Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A lélek csendje -4.
  2014-11-19 18:37:03, szerda
 
  Nehezen teltek a napok. Az ősz már távozni készült, a közelgő tél első jégvirág csokrával beköszöntött, a szobákban duruzsoltak a kályhák, a kandallókban pattogtak a lángok, máshol konvektorok ontották a meleget, vagy a radiátorokban cirkuláló meleg víz tette kellemessé az otthonokat.
Az átmeneti kabátok levendula illatú szekrényekbe költöztek tavaszig. Testünket gyapjúba, szőrmébe, tolldzsekibe öltöztetjük, amely alatt nem talál menedéket a hideg.
Az intézet ablakszemei minden szinten fényesen világítottak, korán sötétedik. Kíváncsi várakozásom a végéhez közeledett. Végre megtudom, mit oszt velem az angyalarcú.
Amint beléptem a teremben örömmel vettem tudomásul mindenki a helyén van. Ismerősként köszöntöttük egymást,
majd gyorsan elkezdtem a munkám, amivel készültem, a találkozásról értekeztünk.

- Mielőtt elkezdenénk, taglalni a találkozásokat le kell szögeznünk, hogy nincsenek céltalan találkozások. Mindegyikben egy tanulófolyamat kezdete rejlik, amely hatással lesz az életünk jelenlegi szakaszára. Vannak emberek, akik gyakran önmagukhoz hasonló embereket vonzanak magukhoz, mintegy tükröt használják a másikat. Ezek a legrövidebb időtartamú kapcsolatok, hiszen senki sem szeret a saját hibájával szembesülni.
A másik eset az, amikor olyan embereket vonzzunk magunkhoz, akik rendszeresen áldozatokká válnak. Ezek arra tanítanak bennünket, hogy megvédjük magunkat a hasonló helyzetektől, mégis gyakran magunk is hasonló áldozatokká válunk.
Kérdezhetné valaki, akkor mi célja van?
Valószínű azért történhet ez meg, mert meggyőzzük saját magukat, hogy velünk nem fordulhat elő, hiszen előttünk áll a szomorú példa. Csak egyre nem figyelünk, amikor az egészséges önbizalom fölé kerekedik az ego, figyelmetlenné válunk. -fejeztem be a rövid témát.
Első alkalom volt, hogy sikerült jól körbejárni a témát, szinte mindenki hozzá szólt. Mivel magánbeszélgetésre vállalkoztunk, negyed órával hamarabb véget ért a csoportos ülés. Gáboron kívül mindenki eltávozott. A nevelő jelezte pár perc múlva visszatér. Megkérdeztem a fiút, mit szól hozzá. Nem válaszolt, megvonta a vállát. Megkértem a nevelőt, ameddig a fiúval beszélgetek, várjon az ajtó előtt, - ha lehet.

