|
2018-10-29 19:28:20, hétfő
|
| |
| |
1918. OKTÓBER 31. - TISZA ISTVÁN MEGGYILKOLÁSA
Szerző: Tarján M. Tamás
,,...ennek így kellett lennie."
(Tisza István állítólagos utolsó szavai)
1918. október 31-én gyilkolták meg Hermina úti villájában gróf Tisza István egykori miniszterelnököt, akit két kormányfői ciklusa (1903-1905, illetve 1913-1917) alatt markáns konzervatív politika és az ellenzéki obstrukció elleni kíméletlen fellépés jellemzett. Miután az első világégés kirobbanásakor - kezdeti ellenállása után - Tisza a háború mellett foglalt állást, a küzdelem elhúzódása nyomán elégedetlenné váló tömegek szemében ő lett a véres küzdelem szimbóluma, ezzel együtt pedig az ország nyomorúságának felelőse is. A politikus elleni negyedik, végzetes merénylet résztvevőit aztán ez az érzés ösztönözte az október 31-i gyilkosság végrehajtására.
Tisza István 1913 júniusában, egy évvel a végzetes szarajevói pisztolylövések előtt alakította meg második kabinetjét, melynek intézkedései sok szempontból már a közelgő világégésre készítették fel az országot. Tisza, aki a Nemzeti Munkapárt ,,szürke eminenciásaként" 1912-ben - házelnöki tisztségét kihasználva - keresztülvitte a híres véderőtörvény elfogadását, kormányalakítása után konzervatív intézkedéseivel igyekezett rendet és stabilitást teremteni az Osztrák-Magyar Monarchia magyar felében. Miközben a birodalom - más államokhoz hasonlóan - erőteljes fegyverkezési programot hajtott végre, Tisza ,,hagyományos" eszközeivel, többek között a szigorú sajtótörvénnyel, a gyülekezési és egyesülési jog korlátozásával próbálta felépíteni azt a szilárd hátországot, amire a feszült nemzetközi helyzetben a Monarchiának szüksége volt. A fegyveres konfliktus aztán 1914. június 28-án, a Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merénylettel váratlanul karnyújtásnyira került, Tisza pedig, akit - a trianoni utódállamok erőteljes kampánya nyomán - később egész Európa a háború egyik fő felelőseként értékelt, a következő két hétben mindent megtett annak érdekében, hogy az összecsapást megakadályozza.
A szarajevói merénylet után nem csak a terrorcselekmény szerb hátterére derült hamar fény, hanem azzal együtt világossá vált, hogy amennyiben Bécs erőszakhoz folyamodik, - a balkáni állam elleni hadüzenettel - valószínűleg világméretű konfliktust robbant ki. Tisza, aki a Monarchián belül elsődlegesen mindig a magyar érdekeket tartotta szem előtt, június 28-a után - egyedüli prominens politikusként - a fegyveres megoldás ellen foglalt állást, mivel úgy látta, hazánk azzal semmit nem nyerhet; egy esetleges vereség vélhetően az integer Magyarország felbomlásával, a győzelem pedig új hódításokkal, tehát a Monarchiában elfoglalt előnyös pozíció elvesztésével járt volna együtt.
A magyar miniszterelnök emellett az összbirodalmi érdekek szempontjából is elhibázott lépésnek tartotta a hadüzenetet, ugyanis úgy gondolta, a dualista állam nem készült fel eléggé ahhoz, hogy akár a szerbek, akár az antant nagyhatalmak ellen gyors és eredményes háborút vívhasson, emellett pedig - mint kiderült, nem alaptalanul - kételkedett a négyes szövetség másik két tagjának, Olaszországnak és Romániának a hűségében is. Ezen okokból eredően a július 7-i minisztertanácson Tisza István - a résztvevők közül egyedül - a fegyveres megoldás ellen szólalt fel, és ahelyett egy szigorú, ámde teljesíthető feltételeket tartalmazó jegyzék küldését javasolta a szerb fél számára; egy héttel később aztán ő is feladta különvéleményét, és csatlakozott a háború támogatóihoz.
A magyar miniszterelnök végül is engedett II. Vilmos német császár (ur. 1888-1918) és Ferenc József (ur. 1867-1916) nyomásának, vagyis elhitte, hogy a fentebb felsorolt hátrányok kiegyenlítésére elegendő lesz Németország végtelennek tűnő katonai és anyagi potenciálja - más választása nem is nagyon volt, hiszen Berlin támogatásának elvesztésétől éppen annyira rettegett, mint a világháborús konfliktustól. Tisza István július 14-én így áldását adta a fegyveres megoldásra, és attól a naptól kezdve minden energiáját a háborús győzelem szolgálatába állította; részt vett például a Szerbiának küldött ultimátum megalkotásában is.
