|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016-02-28 22:30:36, vasárnap
|
|
|
Andróczky Lászlóné
ANDRÓCZKI LÁSZLÓNÉ ETELKA, az Adósunk Európa című vers szerzője, Topolya
"Lelkileg megsebzetten, hideg borzongással állapítottam meg: hogy, mint hajdan Nagy-Magyarországra, most az Adósunk Európa c. versemre, ,,ráéheztek mások"! Ez a vers, Magyar nemzetem szenvedésének magjából csírázott ki. A nemzetem iránti szeretetből, a szívemből fakadt és született: 1991. április 21-re, Topolyán. Napvilágot látott: Szabadkán, a VMDK évi közgyűlésén, ahol személyes előadásomban, 4000 résztvevő előtt szavaltam el. Akkor ott, több ezer számozott és számozatlan példányban saját kezű aláírásommal lett szétosztva. Ez igazolja a vers eredetét és hitelességét!
Valaha a bácskai búzából készült kenyér táplálta Nagy-Magyarország lakosságát, most nyújtson lelki táplálékot e Délvidéken termett vers mindazoknak, akik igénylik."
Andróczky Lászlóné Etelka
ADÓSUNK EURÓPA!
Volt egyszer egy ország,
ahol együtt élt a magyar,
a Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.
Az idők folyamán
ráéheztek mások,
széjjeldarabolták
Nagymagyarországot.
Ki akarta? - Ma élők
tehetünk mi róla?
Felelős mindezért
a vén Európa!
Széttépték országunk'
és sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban így lett.
Ki kérdez meg minket:
jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?
Trianont sínyli
hat ország magyarja,
köztük nem sok akad,
aki így akarja.
Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát
ősmagyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.
Ezeréves múltat
biztosított nekünk,
s mi erre a múltra
mindig büszkék leszünk.
De megjelent Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.
Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke,
ez a magyarságnak
mindenkorra lecke.
De mindegy ki hogy számol,
összead vagy szoroz,
ha magyar a magyar,
nem lesz abból orosz!
És így van ma Bánát,
Baranya és Bácska
hetven év óta lenn
Jugoszláviába'.
Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék,
Nagymagyarországot
ekképpen tépték szét.
És Szlovákiában még
elvárnák e néptől:
váljon meg örökre
a múlt emlékétől.
A szlovák a magyartól
- fájdalom - irígyli,
ha Felvidéket mond
őt még az is sérti.
Az erdélyieknek sem
fényes a sorsa,
értük is felelős
marad, - Európa!
Ők azok, kiket a sors
kevésbé kényeztet,
de annál gazdagabbak:
szeretnek, éreznek.
Ott vasvillákkal, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok.
Ebből kifolyólag
békétlenség zajlik,
de az igaz magyar,
nincs amiért hajlik!
Így nem csak minket sújt
a trianoni átok,
kik bennünket tipornak,
azokra is szállott.
Számukra sem hozhat
eszményi boldogságot,
míg más, üldözöttként
éli a világot.
Ausztriában sem
mindenkinek mindegy,
ha jól megy is sora
mégsem cserél szívet.
Van, ki nem feledi
honnan jön, hova tart,
nem hagyja kiölni
magából a magyart!
Nézem így sorjába'
mi maradt még hátra?
Sok-sok széjjelűzött
magyar a világba.
Fontosnak tartom, hogy
még Bácskáról meséljek,
mert születésemtől
e vidéken élek.
Ennek a porában
játszottam mint gyerek,
ez oltotta belém, hogy
mindig magyar legyek!
Ez tanított arra,
hogy ami nekünk sóhaj,
más nemzeteknek
az ne legyen óhaj.
Erről a síkságról
látni a végtelent,
ez tár fel számunkra
múltat, jövőt, jelent.
Itt van a Kárpátok lánca
a szívben bent;
ej, ha érezhetnék:
nekünk ez mit jelent...
A magyar nem kér mást,
nem a régi földet,
egy, amit nem ad fel,
hogy értsék végre őket!
Lássa be a világ
a békétlenség okát:
e nép azért harcol,
ne vegyék el jogát!
