Emlékezzünk!,Méterek és emberek,Várnai Zseni: Szerelem,Engedj el - Emlék...,Búcsúpillantás az elmúlt huszonkét esztendőre, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Emlékezzünk!

2012-11-01 22:45:13, csütörtök

	EMLÉKEZZÜNK! Egy dal, amitől mindenki meghatódik - emlékezzünk Halottak napján! November másodikán Halottak napja. A zene.hu egy gyönyörű dallal gondol vissza azokra, akik nem lehetnek közöttünk. Egy sajnálatos esemény, Antall József miniszterelnök halála, illetve az Ő emlékeinek tisztelegve elkészített "Csak a jók mennek el" című dallal emlékezzünk azokra, akik nem lehetnek köztünk. A muzsikát írta: Kaszás Péter és Alex Tamás, amiért 1994-ben a Magyar Televízió Nívódíját vehették át. Alex Tamás - Emlékdal (Csak a jók mennek el) Link A videó után nézd meg a további 9 dalt is: 9 dal, amitől tuti meghatódsz! A zene.hu dalokkal emlékezik: Emlékezzünk: Link 8 zene, amitől tuti meghatódsz! Link

0 komment , kategória: Zene, zene, zene...

Méterek és emberek

2012-11-01 22:14:03, csütörtök

	MÉTEREK ÉS EMBEREK Bayer Zsolt - 2012. október 26., péntek Álláspont Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire ostobák, és ekkora gazemberek. Pedig ennyire ostobák és ekkora gazemberek. A januári békemenet után egyszer már eljátszottuk mindezt, akkor így foglaltam össze a dolgok lényegét: ,,A hétfői Népszabadságban Fekete Gy. Attila kolléga figyelemre méltó írásban számolta ki, hányan is voltunk szombaton a kormány melletti tüntetésen. (Tüntetésszámtan, NSZ., január 23.) Azt írja a kolléga, hogy a Hősök terétől a Kossuth térig 3,5 km a távolság, 30 méter széles az út, négyzetméterenként két fővel lehet számolni, ennek alapján 180 ezer ember fér el ott. (...) Ehhez tegyük még hozzá azt a sokaságot, amely megérkezésünkkor már megtöltötte a Kossuth teret - s hogy ne beszéljünk a levegőbe, hívjuk segítségül a Hvg.hu-t. Ott január 4-én Tömegbecslés Google-térképpel: hányan lehettek az Operánál? címmel olvashatunk írást, amely szintén nagyon logikusan így érvel: a Kossuth téren 180 ezer ember fél el, de a szerző megjegyzi, hogy a tér alapterületébe beleszámolta a Parlamentet is, ahová nyilván nem állhat senki sem. Ezért én megfelezem ezt a számot, és hozzáadom a 180 ezerhez a 90 ezret, így kijön 270 ezer.(...) Nos, innen nézvést különösen érdekes, miképpen becsülték meg a résztvevők számát a baloldali lapok és hírportálok, amikor az Opera előtti ellenzéki tüntetésről tudósítottak. Lássuk hát: Népszava online, január 2. "percről percre": "A tömeg az Opera előtt felállított színpadtól már a Nagymező utcáig ért 18 óra után, aztán az egész Andrássy út megtelt az Oktogonig. (...) megvan az első hivatalos létszámhirdetés: majdnem 100 ezer fő sereglett össze!" Nézzük a Nol.hu-t: "Százezren kint, ezren bent: jéghegynek ütközött az alkotmány ünnepe" címmel tudósít az eseményről Nyusztay Máté. (...) tehát a baloldali sajtóban a január 2-i, Operától az Oktogonig érő ellenzéki tömeg százezer fő. A január 21-i, Hősök terétől a Bajcsy-Zsilinszky útig érő, valamint a Kossuth teret ezen felül színültig töltő tömeg szintúgy százezer fő. És Fekete Gy. Attila nem készített akkor tüntetésszámtant, most pedig azon vihognak, hogy a "hülye jobbosok négyszázezret hazudnak". Nos, én nem számolok utána, csak rögzítem: az Operától az Oktogonig kb. háromszáz méter a távolság. A Hősök terétől a Bajcsyig meg kb. két és fél kilométer. És akkor ott van még a megtelt Kossuth tér. Hogy férhet el e két helyen