Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     3/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Elképesztő technika
  2011-09-04 19:42:19, vasárnap
 
 







ELKÉPESZTŐ TECHNIKA

ARCFELISMERŐ A NAGY TÖMEGBEN


FÉLELMETES!

ÍGY SZŰRI KI A RENDŐRSÉG A TÖMEGBŐL SZEMÉLYENKÉNT AZ EMBEREKET.

EZ A FELVÉTEL A LÁZADÁS DÉLUTÁNJÁN KÉSZÜLT.

ELKÉPESZTŐ!!!

Egy fotó a tömegről és a rendőrség mindent lát. Egy repülőről,de akár egy műholdról is be tudnak ma már bárkit azonosítani...

Persze aki nem gyújtogat, verekszik, utcakövet nem szaggat fel, annak nincs félnivalója!

Legfeljebb a férjnek, ha megcsalja a nejét és ezt dokumentálják is!


/Az Egyesült Államok DNS-vizsgálatot és arcfelismerő technikákat is alkalmazott Oszama bin Laden holttestének azonosítására, hogy teljesen bizonyossá váljon: az al-Kaida vezetőjét ölték meg a pakisztáni katonai akcióban.

Az ellenállást tanúsító bin Ladent fejbe lőtte annak az amerikai kommandónak az egyik tagja, amely végrehajtotta az akciót a pakisztáni Abbotábádban. Az akciót élőben nézte kamerák segítségével Leon Panetta, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) új vezetője és más hírszerzési vezetők a CIA virginiai központjából, és "nagy megelégedésükre szolgált" - mondta a neve elhallgatását kérő nyilatkozó./


Nézz ki egy helyet magadnak a tömegben, kattints rá kétszer, és megint kétszer, amíg tisztán kivehető az arc!





Link


Modern bűnmegelőző kamerák - SlidePlayer





Link


Arcfelismerő kamera Budapesten











  
 
0 komment , kategória:  Tudomány - technika  
Díszpolgár a dagonyában
  2011-09-04 17:17:44, vasárnap
 
 




Díszpolgár a dagonyában
Körmendy Zsuzsanna
2011. szeptember 3. 00:01

Magyar Nemzet

Van egy írónk, akinek egy nép gúnyolása és megbélyegzése nem okoz gondot. Mit tegyünk, magyar író, magyarul ír, a magyar államtól kapott Kossuth-, József Attila- és egyéb díjakat. Aljas és alantas dolog lenne az is, ha fröcsögését eszkimókkal, udmurtokkal, franciákkal, zsidókkal, arabokkal vagy örményekkel tenné meg, de ő a megvetését a magyaroknak tartogatja, talán egy sajátosan értelmezett hálából, hiszen szerény tehetségét sem az eszkimók, sem az udmurtok, sem a franciák nem honorálták semmilyen díjjal, kizárólag ,,a magyarok", akikről ő harmadik személyben ír, mintegy hangsúlyozva, hogy ezzel a népséggel nem elegyedik.

A németek Hitler bukása után mérlegre tették felelősségüket, s olyan, évtizedeken átívelő önvizsgálatba bonyolódtak, amelyből még a mai generációk unokái sem fognak egészséges lelkülettel kikeveredni. De megtanulták és megtanították az egész világnak, hogy a náci ideológia bűnös és kártékony. Hogy egy népet a többinél alacsonyabb rendűnek tartani, megbélyegezni, gúnyolni és megvetni nemcsak aljas és alantas, hanem a náci totalitarizmus előszobája.

Kertész Ákos regénye, a Makra a Kádár-korban afféle lázadozó politikai lektűrként komoly sikernek örvendett, de ma már nem beszél róla senki, csekély irodalmi értéke az évtizedekkel elenyészett. Kertész az Amerikai Népszavában (mint tudjuk, az egyik legszélsőségesebb, legvéresszájúbb újságról van szó) azt írta, hogy ,,a magyar genetikusan alattvaló", továbbá, hogy ,,a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős".

