöngyöd leszedem,
és lekvárnak elteszem.
Lekapkodom mind hamar,
mert ha hó jön, eltakar.
Ne cibáld a hajamat,
karom tüskédbe akad,
így marasztalsz engemet,
maradok hát keveset.
Ám enyém a termésed,
kibékülök hát véled.
Bogyód maggal van tele,
dolgom bőven lesz vele,
amíg magját kiszedem,
ehhez kell sok türelem.
De mert íze kellemes,
nem szegheti kedvemet.
Simogatja nyelvemet, s
C-vitamint rejteget.
Lassan főzöm, kavarom,
üvegekbe berakom.
A kamrába pakolom,
mosolyog a polcomon.
CSISZOLATLAN GYÉMÁNT
Szeptemberi szél fúj
harsogva indulót,
s terel iskolába
éretlen nebulót.
Kincset rejtenek ők,
megannyi gyémántot,
csiszolásra várva,
fényesítsd, s meglátod.
Rád bízza az élet
élő drágakövét,
fénye örömöt fon
majd egy napon köréd.
Elindul a munka,
tele vagy reménnyel,
csiszolgatod szóval,
örök szenvedéllyel.
Rengeteg a dolog,
de te nem adod fel,
türelmed végtelen -
néha szigor is kell.
Hónapok múltával,
mire itt a tavasz,
feltett kérdésedre
értelmes választ kapsz.
Megérik a gyümölcs,
mosolyogva néz rád,
megcsillan szemükben
a kicsiszolt gyémánt.
DE JÓ VOLNA...
a gondoktól szabadulva
elindulni vándorútra,
megpihenni egy szigeten,
ahol csak nyugalom terem,
elmerengni az életen,
hogy is zajlott az életem,
felidézni a sok szépet,
mint albumba rakott képet,
átélni a régi estét,
mikor édesapám mesélt,
ízlelni finom ebédet,
anyám készítette rétest,
újra élni ifjúságot,
szép szerelmet, édes mámort,
pólyás babám ölelgetni,
oly csodás volt, mint más semmi,
nézni, hogy mint a kikelt mag
szárba szökken, erőre kap,
nyiladozó öntudata,
kis egóját megvillantja,
érezni, hogy hozzám térül:
téged veszlek feleségül.
hallani a hegedűszót,
ami lélekemelőn szólt,
fogadni a dicséretet,
mi szülőnek mindent jelent,
megóvni a csalódástól,
mit az élet ráró mástól,
hogyha kerülne a bánat,
könny nem áztatná orcámat,
kemény szívvel továbblépni,
ha a barát nem a régi,
száműzni a betegséget,
egészségben látni Téged,
élni békés esztendőket,
ami nem választ el Tőled,
csillagszemű unokákkal
ismerkedni a hazával,
gyászt, azt soha meg nem érni,
nyomorultan már nem élni!
ELTAPOSOTT DICSŐSÉG 1956
Rengett a föld talpuk alatt,
mikor e nap hajnal hasadt.
Együtt léptek, kéz a kézben,
bizakodva, szép reménnyel,
összefogva és elszántan,
halált is vállalva bátran.
Szabadságvágy és akarat
lerombolta a kőfalat.
Ízlelték a szabadságot,
a valóra váltott álmot.
Lyukas zászló örömében 
táncra kelt az őszi széllel.
xxxx
Lánctalp alatt nyögött a föld,
gyászruhába felöltözött.
Lövés dördült, halál kaszált,
megrémisztés célba talált.
Vörös téglás "védőbástya"
ráépült a nép nyakára.
Börtönökben jaj üvöltött,
a falakon átsüvöltött.
Megtelt a titkolt parcella,
nem mutatta virág, fejfa.
Névtelenül és nyomtalan
eltűnt a sok dicső magyar.
Több százezer útnak indult,
lelkében a félelem dúlt.
Hátrahagyott hazát, rokont,
menekültként lelt új otthont.
ERDÉLY 2010
Virágbontó május újra itt van végre,
Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.
Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.
Száguldó az idő, az út futószalag,
Gödrös hátán kocsink zötykölődve halad.
Lenyűgöz a látvány a látóhatáron,
Amikor a hegyek vonulatát látom.
Csodás Királyhágó fenséges magasa,
megfáradt lelkemet emeli magasra.
Sas szeretnék lenni, szárnyalni végtelen,
Hogy a messzeséget felülről kémleljem.
Távolból integet Torda hasadéka,
Látogass meg, nemzet kicsi maradéka.
Zúgó Maros vize messzire elkísér,
Kanyargó medrében velünk versenyre kél.
Zöld remény vetések minden árnyalata
A viruló tájat csíkosra szabdalta.
Székelyföld kenyerét a föld itt neveli,
A Csíki-medencét Hargita öleli.
Fekete földjének szorgos munkálója
Keze nyomán kikel és nő a pityóka.
Mosolyog már a Nap, s a virágzó rétek
Százszínű pompával üdvözölnek téged.
Ezer jázmin csillag, bódító orgonák
Juttatják eszembe édesapám dalát.
Kárpátok gyöngyszeme a mesés Hargita
Fenyvese suttogja, ami e föld titka.
Büszke székely népét nem töri meg semmi,
S mert a hite erős, nem győzi le senki.
Feltűnik Somlyó-hegy, megkondul a harang,
Nincs senki szívében ilyenkor már harag.
Bár nemzetünk fáját vad vihar szétvágta,
Gyökere ép maradt, és nő új hajtása.