ugyanannyi ember? Úgy, hogy hazudoztok, kedves kollégák, mert mást nem tehettek." Január 25-én írtam ezt. És nézzük most az október 23-i számháborút. Tudjuk tehát, hogy a baloldali sajtó szerint pontosan annyi ember fér el az Operától az Oktogonig húzódó 300 méteren, mint a Hősök terétől a Bajcsy-ig húzódó két és fél kilométeren plusz a Kossuth téren. Ebből a nonszenszből kiindulva lássuk tehát az újabb számokat: a Milla tüntetésén az Erzsébet híd pesti hídfőjétől egészen a Puskin moziig ért a tömeg. Ez jóindulattal négyszáz méter. Az utca kb. húsz méter széles. Akkor ez így 8000 négyzetméter, Fekete Gy. kolléga számításai alapján akkor ez 16 ezer ember, továbbá ezrek álltak a hídfő két oldalán, hát legyen 25 ezer a létszám. Lássuk a békemenetet. A menetről tudósító és elég kevéssé kormánypárti HVG beszámolója szerint: ,,A békemenet órákon keresztül vonult Budáról Pestre, a tömeg jelentős része már a téren táborozott, amikor a vége elérte a Margit hidat." Továbbá: ,,A Kossuth tér már Orbán beszéde előtt megtelt, az ünnepségre megérkezett a békemenet is...." Akkor számoljunk: a Margit híd hossza 600 méter, szélessége 21 méter. Ha tehát a híd zsúfolásig tele van, akkor 25 ezer ember van rajta, amennyiben négyzetméterenként két főt számolunk. A híd budai hídfőjétől a Nyugatin át a Kossuth térig minimum három kilométer hosszú a távolság, a körút és a Bajcsy szélessége járda nélkül nagyjából azonos a híd szélességével, tehát 21 méter. Így számolva ez 126 ezer ember. Tehát a 150 ezer tökéletesen megfelel a valóságnak. S mivel az első sorban mentem, láttam, hogy a HVG igazat ír: mikor odaértünk, zsúfolásig tele volt a Kossuth tér. Mint januárban, ez akkor legyen ismét 90 ezer ember. Akkor ez mindösszesen 240 ezer ember. (Megjegyzem, egészen bizonyos, hogy nem két ember állt négyzetméterenként a téren és az Alkotmány utcában, hanem legalább három. Ezért bátran adok hozzá a tömeghez még minimum 100 ezer főt, s így kijön a 340 ezres létszám. S mivel láttam, hogy a Millások is zsúfolásig töltötték meg a saját területüket, ezért hozzájuk is adjunk bátran még legalább 10 ezret - s akkor ők is voltak minimum 35 ezren. Másképpen nem lehet, mert a megtöltött terek nagysága adott, kár ezen vitázni...) Innen érdemes aztán megnézni, miket hazudoznak a gazemberek a hazai és a külföldi sajtóban. Innen érdemes felidézni az osztrák közszolgálati televíziót, ahol ,,ezrek Orbán mellett, tízezrek ellene" címmel tudósítottak október 23-ról. És ezek óbégatnak a sajtószabadságért. Ezek a nyomorult, gyáva, hazug disznók. Megérdemlik mind a Paul Lendvai-emlékérmet.

1 komment , kategória: Média

Várnai Zseni: Szerelem

2012-11-01 21:55:24, csütörtök

	Várnai Zseni: SZERELEM Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény. A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat szívemre ült és hittem, itt marad, utána kaptam gyorsan és kezem átfogta csöppnyi testét melegen, vergődött, karmolt és az átkozott tenyeremben verébbé változott, szebbik valója eltűnt, messze szállt s talán már más szív fölött muzsikált. Elfogni őt, bezárni nem lehet, akár a fényt, vagy nyargaló szelet, csupán a vágy oly szárnyaló szabad, hogy utolérje azt a madarat. A színe, hangja mindig újra más, meseszerű, különös és csodás Ott fönt lakik a kék üveghegyen az a madár, a neve szerelem. Várnai Zseni: Szerelem Zene: Luis Garcia-panpipe- Immorttality (Celine Dion) Link

0 komment , kategória: Várnai Zseni

Engedj el - Emlék...