A fiú mélyen a szemembe nézett, majd így szólt:
- Most pár percig ketten maradtunk. Nem fél tőlem?
- Miért félnem kellene? -kérdeztem vissza majdnem szenvtelenül.
- Nem tudom, csak úgy kérdeztem. -válaszolta.
Hogy valóban féltem e nem tudom, lehet, csak magamnak sem vallottam be.
Egy percnyi csend következett. Kellemetlen csend, majd a következő hangzott el.
- Elmesélek egy történetet, kíváncsi vagyok rá, mit szól majd hozzá. Semmit hozzá nem teszek, el nem veszek belőle.
Közben a nyitott ajtóban megjelent a nevelő, az utolsó sorból egy széket kiemelt és a folyóra távozott vele.
- Úgy mesélem el, ahogyan én az illetőtől hallottam:
Violaszín álmot szőtt a csend, mely a pilláira ránehezedett, miközben mirha illata takarta be gyengülő testet.
Ébredésekor megragadta a rettenet, félig fekvő helyzetéből nem látott előre, még is pontosan észlelte, a szerető egyik keze imádott asszonyának a combján matat, a férfi a másik kezével biztosan vezetett, hiszen egész életét a volán mellett tölti.
Évek óta sejtette, de húsvét óta tudta valami van köztük, azóta szerencsétlenségében gyakran talált rá a gondolat, nem bírja tovább a kétséget, el akar menni, őszintén vágyta a halált. Soha nem feltételezte, vele is megtörténhet ilyen, annak ellenére, hogy fiatal felesége akár a lánya is lehetne. Egy évtizede hagyta el az akkori családját remélve, hogy örök boldogságban sütkérezhet mellette. Addig tartott a felhőtlen élvezet, ameddig húzta az igát, munkájával megteremtette a kényelmet, szaunát és minden egyebet, mit kedvese megkívánt. Az örökké nagy lángon égő fiatalasszony egész nap a városban furikázott, vásárolt, intézkedett, sikeres üzletasszonyként brillírozott. Vállalkozásukat kezdettől fogva az asszony neve fémjelezte, a férj, mint minimálbéres alkalmazott volt bejelentve, az elhagyott három gyerek után így a legkevesebb gyerektartást kellett fizetnie. Múltak az évek, a gyerekek felnőttek. Nem sokat tudott róluk, hiszen nem kereshette őket. Az utóbbi hónapokban azonban gyakran álmodott velük, idegen helyen, kietlen tájakon kóborolva kereste őket, minden kapun bezörgetve. Szüksége lett volna egy ölelésre, amit felelőtlen döntése miatt elmulasztott...
Mit kívánhatna ezek után az élettől, ha nem azt, most itt legyen vége. A hajnali pirkadatban a homloka előtt elsuhant valami, a halál szele lehetett, hideg verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, miközben a fájdalom fantomja a hasára telepedett. Hangosan felnyögött. A két ülés között tisztán látta, amint a szerető keze az asszony combjáról a kormány felé tart.
Vajon mi vonzza ebben a férfiban, aki még nála is öregebb? -morfondírozott magában.
Nincs abban a helyzetben, hogy megkérdezze, nem is akarja. Már nem!
Megérkeztek. A kórházban már várták őket. Az osztályon rövid folyosói várakozás után, egy kórtermi ágyon találta magát. Nem sokkal később, mint egy megunt rongybabát hagyták magára egy üveg, üdítő nélkül, a másnapi műtétre várva. Viaszsárga viszkető testét áporodott nyirkos hideg burkolta be, remegett. Amint felesége és annak szeretője eltávozott, reszkető kézzel kutatott a telefonja után és egy ismerősét hívta, azt, akitől betegsége alatt segítséget, és imát kért, az Úrhoz szólót, gyógyulása érdekében. Remegő hangon körvonalazta, terve megváltozott és határozottan megkérte, ne imádkozzon tovább érte, sorspoggyászát nem bírja tovább cipelni, a műtét sikerét sem óhajtja, nincs már több verseny, a távot lefutotta, végállomáshoz érkezett.
Az ismerős asszony próbálta halálvágyától megfosztani és a remény pilácsát meggyújtani, elmagyarázni, amit az autóban láthatott, a betegségéből adódó érzékcsalódása is lehet, hiszen a felesége mindenkinek azt mondta egyedül viszi a távoli kórházba a párját.

Akkor mindenkinek hazudott, minden úgy történt, ahogy elmondta, már nem akar élni, meggyógyulni, az ötödik kerék lenni. Engedjék elmenni! - zárta le a beszélgetést.

Eztán elindult a felfelé vezető úton...
Megtehette, a lélek az Úrral egyezséget kötött. Pár hónap múlva a vágya teljesült, a hazavezetés angyala megérkezett, átölelte, és magával vitte a fénybe. Hamvait gyermekeitől távol az őseire helyezték.
Özvegye szeretője karjában vigasztalódott a temetése előtt.

*
- Ennyi a történet, a férfi az apám volt. Most már ismeri az előzményeket, a folytatást legközelebb mesélem el. -jegyezte meg a fiú.
Szótlanul néztem Gábor pókerarcát, nem értettem mi lehet az oka annak, hogy az arcmimikában gazdag fiú, most teljes érzéketlenséget közvetít felém. Sajnálta a fiút, mert sejtettem, hogy a kifejezéstelen arc-, és a látszólagos közöny mögött súlyos harcot vív magával. Az asztalon nyugvó keze után nyúltam, de még időben észbe kaptam, hiszen nem ismertem a történet folytatását, a következményt...


Folyt. köv.

Lélek Sándorné
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Így tisztítsuk meg szervezetünket 3 hét alatt. Csupán 2 össz
  2014-11-19 08:53:21, szerda
 
  Szüleink gyerekkorában nem volt ennyi információ. Pepsi Colát ittak, ami akkor a legmenőbb volt, szinte mindenből csak egy fajta volt és zsírral főztek. Minden egyszerű volt és biztonságos - legalábbis ezt hitték. Évtizedeknek kellett eltelni, mire rájöttek, hogy a fent említett dolgoknak van némi káros hatása, de az akkori korszakban az információhiány miatt ezeket a dolgokat homály fedte és nem mindenki tudott a dolgokról.

A mai világban mindenki egyre okosabb, és az emberek kezdenek rájönni arra, hogyan vigyázzanak szervezetükre, mit fogyasszanak ahhoz, hogy minden szervnek megadják azt a tápanyagot, amire szüksége van. Az egyik szerv például, amelynek fokozott figyelmet kell tulajdonítani, az a vastagbél.

