Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Vámosi Nóra versei
  2021-02-27 21:00:38, szombat
 
 










VÁMOSI NÓRA VERSEI










ALKONY


Este az alkonyi napban,
Egy vagyok lágy, halk szavaddal.
Lényed fellobbantja lángom,
Hőt ont a fényed, a mámor.

Lelkem a légben lebegve
Sóhajommal útra kelve,
Boldogan, pírfénybe mártva,
Száll fel az Úr kapujába.

Ringok az alkonyi csöndben,
Szállok időtlen időkben.
Nem enged el szívem se többé,
Áld'lak örökkön örökké.







ANGYAL VOLTAM ÁLMOMBAN


Kék angyal voltam álmomban,
Égi mezőkön játszottam.
Kék sugárból szőtt kötényem,
Csillogott a friss fövényen.

Légből kapott pilleszárnyam,
S fénnyel teli angyal árnyam
Napsütésben vibrált kéken,
Láthatatlan szépségében.

Csodálatos élményekkel,
Szívből jövő érzésekkel
Éreztelek innen, fentről,
Kéklő, fénylő fellegekből.

Láttam arcod, ajkad, tested,
Csodáltam a színes lelked.
Vezettelek szép reménnyel,
Láthatatlan kötelékkel.

Őriztelek éjről éjre,
Napról napra, hétről hétre,
Csillagcsókot leheltem Rád,


Ölelésem érezted tán?

Szellő gyanánt simogatlak,
Napsugárként átkarollak,
Hajnalpírként ébresztelek,
Szívsugárral melengetlek.

Felébredni sem szeretnék,
Csak akkor, ha velem lennél,
Keltenélek fénnyel, dallal,
Rigófüttyös szép dallammal.

Mosollyal és szeretettel,
Határtalan szerelemmel.
Szelíd öleléssel, csókkal,
Illatos rózsabimbókkal.

Ébredéskor szárnyszegetten,
Kívánságom szívbe rejtem.
"Ó, bár lehetnék egy hajnalon,
Ölelő szárnyú kék angyalod!"







ÁLMOMBAN...


Álmomban, mint két barát,
Sétáltunk a réten át.
Lemenő nap sugarában,
Arany-piros varázsában.

Mint két gyermek: kéz a kézben,
Szív a szívben, lét a létben.
Átöleltek fák és bokrok,
Madárdaltól zengő dombok.

Integettek rózsák, bimbók,
Margaréták, tündérszirmok.
Ciripeltek kedves tücskök,
Kis bogarak, hegedűsök.

Elfáradtunk, meg-megálltunk,
Pillangókat megcsodáltuk.
Szagos fűbe heveredtünk,
Bóbitákat hessegettünk.

Ölébe vett a setét éj,
A csillagokkal teli ég.
Ezüst holdfény megsimított,
Tücsökzene andalított.

Boldogságban úszik szívem,
Bele mélyen szép fényt színez.
Béke van ma a lelkemben,
Veled voltam, szeretetben.







CSENDBEN ÉGEK


Méla csendben ég szerelmem.
Vastag szívem őrzi hangját,
Titokba fonva néma neszét,
Suttogó, halk, lágy dallamát.

Néma szárnyon küldöm Feléd
Csendbe rejtve minden titkom,
S égi, földi kincseidet
Nesztelen magamba szívom.

Csendben élek, csendben égek.
Lehull-e majd e csend-lepel?
S szabadon szállva érzelmemet
Kiálthatom-e Teneked?

Akkor majd a csendhomályra
Kacagó derű érkezik,
S szerethetlek virulva, nyílva,
Számtalan emberéletig.







CSILLAGFÉNYES ÚTON JÖTTEM


Csillagfényes úton jöttem,
Hosszú út áll már mögöttem.
Hoztam színes hajnalfényt Néked,
Égi kincset, tucatnyi szépet.

Hoztam szivárványt, lágy esőt,
Napsugarat, melengetőt.
Égi zenét, harmatcseppet,
Illatokat, derűt, kedvet.

Hoztam puha virágszirmot,


örömkönnyet, mi csillog-villog.
Szeretetet, melegséget,
Szelíd szót és kedvességet.

Habfelhőt és mosolyt, szépet,
Szeretetem, ölelésem.
Égi mannát, boldog Édent,
Szívem, lelkem adom Néked.







ELMONDANÁM


Elmondanám, hogy mit érzek,
Bár szóval kifejezni nem tudom.
Énekelném dallal Néked,
Bár szégyenlősen elbújok.

Lerajzolnám, lefesteném,
Kiszínezném én Néked,
De azt is csak elrejteném
Szekrényem mélyébe.

Rímekbe faraghatnám,
Mi szívemben kavarog,
Kitárnám lelkem, hogy lásd
Mi bensőmben mocorog.

Mit tegyek, ó, mondd,
Hisz kitör csaknem ajkamon,
Némaságba meredni?
Nem segíthet bajomon.

Nincsen szó, se kép, se dal,
Nincs rá emberi fogalom,
Megtartom tán önmagamnak,
Vagy ha jő egy alkonyi fuvalom...

És mindazt, mi bennem feszül,
S a külvilágba menne,
Felteszem pihe szárnyára,
S elküldöm szívedbe.

De addig itt tombol bennem,
ha utat nem tör, végem.
Mi bennem rejlik, annyira
Elmondanám Néked







HA ELMÚLIK


Ha elmúlik a szép szerelmünk,
Lelkem lángja megremeg.
Könnybe fúlva fürdik arcom,
Szívem dobban, elmereng.

Nem látlak majd, ó Te Kedves?
Hiányod nagy űr nekem.
Szórhatja fényét napsugár,
Sötét, hideg lesz életem.

Rád találtam, szikra lobbant,
Én jöttem, mint egy nincstelen,
Boldog lettem és gazdag is,
Hisz Benned leltem kincseket.

Szeretlek, mint rét a napot,
Szabad madár a felleget,
Szeretlek, mint méla csendet,
Mint pillangó a kék eget.

Elengedlek, utad szabad,
Éld az élet gyönyörét!
Alkoss, pezsegj, légy boldog hát,
Szerelmem, hálám elkísér.

Ölelésed, csókod rajtam,
Régmúlt tüze bennem él,
Múlt a mában, érzem, élem,
Mint sosem volt tündérmesét.







HA BOLDOG A SZÍV...


Ha boldog a szív,
Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt,
ha jő pirkadat.

A szárnyait rebbentve
víg pille száll,
És boldogan nyújtózik
minden virág.







HA BOLDOG A SZÍV ...


Ha boldog a szív, Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt, ha jő pirkadat.
A szárnyait rebbentve víg pille száll,
És boldogan nyújtózik minden virág.

A fűben, friss harmaton csillan a fény,
Az angyalok éneke nékem zenél.
Hajnali fényben megfürdik a táj,
Hallom a szívednek halk moraját.

Szemembe a könny szalad, érzem a szád,
A csókjaid ébresztik álmos pillám.
Karjaid őrzik a test melegét,
Lágy ölelésedben hullámzom én.

Te Drága! Te Kedves! Te jó Tünemény!
Hajnali csókod az estig kísér.
Szívemig ér minden szó, minden dal,
Áldom a létem, hogy mellettem vagy.







HÓPIHE


Napfénytől zengő, hidegtől pergő
Csoda hópihe, szállj ide!
Friss légtől pezsgő, téltől didergő,
Puha orrocskám szélire!

Táncolj a légben, forogj a térben,


Hófehérséged hintsd le rám!
Csillogj az égben, szállj le, s igézz meg!
Mutasd meg nekem tél-csodád!







IMA A TERMÉSZETHEZ


Isteni fény! Öleld körbe testemet!
Lágy szellő! Hajtsd vállamra fejedet!
Friss harmat! Érintsd a talpamat!
Lombos fa! Nyújtsd az árnyadat!

Napsugár! Melegítsd szívemet!
Szivárvány! Színesítsd éltemet!
Levegő! Ajkaimra csókot ejts!
Pillangó! Vidám örömtáncot lejts!

Eső! Mosd tisztára arcomat!
Mihály! Halld meg hangomat!
Napsugár! Szárítsd fel könnyemet!
Uram! Szeresd kérlek a Lelkemet!

Köszönöm... Ámen...







MAGÁNYOS SZÍV


Magányos szívem megremeg,
Hallgatom a mély csendben.
Visszhang nélkül kong magában,
Dobban egyet, kettőt, hármat...

Szívek dala csak párban zeng,
Szívem dallam nélküli ritmust ver.
Üresen, egymagában kong,
Elmúlt az idő, hogy cseng és bong.

Néma könnycsepp, bennrekedt szó,
Egy lélekhang, mi szívszaggató,
Elmondaná szívem vágyát,
Síró, gyötrődő magányát.

Magányos szívem meg-megremeg,


Új nappal tán párjára lel,
Majd összeforrnak szeretetben,
Mennyei csókban, szerelemben.

Egybezeng majd ritmus és dallam,
Egybeolvadunk az éteri dallal,
Lelkünk, szívünk egyszerre dobban,
Belül fény gyúl, szikra lobban.

S akkor, Drága Kedvesem,
Szerelemben Teveled,
Szent isteni áldással,
Kéz a kézben egymással,
Boldogan és nevetve,
Magányomat feledve
Élem le az életem.

Szívünkkel együtt lüktetjük,
Énekeljük életünk.







NÉMA KÖNNYCSEPP


Szemből, szívből lassan pereg,
Arcom szélén megpihen,
Hízó, néma, hulló könnycsepp,
Nem ért téged senki sem.

Szívem mossa rendületlen,
Megcsillan rajta a fény,
Felszárítja melegével
Szikrázó szép napsütés.

Örömöt s bút összemossa,
Szivárványt fest lelkembe,
Színeket fest ecsetjével,
Megnyugvást hoz szívembe.

Szemből, szívből lassan pereg,
Arcom szélén megpihen,
Hízó, néma, hulló könnycsepp,
Nem ért téged senki sem.







ÖLEDBE BÚJVA


Öledbe bújva vágy vagyok,
Így rendelték az angyalok.
Öledbe bújva érezem,
simítja lelked lelkemet.

Öledbe bújva bőröm kéj,
Érintésed tiszta fény,
Napsugár, mi mennyből ér.
Ölelj, simíts, Te Égi Lény!

Öledbe bújva hallgatom
A hangod, pezsgő dallamod.
Öledbe bújva illatod
hűs mámorával egy vagyok.

Öledben hallom szív-zenéd,
Szálló szirének énekét.
Két égi hang, mi egybegyűl`,
Vérereimben szétterül.

Öledbe bújva zeng zenéd,
S bennem élni kezd a fény,
Lüktetésed szívbe cseng,
Ringva bong az égi csend.

Öledbe bújni kéne még!
Arcom virul, mosolyra kél...
Egy perc? Egy élet kéne még!
Ölelj, szoríts, Te Égi Lény!







ŐSZ


Napsütés és őszi szellő,
Víg kacaj, mi messze zengő.
Tarka-barka színek árja,
Ifjú lelkem megcsodálja.

Őszi fények, égi álmok,


Szép remények, színes táncok.
Szeptemberi édes mámor,
Örömkönnyek szempillámon.

Alma, szőlő, körte íze,
Szilva, barack, földi kincsek.
Arany mezők, hűs források,
Lombkoronák, fénysugárzók.

Ó, Te Ősz, Te szép, Te drága!
Benned csendes szívem vágya.
Ez vagy nekem: színes, édes,
Bőséghozó, árnyas-fényes.







PORSZEM A KÖDBEN


Porszem a ködben,
Ez vagyok.
Nem hagyok
Mély lábnyomot.

Porszem a ködben,
Hangtalanul,
Porszem a ködben,
Láthatatlanul.

Javára a világnak, mondd,
Így hogy legyek?
Annyi jót, mit szeretnék,
Hogy tegyek?

Küldj egy fényes
Sugarat nékem,
Megsokszorozom,
Szétszórom fényed.

Beragyogjuk a
Szürke világot,
Csókkal ébresztünk
Minden nyíló virágot.

S eloszlik a köd is
Hangtalanul,
A fénnyel utazunk majd,
Láthatatlanul.

De most még, mi láthatatlan,
Önmagában nem ragyog.
Hisz csak egy piciny porszem a ködben...
Igen, tudom, ez vagyok.







SZERETEM...


Szeretem az életet,
Szeretem a fényt,
Szeretem a kék eget,
S benne, ami szép.

Szeretem a zenét,
Szeretem a táncot,
Szeretem a csodás
Vidám világot.

Szeretem a napsugárt,
Szeretem a fát,
Szeretem a szellőnek
Suttogó dalát.

Szeretem a hegyet,
Szeretem az erdőt,
Szeretem a tájat,
Az illatos mezőt.

Szeretem a levelet,
Szeretem a bogarat,
Szeretem a fűszálat,
A röpdöső madarat.

Szeretem a virágot,
Szeretem a szépet,
Szeretem a világot,
És benne
...Szeretlek Téged.







SZERETNÉLEK


Szeretnélek ... végtelenül...
Csókolnálak ... féktelenül...
Magamat adnám Neked... fesztelenül...
Élvezném minden percét... esztelenül...
Hozzád simulnék... meztelenül...
Őrizném álmodat ... nesztelenül...
Ölelném testedet... rendületlenül...
Szívemben hordoználak... szüntelenül...

Veled ébrednék ... testtelenül...
Lelkünk összeforrna ... időtlenül...







SZÍVEDBE ÍROM


Léted a kincs nekem, ó, Tünemény!
Vágyom a Lelked, ha eljön az éj.
Lágy mosolyod csupa fény, ölelés.
Szerelmed, ha érzem, ó, csoda Lény,
Mámoros szívemben dallam zenél.
Áldom a létem, hogy ismerlek én!

Boldog vagyok, hogyha érint a vágy,
Teljesül este, ha Téged imád.
Zengi a szívem a víg dalod ám,
Érzem a számon, hogy csókol a szád.
Lágy ölelésedbe bújik a táj,
Szívedbe írom ma hálaimám.










TAVASZ


Kikelet van, örvendj hát!
Napsütés a szívben,
Nézd csak nyíló pompáját
Sok tavaszi kincsnek!

Daloló csöpp madárkák
Csicsergése cserren,
Tavasztündér dala száll,
Megtöri a csendet.

Zümmögő méhek raja
Zendül üde ágon,
Bimbós ruhát ölt minden
Szerte hét határon.

Tarkabarka színfoltok
Fűben, fán és bokron,
Vidám fények táncolnak
Égen, felhőfodron.

Tavaszünnep látogat


Erdőket, friss mezőt,
Szelíd szellő simogat
Viháncoló felhőt.

Daloló rigó röppen
Virágszirmos ágra,
Szerelmes dalát fújja
Táncol fáról fára.

Üde, friss tavaszillat
Lengedez a légben,
Édes-mézes illatár
Kavarog a szélben.

Tavasz, drága szép Tavasz!
Szeretem éneked.
Madárdaltól zengő dalos,
Boldog, szellős és illatos,
Bimbóbontó varázslatos...
Ez vagy Te énnekem.







TŰZ


Forró tűznek izzó lángja,
Szilaj lángok vad lobogása,
Porladó fának ropogása,
Vörös parázsnak piroslása ...







VÁNDOROK VAGYUNK


Megcsillan a napfény egy távoli hegy ormán,
Lábánál egy vándor szeli át a rónát.
Fáradt, szomjas, célját gyötrődve várja,
Poros és elkopott már Isten adta ruhája.

Lelkét mardossa csendes magánya,
Szívét sorvasztja szerelem hiánya.
Csak bolyong, küzdve keresi az utat,
Mely az élhető élet irányába mutat.

Most teste-lelke megpihen, eltelt a nap.
Aranyló pirosával jő az alkonyat.
Rózsaszín felhők kúsznak az égen,
Napsugarak csillognak a tó vizében.

Terheit, gondjait maga mögött hagyja,
Becsukott szemével tekint fel a Napra.
Kezeit imára kulcsolja, ajka megrebben,
Halk szófoszlányok hallatszanak a csendben.

Halk sóhaja az éjben ki nem mondott bánat,
Gondolatai messzi, más világban járnak.
Nem tudja még, hogy figyelik minden vágyát,
Az éj csendjében angyalok vigyázzák az álmát.

A vándor útra készen, megint új nap virrad.
Mézédes illatár, az ég alja már pirkad.
Elindul újra, hegyen-völgyön mendegél,
Ma már boldogabb, szívében él az új remény.

Nehéz az út, de ő új erővel próbálja,
Hisz bármilyen a sorsa, az csak őt szolgálja.
Már vígan szeli vitorlája a szelet,
Érzi, hogy ma még ő is boldog lehet.

Csörren a vekker, szívem nagyot dobban,
Háztetőnkön hűvös eső cseppje koppan.
A vándor alakja eltűnik a sűrű ködben,
Fénylő vitorlája távolba veszik a csöndben.

