Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
A lélekirtó politikáról
  2014-04-29 15:02:48, kedd
 
  Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyiknek azt sulykolták már kicsi gyerekkorától, hogy milyen egy "LELKETLEN, gonosz, fasisztoid népség a magyar!"
Eleinte nem is értettem, csak később, amikor leverték az 56-os "népfölkelést" és kezdetét vette az a fajta suttyom-terror, amikor örökösen bűnbakot gyártottak a magyarság minden rétegéből...
Így érvényesült a LELKETLENÍTÉS intézményesülve az elmúlt évtizedekben.

Ha igaz, hogy Kertész Imrének - vagyis a Sorstalanság című, Nobel díjas regénye hősének - egy év SORSTALANSÁG jutott osztályrészül, akkor az is igaz, hogy évtizedek óta - a LELKETLENÍTÉS jegyében, intézményesen - SORSTALANSÁGRA kárhoztatják a magyarságot.

Sorstalanságra és lelketlenségre.

Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?

LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakiről úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez.

Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági rátánkban és a születések számának tragikus csökkenésében.
Miért?
Talán azért, mert 1956 után (és 2006-ban is) már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rákényszerítették és még egy kicsit sem hagyták lelkesíteni a magyarságot és amitől olyan frusztált lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!

Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebből következő összes korai halálok.

Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!

Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nő a férfinak, férfi a nőnek, kétkezi munkás a szellemi munkát végző értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, szülő gyermekének, gyerek szülőjének, oktató diákjának, diák tanárának. (legújabban a jobboldal a baloldalnak és fordítva) és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen bürokrácia (adminisztráció) az egész nemzetnek!

A több, mint hat évtizednyi, össznépi lelketlenségben eltöltött idő elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát?

Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a műtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!

Le kell bontani, ezt az "építményt", mert előbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élőket!

Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt!

Ebből az építkezésből nem hiányozhat az egyetlen kohézióerő: a LELKIERŐ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"

Kodály Zoltánt hívhatjuk segítségül, aki azt mondta leendő tanítóknak, óvodapedagógusoknak és mindenkinek, akik kicsi gyerekek nevelésével foglalkoztak, hogy "Énekeljetek a gyermekeknek! Hiszen, az emberi torok, benne a hangszálak a legkézenfekvőbb emberi hangszer a világon! Mindig kéznél van és még pénzbe sem kerül!". Azt is mondta, hogy: "Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélységéig, mert csak így lesz igazán a miénk. A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa." "Az az édesanya, aki énekel gyermekéhez már akkor amikor még csak a szíve alatt hordja, majd később is... a legtisztább érzelmet: SZERETET ad énekével."

Én megtettem... amit anyaként, nagymamaként megtehettem. Ezen a képen egy népdalt dúdolok a várandóssága miatt szorongó kismamának...

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A köztársasági elnök vagy nem ismeri a magyar történelmet...
  2014-04-29 12:52:08, kedd
 
  ... vagy szándékosan HAZUDIK a magyarországi zsidóság elleni holokauszttal kapcsolatban!

Mindazzal ellentétben, amit sulykolnak még a mai napig is - meg kell tudnia az utókornak azt az IGAZSÁGOT, hogy a negyvenes évek első felében azért nem tudtunk szakítani a német birodalommal, mert külföldi szervezetek azt akarták, hogy a hozzánk menekültek biztonságban legyenek.
Ha Horthy szembefordult volna Hitlerrel - mint, ahogy tervezte - akkor a nácik megszálltak volna bennünket, és nagy tömeget deportáltak volna Németországba.

A magyarság tehát feláldozta önmagát. A negyvenes évek második felében mégis gyakran épp azok bélyegeztek ,,utolsó csatlósnak" minket, akikért vérünket ontottuk a Donnál, majd a keleti fronton.

Az is elgondolkodtató, hogy Id. Antall Józsefről semmit nem tudtunk mostanáig, míg Wallenbergnek már szobrot is állítottak Budapesten ugyanazért a ténykedéséért...

Id. Antall Józsefről tudni kell, hogy HORTHY MIKLÓS Külön miniszteri biztost nevezett ki az ő személyében. Id. Antall József éveken keresztül az európai - és ezen belül a magyar - zsidóság menekítéséért volt felelős!

Ideje lenne átértékelni az ISMERETEK alapján az egész Horthy-korszakot és benne a holokausztot is!

Ideje lenne erről a történelmi korszakról is végre a TÉNYEKET tanítani és tanulni a HAZUG- magyar ellenes értelmezések helyett!
Itt látható a könyv, melyben olvashatunk részletesen minderről:
http://furaila.xfree.hu/251800




HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ MENEKÜLTÜGYI BIZTOSA:

ID. ANTALL JÓZSEF
http://furaila.xfree.hu/251800

Száztízennyolc esztendeje, 1896-ban született id. Antall József, aki a második világháború éveiben a magyar földre menekült üldözöttek legendás védelmezőjévé lett, aki a sok tízezer menekült ellátását, jogvédelmét megszervezte. 1945 után kisgazdapárti politikusként újjáépítési miniszteri posztot töltött be Tildy Zoltán, később pedig Nagy Ferenc kormányában. Az 1940.-es évek végétől kezdődően - kényszerűen - több, mint két évtizeden át visszavonultan élt. Azonban politikai ellenfelei is elismerték mindazt, amit annak idején az erdélyi magyar, zsidó, lengyel, francia, olasz és még sok - közöttük több száz orosz - menekültért tett. Amiért aztán 1944 tavaszától megjárta a Gestapó börtöneit, amiért 1945 után magas kitüntetéseket kapott, és amiért százezrek gondoltak rá később mint megmentőjükre.

Id. Antall József a Belügyminisztérium munkatársa lett 1932-től, ahol elsősorban szociális ügyekkel foglalkozott. A legnagyobb feladata a menekültügy megszervezése és irányítása volt. A trianoni békeszerződés alapján elszakított terültekről érkezett magyarokkal, majd a zsidó menekültekkel, a francia szökevény foglyokkal, az olasz katonákkal, a délszláv és az orosz katonai és polgári személyek ügyével foglalkozott.
Az erdélyieken kívül az első külföldi menekültek Ausztriából és Csehszlovákiából érkeztek 1938-39-ben. Ők, részben politikai menekültek, részben zsidónak minősülő személyek voltak. Ők több tízezres tömeget jelentettek. A velük való bánásmód különös figyelmet igényelt, hiszen Budapestnek számolnia kellett a náci külügyminisztérium erőteljes tiltakozásával, amely a magyar kormányzatot már úgyis túlzott liberalizmussal vádolta a zsidókkal való bánásmód miatt.
Azonban Magyarország már a második világháború kitörése előtt is az üldözöttek menekítésének szervezett központja volt, ami ebben az esetben nemcsak a befogadást, hanem a továbbmenekítést is jelentette.
Mint jellemzőt említendő itt, hogy 1939 júliusában a magyar külügyminiszter tudtával, Antall József szervezésében az Erzsébet királyné és a Carl Dusan tehergőzhajók közel 900 - zömmel cseh, szlovák, felvidéki, kárpátaljai, német és osztrák - zsidót szállítottak a Duna torkolatában fekvő Sulinára, ahol a vesztegzárat kijátszva a nyílt tengeren átszállították őket a Palesztinába induló Noemia Julia nevű panamai teherhajóra. Az utat a magyar külügyminisztérium biztosította. 1940 májusában egy bolgár lobogó alatt hajózó gőzösön Pozsonyból vittek száz zsidót a Duna-torkolathoz, s az utat a magyar hatóságok biztosították.
Május 24-én, Mohácsnál váratlan műszaki problémák léptek fel, amelyeket órákon belül meg kellett oldani, hiszen a késedelem az utasok életét és továbbjutását veszélyeztette. Ekkor Antall József saját hatáskörében úgy rendezkedett, hogy a helybeli kikötőhatóságok megfelelő képzettségű hajótisztet bízzanak meg a hajónak jugoszláv vizekre történő átvezetésére.
Néhány óra múlva már jugoszláv vizeken voltak az üldözöttek, és végül elérték céljukat.

Id. Antall József, a magyar törvények közé 1936-ban becikkelyezett - a háborúk esetén a katonai foglyokkal és menekültekkel foglalkozó- második genfi egyezményt nemhogy maradéktalanul betartotta, hanem az egész menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánította. Ebben a vonatkozásban a magyar felfogás túllépte a nemzetközi jogban rögzítetteket, humanizmusával egyedülálló példát szolgáltatott Európában.
Például, már 1939. szeptember végén Antall József utasította a menekülteket fogadó határkörzetek közigazgatási vezetőit, hogy zsidóként egyetlen személyt se vegyenek nyilvántartásba, mindenkit keresztény papírokkal lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények között ragaszkodtak hitük valós bejegyzéséhez. Megkülönböztetés nélkül mindenkit elhelyeztek ideiglenes, később végleges táborokba, a zsidóságukhoz ragaszkodókat pedig a budapesti és vidéki zsidóközösségek gondjaira bízták, természetesen nekik is folyósították a segélyeket, a szeretetadományokat.
A zsidókkal való megkülönböztetett bánásmód természetesen a németek állandó tiltakozását váltotta ki, amely változatlanul újra és újra hangot kapott, egészen Magyarország német megszállásáig. A már Magyarországon tartózkodók csoportjait 1941-ben újabb tömegek követték, elsősorban a németek által elfoglalt Lvów, Stanislawów és Kolomija környékéről.
A magyar belügyminisztérium IX. osztálya a Duna kanyarban - Esztergom környékén - helyezett el jelentős számú lengyel zsidót. Számukra óvodákat (Szentendre, Leányfalu, Csobánka), Budapest környékén (Rákosfalva és Csillaghegy) pedig kollégiumi rendszerű iskolákat szervezett. Balatonbogláron is sok zsidó fiatalnak nyújtott tanulási lehetőséget a Lengyel Ifjúsági Táborban, valójában az akkori Európa egyetlen lengyel gimnáziumában. A német tiltakozások miatt 1943-ban változtatni kellett az iskolarendszeren, hivatalosan megszüntették a lengyel zsidó iskolákat, viszont titokban Vácon megszervezték a 150 férőhelyes Lengyel Tiszti Árvák Otthonát, ahol valójában zsidó gyerekek éltek és tanultak.

A folytatás olvasható a MENEKÜLTEK MENEDÉKE című könyvben. Megjelent a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó kiadásában, Budapesten, 1997-ben, Kapronczay Károly szerkesztésében, Id. Antall József emlékirataiból.

http://furaila.xfree.hu/251800


Ui.: Nem szeretném Wallenberg menekítő érdemeit kisebbíteni, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy Id. Antall Józsefről semmit nem tudunk, míg Wallenbergnek már szobrot is állítottak Budapesten ugyanazért a ténykedéséért...
Ideje lenne átértékelni az ISMERETEK alapján az egész Horthy-korszakot!
Ideje lenne erről a történelmi korszakról is végre a tényeket tanítani és tanulni a HAZUG- magyar ellenes értelmezések helyett!

(Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milyen legyen az "ÚJ ISKOLA"?
  2014-04-24 19:33:05, csütörtök
 
  http://www.gyongyharmatoscsudafa.info/nem-kell-nekunk-iskola

A fenti linken, vagyis a Gyöngyharmatos Csudafa oldalán olvastam arról, hogy miért "Nem kell nekünk iskola!".

A következők jutottak eszembe a NEVELÉSRŐL- OKTATÁSRÓL

A "hagyományos"-nak tartott SZŰK értelmezés szerint a tanulás hosszú időn át a passzív és reproduktív tanulói magatartást erősítette, mert az általános pszichológia is a tanulást a "bevéséssel" azonosította. Az utóbbi időben kialakult a tanulás tágabb értelmezése. Legalább is az 1995-ös Nemzeti alaptanterv szerint: (Milyen messzire kerültünk mára már ettől is!)

"A tanulás a pszichikum módosulása külső tényezők hatására. Tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem, az emlékezet működtetése, hanem magába foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését. Ez az iskola alapfeladata."

A tanulás fogalmának TÁG értelmezése lehetővé teszi a tanítás és a nevelés (gyakorlati szempont), másrészt a didaktika és a neveléselmélet (teoretikus szempont) kettősségének feloldását.
Piaget megfogalmazása szerint: "a cselekvés és a gondolkodás összefüggése"="interiorizáció" folyamatában..." Megjelent magyarul: 1970-ben. Vagy, ahogy Skinner A tanítás technológiája c. könyvében írja, hogy "háromféleképpen tanulhatunk:
- cselekvés útján,
- tapasztalás által és
- próba-szerencse alapon".
Megjelent: 1973-ban.

A CSELEKVÉS és GONDOLKODÁS összefüggő folyamatában ("interiorizáció") való alkalmazásként számos újszerű tanulási forma látott napvilágot. Mindez azonban a gyakorlatban nem valósult meg. Vagy legalább is nagyon esetlegesen...

-.-.-.-

Amiért az ,,ÚJ ISKOLÁT" csakis az ÚJRA kiképzett oktató-nevelők valósíthatják meg - ezért tartottam mindig is a FELNŐTTKÉPZÉST (ANDRAGÓGIA) a rendszerváltozás ALAPJÁNAK!

Pl: A felnőttképzésben a tanulási aktivitás fenntartásának legfőbb garanciája a CSELEKVÉSSEL összefonódó ÉRTELMI tevékenység.

Sajnos, a "szakma" évtizedek óta vitatkozik a "gyakorlati"- és a "teoretikus" szempontok érvényesítésén, miközben elsikkadt az a legfontosabb szempont, - amely TÁRSADALMI MEGMARADÁSUNK és minden FEJLŐDÉSNEK az ALAPJA lehet és ez nem más, mint az a tény, - hogy

"EMBER NEM ALKOTHAT NAGYOBBAT, MINT EGY MÁSIK EMBERT"!

Ebből következik, hogy: azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért.

Ezért a TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE, hogy a leendő ANYÁK, APÁK olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, (az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen), hogy a születendő gyermek ne "ölje" meg, vagyis egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Mert a (gyermek) NEVELÉS a TEREMTÉSBE való beavatkozás, és mint ilyen: nagyon nagy felelősségű, sokrétű, személyiségformáló tevékenységet, NEVELŐ és NEVELT között létrejövő és oda-vissza működő, ALKOTÓI folyamatot feltételez, mert FOLYAMATOS VAJÚDÁSSAL SZÜLETIK meg egy EMBER SZEMÉLYISÉGE. Ennek a nehéz, gyötrelmesen nehéz pedagógiai tevékenységnek - amit "csak" anyai, apai minőségükben élnek meg az emberek - kellene végre a méltó, emberhez MÉLTÓ RANGJÁT visszaadni, vagy újra alkotni!
A Szentírás szerint is Isten a maga képmására teremtette az embert. Az ateizmus kultuszának továbbéléseként lehet értelmezni, tehát azokat a törekvéseket, amelyek az emberi gonoszság, aljasság általános, "közönséges"en elterjedt voltát és ennek megváltoztathatatlanságát igyekszik hangsúlyozni, mert ezzel - közvetett módon - Isten is és az evangelizált világ is lejáratható.

Ehelyett, a MÉDIA minden eszközével, minden csatornáján azt kellene sugalmazni, közvetíteni, hogy az ember önmagában hordozza értékeit és NEM kizárólag a külsejével tudja azt kifejezni, hanem emberi, vagy "embertelen" megnyilvánulásaival.
Szükségessé vált: a televízióból ömlesztve áradó agresszivitás, brutalitás visszaszorítása!
Sajnos ezek a kísérletek, konferenciák nem sok eredménnyel jártak...

Azt már megtapasztaltuk, hogy:

1.) a KATONAI, vagy POLITIKAI DIKTATÚRÁK tekintélyelvűségében (militarizmusában-technokratizmusában) felnőtt, lelki eredetű testi (pszichoszomatikus, pszichovegetatív) zavarokkal küzdő ifjai;
2.) vagy a FOGYASZTÓI TÁRSADALMAK szüleiktől elidegenített, un. "jó iskolákban" nevelt, sikerorientált és felnőttként is infantilis "aranyifjai";
3.) vagy a senkinek sem kellő "semmirekellő", ELEMBERTELENEDETT, utcán "felnőtt", koravén fiataljai
egyaránt pótcselekvésekkel, drogokkal KÁBÍTJÁK magukat. TOMPÍTJÁK a gyermek- és serdülőkorban nélkülözött SZERETET miatt bennük kialakult és szűnni nem akaró, iszonyatos HIÁNYÉRZETET! Mert, a GYERMEK elsőrendű- alapvető SZÜKSÉGLETE a szülői testi- lelki odafordulás, amihez JELENLÉT kell!

Nem foszthatjuk meg gyermekeinket SZÜLEIKTŐL! (És ez fordítva is igaz kellene, h. legyen!) Főleg NEM az első életévekben! Nem ruházhatjuk át a nevelést kizárólag a gyermekintézményekre! Csupán azért, mert csak ezen az áron tudjuk elkerülni az Európai Unió ,,szegregáció" vádját!

Ugyanis, 2010 óta valóban így akarják INTEGRÁLNI a lassan többségbe kerülő kisebbséghez tartozó népcsoport utódait...

Ennek kiterjesztése és általánossá tétele elveszi ismét és ismét a lehetőségét is annak, hogy a SZÜLŐJE NEVELJE GYERMEKÉT! Ez bizony diktatúrára emlékeztet és, mint ilyen ártalmas a felnövekvő nemzedékekre... Amiért az első életévekben többnyire UTÁNZÁSSAL tanul egy kicsi gyermek, nagyon fontos, hogy mit lát elsősorban a SZÜLEITŐL!!!

Ha fizetett alkalmazottak veszik át ezt a szerepet, ismét és ismét oda fogunk kilyukadni, ahol a FOGYASZTÓI TÁRSADALMAK aranyifjai, vagy koravén (senkinek sem kellő) semmirekellői.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gondolatok az EP választási kampánya előtt
  2014-04-22 07:02:51, kedd
 
  AZ ÍRÁS VÉGÉN FIGYELD A DÁTUMOT!

Ismét elérkeztünk egy választási kampányhoz, immár az ötödikhez - az Európa Parlamentbe történő képviselők megválasztásához - a rendszerváltozás óta. A választási kampányok a világon mindenhol arról szólnak, hogy a pártok és képviselő jelöltjeik ígérnek mindent a vágyott szebb, boldogabb életfeltételek megvalósulása érdekében.
A szükségszerű mérlegkészítés során számba kell venni a polgári erőknek is minden ígéretét és azt is, ami megvalósult ezekből. Az így kapott "egyenleg" világosan mutatja majd, hogy miben maradt adósa választópolgárainak.

Itt, a főváros XX. kerületében a polgárosodni szándékozók ugyanazt élik meg munka- és lakóhelyükön, mint hazánk minden polgára. Vagyis, az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek vagyunk, mert a mi életünk mindenfajta tevékenységét is három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő, vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémai; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának (születés, serdülőkor, változókor és a halál előtti életszakasz) problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, a pihenésre- megújulásra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésén, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás- terrorizmus, modern betegségek) túlélése.

Visszatekintve a rendszerváltozás időszakára, elmondhatjuk-e, hogy a Magyar Demokrata Fórum XX. kerületének tagsága - élükön választott tisztségviselőivel - minden tevékenységével azon munkálkodott-e, hogy sikeresen helytálljon gazdasági teljesítményében, miközben megőrizte és továbbadta kulturális értékeit?
Itt kell elmondani, hogy - feltételezhetően szándékában soha nem akart mást, mint sikerre vinni az MDF országos politikáját, súlyos hibákat (mulasztást) is elkövetett. Ezekre folyamatosan felhívtam a figyelmét az érintett vezetőknek. Úgy jártam minden alkalommal, mint az a tanár, aki figyelmezteti a tanulót hibáira. Ellenérzésből fakadó mellőzöttség lett osztályrészem. Pedig, csak ,,Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél." Amiért szóba sem állt velem senki, kiléptem a Magyar Demokrata Fórum XX. Kerületének szervezetéből.

Három alapvető mulasztást kellene azonnal pótolni!

1.) Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az, amelyik már képes saját, jól felfogott érdekét belátni és ennek képviseletére tud válasz-tani(!) a képviselő jelöltek közül! Az lenne az ideális, ha már jelöltet is tudna állítani saját, szociokulturális környezetéből!

Lehetséges szempontok egyike:
Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország, - gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját! (Ezt megtette a Lakiteleki Népfőiskola, létrehozva és működtetve a Klebelsberg Kollégiumát.)
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mer akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk, amit megpróbált kezelni. (Bizonyítékul mellékelem azt a néprajzi dolgozatot, amit saját szüleimről, nagyszüleim életéről készítettem.) És azért is, mert az akkori ,,kedvezményezett" - polgárosodását segítendő - népréteg maradékai még itt élnek közöttünk.
Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos (kulák) szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború előtt, az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban: Pesterzsébeten, Bp. XX. kerületében. Lásd: Kossuth Lajos utca mester- és kereskedő embereinek kétszintes polgárházait! Ezeket a polgárházakat bontották le elsőként (a nyomornegyedet meghagyva), hogy a helyükre fölhúzzák a családi életre és otthoni munkavégzésre (bedolgozásra) teljességgel alkalmatlan panelmonstrumaikat, benne az alig 50 négyzetméteres, lakás nevezetű betonkalodáikkal!)

Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól! ,,Hála" annak a bizonyos ,,paktumnak", amelynek az volt az üzenete: számukra még a ,,rendszerváltozás"-sal sem jött el az igazmondás-, sem az ő erkölcsi rehabilitációjuk ideje! A kárpótlásra gondolni sem mertek!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket, mert MINDENT elhallgattak utódaik elől. Ez az ELHALLGATÁS a leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására. A valóság ELHALLGATÁSA, pedig a HAZUGSÁG legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok, akik ,,kettős tudattal" élték le az életüket, ,,neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a ,,látens közvélemény". Ők azok, akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak 1990-ben. Azután: kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a ,,kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak!
Pedig, erről szó nem volt soha, mert ez a MUNKÁSSÁG nem azonos azzal, amelyik megvalósította a proletárdiktatúrát,
hanem: sokkal inkább azonos azzal amelyiken, vagyis akiken megvalósult az!!!
Az ,,új" rendszer is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el. A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, ,,újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni1994-ben
(Vagy, ha el is mentek, azokra szavaztak, akik előtt nem kellett szégyellniük, hogy járomba hajtott fejjel élték le fél életüket! Ugyanis, nem ők tehettek arról, hogy csak úgy lehetett túlélni a háború utáni ötven évet! Nem ők tehetnek arról, hogy olyan sokáig tartott a járom viselése, hogy időközben belenőtt a húsukba, testükbe- lelkükbe! Az ember is ,,csak" egy élőlény, mint a fa. Köss egy fára hurkot, majd feledkezz meg róla! Évekkel később már hiába akarod fellazítva levenni a hurkot, nem lehet, mert közben belenő a fa testébe! De ne a fát hibáztasd, hanem magadat, mert megfeledkeztél időben levenni a hurkot, vagy a ,,jármot"!)
Ők azok, akik már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették vágott-virág-rövid-életű- alkoholdús ,,tápoldaton" tartott, 1945 után született gyermekeiket is...
Ők azok, akik számára az EU-tagság még elhozhatja az öregkor méltóságát!
Hogyan? Ennek megválaszolása már a második pont témája.



2.) Tudomásul kell vennünk, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ISMERIK CSALÁDI ŐSEIK TÖRTÉNETÉT, TÖRTÉNELMÉT!
(Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért a háborúkban! Tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba, vagy hazai málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit! - Az elmaradt kárpótlásról és rehabilitációról nem is beszélve! -
Tőlük senkinek nem kellett a ,,láthatatlan" ,,skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonai miatt! Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, ,,idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 84 év óta!)
2.1. El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok - a család, a munka, a jövő szempontjából - megismerhetők legyenek a családokban!
2.2. Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
2.3. Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: ,,lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódaikat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ SEMMI KÖZÖM!"
2.4. Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocialistának nevezett társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön (,,hála" annak a bizonyos paktumnak!) a kompetenciájukat megőrző vezetőik előtt, hogy annak idején, az 1950-es években csak hazudta - a túlélés reményében - a kommunista párthoz való tartozását! Ha minden érintett tudná az IGAZAT, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
2.5. Az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánuk születettekben is felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
2.6. Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűen fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia-borja is az ember valójában!
2.7. A ,,TUDÁS" birtokában aztán nem élhetnénk ,,csak úgy" felelőtlenül bele a világba, vagyis az Európai Unióba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ŐSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉGIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSSEN ELŐDEINEK!
2.8. Ezek: maguktól értetődő dolgok az Európai Unió országaiban élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhat, hogy - a ,,tudás" birtokában felelősséggel tudnánk válasz-tani!



3.) Visszatérve a Budapest XX. kerületében élőkre, pontosabban, a kertvárosiasodó külvárosi ,,őslakosokra", akik többsége egy elhúzódó KRÍZISHELYZETBEN ÉLI ÁT A RENDSZERVÁLTOZÁST.

3.1. Öket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülőket) már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű az egyleti élet és a történelmi egyházakhoz tartozó hívek templomépítő- és gyülekezetépítő törekvése! Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki - a proletárdiktatúrát megvalósító, ,,gondoskodó" államhatalom belőlük és utódaikból!
3.2. Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
Miért olyan fontos ez a bizonyos szocializáltság?
Talán, ,,csak" azért, mert meggyőződésem, hogy:
a SZOCIALIZÁCIÓ az EGYÉN - szociokulturális környezetben elsajátított - mindennapi ÉLETKÉPESSÉGE!

Ettől az életképességtől fosztotta meg, és fosztja meg a mai napig, a baloldalinak mondott politikai erő Pesterzsébet kertvárosiasodni, polgárosodni akaró lakosságát! Ezért sem képviselheti az ő érdekeiket - a magyar parlamentben - az MSZMP utódpártja!
Nekik, nekünk - a fentiekben leírtakkal - adósak maradtak a rendszerváltoztató pártok!

*

Budapest, Pesterzsébet 2004. március 9.

*

Bóna Mária""

*

FIGYELD A DÁTUMOT! Vajon miért nem jelenhetett meg ez az írás a TÁTRA TÉR ÉS KÖRNYÉKE c. helyi (MDF-es) újságban?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. A legjobb barát halt bele elsők között
  2014-04-16 02:29:20, szerda
 
  NEHÉZ-SORSÚSÁG KERESZTJE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN


2. rész A legjobb barát halt bele elsők között

Kortársamat - az egyetlen jó tanuló fiúhoz, annak élete végéig: 2003-ig - igaz barátság kötötte. Amolyan ,,sírig tartó" barátság volt az övék. A fiú unokatestvére volt kortársam első és talán egyetlen igaz szerelmének.
Ez is belejátszott kettőjük sírig tartó barátságába.
Mindig, amikor találkoztak, vagy telefonon beszélgettek ott volt közöttük, mint valami kimondatlan ideál, vagy példakép... De nem csak ez kötötte őket össze, hanem a közös sors is, amit azonban a Fiú soha nem akart elismerni. Olyan mértékben tette magáévá a környezetében élők életfelfogását, hogy még az ősi magyar családnevét is képes volt megváltoztatni házasságkötéskor.

Hosszas beszélgetéseket folytattak 1990 előtt... http://furaila.xfree.hu/267281



Kortársam, egy ilyen alkalommal rákérdezett a közismert hajósra, hogy rokona-e? Rokonok-e azzal, aki egy vitorlással körbehajózta a világot. Vagyis, megkerülte a Földet. http://furaila.xfree.hu/267281

Azt válaszolta, hogy:
- Unokatestvérek vagyunk, mert az ő apukája testvére az enyémnek és J. anyukájának.
Kortársam csak nézett nagyokat, miközben azt sem tudta, hogy mit is mondhatna.
Barátja azonban folytatva felvilágosítást adott arról a nézetéről, hogy:


- Tudod, mi a családommal, nem esünk hasra az ilyen népszerűség-hajhászósdi előtt.

Ebből a kijelentéséből azután egyértelművé vált, hogy barátja teljesen gyökerét veszítette attól az elszigeteltségtől, amiben - talán apja világháborús katonai múltja miatt - éltek, és amit megörökölt. Sőt, tovább örökített...
*
Hogyan is értette volna meg Kortársunk kutakodását a családi múltjával kapcsolatban, amikor őt már rég nem érdekelte a családja története, történelme.
*
Kár, mert úgy elmondta volna, hogy szerinte a magántörténelmekből áll össze a haza történelme...
*
Ő már teljességgel magáévá tette az összes hazugságot, amit évtizedekig sulykoltak.

1990 után már csak többnyire egy-egy választási kampány alatt kereste meg kortársamat, és igyekezett meggyőzni őt arról, hogy mennyire rosszul teszi ha az emdéef és a fidesz mellett kampányol. Nem tudta letagadni, hiszen egy utcában laktak. Meg nem is akarta...
*
Aztán, amikor 2003. január 3-án felhívta anyukája telefonon és belesírta a telefonba: - ,,Meghalta fiami..." nem is tudott megszólalni.
*
Kortársam azóta is - csak nagyokat sóhajtva, befelé sírva tud róla beszélni.
Fáj, nagyon fáj az ő elvesztése is... pont annyira, mint amennyire fájt a szerelméé, aki már 1991-ben meghalt, pedig csak másfél évvel volt idősebb nálunk, de a műveltsége miatt sokkal idősebbnek érezték őt. Valószínű, hogy mindkettőjük soha ki nem mondott példaképe volt a sikeres katonatiszt... Akinek nagyon nehéz volt a nyomdokaiban járni.
Tény, hogy minden igyekezetük ellenére nekik, valami miatt nem sikerült igazán olyan meredeken ívelő karriert befutni.
Hogy mégis ő halt meg hármójuk közül (sokkal) előbb?
Talán, pont emiatt volt.
Ők ketten, futották a tiszteletköröket és tették a vargabetűket folyamatosan, és mégsem sikerült igazán a társadalmi elfogadhatóságunkat semmilyen téren elérni.

Kettőjük között az volt a különbség, hogy Kortársam tudta az okát, míg Barátja tagadta a végtelenségig. Hiába adta oda neki az írásait, nem értett semmivel egyet.
A díjnyertes szociográfiában megfogalmazottakkal sem. Persze, még így is szerette, és nagyon aggódott érte.

Amikor Kortársam padlót fogott szülei halálakor, akkor kikísérte a temetőbe, de megtiltotta, hogy sírjon. