|
2016-07-08 20:30:48, péntek
|
| |
| |
JUHÁSZ MAGDA
Juhász Magda /Budapest Kispest, 1935. augusztus 28. - / költő, meseíró
"Meseíró, költő vagyok. Többnyire a gyerekeknek írok, de van vallásos és egyéb felnőtteknek való versem is. Általában az érzelmeket pendítem meg, amire úgy gondolom ebben az eldurvult világban szükség van."
Link
Forrás: Net
ALKONYAT
Búcsúzik a nap,
bíborszín az ég,
megtört fényű sugarakon
tűnik már a kék.
Királyi palást
úszik fényesen,
húzza a nap maga után,
lassan, kényesen.
Lebukott a nap,
eljött a sötét,
betakarta a föld minden
alvó gyermekét.
Pihenj fáradt szív,
csendesen dobogj,
reményt hozva járnak köztünk
égi angyalok.
ANYU MESÉLJ
Alszik erdő és a rét,
alszik minden régen,
csak te vagy még kicsikém,
csak te vagy még ébren.
Mondtam mesét számtalant,
dalt is énekeltem,
mégsem alszol, így kérlelsz
- Anyu mesélj nékem.
Újra kezdem a mesét,
és mikor elvétem,
kijavítod, s elmondod
ahogy én meséltem.
Hogyha elnyom az álom,
már azonnal hallom:
- Anyu kérlek mondd tovább,
hiszen még nem alszom.
Álmos vagyok, aludjunk
rimánkodom néked,
de te egyre könyörögsz:
- Csak még egyet kérek.
Te találod ki anyu
a legszebb meséket,
csak még egyet szeretnék,
azt a csodaszépet.
Melyik volt a csodaszép
de jó volna tudni,
és így éjfél körül, már
végre elaludni.
Fátyolfelhőn tündérek,
törpék jönnek értem,
elalszom, és a mesét
te mondod már nékem
ANYU ÖLÉBEN
Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
oh milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.
ALUDJ EL PALIKA
Millió csillag ragyog az égen,
aludj el Palika, aludj el szépen,
alszik a napsugár bűvös az éj,
aludj el Palika, aludj, ne félj!
Kuvik rikoltoz kinn a sötétben,
te ne félj Palika, aludj el szépen,
fogom a kis kezed, vigyázok rád,
álmodat így őrzi édesanyád.
Az öreg hold is ballag az égen,
éppen úgy mosolyog, mint a mesékben,
ránk hinti ezüstös fénysugarát,
aludj el Palika, jó éjszakát.
Száz tücsök zenél az éjszakának,
örüljünk Palika, a szerenádnak,
alszik a nagyvilág, alszik a fény,
de reggel felébred újra, ne félj.
Millió csillag ragyog az égen,
alszik már Palika, alszik már mélyen,
ajkamról elhalkul az esti dal,
és lágyan átölel, két kicsi kar.
DAL A SZERETETRŐL
Ha a szeretetből
olyan sok teremne,
mint a réten a fűszál,
jaj de jó is lenne.
A kis köténykémet
teleszedném véle,
és mindenkinek adnék,
aki tőlem kérne.
De a szeretet az
nem terem a réten,
ott lakozik legbelül,
az emberi szívben.
Ha figyelnél rája,
hallgatnál szavára,
rád, mint réten a fűszál,
annyi áldás szállna.
DE JÓ LENNE
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?
Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.
De jó lenne jónak lenni...
Juhász Magda: De jó lenne...
Link
EGYEDÜL
Egyedül állok a parton,
hallgat a nyári este,
a víz fölött pára lebeg,
és a hold megbújik benne.
Suttog a nádas zizegve,
halk szava róla mesél,
múltat idéz a sötétben,
s ringat a nyár esti szél
Emlékek hullnak szívemre,
kibomlik sok kedves kép,
jön felém újra a parton
sietve, úgy ahogy rég.
Felkér egy táncra vidáman,
hallom, hogy szól a zene,
hajamat csókolja lágyan,
s átkarol erős keze.
Karjába simulok,
néznek a csillagok,
a hold is minket csodál,
forog a föld velem,
árnyékát ölelem...
- egyedül táncolok zokogva én.
GONDOLJ RÁM...
Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.
HA JÖNNÉL FELÉM
Ha jönnél felém, mint enyhe szellő
és simogatnád az arcomat,
megérteném te félve jövő,
a benned dúló harcokat.
S ha jönnél felém mogorva széllel,
és cibálnád bőszen hajamat,
rád nevetnék én mit sem sejtőn,
feléd nyújtva az ajkamat.
És jöhetnél felém vad viharral,
mint őrjöngő, jeges fergeteg,
két kezed szelíden lefognám,
eléd borulva, reszketeg.
Mert nincs oly álca, mi elválaszthat
egymástól, szerető szíveket,
mit belül hordunk, az számít csak,
nem rejtheti el fergeteg.
