|
2015-02-22 15:08:32, vasárnap
|
| |
| |
A Lélek kivitte Jézust a pusztába. A pusztában tartózkodás nem rekreációs hétvége tenisszel, szaunával, vacsorával, zenével, tánccal.
A puszta a csend birodalma. A csendben pedig megmozdul pszichénk nem tudatos területe és felszínre törnek tartalmai. Ijesztő tud ez lenni, különösen, ha nem készülünk fel rá kellően. Ezért nem megy sokaknak a tárgy nélküli meditáció vagy a kontempláció.
Jézus a Lélek ösztönzésére kitette magát a puszta sötét erőinek.
Megkísértette a Sátán.
Mit jelent ez? Röviden: ,,Engem szolgálj, ne az Istent! Akkor neked adok mindent."
Jézus csendben néz és vár.
,,Mindent? Mi a tiéd? Semmi. No jó, halljuk, mit kínálsz?"
Az emberré lett Logosz ekkor kitette magát mindazon kísértésnek, amelyek az emberiséget, annak minden tagját érik a Sátán részéről. Elénk élte, hogy kell felismerni és hogyan kell viszonyulnunk hozzá. Evangéliumi tanítás a szellemek megkülönböztetéséről. Az kissé elszomorító, hogy vannak katolikusok, akik ahelyett, hogy elolvasnák a Szentírás ezen rövid szakaszait, rettegnek, hisztériáznak és minden bokor mögött ördögöt kiáltanak.
Ez nem hit, ez pszichés zavar. Lássuk hideg fejjel és nyitott értelemmel, miről van szó! Három területen intéz támadást a Sátán ellenünk, mindenki ellen.
1. Pénz, birtoklás.
2. Hatalom, irányítás, kontrollkényszer.
3. Dicsőség, elismertség, presztízs.
Miként Szent János apostol is írja első levelében: ,,...mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége."
Itt bukunk el minduntalan. A többi bűn - beleértve a hatodik parancsolat ellenieket is -, csak ezek következménye. Azért fontos ezt tudni, mert a jánosi ,,test kívánsága" nem a szexualitást jelenti, hanem hatalmat, a birtoklást és a elismerésvágyat.
Birtoklás, hatalom, dicsőség.
Vegyük röviden sorba!
Birtoklás.
Alapja egy illúzió. Úgy tapasztalom, hogy azonos vagyok azzal, amit birtoklok. Katasztrofális tévedés. Olyan ez, mint amikor a virtuális valóságot összetévesztjük a realitással.
Amikor az egyszeri kamionsofőr kihúzza magát a boldogságtól, mert azonosul az ülése alatt dübörgő lóerőkkel. Amikor pénz kerül a bankkártyádra, kihúzod magad és egy kicsit felülről nézed a világot, amikor az utcán haladsz. Aki ezt az érzést megismeri és azonosul vele, csapdába került.
Ugyanezt szeretné átélni az emberekkel való viszonyában is. Birtokolni kezdi a házastársát.
Ez még nem olyan nagy veszély, mert egy értelmes férj vagy feleség gyorsan a helyére teszi az illetőt. Ellenben amikor a gyerekekkel teszi ugyanezt, az már végzetes. A gyermek ugyanis teljesen védtelen, kiszolgáltatott a szülővel szemben. Amikor pozitív dolgokat lát és sajátít el, akkor ez egy ideig eredményes lehet. Ezt nevezzük személyes példákon alapuló gyermek nevelésnek.
Amikor viszont kisajátítjuk a személyt, Isten tulajdonát, súlyos bűnt követünk el. Megfosztjuk Istentől kapott természetes szabadságától. A gyermek nem a mi tulajdonunk.
Az önkéntes lemondás, az egyszerű, szegényes életvitelre való tudatos törekvés, és önmagunk valós helyének megtalálása az imádságban, segíthet bennünket ezen súlyos bűn felszámolására.
A birtoklásból már egyenes út vezet a hatalomvágyhoz.
Hatalom.
Bizonyos anyagi, szellemi és morális javak birtoklásával, a hatalom megszerezhető. A hatalom gyakorlása azt az illúziót eredményezi, hogy ,,olyan vagyok mint az Isten". Vannak, akik képtelenek lemondani mások irányításáról, kontrollálásáról. Az ilyen légkörben szenvedő gyermekek szinte kivétel nélkül alkoholisták vagy más függőségben szenvedő betegek lesznek. Senkinek sincs joga mások fölött hatalmat gyakorolni, csak az Istennek. A társadalomban önkéntes, szabad hozzájárulással megbízunk bizonyos embereket, hogy vezessék az országot, az intézményeket, szervezeteket, de ez a megbízás szolgálatot jelent, nem hatalmat. Szent Péter apostol egyértelműen fogalmaz és jó lenne, ha ezt elfogadnánk, magunkévá tennénk és nem csűrnénk - csavarnánk, magyarázgatnánk. Amikor a főtanács előtt a főpap egy korábbi, általa kiadott parancsra hivatkozik, Péter rezzenéstelen arccal kimondja: ,,Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek". Tudom, ez sokaknak nem tetszik, mert mi lenne, ha mindenki így gondolkodna? Mi lenne? Szeretet és egyetértés uralkodna a földön és nem néhány hatalommániás őrült parancsuralmi rendszere. Nem csak politikai vezetőkre gondolok. Akinek füle van hallja meg!
