|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2016-01-04 09:48:04, hétfő
|
| |
| |
Te hogyan veszítetted el? - kérdezte egyszer egyik magántanítványom. Lány volt, 17 éves, én éppen cikkeket írtam egy fiataloknak szóló portálra, és megkérdeztem tőle, szerinte miről olvasna a korosztálya szívesen. Az első témajavaslatai között szerepelt a szüzesség elvesztése, és elmondta azt is, hogy őt ez foglalkoztatja mostanában leginkább.
Én azt gondoltam, hogy nehéz erről beszélni egy fiatalnak, mivel a szavainkkal normákat szabunk neki, ami elég nagy felelősség.
Nekünk is ilyen normákat szabtak: filmekkel, könyvekkel vagy éppen a hallgatással, de őket ez nem különösebben zavarta.
A szüzesség misztériumáról, tabujáról és megéléséről beszélünk most. Fontos téma ez az emlékeink, az önértékelésünk és a következő generációk miatt is.
Három történet
Én nem emlékszem rá, hogyan lettem felvilágosítva, kiskamaszként már eléggé képben voltam, akkori barátnőim két-három évvel voltak idősebbek nálam, ami a szexualitás szempontjából elég soknak számított abban a korban. Én még éppen csak felvittem a babáimat a padlásra, amikor ők már fiúzni kezdtek. Ők már menstruáltak, amikor én éppen megértettem, mi is ez. (Megjött - mondta egyik barátnőm, mire én visszakérdeztem: kicsoda? Nem kicsoda, micsoda.)
Te tettél nővé
12 éves lehettem, amikor anyukámmal késő este sétáltunk haza, és az utcánk sarkán beszélgetett egyik játszópajtásom apukája egy fiatal nővel. Amikor meglátták, hogy közeledünk, szétrebbentek, a fiatal nő velünk szemben, az apuka meg ellentétes irányban indult el. Az apuka nyomvonalán haladtunk, amikor egy villanyoszlop fényénél egy fecnit vettem észre, gyorsan fel is szedtem a földről. Otthon megnéztem, egy levél volt, az a fiatal nő írta a férfinak, aki ezt meg elhagyta, én meg elolvastam. A nő szerelmet vallott neki benne, érzékeny és kitárulkozó szöveg volt a lapon, még mindig emlékszem rá. A leginkább az a mondat maradt meg bennem, hogy ,,neked adtam a szüzességemet, te tettél nővé, és ezért örökre hálás leszek neked." Én csodálkozva olvastam a sorokat, félig-meddig megértettem, mit jelentenek ezek a szavak.
A dühös férfi
Nem sokkal később láttam egy filmet, ami valamikor a középkorban játszódhatott. Volt egy esküvői jelenet, amiben egy gazdag férfi, amolyan hűbérúrféleség feleségül vett egy nagyon szép, fiatal lányt, nagy mulatságot rendeztek. Sokan voltak ott, ettek-ittak, mulatoztak. Az este egy pontján a férfi ölébe vette a lányt, és felvonult vele az emeletre. Letette a lányt az ágyra, majd rávetette magát. Egyszer csak ráközelítettek a férfi arcára, ami hirtelen eltorzult. Dühös lett, lemászott a lányról, aki zavartam elfordította a fejét. A férfi előkapta kését, a lány felé indult vele. Megvágta a lány combját, a kiserkenő vérbe pedig belemártotta a lepedőjüket. Majd ezzel a véres lepedővel kisétált a szobából, megállt a lépcső tetején, mindenki rá nézett, majd felmutatta a véres lepedőt, mire mindenki őrjöngeni kezdett.
Középút nincs
A házibuli című könyvet is ekkoriban olvastam először, aminek a második részében kiemelt kérdéssé válik, hogy a 15 éves Vic Beretton kivel, mikor és hogyan fogja elveszíteni a szüzességét. Kissé dühös is lesz, amikor barátnője, Pénélope megelőzi és a nyári vakációról úgy tér vissza a gimnáziumba, hogy megtörtént. Vic jó fej dédnagyanyja ki is oktatja a lányt, azt mondja neki, hogy vagy örömmel ébredsz fel utána vagy undorral, középút nincs. Ez az a mondat, ami miatt aztán Vic sokáig vár.