S ekkor ráeszméltem: a vándor bennem él,
Én vagyok, kit epeszt a vágy s éltet a remény.
Én vagyok, kiben ott van csüggedés és öröm,
Úgy, ahogy minden emberben ezen a Földön.

Mindannyian a világban vándorok vagyunk,
S rajtunk múlik, hogy milyen lábnyomot hagyunk.
Élj, higgy, segíts, remélj és szeress,
Életed értelmeként egy jó célt keress!

Élj őszintén, tisztán, segíts máson és magadon,
S isteni segítség fog kísérni utadon.
Legyen Veled áldás, béke, kegyelem,
Légy jó mindig, s Veled lesz a szeretet





 
 
0 komment , kategória:  Vámosi Nóra  
Hock Éva Etelka versei
  2021-02-25 23:00:42, csütörtök
 
 







HOCK ÉVA ETELKA VERSEI




Hock Éva Etelka ( Esztergom 1949. február 2. - )


Verseiben általában az élet komoly és valós dolgairól ír! Nagyon érdekes tanulságos dolgokat feszeget, mi magunk is nagyon sokszor feltesszük ezeket a kérdéseket életünk során. Sokszor még a hideg is kirázza az embert néhány versénél.

Mélyenszántó, magvas, bölcs, gyönyörű szép gondolatai, fájó és szomorú igazságai
igen helytállóak, sorai gondolkodásra késztetnek, már filozofikusnak is nevezhető gondolatsorai sokak tetszését elnyerheti. Szinte egy egész kis filozófiai gyűjtemény. Egy filozófus veszett el benne.








BENNEM ÉL


Bennem él a bizonytalanság.
Meddig lehet ez a viszonylagosság?

Másnak megfelelve élni;
Ami nem vagyok, annak is lenni.

Kell-e döntenem, vagy fogadjam el?
Hagyjam a sorsra, és éljen a tökéletlen?

Mi viheti erre rá?
Talán a bátortalanság.

És ha ez egy játszma
Önmaga igazolására,

Vagy félelem benne
Az eljövendő ismeretlenre?

Vagy a múltja éled
És nem ismer más léptéket,

Vagy nem tud nemet mondani,
Inkább a másikat helyzetbe hozva, döntésre késztetni.

Vagy csak lassan érik,
Mint sokan, a krízist félik,

Pedig krízis nélkül a homály marad -
Akkor a hályog a lelki szemünkön csak dagad.

(Vagy csak bennem él, ami nem is él?)







A BOLDOGSÁGOT NEM KELL KERESNI


A boldogságot nem kell keresni
Hanem megvalósítani,
Hagyni belülről kitörni
Léleknek szikráját fellobbantani,
Magunkat rákészíteni,
Felkészíteni.

A boldogság nemcsak úgy jön,
Az már bennünk van bezárva, mint a börtön.
De ott is van mozgás,
Ajtaját nyitják és csukják.
Bent lenni nem élvezet.
Ki kell engedni az érzéseket.

A boldogság bennünk van,
Csak tudnunk kell élni vele, boldogan.
A boldogság-vágyainknak se kéne az útját megszabni,
Hanem az érzést generálni.
Vágyott boldogságunkkal az agyunkat bombázni,
Inkább kedves bolondnak látszani.
Mint félve, rettegve, elesetten sóvárogni.

Rajtad, rajtam, rajtunk múlik...







AKARJ BOLDOG LENNI


Ha esik, ha fúj,
Akarj boldog lenni.
Ha rossz is a kedved,
Akarj boldog lenni.
Ha bánt valami, ha gyenge vagy,
Akarj boldog lenni.
Ha célod nem éred, tűzz ki másikat,
Akarj boldog lenni.
Ha érzed, magányos, egyedül vagy, mégis
Akarj boldog lenni.
Ha elhagytak, ha bántanak,
Akarj boldog lenni.
A boldogtalanságod ne etesd, helyette
Akarj boldog lenni!







CSAK EGY CSEPP VAGYOK


Tanulok, változva váltani,
Érzéseket gondolatokkal összehozni.
Változni, ahogy minden napunk más.
Váltani hozzá új lépéseket, új léptékkel már.

Tanulom, hogy
"Sose légy ítélkező, ha megismerő akarsz lenni."
Milyen nehéz azt nem tenni,
És megismerőnek valóban lenni.

Csak egy csepp vagyok a Mindenség tengerében
Ahol örökkön haladunk.
És tudjuk,
A mindenségben mi jó és rossz.

Mégis bukdácsolok.

A Mindenségben a változás a minden
Hagyom, változzak,
És engedem ezt másnak.

Ha jó, ha nem,
Csak egy csepp vagyok.







CSAK SZERESS


Csak szeress, szeress szépen,
Ahogy a csillagok járnak az égen,
Kezed simítsa kezem,
Mosolyod melengesse a lelkem
Legyek melletted nő, királynő,
Kiből a legszebb, legjobb érzés jön elő,
Legyen bennem béke, harmónia,
Tudjam ezt sugározni rád, és másokra.

Legyél Te itt a teremtő,
Belőled szülessen az őserő.
Őserő, ami biztonságot, nyugalmat ad,
Velem érez és engem elfogad.
Kérlek Szívem,
Csak szeress, szeress engem szépen,
Ahogy a csillagok járnak az égen.







DUNAKANYAR SZÉP ÉKSZERE


Hegy, víz közé beszorítva,
Régi idők mutatója,
Bensőséges hangulata,
Erre járót fogva tartja.

Híres ember sok erre járt,
Fel is vert itt elég tanyát,
Látja most is itt a nyomát,
Aki erre veszi sétáját.

Diákváros jó zsibongó,
Több féle szak és tanuló,
Sok új élet, sorsfordító,
Életúton egy megálló.

Görbe utcák, régi utak,
Hangulatuk nem változnak,
Akik egyszer erre jártak,
Ide mindig visszavágynak.

Vaskapuból letekintve,
Látszik folyó görbe íve.
Jobbra-balra körbe nézve,
Mintha szem csak legelészne.

Szent Tamás hegy lépcsősora,
Vulkánikus hegyoromra,
Erre járót hívogatja,
Fenn várja fehér kápolna.

Duna partját egybe fogod,
Két part népét összehozod,
Királynői látvány íved,
Te Mária Valéria Híd.

Bazilika, Királyi vár,
Mint egy sziámi ikerpár,
Jó távolról is látni már,
Ahogy egymást karjába zár.

Fenséges nyugalom,
Csak onnan fentről láthatom,
Ha kupolát körbe járom,
Milyen csodás Esztergom.

Múlt században születtem,
Ide köt minden gyökerem,
Dunakanyar szép ékszerem,
Király város ez itt nékem.







EGY KÓBOR ÉRINTÉS


Itt az ősz, itt van velem.
Az elmúlás érzését késlelteti a Kedvesem.
Késlelteti, mikor velem van,
De áll akkor is, ha máshol van.
Ragyog bennem a várakozás.
Érzem, neki velem más.
Együtt néha megáll az idő,
Vagy visszaforogva jön elő.
Az óra ilyenkor semmit mutat.
Az elmém előre se hátra nem kutat.
Elég egy kóbor érintés,
Önkéntelen összeölelkezés,
Aztán futhat az óra, ahogy akar,
Az idejével össze nem zavar.

A lelkem mélyén áll az idő.
Múlt és jövő ködbe vesző.







EGYMÁSNAK LÉTEZNI


Felfedezve a duált,
Veled alkotni párt.
Engedve szeretni,
Könnyen elfogadni.

Egymásnak létezni,
Kéz a kézben ugorni
Át minden árnyékot
Sütni hagyva a Napot.

Sírva is nevetni.
Téged átölelni.
Megélni közös álmot.
Réten csodálni virágot.

Egymás mellett élni.
Egyfelé nézni.
Fogni egymás kezét.
Nézni a másik szemét.

Együtt járni
Zöld utakon sétálni
Kergetni álmot
Felfedezni a világot.

Ne kelljen rád várni,
Akarj rám találni
Gyere, menjünk együtt,
Míg a Nap ránk süt







ELSŐ TALÁLKOZÁS


Jönnek az e-levelek, váratlanul gyorsan.
Ötre ott vagyok.
Négy, egyszínű kocsi a kis parkolóban.
Egy sem az.
Korán van, tovább megyek.
Megáll egy autó, ő az.
Szórakozottan sétálok vissza.
Egy kisbusz ablakain át nézem.
Nézem, hogyan várakozik, milyen.
A kocsi végénél derűsen áll, vár.
Elindulok, nem figyel.
Megtorpanok, rám ismer.
Pár lépés, bemutatkozik.
Mondom, - a nevem helyett:
- Jobb vagy, mint gondoltam.
Az anyósülés kapuját tárja,
Gumiszőnyegről húz egy rózsaszálat elő.
- Csak a légkondi miatt, hogy friss maradjon.
Nem a kedvenc színem, de mostantól talán az lesz.

Elindulunk. Dobban a Föld Szíve, és
Kalapál az enyém is, az ismeretlenbe.

A fák koronája alagút.
Itt nem érződik a nyárias hőség.
Kardigánom a vállamra teríteném,
De elindul a földre.
Utána kap, visszaigazítja.
Keze marad, mintha mindig így lett volna.
Letérünk az útról a téli kilátást keresve nyáron.
Nézem a meredek lejtőt. Áll mögöttem.
Tesz egy lépést, mintha mágnes lenne,
Érinti egyszerre vállam és bokám.
Lépek én is, fordulok, a távolság megnő
Furcsa, bizonytalan érzés van bennem.
Mint a mágnes másik pólusa elindul felém, szája érint,
Enyém is mozdul, bár nincs magyarázat rá.
Nem értem az egészet, nem értem magam.
A lélek idő, az óra idő mellett elrohan.

Olyan, mintha lenne múltunk.
Ülünk az árva padon, keze megérint.
Profi fényképezőgép lencséjén nézem a tájat.
Mutatja, mondja a fotózás csínjait.
Árnyékok megnyúlnak.
Egy fán már az ősz színe ragyog.
Szeme őszinte, tiszta akár a nyári ég.
Azt hiszem, boldog vagyok.







ÉLETEM EGY SZÍNDARAB


Életem egy színdarab, sok felvonással, jelenettel.
A mindig más szereppel változatosabb.
Dráma, tragédia, kabaré,
Ebbe a darabba minden belefér.
Nem írta író, csak sorsoló.
Akár szappanoperához is hasonló.
Kezdete, jelene megszabott,
A vége tartogat pár ki nem játszott lapot.
Mert játék ez, szerencse vagy hazárd.
(Ki tudhatja még, mi minden vár ránk.)

Nem egyszereplős ez a darab.
Benne enyém a főszerep. Vagy csak a statiszta marad?
A Nagy Rendező mennyire szól bele,
Vagy rám hagyja, megbirkózom-e én vele?
Sokat láttam, tapasztaltam már, de nem eleget.
Hogyan játszottam, jól játszom én ezt a sok szerepet?
Gyerek, kamasz, felnőtt, anya, feleség, társ, barát, rokon.
Vajon, hogyan látszik ez a Nagy Rendezői fokon?
Lesz belőlem sztár, vagy csak egy kis ripacs.
A legutolsó oldalon fog kiderülni csak.

Addig is játszom, csak játszom,
Amíg van rá alkalom.

(Az én gondolatom legyen a te gondolatod, fogadd el magadénak).







ÉRTED VAGYOK VELED


Veled vagyok érted?
Vagyok érted veled
Veled érted vagyok
Érted veled vagyok
Vagyok veled érted
Megérted
Te érted
Én vagyok, együtt veled


Veled, érted?
Veled vagyok, ahogy te is
Érted vagyok, ahogy te is
Érted vagyok veled.







ÉRZÉS AMI HOZZÁD FŰZ


Régről talán ismerem ezt az érzést
Ami nem velem tart lépést
Önálló és uralkodik
Velem nem egyezkedik
Csak jön és hengerel
Egyetlen dolgot hagy, bíznom kell
Nem én vagyok fönt
Az érzés dönt.

Az érzés, ami hozzád fűz
A lelkemben, testemben égő tűz
Mi lesz velem! Hallod.
És Te vajon tudod
Benned mi zajlik
Rád ebből mi vonatkozik
Érzed azt, amit én
Vagy csak sütkérezel más tüzén.

Félek egy kicsit
Az érzéstől, ami eluralkodik
Ami kiszolgáltat neked
De ajánlanom, csak a szívemet lehet.







GYORSAN MENTÉL EL


Gyorsan mentél el,
Váratlanul, hirtelen
Nem hagyva mást,
Űrt, hiányt, fájdalmat,
Szomorúságot, végtelent.

Hirtelen távoztál,
Nem hagyva búcsút sem.
A családot most is kovácsolod,
Kezed nyoma mindenen.
Érthetetlen, miért Te,
Sokaknak megváltás lenne,
Mégis nem ők voltak soron.

Alig ismertelek, a gyerekek útján,
Mégis sokat tudtam rólad.
Emberséged, jót akarásod,
Őszinte kedvességed,
Türelmed, bizalmad
Sokat ért, és
Sokunkat sokáig elkísér.







GYORSAN TELNEK A NAPOK


Lassan hatvanegy vagyok,
Még másra nem szorulok.
Életem, mint vízfolyás,
Csendes, gyors vagy áradás.

Gyors, mert múlnak a napok.
Áradnak pillanatok.
Futok az árral szemben,
Hagyom, sodorjon engem.
A csendet még teremtem
Helyem, néha nem lelem.

Van, hogy tétován lépek,
Vagy sorsot megigézek.
Döntök, mikor nem kéne,
Nem teszem, mikor kéne.

Lassítok, vagy sietek,
Meg-megállok, lélegzek.
Fut a szekér, - nem halad,
Akkor nekem mi marad?

Nem rágódni a múlton,
Nem ácsingózni jövőn.
Feladatnak, nagy nekem,
Lélek bugyrait viszem.

Maradok most magamnak,
Megfelelek társamnak.
Ez a társam velem van,
Csak Én és Önmagam.
Többiek mind statiszták,
Az életet játszmázzák.
Ebben egyek vagyunk mind.
Mit is játszunk akkor mink?







HIÁNYUK MÉG MINDIG FÁJ


Sokakat elveszítettem,
Kiket nagyon szerettem.
Hiányuk még most is fáj
Mindegy hány év telt el már.
Bennem mindegyikük nyomot hagyott.
Nekem itt is élnek, nem csak ott.
Tanultam tőlük sokat
Megkönnyítve ezzel napjaimat.

Itt vannak körbe, velem
Egyiküket sem nélkülözhetem.
Ők az életem részei
Szeretetük most sem síron túli.
Tudom, segítenek, ha kell
Érzéseik, szellemük most is átölel.
Itt vannak velem a lelkemben ők
Mutatva a szebb utat, a jobb jövőt.
Életük nem volt céltalan, mert
Hitemben ők erősítenek minduntalan.

Egy ünnepnapjuk van itt a Földön
Én a többit is velük töltöm.
Érzem, ők is szeretnek
Csalódni bennük nem lehet.
Hiányuk még mindig fáj
Mindegy hány év telt el már.










HOGYAN KÉNE ÉLNÜNK
(Útmutató)


A Szeretet Himnusza
Rámutat mindarra,
Hogyan kéne élnünk,
Tévelygő népünk.

Múltunk fájdalmak sora.
Ez nem elég tanulság mostanra?
Változtatni, változnunk kéne!
Lelkünk mélyén él, ennek a képe.
Elhivatott nép vagyunk.
Jó sorsfeladatokon kell hát dolgoznunk.
Ha, elhagynánk a hitványt, a cifrát,
És nem utánoznánk más népek hibáját.
Régi öntudatunknak tudnánk szerepet adni,
Csak nemest, szépet, igazat játszani.

Értékesek vagyunk itt mindannyian.
Nem kéne futnunk tengelyig a sárban,
Mária kötényéből folyton kipottyanni,
Aztán tanulságok nélkül visszakapaszkodni.
Gondolkodni kéne, és jót cselekedni,
Az egónkat útjára engedni.
Menjen csak más néphez, kevélyhez, butához,
Nálunk már eleget volt a tanulsághoz.

Hagyjuk szárnyalni lelkünk szépségét.
Ne irigyeljük a szomszéd értékét.
Innét el nem viszünk semmit mi fogható,
Mert erről gondoskodott a Mindenható.
Maradjunk hát békén.
Mivel, az életünk véges lévén.
Sokra becsüljünk, tiszteljünk másokat, és magunk,
Így lesz valós, a Szeretet Himnuszunk.







IGAZSÁG, HIT ÉS VALÓSÁG




Az igazság, a hit és a valóság,
Hogy fér össze ez a három szóság.

