|
2023-02-02 20:00:08, csütörtök
|
| |
| |
Versek a télről: FEBRUÁR 
Hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek. Az állatok viselkedéséből lehet ugyanis az időjárás alakulására következtetni.
A világ sok kultúrájára jellemző volt, hogy állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, és sokszor valós tapasztalatokra épültek.
A tavaszkezdő napként is emlegetett február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez két különböző, állatokhoz kapcsolódó időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kötődik. Az egyik szerint Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint hogy süssön a nap.
Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél. Ugyanerre a következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket: ha meglátja az árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.
A Szegedi Vadasparkban is előbújtak a medvék ma, és bár szikrázó napsütés fogadta őket, nem mentek vissza a medveházba. A néphiedelem szerint ha a medvék nem ijednek meg ilyenkor az árnyékuktól, akkor hamarosan tavaszodni kezd.
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Kahlil Gibran
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
Babits Mihály: ŐSZ ÉS TAVASZ KÖZÖTT
"...olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, 
olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, híre sincs a télnek..."
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vígan fütyörész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
A nedves, földszagú barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább, a lejtős erdőszélen
Lapdáznak immár a fiúk;
Cikázva gabajodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
Mily könnyű fiatalnak lenni
S öregnek lenni mily nehéz!
Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan,
Ahogy az útra fellebegnek,
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze multba röppen,
S szemem lassanként könnybe vész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
Erdélyi József: OLVADÁS
Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.
Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.
Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom...
Donkó Sándor: BOHÓC
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Izsák Arnold Róbert: FEBRUÁRBAN TAVASZ
Februárban tavasz,
minden csupa licspocs;
Alig virít néhány
fehér hódomb itt-ott.
Csalóka az idő,
azt hinném, tavasz van;
Fütyörészve indulok
iskolába vígan.
A rideg, fagyos telet
hamar el is felejtem;
S a fű között a tavasz
kis hírnökét keresem.
De csalódom,
hisz még február van;
S nem is lehet soha
tavasz februárban.
Juhász Ferenc. TAVASZ-ELŐ
Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.
A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
Káldi Géza: HÓVIRÁG
Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.
Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.
Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.
Kálnoky László: HÓ
Lágy szél fúj nemsokára.
A télidő halála
szívet szorongató.
Születve és kimúlva,
fogyó időnk tanúja
a hó, a hó, a hó.
Kányádi Sándor: FEBRUÁR
Reggel
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
Délfelé
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
Estefelé
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
Kányádi Sándor: FEBRUÁR HÓNAPJA
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc, 
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.
Kányádi Sándor: HÓFOLTOS MÉG A HATÁR
Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s a galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.
Kányádi Sándor: HÓVILÁG, HÓVIRÁG
Hóvilág,
holdvilág -
alszik még a
hóvirág.
Félöles
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
aludnia
tavaszig.
Kányádi Sándor: TÉLUTÓ
Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek a fűzfák
nagyokat nyújtózva.
Kuklis József: FEBRUÁR
Tavasz felé tántorog
a megroskadt tél,
s a szennyes hó fölött,
hol még fagyosan
ragyog a holdfény,
rongyos felhőket kerget
a februári szél.
Kun Magdolna: A SZÍV MÁR TAVASZRÓL MESÉL
Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
Lovas Éva: REMÉNYKEDJ!
Sziszegve nyargal a fagyos szél,
komor még az alvó világ.
Ugye Kedves hosszú már a bezártság, a tél...
De nézz csak ki s reménykedj! T
Tavasz hírnökeként kinyílott a hóvirág.
Mentovics Éva: TÉL-KERGETŐ
Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.
Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.
Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!
Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!
Mészáros András: FEBRUÁR
Február a tél vége.
Elolvad jég végre.
Hóvirág nő a hó alól.
A kis cinke vígan dalol.
Február rövid hónap,
de van benne sok jó nap.
Farsangi bál és medveles.
De az őt széle még jeges.
Februárban megy a tél,
A jó kedvünk visszatér.
Februárban olvad a hó,
Ez a hónap nekem való.
Osvát Erzsébet: A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
Osvát Erzsébet: TÉLKERGETŐ
Fuss, te tél!
Fuss, te tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szép szerivel, míg lehet.
Mert ha vársz - hát jaj neked!