Ne legyen a magyar
mások keze-lába,
ne, ne alattvaló
a saját hazájába'.
Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta,
hisz' ő tekinthet vissza
a leggazdagabb múltra.
Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk,
de - ÉL AZ IGAZSÁG -
akárhogy titkoljuk.
Együvé tartozunk,
de büntetnek azóta...
e hét évtizedért
a vádlott Európa!
Topolya: 1991. 04. 21.
Adósunk Európa
Trianon megemlékezés: Enyed Gabriella, Marosvásárhely szülötte szavalta a Délvidéken élő Andróczky Lászlóné, Etelka néni versét
Link
Enyed Gabriella - Adósunk Európa/Videó/
Link
ADÓSUNK EURÓPA!
Link
MINT FÖLDGOLYÓ ÉS POR
Akarva, - akaratlan
ide születtünk,
nem érdem, - nem bűn,
hogy magyarok lettünk.
Büszkén vállaljuk
soha meg nem bánva,
másoktól tisztelve
vagy épp megalázva.
De ne elégedjünk meg,
hogy ide születtünk;
tegyük fel a kérdést:
"ezért mi, mit tettünk?!"
Ki saját népéért
soha semmit nem tesz,
annak "öltözéke"
csak egy színes jelmez.
Ha e közösségnek
egyszerűen tagja,
vagy játssza a semlegest
- azzal megtagadja.
Itt mindenkinek van hely,
nem kell "nagy"-nak lenni,
csak szívünket - lelkünket
másokért kitenni.
Ebben nincs különbség,
itt nem néznek rangot,
egy, - amit elvárnak,
hogy hallasd a hangod!
Adj életjelt magadról,
- csak ennyit kell tenned
és ami még fontos:
hogy bízzanak benned!
Kiálts fel, - jelentkezz,
mondd, hogy: én is élek!
- magyarnak születtem -
s bevallani féljek?!
Ebből a közösségből
nem lehet kilépni,
csak egy mód van rá:
köpenyt cserélni.
De ne viselj méltatlan
soha magyar nevet,
meg ne szégyenítsd
szüleid s nemzeted!
Más nemzeteket nézz
- tisztelik ősüket -
Te legyél az éppen
aki megcsúfolod őket?!
Alkotó eleme vagy
Te e nemzetnek,
mint földgolyó és por
olyan a szereped.
Messze elsodródva
piciny porszem maradsz,
- ám földgolyóvá válsz,
amint hozzátapadsz!
Andróczky Lászlóné Etelka - Mint földgolyó és por - Nagykörű 2010 06 04
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Andróczky Lászlóné |
|
|
|
|
|
2016-02-28 20:00:57, vasárnap
|
|
|
Megszólal Horthy Miklós muszlim unokája
,,Valójában ő volt az apám" - megszólal Horthy Miklós unokája
A kormányzó Horthy Miklós unokája kizárólag a Mandinernek mesél páratlanul érdekes életéről és spirituális útjáról, amely a Szubud mozgalmon át az iszlámra való áttérésig vezetett. Igen: Horthy Miklós unokája napi ötször imádkozik szőnyegen Allahhoz, Mekka felé fordulva. Nagyapját, aki mint kiderül, inkább apja volt, megvédi a támadásoktól; és kijelenti: mind a szélsőjobb, mind a balliberálisok félreértik a kormányzót. Orbán pedig nem épít új Horthy-kort. Horthy István Sharif kisgyerekként kis híján magyar király lett, de nem bánja, hogy nagyapja lesöpörte az ötletet az asztalról: mérnökként is megtalálta a számítását, évtizedeket élt Indonéziában, aztán az Egyesült Államokban. Ma Londonban él, meglepetésünkre mégis saját, budai hegyoldalon lévő villalakásában fogadta a Mandinert. Döbbenetünket csak fokozta a kiváló magyarság, amelyen az országból három és fél évesen elhurcolt Horthy megnyilvánult, ahogy a hasonlóság is: mintha csak a kormányzóval ültünk volna szemközt.
