Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Ki irányítja a sors kezét?
  2016-01-29 11:27:30, péntek
 
  Elmével megérteni a teremtés teljességét elméletileg lehetetlen. Ahhoz, hogy mégis megértsd, átérezd az univerzum erőinek működését, így a teremtést mibenlétét is, fel kell ismerned, hogy Te valójában sokkal több vagy annál, mint amennyit jelenleg gondolsz magadról.




Képzeld el úgy, hogy több személyiség is vagy egyszerre! Ezek a személyiségeid egymástól függetlenül is léteznek, és bár nem tudnak egymásról, létezésük mégis szorosan kapcsolódik. Ez látszólag ellentmondás, de a teremtés mindig ellentétekből, ellentmondásokból jöhet csak létre. Valójában az általad jelenleg érzékelt és felfogott világban minden ezekből az ellentétekből áll. Hideg és meleg, fent és lent, sötétség és világosság, férfi és nő, és így tovább.



Nos, ezek a személyiségeid valójában csak egy-egy részei egy hatalmasabb, összetettebb énednek. Ez a felsőbb én irányítja a részeket. Minden egyes személyiségnek van önálló akarata, de a felsőbb irányítás (aki szintén Te vagy) összességében hozza azokat a döntéseket, amelyek alapján halad a rendszer előre.



Gondolj egy nagyvállalat struktúrájára, ahol minden dolgozó valójában Te vagy, végső soron Te vagy maga a vállalat. A mérnökök sokasága önállóan tervezi a rendszer működését, az építészek látszólag önállóan teremtenek dolgokat, de a vállalat mégis abba az irányba halad és fejlődik, amerre a vezetőség irányítja. És a működés akkor lesz hatékony és prosperáló, ha minden egyes egyén önállóan ugyan azt a célt és minőséget szolgálja.



Tulajdonképpen így működik az emberi tested is. Sejtek, baktériumok milliárdjainak összjátéka az, amit a testednek nevezel. És azt mondod: ez vagyok én. Nem azonosítod külön-külön a sejteket és baktériumokat, hanem egyben egy egészként gondolsz magadra. De ettől függetlenül minden egyes sejtednek van saját tudatossága. Teszik a dolgukat, élnek pont úgy, mint Te magad.



Amikor egy személyiség ugyan azt az irányt tartja követendőnek, amit a vezetés is, akkor az egyén úgy érzi, hogy teremtése megvalósul, támogatott. Hiszen azt mindenki más is, és a felső vezetés is ,,támogatja". Ilyenkor érzi ez a személyiség, hogy az élete ,,sínen van", minden sikerül neki.



Ellenben, ha az személyiség teljesen ellene megy a felső vezetés akaratának, akkor nem tud teremteni, folyamatosan akadályokba ütközik. Ilyenkor úgy érzi, hogy minden összeesküdött ellene, és a sors is folyton kibabrál vele.



Valójában ebben az univerzális struktúrában mindenki Te vagy, a mérnök, az építész, a harcos, a gyógyító, a pénzügyőr és még a főnök is. Ezért ha úgy érzed, a sorsod nyomorult, szerencsétlen vagy, nem sikerülnek dolgok, valójában arról van szó, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, nem vagy egységben önmagaddal.



Amikor viszont azt éled meg, hogy rendben mennek a dolgaid, elégedett vagy, boldog vagy, egységállapotot élsz meg önmagaddal, harmóniában létezel a különböző személyiségeddel és a felsőbb éneddel is.



Ezért van az, hogy a pozitív gondolkodás és tudatos teremtés az egyik embernek működik, míg a másiknak nem.



És ezért mondja sok tanító, hogy a boldogság kulcsa az elfogadásban rejlik. Mert ha elfogadod azt ami van, akkor ismét egy irányba fogsz haladni a felsőbb vezetéssel. Ami persze Te vagy, csak most nem tudsz róla.



És ezért tűnhet úgy egyeseknek, hogy a sors, az irány előre meg van írva. De valójában mégsem. Ahogy egy nagyvállalatnál is megtörténhet, hogy az alkalmazottból lesz a főnök. Vagy a ,,kisember" olyan erővel képvisel valamit, hogy nehéz munkával ugyan, de meggyőzi a főnökséget és az egész rendszert a saját vélt irányának létjogosultságáról. És amikor a rendszer irányt vált a személyiség elképzeléseinek megfelelően, a ,,kisember" - adott esetben akivel Te most azonosítod magad - elégedetten hátradőlhet.



