|
2017-11-29 20:29:48, szerda
|
| |
| |
EGYKORI BANKRABLÓK - MAI KULTÚRBŰNÖZŐK
2017-11-26 Varga-Bíró Tamás
Háromszor is megnéztem azt a beszélgetést, amit Vujity Tvrtko Bombera Kriszta társaságában folytatott le Szalay Bencével, A Viszkis című Antal Nimród film címszereplőjével, és Ambrus Attilával, akinek az életéről a mozifilm szól. A háromszori megtekintés oka az volt, hogy meg akartam győződni arról, vajon Tvrtko valamiféle hype miatt állt-e bele Attilába, a televíziós botrány generálta nagyobb nézettség okán, vagy pedig valóban hatalmas erkölcsi fölénye magasáról tekintett le Ambrusra. Harmadszorra egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az utóbbiról van szó. Nekem pedig eszembe jutott 2012 márciusának az a napja, amikor mindkettejükkel volt szerencsém ,,találkozni".
2012, március 10, délután 2 óra - Budapest, Rózsa utca
Hogy miért tudom olyan pontosan a napot, annak is megvan az oka. Aznap égett le Krasznahorka vára, én pedig az esti koncertemre készültem, s a sajnálatos eseményről értesülve gyorsan felvettem repertoáromba a Krasznahorka büszke vára című dalt. Éppen azt gyakoroltam, amikor csörgött a telefon. Tvrtko volt az. Még abból az időből ismertük egymást, amikor narrációkat írtam a Hal a tortán című műsorba. Összesen kétszer találkoztunk. Először a Filmgyár egyik épületének aulájában sztorizgatott nekem fél órát, másodszor pedig ,,random" beesett a szerkesztőségbe, hogy a barátságunkra való tekintettel a narrációban írjam már őt szerethetőre. Ez azért is volt furcsa számomra, mert a két találkozásunk - a legelső és a második - között másfél nap telt el. Persze az első alkalommal telefonszámot cseréltünk, ahogy az már szokás, de... valljuk be, egy barátság kialakulásához jóval többre van szükség két összefutásnál és 36 óránál. Mindez 2008-ban történt. Soha nem hívott, soha nem keresett. Én se őt. Erre most, 4 évvel később hív. Elgondolni nem tudtam, mit akarhat.
- Szia, Tvrtko! Mondjad, miben segíthetek! - szóltam bele a telefonba.
- Szia! Te tényleg ennyire borzalmasan jobboldali lettél? - kérdezte ő, rögtön a közepébe vágva.
- Parancsolsz? - kérdeztem vissza értetlenül, hiszen a köztünk lévő kapcsolat egyáltalán nem indokolta ezt a nexust. Ő pedig így folytatta:
- Hát te olyan rendes gyerek voltál. Most meg nézem a Facebook-ot, a jobboldali portálokat, és mindenhol veled találkozom. Miért véded ezeket?
- Tvrtko én mindig is jobboldali voltam.
- Jó, az rendben, de... ez a magyarkodás, ez miért kell?
- Figyelj, én nem magyarkodom. Én magyar vagyok. Viszont, ha érdekel, hogy miért vagyok jobboldali, vagy mit jelent számomra a jobboldaliság, hívj el valamelyik műsorodba, és szívesen elmondom neked.
- Jó, hát az nem olyan egyszerű. - szabadkozott. - Az én ilyen típusú, beszélgetős műsoraimban olyanokat interjúvolok meg, akiket valóban érdekel az ország sorsa.
- Értem. Tehát te már az interjú előtt eldöntöd, hogy az interjúalanyodat érdekli-e az ország sorsa. Na, szia. - mondtam, aztán kinyomtam a mobilt.
2012, március 10, este 8 óra - Budapest, Bujdosó Székely Vendéglő
Mondanom sem kell, hogy Tvrtko hívása eléggé felpaprikázta idegállapotomat, de estére már lenyugodtam valamelyest. Amikor a koncert helyszínét adó Bujdosó Székely Vendéglőbe beléptem, a bejárati ajtó utáni előtérben furcsán ismerős arc fogadott. A kissé őszülő, borostás férfi egy kerámiákkal megrakott asztal mögött állt. Ahogy meglátott, elvigyorodott, és barátságosan köszönt:
- Á, jó estét művész úr!
