Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Összegzés 2013
  2013-12-31 08:09:10, kedd
 
  VOLT-E RÓZSADOMBI VAGY AKÁRMILYEN PAKTUM?


Ezzel a témával kapcsolatosan kaptam egy linket, melyen egy általam már régóta ismert közéleti személyiség fejtegetését lehet látni, hallani:

http://www.youtube.com/watch?v=P2nTvi2cS2s

A legjellemzőbb az ebben a videóban elhangzottakra, hogy MAGYARORSZÁG HATÁRAIN KÍVÜL KERESI ÉS VÉLI MEGTALÁLNI A PAKTUMÉRT FELELŐSÖKET.

*****

Arra kérem ismerőseimet, hogy próbáljanak a külföldi bűnbakkereséstől elszakadni és a PAKTUM létrejöttéről és annak betartatásáról - MAGYARORSZÁG határain belüli történések alapján - ELGONDOLKODNI ÉS ÍTÉLKEZNI...



01-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Bizony, bizony, nem itt tartanánk, ha képesek lettek volna a TISZTA FEHÉR LAPPAL való kezdésre!
Csakhogy, a TISZTA FEHÉR LAPPAL (TABULA RASA) VALÓ KEZDÉSHEZ BE KELLETT VOLNA VALLANI A MÚLT BŰNEIT!!! Be kellett volna vallani, hogy a magukat szocialistának hazudók valójában DIKTATÚRÁT valósítottak meg 1990 előtt...

Nem lett tisztázva - még 1990-ben - hogy valójában azért adták át oly "békésen" a hatalmat, mert máskülönben be kellett volna jelenteni Magyarország fizetőképtelenségét. (Tessék csak megnézni ennek bizonyítékát: az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek itt látható kivonatát!)
http://furaila.xfree.hu/256559 MSZMP KB-jegyzőkönyv fizetésképtelenségről: 01



02-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Be kellett volna vallani, hogy amiért az egyetlen párt oly mértékben telepedett rá Magyarország MINDEN ÜZEMÉRE, GYÁRÁRA és INTÉZMÉNYEIRE - a függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét... És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni!!! Egyik bizonyíték a máig érvényben lévő 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza! Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében. Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_1326320839250& amp;parent=
http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=720540082&_methods=
onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe

A másik bizonyíték az 1989-es MSZMP KB jegyzőkönyvek tartalma!
http://furaila.xfree.hu/256559 MSZMP KB jkv. Az ország tönkretevéséről- eladósításáról:

Az, hogy már akkor is folyamatosan ELÁRULTA a MUNKÁSOSZTÁLYT ez a "PUHA" DIKTATÚRÁT megvalósító hatalmas PÁRT apparátus - mi sem bizonyítja jobban, mint-hogy az 1980-as évekre pont a MUNKÁSSÁG volt a legszegényebb!

Tessék csak elolvasni Báthory Zoltán: a ,,Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében! Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.)
BÁTHORY ZOLTÁN olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző tanulmányában, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban.
A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat ,,kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az ,,alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
Ezek után már azon sem lehet csodálkozni, hogy "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek hiánya egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk a szakmunkásokról. Ők a további 42,5 %-ban találhatók - a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

Tetszik érteni? 1990-ben a 15 éves és ennél idősebbek 20,7 %-a NEM VÉGEZTE EL A 8 ÁLTALÁNOST!!! És 1,2 %-a ANALFABÉTA volt!!!

Nos, ez mind annak a magát szocialistának hazudó rendszernek a ,,SARA", amiben a mai napig dagonyázunk!!!



03-as kép: http://furaila.xfree.hu/257851

És ezzel az osztályáruló HATALOMMAL kötötte meg a PAKTUMOT úgy - a magát demokratikusnak HAZUDÓ - új HATALOM, hogy MINDEN FELELŐSSÉGET áthárított az egyszerű polgárra, a volt melósra, aki elveszített mindenét és mehetett a munkaügyi hivatalba munkáért könyörögni. Ahol, viszont a régi-új bürokraták úgy kezelték őket, mintha ők árulták volna el a szocializmust!!! Mondván:
- ,,TI AKARTATOK KAPITALIZMUST! Hát, akkor most itt van nektek és egyétek meg, amit főztetek!"

ÉS AZÓTA IS A KAPITALIZMUST OKOLJA MINDENKI. Ez enyhén szólva tragi-komikus!!!
Ezennel jelentem: 1990-ben egyetlen párt sem kampányolt a kapitalizmussal!!!

http://furaila.xfree.hu/213604

Tehát, ebből logikusan következik, hogy senki nem a kapitalizmusra szavazott, amikor az MDF-re, SZDSZ-re, mint magát demokratikusnak és szabaddemokratának hazudókra adta a voksát!!!



04-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

És miért képesek magukat még mindig BALOLDALinak nevezni a legvadabb kapitalistákká vált - volt függetlenített pártvezérek?
Talán, mert megkötötték velük - a demokráciával és szabadság ígéretével kampányoló, magukat rendszerváltoztatónak hazudók - azt a bizonyos PAKTUMOT, aminek még a létezését is agyonhallgatják!

Sőt! Még 2014-ben is a TUDATLANSÁG és FÉLISMERETEK alapján fogunk elmenni "SZAVAZNI" és NEM VÁLASZTANI-tudni!!!
Tessék csak beleolvasni ebbe a visszaemlékezésbe, amit külön kiemelnék:

"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

http://furaila.xfree.hu/256559
Nemhogy 1990-ben NEM VOLT SZABAD a választás, hanem az azóta eltelt 23-24 évben sem! Mert milyen egy választási lehetőség az, amikor a NÉP nem választhat jelöltet saját maga lakóközösségéből, hanem el kell fogadnia a PÁRTOKra oszlott egy-párti előd utódainak JELÖLTJEIT, akikre aztán "SZAVAZHATUNK"!???
Vagyis, szó sem lehet valódi VÁLASZTÁSRÓL!!!



05-ös kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Arról nem is beszélve, hogy a mai napig ünnepelhetnek 1956-os népfölkelés és szabadságharcosok emlékére megtartott emlékezéseken azok és jogutódaik, akik a legfőbb GYILKOSAI voltak a 13 napos harcban résztvevőknek. És gyilkosként vettek részt az 1956-os népfölkelés leverését követő véres megtorlásban...

Mansfeld Pétert a munkásosztály árulásáért ítélték még kiskorúan halálra, majd akasztották föl a 18. születésnapját követően.
http://furaila.xfree.hu/146399

Zavartalanul kiárusíthatták az országot privatizáció címén - saját magánvagyonaikat gyarapítandó - a dolgozó munkásság feje fölül! Mi ez,. ha nem ÁRULÁS? Tessék csak elolvasni a fenti képen látható idézetet! Azt, amivel a bíró megindokolta egy akkor még kiskorú pesti srác - halálra ítélésének ,,jogosságát"! Az, pedig a munkásosztály "ÁRULÁSA" volt!!!

Kérdem én és azt hiszem, hogy jogosan - milyen büntetést érdemelnének ezek a "hivatalos" ÁRULÓK?

És ebben mindenki cinkos, aki ezt nem vallja be!!! Addig álságos minden politikai tevékenység és minden un. "VÁLASZTÁS"!!!
Így, sajnos, a 2014-es sem lesz valójában "SZABAD", mint ahogy az 1990-es sem - és az azóta összes nem volt az!!!



06-os kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Ez a "ne érje szó a ház elejét"-kényszer, ,eg az ,,ÚGYSEM TEHETÜNK MÁR SEMMIT" is rettenetesen sokat ront abban a folyamatban, hogy ismét nemzetté váljon a nép, ami egyáltalán most kezd újra néppé válni. Hiszen a JOBB- és BAL-oldalra való osztottság is gátja ennek.
A NÉP valójában két ,,nyájjá" válva, felsorakozva - 23. éve ott ,,béget" a maga vezére mögött. Tetszett ez az okt. 23-i Békemenet még akkor is, ha nyájként lettek feltüntetve mindkét oldalon... Igen! Mindkét oldalon!!!
Pedig, a Békemenetelőket teljesen alaptalanul tüntetik fel BALRÓL ,,JOBBOSOKNAK", JOBBRÓL, pedig ,,Fideszbirkák"-nak!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=123508&n=furaila&blog (2013-11-08 05:33:25, péntek)

A JOBB- és BAL-oldalra való osztottság azért sem tesz jót Magyarországnak és a benne élőknek, mert ez csak az ,,OSZD MEG ÉS URALKODJ!" elvét követő politikusoknak jó!!! http://furaila.xfree.hu/256215

Ezért folyik az uszítás és az alaptalan vádaskodás jobbról is és balról is... azok ellen, akik valójában KÖZÉPEN állva a Fidesz-szel rokonszenveznek és Békemeneteket szervezve a két oldal között egyfajta HIDAT alkotnak, vagy inkább azt a mélységes árkot szeretnék némiképpen betemetni, amit jobbról és balról is megpróbálnak minden létező módon és eszközzel (pl: média) mélyíteni.
Pedig, a nép már kezd belefáradni ebbe. Talán ezért követelte október 23-án oly kétségbe esetten a baloldalinak nevezettek rendezvényén az "összefogást", hogy egyik vezérük percekig nem tudott megszólalni. Szemlátomást már ez a ,,nyáj" is belefáradt ebbe a megosztottságba.
Csakhogy, az ő vezérük nem a nemzeti összetartozásra, hanem pont ellenkezőleg: a gyűlölködésre való összefogásra szólította föl balosnak hazudott híveit.
Mindaddig, míg ez így van, nem jöhet létre semmilyen összefogás a ,,NEMZETEGYESÍTÉS" jegyében!




07-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Ez mind elmaradhatott volna, ha már 1990-ben megtörténik az 1949. évi XX. törvény hatályon kívül helyezése, és ezzel egy-időben a TÖRTÉNELMI ALKOTMÁNY jogfolytonosságának helyreállítása!

Helyette, fondorlatos módon - megváltoztatva a népszavazási törvényt - beerőszakolták Magyarországot a NATO-ba... hogy még véletlenül se jöhessen szóba a történelmi alkotmány jogfolytonossága...

Tessék csak olvasni - az alábbi Alaptörvénykezés idején készült riportban - a nyilatkozó fő paktumozó politikust: http://furaila.xfree.hu/256215



08-as kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Boross Péter beszél még arról is, hogy ,,...erős miniszterelnökre van szükség, akit lehet rugdosni..." Hát, rugdosták is rendesen, igaz, egyenlőre ,,csak" a gipszszobrát... (Az alábbi fotón a jobb oldali szélső hasáb fölső-első bekezdése.)
http://furaila.xfree.hu/256215



09-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Erről jut eszembe, hogy Bajnait elintézi annyival, hogy: ,,Bajnainak nincsenek egészséges politikai ösztönei... azonnal szakítani kellett volna azokkal akik azt a gyalázatos bábulikvidálást, imitált kivégzést.". Az újságíró még közbe is szól, hogy: Bajnai ,,beszédével gerjesztette a lincshangulatot...".
Megjelent a Magyar Nemzet 2013. október 19-i számában a ,,NEMZETI IRÁNYULTSÁG DÖNT" címmel. A másolata itt látható: http://furaila.xfree.hu/256215



10-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

Jobban megérthetjük Boross Péter: ejnye-bejnye nyilatkozatát - Bajnai Gordonnal kapcsolatban - ha megismerjük az előzményeket, amikor is Csoóri Sándor leköszönőben volt a Magyarok Világszövetségének elnöki tisztéről. Éppen ezért, tisztújításra lett szükség. Megelőzte ezt az elnöki tisztségre való jelölés, a kampány, majd a választás...
01-es kép:
Akkoriban az ős-emdéefes Haza és Haladás Alapítvány (ma Egyesület)
http://furaila.xfree.hu/257277



11-es kép: http://furaila.xfree.hu/257851

összehívta a Magyarok Házába a világ magyar lányait, asszonyait egy világfórumra.
http://furaila.xfree.hu/257277

Egy későbbi meghívót bemásoltam ide is: http://furaila.xfree.hu/241359
Ezen látható a Zrínyi Ilona Alapítvány rendezvényére szóló meghívás is. Ez azért érdekes, mert ez az alapítvány is ugyanoda lett bejegyezve. Vagyis, megegyezik a címűk.
http://furaila.xfree.hu/257487
Emlékezetes volt ez a Világfórum, hiszen a világ minden tájáról képviseltették magukat a magyarság lányai asszonyai.
Kanadától Ausztráliáig; az elszakított területekről: Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről... és itthon: Nyíregyházától Sopronig.
Az sem lényegtelen, hogy csak Budapestről negyvennégyen írtuk alá azt a NYILATKOZATOT, amiről azt gondoltuk, hogy el fog jutni a világ minden tájára!
,,Mi, a Magyar nők világkonferenciája oktatási szekciójának résztvevői: a nemzet szellemi, erkölcsi, fizikai állapotáról, társadalmi- és gazdasági helyzetéről tanácskozva - arra a meggyőződésre jutottunk, hogy csak a földrajzi, nemzedéki, társadalmi különbségek fölött együttműködő magyarság nyerheti el méltó helyét a XXI. század népei között. Nyilvánvalóvá vált, hogy - itt és most: egy nemzet vívja élet-halál harcát; hogy nem volt még az emberiség történelmében olyan korszak, melyben a nőnek annyi szerepnek, társadalmi elvárásnak kellett megfelelnie, mint az elmúlt ötven évben- napjainkig. Soha vissza nem térő alkalom nyílhat arra, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az utódokról való gondoskodás, mint megmaradásunk záloga, a legfontosabb tényező legyen!"



12-es kép: 1999-es meghívó http://furaila.xfree.hu/257851

http://furaila.xfree.hu/257487
Ott hallottam először Jókai Anna írót. A női léthez kapcsolódó sorskérdésekről beszélt olyan szuggesztíven, ahogy én írtam erről a témáról - az akkor már a Magyar Írószövetség folyóiratának - a Magyar Napló szerkesztőségében leadott jeligés szociográfiámban. Amiért szó szerint idézte Jókai Anna a következő szöveget a szociográfiámból: - "Miért természetes az, ha egy "nagydarab", kövérkés, nehézkes mozgású (leány)gyereket nem akarnak minden áron balerinának kiképezni...?"
már tudtam, hogy ő is tagja volt a zsűrinek. Legnagyobb meglepetésemre, felállva közbetapsoltak leány- és asszonytársaim. Csakhogy, Jókai Anna elfelejtette megemlíteni a szerző nevét. Úgy adta elő, mintha az az ő saját gondolata lett volna...



13-as kép: Pályázat értékelése http://furaila.xfree.hu/257851

http://furaila.xfree.hu/257487
Az történt, hogy 1996-ban hirdette meg a MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG a Magyar Naplóban a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" c. szociográfiai pályázatát. Erre készítettem el én is a ,,Bízom ,,Külkertesben!" jeligéjű szociográfiát, amivel 1996. augusztus utolsó napjának hajnalán lettem kész. Az egészet kinyomtattam CD-re, majd papírra, amit le is fénymásoltam. Ezzel a paksamétával indultam el a Magyar Napló szerkesztőségébe... ahol leadtam egy ajánlólevéllel és egy borítékkal (a jelige feloldására) együtt. Két évig tartott, míg el tudták bírálni a több, mint 2000 pályaművet.... melyekből olyan tragikus "ÖNKÉP" bontakozott ki az Írószövetség előtt, amit azóta sem voltak hajlandók fölvállalni! Bizony, Jókai Anna sem, akit a nemzet írójának tartanak... Az IGAZSÁG ELHALLGATÁSA A LEGALATTOMOSABB HAZUGSÁG, mert az ellen még esélyünk sincs a védekezésre, amiről nem tudunk!
Így fordulhatott elő, hogy - a MÉDIA TELJES KIZÁRÁSÁVAL - 1998. december 5-én a Gellért Szálló Tea-Szalonjában átadták a díjakat.