Portréinterjúnk:
Stumpf András
Id. Horthy István, Horthy Miklós és a gyermek ifj. Horthy István
Azt hittük, csak a Hősök Tere kezdeményezés miatt érkezett Magyarországa, erre itt vagyunk a budai hegyoldalon, saját, gyönyörű lakásában...
Nos, igen, ezzel a lakással az volt a tervem, hogy a gyerekeimet néha idecsábítom Magyarországra. A legfiatalabb, aki Angliában lakik, egy nyarat már el is töltött itt a négy lányával. Elkezdtek tanulni magyarul is.
A másik négy gyereke tehát nem beszél magyarul?
Nem. A legidősebb 1961-ben született, a legfiatalabb tíz évvel később. Amikor ők felnőttek, ki gondolta, hogy valaha még visszajöhetünk Magyarországra? Mindenki azt hitte, hogy a szovjet birodalom még vagy száz évig eltart.
Ön mikor járt először Magyarországon? Nagyapja, Horthy Miklós újratemetésén?
Nem. Még 1989-ben. Érezhető volt már, hogy vége a kommunizmusnak, de kicsit féltem akkor is.
A neve miatt?
Igen. Nézzék, én úgy nőttem föl, hogy minden, ami a kommunista Magyarországról jött, rossz volt nekünk. Csak rosszat hallottunk magunkról, a családról, nagyapáról. Csakhogy akkor, 1989-ben másodszor is megnősültem, feleségül vettem Tuttit és Indonéziából Amerikába költöztünk. A zöldkártyát viszont csak akkor kaphattam meg, ha bemutatom a születési anyakönyvi kivonatomat. Nem volt meg. Valahol elkallódott a sok utazás során. Végül összeszedtem magam, bementem a magyar követségre. Meglepetésemre az első titkár nagyon örült nekem és kedvesen azt mondta, intézzem az ügyet Budapesten. Arról is biztosított, hogy nagyon szívesen lát ott mindenki. Akkor voltam itthon először azóta, hogy három és fél éves koromban elhurcoltak a németek.
,,Mindenáron azt akarják mutatni, hogy nagypapa nagyon rossz ember volt."
Portugáliában nőtt fel, ugye?
Először Németországban voltunk négy évig. Portugáliában is négy évig laktam, de mama aztán internátusba küldött Skóciába. Akkor tizenkét éves voltam.
Nagyapjára, a kormányzóra emlékszik?
Nagyon tisztán. Édesapámat nem ismerhettem, úgyhogy valójában ő volt az apám. Fantasztikus ember volt. Korához képest nagyon fiatal. Mindig úgy bánt velem, mintha felnőtt lettem volna. Sokat beszélgettünk, együtt úsztunk. Nagyon szeretett úszni.
Komoly dolgokról is beszélgettek?
Persze. Főleg a fiatalkoráról mesélt sokat. Nagyon élveztem azokat a beszélgetéseket. Az a kép, amely sokakban él a nagyapámról, éppen az ellenkezője az igazságnak.
Horthy-fasizmus, nagybirtokrendszer, antiszemitizmus, diktatúra...
Pontosan. Ezekre gondolok. Azért nem értem, mert ezeket a vádpontokat mind a szovjet érában találták ki. Az teljesen logikus is volt. Egy megszálló hatalmat szolgálni nem nagy dicsőség, márpedig akkori kormányaink ezt tették. Azzal lehet javítani a képen, ha elhitetik, hogy előttük még rosszabb volt. Logikus. Mindenki tudta, hogy ez hazugság, hiszen jóformán minden hazugság volt, amit a szovjetek mondtak. De hogy most kinek használ, kinek jó ez, hogy még mindig ezt mondják... Ezt nem értem.
Valóban voltak zsidótörvények, tényleg nem mondott le, amikor a németek bevonultak. Kapott ezekre választ tőle?