Paluska Jánosné: TÉL FIA, FEBRUÁR
Hideg tenyerét nyújtotta felém,
s gavallérosan bemutatkozott:
- Kézcsókom, hölgyem, Február vagyok! -
és fogát kimutatva átadott
hírnökként egy csokor hóvirágot.
Beleborzongtam, valóban ő az!
Pajkos játéka támadt a szélnek,
hajamba túrt, szétfújta egészen,
arcomra piros csókot csipdesett.
Haragudtam: - Mit képzel? Szemtelen!
Aztán füstként illant el haragom,
tudtam, most már nemsokára kopog
ajtómon Tavasz legkisebb fia,
kezében illatozó ibolya,
s bemutatkozik gavallérosan.
Radnóti Miklós: FEBRUÁR
Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb
Reviczky Gyula: TAVASZODIK
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.
Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...
Rónay György: TÉLUTÓ
Futnak a dombon a gyors patakok,
nézd olvad a hó
roskadozókupacokban -
készül az új kikelet.
Sose félj,
neked is jut még a virágból!
Itt ez az almafa, látod?
Gyümölcse alatt
az ősszel majd leroskadt,
s most minden ághegye mégis
tele rüggyel.
A hegy még csupa hó,
de az ég ragyogó
kék fenn.
Fényben fürdik a völgy,
s fölötte némán állnak a rozsdazöld
fenyők a hegyélen.
Sarkady Sándor: FARSANG
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,-
Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él! Fel
Sánta J. Ede: JÖJJ TAVASZ! JÖJJ!
Drága tavasz, jöjj most el hozzám!
Úgy örülnék, ha mosolyt hoznál,
Vagy egy kis kósza meleget,
Hogy elöntse szívemet a szeretet!
Úgy szeretnék nyíló virágokat látni!
Énekes madarakat a magasban szállni!
Pajkos szellőt, és magas zöld fákat!
Színes szép mezőt, apró nyuszit, százat!
Drága tavasz, jöjj most el kérlek!
Hozzál nekem valami szépet!
Lehet az bármi, én örülni fogok!
Mert én tőled mindig szépet kapok.
Szeretném az arcomon a napot,
Ahogy süt le rám egy tavaszi napon!
Úgy örülnék, ha eljönnél drága tavasz!
S ha majd itt leszel, ugye örökre maradsz?
Simola Teréz Csilla: FEBRUÁR
Itt van végre február,
Másodikán medve jár.
Dirmeg-dörmög, nincs jó kedve,
Nyarat várja epekedve.
Medve koma, mondd meg nekem:
Temethetjük már a telet?
A tél vége messze van még,
Eltelik még jó néhány hét!
Ezzel bement a vackára,
Rágondolni jó almára.
Árnyékát látta a medve,
Attól múlt el a jókedve.
Simon István FEBRUÁR
Enged a fagy, földről, égről
tűnik a tél boruja,
hóvirág nyit, a hólétől
megárad a nagy Duna.
Somlyó Zoltán: HÓVIRÁG
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.
Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.
Szabó Lőrinc: ESIK A HÓ
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Szabó T. Anna: FEBRUÁR
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén
Szepesi Attila: EZÜST FENYŐFA
Ezüst fenyőfa
cinkekarácsonyfa,
égi álom terítgeti,
hófüggöny takarja.
Csillagszín ékek,
fénytollú vendégek,
szárnyasnépek itt találnak
téli menedéket.
Sugaras hó száll,
alszik minden fűszál,
hasig hóban éjpalástú
szürkevarjú kószál.
Pirókok, cinkék,
pirregő pipiskék
viduljatok, rövidülnek
már az ordas esték:
a tél betellett,
víg évszak közelget,
rigók füttye visszahozza
a tavaszi zöldet.
Szuhanics Albert: FEBRUÁR JEGES SZELE
Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.
Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...
Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.
Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.
Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!
Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!
Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
Vitó Zoltán: TÉLI MONDÓKA
"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog: -
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok, -
s megkönnyeznek a csillagok.
Wass Albert: FEBRUÁR
Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár.
1925
Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS
Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
úgye testvér megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...
Weöres Sándor: A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
Weöres Sándor: OLVADÁS
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
-
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Zséda: Esik a hó
Link
Curtis - Lehetne újra február
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
Offline