FEHÉR KARÁCSONY
Szitál a felhő,
űzi a szellő,
hófehér fátyla a föld fölött.
Csillag az égen,
mennyei fényben,
hirdeti fennen az örömöt.
Szívekben béke,
hát eljött végre,
öleld magadhoz szerettedet,
angyali dallam,
zengi a dalban,
legszebb ajándék a szeretet.
FOHÁSZ SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ
Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.
GYÖKEREK
Létezem.
Eremben keringőt jár a múlt.
Fakult.
Kapaszkodóm a gyökerem,
melyből eredtem.
Táplál,
majd egykor vár rám.
Génjei lánca bennem.
Rejtve.
Kísér.
Léte egy más világ.
Onnan támasztja törzsem,
s jutok följebb és följebb.
Kedvező élettér inspirál,
Kitűzött életcélt kínál.
Sarjadnak ágaim,
friss hajtásaim.
Napomon árnyak,
ha lelkemre szállnak,
túlélni segítenek
a gyökerek.
HAJNAL
Zúg a nyárfa, szél tépázza,
hullámot vet minden ága.
Tajtékzik minden levele,
fa ellenáll, szél: le vele.
Madárkórus kánont fütyül,
a tűztövis bokor közül.
Vonat füttye csendet hasít,
zakatol, majd egyre lassít.
Sínen sírnak a kerekek,
a néma föld beleremeg.
Tomboló szél megszelídül,
bóbiskoló dombok mögül
sejlik a napsugár fénye,
egy újabb nap szép reménye.
HALOTTAK NAPJÁRA
Sok szép örökzöldből koszorút kötöttem,
aljára körbe mind fenyőágat tettem.
Tobozok díszítik, meg fehér virágok,
velük üdvözlöm én a másik világot.
Elküldöm hozzátok minden bánatomat,
hogy ti is lássátok szomorúságomat.
Az élet megy tovább, de nem úgy, mint régen,
a csillag sem úgy ragyog nyáron, mint télen.
Szívemben megmarad az örök szeretet,
ami elfeledni nem enged titeket.
HAZAVÁRÓ
Lehullt a fák levele,
Szíved bánattal tele.
Kínoz a lét, vagy ha fáj,
Édesanyád hazavár.
Ha nem ért meg a világ,
Mert közönyös és sivár,
Van kiút, hogy talpra állj,
Édesanyád hazavár.
Jót teszel, ám idővel
Téged dobálnak kővel.
Megsebez, ha eltalál,
Édesanyád hazavár.
Ha csak néma csend ölel,
S hallható a szívzörej,
Csontig hatol a magány,
Édesanyád hazavár.
Ha nem érint napsugár,
A derűre ború száll,
Feltöltődsz, ha van ki vár,
Anyád míg él, hazavár.
HIÁNYZOL
Nyárfám alatt üldögélek,
Tombol a szél, zúg az ág,
Belül érzem a csapódó,
Zöld levelek fájdalmát.
Emlékképet sodor elém,
S téged látlak, jó anyám,
E lombsátor ölelt minket
A ház hátsó teraszán.
Tolószéked nyugalmából
Szelíd szemmel néztél rám,
Szemed tükrén gondolattal,
Vajon mit ír ez a lány?
Vers tört utat épp fejemből,
S mint a hömpölygő patak,
Figyelmem tekintetedről
A szavakkal elszaladt.
Lelkem kapuján kopogtat,
Újraéledt bánatom,
Eszem szívemet győzködi,
De hiába, fáj nagyon.
Gondolatom égbe réved,
Téblábolok oly sután,
Úgy hiányzol édesanyám,
Mint létnek a napsugár...
HOLD
Éj az ő szerelme,
a szívét elcsente.
Érte van öltözve
csillagos köntösbe.
Mosolygó holdorcán
felhőtlen boldogság,
" Végtelen szerelem,
csodálom, szeretem".
Sugárzó szenvedély,
éjszaka rejtekén,
bársonya simogat,
suttogva bókokat,
egybeforr hajnalig,
sóhaja nem hallik.
Holdat az éjszaka
varázsa áthatja,
mágikus vonzerő,
misztikus szerető.
HÓPÁRDUC
Hódításod elfogadtam,
Kínlódj értem, azt akartam,
Tudtam, én vagyok az álmod,
Hagytam minden titkom látnod.
Nem voltam egy könnyű préda,
Kinél hamar érnek célba,
Égig tettem fel a lécet,
Ám hajtott a szenvedélyed.
Erőn túli akarással
Küzdöttél meg minden gáttal.
Megkaptál, hát maradj velem,
Azt, hogy elhagyj, nem engedem.
Kötéltáncos fáradt lábbal
Haláltáncod velem járjad.
Jégölemre hajtsd le fejed,
Álomcsókom hűs lehelet.
Kristályból szőtt lepel fed el,
Dermesztően néma csenddel.
Nap, Hold, csillag őrzi álmod,
Nyugalmadat megtalálod.
Célod eddig mind elérted,
Nem sejthetted, ez a végzet.
Vártalak rég, s örömömre
Rabom lettél mindörökre.
2013. május 26. Fejet hajtva Erőss Zsolt emlékének.
A HÓVIRÁG
Szundikál még a természet,
Havas még a láthatár,
Mikor kibújik a földből
A szépséges hóvirág.
Kard alakú levelei
Fehér fejét támasztják,
És megóvják bólogató
Harangszerű virágát.
Fejecskéjét fújja a szél,
De ettől meg nem ijed,
Hírnökként azt harangozza,
Érkezik a kikelet.