- Szervusz! Varga-Bíró Tamás! Ismerjük egymást? - tudakoltam tőle, miközben parolára nyújtottam a kezemet. Kézfogásomat fogadva ő is bemutatkozott:
- Szia! Ambrus Attila vagyok. A plakátról ismertelek meg. Na és Andris barátom mesélt már rólad. -
Aztán picit elbeszélgettünk. Kiderült, hogy pár hónapja szabadult, egykori jégkorongos társa, a Bujdosó Székely tulajdonosa, Andris barátunk adott neki lehetőséget arra, hogy a portékáit árulja a vendéglő előterében. A beszélgetés végén adtam neki egyet újonnan megjelent lemezemből, ő pedig viszonzásképp megajándékozott egy általa készített pálinkás butykossal. Tetszett ez a hozzáállás. Érződött rajta, hogy nem megjátszott, hanem zsigerből jön. Kapott valamit, tehát úgy érzi, adnia is kell viszonzásképpen. Azt a butykost azóta is féltett kincseim közt tartom számon.
2017, november 26. - Újpest
Az első benyomás, vagy, ahogy a székelyek mondják, first impression, rendkívül fontos. Az esetek döntő többségében ezen áll, vagy bukik, hogy onnantól kezdve mit gondolunk a másikról. Ez a benyomás azonban muszáj, hogy személyes találkozás eredménye legyen. Nem cikkeken és interjúkon keresztüli, fals megismerés. Nem irányított közegben történő, indirekt tapasztalatszerzés. Hanem olyan élethelyzet, amiben az ember a valós énjét mutatja a másik felé. Itt ülök a monitorom előtt, nézem ezt a stúdióbeszélgetést, és eszembe jut az a bölcs gondolat, amit még interjúkészítés szemináriumon tanultam: ,,Aki felülkerekedik, alulmarad." A riporternek nem az ítélkezés, s pláne nem az előítéletek táplálása a célja, hanem, hogy interjúalanyát megismertesse a közzel. Aztán majd a néző véleményt alkot. Csakhogy a néző egyszerre alkot véleményt riporterről és interjúalanyról. S ha elhívunk valakit a műsorunkba, házigazdaként vendégségbe hívjuk. Muszáj tehát, hogy figyelembe vegyük mind a házigazda kötelességét a vendége felé, mind pedig a vendégjogot. Tvrtko ezúttal nem egy mélyinterjúra invitálta a film főszereplőjét, és Ambrust. Ez az interjú egy promóciós beszélgetés volt. Senkit nem érdekelt, hogy Tvrtko magánemberként mit gondol az erkölcsről. De ha már ilyen pápábbnál is pápább attitűddel viszonyult Ambrus Attilához, néhány dolgot nem árt tisztázni. Nemcsak Vujity Tvrtko, hanem a közösségi oldalak erkölcsbajnok kommentelői felé is.
Ambrus Attila egy néhai bankrabló, aki hosszú éveket töltött rács mögött. A börtönben leérettségizett, diplomát szerzett, s kitanulta a keramikus mesterséget. Szabadulása után - baráti segédlettel - azonnal dolgozni kezdett. A most 50 éves férfi pontosan tisztában van korábbi tettei súlyával. A mi napig mélységesen furcsállja például, hogy egykoron hősként tekintettek rá az emberek, hiszen ő magát mindig zsivány csirkefogónak tartotta. Attila szerint nincs olyan, hogy betyárbecsület, mert ez a két szó - betyár és becsület - egymással összeegyeztethetetlen.
Ezzel szemben Vujity Tvrtko egy jelenlegi kultúrbűnöző, aki silány riportfilmjeivel elárasztotta a honi bulvármédiát, ráadásul végig azt a látszatot keltve, mintha értéket teremtene. Riportjai olyan messze jártak a valódi oknyomozástól, mint Szanyi Tibor a málnafröccs túladagolástól. Ugye, emlékszünk még másik, parasztvakító kollégájára, Frei Tamásra, amikor a híres, közép-amerikai dzsungeles menekülését sugározta a tévé? A képkockákon tisztán láttuk, ahogy a stáb a buja növényzetű esőerdőben az életéért menekül, majd mind beszállnak pánikszerűen egy csónakba. Aztán távolodnak. Nyilván megúszták az őket kergető drogbárók hirigelését. De mi történt a parton őket filmező operatőrrel? Na, ez az! Ezek azok a picike lólábak, amik valahogyan mindig kilógnak. Hát körülbelül ennyire volt hiteles, amikor Tvrtko hősiesen ellátogatott mondjuk Csernobilba. Azt leszámítva, hogy akkorra már évek óta több helyi csoport szervezett oda kiránduló utakat a katasztrófa-turistáknak. Vagy, amikor a trianoni paktum ,,titkos záradékáról", egy hatalmas titokról ,,lebbentette fel a fátylat". Csakhogy ez a titok a történészek, s a téma iránt érdeklődő laikusok számára egyáltalán nem volt titok. Mégis, a leggyalázatosabb tette - már újságírói értelemben - az volt, amikor az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét vitte dokumentumfilmre. S mindezt úgy mutatva be, mintha ő bukkant volna rá az idős férfira, s annak 2000-ben történő hazahozatala szinte csakis az ő érdeme lett volna. Az már csak hab a tortán, hogy amíg Tvrtko a TV2 Napló című műsorát vezette, riporterei, ha éppen nem találtak hírt, akkor kreáltak. Legjobban elhíresült ,,riportjukat" egy kukorica-tolvajokat leleplező mezőőrrel forgatták. Igen ám, de később kiderült: a három kukorica-tolvaj a helybeli vízmű alkalmazottja volt. S fejenként ezer forintért játszották el a tolvaj szerepét, a stáb kérésére.