Az igazság törékeny jószág
A nevében történik a sok gazság
Tünékeny is, folyton átformálják.

A hit, ami bennünk él, belénk tanítják
Azt hisszük ez a valóság.
Hit még a vallás,
A különböző forma, és elvárás.

Végül a valóság
Ami a hit és vele az igazság,
Vagy köze sincs hozzá, ő a másság.
Más a hit, más az igazság.
És egyiket sem takarja a valóság.

Igazság van. Azt hiszem.
Ebben rejlik a hitem.
Aztán hirtelen arra ébredem
Hogy ez nem a valóság, csak nekem.

Tévednék, és csak álmodom
Hogy e három szó nem rokon
Hogy ők nem sziámi ikrek
Hogy néha köszönő viszonyba sincsenek.

(Hiszem, mert muszáj.
Amiben hisznek az a valóság.)

Hiszem a valóság az igazság
Rájövök az igazság nem a valóság,
Aztán a valóságról hiszem, hogy az igazság.

Milyen egyszerű lenne, ha hihetném
A valóság mindig az igazság
Az igazság mindig a valóság.
Ez lenne a három királyság.







JÓ KÍVÁNSÁGAIM 2011-re


Nem jut eszembe semmi,
Legfeljebb az, hogy hagyd magad boldognak lenni.
Ne keresd, ne gondold azt, ami bánt,
Hagyd el a szorongást, a félelmet, a bizonytalankodást.
Ne engedd, hogy bármi rontsa kedved.
A problémákat másoknak átengedd.
Egészséged neked maradjon.
Pénztárcád ne csekkektől dagadjon.
Vedd észre a természet szépségét,
Az élet lényegét.
Engedd el, ami nem fontos.
Mindenben legyél elég okos.
Hagyj az időnek is megoldást.
A munkában másoknak is fogást.
Az életedben sikerüljön mindent szeretni,
Ami nem megy, azt meg elfogadni.
Ami innét kimaradt, azt kívánd még magadnak
És arcodon mindig legyen helye mosolynak.
Szeretettel kívánom neked én
Mindezt szilveszter éjjelén.







KARÁCSONY ÉS ÉN


Egy szál fenyő a hegytetőn
Akár a magányos cédrus
Csak áll és vár
Talán tudja, karácsony van.

Egy máglya,
Egy fáklya,
Egy kis gyertya,
Egy mécses lángja
Ma mind a karácsonyért ég.

Bennem is pislákol egy lángocska,
Vagyok, mint hegytetőn a fenyőfa.
Egy hamvas szikra,
Bennem lassan, mintha parázslana
Elveszíti az időt,
A múltat, jelent, jövőt.
Pislákol - éled,
Utat hagy a fénynek.
Benne van minden.
Aki ma hiányozna, ő nincsen.

Egy gyertya - egy mécses lángja
Betölti a szobát,
Mozdul minden,
A lelkemben üresség nincsen.

Itt van velem mindenki, aki valaha
És most a fontos.
Megtöltik a szobát,
Elhozták magukkal sok-sok év
Karácsonyát.

Itt van, ki legjobban hiányzik,
Ha nem is ölelhetem,
Lelke az enyémmel együtt játszik.
Játszik, ahogy karácsonyfa ágán a fények.
A gyertya lángja éget.
Átmelegszik minden.
A szívem csordultig tele.
Nem hagyom, hogy mások önsége ezt tönkretegye.

Ha nem is velem,
Bennem,
A szívemben
Itt vannak ők, mind.
Ennél szebb karácsony nincs.







KEDVESEMNEK


Nézem az öreg csonka diófát
Életem része évtizedeken át
Kevés levele, töpörödő léte
Emlékeztet a semmi életre.
Éveken át sokszor figyeltem
Álmodozott rajta a tekintetem
Hozzám tartozik, akár a Balaton habjai.
Múlt életemnek ők is rabjai.

Múló időben ragadni pillanatot
Marasztalni a későn jövő boldogságot
Nem törődni mással
Tegnappal, időmúlással.
Élvezni a csendet
És hogy kedvesem ölelget
Álmában ébren. Mellette érzem
Nem hiábavaló a létem
Fontos vagyok, tudom
Ha nem is hallom.

Pár vihart megértünk
Ide-oda csapódott a lelkünk
Talán most csendesül
Életünk legbelül
Szelídülő vihar
Álmokat kavar
Valóságos érintést
Nem meddő képzelgést.

Kérlek, simíts és ölelj
Érintésemre felelj
Legyen teljes a napunk
Tudjuk, mi egymásnak vagyunk.







KEDVES NEKEM E VILÁG




Kedves nekem e világ
Bennem van a boldogság.
Vidáman töltöm napjaim,
Átölelem vágyaim.

Kell még ehhez levegő,
Étel, ruha, és melegedő.
Jöhet fényes nyár vagy csodás tél
Csak ennyi kell, és az ember ÉL.







KI FELEL A BOLDOGSÁGÉRT


Ki felel a boldogságért, nem tudom,
Mert az nem jár velem egy úton.
Felelni érte tán nem is lehet,
Benne úgy sem lenne köszönet.

A boldogtalanság az már teljesen más,
Annak van felelőse, az,
Ki másokat felelőtlenül bánt,
Mérlegre nem teszi tettének súlyát,
Nem figyeli, vele kinek árt.
Önös látszat boldogságért
Eldob több karátnyi gyémánt
Őszinte szív-dobbanást.







KINEK VAGYOK FONTOS


Leéltem majdnem az életem,
És tudom, érzem ki fontos nekem.
Sokszor hittem fontos vagyok másoknak,
Csalfa délibábjai voltak ezek egy álomnak.
Mentem, kerestem, segítettem.
Magamat sokszor a hátsó sorba tettem.
Tévedtem belátom.
Nem egyforma a fontosságom.

Azóta változtam magam, és a lelkem.
Fontos már nekem az, ki fontosnak tart engem.
Nem akarom, nem várom,
Másoktól a fontosságom.
Egyvalakinek most már mindig fontos leszek,
A magam embernek.

Ráérek, már nem sietek
Végül kiderül, kik tartanak fontosnak engemet.







A LEGUTOLSÓ VÁGYAM


A legutolsó vágyam csak egy,
Ágyban párnák közt halni meg.
Váratlanul álmomban vigyen el a halál,
Akkor is, ha ezzel sok érzelmet kaszál.
Addig egészségesen akarok élni.
Majd emberszerep ruhát levéve,
Csendesen távozva dimenziót váltani.
Jobb odaát tudom.
Most még van itt feladatom.
Megoldatlan leckéimet sorra meg kell oldani
Semmi elől nem tudok, nem lehet elfutni,
Mert jön az ismétlés, míg
Én nem leszek kész-egész.







MAROSVÁSÁRHELYEN JÁRTAM


Jártam más tájon
Tg.-Mures Maros-vásáron
Ahol nem könnyebb az élet
De egyszerűbb a lélek
Ahol nem sötétebb az éj
És nem fényesebb az ég
Mégis mások az emberek
Simábbak, egyszerűbbek
Gondolatuk tiszta
Érzéseiket mutatja
Nem kell a szavak mögé nézni
Elég csak meghallgatni.







MA VAN AZ A NAP
A kortalanságról


A fiatalság rögeszméje,
hogy ők nem változnak.
Pedig az élet megtanítja,
hiába a lelkes ifjú-tudat.

Ma van az a nap, elfogadom.
Lehetséges, beléptek az idősek táborába?
Ez jó, mert e csoportban én vagyok a fiatal.
Mi mást tehetnék?

Visszasírjam régi énem? azzal mire mehetek?
Tudomásul veszem, hogy
ritkábban futok és lassabban sietek.
Már szokom.
Elfogadni még nem tudom, mivel
az érzelmeim, gondolataim nem idősödnek.

A lelkemben még gyermek vagyok, s
ezt el nem hagyom.
A gravitáció ide nem hat.
A csomagolás változhat.
Ami belül van, az a lényeg.
Mosolyogva elfogadom. - Élek!







MELYIK A JOBB?


Melyik a jobb?
Ha nincs választásod,
Vagy választanod kell.

Választanod, mikor nem látod a jövőd
Vagy mikor nincs meg hozzá az erőd.

Maradni a régiben és húzni az ismerős igát
Vagy, vállalni a változtatás kockázatát?

És ha döntöttél már
Akkor hogyan tovább?

Melyik ujjamat harapjam,
Ha mindegyik fáj?

Fáj a lelkem, de muszáj lépnem
Hogyan tegyem, ezt kérdem.

Teszek egy nagy lépést és vajon
A szakadékba hullok
Vagy vár az oltalom?

És ha más irányba kéne lépnem?
Várom, hogy súgjanak nékem.







MI KELL A BOLDOGSÁGHOZ


Egy kék szempár
Szájszögletben húzódó mosoly
Némán nevető érintés.
Csak lenni.
Nem tervezni a holnapot,
Mert elrontaná a mát.
Csak szeretve lenni.
Egy sugár bennem szórja fényét.
A lelkem derűje követi az övét.
Nem kell a minden.
Elég a résznyi.
A boldogság csillagát együtt látni fényleni.
Ma az életem megosztom veled.
A holnapom mája is, talán a tiéd lehet.







MIÓTA ÉLEK VÁGYOM RÁD


Mióta élek vágyom rád.
Te vagy nekem, aki megszépíti a mát.
Hozol nekem boldogságot.
Elém tárod a világot.
Veled nem lehetetlen semmi.
Nem csalsz meg, téged érdemes szeretni.
Közeledben biztonságban vagyok,
Akárhogy kezdem és fejezem be a napot.
Megrészegít közelséged.
Nem tudlak nélkülözni téged.
Aranyat érsz, gyémántot,
Megragyogtatod a valóságot.
Nélküled nem tudok élni,
Életemben nincs mit remélni.

Maradj velem, kérlek!
Ne hagyj el soha, míg élek.
Tőled függök, ahogy te is tőlem.
Egymás nélkül értelmetlen minden.
Szabad vagy, nem sajátítalak ki,
Csak háremedben én legyek mindig valaki.
Sokat jelentesz nekem.
Érted, talán eladnám a lelkem.
Az sem baj, ha elhízol, és hájas vagy.
Én úgy is akarlak, bármilyen kövér vagy.

Paráznasággal csak rám gondoljál.
Értem élj, és hozzám tartozzál.
Ne érezzem soha hiányod.
Zord időkben is élvezzem társaságod.







MIT TENNÉL HA...


Mit tennél, ha döntened kéne
A gyerekednek adsz enni,
vagy a hiteled pontosan törleszteni.

Mit tennél, hova mennél
Ha minden kompetens helyen
Az okos törvények ismertetése van csak jelen.
Ha az intézménynek csak a nevében a segítő.
Ha körülményeid látványa kielégítő,
De üres a hűtő,
Alig van tüzelő.

Mit tennél, ha döntened kéne
A villanyszámlát befizetned
Vagy a fiadnak pelenkát, orvosságot venned.

Mit tennél ha, a macsó menedzser magyarázná neked
Minek csináltál gyereket
Amikor a hiteled nincs miből fizetned.

Honnan tudná az a sok okos pénzes
Fehér inges réteg
Hogy hozzájuk tartoztam
Míg emberül nem gondolkodtam
Gyereket akartam,
Nem vártam, előre szaladtam
A hitelt választottam
Akkor még nem tudtam
A kötelet a nyakamra magam fontam.

Most már érzem, ahogy szorul
Mit tegyek, minden felborul.

Én nem vagyok szenzáció
Sem celeb nyomorgó
Akkor mit tehetek én
A kétségek küszöbén.

Csak várhatom a "Mikulást"
A "cipős dobozos adományt"

Pedig így, ennek nem kéne lenni
A beszedett adónkat másképp beosztani
Nem teli zsebbel, a nyomorgókról dönteni
A földre kéne leszállni
Nem koncepciókat gyártani
Hanem, előrelátóan, megfontoltan
Őszintén, szívből, okosan, TENNI.

Ki az, aki minderre képes?

Mindaz, aki ezt a bőrén érzi
Nem csak szemléli
Tudja, az elfuserált segítés
Nem élet-lépés.

2010.










MOBIL, MSN, SKYPE ÉS TÁRSAI


Mobil, msn, skype és társai
A verbális kommunikáció nagyjai.
Utolérlek velük, hallom a hangod,
Ha szerencsém van, látom az arcod.
Itt vagy, de mégsem
Nem érzem a rezgésed
Messze van a lelked.

Eleinte csodás, hogy hívni tudlak
Beszélhetünk, az idő nem állít korlátokat.
De ahogy az telik,
Rájövök, a technika csak helyettesít.
Mindegy, hogy ki vagy
Milyen a kapcsolatom veled, azt veszem észre
Kettőnk közt elkopik a szöveg.

Nagyon jó, hogy van
Mobil, msn, skype és társai
Ha csak kommunikációs hézagot kell pótolni.
De mit érnek ezek, mikor
Nemcsak hallom, hanem érzem,
Itt van velem,
A beszélgető partnerem.







NEM DŐL ÖSSZE A VILÁG


Ha kellek, tarts meg,
Legyek az egyetlen, az igazi,
A mindenkor megfelelő társ.

Ha nem kellek,
Küldj el, ne sajnálj.

Ha kellek, ne kelljen más,
Legyen őszinte az összetartozás.

Ha nem kellek,
Mondd, és ne vacillálj.

Ha kellek, mint egy sínpár,
Menjünk együtt tovább.

Ha nem kellek,
Ne mellettem keress mást.

Érezned neked kell:
Szívednek, lelkednek.
Ha nem érzel,
Nem tehetek mást:
Mennem kell.

Ne tétovázz!

Ha kellek, ha nem,
Döntsd el végre már.
Nem dől össze a világ.







NEM TARTOZOM SENKIHEZ


Tartozom hát mindenkihez.
Ahol a megértés csak hátrány,
Ott nem kell senkinek önzetlen bálvány.
Vártam, hogy kinőjön a tisztesség virága,
De a föld csak szittya kopár, nem hajt hiába.
Hittem, bíztam, reméltem.
Változásra várva szerettem.
Minek az alvajáró álma,
Nem mozdul semmi előre, csak hátra.

Nem tartozom én senkihez,
Tartozom hát a többekhez.
Belépek a sorba,
Életem így fordul majd jobbra.
Leszek önző, akarnok, sárkány
Mostantól, nem ér így majd hátrány.
Ha nem tartozok senkihez,
Tartozok majd mindenkihez.
És mert
"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek."










NŐKNEK, NŐTŐL, NŐNAPRA


Mit írhatnék
nőnapra, hisz én is nő vagyok.
A sorsom tapasztalom, lelkem köveit dobálom,
Hagyom mögöttem mindazt, ami nem fontos.
Próbálom súlytalansággal megélni a minden-napot,
Hagyva alakuljon mindaz, ami nem én vagyok.
Látom a tavasz hírnökét, szemem simít fát, virágot,
Élvezem a friss levegőt, a korábban felkelő napot,
Unokáimat, kiáltják: Szeretlek nagyi, s én is őket nagyon.

De írhatnék
Arról, ami félelem bennem, a görcsökről, amit feltörni sem hagyok,
A bizonytalan jövőről, a kétséges holnapról,
Kedveseim elvesztéséről, a kiszámíthatatlan dolgokról,
Az összeomlani készülő családokról, gazdaságról,
A tehetetlenségben tartó folyamatokról.

Írhatnék
Talán jóról,
Változásról,
Valósággá nem válható fikciókról.

Írok másról,
Ami az eszembe jut, ha azokra a nőkre gondolok,
Kiktől praktikusan, józanul gondolkodni tanulhattok.
Ha lehetőségük lenne, okosan hoznának sok új fordulatot.
Elkezdve azt kicsiben, téve a JÓT, ahogy teszik ezt otthon,
Aztán tovább, széles látókörrel megmutatva, hogy jól lássatok,
Tennének érte, hogy minden tekintetben jobb irányába változtassatok.
Amit a férfiak a világban elrontottak, velük mind-mind helyrehozhatnátok.
Az életterünk javulásában másképp nem bízhattok,
Hogy sikerüljön végre jobbá tenni családot, országot,
Bár akár az egész világot,
Félelemmentessé téve sok-sok emberi sorsot.







OLVADÁS


Lassan elolvad a hó
Kék színben ragyog a tó
Hosszabbodnak a napok,
Rövidülnek az árnyékok.

Feledjük a múló telet,
Megjavul az emlékezet.
Mind frissebbek leszünk,
Gyorsabban ver a szívünk.

Lazán kezdjük a napot,
Magára hagyjuk a tegnapot.
Nem gondolunk másra
Csak a tavaszi zsongásra.

Nézzük a felhőket az égen,
Harmatcseppet a levélen.
Lelassítunk, szemlélődünk,
Emelkedik a rezgésünk.