Minden évben első virág,
Ki a tavaszt hirdeti,
Ezért aztán sok-sok ember
Nagyon-nagyon szereti.
AZ IBOLYA
Erdő szélén, hegyoldalban,
kertek alján, kis csoda:
zöld fű között csoportosan
nyílik ki az ibolya.
Ha lehajolsz hív magához,
árad feléd illata,
szemérmes, de kicsalta a
langymeleg nap sugara.
Szív alakú levél között
virít kék és hófehér,
Sok szálat köss egy csokorba,
s ölelje körül levél.
Fölvidít a komorságból,
s rögtön új reményre kapsz,
ébredezik a természet,
újra itt van a tavasz.
JÖJJ EL, KIKELET
Jöjj el, kikelet, szellők szárnyán,
napfény mosolyog, csillog, rád vár.
Rügy bont levelet, bimbó feslik,
párért könyörög béka estig.
Kéklő ibolyán nektárillat,
ifjú a leányt csókra biztat.
Jácint kivirul, kelyhe tárul,
jöjj el, kikelet, régen várunk!
KIÁBRÁNDULTAN
"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"
Évtizedek óta
Bíztam benned én,
Életben tartottál
Kínjaim delén.
Általad maradt meg
Eszem a helyén,
Felhők, ha tomboltak
Lelkem kék egén.
Bágyadtan, megtörve
Ismét vártalak,
Könnyem az arcomon
Patakban szaladt.
Esengve, könyörgőn
Kértem, hogy segíts,
Hátadat fordítva
Hangzott most a nincs.
Elvitted magaddal
Az álmaimat,
Életnek értelmet
Lesz-e, aki ad.
Életvizem tava
Lassan párolog,
Sivataggá szárad,
Megfojt a homok.
Megbízni tebenned
Kár volt, tudom már,
Hiányod letaglóz,
Mint a buzogány.
Folytassa pályázat - Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez c. verséből származik az idézet.
K I N C S
Édesanya, drága kincs,
Tudja ezt, akinek nincs.
Nincs áradó szeretet,
Mi ontja a meleget.
A biztonság hiányzik,
Szemed, ha könnyben ázik,
Nincs, aki letörölje
A szívére ölelve.
Árván állsz a világban,
Mert létének hiánya
Életeden elkísér,
Lelkeden az őszi dér.
Öleld hát, ha teheted,
Hogyha ott van teneked,
Köszönd meg az életed,
Érezze, hogy szereted.
KÖSZÖNÖM
Köszönöm, hogy rám találtál,
S a szívedbe befogadtál.
Köszönöm még azt a napot,
Mikor sorsod nekem adott.
Köszönöm az akaratod,
Mi küzdeni megtanított.
Köszönöm a mosolyodat,
Örök optimizmusodat.
Köszönöm a jókedvedet,
Velem szárnyaló lelkedet.
Köszönöm a szeretetet,
Azt a néhány évtizedet,
Amit együtt éltél velem,
A sok jót, mit adtál nekem.
Már csak az a kívánságom,
A sírig legyél a párom,
S majdan csillagragyogásban
Tündököljünk, ott is párban.
KÜZDELEM
Sötétből jöttél a fénybe,
Nagyon megkínlódtál érte.
Sírsz, mert jó helyed volt ott benn,
Biztonságos anyaölben.
Sorsod elrendeltetett.
Le kell élned egy életet.
Döntöttek a fejed felett,
Majd megtudod, mi jut neked.
Ki szerencsés nagyon várják,
Minden jóval elhalmozzák.
Sugárzik a szeretetük,
Hogy boldog legyen gyermekük.
Van ki csak nyűg lett a létben,
Része van sok szenvedésben.
Dermedten ébred rá egyszer,
Hogy a kutyának sem kellett.
Kívánták-e vagy felesleg,
Közös sorsuk küzdelem lett.
Az életet mozgató tett,
Ami sok embert mássá tett.
Mindenki küzd valamiért.
Ki családért, szeretetért,
Ki pénzért vagy szerelemért.
Hatalomért vagy hírnévért,
Vagy csak a megélhetésért.
Van, ki ezt sokáig bírja,
Más magát hamar leírja.
Nem küzd már csak egészségért,
Mindent érő nyugalomért.
Legvégül ezt is feladja,
A küzdelmet abbahagyja.
Elköltözik hát a sírba,
El, vissza a sötétségbe,
Vagy az örök fényességbe.
MAMA
Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.
Ágán kilenc rügy kipattant,
S egy szót zengett édes dalban,
Sírta, búgta lépte nyomán,
Mint a sípok az orgonán,
Gőgicsélve és mutálva,
Bajra gyógyírt tőle várva,
Anyanyelvünk legszebb szavát,
"Édesanyám, Édesanyám."
Szemeimet, ha lecsukom,
Mamám testközelben tudom.
Kezében bot, segítségnek,
Templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja
Termetét már összenyomta.
Ballag talpig feketében,
Vastag imakönyv kezében.
Vállkendője átöleli,
Puha bolyha melengeti,
Hosszú rojtja balról-jobbra
Ring vele, mint a sok szoknya.
Rózsafüzér a zsebében,
Igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája
Drágakőfényt csiszolt rája.
Ha a munka pihenni tért,
Fohászkodott mindenkiért,
Minden napért hálát adott,
Kérte a derűs holnapot.
Mormolgatta órákon át,
Az én drága jó nagyanyám.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.
MENYEMET KERESEM
Menyemet keresem.
