Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Álom, álmaink - Az álm/ok/aink birodalma
  2020-05-12 18:30:40, kedd
 
 
















ÁLOM, ÁLMAINK - AZ ÁLM/OK/AINK BIRODALMA


Életünknek egyharmadát alvással töltjük. Az emberek mindig is álmodtak. Álmaink fontos dolgokat üzennek. Álmaink olyan erős emocionális hatással vannak ránk, hogy reggel felébredve már a részleteire sem emlékszünk, de az álom által kiváltott érzés még órákig, néha akár napokig is bennünk marad. Ez a fajta tudattalan, vizualitásra épülő folyamat éjszakáról éjszakára létrehoz valamit bennünk.

Álmaink titokzatos világa régóta foglalkoztatja a kutatókat, szakembereket is. Álmodozzunk, álmodozgassunk hát mi is álmainkról - ezúttal természetesen versekben, idézetekkel, szép képekkel és videókkal fűszerezve.








A. Adél: ALTATÓ
. . . .




Álmodj, kincsem, álmodj szépet,
nyugodt tengert, mesés létet,
békés mezőt, tarka erdőt,
vihar ellen bárányfelhőt.
Álmodj, édes, álmodj velem,
egész éjjel őriz szemem,
kezed érinti a kezem,
várok én rád türelmesen.
Álmodj, kedves, álmodj csodát,
kettőnk majdani viszonyát,
vendégséget, bő lakomát,
arcodtól arcom mosolyát.
Álmodj, drágám, álmodj bármit,
hagyd itt a sors fájdalmait,
értünk hullajtott könnyeid,
én tűröm majd sérelmeid.
Álmodj örökké, szerelmem,
vigyázok rád békességben,
már nem számít saját létem,
csak te légy boldog mindenségben.




-


Acsai Kinga: ÖSSZETÖRT ÁLOM


Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött







Ady Endre:ÁLMOK UTÁN




Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.

Gyermek-szívvel elfelejtem,

Hogy csalóka, ámító az őszi fény
És hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.

Gyermek vagyok: temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek
S álmaimnak temetőjén
Csalogató álmok után sietek...







Albert Tibor: KERESS EGY CSILLAGOT


Keress egy csillagot
az égnek tengerén.
Mily fénylő drágakő,
e csillag az enyém.

Magasan fenn ragyog,
hirdetvén; itt vagyok!
Választott csillagom,
őriz míg álmodom...

Bárhol jársz, rád tekint,
üdvözöl téged itt.
Elválaszt óceán?
nézz fel és gondolj rám!

Ő nekem hírt jelez,
nem feledsz engemet!
Amikor meglesed,
százszorta fényesebb...

Ha rólad álmodom,
fénye hozzád oson.
Sugara szeretget,
cirógat, melenget.

Nem maradsz egyedül,
amíg távol vagyok.
Sötétben vigyáz rád,
angyali csillagod.







ANGYAL SZÁLLT AZ ÉJSZAKA MELLÉM


Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,... mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon.







Aranyosi Ervin: MINDENNAPI ÚTMUTATÓ


Csodálkozz rá a nagy világra!
Arcodra fess vidám mosolyt!
Szíved és szemed nyisd ki tágra!
Kerüld a fájót, a komolyt!
Lásd meg a szépet a világban,
álmodj merészet és nagyot!
Teremtés van a puszta vágyban,
amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!
Mindenki titkolt vágya ez.
Csupán így tudod felfedezni,
hogy léted örömöt szerez.
Ne vágyj sikerre, gazdagságra!
Harcolni, hidd el nincs miért!
Figyelmedet irányítsd másra,
s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!
Mindennap új kezdet legyen!
Figyeld a nyíló, kis virágot,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Legyen a Nap világod része,
fénye vidítsa lelkedet!
Legyen tiéd a lét egésze,
mit által sző a szeretet!







Arany-Tóth Katalin : ÁLMAIMBAN


Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom,
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.

Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa - nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.

Elvisznek a lassú léptek,
át az erdőn, tisztáson;
keskeny ösvény avarában
léptem puha - álmodom.

Kelő Napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom.
Ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.

Boldog ének kél szívemben,
száll a dallam, s dúdolom...
halkan, szinte észrevétlen...
el ne űzzem - ringatom.







Ács Erika: ÁLMODJ MAGADNAK


Álmodj magadnak egy társat,
kivel a rosszat jónak látod,
kivel teljesül minden álmod,
akivel a holnapot bátran várod.
Menj el vele egy másik világba,
s ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban,
s higgy a vágyaidban..
Légy önmagad s szeresd őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt,
Ne akard feledni bárhogy is fáj,
ne tégy még semmit csak várj.
Várj míg meglátja benned kit keresett,
s rájön mindig is téged szeretett,
Várj míg eljő az idő, ne félj, sohasem késő.
Ne hagyd, hogy fájjon mi máskor szép.
Lebegjen előtted egy kép,

az álmod, vágyad, a szerelmed,
s mire oly rég vársz, benne megleled,
talán nem benne, hanem egy másik társban.
Érezd a szerelmet, a boldogságot,
s éltesd az álomvilágod,
Mert az álmok szebbé teszik életed,
és erősítik szerelmed.
Légy az, ki a saját világodban,
számíts rá bátran, ha baj van,
szeress szívből, tisztán,
s megismered a boldogságot igazán.







ÁLMODJ EGY SZEBB VILÁGOT
Dalszöveg
Ea: Peat Jr. & Fernando feat.Sheela


Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárványteli az összes reggel!

Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárványteli az összes reggel!

Ma éjjel minden más,
Szédítő fényvarázs,
Szívünkben mindig él,
a tánc és a szenvedély!

Ma éjjel tarts velünk,
Mi hidd el ott leszünk,
Repít a képzelet,
Tedd fel hát a két kezed!

Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárvány teli az összes reggel!

Peat Jr. & Fernando feat.Sheela-Álmodj egy szebb világot!

Link








ÁLMODJ SZÉPET


Álmodj szépet, hisz tudod
Most is vigyáznak Rád
A kedves angyalok.
Minden pillantásuk
És szavuk én vagyok,
Míg odakint a sok-sok csillag
Szívemből ragyog.
Az ezüst hold alatt
Csendre intem a madarakat,
Szeleket, bokrokat,
Hogy csend és nyugalom
Kísérje álmodat.
Fű közé rejtem
Lépteim zaját
Csókjaim csöndje
Kíván jó éjszakát!







Álmodom-e?
Vagy látok igazán?
S akit látok,
Tündér-e vagy leány?

Akár leány,
Akár tündér lenne,
Mit bánnám én,
Csak belém szeretne!

Petőfi Sándor: ÁLMODOM-E?







Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Nógrádi Gábor: Az öcsém zseni







ÁLMOK


Tudod, az álmok nem hazudnak. Igazzá válnak.
Valóság lehet a valótlan is egyetlen perc alatt.
S miről azt hisszük, hogy sohasem érjük el,
Egyszer megtörténtté teszi minden álmunkat.

Én már megálmodtalak. S most megtaláltalak.
Érezhetem illatodat és vágyhatom a csókodat.
Nekem már minden adott perc boldogságtudat,
Mióta közelemben érezhetem férfivágyadat.

Éjek múlnak, napok telnek. Elfogy majd az idő,
De én minden földi szépséget elérhettem általad.
Nekem már az évek során annyi gyönyör jutott,
Hogy két életre is elég ez a sok boldog pillanat.

Jó, hogy lettél. Jó, hogy vagy. Összetartozunk.
Egyek vagyunk, egyek leszünk örökkön örökké.







...álmok! minél szebbek voltak, annál keserűbb ébredéskor a csalódás.

Moliere










AZ ÁLMOK BIRODALMA....


Az álmok birodalma:... csalóka hely,
tele van érzelemmel.
Szerelmet keresel? Megtalálod!
Itt minden megvalósul, amit csak álmodsz.
Biztos, hogy ezt akarod?
Ha felébredsz, megbánhatod!
Mégis hív, oly messze hív az álmok birodalma,
ellenállni nem is akarsz, belépsz,
de nem csak egy pillanatra...
Mesék, szerelmek, képzelt csókok,
de még mindig csak álmodsz.
Ne ébredj fel soha, belehalnál,
a valóság oly messze Tőled már.
És ha álmaid mégis megvalósulnak,
a szerelem rád talál, hagyd!
Mindig magával ragad, hunyd be szemed
Látod, megint álmodsz,
ezen a helyen mást nem is tudsz,
Nem számít, hogy nem alszol,
ébren álmodni ugyanolyan jó,
az ember örök álmodozó:

Gondolj el magadnak egy társat,
kivel a rosszat jónak látod,
kivel teljesül minden álmod,
akivel a holnapot bátran várod.
Menj el vele egy másik világba,
s ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban,
s higgy a vágyaidban..
Légy önmagad s szeresd őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt,
Ne akard feledni bárhogy is fáj,
ne tégy még semmit csak várj.
Várj míg meglátja benned kit keresett,
s rájön mindig is téged szeretett,
Várj míg eljő az idő, ne félj, sohasem késő.
Ne hagyd, hogy fájjon mi máskor szép.
Lebegjen előtted egy kép,
az álmod, vágyad, a szerelmed,
s mire oly rég vársz, benne megleled,
talán nem benne, hanem egy másik társban.
Érezd a szerelmet, a boldogságot,
s éltesd az álomvilágod,
Mert az álmok szebbé teszik életed,
és erősítik szerelmed.
Légy az, ki a saját világodban,
számíts rá bátran, ha baj van,
szeress szívből, tisztán,
s megismered a boldogságot igazán.







Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál.
Angol nyelven: "Dream as if you will live forever; Live as if you will die today."

James Dean







Álmokból születtünk,
Egész életünk
Álmok tarka szőttese.
Sok színű fonálból szövődik,
Mint a mese.

William Shakespeare







Az álmok mindig valóra válnak. A gond az, hogy sokan egy bizonyos álmot kergetnek, és nem veszik észre a sok-sok beteljesült álmot maguk körül.

Dean Ray Koontz: A rossz hely







AZ ÁLMOK VÉGÉN
Dalszöveg
Ea: Szücs Judit


Ma hűvös kinn az éjjel, a sötét körbezár.
Már vár reánk egy más világ, ami mindig nyitva áll.
Ha elringat az álom, a lelkünk összeér.
Miénk minden éjjel, de minden reggel véget ér.

Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!

Egyszerű lesz minden s a karjaidba zársz
Valaki majd mindig vár reád, mikor túl nagy a világ.
De ha eljön az idő, és tőlem messze mész
Ha hűvös kinn az éjjel, álmaidban gondolj rám!

Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!
Hát kérlek, segíts! Már senki nem segít
Mért csak egy álom, ami velünk marad, ha véget ér a nap?

Jöjj el, ha kérem, mert szükségem van rád!
Hogy elfelejtsek minden magányt, a sok hosszú éjszakát!
Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!
Hát kérlek, segíts! Már senki nem segít
Mért csak egy álom, ami velünk marad, ha véget ér a nap?


Szűcs Judit: Az álmok végén... - Videó

Link








ÁLMOMBAN


"Furcsa álmot láttam,
Álmomban előtted álltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja, ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi angyaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy ,
Ezt hívén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted...






Az álmomban az enyém vagy, mert az életemben az álmom vagy.

Eneisz







ÁLMOMBAN


Furcsa álmot láttam,
Álmomban elötted álltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi angyaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy ,
Ezt hivén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted..."







Álmot ne szőjj, ne várj csodákra,
csúcsokra nem jutunk mi fel,
de mégsem küzdünk hiába,
az élet szép, csak hinni kell!

Csehov







ÁLOM, ÁLOM ÉDES ÁLOM

Csárdáskirálynő


Táncolnék a boldogságtól, szívem lázban ég,
Senkinek ilyen jó kedve nem volt még
Ó ez édes pillanatra régen várok már,
Nincsen két boldogabb ember nálunknál.

Álom álom édes álom,álomkép
Álmodjuk,hogy egymásé leszünk majd még
Angyalok ha ránk lenéznek suttogják
Lám a földön is van égi boldogság

Félek,félek, ez csak álom nem lehet való,
Nem lehet valóság ennyi földi jó
Ennyi szépet még az ég is csak jókedvében ád'
Meg kell,hogy köszönjük néki szépen hát.

Álom álom édes álom,álomkép
Álmodjuk,hogy egymásé leszünk majd még
Angyalok, ha ránk lenéznek suttogják
Lám a Földön is van égi boldogság.

