Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
„Meg kell törni Orbán egypárti uralmát”???
  2012-12-18 22:52:52, kedd
 
 




"MEG KELL TÖRNI ORBÁN EGYPÁRTI URALMÁT"???

HUNSOR állásfoglalás a DN írására: ,,Meg kell törni Orbán egypárti uralmát"


A DN december 16-án megjelent írásara (,,Meg kell törni Orbán egypárti uralmát")a HUNSOR a következő nyílt levéllel foglal állást.

A Dagens Nyheter írása a Magyarországon történő fejleményekről vízválasztó több szempontból is.
A HUNSOR teljes mellbőséggel visszautasítja az ilyen hangnemű, - minden valós alapot és tényt nélkülöző de nyíltan Magyarországot avagy annak legitim kormányát megbélyegző írást.

A DN hasábjain ilyen formában, ilyen írás ezidáig még nem látott napvilágot, és ezt a HUNSOR - a Magyar Svéd online Források szerkesztősége, megdöbbenve veszi tudomásul.

A HUNSOR szerkesztősége nem a részleteket kifogásolja az írásban, hanem az egész írás hangnemét, és rejtett üzenetét, amely véleményünk szerint mélyen ferdíti a Magyarországi fejleményeket és mint ilyen, - az írásból kihagyja még az alapvető etikai/zsurnalisztikai normákat is.

Amikor ezt írjuk, akkor mi itt már komolyan aggódunk a fenn állt helyzeten amit a DN cikke teremtett, mert Mi itt Svédországban, az itten elő és itt adózó állampolgárok, nem szoktunk rá az ilyen cikkekre, amelyek ilyen leegyszerűsített és ennyire a tényeken nem alapuló formában még a valamikori keleti blokkokban megrendelésre megírt cikkeken is felülmúltak.

A HUNSOR szerkesztősége kérdőjelként áll e írás előtt érthetetlenül, hogy miért, milyen jogon és milyen alapon engedi magának meg a DN, hogy megbélyegezzen egy egész ország demokratikusan megválasztott kormányát, annak kormányzó pártját. Kérdeznünk kell mi a cikk célja, mit akar elérni egy ilyen írás Svédországon belül és az ország határain kívül?

Tisztelettel kérjük a DN szerkesztőséget, hogy ezzel a nyíltan magyar kormányellenes és e tényeket nélkülöző kampánnyal egyszerűen álljon le, mert ilyen formában a DN íztelen írásaira már rászokott ember is komolyan undorodik.

Emlékeztetnünk kell a Dagens Nyhetert, hogy csak azért mert ezerszer valaki elmond egy tévhírt és alkot egy rémképet, attól még nem lesz ezeregyre az a valami igaz hír, a kép meg élethű , inkább egy torz plagizált tákolmány.

Egyetlen konkrétum avagy hivatkozás nincs a cikkben, csak egy a "pletykákra" elfogult álláspontra épülő rágalom az elejétől a végéig. És pont ez a baj.

A HUNSOR az írást egy teljesen nyílt támadásnak minősíti a legitim és demokratikusan megválasztott magyar kormány ellen, egy egyoldalúan bemutatott rágalmakkal.

A nemzetek közti avagy államok közti békés együttélést elősegítő, a demokráciát is építő tényeken alapuló és a társadalmat kritikusan átvilágító újságírásra és zsurnalisztikára úgy látszik nagyobb szükség van ma Svédországban mint valaha.

Reméljük hogy a DN is megtalálja az etikai normákon és tényeken alapuló újságírás és a demokráciát építő fonalát, amelyet úgy látszik ideiglenesen elveszített.

A HUNSOR szerkesztősége





---------------------------------------------------

Dagens Nyheter svéd országos napilap: ,,Meg kell törni Orbán egypárti uralmát"

A budapesti kormány jó úton halad, hogy az országot gyorsan önkényuralommá (autokráciává) változtassa.

Az utóbbi idők politikai történései rossz irányba indították el Magyarországot. A kormányzó Fidesz újabb és újabb területeken hoz új törvényeket, hogy bebiztosítsa hatalmát. Az elmúlt hetekben az 1989 előtti magyar demokratikus mozgalom aktivistái kétségbeesett felhívásban emelték fel a szavukat. Leírták, hogy a szabad választások veszélyben vannak, így az állampolgárok lehetősége is arra, hogy a Fideszt kiszavazzák a hatalomból - azt a Fideszt, amellyel botrányos módon a svéd Mérsékelt (Moderáta) Párt és a Kereszténydemokraták is együttműködnek az Európai Parlamentben.