Legyen
Kedves, csendes,
Kellemes, jellemes,
Szeretetteljes,
Egyenes ember,
Rendesen neveltetve.
Nem emeletes,
Nem termetes,
Sem testes,
Nyelve nem hegyes.
Esztendeje kerek, negyede eltervezettnek.
Fekete szeme szerelmet teremt,
Feje eredetben tele tervekkel.
Esze kereke peregve teremt jelent.
Vers, zene kedvence.
Eredet rege nem nehezen kezelt.
Nevetve keres szeretetet,
Melyben kedvese esete
Elrendeltetett.
Gyermek terve nem elvetett.
Kedvelt csemege keze tette, melyben benne lelke.
Hegy leve eleve elvetve.
E kerettel rendelkezve
Gyermekem elvesz,
S, tetted egyengetve
Esengve szeret, s el
Nem enged.
E tervvel keresem menyem.
Ez lehetetlen?
Nem. Rendben lesz.
Eszem telve ez esettel.
Jelentkezz! - Szeretettel.
Persze ez nem mese.
MENNYEI CSODA
Rezdül a lélek,
zendül az ének,
mennyei kórus
dallama száll,
isteni gyermek
csillaga jelzett,
Szent Atya hozzánk
küldte fiát.
Gyermeki testet
szűz öle rejtett,
Mária kínján
lásd a csodát!
Égi e kisded,
csendje a kincsed,
béke ajándék
lépte nyomán.
Titkai benne,
emberi elme
hittel a szívben
érti meg Őt.
Isteni bárány
élete árán
vált meg a bűntől,
s üdvözít Ő.
MERENGÉS
Szürke létben ballagok,
nem lépkedek már nagyot,
kísérnek a tegnapok,
velem vannak nappalok.
Néha a nap rám ragyog,
olyankor boldog vagyok.
Barát, rokon már halott...
Siratom, ki elhagyott,
nézem a sok csillagot,
vélem, talán te vagy ott?
Lelkem dermesztik fagyok,
álmomban velük vagyok.
Néha ihletet kapok,
akkor meg-megcsillanok.
Intelmeket még hallok,
aztán földre zuhanok.
Mindig van, ki rám tapos,
jó barát, meg haragos.
Az élet egy vasmarok,
szorít, majd megfulladok.
Eressz, halkan sóhajtom,
reszket minden végtagom.
Léttől távol maradok,
s egy nap mindent itt hagyok.
A MI LOBOGÓNK
Három a magyar igazság,
Nem töri meg semmi gazság,
Nemzetiszín zászlónk lobog,
Hirdeti, hogy magyar vagyok.
Lobogj zászló, hirdesd híven
Ez a mi országunk itten!
Piros fehér és a zöld,
Ezer éve Magyar Föld.
Piros a tűz lobogása,
Fehér az életvíz forrása,
Zöld e szent föld, ez a mienk
Nem adható el senkinek!
Lobogj zászló, hirdesd híven,
Ez a mi országunk itten!
Piros fehér és a zöld,
Ezer éve Magyar Föld.
Áztatta őseink vére, 
Szabadságért küzdő népe.
Ápold emléküket szépen,
Hű utódhoz méltóképpen!
Lobogj zászló, lengj a szélben,
Magyarország volt és lészen!
Piros fehér és a zöld,
Ezer éve Magyar Föld.
Büszke legyél a hazádra,
Nemzetiszín zászlajára,
Bárhol lobog, rögtön tudod,
Hogy ott magyar szíve dobog.
Lobogj zászló, lengj a szélben,
Jeges télben, napsütésben,
Mindörökké hirdesd híven,
Magyarország e föld itten!
MIKOR HARANG KONDUL...
Mindenszentek napján,
mikor harang kondul,
felderengnek arcok
gyertya lángokon túl.
Nyújtanád a kezed,
ám el sosem éred,
szemedből pár könnycsepp
az arcodra téved.
Miközben az emlék
ellobban a lánggal,
köszöntsd mindnyájukat
csendben egy imával.
MINDENSZENTEKI GONDOLAT
Égben a lelkek,
Hiányuk fáj,
Ki maradt, szenved,
Megnyugvást vár.
Mécsesek égnek,
Lobban a láng,
Távoli képek,
Emlék, mit látsz.
Atyai ölben
Boldogan ülsz,
Kályhában közben
Pattog a tűz.
Szíved felenged,
Simul a ránc, 
Régmúlt melege
Jár újra át.
Szél suhint arcul
Eszmélj fel már,
A lelked sajdul,
Ő messze jár.
Krizantém illat
Kísérettel,
Csillagfény villan,
S otthonra lelt.
Temető csendje
Békésen int,
Ősz a fejedre
Ködpárát hint.
NEFELEJCS
Egyszerűnek látszik, színe az ég kékje,
Apró virágai a kertet festik kékre.
Sok mindenre int ő, és ad jó tanácsot,
Íme néhány példa, figyelj jó barátom!
Ne felejtsd el Istent,
Ne felejtsd a hazád,
Azt, hogy magyar szóra hol tanított anyád,
Sem azt, legfontosabb egység mindig is a család!
Ne felejtsd el a jót, mit otthon tanultál,
De azt a jót sem, mit másoktól kaptál!
Ne felejtsd el ki vagy, és hogy honnan jöttél,
És ha rosszat tettél, azért megbűnhődtél.
Ne felejtsd el soha, ki egykor szeretett,
De azt sem, ki téged bajodban segített.
