Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Névnapra
  2013-03-17 21:29:26, vasárnap
 
 







NÉVNAPRA


Névnapjukon szeretettel köszöntöm az összes "MELEG HOZÓT"!

Ugye számíthatunk rátok, elhozzátok a szép időt?


Kedves Sándor, József és Benedek!

Nagyon Boldog Névnapot Kívánok Nektek! Isten éltessen Benneteket sokáig!







Sándor, József, Benedek,
Vártunk rátok eleget,
Sok volt már a télből,
Hóból, hideg szélből -
Hozzatok meleget,
Zöldellő rügyeket,
Madár dala szálljon,
Lepke táncot járjon,
Süssél nap, fényes nap,
Hozz meleget mindennap!
/Drégely László/







Sándor, József, Benedek,
fagyoskodtunk eleget.
De fukarul őrzitek a meleget!
Három ravasz zsugori,
bontsátok a zsákot ki!
Fusson a hideg,
jusson a meleg:
erdőre,
mezőre,
libalegelőre,
a kiskertbe,
házba,
házunknak udvarára.
Gyertek szaporán,
hozzátok a zsákot,
bontsátok a zsákot!
Irgum-burgum-murgum,
meddig várjunk rátok?!
/Osvát Erzsébet: Mondóka/







Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák
Jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek ...
Cipelik a meleget:
Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.
/Osvát Erzsébet: Három cimbora/








Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
/Weöres Sándor/







Szuhanics Albert - MELEGHOZÓK

Meleghozónk Sanyika,
alattad szél-paripa.
Délre füstöl a pipád,
fordítsd meg a paripád!

Nagyon vártunk Józsika,
van-e nálad jó ima?
Kérünk téged Józsefünk,
mormolj imát érettünk!

Ide figyelj Benedek,
tudd meg, fáztunk eleget!
Zsákban hozd a meleget,
s meghúzzuk a füledet!

Sándor, József, Benedek,
köszöntünk mi tikteket!
Nálatok a teli zsák,
nyissátok ki már...! Nahát







Mosonyi György: SÁNDOR! JÓZSEF! BENEDEK!

Ó Sándorok! Ó Sándorok!
Tavasz. Nők, édes újborok.
Szívünk sugárzik, megremeg,
Tavaszba léptünk, Emberek!

Ó Józsefek! Ó Józsefek!
Hozzatok sok, sok meleget!
Professzorok. Jó emberek.
Szegények, vagy Managerek!
Álmodozva járjatok,
Csak szépet, csak jót lássatok!

Benedekek! Benedekek!
Kérünk mind benneteket,
Sándor, József, Benedek,
Hozzatok sok meleget!
Virág nyíljék az ágakon,
Hevülő szív az ágyakon,
Tél után tavasz, kikelet,
Pajkos nő csókol, csipeget,
Engem is, nemcsak Titeket!
Aki fukar és mit se tesz,
A meglévőből is elvesz,
A didergőt nem szánja,
Ördög gyújtson alája!
Sándor! Jóska! Benedek!
Névnapon sok, sok örömet!
Nyáron, nyárson sült ökröket,
Ősszel arany fürt őszi báj,
Télen meleg tűz, nagykabát!

Isten éltessen bennetek:
Sándor, meg József, meg Benedek!







Szuhanics Albert - Sándor, József, Benedek

Könyörögtem én eleget,
Sándor, nem hoztál meleget!
Jaj, csalódtam benned, látod,
Hogy maradjak így barátod?

Egy kis meleg, most már jó lesz,
Miért nem fogadtál szót, József?
Kínozott a nyirkos hideg,
jeges szelek, bánat, ideg...

Benedektől én nem várok
már jobb időt, s nagyon fázom.
Nem csalódom így majd benne,
reszketek is reggel, este.

Hová tettétek a zsákot,
Amit mi aggattunk rátok?
Abban hoznátok meleget,
Bizony fáztunk már eleget!

A kocsmában hat kör kellett,
s ott hagytátok a sör mellett!
Ki hozza el hamarjában?
Sok név van még a naptárban...







Szuhanics Albert: A ZSÁKOS EMBEREK

Sándor, József, Benedek,
ők a zsákos emberek.
Vajon mi van zsákjukban,
s bízhatunk e hármukban?

Sándor, József, Benedek,
zsákban hoznak meleget.
Ám ha száját nem jól kötik,
a meleg biz` mind kiszökik!

Szegény Sándor, bár cipelte,
neve napján hideg lelte!
Egér mászta meg tán zsákját,
s elrágta a zsákja száját?

József sem járt szerencsével,
hidegfront jött heves széllel.
Korán reggel fagyott nagyot,
az ő zsákja léket kapott?