Angyalok,ha ránk lenéznek suttogják,
Lám a Földön is van égi boldogság.


Álom Álom,, édes álom... - Videó

Link








Az álom bár nem valóság, de mégiscsak a valóság italából töltekezik vagy a valóságot itatja az elkövetkező napokon.

Háy János: Dzsigerdilen







Az álom csupán a valóság másik arca.

Heike Hoyer: A hörcsög Taója







ÁLOM VAGY VALÓSÁG?


Álom vagy valóság, hogy itt vagy velem...
Hogy mindig és mindenkor fogod a kezem...
Suttogsz a fülembe szerelmes szavakat
Védőn fonod körém mind a két karodat...
Álomodom csupán vagy ez való igaz...?
Hogy te vagy számomra a vígasz.
Szemed beszédes és én benne látom...
Te vagy az én várt boldogságom.
Valóság vagy csupán az én álmom?
Hogy te vagy az én igazi párom...
Vigyázol rám és törődsz velem.
Úgy, ahogy azt én... talán... megérdemlem...







ÁLOMVILÁG


Csak este, ha álomra hajtom le a fejem,
S a tudatom feletti kontrollt elveszítem,
Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom,
Akkor vallom csak be az, az én világom.
Mert, ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
Hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Üres lelkemben csak néma sóhajok,
És a soha valóra nem váltható álmok.
Képzelt ölelések, álombéli szavak,
Tudom, igaz boldogságot soha nem adhatnak.
Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni!
Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni.
Segíts, hogy feledjem az álomvilágot,
Hogy megleljem végre az igaz boldogságot!
Fakó emlékképpé szelídítsd a múltam,
Hogy megtalálhassam végre helyes utam!
Mely elvezet oda hol a boldogság vár
Hol ezer színében ragyog a szivárvány.
Hol a nap fényében aránnyá olvadok,
Annak a karjába kivel boldog vagyok.







Bátran merülj az álmok hűs tengerébe...
meglásd én ott leszek Veled.
Hűen őrzöm álmaidat,
amíg csak foghatom édes kezed.










B. Huszta Irén: ÁLMODJ VELEM


Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!







Bodré Anikó: ÁLMODJ


Az álmok szabadok, s nincs kísértés,
Engedd, hogy szabadon áramoljon,
Tárd ki a szíved összes kapuját,
Álmodozhasson a szívedben a boldogság.

Minden álmod valósággá fog válni,
Ha hagyod élni a szabadság vágyát,
Tele lesz a szíved vad élményekkel,
S soha el nem múló emlékükkel.

Álmodni jó, hisz minden álom egy remény,
Egy új emlék, egy szerencsés kezdés.
Minden boldog pillanata fiatalabbá tesz,
S elűzi a bánatból a komor perceket.

Álmodj bátran szabadon,
Hisz nincs benne semmi rossz gondolat.
Álmodd meg a jövőd minden boldogságát,
S majd éld meg a valóságát.







Bodré Anikó: ÁLOM


Veled ébred a hajnali fény,
Álmomban látom mosolyodat Én.
Csillogó szemed csillogását,
Szíved vad kalimpálását.

Ébredj velem minden reggel,
Öleld át megpihent testem.
Kezdjünk együtt minden napot,
Vidáman ébresszük az öreg Napot!

Veled leszek akkor is ha baj van,
Símogató kezem ölel át a bajban.
Segitséget nyújtok szerető szívemmel,
Boldog fényt adok édes életednek.

Számíthatsz rám ha gond van,
Együtt megoldunk minden rosszat!
Mikor fény az életünk,akkor is veled leszek,
S együtt élvezzük ezt a szép életet.

Te leszel életemben a fény,
A megtestesült remény,
A boldogság az örökké valóság,
Az álom ami valóra vált.










Bogdán András: ÁLMODJ...


Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hû társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...







Bogdán András: ÁLMODÓ


Amikor lehunyod két csillag-szemed,
Amikor párnádra hajtod a fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed.
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,
Amikor érzed - a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat.
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a halál érted.
Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
Csillagok vándora - élj életet...




-


Bradányi Iván: ALUDJ JÓL


...Aludj jól,
Álmodj szépeket.
Repülj, szállj,
Föld és ég felett.
Nem kell más,
Csak hunyd le két szemed,
Aludj jól
És álmodj szépeket.

Az alkony ezüst hídját
Alig látni már,
Összehajtja szirmát
Egy fáradt rózsaszál.
A rét, a domb, az erdő
Altatót susog,
Egy tovatűnő felhő
Az álomvonatod.







Bukovsky Dorottya: ÁLMOK ÉS VÁGYAK


Engedd szabadjára álmaidat
a vágyak tengerén,
s mint a csónak,
úgy fújja majd őket a szél.

Dobálja majd hullám,
veri majd csípős szél,
de a csónak egyszer partot ér,
s álmod beteljesülé.

Most én is álmokat bocsájtok tengerre,
de vihar kerekedé,
és csónakomat dobálja víz,
de elsüllyeszteni nem sikerülé.

Közel már a cél,
a csónak mindjárt partot ér,
ám jön egy forgószél,
és csónakom halad,
de rossz irány felé.

Ilyen tud lenni egy álom,
összevissza jár,
az emberre nem hallgat,
beteljesülése homály.

Egy esélyünk csakis az,
hogy a kormányt megfogjuk,
és vasmarokkal irányítsuk
lassan a part felé.

S majd a célba ért csónak,
mint egy ajándék,
örömet hoz,
mert vágyad teljesülé.







Pedro Calderón: AZ ÉLET ÁLOM


Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfőbb jói: semmiségek:
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!

Fordította: Jékely Zoltán







André Chénier: ALSZOM S SZÍVEM VIRRASZT


Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem szíveden, kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én,
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

/Radnóti Miklós fordítása/







Daniel O. Christian: ÁLMODJ SZÉPEKET


A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe Hold kel fel megint
S millió csillag gyúlik az égen
Némelyik némán-nevetve megérint

Fejedre furcsa-csillagos álmot hint

Képzeld, hogy egy álmot álmodsz ébren
Minden és minden valóra válik
Amit csak szíved kér éppen
Amire régóta várva vágyik:

Egy álomban bármit lehet látni!

Mert egy mesés álomban minden lehet
Álmaid határa: a képzeleted!
Álmodban másnak láthatod magad
Álmodban máshogy szólnak a szavak

Ott olyan vagy mint egy kismadár: szabad!

Elrepülhetsz merre csak szeretnél
Messzebre akár a messzinél.
El ne feledd viszont: itt várnak este
S egyvalaki most is itt van veled.

Egy kicsit távol, de álomban közel...







Ron Cristian: MERJ ÁLMODNI


Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.







Czóbel Minka: HANGTALAN ÉNEK


Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.

Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!







Csanádi István: ÁLMODJ VELEM


Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran - lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom... A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem... Mert a tiéd vagyok.







CSENDBEN ...


Mikor eljön az éj, szépen
Csendben.
S csillagok gyúlnak az égen
Ezren.
Mikor elkezded édes álmod
Csendben.
S fantáziával keverednek emlékek
Ezren.
Mikor fáj hiányom, a magányban,
Csendben.
S szíved gyötrik félelmek, érzések
Ezren.
Ha velem álmodsz, és én ott vagyok
Csendben.
S én vagyok az Egyetlen, bár legyenek
Ezren.
Mert nálam jobban, Téged nem szeret
Senki.
Mert, nálad jobban nem kellhet nekem
Semmi.
Te csak álmodj, őrzöm álmod
Csendben.
Bár jöhetnek az éji démonok
Ezren.
Én mindig ott vagyok Veled
Csendben ...







Csézy: ÁLOM VOLT

Dalszöveg


1.
Szél fújja arcomat
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjjen át
Nem visz el hozzád.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

2.
Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

Bridge:
Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban százszor visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is,mint rég,úgy mint rég.


Csézy: Álom volt - videó

Link








Domonkos Jolán: KÖDDÉ VÁLT ÁLMOK...


Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.

Ragyog a felszín, alatta fázom,
nem melegít fel most a remény,
a széttört hitem lepusztult várrom,
kételyek költöztek ma belém.

Voltam én angyal, csábító ördög,
jobb lesz most már az őszinteség,
hiába minden, becsaptam magam,
szíved másé volt, nem az enyém.







Dömötör Balázs: EGY ÁLOM KELL

Dalszöveg


Elindulunk és járunk az úton,
Valamit várunk s azt kergetjük folyton.
Az időnk rövid, mégis lehet esély,
Hogy teljesül egy álom.

Az erő kevés és túl sok a csapda,
fegyverek nélkül indulunk harcba,
És törékenyen állunk, ha jön a vihar,
Csak reméljük, hogy nem lesz baj.

Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,
Valaki lassan és sokszor megtorpan,
Választani kell, hogy mi is a cél,
A te álmod...az hol van?

Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben.
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!

Álmatlan éjjelek, és boldog órák,
Szerelmek, átkok sora az, mi vár rád,
de ne add fel, és mindet éld át,
Az időt sose sajnáld!

Ezernyi emlék minden apró lépés,
Megszépül majd, ha végre célba érsz,
Mert benned is az álmok tengere él,
S ez fiatalon tart még.

Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd.
Örökre! A szívedben!


Dömötör Balázs - Egy Álom Kell

Link








Dsida Jenő: JÓ ÁLOM


Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat.

Pattog a tűz és elsűlyed a ház.
Csörgős szánkón összesímulva,
prémes bundákban futunk
a nagy fehér havon.







Egy álomban minden lehet. Ott szabadon szárnyalhatsz, másnak hiheted magad, másképpen szólnak a szavak, másképpen szerethetsz, messze repülhetsz és mindig visszatérhetsz...







Edda: ÁLMODTAM EGY VILÁGOT /részlet/


...Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt...

Edda - Álmodtam egy világot - Videó

Link








ELVESZETT ÁLMOK


Bolyongok némán egymagam az úton,
Törékeny álmot vonszolok csupán.
Ma este elhalkult minden hang a húron
s én szaladok egyre álmaim után.
A tegnapok tűnt fénye átsodort a mába,
Minden derűs óra bennem megfagyott.
Kereslek a hajnal vörös bársonyában ,
s minden alkonyatban, de Te nem vagy ott.
Egy fájó sóhajtássá szelídült az álom ,
Melyet a szellő ma nekem suttogott,
Most szélfútta jeges hómezőkön járok
S dérlepte emléked lassan megfagyott.
Néha visszajár meg ez a régi álom,
S rügybontó zsongássá festi át a mát
Én képzeletben lepke könnyű szárnyon
Szállok mint szabad sólyommadár.







Az ember sosem szűnik meg álmodni.
Létezésünk során számtalanszor előfordul,
hogy álmaink viharosak,
és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá,
hogy tovább álmodjunk,
különben meghal a lelkünk.

Paulo Coelho: The Good Fight c. blogbejegyzés a szerző oldalán







Eska Rita: ÁLMOMBAN, EGYSZER...


Egyszer éjjel messze jártam,
egy "ki tudja, hol" helyen,
lebegtem a semmi űrben
ringatózva, csendesen.

Beszélgettem szavak nélkül,
hogy kivel, azt nem tudom;
élt, zenélt velünk az éter,
boldog voltam ott nagyon.

Kapaszkodtam... úgy maradnék,
húzott vissza egy erő,
a párnára sírva hulltam,
eltűnt minden, mind, ki Ő.

A varázsból tört varázs lett,
emléke még bennem él,
isten tudja, hogy mi volt ez,
mégsem adnám semmiér`







Az életünk egy nagy varázs, káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz, s hol a boldogság.

A látszat mindenkit becsap, a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért, ott nincsen ámítás.

Rejtezik valahol bennünk az igaz szeretet.
Onnan őrizőn figyel ránk, a lelkiismeret.

A szívünk tudja válaszunk, így minden egyszerű.
A kérdésünkre megoldás van, mindig gyönyörű.

Amikor lelkünk oly szegény, az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél újabb álmokat.

Akinek vannak álmai azt élteti remény.
Legyünk örökkön álmodók az idők tengerén!







Farkas Éva: ALTATÓ


Bársonyos az éj kabátja,
Csillagok rajzolva rája.
Rád terítem szép szelíden,
Hogy gyönyörű álmod legyen.

Nőjön két hófehér szárnyad,
Az repítse minden vágyad.
S ha találsz egy rejtett kincset,
Őrizd, hogy el ne veszítsed.

Álmodj egy új, szebb világot,
Nézd a nyíló vadvirágot,
Szél cibálja, orkán rázza,
Mégis nevet a világra.