2012-11-01 19:53:54, csütörtök

	ENGEDJ EL - EMLÉK "Minden jó, minden szép, Ez csak az álca, egy színjáték, Engedj el... " Gulyás Gábor: ELENGEDLEK... Ha minden ember vétkesnek lát, ha benned keresik a hibát, nem hallották a véleményed, csendben maradsz, de nem érted. Te tudod egyedül, mit nem ért a világ, Nem menekülsz, vállalod a hibád. Elismered a tévedésed, de legbelül érzed, Nem élet az élet, ha néma maradsz végleg. Elmagyarázod hát, mi lelked bántja, De nem hallja a monológot szívednek párja, állítja, hogy butaság minden egyes szavad, rájössz, a földön másik Nő is akad. Megcsalni nem fogod, mert szíved nagyon szeret, hiába kapsz tetteivel nemet. Szinte már könyörögsz, hogy változtasson értünk, hisz egy oldalon állunk, egybeforr a vérünk. Kőfal veszi körül, mint királyt a vára, Szomorúan lépsz ki egy nap az utcára. Kétségekkel teli minden egyes gondolat, Nem tűrhetsz tovább, nem adhatsz ma igazat. Kimondod hát, mit hallani akar, vége... mostantól a magány mi zavar. Elváltok barátként, de tudod nagyon jól, jól teszed, ha elengeded, nincs helyed sehol. Viszi a vére, mint egykor Téged, Elteszed a polcodról az összes régi képet. Elvész a tartalom, megmarad a keret, Túl kell tenned magad, de emlékezni lehet! Kun Magdolna: ŐSZBE FORDULT NYÁR Látod - lassan őszben fordul a júliusi nyár. S az elhervadó virágillat is, el- elillan már. Kertünkben még álmodnak az őszibarackfák, de életünkből valahogy már hiányzik a vágy. Itt-ott felvillannak színehagyott emlékek, Miben nem lapul más, csak meg nem tett ígéret. S ahogy a távoli csillagokból kihunynak a fények, Úgy szürkülnek vele a homály lepte képek. Lassan darabokra hull minden szép szavú igézet. Nem marad más belőle, csak hamvadó enyészet. Kattogó zajjá változik ez a könnyfakasztó élet, Melynek éktelen dübörgése végül süketté tesz. S hiába látom a tengert is tiszta tükörképnek, Zöldviharban örvénylik az, mitől fáj az ölelésed. Kapaszkodunk egymásért, de érdes kezünk véges, Hát elengedlek téged, hogy boldogabban élhess. Kun Magdolna: ELENGEDLEK TÉGED Elengedlek téged, mint őszi fa az álmát, mint átkönnyezett szív, vére zubogását, mint el-elhulló madártoll égi röppenését, mint rózsalevelek a tövis merengését. Úgy engedlek el, mint hallgatás a csendjét, mit kiáltás feszít, ha ébreszti az emlék, mint elfeledett lélekdalt ritmusdobbanása, mint csalóka ábrándot színesült varázsa. Azért engedlek el, hogy boldogabb legyél, hogy ne legyen szívedben zúzmarájú tél, csak örökös szépnyár, hervadatlan csókkal, mely elringat esténként altatódalokkal. Nagy Ilona: ELENGEDTELEK... mint fényt a csillagok, s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott. Úgy engedtelek el... mint csend a sóhajom, könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon. Elengedtelek... mint ma a tegnapot, tulipán a szirmát, mit porba hullatott. Úgy engedtelek el... mint levele a fát, alája terítve szeretet paplanát. Elengedtelek... mint árnyék a Napot, nehogy eltakarja, inkább utat hagyott. Úgy engedtelek el... mint csodás pillanat, magamba zárva, mint ládikát a lakat. Elengedtelek... mint éjszakát a csend, hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend. Kérlek hát ne félj...! van még ki Rád vigyáz, hiszen csak én engedtelek el... senki más. Kormányos Sándor: ÁLOM VAGY MÁR... Csendem néma foglya lettél hallgatásom körbezár, börtön minden csókos emlék, hisz nyár volt, és most őszre jár. Ébren többé nem kereslek, álom vagy már, hallgatag, kibuggyanó könny lehetnél, de mindig visszatartalak... Kun Magdolna: HIÁNYZOL Nem találom helyem, mikor nem vagy velem. Másabb lesz a világ, ha elengeded kezem. Ilyenkor Mélyfekete bánatárnyak befedik a napot, S ettől szomorúbbak lesznek az örömteli napok. De mikor érzem, túl lenn vagyok a mélyben, Előveszem fiókomból minden szép emlékem. Ránézek egy képre, mely mosolyt kacsint felém, Ettől újult akarattal felcsillan a remény, S hiszem, hogy holnap ismét eljössz hozzám, Felragyog újra a könnyet rejtő szempár, Mert Mert nekem te vagy a minden, a kezdet és a végzet. Csókjaidtól feledem, hogy néha fáj az élet, Hisz, Bíborszárnyú éjeken rólad álmodozom, Téged ölel, téged akar minden gondolatom. Hozzád száll az esti imám csendes suttogással. Érted lüktet érző szívem harsány dobbanással. Rád simítom minden percben hozzád hajló vágyam, Neked rejtem tűzszerelmem egy forró éjszakában. Lobogó szenvedélyemnek már nem fakulhat fénye, Mert gyújtólángként őrködöm szíved közepébe. Hiányzol zenés vers Link Kun Magdolna: EMLÉK Itt élsz a szívemben, itt maradsz örökre. az idő múlás sem harcolhat ellene. Ha majd a szívem megszűnik dobogni, az érzelem tüze, nem fog már lobogni és az utolsó útra már semmi sem marad, te kísérsz a túloldalra, ahová a lelkem halad. Dávid Krisztina & J.Strauß - Kék Duna Keringő Link

