Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Sohasem írtam volna
  2010-02-16 18:24:25, kedd
 
  Nagyon rossz érzésem van, szinte elviselhetetlenül sajog bennem tévedésem.

Soha nem írtam volna, én csak az énekhez, a zenéhez értettem ifjú koromban, meg azt hittem, amíg dolgozni és tanulni tudok, semmi sem lehetetlen.

Rákényszerültem 1991-ben az írásra, de akkor minden éjjel írtam verset, mesét, gyerekverset, dalt, vagy novellát, legtöbbször saját tapasztalataimról, az életemről, majd jöttek a könyvek és szimbólumok.

Általános iskolában V. M. verseket írt, s ezeket odaadta Prókai Gyula magyar tanárnak, aki előttünk szó nélkül megnézés után visszaadta neki. M-t csúfolták páran az osztályból, amikor mellette elmentek, fintorogtak, s azt mondogatták: "Büdös van!"

Nem szerettem a kiközösítéseket, védelmére keltem, éreztetve vele, mások nem nézik le.

Igazságérzetem túl fejlett, így születtem. Amikor pártbizottságon dolgoztam, majd később is informatikus felelős időszakomban tartottak szókimondásomtól, miközben csak igazságot szerettem volna azoknak, akik elmondták nekem panaszaikat, mert kifaggattam mindenkit a munkahelyi gondjairól.

Írtam pár soros cikket, márciusi dátumot jelöltem meg főcímként május helyett. Egyik hozzászóló azt írta, ideges lesz a rémhír terjesztőktől. Elnézést kértem a tévedésemért, de a nyomasztó érzés, hogy címként van ott a március tévesen, nem múlik el. Hiába mondogatom belül magamnak: ettől nagyobb bajom soha ne legyen, ha valaki cikket ír, előtte meg kell győződnie annak helyességéről, hiszen utólag nem áll módjában kijavítani tévedését.

Nem is tudom, mivel kössem le magam, ami a nyomasztó rossz érzést elvenné belőlem, elvinné messzire, ahol bottal üthetném a nyomát. Talán a hozzászólók segítenének megértéssel, de nem szokás ez manapság, a megértés, még elnézés kérés után sem elfogadott, hiszen ekkorát nem lehetett volna tévedni.
  
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Ismeretlen: Az élet színei
  2010-02-16 18:13:34, kedd
 
 

Tudod arra gondoltam,
az élet
a születéstől a halálig
a színek változatos skálája,
az idővel ők is változnak,
a csecsemő színe a hófehér,
amit új színek váltanak fel,
átmegy a rózsaszínbe,
vagy az életvidám égszínkékbe,
az útján az embert
színek kavalkádja kíséri,
legtöbb szín az ifjúságé,
övék a vörös,
a szenvedély,
a szerelem színe,
övék a Nap színe,
az életörömöt sugárzó sárga,
a remény zöld színe is övék,
és ki tudja még
mennyi színe van a fiatalságnak,
de ahogy múlik az idő,
vele az ifjúság,
úgy tompulnak a színek,
úgy szürkül
az életöröm napfényes színe,
tűnik el a remény zöldje,
a hosszú úton elfárad az ember,
s vele fáradnak az ifjúság
hajdan volt csodálatos színe,
a remény színét
felváltja a reménytelenségé,
az öröm színét, az örömtelenségé,
amikor nincs már miben bízni,
nincs mit remélni,
eljut az ember
az egyhangú szürkéig,
a reménytelenség szigetére,
utána már csak az elmúlás,
a gyász fekete színe marad,
de talán még menthetők,
az ifjúság színei újra élhetők,
ha ott van a szeretet,
a szürke égbolton megjelenhet
a gyönyörű szivárvány,
benne a remény,
az életöröm üdítő színeivel.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Izrael Jézusa gyógyítani kezd
  2010-02-16 12:53:18, kedd
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Huszadik fejezet A gyógyító


A vallási misztériumok szoros összefüggésben állnak ilyen vagy olyan csillagjóslatokkal. A khérisztianoszok misztériumai sem kivételesek. Jézus a téli napfordulón jött a világra, a Nap születésének napján, vagyis akkor, amikor a Nap eléri pályájának legdélibb, azaz jobb kéz felé eső levégső pontját. Jézus vízzel való megkeresztelése és felkenetése viszont az újjászületés rítusa volt, amelyre Áb hónap kilencedik napján került sor, amikor a Kutyacsillag (Sirius) napközelben kel fel. A zsidó apokaliptikus írók szerint Áb hónap kilencedik napja lesz a Messiás születésének napja, mivel az Ézsaiás próféciájában említett messiási csillag a Kutya-csillag. Dávid Házának kálebita jelvénye. Továbbá - úgyond - a Kutyacsillag felkelte határozza meg az ezernégyszázhatvan közönséges esztendőből álló Főnix-évet (vagy Szóthisz-évet), és a Messiást. Dávid Fiát a misztikusok az új Főnixnek nevezték. Mellesleg szólva figyelemre méltó körülmény, hogy Jézus a maga két születésnapját illetően hasonlóságot mutat Dionüszosz istennel, ,,a Kettős Kapu Gyermekével", akit először anyja, Szemelé, majd Zeusz atya hozott világra. És így tanítják a misztériumok vezetői az alexandriai egyház azon beavatottjait, amikor azok a Megismerés harmadik fokozatába lépnek.

Az egy hétig tartó mennyegzői ünnepség utolsó estéjén Jézus közölte udvarának előkelőivel, hogy mihelyt sérülése megengedi, elindul királyságának megtekintésére, ha a látottak megnyerik tetszését, ismét összehívja őket, és kiosztja a királyi rendelkezéseit. Addig mindenki térjen vissza otthonába, vigyázzon, és imádkozzék szüntelen.

