Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Szendrey Júlia - A feleségek felesége
  2017-06-16 22:00:55, péntek
 
 







SZENDREY JÚLIA


Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. - Pest, 1868. szeptember 6.) költő, író; előbb Petőfi Sándor, majd Horvát Árpád történész felesége.


Szendrey Júlia 18 éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, 19, amikor hozzáment feleségül, 20, amikor gyereket szült neki, és 21, amikor elveszítette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit is próbált tenni ellene. 1850-ben még szilárdan hitte, hogy Sándor életben van. Úgy gondolta, Törökországban kell kerestetnie, csakhogy Haynautól nem kapott kiutazási engedélyt. A helytartó bizalmi emberéhez, Franz Liechtenstein herceghez fordult segítségért, aki az útlevélért cserébe többet remélt a fiatal özvegytől. Lakásán többször meglátogatta, s felajánlotta, hogy Bécsbe költözteti. A pletykák azonnal elindultak: Petőfi özvegye egy császári főtiszt szeretője. Megijedve a híresztelésektől máshonnan kért segítséget. Levelet írt Horvát Árpád egyetemi tanárnak, s kérte, hogy utazása előtt látogassa meg. Rövidre vágott hajjal, nadrágban, indulásra készen fogadta. Egy csomagot adott át a történésznek, azzal, hogy ha nem térne vissza, égesse el: korábbi naplói és Sándor levelei voltak benne. Horvát megpróbálta lebeszélni a fiatal nőtt a reménytelennek tűnő vállalkozásról, s közben udvarolt is neki. Júlia először ellenállt, majd Horvát számára is váratlanul elfogadta a férfi közeledését. Sőt, egyetlen nap leforgása alatt hozzá is ment a professzorhoz.

Biztonságra vágyott? Apát keresett a fiának? Vagy csak már meg akart szabadulni a Nemzet Özvegye szerep súlyos terhétől? Akármi is a válasz, nem az következett, amire vágyott. Régi barátai, köztük Arany János ellene fordultak, mert ,,meggyalázta" Petőfi emlékét, s az új kapcsolat nem sokáig kárpótolta ezért. Bár négy gyereket szült férjének, csak szenvedésben volt része a házasságban. Horvát folyamatosan megcsalta, verte, s Júlia naplójának tanúsága szerint valamiféle szexuális perverziókra is rá akarta venni, amit ő elutasított. Eközben folyamatosan írt: ha nem naplót, akkor verseket, novellákat és fordításokat. Ő ültette át először magyarra Andersen meséit. Szenvedett attól is, hogy első házasságából származó fia, Petőfi Zoltán, szintén apja árnyéka miatt megy tönkre a szeme előtt. A fiú vándorszínésznek állt, korán inni kezdett, depresszió gyötörte.

Az 1860-as évek közepére a közvélemény kezdett ,,megbocsátani" Júliának, művei is megjelentek. Ő azonban megint szembement az elvárásokkal. Megelégelte a pokoli házasságot, és elköltözött a férjétől. Egy Tóth József nevű tanító udvarolt neki, de komolyabb kapcsolatra már nem maradt idő. Júlia nem sokáig élhetett szabadon Zerge (mai Horánszky) utcai lakásában: rák támadta meg, amely súlyos kínok után 1868-ban, 39 évesen el is vitte. Temetésére csak Zoltán fia ment el, férje és többi gyermeke nem: ők nem bocsátották meg neki a hirtelen elköltözést, ahogy a közvélemény sem.

Naplójától, amelyben beszámolt Petőfi hűtlenségéről éppúgy, mint második férje viselt dolgairól, azt remélte, majd halála után tisztázza őt, vagy legalábbis magyarázatul szolgál döntéseire. Ez sem adatott meg neki. Horvát, Tóth József valamint sógora, Gyulai Pál, a Petőfi-kultuszt megteremtő író és irodalomtörténész már a halálos ágyánál elhatározták, hogy a napló nem jelenhet meg. Horvát a rá nézve terhelő oldalak nyilvánosságra kerülésétől félt, Tóth attól, hogy az utolsó év története még jobban befeketíti a nő emlékét, Gyulai pedig a Petőfi hűségét megkérdőjelező részektől. Azt állították, hogy a naplót Júlia kívánáságra, vele együtt eltemették. Csak fél évszázad múlva jelenhetett meg, amikor Tóth József örököse nyilvánosságra hozta. Addigra már generációk nőttek fel azon, hogy Júlia hűtlen lett férje emlékéhez, a szabadsághoz és a szerelemhez. Pedig mást sem keresett egész életében.

