Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Megrázó gondolatsor
  2017-04-05 22:20:32, szerda
 
 










MEGRÁZÓ GONDOLATSOR


Egyre nagyobb hanggal bírálják a magyar kormányt - Magyarországon.

Ez pedig egyre idegesítőbb, mert az emberi hülyeség olyan mérteket ölt, hogy legszívesebben azt mondanám: ez a társadalom nem is érdemel mást, mint a proli-kommunista csürhét.

Pont olyat, mint önmaga... Ám, nem mondhatom, mert a társadalom belőlem is áll, magam is részese, tagja, alkotóeleme vagyok azokkal egyetemben, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én.

Olyanokból is áll ez a társadalom, kik szeretik a hazájukat, igyekeznek gondolkodni és tenni is. Nem hiszik el minden elmezavarral küszködő, de önmagát zseninek képzelő hülye igazságát, s nem dőlnek be a Fideszről és magáról a Miniszterelnök Úrról hazudott, liberálisok, kommunisták és egyéb hazaáruló söpredék által terjesztett ostobaságnak.

Vagyunk egy páran effélék, s mert ez a kis csonka ország a miénk is, hát engedtessék meg a mi emberi jogaink, szabadságunk és hitünk szerint élni

Nem vagyok Fideszes, ám annál inkább vagyok orbánista, s mint ilyen annak a szemléletnek és hazaszeretetnek is követője vagyok genetikailag, amit Orbán Viktor a magáénak tart.

Épp ezért nem is értem azt a botor, rosszindulatú és embertelenül aljas magatartást, amellyel bizonyos ellenzéki politikusok további babérok, bársonyszékek, idegen hatalom által biztosított pénzek szerzése érdekében vetemednek, és süllyednek az emberi tartás, a hazaárulás legmélyebb szintjére. Nem értem azokat a honfitársaimat - hiszen ők is magyar állampolgárok -, akik abban lelik örömüket, hogy lázítják a tudatlanokat, hazudoznak és a társadalom békéjét is veszélyeztetve, a legprimitívebb módon hangoztatják az általuk is hazugságnak tudott, de jól megfizetett igazságaikat".

Mert van baj, van probléma, van emberi gyarlóság, minden pártban. A Fideszben is. Jól látszott ez a minap, amikor a milliárdos Simicska néhány - számára csupán -
fillér veszteség okán, ocsmány és ordenáré módon rátámadt azokra, akikből meggazdagodhatott.

Csak eszembe jut, hogy az ántivilágban a nemesek kisebb seregeket tartottak fönn, mert a haza védelme és érdeke számukra olyan természetes volt, mint a levegővétel. A haza sorsa a saját sorsukként élt a tudatukban, s ha kellett büszkén és bátran vállalták a halált akár az uralkodó ítélete, akár a Fennvaló akarata szerint. Ha a haza úgy kívánta hadba vonult a magyar nemes, ha pedig béke volt, saját költségén építette a templomokat, az iskolákat, a kolostorokat, taníttatta a birtokán élő cselédek jófejű gyermekeit, fenntartotta a plébániákat, s kenyeret adott mindazoknak, akikért
családja évszázadokon keresztül felelősséggel tartozott. S nem támadt hazája vezetőire, hazájára, népére, mert a haza szent volt épp úgy, mint az édesanyja és minden felmenője. A magyar nemes tudta, hogy ezt a hazát kölcsön kapta, s el kell számolnia vele a következő generációknak, s életében azért kell tennie, hogy ama generációnak még könnyebb legyen megtartani és tovább építeni Magyarországot.

Hasonlóképpen viselkedett a tanító, a pap, a mesterember... mindenki a maga helyén. S nem jutott eszébe simicskáskodni senkinek, ha a nemzet és a haza többet követelt még abból a kevésből is, amije volt. Mert volt tartása, méltósága a magyar embernek. Volt hazaszeretet, hit és értelem ebben az országban. És itt álljunk meg egy pillanatra. Gondolkodjunk el, mikor is kezdett porladozni ez a tartás, s mikor vesztette el a nemzet csonka országi része a nemzeti egyensúlyérzékét?

1919-ben... amikor először támadt a magyar nemzetre a vörös horda, a liberális és értékromboló söpredék, a mindent magáénak tudni akaró uzsorások hada. Majd 1920-ban, amikor ennek a hordának is tudhatóan, egyedül Magyarországot szaggatta szét a nemzetközi pénzvilág, mert ez az ország keresztény volt, hittel és becsülettel élt, s a szegény jámbor Szent István - egyedül fiának és nem az utókornak szóló - Intelmei alapján, évszázadokon keresztül minden jött-ment senkiházit befogadott, mert hitte, hogy azok majd hálásak lesznek az otthonért s a kenyérért, amit a magyar ember készített a számára.

1920-ra azonban ez a sok befogadott, a magyarságból élő és azt kihasználó nemzeti és vallási közösségek nekitámadtak a magyar múltnak, a magyar értékrendnek, a keresztény hitnek, az ország határainak, s magának a népnek is. Tót, oláh, rác, cigány, zsidó támadt ellenünk, magyarok, székelyek és magyarországi németek ellen, mert ez utóbbi nemzet is épp úgy keresztény és új hazájáért életét is adni képes nemzet volt... s ma is az!

Élvezettel nézték végig e népek és közösségek azt, hogy keresztény milliók kerülnek idegen főhatalom uralma alá, mintegy a Lenin által megálmodott és kitalált koncentrációs táborokba...saját szülőföldjén. Ám, akkor még megmaradt az a mag, amely újra és újra felsegítette a már-már összeroskadó magyar társadalmat, újra és újra lelket öntött bele, s együtt építette újjá az idegen kezek által lerombolt országot. Igaz, az új határok nehézzé tették ezt az iszonyatos fájdalmakkal teli munkát. A történelem azonban kegyetlen volt. Hiszen rövid időre visszakaphattuk jussunk piciny hányadát, de a háború végkimenetele ismét egy megcsonkított és lerombolt hazát hagyott hátra. A magyarság ,,holocaustja" eképpen immár 70 esztendeje állandó, folyamatos.

1945-ben pedig olyasmi történt, amit nem lehet jóvátenni. Maga a magyar nemzet nagyobbik része, a parasztság és a kommunista söpredék megfelelni igyekezvén az ázsiai diktatúra követelményeinek, elzavarta, megölte és kirabolta azt a társadalmi réteget, amely nem vindikálta, hanem genetikailag önmagában hordozta a haza iránti hűséget, szolgálatot, elkötelezettséget. A magyar társadalom olyat tett, aminek a következményeit máig szenvedi. A kapzsiság, az elégedetlenség és a gyűlölet a magyar társadalom értelmiségét, a nemzet eszét és lelkiismeretét, erkölcsi irányítóit lefejezte - idegen eszmék és idegeneknek való megfelelési kényszer és idegen pénz okán és reményében...

S gondolkodjunk el, mi is történik ma? Ugyanaz! Végre van egy ember, aki vállalja a haza és a nemzet érdekeinek beteljesítését, felelősségét ország-világ előtt, de akit éppen úgy támadnak ma az országot kiárusítók és tönkretevők, mint Rákosi korában Mindszentyt vagy a tótok annak idején az egyetlen képviselőt, aki zsidók deportálása ellen szavazott. Hetven esztendő után végre van egyetlen egy magyar politikus, aki felküzdötte magát Gróf Teleki Pál és Gróf Apponyi Albert szellemi magaslatára, akinek javaslatait és ötleteit már-már az Európai Unió minden állama követi.

Ám, van egy söpredék politikai mag, amely szellemi elmaradottsága,internacionalista eszmeisége, hazafiatlansága és öröklött magyar gyűlölete miatt körme szakadtáig ellenségeskedik, s nem csupán egyetlen ember ellen.

Mindazok ellen, akik Orbán Viktorral egyetértenek, akiknek célja a nemzeti függetlenség megteremtése, a kommunista liberális gazemberek által megsemmisített nemzetgazdaság felélesztése, a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, az erkölcsi normák újbóli felállítása, a hit megismertetése. Ez a szűk politikai szövetség a magyar társadalom tudatlan rétegét ki-és felhasználva lázít, békétlenséget teremt és ölne is, ha erre módja volna. Hiszen oly nagy a gyűlölet benne, hogy a legelemibb emberi magatartást is elveti.

Mi is történik tehát a mai magyar társadalommal? Éppen az, amit fent a történelmi példával próbáltam láthatóvá tenni. 1919! 1945! Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a rombolási vágy, ugyanaz a kapzsi hazafiatlanság. Pedig csupán egy cseppet kéne gondolkodni ahhoz, hogy megértse az a népréteg is mi történik Magyarországon és a határokon kívüli országrészekben.

