Dobszay Károly - Dobszay Károly,DOBSZAY KÁROLY,Kicsoda Dobszay Károly,Sértő Kálmánt,Művészeti Gimnáziumban,ANYÁM TEMETÉSÉN,Szent Mihály,ELDOBTAD TISZTASÁGOD TERHÉT,Magyar Mártírok,Las-san Bo-gár,Alföldi Gézának,MOST MÁR ELÉG,Gyalázva Istent,MEGYÜNK HAZA,Nyerges Attila, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Dobszay Károly

2016-01-11 21:45:36, hétfő

	DOBSZAY KÁROLY Legyen világosság! Kicsoda Dobszay Károly? (Egy ,,kipusztulóban lévő nyilas ősbölény"* életútja) Dobszay Károly 1952-ben született Pécsett, és egy szőlőhegyekkel övezett baranyai kis faluban nőtt fel. Talán ez is közrejátszik abban, hogy olyan közel érzi magához a hasonló indulású Sértő Kálmánt. Foglalkozását tekintve reklámgrafikus. Művészeti pályára készült, és tanulmányait a pécsi Művészeti Gimnáziumban és Szakközépiskolában kezdte, majd kisebb kitérővel Nyugat-Németországban fejezte be. 1978-ban kalandos körülmények között kiszökött az országból, és rövid olaszországi tartózkodás után 1979-ben Nyugat-Németországba került, ahol politikai menedékjogot kapott. Azóta ott él. ANYÁM TEMETÉSÉN Lassan mentünk az úton Elöl ment anyám Némán, hallgatag A Szent Mihály lován És a bokrok közül Mint ki jól végezte dolgát Öntelten lesett a halál De hirtelen, mint megvadult lovak Felém ágaskodtak a fák, a gallyak Vérebként harapták lábam a kövek A fü vágott, szúrt, sziszegett Lángot okádtak rám a nyári fák Hogy ne felejtsem, míg élek: Most dölt össze a világ! ELDOBTAD TISZTASÁGOD TERHÉT Eldobtad tisztaságod terhét S hajszoltad magad bemocskolt csókokon De az éj felsebezte szádat És bánatot rajzolt arcodon Mert mindig csak azt kaptad Amit más meghagyott S utcára köpted Titkon az undorod Eldobtad tisztaságod terhét És nem értetted, mért vagy egyedül Nem az ágyban - Tudatod mélyén: ott legbelül. A GOLGOTÁN (A Magyar Mártírok emlékére) "Las-san Bo-gár!" sziszegte a tömeg, az arcokon furcsa mámor ült, s míg a nap fáradt szemén vádlón megpihent, a kötél halkan megfeszült. Aztán zengett az udvar, rikoltott a síp, győztesen dörögtek a dobok - elnyomva végső sóhaját: "Harmadnapra feltámadok!" HALLGASD! (Renátának) Hallgasd! Mi ez a furcsa zaj? Földrengés Vagy égi vihar? Vagy vulkán Mely pusztít, öl És mindent Maga alá temet? Hallgasd! A szívem A bús, a szép Most törik Ezer darabra szét! KESERGŐ Apám, anyám lent a földben Barátaim sűrű ködben A kedvesem más ágyában Hejj, de cudar szép világ van A szívemet széjjelszórtam Mindenkinek adtam, adtam Most itt állok, semmim sincsen Néhány vers csak minden kincsem Megyek, megyek a pusztában Köd előttem, köd utánam Nincsen múltam, nincsen jövőm MONDD, HÁT MEGÉRTE? (Alföldi Gézának, nyolcvanadik születésnapjára) Mondd, hát megérte? Kezedet nyújtani a tűzbe, Egy népért, mely tán nem is tudja, Hogy valaki a szívét, eszét, hitét Szó nélkül odadobta, S most itt áll meztelen, Merengve az elmúlt életen. Költő voltál s magyar, Kinek dalától megrepedt a fal, Mit kriptaként emeltek körénk gonosz kezek, Hirdetve, hogy: elvégeztetett. Költő voltál s álmodó, Kiben tán rossz is lakozott, de sokkal több a jó, Aki úgy tudta a könnyeket kicsalni másból, Hogy vigyázott rá - ne nagyon fájjon. És most, életed alkonyán, Fojtogat ezer magány, S ha kérdezem: megérte-e? Ajkad néma, csak fürkésző szemed Keres valamit a távolban. És én, ki majd utánad jövök, Akibe bánatod átköltözött, Mint vándor, ha útszéli keresztre lel, Választ nem várva Meghajtom előtted konok fejem. Dobszay Károly Dortmund, 1988. június 22. MOST MÁR ELÉG! Petőfi néz ránk vádlón a múltból Szemében villám, kezében ostor S ki a szabadságról álmodott Most holtában is háborog Mert hajnalunk már ezer éve késik Neveinket keresztfákra vésik Kezeinken még mindig lánc csörög Zsarnok ül tort álmaink fölött Ugyanazokra kacsint a holnap Kik lopják a jelent, átírnak múltat Gyalázva Istent, Nemzetet, Hazát Csörgetik verejtékünk aranyát És mi csak tűrünk, mint birka nép Míg éltünk lángja lassan végig ég? Isten, verd meg a magyart, Ha nem mondja végre: MOST MÁR ELÉG! NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA! (A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...) Ne féljetek, nem megyünk haza Minket már régen nem hív a Haza Mely álmaink bölcsője, sirja volt Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Ott a házaknak már nincsen ablaka Mely múltba néz s jövőbe lát Nincs, ki megfújná a trombitát Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Az már oly régen a másság temploma És te is csak szolga, rab vagy ott Bár zsebedben útlevél ragyog Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Irigység népe, te céda, te buta A mi kincsünk nem lopott kacat Lelkünkben hordjuk: hit és akarat Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hazugság népe, te gyáva, ostoba Ahol mi élünk az mind magyar sziget Koromsötétben virrasztó tüzek Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya Sorsunk már régen nem sorsotok Árulók, latrok, újgazdagok Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hol testvér a testvérnek farkasa Ki hajnalig háromszor megtagad Légy átkozott, légy gazdagabb Ne féljetek, többé nem megyünk haza Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza! Link Ne féljetek, nem megyünk haza! Link Ne féljetek... Képsorozat Link Nyerges Attila - 2004. december 5 Link VÁDOLLAK, HUNGÁRIA! Vádollak, Hungária! Egykor gyönyörű, büszke nő Idegen hódítók ágyasa lettél Te, a legdrágább drágakő Vádollak, Hungária! Tested, lelked immár eladó Egykor elérhetetlen álom Ma veled hál bitang és csaló Vádollak, Hungária! Halottaid még mindig temetetlenek De a véred szívó vámpírt Kebledre öleled Vádollak, Hungária! Napod már régen nem ragyog Kik érted harcba szálltak Te mindig bitóra juttatod Vádollak, Hungária! Egykor gyönyörű, büszke nő Csak fénytelen üveg vagy már Üveg és néma kő

