Bartis Ferenc emlékére - Bartis Ferenc,Lengyel Károly,Bartis Ferenc Utószó,Román Katonai Törvényszék, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Bartis Ferenc emlékére

2010-07-16 15:45:25, péntek

	Bartis Ferenc emlékére Mint annyian jó szívek, tiszták, nemesek, Szellemmagot mikor lélekbe ültetnek, Fáj minden része, zsibong a keserűség - magyarként élni mégis csak itt lehet szép. De mond meg nekem, ha csak egy percre lehet, Miért a daróc, pincényi dohos kövek? Nekünk ebből a világból csak a nincs jut? Jaj szavaink elől az Ég is elforog? Miféle ösvény, mi odafent tekereg, Hol tévednek ősi segítő szellemek? Hullani látnak ránk bízatott országot, Hullatni könnyet lassan nem marad jogunk. De most figyelj! Múlt éjjen álom szólt nekem, Körülöttem aprócska fények törtek fel, A nincseknek népe összegyűlt köréjük, Térden jöttek, sokasodva énekeltünk. Nem addig tart a földi lét, ameddig lépsz, Vagy bármi dal, mit éppen most szépen megírsz! Ne azt nézd, a vakuló tükör mit mutat, Az Öröknek szánd legkisebb betűd, szavad! Ekképpen hozott vigaszt a sok kicsi láng, Mikor a pucér ló éhségben ránk talált, Arcainkról simított életráncokat, Imához hívott együtt a dob és a harang. Ferencváros, 2010. július 3. Lengyel Károly Bartis Ferenc: És mégis élünk! Széttépve és összetörten Győzelmektől meggyötörten Már magzatként bajba ölten Vándor bölcsőtemetőkben - És mégis élünk Dobra vernek minden vágyat Árverezés a vasárnap Nászunkra is gyászhír támad Üresek a gyermekágyak - És mégis élünk Elavult a dülők lelke Kórót terem tarló mezsgye Pusztul a föld egyre-egyre Hull a szikla tenyerünkbe - És mégis élünk Fogaskerék futószalag Egyik elmegy másik marad Bölcsőnk, sírunk porrá szakad Zokognak a kövek szavak - És mégis élünk Hogyha sírunk: kiröhögnek, Hogyha kérünk: fel is kötnek, Hogyha küzdünk: odalöknek Történelmi kárörömnek - És mégis élünk Magyar, szavad világ értse: Anyanyelvünk létünk vére; Anyánk szíve tetemére Átok zúdult: vége, vége... - És mégis élünk! Bartis Ferenc Utószó című versét 1956. november 1-jén, halottak napján szavalta el Kolozsváron a Házsongárdi temetőben Dsida, Brassai, Kriza sírjánál, s e verséért a Román Katonai Törvényszék a költőt hét évi nehéz börtönbüntetésre ítélte...

0 komment , kategória: Bartis Ferenc

Címkék: bölcsőtemetőkben, börtönbüntetésre, anyanyelvünk, meggyötörten, gyermekágyak, szellemmagot, győzelmektől, életráncokat, kolozsváron, tenyerünkbe, házsongárdi, ferencváros, összetörten, törvényszék, történelmi, futószalag, kiröhögnek, kárörömnek, összegyűlt, énekeltünk, magzatként, körülöttem, nincseknek, arcainkról, fogaskerék, magyarként, odalöknek, nászunkra, temetőben, szellemek, keserűség, széttépve, árverezés, sokasodva, legkisebb, országot, percre lehet, világból csak, nincseknek népe, vakuló tükör, dülők lelke, föld egyre-egyre, szikla tenyerünkbe, kövek szavak, Bartis Ferenc, Lengyel Károly, Bartis Ferenc Utószó, Román Katonai Törvényszék,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]