De a lényeg, hogy az életérzés ami elkísér utadon, az hogy szenvedsz vagy sem, csak és kizárólag rajtad múlik. Senki nem dönti el helyetted, hogy egy helyzetet hogyan élj meg. Te döntesz, hogy ami van, amit élsz, azt hogyan szemléled. Derűsen, vidáman, könnyedséggel, vagy megfeszülve, gyötrődve, borzalmasan.



És erre nincsenek szabványok, előírások, sztenderdek, sem szabályok. Ugyan azt az élethelyzetet mindenki másképp fogja átélni, megélni.



Egy próbát megér: mosolyogj, ne dühöngj! Szeress, ahelyett, hogy félsz! Felejtsd el a neheztelést és sértődöttséget!

És fel fog kelni a nap...elindul a pozitív változás.



Földi Gábor
Forrás: http://tudat-om.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A fontos az, mivé leszel!
  2016-01-29 11:25:44, péntek
 
  tanmese

A gátőrház mellett igen jó dolga volt az állatoknak. Nem kellett baromfiudvarban bezárva lenniük, csipegethették minden nap a friss füvet, bogarászhattak, és játszhattak, futkározhattak.



D

e, mint ahogyan az lenni szokott, egy idő után már jó dolgukba nem tudták, hogy mit is csináljanak magukkal, ezért súgtak, búgtak, áskálódtak egymással, elütve ezzel a számukra már egyhangú, üres napokat.



- Hogy ez a páva milyen puccos, a legszebbnek tartja magát! Na és ez a pulyka, milyen gőgös, felfuvalkodott! Állandóan csak arról tud beszélni, hogy ő a gazda kedvence! Ó ezek a kacsák csak fecsernek, és mennyire oda vannak, hogy ők át tudnak úszni a túlsó partra!



A libák meg csípősek, mérgesek, no és dunnatöltelékek, míg a tyúkok ostobák voltak a szóbeszéd szerint.

Történt egyszer, árvízveszély idején, hogy a gátőr kénytelen volt állatait bezárni. És azok az állatok, akik korábban egymás háta mögött susmusoltak, ,,jó szokásukat" folytatva ekkor is pletykálkodásba, ócsárolásban kezdtek, de most egyik is, másik is meghallotta azt. Lett is ebből nagy ribillió! A libák a kacsáknak ugrottak, a pulyka meg a pávának. Ütötték verték egymást, míg nem a ketrec telis -tele nem lett tollal... Egyik kopaszabb volt, mint a másik. Eközben a víz egyre csak kijjebb merészkedett medréből.

A gátőrnek mit volt mit tenni, gyorsan feltette a ketrecekben lévő állatokat a kocsi platójára és megkérte segítőjét, hogy vigye azokat biztonságos helyre. A teherautó órákon át zötykölődött, mire megállt már besötétedett. Az állatok éhesek voltak, fáztak, de tovább gyűlölködtek. Nem bújtak volna össze, mindenki egymaga állt a ketrec szélén, egymástól a lehető legtávolabb. És amikor beköszöntött az éjszak, egyre jobban féltek. A távolban kutyák ugattak, és a szél feltámadni készült.

Már minden állat vacogott, lábuk reszketett és akkor huhogást követően valaki megszólalt a fa lombjából!



- Jé, milyen kopaszok és mind egyformák!



Mire a páva kikérte magának mondván, hogy normális esetben neki van a legszebb tolla! Erre a pulyka nagy mérgesen ráförmedt az ismeretlenre, még a ketrecnek is neki ugrott, bizonygatva, hogy neki viszont a legcsinosabb tompora van. Persze a tyúkok, kacsák sem maradtak ki az öndicséretből! Az ismeretlen ismét huhogott, majd jó nagyot kacagott és azt mondta! Egyformák vagytok, egyforma buták, és megérdemlitek, hogy holnap az asztalon legyetek sült kacsák, tyúkok, libák... majd, huss, elrepült.



