|
2011-10-03 21:54:11, hétfő
|
| |
| |
AKI AZ ÉLETÉVEL JÁTSZOTT
Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. - Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyikeként tartják számon, s sokan úgy is nevezik: ,,a színészkirály"
1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött".
1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében, erre még Szigethy Gábor Anatómiai vázlat c. értekezése [Link] sem nyújtott megbízható választ.
Pályájának alakulása
1959-től kezdve egészen haláláig filmezett.
1957-1959. Debreceni Csokonai Színház.
1959-1961. Miskolci Nemzeti Színház.
1961-1962. Debreceni Csokonai Színház.
1962-1966. Vígszínház. Első ottani szerepe ismét a Játék a kastélyban. Legnagyobb sikere talán Shakespeare Rómeó és Júliája volt, melyet 1963 januárjában mutattak be. Júlia Ruttkai Éva volt.
1966-1968. Thália Színház. Benne: Örkény István: Tóték.
1969-1971. Vígszínház.
Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban.
Tragikus halála
1976-ban egy alkalommal bement a Mikroszkóp Színházba, hogy megnézzen egy előadást. Akkor Komlós János volt ott az igazgató.
Komlós így szólt Latinovitshoz: "Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: Latinovits Zoltánt, a híres színészt, a Latinovits földbirtokos fiát vagy a legidősebb Gundel unokát?" Latinovits válaszolt: "Én sem tudom, kinek köszönjem meg: Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s tisztnek vagy a szegedi rabbi fiának?!"
Sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című (1973) önéletrajzi kötetében. Azonban a kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, bár máig vitatott, hogy a balatonszemesi vasútállomáson "véletlen" baleset történt-e vele, vagy öngyilkos lett.
1976. június 6-án vasárnap - akkor még vasárnap is megjelentek a napilapok - mind a négy újságban megjelent a hír Latinovits Zoltán haláláról. Mind a négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség kommünikéje. Nem címoldalon, nem feltűnően nagy betűkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban. Az egyenszöveg ez volt: "Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés."
Összeférhetetlennek, "rendszerellenesnek" tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits azonban - a néha-néha felbukkanó, de mindenképpen pejoratív ítéletekkel ellentétben - nem volt botrányhős, csupán tudatos, felelősségteljes művész, aki színészi érzékenysége, kompromisszumoktól való irtózása folytán került összetűzésbe "ellenfeleivel." Ellenkezőleg: az örök idealisták és meg nem alkuvók nagy családjának tagja volt. Alázatos, nem csak a színpadon becsületes, elvhű ember, aki életérzéssé merte és kívánta artikulálni a korabeli színházi és politikai viszonyok ellen meggyőződésből lázadó ember (jobbító szándékú) haragját.
Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el; késő délutáni sétája alkalmával a megérkező személyvonat kerekei halálra gázolták. Halálát - a médiában megjelent szenzációhajhász cikksorozatok álközleményeit cáfolandó - baleset okozta, amint azt igen nyomós bizonyítékok is alátámaszthatják. A Kossuth Rádióban napjainkban megszólaltatott masiniszta, akinek vonata elgázolta - viszont szintén az öngyilkosságot bizonyította: "Föltartott kezekkel, szemben velem lépett a mozdony elé, jóval féktávolságon belül..." Halála után Pilinszky János, Illyés Gyula, Örkény István és a magyar irodalom számos jeles alakja búcsúztatta. Illyés Gyula Búcsú L.Z.-tól c. expresszionista versében emlékezik a magyar nemzet színészóriására. A hatvanas években Latinovits igazi ikercsillagra lelt Ruttkai Éva személyében. Regényesen nagy, szenvedélyes szerelmük számos, közös filmalkotásukba és színházi produkciójukba átviharzott.
Búcsú L. Z.-tól
Rendjén úgy lett volna, hogy amikor
szembe szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:
az hátrál meg. A bűn! Az: a konok vak
világ fröccsen szét: a pokol!
S nem ami lett. Hogy a sakál dalol
s a pacsírták vonítnak.
S fölkél a nap vad ragyogással ismét
magyarázva (nekünk megalkuvóknak):
mért nem lett, nem is lehetett segítség.
S a tegnap az úr, nem a holnap!
Sírfelirata: "Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben." Nagy Gáspár
Idén lett volna 80 éves!
Szigethy Ferenc Anatómiai vázlat 1976.junius 4.
Link
Nemzeti színű szalagok a "Színészkirály" sírján
Latinovits Zoltán sírfelirata
Latinovits Zoltán - A szívemmel látlak
Link
Latinovits Zoltán / József Attila - Eszmélet
Link
Latinovits Zoltán - Ady Endre: Őrizem a szemed
Link
Latinovits Zoltán: Születésnapomra
Link
Latinovits Zoltán / József Attila - Mama
Link
Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár
Link
Latinovits Zoltán 50 vers dupla DVD-n
"Szóvillantó titán". Ezzel a nevének betűiből összeállított anagrammával jellemezte őt egy nyelvészprofesszor. Valóban költők bőrébe bújt, úgy élte át és adta elő a verseket, mintha ott született volna meg a mű - a szemünk láttára. Mintát teremtett, mértéket adott. Utána már nem lehetett úgy verset mondani, mint őelőtte. Utánozni sem tudták, bárhogyan, akárhányan szerették is volna.
Ötven vers - válogatás az MTV archívumából. Ajándék ez Latinovits Zoltántól, aki 2011-ben lenne nyolcvanéves, és már több mint harminc éve nincs közöttünk. Petőfi, Ady, József Attila, Kosztolányi és többi klasszikusunk k& ouml;lteményei hallgathatók/láthatók újra az ő előadásában. Fiatalos lendület, férfias hevület, játékos szenvedély sugárzik minden képkockáról. Diákok és tanárok, rajongók és gyűjtők, emlékidézők és kutatók kötelező darabja lesz ez a két korong.
Kosztolányi Dezső: Hatalmas Ősz
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Victor Hugo: Tavas
Petőfi Sándor: Szülőföldemen
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
Ady Endre: Az izgága Jézusok
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én
Ady Endre: Az anyám és én
Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
Ady Endre: A muszáj-Herkules
Ady Endre: Mária és Veronika
Ady Endre: Héja-nász az avaron
Ady Endre: Párisban járt az ősz
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse
Ady Endre: Ifjú szívekben élek
Ady Endre: Magyar jakobinus dala
Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre
Ady Endre: Őrizem a szemed
Ady Endre: A Tűz márciusa
Várnai Zseni: Valahol várnak engem
Juhász Gyula: Anonymus
Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel
Juhász Gyula: Milyen volt
Kosztolányi Dezső: Este, este
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom
József Attila: Betlehem
József Attila: Mama
József Attila: Tavas
József Attila: Kész a leltár
József Attila: Születésnapomra
József Attila: Tiszta szívvel
József Attila: Betlehemi királyok
József Attila: A Dunánál
József Attila: Reménytelenül
József Attila: Karóval jöttél
József Attila: Talán eltűnök hirtelen
József Attila: Íme, hát megleltem hazámat
Szabó Lőrinc: A tükör vallomása
Kassák Lajos: Mesteremberek
Benjámin László: A halhatatlanok
Somlyó György: Halálhír
Illyés Gyula: Szerelem
Nagy László: Szép lány arat
Juhász Ferenc: A szarvassá vált fiú kiáltozása (részlet)
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről
Garai Gábor: Gyönyörűségem s gyötrelmem Budapest
Váci Mihály: A cigánylány
Váci Mihály: Valami nincsen sehol
József Attila: Eszmélet
Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Művészet |
|
|
|
|
|
Offline