Kertész Ákosnak jelentkeznie kellene az Encyclopćdia Britannica szerkesztőségénél, hogy a legújabb kiadásnál vegyék őt figyelembe, mint aki megejtően új szemlélettel, nulla bizonyítékok alapján szívesen újraírja a huszadik századi világtörténelmet, különös tekintettel a náci ideológia és gyakorlat kialakulására. Esetleg egy időgép segítségével megfordítaná a múló évek sorrendjét, kimutatná, hogy Hitler valójában Szálasi tanítványa volt, és a gázkamrákat Klebelsberg Kunó javaslatára Szent-Györgyi Albert és Kós Károly tervei alapján valójában az aggteleki cseppkőbarlangban hozták működésbe, tehát a holokausztért ,,egyedül a magyar a felelős".

Tényleg azt hiszi Kertész Ákos, hogy a nácizmussal, a faji ideológiával csak azok vádolhatók, akiket ő és elvbarátai stigmatizálásra kiszemelnek? Hitler házi ideológusainak az volt a dolga, amit most Kertész Ákos - talán szép honoráriumért - lelkesen megtesz: kimutatja, hogy van egy nép, amely genetikailag kódolva alattvaló. Úgy született. Már a pólyában alárendelődött a fasisztáknak. Szerinte a magyar ,,se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire", viszont ,,boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot" (sic!). Rég olvastam ilyen undorító szöveget. Egy kép jelenik meg előttem: Kertész Ákos egy gyűlölet-nyáltengerben fuldoklik, és reménykedik, hogy mocskos szavaiért majd bedobják neki egy újabb díj mentőövét.

A pénzügyi világválság elmélyülése kutyafüle ahhoz az erkölcsi mélyponthoz képest, ahová Kertész Ákosnak sikerült lenavigálnia magát. Ha olvasna is, nem csak írna, ismerné azt a baloldali lapokban is közölt statisztikát, miszerint Európában a magyar az egyik legtöbbet dolgozó nép. (Amikor éppen nem gyilkolja azt, aki innovatív.) A diktatúrában való dagonyázási szokásaikról pedig 1956-ban egy Albert Camus nevű valódi író A magyarok vére címmel kicsit pontosabb sorokat írt, mint az Amerikai Népszava publicistája, amúgy Budapest díszpolgára.





Az antiszemitizmus valódi okairól (Kertész Ákos figyelmébe)

Korunk egyik leghatásosabb tömegpusztító fegyvere a zsidóság kezében az antiszemitizmus vádja. Ez egy olyan halálos furkósbot, amit mindenki ellen bevetnek, aki valami oknál fogva nem hajlandó elfogadni az általuk egyedül üdvözítőnek előírt szabályokat. Szemükben már maga a kérdés felvetése is antiszemitizmusnak számít, ha valaki annak valódi okai iránt érdeklődik.

Mi most mégis megpróbáljuk körbejárni ezt a számunkra, nem zsidók számára életfontosságú témát, bár régóta tudjuk, hogy nem az antiszemita, aki gyűlöli a zsidókat, hanem az, akit a zsidók gyűlölnek.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben.

A Biblia ószövetségi része beszámol arról, hogy Noé legidősebb fiát Sémnek hívták. Sém leszármazottait Mózes könyve szemitáknak nevezi. Az idők folyamán ez úgy alakult, hogy az összes arabokhoz tartozó népcsoportot, vagy a velük rokon embereket Elő-Ázsiában, Észak- és Kelet-Afrikában szintén szemitáknak nevezték.

Az arab népeknek semmi kifogásuk ellene, hogy rájuk még ma is a szemita gyűjtőfogalmat használják. Az ellen azonban erélyesen tiltakoznak, hogy a vér- és nyelvrokonaik közé a zsidókat is odaszámolják. Az arabok és zsidók lakóhelyük tekintetében közös területeken éltek Elő-Ázsiában és Afrikában, de ez nem vonatkozik származásuk rokon voltára. A tényt, hogy az arabokat a zsidókhoz származásilag nem köti semmi, az az ősi és kiolthatatlan gyűlölet is bizonyítja, amivel ez a két népcsoport mindig szemben állt egymással.

