Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Ugorj!
  2014-08-02 15:21:20, szombat
 
  Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti halószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületében az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!"

Az apja lentről felkiáltott: Ugorj ki az ablakon, Andy! Elkaplak!"

A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott. "De apa, nem látlak! - kiáltott.

Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! Ugorj"

Van egy igaz mondás, ami így szól: "Nem tudom, mit tartogat a jövő, de tudom, ki tartja a jövőt a kezében". Te aggódsz a jövő miatt? Félsz attól, amit nem látsz? Úgy tűnik, mindent elborít a sötétség és a füst? Egyikünk sem látja, mi vár ránk, de Isten azt mondja, hogy bízzunk Benne, és "ugorjunk! ".		  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A koldus rongyai
  2014-08-02 15:03:25, szombat
 
 

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?

Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz. "Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni!" "Várjon itt"- felelte az őr. Pár perc múlva visszatért. "Őfelsége fogadja önt" - mondta, és beengedte a koldust. "Látni óhajtottál?" - kérdezte a király. "Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség bátorkodhatom azt kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az ünnepségen?" A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány mosolyt a király ajka körül.

"Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál" - szólt a király. Odaszólította fiát, "Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!"

A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.

"Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi vacsorán holnap este" - mondta a királyt. " De még ennél is fontosabb, hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre." A koldus térdre hullott. "Ó, köszönöm" - kiáltott fel. Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége lesz régi ruháira? Gyorsan összeszedte őket.

Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább, és lemaradt a legfinomabb falatokról.

Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt, a királyi ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött régi rongyaihoz. Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat cipelő öregemberről.

Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.

A király pedig vele sírt.

Te meddig cipeled?		  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A szentély.
  2014-08-02 14:35:22, szombat
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 5. rész