Elmondom... Két párt vezeti ma a hazát. Mindkettő ép gondolkodású, nemzeti párt, amely a jövőbe tekint, s ennek a jövőnek egyetlen letéteményese Orbán Viktor miniszterelnök úr. E pártok olyan törvényeket igyekeznek hozni, amelyek megerősítik a gazdaságot, megakadályozzák a magyar föld idegen kézbe jutását, ami persze nem mindenkinek tetszik, hiszen még a jobboldalon is vannak egykori zsíros földtulajdonrészesek, akik mint Simicska, a nemzet igazára hivatkozva saját bosszúvágyukat elégítik ki, sértettségüket kenegetik azzal, hogy lealacsonyodnak a liberálisok szintjére. Ez a mai magyar kormány - és meggyőződésem, hogy maga a miniszterelnök - megmenti a nemzeti vagyon kommunisták által meghagyott maradékát, felújította a Várkert Bazárt, hidakat, utakat épít, a családok létét erősíti, a gyermekek helyzetén igyekszik javítani, a lezüllött oktatási rendszert próbálja erkölcsileg és tudásanyagban helyreállítani, korrigálni.

Sorolhatnók persze oldalakon keresztül a pozitív lépéseket, törvényeket. A csőcseléknek azonban nem ez a hír. A csőcselék vezérei abban érdekeltek, hogy a tüntetők trágár hazugságait zengje a külföldi sajtó. Orbán lop, csal és hazudik, viszont a csőcselék számára mindez nem is olyan nagy baj... de gazdagodnak a Fideszesek. A lázítók viszont nem, vagy csak azzal az aprópénzzel kell elleniük, amit az idegen hatalmak szórnak közéjük, mint egykor a pápaságra aspiráló bíborosok szórták a nép közé Róma utcáin a konklávé előtt.

Hiba minden kormányzásban van. Ám, ha egy országot kell újjáépíteni, akkor ezek a hibák kerüljenek érzékeny társadalmi patikamérlegre. S ne azok lázítsanak és hivatkozzanak demokráciára, akik ,,lebombázták" Magyarországot, akik megtagadták az idegen főhatalom alatt élőket 2004-ben, akik epedve várják, hogy bevándorlók népesítsék be hazánkat, s akik egészségesnek vélik, ha azonos neműek gyermekeket nevelnek. Mondjuk ki végre, hogy elég a hazaárulásból, a nemzetvesztésből, az erkölcstelenségből, a tudás nélküli iskolarendszerből, az aberrációkból, a balga és ordenáré tüntetőkből, a Kossuth téren sátrazókból.

Elég abból, hogy a nemzet egyesítés helyett műveletlen és ostoba csürhe románozza a székelyt, tótozza a felvidékit és féltékeny a délvidéki magyarra... mert az csak egy szerb. Elég abból, hogy a műveletlen és buta proli - még ha történész vagy egyetemi tanár is - alázza a nemzetet és igaztalan állításokkal mérgezze a közéletet. Elég abból, hogy modernizálásra vagy a kor követelményeire hivatkozva megszüntessenek nyelvi szabályokat, s ostobaságokra tanítsák gyermekeinket, mert ezzel a nemzet jövőjét teszik kockára. Ugyanis nem csak jog, hanem kötelesség is a nemzet és a haza védelme még akkor is, ha ez ma nem divat ebben a porig alázott és rombolt Európában, ebben a megkínzott és máig holocaustját élő Kárpát-medencében.

Szólítok tehát minden Olvasót, hogy védje és oltalmazza azt, amit kölcsön kaptunk: a Kárpát-medencei magyar hazát és a megmaradt nemzetet! Mert nem lehet követelmény, hogy szégyenkezve adjuk tovább ezt az Istentől kapott örökséget... még akkor sem, ha maga a szégyen fogalma immár alig ismert ebben a világban.

A nemzet újjáépítése irtózatosan nagy feladat. Ma ennek a feladatnak kell lelkiismeretesen és legjobb tudásunk szerint megfelelni, de nem hagyhatunk szó nélkül semmit(!) ami bántó, megalázó, hazug vagy gyűlölködő. Mert végre lássuk meg a tényt, amit nem lehet és nem is kell kerülgetni: Ha Orbán Viktor bármilyen okból nem lesz politikai vezető, ha megszűnik Magyarország lelkiismerete lenni, akkor minden elvész! MINDEN, amit eddig kínnal és keservvel felépítettünk, elértünk és megteremtettünk a haza, a nemzet és a jövő számára!

Stoffán György







... és hát lássuk a tényeket:


ÍME, ÍGY SZÉTLOPTA A FIDESZ AZ ORSZÁGOT!


Érdemes elolvasni azoknak, akik azt állítják, hogy szétlopták az országot. Ilyen impozáns lista az MSZP-SZDSZ és MDF kormányok alatt soha nem készülhetett!


