|
2013-04-14 14:28:07, vasárnap
|
| |
| |
11. rész
A családi asztalnál helyet kapott a gondoskodó szeretet, a félelmet, a nyugalom váltotta fel, és győzött az egymásért érzett felelősség. Szerették volna megtartani a hangulat varázsát, viccelődtek, heccelték egymást, mielőtt asztalt bontottak. A közös hétvégeket, az ünnepeket nem engedik, hogy a sors elrabolja tőlük. Ilonka aggódva az óráját leste. Ötkor érte mennek, addig, be kell csomagolni az ajándékot. Hogy meg fog lepődni a barátnője, mikor kibontja... - örömködött. Közben Levivel megegyeztek, reggel korán indulnak.
Nem volt egyszerű mutatvány a csomagolás. Túl nagy az ajándék mérete, hogy csinosan lehessen díszíteni. A tárgyat több réteg selyempapírba göngyölte, csak utána következett a díszcsomagolás. Pontban ötkor hármat tülköltek. Tokkalapját fejére illesztette, kontytűvel hajához erősítette. Az egyik kezében a kézitáskáját szorongatta, másikban az ajándékot. Akadt némi bonyodalom, mert le kellett tenni a csomagot, hogy az ajtót bezárhassa. Hosszú idő telt el, az utolsó találkozás óta. Nem győzték dicsérni egymást, és bizony a dicséretet mind a két hölgy kiérdemelte. Száguldott velük az öreg Suzuki a ház felé. No, azért a száguldás talán egy kicsit túlzás, szóval futott alattuk a járgány.
Miután megérkeztek Emma bontani kezdte az ajándékot. Az utolsó selyem papír lehámozása után, elsápadt.
- Ilonka! Ez Krisztus Pilátus előtt, és herendi! Nem fogadhatom el! Évtizedekig a szobátok sarkában lévő kis asztalkán csodálhattam meg a házi oltáron.
- Dehogy nem Emma, ezt nektek szántam. Emlékszel a hálóban van egy kék színű hasonló, az Zsolnai. Leventétől megkérdeztem, melyiket választaná, arra esett a választása. Pannánk az Anyaságot választotta, tudod, a szoptatóst. Anna az Európa elrablását. Mindenki kap a gyűjteményből, aki rászolgált. Oda nem vihetek nagy figurákat, a kisebbekből viszek egyet, kettőt. - nyugtatta meg barátnőjét.
A vacsoránál be nem állt a szájuk, annyi volt a kérdés. Mikor arra a rémes történetre terelődött a szó, Emma homloka összerándult, gondfelhők jelentek meg rajta.
- Soha nem jövök rá, mi késztette ilyen a gonoszságra, hiszen, mint gyermekemet úgy szeretettem. Találkozásunkkor szembesítettem vele, hogy tudom mit vétett ellenem. Zavart volt és tagadott. Mikor hazaértem, azonnal átküldtem mester levelét, a bizonyítékként. Pár óra múlva felhívott, és bevallotta, minden szó igaz, a levélben magára ismer. Kérte bocsássak meg neki. Persze, hogy megbocsájtottam, sőt felajánlottam, segítek. Ajánlottam, írjunk a mesternek, és kérjük meg segítsen visszavezetni az Istenhez vezető útra. Leveleinket mind a ketten megírtuk. A mester válaszolt, bár óvott tőle, mert őszinte megbánást nem remélt. Sajnos igaza lett... Élet, halál ura lett, elkötelezte magát a gonosz erőkkel, körülötte aratott a halál... Tudom, sorspoggyászát mindenki maga pakolja meg. Tettének következményeiért hamarosan felelni kell. Közeledik az aratás. mert, "ki mint vet, úgy arat..." - már fenik a kaszát. Sok üzenetet és erősítést kapok Úrtól, félnem tőle soha többé nem kell. Mindennap imádkozom érte, bocsássa meg az Úr a bűneit, nem tudja mit cselekszik... Én megbocsájtottam, de erről többet nem tudok-, és nem akarok beszélni, kérlek, ne haragudj. - fejezte be a témát Emma.
Ilonka megértette, és megfogadta, soha többé nem hozza szóba. Kellemesebb dolgokra terelték a beszélgetést. Későre járt, barátnője férje hazafuvarozta, a ház előtt átadott egy közepes utazótáskát, amiben valami rejtélyes ajándék bújt meg. Az előszobába letette, közel az ajtóhoz. Átnézte a papírokat, csomagokat, előkészítette a reggeli induláshoz. A kedvenc süteményéből kettőt elfogyasztott, mielőtt lecsukta a kekszes doboz tetejét.
folyt. köv. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