Nem csak tőle. Édesanyámtól is. Ezeket a vádakat csak úgy lehet elhinni, ha az összes ezzel ellentétes tényt eltoljuk magunktól. Nagyapám nagyon szigorúan vette a saját alkotmányos szerepét. Ő volt az államfő, de Horthy-korszakról beszélni ennek ellenére is csak nehézkesen lehet. Volt Bethlen-korszak, Gömbös-korszak, Imrédy-korszak, Kállay-korszak... Ezek jól elkülönültek egymástól. A demokrácia pedig tágult 1939-ben. Bethlen idejében komoly cenzushoz kötötték a választójogot, 1939-ben viszont kibővítették. Csakhogy a szélesebb demokráciával németbarátabb lett a parlament. A tömeg inkább támogatta Hitlert, mint az elit, amely korántsem volt németbarát. A baloldal sosem beszél erről, de édesapám antináci volt, ahogy a testvére, Nicky bácsi és édesanyám is - mind benne voltak a kiugrási irodában, amely a Várban működött és igyekezett az utolsó időben megoldást találni, amikor nagypapa nem tudta már az alkotmányos szerepét betölteni, hiszen nem volt már alkotmányos helyzet. Igyekezett ő maga különbékét kötni az oroszokkal, édesanyám és Nicky bácsi pedig a zsidó közösséggel tartotta a kapcsolatot. Ezáltal kapta meg a nagypapa július elején az Auschwitz-jelentést. Amikor azt elolvasta, néhány napon belül leváltotta a Hitler által kinevezett miniszterelnököt és rögtön leállította a deportálásokat. Ezzel a budapesti gettó nagy része megmenekült. Ha márciusban lemondott volna, a nyilasok már akkor átveszik a hatalmat, nem csak október közepén. Ilyesmire nem gondolnak, akik mindenáron azt akarják mutatni, hogy nagypapa nagyon rossz ember volt. Amikor a háború után Németországban voltunk, izraeli küldött érkezett hozzánk azért, hogy megköszönje, amit nagypapa a zsidóságért tett. Carl Lutz svájci konzul, aki, mint Raoul Wallenberg, a német megszállás alatt mentett embereket, ő volt tehát az, aki 1948-ban segített a családunknak svájci vízumot kapni.
A kormányzó tudott róla, mit tesznek Lutzék?
Persze, ameddig még Budapesten volt a család. Ezért jött el hozzánk Ruben Hecht, hogy ezt megköszönje neki. Egyébként pedig: logikus, hogy az egész család antináci, csak épp nagypapa, a kormányzó nem tud erről?
Nem igazán.
Nem bizony.
,,Cseppet sem bánom, hogy nem lettem király. Nagyon örülök, hogy megúsztam ezt a problémát."
Édesapjáról, amint említette is, nincsenek emlékei. Édesanyja, nagyapja mesélt róla, vagy hogyan lehet kapcsolata vele?
Édes mama sokat beszélt róla, persze, de ahogy ő mesélt, az túl ideálisnak tűnt. Nem is lehetett ember - ilyen érzésem volt. Ahogy öregszem, már érzem, milyen lehetett. Érzem, mit kaptam tőle.
Mit?
Először is: nagyon érdekelte a technika. Más életutat választott, mint ami az arisztokrata családokban normális volt. Mérnök lett, kiment Amerikába, a Ford gyárban dolgozott. Aztán hazajött, technikai dolgokkal foglalkozott. Acélgyár, aztán pedig a vasutat vezette. Komoly ember volt, egészen más, mint Nicky bácsi, a valódi arisztokrata. Nagy bálok, jó nők... Nagypapa is ezért választotta édesapámat támaszul, amikor már szüksége volt segítségre.
Édesapjáról két éve emlékművet avattak Szolnokon, miniszteri részvétellel. Ott volt?
Nem.
Elvi gondja volt, netán a kormánnyal volt baja?
Ó, nem! Vagy Indonéziában voltam épp, vagy valami más fontos ügy miatt nem tudtam jelen lenni, de nagyon örültem neki, hogy szobrot állítanak édesapámnak! Az sem kellene, hogy gondot okozzon, ha nagyapámról szobrot állítanak, de a politikai viták és érzelmek az esetében olyan erősek, hogy ha ez még így van, akkor azt mondom: inkább nem kell.
A viták tényleg erősek. Az Orbán-kormány elleni legmegszokottabb balos vád, hogy új Horthy-kort épít. Azt teszi?
