Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Pio atya breviáriuma
  2016-04-28 20:49:07, csütörtök
 
  1. Isten és a sátán között a harctér az emberi lélek. Itt folyik a harc az élet minden pillanatában, ezért szükséges, hogy a lélek szabad bejárást engedjen az Úrnak, és általa mindenfelől megerősítse, fölfegyverezze magát. Az ő fénye majd rávilágít így a tévedésekre. A léleknek Jézus Krisztusba kell öltöznie, az ő igazságába és igazságosságába, fel kell vennie a hit pajzsát, Isten igéjét, hogy le tudja győzni a hatalmas ellenségeket. Ahhoz, hogy Jézus Krisztusba öltözzünk, meg kell halnunk önmagunknak.

2. Mindig, mindenben, minden körülmények között alkalmazkodj Isten akaratához! Ne félj! Ez a biztos út, amin a mennybe juthatsz.

3. Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van a lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket magunktól nem ismernénk. Hozz áldozatot, és vegyél részt a szentmisén! A világ a Nap nélkül meg tudna lenni, de nem lehet meg szentmise nélkül.
(Pio atya Breviáriuma)
 
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Pio atya esti imája
  2016-04-28 20:47:32, csütörtök
 
  PIO ATYA ESTI IMÁJA
Befejezem, Atyám!
Befejezem mára,
minden kegyelmedért legyen örök hála,
tisztelet, dicsőség, imádás, dicséret:
Neked, fölséges Atya, Fiú, Szentlélek!
Áldalak, én Istenem, szentjeiddel áldalak,
mert megadtad létét tegnapnak és mának...
Add, hogy a holnapot szent Neveddel kezdjem,
Uram, én Teremtőm, Megváltóm, Istenem!
Befejezem, Atyám!
Mára befejezem, örök jóságodért,
örök hála legyen!
Adjon hálát érte minden teremtményed,
és bocsásd meg, kérlek, a mi vétkeinket!
Atyám, erre kérlek! Amen.
'Ó, Uram! Múltamat irgalmasságodba,
jelenemet szeretetedbe ajánlom,
jövőmet gondviselésedre bízom!' Amen.
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Gyónás
  2016-04-28 20:45:40, csütörtök
 
  Gyónás
Gondolatban és gyónásban nem kell visszatérni az előző gyónásokban már megbánt bűnökhöz. Őszinte bánatunkért Jézus már megbocsátotta azokat a gyóntatószékben. Ott Ő megjelent nekünk és nyomorúságainknak, mint hitelező a fizetésképtelen adósnak. Végtelen nagylelkűséggel széttépte a vétkeinkkel aláírt váltókat, amelyeket isteni könyörületének segítsége nélkül biztosan nem tudtunk volna megfizetni.
Visszatérni a régi bűnökhöz, újra vizsgáltatni akarva azokat csak azért, hogy még egyszer bocsánatot nyerjünk, mert kételkedünk az igazi megbocsátásban - nem bizalmatlanságot jelent-e ez a jóságban, amelyről már bizonyosságot kaptunk, amikor minden tartozásunkat eltörölte?...
Csak ha a lélek megerősítésére szolgál, akkor gondoljuk újra bűneinket, amelyekkel megbántottuk Isten igazságosságát, bölcsességét, végtelen irgalmasságát: a bánat és a szeretet megszabadító könnyeivel sírjunk bűneink miatt.
Pio atya
 
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Örök Anyaságra ítélve
  2016-04-28 13:46:26, csütörtök
 