Ha jön majd a kedves hajnal,
Felébreszt egy vidám dallal,
Csókot lehel szempilládra
S megfürdet a napsugárba.

Így kezdődjön el az új nap,
Bízzál, hogy jobb lesz a holnap!
Költözzön szívedbe béke,
Az útnak még nincsen vége.







Farkas Éva: ÁLMODTAM MAGAMNAK


Álmodtam egy világot magamnak,
világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
és boldogok az emberek.
Álmodtam egy világot magamnak,
ahol nem fáj a szív és nincs hiány.
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
és ismeretlen szó ott a magány.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol megfogják a kinyújtott kezet.
Hol igaz barátok a barátok,
s a legfontosabb szó a szeretet.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
és tetteket szül az akarat.
Álmodtam egy világot magamnak,
de az éjszaka lassan véget ér...
Az álmok nappal nem folytatódnak,
ősz van, és nemsokára itt a tél."











Farkas Éva: ÁLOMVILÁG


Álmodtam egy világot magamnak,
Világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
És boldogok erre az emberek.

Álmodtam egy világot magamnak,
Ahol nem fáj a szív, és nincs hiány,
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
És ismeretlen szó ott a magány.

Álmodtam egy világot magamnak,
Hol megfogják a kinyújtott kezet,
Hol igaz barátok a barátok,
S a legfontosabb szó a szeretet.

Álmodtam egy világot magamnak,
Hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
És tetteket szül az akarat.

Álmodtam egy világot magamnak,
De az éjszaka lassan véget ér.
Az álmok nappal nem folytatódnak,
Ősz van, és nemsokára itt a tél.










Farkas Éva: CSAK NÉHÁNY ÓRA KELL


A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.

Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.







Fa Pál: ÁLMODOM


Minden nap álmodom. Ugyanazt.
Bár a táj szép fehér, nem havas.
Sorban állunk. Mint a gyors gondolat,
ott lehetek bárhol, támpontokat
nem találok, miért épp ott állok.

Madárdal szól némán, hangtalan.
Csendben állok, ülve. Szagtalan
illatot hoz a szél. A nyugtalan
lelkem nem tudhat sok ritmustalan
szívhanggal dobbanni ... Haldoklanak!

Szétnézek. A táj előszoba,
ahol elosztják szülőszoba
módjára, hogy ki-ki mikor, hova
juthat. Kinek nincs itt varázslova,
az a mennybe nem juthat fel soha.

Mint Bádogember, ki hontalan,
keresi a múltját `untalan.
Tett-e sok jót, boldogat? Nyugtalan
álom. Csak némán állnak. Sorstalan
sorsuk most eldől itt egy perc alatt.

Én is köztük állok. Már várok
ítéletet. Szép szó, tán átok?
A csend játszik lelkem húrján táncot!
- Ő jó volt. Te oda! Csapodárok
a tűzben tisztulnak! - ... Szabotálok.

Mondhatnak rám jót vagy rosszakat!
Bántani nem akartam, soha.
Tettem - mint más - az apró dolgomat.
Nos, hát ítéld meg lelkem, sorsomat!
Mennybe jutok? Pokolba? Mondd, hova?!







Fekszel a fűben és eljön a szél
meg érint téged, és halkan mesél:
valóság nincs, te nem létezel.
Az Élet csak álom, ne feledd el.







Füst Milán: A TELI HOLD ...


A teli hold
Incselkedjék véled, álmodban, kedves!
Kedves! Ki messzi nyugszol innen, elhagyott!
Álmodj velem, lelkemnek derűsebb fele
S a fénymezőn, mely ablakodra süt
Láss járni engemet, selyemruhában, gazdagon!

A teli hold
Vetítse most elmédbe csalfa képeit,
Ki messzi nyugszol innen, kedves elhagyott!
Kérlellek! Álmodj velem! - Most minden elhagyott,
Most boldog az, ki végtelent szeret!
... Ó boldogabb, nálam sokkalta boldogabb
Holdfényes alakom, ki jár előtted messzi
Szép holdvilág-mezőn s mosolygó
Sugár-bokrétát nyújt feléd!







Garai Gábor: ÁLMODJ EGY SZÉP VILÁGOT...


Álmodj egy szép világot hol tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
A szívekben derű és senki sem fél...
Álmodd,
hogy az álmaid valóra váljanak,és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.







Gárdonyi Géza:AZ UTOLSÓ ÁLOM


Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak:
virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?
Felelj: - Neked:
az Isten megszánt, - melléd ültetett.







Gárdonyi Géza: ÁLOM


Az utolsó kocsi is eldübörgött
lenn az aszfaltos köruton.
A gázláng vörös pilleként lebeg.
Szemem fáradtan lehunyom.
S a karos-székben hátradőlve
érzem, az álom száz karral fon át...
Tollam lehull. Rétekről álmodom...
és hallom a pásztorfurulyát.

Mi szép volt: tizennyolcz éves szívvel
a szomszéd kertben lopni a napot.
Magunk voltunk csak Örzsikével
És dicsértük a széna-illatot.
Majd elmerengve álltunk: kéz a kézben.
Így hajlik össze minden kis virág...
A nyáj kolompja kong az erdőszélen.
És hallgatjuk a pásztorfurulyát.

És este, mikor felszáll a homály,
s az égen égnek apró csillagok,
megbújva várjuk a kis kapunál,
a míg az öreg bakter elkopog.
S aztán, ha olykor össze is súgunk,
- Te édes, kedves...- ennél nincs tovább.
Egymást ölelve ébren álmodunk,
és hallgatjuk a pásztorfurulyát.

Ez elnótázza mélán, meghatón
a rejtett távol valamely zugán,
a mit csak érez Karádon s Fonyón
minden szerelmes ifjú és leány.
A falu csendes. Kutya sem ugat.
- Te édes, kedves... - súgod Örzsikém,
s arczomra simul lágy selyemhajad.
S - te édes, kedves... - súgom vissza én.







Gárdonyi Géza: ALUDJÁL, ALUDJÁL




Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.







Genál Piroska: ANGYAL VOLTAM...


Angyal voltam álmomban,
egy igazi angyal.
Elrepültem Hozzád
hatalmas szárnyakkal.

Beengedtél a szobádba,
megörültél nékem`:
"hát eljöttél, Angyalkám?"
Így fogadtál engem.

"Oly rég vártalak már,
gyere gyorsan, bújj hozzám,
ölelj át, mint régen."
Nagy öröm volt nékem.

Nagyon boldoggá tettél,
kár, hogy reggel lett,
és kerestelek, hova lettél,
sajnos, csak álmomban szerettél.







GYÖNYÖRŰ ÁLOM...


Gyönyörű álmom volt az éjjel,
holdfénytáncot jártam a
mindenséggel,álmaimban
velem voltál,két karoddal
szorosan fogtál.

Öleltél,hozzám bújtál,
csókjaiddal elhalmoztál.
Gyönyörű, smaragdként
ragyogó szemeidben
vesztem el szüntelen...

Oly szép s hihetetlen volt
minden,újra s újra repültünk
a végtelenben,szavak
nélkül beszéltünk,miközben
egymás karjaiba feledkeztünk...

S most ,hogy felébredtem,
hiszem ez nem csak egy
álom,álomképeimben jövőmet
látom,boldog ragyogó éveket,
nem mással..... csakis Veled







Hajas György: CSAK JÓ...


Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.

Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.

Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.

És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.







Hajdú Levente: A KÉPZELET SZÁRNYÁN


Egy fájó sóhajtásban száll le ma az este,
Gyűrött felhők között lopakodva jár.
Ezüstös szürke ködruha a teste,
Sóvárgó reménnyel valakire vár.

Bolyongok mélán egymagam az úton,
Törékeny álmokat vonszolok csupán.
Ma este elhalkult minden hang a húron,
S én szaladok egyre az álmaim után.

Feléd taszít most minden gondolat,
Sárgult emlékekből hálót szőtt a múlt.
Csak a csend suttogja egyre hangodat,
S tenyerem üres, mely arcodhoz simult.

Tegnapok tűnt fénye átsodort a mába,
Minden derűs óra bennem megfagyott.
Kereslek a hajnal vörös bársonyában,
S minden alkonyatban, de te nem vagy ott.

Egy fájó sóhajtássá szelídült az álom,
Melyet a szellő ma nekem suttogott.
Most szélfútta jeges hómezőkön járok,
S dérlepte emléked régen megkopott.

Néha visszajár még ez a régi ábránd,
S rügybontó zsongássá festi át a tájat.
S én a képzeletnek lepke-könnyű szárnyán -
Mint szabad sólyommadár - repülök utánad.







Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Enged, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.
Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.
Megnyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, ez a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.
És így nehéz szívvel ébredünk,
Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő kezet,
Estére nyugodtan hajtod álomra fejed.






Halász István: SETTENKEDVE JÖTT EL LASSAN AZ ESTE...


Settenkedve jött el lassan az este
a tájat sötét palásttal terítve be.
Az égen felragyognak a csillagok.
Kíváncsian várva a holnapot

Szemeinket Álomtündér fogja le.
Szinte simogató a lágy keze.


Reggelre kelve frissen ébredünk,
Mert szép álmot adott Álomtündérünk!

Álomtündér! Te szép csodalény!
Vezess az álmok szövevényén!
Biztosítsd az éjnek nyugalmát
És Őrizd mindannyiunk nyugalmát







Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!

Walt Disney







Ha nem lennének az álmok, a felét sem tudnánk annak, amit most sejtünk a jövőről.

Rick Riordan: A titán átka













Harangozó Teri: ÁLMODJ VELEM

Dalszöveg


Szeress belém,
s cserébe én
megszépítem életed.
Fordulj felém,
s ha bánt a fény,
hunyd le a két szemed.

Álmodj velem, álmodj velem,
simulj hozzám szerelmesen.
Mint tarka lepke
oly puhán repül a perc,
ha mosolyogsz, ha átölelsz.
Álmodj velem sok éjen át,
két csók között vigyázok rád,
átkelünk együtt,
hét hegyen, hét tengeren,
álmodj velem, álmodj velem.

Feljöttek már a csillagok,
üzen az ég most neked.
Már csak egy perc, s veled vagyok,
hunyd le a két szemed.

Álmodj velem, álmodj velem,...
...álmodj velem, álmodj velem.

Átkelünk együtt
hét hegyen, hét tengeren,
szép szeliden
álmodj velem.


Harangozó Teri: Álmodj velem - Videó

Link








Harcos Katalin: ÁLMODJ VELEM


Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg a pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz, s a két karom visszaölel,
és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
és kedvem derül, szívem kitárom.
Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!







Harcos Katalin: ÁLMOD LENNÉK


Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,


ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!







Harcos Katalin: ÁLMODTAM VELED


Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.







Harcos Katalin: VENDÉGED VOLTAM


Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, a szívem remélt

Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
Én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.

Kabátom letéve kék ruhámban
csinosnak, nőnek éreztem magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s éreztem: tekinteted végig suhan,

pásztázza arcom, alakom, s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám,
de én is egy csoda vagyok neked.

Magadhoz vontál, és oly gyöngéden
kezdtél el ruhámból kibontani,
hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani

Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, öleltél, ahogyan senki még,
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.

Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
amíg vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.

Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álomért!







Harcos Katalin: VALAKI HIÁNYZIK...


A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van; álmodom álmát;
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok;
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben.










Hollósy Tóth Klára: ÁLMOKAT SZÖVÖK ...


Minden emlékem, hitem már színtelen,
hogy élni tudjak, álmokat szövök,
a jelen perceit mind kiszínezem,
és újra régi magammá növök.

Belészövöm vígkedélyem, örömöm,
élénk, arany napszínét a voltnak,
repülök, szárnyalok az örömökön,
álmodik reménye egy bolondnak.
Így lesz a lélek ábrándjából jelen,
a valóból mese birodalma,
mert így élhetek csak békességesen,
s lesz lelkemnek kölcsönzött nyugalma.







Homonyik Sándor: ÁLMODJ, KIRÁLYLÁNY

Dalszöveg


Annyi mindent elvesztettél már,
míg rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán,
ez volt az élet!

Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd, önmagad is elveszítetted,
még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek!
Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt;
egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg,
nem fejt meg senki...

REF.: Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már!...
Hmm...Álmodj hát...Álmodj hát...

REF.: Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!...