0 komment , kategória: Lelkem szirmai

Búcsúpillantás az elmúlt huszonkét esztendőre

2012-11-01 11:06:23, csütörtök

	BÚCSÚPILLANTÁS AZ ELMÚLT HUSZONKÉT ESZTENDŐRE Magyar Hírlap - Széles Gábor Mindenekelőtt a címválasztást szeretném megmagyarázni. Úgy látom, hogy az Orbán-kormány kísérletező gazdaságpolitikája több annál, mint egy unortodox gazdaságpolitika. Lehet, hogy a kormány rossz válaszokat ad bizonyos gazdasági kihívásokra, de az új utak keresésére mindenképpen szükség van ahhoz, hogy abból a valós növekedés nélküli gazdasági helyzetből kijussunk, amely már két évtizede jellemzi a magyar gazdaságot. Meggyőződésem, hogy bárki kerül hatalomra 2014 után, mindenképpen szakítania kell az elmúlt huszonkét év rossz gazdaságpolitikai beidegződéseivel, ráadásul abból kell kiindulnia, hogy eddig jórészben homokvárat építettünk. Medgyessy Péter nemrég úgy nyilatkozott, hogy a gazdaság fundamentumai rendben vannak, csak az a fránya politika ne lenne... Szerintem pedig pont a fundamentumokkal, az alapokkal vannak a legnagyobb bajok, és ezek rossz hatása egyre inkább jelentkezni fog a gazdaság minden szektorában, de ezzel majd a cikk későbbi részében részletesen foglalkozom. Tehát pusztán fiskális, monetáris, privatizációs és visszaállamosítós politikával nem lesz valós gazdasági növekedés. Ezek szükséges, de nem elégséges eszközök. Sajnos az alapokig kell leásni. Ilyen szempontból a rendszerváltás óta eltelt huszonkét évet egy kalap alá lehet venni. A búcsúpillantás szó pedig azért felemás értelmezésű az elmúlt huszonkét évre, mert nem az empátiát, hanem inkább a szomorúságot, az elvesztegetett évtizedeket jelenti számomra. Amivel az MDF nem számolt Nem szoktam cikket írni, mert - mint menedzsermentalitású ember - a véleményem kifejezésére egy adott témában gyorsabb az interjú, de most mégis tollat kellett ragadnom. Az, hogy az írásom milyen indulatokat fog kiváltani, igazán nem érdekel, de azért kerülném a személyeskedést, és nem célom az elmúlt huszonkét év alatti időszak bármely parlamenti pártjának a sértegetése. Ugyanakkor örülnék, ha vitát tudnék generálni, hogy kibeszélhessük majd a fundamentumokkal kapcsolatos új gazdaságpolitikai téziseket. Meggyőződésem, hogy elsősorban a politika nem érezte meg a rendszerváltás óta, mi az a pragmatikus gazdaságpolitika, amelyre tartós növekedést és egészséges gazdasági struktúrát - munkahelyteremtéssel együtt - lehet építeni. Ahhoz, hogy megértsük, miért nem sikerült, illetve most hol tartunk, próbáljuk az elmúlt időszakot a gazdasági folyamatok oldaláról, madártávlatból áttekinteni. A rendszerváltás után hatalomra kerülő MDF-kormány legalább két dologgal nem számolt. Az egyik, hogy a társadalomban felfokozott várakozás van, na nemcsak a nyugati útlevélre, hanem a jobb anyagi körülményekre is. Sajnos néhány hónapon belül kiábrándították az embereket, hogy az elszabaduló infláció miatt nem fognak javulni az életkörülményeik, sőt az életszínvonal romlására és a munkanélküliség megugrására számíthatnak. Ennek érdekes folyománya volt a taxisblokád, amelynek következtében lecserélték a pénzügyminisztert. Az állami privatizációs szervezet, az ÁPV Rt. megerősítésével pedig a kormány a magánosításból származó bevételek növelésével akarta a költségvetési lyukakat betömni, elkerülve, hogy minden, a hiányból fakadó terhet a lakosságra hárítson. Sajnos ezzel beindult a ,,vegye-vigye" privatizáció. Igaz, ez inkább csak kisebb szektorokra terjedt