Benedeknek zsákja lapos,
holnap után semmit se hoz!
Rosszul kötötte be száját,
s elhagyta a meleg zsákját.

Én bizony ezt másra hagyom,
mert Albert napja ősszel vagyon!
Nem hozhatok jó meleget,
pedig napozni szeretek...

Emőke, Gábor, Irénke,
hoznátok meleget végre?
Emánuel, válts meg minket,
s te Gedeon, hozd e kincset!

Ne érjen már ilyen szégyen,
hogy meleghozó Hugó légyen!
Ha más hát nem, Árpád apánk,
zsákban hozd a meleget ránk!







Szeretettel József napra .wmv
Ezzel a videóklippel szeretném köszönteni minden kedves József nevű Ismerősömet, valamint az összes meleg hozót!

Link


Névnapra - sok szeretettel

Link


Boldog névnapot Zene: Grund Bert - Sándor Mátyás

Link


Sándor,József,Benedek! NAGYON BOLDOG, ÖRÖMTELI NÉVNAPOT KÍVÁNOK!

Link













  
 
0 komment , kategória:  Névnap- szülinap  
Dolgoznak a Lenin-fiúk
  2013-03-17 19:12:48, vasárnap
 
 




Dolgoznak a Lenin-fiúk
by Magyar Demokrata hetilap (Jegyzetek) on 2013. március 17., 19:05

Ha most áprilisban lennének a választások, az agresszív ellenzéki kampánystratégia láttán lehetne aggódni, de nem most lesznek, hanem egy évvel később. A szélsőbal és a szélsőjobb túl korán kezdett. Ha így folytatják, akcióikkal gyakorlatilag azt az eredményt érik el, mint egy jó sportvezető, kiképzik a nemzeti tábort. Akcióiknak olyan a hatásuk, mint egy kemény erőnléti edzésé: a jobboldalt felkészítik a nagy ütközetre.

Persze nem ez az akciók célja, melyek szemlátomást egy stratégiát követnek: a liberális kereskedelmi média jelenlétében provokálni a fennálló rendet, kierőltetni néhány ideges és dühös reagálást, néhány túl heves polgári szót, kemény rendőri fellépést s azokról felvételeket készíteni, majd világgá röpíteni a hírt, hogy Magyarországon tombol a diktatúra, mielőbb meg kell buktatni a kormányt. Ha másként nem megy, tönkre kell tenni a forintot, össze kell roppantani a gazdaságot, mert vesszen el akár egész Magyarország, de a fasizmusnak meg kell buknia... Ismerős, ugye? Mintha Kun Bélát hallanánk.

A Fidesz-székház elleni ostrom célja ugyanaz volt, mint az MSZP-gyűlés előtti jobbikos tüntetésé, kiprovokálni a rendőrökből az agresszív fellépést. Mindent megtettek ennek érdekében, de egyik sem jött össze. Mellesleg az is közös nevező, hogy sem a szélsőbal, sem a szélsőjobb nem képes tömegeket mozgósítani. Csupán pár száz, szerencsés esetben pár ezer embert képesek az utcára vinni, de olyan médiafigyelem közepette, mintha millióan lennének. Eközben a magyar bírói kar szégyenére egy bírói tanács a rezsicsökkentésről hozott kormánydöntést megsemmisítette és a multinacionális cégeknek adott igazat...

A neobolsevizmus hadat üzent Magyarországnak. A bolsevikok sosem voltak sokan, de szervezettek voltak, és mindig jó volt a médiájuk. És mindig vérben, gyűlöletben, hazaárulásban gondolkodtak.

Idézzünk csak fel két jellegzetes arcot közülük, s ne lepődjünk meg, ha lelki rokonaikat ma is látjuk.

Linder Béla: ,,...ezer és ezer halál kellett, hogy egy új győzelmes élet támadjon fel... Ez az új győzelmes élet a pacifizmus jegyében születik meg... Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!"

Szamuely Tibor: ,,A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába... Most szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér - acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér... Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát!"

A technika azóta finomodott, a cél azonban változatlan, a mindenfajta értéket és mértéket elutasító csőcseléket rázúdítani a polgárságra. Száz éve patakokban folyt a vér, és miattuk veszett oda az ország kétharmada. Most sincs más cél, csak más módszer, mert időközben föltalálták a nemzetközi balliberális médiahálózatot, mely összefonódott a nemzetközi pénzvilággal. A forintunk árfolyama hipp-hopp, a mélybe zuhant, mert a nemzeti bank éléről távozott egy alkalmatlan ember és más lépett a helyére. Még semmi más nem történt. Mégis beszakadt a forint? Milyen érdekes összefüggés!