Homonyik Sándor - Álmodj királylány (1988.) - Videó

Link








Horváth Betty: ÁLMODJ


Álmodj szépet, merészet,
álmodd azt, hogy szép az élet,
álmodd, hogy a szeretet örökké él,
a szívekben a gyengédség, boldogság,
és a bajtól semmi sem fél.
Álmodj, hogy álmodhass,
s azok valóra váljanak,
így elkerül minden bánat.
Álmodd azt hogy ott vagyok,
hisz a barátod vagyok,
kit ha megtalálsz,
boldog leszel Te is, meglásd!







Gary Hun: ÁLMODJ VELEM


Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,
S kikönnyezed magadból a kínt,
Álmodd, hogy féltelek nagyon,
Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,
Álmodj velem, ha kínoz a vágy,
Álmodj, ha szerelemtűz éget,
S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,
Álmodd hasadra homlokom,
S hogy tárt combodon két kezem,
Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,
Eperszín ajkaiddal felajzol,
Térdelsz, s karom magamhoz láncol,
Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,
S halljuk felettünk repdesni Ámort,
Testünket nyila, összetűzi
S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,
Hogy szerelemittasan kérem,
Nyílj meg nekem, és úgy szeress,
S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,
Hogy körbefonsz, magadba zárva,
És elkap a vágy újra meg újra,
Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,
Hogy kibújt Hold a domb mögül,
S izzadt hajszálad fonalán
Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.
Álmodd fejed a mellkasomra,
És a csendben hallhatod,
Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,
Felébredsz, s szíved arra kér,
Tegyem igazzá vágyaid,
Váltsam valóra álmaid!


Álmodj velem - Al Bano és Romina.AVI - Videó

Link








Hunyd le a szemed, éld az álmod,
azzal sose törődj, mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
a legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
a boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
így lehet akár egy percből is örökkévalóság.







Illés Judit: FOHÁSZ



Álom, álom, édes álom.
Miért kerülsz el engemet ?
Miért kell éjszakákon át
Álmatlanul szenvednem ?

S ha jő az álmodás
Sors, miért vagy hozzám csalárd?
Legalább álmomban add meg nekem azt ,
Mit az élet tőlem megtagadt!

Egy boldog éjszakát adj nekem ,
Ha már boldog nem lehetek,
Legalább álmomban legyenek jók,
Szeressenek az emberek







JÓ AZ ÁLMODOZÁS...

Dalszöveg
Ea Kovács Erzsi


Jó az álmodozás
egy édes csók után.
Jó a percnyi varázs,
kell is néha tán!

Ketten elrepülünk
ezen az éjszakán,
Mindent elfeledünk,
álmodunk csupán.

Elviszlek álmaim vonatán
oda, hol soha nem jártál:
A Mont Blanc csúcsa vár,
a pálmafák, szigetek,
ligetek, tengerek
csábító dala száll.

Jó az álmodozás,
ám, ha felébredünk,
bár elszáll a varázs,
mégse fáj szívünk.

Elviszlek álmaim vonatán...
...csábító dala száll.

Jó az álmodozás,...
...mégse fáj szívünk,
mégse fáj szívünk,
sose fáj szívünk.


Kovács Erzsi: Jó az álmodozás - Videó

Link








Juhász Gyula: ESTI DAL


Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!


Juhász Gyula: Esti dal - Videó

Link











Kalina: ÁLMODJ VELEM


Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran - lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;


szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom... A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem... Mert a tiéd vagyok.







Karányi Dániel: HAZAÚT

Zeneszöveg


Minden álom véget ér, hogy új álmot remélj,
Felhők szárnyán szárnyalunk, a szívünk útra kél,
A remény lesz az örök társ, ha a szó majd elmarad,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Minden bánat véget ér, ha felragyog az éj,
Felhők szárnyán repülnék, a szívem mást remél,
Nem számít, hogy győztes légy, vagy örök áldozat,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...

Minden álom véget ér, hogy új álmot remélj,
Felhők szárnyán szárnyalunk, a szívünk útra kél,
A remény lesz az örök társ, ha a szó majd elmarad,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...

Hív az út hozzád...

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...







John Keats: AZ ÁLOMHOZ


Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
Lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a busarcu gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.

(Kosztolányi Dezső fordítása)







Király Imre: ŐRIZD MEG


Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej
ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket
hajszoltál, s köszöntél
minden bokornak

Őrizd meg szemedben
az ártatlan kéket,
Az első lépések
botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen,
rózsaszín nevetésed.

Őrizd meg az először
feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt
csendet, mellyel az örök
bűnöket magadra vetted.

Őrizd meg szavak ifjúkori
lendületét, a nemlét
társtalanságát váltsd fel
apró örömökre, s a szív
mély hangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.

Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.

Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.

Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod.










Kiss Tamás: HA MOST ELALSZOL..


Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!







Komáromi János: ÁLMOK


az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben

mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben

légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet







Komáromi János: HAJNAL LÁNYA


álom legyen
minden Holdam
legyek ott,
hol sosem voltam

álljak várak
bástyafokán
üljek padok
barna során

szálljak felhők
párnáiban
szellő vigyen,
tovasuhan

csillagszikra
gyúljon nekem,
a Napot is
megkeresem

fűszál ágyam
rét vesse meg
altatóm kék
virág legyen

álmom őrzi
sóhaj tündér
vágyam édes
titokfüzér

csókjaim
az éjnek adom
reggel majd mind
visszakapom

hajnal lánya
reám nevet
halkan súgja
a nevemet

haja lebben
szellő szárnyán
égen ívelő
szivárvány

karcsú teste
hajlik, táncol
örökre
magához láncol

karom nyújtom
elfogadja
szívem adom
kikacagja







Kormányos Sándor: SZEMEDBEN A CSILLAGOK


Nézd,bealkonyul
és este lesz újra
szemedben fáradt
csillagok
gyúlnak remegve
míg nyújtózó csendben
karodba bújva
hallgatok.
Szívdobbanásod
álomba ringat
s a felénk induló
holnapok
könnyűvé válnak
s felragyognak,
mint szemedben
a csillagok.







Kotsy Krisztina: ALTATÓ


Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll...

Leszórták a földre az álmok hűs porát,
Símogatva őrzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itthagyják...

Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed...
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj...







Kun Magdolna: ÁLMAIMBAN


Álmaimban sokszor
csillagok közt jártam.
Kóborló vándorként
szeretetre vágytam.
Azt hittem égig kell
szállni azért ,
hogy barátokra leljek,
de rájöttem
itt a földön élnek
akik megszerettek.







Kun Magdolna: ÁLMODOZÁS


Majd egyszer eljössz ugye,
mikor nem is várlak?
Mikor az éj sötétje kimenőt ad
a fénylő holdsugárnak.
Mikor a csillagok egyenként
világítják szobám,
s ezüstszáltól fénylik tőlük
éji báli ruhám.
Tudod, Nap leánya lennék,
hogy égi fényként csodálj,
vagy földön szálló mámorillat,
hogy csókjaimra találj.
Lennék szirmot sodró tavaszi szél,
simogatva arcod,
vagy fodrozódó lágy hullám,
mely mossa épp a partot.
Minden lennék számodra,
vagy inkább egyszerűen semmi,
csak egy láthatatlan gondolat,
mit nem vehet el senki.







Kun Magdolna: GYÖNYÖRŰ SORS


Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,
ki minden éj múltával veled ébred fel,
ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.
Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,
ki letörli arcodról a könnyek garmadát,
és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,
hogy felleld benne szívének puha vánkosát.
Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,
míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,
mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.







Kun Magdolna: MEGÁLMODTALAK


Tudod, az álmok nem hazudnak. Igazzá válnak.
Valóság lehet a valótlan is egyetlen perc alatt.
S miről azt hisszük, hogy sohasem érjük el,
Egyszer megtörténtté teszi minden álmunkat.

Én már megálmodtalak. S most megtaláltalak.
Érezhetem illatodat és vágyhatom a csókodat.
Nekem már minden adott perc boldogságtudat,
Mióta közelemben érezhetem férfivágyadat.

Éjek múlnak, napok telnek. Elfogy majd az idő,
De én minden földi szépséget elérhettem általad.
Nekem már az évek során annyi gyönyör jutott,
Hogy két életre is elég ez a sok boldog pillanat.

Jó, hogy lettél. Jó, hogy vagy. Összetartozunk.
Egyek vagyunk, egyek leszünk örökkön örökké,
Mert bármilyen nehéz is kínnal teli sorsunk,
Ha ölelve szeretjük egymást -nem kell félni többé.







Lakatos István: ÁLMOK


Néha olyan képek jutnak eszembe,
melyek szépek - túl szépek, az álom
határán lépkednek, finom papucsban,
hogy fel ne ébresszenek:
Este van, egy faházikó fenn az erdőben
a maga varázslatos melegségével.
- Most esik az eső - dörög az ég
a villámok fényei, az éj fényei,
és csak most tűnik fel igazán
e misztikus fényben arcod igazi szépsége.
A kandallóban ég a tűz és Te ott ülsz
előtte, a tűz hipnotizálja tekinteted.
Halk zene szól, vagy nem is, inkább csend,
csak az eső kopácsol és lágyan zengi
mindenkor a szót, hogy szeretlek.
Nézlek. Várom tekinteted és mikor rám nézel
még látom lobogni szemedben
a varázslatos tűzet, mely most tekintetedből
hipnotizál engem.
Várom, hogy szólj, várom, hogy hívj,
Várom, hogy megérinthesselek,
Várom, hogy érezhesselek, hogy a Tied lehessek,
hogy igazán közelről szerethesselek.
- Az eső már nem kopog a párkányon -
nézem a lapot, melyre elkezdtem írni
egy újabb álmot. Nem értem, hogy miért
lett nedves a lap, mikor odakint
szakadt, még mindig az álom hatása alatt
vagyok, fülembe csengnek az
utolsó szavak, és érzem milyen távol vagy.
Távolabb, mint a csillagok, melyek az
ablakon keresztül mosolyognak rám,
de a Te arcodat csak az álmomban láthatom,
így hát nem is folytatom a sort,
hanem á l m o d o m.







Leéb Ferenc: AZ ÁLMOK KAPUJÁBAN


Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Ruhád a széken.
Tedd el a gondot.
A gond úgyis megmarad,
de most ez a pillanat,
vigyen át az álom kapuján.
Vigyen át az álom kapuján.

Ma megtettél mindent,
amit csak kellett.
Szívedből adtál
sok jót és szépet.
Ami ma megmarad,
holnap majd megtalál.
De most lépj át az álom kapuján.
Most lépj át az álom kapuján.

Amit most érzel, nem adnád semmiért:
Hogy lelkével a lelkedig elért.
Ahogy néz rád, ahogy mosolyog,
tudod Ő már minden holnapod,
és veled lesz majd minden éjszakán.
Nézd szép szemét, hogy ragyog.
Már szült neked egy csillagot,
s átölel majd, úgy megy veled át,
mikor átléped az álom kapuját.

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Szép hitvesednek
adj még egy csókot.
Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már az álom kapuját.

Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már a holnap kapuját.
Indulnod kell, öleljen át.







Lengyel Attila: ALTATÓ


Lankad a szó már ágyaz a csend
puha vánkosa égen a felhő
Sok kicsi lámpa kigyúl odafenn
Idelenn neked suttog az erdő

Álmodó fák között szél duruzsol
meleg dallamot dúdol a rét
Száz Tücsök húzza ott kinn valahol
megsimogat most a sötét

Altatót zümmög a tónak az éj
Belehullik ölébe egy csillag
Csíjja had jöjjön az álom a mély
Takaródon lágy finom illat

Ásít egy angyal a földre hajol
pici fekhelye kerti virág
Csíjja csi-csíjja a párna dalol
szelíd dallamán ring a világ







Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!

(Ismeretlen szerző)







Ligeti Éva: ÁLMODTAM


Éjjel álmodtam valami szépet
Tűnő homályból felsejlő képet
Erdő mélyéről szálló galambpárt
Suhantak együtt szárnyuk egyre járt
Árnyas lombok közt pihentek végre
Turbékolásuk rebbent az égre







Ligeti Éva: ÁLOMVILÁG


Bűbájos álmom érkezik,
tündér-pillanat átölel,
ujjaid bőröm égetik,
orcád, orcámhoz oly közel.

Magához húz a végtelen:
a vágy valódi csábító...
és táncol a világ velem -
lüktető perc, mámorító.

Szívem előtted térdepel,
tüzét az égre rajzolom,
kereslek... mégsem érlek el,
csak foszló ajkad csókolom.

Most összetör az ébredés,
arcod eltűnik hirtelen,
csalfa tünemény, átverés -
álomvilág, mely színtelen.