Azt hiszem, ez a három történet jól szemlélteti, mivel találkoztak leginkább a mi generációnk lányai:
A szüzesség
kincs
a megfelelő férfinak kell odaadni, eleve oda kell adni
ki kell várni
meghatározza a jövődet
nővé tesz
kapu
Fenti megközelítések is azt mutatják, hogy még mindig él az a hagyomány a modernebb társadalmakban is, hogy a szüzesség elvesztésével, vagyis a behatolással kezdődik el a nő szexuális élete. Sőt, a nőiessége is ekkor éled fel, a nőisége is ezzel az aktussal indul el.
Valamint mindenki bele akar pofázni a nő szexuális életébe, még pedig a kezdetektől fogva.
Ha a Wikipédia szüzesség szócikkét elolvassuk, akkor azt látjuk, hogy a szüzesség elvesztése a penetrációt jelenti. A szócikk elkészítéséhez a szerző a Katolikus Lexikont használta, és azt írja: “A fiataloknak azt kell megérteniük, hogy a szüzességet egyaránt kell őrizni és ápolni. Mélyebb emberi értelemben véve nem lehet szűznek ,,maradni", hanem szűzzé ,,válni" kell. A lány számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy szüzességben élhessen, különben nem fog érett nővé, feleséggé válni."
A szócikk hasonló gondolatokkal folytatódik, és főleg a nők felől közelíti meg a témát, a férfi szüzességről alig esik szó. (Pedig az is érdekes, mert, ne legyél már fatökű, szedjél fel egy idősebb csajt, és ess túl rajta ízibe.)
Mi a kérdés?
A kérdés az, miért akar ebbe beleszólni bárki is, és megérte-e annyit szorongani ezen a kérdésen, ha a nagy egészt nézzük. Valamint az is, miért innen számolják a nagy izét, változást, beavatást, ilyeneket, amikor nem feltétlenül ez a legfontosabb élmény; sokan nem is emlékeznek rá, milyen volt, miközben meg évekig azon görcsöltek, hogy milyen lesz.
Nálunk a kiindulópont a Bravo Szex, szerelem, gyengédség rovata volt, amiben mindig volt egy külön keretes rész, amiben valaki elmesélte, hogyan történt. Emlékeim szerint olyan sztorik voltak benne, hogy már ismertük egymás testét, vagy egy nyaralás alatt megismertem a tökéletes srácot, aki jóképű volt és menő, és este történt a tengerparton, és pont akkor hatolt be, amikor egy hullám csapott át a fejünk felett. Aztán volt néha egy-egy elrettentő történt, amikor is egy fiatal lány egy buliban, részegen lefeküdt valakivel, és ettől óvva intettek mindenkit, mert az első alkalom nagyon fontos, ugye. A történetek közös halmaza a behatolás részletes leírása volt, ez eléggé kiemelt szerepet kapott, valamint az, hogy a főszereplők általában heteroszexuális lányok voltak.
Ezzel szemben a való világ elbeszélései sokkal inkább hasonlítottak egy orvosi beavatkozás leírására, és inkább voltak bénázások, suttyomban lezavart aktusok. És ha valóban ezek határozták volna meg későbbi szexuális életünket, akkor soha a büdös életben nem keféltünk volna egy rendeset. Persze, voltak, akik szépen kivárták az igazit, vele is hosszabb ideig ismerkedtek, míg végül oda adták magukat, vagyis a szüzességüket, amit romantikus beteljesülésként éltek meg. Ez elvárás volt a férfi (vagy fiú) felé is, hogy érezze magát megtisztelve, és nehogy le merjen lépni, ha már kitüntettük őt a szűzhártyánkkal.
És volt körülötte egy nagy hájp is, hogy ki esett már át rajta, és aki igen, annak milyen volt, és akkor ő már más kategória, aki még nem, miért nem.