ki (például a cementiparra), nem úgy, mint ahogy később a Horn-kormány tette az energiaszektor teljes eladásával. Ezek a privatizációs bevételek nem voltak akkorák, hogy komoly javulást jelenthettek volna a költségvetés egyensúlyának javításában, ugyanakkor szektorálisan jelentős károkat okoztak a magyar gazdaságnak. Az akkori ellenzék médiumai - rendkívül sikeres módon - elhitették az emberekkel, hogy csak az a baj, dilettáns az MDF-kormány, de majd ha ők jönnek, akkor minden rendben lesz, még talán a ,,háromhatvanas" kenyér árát is vissza lehet hozni. Politikai taktikázás A választók büntettek, és jött a baloldali Horn-kormány. Horn Gyula elég jól érezte, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet a költségvetési lyukakat betömni. Pillanatok alatt leváltotta Bokros Lajos pénzügyminisztert, privatizációs miniszternek pedig Suchman Tamást nevezte ki. A hangsúlyt pedig a privatizációs bevételekre helyezték. Egyértelműen az volt a cél, hogy az energiaszektor eladásán keresztül olyan nagy állami bevételekhez jussanak, amelyekkel a költségvetési hiány jelentős részét meg tudják szüntetni, hogy ne kelljen az emberekre hárítani a hiány miatt kialakult terhek nagy részét. Taktikailag, rövid távon ez bejött nekik, az más kérdés, hogy mai szemmel nézve mennyire volt elhibázott lépés. Tulajdonképpen Horn Gyula nem is vesztette volna el a választásokat, ha Orbán Viktornak nem sikerül rendkívüli módszerességgel újra összehoznia a jobboldali szavazóbázist. Ma már persze tudjuk, hogy a jobb-, illetve baloldal aránya választásoktól függetlenül körülbelül hatvan-negyven százalék. Orbán Viktor ügyes diplomáciájával tehát képes volt - igaz, két nagyobb táborba, a Fidesz-MDF-be és az FKGP-be - a jobboldali szavazókat összegyűjteni, így a jobboldal megnyerte az 1998-as választásokat. A választások megnyerése után az Orbán-kormány rendkívül óvatosan lépdelt a gazdasági kormányzásban. Nem véletlen, hogy az első időben Chikán Attila volt a gazdasági miniszter. Óvatos lépések mellett még egy szerencséje volt az Orbán-kabinetnek, hogy majdnem a ciklusa végéig dübörgött a világgazdaság. Sikerült az ország eladósodottságát is valamelyest csökkentenie, illetve nemzetközileg elfogadható szinten, 53 százalékon tartania. Szerintem a gazdasági okok nem indokolták a 2002-es választási vereséget. Orbán Viktor - focinyelven szólva - öngóllal veszített. A nagy pechje az volt, hogy Torgyán Józseffel egyre elviselhetetlenebb konfliktusba keveredett. Szabadi Bélát, az akkori földművelésügyi tárca államtitkárát pórázon vitték el a rendőrök, és ettől kezdve a rákövetkező választásokon a kisgazdáknál teljes zavarodottság lett úrrá, s a jobboldallal szimpatizáló szavazók nagy része nem ment el voksolni. Így jöhetett a Medgyessy-kormány. Az új miniszterelnök olyan jónak ítélte a megörökölt gazdaság helyzetét - gondolom, a gazdasági fundamentumokat is -, hogy azonnal hatalmas fizetésemeléseket hajtott végre. Az egészségügyben például ötvenszázalékost. Ám rá kellett jönnie az MSZP-SZDSZ-koalíciónak, hogy nem olyan rózsás a helyzet, s ezt Gyurcsány Ferenc 2004-ben ügyesen ki is használta, s nemes egyszerűséggel megfúrta a főnökét. Gyurcsányi trükkök százai Szerintem Gyurcsány érezte, baj lesz a nagyfokú költségvetési hiányból, az Európai Unió előbb-utóbb megindítja majd a túlzottdeficit-eljárás büntetési szakaszát Magyarország ellen, de valószínűleg úgy gondolta, hogy ,,trükkök százaival" majd feloldja ezt a problémát. Ez mindaddig ment is neki, amíg a londoni és frankfurti tőzsdén is észre nem vették, hogy Magyarország eladósodottsága már csaknem a nyolcvan százalékot is elérte. Ekkor gyorsan leállt a kötvényvásárlás, pillanatok alatt tető alá kellett hozni egy megállapodást az IMF-fel. Amire nem számított, hogy ez az ő személyes bukásához fog vezetni. Jött Bajnai Gordon. Ő már tudta, hogy privatizációs bevételek nincsenek, hitelekből nemcsak hogy nem lehet megőrizni az életszínvonalat, hanem még csökkenteni is kell. (Lásd tizenharmadik havi nyugdíj elvétele.) Tehát prognosztizálható volt, ha neki folyamatos megszorításokat kell alkalmaznia, akkor ennek a vége csak bukás lehet. Rendkívül rossz kampánystratégiával még a negyven százalékot sem tudta egyben tartani, ezért a jobboldalnak sikerült a parlamentben több mint kétharmados többséget szereznie. Jött a második Orbán-kormány, amely két dologgal nem számolt. Egyrészt, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, s így kisebb a kormány mozgástere. Másrészt az EU-ban óriási félelem van Görögország, Olaszország és Spanyolország után a magyarországi költségvetési hiány megugrásától. Természetesen erre a magyar kormány ellenségei is ragyogóan rájátszottak Brüsszelben. Szerencsére hamar rájött az Orbán-kabinet, hogy Brüsszelből pótlólagos forrásokat nem várhatunk a költségvetési hiány túllépésével, mert akkor soha nem kerülünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól - amely gyakorlatilag Gyurcsány miniszterelnöksége alatt végig fennállt -, illetve már számukra is félő volt, hogy elapadnak bizonyos uniós pénzügyi alapok. (Ez évi 200-300 milliárd forint támogatást jelent az országnak.) Mivel extra forrás bevonására lett volna szükség a növekedés beindításához, a kormány új lehetőségek után nézett. Ilyennek tűntek az arab országok. De mivel mi nem vagyunk iszlám náció, aligha rohannak majd a megsegítésünkre. Saját fejlesztési stratégia kell Jó ötlet volt, hogy próbáljunk meg Kína felé nyitni. Sajnos az ázsiai állam esetében viszont nem számítottunk arra, hogy mi befektetési célpontnak túl kis ország vagyunk, s nem tudunk olyan számottevő projektet felajánlani, amelyek alapvetően javíthatnák a magyar gazdaság helyzetét. Gondoljunk bele, ha Kína a belpiacán fekteti be a pénzét, akkor körülbelül kilencszázalékos növekedésű piacon helyezi el a tőkéjét, nem pedig egy olyan országban, ahol egyelőre sajnos nincs gazdasági növekedés. Magyarán, a kínált projektjeink aligha lesznek számára vonzóak. Természetesen még számtalan szempontot lehetne felsorolni, hogy miért és mennyivel fontosabbak Kínának az afrikai, közép- és dél-amerikai beruházásai. Egy szó, mint száz, kis ország vagyunk mind a világban, mind az Európai Unión belül. Ehhez kell megtalálnunk a megfelelő gazdaságfejlesztési stratégiánkat. Ami az elmúlt évszázadokban elsősorban politikailag volt nehéz, jelenleg meg a rendszerváltás óta elvesztegetett huszonkét év miatt az. Ezzel talán el is érkeztünk a jelen gazdaság legsúlyosabb problémájához, nevezetesen ahhoz, hogy se hitelekkel, se fiskális politikával, se privatizációnak nevezett ,,vegye-vigye" politikával nem lehet a jelenlegi gondjainkon túljutni. Fiskális politikával, vagyis az adórendszerünk ide-oda tologatásával félő, hogy csak egyre jobban belebonyolódunk olyan problémákba - többkulcsos adórendszer kérdése -, amelyekkel talán ilyen nagy vehemenciával nem kellene foglalkozni. Sajnos a ,,torta" ettől nem lesz nagyobb, amit az elmúlt két év tapasztalata is megmutatott. Az elmúlt két év ,,tilitolija" egyre jobban rávilágít arra a tényre, hogy a gazdaság alapjaival egyre nagyobb a baj. Természetesen az, hogy a fundamentumokkal baj van, nem az elmúlt két év hibája, megkockáztatom, hogy inkább az elmúlt huszonkét évé! Csak sajnos - bár ne lenne igazam - ez a következő években egyre komolyabb gondot okoz. Akkor itt álljunk meg egy kicsit! A teljesség igénye nélkül, szektorról szektorra haladva, szerepeljen itt néhány példa. Szállodaipar Nem tudom, mennyire ismert tény, hogy ma a legnagyobb szállodatulajdonos az egyik nagy kereskedelmi bank. Na nem azért, mert az akart lenni, hanem annak idején ő hitelezett a legtöbbet a legnagyobb öt- és négycsillagos szállodáknak az építkezéseikhez, amelyek mára sorra bedőltek. Bizony, ezek a következő időszakban könnyen felszámolás alá kerülhetnek. Többek között a baj amiatt is következhetett be az elmúlt években, hogy annak idején, a szállodák üzleti terveinek elkészítésekor - amelyekre aztán hiteleket kaptak - még nyolcvan euró/fő/szoba árral kalkuláltak a négycsillagos szállodáknál, miközben ma negyven euró/fő/szoba árnál drágábban nem lehet őket kiadni. Tehát hiába voltak tele a szállodák vendéggel, a hiteleket nem tudták visszafizetni. Természetesen a szállodák bedőlésével önmagában olyan nagy baj nem lenne, ha azok nem rántanák magukkal az egész idegenforgalmat! Tudomásom van arról is, hogy a második helyre a magyar állam pályázhat mint legnagyobb szállodatulajdonos, mivel az állami tulajdonban lévő bank a közeljövőben lesz kénytelen úgynevezett workout cégbe kihelyezni ezeket. Magyarán dobra verni. Kereskedelmi láncok Anélkül, hogy konkrét kereskedelmi láncokat említenék, jó néhány információ van arra, hogy ezeknél hogyan esett vissza a forgalom, és ebből adódóan milyen mértékű beszállítói tartozásaik vannak. Tudnék olyan konkrét példát hozni, hogy egy enyhén jobboldali vállalkozó ötmilliárd forinttal hogyan segített egy nagy - nemzetközi méretű - beszállítónak leszámítolni a tartozásait, hogy ennél a kereskedelmi láncnál ne legyen országos botrány. (Sajnos ma már saját tapasztalattal is rendelkezünk, csak ennél kisebb volumenben.) Ami persze azoknak, akik leszámítolják ezeket az ,,üzleteket", tutira megéri. De mi lesz ennek a vége? A magánszektorban annyi forrás nincs, hogy a nagykereskedelmi láncokat, plázákat finanszírozni tudja. Bankszektor Meglátásom szerint a banki rendszer fundamentumaival is baj van. Részben azért, mert amikor még hatalmas profittal dolgoztak, arra törekedtek, hogy óriási márványpalotákat építsenek maguknak, vagy ilyenbe költözzenek. Csak adomaként, a kilencvenes évek elején, amikor egyszer Londonban, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban jártam, voltam Németh Miklós irodájában, aki akkor a fejlesztési bank egyik alelnöke volt. Nagyon óvatosan megemlítettem, hogy ,,te, Miklós, milyen szerény az irodád, meg az egész épület". Amire ő azt válaszolta, nekik az akkori elnök kimondottan megtiltotta, hogy hivalkodjanak a körülményeikkel, mondván, egy banknak, még ha Európa egyik legnagyobb bankja is, akkor sem szabad ezt tennie. Na de említhetnék egy másik példát is. Néhány évvel ezelőtt még, ha egy bank hallott egy jó helyen üresen álló üzlethelyiségről, azonnal lecsapott rá, és átalakította bankfiókká. Mivel ez tömegesen zajlott, versenyezve egymással, országos szinten is komoly beruházási volumennek számított. Nyilván volt is rá igény. Na de mi a helyzet ma? Ezen bankfiókoknak a nagy részében alig lehet ügyfelet látni. (Részben az internetes bankolás elterjedése miatt.) Akkor most ezek a beruházásaik is mennek a ,,lecsóba"? Az előbbi példákból is csak azt akartam kihozni, függetlenül attól, hogy a bankok mennyire ,,viszik ki" a pénzt az anyabankjaikhoz, vagy mennyire képesek a forrásaik alapján a hitelkihelyezésekre, hogy az ő fundamentumaik sincsenek rendben, súlyos átalakulási időszaknak kell következnie számukra. Persze ha viccesre akarnám venni ezt a kérdést, akkor megkérdezhetném: akkor kik voltak a hülyék? Valószínű, hogy ma már szegény magyar bankárok sem hisznek a szellemi felsőbbrendűségükben. (Persze ez világviszonylatban is igaz lehet.) Nem csoda, hogy ma már a hitelkihelyezésektől is rettegnek. Az a hitelvizsgálat, amely régen mondjuk néhány nap volt, ma fél évet vagy még hosszabb időt is igénybe vesz. Építőipar Lerágott csont. Mindenki tudja, hogy sok céget felszámoltak vagy romokban hever. Ráadásul jó néhány befejezetlen építkezés, kondomínium van az országban. Kiskereskedelem Nagyok sok kis bolt zárt be. Itt konkrét adatok állnak rendelkezésre. Csak egy példa: Diósdon a kisboltok nagyobbik hányada lehúzta a rolót. (Szándékosan nem egy szegény települést említettem.) Miért soroltam ilyen hosszan ezeket a példákat? Mert úgy érzem - Medgyessy Péterrel ellentétben -, hogy a következő évek egyik legnagyobb gazdaságpolitikai kihívása az lesz, hogy a gazdaság alapjait hogyan lehet helyrehozni. Sajnos ezek újragondolásába az energiaszektortól az agráriumon át a veszteséges élelmiszer-ipari termelésig mindennek bele kell majd tartoznia, a vidék felzárkóztatásáról nem is beszélve. Konklúzió Meggyőződésem, hogy az Orbán-kormánynak a fentebb említett problémákat nem kell eltitkolnia, hanem szakmai, szektorális konferenciákon ki kell beszélnie, annál is inkább, mert az, hogy a fundamentumok így tönkrementek, nemcsak az elmúlt két év vagy a világgazdaság hibája, hanem elsősorban az elmúlt huszonkét évé. Ráadásul jó lenne, ha a kormány minél hamarabb kialakítaná a szektorális problémákra a saját gazdaságfejlesztési és megsegítési stratégiáját. Miért adtam címnek a búcsúpillantás szót? Mert teljesen új, nyolc-tíz évig is ható átalakulási folyamatnak kell megkezdődnie a gazdaság szinte minden szektorában (kivétel talán a csak exportra termelő vállalatok egy része). Hosszú és nagyon nehéz időszak lesz, amelyet nem lehet megkerülni pusztán fiskális, monetáris és vegye-vigye politikával vagy akár a multinacionális vállalatok komolyabb megadóztatásával. Kérdés: akkor én miben hiszek a jövőre, illetve a gazdaság alapjainak megteremtésére vonatkozólag? Remélem, a következő hónapokban szektorális megbeszélésekre kerül sor, és viták, cikkek sorozatán keresztül képesek leszünk egy új gazdaság fundamentumait kidolgozni, illetve a meglévő problémákat mihamarabb orvosolni. Link

0 komment , kategória: Média

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2012. November

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


			1	2	3	4

5	6	7	8	9	10	11

12	13	14	15	16	17	18

19	20	21	22	23	24	25

26	27	28	29	30

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	40 db bejegyzés
e év:	340 db bejegyzés
Összes:	4845 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 5184
e Hét: 19279
e Hónap: 59100
e Év: 236975

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.