Királynéjának pedig azt mondta:
- Én szerettem, nem vhetlek téged a házamba, jóllehet nyoszolyólányaid így ígérték neked. De lásd, nekem nincsn házam. Amíg el nem foglalhatok egy palotát, nincs szükségem állandó otthonra. A csillagos ég alatt fogok aludni, vagy elfogadok bármilyen szegényes hajlékot éjszakára, amelyet barátok vagy idegenek felajánlanak nekem. De ha el akarsz kísérni engem vándorlásaimban, ezt nem tagadhatom meg tőled.
- - Uram, ,,én szerettem"-nek nevezel engem, és azt mondod: ,,Ha el akarsz kísérni engem"? Úgy hallottam, neked egykor volt házad, meg egyéb javaid is voltak, de mindent odaadtál anyádnak, és amit azóta munkáddal megkerestél, azt is szétosztogattad. Ha majd ismét lesz házad, hívjál engem, és én elmegyek oda. Nem kérek én tőled palotát. Amikor felöltöttem magamra ezeket a ruhákat, és fejemre tettem ezt a koronát, hogyan sejthettem volna, hogy egy vándorló koldusnak leszek a felesége? Uram, vagy kívánd határozottan, hogy elkísérjelek, és a te szolgálód engedelmeskedni fog akaratodnak, vagy pedig engedd meg, hogy visszamenjek Bethániába, és ott várjam be türelmesen a jobb időket.
- Térj vissza békessséggel Bethániába, a bátyáddal, Lázárral, és ott várakozz rám.
- Amint az én uram kívánja.

Mária szíve nehéz volt, mint az ólom. Akarata ellenére megszerette Jézust, és örömmel követte volna a világ végére is, abban a reményben, hogy alázatos odaadásával elnyerheti szerelme viszonzását. Hiszen tudta, hogy minden elhamarkodott fogadalomból is lehet valamiféle kiutat találni. De női büszkesége - vagy talán így is lehetne mondani: Mikál hatalma - arra kényszerítette, hogy közömbösséget színleljen. Nővére, Márta helyeselte magatartását, s így biztatta:
- Meglásd, a szépséged mágnesként fogja vonzani, és végül kegyként kéri majd tőled azt, amihez joga van.

Amikor Jézus állapota annyira megjavult, hoegy már tudott járni, bár minden lépés nagy fájdalmat okozott neki, elküldött valakit Jánosért, aki azonnal visszatért hozzá. Jézust a tábori szent ligetben találta, ott üldögélt.
- Szüretelésnek mestere - kérdezte János -, előbb a nagy fürtöket szakítod-e le, vagy a kicsinyeket, vagy azokat, amelyek éppen a kezed ügyébe akadnak?
- Először a kicsiket. Azoknak van rám a legnagyobb szükségük.
- De az egész termést be kell takarítani. Az iskolák fejei meg a szanhedrin vezetői maradhatnak utoljára, de a szegények és a kitaszítottak nem várhatnak.
- Orcádat nem fordítod Jeruzsálem felé. Mondd meg nekem, melyik északi városba szándékozol menni, és én előkészítem az utadat.
- Láttam megírva: ,,Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet..."
- És mit cselekedjem én azon a helyen?
- Válogass ki oszlopokat az én gilgálomhoz. Egy jó formájú oszlopot már adtál nekem.
- Milyen oszlopokra van szükséged: finoman csiszoltakra, vagy csak durván kinagyoltakra?
- Durván kinagyoltakra. A csiszolást legjobban saját kezűleg lehet elvégezni.

Így hát János előresietett, hogy előkészítse az utat. Jézus később szamárháton indult utána Júdással, aki gyalogszerrel baktatott mellette.

János Kapernaum felé igyekezett, mivel tudta, hogy ez a város Náhum próféta sírjáról kapta nevét, márpedig Jézus Náhum próféta Könyvéből idézte neki azokat a bizonyos szavakat. Kapernaum kis határváros a galileai tenger északi végénél, az Egyiptomból Damaszkuszba vezető főútvonalon, van egy vámháza, lakóinak egy része halak besózásával foglalkozik, környékén kiváló búzatermő földek terülnek el.

Amikor beért a városka piacterére, leült a földre egy fazekas bódéja mellett, és fürkészni kezdte az arrajárók arcát. Mivel egyik sem nyerte meg a tetszését, felkelt, és lement a kikötőhöz. Ott meglátott két halászt, éppen vitorláikat húzták el, hogy utolérjenek egy nagyobb halrajt, amelyet kissé távolabb a parttól észrevettek. Megismerte őket: mindkettőjüket néhány héttel azelőtt keresztelte meg Béth Arabánál.
- Jöjjetek ide tüstént! - kiáltotta oda nekik.

Azok a fehér teveszőr ruha láttára azonnal kiugrottak a bárkából, és kiúsztak a partra. Mind a kettő magas növésű, tagbaszakadt, lobbanékony természetű ember volt, nem lehetett róluk azt állítani, hogy nagyon jártasak lennének a Törvényben, sem azt, hogy megtartására aggályos pontossággal ügyelnének. De legalább egy jó hírű, köztiszteletnek örvendő zsinagóga tagjai voltak.
- Fiaim, oda nézzetek! - kiáltotta nekik János. - Amott közeleg a Húsvéti Bárány, fehér Anyajuh szülötte, arannyal koronázva, királyi pálcával a kezében. Parancsolom néktek, hogy kövessétek, és legyetek szolgálatára a palotájában!

Közben az út felé mutatott, ahol feltűnt a szamáron ülő Jézus alakja.

A halászok hüledezve hallgatták e furcsa, kusza, lázas szavakat. De hát János próféta, és egy próféta szavainak értelmét egyszerű észjárású ember nem egykönnyen tudja kihüvelyezni. Így hát minden ellenvetés vagy kérdezősködés nélkül elébe mentek Jézusnak, és mélyen meghajoltak előtte.
- Barátaim, mit kívántok tőlem? - kérdezte Jézus.
- Uram, hol a palotád? - mondják a halászok zavartan. - Azért küldtek minket, hogy szolgáljunk neked a palotádban.
- János tanítványai vagytok?

Körülnéztek. Jánost kereste a szemük, hogy segítse ki őket a zavarukból, de már nem látták sehol. Ekkor egyikük - mintegy a pillanat kényszerítő sugallatára - így felelt Jézus kérdésére:
- Uram, én mostantól fogva a te tanítványod vagyok. A nevem Simon, Jónás fia. De a görög halászok Péternek, a Sziklának neveznek. Ez meg itt a testvérem, Necer, őt András, a Bátor néven szokták emlegetni a görögök.
- A Szikla erős oszlopa lesz a gilgálomnak. Így hát Simon velem jön. Hát te, Bátor?