Nem is értem a felvetést. A történelem óráját nem lehet visszaállítani. Az akkor volt, ma meg ma van. Hogyan is lehetne a 21. században Horthy-kort építeni?
A Várba akar költözni a miniszterelnök, jobboldali, úri, keresztény világot akar...
Nagyapám elképzelése sem ilyen volt. Ő azzal dolgozott, ami akkor volt. Akkor olyan volt a társadalom. Ma már más és sok szempontból igazságosabb is. A nagyapám értékei: azokhoz viszont érdemes lenne visszatérni. Szerintem én, amit az életemben csinálok, tőle tanultam. A nagyapa, akit én ismertem, egészen más volt, mint akit a magyar nyilvánosság félreismer - a szélsőjobb és a baloldal egyaránt. A Jobbik ugyanazokat a hazugságokat hitte el, amelyeket a baloldal is. Hogy fasiszta diktátor volt. Csak ők ezért szeretik, míg a baloldal ezért gyűlöli. Ettől még hamis az egész kép.
Édesapja szerepe mi lett volna, ha nem lövik le a repülőgépét?
Édesapám nem lett volna kormányzó.
Kormányzóhelyettes volt.
Az igen, de benne volt a törvényben, hogy a kormányzói pozíció nem öröklődik.
Igaz, ám többször felvetődött, hogy akár király is lehetne a kormányzóból.
Valóban, de épp nagypapa volt az, aki ezt határozottan visszautasította. Mindkét alkalommal, amikor fölvetődött. Először az első világháború után, aztán akkor, amikor édesapám meghalt.
Akkor az volt az ötlet, hogy önt koronázzák meg.
Igen. Mert mindenki hisz a Szent Koronában. Még ha kicsi is a fejem, ha rákerül, az majd megold mindent... Ez annyira kedves. És annyira magyar. Nagyapám mindenesetre mindkét alkalommal rögtön visszautasította a lehetőséget. Elfogadta alkotmányos szerepét és azt mondta: ha hirtelen a korona után nyúlna, az akkora árulás lenne, hogy a testvére sem fogna vele többé kezet.
Ön viszont így nem lett király.
Valóban. És a saját nagyapám vágott el a lehetőségtől!
Bánja?
Dehogy. Cseppet sem. Nagyon örülök, hogy megúsztam ezt a problémát. A politikát. Nagyon jó és érdekes életet éltem, élek.
,,Egyszerre csak spirituális élményben volt részem. Egyik pillanatról a másikra mintha fekete-fehérből színesre váltott volna minden."
Amikor 12 évesen Angliába került, ott előny vagy hátrány volt a Horthy név?
Egyik sem. Egyetlen barátom sem tudta, hogy ki a nagyapa. Az angolok nem tanultak európai történelmet, csak a sajátjukat. Azt sem tudták, hogy hol van Magyarország. ,,Te valami cigány vagy." Ilyeneket mondtak. Egyedül Aylmer Macartney, a történész volt az, aki a családom miatt érdeklődött irántam. Edinburgh-ban és Oxfordban volt professzor, többször elhívott magához. 1956-ban aztán mindenki megtudta, hol van Magyarország.
Családilag hogyan élték meg a forradalmat?
Óriási hatása volt. Nagypapa azt hitte, hogy végre szabad lesz Magyarország és hazamegyünk. Neki borzasztóan hiányzott a hazája. Amikor aztán a szovjet tankok leverték a forradalmat, hatalmas volt a csalódása. Nem mondott semmit, de onnantól nem olvasta az újságokat, visszahúzódó lett. Belebetegedett. Két hónappal később meg is halt. Pedig szervi baja nem volt. Az orvos legalábbis azt mondta, hogy nem tudott megállapítani semmit.
Nagyapja már éppen nem érte meg az ön igen érdekes spirituális fejlődését. Hogy lett tagja például a Szubud mozgalomnak és főleg: mi az valójában?