Lebegünk a szélben,
Szikrázó napsütésben.
Arcunkon vidám mosoly.
Az élet úgy sem komoly.







ŐSZINTESÉG NAPJA... HA LENNE


Sokféle napot tartunk egy évben,
Az Őszinteség napja másoknak is jutott már eszébe.
Egy napig legalább őszintének lenni,
Őszintén igazat mondani.

Kezdeni a napot mindig magunkkal
Nyersen tiszta gondolatokkal.
Szembe nézni a rémmel
A magunkra mért őszinteséggel.
Aztán jöhet a többi
Másokkal is őszintének lenni.
Nem kéne félni ezen a napon.
A következményekkel számolni se nagyon.

Könnyű vagyok, szállhatok,
A titkolózás ma nem hagy nyomot.
Most mindenki megteheti
Megtorlás a szavait ma nem követheti.
Lehet, csak ezt én gondolom.
Mások őszinteségét elviselni sokszor nehéz, tudom.
Ez a nap ettől különleges,
Elmondhatom óvatosan, mert megértés lesz.

Ma őszinte lehet a kérdés
Megkönnyebbülést hoz rá a valós felelés.

Legyen mindig a mai nap, az őszinteség napja
Mert az őszinteség minden alapja.

Ha mer az ember őszinte lenni
- a tetteit felvállalni -
Az életét végül ez fogja jobbá tenni.

Ha mégsem az lesz, amit ő akar
Az őszinteség mégis megtérül hamar.







SEGÍTŐ KEZEM NYÚJTOM FELÉD


Segítő kezem nyújtom feléd.
Rajtad múlik eldöntsd
Hogy neked ez mennyit ér.
Szorítsd meg - tartalak
Felállnod neked kell
Mert, másra nem telik
Egy segítő angyalnak.







SOHA-SOHA NE FELEDD


Ember mindegy hány éves,
Gyerek mindig addig lesz,
Amíg anyja vele van,
Nem tudják ezt még sokan.

Gyerek én már nem vagyok,
Anyák Napján itt hagyott
Hiánya még most is fáj
Pedig sok év eltelt már.

Ő már nekem nem felel,
Se virágért nem ölel.
Visszahoznám az időt,
Mikor láthattam én őt.

Soha-soha ne feledd
Életet ő adott neked
Vele voltál sokáig
Felnőtt kor határáig.

Szaladj hozzá örömmel.
Nézd el, ami nem stimmel
Attól még, hogy felnőtt vagy
Szíved lehet nagyon nagy.

Tedd boldoggá óráit
Veled töltött perceit.
Szeresd, amíg teheted.
Szíve dobog teérted.

Biztos ő is hibázott.
Mindent meg is bocsátott.
A szeretet mindent hagy.
Élvezd, amíg gyerek vagy.

Gyerek mindegy, hogy hány van
Anya szíve osztatlan
Mindegyiknek egész jut
Csak az idő, ami fut.

Amikor még kicsi voltál
Papír szívet rajzoltál.
A kis szív már megkopott
De értelme nem fogyott.

Szeretettel gondol rád
Legyen a sors jó hozzád.
Lépteidet vigyázza.
Te vagy élete álma.







ÜRES VAGYOK, TÁTONG A LELKEM


Üres vagyok, tátong a lelkem
Jó lenne más érzésekre magamba lelnem
Vagyok, akár az elszabadult léggömb, amit
A tavaszi szél csak össze-vissza röptet, lökdös.
Üres vagyok.
Kong bennem az értelem.
Csak a semmi az, ami végtelen.
Várom a csodát, a más érzést.
Leljek magamban tartalmat.
Lelkemnek békét.
Szívemnek összeférést, hogy
Érezzem, ne kelljen tátongjon lelkem.
Legyen harmónia bennem!







VAGYOK


Tényista vagyok
Romának vallom magam.
Van négy-hét gyerekem
Fehér munkám soha
Adóra, Tb-re nem telik
A férjemnek detto
Mégis ő a családfenntartó
A rezsim kevés
A támogatásom sok
Mert igazsi magyar vagyok
A gyerekekre sok időt szánok
A családdal sokat utazgatok
Ha csak magyar lennék
És még nem roma is
Akkor felkopna az állam
Mert velem nem törődne az állam.
Tényista vagyok
Magyarnak vallom magam
Sok helyre jelentkezem
Munkám mégse lesz
Segélyért hiába megyek
Mert ott csak roma lehetek
A párom akár az igásló
Robotol reggeltől-estig,
ő egy családfenntartó
Fizetjük az ÁFÁ-t, az adót, a Tb-t
A magas rezsit
Csak a törlesztésre, de ruhára, kajára alig telik.
Luxusom csak egy
A két gyerek.
Ha még egyszer születnék, csak magyar-roma lennék
Kötelességet, felelősséget nem ismernék.
Addig is töprengek
Tovább hogyan lesz.
Tovább?
Hogyan?
Lesz?







VALENTIN NAPHOZ


Szerelem nélkül nem jó élni,
Mintha üresjárat lenne az élet.
A csillagokban mindenkinek meg van a párja,
A földön mégis sokan magányosan élnek.
Ha szerencsés vagy és megtaláltad
Vigyázz rá, el ne riaszd.
Érte érdemes, legyőzni időnként önmagadat.
Ajándékozd meg Őt
Odaadással, őszinteséggel, türelemmel,
Bizalommal, biztonsággal,
Szívvel, szeretettel, öleléssel.
Ha csetlik-botlik, eltéved,
Fogd a kezét, vezesd vissza,
Dobogjon együtt a szívetek.
Sose áldozat természetes legyen, amit érte megteszel.
Használd ki az élet minden rövid percét,
Mert nem tudod még nélküle az milyen lesz.







ZUHANJUNK FÖLFELÉ


Zuhanjunk fölfelé a létbe,
Ne lefelé a mélybe.
Gyorsítsunk, szálljunk,
Ne egy helyben járjunk.
Törjünk csak felfelé,
A Napra, a fény felé.
Ne adjuk lejjebb,
Tápászkodjunk feljebb.

Keressünk: Értelmet,
Írásban szépséget,
Gondolatban igazságot,
Emberben jóságot.
Érezzük a harmóniát,
Hanyagoljuk a matériát.
Akarjunk ember módra élni.
Az anyagit szellemiesíteni.

Összefonódik a sorsunk,
Hívlak, gyere velem - fölfelé zuhanjunk.

Hagyd el a káoszt,
És a sok koszt.
Járjunk a föld felett Emberként,
Mindent emeljünk fölfelé egyenként.

Próbáljuk meg, újra,
Újra, újra, és újra.













 
 
0 komment , kategória:  Hock Éva Etelka  
Elképesztő:idáig biztosan rosszul használta az étolajas flak
  2021-02-24 21:15:46, szerda
 
 




ELKÉPESZTŐ: idáig biztosan rosszul használta az étolajas flakont - videó


Hát ezt a trükköt még mi sem ismertük, pedig nyitott szemmel járunk a világban.

Aki életében három percnél többet töltött a konyhában, azzal biztos előfordult már olyan baleset, hogy az étolaj flakonjából nem sikerült a megfelelő mennyiséget a serpenyőbe, tepsibe öntenie. Ennek oka, hogy a flakonok kialakítása miatt túl sok levegő áramlik be, így öntéskor a levegő a folyadékban buborékká alakul és egyszerűen kilöki a többletet az üveg száján, amivel könnyen el lehet áztatni a konyhapultot és ehetetlenné lehet varázsolni a készülő ebédet.

Az nlc.hu szúrta ki a Nagy-Britanniában dolgozó és feltehetően magyar származású Samuel Falusi Twitter-oldalára feltöltött videót, ami egy olyan praktikát mutat be, amire eddig egészen biztosan nem gondoltunk:


Link



Ahogy látjuk is, minden flakonban ott van a megoldást jelentő eszköz, az a pici, húzógyűrűs műanyag zár, amit a legtöbben letépnek, aztán kidobnak.

Pedig kidobás helyett csak meg kell fordítani a letépett zárat és úgy visszahelyezni a flakon szájába. Így nem tud egyszerre annyi levegő beáramlani, és bugyogás helyett szépen, egyenletesen folyik majd az olaj, amit így már megfelelően tudunk adagolni.




 
 
0 komment , kategória:  Süssünk - Főzzünk  
Micsoda pech:minden lottószámot eggyel mellé húzott,74 milli
  2021-02-24 19:37:22, szerda
 
 







MICSODA PECH: MINDEN LOTTÓSZÁMOT EGGYEL MELLÉ HÚZOTT, 74 MILLIÁRD FORINTIT NYERHETETT VOLNA


Az év legbalszerencsésebb emberének díját már előre kioszthatjuk a 19 éves lánynak.

Az Euromilions nevű lottójátékon nemrég 178 millió font, azaz több mint 74 milliárd forint volt a főnyeremény, és egy 19 éves angol lány kis híján meg is ütöttte a jackpotot.

Pechjére azonban mind a hét számot pontosan eggyel sikerült melléikszelnie, így végül a szelvénye nulla találatos lett.

Tayla Octave először nem is akart hinni a szemének, amikor meglátta a pénteki sorsolás nyerőszámait, hiszen ha az egy sorral fentebb lévő számsort húzza be, akkor ma már milliárdos. Egyébként a nyertes kombinációra az esély 1 a 139 millióhoz.







The Sun
EU WHAT! Britain's unluckiest woman misses out on £178m Euromillions jackpot as every number just ONE out

Britain's unluckiest woman misses out on £178m Euromillions jackpot as every number just ONE out
BRITAIN'S unluckiest woman lost out on the £178mil Euromillions jackpot - because each of her numbers was just one digit away from the winning seven balls. Tayla Octave, 19, could not believe it wh...
The Sun | febr. 23.


Link



Tayla számai az 5, 13, 24, 45, 49 voltak, a 6, 11 pótszámokkal, míg a nyerőszámok listája így fest: 4, 12, 25, 46, 48, 7 és 12.

"Le vagyok sújtva. Tudom, hogy lottót nyerni nem túl egyszerű, de hogy ilyen közel legyek hozzá, egyszerűen döbbenetes. Először csak azt láttam, hogy nem nyertes a szelvényen, de amikor összehasonlítottam a számaim a nyertesekkel, kiborultam"

- mesélte a Sun napilapnak Tayla, aki természetesen még a szelvénye feladása előtt elgondolkodott azon, hogy mire is költötte volna a mesés összeget.

- Biztos, hogy elmentem volna valami meleg helyre nyaralni, például a Maldív-szigetekre egy olyan kis bungalóba, ami a tengerben áll. Egy autót is vásároltam volna első körben és minden családtagom kapott volna egy házat is tőlem - folytatta a lány.

Szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a múlt pénteki sorsoláson senki nem nyert, így a következő alkalommal még nagyobb összegért (75 milliárd forint) szállhatott harcba. Sőt, mivel úgy érzi, hogy valóban közel áll a kaszáláshoz, azóta már több másik lottójátékra is benevez.

A Sun által megkérdezett professzor szerint annak az esélye, hogy valaki minden számot eggyel mellé húzzon a brit lottón, 1 a 1 092 486-hoz.








 
 
0 komment , kategória:  Bulvár  
Hogy kerül egy magyar maratonfutó egy japán regénybe?
  2021-02-24 19:00:36, szerda
 
 





HOGY KERÜL EGY MAGYAR MARATONFUTÓ EGY JAPÁN REGÉNYBE?


Így lett a magyar olimpikon egy japán regény hőse




2020 januárjában éppen Tokióban jártam. Oszakából érkeztem sinkanszennel, azaz azzal a nagy sebességű japán vonattal, melynek ez első vonala az 1964-es olimpiára készült el. A mindenfelé föllelhető nonstop kisboltok egy sarkában ott hirdették magukat a nyári olimpiára gyártott pólók és baseballsapkák Tokyo 2020 felirattal.


Ha nem kerültek volna egy hasonló ruhanemű háromszorosába, akkor talán beszerzek néhányat, no meg ha tudtam volna, hogy mitől lesznek ezek olyan különlegesek. Mint ismeretes, a szintén Japánba tervezett 1940-es olimpia (a nyári és a téli is) a második világháború miatt elmaradt, de az újkori olimpia történetében még nem fordult olyan elő, hogy egy betegség, egy világjárvány zavart volna be a versenyekbe. Ezek az öltözékek tehát olyan olimpiát hirdettek, amely végül nem valósult meg, még akkor is, ha csupán elhalasztották 2021-re.

Még most sem tudjuk, hogy s mint lesz idén ez a világverseny, Japán szénája sem áll túl jól a fertőzöttség tekintetében, a vakcinák pedig csak szivárognak mindenhol. Ha meg is rendezik, az nem lesz az igazi - véli Sütő József, a '64-es olimpia maratonfutója, akinek történetére mindjárt visszatérünk.


Korrupciógyanú a japán fellendülés kezdetén

A The Japan Times szerint a korrupciós ügyekkel foglalkozó riporter, Andrew Jennings azt állítja, hogy az 1958-ban a fővárosba látogató Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjait call girlökkel szórakoztatták. A '64-es olimpia rendezési jogának odaítélése mindenesetre különös, mert az akkori Tokió minden volt, csak olimpiát megrendezni képes állapotú nem. A versenysorozat büdzséje is sokszorosa volt az előző római olimpiáénak. Mindenesetre megkapták a rendezési jogot, amivel együtt őrült gyors készülődés vette kezdetét. A már említett szupervonaton kívül autópályák, szállodák, metróvonalak stb. épültek; jakuzák, munkások sokasága és szennyezés özönlötte el a japán fővárost.

Ez az olimpia sok mindenről emlékezetes, például elsőként közvetítették műhold segítségével, ekkor használtak utoljára salakos futópályát, és a kézi, stopperórás időmérés is itt fejezte be pályafutását. Két új sportág is debütált az olimpián: a dzsúdó és a röplabda.

Ami az éremtáblázatot illeti, az amerikaiak lettek az elsők (36 arany), a Szovjetunió a második (30), és harmadik éppen a rendező Japán (16), majd a németek és az olaszok után mi következünk az előkelő hatodik helyen, ahol az előzőekhez hasonlóan tíz aranyat nyertek a sportolóink, a végleges sorrendet az ezüst- és bronzérmek száma alakította ki. A legeredményesebb versenyzőnk Rejtő Ildikó tőrvívó volt két arannyal.


57 éves japán képeslapok a szekrény mélyén

Néhány hete éppen keresgéltem szüleim könyvszekrényében, amelyben már több ízben bukkantam olyasmire, ami számomra kincset jelent: ez az a fajta csodaszekrény, amely mindig tartogat kellemes meglepetéseket. Ezúttal japán képeslapok akadtak a kezembe, négyesével öt tokban, azaz összesen húsz darab. Ez a képeslapgyűjtemény az 1964-es tokiói olimpia eseményeit mutatja be, és 57 évig várták a könyvek között sorsuk beteljesülését.


A galéria megnyitásához kattints a Linkre, utána a képre!

Link


Természetesen a maga nemében mindegyik érdekes: a görögországi láng éppúgy, mint a fáklya megérkezése Japánba, a nyitóünnepség, egy győzelem stb., de első végiglapozgatásra még nem vettem észre valamit. Digitalizálás után nagyobb méretben is végignéztem őket, majd épp az utolsón akadt meg a szemem, mert az eredményjelző táblán feltűnt a HUN felirat. Megnéztem a nevet mellette: SUETOE. Hát ez ki lehet? - tettem föl magamnak a kérdést, majd rögtön utána a Google-nak, amely nem is váratott sokáig: Sütő József maratonfutó, aki egyéni csúccsal, ötödikként ért célba. Bevallom, nem ismertem őt, így szereztem tudomást róla.


Hogy kerül egy magyar maratonfutó egy japán regénybe?

Sütő József feleleveníti, hogy japán versenytársa, Cuburaja Kókicsi és ő elhúztak a mezőnytől, és húsz kilométeren át ismeretlenül is kölcsönösen segítve egymást futottak a második és harmadik helyen. Hol egyikük volt előrébb, hol másikuk. A 38. kilométernél következő emelkedőnél honfitársunknak fogyni kezdett az ereje. A stadionba a japán versenyző érkezett másodikként, de a cél előtt az angol Basil Heatley megelőzte, amit Cuburaja óriási szégyenként élt meg. Ez a fajta szégyenérzet a japánoknál a szamurájok korából maradt fenn, forrása a kötelességtudat és az emberi érzelmek konfliktusa. Ruth Benedict antropológus egyenesen szégyenkultúrának nevezte a japánt, Szugimoto Josio szociológusprofesszor pedig azt írja a jelenségről, hogy ,,ha valaki valami szégyenteljes dolgot csinál, akkor nem fog tudni a közvéleménnyel [...] szembenézni". Cuburaja négy évvel később, a mexikói olimpián jóvá akarta tenni ezt a szégyent, de a tokiói versenyeket követően lumbágó kínozta, és 1968-ban, az olimpiára felkészítő edzések ideje alatt, 27 évesen öngyilkos lett. A történetet Sütő József is kiegészíti annyiban, hogy Cuburaját a családja is gátolta a futásban, valósággal kényszerítették, hogy elvegye a menyasszonyát, sőt edzője is elpártolt tőle, de Achilles-ín-műtéte is hátráltatta a felkészülésben.