Ligeti Éva: AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Rólad álmodtam az éjjel
Nem számolva a veszéllyel
Érzelmeim szerteszéjjel
Randevúznak a reménnyel

Bárányfelhőket terelem
Bújocskázol most is velem
Benned lapul egyik felem
Másik részem meg nem lelem

Huncut szemed rajtam nevet
Vérző szívem mégis szeret
Harmat cseppje könnyem lehet
Boldoggá nap fénye tehet

Sugara lelkemig hatol
Szív- pacsirtám neked dalol
Úgy is rád talál valahol
Álmaimért lelkem lakol.

Fejem puha párnán hever
Emléked még édes teher
Vágyam színes koktélt kever
Álom körém fátylat teker







Ligeti Éva: CSENDES ÁLOM


Csendesen cseppen éjbe az álom
Elnyeli csöndben, s fut ezer szálon
Körkörös körbe, fonja a vágyat
Gyűrött gyönyör nyomja az ágyat

Terhétől távol, könnyű a teste
Szakadt ruháját letette este
Szabadon szárnyal, súlytalanságban
Káprázik szeme az éjszakában

Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek

Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma
Követve útjuk mélyül az álom
Csendesen csillan színe a szálon







L. Imre: ÉBREDŐ ÁLOM


Hajnali csendben alszik az álom,
lelke a fényben lángot ölel.
Az élet előtt, de már túl a halálon
a sóhaját csak a szél viszi el.

Elviszi arra amerre tavasz van,
ahol néma az érzés és hallgat a szó.
Ahonnan látni, hogy fenn a magasban
olvadni készül a hótakaró.

A fények elöl elmenekülve
az éjszakába a szél viszi át.
Szárnyára ülve, továbbrepülve
megszelídíti a holdsugarát.

* * * * * *

Alkonyi fényben ébred az álom,
lelke örökre a sötétbe hullt.
Az élete még nincs túl a halálon,
de láncaitól már megszabadult...







Lupsánné Kovács Eta: ÁLMODÓ


Mikor ébredsz, minden reggel,
vegyen körbe szeretet,
ha vidám vagy, derűs, kedves,
minden perced szebb lehet.

Napfénye, mint sugárkéve
hull reád, és simogat,
mindenkinek jut belőle,
arany fénye hívogat.



Mosolyogva kél a Hold is,
egész éjjel ragyog rád,
megpróbál még szebbet adni,
kibontja sok csillagát.

Álmod legyen csendes, békés,
ha szél suhan az éjen át,
fájó bánat ne zavarjon,
öleljen a boldogság.







Major Éva: AZ ÁLOM ÉS A BARÁTSÁG


Fejem lehajtom puha párnámra,
S csukott szemmel, szép csendben, várok, az álomra.
Tudom az álom nem más mint hazugság,
Mégis olyan jó azt hinni, hogy valóság.
Szeretnék a valóságtól messze lenni,
Sosem szeretnék felébredni.
Míg álmodom nem tudom, hogy létezem,
Egy másik valóságba élem életem,
Hol boldogabb vagyok, gondjaim nincsenek,
Illúzió az egész, és tudom, egyszer felébredek.
Életem folytatódik, a gondok megmaradnak
Viszont az életben legalább a barátaim megvannak.
A barátok segítenek gondjaimat megoldani,
A rossz élményeimet elfeledni,
Napjaimat szebbé tenni,
De legfontosabb: Önzetlenül Szeretni!
A barátaim "minden helyzetben" mellettem állnak
De csak a rosszban mutatkozik meg,
kik azok akik mélyen a szívembe látnak.







Marx Ildikó: ESTI IMA


Alvó angyal édes álma,
ó, ha egyszer valóra válna!
Eltűnne bú és bánat,
jönne béke a világra.

Csillagok csendes fénye
szóródna ránk minden éjjel,
s a nap sugara szeretettel
várna reggel új reménnyel.

A hajnal hűs könnycseppjei
lemosnák a kis fűzfákat,
s a béke szelíd, puha szárnya
takarna be minden házat.

Adj, Istenem, eme földnek
megértést és békességet,
legyen nékünk ismeretlen
fogalma az irigységnek.

Adj, Istenem, embereknek
alázatot, szeretetet.
Ne engedj már meghalni
ártatlan kis gyermekeket.

Adj, Istenem, több türelmet,
vetőmagot éhezőknek.
Ott, hol a föld terméketlen,
áldásoddal termő legyen

Adj, Istenem, értelmet is,
hisz enélkül érték nincsen.
Hiába a sok akarat,
ha okos gondolatunk egy sem.

Mit adhatnék cserébe én?
Hisz Tőled eredendő minden.
Alázatot, erős hitet?
Ennyi az én összes kincsem.

Alvó angyal édes álma,
ó, ha egyszer valóra válna!
Eltűnne bú és bánat,
jönne béke a világra







Mazál Ferenc: SZÉPET ÁLMODOM


Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Nem szenved, némán nem sír a szívem.
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.

Kérlek, rajzolj! Otthont. Kutyát. Házat.
Felejtsd el ma a fehér kórházi ágyat!
Mondjak mesét? Kalandosat, színeset?
Történetet! Kedveset, vicceset, édeset!

Játsszunk! Ki nevet a végén? Párnacsatát.
Festünk. Színező könyvet. Életet. Csodát!
Barátságot, a hitet, kitartást és alázatot.
Mondd! S lehozom! A csillagot, a Napot!

Álmodom! Egészséget! Életet! Oly szépet.
Felhőtlen, üde, derűs, vidám eget, kéket!
Együtt a család! Kéz a kézre újra rátalált.
Megpróbáltatás volt! Ám szeretetre vált.

Álmodom. Virágzó tavaszt. Életet. Szépet.
Vidám nyári ízeket. Őszi, varázsos színeket.
Havas téli tájat. A szánkót! Víg embereket.
Otthont. Társat. Játszadozó kis gyermeket.

Térdelő anyát. Kálváriát! Három keresztet.
Töredezett kősziklát. Feltámadást. Érveket.
Múló könnyeket. Megbocsátást! Szíveket.
Angyalt! Vezérlő csillagot! Hű szeretetet.

Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.
Látod! Nem sír! Nem szenved a szívem.

Álmodtam. Szépet. Áldott, nyugodt életet.
Elbűvölő, mindennapi, természetes színeket.
Lelket óvó, egészséges, dédelgető fényeket.
Várt, ölelő karokat, gyermeket, a szeretetet.







Mihály Martina (Tina): ÁLOM


Boldog az álmom, mert rólad szól,
Itt most nem számít magasság, súly vagy kor.
Csak az idő, mit veled töltök itt,
Kár, hogy ez az álom ilyen rövid.

Veled lenni egy édes pillanat az egész,
Mesebeli álom, gyönyörű mesék.
Te leszel a hercegem, míg világ a világ,
Én a királynő, te pedig a király.

Meseországban végre az enyém vagy
Örökkön-örökké teljes boldogságban.
Csodaszép helyeken csak te meg én,
És egy nagyon jó, hirtelen jött érzés.

Rózsaszín minden, a felhő, a nap, az ég,
Ez a pillanat mézédes szenvedély.
Szerelmem, szeretsz valóságban is?
Vagy csak képzeletem meséin?

Ha ébren vagyok minden más,
Nem vagy ott, te gyönyörű szívkirály.
Én szívem királya,
Életem egyetlen boldogsága.

Az álmodozás megy tovább,
Hisz ébren is rólad álmodom már.
Csak kár, hogy ez nem a valóság,
Így csak szívem romokban áll.

Egyszer talán rádöbbensz, hogy kellek neked,
És az már nem álom lesz, hanem igazi mese.
Valóra válna minden álmom,
És kiderülne: szívedet kívánom!







MIKOR ELALSZOL...

Dalszöveg
Presser Gábor - Adamis Anna
Ea: Zalatnay Sarolta


Mikor elalszol, álmodj velem.
Áá-áááá
Ha valami fájna, feledjed el.
Áá, tedd meg nekem!

R: Álmodd azt, hogy dalol a fény,
s dala lassan utol is ér!

Mikor elalszol, álmodj velem.
Áá-áááá
A virágok színét ne feledd el.
Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor felébredsz, gondolj velem.
Áá-áááá
Csizmád a hóban könnyű legyen.
Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor elalszol, álmodj velem!
Áá-áááá
A csókjaim ízét ne feledd el.
Áá, tedd meg nekem!

Zalatnay Sarolta - Mikor elalszol, álmodj velem

Link








Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.

Angol nyelven: "All our dreams can come true, if we have the courage to pursue them."

Walt Disney







Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.

Fekete István: Tüskevár










Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.

Friedrich Schiller







Minden harmadik ember álomvilágban él. Tisztában van az élettel, eltelnek a napjai, mégis, monoton életükben egyfajta felüdülést jelent az a néhány pillanat, amikor elképzeli, más életet él, mással, úgy, ahogy szeretne.

Leiner Laura










M. Laurens: ÁLOMVILÁG


Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.

Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg , s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták , s aljas szurkapiszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.

Szunnyad a kevélység, gőgős páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irígységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.

Oly világ ez, hol ki szeret , mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél

Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány....
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. .... Egy új valóságot.







Molnár Richárd: JÓ ÉJSZAKÁT!


Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!

Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!

Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!







Murzsa András Dr.: ÁLMOK, VÁGYAK...


Talán nem érzem az élet súlyát,
Pedig keresem az élet sóját.
Gondolataim mindig szárnyaltak, -
Magukkal vitték a vágyaimat.

És ezek a vágyak a földön jártak.
Néha messze, de volt, hogy velem háltak.
Hittem, hogy mindig a földön állok,
S mit akarok, azok nem csak álmok.

Álom és valóság, - volt, hogy nem köszöntek.
Magamban őrlődtem, őrlődtem köztetek.
S ha az álmok egyszer valósággá lesznek,
Vajon lesz-e értelme az életemnek?

Míg az álmok csak vágyak maradnak,
Még esélyt is adhatnék magamnak.
Az esély számomra, az is csak egy álom, -
Hihetnék is benne, de már nem kívánom.







Ifj. Nagy Bálint (Valentinus): HA AZ ÁLMOK NEM VÁLNAK VALÓRA


Ha az álmok nem válnak valóra,
Ha úgy érzed érzéki csalóka,
Akkor is büszkén emeld fejedet
Az Ég felé, mert mindent nem lehet
Megkapnod, amit szeretnél nagyon,
Erős Hittel lépj túl az álmokon.

Manna sem hull mindig az öledbe,
Saját sorsodat vedd a kezedbe,
Mert az Isten is csak akkor segít
Megvalósítani az álmait
Bárkinek ki maga is tesz érte,
Nem csak várja, kezét ölbe téve.

Ha az álmok nem válnak valóra,
Ne legyen majd más az okozója
Mindenáron. Az önbecsülésed
Sokat segíthet, ha majd eléred
Mindazokat, amikről álmodtál,
Lehunyt szemeiddel ábrándoztál.

Ha nem kapsz meg mindent az élettől,
Ne akard kérni soha Istentől
Csak ha már mindent megtettél érte,
Akkor járulj csak az Úr elébe!







Ne add fel, ha álmod már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme múló némaság.
Ha a bánat lelked rágja, s zord a holnapod
adj esélyt a csillogásnak, s hangját hallhatod.
Hallhatod a lét varázsát, járhatsz vig utakon
s bőlcs tudásod ős hatalma, hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé, dallá nemesül
hallod a szél suttogását, s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó! Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned szép harmóniát.







Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.

Richard Bach







Orth László:: ÁLMODTAM EGY ÁLMOT


Álmodtam egy világot,
Te voltál a közepén,
Álmodtam egy álmot,
Az ég sötét egén.

Álmodtam egy világot,
Hol virág mezein lépkedtem,
Álmodtam egy álmot,
Hol csak mi voltunk kettesben.

Álmodtam egy világot,
Hol megcsókollak Téged,
Álmodtam egy álmot,
Hol éltem, de csak Érted!

Álmodtam egy világot,
Hol kéz a kézben jártunk,
Álmodtam egy álmot,
Hol a boldogságtól szálltunk.

Álmodtam egy világot,
Hol egymásba szerettünk,
Álmodtam egy álmot,
S a szerelem tengerébe merültünk.

Álmodtam egy világot,
Miről azt hittem, ne létezik,
Álmodtam egy álmot,
Reméltem egyszer megérint.

Álmodtam egy világot,
Tudtam, ez már nem talány,
Álmodtam egy álmot,
S szerelmed rám talált!