Londonban találtam rá a Szubud mozgalomra 1958-ban, de hosszú út vezetett odáig. Kilencéves voltam, Portugáliában éltünk. Egy nap mentem haza az iskolából, a pályaudvarról gyalogoltam hazafele egy nagy parkon keresztül, amikor egyszerre csak spirituális élményben volt részem. Egyik pillanatról a másikra mintha fekete-fehérből színesre váltott volna minden. Semmire sem gondoltam, csak erőt éreztem. Abban a pillanatban megláttam, hogy milyen gyönyörű körülöttem minden. A fák, az ég, a felhők. Ugyanakkor minden addigira emlékeztem. Arra is, hogy amikor nagyon kicsi voltam és a Várban éltem, így éreztem magam. Hogy veszíthettem el, hogy élhettem szürke világban, ha ilyenben is lehet? Ez a kérdés keringett a fejemben. Fél óráig ha tartott ez az állapot, de megváltoztatott. Rájöttem, hogy ez az élet veleje. Amint elmúlt, attól fogva azt kerestem, hogy találhatnám meg újra.
Szólt erről otthon?
Nem. Senkinek. Kisgyerek voltam, Donald kacsás képregényeket olvastam még akkoriban, nem beszéltem ilyesmiről. Aztán szép lassan filozófiát is kezdtem olvasgatni. Mamának pedig sok pap ismerőse volt, katolikus papok. Néha kérdezgettem őket. Mindig úgy éreztem, hogy nem tudnak semmit. Azt mondják, amit egy papnak mondania kell, de éreztem, hogy ők sosem léptek át a színes filmbe, nincs tapasztalatuk erről az állapotról. Néhány évvel később aztán találtam egy könyvet Georg Ivanovits Gurdjieff tanításáról. Kaukázusi görög volt, aki rengeteget utazgatott a Közel-Keleten. Állítólag talált egy titkos szúfi társaságot is, ahonnan elszökött ugyan, de a tudást magával vitte. Szentpéterváron kezdett tanítani, az orosz előkelőség sok tagja a tanítványa lett, aztán Párizsba került. Arról beszélt, hogy az ember alszik. Hiába látjuk úgy, hogy ébren vagyunk, hogy vezetjük az életünket, valójában bolond gépek vagyunk. Az első lépés az, hogy megpróbáljunk öntudatosak lenni. Figyelni, mi történik bennünk. Úgy éreztem, ez az ember érti, amit én átéltem. Éveken át tanulmányoztam a tanítását, amikor internátusba kerültem.
Sikerült visszakerülni a színesfilm-állapotba?
Sosem. Tizenhat éves koromra borzasztó deprimált is lettem emiatt. Arra gondoltam, biztosan az a baj, hogy nincs tanárom. Gurdjieff módszere szerint ugyanis szükség volt tanárra is. Őt már nem találhattam meg magamnak, hiszen '49-ben meghalt Párizsban, de Londonban végül találtam egy csoportot. Csakhogy ők addigra már nem az Gurdjieff módszerét alkalmazták. Hanem a Szubudot.
Ami tehát micsoda is?
A Szubud nem hitvilág, hanem gyakorlat. Kapcsolat az egyetemes erővel. Belső mozgás, amely nem a saját akaratunkból jön. Aztán ez mélyül. Gyakorolni kell, közösségben, mondjuk hetente kétszer.
Olyasmi tehát, mint a jóga?
Abból a szempontból igen, hogy gyakorolni kell, de eltér abban, hogy mi nem teszünk semmilyen erőfeszítést, csak kinyitjuk magunkat és hagyjuk, hogy ez az erő mozgasson minket.
Ennek van köze az iszlámhoz? Merthogy arra is áttért.
Annyi köze van, hogy amit a Szubudban megkapunk, az minden vallás gyökere és igazsága. Az Újszövetségben is azt olvassuk, Jézus mondja, hogy ,,Isten országa bennetek van". Azt is, hogy az igazi életet ő hozza el. Az iszlám ugyanígy. Mohamed egy barlangban imádkozva kezdett el rázkódni, aztán kijöttek belőle a szavak: az lett a Korán. Van tehát nagyobb erő, amely vezetni tud minket, ha megadjuk neki magunkat. A Szubudban is ez van. Csak gyakorolni kell, engedni kell.
Ezzel sikerült visszatérnie a gyerekkori állapotba?