A szüzesség elvesztésének mítosza számtalan kérdést felvet. Pl. azt, hogyha ez a nőiség, nőiesség kezdete, akkor egy aszexuális nő soha sem lesz nő? És ha nem lehet így nő, akkor mi lesz ő? Kislány vagy lány marad örökre? Mi van azokkal a nőkkel, akikbe egészségügyi, mentális okokból nem lehet behatolni? És mi volt a pettinggel, az nem is volt szex? És az orális szex? Én nem dugok, mert fiatal vagyok még a szexhez, de leszoplak vagy inkább leszoplak - mondták sokan.
És a saját magunknak egykor feltett kérdések, amiket lehet, a lányaink is fel fognak tenni maguknak: mikor? kivel? hogy? ő jó lesz? várjak még? figyelni fog rám? szarok rá, csak szabaduljak már meg tőle! elmondjam a barátnőimnek? ő vajon elmondja a haverjainak? elmondta! mindenki tudja! ők is tudják? most más vagyok? még az vagyok. már nem vagyok az.
A legfontosabb kérdés pedig az, hogy egy nő (lány?) feltenné-e magának ezeket a kérdéseket, ha nem hallotta volna, hogy ezekkel foglalkoznia kell. Lenne-e benne bármi kérdés, félelem, szorongás, kétely és akarná-e magát ez alapján definiálni, a normához igazodni, ha nem lenne ennyi mítosz a téma körül? Mennyire csorbítja a nők (vagy emberek) önállóságát ez a sok elmélet, mítosz és elvárás? Milyen szerepe van ebben a társadalmi szokásoknak, mítoszoknak vagy a szüleinknek? Mert ez az első mítosz, utána meg jön a többi is.
Mit fogunk mondani a lányainknak? És mit mondanánk mai agyunkkal magunknak?
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tallózásból |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-04 09:44:49, hétfő
|
| |
| |
Lógó gatyás melósok állnak a járdán, majd amikor a közelükbe érsz, óbégatni kezdenek, hogy de jó segged van, anyukám(!), cuppognak, fütyülnek, benned meg felmegy a pumpa, legszívesebben elküldenéd őket az anyjukba, de nem teszed. Mert bár százszor kerültél hasonló helyzetbe, mégsem tudsz hirtelen válaszolni, konfliktusba sem akarsz keveredni, és jelenetet sem szeretnél rendezni az utcán.
Tiniként zavarba jöttünk ettől, arcunk görcsbe rándult, és nem tudtunk reagálni. Én sokszor át is mentem az utca túloldalára, ha láttam, hogy ott állnak, és hogy helyzet van. Aztán kihúztuk magunkat, és alternatív megoldásokkal próbálkoztunk. Nekem még mindig van ilyen alternatív ötletem: ha látom, hogy megszólalna, akkor fapofával előre köszönök neki, hogy jó napot kívánok. Általában elnémulnak, és végül még beszólni is elfelejtenek. Engem nem ráz meg egy ilyen jelenet, mégsem tetszik mint jelenség.
Ismerős?
Megyek az utcán, teljesen lényegtelen, hány éves vagyok, hogy nézek ki, szőke vagyok vagy barna, alacsony vagy magas, miniszoknyát viselek vagy farmert, na, jó, ez talán számít a téma kapcsán. Egyszer csak az út mellett áll egy vagy több férfi, és megjegyzéseket tesz rám, illetve beszól egy éleset. Vagy azt mondj, hogy jó a seggem, a mellem, a lábam, vagy azt, hogy megdugna, esetleg ,,csak" köszön. “Romantikusabb" típusúak a szememet dicsérik, gondolom azért, mert kék. Közben durván végigmérnek, eseti jelleggel előfordul, hogy meg is érintenek.
Mi a különbség az út szélén ácsorgó, ismeretlenül kiabáló és a trendi bárban pultot támasztó, számodra vonzó férfi közeledése között? Esélyes, hogy vannak hasonló gondolataik: jó csaj vagy, jó a melled, megdugna, és lássuk be, hogy utóbbi sem úgy gondolja, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha utána feleségül is vesz, ezzel nincs is gond.
A jóképűt a pultnál nem fogja megkülönböztetni az utcán beszólótól a jóképűsége, az igényes megjelenése, a sziporkázó szelleme, az éles esze, ha ugyanolyan stílusban beszól. Az fogja megkülönböztetni az egyiket a másiktól, vagy a másikat az egyiktől, hogy embernek néz, és nem tárgyiasít. Figyeli a reakcióidat, és ennek megfelelően viselkedik. Ez a mindenkitől elvárható minimum, tőlünk, nőktől is.