András az ujjait húzogatta zavarában:
- János azt parancsolta, hogy mind a ketten menjünk veled.
- Jól van. Megmutatom nektek a palotámat.

Kivezette őket a városból. A tópart közelében egy helyütt kis sziklahalom emelkedett, magas terebintusfa nőtt a tetején. Amikor odaértek, Jézus nagy kínnal-bajjal leszállt a szamaráról, meghagyta Júdásnak, hogy pányvázza ki az állatot, majd a két halászhoz fordult:
- Itt az én palotám, és ti vagytok az én megbecsült vendégeim. Látjátok, most együtt megyünk el a széles márványlépcsőkön a tölgyfából ácsolt nagy kapuhoz. Már itt is vagyunk. Megállunk, kopogtatunk, a kapu kitárul. Emelt fővel lépünk be, végigmegyünk a szerpentinnel és melachittal burkolt padlózaton. Jobbra-balra udvaroncaim és szolgáim nagy sokasága áll sorfalat. Valamennyien pompás ruhákat viselnek, és mély meghajlással köszöntenek bennünket.

Most hátraszólt Júdásnak:
- Hozz illatosított vizet, kamarás! Hozzál arany vizeskancsót és két ezüsttálat, hogy vendégeim lábát megmossák! Fel van-e tálalva már a lakoma? Hol vannak a vendégeim fejére való koszorúk, hol vannak az illatos olajak és kenőcsök?

Péter elnevette magát, András pedig megjegyezte:
- Uram, a jobb szememmel zöld fát látok egy sziklán, a bal szememmel meg azt a királyi pompát látom, amelyet most leírsz nekünk.
- Így van jól. Külön kell választani a két látványt, a jelent és a jövőt. Ti ugye halakat akartatok üldözőbe venni az imént?
- Igen, uram, de a halak türelmesek, nem veszik tőlünk rossz néven, ha később megyünk majd utánuk.
- Hagyjátok a halakat. Én megtanítlak titeket arra, hogyan lehet embereket halászni.
- Horoggal meg zsinórral?
- Néha egyet horoggal és zsinórral, néha százat hálóval.
- A te horgod már a szánkba akadt. Csáklyáddal már a partra ránthatsz bennünket.

Egész nap a fa alatt beszélgettek Jézussal, és estefelé együtt tértek vissza a kikötőbe. De még nem ismerték kilétét, csak annyit tudtak meg róla, hogy Jézus a neve, Názáretből való, és az esszénusoknál tanult.

Jézus az egyik kikötött ladikban két ismerős férfit pillantott meg. Éppen a hálójukat javítgatták. Még a nevüket is tudta: Jakabnak és Jánosnak hívták őket, testvérek voltak, a halász Zebedeus fiai. Félszeg, gyanakvó, de bátor embernek ismerte mind a kettőt. Egyszer a tavon át faanyagot szállítottak bátyjainak, Értük küldte Andrást. András, aki jól ismerte mindkettőjüket, odaszaladt a csónakjukhoz, és ezt kiáltotta:
- Gyertek gyorsan, testvérek! Megtaláltam őt.
- Kit találtál meg?
- Azt az embert, aki minden kérdésre meg tud felelni!

Jakab és János is felismerte Jézust, kiugrottak a partra, hogy üdvözöljék. Az a néhány egyszerű szó, amelyet Jézus első találkozásuk alkalmával mondott nekik, azóta is a szívükben égett, jóllehet akkor meglehetősen vonakodtak elismerni szavainak igazságát. Jézus akkor azt mondta nekik:
- A tudós Hillél, áldott legyen az emlékezete, bölcs megállapítást tett: ,,Olyan emberből, aki csak a mesterségével törődik, sohasem lehet bölcs." De én még hozzátenném: ,,Olyen ember, aki csak a mesterségével törődik, nem szeretheti Istent."

Most pedig ezekkel a szavakkal fogadta őket:
- Jakab és János, szükségem van rátok. Akartok-e velem jönni?

Azok először nem értették, mit kíván tőlük. De még az est leszállta előtt a tanítványai lettek,és kijelentették, hogy készek vele menni, bármerre vezeti őket. Az alexandriai khrésztianoszok, akik Jakabot és Jánost Kasztór és Polüdeukész görög héroszokkal próbálják azonosítani, azt állítják, hogy Jézus ,,a Villámlás Fiainak" nevezte el őket. Az igazság azonban az, hogy a Beni-Reém nevet adta nekik, aminek jelentése: ,,az Antilopbika Fiai." A név részint Jób Könyvének egyik passzusára utal, ahol egy gyanakvó természetű, merész antilopbikáról van szó, amelyet csak ige nehezen lehetett megszelídíteni, részint a mózesi áldás egyik versére, ahol Efraim és Manasse - József fiai - az antilopbika két szarvaként szerepelnek . Jézus ugyanis később tizenkét tanítványának mindegyikét Izrael valamelyik törzséről nevezte el.

A koronázás utáni szombaton jelent meg először egy gyülekezet nyilvánossága előtt, mivel a prófétikus hagyomány szerint a Messiás, Dávid Fia egy szombati napon mutatkozik meg először a népnek. Közeledését nem adták hírül sem rivallgó trombiták, sem örömmámorban úszó tömegek ujjongó kiáltásai. Júdás, az egyedüli jelenlevő, aki tudta, hogy Jézus király, meglehetősen közönségesnek, hétköznapinak és méltatlannak találta az alkalmat, de engedelmes tanítvány lévén, tartózkodott minden megjegyzéstől. Az alkalom pedig a következő volt: Jakab és János kérésére, akik elmondták mesterülrők, hogy ,,kiválóan ismeri a Törvényt és a Prófétákat", a legkisebb kapernaumi zsinagóga tagjai - a városban három zsinagóga volt - meghívták Jézust az úgynevezett Második Lecke megtartására. Jézus a gyülekezettel együtt vonult be a zsinagógába, szerényen helyet foglalt a padsorok közepe táján, és részt vett a közös imádkozásban.