Őri István: ÁLOM-ÉNEK


Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés


s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! Újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

Őri István Álom ének - Videó

Link








Marton Paul: ÉDES ÁLMOK


Sokat álmodtam rólad,
olykor csak csendben szóltam,
nehogy megriadj és
elillanj nyomban.

Láttalak sírni, szeretni,
csókolni és imádni.
Láttalak égni,
a pillanat örömében ragyogni.

Sokszor fürödtem
angyali fényedben.
Kezed dédelgető melegét éreztem,
fejem ott pihent öledben.

Rajongva szemedbe felnéztem,
te voltál nekem akkor is
a szentem, lelkem,
és életem.







Edgar Allan Poe: ÁLMOK


Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat


Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven színek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.

Fordította: Tellér Gyula







Edgar Allan Poe: ÁLOM AZ ÁLOMBAN


Vedd még e csókot édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem;
eltűnt reményem csillaga
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
arany fövény, arany homok.
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem, bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?

Ford. Kosztolányi Dezső







Poller Ildikó - KÉTELY


Édes álom hol csatangolsz?
Távol tőlem miért barangolsz?
Fáradt testem megpihenne,
lelkem kicsit csendesedne.

Minden perc és minden óra,
mely napjaim mozgatója,
átokként zúdul fejemre,
jókedvem bilincsbe verve.

Nagy bánatom okozója,
álmatlanság rám hozója,
te vagy, csalfa, hűtlen kedves,
két szemem miattad nedves.

Mégis itt vagy, újra látlak,
boldogan karomba zárlak.
Érzem vágyad lüktetését,
szenvedélyed tiszta tüzét.

Nem lehet, hogy e szerelem
megtévesztő, hazug legyen.
Csillapodj haragvó lélek,
nézd, e szemek mit beszélnek.

Nincsen bennük semmi gonosz,
csupán szerelem, mit hordoz.
Ahogy átkarolva nézem,
teste rezzenését érzem.

Álom, álom, édes álom,
végre itt vagy jó barátom,
elcsitult háborgó lelkem,
többé sosem kételkedem.







Pósa Lajos: FÉLHOMÁLYBAN...


Félhomályban, félig ébren
Álmodozom ágyamon,
Lelkemen át az élet bús,
Halk zenéjét hallgatom.

Majd merengek öntudatlan'
Rég tova tünt képeken:
S im egy csüggedt szellemalak
Ágyam előtt megjelen.

Ismerem jól, ismerem jól
E szomorú alakot:
Arany jövő csalogatta,
Fele utján elbukott.

Hallgat... hej de néma ajka
Fenhirdeti énnekem:
Álmaimat, mindhiába,
Soha el nem érhetem!

S mint a hogy jött, eltávozott,
Szomoruan, szótlanul -
És azóta mindig látom
Éltem örök árnyaul!







Reményik Sándor: ÁLOM-ÉNEK


Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!







Sándor Gyula: ÁLOM




Vérvörös éjjel tűzködös ég
Hallgat a vágy, már elhamvadt rég,
Könnyű pihe szárnyakon libben a csend,
Csak a szív muzsikál egy dalt idebenn.

Bús régi ének nem hallja más,
Por lepte múltból fájó vallomás.
Csendesen síró lágy hegedű,
Oly távoli, mégis mily keserű.

Vérvörös éjjel tűzködös ég:
Rózsaszín fákon bíbor tűz ég,
Nem hallom, már túl messzire ment,
Jégsírba dermed bennem a csend.







Sárhelyi Erika: ÁLOM


Olykor az álom,
akár egy lábnyom,
átbotlik életen-halálon,
hogy nálad vagy
nálam magára
találjon.
Hiszen a való
pont arra való,
hogy legyen
benne jó,
valami apró
szeretnivaló.
Mint a napfény
télnek idején,
vagy egy csillag
az éj köldökén,
egy út, egy cél,
arcodon a szél,
a pillanat,
ahogy lelkedhez ér,
a mágia,
a hét és a három,
vagy csupán
egy álom,
mi átlebeg
életen, s halálon.










Sárhelyi Erika: AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.







Sebők Árpád: ÁLMOK


Ha robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok







Thalis Silvenier: ÁLMODJ SZÉPEKET


Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.

Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!







Simon Ágnes: ÁBRÁND...


Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet,
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes, boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekbe fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk -

Sivár, nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be: az állandó remény,
A tiszta, éltető, igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan, örök szerelem!







SOHA NE SÍRJ...




Dalszöveg
Ea. Kovács Kati

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én, s csak érted neked játszom
A jó barát a bajban is barát

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények
Én itt leszek és vigyázok majd rád

Veled átkelnék az óceánon és azon is túl
Milyen szép is lenne tán, túl az Óperencián
Volt egy - két veszteségünk, milyen kár, hogy egyszer élünk
Napról napra változom ezt nem tagadhatom,
Míg élek, hozzád tartozom ezt biztosan tudom

Soha ne bánd ha lelke van egy dalnak,
a szomorúság úgysem tart soká,
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag
nincs semmi baj, majd én vigyázok rád

Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak
Én itt leszek, míg világ a világ

Veled elmennék egy hosszú útra bárhová
Tudom, számíthatok rád, veled más lesz a világ
Mindenben egyet értünk milyen kár, hogy egyszer élünk
Bármit hoz a sors mi ketten együtt maradunk
Soha nem vehet el senki tőlem össze tartozunk

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én csak érted s neked játszom
Egy jó barát a bajban is barát

Soha ne sírj ha kóstolgat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj ha formálnak az évek
én itt leszek és vigyázok majd rád

Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak
a szomorúság úgysem tart soká,
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag
nincs semmi baj, majd én vigyázok rád

Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak
Én itt leszek, míg világ a világ

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én csak érted s neked játszom
egy jó barát, a bajban is barát...

Kovács Kati: Soha ne sírj - Videó

Link








Somlyó Zoltán: MEA ÖLÉBEN


Forró öledben szép álmok alusznak
és álmodnak bíboros, nagy álmot.
Én leszek, én leszek az életrekeltőjük,
Mea, én megváltom az álmod!

Forró öled tüzét, a csókod, az ajkad
a véremmel én kicserélem.
Föl fogod gyujtani az éjjeleimet
és én a te életedet élem.

Átvetem lelkeden az árnyékomat
és a lelkemen átsütöm a lelked.
Gyönyörű vétkeket csókolok beléd,
hogy vad legyen, mint én a te lelked.

Vad legyen, átkozott, bűnbe szökött,
hogy te se légy jobb, Mea, nálam.
S ujjongó nászindulót zengjen, amíg
kirepül tűzöledből az álom.










Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL


Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL - Videó

Link





s


Szabó Magda: KINEK MÁR ÁLMA SINCS


Rólad, terólad. Míg erőm tart,...
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt leheleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.







Szabó Magda: TERÍTSD ARCOMRA ÁLMODAT


Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
az ég meggyűrődik, alázuhan,
a szél csücskeit összehúzza,
meg is köti, botjára szúrja,
elindul vele vándorútra,
s a föld ott marad egymaga,
se teteje, sem ablaka,
s akkor kinyitja viola
szemét a bársony szerelem,
s ott lebeg súlyos mosolya
a föld felett, mint kupola.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, -
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet







Szabó Zsolt: ÁLOM!


Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.










Szauer Attila: TALÁN MAJD EGYSZER!


Talán majd egyszer, ha minden véget ért,
És, ha megküzdünk majd e csodás végzetért,
Akkor teljesedik majd be szerelmünk,
Ha örökre megkapjuk azt, akit szeretünk.

Talán, majd akkor meglesz az öröm,
Talán, majd akkor lesz élet a földön.
Élet, mely addig csak várat magára,
Élet, mely válaszként jön majd a halálba.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez igaz volna,
És az életben, mindez, csak rólad szólna.

Talán, majd akkor, ha minden megszűnik már,
Talán, ott lesz a perc, mikor reánk az öröm vár.
Akkor jön el a perc, mikor, el nem engedlek,
És a végzetem végéig, őrülten szeretlek.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez, igaz volna,
Az életben, minden rólad szólna.

Talán, nem is álom, amit lehunyt szemmel látok,
Talán, mindig az lesz, és nincsen semmi átok.
Csak boldogság, csak öröm, és felhőtlen élet,
És ketten, megvalósítjuk a gyönyörű álom képet.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobogna,
Csodás volna, ha, a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha, mindez, igaz volna,
És az életben, minden, rólad szólna.


Talán egy álom

Link


TALÁN MAJD EGYSZER! SZAUER ATTILA MIHI 2018

Link








Szeicz János dr.: ÁLMODBAN NÉHA OTT LESZEK


Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.







Szelezsánné Varga Andrea: ÁLOM ÉS VALÓSÁG


Vadvirágos mezőn sétálok,
Körülöttem pillangók, virágok.
Szabad vagyok, boldogság tölt el,
Érzem a nap is nekem kelt fel.
Sugaraival pajkosan megsimogat,
Lágy szellő kócolja a hajamat.
Tudom, tovább kell mennem,
Még maradnék, nem tehetem.

Hirtelen mély szakadékba zuhanok,
Sötét van, félek, semmit se látok.
Társam a kétségbeesés, a magány.
Nincs is kiút innen talán?
Körülnézek, helyzetem kilátástalan,
Mindenhol csak hideg, nedves falak.
Segítségért kiáltok, nem hallja senki.
Nem akarok itt maradni!

Karjaim felemelem a világosság felé,
Testem könnyű, száll felfelé.
Repülök magasan a felhők között,
Minden olyan tiszta, kékbe öltözött.
Láncait ledobja testem, lelkem,
Tovaszáll bánatom, rosszkedvem.
Tündöklő szivárvány vonz magához,
Bizakodva megyek, e színjátszó csúszdához.
Ráhuppanok, lefelé csúszom lassan,
Felhők már felettem vannak magasan.

Gyönyörű, gondozott kertbe érkezem,
Mely elkápráztatja minden érzékem.
A csodálatos rózsák közt lassan lépkedem,
Bódító illatfelhő körül ölel engem.
Leülök egy padra, jó itt megpihenni,
Piciny madárkák énekét hallgatni.
Felébredek, lassan rádöbbenek,
Eddigi életem álmodtam meg.







SZERTEFOSZLOTT ÁLOMKÉP

Zeneszöveg
Magic of Music


Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám még nem tudom
Te nézel rám én arra kérlek
Vezess végig utamon

Ha megtalál egy dallam
Ki ott van mindig veled a bajban
Tudom féltve őrzi titkaim tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké

Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám már jól tudom
Boldogan mindig visszanézek
Követtél végig utamon

Rég rám talált az álom
Sorsom már teljessé vált látom
Mégis csend uralja életem tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké

Magic Of Music: Szertefoszlott álomkép - Videó

Link








A SZÉP JÖVŐT...


A szép jövőt álmodja minden férfi és nő
Nem veszi észre, hogy közben telik az idő
Szépnek álmodja és hiszi a valóságban
De sokszor az álmok mind valótlanná válnak

Álmodják, hogy minden rózsás és csodaszép
De ébredéskor mind ez csak szappanbuborék
De amíg él az ember, mindig csak remél
Mert ez a vágy - érzés a szívébe örökké él

Benne él a vágy, amely sokszor mint a vulkán
Kitör, mindent elsöpör a forró tűz, az izzó láng
De később ez már csak szunnyadó parázs
Mert elmúlik a szép érzés, elmúlik a varázs

Az élet szép, de Te csak álmodd tovább.
De tudnod kell, sokszor fájni fog a valóság
Te csak bátran evezz, az élet vad tengerén
Amíg csak élsz, amíg a vágyad benned él.

/ Ismeretlen /







Szijátó Károly Tamás: ÁLOM


Álmomban, nálad voltam.
Álmaimban, veled jártam.
Karjaid közt, veled alszom.
Hozzád vágyom, veled vagyok.

Álom, álom, édes álom.
Ne feledj, ha nem vagy velem
Szél, fuvallat, messze repít.
Ébredéskor, üres helyed.

Nem melegít, édes tested.
Nem csókol, a kicsi szád.
Valóság ez, nem álom.
Képzelet volt, semmi más.

Szép éjszaka, bús napok.
Nem segít a vers, a vágy
Nem hívsz, nem jössz
Nem szól hangod, mesze vagy

Szép szivárvány, lidérc vágy
Neked írott vallomás
Téged várlak, nálad lennék
Kezem nyújtom, tiéd vagyok

Álmodom képzeletem fantázia
Ábrándteli kép álom délibáb
Elém vetül meg nem áll
Ki zökkent a valóság
Ébredj az álomnak itt a vége







Szilágyi Viktória: ÁLMOK


Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rámtör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!