Ne felejtsd a gonoszt, néped árulóját,
és sok honfitársad megnyomorítóját!
Ha ezt megfogadod, sokan megszeretnek,
S ha már nem vagy köztük, akkor sem felednek.
"Ember maradt mindig", rád így emlékeznek,
S majdan a sírodra nefelejcset tesznek.
NE SÍRJ ANYÁM
Bár nem láthatod az arcomat,
és tőrként hatol a gondolat,
mi eszedbe juttat engemet,
ne sírj anyám, jó helyen vagyok.
Nem kínoz kóma, s a fájdalom,
csak hiányotokat fájlalom, 
de szívetekben ott élek én,
ne sírj anyám, jó helyen vagyok.
Csillagarcomon fénylő mosoly,
sugárzik feléd, s ablakodon
átható fénnyel megsimogat...
Ne sírj anyám, jó helyen vagyok!
NÉLKÜLETEK
Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,
egy szerető ölelésre,
Szent Karácsony estéjére.
Lelkem mélyén itt legbelül
őrzöm felejthetetlenül,
régmúlt karácsony emlékét,
meleg otthon békességét.
A gyertyaláng hangulata
szívem most is simogatja,
gyermekkori üveggömböm
karácsonykor még rám köszön.
De nem virít a jégvirág,
elolvadt az álomvilág,
kályhacsőben szél nem fütyül,
kályhánk heve régen kihűlt.
Csillagszóró száz szikrája
öröm táncát sziporkázva
tovatűnt, - úgy mint az élet,
egy perc alatt semmivé lett.
Amióta Ti nem vagytok
a lelkemre jégcsap fagyott,
és ha enged szorítása,
nyelem könnyem, - más ne lássa.
NÉLKÜLÜK, VELÜNK...
Egykor ők is álmodoztak,
Majd mindennek vége lett,
Kíméletlen, rideg halál
Életükre pontot tett.
Végtelenné vált az álom,
Társuk már a síri csend,
Imádságunk, mély fohászunk,
Áhítattal értük megy.
Vállaikon cipelt kereszt
Őrzi örök álmukat,
Fejfa létben, hű tanúként
Földi életről tudat.
Koszorú, pompázó virág
Moha-bársony sír felett,
Üzeni, hogy él még bennünk, 
S virágzik a szeretet.
Könnyfakasztó sok szép emlék
Pendül lélekhúrokon,
Felidézek minden holtat,
Legyen szülő vagy rokon.
Mécsestenger égig árad
Fényeskedve ma nekik,
Áteveznék láthatásra
Hullámán, szívem szerint.
Álmaikat visszük tovább,
Keresztet is cipelünk,
Halottaink napja, ha jő,
Itt vannak ők mivelünk.
NINCS VIGASZ
Lángvörös éjszaka, gyászt hozó hajnal,
hiányzott segítő, éber őrangyal.
Fekete lobogó feszül a szélben,
ártatlan, lebegő lelkek a légben.
Viruló életek derékba törve,
zokogó embernek kiapad könnye.
Nincs ami vigasztal, nincs helye szónak,
többé már sosem lesz oly boldog holnap,
mint mikor éltetek velünk a földön,
jussatok a Mennybe, azért könyörgök!
2017. január 23., A veronai buszbaleset áldozatainak emlékére
NYÁRI ORGONA
Szirmot bont szerényen a kelő hajnallal,
Látványa, illata elbűvöl, vigasztal.
Hófehér habruha testéhez tapadva,
Illatos fürtökkel vonzalmat fakasztva.
Kivirult mosolyát élvező napkorong
Sugara vakítón láttára felforrong.
Aprócska szirmai nektárral telítve,
Pillangók rajzanak, belőle merítve.
Narancsszín lebegés bársonyos szárnyakon,
Remegőn repkedve, vágyaktól szárnyalón.
Színpompás palásttal virágra terülve
Éltető nedűért kelyhébe merülnek.
Szárnyukat ütemre kitárva, bezárva,
Pödörnyelv csókokkal tapadnak szirmára.
Mézédes mámorban telik a pillanat,
Nektáríz szenvedély szájukban megmarad.
Félájult kábultan szárnyukat emelve
Repülnek részegült testükkel terhelten.
Üdítő, festői, oly mesés e látvány,
Falamon festményként szívesen ott látnám.
NYERGESTETŐ
Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.
Út végén vár a hegytető,
Csodálatos Nyergestető.
Katonai hős temető,
Kopjafákból díszes erdő.
Örök díszőrségben állnak,
Látogatót mindig várnak,
Akik jönnek, s tiszteletből
Hoznak újabb kopjafákat.
Kettős kereszt, büszke huszár,
Meg faragott fatulipán
Idézi a fájó múltat,
Vesztett szabadságharcunkat.
Kétszáz székely honvéd hada
Magát soha meg nem adta.
E helyt volt a végső csata,
S a föld őket befogadta.
Ne könnyezd ki hazáért halt,
Hirdeti fennen egy tábla,
Szabadságért küzdöttek ők,
Önként mentek a halálba.
Derék utód, ha erre jársz,
Álmukat pár percre vigyázd.
Mondj el értük egy halk imát,
Tekintsd meg a sok kopjafát!
OLVASOM A KOMMENTEKET...
Lehet bármely oldal, téma,
megdöbbent a hozadéka.
Megjelenik egy vélemény,
ír hozzá egy bátor legény.
Sötét folt a képe helyén,
- inkognitóban van e lény...
Nekitámad, pocskondiáz,
gerjeszt álnok módon vitát.
