|
2013-02-07 20:15:17, csütörtök
|
| |
| |
Vitéz Somogyváry Gyula: MÁRCIUSI ZSOLTÁR
Idézlek újra, márciusi lélek!
Hol van a tűz, a költő és az ének,
Hol van a lant, a márciusi kard
S a félszázad, mely elsuhant fölöttünk?
- Elmúlt. Ne bolygasd meg a vén avart.
Idézlek újra, márciusi lélek!
Hiszen itt voltál, tüzed újra éledt,
félszázad multán, késő unokákban,
mikor világok állottak tusában.
Mikor a sziklán, kárpáti bércen,
ott, hol húzódott az ősi határ,
s lent, a Dunán, nagy messze, délen
dörömbölt csontváz-kézzel a halál.
Láttalak akkor, márciusi lélek,
a hitves, a gyermek mind-mind, semmivé lett,
vének és ifjak, fiúk és apák
testéből készült, tornyosult a gát
s népeket sodró vihar szelében
te virrasztottál mibennünk ébren.
Te adtál erőt, míg évszám folyt a vér
s egyre kisebb lett a falat kenyér...
- Aztán eltűntél s magunkra maradtunk
s most éj van, szörnyű nagy, fekete éj
s csak a sírhantok roppannak alattunk...
Idézlek sírva, márciusi lélek!
Hova tűntél és hova szállt az ének?
Hova hullott a markunkból a kard,
mikor soha még ily istenverések
nem látogatták a szegény magyart...
Soha, soha még ily mélyre nem estünk.
Imánk erőtlen, vértelen a testünk,
köröttünk egyre szűkül a világ
és nem találunk bosszúálló szentet,
avagy csodákat teremtő imát!
Hát így maradna most már véges-végig,
amíg csak el nem pusztul ez a nép itt?
Hát ami volt, az mind csak pára, köd?
Hát elmehet a kor s idő ily könnyen
egy ősi ország, ősi nép fölött?
Hát hasztalan kiált a jaj az égig
és hasztalan vergődik itt e faj?
Csak minket ér e rettentő ítélet
s köröttünk tánc van, élet és kacaj?
Akik a vérünk ömlő csapra verték,
azoknak bőség, boldogság a bére?
- Nem, nem lehet! Hisz Isten egy fiának
az igazságért folyt el drága vére!
Nem, nem lehet, és jönni kell a napnak,
mely oszt és mér, jutalmaz s megbosszul,
s aki sínylődött, felemelkedik,
s ki bűnön trónolt, az a porba hull.
Jön majd egy perc, amelyet esdve várunk,
s felérez bennünk a halott remény,
megcsendül az a márciusi dal
újult március csoda-reggelén.
Idézlek, jöjj el, márciusi lélek,
jöjjön a kard, a költő és az ének,
mely régi törzsön új hajtást fakaszt,
s hozzátok el az új magyar tavaszt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Somogyváry Gyula |
|
|
|
|
|
Offline