- Nyáry Krisztián -







A Feleségek felesége - Szendrey Júlia igaz története

Link


SZENDREY JÚLIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOS ÁGYÁN TETT VALLOMÁSA

Link







PETŐFI SÁNDOR: RESZKET A BOKOR, MERT...


Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még kis szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?


Én ugyan szeretlek ,
Apád anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van , hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!


Petőfi Sándor: Reszket a bokor mert ... /Tordy Géza /

Link







Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...


Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig


Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?

Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. -

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!

(Pest, decemb. 25. 1856.)







Szendrey Júlia: BOLDOGTALAN VAGYOK...


Boldogtalan vagyok nagyon,
Mondhatlanúl az vagyok,
És számomra menekűlés
Nincs más, csak ha meghalok.

És ki tudja, akkor is majd
Ád-e nyugalmat a sír;
Hátha e zaklatott lélek
Megnyugonni ott sem bír?

Hátha ott is külön válva
Lelkem a testtől leszen,
A miként itt az életben
Kell lennie szüntelen.

És mig testem porrá válva
A földdel össze vegyűl,


Addig lelkem összetépett
Zászlóként szerte repűl,

Vezéreül a viharnak
Csattogtatva szárnyait,
Mindenütt elül lobogva,
Hol vész, pusztulás lakik?

Kérlelhetlen végzet átka,
- Súgja rémes sejtelem -
Hogy lelkem örök időktől
Így bolyongni kénytelen,

Sem életben, sem halálban
Nem találva nyughelyet,
Mig vége nem lesz az örök,
A végtelen időnek!

(Pest, oct. 29. 1856.)







Szendrey Júlia: ÉLNI VAGY MEGHALNI!


Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,
Én élni vagy meghalni akarok,
Ott a hegycsúcson szívni be a léget,
Itt e szűk völgyben én megfúladok!

Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,
Tudni hogy élek, és érezni ezt;
Zárt levegőben elalél a szellem,
S az ember nem más, mint állati test.

Vihart és szélvészt forró homlokomnak,
Langy szellő nékem enyhülést nem ad,


Szememről csak ott oszlik a homály, hol
Cikázni látom a villámokat.

Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,
Merész röptük oly lélekemelő;
Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt
Élni vagy halni egyként leverő. -

Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,
És a mi több, kimondani merem:
Csak egy pillantás, s a kigyók marását
És fulánkját szivemben érezem!...

(Pest, april. 8. 1856.)







Szendrey Júlia: GONDOLATIM, ÉRZEMÉNYIM...


Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.

Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok,
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.

Örömimnek, bánatomnak
Édes gyermeki,
Szívem rejtett világának
Kis szülöttei.

Ugy jártok, mint a pillangó,
Mely a tűzbe száll,


S az égető lángok közt ott
Vár rá a halál.

A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.

S addig szálltok ágról ágra,
Míg a tövisek
Szárnyatokból minden tollat
Ki nem tépdesnek.

S összezúzva, összetépve
Földre hullotok,
S a feledés nehéz lába
Átmegy rajtatok. -

Ne szálljatok a világba,
Ott csak bú talál;
Nálam élet, ott keserű
Szomorú halál!

(Pest, marc. 21. 1856.)







Szendrey Júlia: MIÉRT VAN ÍGY?


Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!...
Mért nem ez a sorsom? -
Mért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?

Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul:


Ekképen elhalni,
Életből kimúlni,
Pályazáradékul!... -

Föld porában csúszni,
Lábbal tapodtatni,
Ez lett osztalékom;
Növényként tengődni,
Féregként tenyészni,
Életföladatom! -

(Pest, 1854.)







Szendrey Júlia: NE HIGYJ NEKEM...


Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarcz ez csak arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem, ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,


Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz,
Fölkaczagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.







Szendrey Júlia: A KÖLTÉSZETHEZ


Oh, költészet, fogadj bé templomodba,
Fogadj bé engem papjaid közé,
Hisz istenséged senki úgy nem vallá,
Senki, miként én, úgy nem érezé.

Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lészsz csillagom majd
Az élet sötét, kétes útain.

Az ifjuság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett
Én a tövises ösvényt választám, mely
Közelebb vitte hozzád lelkemet.

S midőn a percnyi üdvesség tüntével
A fájdalomnak órája ütött,
S a kétségb'esés mint a tenger árja
Összecsapott immár fejem fölött,

S mint forgó örvény vitt, sodort magával,
Körűlem fonván csábos karjait
S hogy szabaduljak égő kínaimtól,
Időelőtti kora sírba hitt:

Oh, ekkor, ekkor... az önfentartásnak
Sugallatából, mint rémült hajós,
Ki a tengerbe hányja kincseit, hogy
Megmenthesse a sülyedő hajót,

Ugy téptem én ki, - s jaj, hogy ezt cselekvém! -
Keblemből minden drága érzeményt;
Feláldoztam az élet gazdagságát
Egy értéktelen, koldus életért.

Csak egy maradt, egy szentkép birtokomban,
Feldúlt egyházam oltárképe volt,
Tekintetem föl a magasba hívá,
Mig térdem le a porba roskadott.

A vakmerő kéz, mely letépni nyúlt fel,
Imádkozásra fonta ujjait,
Nehéz sohaj szállt fohászkodva hozzá
Az ajkról, mely már káromlásra nyilt.

Te képed volt ez, oh költészet, képed,
Az egyetlen kincs, mely enyim maradt
Mely hajnalt küldött hosszu éjszakámra,
Vetvén reám egy fényes súgarat.

Oh, ne vond vissza e sugárt lelkemtől,
Mint égető nap áradjon reám;
Habár fényedben, oh én istenségem,
Feloszló harmatcsep leszek csupán!

( Pest, 1863 )


Szendrey Julia szobra Koppenhágában.
Petőfi Sándor özvegye fordította magyarra Anderssen meséit










. . . . .





 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Magyar miniszterelnökök mártíromsága
  2017-06-16 19:30:12, péntek
 
 










MAGYAR MINISZTERELNÖKÖK MÁRTÍROMSÁGA


A miniszterelnökség intézményének százhetven éves magyarországi fennállása óta hét magyar miniszterelnök halt meg erőszakos halállal, ami alighanem egyedülálló az egész világon. A tisztség első viselőjét, gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án Pesten Haynau vésztörvényszéke lövette agyon, Tisza Istvánt 1918. október 31-én egy önbíráskodó anarchista gyilkolta meg, a halálában megigazult Nagy Imrét pedig 1958. június 16-án a saját elvtársai küldték bitófára. Ők kétségkívül a nemzet mártírjai. Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet a népbíróság 1946-ban háborús bűnökért ítélte halálra. Közülük egyértelműen csak Szálasi számított háborús bűnösnek, amit az ítélet azzal próbált érzékeltetni, hogy őt akasztással, míg a másik hármat golyó általi halállal büntették. Ráadásul Bárdossy kivégzését maga Rákosi Mátyás szorgalmazta, így az ügyet ma már több történész is az első kommunista kirakatpernek tekinti.

Anarchisták, mai nevükön terroristák ugyan ma is vannak és vígan garázdálkodnak szanaszét a világban - kivéve erre mifelénk -, sőt néha még politikusokra is lecsapnak, kötél vagy golyó viszont már rég nem fenyegeti a leköszönt vagy éppen aktív magyar miniszterelnököket. Helyette mostanában a verbális mártíromság korát éljük. Például az, ami - az immár megszakítás nélkül nyolcadik, összesen pedig tizenkettedik éve hivatalban lévő - Orbán Viktor ellen folyik, túltesz Haynau vésztörvényszékének könyörtelen magyarellenességén, Tisza merénylőjének féktelen fanatizmusán, Rákosi és Kádár vérbíróinak olthatatlan bosszúszomján.

Lássuk csak, mivel is vádolják a magyar kormányfőt a budapesti Országgyűlésben, az Európai Parlamentben, a baloldali és liberális újságokban, televíziókban, rádiók­ban, utcai tüntetéseken, földön, vízen, levegőben, magyarul és az Európai Unió valamennyi fontosabb nyelvén! Gyengébb idegzetűeknek részletekben javallt a bűnlajstrom, mert egyszerre fogyasztva megárthat. A ,,vád tanúi" egyébként ismert személyek, akikre azonban most nem kívánunk külön kitérni.