Magyar hős egy japán regényben

De mit ad a futás, amikor épp nem tragédiába torkoll? Például egészséget - mondja a most 83 éves egykori olimpikonunk, akit épp a napi rutin hat kilométeres futása után sikerült elérni. Akaraterőt, hiszen a versenyre készülőnek minden reggel korán föl kell kelnie. A verseny pedig meglepő dolgokhoz vezethet: a kölcsönös érdekek felismeréséből következő emberséges együttműködés szó szerint regényes történetté vált. Minoru Maszujama író, aki könyvet írt Cuburajáról, 2012-ben látogatott el Sütő Józsefhez, hogy egykori felkészülésének részleteiről érdeklődjön. Két évvel később pedig éppen az ominózus olimpia ötvenedik évfordulója következett, amikor az olimpikon régi vágya teljesült: meghívásra kilátogatott Japánba, ahol további interjúk következtek.

A fogadóbizottság valóságos Cuburaja-emlékünnepet varázsolt, és ennek részeként, a bronzérmes sportoló tiszteletére megrendezték a hagyományosan öt kilométeres futást, amelyen különlegesebb résztvevő nem is indulhatott volna, mint Sütő József. Tolmácsa és kísérője, Rajzó-Kontor Kornélia szerint a még 2014-ben megjelent, Cuburajáról szóló nagy sikerű regény elbeszélője a japán futó fiktív unokája, akinek elmesélésében a történet nem a tragédiáról szól, hanem arról a hatalmas eredményről, melyet Cuburaja Kókicsi elért - illetve egy különleges találkozásról egy magyar futóval. A mi hősünknek a történet zárlata tetszik különösen, ahol a két egykori futó unokái együtt indulnak egy versenyen.

Izgatottan várjuk a magyar fordítást, nem kevésbé a soron következő olimpiát, illetve azt, hogy a részletezetten kívül az alábbi képeslapoknál olvasható drámákhoz, sorsfordulatokhoz, sikerekhez hasonlókat produkálnak-e majd a sportolók, lesz-e valaki méltó arra, hogy újabb regényhőssé váljon.


Link


Egy hosszútávfutó nem mindig magányos - Sütő József és Tsuburaya Koukichi futása az 1964-es tokiói olimpián I.

Link




Az olimpiai láng meggyújtása az Omujamai Atlétikai Stadionban, Naha, Okinava.





 
 
0 komment , kategória:  Sport  
Kereszténydalok, versek a szeretetről
  2021-02-21 21:30:29, vasárnap
 
 










KERESZTÉNYDALOK, VERSEK A SZERETETRÖL










ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR...


Mielőtt a világ meglett
Ő már téged eltervezett
Téged Ő már akkor szeretett.
Testedet Ő alkotta, lelkedet
Ő formálta
Azért vagy mert Ő akarta

Áldjon meg téged az Úr
És őrizzen meg téged Ő
Világítsa meg rajtad
Arcának fényét
s könyörüljön terajtad Ő

Fordítsa tereád
Az Úr az Ő orcáját
Adjon tenéked békességet


És hozza el az Ő országát

Mikor elszakadtál tőle Ő utánad
jött a földre
Helyetted Ő ment keresztre
A halálból kihozott, sebeivel meg-
gyógyított
vérével tisztára mosott

Áldjon meg téged...

Megmentette a lelkedet,
Tőle kaptál új életet
Mert Ő maga a szeretet
Ő a te édesapád
Országa a te hazád,
Míg odaérsz Ő vigyáz reád

Áldjon meg téged...


ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR - Videó

Link

Link








DE JÓ VOLNA


De jó volna jónak lenni,
Szüntelenül hitben élni,
Istent és egymást szeretni,
Rosszért is jóval fizetni!

Tudom ám, hogy gyenge vagyok!
Szívem mélyén jót akarok,
De ki segít engem ebben,
Hogy a sok jót végbevigyem?

Ugye, meghallgatod imám,
Szerető mennyei Atyám?
Lelked által segíts engem,
Hogy Jézust híven követhessem.







Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.










Dévényi Erika: AGGÓDÓ SZÍV


Az aggodalom olyan, mint a hintaszék.
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz.
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom.

Hiába félted gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést.
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt,
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt.

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet.
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem ott, csak belülről tép.

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak.
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el.

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hiszen emberi lényed erre nem adhat választ.
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz életed
Csak azért lehet, mert kevés a hited.

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta.
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni.

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.
Azt mondja, ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért.

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak.
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak.

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról.
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél.

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől, vagy naptól védjen.
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked, mit alkotott.

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elől megy, s a bárányok utána







Dévényi Erika: AHOGY A NAP A SZÉL


Ahogy a nap olvasztja fel a jeget
Úgy tölti be a szeretet szívemet

Ahogy a nap a jeget olvasztja fel
Úgy hullik le rólam minden lepel

Ahogy a jeget felolvasztja a nap
A szeretet belőlem ugyanúgy árad

Ahogy a nap a jeget felolvasztja
Úgy ég bennem a megbékélés lángja

Ahogy a szélben a por táncot jár
Az Úr bennem valami újat munkál

Ahogy a szélben táncot jár a por
Az Úr szava szívemben úgy dúdol

Ahogy táncot jár a por a szélben
Úgy hiszek én Isten igéjében

Ahogy a por a szélben járja a táncot
Úgy hívom Istenem áldja meg a hangot

Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap
Vagy bármely gondolat az ég alatt

Ha Istent hívja, nem csak gondolat már
Az Istenhez futó vágy utat talál







Dévényi Erika: ÁLDÁST KÉRVE


Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott


Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged







Dévényi Erika: BARNUS IMÁJA

(Az alkotónapon ebéd előtt imádkozva történt
Peák Barnabásnak)


Ülünk az asztalnál óvodás kis csapat
Kanál csörgés jelez az éhes gyomornak
De valami előtte hiányzik még
Áldást mondunk a tele tányérért

Szól az ima, és hallatszik a csendben
Ahogy a hit rebeg a csukott kis szemekben
Aztán az ámennel újra besurran a fény
De egy kis száj megszólal, hogy szólna még

Ott marad az az egy összezárt kezecske
Talán a legkisebb az egész terembe?
De ez a kicsinység nem von párhuzamot
Hitének gyökere annál nagyobb

Hallatszik az ima, köszöni a napot
Örül, hogy itt lehet, hogy szeretetet kapott
Aztán csendben elakad a szó
Ámen nélkül itt az utószó

Elhallgat, mintha arra jönne rá
Tőle még ezt senki nem várná
Belemosolyog a gyermekszemekbe
Azokba, melyek nincsenek meglepve

Az ima abbamarad, de fut tovább a gondolat
Az én felnőtt szívemben is valami elhallgat
Csend van bennem, és én hallom tovább a hangot
Amelyet a kis száj elmondani már nem tudott







Dévényi Erika: BÉKE BENNEM


Nem akarok a dolgok mögé bújni
Azt akarom, hogy megtaláljanak
Nem akarok egy fal mögött állni
Azt akarom, hogy süssön rám a nap

Nem akarok sötétben élni
Azt akarom, hogy fény legyek
Nem akarom az éj hatalmát
Azt akarom, hogy békét leljek

Nem akarom a viharos szelet
Csak a lágy szellőt kívánom
Nem akarom a fagyos hideget
Csak a harmat cseppjét áhítom

Nem akarom az ördög tüzét
Isten igéjét akarom
Nem akarom a félelmeket
Isten békéje tartson







Dévényi Erika: BOLDOG CSALÁD


Boldog az az ember, ki társát megtalálja
Egy gyertyát gyújt életüknek lángja
Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban
Isten akarata közös gondolatban

Első közös imájuk egy boldog köszönet
Amelyből kiárad az örök szeretet
De újabb ima születik hamar a szívükben
Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel

Csodálatos érzés az első felismerés
Amelyben ott van egy új emberi lét
A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény
Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét

S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod
Mikor egy kis ember rád mosolyog
Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség
Amit csak Isten adhat, boldog áldásként

Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz
Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz
Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani
Csak hálás szívvel Istent áldani







Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál


Dévényi Erika: Boldognak lenni - Videó

Link








Dévényi Erika: CSAK AMIRE VÁGYTOK


Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tûz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet







Dévényi Erika: CSAK ÁLLOK


Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán







Dévényi Erika: CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET


Isten szeretete mérhetetlen
De a kérdés felmerül mindenkiben
Miért nem élheti végig mindenki az életet
Miért engedi el Isten a gyermekeket

Válaszra várunk a betegség küszöbén
Összeroskadva egy szakadék szélén
Végső reményünk Istenhez intézett
Kérjük mentse meg a gyermekeket

Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek
Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred
Mikor már nincs senki más kit kérhetsz
Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket

Hited legyen már ott az út elején
Mindig Isten szeretetében élj
Ha az ördög mezsgyéjére tévednének
Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket

S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel
Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel
Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted
Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket







Dévényi Erika: CSAK ÚGY


Ez a világ csak úgy kerek
ha melletted van a te Istened
Ez a világ csak úgy egész
ha mindig a hit útján lépsz

Ez a világ csak úgy élhető
ha a remény megmenthető
Ez a világ csak úgy igaz
ha Isten szava szent marad

Ez a világ csak úgy szabad
ha szabadítód a te Urad
Ez a világ csak úgy erős
ha hited árasztja az erőt

Ez a világ csak úgy szeret
ha Isten tölti be szívedet
Ez a világ csak úgy világ
ha soha nem alszik el a láng
















Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted.
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted.

A csend beszél, ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja.
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.







Dévényi Erika: DALOD ÉRINTÉSE


Fut a szó és nem tudod hol áll meg
Szól a dal és nem tudod kit érint meg
Te csak adod szíved legmélyéből
Isten szeretetét, az Ő kegyelméből

Isten általad szíveket nyitogat
Kopogtat, hogy megnyílhassanak
S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat
Talán a Te dalod, mi ott besurranhat

Tudd, hogy itt megállt a dalod
Megérintett egy egész családot
Könnyeikben ott volt Isten szeretete
Amelynek Te voltál áldott részese







Dévényi Erika: AZ ELMÚLÁS BÉKÉJE


Emlékszem arra a kicsi lányra
Aki rettegett a halál gondolatára
Benne minden vég mély nyomot
Rémülettel teljes bánatot hagyott

Ha egy tányér kezéből a földre esett
S nem fogott rajta a jó erős enyv
A gondolat, hogy soha többé nem eszünk belőle
Könnyeket csalt szeme szegletébe

Ha véletlen lépése egy bogarat taposott
S látta ahogy a kövön elmaszatolódott
Nem undor fogta el, hanem kétségbeesés
Ő volt ki elvette egy kis állat életét

A levágott virágot vázába téve
Belelátta száradását üde színébe


S néha a virágot még akkor is őrizte
Mikor az már rég az elmúlást hirdette

Ez a kislány addig nem lelt békére
Míg az elmúlást más mércével nem mérte
Meg kellett ahhoz Istent ismernie
Hogy megbékítse az Ő szeretete

Mióta tudja, a mennyország várja
Már nem figyel úgy az elmúlásra
Arra törekszik, hogy a földi életben
Istennek tetsző élete legyen

Emlékszem arra a kicsi lányra
Békére vágyó törékeny mosolyára
Arra a kicsi lányra nagyon jól emlékszem
Ma a tükörben boldogabb mosolyát nézem










Dévényi Erika: A FA


Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgös vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott










Dévényi Erika: GYERMEK HIT


Ha felnézel az égre
Gondolj Istenedre
Szívednek melegét
Küld fel az égre.

Az Úr akkor megérzi
Ezt a szeretetet
Angyalszárnyat rak rá
S visszaküldi neked.

Kezedbe teszi
Meg is foghatod
Áldásként másoknak
Tovább is adhatod.

Ha egy kicsit is adsz
Sokat kapsz majd vissza
Szemedben csillog majd
A szeretet hálája.

Így lesz gyerekhitedből
Óriási erő
Mely könnyeket eltörlő
Szeretetet sző.







Dévényi Erika: A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ


Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el

Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van
Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül

Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője
Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek

Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek
Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza

S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson







Dévényi Erika: A HIT


A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat


Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!







Dévényi Erika: KÉSLELTETETT HANG


Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned

Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened

Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot

Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse

Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek

Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod







Dévényi Erika: MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA


Amikor leütöm a billentyűket
olyan mintha zongorán játszanék

Egyszerre születik meg a szöveg
és hozzá a kottakép

Közben néha könnyeim potyognak
mint halk dobütés

A külső zajok nem zavarnak
fátyolként hullnak mögém

Megszületik a dal
én átszellemülten hallgatom

Az Úrral alkottam, de nem enyém
mindenkinek adom

Bármilyen hangszeren szólhatnék
hisz zongorázni sem tudok

De az Úr a billentyűkhöz
alkotó kezet adott







Dévényi Erika: A NYUGALOM TAVA


Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz

Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra

Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava







Dömötör Ilona: AMINT A TE AKARATOD


Ha le kell hullanom,
zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom.
Oly szépen tűnjek el,
mintha alkonyba úszó ladikon
valaki búcsúzó dalt énekel.

S ha élnem kell tovább,
mint repkényinda, tűrjem csöndesen


zivatarok villámos ostromát.
Bárhogy tépdessen a goromba lét,
dönthetetlen vár, boldog Istenem,
örök gyökérrel fogóddzam beléd!







Dömötör Ilona: ÖREGES ESTI IMÁDSÁG


Ma este kérlek, engedd meg nekem
hogy hálát adjak, áldott Istenem
minden szabályos szívkökésemért,
mely zavar nélkül küldte szét a vért
sok megkopott, elnyűtt hajszálerembe.
S hogy ügyetlenné vénült két kezembe
adtál ma is még egy kevés erőt,
hogy a kiskertben, ablakom előtt
megöntözhettem pár virágtövet.
És hogy ma reggel, templomból jövet
a mosolygó Nap megsimogatott,
s homályosuló szemem láthatott
ujjongó, fényes, üde színeket:
fák zsenge zöldjét s tündöklő eget...
S hogy vannak még, kik nem untak rám. Szeretnek.
S hogy rám nevet még néha egy-egy gyermek,
kit nem riaszt el öreg, ráncos képem.
De azt köszönöm legeslegfőképpen,
hogy Megváltómat korán megismertem,
hogy kimentett a kárhozatból engem.
S hogy életemben, bármi terhet vittem
sosem mondhattam: ,,Elhagyott az Isten."







Dömötör Ilona: ŐSZI BÉKE


Erdőn-mezőn a békítő kezű ősz
pasztellkrétával fürgén festeget.
Törli az alkony piros kendőjével
horizontomról a rémképeket.

Arra tanít, hogy nem kell megriadni,
ha jégcsap-ujjal fenyeget a tél.
El kell fogadni erősödő hittel,
hogy nem veszhet el semmi, ami él.

Csírázó magban, sarjadó tavaszban,
örökéletben váltig hinni kell,
míg öreg testem, fáról hullt levélként,
földdé enyészve csendben tűnik el.







Dömötör Ilona: VELEM MARADNAK A VIRÁGOK


Már oly sokakat eltemettem,
s annyi baráttól elbúcsúztam...
Haldokló virágok közt járok
őszi kertemben csöndes-búsan.

Már oly sokakat elsirattam...
S hányaktól kell még elköszönni,
akik elmennek messze-messze,
és sose fognak visszajönni...

Velem maradnak a virágok,
ők feltámadnak majd tavasszal.
Példázzák, hogy van örök élet,
s mindig lesz Ige, mely vigasztal.

Hiszem: vannak még testvérlelkek,
S lesz mindig kéz, mely fölsegítsen.
Velem maradnak a virágok,
és sohasem hagy el az Isten.







Endrődi Sándor: KÖVESSÜK ŐT


Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt,
Vérző igaznak igaz könnyet áldoz?
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár? akár a Golgothára?
Kövessük őt!







Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.


Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Link








Charles de Foucauld: A RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA


Atyám,
rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami neked tetszik.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm.
Kész vagyok mindenre,
csak akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem óhajtok, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek téged,
és a szeretet sürget,
hogy egészen neked adjam magam,
hogy fenntartás nélkül
kezedbe helyezzem életemet,
határtalan bizalommal,
mert te vagy az én Atyám!








