|
2013-08-04 15:19:31, vasárnap
|
| |
| |
ÉS MÉGIS ÉLÜNK!
Alföldi Géza verse: ÉS MÉGIS ÉLÜNK
Bevádoltak már nagyhangú hazugok,
ordították, hogy ontsák ki a vérünk,
fejünk felett száz halál-harang zúgott:
... és mégis élünk ... és mégis élünk!
Elítéltek már pénzen megvett bírák,
fojtott örömmel vihogtak, hogy végünk,
a fejfánk szövegét százszor megírták:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Keresztre szegeztek, kéjes ütéssel,
gúnyolni odaállottak elébünk, -
vad kínjainkkal a pokol nem ér fel! -
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Meg is haltunk és sírba is temettek, -
titkon hány barát könnye hullott értünk,
a sírunk elé követ hengergettek:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Állig fegyverben őrizték a hantunk,
ellopták asszonyunk, házunk, cselédünk,
vad sziklák mögé szorították hangunk:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
És mégis élünk, mert ez a rendelés!
Az Isten rendeli, hogy mégis éljünk!
Hogy megölni minden gyilkos kéz kevés:
... hisz mégis élünk, - hisz mégis élünk!
És hiába üvöltik, hogy megöltek.
Húsvétkor a Halál fejére lépünk,
hogy megmutassuk az örvendezőknek:
... és mégis élünk! És mégis: élünk!
Somogyváry Gyula: És mégis élünk
Somogyváry Gyula regénye szinte teljesen történelmi tényeken alapul. Egy testvérpár romantikus szerelmi történetében hazánk egyik legtragikusabb - és egyben legfelemelőbb - korszakát idézi fel, az 1920-21-es éveket. Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni - a háborúban ugyancsak vesztes - Ausztriához. De akadt egy maroknyi népesség, amely fellázadt az igazságtalan döntés ellen. Egyetemisták, gazdalegények veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok harcoltak az országrész megmaradásáért. Hősies küzdelmük a híres, kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult. Az És mégis élünk lélekemelő története az igaz hazafiság regénye.
Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK!
Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!
Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!
Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!
Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!
Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!
Megjegyzés: Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben
szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő,
Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért
a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazafias versek |
|
|
|
Címkék: különítményesek, tömegtüntetésen, kikényszerített, megmaradásáért, legtragikusabb, magyarországot, gazdalegények, leghűségesebb, legfelemelőbb, örvendezőknek, népszavazásig, gyermekágyak, hengergettek, meggyötörten, anyanyelvünk, történetében, igazságtalan, győzelmektől, frontkatonák, egyetemisták, megmutassuk, szorították, ausztriához, kínjainkkal, házsongrádi, odaállottak, kolozsváron, törvényszék, összetörten, tenyerünkbe, futószalag, testvérpár, fegyverben, romantikus, döntéshozó, kárörömnek, fejfánk szövegét, testvérpár romantikus, 1920-21-es éveket, háborúban ugyancsak, maroknyi népesség, igazságtalan döntés, országrész megmaradásáért, leghűségesebb magyar, igaz hazafiság, dűlők lelke, föld egyre-egyre, szikla tenyerünkbe, versét Kolozsváron, házsongrádi temetőben, MÉGIS ÉLÜNK, Alföldi Géza, Somogyváry Gyula, Bartis Ferenc, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Brassai Sámuel, Román Katonai Törvényszék,
|
|
Offline