- Negyven éve nem volt olyan alacsony az infláció, mint idén
- Rezsi csökkentés: 20-25 százalékkal csökkent az áram, a gáz és a távhő ára, - valamint a csatorna, a víz és a PB gáz díja
- 2016-ban már 4,6 százalékkal emelkedett az átlagbér, és 2017-ben ennél lényegesen nagyobb, 10% feletti növekedés már szinte biztosnak látszik
- a házasulókat havi 5-5 ezer Ft.-tal segíti a kormány a közös életre való felkészülésben
- 2011-től újra a gyermek hároméves koráig jár a gyes
- adókedvezmény segíti a munkába visszatérő kismamákat
- 2010 óta 12,5%-ról 4,5%-ra csökkent a munkát keresők aránya (miközben 700 ezer új munkahely keletkezett és végre a foglalkoztatási arányokban is felzárkózunk az uniós tagországok szintjére)
- a társasági adó 19-ről 10 százalékra csökkent, a személyi jövedelemadó is évi 1%-kal csökkentget, és idén 4%-kal csökkentek az egyb munkabéreket terhelő közterhek is
- Erzsébet-program: évente 260 ezer embernek biztosít üdülési lehetőséget
- évente 700 ezer tanuló jutott ingyen tankönyvhöz
- törvény védi a magyar földet a spekulánsoktól, és 60ezer ember jutott saját földterülethez
- 160 ezer pedagógusnak növekedett átlagosan 34 százalékkal a jövedelme
- 95 ezer egészségügyi dolgozó kap 10-41 ezer forintos béremelést
- a Széchenyi Kártya Program több mint egymillió ember pihenését segítette
- Magyarország a válság ellenére emelni tudta a nyugdíjak reálértékét
- hazánkban a kormányváltás óta jelentősen nőtt a minimálbér
- a Munkahelyvédelmi Akció évi 300-350 milliárd forinttal segíti sok ember munkahelyének megőrzését
- Magyarországnak már nincs IMF tartozása
- A kormány 2000 település 685 milliárd forintos adósságát vállalta át, ezzel, több mint 9 millió ember életét helyezte biztonságba
- Ez a kormány fizette ki az MSZP. helyett a MÁV Start- ot, és a tűzoltók elmaradt bérét is
- a gyerekétkeztetés látványosan javult
- A devecseri és kolontári vörös iszap-katasztrófa kárvallottai új házakat és berendezést kaptak
- Kártalanította a libatartókat
- Minden idők legnagyobb dunai árvízét védte ki a lakosság a kiváló szervezésnek köszönhetően
- Újjáépült a Zeneakadémia
- a Vigadó, Wellish-palota (Igazságügyi Minisztérium épülete). impregnált kövekkel tatarozták a Parlamentet.
Megújult:
- az Olimpiai park
- a Ferenciek tere
- a Keleti pályaudvar
- az Erkel Színház
- a Mátyás templom
- a Várkert Bazár
- a Palota Negyed a nyóckerben és szinte az egész 8. kerület!
- a Sasadi út (a volt Osztyapenkó) és környéke
- Megnyílt a felújított füzéri vár
- Elkészült a 4-es Metró, a Keletitől a Kelenföldi pályaudvarig
- Új egyetem született és épült, a Ludovika és most épül a Campus kollégiuma
- Befejeződött a Széll Kálmán tér felújítása
- Jelentősen emelkedik az orvosok jövedelme
- A kormány átvállalja a kórházak adósságát
- Támogatják a falvakat a segélyezési feladataikban
- Szeptembertől minden rászoruló gyermek napi 4-szeri étkezésben részesül
Folyik a kórház felújítás!
- 6,8 milliárd forintból felújított Szent Imre Kórház
- 600 millió forintos rehabilitációs ellátás fejlesztés az egri Markhot Ferenc Kórházban
- 10 milliárd forint a sportkórház felújítására
- 1,4 milliárdért épül a körmendi kórház, a kórházban 8000 négyzetméternyi részt felújítanak és 300 négyzetméter új épületrészt építenek
- 1,4 milliárd jut a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház átépítése és korszerűsítése
- 30 milliárd forintból újul meg a Zala Megyei Kórház
- a Dombóvári Szent Lukács Kórház 1 milliárd 880 millió forintba kerül
- 11,2 milliárdos beruházás a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban.
Még néhány kórházi tétel:
- 1) Szent Imre kórház helikopter leszállóval Bp-en
- 2.) A Pécsi Tudományegyetem 400 ágyas, teljes felújítása
- 3) Heves megye, Markot Ferenc kórház 6milliárd
- 4) Szombathely Markusovszky kórház
- 5) Hatvani Albert Schweitzer fél milliárd
- 6) Bethesda gyerekkórház. BP
- 7) Debreceni kórház
- 8) Körmendi kórház, épülőben 1.4 milliárd
- 9) Kaposvári kórház. 1.5 milliárd!
- 10) Békés megyei Pándy Kálmán kórház
- 11) Bajcsy-Zsilinszky kórház. Bp felújítva
- 12) KARCAGI kórház
- 13) Várpalotai kórház
- 14) Uzsoki kórház. BP. 6.5 milliárd ft
- 15) Nyíregyházi kórház
- 16) Dombóvári kórház
- 17) Hódmezővásárhelyi kórház 896 millió
- 18) Somogy megyei Kaposi Mór kórház
- 19) Siófoki kórház. 19) Pécsi kórház
- 20) Mohácsi kórház
- 21) A győri Petz Aladár 11 milliárd CSÚCS TECHNOLÓGIA !!!
Még nagyon sok építése, felújítása folyamatban! Akit érdekel üsse be a GOOGLE-ba a: "Kórház fejlesztések Magyarországon" .Meg lehet nézni kívül-belül, műszerekkel!
- A tanárok fizetését is radikálisan emelték!
- A hűtő-, és mosógép csere pályázat is említésre méltó
- Lekerültünk a szégyenpadról, ahová az előző kormányok juttattak
- Felminősítették Magyarországot.
- 10+10 millióval támogatják a családok otthonteremtését (CSOK)
- 2017-ben 1743 milliárd forint lesz a családtámogatásra szánt összeg, ami 243 milliárd forinttal több, mint az előző évben
Rengeteg lényeges dolog kimaradt még a listából, de már innen is jól látszik, hogy a kép lényegesen szebb, mint a korábbi balliberális és MDF kormányok alatt történt. S bár én el tudnék képzelni jobbat a jelenlegi kormánynál, csak azt nem, hogy a jelenlegi ellenzékből bármelyik formáció akár csak ezt megközelíteni lenne képes!"