A hatalomvágyból való gyógyulás, az attól való szabadulás gyógymódja az alázat, amely tiszteletben tartja a másik személy és minden teremtett élet és tárgy szabadságát. Saját életem felett sincs hatalmam, nem hogy másokén.
A Tizenkét Lépéses személyiségfejlesztő programban van egy híres szöveg. ,,Istenről két dolgot kell tudnod. Van. És nem te vagy az.
Néhány vezető ezt nem tudja és megismétlődik a birtoklásnál is előkerült kifejezés: ,,olyan vagyok, mint az Isten".
Mindkét alkalommal maga a kísértő szólalt meg. A bukott angyal, akinek ez a triász volt a bűne. Emlékszünk, mit mondott Évának? ,,...Olyanok lesztek, mint az Isten".
Minden bűnnek itt találjuk meg a gyökerét. Ez a legjobb lelki tükör.
És harmadszor: a Dicsőségvágy.
Vannak emberek, akik sokat küzdenek depresszióval, mentális zavarokkal, önértékelési problémáik vannak, érthetetlen módon, váratlan helyzetekben szorongási rohamaik vannak. Ez nem csak pszichológia testvéreim. Ezeknek az embereknek az esetek nem kis részében az húzódik meg gondjaik mögött, hogy állandóan meg akarnak felelni mások elvárásainak. Rosszul lesznek, ha kinevetik őket, ha esetleg kritikát kapnak, vagy bármely dologban nemtetszését fejezi ki irányukba környezetük. Ebbe komolyan bele lehet betegedni.
Sajnos sokan ahelyett, hogy a helyes önismeretre és az alázatra törekednének, belemennek a Sátán csapdájába és elhiszik, hogy önazonosságuk a mások véleményétől függ. Eltekintve a depresszió klinikai változatától, sok esetben mindössze arról van szó, hogy az illető két úrnak akar szolgálni.
Nem fog menni. Eddig még senkinek sem ment. Mégis állandóan próbálkoznak.
Úgy vélik, ha másoktól dicséretet, elismerést tudnak kicsikarni, akkor boldogok lesznek, lelki egyensúlyuk helyre áll. Óriási tévedés! Lelki békéjüket akkor kapják meg, ha életüket, döntéseiket szabadon, felelősséget vállalva, magunk hozzák meg, és nem foglalkoznak azzal, hogy ez tetszik-e másoknak vagy nem. Úgy is szoktuk mondani: éld végre a saját életedet, ne a másokét! Ők azok, akik csak akkor boldogok, ha kitüntetéseket kapnak, csillagokat, kereszteket, színes öveket, okleveleket.
Testvérek, nem a természetes megerősítés ellen beszélek, hiszen ez lehet motiváció egyesek számára, hanem a súlyos bűnről, ami emögött húzódik meg. Olyan ez, mint a hatodik parancsolat. Nem a gyermekáldásra és az örömszerzésre irányuló egészséges, normális ösztön a bűn, hanem az azzal történő súlyos visszaélés.
Az utánozhatatlan humorú G.B. Shaw ezt írta: ,,Egy kitüntetést nem illik visszautasítani. Élj úgy, hogy ne adjanak."
Tehát a három bűngyökér - ahogy Loyola-i Szent Ignác mondja -,a pénz, hatalom, presztízs.
Aki most elhatározza, hogy ezután odafigyel és küzdeni fog ellenük, máris beleesett a Sátán csapdájába. Jézus nem harcolt soha a Sátán ellen. Kinyilatkoztatott. ,,Apage satanas! Távozz tőlem Sátán!"
Saját erőből ez soha nem ment senkinek és nem is fog. Az ,,olyan vagyok mint az Istenre" Szent Mihály arkangyal így válaszolt felemelve kardját:
,,Mi Cha Él - Ki olyan mint az Isten?"
És Isten erejével legyőzi a Sátánt, ahogy minden mise után elimádkozzuk. Isten erejével! Nem a magunk erejéből.
Kérjük a kegyelmet, a megkülönböztetés kegyelmét és az erőt, hogy tudjuk ki az Isten és tudjuk kik vagyunk mi.
Dióssy Iván atya |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hit és vallás- versek,idézete |
|
|
|
|
|
Offline