Tehát: a magyar miniszterelnök olyan vásott kölyök volt, hogy szülei folyton ütötték-verték, ezért lett ennyire deviáns a személyisége. Ezért lett pro primo KISZ-vezér a gimnáziumban, aztán besúgó a Magyar Néphadseregben, ezért verte később ő maga is a feleségét, miután megnősült, és nevelte félre a gyerekeit. Ezért lett pro secundo politikusként egyszerre Mussolini, Hitler és Rákosi reinkarnációja, újabban pedig Putyin pincsije. Ezért törekszik elnöki egyeduralomra, és ezért költözik fel a budai Várba, hogy ott király lehessen.

Mivel azonban mindez még nem sikerült neki, ezért lett pro tertio gyógykezelésre szoruló páciens egy grazi idegszanatóriumban. Azonkívül kiégett kommunista, szotyolaköpködő lumpenproli, tehetségtelen, kiöregedett futballista, aki efeletti bánatában hedonista lett és pocakot eresztett, ráadásul pedig egyszerre antiszemita és zsidóbérenc, cigány és cigánygyűlölő. Mindezeket figyelembe véve a halálbüntetés tilalmának ideiglenes felfüggesztésével halmazati büntetésként egy kanál vízben meg kell fojtani. Szép kis lista, ugye? Ráadásul még nem is teljes.

Az ember csak kapkodja a fejét ennyi elvetemültség láttán, és fogadatlan prókátorként csupán csak egyetlen vádpontban tartja érdemesnek a választ. A cigányság és a cigányellenesség vádpontjában. Ennek liberális kiagyalói annak idején a legalja baloldali tömegek zsigeri cigánygyűlöletére, Orbán Viktor külsejére, az olcsó Orsós-Orbán névváltoztatásra alapozták ördögi tervüket. Éppen ezért a cigányozás még mindig dívik a különben egyre bágyadozó baloldali fórumokon.

Ilyen szempontból érdemes megnézni az ATV egyik-másik műsorát, ahol a különben eltökélt emberjogi aktivisták szerepében tetszelgő műsorvezetők hol rezzenéstelen arccal, hol kaján vigyorral hallgatják végig suksükölő szellemi toprongyok gyalázkodását az Orsós-Orbán metamorfózisról, farizeus hangon azzal zárva az ilyen épületes beszélgetéseket, hogy nem mindenben értenek egyet a betelefonálókkal. Pedig mindenben egyetértenek velük, és semmilyen alkalmat nem szalasztanának el arra, hogy belerúghassanak a miniszterelnökbe, pedig úgy különben roppant kényesek az antiszemitizmusra, a félnótás ligeti tüntetők, a Parlamentet, a Sándor-palotát ostromló, rongáló nyikhajok, a határsértők emberi jogaira, és kikérik maguknak, ha valaki migránsnak nevezi a menekültet.

Az effajta alattomos, kétszínű magatartás egyébként tipikusan modern baloldali, liberális jelenség. A móri sváb származású Wekerle Sándor 1894 és 1917 között háromszor volt Magyarország miniszterelnöke, vagyis olyan időkben, amelyeket a millennium és az első világháború okán éppen a balliberálisok bélyegeztek végletesen nacionalistának. Nos, ebben a végletesen nacionalista korban soha, senki nem rótta fel Wekerle Sándornak württembergi sváb származását, pedig az igaz is lett volna. Hát ide jutottunk.

Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni, tartja az ismert mondás, amelynek igazságára én magam vagyok az élő példa: különböző félreértésekből kétszer keltették halál­híremet, és azóta is kutya bajom. Akkor ezt a bölcsességet parafrazeálva Orbán Viktor nagyon jó ember lehet. Ha már ennyire rossz hírét keltik. A megvadult ellenzék tehetetlen dühében forró ősszel fenyegetőzik, amibe beleértendő a miniszterelnök további meghurcoltatása, verbális mártírom­sága. Csak tegyék nyugodtan! Annyi eszük sincs, hogy észre­vegyék: ezzel is az ő malmára hajtják a vizet.