 
 
0 komment , kategória:  Média  
Cséffán Zsolt
  2017-04-05 20:00:50, szerda
 
 







CSÉFFÁN ZSOLT







ALSZIK A SZÍVEM


Alszik a szívem... hideg, elfáradt,
ne háborgassa most már soha, senki!
Fényes csillagok közt lett volna jó,
még fényesebb Napra lelni.
A szerelemnek csöndes hangja,
visszhangot köszönt még szívemben.
Hol százszor csendült egy édes akkord,
mely messze szállt az éji csendben.

E dallamnak lett végső sírja,
rózsaszívemnek szúrós szára.
Tudnád-e ölelni mindörökké?
ezt kérdem én most utoljára.
Hisz' lelkemből csak ennyi maradt,
egy megtépett álom, egy kérdő szó,
s már látom... szemeidnek csillogása,
nem lelkem vágyához való.

Alszik a szívem... kihűlt,
ide hajszolt a vágy világa.
Bár alkonyatkor még eszembe jut,
szépségednek gyöngyvirága.
Eszembe jut, hogy táncolt elmémben,
a Téged hajszoló epedő gondolat,
hogy érezhessem ölelő kezed,
s csókra nyíló, édes ajkadat.

Ha álmaimban megpillantom,
csillogó, mosolygós szép szemed.
Lelkem tudom, mélyen alszik,
de a szívem csendben megremeg.
Alszik a szívem... oly néma lett,
csak úgy zúg körülötte a síri csend.
De még álmaimban édes hangod,
néha-néha lágyan visszacseng.

Gondolataimnak zöld kertjében,
hol szíved köszöntött égi nászban.
Most elbúcsúzik szerető szívem,
vágyra borult, fájó gyászban.
Elhantol immár az Ígéret Földje,
vége a hosszú szerelemútnak.
Egy fejfa hirdeti a nagyvilágnak:
"A szerelmesek hát ide jutnak"







DACBÓL, GŐGBŐL


Dacból, gőgből, hiúságból verselek,
s vésem papírra az álmokat.
Hol megtépett angyalként,
köszönt reám a szívem, az áldozat.
Mert fakón élek igazi életet,
egymagam nem dönthetem le a falakat.
Kifacsart szívem hozza a koldus éveket,
így nem válthatom valóra az álmokat.

Legyek elfeledett emlék, ha meghalok,
legyek az Istenem, ha már így akarod!
Az álmaim tőlem mind oly' messze vannak,
kezem nyújtom feléjük, lassan elkorhadnak.
Ezerév-széles szobába tévedek,
hol lelkem álommanója sírdogál.
Mellette ütött-kopott bölcsőben,
álmaim gyermeke némán kalimpál.

Az ablakon át lelkem tengerére nézek,
melyen sok álszent hajó szeli a habokat.
S félhomályba elmerengve remélek,
lelket simogató, csendes holnapokat.
Fakó arcom durva lelkem ruhája,
s szívem e durva lélek kőpárnája.
Eltemetni való bánat mindig akad,
melyben az ember úgy érzi, szétszakad.