14-es kép: Meghívó 2000-ben http://furaila.xfree.hu/257851

http://furaila.xfree.hu/257487
A következőekben mindig akkor hívták össze a magyar nők világfórumát, ha kampányolni kellett valaki mellett. 1996-ban Csoóri Sándor elnöki megerősítéséért... Viszont, 2000-ben már Csoóri lemondott és az akkori elnöki jelöltek mellett kampányoltunk...



15-ös kép: levél PG-nek http://furaila.xfree.hu/257851

http://furaila.xfree.hu/257487
Jelen voltunk Ausztráliától Kanadáig, az elszakított területekről... a maradék kis országunkból Nyíregyházától Sopronig... Csak az oktatási szekció NYILATKOZATÁT több, mint 40-en írtuk alá! És, akkor hazamenvén, bekapcsolva a híradót, mit látok és hallok? Pongrátz Gergely könnyeivel küszködve nyilatkozik, hogy: "Visszalépek a Magyarok Világszövetségének elnöki jelöltségétől Boross Péter javára." Hát, csak hüledeztem...
Hát ezért volt a nagy fölhajtás? Boross Péter addig még csak tagja sem volt a Világszövetségnek! DE, amit akkor még mondott Pongrátz Gergely, az azóta is itt motoszkál bennem:

"Magyar testvéreim, könyörgöm fogjunk össze! Merjünk indiánok lenni!"

Nahát, ezen azóta is töröm a fejemet, h. miért akarhatja egy 1956-os szabadságharcos azt, hogy rezervátumba legyünk zárva a saját hazánkban...? Erre aztán a későbbiekben magyarázatot kaptam... Minden esetre,Pongrátz Gergelynek írtam egy levelet, amire nem jött válasz közvetlen, hanem kaptam egy meghívót a könyvbemutatójára.
Ahol megkérdeztem tőle mikor beszélhetnék vele? Akkor átadott nekem egy névjegykártyát, rajta a kiskunmajsai címével... és ezzel meg is hívott oda, ahol ő létesített egy 1956-os múzeumot... Már éppen szerveztem az utazást, amikor hallom, h. hirtelen meghalt szívrohamban...



16.r.
Azután, hogy mégsem Boross Péter lett az új elnök, azóta is mostohaként bánnak a Magyarok Világszövetségével... Boross Péter, mint miniszterelnöki tanácsadó, el tudta érni, hogy a Magyarok Világszövetsége ne kapjon semmilyen állami támogatást. Miközben, Boross Péter alapítványai - a mindenkori ilyen-olyan oldalas - kormányoktól megkapta a maga milláit!!! És, most jön a lényeg! 2008-ban tudomásomra jutott, hogy Bajnai Gordon, területfejlesztési törvénybe bújtatva meg akarja szavaztatni 2008. április 22-én azt a törvényt, amely lehetővé tenné a NATO számára az egész ország területét 11 körzetre osztva - LOGISZTIKAI KÖZPONTOK KIALAKÍTÁSÁRA.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=10145&n=furaila&blog (2008-04-20 10:41:32, vasárnap)



17.r.
Bajnai megkapta ezért - szinte tálcán a miniszterelnökséget. És, most, hogy újra kampányolhat ezerrel, méghozzá a HAZA és HALADÁS-sal (azóta Egyesületével) összeáll a kép. Boross olyannyira akarta a NATO-t, hogy képes volt az akkori népszavazási küszöböt levinni, hogy érvényes legyen. Mondván, hogy:
- "...oda be kellett lépni!".
Lásd a korábbi képet az újságcikkről!

Erre a PAKTUM MINDEN ÁRON VALÓ BETARTATÁSA MIATT VOLT KIZÁRÓLAG S"SZÜKSÉG"! Hogy SOHA NE LEHESSEN MÉG CSAK BESZÉLNI SEM AZ ÁLTALA ÚJJÁSZERVEZETT TITKOS-SZOLGÁLATOKRÓL SEM AZ ELŐTTIRŐL, SEM SEMMIRŐL, AMIVEL TÖNKRETETTÉK MAGYARORSZÁGOT ÉS A BENNE ÉLŐKET!!!

Na, a lényeg: hogy megszavazta a parlament és azóta sem valósulhatott meg ez a logisztikai központ építése, pedig az izraeli műszaki alakulatok katonái - akik szerződéssel bedolgoznak a NATO-nak - azóta is magyarul tanulnak (még a gyerekeik is) mert annyira készülnének a nagy feladatra.

Már csak az ÜRÜGYRE lenne szükség, mint 1956-ban az akkori SZU-katonaság megszállására. Sikerült is kirobbantani az őszödi beszéd kapcsán a TV-székház "ostromát"! Amit egyébként GERGÉNYI PÉTER, mint civil nézelődő - tisztes távolból a tér szélén álldogálva - végig figyelemmel kísért!

Ekkor kapott értelmet az, hogy miért volt ő a meghívott előadók listáján szinte, MINDEN Haza és Haladás meg a Magyar Nők Világfórumán előadónak!

A meghívókon ezért is emeltem ki az ő nevét. Egyenes folytatása volt a hatalmi provokációnak a 2006-os véres rendőri beavatkozás...

Csakhogy, akkor még nem volt kész ez a törvényjavaslat!

Azóta meg, hogy a Fidesz nemzeti érdekeltségben gondolkodik, nem szorgalmazza ezen törvény betartatását... Ezért kell Borossnak és a mögötte álló érdekcsoportoknak Bajnai Gordon, aki tenni is fog azért, hogy a maradék kis országunk egész területe NATO támaszponttá váljon - a logisztikai központok kiépítésével.

Addig is megy az uszítás ezerrel... jobb- és baloldalra osztottsággal, a cigány-magyar, zsidó-magyar ellentétek szításával... Miközben a magyarok egy részét kiképezik a rezervátum-életre... Lásd bizonyos civil szövetségek és jobbosnak nevezett pártok törekvését és tevékenységét az ÖNELLÁTÓ ÉLETMÓD és GAZDÁLKODÁS elsajátítására! Amit egyébként én is támogattam... félve a fogyasztói társadalom által termelt szeméthegyeitől... http://furaila.xfree.hu/43588



18.r.
16-os kép: Nemzeti Konzultációs Testület http://furaila.xfree.hu/257851

http://furaila.xfree.hu/257487
Sajnos, ismét vissza kell térnem az Írószövetségre, Jókai Annára, sőt még a Nemzeti Konzultációs Testület tanult és tudós tagjaira! Ők nagyon is jól tudták, hogy mennyi sebből vérzik a magyar társadalom! Már csak azt kellene kideríteni, hogy elkészült-e az erről szóló ELEMZÉS és az orvoslásra tett javaslatokat tartalmazó TERV???? Vagy - ha elkészült mindez, akkor hogyan lehetséges, hogy nem tudtunk róla? Hogyan lehetséges, hogy a szavazópolgárok mit sem sejtő tömegeit félre lehet vezetni? Hogyan lehetséges, hogy még mindig minden eszköz a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy tönkretegyék generációk életét? Hogyan lehetséges, hogy szóba sem kerülhet semmiféle elszámoltatás?

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=119644&n=furaila&blog (2013-05-27 10:17:43, hétfő)

Az elszámoltatás JOGOS ÖNVÉDELEM! Ugyanis, ha valaki önmaga, vagy mások számára ártó szándékkal cselekszik és ezért őt soha nem vonja senki felelősségre, akkor mindaddig fennáll a veszélyeztetettség helyzete.
Az ÁRTÓ SZÁNDÉKOT és CSELEKDETET tettenérjük, LELEPLEZZÜK az NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM!
Ha erre a LELEPLEZÉSRE és ELSZÁMOLTATÁSRA egy társadalmi berendezkedésben - ha csak egyetlen-egy személynek, akinek ÁRTANAK - nincs lehetősége, akkor az NEM DEMOKRÁCIA, hanem az ártó szándékúak diktatúrája!!!

Jelen összegzést szerkesztettem: 2013. december 30-án, Budapesten

Bóna Mária Ilona
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Vagyunk
  2013-12-29 21:29:13, vasárnap
 
  Lelkem annyira vágyik részt venni a mostani eseményekben, hazánkért folytatott harcban,hogy valamit tennem kellett. Ez az írás az én "tevésem". A hihetetlen méreteket öltő, magyarok elnyomására, sőt elpusztítására hozott rendelkezések mára már senki előtt nem jelentenek titkot. Csak ezek oka homályos, de annyi biztos, hogy világunk anyagelvű hatalmasai lelik kedvüket ebben a játékban.

http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/t-zs/tomory-zsuzsa/item/3013-vagyunk

S mi mit teszünk? Immár századokkal mérhető türelemmel belátásért könyörgünk azokhoz, akik ezt az állapotot jól megfontolt szándékkal előidézték. Az ellenünk való bújtogatás már ismert volt a Középkor pápai bulláiban. Ott ültek vezér alakokként Trianonban: az angolok, franciák, akik készséges segítő kezet nyújtottak hazánk feldarabolásához. Most, mikor Trianon után a játszma még komolyabbra vált, s népünk életlehetőségeit a végveszély szélére sodorták, ezekhez kényszerülnek fiataljaink ,,mosogatni", ahogy egy egyetemet most végzett magyar fiatal ezt kifejezte. Fiataljaink e tette sajnos csak a tudatlan angol lakósság edényeit tudja rendben tartani, de nem tudják az ezeket hasonló rabságban tartó hatalmasok céljait ugyancsak a szennygödörbe küldeni. Látszólag. Mert ugyanekkor egy hideg társadalom tudatába beköltözik a mindent bearanyozó magyar lélek, s ennek nem tud az önzés uralma ellenállni. Eltűnik, mint fényben az árnyék.

Hatalmas eredményt érnek el ellenségeink: nemcsak hazánk földrajzi területeit ragadják magukhoz, de az élettér ilyen megnyirbálásának eredményeként fiataljaink idegenbe kényszerítése hazánk további rombolását vonja maga után. A híres magyar ,,szürkeállomány" másoknak épít jövőt, fiataljaink idegenben kamatoztatják tudásukat, s ami még fontosabb, ott alapítanak családot, ezzel - a már eddigi több millió magzatelhajtással csökkentett - lakósságunk további fogyását eredményezve. Népünket éltető, teremtő anyanyelvünk velük együtt a pusztulás útjára kényszerül.
Látszólag. Mert ugyanekkor egy gyarmatosításra felkészült társadalom gondolatvilágába beköltözik az önzetlen magyar szeretet, s ennek nem tud a csak anyagban gondolkodni tudók uralma ellenállni. Eltűnik, mint fényben az árnyék.

Éppen ezért szerintük e fény hordozóit el kell tüntetni a föld színéről. Egyenként, s ezen egyenkénti pusztulás reményeikben az egész nép pusztulását vonja maga után. Ez a magyartagadás még a 20. század tudományos világát sem kerülte el. Többször említettem egy földrajzi műsort: A Duna folyása melletti műveltségeket vizsgálva értesülhetett a világ arról, hogy a Fekete Erdőben ered, majd a Dráva-Száva vidékén folytatódik, ahol a part szélén egy szerb gyerek bár csabai kolbászt eszegetett, szóba sem jött, hogy e fenti két pont között is van egy ország. A nyugat őskori ásatási területeinek térképei nem térnek ki a Kárpátmedence ősműveltségére, s ezen belül folytathatnánk a sort. Őskereszténységünk, királyságunk, szervezett államformánk, ősírásunk mind-mind eltagadva.
A saját értékeivel tisztában levő, magas műveltségű és emelkedett lelkű egyének hallgatagságát az idegenek örömmel használták fel nemlétezésünk alapjaként. Más szavakkal: az öndícséretet soha nem tartottuk nemzeti erénynek, s ez nyugati önzéssel szembeállítva ismét elnyomásunk egyik állomásává vált. Készségesen fordítottuk keresztneveinket a kérdező idegen nyelvű kedvéért az illető nyelvére. Nem kívántuk a nyugattól, hogy a reánk kényszerített, pogány latin ABC magyar magánhangzós kiegészítését figyelembe vegye. Ez máig is gyakran ,,akadály", ugyanakkor, amikor azok készségesen beiktatták agyukba a három francia ékezet létét, s a Harvard egyetemen már a hatvanas években volt jobbról balra haladó írógép a héber szövegek írása kedvéért.


A nyugatnak halovány fogalma sincsen történelmünkről, értékeinkről, s a Szent Koronával kapcsolatos értékrendünkről akkor, amikor arról szavalnak, hogy már igazán itt volna az ideje annak, hogy a magyarok demokráciát tanuljanak.


Tökéletes nyelvünket egy-egy olyan idegen, aki megismerkedett vele, az emberi szellem csúcstermékének mondja - de ezt iskoláink, s főleg a MTA nem tudatosítja gyermekeink, s népünk gondolatvilágában. Azon ritka alkalmakkor, amikor egy-egy tudós kör a magyarokról beszél egymás között, a földönkívüliekkel hozzák őket egyenlőségbe. Idegennek. Kedvességünket, udvariasságunkat gyengeségnek tartják, s minden közeledési igyekezetünk ellenére mi maradunk a világ verebei között a kanári.

Nem véletlen tehát, hogy szemeinket mindig ,,Párizsra függesztettük", idegenben kerestünk őshazát, példaképet, saját műveltségünk és a világ kárára. Mert a világ a jelenlegi példa szerint anyagot anyaggal magyarázó szellemiségét népünk lelke tudná felemelni, ha erről a gondolatról le nem szoktattak volna bennünket. Sehol a világon olyan emelkedett lelkű költők, írók nincsenek, mint nálunk, kiknek munkái lelket tudtak volna vinni a világ embertelenségébe, de nem tettük, mert ,,megérttették" velünk, hogy a barbár magyar munkákat nem lehet idegen nyelvre fordítani.

Ugyanakkor mind nyilvánvalóbbá válik, hogy ősgyökeink a világ nyelveinek DNS-e, irodalmi szóbőségünk messze felülmúl minden nyugati nyelvet. Íly körülmények között mind jobban büszkélkedünk különböző ősműveltségek hitvilágában, nyelvében való jártasságunkkal, de közben nem ismerjük fel ezek magyar eredetét, s ennek ezernyi bizonyítékát, ezzel akaratlanul is önmagunkat és a világot károsítva. Nem ismerjük fel kincseinket, mert nem volt alkalmunk saját hitvilágunk, tájműveltségünk, őstörténetünk megismerésére. Saját műveltségünkből szakadt átvevő műveltségek nyelvét idegen, másodkézből való okoskodás termékeként vesszük át akkor, amikor magyar ősalapból kiindulva rengeteget segíthetnénk a jóindulatú, de ragozó nyelvünkben járatlan idegen tudósok munkáiban. Mindezek viszont újból, váratlan szemszögből kiindulva bizonyítják a tételt: Minden műveltség eredete helyén marad fenn legtovább.
Így a magyarból szakadt szemere, ma sumírnak nevezett törzse hazánkban, s nem a Folyamközben kel új életre, az ősegyiptomi szintén, s az etruszk ihletésű latin majdnem állandó hivatalos nyelv maradt hazánkban. Ugyanakkor mind jobban elfelejtkeztünk önmagunkról, s mi több, ezt az állapotot látszólag el is fogadtuk.
Látszólag.
De lényünk lényege az adás, a lélek sugárzását gátoló minden akadály eltörlése. Mint ahogy a nap is megszűnne életadó kincs lenni, ha sugaraitól megfosztanák, mint Sámsont a hajától... Fényünk nyomán új életre támadnánk!

Reánk kényszerített hallgatással váltunk a Biblia haszontalan szolgájává, aki elássa kincseit, akarata ellenére, lelki szenvedések árán, pedig azok megosztása számára lelki igény. Szent kötelességünk lelki értékeinket megosztani a világgal! Világőrző hivatásunk eddig hallgatásra kényszerült értékeit hegytetőkről hirdetni ,,alkalmas és alkalmatlan" időben, ahogy Jézus tanácsolta tanítványainak az ige hirdetésével kapcsolatban. Mert nyelvünk az! A Teremtő szent Igéje, melybe beleépítette a teremtés szent csodáját.