Már a második gyakorlatban színes lett a film megint. Olyan volt ráadásul, mintha visszamentem volna az időben, mintha újra ott lennék a Várban édesanyámmal, a dajkámmal... ,,Ezt kerested?" Ez a kérdés jelent meg akkor a fejemben. Akkor jöttem rá, hogy van valami bennem, ami jobban ért engem, mint én magamat. Hogy mi ez? Nem tudom. Isten? A lelkem? A felettes énem? Az agyam limbikus rendszerének terméke? Tényleg nem tudom. Nem is fontos. Lényeg, hogy van. Afelől pedig megbizonyosodtam.
,,A napi öt ima. Ötször visszahoz saját magamhoz."
Édesanyja, a mélyen katolikus grófnő mit szólt a Szubudhoz?
Mama nagyon óvakodott ettől. Nagypapa éppen meghalt, az azt követő évben pedig nagymama is. Előbb nem is akarta, hogy elmenjek. Egy nap aztán Londonban voltunk együtt. Mostohaapám nyugdíjba ment, vett ott egy házat, azt kiadták, abból éltek. Egy este mondtam a mamának, jöjjön velem, majd elüldögél a kertben, amíg én a gyakorlatokat végzem. A kocsiban aztán érdeklődni kezdett. Amikor a gyakorlatot befejeztem, kerestem a kertben. Nem találtam sehol. Érdeklődtem. ,,Az a csinos nő? Most kezdi a Szubudot!" Attól fogva együtt csináltuk.
Az iszlám nem következik ebből, ugye?
Nem egészen. Amikor a Szubudot megtaláltam, úgy éreztem sokáig, hogy vallás nekem nem kell. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor azonban rájöttem, hogy a vallás is használ. A mindennapi életben nehéz volt az összeköttetést megtartani. 17 voltam, amikor a Szubudba beléptem és csak 1966-ban, 25 évesen lettem muszlim. Tehát elég régen. Ezt a kettőt máig nem engedtem el.
Miért pont az iszlám?
A napi öt ima. Ötször visszahoz saját magamhoz.
Horthy Miklós unokája komolyan szőnyegen, Mekka felé fordulva imádkozik Allahhoz naponta ötször?
Igen. Ha programom van, akkor persze nem szőnyegen, de amúgy igen. Pont ez a kulcsa az iszlámnak a számomra. Meg a böjtölés.
Mindkettő van a kereszténységben. Ima is, böjt is.
Nagyon szeretem a kereszténységet, de annyi okos ember taglalta már, hogy eltűnt belőle szinte minden, ami valódi. Teória, filozófia lett belőle, számomra nincs benne az az eredeti erő és kapcsolat, amelyet az iszlámban érzek. Az iszlám is ide fog jutni persze, épp most kezdődik ez a folyamat.
A Sharif nevet muszáj volt felvennie?
Nem kötelező az arab név választása, de amikor muszlimmá lettem, az imám mondta, hogy lehet. Kérdeztem, szerinte mi lenne jó név, ő ajánlotta. Elfogadtam. Amikor Indonéziában éltem, jobban ki is tudták mondani, mint az Istvánt. De hallgatok arra is, mindkét név benne van az útlevelemben.
Indonéziába mi vitte?
Oda is a Szubud. Az én dolgom volt, hogy szállást szerezzek Londonban a Szubud alapítójának, aki sokat utazgatott és látogatta a Szubud csoportokat. Amit találtam, azt a lakást az utolsó pillanatban visszamondták, így aztán a saját házamba hívtam meg. Ő mesélte nekem, hogy minden megváltozott Indonéziában, külföldiek találhatnak munkát, nagy az igény a mérnökökre. Suharto tábornok, majd később elnök akkor, a hatvanas évek közepén verte le a kommunista hatalmat és nyitotta meg az országot a Nyugat felé. Három gyerekem volt már, Londonban pedig nagyon nehéz volt gyereket nevelni akkoriban. A feleségem is keményen dolgozott. Alig láttam. Mindig fáradt volt. Megfogant bennem a gondolat, hogy jó lenne máshol élni. Két volt kollégám már kint volt Dzsakartában, aztán mentünk mi is. 22 év lett belőle. Özönlött a nyugati tőke, bőven volt mit tervezni. Közben, mivel megtanultam indonézül, tolmácsoltam a Szubud alapítójának is, munka mellett. Amolyan titkára lettem.