Az út már ki van kövezve. A groteszk médiatörvény a politikai tájékoztatást a Fidesz egy kényelmes megafonjává alakította. A bíróságok és törvényhozás már olyan szinten átpolitizáltak, hogy az ütközik a jogállam elveivel.

A korábban liberális Fidesz agresszív nacionalizmust tett magáévá, és a történelem olyan revízióját hajtja végre, ahol a kimondottan antiszemita személyeket már-már nemzeti ikonként emlegetik. Ebben az ellenséges, hazug politikai légkörben egy Jobbikos képviselő a zsidó származású parlamenti képviselők regisztrációját kéri.

Az ilyen további fejlemények megfordításának egyetlen módja, hogy a Fidesz elveszíti parlamenti többségét a 2014-es választásokon. Egy demokráciában ez nem is lenne lehetetlen. Orbán Viktor népszerűsége már nem olyan, mint egykor volt. Azonban egy olyan banális dolog, mint a nép elégedetlensége, nem lehet akadályozó tényező a Fidesz törekvéseiben.

A demokrata aktivisták felhívásaikban úgy jellemzik az új Fidesz törvényeket, hogy azok alkotmányos keretet biztosítanak a diszkriminációnak, ködösítésnek és szisztematikus választási csalásnak. A választási körzeteket a Fidesz érdekében átrajzolták. Egy régimódi rendszer, mégpedig a választások előtt legalább két héttel történő önkéntes regisztráció kerül bevezetésre. Ez teret enged a diszkrimináció és csalás lehetőségének.

Minden mozzanatot különböző bizottságok ellenőriznek, az Országos Választási Bizottság megfigyelése alatt, nem meglepő módon, többségében politikailag kinevezett delegáltakkal, szinte minden szinten.

A Fidesz kormány a szomszédos országokban élő magyar származású emberek százezreinek adott magyar állampolgárságot és szavazati jogot. De azzal az ürüggyel, hogy védik őket, eltitkolják a konkrét számukat, csak az Országos Választási Bizottság rendelkezik pontos adatokkal, és kezelheti (adminisztrálhatja) szavazataikat. Könnyen lesznek majd bevethetőek a választási eredmény korrigálása érdekében.

Ugyanez a Választási Bizottság - indoklás nélkül - megtilthatja külföldi választási megfigyelők jelenlétét a választások alatt. És egy miniszter egyedül dönthet arról, hogy milyen mértékben hozzák majd nyilvánosságra a választási eredményeket, amely a parlamenti mandátumok elosztásának az alapja.

A romák ugyan képviselethez juthatnak a parlamentben, de csak azzal a feltétellel, hogy nem szavazhatnak más pártra. (sic!) (Megj.: a cikk, lehet, hogy a kisebbségi szószólókra gondol.) Ez súlyos korlátozása a már amúgy is hátrányosan érintett kisebbség politikai jogainak.

Ez csupán néhány a speciálisan tervezett választási törvények közül, amelyek a Fidesz hatalmát hivatott garantálni 2014 után is, attól függetlenül, hogy a magyar lakosság hogyan szavaz.

A Lisszaboni Szerződés szerint azon tagállam, amely súlyosan megsérti az alapvető demokratikus értékeket, megfosztható szavazati jogától az EU-ban. Erre még ez idáig nem volt precedens, azonban ha egy tagállam nem respektálja sem a jogállam intézményét, sem a szólásszabadságot, és szégyentelenül választási csalást tervez véghezvinni, ideje fellépni.

Szerző: szerkesztőségi cikk


HUNSOR - A svéd 24 óra

Link








 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Tunyogi Csapó Gábor: A szenteste története
  2012-12-18 16:54:30, kedd
 
 







Tunyogi Csapó Gábor: A SZENTESTE TÖRTÉNETE

Novella


- Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? - A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá az embermagasságú fenyő legfelsőbb ágára.

- Naná, hogy elmondja - kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Ő már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. - Ugye elmondod, apu? A szentestén a szenteste történetét... Muszáj elmondani.