Mi az oka a nyugat ezen nyilvános és szemérmetlen magyarpusztító tevékenységének? Válaszért múltunkba kell tekintenünk, melyet - az elmúlt kommunista rendszerek ellenére - nem tudtak ,,végleg eltörölni"... Előlegben megmondom: Felfedezték, hogy vagyunk, s ez számukra kényelmetlen, tehát kell valamit tenniük ez ellen. Hogy hogyan lehet az, több milliós, Európa szívében lakó nép létét csak most fedezték fel? - Erre a kérdésre ad pontos választ történelmünk.

A Teremtő jóvoltából hazánk a Kárpátok ölelő karjai szerető anyaként védenek bennünket. Évmilliókon át békés, teremtő élettel tükrözték Teremtő Istenünk szándékát, jóságát. Istent idéző neveink híven tükrözik ezen Isten és ember közötti kapcsolat fényét: Szép Isten, Jó Isten, Teremtő Isten, Szerelmes Isten.
Nyelvünk Teremtőnkkel való élő kapcsolat, mely a teremtés titkait híven önmagában hordozza, ki a szeretettel kérdező számára mindig megnyitja titkait. Nincs fal, akadály Teremtő és teremtménye között: ősi imáink szerint is csak ki kell állani ajtónk elébe, s máris belátunk a Teremtő ablakán. Hazánk lelki fénye mindenki számára csak jót, csak fényt, csak szépséget hozott: öreganyám lett a boszorkány, s széppé varázsolódott a fekete cigány is, nem mese meséink, s mondáink szerint.

Gazdag termőföldek, zöld legelők, gyümölcsösök minden megélhetési gondtól őrizték meg az ott lakókat, égbe törő hegyek gyomrában beláthatatlan kincsek sora várta a jövőt. Gazdag folyóink, tavaink ezernyi élőlénynek adtak biztos otthont itt, hiszen hazánk földi paradicsom. De ebből a paradicsomból a körülöttünk lakó idegenek főleg egy dologra figyeltek, csak azt óhajtották: az aranyat, drágaköveket.

Szomszédainknak érdeke volt, hogy elvonják a távolabb élőket ezek felfedezésétől, s alattomosan azt kezdték hirdetni, hogy a Kárpát medence üres, lakatlan, használhatatlan terület, nem érdemes látogatni. Velünk meg elhitették, hogy hitvány, semmire való nép vagyunk, nem érdemeljük meg azt, hogy az emberiség többi részének tagjai legyünk. Az üres, lakatlan Kárpát medencét még tanították nekünk, bár már gyermek fejjel sem tudtuk megérteni, ez hogyan lehetett... A világ legvédettebb, legtermékenyebb, leggazdagabb területe Árpádig lakatlan?

(Folyt.köv.)

Tomory Zsuzsa

2012. január 22.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jaj, de szép a Karácsonyfa
  2013-12-26 18:08:12, csütörtök
 
  Mikor eljön az este, lassan, lágyan ciripelnek fent a csillagok, egy könnyed széláram, egy halk csók hallatszik. Itt van Jézuska.
A fa csillog, szebbél-szebb fényekben ég bent a félhomályban, talán a szoba közepén, vagy csak valahol az asztalon, és sejtelmes aggódással veszi körül az alápakolt megannyi játékot, a műanyag csodafegyvert, az oázó kisbabát, anyunak egy új filléres, de mégis szikrázóan csillogó gyöngysort.
Apunak? Nos neki is van valami. Egy ici-pici szerszámosláda. Rajta egy ráragasztott kicsinyke faág, hogy júj de jó, holnap megszereli nekünk a villanyórát.

Csend, halkan felzeng az áhítat, a Karácsony csodálatos dallama, "Jaj, de szép a Karácsonyfa, Csillog rajta a sok gyertya, Itt egy szép könyv..." akarná folytatni az áhítattól könnyeit nyeldeklő torok, de megáll.

Zörgetnek.

"Nagyon hideg van idekint. A kislányom már nem mozdul. Talán még él. Megfagy. Az Isten nevében, ha embert ismernek, csak egy kis meleget, csak egy félórát bent a kályha mellett, a szobában."

"Kik ezek, anyu?" szól megszeppenve a copfos kisleány. "Lehet, hogy rablók, mert az utcán élnek, biztos el akarják lopni az ajándékomat. Nem adom!"

"Hát, nem is tudom...talán egy pohár forralt bor, vagy valamit. Mert mégis, ma Karácsony van, Szenteste, együtt a család, nem engedhetjük be őket!" dörmög magában az apa. Pohár borát iszogatja, aztán lehúzza egy hajtásra a hűvös, kellemes zamatú folyadékot. "Egész évben hajtottam, hogy végre rendes Karácsonyunk legyen, ezek meg..."

Újra kopogás hallatszik.

"Az Isen áldja meg kenteket, szegény kisleányom beteg!...Magyartanárnő vagyok, azaz voltam, míg ki nem dobtak, mert túlzásba vittem a tanítást, és azt ma nem lehet, ezért tudom ezt a Petőfi idézetet, ezért mondtam el a lányomra. De könyörgöm, ha Istent ismernek, egy kis meleget!...Neki, Ibolykának...Mert már a szája is kék, a teste sem mozog. Lehet, hogy még él, lehet, hogy még nem fagyott meg...Meleget, egy kis meleget, aztán már itt sem vagyunk!" hallatszik a síró női hang az ablak mögül. Kezei kaparnak a spalettán, hangja elcsuklik. "Csak egy picit a kályha mellett. Ibolyka nagyon hideg már!"

"Itt koldul, itt sír, miért nem dolgozik? Látjátok gyerekek, nekünk mindenünk van, mert..."

"...ti dolgoztok, anyu! Ezek lusták, azért fagynak meg!" sikoltják haragosan a türelmetlen gyerekek, akik már a narancsot szeletelik, mert olyan csodálatos a szaga együtt a frissen vágott fenyő átható illatával. Sikongások, gyors kezek tépdesik az ajándékok dobozain a csomagolópapírt.

"Anya, én kimegyek, viszek nekik egy pohár forralt bort, annyi még van a kancsóban. Igyanak, úgyis csak részegek. Ismerem én az ilyen semmirekellőket. Be akarnak jönni, aztán, ha nem figyelünk, már lába is kel a pénztárcának. Majd elintézem én őket!"

A nő, az anya szemeit forgatva, kiborultan bólogat, majd hitetlenkedő fejcsóválások közepette kitölti az utolsó forralt bor maradékot egy olcsó vizespohárba, idegesen átnyújtja férjének, aki vállára kapva bélelt bundakabátját nagy morgások közepette kivágja az ajtót. Hallik, ahogy bakancsát oda-oda csapkodja a fal tövéhez, hogy idegességét levezetve már ne haragos képet vágjon a kényelmetlen jövevények arcába. Hiszen Karácsony van, Szenteste, ilyenkor még az ordasfarkas is mosolyog az erdő szélén.

"Itt van, tessék, igyák meg, aztán menjenek. Több nincs, ennyi maradt, de mostmár aztán elég legen...!" A nőre néz. Aztán a gyerekre. Nem tudja mi is ilyenkor a teendő. Egy középmagas, vékony kabátkába bújt fiatal nő néz vele farkasszemet. Nem kér, csak néz. Megadóan, semmit nem akarva. Ölében egy talán három, de lehet, hogy négy éves pici gyermeket szorongat. Nincs rajta csak egy vékony, pici sapka, egy rövid szoknyácska, egy iskolai köpeny, és egy lakkcipő. Szája merev, ajkai között megtelepedett a csendesen pelyhedző hó, ujjai szétállnak, mereven mutatnak az ég felé.

"Úristen!...Maguk meg vannak őrülve?!...Meg akarnak fagyni?!"

A nő nem szól. Kiveszi a férfi kezéből a még gőzölgő poharat, és a kislány ajkaihoz szorítja.

"Itt van Ibolyka...igyál egy kicsit, meglátod felmelegszel...Ugye jó lesz?"

A pici leányka azonban nem mozdul. Nem reagál, ajkai között továbbra is szállingóznak a bolyhódzó hópelyhek. Szemei lehunyva, arcán nyugodt mosoly, egyik karja szorosan átölelve édesanyját, a vékony kabáton pihen.

A férfi, az apa nem törődve a pohár forralt bor látványával, hogy kiömlik, vagy sem, a nő tiltakozásával, és egyetlen erős rántással kapja ki az anyja karjaiból a merev testű gyermeket. Hallja, ahogy a nő tiltakozik, sírni próbál, sőt eléje is áll, de ő csak fut, szalad, törtet befelé, be a szobába, a tűzforróan duruzsoló, régi cserépkályhához, és egy szót sem szólva, egyszerűen rátapasztja a jéghideg, továbbra sem mozduló kisgyermeket.

Az anya hatalmas szemekkel néz, szinte bámul. A gyerekek elhallgatnak. A játékok hatalmas koppanások hangjai közepette hullnak a földre. Csend. Csak a cserépkályha duruzsolása, és más semmi.
A nő, a kislány anyja továbbra is kint, nem meri megkockáztatni a bejövetelt, hiszen senki nem invitálta. Kezeit tördelve vár. Nem is tudja mi történt, azt sem, hogy hol van, csak vár, és rekedten, elfagyott hangszálakkal sírni próbál.

Percek telnek el, talán egy félóra is már. Nyílik újra a kertkapu. A férfi áll a küszöbön. A nő kezei után nyúl. Megfogja, és egy szót sem szólva, egyszerűen behúzza a házba. Be a szobába, a kályhához, a fa alá.

Az anya megilletődve, szó nélkül megágyaz, a gyerekek megszeppenve ülnek a sarokban. Senki nem szól egy szót sem. Nincs mit. Most nem lehet.

A fa mögül egy mosolygó árnyék bújik elő. Négykézláb a nő, az imént még kint fagyoskodó fiatal anya ölébe ül, és csilingel az éppen kimentett hatalmas, melegtapintású jétékkutyával, nyakában a csengővel.

"Olyan szép a Karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya,
Itt egy szép könyv, ott egy alma,
Olyan szép a Karácsonyfa."

Énekli még fáradt, kifázott hangocskáján, de már boldogan, mosolyogva és melegen.

"Anyu, te nem ülsz a kályha mellé? Olyan hideg vagy. Gyere, én felmelegítelek."

Pici kezeivel a nő, az anyja ruhájába kapaszkodik, és húzza, vonja a sarokba a cserépkályha forró, szinte tüzelő csempéi felé. Anyja lekuporodik a földre. Egy hangot sem szól. Nem is tud. Csak halk szuszogás, édes álom hangjai hallatszanak. Ibolyka finoman, hogy anyukáját meg ne zavarja, ölébe kuporodik, és csendesen tovább énekel. Ezután már csak két csendes, egyenletes szuszogás hallik. Semmi más.
Alszanak.
Meleg van, Karácsony és szeretet.

*
Reggel van, a már langyos cserépkályhára dőlt anya felnyitva szemeit, meglepetten mered maga elé.

"Hol vagyok? Kik maguk? Hogy kerültem ide? Hol van Ibolyka?!" sikít fel. Megmarkolja gyermekét, egyetlen mozdulattal felpattan, és rémülten az ajtó felé rohan.

Egy öltönyös, sötét ruhás, nyakában ingén fehér csíkot viselő férfi markolja belülről a kilincset. A nő hiába próbálja kinyitni, az ajtó nem mozdul. Már sír, gyermekét magához szorítva ismét erőlködik.

"Anyuka, ajándékot hoztam. A templom egész tele perselyét. Meleg ruhát, játékot, forró kávét és egy papírt. Ez az öné!" nyújtja át a kezében lévő, teleírt papirost.

A nő nézi, forgatja, mustrálgatja, de nem értve semmit, szótlanul visszaadja az előbbi férfinek.

"Maga mit akar? Mit játszik itt velünk? Látja, hogy nincs hol laknunk, nincs hol aludnunk. Ibolykának sem...Istenem, mi lesz vele ma este, kint a fagyban, a hidegben?" Sír. Lányát szorongatja, sír, és zokog.

"Anyuka, ez egy lakásbejelentő nyilatkozat. Az ön lakásáé...És persze Ibolykáé...Ez a gyülekezet ajándéka...Boldog Karácsonyi Ünnepeket!" Egy pici kulcsot nyújt át. Rajta egy friss, zöld fenyőággal és egy apró, csillogó kereszttel. Kezét imára kulcsolja. Majd felhangzik Jézus örök imája:

"Miatyánk, ki vagy a mennyekben..."

A család a fa előtt, könnyektől fuldokolva mondja utána az örök szózatot . Arcukon áhítat, kezeik remegnek, ahogy integetnek a búcsúzó pár felé. Egy autó motorjának felzúgó hangja hallatszik. Az ablakhoz ugorva még látják, amint beszáll a továbbra is mit sem sejtő nő, nyakában a mélyen, áthatóan szunyókáló pici gyermekkel, és elindulnak valamerre. Talán egy templomba, talán egy kicsi lakásba, talán máshova. Nem tudni.

"Karácsony van gyerekek," mondja csendesen az apa, "ilyenkor nem szedhet áldozatot a fagyhalál!"

TVS
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1-2-3. Szerelem és erőszak
  2013-12-20 15:24:43, péntek
 
  1. SZERELEM ÉS ERŐSZAK

Belesajdult a szíve a gondolatba, hogy két nappal ezelőtt még a sátortáborban volt az iskolai úttörőcsapattal, a Bakonyban. Anya, apa oda mentek utána. Majd anya, szinte a fülénél fogva vitte a VII. ker. hivatalba megkötni az iparitanuló-szerződést.
Nagy veszekedés előzte ezt is meg, mert nem volt anyakönyvi kivonata. Azon vitatkoztak apával, hogy kinek lett volna a dolga erről gondoskodni. Végül, anya ment el a VIII. ker. anyakönyvi hivatalba egy újat csináltatni. Azzal azután együtt visszamentek a szerződést megkötni.
Ettől fogva úgy próbálta átvészelni az inaséveket, a hosszú munkaidőt, hogy lélekben nap, mint nap máshol járt. Csak fizikailag volt jelen.

*

Most is a nyári táborban járt, ahol csodálatos élményekben volt része.
Felfedezte magában a gyönyörködés képességét és átélte élete első gyönyörét.
Gyönyörködött a hajnali napsugárban megcsillanó millió harmatcseppben, mikor reggel kimentek a konyhásokkal a patakra vízért.
Gyönyörűség járta át egész lényét, amikor - számháborúzás közben - felkapaszkodtak az egyik hegycsúcsra és onnan körülnézve olyan volt az erdős táj, mint a zöld szín különböző árnyalataiban hullámzó tenger. Olyan volt a dimbes-dombos vidéken körös-körül a fákon átsuhanó szélben a lombok sustorgó moraja, mint egy szimfónia sejtelmes részlete. Csodálatos volt!
És az is, hogy örökre megjegyezhette a látványt, a hangokat, az illatokat és az emlékezet erejével bármikor előhívhatta, amikor csak akarta...

Így, "együtt lehetett" Jóskával is bármikor!

Jóska, már elsős gimnazista volt. Mint ifi-vezető, a táborvezető tanárok munkáját segítette. Az általánosban egy iskolába jártak. Hazakísérte néha és vitte a táskáját. Hiába mondta, hogy: - ,,én erős vagyok, elbírom könnyedén".

A táborban is, egyik este, amikor megtudta, hogy Tiborca a soros a vízhordásban, utána ment a forráshoz. A víz a konyhásoknak kellett a mosogatáshoz. A lány már éppen megtöltötte és elindult a két teli vödörrel, amikor a fiú odaért és elvette tőle. De ahelyett, hogy elindult volna velük, hirtelen letette, és azt mondta:
- "Nekünk meg kell valamit beszélnünk!".