Az a passzus, amelynek felolvasására és magyarázatára felkérték, Ézsaiás Könyve ötvennyolcadik részének eleje olt, ahol Jehova így beszél prófétájához:

Kiált teljes torokkal, ne kíméld, mint trom-
bita emeld fel hangodat, és hirdesd népem-
nek bűneiket és Jákob házának vétkeit.
Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni
kívánják utaimat, mint oly nép, amely igaz-
ságot cselekedett és Istene törvényét el nem
hagyta, kérik tőlem az igazságnak ítéleteit,
és Istennek elközelgését kívánják.
Miért böjtölünk, és Te nem nézed, gyötörjük lel-
künket, és Te nem tudod? Imé, böjtöléstek
napján kedvtelésteket űzitek, és minden
robotosaitokat szorongatjátok.
Imé, perrel és versengéssel böjtöltök, és sújto-
tok a gazságnak öklével, nem úgy böjtöltök
mostan, hogy meghallassék szavatok a ma-
gasságban.
Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek, és olyan
a nap, amelyen az ember lelkét gyötri?
Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot
és hamvat terít maga alá, azt nevezed-é
böjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy
megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igá-
nak kötelékeit megoldjad, és szabadon bocsásd
az elnyomottakat, és hogy minden igát szét-
tépjetek?
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenye-
redet, és a szegény bujdosókatk házada be-
vigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és
tested előtt el ne rejtsd magadat?

Miután Jéus hangosan felolvasta a már alig érthető, régi héber nyelven írt verseket, hozzákezdett azok magyarázatához. Izrael istene - úgymond - rendelte el a böjtöket, de nem azért, hogy népét sanyargassa, amint az általában gondolják. A böjtnek három célja an: hogy megtisztítsa a testet azoktól a sűrű és ártalmas nedvektől, amelyeket a mértéktelen evés-ivás idéz elő, hogy emlékeztesse a böjtölőt az éhezés állapotára, hogy azt az ételt, amelyet máskülönben maga evett volna meg, odaadhassa a nála jobban rászorulóknak. Izrael Istene irgalmas, következésképpen téves és hálátlan az a felfogás, miszerint Isten a böjtöt sziigorúságának bizonyosságaként rendelte el, ily módon akarván sanyargatni azt a remek testet, amelyet éppen ő adott az embereknek.

Jézus kerülte az unalmas idézeteket, egyszer sem hivatkozott arra, hogy ez vagy az a rabbi ilyen meg olyan alkalomból miképp vélekedett a kérdésről, egyáltalán nem akarta elkápráztatni a hallgatóságot irodalmi jártásságával. Egyszerűen beszélt, meggyőzően, olyan modorban, amilyet vajmi ritkán hallottak ebben a zsinagógában. A jelenlevő férfiak és nők túlnyomó többsége - a falusi zsinagógákban ugyanis a két nem nincs elkülönítve - úgy érezte, intha lelkét erős horoggal és zsinórral húzta volna efl a szónok a tévelységek sötét és zavaros vizeiből. Mindenünnen a bűnbánat mély sóhajai hallatszottak, és majdnem mindenki megfogadta magában, hogy új életet kezd.

Jézus az alábbi szavakkal fejezte be prédikációját:
- Egy gazdag ember böjtöl Kapernaumban. A böjtölés nem tetszik neki, idegesíti, ingerli. Gyomra szarvaspástétom és jerikói datolyabor után kiáltozik, torka száraz, az ízes falatok gondolatára összefut a szájában a nyál. Belép hozá kánaáni szolgája, és jelenti: ,,Uram, vendégeid érkeztek Korazinból. Milyen ételt tegyek eléjük?" Ő erre szolgájának arcába köp, és ráförmed: ,,Mit bánom én, te kutya! Mondd meg nekik, hogy most böjtölök. Várniuk kell, amíg leszáll az este!" Bátyja, aki hallja ezt szemrehányást tesz neki: ,,Testvér, ezt nem cselekedted helyesen. A vendéget elutasítani annyi, mint megbántani Istent." A vita elmérgesedik, végül a gazdag ember legorombítja testvérét, bolondnak nevezi, és hátat fordít neki. A böjtjét megtartotta - de mi volt az ára? Mondjátok meg nekem: mit ér az effajta böjt a mi Istenünk szemében?

Ekkor egy gazdag gabonakereskedő, aki tagja volt a zsinagóga vezetőségének, magából kikelve felpattant a helyéről, s ujjával Jézus felé mutogatva dühösen odakiabálta neki:
- Minket hagyj békén, uram! Mi közöd van neked ahhoz, hogyan élünk mi itt Kapernaumban, és hogyan böjtölünk? Igaza van a mondásnak: ,,Názáretből nem jön semmi jó" - és te is onnan jöttél! Eredj vissza, és prédikálj csak a názáreti bűnösöknek!

Jézus azon nyomban válaszolt a sértegetésre. De nem magához az emberhez, hanem a beléje bújt gonosz démonhoz intézte szavait:
- Elhallgass, sátán! Jöjj ki abból az emberből!

A gabonakereskedő arca kékre-zöldre vált, és olyan vinnyogó-szűkülő hang tört elő torkából, mintha a gonosz szellem beszélne belőle:
- Ó, jaj, most látom, ki vagy te... Igen, tudom már, ki vagy. Istennek szentje vagy te. Olvasol titkos gondolatainkban. Meghallod, amit titokban beszélünk. Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?
- Jöjj ki belőle, ha mondom!

Az ember farkasvonításhoz hasonló, elnyújtott üvöltést hallatott, majd dühöngési roham vett erőt rajta. Szomszédai lefogták, nehogy kárt tegyen magában, de ő lerázta őket magáról, és nagy erővel verdeste fejével a kemény padokat.
- Jöjj ki, és soha többé ne gyötörd ezt az embert!

A dühöngő lecsendesedett, görcsösen rángatózó tagjai elernyedtek, és végül visszanyerte saját hangját. Miközben az istentisztelet a maga előírt rendje szerint folytatódott, Jézus kivezette őt a zsinagógából, és négyszemközt beszélt vele. Látta, hogy kétségbeesett emberrel van dolga, aki bűneire nem is mer bocsánatot remélni. Amikor Jézus meggyőző szavakkal biztosította Isten kegyelméről, úgy érezte, mintha roppant szikla gördült volna le a szívéről. Amikor visszatértek a zsinagógába, az egész gyülekezet ámulva látta, hogy a közismerten morózus természetű kereskedő egész külső megjelenése, magatartása mennyire megváltozott.