Ömlik a sok hozzászólás,
ócsárolás, meg tombolás.
Másik érvét meg sem hallva
küldi meleg éghajlatra.
Nem és kor itt mit se számít,
elzavarja az anyjáig.
Egyik jobbra, másik balra,
kennék egymást fel a falra,
vagy tán nyúznák le a bőrét,
- jó, hogy nincs rá lehetőség.
Szomorúan konstatálom,
szertefoszlik minden álmom.
Tényleg átok ül e népen?
Civódását meg nem értem.
Mikor tanulja meg végre,
egység a jólétnek tétje!
De az örök marakodás,
az állandó acsarkodás
nem segít a nép bánatán,
sosem lesz itt így Kánaán.
ŐSZ-BE-BORULVA
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."
Szajna part ölén álmodtam ébren,
Bús kedvem űzve dúdoltam lazán
Kedvenc dalom - fesse hangulatom -,
"Párizsban szép a nyár."
Bársonyos barna tekintetével
Biztatón küldött egy mosolyt felém,
Átölelt menten, megrezdült lelkem,
Ősszel is van remény?
Soha nem vártam, éltem a nyárban,
Napfény font színes szivárványt körém,
Azt hittem, véget soha nem érhet,
Felhő sem száll fölém.
Ám fakult fénye, és észrevétlen
Víg életemből csendben kivonult,
Türkizkék égre, virágzó létre
Árnyék-fátyol borult.
Fénytelen élet, avaron lépek,
Arcomra főnszél csókol rózsapírt,
Nyárból az őszbe? - bár irtózom tőle -,
Leszek az övé, ha hív.
Folytassa pályázat - A vers Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. verséből való.
ŐSZIDŐ
Bíborpalástú alkonyat
öleli át a dombokat,
szelíd szemmel szemlél szerte
a rónára, s a hegyekre.
Aggá gyengülő természet
érzi, közeleg a végzet,
búcsút int a forró nyárnak,
fejet hajt az elmúlásnak.
Ősz illatú lehelete
köddé válik estefele,
milliónyi apró gyöngye
rászitál a fáradt földre.
Zöld levelek fénye fakul,
más szín ejti mindet rabul,
arany csipkés, barna bársony,
mély bordó, mi elvarázsol.
Hűvös szellő hívja táncba
hóharmatos éjszakába,
s mire újra hajnal hasad,
fáknak csupasz ága marad.
Estélyi ruhája szakadt,
ott lapul már a fa alatt.
Karjába mar a csípős dér,
az élet így már mit sem ér.
Tetszhalott létbe szenderül,
testére hósuba terül,
fülébe szél dúdol zenét,
alszik az idő tenyerén.
PIPACS
Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
Tűzpiros szoknyája selyme,
Ringatózik táncot lejtve,
Ha a szellő kezét kéri,
Belepirul, nem is érti.
Párját várja estelente,
Szemlesütve, epedezve,
Szemérmesen érte kiált,
Légy a párom, búzavirág!
PÜNKÖSDI RÓZSA
Kerek bokron kerek bimbók
nyújtóznak a fényben,
a mosolygó napsugártól
gömbölyödnek szépen.
Szirommal telt labda bimbók
pattannak serényen,
tündökölnek, Pünkösdünket
köszöntve szerényen.
Selymes fényük az ünnepét
tükrözni akarja,
ezért bontja ki a szirmát
Pünkösdvasárnapra.
A hatalmas virágfejek
szelíd főhajtása
a Szentlélek eljöttének
méltó fogadása.
Püspöklila vagy rózsaszín
engem elvarázsol,
fehér színű bokor körül
illatfelhő táncol.
Belélegzem, s elsimítja
lelkemen a ráncot,
alig várom, láthassam
e gyönyörű virágot!
RAJONGÁSIG
Ég és föld összeér,
mennyei hófehér
minden, merre nézek,
csendes békét érzek.
Pehelypaplan alatt
szunnyadó lét maradt.
Álmodozom véled,
imádott természet.
Majd ha kipihented
a sok gonosz tettet,
mit oktondi lelkek
a károdra tettek,
virulj nekünk újra,
ne adj okot búra,
varázsoljál megint
éltető, üde színt.
RÁM DŐLT A CSEND...
Rám dőlt a csend,
Nincs ugatás,
Nappaliban halk szuszogás,
Körmeinek kocogását a kövön nem hallom,
Üresség van a szívemben, és nagy-nagy fájdalom.
A RÉGI TEMETŐ
A falun túl nyugat felé,
Elindulok estefelé.
Utat mutat a lemenő,
Arra a régi temető!
Sűrűn nőtt fák oltalmában,
Kicsinyke domb oldalában
Van az örök pihenő,
Pár száz lelkes temető.
Ott nyugszanak eleink,
Dolgos kezű őseink.
Félre dőlő fakeresztek
A meténgre telepedtek.
Néhol puszpáng mutat utat,
Alatta vajon ki nyughat?
Van itt rokon és uraság,
S ki harcban halt hősi halált.
S van kit már más nem is mutat,
Csak egy enyhe domborulat.
E nyughelynek jobb sarkában
Dédszüleim megtaláltam.
Velük alszik Jancsika,
Mama legkisebb fia.
Katus ikertestvérkéje,
Tavaszi szél lett a vége.
Piciny testéig hatolva,
Lázrózsákkal beoltotta.
Azóta már hat testvérrel
Találkozott fenn az égben.
Domb közepén Lévayak
Alusszák örök álmukat.