A "téma" egy puszi volt, amit már egy hete ígért Jóskának - félig játékosan, nem egészen komolyan. Azért, boldog volt, hogy a fiúnak is olyan fontos az a puszi, hogy újra és újra rákérdez. Eddig azonban olyankor mindig voltak körülöttük mások.
Most, hogy csak kettesben voltak és még soha nem kerültek ilyen közel egymáshoz, egész testét átjárta az ismeretlen remegés.
Legszívesebben elszaladt volna, hogy Jóska észre ne vegye. Olyan nyugodtnak látszott, hogy szégyellte volna, előtte magát.

Gyorsan el akarta intézni az egészet. És, mintha csak egy egyszerű ígéretbetartásról lenne szó, a fiú felé fordult. Az arcát akarta megpuszilni. Jóska, viszont abban a pillanatban Tiborca felé fordult és összeért a szájuk. A gyönyörűségtől aléltan borult a fiú vállára. Arra tért magához, hogy ülnek az út mentén a fűben. A lány feje Jóska ölében, aki gyengéden simogatja az alélt lány haját. Tiborca gyorsan felegyenesedett ültében. Nem mert felállni, mert még mindig remegett a gyengeségtől. Nagy nehezen Jóska felé fordulva a szemébe mert nézni, aki hosszú, világos szempillái alól kérdőn, szinte esdeklőn nézett vissza. Zavarában rámosolyogott a fiúra, aki erre ismét meg akarta csókolni, miközben kérlelve mondta:
- Nem lehetne még egyet?
- Nem! - Mondta Tiborca határozottan.
- ,,Még mit nem, hogy ismét elaléljak és azt se tudjam, hogy mi történik velem?" - Suttogta inkább csak magának.
Felugrott és megragadva a két vödröt, elindult a sátrak felé vezető úton.

*

Végre elérkezett a munkaidő vége. Ezen a napon különösen nagyon várta, mert tudta, hogy Jóska elé fog jönni... Ez volt az első alkalom, az óta a pofon óta, amit apjától kapott... Jóska miatt. (Alig fejezte be az általánost és ő képes volt - szülői tilalom ellenére - elmenni Jóskával moziba. Ezt követően az utolsó úttörőtáborban folytatódott a kettejük szerelme miatti meghurcoltatás... Soha nem mondták meg az igazat. Ilyen kifogásokkal traktálta az apja: ,,Jóska apja ,,vörös"! Pedig, nem is, mert Jóska apukájának szép fehér-ősz volt akkor már a haja.)

*

De, most boldog volt, mert Jóska betöltötte minden gondolatát. Nagyot dobbant a szíve - akkorát, hogy nyelnie kellett, nehogy kiugorjon a torkán, amikor meglátta élete első- igaz szerelmét a szemközti Jégbüfé előtt.

Annyi mindent szeretett volna Jóskától kérdezni! És főleg, annyi mindent szeretett volna mesélni neki a tanműhelyről, Klári néniről, a lányokról, a pesti Belvárosról, miközben elindultak a közeli villamosmegálló felé.

Jóska megfogta a kezét. Meleg, erős szorítású keze, aranyszőke haja, kócos szemöldöke, zöldes fényű, bölcsességet sugárzó szeme, határozott ívű "sasorra", lágy vonalú- (és már azt is tudta, hogy milyen finoman puha) középen cakkos, rózsaszín szája, selymes, kamaszosan ritkás, pihés szakálla, sportos teste úgy vonzotta, hogy így kéz- a kézben elsétált volna vele a világ végéig is...
Biztonságban érezte magát, ha vele volt. Másfél évvel volt nála idősebb, de legalább tíz évvel érezte okosabbnak.

Jóska közben halkan, de határozottan beszélt arról, hogy:
- ,,A tanárokat meg kell érteni, mert sok helyen (úttörőtáborban) történt "olyasmi" fiúk és lányok között. Meg aztán ők voltak értünk két hétig felelősek."

Tiborca nem győzött magán csodálkozni, amint válaszolva mondta:
- Most már nem haragszom, csak ott volt nagyon rossz...

Ez a kézfogás olyan békességgel töltötte el, hogy még a harag emlékét is elfelejtette vele. Pedig, nagyon fájt neki, amikor kipellengérezték, amiért a táborban ők ketten mentek a forráshoz vízért és útközben leültek a fűbe beszélgetni. Az más kérdés, hogy valójában egy csók volt a téma, amit már egy hete ígért a fiúnak... Emiatt a csók miatt - ami valójában csak egy puszi volt Jóska szájára... vették külön a lányokat a fiúktól. Vagyis, átköltöztették egy távolabbi tisztásra a fiúkat sátrastól és ezt el is mondták zászlólevonásnál az esti takarodó előtt, hogy: Tiborca és Jóska miatt... Aztán, eszébe jutott a fogadalma és halkan folytatta a megkezdett gondolatot:
- ,,különben is köztünk "olyasmi" nem történhet meg, én érzem és tudom...".
Jóska nem szólt semmit. Mintha csalódott lett volna, mert kérdőn nézett a kistermetű, de annál energikusabb lányra.

Megérkeztek Külkertesre a villamossal. Leszállva bekanyarodtak Tiborcáék utcájába.
Ettől fogva már nem tudta átadni magát a fiúnak... Hiába fogta meg ismét a kezét... Összeugrott minden üreges szerve...
Jóska meg csak beszélt... beszélt az ő szerelmükről. Tiborca meg úgy mondta volna, hogy: ,,Igen, igen. A tiéd leszek és senki másé, de egyenlőre még nem lehet...!"
Már a kapujukon is túlmentek, nehogy meglássák őket azok, akiket Tiborca a szüleinek ismert... El kellett távolodnia szomorú gyerekkora színhelyétől, hogy Jóska szemébe nézve meg tudja neki mondani, hogy: ,,...ő mindenek ellenére szereti és csakis őt, senki mást!".

Ekkor megálltak a közeli sarkon és egymás szemébe nézve csak álltak. Nézték egymást és boldogok voltak. Tiborca érezte: nem is kell itt mondania semmit. Minden benne volt ebben az egymásba felejtkezésben, aminek hirtelen vége szakadt, mert észrevette a fiú szemében a változást, amint a háta mögé nézett.
Tiborca rosszat sejtve megfordult, és ott állt az apja. A következő pillanatban már csattant is arcán a nagy tenyere.
- Majd adok én neked a sarkon fiúzni, mint egy k...! Indíts hazafelé!
és meglökte a "hazafelé" irányába.

A mai napon ez volt az utolsó csepp a pohárban. Könnyei megeredtek. Szégyellte, hogy Jóska előtt így bántak vele. Ennél csak az az érzés volt gyötrőbb, hogy ilyenkor olyan idegennek érezte apját, mintha nem is az egyik szülője, hanem messziről jött ellensége lett volna! Az is nagyon fájt neki, hogy senki nem kérdezte meg tőle, hogy: ,,...milyen volt az első nap a tanműhelyben?".

Ezek miatt a pofonok miatt akkor még nem kereste a miért?-eket. Vagyis, fel sem vetődött benne a kérdés: ,,...miért tiltanak a szerelmemtől olyan nagyon?". (Volt ilyen a történelemben és a világirodalomban, pl: Rómeó és Júlia.)
Nem érdekelte a felnőttek gyűlölködése. Neki csak az volt a fontos, hogy Jóska szeresse és ő is szerethesse Őt!

Csakhogy, Jóska ezt követően nem ment be elé jó hosszú ideig. Tiborcának ez örökkévalóságnak tűnt. Ez a hosszas- hiábavaló várakozás kezdte csalódottá tenni...
Ezért, amikor Jóska végre előkerült és megvárta a tanműhely előtt, már nem érezte azt a remegést, amit azon a nyáron a táborban, amikor először megcsókolta, vagy megfogta a kezét mozi után és hazasétáltak. Igaz, moziba sem nagyon mentek többé, mert nem volt mikor. Tiborca egész nap a tanműhelyben volt. Jóska, pedig már két órakor végzett a gimiben, és attól kezdve úgy osztotta be az idejét, ahogy jónak látta!
Az egy egészen másmilyen életforma volt, mint neki a tanműhelyi! Ehhez igazodva szerveződött később Jóskának minden kapcsolata. Tiborca is ehhez szeretett volna igazodni - egyre reménytelenebbül.

Ilyen reményvesztettség lett úrrá rajta... amit a fiú nem akart észrevenni. Amikor gondolt egyet és mégis bement a tanműhely elé esténként, és kézen fogva felgyalogoltak a Baross utcától a Boráros térig, Tiborca örökké zavarban volt, mert állandóan hozzá akart bújni. Nagyon vágyott arra, hogy Jóska átölelje és megcsókolja. Annyira, hogy nem is tudott figyelni arra, amit mond.
Jóska, viszont nagyon távolságtartó lett és ez az érzés gyötörte folyamatosan, mert azt hitte, hogy a fiú nem szereti. Vagyis, szereti, de annyira másképpen, mint ahogy ő szerette. Egy össztáncon aztán rájött, hogy miért ez a különbözőség.
Amint lassúztak, megérezte: bizony, a fiúknak nagyon kényelmetlenül láthatóvá és érezhetővé válik az, ha vágynak a szerelmükkel való szerelemre!

Ekkoriban adta kezébe Eric Knight: Légy hű magadhoz című könyvét. Hozzáfűzte:
- ,,Úgy olvasd el, hogy majd megbeszéljük!"
Mint később kiderült, az érdekelte leginkább: mi a lány véleménye a szabad szerelemről, vagyis a házasság előtti szexről.

Szegény szerelmes kamaszok!

Egyfelől a lányban is dolgoztak a hormonok, ráadásul nagyon szerelmes volt; másfelől, viszont meg akart felelni a felnőttek, a szüleinek hittek elvárásának...
Bántotta még a feltételezése is annak, hogy kapható lesz valaha is a házasságon kívüli szexre! Ezt mondta a szája, azonban a teste mást ,,mondott", amikor csókolóztak...

(Folyt. Köv.)

Bóna Mária Ilona

-.-.-.-.-.-.-




2. SZERELEM és ERŐSZAK

Így telt el a három esztendő, amikor elérkezett az utolsó tanév Jóskának a gimnáziumban. Megvárta egy alkalommal a suli után, este tízkor.
(Mert, közben Tiborca - munkahelyi javaslat nélkül - beiratkozott harmadéves ipari tanuló korában a lakóhelye szerinti dolgozók esti gimnáziumába. Napközben reggeltől este ötig a tanműhelyben dolgozott és heti egy nap, pedig az ipari iskolában tanult. Heti három estén, pedig munka után rohant ki Külkertesre a gimibe.)

Hazafelé mentek az Álmos utcában, amint megállította.
- Nagyon fontos dolgot szeretnék veled megbeszélni. Be kell adnom a továbbtanulási jelentkezési kérelmemet. Szeretném tudni, te mit szólnál ahhoz, ha katonatiszti főiskolára jelentkeznék?

Tiborca csak állt ott csodálkozva és hallgatta, mint egy kuka. Végigfutott az agyán, hogy ez a fiú semmit nem tud arról a politikai játszmáról, amibe a szüleik, rokonaik az 1956 utáni suttyom-terrorral keveredtek.
Nem vette észre, hogy ez a kicsi lány kettős kényszer: családi- és politikai alatt roskadozik.
Nem vette észre, ő meg nem mondta el neki, hogy nem írta alá az esti gimibe való jelentkezési kérelmét a munkahelyi főnöke, mondván:
- ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Csakis az idős igazgató bácsinak köszönhette, hogy ennek ellenére fölvették.
Nem mondta el, mert szégyellte, hogy otthon mennyire ellenezték a továbbtanulását! Nem mondta el, hogy: ,,Anyuéknak az a háromévi inaskodás is örökkévalóság volt, míg megszerezte a szakmunkás bizonyítványt!".

Hogyan mondhatta volna el azt: alig várják, hogy visszaadjanak a ,,feladónak" Kiskunpusztára!? Hogyan is beszélhetett volna minderről, amikor ő is csak a megérzések és sejtések bizonytalanságában vergődött!

Álltak és hallgattak egy darabig, majd Jóska volt az, aki megtörte a csendet.
- Most, hogy te is továbbtanulsz, hogy tanítónő lehessél, még jobban össze lehet majd egyeztetni kettőnk hivatását, mert én számítok rád a jövőben. Ezért, tudnom kell, mit gondolsz a választásomról.

Tiborca összeszoruló torokkal suttogta neki:
- Legyél csak katonatiszt, hiszen téged az Isten is katonának teremtett!


,,Otthon" aztán átsírta az éjszakákat alvás helyett. (Akkor még csak sejtette, hogy neki soha nem lesz olyan jó a ,,káder-lapja", amivel egy akkori katonatiszt összekötheti a magáét.)
Ismét ,,megacélozta" magát. Ezt ma úgy mondják: ,,bekeményített". Minden egyes elhullajtott könnycsepp segített abban, hogy megnövelje elszántságát.
Szüksége is volt rá, mert két iskolában és a munkahelyen is helyt kellett állnia! Most már KETTŐJÜKÉRT is tanult és KETTŐJÜK KÖZÖS JÖVŐJE miatt is SZERETETT VOLNA TANÍTÓNŐ lenni!

A szakmunkásvizsga után abba az állandó délelőttös műszakban működő részlegbe helyezték, ahol anyja is dolgozott. Örült az álladó egyműszakos munkarendnek az iskola miatt. Azt hitte, hogy befejezheti a gimnáziumot!
Nem így történt... Anyja szemében örökösen szálka volt az ő továbbtanulási ,,mániája". De a legfőbb ellenzője anyja "barátja" volt, aki az 1956-os népfölkelés megtorlásának éveiben tűnt föl és furakodott anyján keresztül a családba.

*

Akkor még nem is sejtette, hogy annak az emberféleségnek ez volt a feladata! Csak évtizedekkel később, amikor 1994 őszén látott a tv-ben egy filmet, ami a pincebörtönökről szólt. A Köztársaság téri pártház alatti pincében forgattak éppen, amikor váratlanul felbukkant a házibarát és kijelentette, hogy:
,,A szóban-forgó épület alatti pince-rendszerben ,,SOHA, SOHA", semmiféle rabokat nem tartottak..."
Mindig is sejtette, hogy ezzel az emberrel nem stimmel valami, mert azt sulykolták anyjával közösen, hogy ő az apja ,,komikája"... Viszont, amikor a soros látogatását megejtette a szülőinek hitt házban, akkor az apja mindig kivonult a galambházba és be sem ment, míg állítólagos ,,komikája" ott ,,bájolgott" a feleségével. Ezt apja mondta így, hogy ,,bent bájolog anyáddal"...

Dézsy Zoltán Pincebörtönök c. filmjében az 58-59. perctől, a II. részben látható itt: http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w

Valójában még ekkor sem gyanított semmit arról a titkosszolgálati hálózatról, amivel Kádárék létrehozták az ezer százalékos lefedettséggel működő III/III-as és más titkosszolgálati hálózatot. Viszont, amikor a D-209-es titkos-ügynökről (Medgyessy Péterről) kiderült az, ami... már elkezdett kombinálni és bizony, kezdett összeállni számára a kép.
Főleg, amikor 2004-ben október 23-a előestéjén végignézte az M1-en azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után. A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot. Azért nem tudta kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra figyelt.
Ezt követően azonban, a Hír tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Ekkor már pontosan meg tudta figyelni, hogy amikor az aknába hajoló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló.
Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni...
Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondolt, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?
Tiborcában ekkor - nem tudni, hogy miért - azonnal felötlött egyik gyerekkori emlékképe: amikor-is kislánykorát nagyszülei tanyáján töltötte. A zajról hirtelen a SZECSKAVÁGÓ - amit kukorica-morzsolásra és DARÁLÁSRA is át lehetett állítani - jutott eszébe.
Már akkor kezdte érezni, hogy nagy bajban van, amikor a rádió Vasárnapi újság című műsorát hallgatva A húsdaráló című színdarabról készült riportról volt szó!
És akkor felsikoltott benne a felismerés: ,,Lehet, hogy éppen akkor darálták le az egyik rokonát (Bóna Zsiga) aki nyomtalanul eltűnt az 1956-os harcok során? És akit nagymama oly sokáig megpróbált megkeresni? De, nemhogy keresni, de még beszélni sem volt ajánlatos róla!"