A miniszterelnök erőfeszítései nyomán hamarosan a háború egyik megtestesítője lett - amit kezdetben a magyar közvélemény is támogatott! -, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy az eseményeket befolyásolhatta volna: miután a Monarchia hadügye és külügye - a kiegyezésben foglaltak szerint - közös volt, a fontos döntések kikerültek Tisza kezéből, a Conrad von Hötzendorf vezette vezérkar pedig nem tekintette partnerének a magyar kormányfőt. A gróf helyzete aztán a 68 évig uralkodó Ferenc József 1916-ban bekövetkező halálával még inkább megromlott, ugyanis az óvatos reformokra hajló IV. Károly (ur. 1916-1918) nem rokonszenvezett a közismerten konzervatív miniszterelnökkel. Károly és Tisza felfogása gyökeresen különbözött egymástól, ez a konfliktushelyzet pedig fél éven belül menthetetlenül szakításhoz vezetett.
Tisza István ugyan 1917. május 23-án távozott pozíciójából, a hatalommal együtt azonban tekintélyét nem veszítette el: a volt miniszterelnök a következő másfél évben is a Monarchia ,,erős embere" maradt, amit például 1918. október 17-én elmondott híres országgyűlési beszédének - melyben kijelentette, hogy ,,ezt a háborút elvesztettük" - hatása is megmutatott. Tisza ugyanakkor a magyar belpolitikai helyzetet már nem látta át ennyire jól, ugyanis jelentősen alulértékelte az október 28-án kirobbanó őszirózsás forradalmat előkészítő társadalmi és politikai erőket, és kemény fellépést sürgetett velük szemben. Amellett, hogy az egykori miniszterelnök 1918 őszére az összeomló dualista rendszer és a rengeteg szenvedést okozó háború legfőbb jelképévé - és ezzel együtt bűnbakjává - vált, ellenséges megnyilatkozásaival még inkább maga ellen hangolta a tömeget, mely az október 28-án kezdődő tüntetéseken gyakorta már halálát követelte.
Tisza minden fenyegetés és jószándékú tanács ellenére a forradalom napjaiban is Budapesten maradt, bátor viselkedéséért azonban később az életével fizetett. Az uralkodó közhangulat nyomán október 31-én fegyveresek - valószínűleg hazatért frontkatonák - egy csoportja végül elszánta magát a gyilkosság végrehajtására, és a délután során Tisza Hermina úti villájához hajtott. A politikust, aki ellen korábban háromszor is sikertelen merényletet hajtottak végre, 5 óra tájban, egy máig azonosítatlan férfi fegyveréből - felesége és unokahúga előtt - érték a végzetes lövések. Tisza Istvánnak, a vértelen forradalom egyetlen áldozatának halála sok szempontból aztán szimbolikusnak bizonyult, hiszen mindaz, amit személye a tömegek számára megtestesített, az elkövetkező napokban hozzá hasonlóan sírba szállt.
Link
A Róheim-villa sötét titka
Link
Gróf Tisza István egykori miniszterelnök halálának századik évfordulója alkalmából rendezett emlékülést a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány hétfőn Budapesten.
Link
Gyilkosság a Hermina úton - Filmelőzetes
Link
100 éve gyilkolták meg Tisza István miniszterelnököt - Szakály Sándor - ECHO TV
Link
Két Tiszával többre megyünk, mint száz vagy ezer Károlyival
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: kormányalakítása, miniszterelnököt, terrorcselekmény, intézkedéseivel, sajtótörvénnyel, karnyújtásnyira, különvéleményét, pisztolylövések, rokonszenvezett, eminenciásaként, befolyásolhatta, kiegyenlítésére, végrehajtására, menthetetlenül, miniszterelnök, szimbolikusnak, megalkotásában, keresztülvitte, megakadályozza, kirobbanásakor, megtestesített, nyomorúságának, korlátozásával, megtestesítője, viselkedéséért, olaszországnak, alulértékelte, kutatóintézet, országgyűlési, elvesztésével, elégedetlenné, konfliktustól, meggyilkolása, támogatásának, fegyverkezési, szempontjából, ellenzéki obstrukció, első világégés, háború mellett, küzdelem elhúzódása, véres küzdelem, ország nyomorúságának, politikus elleni, érzés ösztönözte, október 31-i, végzetes szarajevói, közelgő világégésre, híres véderőtörvény, birodalom –, szigorú sajtótörvénnyel, szilárd hátországot, feszült nemzetközi, Tisza István, TISZA ISTVÁN MEGGYILKOLÁSA, Tarján, Nemzeti Munkapárt, Magyar Monarchia, Ferenc Ferdinánd, Ferenc József, Tisza Hermina, Tisza Istvánnak, Gróf Tisza István, Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány, Szakály Sándor, ECHO TV,
|
|
Offline