,,Civilizációnk, az individualizmus, a verseny, a nacionalizmus ezt már nem fogja tudni kezelni."
Jézus ön szerint próféta, ahogy az iszlám tanítja, vagy Isten fia?
Ki tud a kettő között különbséget tenni? Pontosan ez a gond a vallásban. Hogy mindenből vitatéma lett, mindenki ilyesmin veszekszik. Hány százezer embert öltek meg, mert nem hitte el, hogy próféta vagy hogy Isten fia...
Ma, az Iszlám Állam idején elég aktuális a téma.
Igen. Pedig micsoda ostobaság ez! Ha a Koránt olvasnák, tudhatnák, hogy embert ölni bűn.
A Koránt elvileg arabul lehet csak olvasni. Ön tud arabul?
Csak kicsit. Ha lesz majd időm, rendesen megtanulom.
Az iszlámhoz egyébként mit szólt az édesanyja? Azt is olyan jól fogadta, mint a Szubudot?
Ez nagyon érdekes volt. A mostohaapám, John Wallace Guy Bowden az ötvenes évek végén katonai attasé lett Irakban - akkor, amikor Kasszem megpuccsolta a királyt és átvette a hatalmat. Ő személyesen ismerte Kasszemet, ugyanis tanította korábban, ezért kérték fel a posztra. A mama is kiment vele Irakba. Nem volt sok dolga, de megismerkedett egy sor muszlim nővel, akik bevitték a mecsetbe is. Erről mind nem tudtam, aztán egyszer csak, amikor közöltem vele, hogy muszlim hitre térek, elkezdte nekem a Koránt idézni. Arabul. Megdöbbentem. ,,Ezt honnan tudod?" Akkor mesélte el az iraki emlékeit. Közöttünk tehát sosem volt feszültség. Nagyon szerencsés voltam édesanyámmal.
Muszlimként egyébként mit szól a tömeges bevándorláshoz? Baj-e, ha azt mondjuk: más kultúrából jövő tömeget nem engednénk rá Európára? S hogy nem akarunk no-go zónákat.
Bonyolult kérdés ez, de Angliában nincsenek no-go zónák. Ezt csak az amerikai jobboldal találta ki, a Fox News-on hangzott el. Nincsenek olyan városrészek, ahová fehér ember nem mehet be. A most érkező szírek ráadásul sokkal közelebb állnak az európai kultúrához, mint a pakisztániak, akik százezer számra érkeztek korábban. Semmilyen nehézség nem volt a befogadásukkal. Elvben nem gondolom tehát, hogy problémát jelentene a bevándorlás. A gond az, hogy ami most történik, az csak a kezdet. A jéghegy csúcsa. Ha ugyanis ezek az emberek azt látják, hogy minden nyitva van, további milliók jöhetnek. A probléma nem a vallás, hanem az, hogy borzasztó körülmények vannak a Közel-Keleten és Afrikában. Mélyebb szinten kell megnézni, hogyan élhetjük túl az elkövetkező száz évet. 10-11 milliárd ember lesz a bolygón. A mostani civilizációnk, az individualizmus, a verseny, a nacionalizmus ezt már nem fogja tudni kezelni. A legjobb az volna, ha ott lehetne jobb életet teremteni ezeknek az embereknek, ahol születtek. Ehhez azonban először békét kellene teremteni.
Lehet, hogy ön az első fecske és száz év múlva már mindenki muszlim Magyarországon?
Lehet. Nem baj. A fontos az, hogy jó muszlimok legyenek. Ne olyanok, amilyenek az Iszlám Állam harcosai.
Link
Az az átkos Horthy rendszer!
Link
Kilencvenkét /96/ éve...
Link
|
|
|
1 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
44 db bejegyzés |
e év: |
415 db bejegyzés |
Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 19819
- e Hónap: 59640
- e Év: 237515
|
|
|