Ha tehát a zsidók iránti ellenszenvet vagy gyűlöletet ,,antiszemitizmusnak" nevezzük, akkor ez az elnevezés téves. Valójában az antiszemitizmus kifejezés nem fedi azt, amit kifejezni akar. Ha antiszemitizmusról beszélünk, akkor semmi esetre sem az arab népek elleni hangulatkeltés nyer kifejezést. Az antiszemitizmus megjelölés már régóta csak azon ösztönszerű elutasítás gyűjtőfogalma lett, amivel a világ nem zsidó népei és fajai a zsidókkal szembenállnak. A zsidók iránti ellenszenvet kifejező ,,antiszemitizmus“ szó a kortársai által sokáig szintén zsidónak tartott, de valójában német Wilhelm Marr ,,alkotása". Marr 1879-ben írt egy tanulmányt a szemitizmus ellen, amelyben megpróbálja megindokolni a nem zsidók elutasító magatartásának okait a zsidókkal szemben. Az ő szóhasználatában jelenik meg először az ,,anti-szemita" kifejezés, ami aztán az idők folyamán teljesen átment a köztudatba.

Marr eképpen foglalta össze az antiszemitizmus kialakulásának okait:

"Az antiszemitizmus (értsd: a zsidók iránti ellenszenv vagy gyűlölet) nem egy véletlenül kialakult, vagy mesterségesen létrehozott dolog. Az antiszemitizmus abban a pillanatban született, amikor a zsidó először megjelent a nem zsidók látószögében. Már maga a zsidók testi megjelenésének csúnyasága is ellenszenvet váltott ki a nem zsidókban, de még sokkal jobban azok a lényegét tükröző negatív tulajdonságok, amelyek a zsidókat a nem zsidók számára gyűlöletre méltónak ítélték. A zsidó minden cselekedetében megnyilvánult, hogy a rossz, az aljas, az ördögi megtestesítője. Ha azonban a nem zsidó azt hiszi, hogy az ösztöne szavának elutasításával a zsidóval megegyezésre juthat, akkor ennek a vége mindig a felismerés: aki a zsidóval paktál, tönkremegy általa. Ezt tapasztalták egyes emberek, de egész népek is. Az ókor nagy kultúrnépeinek sírkövén ott áll a figyelmeztetés: Kihaltak, mert életüket összekötötték a sátánnal az örök zsidóban!"

Hogy az antiszemitizmus, a zsidókkal szembeni ellenszenv nem tegnap vagy ma alakult ki, azt korábban még maguk a zsidók is elismerték. A zsidó J. Kreppel az 1925-ben Bécsben megjelet "Juden und Judentum von heute""(Zsidók és zsidóság ma) című dolgozatában így ír:

,,A zsidógyűlölet olyan régi, mint maga a zsidó nép. Már népisége bölcsőjénél, a világtörténelembe való belépésénél találkoztak Ábrahám fiai szomszédjaik és környezetük gyűlöletével."

Dr. Felix Goldmann rabbi is kénytelen volt beismerni, hogy az antiszemitizmus mindig is létezett. Az 1920-ban Berlinben megjelent ,,Vom Wesen des Antisemitismus“ (Az antiszemitizmus természetéről) c. könyvében ezt mondja:

"A régi római időktől kezdve mind a mai napig, minden országban, ahol a zsidókról és a zsidóságról egyáltalán tudomást szereztek, az antiszemitizmus létezése bizonyítható."

A zsidó Dr. J. Fromer (Elias Jacob) szintén úgy jelölte meg az antiszemitizmust 1905-ben Berlinben kiadott könyvében (,,Das Wesen des Judentums“ - A zsidóság természete), mint már mindig is létező jelenséget:

"A zsidógyűlölet olyan régi, mint a zsidóság maga. Úgy követi, mint egy árnyék, tehát az emberek természetéből fakad."

Azok a nem zsidók, akik hagyják maguknak bebeszélni, hogy az antiszemitizmus csak valami pillanatnyi jelensége bizonyos koroknak, jobban tennék, ha a szintén zsidó Ben Chaim 1938-ban Zürich-ben megjelent ,,Juda erwache! Proklamation an das jüdische Volk“ (Ébredj, Juda! Kiáltvány a zsidó néphez) című könyvében leírtakra figyelnének:

"Az antiszemitizmus semmi áron nem kortünet. Valóban olyan idős, mint Matuzsálem. Sem időhöz, sem helyhez, sem pedig valamely országhoz nem köthető, hanem ezektől függetlenül ott alakul ki, ahol a zsidók más népekkel érintkezésbe lépnek, és fejlődése vagy kiterjedése egyenes kapcsolatban áll a zsidó diaszpóra nagyságával az illető országban."