Kétségtelen, hogy szponzorainak hála, Tvrtko rengeteg olyan helyre eljutott, ahová csak igen kevesen. De... valahogy mindig a veszély után. Valahogy mindig az igazi hír, az igazi történés után. Amikor már csak azt tudta megmutatni, mi történt ott. Nincs ezzel gond, kellenek az ilyen riportok is. De ezekből tizenkettő egy tucat. S az oknyomozó újságírás nem itt kezdődik. A pokoli történetek pláne nem. Ezek a sztorik ugyanis a kénköves alvilági bugyrokhoz képest csupán testhőmérsékletű szellentés-jakuzzik.
***
Nézem ezt a beszélgetést. Mindkettejükkel volt szerencsém találkozni. Az egyikük meglakolt a bűneiért, és tanult a hibáiból. A másikuk még mindig bűnöz, és közben minket akar kioktatni az erkölcsről.
() VBT ()
Egykori bankrablók - mai kultúrbűnözők
Link
SZENZÁCIÓ! KUNHALMI ÁGNES IGAZAT MONDOTT!
2017-11-28 Varga-Bíró Tamás
Kunhalmi Ágnes már megint Kálmán Olgánál ül. És már megint sír. És egyetlen esélye lenne arra, hogy megbocsássam neki a mostani viselkedését: ha kiderülne, hogy elmebeteg. Hogy mentálisan sérült, hogy valami fizikai trauma befolyásolja az agyi működését, hogy más szervi okokból, mondjuk a hormonháztartás zavara miatt sérült a mentális állapota. De nem. Ez a nő teljesen normális. Már, amennyire egy liberális politikust lehet illetni ezzel az erős kifejezéssel.
Kunhalmi Ágnes dadog, hebeg, habog, sír. Feje, végtagjai remegnek, modora teátrális, retorikája a 19. századi vásári komédiák szóhasználatát idézi. Méghozzá nem valamiféle dramatikus ívet követve, hanem rögtön, az interjú legelejétől. És már nem kifejezetten az a kínos, amit mond. Azt úgy fél deci szódával, tisztán lenyeli az ember. Hanem amit mond, és ahogyan mondja. Fasizálódunk? Oké. Nyolc általánost el nem végzett gyerekeket teszünk ki? Rendben. Fel van dúlva az ország? Na, bumm! Úristen, inkább vissza se kérdezzünk, hogy mit tetszik fasizálódás alatt érteni... hogy honnan tesszük ki, és hová ezeket a szegény tanulatlan gyerekeket... hogy mi módon van feldúlva ez az ország... Kálmán Olga se teszi. Ő se kérdez vissza. Sőt! Kálmán Olga olyat tesz, amit én még nem is láttam tőle. Hallgat. Döbbenten nézi interjúalanyát, és közben nagyokat hallgat. Mivel (egyelőre) nem a hallgatásáért fizetik, muszáj persze random belekérdeznie A Kunhalmi Monológokba. Ám nagyon is látszik szegénykén, hogy inkább lenne valami sokkal komfortosabb helyen, mondjuk, Trvtkóval egy kenyai lepratelepen, vagy Rogán Antallal egy Kovács Ákos koncert backstage-ében. Mert Kunhalmi Ágival a politikai vitakultúra velociraptora tette be a lábát a stúdióba.
Engedtessék meg nekem, hogy erről a penge-vékony ajkú, pergamenbőrű, máskülönben fiatal, és normális körülmények között akár még szépnek is mondható hölgyről a bennem lakozó gonosz férfinak csak egy dolog jusson az eszébe. Hogy ennek basszus vagy nincs pasija, vagy csak egy puha bébirépa-tulajdonos. És tényleg senki ne valamiféle hímsoviniszta kiszólásnak vegye ezeket a sorokat. Mert valóban segítő szándéktól vezérelve írom. A férfiak és nők közti intim interakció igenis gyógyít. Helyre teszi a vérnyomást, cardio-szintű edzéshez juttatja a vázizmokat, normalizálja a hormonháztartást, nyugtat, stimulál. Tehát minden olyan bajt elhárít, amiben Ágika szemmel láthatóan szenved. De annyira szenved, hogy hirtelen muszáj megnéznem a rezüméjében az életkorát.