  Komróczki Zoltán
Örök Anyaságra ítélve
Köldökzsinór híján az áldott szeretet
vérvonalt nem ismer, átjárva szíveket.
Nyitott tenyerével, ó, az Istenadta,
reggel a kenyered tányérodra rakta.
Csendben imát mormolt, még te eszegetted,
kérdő tekintettel szemeit kerested.
Valamitől közben fogaid vacognak,
éj kék tekintetén könnyei csillognak.
Érzed közelségét, benned lüktet, dobban,
hol szükség van reá, mindig éppen ott van!
Mire kigondolnád, eléd hozza tüstént,
keserű gondjaid eloszlatja füstként.
Sokszor csodálkozol. Honnan e sok derű?
El sem képzelheted, mennyire egyszerű!
Sosem csügged, lankad, erőd hatványozza,
szikrázó napodként élted beragyogja!
Titokzatos rejtély, kifürkészhetetlen,
nincs számára olyan, ami lehetetlen.
Más terhe súlyától ívrét meghajolna,
de ő aprót kacag inkább, bármit szólna.
Végtelen alázat, kötelességtudat,
oltalmazott gyermek, egyengetett utak,
zsenge leánykorát felidézi néha,
Ádám nélkül lett Nő, különleges Éva!
Kereszteződések és elágazások,
lidércködbe veszett, elillanó álmok,
kérges, fagyos földnek kikeleti vágya,
mintha minden árva sorsa benne fájna!
Holnap újra tesz-vesz, mert rendíthetetlen,
csak a naplemente érheti épp tetten!
Még jövendő vásznát szövi ábrándozva,
elnyomja mivoltát cselekvések sodra!
Tükörképét nézve kétkedik, nem érti,
- Miért vannak vágyak? Folyton ez kísérti!
Összetörve eszmél, talán szabadulna
sorstragédiáktól, s nem is ő vajúdta!
Mégis ismét érez, rátalál a holnap,
rezgése a hangnak, értelme a szónak,
fodrozódó vízen fénysávként szétterül,
felhők közt rést hasít, bíbora felderül.
Érkezik a hajnal, ébreszti virradás,
selymes hullámokon, suhanva, alva jár!
Tündéri éterbe sóhajtott lehelet,
amiért született, az ő, csak itt lehet.
Tesz-vesz a konyhában, pörög, sürög-forog,
ellágyul töprengve, önmagával konok.
Mielőtt vágyait láncszemekbe fűzi,
a kötelességtudat tőle messze űzi!
Süt-főz, súrol, vasal, nem törődve ezzel,
mit is kezdhetne már tipródott, tört testtel.
Néha olykor mélán a tükör elé áll,
emlékezés szárnyán tegnapok felé száll?
Mikor védelmezték, a széltől is óvták,
élete bimbóit két marékkal szórták.
Lépte alatt rideg, kemény a kövezet,
úgy vezekelte azt, mit el sem követett.
Magas falat emelt követ kőre rakva,
azáltal lett védett, önmagát feladva.
Oltalmazottá vált, társat nem keresett,
hivatása lett a gyermeki szeretet.
Esténként fáradtan megvetette ágyát,
megőrizve benső éne tisztaságát,
kik bámulták, látták, milyen felemelő!
Szilárd akaratból? Miből ennyi erő?
Mitől a virradás könnyharmatot ködöl,
újra eszmél a test, mit a tegnap gyötört!
Cipellője kopog, még az útját járja,
nem fejti meg senki! Ki ő valójába`?
Ki ő? Ki is lehet, milyen is az élet?
Maradt-e még érzés? Egyre csak ezt kérded!
Mint a haraghullám csúcsán, aki retten,
magasba üvölti! Mondd, ez miért lettem?
Miért nem érzem azt, mibe más belehal?
Sohasem lehettem, kit a tűz éget, hajt!
Még más száguld, szárnyal kéjmámorban úszva,
elmentem mellette magam mögé bújva!
Mire felkel a nap, betekint ablakon,
úrrá lesz a fénye sötétlő árnyakon.
Törékeny alkata, benső ragyogása
elárvult világnak Édesanyasága.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tyúkhúsleves
  2016-04-28 13:33:08, csütörtök
 
  Mikula István
Tyúkhúsleves
Szinte érzem a számban a tyúkhúslevesét,
Mert ez volt sokszor a vasárnapi eleség.
Aranyló zsírkarikák úsztak a tetején,
Benne a finom, friss, hazai vetemény.
Ő ontotta ki az öreg tyúknak életét,
Hogy elkészítse a mamák legfőbb ételét.
Áldom a kezét, a dolgos tenyerét,
Mellyel beletette szíve összes melegét.
Ahogy beleszagoltam, míg levettem a fedelét,
Minden szeretete ott volt a fazék fenekén.
Ez volt számomra a valódi fűszerezés,
S bár elmondta a főzés minden apró részletét,
...
Senki sem tudja felülmúlni a nagymamám levesét.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 91 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2284
  • e Hét: 7974
  • e Hónap: 14346
  • e Év: 65137
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.