*

Visszatérve a GYANÚTLAN időkre, amikor megkezdődött az újabb tanév és ő nem volt hajlandó a továbbtanulásról lemondani, KIZÁRTÁK a HÁZBÓL. Úgy látszik, hogy megelégelték az iskola miatti késői ,,hazajárást"...
Tiborca mit sem sejtve bemászott a kapun, miután a kulccsal nem tudta kinyitni. Sajnos, a lakásajtó is zárva volt és a kulcsával azt sem tudta kizárni. Ekkor már kezdett félni, mert síri csönd és sötétség ült az egész házon. Rögtön tudta, hogy apja elment éjszakai műszakba dolgozni. Arról, viszont fogalma sem volt, hogy az anyja és a húga hova tűntek.
Csöngetett, de hiába. Ekkor, az előkertben összekuporodva meghúzta magát az orgonabokrok tövében. Egy idő után nagyon fázott. Ezért, visszamászott az utcára és elindult. Rótta a köröket a szomszédos utcákon. Nagyon félt, mert abban az időben hamar bevitték az utcán grasszáló lányokat a rendőrségre és eljárást indítottak ellenük, ,,üzletszerű kéjelgésre való felbujtás gyanújával". Erről már a tanműhelyben sokat hallott a lányoktól.

Reggelre szörnyen kimerülten állt a villamosmegállóban. Szinte, a földből nőtt ki Bercze János - és, mintha őt várta volna uzsonnával a kezében. Amikor felajánlotta neki az ennivalót, Tiborca elsírta magát és úgy mesélte el, hogyan járt. Bercze csak annyit mondott válaszul:
- Ismerem ezt az állapotot, mert árvagyerek-ként nőttem föl!
Tiborca ettől fogva megbízott benne.

Berce Jánost még az előző év decemberében - Jóska szalagavatóján - ismerte meg, amikor lekérte táncolni... A gond csak azzal volt, hogy az a szalagavató bál ,,zártkörű" volt és Jóska anyukája - mint az ő kísérője is - aggódva beszélgetett a fiával erről. Egymást kérdezgették arról: ,,hogyan jöhettek mégis be ezek az IDEGENEK?".
Tiborca nem nagyon értette, hogy mi miatt aggódnak annyira.
Lelke mélyén irigyelte Jóskától azt a VÉDETTSÉGET, amiben neki és nappalin továbbtanuló évfolyamtársainak részük volt. És, amit az ipari tanulóknak NÉLKÜLÖZNIÜK kellett.

Berce is ,,csak" egy szakmunkás volt, mint ő... ami miatt, sajátlagos szolidaritást érzett iránta. Ezért sem lehet azon csodálkozni, hogy amikor a legközelebbi iskolanapon megvárta iskola után, nem zavarta el, hanem engedte, hogy ,,hazakísérje". Sőt, másnap szombaton felbukkant a műhely előtt is, ahol Tiborca, mint vasaló- teljesítménybérben dolgozott. Anyja éppen betegállományban volt... de egyébként sem szeretett Tiborcával együtt mutatkozni. Soha nem jártak együtt sem munkába menet, sem hazafelé... Ebbe Tiborca akkor törődött bele, amikor anyja ráförmedt, hogy:
- ,,Mit csimpaszkodsz belém, mint egy kolonc? Hát már soha nem szabadulhatok meg tőled?".

Jóska sem jelentkezett már hónapok óta. Tiborca nem tudta, hogy milyen komoly felvételi követelményeknek kellett éppen megfelelnie a fiúnak.
Ő csak annyit tudott, hogy amikor éjszaka ott sírva reszketett az orgonabokrok tövében,
- nem számíthatott senkire;
- nem fordulhatott senkihez bizalommal!
- Nem volt senki, aki védelmezőn mellé állt volna,
- vagy befogadta volna!!!

(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona




3. SZERELEM és ERŐSZAK

Visszatérve a szeptemberi szombathoz (akkoriban még szombaton is dolgozni kellett) amikor még napközben tombolt a nyár. (Csak az éjszakák voltak már egyre hűvösebbek.)

Tiborcának hazafelé jól esett Bercze magabiztos invitálása. Ő legalább tudta, hogy mindig éhes és szomjas volt... nem úgy, mint Jóska! - gondolta magában.

Bement vele egy kerthelyiségbe. Ott, jaffa szörpöt ivott, amiről akkor még azt sem tudta, hogy narancsból készül. Még nem volt tizennyolc éves, és nem ismerte a vendéglátós italkínálatokat. Bercze, viszont úgy rendelt, mint aki tudja ezt. És azt is, hogy egész műszakot úgy dolgozta végig, hogy nem evett, nem ivott... a csapvízen kívül semmit. Amikor letette a pincér (aki haverja volt Berczének) az asztalra a szörppel(?) teli poharat, meg egy kisebb pohárban valami átlátszó italt, Bercze viccesen felfelé mutatott, mondván:
- ,,Ott repül a kismadár!"
Tiborca ,,vette a lapot", mert azt hitte, hogy fel akarja a srác vidítani és odanézett, ahova mutatott. (Most visszagondolva, lehetséges, hogy ekkor tett bele valamit az italába.) Mert, amikor mohón felhajtotta, érezte, hogy nem esik jól.
Majd, hirtelen olyan rosszul lett, hogy haza akart menni. Arra emlékszik, hogy megpróbált felállni, de nem tudott és Berce felnyalábolva elindult vele kifelé a kerthelyiségből. Egy ismeretlen helyen fekve tért magához a belé hasító fájdalomtól, miközben valami földes-gazos valamibe próbált megkapaszkodni.
Majd újból elájult.

Soha nem tudta meg hogyan, de hazakeveredett.
Csak arra a reggelre, vagy délelőttre emlékszik, amikor arra ébredt, hogy forog vele az ágy, miközben zuhan egy sötét mélységbe. Segítségért akart kiáltani, amikor fénygyűrűkön keresztül, a jól ismert szobájuk ablaka előtt meglátta anyját és lányát, amint egy kisebb ruhafélét nézegetnek és azon kuncognak, hogy:
- ,,Megtörtént a dolog! Ez a Jancsi legalább tökös gyerek..."

Később, amikor képes volt rá, felkelt és öltözködés közben meglepetten látta, hogy véres a bugyija...

Ettől fogva örökké lehajtott fejjel járt és éjjel-nappal sírt. És, nehogy azt higgye bárki, hogy anyja egyszer is megkérdezte volna, hogy mi baja van!
Valami miatt ő - mindig is úgy kezelte Tiborcát, mint egy alantasabb élőlényt, akinek nem is jár más és ezt tartja igazságosnak! Saját lánya (Tiborca ,,húga") is ezt a mintát követve, hasonló módon volt ellenséges ,,nővérével", a ,,KAKUKKFIÓKÁVAL".
A háta mögött így beszéltek valakiről...
Csak-hogy Tiborca nem is sejtette, hogy ilyenkor valójában róla folyt a diskurzus.

*

Talán, november végére tudatosult Tiborcában ez az egész. Attól fogva csak az érdekelte, hogy jól érezze magát új ,,szerepében". Úgy gondolta a gyereknek is jó az, ami az anyukájának. Neki, pedig az volt a legfontosabb, hogy a tanulmányait befejezze, és tanítónőként élje le az életét. Annyian neveltek akkoriban egyedül gyereket!
,,Egy tanítónő miért ne tudná fölnevelni a saját gyerekét is, miközben nemzedékek sorát oktatja és neveli az iskolában?" - gondolta teljes komolysággal.
Még örült is a felismerésnek, hogy lesz majd egy kis emberi lény, akinek szüksége lesz rá. Rá lesz szüksége! Az ő szeretetére! ,,Most, majd megmutatom én anyukának és az egész világnak - hogyan kell egy gyereket szeretni, nevelni!" - ágaskodott benne a bizonyítási vágy, amitől ilyen és hasonló gondolatokkal biztatgatta magát. Nem tudni, hogy miért, de fel sem vetődött benne, hogy majd mit csinál akkor, ha gyerekkel együtt kizárják a házból. Hova megy akkor?
Talán azért, mert tele volt a feje az emancipációval kapcsolatos propaganda dumával. Azt hitte, hogy az állam majd kiutal neki egy lakást a gyerekre való tekintettel. Viszi majd bölcsibe... és így tovább és így tovább.

Mintha anyjáék tudták volna, hogyan is gondolkodik, mert közben ,,mindent" elrendeztek Berczével. Neki csak annyi volt a dolga, hogy ott legyen a megadott időpontban például a menyasszonyi-ruhakölcsönzőnél, vagy az anyakönyvi hivatalban...

Amiért nem volt még tizennyolc éves, kötelező volt elmenni házasságkötés előtti nőgyógyászati vizsgálatra. Életében először volt nőgyógyászaton. Az orvos azzal fogadta:
- ,,De sietős!"

Mert éppen iskolanapon volt a rendelés - félórai várakozás után bekopogott. Nem akart egyetlen órát sem mulasztani. (Egy tanév alatt megvolt szabva mennyi igazolt, és igazolatlan mulasztás miatt még nem zárják ki a tanulót...) És, ezt el is mondta a lakóhelye szerint illetékes nőgyógyásznak. Soha nem felejti el a döbbenetet az arcán! Amikor megvizsgálta, közelharcot vívott vele - Tiborca meg saját magával, hogy széttárja magát! Már kiabált vele:
- Lazítsa el magát, mert így nem tudom megvizsgálni!
Nagy nehezen megvizsgálta és azt mondta:
- ,,Sérült, gyógyulófélben lévő szűzhártyamaradvány. Most már értem, miért olyan sietős: grav. II-III.!"
Mondta, gúnyosan elhúzva a száját, majd hozzátette:
-,,Azt hiszem az iskolát is elfelejtheti egy időre!".

Eljött a ,,nagy" nap: december 30-a. Szinte visszafojtott lélegzettel várt a ,,Csodára" (Jóskára) miközben izgatottan sürögtek-forogtak körülötte anyjáék.
Erőszakkal kellett ráadni a menyasszonyi ruhát, mert nem akarta fölvenni. Egyre csak azt mondogatta:
- ,,Várjunk még vele... Várjunk még egy kicsit, mert lehet, hogy nem is lesz rá szükség!"

Náluk volt a szomszédban lakó nagybátyja és felesége: Ida asszony is, aki egyébként ,,nagy-maiszter" volt az élet dolgaiban. Ő észrevette, hogy nem stimmel a ,,menyasszonnyal" valami. Aki egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki tudja, hogy most mi történik vele, vagy körülötte. Lehet, hogy szólhatott anyjának, vagy valami olyasmi történhetett(?), ami miatt anyja hirtelen felé fordult és elkezdte gyóntatni:
- Szereted te a Jancsit (Bercét) egyáltalán? Nem csak ez miatt mész hozzá?
És ekkor úgy bökött a mutatóujjával a hasa felé, hogy Tiborca megrémült tőle.
Ez a mozdulat döbbentette rá a benne fejlődő kis élet iránti felelősségre.
Megszólalni sem tudott. Csak azt érezte, hogy el akar onnan menni, de úgy hogy soha többé vissza se kelljen jönnie az életben!
Anyja kíméletlenül folytatta a győzködést:
- Csak ,,ezért", nem kell férjhez menni. Szépen elmegyünk az orvoshoz, és utána ugyanúgy élhetsz, mintha meg sem történt volna!
Ekkor már nem bírta tovább hallgatni, hogy úgy beszél az ő kicsi magzatáról, mintha az csak egy felesleges kismacskaivadék volna és határozottságot erőltetve magára, kijelentette:
- ,,Szeretem Jancsit, és hozzá akarok menni feleségül!"

A bénultsága csak nem múlt el. Mintha hibernálódott volna a ,,Lelke" és a testi működésében is zavar támadt volna...

A házasságkötő teremben derült ki, hogy otthon hagyta a személyi igazolványát...
Valaki elment érte taxival. Ő meg közben csak Jóskára gondolt és arra, hogy ő úgyis hamarosan megjelenik, és nem hagyja, hogy ezek elrabolják tőle! Már éppen elhatározta, hogy kikiabálja:
- ,,Jóska úgyis érzi, hogy ez az egész csak egy cselszövevény miatti színjáték, ami itt történik!"
De nem jött ki hang a torkán.

A személyi igazolvánnyal közben megérkezett az a valaki és Jóska még mindig sehol!

Kezdetét vette a szertartás. Végeérhetetlennek tűnő beszédcirádát tartott az anyakönyvvezető, akiről azt sem tudta, hogy férfi volt, vagy nő?
Tényleg nem volt magánál!
Arra emlékszik, hogy valami nagyszerű szerelemről beszélt az anyakönyvvezető, ami az ő szívüket most összeköti, meg ehhez hasonlók és Tiborca komolyan közbe akart szólni. Aztán eszébe jutott anyja, amint arra készül, hogy megölje a még meg sem született gyerekét!

Aztán még fényképészhez is kellett menni, ahol egyre csak azt akarták, hogy úgy bújjanak össze, mint a szerelmesek. Legszívesebben elmagyarázta volna a fényképésznek, hogy ,,...ez az egész nem komoly. Ezért, csak kattintgasson, de minél gyorsabban, ha már egyszer valaki megbízta vele."

Azon az estén még egy vacsora is volt ,,otthon".
Egyszer csak látja, hogy apja sír. De úgy, hogy rázza a zokogás. Felugrik, kimegy a szobából. Bercze akkor már rég otthagyta a társaságot. Biztos elege lett az egészből.
Ő meg csak ült ott, mint egy darab fa. Hallotta, hogy kint veszekednek valakik az udvaron. Nagybátyja csitítgatja őket... Aztán lefeküdtek aludni. Bercze erre előkerült és mindjárt élni akart férji jogaival.
- Majd a nászúton... mondta az újdonsült ,,asszony".

Másnap reggel utaztak Szilvásváradra. Gyönyörű fehér volt a táj. Meg volt fagyva a Szalajka vízesés. És meg volt fagyva Tiborca szíve is. De, nemcsak a szíve, hanem az egész testét átjárta az addig ismeretlen dermedtség érzése.
Valami nagy buli volt éjjel az üdülőben, és ő nem értette, hogy minek örülnek annyira az emberek? Évtizedekkel később jött rá, hogy szilveszter estére készültek!

Ebéd után Bercze - se szó, se beszéd, otthagyta az asztalnál és elment valahova. Ő, meg ott csellengett, mert ,,férje" magával vitte a szobakulcsot, és nem tudott a szobába bemenni. Végignézte az étterem előterében lévő kis fotelból, amint kihordták az asztalokat, székeket és feldíszítették a mennyezetet - színes lampionokkal, girlandokkal. Már a zenekar is hangolt, amikor előkerült Bercze valahonnan. Nagyon jó kedve lett valamitől. Megrémült ettől a hirtelen jókedvtől. Nem alaptalanul, mert a férfi megfogta erősen a karját és valósággal elvonszolta a szobájukba.
Tiborca elérkezettnek tartotta az időt arra, hogy végre beszéljenek a kettejük között történt szeptemberi esetről és annak következményéről, mármint a kettőjük gyermekéről.
- Jobb lenne, ha elmenne az a gyerek, mert nem is biztos, hogy az enyém. Jobban jársz, ha hagyod magad gerincre vágni, mert akkor ingyen is elveszik. De az lenne a legjobb mindenkinek, ha most elmenne egy alapos ... től.
És itt, a jobb karját behajlítva, ökölbe szorított kézzel, előre-hátra mozdulattal mutatta, hogy mire gondol. Neki, vagyis a jelenlétében még addig senki nem mutogatott ilyesmit. Nem is nagyon értette, hogy mit jelent.
Csak érezte, hogy valami rosszat.