Hogy micsoda? Hogy 35 éves? De hisz' 55-nek néz ki! Ami nem lenne baj, ha 55 éves lenne. Mert a hölgyek a változó korba érve már méltósággal viselik éveiket, s ez a méltóság teszi őket bár akárhány évesen is gyönyörűvé. Egy harmincas nő viszont ne nézzen ki ötvenesnek! Kikérem magamnak! Pláne, ha az illető MSZP-s. Hát nem tudja, hogy pártjának tagjai között milyen maradandó pusztításokat végzett az irigység, a harag, a hisztéria és a gyűlölet? Hát nem látta még közelről Lendvai Ildikó arcát? A párt egész története rá van vésve! Olyan az az arc, mint egy Rosette-i kő. A kádári nómenklatúrától az elhazudott rendszerváltáson át, az elkúrt éveken keresztül, egészen a hatalom elvesztéséig olvasható rajta minden, de minden. És akkor még Heller Ágnes Kosztolányi Dezsőt idéző vonásairól nem is szóltunk. Csakhogy könyörgöm, Kunhalmi 35 éves! És 35 évesen még klimaxos hullámzásai sem lehetnek! Emlékezzünk vissza, amikor 2016, december 30-án ő maga jelentette ki az elröhögött sajtótájékoztatója után, hogy "Nem vagyok a helyzet magaslatán." De az egy éve volt. A változó korban ennél azért jóval sűrűbben jönnek a kedélyhullámzások. Hát akkor mi a csuda történt? Esetleg az interjú előtt leült beszélgetni egy őszintét a depis Puzsérral, aki Simicska pénzén a fülébe súgta neki, hogy ,,Ágika, sajna a Jobbikkal is össze kell fognotok!"? Komolyan, már magam sem tudok mit kitalálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek kavarognak a fejemben, hogy ennek a roppant és eget verően kínos Kunhalmi Ágnes makogásnak a létét megindokoljam. Az arca, amivel Kálmán Olgát nézi, és közben belebámul a nagy, kozmikus semmibe, hogy onnan magába szívjon egy kis Orbán-utálatot... na, ez az arc örökre a retinámba égett.
S már amikor végleg elveszteném a reményt, mikor örökre feladnám, hogy belenyugodjak a belenyugodhatatlanba, akkor... Kunhalmi Ágnes száján kicsúszik Az Évtized Igazsága:
,,Mi nem lehetünk olyanok, mint a Fidesz!"
Pontosan, Ágika! Ti soha, de soha többé nem lehettek kormányon ebben az országban!
() VBT ()
Szenzáció! Kunhalmi Ágnes igazat mondott!
Link
Varga-Bíró Tamás: Valahol Tetőled távol
Link
Varga B. Tamás: Világok világa
Link
Varga B. Tamás: Az bajom van
Link
VBT | őSZINTE
Link
Varga B. Tamás: Országsirató
/2004 december 5-én, erős MSZP-s negatív propaganda hatására, az urnákhoz járuló magyar állampolgárok 48,43%-a, összesen 1.428.578, azaz egymillió négyszázhuszonnyolcezer ötszázhetvennyolc magyar szavazott arra, hogy a határon túli magyarok NE kapjanak kettős állampolgárságot. Ez a döntés nagyban hozzájárult a köröttünk lévő országok magyar-politikájához. Például2007. szeptember 20-án a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. 2009. szeptember 1-jén, ugyancsak Szlovákiában bevezették a szlovák nyelvtörvényt. Mai híradások pedig arról számolnak be, hogy Szabadkán szerb fiatalok magyarokat vertek.
Ezzel a dallal a nemmel szavazók helyett kérek bocsánatot 2004-es gaztettünkért, határon túli magyar testvéreinktől. Tudjátok, mi itt, idehaza, az Anyaországban annyira el vagyunk foglalva a magunk pitiáner kis harcaival, hogy rátok már egyre kevesebb időnk jut...
Varga B. Tamás Őrhalom, 2009, szeptember 14.
Link
Varga B. Tamás - Felvidék könnyei
Link
(Varga-Bíró Tamás író, költő, műfordító, ének- és mesemondó reflektál úgy a világ, mind hazánk eseményeire)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
Offline
