2015-02-18 18:13:13, szerda
|
|
|
Joel 2,12-18; Zs 50; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6.16-18
"Szíveteket szaggassátok meg, úgy térjetek meg!"
Egy újabb ajtó előtt állunk... Hamvazószerdával kitárul
előttünk a nagyböjti bűnbánati út, melynek végén a
keresztre feszített, de a feltámadt Krisztus vár.
Szeretteink, útnak indításunk előtt mindig figyelmeztetnek,
bátorítanak minket. Most a negyven nap elején az egyház
figyelmeztet: "Emlékezz ember por vagy és porrá leszel!
Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az örömhírben!"
Ezzel a felszólítással felvértezve indulunk útnak.
Az út során sok minden eltántoríthat: miért böjtöljek?
Miért imádkozzak többet? Miért vállaljak áldozatot
magamért, másokért, Istenért? Van-e értelme, hiszen tavaly
sem sikerült. Az idén sem lesz tökéletes, de megéri
megpróbálni. Amikor a végtelen Isteni Jóság és Szenvedő
Krisztus néz szemünkbe, nem tudunk mit szólni, csak
megtorpanni, elcsendesedni, újra felvenni saját
keresztjeinket, s meghallani Krisztus szavát:
"Jöjj, kövess engem!"
Nekünk is vannak stációink, ahol meg kell állnunk,
ahol elesünk, félünk, ahol sajnálkoznak rajtunk...
De ott vannak az út mellett a Simonok, Veronikák
és Édesanyák, akik erőt adnak, felemelnek.
Köszönjük meg őket Istennek! Bűnbánatunkban pedig
befelé tekintünk, meglátjuk hiányosságainkat,
s óhatatlanul is feltör belőlünk fájdalmunk
és kétségbeesésünk: "Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj
rajtunk!" S Ő megkönyörül, mert visszavárt...
"Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik
Benned, mert Magadnak teremtettél minket Urunk,
Istenünk!" (Szent Ágoston püspök) |
|
|
0 komment
, kategória: Hit és vallás- versek,idézete |
|
|
|