Nem volt idő tovább találgatni, mert rávetette magát. Először megpróbált védekezni. Ütötte, vágta azt az embert, aki a saját gyerekének az életére törve akar közösülni a magzatát szíve alatt hordó nővel.
Kapott tőle egy nagy pofont és ezzel döbbentette arra rá, hogy tulajdonképpen a benne megfogant kis magzat nem csak az övé. Nincs joga csak neki rendelkezni felette!
Annak ellenére, hogy nem sok reménye volt arra, hogy majd őszintén fog válaszolni - meg kellett kérdeznie a brutális közösülés után:
- Akkor miért volt ez az esküvő- meg nászút-színjáték, ha nem is akarod a gyereket?
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik! - volt a kurta válasz. És, úgy otthagyta, mint egy rakás szemetet!

Ez volt az a pillanat, amitől visszatért az életösztöne. Kiment lezuhanyozni, majd szépen felöltözött a vacsorához. Már egy egészen más ember ült akkor az asztalnál, mint addig előtte. Bercze csak azért nem vette észre, mert részegen ült le a mellette lévő székre.

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
ITT TARTANÁNK, HA...? 3. rész
  2013-12-13 06:43:09, péntek
 
  1. folytatása

(13. kép az első meghívó) http://furaila.xfree.hu/257487
Az első, alakuló Világkonferenciát 1996. október 21-re hívta össze - az emdéefes - Filó Katalin, a Haza és Haladás Alapítvány akkori igazgatója
Emlékezetes volt ez a Világfórum, hiszen a világ minden tájáról képviseltették magukat a magyarság lányai asszonyai.
Kanadától Ausztráliáig; az elszakított területekről: Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről... és itthon: Nyíregyházától Sopronig.
Az sem lényegtelen, hogy csak Budapestről negyvennégyen írtuk alá azt a NYILATKOZATOT, amiről azt gondoltuk, hogy el fog jutni a világ minden tájára!


2. folytatása

(14. kép 1999-es meghívó) http://furaila.xfree.hu/257487
Ott hallottam először Jókai Anna írót. A női léthez kapcsolódó sorskérdésekről beszélt olyan szuggesztíven, ahogy én írtam erről a témáról - az akkor már a Magyar Írószövetség folyóiratának - a Magyar Napló szerkesztőségében leadott jeligés szociográfiámban. Amiért szó szerint idézte Jókai Anna a következő szöveget a szociográfiámból: - "Miért természetes az, ha egy "nagydarab", kövérkés, nehézkes mozgású (leány)gyereket nem akarnak minden áron balerinának kiképezni...?"
már tudtam, hogy ő is tagja volt a zsűrinek. Legnagyobb meglepetésemre, felállva közbetapsoltak leány- és asszonytársaim. Csakhogy, Jókai Anna elfelejtette megemlíteni a szerző nevét. Úgy adta elő, mintha az az ő saját gondolata lett volna...


3. folytatása

(15. kép Pályázat értékelése) http://furaila.xfree.hu/257487
Az történt, hogy 1996-ban hirdette meg a MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG a Magyar Naplóban a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" c. szociográfiai pályázatát. Erre készítettem el én is a ,,Bízom ,,Külkertesben!" jeligéjű szociográfiát, amivel 1996. augusztus utolsó napjának hajnalán lettem kész. Az egészet kinyomtattam CD-re, majd papírra, amit le is fénymásoltam. Ezzel a paksamétával indultam el a Magyar Napló szerkesztőségébe... ahol leadtam egy ajánlólevéllel és egy borítékkal (a jelige feloldására) együtt. Két évig tartott, míg el tudták bírálni a több, mint 2000 pályaművet.... melyekből olyan tragikus "ÖNKÉP" bontakozott ki az Írószövetség előtt, amit azóta sem voltak hajlandók fölvállalni! Bizony, Jókai Anna sem, akit a nemzet írójának tartanak... Az IGAZSÁG ELHALLGATÁSA A LEGALATTOMOSABB HAZUGSÁG, mert az ellen még esélyünk sincs a védekezésre, amiről nem tudunk!


4. folytatása

(16. kép Díjkiosztó) http://furaila.xfree.hu/257487
Így fordulhatott elő, hogy - a MÉDIA TELJES KIZÁRÁSÁVAL - 1998. december 5-én a Gellért Szálló Tea-Szalonjában átadták a díjakat.


5. folytatása

(17. kép: Meghívó 2000-ben) http://furaila.xfree.hu/257487
A következőekben mindig akkor hívták össze a magyar nők világfórumát, ha kampányolni kellett valaki mellett. 1996-ban Csoóri Sándor elnöki megerősítéséért... Viszont, 2000-ben már Csoóri lemondott és az akkori elnöki jelöltek mellett kampányoltunk...


6. folytatása

(18. kép: levél PG-nek) http://furaila.xfree.hu/257487
Jelen voltunk Ausztráliától Kanadáig, az elszakított területekről... a maradék kis országunkból Nyíregyházától Sopronig... Csak az oktatási szekció NYILATKOZATÁT több, mint 40-en írtuk alá! És, akkor hazamenvén, bekapcsolva a híradót, mit látok és hallok? Pongrátz Gergely könnyeivel küszködve nyilatkozik, hogy: "Visszalépek a Magyarok Világszövetségének elnöki jelöltségétől Boross Péter javára." Hát, csak hüledeztem... Hát ezért volt a nagy fölhajtás? Boross Péter addig még csak tagja sem volt a Világszövetségnek! DE, amit akkor még mondott Pongrátz Gergely, az azóta is itt motoszkál bennem: "Magyar testvéreim, könyörgöm fogjunk össze! Merjünk indiánok lenni!" Nahát, ezen azóta is töröm a fejemet, h. miért akarhatja egy 1956-os szabadságharcos azt, hogy rezervátumba legyünk zárva a saját hazánkban...? Erre aztán a későbbiekben magyarázatot kaptam... Minden esetre,Pongrátz Gergelynek írtam egy levelet, amire nem jött válasz közvetlen, hanem kaptam egy meghívót a könyvbemutatójára.
Ahol megkérdeztem tőle mikor beszélhetnék vele? Akkor átadott nekem egy névjegykártyát, rajta a kiskunmajsai címével... és ezzel meg is hívott oda, ahol ő létesített egy 1956-os múzeumot... Már éppen szerveztem az utazást, amikor hallom, h. hirtelen meghalt szívrohamban...


7. folytatása

Azután, hogy mégsem Boross Péter lett az új elnök, azóta is mostohaként bánnak a Magyarok Világszövetségével... Boross Péter, mint miniszterelnöki tanácsadó, el tudta érni, hogy a Magyarok Világszövetsége ne kapjon semmilyen állami támogatást. Miközben, Boross Péter alapítványai - a mindenkori ilyen-olyan oldalas - kormányoktól megkapta a maga milláit!!! És, most jön a lényeg! 2008-ban tudomásomra jutott, hogy Bajnai Gordon, területfejlesztési törvénybe bújtatva meg akarja szavaztatni 2008. április 22-én azt a törvényt, amely lehetővé tenné a NATO számára az egész ország területét 11 körzetre osztva - LOGISZTIKAI KÖZPONTOK KIALAKÍTÁSÁRA.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=10145&n=furaila&blog


8. folytatása

Bajnai megkapta ezért - szinte tálcán a miniszterelnökséget. És, most, hogy újra kampányolhat ezerrel, méghozzá a HAZA és HALADÁS-sal (azóta Egyesületével) összeáll a kép. Boross olyannyira akarta a NATO-t, hogy képes volt az akkori népszavazási küszöböt levinni, hogy érvényes legyen. Mondván, hogy: "...oda be kellett lépni!". Lásd a korábbi képet az újságcikkről! Erre a PAKTUM MINDEN ÁRON VALÓ BETARTATÁSA MIATT VOLT KIZÁRÓLAG S"SZÜKSÉG"! Hogy SOHA NE LEHESSEN MÉG CSAK BESZÉLNI SEM AZ ÁLTALA ÚJJÁSZERVEZETT TITKOS-SZOLGÁLATOKRÓL SEM AZ ELŐTTIRŐL, SEM SEMMIRŐL, AMIVEL TÖNKRETETTÉK MAGYARORSZÁGOT ÉS A BENNE ÉLŐKET!!! Na, a lényeg: hogy megszavazta a parlament és azóta sem valósulhatott meg ez a logisztikai központ építése, pedig az izraeli műszaki alakulatok katonái - akik szerződéssel bedolgoznak a NATO-nak - azóta is magyarul tanulnak (még a gyerekeik is) mert annyira készülnének a nagy feladatra. Már csak az ürügyre lenne szükség, mint 1956-ban az akkori SZU-katonaság megszállására. Sikerült is kirobbantani az őszödi beszéd kapcsán a TV-székház "ostromát"! Amit egyébként Gergényi Péter, mint civil nézelődő - tisztes távolból a tér szélén álldogálva - végig figyelemmel kísért! Ekkor kapott értelmet az, hogy miért volt ő a meghívott előadók listáján szinte, MINDEN Haza és Haladás meg a Magyar Nők Világfórumán előadónak! A meghívókon ezért is emeltem ki az ő nevét. Egyenes folytatása volt a hatalmi provokációnak a 2006-os véres rendőri beavatkozás...
Csakhogy, akkor még nem volt kész ez a törvényjavaslat!
Azóta meg, hogy a Fidesz nemzeti érdekeltségben gondolkodik, nem szorgalmazza ezen törvény betartatását... Ezért kell Borossnak és a mögötte álló érdekcsoportoknak Bajnai Gordon, aki tenni is fog azért, hogy a maradék kis országunk egész területe NATO támaszponttá váljon - a logisztikai központok kiépítésével.
Addig is megy az uszítás ezerrel... jobb- és baloldalra osztottsággal, a cigány-magyar, zsidó-magyar ellentétek szításával... Miközben a magyarok egy részét kiképezik a rezervátum-életre... Lásd bizonyos civil szövetségek és jobbosnak nevezett pártok törekvését és tevékenységét az ÖNELLÁTÓ ÉLETMÓD és GAZDÁLKODÁS elsajátítására! Amit egyébként én is támogattam... félve a fogyasztói társadalom által termelt szeméthegyeitől... http://furaila.xfree.hu/43588


9. folytatása

(19. kép: Nemzetio Konzultációs T.) http://furaila.xfree.hu/257487

Sajnos, ismét vissza kell térnem az Írószövetségre, Jókai Annára, sőt még a Nemzeti Konzultációs Testület tanult és tudós tagjaira! Ők nagyon is jól tudták, hogy mennyi sebből vérzik a magyar társadalom! Már csak azt kellene kideríteni, hogy elkészült-e az erről szóló ELEMZÉS és az orvoslásra tett javaslatokat tartalmazó TERV???? Vagy - ha elkészült mindez, akkor hogyan lehetséges, hogy nem tudtunk róla? Hogyan lehetséges, hogy a szavazópolgárok mit sem sejtő tömegeit félre lehet vezetni? Hogyan lehetséges, hogy még mindig minden eszköz a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy tönkretegyék generációk életét? Hogyan lehetséges, hogy szóba sem kerülhet semmiféle elszámoltatás? http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=119644&n=furaila&blog
Az elszámoltatás JOGOS ÖNVÉDELEM! Ugyanis, ha valaki önmaga, vagy mások számára ártó szándékkal cselekszik és ezért őt soha nem vonja senki felelősségre, akkor mindaddig fennáll a veszélyeztetettség helyzete.
Az ÁRTÓ SZÁNDÉKOT és CSELEKDETET tettenérjük, LELEPLEZZÜK az NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM!
Ha erre a LELEPLEZÉSRE és ELSZÁMOLTATÁSRA egy társadalmi berendezkedésben - ha csak egyetlen-egy személynek, akinek ÁRTANAK - nincs lehetősége, akkor az NEM DEMOKRÁCIA, hanem az ártó szándékúak diktatúrája!!!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=119644&n=furaila&blog


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. Itt tartanánk, ha...?
  2013-12-12 04:49:12, csütörtök
 
  NEM ITT TARTANÁNK, HA...2.

01
Jobban megérthetjük ezt az ejnye-bejnye nyilatkozatot, ha megismerjük az előzményeket, amikor is Csoóri Sándor leköszönt a Magyarok Világszövetségének elnöki tisztéről. Éppen ezért, tisztújításra lett szükség. Megelőzte ezt az elnöki tisztségre való jelöltség, majd a választás...
01-es kép:
Akkoriban az ős-emdéefes Haza és Haladás Alapítvány (ma Egyesület)
http://furaila.xfree.hu/257277
02-es kép:
összehívta a Magyarok Házába a világ magyar lányait, asszonyait egy világfórumra.
http://furaila.xfree.hu/257277

Egy későbbi meghívót bemásoltam ide: http://furaila.xfree.hu/241359
Ezen látható a Zrínyi Ilona Alapítvány rendezvényére szóló meghívás is. Ez azért érdekes, mert ez az alapítvány is ugyanoda lett bejegyezve. Vagyis, megegyezik a címűk.
-.-.-.-.-



02
Hogyan kerültem én meghívottként oda egy ilyen konferenciára? Talán úgy, hogy akkor még tagja voltam a Magyar Demokrata Fórumnak. Pontosabban Bp. XX. kerületi szervezetének és a Pedagógus Kollégiumnak is.

Amiért egyáltalán nem úgy történt meg a rendszerváltozás, ahogy azt ígérték 1990-ben, kétségbeesett levelet írtam Filó Katalin egyetemi tanárnak, a Haza és Haladás akkori igazgatójának. Ezt a levelet most megosztom ismerőseimmel... Ítéljék/ítéljétek meg ti, hogy 1996-97-ben megtettem-e minden tőlem telhetőt hazánkért és a benne élőkért?
-.-.-.-.-


HAZA ÉS HALADÁS ALAPÍTVÁNY
H - 1074 Budapest,
Rákóczi út 74-76. III. 7.

Filó Katalin részére

P I E T A

Miért is "ragadtam tollat"? Azért, mert... Itt kicsit hosszú lenne a felsorolás, mert annyi téma "hever az utcán", kavarog az agyamban, lelkemben, hogy igazán nehezemre esik arra az egyre koncentrálni amelyik miatt most megkerestem.

Ez, pedig nem kisebb horderejű kérdés - mert most már (ismét) a mindennapi élet során is felmerül, hogy: "Érdemes-e" a magyar állampolgár arra, hogy túlélje ezt a társadalmi krízist, amelyben élünk, vagy sem?
Miért érzem jogosnak e drámai kérdést?
Azért, mert az elmúlt két év során annyi keserű tapasztalatot szereztünk mindannyian, hogy akkora erővel kellene összefognunk, kiáltanunk, hogy beleremegjen még a Magyar Parlament is! Helyette hallgatnak az "írástudó", veszélyt érző asszonyok, lányok, anyák. Miért? Miért?
"Mert lekötnek bennünket a hétköznapi feladatok, küzdelmek. Nem érünk rá irogatni, meg aztán úgysem jelenhet meg az ami a mostani "politika" ellen szól!"
Inkább úgy döntünk, hogy: nem szülünk, nem nevelünk gyermeket, gyermekeket, nem élünk családi életet; "húzzuk tovább az igát a nemszeretem munkahelyen, mert a rég kinőtt lakótelepi betonkaloda törlesztőrészletét-, az örökké emelkedő közüzemi díjat-, közös költséget-, a saját- és gyermekek tandíját, az öreg-beteg szülék ápolóját, gyógyászatát-, a fogpótlást... ki kell fizetni"! Miközben azon rettegünk, hogy 40-50 évesen nehogy utcára kerüljünk és azt a kis jövedelmünket is elveszítsük: naponta szembesülnünk kell azzal, hogy "rendszerváltozás" címén ön"képviselők" magánvállalkozásokba "mentik" az 50 évvel előtte "államosított" magánvagyonokat!