Miért kellett világodban újfent megérnem,
hogy szívem ismét szerelemben égjen?
Hisz' szeretni már Te magad sem tudsz,
Uram, így e világban velem nem sokra jutsz.
Pedig reménytelen óráimban kiáltom nevedet,
s torz elmémmel képzelem, hogy fogom kezedet.
Hajdanában volt világodban szép az élet,
hát adj belőle Uram néhány igaz évet.

De így rám már ne számíts Uram,
már rég nem templom a lelkem.
Melyben az igazi dalt,
mindig csak egynek énekeltem.
Hát szálljon csak messze e világban,
minden szerelmes és néma dalom.
S próbáljon meg szembeszállni vele,
a rideg s kegyetlen fájdalom.

Álmodni világodban látom oly' hasztalan,
hiszen minden álomnak egyszer vége van.
S halálos mélybe ránt a szomorú bánat,
örök némaságra ítélve mosolygós orcámat.
Melynek szívéről szállt a világba,
ezernyi, boldog nóta.
De most csak egy száll,
bele egy sötét koporsóba.

Az élet, mi véges sorsútunk,
egy rabszolgát hajszoló császár.
S harminckilenc ostorvég az,
mi utunk végén ránk vár.
Mert délibáb minden,
mit szemünk lát e Földön.
S e sorokat is csak dacból,
gőgből s hiúságból költöm.

Fejünk felett a nagyharang,
szívünkben kondul az életóra.
S balgán menetelünk bele,
a nekünk szánt koporsóba.
Látom, hogy az álmom az élettel,
valahol csúfosan megütközött.
S bolyongok síromat keresve,
végtelen sírok között.

Bolyong lelkem égen s földön,
nem három, hanem hét napig.
Hét boldog napkeltétől,
hét szomorú alkonyig.
Szárnyaimat a valóság immár leszegezé,
vonaglón kúszok egy kopár sír felé.
Vár a magány, többé már nem szeretek,
Dac, gőg, hiúság, immár... Isten veletek!







FELEDNI A MÚLTAT


Szemeidből az emlékek,
úgy törnek fel, mint a szép szavak.
Nem hiszek bennük, mert tudom,
mindez csak alantas ösztöneidből fakad.
Hajdan volt lágy érintésed ma már csak,
egy rám szakadó, mérgezett pókháló.
Szíved szökőkútja se több,
mint átkot szóró, lángoló tűzhányó.

Mosolygós tekinteted most,
mint ezer ördög lángoló szeme.
S gyűlölettől csordult könnyedben csillog,
az átkot szóró gyávák Istene!
Mert én vagyok lelked haragja,
végtelen gyűlöleted s mérgezett embered.
De szemembe mondani érzéseidet,
még Istennel karöltve se, Te gyáva... nem mered.

Puha ölelésed most aljasan kínzó,
már a szemedbe se nézek.
Ölellek... de csak szögekkel átszúrt,
jéghideg testet érzek!
Mely régen sok éjszakán át,
magasba emelt, védett és átkarolt.
Most, mint megtévedt óriás, fájdalomtól
elvakultan hirtelen eltarolt.

Lelkem a fájdalomtól üvölt,
csak a testem mereng el némán.
Hogy Te voltál nekem a legszebb kincs,
Te voltál nekem a legszebb gyémánt.
Most minden emlék a sötétbe vész,
hiába gyújt gyertyát vén kezem.
Kihalt belőlem... úgy érzem,
kihalt belőlem a szerelem...










GYERMEKÉRT


Tudod, mikor gyermek voltam,
Azt hittem, hogy örök minden.
Az álmok és a barátok...
S most, mindez már nincsen.

Tudod mikor gyermek voltam,
Hittem, örökké süt a Nap.
Felnőve, ím körülnézve,
Látom már, minden elapadt.

Tudod mikor gyermek voltam,
Hittem nekem mosolyog a Hold.
S most ha éjjel nem alszom,
Tudom mindez csak álom volt.

Mert felnőttem, az idő rohant,
A gyermekálmok elmúltak.
Minden régi szép emléket,
A valós szelek elfújtak.

Hisz' égett egy gyertya a szerelemért,
Égett egy gyertya a tervekért.
Égett egy gyertya mindenkiért,
S égett értem a gyermekért.

Tudod, mikor gyermek voltam,
Az álmok könnyen születtek.
Az évek múltak s rájöttem,
Az álmok örök álmokká lettek.