Ircsik Vilmos
A szerző író, műfordító


Link







Amíg még lehet! - Orbán Viktor védelmében
2014. november 18.


Engem sért, amikor az idegen pénzért mocskolódó primitív csürhe Orbán Viktort gyalázza. Sért, mert hazug és ocsmány mindaz, amit egy bűnöző szélhámos bukott politikai niemand hazaárulása által ordítoznak Európa széltében-hosszában. Vajon hol volt ez a primitív ,,országalja", amikor 2006-ban, a mai tüntetéseknek és hazaárulásoknak a hangadója lövetett a nemzetre? Hol volt ez a piszkos csürhe, amikor ott kellett volna lenni a vártán, amikor a nemzet azt kívánta volna, hogy együtt harcoljuk ki az elcsatolt nemzetrészek magyarságának - most már visszaadott - állampolgárságát? Hol volt ez a senkiházi tömeg, amikor a nagy pénzes panama reményében bezárták az OPNI-t, bevezették a vizitdíjat, vagy eltörölték a családok támogatását, s Gyurcsán nejének kezdeményezésére már a csecsemőket is magára akarták hagyatni az édesanyákkal. Hol volt ez a söpredék, amely a rekedten ordítozó trágár ,,szónokot" primitív skandálásokkal megszakítva hallgatta a Kossuth téren?

Kétmillió embert gyaláznak Gyurcsány utasítására, amerikai pénzből azok, akiknek tetszik a trágár szónoklat, akik olykor röhögve, máskor aljas gyűlölettel reagálnak a primitív ,,szónoki" őrjöngésre. Magyarán, az ország alja ez, az a társadalmi réteg, amely minden időben mindenre kapható pénzért. Hiszen elvei nincsenek, elkötelezettsége nincs, csak szereti a balhét, és a tömeget, mert ott ő is valakinek érezheti magát...

A szar fennmarad a víz felszínén... s ebben az országban ebből van épp elég. Csak azt nem értem, miért van ez a nagy tolerancia a kormány részéről e csürhe irányában? Miért mindig a jobboldal mutatja meg saját vesztére az európai - mármint a klasszikus európai - viselkedést? Miért nem érti meg a kormány, hogy mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni. A házmesterrel sem lehet Mozartról beszélgetni. Szép magyar közmondásunk szerint pedig ,,amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten"... Tehát, a rendet meg kell követelni, meg kell tartatni és le kell tartóztatni az alkotmányellenesen idegen hatalmakat a haza ellen hívó alja gazembert, aki mindent tönkretesz maga körül, ha megrendelik tőle... de tán amúgy is. Magyarországon sajnos évszázadok óta van egy réteg, amelynek sajátja a hazaárulás, a nemzetgyalázás, a szellemi és lelki sötétség. Ez a réteg örömmel szolgáltatja ki a hazát és a nemzetet idegen hatalmaknak, s örömmel dörzsöli a markát, ha az előzőnél még jobban árthat a keresztény magyarságnak. Ez az aljas réteg azután a buta és züllött embereket fellázítja és elvégezteti velük a piszkos munkát... Ezt látjuk most. Elkezdődött a piszkos munka, elkezdődött egy nemtelen és jobb időkben az akasztófán végződő hazaárulás és nemzetvesztés, amelyet nem hagyhatunk, és nem hagyhatunk szó nélkül sem. Ma a miniszterelnököt gyalázza ez a söpredék, de holnap nekimegy majd azoknak, akik a miniszterelnökkel egy platformon állnak. Ma csak kukát döntöget, holnap talán nemzeti értékeinket rombolja le, mint eszmei felmenői a Bastille-t.

Ma csak fenyegetőzik a halállal, de holnap lőni, gyilkolni fog, ha megbízói fegyvert adnak a kezébe. Ma csak bírálja az egyházakat, de holnap kuplerájt csinál a kolostorból (volt már példa erre), vértanút a papokból, és megerőszakolt anyát a ,,Liebeschwesterekből". Nézzünk szét a világban. Ma a nemzetállamokat, a keresztény népeket sorra gyilkolja az USA. Teszi ezt vagy jóravaló, demokráciát hozó hadseregként, vagy Iszlám Államként, vagy egyszerűen diplomáciai ügyvivőként, esetleg terroristaként. Izrael és az USA minden embertelenségre és aljasságra képes, már-már őrülten hajtja bele a Földet egy új világégésbe. Amelybe maga is belepusztul.

