|
2016-10-22 22:02:46, szombat
|
| |
| |
A régi iskola, mely fennen és harsány kajánsággal tanítja, hogy a látszat csal: regényekben és színdarabokban mutatja be, amint a tisztes család tagjai titokban élesre fent késekkel járnak, és legszívesebben méreggel etetnék egymást. E tan szerint mindenki gyanús, az apai jóságú, növénygyűjtő és jóságos nyugalmazott tábornok igazában duhaj szadista, a fehér hajú és előkelő nagymamának fiatal barátja van, a szende kisleány egyszer ár megszökött Párizsba egy előtáncossal, a családfő, a becsületnek e szalonkabátos lovagja, már ült nyolc hónapot Vácott, a hű dajka pénzt lop, és délután négytől hatig közönséges kerítőnő.
Ez az irodalmi iskola sokáig virult. A színpadon vagy a regényben, megannyi tisztes előkelőséggel és puritánsággal öltözött fenevad járkált, akik adott pillanatban ledobták álarcaikat, s elvetemedett becstelenséggel törtek minden ellen, amit napközben tisztelni és szeretni látszottak. Híres iskola volt. A szekrényekből kanonoknak öltözött hasfelmetszők másztak elő, s a lesütött pillantású menyasszonyt egy perccel az esküvő után már várta egy taxiban a kokaincsempész.
Ennek az iskolának, műfajnak, irodalmi szemléletnek, e görcsös álokosságnak, mely tudni vélte, hogy a világ egészen más, mint amilyen, tisztességben megőszült matrónák priuszával zsarolta az olvasót vagy a nézőt, ennek a pislogó informáltságú irodalomnak tökéletesen bealkonyodott. A látszat csal, igen, a látszat úgy csal, hogy vannak tisztes matrónák, akik csakugyan horgolnak egész nap, s unokáiknak élnek, vannak öregasszonyok, akik önfeláldozóan dolgoznak egy családért, s nem tartanak ki fiatal spanyol fiúkat, vannak szalonkabátos, idősebb emberek, akik soha nem ültek Vácott a fegyházban, vannak piruló menyasszonyok, akik csakugyan szerelmesek vőlegényükbe, s vannak általában emberek - s ezek vannak többen -, akik jókedvűen tisztességesek, hisznek az adott szó szentségében, nem ármányból jóságosak, hanem hajlamból, s a ruha, melyet viselnek, nemcsak a pimaszság és aljas szándék jelmeze, hanem egyszerűen ruha, melyet reggel kikefélnek, s este felakasztanak fogasra. Vigyázzunk, írók és olvasók: a látszat csal. Az emberek rejtélyesek: néha pontosan azt gondolják, amit mondanak, s belülről tehetetlenül olyanok, amilyennek látszanak. S ha nagyon odafigyelünk, észrevesszük, hogy egy tisztességes ember - irodalmi hatáskeltés szempontjából is -legalább olyan érdekes és meglepő, mint egy álruhás gazember. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