70 év alatt a vastagbélen mintegy 100 tonna élelem és 40 000 liter folyadék halad keresztül, így egy igen igénybe vett szervről van szó. Időnként tehát ajánlott egy tisztító kúrának alávetni, hogy megőrizzük egészséges flóráját és zavartalan működését.

Az alábbiakban egy rém egyszerű receptet osztunk meg, amelynek mindössze két összetevője van, és eredményes béltisztítást érhetünk el vele.

Amire szükségünk lesz: lenmagliszt és savanyútej (kefir)

Évente egyszer, egy három hetes kúra alatt fogyasszuk, minden reggeli helyett, a következőképpen:

Első héten keverjünk össze egy kanál lenmaglisztet egy deci kefirrel. Második héten két kanál lenmaglisztet keverjünk egy deci kefirhez, a harmadik héten pedig három kanál lenmaglisztet keverjünk el másfél deci kefirrel.

Minden adag készítésénél figyeljünk arra, hogy az összetevők frissek legyenek, ne készítsünk előre több adagot. Minden héten a megadott arányban készített keveréket fogyasszuk, reggelenként. A három hét lejárta után a vastagbél kitisztul, és a közérzetünk is javulni fog!

Egyed Zsuzsanna		  
 
0 komment , kategória:  Nagymama gyógyító receptje  
A lélek csendje -3.
  2014-11-19 08:36:49, szerda
 
  Szitáló köddel köszöntött be a reggel, napközben sem változott, alig lehetett látni pár méterre. A késő délutáni szürkületben a téren áthaladva, a kandeláberek sápadt fényénél tekintetem megpihent a félig lemeztelenedett fáktól lehulló, búcsúparolázó, tarka leveleken.

Gondolataimat egész nap próbáltam másfelé terelni, de az bizony az esti beszélőre sodort magával szüntelen.

A kapuhoz érve a szívemmel kopogtattam, akkorát dobbant a mellkasomban, hogy szinte hallani véltem. A folyóson vidám csevej hallatszott a terem felől, amint a nyitott ajtóhoz értem. Az első pillanatban azt gyanítottam, eltévedtem, olyan sokan voltak. Mentem volna tovább, ha a nevelő fel nem áll a szélső sorból, és nem indult volna el felém, széles mosollyal.

- Kezét csókolom, hát ismét eltelt két hét. Jelentem, majd nem teljes létszámmal vagyunk jelen. Látom, csodálkozik, és talán valami rafináltságot sejt a létszám mögött, de higgye el, semmi nincs mögötte, ha csak nem Gábor múltkori beszámolója hatott a gyerekeimre.

- Üdvözlöm, és köszönöm szépen. - köszöntöttem viszont.

- Örömmel jöttem és higgyen nekem, soha semmi mögött mindaddig nem tételezek semmit, ameddig az ellenkezőjét meg nem tapasztalom. - válaszoltam.

A fiúk felálltak, és mint ha osztályfőnöki órán lennének, egyszerre köszöntöttek. Mosolyogva fogadtam, száguldott a lelkem. Kicsit zavart ugyan ez a nagy fegyelem.

Pár bevezető mondat után a témára tereltem a figyelmet és hozzákezdtem.

,,A férfi szerepe a családban".

- Feje tetejére állt a világ. A család fogalma lassan semmivé válik. Nő a csonka családok száma, melynek hatására gyermeki lélek satnyul. Annak szánja a sors a "férfi" szerepet, aki a megélhetést biztosítja, no és szinte szó szerint ő viseli a nadrágot. A női lélekből kihalt a romantika. Egyik fiatal ismerősöm kétségbeesve mesélte a minap, hogy kis barátnője kirúgta, olyan indokkal, hogy szentimentális nyámnyila lelkének ápolása nem fér bele az ő szabadságot igénylő minden-napjaiba.

A srác többgyermekes, szorgalmas családban nevelkedett, ahol mindig figyeltek egymásra. Testvéreivel együtt, tizenéves éves koruk óta a nyári szünetekben párhetes munkát vállaltak, hogy a szórakozásaik költségeit fedezni tudják, a szülőket ily módon tehermentesítették a plusz kiadásoktól. Minden évben keresztény táborokban töltöttek két hetet. Számukra az volt az igazi vakáció. Ketten bátya egyetemet végeztek. Egyikük a szakmájában helyezkedett el, alighogy megszáradt diplomáján a tinta. Testvérének nem volt szerencséje, ,,pályakezdőként" egy éven át hajnalban kelt, újságot hordott. Ki mehetett volna külföldre, még sem tette, nem úgy nevelték, hogy az első kudarc után elmeneküljön. Családjukban a munka nem szégyen, nem létezik megfelelő- és alantas munka, számukra csak feladat van. A szülőföld nem megélhetési hely, hanem HAZA. Nem szeretnék, ha szüleik majdan fényképről ismernék meg az unokáikat, és Skyp-on át beszélgessenek. A szülők polgári életet élnek. Középvezetők. Maguk is néha úgy érzik, hogy átértékelődő világunkban kilógnak a sorból. Nincsenek sznob allűrjeik, nem vágynak a Bahamákra. Főleg nem úgy, hogy a Kárpát- medence szépségeit még térképen sem ismerik. Békében, csendben élik a hétköznapjaikat. Szórakozásuk az olvasás, és a legközelebbi városban lévő színházi előadások megtekintése, valamint a koncertek látogatásában merül ki. Anyagi lehetőségeik erősen korlátozottak. Egy tízen év-körüli autója van a családnak, amit felváltva vezetnek. Kerékpár annál több...