A zsidók vezető személyisége, Theodor Herzl írja az 1896-ban Lipcsében megjelent ,,Der Judenstaat" (A zsidó állam) című alapvető művében:

"A zsidókérdés létezik. Balgaság lenne tagadni. A zsidókérdés mindenhol létezik, ahol a zsidók érzékelhető számban élnek. Ahol nincs, oda bevándorló zsidók becipelik. Természetesen oda költözünk, ahol nem üldöznek bennünket. Megjelenésünk által kialakul az üldözés. Megjelenésünk váltja ki az üldözést."

Azoknak, akik hagyták maguknak bebeszélni, hogy a zsidókat csak az ún. vallásuk miatt gyűlölik, a már említett Wilhelm Marr az 1879-ben Bernben kiadott ,,Der Sieg des Judentums über das Germanentum" (A zsidóság győzelme a germánság fölött) című nagy feltűnést keltett tanulmányában megmondja az igazat:

"Nem a vallásuk miatt gyűlölték a zsidókat minden időkben. A zsidókkal szembeni haragnak más okai voltak. Mégpedig a zsidók irtózása az igazi munkától és a számukra törvényileg előírt ellenségesség minden nem zsidóval szemben."

Hogy az antiszemitizmus okai magában a zsidóban keresendőek, ezt elismerte a zsidó Bernard Lazare is az 1894-ben Párizsban megjelent ,,L' Antisemitisme“ (Antiszemitizmus) c. könyvében. Így ír:

"Ha a zsidók iránti harag és ellenszenv csak egy bizonyos országban és egy bizonyos időben létezett volna, könnyű lenne ennek a haragnak az okait megindokolni. Azonban pont az ellenkezőjéről van szó. Ez a faj a kezdetek óta az összes népek gyűlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb fajokhoz tartoztak, egymástól nagyon távoli területeken laktak, különböző törvénykezéssel rendelkeztek, egymástól teljesen eltérő elveket vallottak, sem ugyanazon hagyományaik, sem pedig ugyanazon szokásaik nem voltak és nem hasonlatos szellem vezérelte őket, így muszáj az antiszemitizmus általános okait mindig magában Izrael népében keresni, és nem azokban, akik szembeszálltak vele."

A zsidó dr. Leo Pinsker írja az 1882-ben Berlinben megjelent könyvében (,,Autoemanzipation"):

"A zsidók azon népek medrében, amelyek között élnek, valóban egy heterogén elemet képeznek, amely semmilyen nemzethez nem akar asszimilálódni, ennek megfelelően szintén semelyik nemzettel nem tud jól kijönni."

A már idézett zsidó Ben Chaim írja továbbá említett könyvében:

"Amikor népünk az örök hűségesküt letette Jehovának, az volt a születési órája a legnagyobb és legszerencsétlenebb hazugságnak, amit a világtörténelem ismer. Mégpedig népünk kiválasztottságának a hazugsága. Ez volt egyúttal szintén annak a különös emberi gyűlöletnek a születési órája is, antiszemitizmusnak nevezve, amit a világ valaha is átélt..."

Hogy az antiszemitizmust nem mesterségesen hozták a nem zsidó emberiség közé, és hogy sokkal inkább az ösztönnek egy megnyilvánulását fejezi ki, a legmélyebb belső érzést, azt beismeri a zsidó Samuel Roth az 1934-ben New Yorkban megjelent ,,Jews must live“ (A zsidóknak élnie kell) című munkájában. Ezt írja:

"Itt csak tényeket szeretnék igazolni, hogy az antiszemitizmus olyan ösztönszerű, hogy egyszerűen az emberek egyik ősi ösztönének nevezhetjük, a legfontosabb ösztönök egyike, amelyen keresztül egy faj önmagát a teljes kiirtástól védi. Nem tudom elég erősen kihangsúlyozni: az antiszemitizmus nem az, amit a zsidók a világgal elhitetni próbálnak, egy előítélet, hanem egy mélyen ülő ösztön, amely minden emberrel veleszületik. Mint a létfenntartás minden más ösztöne, mindaddig ismeretlen marad, míg végül történik valami, aminek következtében felébred. Nem létezik egyetlen eset sem, ahol a zsidók az üldözőik haragjának keserű gyümölcsét nem érdemelték volna meg."