Taygeta: ÁLMOM...


Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át.
Az éj fátylából szőtt
fellegek ráncaiba
rejtem borostás tekinteted,
szerelmet lopsz, édenbe csábítasz,
benned bolyongok, úgy simogatsz.
Érezd remegő leheletem fuvallatát,
mint az éledő tavasz mézédes nektárát.
Sodorj, hints a napjaimba
bársonyos, illatos szirmokat,
mutasd meg lelked templomához az utat.


Omoljon rám vágyakat ontva
meztelen köntöse a sóhajoknak,
sugárzó fényed öleljen,
könnyeim töröld le gyengéden.
Szívemben síró hegedű szó muzsikál,
halk szerenád, megigéz, majd tova száll.
Csendem tengerének tükrét
ragyogja be az éjszaka fényes foltja,
mosolygós hajnalt hozzon,
az éj búcsú csókja.
Szemed zöldjétől
legyen színesebb a világ,
lelkünk fénye lobogó fáklyaként
világítsa az öröklét végtelen tavát.







Jolie Taylor: ÁLMOK


Ha az álmod szárnyra kel,
szorítsd magadhoz, ne engedd el.
Álmaidban bíznod kell,
amíg a föld el nem nyel.

Ha úgy érzed, hogy nincs tovább,
ha semmi nem csillog már,
ha elégett már minden vágy,
Te csak menj az úton tovább.

Varázsold el önmagad.
Télből varázsolj tavaszt.
Öleld át az álmodat,
hervadt virágok így újra kinyílnak.

Ha szótlanul borul rád az éj,
ébreszd fel a szenvedélyt.


Álmaiddal repülj tovább,
míg a szíved meg nem áll.

Megsebzett szívben elalszik a láng,
húzd el a függönyt s újra ég a vágy.
Ha eljönnek majd a csókos reggelek,
álmaimban én is boldogabb leszek.

Sokszor hibáznunk kell,
hogy tudjuk hol rontottuk el.
Álmaimba hozd vissza a fényt,
virágok illatát éreznünk kell még.




-


Tarsoly Beke Tamás: ELNYOMOTT AZ ÁLOM


Az éjfél félelmetes nyikorgása,
a szoba sejtelmes fényei...
mint vízesés, úgy zuhant rám
csókod ízének emlékei...

Belehunyorogtam a csendbe,
mint öreg bagoly az ágon...
bölcsen ücsörögve a széken,
míg el nem nyomott az álom...

És betakart egy bárányfelhő,
és elringatott egy angyal...
és a jó Isten is lelocsolt
fénylő színarannyal...







A tegnap csupán álom,
A holnap nem több, mint látomás,
Minden tegnap a boldogság álma,
Minden holnap csak remény csillogása.
Vigyázz ezért, hogy mit kezdesz a máddal!

Kálidásza: Look To This Day c. vers










T. Fiser Ildikó: ÁLOMTÜNDÉR




Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.

Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.

A szép álom tündér lánya


táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.

Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.







Thándor Márk: EST


Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.

S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.

S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.

Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy más világba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.







Tóth Attila: ÁLOMMANÓ


Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.







Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába. De van, amikor megfordul minden.
Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni. A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is.

Csitáry-Hock Tamás







Újra eltávolodtunk egymástól!
Mégis van egy hely ahol már nem hiányzol!
Álmaimban ott vagy és boldogok vagyunk!







Urbán Tünde: JÓ ÉJSZAKÁT


Az éjjel fekete paplant borított a tájra,
A Hold az első csillag kacsintását várja,
Az égbolt láthatatlan felhőajtaját kitárja,
Egy szerelmes forró csókot lehel a szájra.

Odakint csak a csend ordít néma hangján,
Mindenki álmokat szuszog puha ágyán,
Kényelmesen fekszik a fáradt Nap a hátán,
Repülve alszik el az angyal, a szárnyán.

Csukódik szemem, mint ajtó mit zárnak,
Rám is a titokzatos álmok ösvényei várnak,
Lehunyom szemem, mégis téged látlak,
Aludnom kellene már, hisz vége van a mának.







VAN EGY ÁLOM...


Az álom, amelyben egy gyönyörűséges Angyal látogat meg. Szíved Angyala. Leül melléd, látod szépséges arcát, belenézel erőt adó szemeibe, és hallod a világ legszebb zenéjét, a hangját. Beszél hozzád, és te el sem tudod hinni, hogy ez valóság. Hisz' oly régóta vágytál erre. És most nem tudod elhinni. Pedig itt ül melletted. Néhány pillanatig. Csodálatos pillanatok. De történik valami. Nem tudod, miért, nem tudod, milyen erő hatására, de indulnod kell. Nem akarsz, de menned kell. Elindulsz... és ő veled tart. Veled, míg elérkeztek egy kapuhoz. Megálltok. Ő gyengéden átölel, és elköszön. Te maradnál, de nem maradhatsz. Ő jönne, de nem jöhet. Az álom és valóság kapujában el kell válnotok. Neki maradnia kell. Álmaidban. Neked menned kell. A valóságba. De egy napon minden más lesz. Egy napon a kapu ledől. Egy napon már nem lesz álom, csak valóság. Egy napon az álom és a valóság egy lesz. Eggyé válik. Benne.
Szíved Angyalában.

Csitáry-Hock Tamás










Vannak az álmok...

És van a valóság.
Aminek létezése csak álmainknak köszönhető.
Az álmok kora soha nem múlhat el.
Hiszen minden egy álommal kezdődik.
Földünket készen kaptuk, az nem a mi álmunk.
De minden, amit valóra váltunk benne, az bennünk, belül születik meg először.
Vagyis, álom.
A valóra váltás pedig éppen ezt jelenti: valósággá váltunk valamit.
Ez a valami a mi álmunk.
Elképzelésünk, vágyunk.
Enélkül nincs valóság.
Az álmok életünk minden területén a valóságot hordozzák magukban.
Akár egy repülő megépítéséről, akár egy vers megírásáról, akár két ember szeretetéről van szó. Hiszen a legfontosabb, a nő és férfi kapcsolata is egy álommal, egy vággyal kezdődik.
A másik megismerésének, felfedezésének vágyával.
Ebben a folyamatban két ember közös álma válik valóra.
És ebből a vágyból, álomból lesz az Élet.
Kettejük élete.
Amiben már nem álom az egymás iránti tisztelet, a szeretet, a megbecsülés.
Hanem valóság.

Ami álomból született.










Vass József: VÁGYAIM


Járom az utam, mellettem árny suhan,
Szívem legdrágább vágyai szállnak,
Elsuttoghatom könnyeim között bánatom,
Ő mindig jól vezetett, könnyes éjjen át.

Majd a fényben látni, irgalom kútját,
Az irgalom kútja túl mély nekem.
Járom az utam és keresem a fényt,
Erős karod ott legyen támaszom.

Távolban meg láttam egy ösvényt,
Mely egy szikrácska éltető remény,
Ott épp egy tündér suhant fehérben,
S én látni benne téged véltelek.

Hinnem kell, hogy az álmok valóra válnak,
hogy minden lélek mellett angyalok állnak.
Figyelő tekintetüket reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik.

Velünk kelnek hajnalok, hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során.
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret.

Megint hiszek újra egy régi szerelemben,
Megtaláltam azt, akire régóta vágytam.
Jöjj közelebb, hogy átölelhesselek lágyan,
Két szív egymásra talált, e csendes szigeten

Az angyalok legyenek erős támaszunk,
Fejemet békében a kezedbe hajthatom!
Kedvesem, ha öreg leszek, és te magad is,
Hiszen minket egy igaz angyal szeret!







Paul Verlaine: ÁLMODOM EGY NŐRŐL




Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy, s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.

(Ford.: Ady Endre)






Paul Verlaine: AZ ÉN MEGHITT ÁLMOM


E furcsa álom gyakran s mélyen talál szíven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért híven.

Óh, ő megért híven s csak ő látja, igen,
hogy átlátszó szívemben zord talány nem mered,
ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
izzadt és halvány orcám megfrissül szelíden.

Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom,
s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;

nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
s bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.

(Tóth Árpád fordítása )







Sango Villagren: ÁLOMKÉP


A pirkadat órái
magányomba vonnak,
s emlékem morzsái
új álmokat fonnak.

Sétálok egy őszi tájon
hulló arany levelekkel,
hol kellemes, lanyha zápor
vegyül lassú, halk léptekkel.

Hirtelen fagyra vált a táj,
a záporból pelyhek lesznek.
A hideg szúrós, szinte fáj,
a színek fehérbe vesznek.

Elvakít e zord, zimankós világ,
a hidegtől ponttá húzom magam össze.
Elfagyott a fű, nem nyílik már virág,
várom, hogy testemet meleg fürössze.

Mert elszállnak az évek,
itt perc követ perceket.
Kellemes meleget érzek,
s csodálom a pelyheket.

Honnan ez a meleg érzés?
Horizontig ér a hó!
Fejemben számtalan kérdés.
Kergetőzik minden szó.

Meglátok egy alakot.
A hó foltokban olvad el
lába előtt a talajon,
ahogy virág sorvad el.

Nyomában izzadni kezd a jég,
tűzként emészti angyali báj,
a kibomló szelíd kedvesség.
Eloszlik a tél, s nyárra vált a táj.







Vikí: ÁLOM, ÁLOM, ÉDES ÁLOM - Részlet


...Álom, álom, édes álom,
Merre menjek, hol találom
Álom. álom édes álom.
Nem felejtem, visszavárom...


Viky: ÁLOM - Videó

Link








Vörös István: VISSZATÉRŐ ÁLOM


Sejtelmes, furcsa érzés,
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.

Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Szikrázó napsütésben,
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.

Önfeledt bújócskáztunk,
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Sejtelmes, furcsa érzés,
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?







Zagyi G.Ilona /Alkony/: NYOMOT HAGYOTT...


Csak álom volt... de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.

Tisztán érzem, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Makacs vízió, felhőörvény.
A leszálló köd homályosít
éleket, s nincs kiút, ösvény.
Erdőt és földet iszap borít,
nincs menedék... elszomorít.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Mentenék az iszonyatból
valami kedveset... enyémet.
Kímélném a borzalmaktól.
Talán odafönt, ha szétnézhet...
repüljön, keressen fészket.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Szárnyalása belőlem rész.
Látom hogy elszakad, nem bánom.
Kíséri e szívdobbanás...
majd lassan szétfoszlik az álom...
Fény játszik a szempillámon...

...de most is érzem, hogy féltek.
Jelent, jövőt... élő képet.







A tudattalan nyelve: az álom

Akik emlékeznek álmaikra, tudják, hogy minden álomnak annyi, de annyi szintje van. Alakjai, formái, látomásai szinte folyamatosan változnak, és ha elménk nem eléggé szilárd és pallérozott, bizony minden álomkép puszta homályos emlék marad ébredésünk után. Ritka kincs egy álom tükörképébe nézni, hiszen ilyenkor saját tudatalattink folyamataiba nyerünk bepillantást. A tudattalan nyelve pedig a kép, érzés, folyamatos alakváltozás, olyan, mint egy háborgó tengerfenék, melyben számtalan láthatatlan áramlat küzd egymással. A felszínen ringó éber öntudat, persze ebből szükségszerűen nem fog fel semmit, ő legfeljebb küzd az ár ellen, vagy éppen meglovagolja az áramlatot, ha céljai pillanatnyilag összhangban állnak a felszín alatt rejlő erők sodrásával.

A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magas kultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette. A híres ószövetségi példában József pont annak köszönhette, hogy bár zsidó származású és nem egyiptomi születésű volt, mégis Egyiptom hercegévé válhatott, hogy értette a tudattalan nyelvét: így képes volt megfejteni a fáraó álmát, megmentve Egyiptom földjét az éhínségtől. Az ókori, és a spirituális létszemlélettel bíró civilizációk, mind tudták, hogy az álom kapu, amelyen átlépve a lélek, a túlsó világ előéletét éli. Tudták, az álom a halál előszobája, azzal rokon természetű állapot. Ezért is van, hogy például a görög mítoszokban Hüpnosz, az alvás megszemélyesítője és az álom istensége, a Halál, Thanatosz ikertestvére. Ez azt is jelentette, hogy pont az álmok alapján tudták, a halál nem megsemmisülés, hanem egy másik élet kezdete, ami az életünk alatt szőtt álmunk folytatásaként is felfogható.