HALDOKLIK A FÖLD
Haldoklik már a Föld,
a szíve is beteg,
nagyokat döng a föld alatt,
és néha megreped.
Ha szíve végleg megszakad,
ember mi lesz veled?
Sutba dobhatod álmodat,
és rabolt pénzedet.
Felettünk van az ég,
és alattunk a pokol?
Mi cérnaszálon függünk
a létben valahol!
De a cérna egyszer elszakad,
mert betelik minden pohár,
és szétszóródik az űrben
az ember, az ostoba kufár.
HOGYHA LENNÉK...
Hogyha lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna,
és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.
És ha lennék búvó patak,
eloltanám a szomjadat.
Vagy, ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom, út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám, elvezetne.
Hogyha lennék....de nem lehet,
ember vagyok, aki szeret.
Talán bűnös, talán igaz,
csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.
JÁTSZIK A SZÉL
Játszik a szél, játszik,
emeli a sapkám,
talán el is vinné,
ha én odaadnám.
Ezt a sapkát nékem
édesapám vette,
sokat dolgozott, míg
árát megkereste.
Hogy adhatnám én ezt
csak úgy könnyen oda,
hiába fáj erre
a Szél úrfi foga.
Fütyül is mérgesen,
csapkodja a fákat,
de én erős vagyok,
vélem el nem bánhat.
És, hogy ne gondolja,
félek tőle mégis,
visszafütyülök hát,
egy jó nagyot én is.
JÓ A KEDVEM...
Jó a kedvem, mit is tegyek,
rákezdtem egy dalra.
Csendesen, hogy az énekem
nehogy más is hallja,
de egy rigó rám füttyentett:
- Énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.
Ha néked is jó a kedved,
énekelj csak bátran.
A nóta a szívünkben van,
és nem a pohárban.
Nem baj az, ha jó a kedved
énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod
s az irigyed is hallja.
KERINGŐ
Anyácska vitt az első bálba,
szívem tőle, ma is remeg,
a fényárba , melódiára,
keringőztek az emberek..
A lányok közt zavartan ültem,
sehogy se tudtam, mit tegyek,
de meghajolt egy ifjú legény:
- Táncolna vélem, Kiskegyed?
Táncoltunk már a keringőre,
tovatűntek a fellegek,
s míg repültem a zene szárnyán,
szívemben gyúltak kis tüzek.
Pörögtem,forogtam boldogan,
karja őrizte léptemet,
észre se vette azt talán,hogy
rabul ejtette szívemet.
Juhász Magda: Keringő
Link
KÖSZÖNTLEK TAVASZ!
Köszöntlek tavasz!
De jó, hogy itt vagy végre,
hermelin felhőddel fuss elém,
melengess langyos napsütéssel.
Köszöntlek tavasz,
mert a didergő télben
megfagyott szívek közt vacogva,
hiába vágytam napsütésre.
Köszöntlek tavasz!
Minden a csókodra vár,
lágy fuvallatoddal terítsd szét,
utcáinkon a nap sugarát.
Csókold a földet,
hogy megfoganjon az új vetés,
és felengedjen ajkunkról is,
a télen megdermedt nevetés.
MAGYAROK VAGYUNK
Mint patakok sokasága,
futunk szerte a világba`,
futunk völgyben és hegyen,
utunk százfelé megyen.
Folyók leszünk és tengerek,
magukhoz ölelnek nemzetek,
s bár mindenhol otthon vagyunk,
mindig visszatérni akarunk.
Hangunkat hallja a világ,
Amerika, Moszkva és Irán.
Kutatják kik lehetnek azok,
a mindig nyughatatlan magyarok.
"Magyarszki" - mondta az orosz,
"ungáris" - mondta a német,
kik ránk már oly sok csapást mértek,
mégis folyvást reánk figyelnek.
Bátrabb lehetnél Nemzetem,
ne alkudozz egy szeletke kenyeren!
Míg másnak jut egy egész kenyér,
te mindig csak ilyen szerény legyél?
Nem kard kell, tudásod legyen,
és bátorságod, mely felvisz a hegyen.
Mint patakok sokasága fussunk,
fussunk csak szerte a világba,
de bármerre is vigyen az utunk,
ne feledjük el sohasem,
- hogy magyarok vagyunk!
MA NEM TÖRTÉNT SEMMI
Ma nem történt semmi,
csak lehullt a fáról a virág,
és porba dőltek a dáliák.
De nem történt semmi,
csak felizzott egy percre a lelkem,
aztán fáradtan magamra leltem,
és megfordult velem a világ.
Ma nem történt semmi,
csak az álmok törtek össze,
és búsan néztem
a széthullt cserepekre.
De ma nem történt semmi.
MOSOLYOMRÓL
Ha minden bánatom
elmondanám néktek,
tudom akkor azon
mind, csak nevetnétek.
Így hát nem is mondom,
nem látjátok rajtam,
hiszen csak mosolygok,
akármilyen baj van.
Csak azt, aki szeret,
azt az egyet bántja,
mert a mosoly mögött
könnyemet is látja.
Talán vigasztalna,
talán dédelgetne,
talán, ha tehetné,
szívére ölelne.
Akkor el is múlna,
minden gondom, bajom,
szívemből fakadna,
mindig a mosolyom.
NE SÍRJ!
/üzenet a túlvilágról/
Mikor nagyon egyedül érzed magad,
nézz fel a csillagokba,
amelyik legfényesebben ragyog,
az az egy, éppen én vagyok.
Igaz, nem fogom már a kezed,
de minden percben ott vagyok veled.
A virágoknak én vagyok a méhe,
zümmögöm neved a szirmokhoz érve
és elmondom minden virágnak,
hogy te voltál szívem utolsó dobbanása.
A fák között a szél is én vagyok,
szerelmes szívvel ott is suttogom
a neved, mert dallam vagy örökké nekem.
Csak ne sírj, hisz eljössz majd utánam,
annak a csillagnak is te leszel a párja,
és együtt leszünk újra a végtelenben,
időtlen időkig, boldog szerelemben.
Csak ne sírj, mert veled vagyok.
NYÁRUTÓ
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullasban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér...
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullasban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.
ÖLELKEZZETEK, MAGYAROK!
Legyen ez kapaszkodó!
Testvérek, így fogjunk kezet,
szivárványhíd, mely összeköt,
s bennünket egymáshoz vezet.
Legyen ez kapaszkodó!
Ne legyen bennünk bús harag.
Az ég is beborul néha,
aztán újra ránk süt a nap.
Legyen ez kapaszkodó!
Nyújtsatok testvéri kezet.
Romba döntötték házatok?
Magyarok! Építkezzetek!
Legyen ez kapaszkodó!
A fundamentum megmaradt.
Ne legyen szívünkben bánat,
múljon végleg, a zord harag.
Legyen ez kapaszkodó!
Ne szálljanak a sóhajok.
Bárhol vagytok a világban,
ölelkezzetek, magyarok!
ÚJ ÉVI KÖSZÖNTŐ
Ne aludj hékás, itt van a tél,
táncol a fény a hó tetején,
szívedből gondod vesd ki hamar,
korcsolya, szánkó futni akar.
Tárd ki az ajtód, és a szíved,
mert ez az ünnep, még a tied,
hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog
tárd ki az ajtód, és a szíved.
Ne aludj hékás, itt van a tél,
itt van az Új Év, itt van a fény,
légy újra gyermek, itt van a hó,
szálljon az ének, a hógolyó.
Tárd ki az ajtód, és a szíved,
mert ez az ünnep még a tied,
hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog,
hagyd, hogy szeressen ma még a szíved.
VÁLLADON
Fejem válladra hajtom,
ennyi az, mit adhatok,
mert nézd, jő már az alkony,
hová tűntek a napok?
Válladon megpihenve
tán csendesedik a szív,
folyama zúg sietve,
fölötte ragyog egy híd.
Színesebb lett a világ,
de ez csak egy pillanat,
mégis lesz talán virág,
míg le nem bukik a Nap.
VAKÁCIÓ
Csiga hátán hordja házát,
diák meg a tudományát,
a csigának sokkal könnyebb,
nem tankönyvek alatt görnyed.
Mert a tudomány az nehéz,
diák főbe mégis befér,
okosabbak leszünk tőle,
esztendőről, esztendőre.
De amikor kisüt a nap,
szemünk az ablakra tapad,
közeledik a nyár idő,
vele együtt a szünidő.
Elfáradunk a tanévben,
vágyódunk a pihenésre,
szűkebb lesz az iskolapad,
mocorgunk az órák alatt.
Aztán egy nap a táblára,
felkerül a diák vágya,
feltűnik a várva várt szó,
VAKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!
Fut a lábunk gyöngypatakban,
fürdőzünk napsugarakban,
száll a kacaj, és az ének:
- Legszebbek a diákévek!
VELED VAGYOK
Én veled vagyok, ha jő az éj,
ne félj, ne félj,
bár elszaladt sok pillanat,
de szívünk mélyén ott maradt,
a múlhatatlan régi vágy,
a régi ifjú, s a régi lány.
És veled vagyok, ha kél a nap,
az ég alatt,
szívem a szíveden elpihen,
s míg átölellek Kedvesem
senki nem tudja meg soha,
hogy szíved volt, szívem otthona.
VIRÁGÉNEK
Egy kis virág a gyom közül
vidáman integet.
Miért vagy ott te kis virág?
A gyom közt nincs helyed.
A gyom között is kell virág,
oh hidd el ezt nekem,
virágnak lenni könnyű ott,
hol gyom sosem terem.
Elhullatom a magvaim,
s ha újra erre jársz,
meglátod rajtam kívül is
terem itt majd virág.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Magda & Juhász Szilvia |
|
|
|
|
|
Offline