Füle Lajos: ADD ÚJRA!


Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!







Füle Lajos: AKKOR JÖN EL


Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bûnné lesz a bûn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserûn
nem alkudva testtel és vérrel,


majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.







Füle Lajos: BIBLIÁM


Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok - éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok - mennyei patikám.
Ha egyedül állok - barát vár benne rám!







Füle Lajos: CSAK Ő SEGÍTHET


Csak ő segíthet, ha jön a vihar,
s mindenki fél, és minden megremeg.
A tanítványok szavára sehol
nem csendesednek le a tengerek.






Füle Lajos: EGYETLENEGY


Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:

Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,

Egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni végig,
míg valóság lesz odafenn.







Füle Lajos: AZ ELTEMETHETETLEN


Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET !







Füle Lajos: FUTÁS
. . . . . . . . . .




Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörűszépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...







Füle Lajos: HA EZT MEGÉRTED


Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.







Füle Lajos: HANYATLIK MÁR A NAP


'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'

Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.







Füle Lajos: HA HAZAHÍVNAK


Ha hazahívnak, mit viszek?
Csipetnyi hálát, kis hitet?
Egy vallomást: mit tettem itt,
vesztett csatáim híreit?
Számot miről is adhatok,
hisz mindent tudnak rólam ott
de látják rajtam azt a Vért
s befogadnak majd - JÉZUSÉRT.







Füle Lajos: KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN


URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kisértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tûz!

URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!







Füle Lajos: A MEGBOCSÁTÁS


A megbocsátás mindig boldogít.
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott
az I S T E N.







Füle Lajos: NE FÉLJ


Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszûnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!







Füle Lajos: NE NYUGODJ BELE!


Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,


ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.







Füle Lajos: SIKER, VAGY GYÜMÖLCS


Siker, sok-sok siker!
Ez itt a cél.
Az ember oly hiú!
Ám e fogalmat nem is ismeri
az evangélium
Az ISTEN gyermeke
nem űz sikert,
gyümölcsöket terem,
ahogy a kert.







Füle Lajos: SZÉP ÍGY, UGYE


Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkből épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szűkülő köre.

Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértőn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idő.







Füle Lajos: AZ ÚR JÉZUS FÁI


Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nekik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint







Füle Lajos: VAN BOCSÁNAT


Van bocsánat, ám az ára:
Felvitték a Golgotára,
Felszögezték a keresztre,
Vérben ázott drága teste...
Ott függött az éjszakában,
Fején töviskoronával,
Mint valami gyilkos-fajta...
Minden ember bűne rajta,
Az enyém is, a tiéd is.

Hogy lehet, hogy szeret mégis,
Hogy nem maradt sírjában ott?
- MEGVÁLTÓNK lett, feltámadott!







Füle Lajos: VERSEK


Születnek fényből, árnyból, néha kínból,
egyek velem.
Míg verselek, az életrajzom írom...
- Kit érdekel

honnan jön s innen merre tart a vándor?
Mit mond, ha mond?
Ímé egy ember az ötmilliárdból,
ki él, dalol!

Miről? Kinek? És meddig szól az ének?
Van még idő?
Imádság éltem élő ISTENÉNEK!
Hallgatja Ő,

és válaszol rá áldó ihletéssel
sok szent Szava.
Vers lesz az is, hisz mind szívembe vésem
míg tart a ma,

hogy megköszönjem azt a nagy Kegyelmet,
amely elért,
és rám is áll... s mely vétkeimre tellett:
A DRÁGA VÉRT.







Gégény István: EL NEM MONDOTT IMA


Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igazi fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szép szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám.







HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD
Egyházi zene - Dalszöveg


Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám, s csöndes helyen
Álomra hajtanám fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon szállok feléd.

Szívemtől trónodig - mily szent csoda! -
Mennyei grádicsok fényes sora.
A szent angyalsereg mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!

Az álom s éj után kél újra fény,
Új hittel a követ megáldom én.
Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!

Csillagvilágokat elhagyva már,
Elfáradt lelkem is hazatalál.
Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom örökre én!

Hadd menjek, Istenem, mindig feléd! - Videó

Link








Hiszek a szeretetben,
harmóniában és a szépben és,
hogy a Világegyetemben
egyenlő minden lélek.

Kutasi József Antal







Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap
úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt
a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha
a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a
mágikus pillanatot. Bármikor meglephet
minket: reggel, amikor bedugjuk a
kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni
csöndben, és a nap bármelyik percében,
amelyik nem látszik különbözőnek a
többitől. Mert ez a pillanat létezik, és
ebben a pillanatban a csillagok minden
ereje belénk száll, és segítségükkel
csodákra leszünk képesek.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam







Juhász Gyula: BETLEHEMES ÉNEK


Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan
Szelíd barmok közt, kedves bambinó.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény,
S az istállóban várt födél reájuk.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.

Ó, emberek gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó, emberek, gondoljatok ma rá!







Kun Magdolna: AHOL TE VAGY ISTENEM


Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom,
ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom,
ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja,
ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága.

Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás,
sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás,
mert az a könny, mely lélekszemben csillan,
a boldogság cseppje áldott otthonodban.


Kun Magdolna: Ahol te vagy Istenem - Videó

Link








Kun Magdolna: KÖSZÖNÖM URAM!


Köszönöm Uram,
hogy nem hagysz egyedül,
mikor sok keserv-napom
könnybe szenderül.
Mikor úgy érzem,
oly vékony az a szalmaszál,
amiben hervadó hitem
még oltalmat talál.

Köszönöm, Uram,
hogy vannak barátok,
akiknek jósága kezedtől áldott,
és szívedből gyökerezik
az a nagy-nagy szeretet,
amivel minden egyes nap
körülölelnek.

Köszönöm Uram,
hogy vigasztalásképp
égig emel még néhány barát-kéz.
Mert e kezek azok,
melyeknek minden simítása,
kitartást és reményt ad
a bizonytalanságba.










MEGKÖTÖM MAGAMAT ISTEN KÖTELÉVEL

Dalszöveg


Megkötöm magamat Isten kötelével,
Megkötöm szívemet ország-igéjével.
Szabadságom Uram Néked visszaadom,
Csak a szeretetre formáld át tudatom!

Magamat megkötni nehéz nekem Uram,
Segítőkéz nélkül nehéz járnom utam.
Atyám erősítsd meg testvéred a hitben,
Életem példázza: Szeretet az Isten!

Megkötöm magamat baráti kötéllel,
Testvéri szeretet tartó erejével.
Testvér, ha eloldnám kettős kötelékem,
Szembesíts magammal, légy felelős értem.


Megkötöm magamat - Videó

Link

















Pecznyík Pál: A BIBLIA ISTEN SZAVA!


Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek


felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!







Pecznyík Pál: JÉZUS SZABADÍTÓ!


Csatatér a világ? Ne félj drága lélek,
ha Jézus Nevéért, támadások érnek.
Bárhogy közelít meg, ne higgy a szavára,
Jézus a győztes Úr! Nézz a Golgotára!
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Sokan takaróznak Megváltód Nevével,
környékeznek téged, hízelgő beszéddel.
Szerintük: a bűn már, nem is olyan vészes,
irgalmas az Isten, szeret téged, vétkes.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Talán tétovázol, nem leled helyedet,
bűnök sokasága, terheli lelkedet.
Hamis úton járók, tárt kapuval várnak,
vedd időben észre, miben sántikálnak.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.







Pecznyík Pál: LENT ÉS FENT


Itt lent, folyton dúl a harc,
egyre több, a könnyes arc.
Itt lent, bánat és ború,
folytonos a háború!
Itt lent, nincs béke, öröm,
csak önző lét, és közöny.
Itt lent - szeretet helyett -
burjánzik a gyűlölet.
Lent, kis bűnöst, büntetik,
nagy bűnöst meg elfedik.
Itt lent, már mindent szabad,
mi lesz, ha ég ránk szakad!

De fent: ahol Isten él,
az szebb hon a földinél.
Ott fent, öröm, béke van.
nincs árva, nincs hontalan.
Ott fent, nincs könny, fájdalom,
ének zeng az ajkakon.
Ott fent, nincs bűn, gyűlölet,
csak igazság, szeretet.
Ott fent, örök fény ragyog,
várnak minket, angyalok.
Ott fent, - Jézus érdemén -
honra lelhetsz te, meg én.







Pecznyík Pál: ÖRÖM ÉS SZERETET




Barátot keresni, elindult az öröm,
úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.
Megütötte magát, a teste fájt nagyon,
de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.
Aki látta, inkább messze kerülte őt,
hiába várt szegény, szívet felemelőt.
Meglátta, megszánta, őtet a szeretet,
talpra állította, s így tovább mehetett.

De már nem egyedül, hanem mint két barát,
kart karöltve, együtt mehettek már tovább.
Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,
hova hívták őket, örömmel betértek.
Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,
bántó és bántott fél, immár együtt örült.
Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,
békítő szándékkal, még ma is szertejár.
Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,
harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.

Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,
boldoggá tehessen, míg e földön élünk.
Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk,
viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.
Térjetek be minden magyar szívbe, házba,
tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.
Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,
onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat.










Pecznyík Pál: SZERESSÜK ŐT!


Isten, világ Teremtője,
bolygónk is kezébe van,
simogat, bár néha büntet,
de mit tesz, javunkra van.

Létét: sokmillió ember,
mai napig tagadja,
így szent létezését olykor,
földrengésben tudatja!

Kínában is rengett a föld,
dőltek házak, emberek,
romok alatt ezerszámra,
felnőttek és gyermekek.

Földrengések és tornádók,
Szent kezében eszközök,
viharfelhőkben hallhatjuk
hangját, midőn mennydörög.

Mégis csodás szeretettel,
minden embert átölel,
azt szeretné, kárhozatban
ne vesszen el senki sem.

Ne bántsuk Őt, szeressük Őt,
ha néha reng is a föld,
bűnbánókat vár az Atya,
ki eget, földet betölt.

Most még sok minden homályos,
miértekkel küszködünk,
ám eltűnik a sok miért,
ha a mennybe érkezünk.







Prohászka Ottokár: KŐ AZ ÚTON


Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.

S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.










Prohászka Ottokár: Ó ISTENEM


szeretlek téged forrón, mélyen,
nem mert kárhozatos szörnyű éjjen
örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
vagy mert egednek ékességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígéred nékem szárnyaid alatt.

Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,
emberi szívemet, Szívedre vártad,
rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutotta arcod, forró tüzes oltár!
Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.
Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén:
átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,
gyalázat és szitok,
lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek,
kísértek, jaj, az utolsó szóig!
Rettentő mértékkel méred szeretésed!
Ó hadd legyek, én legyek könnyező vetésed,
Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod,
míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.

Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél,
hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél szeretlek most téged,
életem és lelkem felkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom,
Istenem, Mindenem, örök Mennyországom.







Rudnyánszky Gyula: ISTEN ÁLDÁSA


Bármit cselekszünk, hasztalan, -
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül!

Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül;
És el fog tünni nyomtalan
Isten áldása nélkül.







Schvalm Rózsa: ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT


Élő kövek között,
szabadon mint a szél,
árad a Szent Szellem,
s hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
fényt gyújtva szívekben ,
gyarló emberlétet,
betölt erejével.

Megújít szíveket,


régi kőszív helyett,
s benn égi fény ragyog,
betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
öntudata helyett,
öröm és békesség.
bölcs Istenfélelem.






Schvalm Rózsa: FÉL SZÍVVEL NEM LEHET


Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.

Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.

Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.

Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.







Schvalm Rózsa: A LEGNAGYOBB SZERETET


Krisztus érettünk ment a halálba,
kereszt út keservét értünk járta.
Vérrel írott, hő szeretetével
tekint vissza, Nagypéntek tükrében.

Szeretete átjár szívet, lelket,
mint tavaszi fény a természetet.
Megtisztulva a hit forrásában,
betölt égi fénnyel, ragyogással.

Életvíz e forrás minden cseppje,
benne rejlik a lélek ereje.
Isten bőven megadja azoknak,
kik hozzáfordulnak bizalommal







Schvalm Rózsa: SZERESD ELLENSÉGEDET


Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Arcán Júdási mosoly,
szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,
hamis az ajándéka.

Némán tűrsz, mint áldozat,
nem fizetsz rosszért rosszal,


de ki ádáz ellenség,
oly nehéz szeretni azt.

Krisztusi példa segít,
kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,
vére értük ontatik..

ha szívedben Ő lakik.
már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,
s tudsz érte imádkozni.







Schvalm Rózsa: SZERESSETEK EMBEREK!


Kopár tájra hull a fény
Szent Karácsony közelén.
Száraz avart hajt a szél,
fehér havat nem remél.

Helyette a Szeretet
pazarló napsugara
aranyozza az eget,
földre omlik harmata.

Szívek mélyén lángot gyújt,
Mennyből jövő üzenet,
megpendít egy alvó húrt,
szeressetek emberek!







Schvalm Rózsa: A SZÍV CSENDJE


Szív csendjében elmerülve,
Lélek hangjára figyelve,
érthetjük meg Isten szavát,
az Isteni való titkát.







Somogy J.: AZ ÉN VILÁGOM


Ez a világ: nem az én világom.
Az én világom gyönyörű, csodás.
Lelkem nem mereng színes délibábon,
- Betölti azt az örök látomás...

Az én világom Isten művének
Legcsodásabb, legszebb alkotása.
Más az élete itt a virágnak, fűnek,
S nincs a világon neki hasonmása.

Az én világom tele van örömmel,
Ott a boldogság viszi a szerepet.
Csodás világát sugárözönnel
Ragyogja be az örök szeretet.

Az én világom: végtelenbe nyúlik.
Nincs vége, nincs neki határa.
E földi világ megégve elmúl
Az élő Isten egyetlen szavára...

Az én világom nem múlik el soha,
Csak szebbé lehet, ragyogóbbá válhat,
Az én világom még nem volt mostoha
S nem nyújtott csalódást senki fiának.

Az én világom magasságba ível,
Oda eljutni keskeny úton lehet.
Csak az juthat el, aki kitart híven,
És kit az élet Fejedelme vezet.

Az én világom a lélek világa,
A hit világának ragyogó szépsége.
E csodás világnak egyetlen virága
Az örök élet boldog reménysége.

Az én világom, az Ő világa!
Hol pálma leng és zölden hajt a cédrus,
E szép világnak vezére s királya.
Megváltóm: a názáreti Jézus.







Szabolcska Mihály: ÜNNEPNAPOK


A szeretet az én vallásom.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van aznap a szívemben!

Nem építem az üdvösségem,
Vakhitű, pogány gyűlölségen,
Sem égi, földi boldogságom:
Ember csinálta szűk dogmákon!

Célom e gyarló, földi testben
Megállni minél emberebben.
S úgy osztani be életútam?:
Ahogy Krisztustól tanultam.

Megnyugodni a jó Istenben,
Ki mindig jóra vezérel engem.
S legfőképp egyre törekedni:
Mindenkit testvérként szeretni!

A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van az én szívemben!







Szabó Sándor: ÁLDÁST, VAGY ÁTKOT


Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nagy itt a tét!
Élet, vagy halál.
Fény vagy sötét.

Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nincs semmi gát,
Mit az Úr kegyelme,
S végtelen szerelme
Ne törne át.







Szabó Sándor: MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ


Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,
Mint szerető Atya a gyermeket.

A golgotán felállított kereszt
Áldozat a te bűneidért.
Hidd el, Isten úgy szeretett téged,
Érted ontott annyi drága vért.

Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem?
Értem ontott annyi drága vért?
Isten tényleg úgy szeretett engem,
Hogy Fiát adta gyarló lelkemért?

Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka.
Feltételek nélkül szeretett.
Megmentett, és ezért adtam neki
Bűntől sebzett fáradt szívemet.

Hát megtaláltam, meg van, mit keresztem.
Az Ő fénye énrám is ragyog
Jézus meghalt értünk a Kereszten,
Onnan szól most hozzád: Itt vagyok!







Szabó Sándor: URAM KÖSZÖNÖM


Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.







Túrmezei Erzsébet: HA NEM TESZEK SEMMIT SEM


Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.



S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.










Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!







Túrmezei Erzsébet: HISZEK A SZERETETBEN


Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű ,,nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.










Túrmezei Erzsébet: A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET...


A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!







Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok







Túrmezei Erzsébet: SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ!


Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,

Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már!

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!

Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!

Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel,
Úgy visz Jézus, a szeretet
Országába a Mennybe fel!







Túrmezei Erzsébet: ÚJ NAPOK ELÉ


Minden nap nem lehet mosolygó nyár,
Se minden óra csupa napsugár!
De a legborúsabb nap is lehet
Csupa Istenbe vetett bizalom,
És csupa szeretet!
