Érdekes, hogy ez a tudás az újkor küszöbén majdnem eltűnt, megsemmisült. A XIX.század nagy racionalista természettudósai közül sokan úgy gondolták, az álom a tiszta észhasználat, a józan ész ,,potyadéka", amolyan melléktermék. Véleményük szerint az emberek álmai, a fel nem fogott és nem hasznosuló tapasztalatok öntisztuló folyamata. Az álmodás alatt az elme megszabadul a szükségtelen tudati terhektől. Ma számítógépes analógiával úgy mondanánk, ilyenkor az elme töredezettség-mentesít, és törli az ideiglenes fájlokat. Véleményem szerint ez nem így van. Szerintem az álom valóban egy másik, belső világ tükörképe, amit a mi elménk színez át, saját evilági tapasztalataink képzeteivel, alakjaival, figuráival.

Tibeti tanítás az álomról

A tibeti buddhizmus tanítása szerint, nincsenek végső valóságok. Nem lehet azt mondani, hogy az éber tudatállapotunk által lefestett világ ,,a" nagybetűs Valóság. Ez pusztán egyike a valóság ábrázolás-módjainak, amit elsősorban az átlagos, szokványos tudatműködés határoz meg. Miután ez a tudatműködés az általános, ezt tekintjük normálisnak, és ez alapján alkotjuk a hétköznapi valóságunkról alkotott képünket. ,,Normális" valóságunkban, nem él senki test nélkül, nem lehet repülni, senki nem változik át madárrá, stb. Ilyen csak az álom-állapotban lehetséges, amit módosult tudatállapotnak tekintünk, és ezért sokan nem is tekintik ,,valóságosnak". Pedig az álom a maga idejében, a maga átéléseiben az álmodó számára legalább annyira valóságos, mint az éber tudatállapot. Az egyetlen ok, ami miatt sokan nem tekintik valóságnak, az az, hogy egyszerűen nem emlékeznek rá, ezért nem is tudnak a létezéséről.

A tibeti tanítás szerint, az álom-állapot a lehetséges tudati valóságok egyikeként ugyanolyan egyenértékű tapasztalati birodalom, mint amit az éber tudatállapotunk fest le nekünk. Ezért érdemes megtanulni, felismerni és fenntartani az éber álmodás képességét, amit a tibeti álomjóga gyakorlatán keresztül némely buddhista hagyományvonal is tanít. Az álomjóga gyakorlása vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy az éber tudatállapot által leírt valóságunk is csak egy ,,álom", és álomállapotaink ebben az álomban szőtt további álmok. A tibeti tanítás szerint az élet álmából is ébredni kell. Ehhez vezet közelebb az éber álmodás tanösvénye.

A tudatos álmodás

Nagy sikert aratott a mozikban az Eredet című, a tudatos álmodásról szóló új Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film. Ez érzékletesen mutatja be mi is a tudatos álmodás. A tudatos vagy éber álmodás az álmodás azon fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően álma bármely elemét képes befolyásolni vagy meghatározni. Az éber álmodás sokszor spontán módon előidézett élmény, amit kiválthat egy külső zaj vagy inger, ami kicsit közelebb hozza az álmodót a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle egészen. Vagy az álom cselekménye is válthat ki olyan stresszt az álmodóban, hogy az részlegesen felébreszti öntudatát. Persze a legtöbb kutatót az érdekli hogyan idézhető elő szándékosan. Mint az a filmből is kiderül, s spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.

A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett ,,valóságteszt". Ilyenkor a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. vizsgáljuk meg saját magunkat, gondolkodásunkat, és környezetünket, hogy olyan körülményeket találjunk, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhatunk. Ez a szokásunk előbb-utóbb álmunkban is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fogunk felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.

Álom és önismeret

A legérdekesebb és leghasznosabb felhasználási területe a tudatos álmodásnak Önvalónk és tudattalanunk megismerése. Ha sikerül elérnünk a tudatos álmodás állapotát, akkor megidézhetünk: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd! Tudattartalmaink között szabadon böngészhetünk, anélkül, hogy a tudatosításban akadályozna saját egónk, énképünk. Miután a tudatos álmodás állapotában az ego csak alkotóelemeiben van jelen, Ő maga ,,alszik", nem irányít! Az ego pont azokból az elemekből áll, amelyek tévedések, hazugságok önmagunkról és az életünkről. Ezeket álom állapotunkban tudatosítva, felszámolva, képesek leszünk önmagunkat és így az életünket tisztázni. A folyamat a teljes önfelismerésig vezethet: hogy az élet is álomszerű, átmeneti állapot, amely az álom, majd a halál előszobája. A halál pedig nem más, mint az álom folytatása, amelyet most alkotunk magunknak éber álmainkkal mindnyájan. Ébredjünk hát álmainkra!







Veled is előfordult már, hogy ébredés után néhány perccel nehezedre esett fölidézni egy furcsa álom részleteit, csak a hangulata maradt meg benned? Többet szeretnél tudni az álmokról? Kíváncsi vagy, hogy mi történik a testeddel, amikor alszol? Most minden kiderül!


1. A vak emberek is álmodnak

Azok az emberek, akik jóval a születésük után veszítették el a látásukat, képesek álomképek észlelésére. Azok pedig, akik látás nélkül születtek, szintén álmodnak, de a többi érzékszervük által nyert információk alapján alakulnak az álmaik. Egy átlagos, látó ember számára igen nehéz elképzelni, hogyan lehetséges ez, de a szervezetnek szüksége van a pihentető alvásra, ezért képes előállítani szinte bármit az álomban, csak hogy megtörténjen.

2. Az álmaid 90%-át hamar elfelejted

Az ébredéstől számított öt percben az álmaid 50%-a feledésbe merül. Tíz perc után pedig már 90%-ukra nem emlékszel. Sok művész, költő, író, nagy gondolkodó személy nyer (nyert) ihletet az álmából, a probléma akkor van, ha nem veti azonnal papírra a ködös emlékképeket, mert azok hamar eltűnnek, és örökre elvesznek. Sok művész járt úgy, hogy félbe maradt a műve, mert nem jegyezte le álmát időben, vagy alkotás közben megzavarták, és minden feledésbe merült.

3. Mindenki álmodik

Minden ember álmodik valamit, valamiről (kivéve a nagyon súlyos mentális problémákban szenvedőket), azonban a férfiak és nők igen eltérően álmodhatnak, és mások az álom hatására kialakuló fizikai reakciók is.

A férfiak rendszerint más férfiakkal álmodnak, míg a nők egyaránt álmodnak nőkkel és férfiakkal. Ráadásul mindkét nem olykor szexuális jellegű dolgokat is megtapasztalhat az álmaik során, ezek az élmények pedig fizikai reakciókat is kiválthat: férfiaknál erekciót, nőknél fokozott vaginális vérkeringést (vérbőséget).

4. Az álmok megelőzhetik a pszichés problémákat

Egy nemrégiben folytatott tanulmány során az alvással kísérleteztek a kutatók, az önkéntes kísérleti alanyokat nem engedték álmodni, felkeltették őket mielőtt az álomszakaszba értek volna - de hagyták őket összesen nyolc órát aludni. Az önkéntesek már három nap után igen kellemetlen tünetekkel szembesültek: dekoncentráltság, hallucináció, pszichés problémák. A következő szakaszban hagyták az alanyokat végig aludni (főleg a fontos REM-szakaszban, ami előzőleg mindig megszakítottak), az önkéntesek agya pedig megpróbálta bepótolni a kiesett álommal töltött időt azzal, hogy megnövelte az alvás során a REM-fázis hosszát.

5. Csak arról álmodunk, amit már megismertünk

Az álmainkban sok idegen és furcsa dolgot tapasztalunk, például számunkra idegen és ismeretlen emberekkel találkozunk. Vajon az agyunk kreálta azokat a személyeket? Nem, azok valós, létező emberek, akikkel életünk során találkoztunk, vagy csak láttuk őket valahol, de számunkra fel sem tűntek. Az agyunk eltárolja a beérkező összes információt és később felhasználja az álmok kreálása során. Így gyakorlatilag végtelen mennyiségű nyersanyag áll az agy rendelkezésére, amiből aztán színes, érdekes vagy rémisztő álmokat gyárthat.

6. Nem minden ember álmodik színeset

A látássérültek 12%-a gyakorlatilag csak fekete-fehérben látja az álmait. A többiek számára pedig az álmok színesek. Előfordul, hogy az egy csoportot alkotó emberek (iskola, munkahely) hasonlót álmodnak, nem meglepő módon, hiszen napközben ugyanazt vagy igen hasonlót tapasztalnak meg együtt. Ezek az iskolai élmények elég nyomasztóak tudnak lenni, főleg a rossz élmények álmokban történő megismétlése (bukás, verekedés, késés, felelés, baleset, lassított érzés, sőt szexuális tartalmú is lehet). Gyakoriak az erőszakos cselekedetek vagy rémálmok, ha rossz élményt tapasztalunk napközben.

7. Az álmok nem feltétlenül jelentik azt, ami történik bennük

Hiába álmodsz egy konkrét dolgot, az nem épp azt fogja jelenteni. Nem lehet közvetlenül átültetni a valóságba az álomban tapasztaltakat, mert az álmok szimbolikusak, csak utalnak valamire, egy sokkal mélyebb dologra. A tudatalatti megpróbálja a látott álmot valamihez kötni, hasonlítani, amivel összekapcsolható vagy hasonlóságot mutat. Tehát valószínűtlen, hogy a látott kép önmagát jelentené, sokkal inkább valami elvont jelentése van.

8. A leszokó félben lévők álmai sokkal színesebbek, élénkebbek

Azok az emberek, akik hosszú dohányzással töltött időszak után végre leszoktak, azok sokkal élénkebb álmokról tapasztalásáról számoltak be, mint ami megszokott volt azelőtt. Ráadásul néhány exdohányos olyan álomról számolt be, ahol cigizett, ráadásul ez az élmény igen negatív érzéseket váltott ki bennük (kétségbeesés, bűntudat). Az ilyen álmok a dohányzás abbahagyása (nikotin megvonás) miatt jelentkeznek. A vizsgált alanyok 97%-a nem tapasztalt hasonlót, amikor még aktívan dohányozott, az ilyen álmok észlelése az elvonási tünetek és a kényszer függvényében volt gyakoribb vagy ritkább. Sokkal látványosabbak, élénkebbek, színesebbek voltak a leszokási időszak alatt tapasztalt álmok, leginkább a napközbeni elvonási tünetekhez lehetett hasonlítani a gyakoriságukat.

9. A külső ingerek befolyással vannak álmainkra

Ezt szokták nevezni álomba való beépülésnek is. Ezt szinte mindenki megtapasztalta már, például egy, a külvilágból érkező hang érzékelése kivált valamilyen hatást az álomban, beépül oda. Egy hasonló példa (bár kevésbé külső inger), ha szomjas vagy a valóságban, akkor az álmodban is az leszel. Azonban hiába iszol az álmodban, az inger folyamatosan fennáll a valósában és addig fog folytatódni az álombéli körforgás, amíg fel nem kelsz és iszol egy jót. Erre még számos jó példát lehetne felsorolni, valószínűleg mindenki tudna néhányat a saját tapasztalatai közül.

10. Alvás közben a test bénult állapotban van

Akár hiszed, akár nem, a tested gyakorlatilag bénult állapotban van, amíg alszol. Leginkább azért, hogy álmaink hatására ne legyen akaratlan reakciónk, ami sérüléshez vezethetne a valóságban. Ez igen hasznos, ha magas és/vagy szűk helyen alszol, így elkerülheted a leesést. Az alvás folyamata hormonális irányítás alatt áll, a neuronok pedig olyan jeleket küldenek a gerincvelői idegekbe, melyek hatására ellazulnak az izmok, majd egy virtuális bénult állapot jön léte, ami az ébredéssel megszűnik.

Extrák:

1. Amikor valaki horkol, akkor épp nem álmodik semmit.

2. A kisbabák nem álmodnak önmagukról egészen három éves korukig. Szintén kicsi korban a gyerekek sokkal gyakrabban és intenzívebben tapasztalnak rémálmokat, mint a felnőttek, egészen 7-8 éves korukig.

3. Ha valakit a REM-fázisból keltenek fel, akkor sokkal jobban és részletesebben fog emlékezni a látott álomra, mint ha rendesen, a teljes alvási szakasz végén ébredne.







"Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját.

Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!"

(Rácz Zsuzsa)














 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 132 db bejegyzés
Összes: 3947 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1028
  • e Hét: 12245
  • e Hónap: 10490
  • e Év: 282615
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.