IN CONTINUO


Lelkem csendjébe olykor mélyen,
átokként csapott le a nehéz élet.
A nyugalom, mit teremtettél Uram,
mondd meg hová s kié lett?
Lelkem kék tengere most csillog,
de volt már sokszor hatalmas sártenger.
S bús-szerelmes szívemet nem,
nem tudta kihúzni belőle száz ember.

Néha szerettem volna holtnak lenni,
nem látni a kínzó, üres perceket.
Bár feledni tudnám a hazug törvényt,
mit más szíve oly' hűtlenül megszegett.
Szerettem volna holtnak lenni,
várni a véget... vigyen hát tova.
De nem jött értem dübörgő patáival,
nem jött el értem... Szent Mihály lova.

Szerettem volna holtnak lenni,
kitépve érezni szerelmes szívemet.
De meghagyta nekem az Isten,
meghagyta, fulladtan dobogó kincsemet.
Akartam, hogy lássa a Világ,
apró szívem miként szeret.
S nem adtam el őt semmi pénzért,
így a szegénység volt, mi nyújtott kezet.

Lelkem csak aludt, holt, s nem szeret,
láttam, a világ minden szíve elkerül.
Talán szívem többé már nem nevet?
Hát így marad elfeledve, egyedül?
Nem tudtam titkolni, mit szívem érzett,
nem tudtam titkolni sohasem.
Fáradt szemem is csak egy csillagot nézett,
s csak álmodozott némán, csendesen.

Olykor egy dallam szállt fel az égbe,
aztán... elszakadt reményem húrja.
Nincsen szív, ki szeretne engem?
Kérdezte lelkem újra és újra.
Majd ismét a csend félhomályában:
"Van még emlék, mely visszajár?"
S megpihenve a vágyak szárnyain,
néztem az eget... múlik már a nyár.

Csak írtam... vagy alkotott a kezem?
Egy új világ nyílt szívem vágyain.
Hát papírra vetettem érzelmeimet,
de tovaszálltam az álmok szárnyain.
Ha engem többé már nem köszönt a hajnal,
tudjátok! Szívem akkor is így szeret.
Érzelmeimből akkor is nyílik majd virág,
ha csak fejfám lehet csókolni ajkaim helyett.







MÁMOR


Alkonyat hűs párájában alszik szívem,
Simogatva száll át rajta az őszi fény.
Gyermek vagyok, akként is marad meg hitem,
Míg csillog egy álom, egy tündöklő remény.
Zsibbadt mámorral él bennem a lázas szív,
Mely ezernyi vágyat hevesen átragyog.
Csendes orkánként minden álmot eltaszít,
Elsöpörve sok örömöt és bánatot.

Mert kezed nem érinthetem egy percre sem,
S nem árulhatom el lelkem vágyait.
Lágy gondolataimat mélyen elteszem,
Így nem látod szemem gyermeki lángjait.
Mely felperzsel erdőt-mezőt, hisz itt a nyár,
S forró hévvel önt el minden őszt, telet.
Szívem nem lesz szíveden soha kismadár,
Mert minden mi benne él, csupa tisztelet.

Tested tűzzel teli lágy táncra hívó kéj,
Hol rózsasziromként nyílnak hűs ajkaid,
Illatod bódító mámorban égő éj,
S mézédes álmot hoznak lágy csókjaid.
Hidd el, csak ámítom magam vággyal telve,
Mert mindent mit érzek, oly vészesen csaló.
Hisz' szoruló szívvel jégágyamból kelve,
Látom én, csillogásod nem hozzám való.

Alkonyat bús párájában alszik szívem,
Szomorúan száll át rajta az őszi fény.
Felnőtt vagyok, nem is maradt meg a hitem,
Tovatűnt egy álom, egy tündöklő remény.
Volt az életemben sok-sok szép pillanat,
Erőt adtál, mikor szemedbe néztem én.
Minden szavad szívemben mélyen itt maradt,
A fájdalmas éjszakáim bús reggelén.

Köszönöm minden nekem adott szavadat,
S hogy lehetett enyém egy tánc, ölelés.
Őrizd meg ily csodásnak mindig Magadat,
Bár jutalmad jóságodért néha oly' kevés.
Ha majd egyszer a kandalló előtt ülve,
Emlékeidben felötlik egy kikelet.
Ne feledd, ki e sorokat neked küldte,
Minden amit érzett, őszinte tisztelet.







NEM HISZEK A SZERELEMBEN


Nem hiszek a szerelemben,
mely soha nem volt és nem is lesz.
Nem hiszek a könnyeidnek,
mit értem ejtesz, ha eltemetsz.
Csak a néma csend országa az,
mely átölel, és tisztán szeret.
Hol nekem jut minden mosoly,
s minden gyönyörű, igaz szerep.

Nem nekem lélegzik e valós világ,
míg menekülök egy kegyetlen passzustól.
Elvegyülök a porban, az igaz életben,
hol koldus koldul szerelmet a koldustól.
Mert míg végtelen álmokon hajóztam,
a szerelem fátyolos tengerén.
Hittem, hogy alkottam és adtam,
igen, én balga, hittem én.

De fagyjon meg minden érzelem,
még forró, szerető lelkem mélyén.
Hogy ne vesszen kárba e vad
és őrült világ eltorzult kéjén.
Nevessek ha szeret,
sírjak, hogyha fáj!
Csak ne szakítsa szét lelkem,
a szerelemhideg négy égtáj.

Lemenőben életem csillaga,
horizont alatt sír a nap.
Nem hiszek a szerelemben,
nem volt benne soha igaz pillanat.
S ha pusztít a szerelem,
hát pusztítson, de nagyot!
Legyen lelkem viharvert,
mint ahogy az álmod hagyott.

Konduljon ezer lélekharang,
lelkem templomának tornyán.
Olvadjon szét minden viasz,
Ámor angyal fehér szárnyán.
Hogy hulljon alá a szerelem,
hulljon alá a sárba.
Hogy boldogan meneteljek,
végre egyszer a magányba.







SZERELEM, VÁGY...


Bár dobog még szívem, de oly tehetetlen,
elhamvadtam újra s csak szállok temetetlen!
Szállok, mint álmaim de ki tudja merre?
Vágyaktól taszítva, Istennel verve.

Boldog világ köszöntött, aztán rút jövő,
eltűnt a szép, az álmokat szövő.
E kínokba törik hát mindörökké szívem,
átkozott stigma ez, de csak síromig viszem.

Mert hiába dobog szívem, melyben él a lélek,
hiába is csak örökké Téged szeretnélek.
Ha nincs e Földön senki, ki szívemet keresné,
ki elepedne Értem, ki lelkemet szeretné.

Immár tőlem csak száll messze a szerelem,
mely e fakó világban irántam nem terem.
Szívem így fáj, szívem így nehéz,
mely elfojtja könnyét, ha mással szembenéz.

Te Élet! Mondd, miért van nekem szívem?
Oly hideg tárgy ez, már semminek hiszem.
Eladom hát, mert nem kellet ez soha,
rám borult mostanra már a fájdalom alkonya.

Reménytelen hit volt szívem rejtekén,
szerettem volna élni a szerelem tengerén.
De nézd, mit tettél velem édes Istenem,
túladtál szívemen, az egyetlen kincsemen.

Mely elhagyatottan így egy utolsót dobban,
pedig élhetett volna megbecsülve s jobban.
Benne volt minden mi nekem volt az Élet,
helyette most benne kong egy búcsúének.

Szívem egy portéka, egy értéktelen áru,
nem lett más csak egy fakó, hideg bábu.
Már nincs elég hitem, hogy fogjam kezetek,
szerelem, vágy... hát Isten Veletek.







ÜRES KERESZT


Elcsendesült hát zúgó szívem,
mely zengte a fájdalmas éneket.
Míg álmokba menekülve várta,
az áhított égi reményeket.

Mint vízesés a szakadékba,
szívem a szerelembe úgy zuhant.
De mára csak a vágy maradt,
hiszen a remény már elrohant.

Hogyan is lehetnék én boldog,
ha minden szavam szép de keserű.
Hiába verselek a szerelemről,
ha lelkem csak egy rozzant hegedű.

Mely magába fojtja a szerelmet,
mit rímekbe kovácsolva elfeled.
Tán' nem lehet már soha boldog,
sem önmagával sem Te Veled.

Nézd hát szívem, milyen poros,
az egekig szárnyalt s a porba hullt.
Vergődött, mint egy vak galamb,
vagy egy légy, mely épp a borba fúlt.

Szerettem volna szabadon szeretni,
erről zeng olykor bús dalom.
Tudom, síromig viszem e vágyamat,
mint súlyos keresztet görnyedt hátamon.

Szívem már csak egy üres kereszt,
mit Istene hitetlen elhagyott.
Nem támad fel harmadnapra,
mert az álmok barlangjában megfagyott.

Szeretnem valakit tiszta szívvel,
a sors akarja így, hogy nem lehet.
Felednem kell minden vágyam,
s e tudat oly' fájón eltemet.

Csókcseppből fagyott kristály köré
kulcsold imára immár két kezed.
S érezd ahogy a szívem megszakad,
míg búsan cseng egy fájó Ég Veled.










  
 
0 komment , kategória:  Cseffán Zsolt   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4330
  • e Hét: 18425
  • e Hónap: 58246
  • e Év: 236121
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.