Most ezért higgadtnak kell lennünk, erősnek és egységesnek. És barátokat kell találnunk, akik mellénk állnak az újbolsevikok elleni küzdelemben: lengyeleket, horvátokat, németeket, olaszokat, oroszokat és mindazokat, akiket egyszer már megkínozott a bolsevizmus vírusa.

Bencsik András




  
 
0 komment , kategória:  Média  
Legyünk észnél már!
  2013-03-17 18:19:11, vasárnap
 
 




LEGYÜNK ÉSZNÉL MÁR!

Előadó: Tóth Reni

Dalszöveg

Kinek mondhatnám?
Ki lesz végre, ki felsikít?!
Ez egy vérző szív!
Rajtunk dől vagy áll, jövőnk súgja már a múlt!

Olyan régen véd,
kegyes hozzánk még ez a Föld!
Buta gyermekként,
gonosz emberként meg ne öld!

Sírnak a fák,
szárad az ág,
miért hagyjuk így?!
Súlyos a vád,
kér a világ:
legyünk észnél már!

Meddig rombolnánk?
Meddig juthatnánk el így?
Ez egy érző szív!
Mindig ő az úr,
ne feszítsük túl a húrt!

Olyan régen véd,
kegyes hozzánk még ez a Föld!
Buta gyermekét
kéri szépen még:
meg ne öld!

Sírnak a fák,
szárad az ág,
miért hagyjuk így?!
Súlyos a vád,
kér a világ:
legyünk észnél már!(*2)


Tóth Reni - Legyünk észnél már

Link









  
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
2013. március 15 - Isteni közbeavatkozás
  2013-03-17 11:09:08, vasárnap
 
 







2013. március 15 - ISTENI KÖZBEAVATKOZÁS


Az Úristen megelégelte a magyarok egymás elleni acsarkodását, és magához kéretett egy magyart. Az angyalok nem sokat találtak, mert mindegyik készülődött március 15-ére. (A pokolban lett volna kit kérdezni, de ott nem olyan magyarok múlatták napjaikat, akiknek szívügyük lett volna a magyar nemzet sorsa.) Gábriel arkangyal csupán egyet talált, aki nem csinált semmit. Egy lépcsőn ült kardjára támaszkodva, és nézte a mennyei táblagépét, amelyen valami parlamenti közvetítés volt Pest-Budából. De kapcsolták Brüsszelt is, ahol magyarok beszéltek. Vagy inkább csak magyarul beszéltek, Magyarország ellen. A magyar pedig ült ott, s a fejét csóválta egyfolytában.
- A ruhádról ítélve te magyar vagy - szólt neki Gábriel, mire az felnézett és igennel válaszolt.
- Hogy hívnak?
- Zrínyi Miklósnak. Költő vagyok, Gábriel. Már megtanulhattad volna ötszáz év alatt, hiszen mindennap találkozunk.







- Jó, jó, tényleg. De most gyere velem, mert vár az Úr, beszélni akar veled. A magyarok nem férnek a bőrükbe odalenn a Földön. Valamit tenni kellene.
- Megyek - volt a rövid válasz, majd feltápászkodott a lépcsőről, s elindult Gábriel mellett a trónterem felé.
- Hívattál Uram - hajolt meg Zrínyi az Úr előtt. Parancsolj velem!
- Én már a magyarnak nem parancsolok. Úgyis hiába. Csak kérdeznék valamit. Milliószámra vannak, akik odalentről kérik, hogy segítsek a népeden, de a másik milliók rám sem hederítenek. Gyűlölnek, pedig nem bántottam őket soha. Akik hozzám imádkoznak, azok is úgy utálják egymást sokszor, mint a kutya meg a macska. A pártokról nem is beszélek. Valahogy azért meg kellene mentenem ezt a népet, mert olyan szépen tudnak fohászkodni.
- Igen Uram, de gondolkodj csak! Mikor fohászkodtak Hozzád ezek a magyarok?
- No, várj csak, várj! Például akkor, amikor Te feljöttél ide és a török aprította a népet. Meg akkor is, amikor 1849-ben elindult a bosszúhadjárat. Meg akkor is, amikor Kun Béla meg az a Pokolra való Sámueli végiggyilkolták Magyarországot. Meg akkor is, amikor Trianonban - mérgemben - megengedtem, hogy felosszák Magyarországot, mert elüldözték a királyukat, akit a Szent Koronával illettem.
- Esedeztek-e ezek a magyarok, Uram, amikor jól ment a soruk?
- Nem. Valóban nem!
- Akkor mire vársz? Nézd meg, mit csinálnak ma is! Külországban ócsárolják egymást mások előtt, amit még a cigány sem tesz, ha összevész a feleségével. Bent az országban lázítják az ifjúságot, s úgy készülnek a nemzeti ünnepükre is, hogy tüzet okádnak egymásra. Mutasd meg nekik Uram, hogy miként lehet összetartaniuk! Küldj rájuk valami megpróbáltatást! S meglátod, igazam volt, amikor azt írtam egyik versemben, hogy "jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskedjék". Ha bajban van, ha bántják, akkor bizony összetart.