Miután a befejező imák elmondásával véget ért az istentisztelet, Péter és András ebédre invitálták Jézust a bárkájukba, amely egyben a lakóházuk is volt. Péter anyósa a bárka hátsó kamrájának egyik sötét zugában feküdt, fejét egy kötélcsomón nyugtatva, és keservesen nyöszörgött. Péter elnézést kért a vendégtől a kellemetlenségért, s elmondta, hogy az öregasszonynak lázrohama van. Jézus odasietett hozzá, megfogta a kezét, és valamit suttogott a fülébe. Majd talpra segítette, és hangosan kijelentette:
- Asszony, a láz eltávozott belőled!

Jézus tüstént kitalálta az igazságot. Péter feleségét nyugtalanította, hogy Péter és András nem ment ki halászni azon a héten, és aggodalmaskodni kezdett: miből fognak megélni, ha ez így megy tovább? Férjének nem mert szemrehányást tenni, jól i smervén lobbanékonyságát, meg azt is látta, hogy Péter szívvel-lélekkel csüng új mesterén. Így hát anyjának mondta el aggodalmait, aki aztán nagy patáliát csapott. Szaggatott nyögéseiből Jézus megértette: nemcsak Péterre haragszik, hanem Jézusra is, mivel ő az oka Péter tétlenségének, sőt a tulajdon leányára is dühös, amiért bőséges ebédet főzött a vendég tiszteletére. Bosszúságában elhatározta, hogy erős lázat színlelve lefekszik, és ily módon elrontja az ünnepi ebéd hangulatát. Jézus akkor a következő szavakat suttogta a fülébe:
- Anya, ha üdvözülni akarsz, bocsáss meg fiadnak, tiszteld meg vendégeteket, ne hozd szégyenbe leányodat!

Péter és András elálmélkodott a látszólagos csodán, és a jó étvággyal evő-ivó öregasszony nem árulta el nekik, mi is történt valójában. Jézus iránt érzett ellenszenve elpárolgott, amikor látta, hogy a vendég oly nagy kedvességgel és tisztelettel beszél vele, amilyet veje részéről sohasem tapasztalt.

E két látványos gyógyulás híre a futótűz gyorsaságával terjedt tova, és amikor leszállt a hűvös este, amely hivatalosan a szombatnap végét jelentette, nagy számú beteget vittek Jézushoz a bárkára, hogy gyógyítsa meg őket. Jézust zavarba hozta az események ilyen fordulata, kijelentette: nem orvosként jött ő Kapernaumba. Elküldte a betegeket, de azok egyszerűen nem akartak elmenni, és váltig hangoztatták, hogy meg tudja gyógyítani őket, ha akarja. Többen közülük gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, az ilyeneknek csak vigasztaló szavakat nyújthatott. Másokat a gyógyulás reményével biztatott, feltéve, ha nem tesznek semmi olyat, ami állapotuk súlyosbodását idézné elő - ezeknél könnyen fel tudta ismerni, hogy bajukat szervezetük túlságos igénybevétele okozta. Két-három esetben pedig azonnal beaatkozott. E betegek testi erőtlensége valamiféle lelki zavar következménye volt, egyikük már régóta nem bírta mozgatni a lábát. Feloldotta a lelki eredetű bajokat, majd közölte a szenvedőkkel, hogy meggyógyultak, s azok valóban gyógyultan tértek haza.

A kapernaumi körzetben az volt a legnevezetesebb tette, hogy meggyógyított egy leprást - nem igazi leprást, hanem olyan embert, akinek a bőrpigmentáció eltűnése foltossá tette az arcát. Ez az ember felkereste, letérdelt előtte, és könyörögve kérlelte:
- Gyógyíts meg engem, uram. Tudom, hogy anyád fiának megvan hozzá a hatalma.

Jézus megérintette a torz arcot, varázsigét mormolt, majd hangosan azt mondta:
- Tisztulj meg!

Az öt tanítvány feszülten figyelte - s ám, a leprás orcájáról és homlokáról kezdtek eltünedezni a fehér foltok.
- Mózes Harmadik Könyvének tizennegyedik részében megtalálod a megtisztulásodra vonatkozó előírásokat - mondta Jézus az embernek. - Mutasd meg testedet a város papjának, és pontosan teljesítsd a parancsait. Amikor látod majd, hogy a folyóvíz fölött leölt madár vérébe mártja a majoránna-, kermtölgy és cédrusgallyakat s az élő madarat, és a folyadékkal meghint téged, jusson eszedbe: a lepra a bűnödre figyelmeztetett, mert te paráználkodtál bátyád feleségével. Vétked először alig emelkedett a talaj fölé, mint a majoránna, majd akkorára nőtt, mint a kermtölgy, s végül már eltakarta az eget, mint az óriás cédrus.
- - Uram, a cédrus kivágattatott, és én már látom az ég zafírját.
- A mi Atyánknak trónusa az. Most pedig távozz békével, és a papon kívül ne mondd el senkinek, ami történt.

Az ember megígérte, hogy hallgatni fog, és boldogan elrohant a paphoz, az azonban elterjesztette a csodálatos gyógyulás hírét. Ennek következtében Jézust valósággal megrohanták az igazi leprások, köztük olyanok is, akiknek arcát már megrothasztotta a borzalmas kór. Jézus nyájasan beszélt velük, de gyógyításukra nem vállalkozhatott. Szerfölött kellemetlen helyzetbe került, mert ha minden hozzá forduló beteggel foglalkozott volna, sem evésre, sem alvásra, sem imádkozásra, és elmélkedésre nem maradt volna ideje. Tanítványai valósággal kimerültek az ostrom elhárításában, egyébbel sem foglalkoztak, mint hogy elküldözgették a bárkához tóduló betegek szakadatlan áradatát, s mindenkinek ugyanazt hajtogatták:
- A mesterünk nem fogadhat senkit, nem ér rá.