Dédi János, s József fia
Egymást el nem hagyja soha.
Ferenc fia porhüvelye
Máshol van már eltemetve.
Egerszegen várta párja,
Nyugalmát ott megtalálta.
Megpihent végleg békében,
Nagyanyám ölelésében.
Mindenszentek hogyha eljő,
Átöltözik a temető.
Felveszi fehér ruháját,
Meggyújtja sok lámpácskáját.
Üzenet jön odaátról,
Értsd meg gyermek, mit atyád szól!
Voltunk mint Ti, s lesztek, mint mi!
Éld hát hasznosan életed,
Használd ki minden percedet!
S ha jön az utolsó óra,
Térjél te is nyugovóra!
Szeretteid jönnek eléd,
Karjukat kitárják feléd.
Arcukon az öröm könnye,
S együtt leszünk mindörökre.
SIRATÓ DAL
Bús gerlice búg kertemben,
elmélázva hallgatom,
lelkem mélyén emlékképek
törnek fel e dallamon.
Temetőben sétálgatva
sírok közt ha ballagok,
fenyőágak rejtekéből
szüntelen e dalt hallom.
Azt dúdolja, ki valaha
élt a Földön, itt pihen,
elmúlását elsiratja
súgva-búgva, szelíden.
SOKKOLÓ 
Gyász nyomasztja a lelkünket.
Sorsunk minket miért büntet?
Nagyjaink közt arat halál,
porba sújtja, akit talál.
Hétről hétre sokkol gyászhír...
éltest, ifjat mélybe zár sír!
Csillaggá vált példaképek,
s maradnak csak az emlékek.
Benedek Tibor
A pólósok igazgyöngye,
érte hullik ezrek könnye.
Nem múlik a hiányérzet,
Benedekért sír a lélek.
Dr. Bálint György
Kertek kedves őrangyala,
tanácsait szívből adta.
Gondos gazda, ki tanított,
természetre kaput nyitott.
Dr. Eőry Ajándok
Meridián torna atyja,
módszerével azt sugallta,
egészség a lét alapja.
E tornával fittek leszünk,
s boldogabb lesz az életünk.
Oly sok szegényt meggyógyított.
Ajándoki ajándék volt.
Szűcs Lajos
Az örökös futballpálya
bajnokunkat régen várta.
Mennyi élmény, bombagólok,
vigaszt nekünk mégsem hoztok.
Bogdán László
Az egyedi polgármester!
Csupa nagybetűvel: EMBER!
Tiszta szándék, tettrekészség,
ámultak csak, akik nézték.
Tiszta falu, szorgos kezek
Cserdin csodát teremtettek.
Népének hős vezetője,
sok kellene még belőle!
TERMÉSZETI TÖRVÉNY
Ősz királynő színre lépett,
Elfoglalta trónját,
Könyörtelen, kíméletlen,
Rögvest munkához lát.
Szolgájának parancsot ád,
Keverjen festéket,
Aranysárgán, barnán, bordón
Látná a tájképet.
Szelet rendel, száguldozót,
Rázza a faágat,
Tépje szét a színpompázó,
Bús lombkoronákat!
Párából szőtt ködfátyolát
Eressze le földig,
Avarmintás dérszőnyegét
a hajnalok őrzik.
Fák levele mind lehulljon,
Ez utasítása,
Virág hajtsa sziromfejét
Dermedt virágágyra.
A természet belenyugvón
Fogadja a döntést,
Csak éjszaka, magányában
Hullatja a könnyét.
Küldetését elvégezvén
Eltávozik önként,
Ősz királynő betartja a
Természeti törvényt.
TÉLI BOLDOGSÁG
Szárnyal a lelkem, szakad a hó,
Nyugalmat adó hótakaró.
Egybeér ég és látóhatár,
Szűz ruhát öltő mennyei táj.
Zöld fenyők subája hófehér,
Egy álomvilággal is felér.
Szerelmem ó, havas természet,
Boldogság csodálni így téged.
Csücsül az ágon sok kismadár,
Várja, hogy kész-e a reggeli már,
Sürögve, forogva csipeget,
Élvezi a téli életet.
TULIPÁN
Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.
Tündököl a tűzpiros,
Szerelmesnek nyílik most.
Feje kehely, - illatos,
Zöld levele harmatos.
Irigyli őt a sárga, 
Neki nincsen barátja.
Méhecskéket hívogat,
S kitárja a szirmokat.
Szelíd a szép hófehér,
Ő a boldogságnak él.
Virít vele sok társa,
Menyasszonyok csokrába.
Fodros szirmú, és tarka
Hajladozva akarja,
Szeretetet vigyen ma,
Anyák napi csokorba.
ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ - MÁSKÉPPEN
Átléptünk egy új küszöböt,
2010 ím, így köszönt.
Ha megérted, lássad kárát,
és fizesd meg jól az árát!
Hogyha fényben akarsz élni,
Az Elmű azt drágán méri.
Ha meleged gázból veszed,
mától jobban megfizeted.
Ha vonattal döcögsz tova,
nem visz ám el mindenhova.
Útvonalad keresheted,
szerencséd van, ha megleled,
kopott, poros ülőhelyed,
de a jegyár emelkedett.
Busszal mehetsz akármerre,
de mélyebben nyúlj a zsebbe.
Autópálya matricája?
Annak is felmegy az ára.
Kocsidat ha előveszed,
hogyha tolod, jobban teszed,
mert a benzin ára robban,
úgy tűnik, meg sose torpan.