(Ezzel szemben: ismerek olyan 70-80 éves, kisjövedelmű nyugdíjast, aki még most is annyira fél a tulajdontól - saját, háború előtti, erőszakkal kollekivizált tulajdonától - hogy nem mert az iratok után menni és a jogos kárpótlási igényét bejelenteni! Milyen mélyen gyökerező félelmet hagyott az emberekben a 45 évig tartó politikai diktatúra?! Milyen jól jött ez a félelem a mostani hatalmasoknak 1994-ben! Milyen gyakorlott módon önnön hasznukra tudják fordítani még napjainkban is?!)

Mi pedig zokszó nélkül beletörődünk, hogy felemeljék a nyugdíjkorhatárt - úgy, hogy semmi lehetőséget nem kapunk arra, hogy munkaerőnket, szakmai tudásunkat megújíthassuk! Úgy, hogy a nálunk korszerűbb képzettséggel rendelkező gyermekeink: (a haza ifjúsága) pedig véglegesen megfosztottak lettek - a kreatív munkavégzéssel megteremthető egzisztencia - az otthon- a családalapítás minden lehetőségétől!

Pedig milyen újraéledő hittel kezdtük nemzetállamunkat újraépíteni?!
Milyen újraéledő hittel kezdtük kutatni magánéleti és kulturális "gyökereinket"?!

Mi történt valójában az anyai (és pedagógiai) státusszal a "rendszerváltozás" előtt és napjainkban?
Sok minden. Például: a "gyest" munkaerőként, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettként megélt anyák (és apák) öntudatos polgárként tervezték újra családjuk és önnön életstratégiájukat.
Mire alapozták ezen életstratégiát?
Arra a nyilvánvaló és egyszerű feltételezésre, hogy végre eljött a megszenvedett diktatúra vége és végre érvényesül a Teremtő természetes erő és tudás - ellentételezve a "T"űröm, "T"iltom kontraszelekcióját!

Milyen tudásra gondolok?
Arra a szellemi (kulturális) tőkére, amelyet a nemzet sorsáért érzett és annak jobbításáért szolgálatba álló értelmiségiek képviseltek (MDF-alapítók).
Közülük is most inkább azokról az anyapedagógusokról szeretnék írni, akiket úgy ért a rendszerváltozás, hogy abszolút kiszolgáltatott helyzetben voltak, mert utódokkal "megspékelve" kellett a kapitalizálódó "versenyszférába" bekapcsolódniuk, holott semmilyen eszközzel nem rendelkeztek a "váltáshoz".
Azokról a magyar anyákról szeretnék írni, akik 25-20 évvel ezelőtt úgy élték meg "kismamaságukat", mint valami "munkakerülők", mert terhesek mertek lenni, a "dolgozók rovására" szülni mertek - "számító, önzéssel, munka nélkül" akartak a gyes nevezetű segélyhez jutni!
Ha valaki mégis inkább vissza akart menni a szülés után dolgozni, akkor meg a túlzsúfolt bölcsődéket és óvodákat "felügyelők" azzal utasították el gyermekük felvételét, hogy: "Milyen egy rossz anya az aki nem él a nagyszerű lehetőséggel, szocialista vívmánnyal, hogy együtt lehet a gyerekével három évig?"!
Arról a megalázó körülményről sem szabadna megfeledkezni, hogy otthont sem alapíthatott - akkor sem(!) - (a lakásvásárlás jogát sem szerezhette meg) az aki nem "vállalt előre legalább két gyereket", vagy nem szülte meg előre "mások nyakára" gyermekeit!

Arról sem szabadna megfeledkezni, hogy voltak, akik nem tudtak az apák által megkeresett, fizetés nevezetű alamizsnából megélni és kényszerűségből vissza akartak menni a munkahelyükre dolgozni!
Azokról az anyákról sem szabadna megfeledkezni, akik valamilyen bedolgozást vállaltak a gyes alatt, így gondoskodván a gyermeknevelés költségeinek fedezéséről.
Miért olyan nagy dolog ez? Hát csak azért, mert bizony hosszú évekig törvényt szegett az a kismama (mert tilos volt pénzkereső munkát vállalni a gyes idején) aki ezt merészelte tenni!

Milyen iszonyatos kettősségben, milyen kíméletlen lelketlenségben kellett a demográfiai csúcsok anyáinak anyaságukat megélni?!

Pedig a kímélet az életadás jogán, a természet kényszerével járna a szülő nőnek! Miért? Azért, mert a szülő nőnél és születendő gyermekénél nincs kiszolgáltatottabb ember a Földön! Mi, emberek a fenemód civilizáltságunkkal megfeledkezünk erről. Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották és oldják meg az utódokról való gondoskodást.
Az ember, minél "civilizáltabb", annál inkább elveszíti ezen képességét; annál inkább képtelen megszervezni a gyermeknevelést, és intézményeit.
Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy: míg a nyugati világ fogyasztói társadalmai sorban rájönnek arra, hogy az emberi utód évtizedekig tartó folyamattal válik (vagy nem válik) testben-, lélekben-, szellemiekben felnőtté és ezen felismerés alapján próbálják berendezni életüket társadalmaikat; addig nálunk, mint a ,,vaklónak", bele kell sétálnunk az összes csapdába! Miért hagyjuk, hogy az összes "kátyúba" belevezessenek bennünket? (Olyan "kocsist" kell a "bakra" ültetni, aki a társadalom szekerét meg tudja kímélni a "tengelytörő kátyúktól"! A rendszerváltozásnak arról kellene szólnia, hogy: az új útvonalat bölcs előrelátással kijelölve, jobb utat "kitaposva" kezdjük meg azt a bizonyos életutazást!)
Vagyis, nem tudom elfogadni azt, hogy - demokráciával felcímkézve - rendeletek és törvények diktatúrájával elvegyék nemzedékem anyáitól az unokákhoz való jogot azzal, hogy az utánunk jövő generációktól még a lehetőségét is elveszik, hogy gyermekeket szüljenek és neveljünk!

Nem tudom és nem is akarom elfogadni azt a tényt, hogy (az előzőekben leírt módon) gyesre "kényszerített" anyák ezreitől elvegyék azt jogot, hogy a nyugdíjjogosultságukba beszámíthassák ezen időszakot, mint szolgálati időt!
Nem tudom és nem is akarom elfogadni, hogy rendszerváltozás címén olyan társadalmat akarnak "berendezni", és úgy, amelyben az anyák arra kényszerülnek, hogy letagadják anyaságukat, esetleg több évig tartó gondozó-nevelőmunkájukat!
Nem tudom elfogadni azt az erkölcstelenséget, etikátlan szemléletet, ami miatt arra kényszerülünk például, hogy olyan munkaönéletrajzokon törjük a fejünket 40-50 évesen - egy-egy jobb, vagy akármilyen állás reményében, amelyben a gyesen töltött éveket úgy kell elhallgatni, vagy talán még annál is inkább(!), mint a börtönviselteknek a priuszukat!
(Tessék elképzelni, hogy még napjainkban is van olyan munkáltató, "aki" azzal utasítja el az ilyen jelentkezőt, hogy neki olyan emberre van szüksége, aki tud dolgozni, ugyanis nem kismama klubot akar nyitni, hanem komoly teljesítményt vár el és ugye a hosszú pihenőidő (gyes) alatt elkényelmesedhet az ember lánya, anyája...)
Nem véletlen, hogy a tárgyalások során vannak akik a férfiakkal szembeni diszkriminációnak tekintik és elutasítják a nőknél a gyes éveinek szolgálati időkénti beszámítását, sőt a felnevelt gyermekek után javasolt évek "jogosságát" is határozottan tagadják!
Annál is inkább elviselhetetlen az új nyugdíjtörvény-tervezet szemlélete, mert a szocialistának nevezett társadalomban úgy kezelték a gyeses anyákat, mint ingyenélőket és, ha nem volt a családban egy együtt érző nagyszülő, bizony úgy élték meg a gyest, mint a társadalomból száműzött bűnözők!
Most, azonban - amikor állítólag csupa "tanult" "szakértőre" adták a voksukat, akik rendszerváltásra hivatkozva sorra "alkotják" azokat a törvényeket amelyekről nem lehet mást mondani, minthogy: gyermekellenes, tehát: nemzetellenes - miért nem tiltakozunk? Miért hisszük el, hogy mindez "velejárója" a rendszerváltozásnak! Miért nem hiszünk egészséges életösztönünknek, igazságérzetünknek? Azért, talán, mert már nincs is meg bennünk, kihalt a háború utáni diktatúrában? Ezzel magyarázható, hogy már észre sem vesszük, vagy talán majd csak akkor amikor már késő lesz, hogy: igen is az Élet ellen elkövetett sorozatos bűncselekményként éljük meg azt a részben céltudatos, részben öntudatlan politikai "munkát" és törekvést, amellyel megfosztani igyekeznek a társadalmat önmaga minőségi és mennyiségi reprodukálásától, vagyis egy szűk réteg privilégiumává igyekeznek tenni azt!
Azoktól pedig kiváltképp nem lehet és szabad mindezt elfogadni, akik az elmúlt évtizedekben olyan céltudatosan kialakították a "modern rabszolgatartás" intézményét a "puha diktatúrájukkal" és csak hatalmi pozícióból tudtak politizálni, kiszolgálva egy nagyobb politikai hatalom érdekét, úgy hogy - ha kellett elárulták népüket, nemzetüket! Úgy és ott ártottak ahol csak lehetett, a "nép nevében" a "Nép"-nek, miközben gondosan ügyeltek megszerzett előjogaikra, privilégiumaikra!
Most ugyanarról van szó, csak az előjelek változtak meg. A lényeg: a nemzet folyamatos degradálása, a nép elárulása, csak a demagóg szlogen változott, imigyen: "... ez a kapitalizmus, ez a piacgazdaság. Ezt akartuk, nem?" Ja, hogy nem ezt ígértük 1993-94-ben? Sajnos közben kiderült, hogy "nem azt tesszük amit szeretnénk, hanem azt amit kell"!

Még mielőtt megvádolnának azzal, hogy munka nélkül szeretnék jövedelemhez jutni, és visszasírom a "gondoskodó" állam intézményeit, ki kell jelentenem, hogy nagyon akartam egy olyan világot amelyben két ember magánügye az, hogy akarnak-e (és mennyi) gyereket. Mindig arra vágytam, hogy a szülő nő mellett legyen ott oltalmazón gyermekének apja is!

Mindig úgy képzeltem el, hogy a leendő anyákat, apákat fel lehet készíteni a gyermek fogadására, nevelésére azzal is, hogy követhető modellként éljük meg saját szülőségünket. Ez, akkor (a 70-es, 80-as években) nem valósulhatott meg, de bíztam abban, hogy a rendszerváltozáskor úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az igazán jól képzett munkaerőnek olyan ára lesz, hogy meg tud belőle élni; otthont tud belőle teremteni, családot tud alapítani és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermeke anyjáról is tud gondoskodni amíg a gyermek(ek) igényli(k) a minden-napos gondoskodást, az anyai testi- lelki odafordulást!

Bűn volt a férfitól elvitatni a családfői szerepet! Bűn volt kirekeszteni őket a családi életből! (Tessék csak végigmenni Budapest utcáin, aluljáróin! Minduntalan belebotlunk a hajléktalan, középkorú férfiakba! Inkább ezt, az emberhez méltatlan létformát "élik", de akkor sem "hódolnak be holmi asszonynak, meg kölykeinek"! Áldozataik annak a téves életfelfogásnak, hogy aki gyereket gondoz, nevel és tanít az nem dolgozik!)
Igen is munka a gyermeknevelés, mégpedig személyiségformáló, nagy felelősségű alkotómunka, amiért nem jár fizetség! A "fizetséget" utódaink fogják megkapni a teljes magukra hagyatottsággal, ellehetetlenítéssel.
Egy kicsit is átérezték ezt a súlyos létkérdést a férfiak? Valószínű igen, mert úgy félnek a gyermekáldástól, mint valami halálos betegségtől.
Milyen elembertelenedett nemzet az amelyik ilyen céltudatosan lepusztítja és kipusztítja önmagát?
Talán mégis azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy "ezt a kultúrájában is haldokló népet le kell váltania egy életrevalóbbnak, pl ...... .........".? Mert bizonyos körökben újra és újra felmerül ez a kérdés! Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy halálra vagyunk ítélve?(!)
A "kivégzés", önpusztítás tömeges, módszeres és folyamatos...

-.-.-.-.-.-
(Ezt követően megszólítottam csakis Filó Katalint és írtam egy személyes: bemutatkozó levelet is amit mellékeltem az előzőekhez. Ennek befejező részét is megosztom azokkal, akik kitüntetnek figyelmükkel!)
-.-.-.-.-


,,Miközben e sorokat írom két alkotó módon gondolkodó EMBER jut eszembe. Olyan művészek ők, akik, helyettünk, nők helyett fogalmazták meg (vésték márványba) az anyaságról gondolataikat.

Az egyik: Mikes Kelemen, aki 272 évvel ezelőtt, 1725-ben a LXII. számú fiktív levelében így üzen az utókornak, (képzeletbeli nénikéjének):
"...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."

A másik: Michelangelo Pieta című szobra, amely szimbóluma lehetne e modernnek nevezett korunknak: Jézus a rosszul értelmezett emancipáció "oltárán" feláldozott gyermekek millióit szimbolizálva, Mária pedig a feláldozott anyai hivatás mélységes gyászáé.

Budapest, 1997. február 20.

Tiszteletteljes üdvözlettel:

Bóna Mária Ilona


(Az alábbi, feliratos kép valójában az 1995-ös, első félévi tanulásmódszertani
http://furaila.xfree.hu/248499 dolgozatom ,,Összegzés"-e volt.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Itt tartanánk, ha...?
  2013-12-04 13:52:01, szerda
 
  Nem itt tartanánk, ha...

01
Bizony, bizony, nem itt tartanánk, ha képesek lettek volna - a szocializmusnak nevezett társadalmi formációt kiszolgáló - annak neveltje értelmiségijei - egy erős nemzetállam újjáépítésére és megszervezésére!
Elmulasztották a legfontosabbat:, mégpedig a TISZTA FEHÉR LAPPAL való kezdést!
A TISZTA FEHÉR LAPPAL (TABULA RASA) VALÓ KEZDÉSHEZ BE KELLETT VOLNA VALLANI A MÚLT BŰNEIT!!! Be kellett volna vallani, hogy a magukat szocialistának hazudók valójában DIKTATÚRÁT valósítottak meg 1990 előtt...

Nem lett tisztázva - még 1990-ben - hogy valójában azért adták át oly "békésen" a hatalmat, mert máskülönben be kellett volna jelenteni Magyarország fizetőképtelenségét. (Tessék csak megnézni ennek bizonyítékát: az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek itt látható kivonatát!)
http://furaila.xfree.hu/256559 MSZMP KB-jegyzőkönyv fizetésképtelenségről: 01


02
Be kellett volna vallani, hogy amiért az egyetlen párt oly mértékben telepedett rá Magyarország MINDEN ÜZEMÉRE, GYÁRÁRA és INTÉZMÉNYEIRE - a függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét... És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni!!! Egyik bizonyíték a máig érvényben lévő 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza! Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében. Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=
I1_1326320839250&parent=http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken
=720540082&_methods=
onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe

A másik bizonyíték az 1989-es MSZMP KB jegyzőkönyvek tartalma!

http://furaila.xfree.hu/256559 MSZMP KB jkv. Az ország tönkretevéséről- eladósításáról:

Az, hogy már akkor is folyamatosan ELÁRULTA a MUNKÁSOSZTÁLYT ez a "PUHA" DIKTATÚRÁT megvalósító hatalmas PÁRT apparátus - mi sem bizonyítja jobban, mint-hogy az 1980-as évekre pont a MUNKÁSSÁG volt a legszegényebb!