Még az éjszaka óráiban sem volt nyugtuk, mert még olyankor is kopogtattak ajtajukon.

Egy este Jézus zárt ajtók mögött kezdett prédikálni abban a zsinagógában, amelyben a gabonakereskedőt meggyógyította. Odakünn zúgott, morajlott, lármázott a tömeg. Hirtelen fejszecsapások durva zaja törte meg a zsinagógában honoló áhitatos csendet. Kívülről felfeszítették a tető egy részét, és az így keletkezett nyíláson kötelekkel leeresztettek a zsinagóga közepére egy matracágyat, amelyben egy magatehetetlen, szélütött feküdt. Mindenki fel volt háborodva, csak Jézus nem, mosolygott, és szelíden így szólt a paraletikushoz:
- Fiam, a te bűneid meg vannak bocsátva.

A jelenlevő törvénytudóknak elállt a lélegzetük, s tátott szájjal bámultak Jézusra.

Jézus tudta, mit gondolnak. ,,Bűnöket egyedül csak Isten és a Messiás bocsáthat meg."
- Azt akarnátok talán - kérdezte tőlük -, hogy ennyit mondjak csak neki: ,,Göngyöld össze derékaljadat, és vidd el innen, te szégyentelen?" Meg tudná-e tenni? Szélütött, és bénaságát a bűntudat okozta. Ha meg nem tudja, hogy bűnei meg vannak bocsátva, itt fekszik továbbra is mozdulatlanul, mivel moccanni sem bír, és ha el akarjátok távolítani innen, saját vállatokon kell őt kicipelnetek. Nem azt mondtam neki: ,,Én megbocsátom bűneidet". Bűnöketnem bocsáthat meg senki, egyedül csak a mi Istenünk. Én csupán azt mondtam neki, aminek igazságát el kell hinnie - azt, hogy Isten megbocsátotta bűneit, miután szenvedéseinek mértékét elegendőnek ítélte. Mert - amint atyáink mondják nekünk - a ,,a fájdalom tisztítja a bűnt". Te pedig, uram, most tüstént göngyöld össze derékaljadat, és vidd el innen! Ez itt nem fekvő betegeknek való hely.

Az ember lekecmergett matracágyáról, összegöngyölte, és saját lábán járva kivitte - mintha mi sem történt volna - tovább folytatta prédikálását, de a gyülekezet tagjait annyira meghökkentette az imént lejátszódó jelenet, hogy már képtelenek voltak követni gondolatainak fonalát.

Másnap Jézus már napkelte előtt elhagyta Kapernaumot, hogy félrevonuljon a várostól. De utánament egy nagy csoport beteg ember, s ezek megzavarták ájtatoskodásában. Segített rajtuk, amennyire módjában állott, majd nagy kerülőt téve átkelt a Jordánon, és bement Bethsaida óvárosába, ahol felkérték: prédikáljon a zsinagógában.

Híre ugyanis már előtte járt, úgyhogy hatalmas tömeg várakozott rá a zsinagóga kapuja előtt. Amikor Jézus megpillantotta a rengeteg embert, sietve befordult egy fasorba, amely éppen a zsinagóga elnökének házához vezetett. Bement, de az utánatóduló zajongó tömeg körülfogta a házat, dörömbölt az ajtókon, ablakokon, és bebocsátást követelt. Hirtelen a mennyezet felől is dobogó lábak dübörgése hallatszott, mire a házigazda nagyon megrémült.
- Ezek leszaggatják a tetőt, ha meg nem akadályozod őket, és leprások tucatjai fognak leugrálni közénk, hogy beszennyezzenek minket.

Jézus egy felső ablakon kiszólt a tömegnek:
- Nyissatok utat, hogy kimehessek. De aki hozzám ér, saját veszélyére cselekszi.

A sokaság engedelmeskedett. Jézus kilépett a házból, lement a tóhoz, beszállt egy kis ladikba, azt ellökte a parttól, s onnan prédikált a népnek több órán keresztül.

Este így szólt az egyik tanítványához, Jánoshoz:
- A démon, aki azt az embert a zsinagógában megszállta, kihívó daccal felszólított, hogy menjek vissza Názáretbe. Olyan próbatétel ez, amely elől nem térhetek ki. Holnap útra kelünk.

Leeveztek a tavon egy elhagyatott helyen partra szálltak, és Názáret irányában mentek tovább. Azokban a városokban, amelyeken útközben áthaladtak, senki sem ismerte el őket, úgyhogy háborítatlanul érkeztek meg Názáretbe. Jézus Mária házában szállt meg.

Tamást, aki még mindig az ácsmesterséget gyakorolta, felszólította, legyen a hatodik tanítványa. Tamás elfogadta a meghívást:
- Veled megyek, persze, hogy veled megyek. Most hová-merre készülsz?
- Ádám Fiai előtt hosszú út áll. Fel kel mennie a hegyekbe, la kell szállnia a völgyekbe, át kell kelnie a vizeken, és keresztül kell haladnia a síkságokon. Olyan utazás ez, amely eltart jövő év húsvétjáig.
- És akkor hol lesz ő?
- Ahol Ádám útja véget ért.

A názáretiek hamar megtudták, hogy Jézusnak milyen rendkívüli sikerei voltak azon a vidéken, amelyet a Galilea Kertjének neveznek. A szomszédok ámuldoztak a híreken, és egyikük hitetlenkedve jelentette ki:
- Lehetetlen, hogy ugyanarról a Jézusról van szó, annak a Józsefnek, az ácsmesternek a fiáról, akit Egyiptomi József néven szoktunk emlegetni.

A másik így vélekedett:
- Ki tudja? Mindig volt valami különös benne. Mérges kígyókkal játszadozott, és azok nem bántották, máskor meg vadmadarak szálltak a vállára.
- Szerintem nagy megbecsülést szerzett a városunknak - mondta a harmadik. - Ha Kapernaumban gyógyított, miért ne gyógyííthatna itt nálunk is? Én a magam részéről őszintén remélem, hogy megszabadít a vállamat hasogató csúztól, amely minden télen pokolian meggyötör.