0 komment , kategória: Dobszai Károly

Címkék: születésnapjára, németországban, reklámgrafikus, szőlőhegyekkel, széjjelszórtam, kipusztulóban, koromsötétben, németországba, elvégeztetett, foglalkozását, szabadságról, tanulmányait, közrejátszik, keresztfákra, gimnáziumban, nyolcvanadik, temetetlenek, olaszországi, menedékjogot, elérhetetlen, verejtékünk, ugyanazokra, tisztaságod, harmadnapra, átköltözött, tartózkodás, mindenkinek, körülmények, sziszegett, testvérnek, földrengés, ágaskodtak, bemocskolt, lelkünkben, kriptaként, újgazdagok, szőlőhegyekkel övezett, hasonló indulású, pécsi Művészeti, bokrok közül, ágyban –, szívemet széjjelszórtam, elmúlt életen, könnyeket kicsalni, szabadságról álmodott, nemmel szavazók, távol maradók, másság temploma, mind magyar, testvérnek farkasa, legdrágább drágakő, véred szívó, Dobszay Károly, DOBSZAY KÁROLY, Kicsoda Dobszay Károly, Sértő Kálmánt, Művészeti Gimnáziumban, ANYÁM TEMETÉSÉN, Szent Mihály, ELDOBTAD TISZTASÁGOD TERHÉT, Magyar Mártírok, Las-san Bo-gár, Alföldi Gézának, MOST MÁR ELÉG, Gyalázva Istent, MEGYÜNK HAZA, Nyerges Attila,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]