Tessék csak elolvasni Báthory Zoltán: a ,,Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében! Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.)
BÁTHORY ZOLTÁN olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző tanulmányában, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban.
A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat ,,kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az ,,alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
Ezek után már azon sem lehet csodálkozni, hogy "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek hiánya egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk a szakmunkásokról. Ők a további 42,5 %-ban találhatók - a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

Tetszik érteni? 1990-ben a 15 éves és ennél idősebbek 20,7 %-a NEM VÉGEZTE EL A 8 ÁLTALÁNOST!!! És 1,2 %-a ANALFABÉTA volt!!!

Nos, ez mind annak a magát szocialistának hazudó rendszernek a ,,SARA", amiben a mai napig dagonyázunk!!!



03
És ezzel az osztályáruló HATALOMMAL kötötte meg a PAKTUMOT úgy - a magát demokratikusnak HAZUDÓ - új HATALOM, hogy MINDEN FELELŐSSÉGET áthárított az egyszerű polgárra, a volt melósra, aki elveszített mindenét és mehetett a munkaügyi hivatalba munkáért könyörögni. Ahol, viszont a régi-új bürokraták úgy kezelték őket, mintha ők árulták volna el a szocializmust!!! Mondván:
- ,,TI AKARTATOK KAPITALIZMUST! Hát, akkor most itt van nektek és egyétek meg, amit főztetek!"

ÉS AZÓTA IS A KAPITALIZMUST OKOLJA MINDENKI. Ez enyhén szólva tragi-komikus!!!
Ezennel jelentem: 1990-ben egyetlen párt sem kampányolt a kapitalizmussal!!!

http://furaila.xfree.hu/213604

Tehát, ebből logikusan következik, hogy senki nem a kapitalizmusra szavazott, amikor az MDF-re, SZDSZ-re, mint magát demokratikusnak és szabaddemokratának hazudókra adta a voksát!!!



04
És miért képesek magukat még mindig BALOLDALinak nevezni a legvadabb kapitalistákká vált - volt függetlenített pártvezérek?
Talán, mert megkötötték velük - a demokráciával és szabadság ígéretével kampányoló, magukat rendszerváltoztatónak hazudók - azt a bizonyos PAKTUMOT, aminek még a létezését is agyonhallgatják!

Sőt! Még 2014-ben is a TUDATLANSÁG és FÉLISMERETEK alapján fogunk elmenni "SZAVAZNI" és NEM VÁLASZTANI-tudni!!!
Tessék csak beleolvasni ebbe a visszaemlékezésbe, amit külön kiemelnék:

“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

http://furaila.xfree.hu/256559
Nemhogy 1990-ben NEM VOLT SZABAD a választás, hanem az azóta eltelt 23-24 évben sem! Mert milyen egy választási lehetőség az, amikor a NÉP nem választhat jelöltet saját maga lakóközösségéből, hanem el kell fogadnia a PÁRTOKra oszlott egy-párti előd utódainak JELÖLTJEIT, akikre aztán "SZAVAZHATUNK"!???
Vagyis, szó sem lehet valódi VÁLASZTÁSRÓL!!!


05
Arról nem is beszélve, hogy a mai napig ünnepelhetnek 1956-os népfölkelés és szabadságharcosok emlékére megtartott emlékezéseken azok és jogutódaik, akik a legfőbb GYILKOSAI voltak a 13 napos harcban résztvevőknek. És gyilkosként vettek részt az 1956-os népfölkelés leverését követő véres megtorlásban...

Mansfeld Pétert a munkásosztály árulásáért ítélték még kiskorúan halálra, majd akasztották föl a 18. születésnapját követően.
http://furaila.xfree.hu/146399

Zavartalanul kiárusíthatták az országot privatizáció címén - saját magánvagyonaikat gyarapítandó - a dolgozó munkásság feje fölül! Mi ez,. ha nem ÁRULÁS? Tessék csak elolvasni a fenti képen látható idézetet! Azt, amivel a bíró megindokolta egy akkor még kiskorú pesti srác - halálra ítélésének ,,jogosságát"! Az, pedig a munkásosztály "ÁRULÁSA" volt!!!

Kérdem én és azt hiszem, hogy jogosan - milyen büntetést érdemelnének ezek a "hivatalos" ÁRULÓK?

És ebben mindenki cinkos, aki ezt nem vallja be!!! Addig álságos minden politikai tevékenység és minden un. "VÁLASZTÁS"!!!
Így, sajnos, a 2014-es sem lesz valójában "SZABAD", mint ahogy az 1990-es sem - és az azóta összes nem volt az!!!



06
Ez a "ne érje szó a ház elejét"-kényszer is rettenetesen sokat ront abban a folyamatban, hogy ismét nemzetté váljon a nép, ami egyáltalán most kezd újra néppé válni. Hiszen a JOBB- és BAL-oldalra való osztottság is gátja ennek.
A NÉP valójában két ,,nyájjá" válva, felsorakozva - 20. éve ott ,,béget" a maga vezére mögött. Tetszett ez az okt. 23-i Békemenet még akkor is, ha nyájként lettek feltüntetve mindkét oldalon... Igen! Mindkét oldalon!!!
Pedig, a Békemenetelőket teljesen alaptalanul tüntetik fel BALRÓL ,,JOBBOSOKNAK", JOBBRÓL, pedig ,,Fideszbirkák"-nak!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=123508&n=furaila&blog

A JOBB- és BAL-oldalra való osztottság azért sem tesz jót Magyarországnak és a benne élőknek, mert csak az ,,OSZD MEG ÉS URALKODJ!" elvét követő politikusoknak jó!!! http://furaila.xfree.hu/256215

Ezért folyik az uszítás és az alaptalan vádaskodás jobbról is és balról is... azok ellen, akik valójában KÖZÉPEN állva a Fidesz-szel rokonszenveznek és Békemeneteket szervezve a két oldal között egyfajta HIDAT alkotnak, vagy inkább azt a mélységes árkot szeretnék némiképpen betemetni, amit jobbról és balról is megpróbálnak minden létező módon és eszközzel (pl: média) mélyíteni.
Pedig, a nép már kezd belefáradni ebbe. Talán ezért követelte október 23-án oly kétségbe esetten a baloldalinak nevezettek rendezvényén az "összefogást", hogy egyik vezérük percekig nem tudott megszólalni. Szemlátomást már ez a ,,nyáj" is belefáradt ebbe a megosztottságba.
Csakhogy, az ő vezérük nem a nemzeti összetartozásra, hanem pont ellenkezőleg: a gyűlölködésre való összefogásra szólította föl balosnak hazudott híveit.
Mindaddig, míg ez így van, nem jöhet létre semmilyen összefogás a ,,NEMZETEGYESÍTÉS" jegyében!



07
Ez mind elmaradhatott volna, ha már 1990-ben megtörténik az 1949. évi XX. törvény hatályon kívül helyezése, és ezzel egy-időben a történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása!

Helyette, fondorlatos módon - megváltoztatva a népszavazási törvényt - beerőszakolták Magyarországot a NATO-ba... hogy még véletlenül se jöhessen szóba a történelmi alkotmány jogfolytonossága...

Tessék csak olvasni - az alábbi Alaptörvénykezés idején készült riportban - a nyilatkozó fő paktumozó politikust:



08
Boross Péter beszél még arról is, hogy ,,...erős miniszterelnökre van szükség, akit lehet rugdosni..." Hát, rugdosták is rendesen, igaz, egyenlőre ,,csak" a gipszszobrát... (Az alábbi fotón a jobb oldali szélső hasáb fölső-első bekezdése.)



09
Erről jut eszembe, hogy Bajnait elintézi annyival, hogy: ,,Bajnainak nincsenek egészséges politikai ösztönei... azonnal szakítani kellett volna azokkal akik azt a gyalázatos bábulikvidálást, imitált kivégzést.". Az újságíró még közbe is szól, hogy: Bajnai ,,beszédével gerjesztette a lincshangulatot...".
Megjelent a Magyar Nemzet 2013. október 19-i számában a ,,NEMZETI IRÁNYULTSÁG DÖNT" címmel. A másolata itt látható: http://furaila.xfree.hu/256215

(Folyt.köv.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Közmunkaprogram és analfabétizmus
  2013-12-03 14:16:05, kedd
 
  Megnézve és -hallgatva az alábbi videót, eszembe jut több évtizedes hiábavaló küzdelmem, amit hiába folytattam ennek a tipikusan magyar-cigány tragikus probléma megszüntetéséért!


http://www.atv.hu/videok/video-20131202-a-kozmunkasok-elete-es-munkassaga


Jobbiknak - személyesen Vona Gábornak több, mint egy éven keresztül, 2005-ben, amikor még ő volt a Jobbik kulturális kabinetjének vezetője - küldözgettem azokat a módszertani leírásokat, amelyek arról szóltak, hogyan lehetne megszervezni, vagyis a VÁLTOZÁSRA alkalmassá tenni az erőszakos proletarizálás áldozatait - egy polgári értékrend mentén.

Diplomamunkámat andragógiából írtam 1998-ban. Tettem ezt azért, mert tudtam, hogy "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek hiánya egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk a szakmunkásokról. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

Tetszik érteni? 1990-ben a 15 éves és ennél idősebbek 20,7 %-a NEM VÉGEZTE EL A 8 ÁLTALÁNOST!!! És 1,2 % ANALFABÉTA VOLT!!!

Nos, ez mind annak a magát szocialistának hazudó rendszernek a ,,SARA", amiben a mai napig dagonyázunk!!!

Mit akarunk ennyi analfabétával DOLGOZTATNI!??? Főleg úgy, hogy 1990 után bezártak minden felnőttképzős- dolgozók iskoláját és PIACOSÍTOTTÁK A FELNŐTTKÉZÉST...????

Ezért választottam ezt a témát, mert tudtam, hogy ez az a TÉMA amivel KÖTELESSÉGE LETT VOLNA A MINDENKORI ORSZÁGVEZETÉSNEK FOGLALKOZNI!!!

Ezért örömmel vállaltam, hogy részt veszek a felnőttképzés feltérképezésében egész Magyarország területén. Én, természetesen Bp. XX. kerületét kértem, amit NEM KAPTAM MEG! De még így is megírtam, hogy az akkor különvált - Bp. XXIII. kerületét, Soroksárt kaptam. Féltek, hogy megírom majd az igazságot Pesterzsébetről... Azt, hogy piacosítottak mindent KÍMÉLETLENÜL 1990 után. Még a MUNKÁSOK ÁLTAL ÉPÍTETT CSILI Művelődési Házat is!!!

Minden esetre én megtettem, amit csak tudtam, hogy HASZNÁLHATÓ dolgozatot írjak... Aztán, mégis kivágtak a projektből..Sőt, a diplomavédéshez szükséges abszolutóriumot sem adta ki az JPTE FEEFI. Itt látható: http://furaila.xfree.hu/248314

MAGYARORSZÁG FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZÁT teljes egészében LENYÚLTÁK ÉS AGYONHALLGATTÁK!!!

Pontosan úgy, mint a korábbi - Magyar Írószövetség által meghirdetett szociográfiai pályázatokra érkezett tragikus élethelyzetről szóló pályaműveket!

Így azután már azon sem lehet csodálkozni, hogy 1998-ban a díjátadás a média teljes kizárásával történt - nagy titokban!



Amikor Orbán Viktor létrehozta a Nemzeti Konzultációs Testületet, újra feltámad bennem a reménykedés... Amit azután újabb CSALÓDÁS követett! Mert hiába özönlött a nép a legtanultabb, nemzetközi tekintélyként tisztelt testületi tagokhoz, bizony ez is MIND-MIND AGYON LETT HALLGATVA!!!

Joggal gondoltam, hogy majd a beérkező információk alapján elkészítik azt a HELYZETJELENTÉST, ami alapja lehet egy olyan NEMZETMENTŐ PROGRAMNAK, AMIVEL megkezdődhet végre a magyarság (és a velünk együtt élő kisebbségiek) megmentése!!! De erről szó nem volt!!!

Sokat töprengtem a MIÉRTEKEN, míg rájöttem, hogy a kádári időkben diplomázott, doktorált tanult társaság bizony békésen asszisztált a NÉP testi-lelki elszegényítéséhez!!
Ez olyan, mint az orvoslásban a JÓ DIAGNÓZIS: ami alapja a megfelelő gyógymód alkalmazásának! Ez az, ami NEM TÖRTÉNT MEG, mert GYÁVA HAZAÁRULÓK MIND, mert teljességgel KÖZÖMBÖSEK A NÉP NYOMORÁVAL SZEMBEN!!!

Direkt KIVÁRTÁK, míg az emeszpé "eltakarítja a társadalom peremére kontraszelektáltakat...
Ezért, aztán egy egész nemzedék kint porlad a velük megtelt magyar temetőkben! A mostani pártokraták, pedig folyamatosan halotti tort ülnek fölöttük...

Ez a videó is bizonyítja, hogy bizony halovány f--juk sincs a mai magyar-cigány valóságról!!!

Hogy a kurva életben dolgozzon az analfabéta cigány, ha még a diplomás magyarnak sincs állás? Szándékosan írtam állást és NEM MUNKÁT, mert nem csak az számít ám MUNKÁNAK, amit MÁSOK "ADNAK" AZ EMBERNEK! Az öntudatos, önállóság felelősségével élők nagyon is jól tudnák, hogy mi lenne a dolguk a világban! CSakhogy, nem engedik "dolgozni" őket a hatalom képviselői, mert akkor nem lehetne őket rabszolga-sorban tartani!!!!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Népi hagyományok adventkor
  2013-12-01 19:49:10, vasárnap
 
  EGYHÁZI ÜNNEPEINK a népi hagyományok tükrében

Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegődött hozzájuk.
A vallásos néprajz könyvtárra menő irodalmából, a magyar településeken kialakult, az egyházi ünnepeinkhez kötődő hagyományokról szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.

A magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták. A X-XI. században történt meg a pogányság elhagyása, és a magyarság egységesen a katolikus vallást követte egészen a XVI. század első feléig.
,,Az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél százados harc után - megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását és kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház szervezete."

,,Az állam katolikus jellege azonban megmarad... Mindenek ellenére a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit."

Az egyház ,,funkciója", hogy ott állott az élet három nagy eseményekor, és meghatározott módon annak szertartását teljesítette. A kereszteléssel lényegében a kisdedet az egyházba vette fel, a házasságkötéskor megáldotta a két ember kapcsolatát, és végül a temetőbe utolsó útjára kísérte az elhunytat. Mindezt az anyakönyvekbe is bejegyezték: a 17-18. századtól, rendszeresen.

Az egyházaknak erkölcsi ügyekben fontos büntető szerep is jutott. A közerkölcsnek nem megfelelő ruházatot hordók, a hangoskodók, részegeskedők, káromkodók, paráználkodók számíthattak a pellengérre állításra és a gyülekezet előtti bűnök megvallására, valamint fogadalomtételt kellett tenni a megjavulásra.

Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.

A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.

Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak. Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is.



A karácsonyi ünnepkör

Adventtel kezdődik. Első napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.

András-nap volt advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.


ADVENT

Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színű ruhában jártak a templomba.

A legismertebb karácsonyi játék a BETLEHEMEZÉS, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották.
A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd később kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elő.

A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony előtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sőt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.

A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta.

A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetű verssel kér bebocsátást:
"Dicsértessék a Jézus Krisztus
Ünnep van ma, fényes ünnep
A keresztények között,"

Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, majd a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kocolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik el az áldást:
"Nosza, nosza jó gazda,
Bocsáss minket utunkra,
Házadra, magadra,
Szálljon Isten áldása!"

Természetesen számos más változat, variáció is előfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a gyertyaszedő vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.

(Folyt. köv.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 107 db bejegyzés
Összes: 7252 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 377
  • e Hét: 4578
  • e Hónap: 17358
  • e Év: 417627
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.