Az Úr elgondolkodott Zrínyi szavain és igazat adott neki. "Hát lám, mit tesz ma, ha baj éri?!" - gondolta az Úr, s elindította a hófelhőket. Amikor a szél kezdte keverni az utakon, először úgy szidták a Fennvalót, ahogy a szájukon kifért.







Amikor rájuk sötétedett, és a szél még erősebben tépte őket, a telefonjuk lemerült, az üzemanyag pedig egyre csak fogyott, ahogy fűtöttek az autóban, halkabb lett a szitkozódás.







Később elhangzott az első "Istenem, Istenem!" is. Még később "Édes, jó Istenem! Csak most segíts!" Éjfélkor már eszébe jutott sokaknak a "Miatyánk" is. És eljött az ünnep napja, március 15-e.







A hó és a szél még mindig tombolt, s mert annak idején 1848-ban is ostoba gyűlölködés volt a magyarok részéről az osztrákok irányába, az Úr még megmutatta, hogy akit gyűlölünk, hát pont az segít ki a bajból. Osztrák hókotrók jelentek meg az autópályán, s később mentőautók is érkeztek. A magyarok pedig imádkoztak, fohászkodtak, és senki sem gondolt arra, ami ezen a napon az ünnepi beszédekben központi téma lett volna: Az Osztrák mint történelmi ellenség.







Az Úr ismét magához kérette Zrínyit.
- Igazad volt Zrínyi Miklós. Ma a magyarok ünnepén volt zsíros kenyér, szállás, forró tea, várandós édesanya mozdonyban utaztatása a szülészetre, összetartás és segítség. Nem kérdezte meg magyar a másik magyartól, hogy melyik párthoz tartozik, s nem vette el a poharat a másik szájától, mert annak nagy Magyarország térkép volt a kocsijára ragasztva. Igazad van, Zrínyi Miklós, a magyarnak nem szabad gondtalan életet adnom. Mert akik jól élnek, mert hazudoztak a népnek, és a balga nép a parlamentbe juttatta őket, még most sem tartják a szájukat, még most is gyűlölködnek, még ma is egymás ellen uszítják - uszítanák - a népet.







De ma nem figyel rájuk senki. Mert egymáson segítenek, s nincs idejük a gyűlölködésre. Ha a sok ellenzéki, patkányviselkedésű bűnöző nem hergeli őket, akkor ez a nép, jó nép sanyargatás nélkül is. Látod, Márton püspök földjén nem esik, s nem is fúj. Mert ők megköszönik a rosszat és a jót egyaránt. Egykor hálátlanok voltak, de Trianon óta keresztet viselnek, mégis hisznek és hűek hozzám. Ők mentik majd meg ezt a mélyre csúszott és állhatatlan anyaországi nemzetet is, hidd el!
- Hogy lesz Uram eztán? Mindig szenvednie kell ennek a nemzetnek, hogy megmaradjon?
- Valahogy úgy. Hacsak meg nem érti végre, hogy a szeretet és a hit sokkal többet ér, s nagyobb biztonságot ad, mint a pénz, a hatalom, és a gyűlölség. Egyelőre azonban olykor kell neki a hó, a szél, az árvíz, a megaláztatás. De ne hidd, jó Zrínyi Miklós, hogy nem sajnálom őket. Én boldogságot akarok adni nekik. Egyszer majdcsak elfogadják...

Zrínyi szomorúan elballagott a trónteremből, s megint csak a fejét csóválva mormogta: "Optimista vagy, Uram, nagyon optimista. De én már ötszáz éve tudom, hogy ez csak akkor jó nép, ha bajban van, s ha van kinek engedelmeskednie." Az Úr pedig megmosolyogta Zrínyi gondolatait, mert látta, hogy a hó és a szél sokakban nem csak erre a drámai éjszakára adta vissza a hitet!...

Stoffán György: "Zrínyi és a Fennvaló - Majdnem népmese" című esszéje alapján (rövidített változat)


Petőfi hava

Link











  
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2013.02 2013. Március 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 343 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 510
  • e Hét: 20329
  • e Hónap: 60150
  • e Év: 238025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.