- Ugyan, gyerekek! - intette le őket az apjuk, ami persze álszent képmutatás volt, hiszen titokban nagyon büszke volt arra, hogy felcseperedő gyermekei - Feri már tizenkét éves volt, Bori már kilenc - még mindig nagyra becsülték a papa meséjét. - Hányszor hallottátok már? Hiszen kívülről tudjátok! Tanultátok az iskolában is...

- Ugyan, apu! Az iskolában! Süket duma! - Feri fölényesen legyintett. - Senki nem tudja olyan szépen, mint te! Senki!

- Csodálatosan szép éjszaka volt - kezdte Bori ragyogó szemmel. - Természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj... Nem, papi, igazán! Senki nem tudja ilyen szépen!

- Te lány, hiszen kívülről tudod az egészet!

- Na és? Baj az? - Bori hangja könyörgőre fordult.

- Pont ez a hecc benne - tódította Feri.

- Jó, jó, ha mindenáron akarjátok, - adta meg magát elégedetten az apa. A két gyermek ujjongva futott a széles fotelhez, amelyen még mindig kényelmesen elfértek mindketten, illedelmesen leültek s apjuk arcára függesztették tekintetüket, amikor az helyet foglalt velük szemben, a másik fotelben.

- No hát... - kezdte az apa. - Csodálatosan szép éjszaka volt, természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj. Az izzó csillagok között magasan lebegett a telihold, az egész eget földöntúli fény töltötte be, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott emberfia. A Betlehem nevű városkában azonban ezt nem vette észre senki, az emberek sajnos mindig hajlottak a vakságra, s ezen bizony nem változtatott az utolsó ezerkilencszázkilencvenhat esztendő sem. A városka szűk, tekervényes utcáin fiatal emberpár botorkált küszöbről küszöbre, szállást keresve. Mindenki láthatta, hogy alig állnak a lábukon, de...

- Mindenki láthatta volna, papa, - igazította helyre Bori az elbeszélés menetét. Az apa mosolyogva bólintott.

- Mindenki láthatta volna, igazad van, Bori, de senki nem akarta látni. Mindenütt elutasították őket, mert az emberek...

- Buták és önzők - mondta a két gyerek egy hangon.

- Úgy van, és sajnos ezen sem változott semmi azóta - folytatta bólogatva az apjuk.

- Ó, ha tudták volna... - suttogta Bori kellemes borzongással.

- Hülyeség - oktatta ki a bátyja. - Akkor állatian unalmas lenne az egész.

- Hogy beszélsz? Szégyelld magad! - háborodott fel Bori.

- Hogy beszélek? Így beszélek! Talán nincs igazam, apu?

- Na, na... Amit mondtál, bizonyos szempontból igaz, de ahogy mondtad...

- Na látod! - kiáltott egymásra a két gyerek azonos szavakkal, mert mindkettő úgy érezte, az apa neki adott igazat.

- Szóval, az ifjú párt mindenütt elutasították - folytatta gyorsan az apa, meg akarván előzni a csírázó veszekedés kifejlődését. - Pedig szegény asszony már csaknem összeesett. De hiába, akárhol kopogtattak is, minden ajtó zárva maradt. Támolyogtak hát tovább és...

Ezúttal a lakásajtó elektromos gongjának dallamos zengése szakította félbe az elbeszélést. Az apa bosszúsan ráncolta a szemöldökét, az anya idegesen szaladt be a konyhából.

- Hát ez meg mi - támadt neki szokott idegességével a férjének -, vársz valakit?

- Dehogy várok - védekezett a férfi. - Nem is tudom, ki az ör...

Az elektromos gong újra megszólalt.



- Nahát, ez aztán! - Az anya összecsapta a kezét. - Ilyen nincs! Hát már a szentestén sincs nyugta az embernek?

- Te, nem lehet, hogy... - suttogta Bori a bátyja fülébe. - Te, az lehet, hogy...

- Hülyeség - mordult rá halkan Feri. Rövid megfontolás után meg is ismételte. - Hülyeség.

A gong hangja harmadszor zengett végig a lakáson. Az anya idegesen összerándult. Az apa gyámoltalanul megemelte a vállát, torkát köszörülte, megigazította a nyakkendőjét, és az ajtó felé indult. A gyerekek követni akarták volna, de az anya visszatartott őket a lakószobában.

A lakásajtó közvetlenül a kertre nyílt, amint az gyakran előfordul földszintes családi házaknál. A kinyíló ajtó keretét ezüstös fényt árasztó köd töltötte be, s e titokzatos sugárzás közepén két árnykép állott, egy vézna férfi, fáradtan lecsüggő vállal, s egy elformátlanodott asszonyi alak.

- Bocsásson meg, uram... - A fáradtságtól rekedt hang szinte csak suttogott. - Bocsásson meg, de fényt láttam... Legalábbis azt hiszem... És gondoltam... Ha megkérhetném... Ha tudnának szállást adni... Az asszonyom már összeesik... Hiszen látja, ebben az állapotban... Csak erre az egyetlen éjszakára...

- De ilyet... Ki hallott már ilyet? - A megzavarodott apa hangjából határtalan elképedés beszélt.

- Itt vannak! Ők azok! - suttogta Bori. Ki akart surranni az előszobába, de anyja a karjánál fogva visszahúzta.

- Ha csak pár órára is - könyörgött tovább a rekedt hang. - Hogy kicsit megpihenjen szegény. Hiszen már lépni sem tud.

- De hát... Hogy jut egyáltalán erre a gondolatra, ember? - tört ki az apa. - Attól félek, eltévesztette az ajtót. Ez nem hotel vagy fogadó, hanem magánlakás. Érti? Menjen...

- Nincs nekünk pénzünk, uram. Semmink sincs, nem tudnánk fizetni - suttogta végképp megtörve a hang.

- Ó hát ez... Ezt igazán sajnálom... De hát... Igazán nem tudom... - Az apa érezhetően elbizonytalanodott.

- Engedd be őket, papi, engedd be őket! - Bori hangja tisztán csengett, mint az üvegharang.

- Fogd be a szád! - kiáltott rá az anyja, s visszalökte a gyereket a lakószobába. - Maguk pedig menjenek az állomási misszióhoz, vagy az üdvhadsereghez! - kiabált az ajtó felé. - Mit képzelnek? Egyszerűen berontani vadidegen emberekhez, még hozzá éppen szentestén! Csukd be az ajtót, Ferenc, azonnal csukd be!

- Nagyon sajnálom. - Az apa a vállát vonogatta, bizonytalanságát mintha elfújták volna. - Igazán lehetetlent kívánnak, be kell látniok maguknak is. - Becsapta az ajtót, de rövid megfontolás után újra fölrántotta. - Próbálják meg a rendőrőrszobán - kiabált, pedig már nem is látott senkit. - Ott biztosan kapnak valami segítséget. Jobbra a második utca.

A titokzatos, áthatolhatatlanul fénylő ködből válasz érkezett; ez azonban egészen más hang volt, tisztán és mélyen kondult, de hidegen és keményen.

- Mégse volt fény az, amit látni véltem.

Az ajtó végképp becsukódott. Az apa ezúttal beakasztotta a biztosító láncot is, kétszer ráfordította a kulcsot, aztán visszatért a lakószobába, ahol az anya a hangosan zokogó Borit korholta.

- Ne csinálj cirkuszt, Bori! Mit tudod te, miféle emberek voltak? Hajléktalanok, csavargók, talán bűnözők is! Kinek jutna egyéként eszébe így bekéredzkedni egy idegen otthonba? Álmunkban még a torkunkat is elvághatták volna! Ó, a kalács! Te jó ég, a kalács!

Megfordult, és kiszaladt a konyhába. Bori sírt még egy sort, Feri mély gondolatokba merülve bámult maga elé, mintha a perzsaszőnyeg mintáit tanulmányozta volna. Az apa le-föl járkált a szobában, megigazított néhány állítólag ferdén lógó képet a falon, aztán a szobájukba küldte a gyerekeket, hogy elrendezhesse az ajándékokat a gazdagon díszített karácsonyfa alatt.

A szenteste története befejezetlenül maradt. Nem is esett szó róla, soha többé...

Forrás: Érted vagyok, 2005. december











 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 340 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2775
  • e Hét: 16870
  • e Hónap: 56691
  • e Év: 234566
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.