Meg a többi jövedéki!
Az ember csak nézi-nézi,
feje őszül, ideg feszül,
míg teljesen ki nem merül.
Nyugdíj határ, - minő méreg,
ne reménykedj, el nem éred.
Ámde gondolkodj előre,
s gyűjtsél pénzt a temetőre.
Addig viszont fizess, fizess,
kiskaput te nehogy kiless,
mert a hatóság az átlát,
annak is te látod kárát.
Folytathatnám, de hát minek?
Így is kirázott a hideg.
Vérnyomásom emelkedik,
Szívem is rendetlenkedik,
S voltam eddig olyan dőre,
Nem spóroltam temetőre.
AZ ÚT VÉGE FELÉ
Késő őszi alkonyatban
Bandukolunk megroskadtan,
Idestova nyolc éve már
Együtt megyünk, én és anyám.
A nap régen leáldozott,
Az est semmi jót nem hozott.
Szemed elé ködfátyol szállt,
Néha tudod, ki vigyáz rád.
Előtörnek régi képek,
Mintha csak most történnének.
Ez a világ már nem kerek,
Minden összekeveredett.
Az út kínnal van kirakva,
S milyen hosszú? Ki tudhatja?
Bozótosban sötét árnyak,
Intenek, csak meg ne lássad!
Fejünk felett varjú sereg,
Az elmúláson kesereg.
Jeges szél csap az arcomba,
Bú a lelkemet mardossa.
Mert a végzet útján járunk,
Bukdácsolunk, alig látunk,
S az út végén fekete árny,
Hív magához a vén halál.
S hogy Te, vagy én érek oda
Előbb, azt csak Isten tudja -
De addig szorítom kezed,
S amíg lehet, Veled leszek.
VELED URAM
40. házassági évfordulónkra
Tiltott gyümölcs, mit kívántál,
Több volt ez a szimpla vágynál.
Neked termett, úgy érezted,
Tetszett vagy nem, Te elvetted.
Nem volt pompás dínomdánom,
Csak egyszerű: légy a párom.
Komolyan vett holtomiglan,
S egymáséi lettünk nyíltan.
Ím, az idő bizonyított,
Pedig akadt gondunk itt-ott,
Küzdelem is várt ránk bőven,
S álltunk párszor meggyötörten.
Kinek mikor akadt baja,
Másikunk volt hű támasza,
Kéz a kézben mentünk tovább,
Nap perzselt, vagy vihar dúlt át.
Ha kiejtem kicsit félve,
Így van ez épp negyven éve,
Tán kiváltság lehet oka,
Megadatott ez a csoda.
Kérőn nézek fel az égre,
Ha csillagnak szán majd végre,
Engedje meg, kérem szépen,
Karjaidban legyen végem.
VÉN BETYÁR
Hajadba őszt szőtt a napsugár,
Tartásod elernyedt, nem sudár,
Lépteid éle már megkopott,
Alighogy hallható, nem kopog.
Tudod, hogy lassabban tovább érsz,
Gondosan figyeled, hová lépsz.
Emlékek gyöngysora kábán int,
Homályos szemedre párát hint.
Felbukkan a sok szép régi nyár,
Szerelmes, perzselő és vidám.
A tavasz bódító illata,
Énekesmadarak víg dala.
Látod a szelíd, szép, szende lányt,
Öleled nádszálú derekát.
Rád kacsint pajkosan, csókot ad,
Felhevít az emlék s a hódolat.
Döbbenten eszmélsz a jelenre,
Nem csókja hatott a testedre.
A kályha mellett ülsz sportosan,
Forralt bort kortyolgatsz boldogan.
VIRÁGOK KÖZT
Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.
Jázminbokor illata messze szállt a széllel, 
Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad.
VIRULJ!
Virulj, virulj ki virágom,
színed, pompád megcsodálom,
áhítattal, rajongással,
megsimítlak szemsugárral.
Hajnal hint rád gyöngyszemeket,
tágra nyitod szép szemedet,
frissen, üdén, festesz tájat,
illatodtól mámor támad.
Szirom arcod csupa derű,
mélyén rejtve édes nedű, 
vonzó mágnes nektár csókod,
pille, s méhraj neked bókol.
Kicsalod a jókedvemet,
kehely fejed, ha rám nevet.
Táncot lejtesz enyhe széllel,
kacérkodsz a messzi fénnyel.
Virulj, virulj ki virágom,
minden szálad megcsodálom,
ezer arcú színes virág,
veled szépül e rút világ.
VONATON
Zöld lett a szemafor,
indul a vonatom.
Eltűnt az állomás,
megyünk szemlátomást.
A mozdony gyorsuló,
monoton nyomuló,
lelkemben doboló,
sínt meglovagoló.
Zakatol szüntelen,
döccen a síneken.
Vele fut az erdő,
versenyez a mező.
Víz tükre rákacsint,
- Száguldj csak - fűzfa int.
Szántáson őzikék,
szökellnek, óh, mi szép!
Megjött a kalauz,
orcáján nagy bajusz,
dörmögi kedvesen
- A jegyét, kedvesem.
Félhomály, szürkeség,
a lámpa még nem ég.
Utolér az este,
ránk terül vén teste.
Csillagot gyújt az éj,
holdvilág útra kél,
kíséri vonatom,
végig az utamon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhászné Bérces Anikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2017. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
26 db bejegyzés |
| e év: |
360 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 2498
- e Hét: 16593
- e Hónap: 56414
- e Év: 234289
|
|
|
Offline