Mi a mi teendőnk? Minden hiba vagy sérelem félre tétele mellett kötelességünk Orbán Viktor megvédeni a támadásokkal szemben. A jobboldal ismét hezitál, úriemberkedik, ahelyett, hogy jól pofán csapná a felhergelt tüntetők vezetőit, megszervezne egy újabb Békemenetet, s letartóztatná a hazaárulás vádjával Gyurcsány Ferencet és társait, akik között ismeretlen tettesekként bírók és ügyészek is vannak, mint.

Mert elég volt abból, hogy saját hazánkban nem tudunk békében és csendes szeretetben élni! Elég volt abból, hogy a magát demokratának nevező liberális, zsidó és kommunista csürhe, rettegésben akarja tartani azt a nemzetet, amely többség 2014-ban háromszor verte vissza a gyurcsányi diktatúrában kapott sérelmeit.

Most kellene újra Kossuth térinek lenni, most kellene minden áldott nap ott állni a parlament terén, és biztosítani Orbán Viktort arról, hogy ha kormányából többeket nem is szeretünk, de e vészhelyzetben kiállunk a magyar és keresztény szellemben irányító kormányfő mellett. Nem tűrheti a jobboldal, hogy egy gyáva, nagyhangú tömeg fenyegetőzzön, vádaskodjon és azt az Orbán Viktort szidalmazza, aki kabinetjével gazdaságilag lábra állította a Gyurcsányéktól súlyos sebet kapott országot.

Elegem van abból, hogy e gyurcsányi - idegen pénzen hörgő - tömeg rendre a nyilas vagy épp kommunista söpredéket juttatja eszembe, s e két diktatúrának semmit nem jelentett a nép hatalma, azaz, a demokrácia. Mint ahogy az USA-nak sem jelent semmit... Elegem van abból, hogy ennek a trágyaszagú ócska csőcseléknek a szellemi elei nagyapáinkat és apáinkat ölték, deportálták a Hortobágyra vagy épp a Gulágra, hogy negyvenöt éven át mást sem tettek, csak ámokfutásukban romboltak minden nemzeti és erkölcsi értéket... és a lelkeket.

Igen, Orbán Viktort meg kell védeni. Ez kötelesség. Minden áron és minden eszközzel. A hazaárulókat le kell tartóztatni és a kormányból három-négy embert bizony útjára kell bocsátani. Mert ez a polgárháborút kirobbantani akaró magatartás bűn a nemzettel és az egyes emberekkel szemben. Fel kell tehát készülni a legrosszabbra, mert a csürhe vezetői tudják, mit csinálnak, a jobboldal pedig nem mer reagálni. Meg kell mutatni az erőt, meg kell védeni Orbán Viktort, hogy érezze: milliók állnak mögötte, és el kell zavarni az országból azt a politikai kisebbséget, amely anarchiát készül előidézni. A kormánybuktatás maradjon egy liberális-kommunista-zsidó-jobbikos álom. Mert álmodni azt nekik is szabad... Viszont a trágár és kegyeletsértő szónoklatokat a Kossuth téren - ahol Gyurcsányék szellemi elődei százakat lőttek agyon orvul -, és Orbán Viktor gyalázását kikérem magamnak mind sváb, mind magyar nemzetem nevében. Kikérem magamnak őseim és utódaim nevében, mert én őseim helyett és utódaim érdekében szavaztam áprilisban a Fideszre, azaz voltaképpen Orbán Viktorra.

Tehát ha még nem látnánk világosan, Orbán Viktort meg kell védeni mindnyájunk érdekében, még akkor is, ha világosan látunk bizonyos hibákat. Orbán Viktort lassan ,,sajátjaitól" is meg kellene védeni. ,,Mert a helyzet az jó, de nem reménytelen."

Stoffán György - Európai idő
főszerkesztő helyettes






















Ezen a napon...1989.06.16.








 
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1632
  • e Hét: 21451
  • e Hónap: 61272
  • e Év: 239147
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.