2011-09-03 20:41:27, szombat
|
|
|
SZÁMVETÉS
A Horthy-időszak - Egy szülő gondolatai ma
Tanulságos, az agymosott "szocializmus" időszak elhallgatott történelme - is. Amikor a Dávid felső tagozatos volt, történelem versenyre ment - amihez szülői segítségként több ezer oldalakat olvastam Géza fejedelem udvaráról és hasonlókról. Már rég nem a versenyfeladat miatt olvastam, hanem azért, mert nem ugyanarról olvastam, mint amiről tanultam. Szájtátva fedeztem fel, hogy mennyire gazdag a magyar történelem... és most szájtátva olvasom, hogy később is mennyire gazdag volt. Nagy kár, hogy ezt sem mi - és jórészt - a gyerekeink sem tudják.
SZÁMVETÉS - egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről.
Tizenhét év...
Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.
Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.
Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.
2628 km . elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.
Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.
Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna ágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.
Politikai téren önállóságra törekedtünk.
Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.
Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás.
Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).
A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is.
Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, (ez közel 400.000.-ft) Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét- ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.
Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy a z esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba -s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában.
A hazáról!
Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak..Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség- akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!
És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy- fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! (Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60 évig nemzetellenes szocializmus dühöngött ).
Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.
Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!
A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!
Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.
(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották )
Csak azt kérem: adjátok tovább!
Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. - Estoril, Portugália, 1957. február 9.) Ferenc József szárnysegédje, altengernagy, politikus, a két világháború közötti Magyarország kormányzója. Tevékenységéhez kötődnek többek között az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának adriai sikerei, a Tanácsköztársaság ellen meginduló ellenforradalom, az 1920-as és 1930-as évek konszolidációja, Magyarország távolságtartó közeledése a Tengelyhatalmak felé és ennek gyümölcseként a részleges revízió.
Az 1956-os magyar forradalom, ha rövid időre is, de lelket öntött a nyolcvannyolc éves Kormányzóba, s reménysugarat ébresztett benne, hogy szeretett hazáját hamarosan viszontláthatja. Tudjuk, a keserű emigrációban eltöltött évek mély testi, de főleg lelki nyomot hagytak benne, melyet emlékiratainak talán legszebb mondatai így jellemeznek:
"Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen haza-szállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazám-hoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe vonz!"
Aki ilyen mondatokat képes papírra vetni, annál érthető, hogy az utolsó szalmaszál elvesztése, amit a forradalom jelentett, számára nem túlélhető. A forradalom leverése után a Kormányzó mély apátiába zuhant, s bár orvosai szerint szervi bajban nem szenvedett, 1957. február 9-én visszaadta lelkét teremtőjének.
Sok szeretettel köszöntöm valamennyi kedves látogatómat, abból az alkalomból, hogy a mai napon az oldalam látogatóinak a száma 2011-ben elérte a 200.000 főt!!!
|
|
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|