Mire az első megjegyezte:
- Én meg epeömlésben szenvedek, és ha Jézus meg tudná gyógyítani, fikarcnyit sem törődnék azzal, hogyan csinálja. Mert hát úgy beszélik, hogy varázseszközei agy módszerei nem állnak összhangban a Törvénnyel.

Aztán városszerte megindult a pletykák keringő áradata.
- Azt mondják, Egyiptomban sajátította el a mágiát, amikor ott tanult. A mágusok iskolájából sikerült kicsempésznie a titkos varázsigét, amely egy pergamendarabra volt írva.
- Hogy csinálta?
- Hát úgy, hogy bement oda, egy helyen felmetszette a koponyabőrét, és egy kis zsebecskét csúsztatott a bőr alá, abban rejtette el a darabka pergament. Mikor aztán kijött, a bejáratnál álló aranykutyák között megállt, és kivette.
- Elég hihetően hangzik. A mágia tíz mértékéből Egyiptom kilencet vett el magának.
- De merő kitalálás is lehet. Mert ne feledjük: meghívták őt, hogy magyarázza Ezsaiás prófétát a kapernaumi halászok zsinagógájában, ahol nagyon kitett magáért. Oktalanság lenne részünkről, ha mi nem kérnénk fel prédikációra. Ha gonosz szellem lakoznék benne, hozzá se merne nyúlni a szent tekercsekhez.

A zsinagógai előljárók hosszas tanakodás után megüzenték Jézusnak, hogy nagy megtiszteltetésben kívánják részesíteni: meghívják a Második Lecke megtartására a következő szombaton.

Péter, aki a ház előtt a kapus szerepét vállalta magára, közölte az üzenet hozójával, hogy a Mester most pihen, várnia kell a válaszra. Péter később kijött Jézus üzenetével:
- A Mester szívesen tesz eleget kéréseteknek.

Amikor beköszöntött a szombatnap, Jézus hat tanítványa kíséretében elment a zsinagógába. Anyja otthon maradt, még mindig neheztelt rá, amiért elküldte magától hites feleségét, Máriát, Kleopasz leányát.

A názáretiek megdöbbentek, amikor egykori ácsukatk és asztalosukat megpillantották: kínosan bicegve sántikált be a zsinagógába, egyik lábának izmai csomóvá duzzadtak csípőjénél, arca erősen lesoványodott a sok böjtöléstől, szenvedések nyomai látszottak rajta, és sápadtabb volt, mint valaha. Mormogás támadt, amelybe kuncogó hangok is vegyültek. Jézus nem szólt semmit, a többiekkel együtt mondta el a megnyitó imákat, majd figyelmesen hallgatta, amint hét előljáró vén egymást felváltva olvasta fel a mózesi Törvények aznapra rendelt részleteit, miközben a meturgeman - a tolmács - az ott honos arámi nyelvre fordította a szövegeket. Azután került sorra a Második Lecke. Jézus elkérte az Ézsaiás-tekercset, kikereste az előre megszabott szöveget, a hatvanegyedik részt, és fennhangon olvasta a három első verset:

Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert föl-
kent engem az Úr, hogy a szegényeknek örö-
met mondjak, elküldött, hogy bekössem a
megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyok-
nak szabadulást és a megkötözötteknek meg-
oldást.
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét
és Istenünk bosszúállása napját, megvigasz-
taljak minden gyászolót,
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nekik ékes-
séget a hamu helyett, örömnek kenetét a
gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüg-
gedt lélek helyett, hogy igazság fáinak nevez-
tessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!

Prédikációját azzal kezdte, hogy az igazság fáiról beszélt, arról a hét fáról, amelyekből a bölcsesség felépítette a maga templomát. Sorjában megnevezte őket, elmondta tulajdonságaikat, meg hogy melyik arkangyal melyik fára vigyáz, elmagyarázta, hogy a hét minden napjának megvan a maga fája, az elsőé a rekettyefűz, és így tovább egészen a hetedikig, amely a gránátalma napja.
- Hol lehet megtalálni a bölcsességet? - tette fel a kérdést, és mindjárt válaszolt is rá: - A paradicsomfa alatt, vagyis az istenes elmélkedésben.
- Ennek gyümölcsein táplálkozzatok szívetekben - folytatta -. Mert valaki a ligetből elküldetett, hogy jó híreket hirdessen a szelídeknek és alázatosoknak, hogy bekötözze megtört szíveteket, hogy szabadulást hozzon közületek azoknak, akik bebörtönzöttek és foglyok. Nem látható láncokkal megkötözött foglyok, nem kőből épült börtönökbe zárt emberek - hozzájuk más hirnökök küldettek -, hanem olyan férfiak és asszonyok, akik saját bűnük béklyóiban sinylődnek, és saját szívük keménységébe vannak be bebörtönözve. A paradicsomfa alatt bűneikre bocsánatot lelnek,és ujjongva örvendeznek a fényben és a szabadságban.

Itt elhallgatott. Halk morajlás támadt, a türelmetlenség moraja, de senki sem merte hangosan kimondani azt, amire valamennyire gondoltak.