Lefekvéskor esti imája előtt átértékelte a nap eseményeit, hálát adott az Úrnak, amit megtehetett, bocsánatot kért azért, amit elmulasztott és ígéretet tett másnap bepótolja, ha megkapja a holnapot. Felvillant emlékezetében a szülétől átöröklött ősi magyar hagyomány, melyben azt tartja a mondás, aki idegen helyen hajtja álomra a fejét és megszámolja a szoba sarkait, álmában meglátja a jövőt. A várakozás reményével bújt a takaró alá, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel.
Reggel nem emlékezett, meddig jutott a rózsafüzér-imádságban, mert álomország tündérei hamar elrabolták. Az ablakhoz lépett s mindkét zsalugátert szélesre tárta. A napsugárcsimoták erre a pillanatra vártak és rögvest aranyragyogással töltötték meg szobájának minden zugát. Szerette az ilyen napkezdetet. Nagyot szippantott a friss levegőbe, érezte tüdeje megtelik az életet adó dús oxigénnel, ahonnan szétáramlik minden sejtjéhez. Ijedten pislogott az egyre hangosabban tikk-takkoló időmérőre, mely figyelmeztette az idő múlására. Sietnie kellett, izgatottan készülődött az Isten házába. A folyosón Lilikével futott össze, aki készségesen útba igazította, merre menjen legközelebb a kápolnába.
- Megpihenhet a szentély előtti padon, ha még zárva találja. - ajánlotta kedvesen.
Jól esett a reggeli séta, néhány fűszálat csillogó gyöngyharmat díszített, a talpa alatt csikorogtak a nedves kavicsok. Fölötte az egyik fa ágáról vidám madárfütty köszöntötte. Amint felért a dombra, észrevette a templom ajtaját már kinyitották. A gránitlap lépcsőkön feljutva belépett a kis szentélybe, ahonnan szeme elé tárult az egyszerűségében is csodálatra méltó belső. Az első sorban, az oltár előtt valaki fejét lehajtva imádkozott. Hátulról is felismerte. Meg sem moccant, nem akarta megzavarni az áhítatot cipője kopogásával. Megállt és maga is imára kulcsolta a kezét. Az ájtatos csendben alig észrevehető halk nyikorgással megnyílt az oldalajtó, ahonnan egy magas fiatalember lépett ki reverendában. Megállt az oltárnál keresztet vetett, térdet hajtott és az térdeplő hölgy felé indult. Az asszony az oszlop mögé húzódva, légzését visszatartva figyelt. Soha nem volt kíváncsi természetű, de akkor ott a lába gyökeret eresztett és egy tapodtat sem mozdult. A hölgy, amint észrevette a feléje tartó férfit felállt, karjait szélesre tárta, hosszan és szorosan ölelték egymást, majd suttogni kezdtek.
El innen, amilyen gyorsan csak lehet! Még csak az kéne, hogy észrevegyék! Örökre elrontaná a renoméját, még azt gondolnák róla, hogy leskelődik. A párocska jól elvolt egymással az oltár előtt, így egérutat nyert. Szaporázni kezdte a lépteit, majdhogy nem futott, mintha bűnös lenne és menekülnie kellene. Szomorúan állapította meg első látogatása Isten házában számára kudarccal végződött. Gondolatai összekuszálódtak, a bogok egymásba gabalyodtak képzeletében egyre erősebbnek tűntek. Mire visszaért közeledett a reggeli ideje. Kellemes csengő-bongó hang jelezte, tálalva van. Pruszlikot vett magára, elindult az ebédlőbe. Az esti társaságból többen köszöntötték és asztalukhoz intették. Nem győzött hárítani, megköszönni a kedvességüket, és udvariasan közölni az este meg találta a helyét. Egyenesen az utolsó asztalhoz tartott. Pár perc múlva az öregúr is elfoglalta helyét. Az asztaltársaság érdeklődésére beszámolt az átaludt nyugodnak mondható éjszakáról, és arról hiába számolta meg a szobasarkokat álommanó elrejtette előle a kirándulás képeit. Délelőtti programjában a könyvtár szerepelt. A kápolnai látogatásáról mélyen hallgatott. Nem sokat időzött az társasággal, elindult a könyvek közé vigasztalódni. A harmadik sorhoz ért, mikor telefonjának berregése hasította ketté a néma csendet. Mindenki feléje fordult, érezte, fülig pirul. Remegett a keze, amint kihámozta zsebéből a készüléket. Kinyomta és hangosan bocsánatkéréssel, zavartan hagyta el a termet. Ez bizony nem az ő napja, mi jöhet még? Az ajtón kilépve tárcsázott. Visszahívta Leventét. Örömmel tapasztalta, a fiú hangja nyugalmat tükrözött. Meg sem várta a köszönését, azonnal indított:
- Szia, Mamikám, hogy aludtál? Tegnap este sokat beszélgettünk Emesével. Nagyon kedves és rendkívül intelligens nő. Tudod, hogy Ő is pszichológus? Nagyon ért az emberekhez. Azt hiszem, tényleg megnyugodhatunk, jó helyen leszel, amennyiben úgy döntesz, hogy végleg maradsz. Olyan szépen beszélt a családjáról, hitéről a hívatásáról, hogy öröm volt hallgatni. Megkértem figyeljen rád nagyon, mert biztosan sokat szomorkodsz. Ő nem így látja, de megígérte minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy jól érezd magad. Anyáék bánkódnak, mert nem hallgattál rájuk és nem változtattad meg a döntésedet. Nagyon várjuk a hétvégét, hogy újra együtt legyen a család. Mamikám, nincs szükséged semmire? Ne látogassalak meg délután?
- Nem, ne! Hosszú az út, holnapután úgy is találkozunk és két napig együtt leszünk. Sőt a jövő héten még többet, mert csütörtökön aláírjuk az ügyvédnél a szerződést és kezdődik a munka. - tiltakozott.
- Erről most hallok először, már ilyen előrehaladott állapotban van a dolog még a beszoktatás előtt? No, és, ha mégis meggondolod, nem maradsz ott, akkor ugye hozzánk költözöl? Istenem! De jó is lenne! Erről jut eszembe, milyen a kápolna, biztos vagyok benne, hogy már meglátogattad.
- Jaj, kincsem, majd mindent elmesélek, ha találkozunk, most nem tudok beszélni, a könyvtár előtt vagyok.
- Rendben, akkor elköszönök, puszillak! Délután hívlak!
- Menj csak, csókollak benneteket és ne izguljatok, tényleg jó helyen vagyok. - vágta el a beszélgetés fonalát hirtelen.
Kikapcsolta a telefonját mielőtt visszatért az olvasóterembe. Zavarta az előbbi jelenet, de még jobban, az, amit a kápolnában látott. Még, hogy értékes teremtés, na hiszen, pappal ölelkezik, az unokámnak meg hitről és családról papol. Pont neki, aki naiv és jó lelkű. Milyen bársonyos volt a hangja, ahogy erről a perszónáról beszélt. Szűzanyám! Tán csak nem csavarta az a nő az ujjai köré szegénykémet - zsörtölődött magában. Mindent el kell mondani, amit látott csak megfelelő időt kell hozzá választani. Vagy mégsem? Akkor biztos azon lesznek, hogy hagyjon itt mindent és menjen vissza. De talán mégis meg kell tudniuk az igazat, soha nem hazudott, ködösített, nincs ahhoz szokva, hogy elhallgasson és tagadjon. - merengett tovább. Aki erre képes, az más gonoszságban is részt vesz könnyedén. Nem tudott figyelni a könyvekre csak araszolt a sorok előtt. A napilapokhoz igyekezett, felmérte a kínálatot. Tetszett, amit látott. Bulvárnak nyoma sem volt. Leült és kinyitotta a kedvenc polgári heti lapot, de csak a betűket látta a tartalom nem jutott el a tudatáig. Gondolatai rabul ejtették, nincs menekvés. Hiába próbált kiszabadulni a gondolatigából az egyre szorosabban fogta.
Szobájába érve sem nyugodott meg. Úgy járt, kelt benne, mint akinek eszét vették. Nem értette, miért van az, hogy minden oly szépnek látszik, mégis hamis. Már pedig, nincs visszaút, az előszerződés él a héten végleges szerződéskötés. Nem veheti észre rajta senki, milyen zaklatott. Lemegy, sétál egyet a parkban, talán elcsendesedik az elme, és tisztább lesz a kép. Fogta barátnője novelláskötetét, leült az első padra úgy csinált, mintha olvasna. Nem akart senkivel beszédbe elegyedni. A nyitott könyvre meredt a tekintete, de a sors vetítőjében más filmet játszottak ismétlődtek a kockák.
- De, jó, hogy itt találom Ilonka, lenne pár kérdésem a családdal kapcsolatban. - szólította meg az ismerős hang.
- Nem szeretem, a hivatalos kérdőíveket szívesebben beszélgetek kötetlenül a lakóinkkal. Azt tudom, hogy Ön özvegy, Levente elmondta az este, milyen tevékeny, csodálatos asszony maga, a napi teendői mellett sok karitatív munkát végzett. Sőt, hogy rendszeresen számítógépezik. Intelligens, jószívű unokája van, csupán egy gondom van vele, túlságosan aggódik, félti magát. Próbáltam megnyugtatni és ígéretet tettem, nagyon fogok figyelni és vigyázni önre. Önnek is ígérhetem, nem fognak bennünk csalódni.
- Köszönöm szépen, megtisztel. Hallgatom, kérdezzen csak kedves Emese - válaszolt tessék-lássék módon.
Minden kérdést megválaszolt. Nem volt ínyére a beszélgetés nem is kérdezett vissza, talán érdektelennek is tűnhetett. Örült, amikor végre egyedül maradt. Az étkezés alatt megpróbált közömbösnek látszani, azonban megérezhették rajta valami nyomja a lelkét, de nem zaklatták a kérdésekkel. Elcsendesedve költötték el az ebédet. Délután megvívta harcát, egy pillanatra sem tudott elbóbiskolni, pedig, de jó lett volna egy kis pihenés. Vacsora után István, az öregúr megpróbálta felvidítani, kanasztázni hívta. Nem volt kedve kártyázni, félt a cinkelt lapoktól...