Azt, hogy az antiszemitizmus nem valami átmeneti dolgot jelent, hanem sokkal inkább addig tart, ameddig zsidók a nem zsidók között élnek, alátámasztotta az ismert zsidó, Arthur Schnitzler is, aki a New Yorkban megjelent ,,The Literary Digest“ c. lap 1930. október 18. számában a következőket írja:

"Az antiszemitizmus addig fog tartani, ameddig a zsidók zsidók maradnak, mivel az antiszemitizmus okait nem lehet soha megszüntetni. A zsidók mindig mások fognak maradni, és ezen okból elkerülhetetlenül mindig gyűlölve lesznek."

A nagy zsidó gyűlöletről

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a zsidók saját maguk hajtották végre a teljes önkizárásukat minden népközösségből. Mert lehetne-e ez az önkizárás teljesebb és tökéletesebb, mint ezt a zsidó Cheskel Zwi Klötzel a Berliner Tageblatt és a Jüdischen Rundschau kivételezett munkatársa gátlástalan nyíltsággal már az első világháború előtt Németországban megfogalmazott (,,Das große jüdischen Hassen" - A nagy zsidó gyűlölet) a Münchenben kiadott ,,Janus“ című havilap 1912/13. évfolyamának 2. füzetében:

"Semmitől sem félnek annyira a zsidóság oldalán, mint a nyílt és őszinte hitvallástól: az antiszemitizmussal, a zsidógyűlölettel zsidó oldalon egy minden nem zsidóval szembeni nagy gyűlölet áll szemben. Ahogy mi zsidók minden nem zsidóról tudjuk, hogy valahol a szívének egy szegletében antiszemita, és annak kell lennie, úgy minden zsidó létezésének legmélyebb alapja, hogy gyűlölője minden nem zsidónak. (...) Úgy hiszem, be lehet bizonyítani, hogy a zsidóságban létezik egy mozgás, ami az antiszemitizmus hű tükörképe, és hiszem, hogy ez a kép olyan tökéletes, amilyen csak lehet. És ezt én a ‘nagy zsidó gyűlöletnek' nevezem. Talán a kifejezés túl kemény, vagy jobban mondva nem pontos. Azonban fontos számomra, hogy az igazságot semmi áron ne halványítsam el. Ha beismerném, hogy ez nem gyűlölet, akkor a gyűlölethez legközelebb álló érzésről beszélhetnék, így had nevezzem mégis gyűlöletnek. Ha közöttünk valaki nem lelki vagy szellemi kasztrált, aki nem impotens gyűlölni, az részt vesz ebben a gyűlöletben. (...) A valóságban semmi sem élőbb bennem, mint a meggyőződés, hogy ha valami létezik, ami a világ összes zsidóját egyesíti, akkor ez a nagy, mindenek fölött álló gyűlölet."

Ezen a helyen nem árt emlékeztetni az olvasót, hogy a zsidó Kornis Mihály néhány évvel ezelőtt miképpen fogalmazta meg ezt a mindmáig érvényes “nagy zsidó gyűlöletet":

"Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket."

Ezeket a zsidó írástudóktól származó vallomásokat, amelyekben elismerik, hogy az antiszemitizmus okait magukban a zsidókban kell keresni, újra és újra azon nem zsidók szeme elé kell tartani, akik még ma is azt hiszik, hogy a zsidókkal szembeni ellenszenv indokolatlan és igazságtalan. Annak, hogy a zsidók az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban az emberi együttérzésnek köszönhetően világszerte számtalan nem zsidó követőnek örvendezhettek, nem utolsósorban egyik fő oka, hogy mindig is értették a módját magukat ,,ok nélkül üldözött szegény zsidónak" feltüntetni, és közben a keresztény érzelmekre hivatkozni: szeresd felebarátod, mint önmagad! Hogy ebbe a felebaráti szeretetbe a nem zsidó emberiség halálos ellensége, a zsidó is be lett vonva, az csak a zsidók előnyét és a nem zsidók szerencsétlenségét vonta magával.

És most sokan csodálkoznak, hogy egy közismerten magyargyűlölő zsidó - név szerint Kertész Ákos - őszinteségi rohamában azt vetette papírra a magyarságról, amit úgy általában a zsidók rólunk gondolnak. Köszönet illeti érte.

Végül idézzük Liszt Ferenc prófétai meglátását 1881-ből:

"Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók élnek, eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók megtűrése vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez hasonlóvá válik: egészség vagy örökös betegség kérdésévé, szociális béke vagy örökös levertség és láz kérdésévé."

A kérdés most már csak az, hogy a magyarság számára ez a pillanat mikor fog elérkezni?

Dobszay Károly
(Kuruc.info)


  
 
0 komment , kategória:  Média  
Számvetés
  2011-09-03 20:41:27, szombat
 
 




SZÁMVETÉS


A Horthy-időszak - Egy szülő gondolatai ma


Tanulságos, az agymosott "szocializmus" időszak elhallgatott történelme - is. Amikor a Dávid felső tagozatos volt, történelem versenyre ment - amihez szülői segítségként több ezer oldalakat olvastam Géza fejedelem udvaráról és hasonlókról. Már rég nem a versenyfeladat miatt olvastam, hanem azért, mert nem ugyanarról olvastam, mint amiről tanultam. Szájtátva fedeztem fel, hogy mennyire gazdag a magyar történelem... és most szájtátva olvasom, hogy később is mennyire gazdag volt. Nagy kár, hogy ezt sem mi - és jórészt - a gyerekeink sem tudják.


SZÁMVETÉS - egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről.

Tizenhét év...

Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.

Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.

Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.

2628 km . elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!

Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.

Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.

Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.

Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna ágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.

Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.

Politikai téren önállóságra törekedtünk.

Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás.

Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).

A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is.

Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, (ez közel 400.000.-ft) Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét- ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.

Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy a z esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba -s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában.

A hazáról!

Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak..Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség- akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy- fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! (Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60 évig nemzetellenes szocializmus dühöngött ).

Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!

A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.

(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották )

Csak azt kérem: adjátok tovább!





Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. - Estoril, Portugália, 1957. február 9.) Ferenc József szárnysegédje, altengernagy, politikus, a két világháború közötti Magyarország kormányzója. Tevékenységéhez kötődnek többek között az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának adriai sikerei, a Tanácsköztársaság ellen meginduló ellenforradalom, az 1920-as és 1930-as évek konszolidációja, Magyarország távolságtartó közeledése a Tengelyhatalmak felé és ennek gyümölcseként a részleges revízió.

Az 1956-os magyar forradalom, ha rövid időre is, de lelket öntött a nyolcvannyolc éves Kormányzóba, s reménysugarat ébresztett benne, hogy szeretett hazáját hamarosan viszontláthatja. Tudjuk, a keserű emigrációban eltöltött évek mély testi, de főleg lelki nyomot hagytak benne, melyet emlékiratainak talán legszebb mondatai így jellemeznek:

"Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen haza-szállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazám-hoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe vonz!"

Aki ilyen mondatokat képes papírra vetni, annál érthető, hogy az utolsó szalmaszál elvesztése, amit a forradalom jelentett, számára nem túlélhető. A forradalom leverése után a Kormányzó mély apátiába zuhant, s bár orvosai szerint szervi bajban nem szenvedett, 1957. február 9-én visszaadta lelkét teremtőjének.






Sok szeretettel köszöntöm valamennyi kedves látogatómat, abból az alkalomból, hogy a mai napon az oldalam látogatóinak a száma 2011-ben elérte a 200.000 főt!!!


















  
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Barátaimnak - egy vagány nénitől
  2011-09-02 22:56:49, péntek
 
 




BARÁTAIMNAK - EGY VAGÁNY NÉNITŐL


*Megfontolandó szavak az öregedésről*


Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak.És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.







  
 
0 komment , kategória:  Életmód   
Magyar ébresztő - MIHI
  2011-09-01 21:22:44, csütörtök
 
 




MAGYAR ÉBRESZTŐ - MIHI


Tartalom:

KEZDŐ OLDAL
/Rákoczi megtérése/

GYŰRÜT KÉSZÍTTETEK.
/ Reményik Sándor /

A GÓLYÁHOZ (részlet)
/Tompa Mihály/

MAGYAR ÉBRESZTŐ!.
/Újra és újra az igaz magyar történelemről/

ERDÉLYI INDULÓ
/Nagy Feró/

TAMÁSI ÁRON HANGJA
/A visszacsatolás után/

PSALMUS HUNGARICUS / részlet /
/Dsida Jenő/

HAZÁM, HAZÁM...
/Bánk Bán/

SZENT NYOMORÉK RIADJ
/Tóth Árpád/

UNGNAK ÉS TISZÁNAK
/Beregszászy Olga/

MAGYAR KIRÁLYOK ARCKÉPCSARNOKA
/Somogyi Győző/

GÓG és MAGÓG...
/Ady Endre/

ÁRVA MAGYAR
/Egy dal a cserbenhagyott nemzetről/

ERDÉLY MAGYARJAIHOZ
/Reményik Sándor/

IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK!
/ Nagy Feró előadásában /

SZÓL A CENZOR
/Reményik Sándor/

RÁKOCZI INDULÓ

HA ISTEN VELÜNK, KI ELLENŰNK? / Döbrentei Kornél. /
/Elhangzott 2006. június. 25. Vasárnapi Újság/

PILATUS
/Kormorán együttes/

DUTKA ÁKOS:
/Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban/

ESKÜSZÜNK
/Egészséges fejbőr/

MAGYAR! HAJNAL HASAD
/Csokonai Vitéz Mihály/

NEMZETI DAL 2006. (A Rendszerváltás dala)
/Kovács Gábor/

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
/Illyés Gyula/

HOVÁ INDULSZ?
/Kormorán együttes/

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
/Vörösmarty Mihály/

PIROS VÉR A PESTI UTCÁN
/Beregszászy Olga
/

MENEKÜLTEK AZ '56-os FORRADALOM UTÁN
/Ferencz Éva: Kínjaiban Jézus/

HALOTTI BESZÉD
/Márai Sándor/

MEDDIG VÁRJUNK
/Kormorán együttes/

A HAZÁRÓL
/ARANY JÁNOS/

XX. SZÁZAD
/Nagy Feró/

A MAGYAROKHOZ
/Füst Milán/

SZERETETT SZÜLŐVÁROSOM
/KAPOSVÁR/

NINCSEN TOVÁBB!
/Gyurcsány beszéd kivonata/

AZ ÉN HAZÁM
/Pálffy István műsorvezető gondolatai/

HA MÁSKÉPP NEM MEGY, JÖJJÖN A FORRADAOM
/Varga Domokos György felszólalása a Kossuth téri tüntetésen /

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁSASÁGI ELNÖK BESZÉDE A TV.-ben.
/2006.OKTÓBER 1.-én/

TÉRDRE MAGYAR!
/Szentmihályi Szabó Péter/

UTÓSZÓ és KÖSZÖNET
/Kormorán: Ez a hely tiéd/

NEKED, NEKÜNK
/Ismeretlen költő/





Link


MIHI-videók JEGYZÉKE - " Mert a haza nem eladó...! "

Link







































  
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
És mégis ÉLÜNK!
  2011-09-01 20:45:11, csütörtök
 
 




ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


"Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.

Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.

Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.

Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.

A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.

Ezek voltunk mi.

"HŐSÖK?"







Ebben az elcseszett globalista világban viszont kialakult egy új nemzeti megközelítés a vásárlási kultúrában:

Nincs MÁS MEGOLDÁS!

Tételezzük fel, hogy: a központi kormányzat mindenkinek ad kb. 1.000.000 Ft-ot.
- Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül.
- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül
- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptom é és Iráné lesz.
- Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül.
- Ha semmire sem jó, elektronikus f...ságokra költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol, és nem segíti a magyar gazdaságot.

Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon, ha kurvákra, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek.

Én ehhez tartom magam! Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy mindezt merő hazafiságból teszem!

Egy igaz magyar







  
 
1 komment , kategória:  Életmód   
Kezd betelni a pohár
  2011-09-01 16:27:00, csütörtök
 
 




Kezd betelni a pohár

A Magyar Hírlapnál is kezd betelni a pohár
2011, szeptember 1 - 15:45

Keményen támadja Jáksó László köztévé általi kétmilliárdos kistafírozását a Magyar Hírlap mai vezércikkében Szentesi Zöldi László. Torkos Matild után ő a második olyan kormányközeli lapnál dolgozó újságíró, aki nyílt kritikával illeti a második Orbán-kormány teljesítményét - ezúttal a médiapolitika terén. Írásának velejét változtatás nélkül közöljük.

"Társaival együtt Jáksó László hosszú éveken át azok ellen fűtötte az embereket, akiknek a kegyelméből most busás szerződéshez jut. Arra az Orbán Viktorra szórta, szórták vég nélkül a kis humorbonbonokat, akinek a második kormánya most tétlenül nézi, amint ezt a modoros és jelentéktelen álláshalmozót az új politika nagyágyúi, vagy nem is tudom, kik, közpénzből dédelgetik.

Az eset első tanulsága tehát az, hogy a kétharmados győztes tisztességgel megfizeti politikai ellenfeleit. De akkor hol a határ? Bajor Imrét megkínálják majd a főműsoridővel? Vagy Mester Ákos 168 Óráját is megtámogatják a balfácán tolerancia jegyében? És ha alázatosan, lesütött szemmel bekopogtat valamelyik fontos ember ajtaján, Farkasházy Tivadar is kap pénzt, posztót, paripát?

A másik tanulság merőben erkölcsi természetű. Miközben teljesen apolitikus, ,,csak" munkájukat végző televíziósokat is elbocsátottak százával a közszolgálati szférából, nehéz épkézláb magyarázatot találni arra a jogos kérdésre, hogy a Jáksónak ,,járó" súlyos százmilliókból nem kellett volna inkább őket megmenteni? Talán nem tűnik demagógiának, ha azt állítom, hogy az elbocsátások mögött hús-vér emberek, családok, gyermekek állnak... Őket vagy Jáksót László szappanoperáját választja a polgári Magyarország? A Jáksó-eset azonban csak tünete egy sokkal nagyobb rendellenességnek. És erről feltétlenül szót kell ejtenünk.

A választási éjszakán megvilágosodott celebek, a kétharmadhoz dörgölődző prozeliták, a dollártekintetű szerencselovagok nem alakíthatják az új Magyarországot. Nem, mert eddigi életüket éppen a mi értékeink tagadására építették. Nem hitelesek azért sem, mert ha fordul a kocka, újra baloldaliak lesznek: valójában sem hitük, sem erkölcsi hitelük, sem jövőképük nincs. Ezekre az emberekre tehát nemzeti politikát építeni nem lehet. [...]

Itt és most pont erre volt szükségünk. Jáksó László kistafírozására, kétmilliárdból. Tudják, mennyi kétmilliárd forint? Pontosan ennyi jut a Nemzeti Eszközkezelő Társaságnak a devizahitelesek megsegítésére. No comment... Ha ilyen vállvonogatósan kötnek busás szerződéseket az állítólag közszolgálativá pofozott televízióban, akkor miben is különbözünk a túloldaltól? És mit írjunk mi, jobboldali újságírók? Hallgassunk, mint a csuka, vagy vállaljuk a belső bomlasztás vádját? Mit válaszoljunk azoknak, akik azt mondják majd nekünk, hogy ők éppen a Jáksó-félék ellenében szavaztak a Fidesz-KDNP-re? Miféle értékrendszer, milyen gondolat jegyében kellene megvédenünk az ilyesfajta döntéseket?

Gyorsan felejtünk. Nemcsak a magam, de minden jobboldali újságíró nevében, aki két cikluson keresztül, és még előtte harcolt az országrontás ellen, írom a következőket. Nem Jáksó László e-mailjeit olvasgatta a titkosszolgálat éveken keresztül. Nem az ő telefonját hallgatták le. Nem Jáksó Lászlót fenyegették nemzetbiztonságiak kierőszakolt kávézás közben, nem őt rabosították, nem őt ítélték felfüggesztett szabadságvesztésre. Nem Jáksó vágta Gyurcsány szemébe az igazságot, amikor annak még egzisztenciális tétje volt. Nem Jáksó László magánéletét kutatták titkosszolgálati eszközökkel. És nem Jáksó László és barátai hisznek ma is a polgári Magyarországban, mindannyiunk közös hazájában. Nem ő, nem ők, hanem mi. Mi, akik beleszülettünk, és nem belebotlottunk a nemzeti gondolatba.

Ideje észhez térni, és betartani az elemi tisztesség szabályait. Amelyek sorában az első, a legfontosabb Eger 1552-es ostroma, Dobó István ideje óta mit sem változott: az ellenséggel nem barátkozunk! Ha pedig mégis őket választjuk, akkor semmiben nem különbözünk a túloldaltól. Vannak bonyolult ügyek, ez nem az. Azt is mondhatnánk, kristálytisztán egyszerű."





Link


  
 
0 komment , kategória:  Média  
     3/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 435 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4306
  • e Hét: 24125
  • e Hónap: 63946
  • e Év: 241821
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.