Jézus letette a tekercset.
- Ézsaiásnak ez a jövendölése ma beteljesedett - jelentette ki. - Mit akartok még kérdezni tőlem? Jól tudom, mi van a szívetekben. Két nappal ezelőtt hallottam, mit beszéltetek rólam ugyanitt, noha zárt ajtók mögött vitatkoztatok. Minden szót hallottam. Hát mít gondoltok ti egyáltalán? Egyiptomi mágiára van-e nekem szükségem, hogy Galileában véghezvigyek valamit? Az egyiptomi mágiának csak Egyiptom fölött van ereje. Izrael földjén egyedül a Úr hatalma segít. Meg én nem azért jöttem ide, hogy orvosi mesterséget folytassak, van már nektek orvosotok Názáretben. Azért jöttem-e én ide vissza, hogy elvegyem tőle a kenyerét? Fizessétek csak jól, és ő majd készít nektek gyógyszereket, amelyek enyhítik közvényes vállatok meg epegörcsöktől kínlódó hasatok fájdalmát - de megtört szívetekre nem tud gyógyírt. Ami engem illet: én egykor idegen voltam nektek. És most m ég idegenebb vagyok. Ti lenéztetek engem, amikor közöttetek éltem, most, hogy elmentem tőletek, gyűlöltök. Ránéztek nyomorék lábamra, és gúnyosan vigyorogtok: ,,Orvos, gyógyítsd meg saját magadat!" Ti szégyentelenek, nem a mi dicső ősünkből, Jákobból űztök-e csúfot azáltal, aki ugyanezt a sérülést szenvedte, miközben az Ellenséggel viaskodott Pénielben? Nem gúnyoljátok-e Mózest is, aki Jákob emlékének tiszteletére elrendelte, hogy a combhús szent porció legyen, és az is mind a mai napig? Azt kérdezitek: ,,Miért nem cselekszi meg Názáretben azt, amit megcselekedett Kapernaumban?" Azért, mert Kapernaumban hitet talált, és nemcsak a zsidók között. Egy szidóni rendőrszázados ezt kérte Ádám Fiától: ,,Gyógyítsd meg az én szolgámat, Sztephanoszt, mert derék, jóravaló ember, jeruzsálemi zsidó, de annyira beteg, hogy nem tud eljönni hozád." Ádám Fia így válaszolt neki: ,,Ha én Kapernaum minden házába elmennék betegeket gyógyítani, mikorra végezném el, amiért jöttem? Mert én mindenkihez, az egészhez jöttem!" Mire a százados azt felelte: ,,Csak egyetlen szót szólj, és meggyógyul a szolgám, így Sztphanosz felmentetett bűnei alól, és meggyógyult.

Jézus itt hirtelen elhallgatott, majd némi szünet után erősen felfokozta hangját:
- Atyámfiai, barátaim! Egyetlen prófétát sem fogadott el a saját népe mindaddig, amíg halála le nem verte irigy féltékenykedésüket, és azt dicsekvéssé nem változtatta. Ezért hadd mondjak el nektek egy történetet. Illés idejében, amikor három és fél esztendeig éhinség gyötörte egész Izraelt, sok-sok szegény éhező özvegyasszony volt Izraelben. És Illés egyikükhöz sem küldetett el az ő kifogyhatatlan olajoskorsójával és kifogyhatatlan lisztesedényével - egyedül csak ahhoz az özvegyhez küldetett el, aki a szidóni Sareptában lakott. És Elizeus idejében nagyon sok leprás volt Izrael fiai között- de ő csak a szír Naámánt gyógyította meg.

A zsinagóga előljáróit annyira feldühítették ezek a szavak, hogy a hat tanítvány komolyan aggódni kezdett Jézus életéért, miel Názáret hírhedt volt kegyetlen bíráskodásáról. Jeruzsálemben vagy a Kert nagy városaiban bárki a legvakmerőbb módon fejtegethette Isten természetére vonatkozó nézeteit, vagy olyan szabados felfogásban magyarázhatta Mózes valamelyik törvényét, hogy annak csupán az árnyéka maradt meg, vagy akár a próféciának is kiadhatta magát -m erészségével legfeljebb azt kockáztatta, hogy megdorgálják, letorkolják, legrosszabb esetben megverik. De Názáretben és Felső-Galilea sok hegyi községében még szigorúan ragaszkodtak a régi szokásokhoz. Názáret fölött egy meredek falú szirt emelkedett amelynek ez volt a neve: ,,A kotnyelesek Sziklája." A hagyomány megköetelte, hogy erről a szikláról le kell taszítani minden olyan személyt, aki veszedelmes új tanokat hirdet, mágiára adja a fejét, vagy illetéktelenül a nagy tanítómester szerepében akar tetszelegni.

Amikor az istentisztelet végeztével Jézus kilépett a zsinagógából, a falubeliek megrohanták, és az említett szikla felé kezdték vonszolni, taszigálni.

Jézus nyugodt hangon utasította tanítványait:
- Menjetek anyámhoz, és mondjátok meg neki, hogy én is hamarosan ott leszek.

Nem dulakodott támadóival, hanem közönyösen ment velük, amerre vonszolták. Azok kisvártatva elegengedték a karját, mivel ujjaikban görcsös merevséget éreztek. Jézus nyugodtan beszélt hozzájuk, merőben köznapi dolgokról - arról, hogy milyen termés várható az idén, milyen drágán vásárolta meg valaki azt a darab termőföldet, amelyen éppen áthaladtak, meg hogy milyen szokásai vannak a bibicmadárnak. Az emberek némán hallgatták, Jézus hangja pedig egyre erősebben és erősebben csengett, míg végül olyan harsogássá fokozódott, hogy szinte megrepedt a dobhártyájuk. Majd fokozatosan halkult, végül ismét olyan lett, mint a csendesen beszélgető emberé. Az emberek elvesztették felfogóképességüket, már egyáltalán nem is tudták figyelemmel kísérni Jézus szavait. Szédülés fogta el őket, egymás karjába kapaszkodtak, hogy el ne essenek. Jézus hangja szaggatott hullámokban csapódott a fülükbe, mint a távoli éneklés széltépte foszlányai. Az álmosság ólmos súlya nehezedett rájuk, szemhéjuk lecsukódott, amint tántorgó léptekkel botorkáltak felfelé. Minél közelebb értek a sziklához, annál kevésbé bírtak ellenállni az álmosság bódulatának, lábuk még mozgott, de már aludtak, mint a piaci taliga rúdjai között lépkedő fáradt, öreg öszvérek.

Hirtelen éles hang riasztotta fel őket:
- Álljatok meg, Názáret kotnyelesei, álljatok meg, különben a halál fiai vagytok valamennyien!

Engedelmeskedtek a parancsnak, és megálltak, úgy ahogyan voltak, egymásba kapaszkodva, hosszú láncot alkotva. Kinyílt szemük bamba rémülettel mered előre, ha még három lépést tesznek, valamennyien lezuhannak a sziklatetőről a mélybe. Azután jobb felől egy sűrű cserjésből ismét Jézus hangja szólalt meg, megparancsolta nekik, hogy térjenek haza békével.

Erre megfordultak, és olyan rémülten menekültek onnan, mintha ártó démonok, a Sédek üldöznék őket.
  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7247 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2222
  • e Hét: 7086
  • e Hónap: 13327
  • e Év: 65593
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.