 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Hadd menjek Istenem, mindig feléd
  2021-02-20 21:30:05, szombat
 
 







HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD


Hadd menjek Istenem, mindig feléd

Egyházi zene - Dalszöveg


Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám, s csöndes helyen
Álomra hajtanám fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon szállok feléd.

Szívemtől trónodig - mily szent csoda! -
Mennyei grádicsok fényes sora.
A szent angyalsereg mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!

Az álom s éj után kél újra fény,
Új hittel a követ megáldom én.
Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!

Csillagvilágokat elhagyva már,
Elfáradt lelkem is hazatalál.
Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom örökre én!







Hadd menjek Istenem - Videó

Link



Hadd menjek, Istenem, mindig feléd! - Videó

Link



André Rieu Orchestra (Amszterdam live)

Link

Link



Slideplayer

Link



























 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
A boldogságról - versekben
  2021-02-18 22:00:24, csütörtök
 
 













A BOLDOGSÁGRÓL - VERSEK









A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés.
Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.

Móricz Zsigmond: Életem regénye











A BOLDOGSÁG NAGYON RITKA


A boldogság nagyon ritka,
s ha valamit elszúrunk nem szólhatunk, hogy "VISSZA!!!".
Ki kell használni az öröm minden percét,
s ki kell élvezni ezt a csodás mesét.
De ha mégsem jönne ez az áldás,
akkor legyen mindenkivel a tisztánlátás.
A legrosszabb dolgokban megtalálni a szépet,
S a széttört szivek közt megtalálni az épet.
Ez minden történetnek titka,


Senkit nem fog le valami kalitka.
Mindig csináld úgy, ahogy szeretnéd,
S őrizd a tudatot hogyan keresnéd.
Ha már azt hiszed, az egész életed happy,
majd a gonosz és az irigy ezt a gondolatot megszegi.
Nincs olyan, hogy valakinek tökéletes az élete,
mert mindenkinek a szomorúság lételeme...







Ady Endre: DAL A BOLDOGSÁGRÓL


Üzen a szomorúság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanitók,
Boldogság-gyanitók.

Másokra lesett
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.

Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap.

Jó, hogy jó a Jó
S van íze a szomorúságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanú-vád,
Gyanú, vád.







Alföldy Géza: AMÍG ÁLMODUNK


Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!







Aranyosi Ervin: ELBÚJNI AZ ÖLELÉSBEN


Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen "te vagy", nincs "én vagyok"!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt - mosolyogva -
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!







Aranyosi Ervin: SZERESD A GYERMEKED!


Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.







Bagdi Bella: MA RÁM TALÁL A BOLDOGSÁG

Dalszöveg


Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ.

Élj úgy, mintha a Föld lenne a mennyország,
Álmodj úgy, mintha nem lenne korlát,
Táncolj úgy, mintha azt senki se látná,
Énekelj, mintha senki se hallaná, óóó

Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ."

Bagdi Bella: Ma rám talál a boldogság (official lyrics video)

Link








Bazsó Éva Andrea: HAJNAL


Szeretem a hajnalokat
A csend körbe ölel.
Egyedül vagyok, és mégsem.
A képzeletem repít el.
Messzi tájakon járok.
Oly messze, és mégis kézzel fogható.
Meseország határán?
A valósága mégis megkapó.
Hisz otthonom az egész univerzum,
S bár létem benne oly apró, rövid.
Mégis milliónyi csoda vár rám.
A lelkem szabad, s a magasba röpít.
Látom az emberek mosolyát,
Hallom a kacagásukat.
De bánat, és nyomor is részesünk.
Túl sok még a könnyes arc.
Ha tehetném, letörölnék minden könnyet
Hisz az időnk oly rövid, elszalad.
Angyalszárnyon repülve, simogatnám az arcokat.
A szeretet mindenkié, hisz csak így létezhetünk.
Elég egy mosoly, egy érintés.
S boldogságot adva, boldogok lehetünk.










Bertók László: BOLDOGSÁG-DAL




Eljön a napja meglásd,
tán észre sem veszed
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

Fenyvesi Béla & Bertók László - Boldogság dal

Link








Czóbel Minka: FÉNYES MELEG


Nyár van! langy szellő hordja széjjel
A mámorító illatot,
Fehér jázmin virága hull rám, -
A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,
Nap csillog bíbor szirmokon,
Piros láng mellett fény-ezüstben
A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok
Hajlongó száron inganak.
Szép nyár! midőn bágyadt örömben
A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben
Csak halkan lágyan tévedez,
Levélzizgés csak, suttogás csak, -
Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred
Szívemben is, megérezem:
Virúló föld nagy életével
Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,
A nyár varázsa megkapott, -
Langy álmatag lég hordja széjjel
Az édes jázmin-illatot.







CSAK AZ SZERETNÉK LENNI...


Csak az szeretnék lenni, aki Neked lehetek,
Nincs boldogabb ember annál, akit szeretnek.
Szeress hát, biztass, óvj és védj meg engem,
Cserébe megmutatom, milyen is a szerelem.

Százezer szál virággal kötném át a szívedet,
Neked adnám a lelkemből feltörő rímeket.
Tiéd lenne, csak Tiéd, hozzád szólna versem,
Rólad írnék mindig, minden egyes versben.

S néha-néha, ha jönnének tán rossz napok,
Együtt leszünk Drága, mindig Veled maradok.
Ha lennének netalán szürke, morcos hajnalok,
Ki felvidít, és aki mosolyt csalna arcodra,
az Én vagyok!







Csinger Beatrix: ANYAI BOLDOGSÁG


Amikor egy kicsiny bébi napfényre nyitja szemét,
lelkedben megszületik egy virágos csoda...
a percek rózsaszínben peregnek,
szíved mélyén lepkeszárnyak rebegnek,
rügyet bont gondolataidnak ága-boga.

Ahogy nézed hamvas arcocskáját,
megízleled az élet gyöngéd báját,
ahogy karjaidban elringatod,
s bársony bőrét megsimítod,
úgy tárul eléd nyiladozó palástban,
misztikus fényű, ezüstös varázsban
...az anyai boldogság.







Csokonai Vitéz Mihály: A BOLDOGSÁG


Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?







Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál







Dobos Attila: A BOLDOGSÁGTÓL ORDÍTANI TUDNÉK


A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha nem lennék ma egy kicsit rekedt,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Hisz csendben ünnepelni nem lehet,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Az egész világ rögtön tudja meg:

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Nem rontottam ajtóstól a házba,
Én kiböjtöltem, amíg megszeretsz,
Megvártam, míg magadtól jössz lázba,
És éjjel nappal engem emlegetsz,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha tegnap még nem fáztam volna meg.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Azt mondja egy nagyon régi nóta,
Hogy nincs a földön örök szerelem,
De annyi minden változott azóta,
Majd változtatunk ezen is szívem,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Egy klasszikus győzelmi éneket.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Dobos Attila: A boldogságtól ordítani tudnék - Videó

Link








Farkas Éva: MI A BOLDOGSÁG?


Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.










Gárdonyi Gáza: MI A BOLDOGSÁG?


Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
Melyik a jó és melyik az igaz?

- Egyik sem az.
Hanem a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyújthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.

- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.

- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom:
ha majd nagy lesz, mint az apja:
ha a sors el nem ragadja.

- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.

- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan.
- Ha ingem volna, jó uram.

- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.







Hock Éva Etelka: AKARJ BOLDOG LENNI


Ha esik, ha fúj,
Akarj boldog lenni.
Ha rossz is a kedved,
Akarj boldog lenni.
Ha bánt valami, ha gyenge vagy,
Akarj boldog lenni.
Ha célod nem éred, tűzz ki másikat,
Akarj boldog lenni.
Ha érzed, magányos, egyedül vagy, mégis
Akarj boldog lenni.
Ha elhagytak, ha bántanak,
Akarj boldog lenni.
A boldogtalanságod ne etesd, helyette
Akarj boldog lenni!







Inczédi László: ELMÉLKEDÉS


A világot összejártam
Gyalogszerrel és határban, -
Ösmerem az életet;
Volt már részem jóban, rosszban,
Búslakodtam, sóhajtoztam,
S vigadtam is eleget.

Egyszer-egyszer hébe korba
A szerencse rám mosolyga
S pazarolta kincséit,
Elárasztott minden jóval,
Szeretettel, szíves szóval,
S csöndes boldog révbe vitt.

Hajh de máskor ázva-fázva
Kutyagoltam utcza-sárba'
Hajléktalan, éhesen,
Nem volt egyéb társaságom,
Csak a szél, mely rongyruhámon
Átsüvöltött élesen.

Lelkemben nagy eszmék forrtak
Hatni és az utókornak
Nagyul hagyni át nevem.
Mécsem már hamvadva égett
S kutatám a bölcseséget
Ócska pergamenteken.

Majd szilajúl, fékeresztve
Mámorító gyönyörökbe
Fullasztottam magamat;
Ha elnyomott a bor álma,
Festett arczu lány csókjára
Ittam ki uj poharat.

Édes borát az örömnek,
Ürmös kelyhét gyötrelemnek
Fenekéig ösmerem,
S ha elmém a múltba téved,
Sürgő-forgó tarka képek
Vonulnak át lelkemen.

S hogy a múlton áttekintek
S latra teszem a jót mindet,
A mit nyújtott életem,
Kérdve: volt-e percz, a melyben
Teljes boldogságra leltem,
Az a válasz: sohasem!

S ha a rosszat fontra vetve
Kérdem: voltam-é egy perczre
Teljesen boldogtalan?
Gyarló ember mit tagadnád,
Boldogság, boldogtalanság,
Nincs tökélyes semmi sem.







József Attila: NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...


Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.







Juhász Magda: JÓ A KEDVEM...


Jó a kedvem, mit is tegyek,
rákezdtem egy dalra.
Csendesen, hogy az énekem
nehogy más is hallja,
de egy rigó rám füttyentett:
- Énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.

Ha néked is jó a kedved,
énekelj csak bátran.
A nóta a szívünkben van,
és nem a pohárban.
Nem baj az, ha jó a kedved
énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod
s az irigyed is hallja.







Kaffka Margit: PEZSGŐ DAL


Fehér galagonya, - beh virágos!
Semmi közöm a szomorúsághoz!
Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa -
Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Tudod-e, hogy letépem a húrod,
Ha még azt a keserveset húzod?
Beteg tán a hegedűszerszámod,
Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

Vén csavargó! Kósza éjfélóra,
Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.
Boros fővel is odajutsz máma,
Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!
Meg találnak haragunni érte...
Legelőször a színébül porba öntsetek le.
- Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

1901.







Kosztolányi Dezső: BOLDOGSÁG - Próza


...Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.

Egy-két évvel ezelőtt, október végén nagy útra kellett mennem. Este csomagoltam, és lefeküdtem. Vonatom reggel indult. Nem tudtam aludni, noha már több álmatlan éjszaka volt mögöttem. Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén nyilallást éreztem. Megmértem magam. A hőmérő lázat mutatott. Sok mindent adtam volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor megvirradt, balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza. Lucskos, sötét ősz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám. Kongó folyosóin senki se járt, fülkéiben is csak elvétve ült egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták volna. Magányos szakaszomból néztem a füstölgő mezőket. A levegő fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik állomáson egy mezítlábas parasztfiúcska végigszaladt a kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó esőben ezt kiáltotta: "Friss vizet tessék." Életunt kalauz vizsgálgatta körutazási jegyeimet. Köszönés helyett sóhajtott. A lidércnyomás a határon túl is folytatódott. Elhagyott pályaudvarok gurultak elém. Malaclopó köpenyben valami vörös orrú, szemüveges osztrák ifjonc meredt rám hosszan, s én is őrá. Egy macska surrant be az állomásfőnök szobájába, mintha látni se akarna. Sovány asszony állt egy ecetfa mellett, s szoknyáit fújta a szél. Németországban kisdiákok mentek az iskolába, vagy jöttek onnan, könyvekkel, rajztömbbel, fejes vonalzóval. Minthogy semmit sem ettem, időérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel van-e vagy délután. Egyébként az utazás szórakoztatni szokott. Az életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva, leegyszerűsítve. Ezúttal azonban az élet kétségbe ejtett az üres kereteivel. Minden és mindenki céltalannak és kietlennek tetszett, az osztrák ifjonc, a macska, a sovány asszony a szélben, a német iskolás fiúk is, elsősorban pedig én magam. Eszembe jutottak balsikereim és bűneim. Önvád marcangolt. Éjjel a hosszú hálókocsiban csak én váltottam ágyat. Egy gonosz arcú ellenőr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már előre elhatározta volna, hogy első álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be. Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fűtőtestek afrikai hőséget árasztottak. Valamit magamra kaptam. Kitámolyogtam a folyosóra.

Ebben a pillanatban kezdődött az a boldogság, melyről beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig sohasem volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett a hó, ily kora ősszel, mint valami meglepetés vagy ajándék az égből, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt. Egy kis, német ipari város tűnt föl a völgyben. Vettem a bőröndömet, kiszálltam. Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetők fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok csengettyűztek, merőben ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok. Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban szálltam meg. Kedves tisztelettel, nagy megbecsüléssel fogadtak. Erkélyes szobát nyitottak számomra, potom áron. Fehér hajú, bóbitás szobalány lépett szobámba. Halkan beszélt. Két kancsó meleg vizet hozott. Odaálltam az ablakhoz, mely a főtérre nézett, és nem tudom meddig, szájtátva bámultam a vidám, gyermekkori hóesést. Ennyire még sohasem örültem annak, hogy a földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme lett. Lenn, a langyos kis étteremben reggeliztem. A villanyok, melyeken színes sapkák voltak, fényt szórtak patyolat terítőmre. A falon egy családi ingaóra járt. Vajat, mézet tettek elém. Lágytojást is ettem, pedig azt különben utálom. Minden nagyszerű volt, minden csodálatos, minden kívánatos, magyarázhatatlanul és kifejezéstelenül szép.

Tehát ekkor voltam legboldogabb életemben. Hogy miért? Annak megfejtését rátok, lélekelemzőkre bízom. Én nem törődöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál. Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

1932







Kovács István: BOLDOG AZ...


Boldog az, ki megtanul szeretni,
Boldog az, ki a rosszat eltudja feledni,
Boldog az, ki őszintén él,
Boldog az, mert semmitől sem fél,
Boldog az, ki eléri célját, s álmát,
Boldog az, ki meg kapja élete párját.







Lupsánné Kovács Eta: ...HOGY MI A BOLDOGSÁG?


Ha belül boldog vagy, kívül is látszik
szemed csillog, a lelked sugárzik,
hegyeket mozgat a boldogság, ha kell
amit a másik örömmel visel.

A jóindulat is okozhat zavart,
csak úgy kicsúszott szó, nagy zivatart
összeszorul a lélek ott legbelül,


a tüdőbe levegő se kerül.

Olykor hirtelen elhallgat a zene,
szétterül a csend sötét köpenye
gyanakvó képzelet, ha elszabadul...
mindenki a saját kárán tanul.

...belső harmónia kell, lelki béke,
magától nem jön, tenni kell érte.
Megbocsátás a boldogság forrása,
szíved, lelked, szabad lesz utána.







Meggyesi Éva: A BOLDOGSÁG


A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.

Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.







Müller Péter: A BOLDOGSÁG TITKA AZ ADNI TUDÁS


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló - 113. rész.

A fösvény, szűkmarkú embert onnan lehet megismerni, hogy gyakran beszél a bőkezűségéről és a nagylelkűségéről.

Hogy ő milyen jószívű! Hogy kinek mennyit adott! Hogy számolatlanul szórja másokra a pénzét... Akik rendszerint hálátlanok hozzá.

Ugye, milyen ismerős? Ne hidd, hogy hazudik. Ő ezt valóban így éli meg. Ötszáz forint elvesztése olyan fájdalmat okoz neki, mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzás. Üvölteni tudna kínjában. És sebe lassan gyógyul. Még évek múlva is emlékszik rá, és szívesen felemlegeti, egyrészt azért, hogy szabaduljon a kellemetlen emléktől, és erősítse magát azzal, hogy az emberek milyen hálátlanok. Akinek adott ugyanis, rég elfelejtette.

A pénzhez való kicsinyes ragaszkodás a léleknek abban a rétegében gyökerezik, ahol az önbizalom is van. Az ilyen ember önátélése azt mondja: "Az vagyok, amim van, és annyit érek, amennyim van!" Minden veszteség: önvesztés. Neked ötszáz forint csak pénz, de neki lényének egy darabja. A húsa.
hirdetés

Jézus azt mondja, ha adsz, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Aki igazán ad, nem tudja, hogy ad. Nincs igazán tudatában annak, mit tesz, mert amit ad, azt nem önmagából tépi ki.