Az állatok nagy felháborodással tanakodni kezdtek! Hogy merészelte őket ez az idegen lekopaszozni. És mi az, hogy már holnap sültek lesznek! Éhesek és dühösek voltak, és már kibírhatatlanul fáztak. Észre sem vették, egymáshoz egyre közelebb álltak, míg össze nem bújtak mindannyian. Amikor megmelegítették egymást könnyedén jött szemükre az álom. És álmodni kezdtek. Álmodtak a békés vízpartról, ahol friss füvet csipegettek és a nagy melegben kacsák, libák vizet permeteztek az úszni nem tudókra, álmodtak a versenyfutásokról, a hajnali fű illatáról, és a szabadságról...



Reggel pedig, amikor felkeltek nagy csendben csak egymás szemébe néztek. A nap sütött és a gátőr magot, vizet hozott nekik.



- Parancsolj, kérlek! mondta a páva a pulykának! Te éhesebb, vagy mint én!



- Tessék, csak tessék! Intett a liba a kacsának... Majd mindannyian elmosolyodtak és együtt megreggeliztek. Nem tudtak szóhoz jutni. Mindannyian nagyon szégyellték magukat. A csendet a fa lombja közül egy huhogást követő hang törte meg!



- Nem az a fontos, hogy milyen tulajdonságokkal születtél, milyet birtokolsz! A fontos az, hogy mivé leszel!



És az ár, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonult. A gátőr haza vitte állatait és kiengedte őket a szabadba. Attól kezdve együtt ettek, együtt futkároztak és óvták, védték egymást. És, ha megkérdezték tőlük az arra röpülő madarak, hogy kik ők? Kórusba azt válaszolták: ''Mi egy család vagyunk, a baromfiudvar lakói!''

Tóth Idlikó

Forrás: http://www.egypercesek.hu/cikkek/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Áldozás előtt
  2016-01-29 11:21:34, péntek
 
 
Jöjj el, édes Jézusom!
Szomjazom, szomjazom:
Asszú rét a harmatot,
Haldokló a holnapot.
Nincsen erre enyhület
Élő Serleg, kívüled.
Undor ennek földi bor:
Tűzből kelt és tűzre forr.
Élő tűzre szomjazom:
Jöjj el, édes Jézusom!
Minden, minden benned ég:
Boldogság és békesség.
Lázzal tágult életem
Elnyugosztom kebleden.
Benned: termő hallgatás,
Hallgatásban újulás.
Mámor benned, mély malaszt,
Minden forrást fölfakaszt.
Szállni mertet szárnyakat,
Titkok-titkát tárogat.
Jaj be jó ott, jaj be jó!
Földi álmot altató,
Mennyet szívnek megnyitó,
Jaj be jó, jaj be jó!
Én meg, én meg: jaj be rút!
Hogy bezártam a kaput!
Féreg, vér és fertezet
Szentélyembe férkezett.
Tört oltárom lépcsején
Tépett koldus várlak én.
Jézus, jaj hová legyek?
Így elédbe hogy megyek?
Jaj, lábadhoz hadd esem!
Jaj, taposs el, édesem!
Jaj, szemed ha rám tekint!
Csak ruhád ha meglegyint!
Olyan, olyan rossz vagyok!
Úgy nem, úgy nem az vagyok!
Mégis, mégis: szomjazom!
Jöjj el, édes Jézusom!
Tűzszemed ha rám veted,
Hátha még megéledek.
Kőszívemre rálehelj:
Hátha benne mag fesel.
Fogd meg ezt a rossz kezet,
Nélküled mert elveszek.
Szomjazom, szomjazom,
Jöjj el, édes Jézusom!

Sík Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Édes Jézus hozzád jöttem
  2016-01-29 11:16:25, péntek
 
 

Édes Jézus hozzád jöttem
Nagyon nehéz a keresztem.
Testem reszket lábam remeg,
Emeld meg a keresztemet.
.Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Fogadjál el ahogy vagyok,
Ragyogtasd rám sugallatod.
Nyújtsd a kezed, hogy elérjem,
A szentlelket küldd el nekem!
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Jézus mondja kellesz nekem,
Aki szeret az van velem.
Megbocsátom, bűneidet,
Letörlöm a könnyeidet.
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Bűnös lélek ne tévelyegj
Ha így remélsz, veled leszek.
Most jöjjetek, ne féljetek,
Azért jöttem, megvédjelek.
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Halott voltam, s felébredtem,
Megmentette az életem.
Most mér hiszem, most már tudom,
Jézus az én szabadítóm.
Ma még lehet.
.✝
Amen.
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 131 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 287
  • e Hét: 5977
  • e Hónap: 12349
  • e Év: 63140
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.