A tipikus utcai beszólásokkal az a probléma, hogy valaki alapjognak érzi, hogy ismeretlenül kifejezze neked, hogy egy baszógépnek néz, illetve tart.
Szerintem itt az alapjogon van a hangsúly. Azon, hogy ő azt gondolja, ez neki alanyi jogon jár, nem számít, hogy kíváncsi vagy-e a véleményére, milyen a hangulatod, és úgy egyáltalán, nyitott vagy-e éppen a közeledés bármilyen formájára. Nem veszi figyelembe, hogy te is egy ember vagy, és nem vagy tárgy. Ehhez még társul némi fizikai előny is, mert azért alapesetben egy férfi erősebb, mint egy nő, és ez eleve oda vezet, hogy nem nagyon szólsz vissza.
Éppen ezért az utcai beszólogatás valójában nem utcai beszólogatás, és az is tévedés, hogy ez a gödörásó munkások sajátja, mert ez a fajta megalázó és erőszakos támadás megtörténhet egy iskolában, egy munkahelyen, a legmenőbb belvárosi bárban is. Csinálhatja a melós, az iskolatárs, a tanár és a főnök is, nem függ össze a foglalkozással, az iskolai végzettséggel.
Én elhiszem és értem azt, hogy ami szép, az vonzza a tekintetet, nem lehet nem oda nézni.
Te pedig, ,,de megbasználak" beszólogató, azt hidd el és azt értsd meg, hogy ez részemről nem prüdéria, nem annak a kifejezése, hogy velem senki ne akarjon ismerkedni. Nincs erről szó.
Ez csupán annyit jelent, hogy nem akarom, hogy vadidegen emberek kéretlenül, napi szinten, irreleváns helyzetekben a képembe vágják, hogy mit gondolnak és éreznek a megjelenésem, a testem kapcsán. Nem vagyok erre kíváncsi, nincs önbizalomhiányom, nem vagyok visszajelzés függő, nem ismerlek, ezért nem valószínű, hogy adok a véleményedre, és nagy eséllyel soha, de soha többet nem fogunk találkozni.
Éppen ezért szépen kérlek, hogy sétáljunk el egymás mellett csendesen. Ha meg valóban érdekesnek tartasz, akkor gyere oda, köszönj, mutatkozz be, és mondd el normálisan, kerek mondatokban, mit szeretnél. Ha erre képtelen vagy szemtől szemben, akkor meg teljesen felesleges a seggemről óbégatnod az utcán vagy bárhol máshol.
A kamaszlányokról és a tinikről meg főleg szálljatok le, mert nekik beszólni meg tényleg nagyon ciki.
forrás:tollampapirom2014 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tallózásból |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-04 09:39:52, hétfő
|
| |
| |
160 cm vagyok, és ez kb. 15 éves korom óta így van. Ezt nálunk nőben alacsonynak tekintjük, bár vannak, akik szerint ez átlagos; bárhogy is van, ránk, ilyen méretű nőkre igen gyakran reagálnak a testhosszunk miatt hülyén az emberek. Persze, mosolygunk, mert mit tehetnénk, de attól még unjuk és kínosnak érezzük a helyzetet. A téma elcsépelt, de én még nem írtam róla, így most szeretnék megkérni minden érintetett az alábbiakra az alacsony nők nevében - egyszer mondom el, és ha van rá lehetőséged, leszel szíves betartani és figyelni mostantól.