Náluk is megjelennek akadályok, voltak/lesznek hullámvölgyek, ez így természetes. Arravaló a család, hogy ezeket összekapaszkodva, közösen megoldják, és ez szinte mindig sikerül, hiszen felelősséget éreznek és vállalnak egymásért.

A lány, aki sérelmezte a fiú figyelmességét és a kedvességét, az alkalmi virágcsokrát, a ,,lelkizését" valószínű más közösségben nevelkedett olyan közegben élt, ahol ezek az értékek ismeretlenek voltak számára. Talán egyszer belátja, hogy a látszólag lezser, nagyvilági alakok többségének a lelkében milyen sok sérülés lakozik, és sajnálni fogja, hogy nem az egészséges lelkű fiút választotta...

Minden ember vágyik gyengédségre, szeretetre, simogatásra, ölelésre, testi érintésre, aki nem kapja meg gyermekkorában, felnőtt korában elutasítja azt, hiszen nem ismeri, de ez nem jelenti azt, hogy nem tanulhat meg később szeretni, csak, hogy akkor már nagyon sok kitartásra van szüksége a sikeres vizsgához.

Egy elég nagyszámú családi kutatás azt bizonyítja, hogy a kitartást és állhatatosságot a gyerek az apától tanulja meg általában a kamaszkor környékén. Brigham Young Egyetem kutatói arra is rámutatnak, hogy az apától tanult kitartással szinte az élet minden területén jobb eredmények érhetők el, sőt ezek az emberek ritkábban kerülnek zűrös helyzetekbe, ugyanakkor még egy bizonyság látszik igazoltnak, hogy a kitartás, mint örökölt tulajdonság, sokkalta hatásosabbá válik, hogyha az apától, mintha az anyától származik. - fejeztem be a megállapítást.

Egész idő alatt figyeltem a fiúk arcát, mimikájukat és testbeszédét, látszólag érdekelte őket a téma, bár a feszengések arra engedtek következni, többen nem igazán értették miről beszélek. Az angyalarcú Gáboron kívül senki nem jelentkezett szólásra. Azt hittem kérdezni fog, amikor felállt. Tévedtem, mert így szólt:

- Azt hiszem, az előbb említett megállapítás egyértelműen utal arra, hogy az egyszülős minta, a társadalom elsatnyuláshoz vezethet, abban a helyzetben, ahol az anya nem képes férfi mintát felmutatni tartós barát, élettárs, vagy nagyszülő személyében a gyerek, gyerekei lelki fejlődésének érdekében. Tessék, mondani jól gondolom? - szegezte nekem a kérdést.

Ámultam a fiú megfogalmazásán, akaratlanul is pislogni kezdtem, hiszen pontosan azt kaptam vissza, amit adtam. Enyhe zavaromban, ami pontosság miatt keletkezett, egy köszönetet elrebegtem válaszul.

- Igen, ez a pontos meghatározás, a végkövetkezés, köszönöm a figyelmet, nagyon jól esett. Megkérem Önt, ha lesz lehetősége és kedve, beszélgessenek el a hallottakról.

- Ezt megígérem, de van egy feltételem, két hét múlva úgy készül, hogy meghallgat engem.

- Akár ma is, nem sietek sehova, azért jöttem, hogy beszélgessünk. - válaszoltam.

- Nem, nem még nem vagyok rá felkészültem, majd legközelebb. -vágta el a beszélgetés fonalát.

Az ülést berekesztettük, elköszöntünk egymástól. Már a kapuból visszafordultam volna, ha utánam szólt volna valaki, hogy folytassuk, olyan kíváncsivá tett az angyalarcú ígérete, de türelemre intettem magam, - majd két múlva meg tudom.

folyt. köv.

Lélek Sándorné
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2415
  • e Hét: 8105
  • e Hónap: 14477
  • e Év: 65268
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.