És ez minden adással így van. Egy anya nem tudja, hogy ő szüntelenül csak ad. Akkor boldog, ha adhat. Mintha nem is az övéből adna. Ezt még akkor is érzi - boldogan -, ha olyasmit ad, ami aztán valóban csak az övé: a tejét. Milyen csodálatosan találta ki a Teremtő, hogy az anyukák élvezik is a szoptatást. És szenvednek, ha nem adhatnak, s a gyerek nem szopik.







Nyitray Gábor: TÖRÉKENY ÉLETÜNK


Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.

A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.

Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.
De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!







Pósa Lajos: A KIS GYŰRŰS LEGÉNY




Faluról-falura szanaszét jár szegény,
Vándorol örökké a kis gyűrűs legény.
Batyus zsák, süvöltő, szeges bot, faláda...
S a többi... s a többi...
Elég ebből ennyi...
Ez az ő mindene, ez az ő világa.

Fütyülő sípjával hívogat, csalogat,
Porhajas fiukat, apró kis lányokat.
Viszik a sok kóczot, mindenféle rongyot,
Ad nekik kelepet,
Szent János kenyeret,
Gyűrűt, medveczukrot, pántlikát, dorombot.

S boldogan tovább megy vígan sípolgatva,
Aranyos, virágos minden gondolatja.
S ha ringye, ha rongya a városban elkel:
Nem igen cserélne
Még a püspökkel se...
Vándorol, fütyörész tulipiros kedvvel.







Pusztai Zsanett: BOLDOG VAGYOK!


Boldog vagyok, hogy te vagy nekem,
tőled szebb lett az én életem!
Karodba zársz, mégis szabad vagyok,
melletted mindig szárnyalhatok!
Egymásra talált a két lélek,
ettől gyönyörűbb most az élet!







Sárosi Árpád: KÉT BOLDOG EMBER


Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzúgás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.

Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.

Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szívébe két boldog ember,
Két boldog ember.







Szabados István: BOLDOGSÁG




Sétálok a fák alatt, lágyan susog a szél,
ahogy mozog a lombozat, úgy villódzik a fény.
Téged várlak álmodozva, feléd száll a sóhajom,
mennyi álmot szőttünk ketten, itt egy nyári alkonyon.

A boldogságról meséltél, messze szállt a gondolat,
megszületett a szerelmünk, itt az árnyas fák alatt.
Hozzám simultál lágyan szépen, Én fogtam a két kezed,
mámor járta át a lelkem, megigézett szép szemed.

Most is téged várlak kedves, a neved az ajkamon,
hozzám simul drága tested, átölel majd két karom.
Nem érdekel az életbe soha senki, semmi más,
nem lehet ez csak egy álom, ez maga a boldogság.

2008. július







Szabados István: MESSZE TÚL A KÉK HEGYEN


Fák alatt a zöld gyepen, harmat cseppje hull.
Esthomályban a tó felett, egy felhő átvonul.
A hullámokon lovagol, játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal, mert elmúlik a nyár.

Messze túl a kék hegyen, a darvak hada száll.
Ott nem lesz tél nincs bánat, örök lesz a nyár.
A hullámzó kék tengeren, sok hófehér hajó.
Elviszlek Én majd oda, hol élni volna jó.

Néked adom az életem, a szivárvány színét.
Ott megérzed majd kedvesem, a szerelem ízét.
Tiéd lesz a sóhajom, minden gondolat.
Ott élünk majd boldogan az árnyas fák alatt.







Szalai Alexandra: A BOLDOGSÁG ÚTJA


Szerethet minden ember, de aki nem mer,
fallal védi szívét, lelkét, s életét.

Védi, s óvja, minden bajtól, bútól,
megóvja életét, s kis burkában bujdokol.

Boldog így viszont sosem lehet,
mert ki szívét fallal védi, az életét boldogtalanul éli.

Jó, s boldog élete, csak annak lehet,
ki burkát szétrepeszti, falait leereszti.

Mert aki kitárja szívét, s beengedi a fényt,
talán baj, s bánat éri, de életét boldogan éli.







Szarka Krisztina: BOLDOGNAK LENNI...


Újra gyereknek lenni, hegyeket mászni,
Esőben szaladni, s bőrig ázni,
Lepkével játszani, szivárványt figyelni,
Gondtalanul élni, igazit nevetni.
Mindenkit szeretni, s szeretve lenni,
Valakit ölelve boldognak lenni.







Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...


Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?

Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. -

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!

Pest, 1856. december 25.










Szuhanics Albert: BOLDOGASSZONY ANYÁNK


Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!







Szuhanics Albert: MINDEN EMBER BOLDOGSÁGRA VÁGYIK


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!







T. Fiser Ildikó: ÉRZÉS


Egy tiszta érzés
mi átjárja testem, lelkem,
mit elmondani kevés a szó,
tiszta, boldog világ, mit
megtaláltam, mit megleltem.
Megtartani, megbecsülni,
ez a célom az eljövőben,
olyan ez, mint mikor újabb
patak fakad a hegytetőben.

Olyan ez, mint mikor
kitárja szirmait a virág,
s először ízlelgeti véle
a levegő frissítő illatát.
Először érzi meg
a langy eső melegét,
először simogatja végig
szirmait a szél.

Először ingadozik,
ha zord vihar fakad,
s ha túléli, igazán virág marad.
Levelei zölden nevetnek
a kéklő ég felé,
a csillagok ha felragyognak,
síró boldogsággal fordul
a fénylő hold felé.

Köszönetet mond ő
a tápláló talajnak,
erősödő szára, zöldülő
levelei mind élni akarnak.
Míg szirmai szivárvány
színekben pompáznak,
apró sejtjei életére vigyáznak.

Kinyíltam, s élni akarok!
Élvezni, hogy szép,
törékeny virág vagyok.
Boldogan nevetni a világ felé,
míg el nem hervadok,
álmom véget nem ér.
Szeretni azért, hogy szeressenek, és,
hogy Téged szeresselek
nevetni, hogy mások is
velem nevessenek.







Tompa Mihály: BOLDOGSÁG


Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.

Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?

Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!







Vámosi János: MERCI BIEN


A boldogsághoz kérem nem kell
ugye csak egy kis napsugár.
Egy édes angyal, kit az ember
a szívébe zár.
Feledni oly nehéz a múltat,
A régi seb még mindig ég,
Amit én öntől kaptam épp elég!

Merci bien,
köszönöm azt, hogy még egyszer
fellángolt az én szívem,
Merci bien,
köszönöm azt, hogy oly boldog
voltam,mint még senki sem.
Hogy egy könnycseppet láthattam
égni a szemén,
hogy egy percre még felcsillant
bennem a remény.
Merci bien,
köszönöm még egyszer,hogy
hittem a májusnak én.

Bevallom,volt egy néhány óra,
Amikor gyengéd volt velem.
Úgy éreztem, most fordul jóra
az én életem.
Kedves Öntől, hogy így vigasztal,
Sajnos, ez még nem szerelem,
Legyen a jóbarátom, ez több nekem...






Vámosi Nóra: HA BOLDOG A SZÍV...




Ha boldog a szív,
Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt,
ha jő pirkadat.

A szárnyait rebbentve
víg pille száll,
És boldogan nyújtózik
minden virág.
















Weöres Sándor: BOLDOGSÁG


'A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

'A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.


Weöres Sándor: Boldogság - Elmodja: Temessy Hédi és Mádi Szabó Gábor

Link









Dobos Attila - A boldogságtól ordítani tudnék

Link



Apostol - Nehéz A Boldogságtól Búcsút Venni

Link



A boldogság titka az adni tudás

Link



Nikolas Takács - A boldogság Te vagy

Link




























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
196 éve született Jókai Mór
  2021-02-17 19:45:17, szerda
 
 







196 ÉVE SZÜLETETT JÓKAI MÓR


Jókai Mór (Komárom, 1825. Február 18.- Budapest, 1904. Május 5.), a márciusi ifjak
egyike, regényíró, a ,,nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-től 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja

Komáromban született. A pápai református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult, joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Már diákként összebarátkozott Petőfivel. 1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, részt vett a 12 pont fogalmazásában. Beállt nemzetőrnek és elkísérte toborzó körútjára Kossuth Lajost. 1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt színésznőjét. A szabadságharc idején követte a kormányt Pestre, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után az önkényuralom bosszújától félve a bükki Tardonán lakott. Felesége szerzett számára menlevelet, így 1850-ben visszatérhetett Pestre. Nagyszabású történelmi regényeinek köszönhetően nagyon hamar a legnépszerűbb író lett, a Kisfaludy Társaság 1860-ban tagjává választotta. A kiegyezést követően írásaiban sokat foglalkozott a kapitalizálódással. A polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából jelent meg 1894-ben műveinek százkötetes díszkiadása. Laborfalvi Róza halála után 1899-ben újra megházasodott, egy húszéves színésznőt, Nagy Bellát vette el feleségül. Emiatt sokan elfordultak tőle. Élete végéig dolgozott. Főbb művei: Vadon virágai (elb., 1848); Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (elb., 1850); Egy bujdosó naplója (elb., 1851); Erdély aranykora (r., 1852); Török világ Magyarországon (r., 1853); Egy magyar nábob (r., 1853-1854); Janicsárok végnapjai (r., 1854); Kárpáthy Zoltán (r., 1854); Szegény gazdagok (r., 1860); Az új földesúr (r., 1863); Politikai divatok (r., 1862-1864); Mire megvénülünk (r., 1865); Szerelem bolondjai (r., 1868-1869); A kőszívű ember fiai (r., 1869); Fekete gyémántok (r., 1870); Eppur si muove. És mégis mozog a föld (r., 1872, 1873); Az aranyember (r., 1872); A jövő század regénye (r., 1872-1874); Enyém, tied, övé (r., 1875); Az élet komédiásai (r., 1876); Egy az Isten (r., 1877); Névtelen vár (r., 1877); Rab Ráby (r., 1879); Szeretve mind a vérpadig (r., 1882); A lőcsei fehér asszony (r., 1885); A cigánybáró (r., 1885); A tengerszemű hölgy (r., 1890); Gazdag szegények (r., 1890); Sárga rózsa (r., 1893); Fráter György (r., 1893).

Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar író. Jókaival lett teljessé a magyar romantika. Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári világig megtett.


Jókai Mór (1825-1904)

Link


Link



Jókai Mór munkássága

Link



Jókai Mór: Egy magyar nábob

Link



Verseit kevésbé ismerjük, egy szép versével emlékezünk:







Jókai Mór: CSAK EGY DÉLUTÁN




Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.



Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.








 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
Pártüdülőből NER-üdülő, a Balaton a magyaroké!
  2021-02-16 21:45:40, kedd
 
 







TOVÁBBRA IS ELÉRHETŐ MARAD A CLUB ALIGA STRANDJA


PÁRTÜDÜLŐBŐL NER-ÜDÜLŐ, A BALATON A MAGYAROKÉ!


- hangzottak a politikai kampánymondatok a Club Aliga tulajdonosváltása kapcsán. Amikor a nagyszabású fejlesztést nemzet gazdaságilag kiemelt fontosságú beruházásnak nyilvánította a kormány, sokan még a település lakóinak parthoz jutását is veszélyeztetve látták. A beruházók úgy tűnik, minden tamáskodót megcáfolnak. Ahogy a fejlesztők korábban már többször is hangoztatták: nem cél a terület lezárása, sőt komplett településfejlesztésbe kezdenek.


Balatonvilágos virágzása és hanyatlása


A harmincas években az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok közötti harmonikus kapcsolatnak köszönhetően, együttműködéssel a település gyorsan fejlődött. Majd ez megtorpant és a kiváltságosok üdülőhelyére koncentrálódott.

A Club Aliga virágzott, míg a település súlyos anyagi gondokkal küzdött. A mai Balatonvilágos 1961. március 1-én alakult meg (Balatonaliga, Balatonvilágos és Dióstelep egyesítésével). A hatvanas évek végétől nyaralótelek-kialakítások kezdődtek, majd a helyi Petőfi Termelőszövetkezet alakított ki tagjai számára lakótelkeket.

A hetvenes években nagyarányú telekkialakítások folytán nyaralóingatlanokat értékesítettek a takarékpénztár közreműködésével. A rendszerváltást követően megnyitotta kapuit az 1948-1952 között kiépült MSZMP-pártüdülő, a jelenlegi Club Aliga területe. Ez volt a kommunisták kedvenc helye a Balatonnál. Ezt követően Szilvásy György illetve Gyurcsány Ferenc mint szakértő foglalkozott a terület hasznosításával.

A terület eladásáról 2004-ben az éppen megalakult Gyurcsány-kormány döntött. Végül egy izraeli érdekeltségű vállalat szerezte meg a vagyonkezelést 49 évre.

A területen ezt követően sem történt fejlesztés. A vagyonkezelők grandiózus terveket publikáltak, de sem kivitelezési előkészítés, sem pedig a terület geológiai felmérése soha nem kezdődött meg.

Ha valaki ma körbenéz a balatonvilágosi Club Aligában, úgy érzi, hogy a Csinibaba II. díszletei között sétálgat. Az épületek a múlt rendszert idézik, és láthatóan senki sem költött egy fillért sem a területre az elmúlt harminc évben. A Balaton legértékesebb partszakaszának fenntartása vagyonokba került volna, így erre senki nem költött. Az itt élők és a nyaralótulajdonosok végig nézték az egykori pártüdülő teljes pusztulását. A színvonalra nem panaszkodtak, mert az előző vagyonkezelő hangzatos tervekkel kecsegtette őket. A Pro-Mot Hungária Kft. új tulajdonosai azonban nemcsak hangzatos ígéreteket és mesés látványterveket prezentálnak, hanem meg is valósítják a balatoni régió legnagyobb fejlesztését.


Az új beruházók itt teremtik meg a balatoni régió legnagyobb fejlesztését - MTI





A beruházó cég ügyvezetője, Budvári Róbert szerint a közel 50 hektáros terület fejlesztése nem kizárólag turisztikai értékeket teremt, hiszen egy új településrész születik, amely az év 365 napján bevételt és munkahelyeket teremt a településnek.

- Balatonaligát felhelyezzük Magyarország turisztikai térképére - kezdte a beszélgetést a cégvezér, aki az elmúlt időszakban az önkormányzat illetéke­seivel, a helyi civil szervezetekkel, tervezőkkel, dendrológus, talajmechanikus, geodéta és erdész szakértőkkel egyeztetett, hogy a fejlesztés minden érintett igényei szerint a jogszabályoknak megfelelően valósulhasson meg.


Az aligai kikötôt is fejleszteni fogják - MTI





- A településfejlesztés azt jelenti, hogy integráljuk a partszakaszt a településhez. Természetesen a szállóvendégek is megfelelő körülmények között pihenhetnek majd, de ez csak egy az attrakciók hosszú sorában.

"A kikötőt is bővíteni és fejleszteni kívánjuk, hiszen idővel szeretnénk bekapcsolni a települést a balatoni menetrend szerinti hajózási útvonalba"

- nyilatkozta Budvári, aki leszögezte, a megújuló strand az itt élők számára a jövőben is elérhető marad. Nem valósak az ezzel kapcsolatos hangulatkeltések.

A település önkormányzatával folyamatos a közös munka annak érdekében, hogy a létrejövő településrész maximálisan szolgálja az ott élők érdekeit és igényeit.

- Kezdetben sokan tartottak attól, hogy a Club Aliga csak egy szűk réteg számára lesz majd nyitva. Mostanra azonban azt látom, hogy egyre többen támogatják a beruházást.

"Több munkalehetőséget és fejlettebb, gazdagabb települést vízionálnak. Túl a harmadik egyeztetésen osztom ezt a bizakodó hozzáállást" - nyilatkozta Ta­kács Károly, Balatonvilágos polgármestere, aki szerint az előzetes tervek megvalósulása esetén a település újra pozí­cionálódik a balatoni idegenforgalomban.


A lepusztult épületek a múlt rendszert idézik, láthatóan senki sem költött a területre egy fillért sem az elmúlt harminc évben - MTI





Nőni fognak a település adóbevételei, és olyan munkahelyek jönnek létre, amelyek egész évben megélhetést biztosítanak az itt élő családoknak.


A megújuló aligai strand az ott élőknek továbbra is elérhető marad - MTI





Takács Károly hangsúlyozta, a strand partszakaszának elérhetősége a legfontosabb szempont, amihez megfelelő garan­ciákra van szükség a vagyonkezelő részéről. A fejlesztők szeretnék, ha a kivitelezés időtartama alatt folyamatosan, a lehetőségekhez képest zavartalanul pihenjenek a strandra látogatók.


Link



Így nyaralt Kádár János Balatonaligán

Link



Csak nézünk, mint a moziban












Elindult a balatonvilágosi Club Aliga felújítása




 
 
0 komment , kategória:  Bulvár  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2021.01 2021. Február 2021.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 57 db bejegyzés
Összes: 4046 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 404
  • e Hét: 3578
  • e Hónap: 2887
  • e Év: 114659
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.