Amennyiben te vagy az, aki a különféle üzleteket berendezi, gondolom már feltűnt neked, hogy a felső polcon lévő termékekből kevesebb fogy. Igen, ennek részben mi vagyunk az oka. Az van, hogy ha esetleg észre is veszem az oda tett terméket, akkor sem érem el, és egy perc után megunom a nyújtózkodást. Néha megkérek valakit, hogy vegye le nekem a cuccot, de azt is unom, hogy ilyenkor úgy mosolyognak rám, mint egy cuki óvódásra, ezért inkább lemondok a felső polcok választékáról. És már most szólok: ha nyújtózkodás közben végül leverek valamit, akkor meg nem fogom kifizetni a károdat. A megoldás: létra!!! Ha te az vagy, aki a ruhákat gyártja, akkor meg szeretném megköszönni neked, hogy minden nadrágot 2 méteres, ellenben 50 kilós nőkre tervezel. És nem, ne ajánld fel, hogy ingyen felhajtjátok nekem a nadrágok szárát, mert azzal teljesen megváltozik a fazon, a szabás. Létezik már szárhossz szerinti méretezés is, de nálunk valamiért ez csak néhány üzletben része a szolgáltatásnak (én ott vásárolok). Ha te magazinok divatrovatába írsz, akkor meg ne adj nekem tippeket arra vonatkozólag, hogyan kellene alacsony nőként öltözködnöm. A tippek, amiket te nagyon ötletesnek tartasz, mind arról szólnak, hogyan tűnhetnék magasabbnak. Csak hogy attól, hogy egy optikai csalódást kreálok magamból, még nem fogom elérni a felső polcot.
Ez eddig még rendben is lenne, mert ezekhez a döntésekhez gazdasági érdek fűződik, pl. ha nem felfelé pakolnának az üzletekben, akkor oldalirányba kellene, ami nagyobb üzlethelyiséget kívánna. De te, hétköznapi ember, te szimplán csak beszélsz ki a fejedből, amikor leesik neked, hogy én akkora vagyok, amekkora.
Mire gondolok? Arra, hogy ne cukizz le az alacsonyságom miatt! Cuki a kiskutyád, a macskád vagy a gyereked. (Vagy a nénikéd.) Tudom azt is, hogy a 11 éves unokahúgom lassan utolér, de ezt nem kell szóvá tenni minden egyes alkalommal, amikor együtt látsz vele. Nincs jelentősége annak, hogy ő mekkora lesz hozzám képest, ez nem minősíti sem őt, sem engem. És igen, ez a 196 cm-es srác itt a barátom, és igen, szoktunk szexelni egymással. Ne tedd fel a kérdést a hátunk mögött vagy magadban, hogy vajon hogyan csináljuk.
Ellenben engedd meg, hogy néha én öleljelek meg felülről, a válladnál, te meg engem alulról, a lapockámnál. Mert hogy én már mindenkinek, akivel ölelkezős kapcsolatban vagyok, láttam a mellkasát közelről. Ennek az az oka, hogy aki nem akkora, mint én, az automatikusan engem bekebelezve, felülről ölel meg, a fejemet a mellkasára húzva. Ha már a testi kontaktusnál tartunk: megtennéd, hogy nem támaszkodsz rám, mint egy bárpultra? És a legfontosabb: soha, de soha ne emelj fel! Tényleg ne! Buliban sem, részegen sem, szeretetből sem. De ha már nem bírod ki, akkor legalább ne kezdj el megpörgetni így, felemelt állapotban. Persze, koncerten meg nem figyelsz, és beállsz elém, hogy végig a tök fejedet bámulhassam, de oké, nem gond, ne legyen pozitív diszkrimináció sem.
Most tényleg, miért emelnek fel és cukiznak le, csak azért, mert alacsony vagyok? Talán azért, mert magasság alapján is élnek bennünk mindenféle sztereotípiák? Igen, élnek, továbbá rendszeresen kutatások tárgya az, hogy az alacsony/magas nők/férfiak milyen tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel rendelkeznek, hogyan befolyásolja életüket, párválasztásukat vagy önértékelésüket a testmagasságuk.
Van ennek értelme?
Ez a magasság téma mindig fontos volt. Ha felidézem azokat az olvasmányaimat, amiknek főszereplői nők, szinte mindig leírják a külső jellemzésekben a szereplők testhosszát is. Scarlett O'Hara alacsony, apró kezű és lábú, Rhett Butler magas. Az egykori diktátoroknál szeretik hangsúlyozni, ha alacsonyak voltak, viszont a sármos férfiak magasnak vannak megrajzolva. Meglepődünk, ha egy világsztárról kiderül, hogy alacsony. (Nahát, csak 154 centi? - És akkor mi van?). Jé, a tornászok is milyen kicsik! Az alacsony nők formásabbak. (Vagy nem.) Üzleti tárgyaláshoz vegyél fel magas sarkút. Nem azért, mert elegáns, hanem mert mi alacsonyak vagyunk, és hogy egyenrangú legyél. (Ööö.) Kicsik előre, nagyok hátra, ezt fotózáskor, bezzeg, a moziban/színházban nem kérsz ilyet. Tornasor magasság szerint. Meg eleve a szóhasználat: hány centi magas vagy?
Na, szóval, tudom én, hogy benne van ez a mindennapokban, és nem feltétlenül rossz szándék van mögötte, de akkor is elég volt a diszkriminatív megnyilvánulásokból. Feltételezem a magasak is tudnának hasonlókat mesélni (utazás buszon, repülőn, a magas sarkú: igen vagy nem, alacsonyabb pasi: igen vagy nem, kosaras vagy, stb.), de őket képviselje az Uma Thurman, vagy akinek van saját tapasztalata.
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-04 09:13:48, hétfő
|
| |
| |
Ha bemész egy lakásba, már nem látsz könyvespolcot...még kevésbe olyan embereket, akik egy jó könyv mellett hajtanák álomra a fejüket.
Sajnos ezzel párhuzamosan egyre kevesebb szülő olvas fel esti mesét a gyermekének, helyette tv-t kapcsol, youtube videót mutat a tabletről vagy az okostelefonról.
Miért lenne mégis nagyon fontos, hogy minden este könyvből olvassunk fel mesét a gyermekeinknek?
1.Példát mutatunk: ha azt látják, már pici korban, hogy a könyvnek értéke van, és a szüleik is előszeretettel veszik a kezükbe, akkor ők is természetesnek fogják tartani a könyvek szeretetét. A gyermek másolja a szüleit. Egy szülő sosem a szavaival, hanem a tetteivel tanít.
2.A léleknek szüksége van a fantázia birodalmában tett kalandozásra. A lelket az írott szó táplálja, mert általa saját lelkivilágukban barangolhatnak a gyerekek.
3.A jó mese mindig értéket közvetít, a világ alapvető erkölcsi értékei szerint íródik, amik aztán a kisgyermek lelki világát formálják, alakítjá
4.A mesék mindig teret hagynak a gyermek ítélő képességének. Nem manipulálnak, és nem akarják megmondani, hogy mit gondoljon a gyermek.
5.A mesék által erősíthetjük a gyermek önmagába vetett hitét. Megtaníthatjuk, hogy helyes tettekkel és döntésekkel, kitartással az álmok valóra válnak, és nincs lehetetlen!
A mese a legrövidebb út egy gyermek lelkéig. Lépjünk kapcsolatba vele minél többször!
Forrás: Sándor Judit-Jóportál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-04 09:10:28, hétfő
|
| |
| |
1.Csehország
Prágában a Károly hídon átkelve találjuk Nepomuki Szent János szobrát, amit 1683-ban állították fel. A legenda szerint, annak, aki megérinti, valóra válnak a kívánságai.
2.Magyarország
A Budai várban lévő Hadik szobor a diákok segítője. Ha megérintjük, sikeres vizsgát tehetünk.
3.Szlovénia
A Bledi-tó közepén áll egy kis sziget, melyen van egy gyönyörű templom. Ebben meg lehet húzni a harang kötelét. Amit ilyenkor kívánunk, az teljesül.
4.Izrael
A jeruzsálemi siratófal a világ legismertebb szent helye. A fal réseibe cetliket rejthetünk, melyekre Istenhez írt kéréseinket kell ráírni.
5.Olaszország
Veronában, Júlia házában a szerelmesek kérései teljesülnek a legenda szerint. A Júliához írt kívánságleveleket ma már elektronikus úton is elküldhetjük, ha ott járunk. Júlia védelmezi a szerelmeseket és segíti őket az egymásra találásban.
Forrás: Sándor Judit- Jóportál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
131 db bejegyzés |
| e év: |
935 db bejegyzés |
| Összes: |
8747 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (22)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (639)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (73)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 709
- e Hét: 9354
- e Hónap: 15726
- e Év: 66517
|
|
|
Offline