Folyt. köv.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne dobd el
  2014-08-02 14:33:34, szombat
 
 

N e dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág.

Éva Meggyes		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Forrázott kefires palacsinta
  2014-08-02 11:41:59, szombat
 
  Hozzávalók:
2 tojás
1/2 teáskanál só
1 pohár kefir (175 g)
1 pohár forró víz
1 pohár finomliszt
késhegynyi szódabikarbóna
1 evőkanál cukor
2-3 evőkanál olaj
1 csomag vaníliás cukor
Elkészítés:
Elektromos habverővel felvertem a tojást a sóval, jó habosra, lassan hozzáadagoltam a forró vizet, majd a kefirt, közben tovább habosítottam. Egy mélyebb edénybe szitáltam a lisztet, és hozzáöntöttem a tojásos keveréket. Alaposan átkevertem csomómentesre, hozzáadagolva a többi hozzávalót is.
Az első palacsinta alá kentem egy kevés olajat a palacsintasütőre. Nem nagy lángon egyesével kisütöttem 26 cm-es teflon serpenyőben. 6 db nagy palacsinta lett belőle.
Megjegyzés:
Légies, könnyed (apró lyukacskák képződnek benne sütéskor), puha, nagyon finom, a tejjel készültnél sokkal könnyedebb az íze, állaga.
A receptben a 175 g-os kefires pohár a mérce. Ha nagyobb mércével dolgozunk, akkor a többi hozzávalót is ahhoz igazítsuk. Mindig a kijelölt mércével dolgozzunk!		  
 
0 komment , kategória:  Dinus és Regi   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2284
  • e Hét: 7974
  • e Hónap: 14346
  • e Év: 65137
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.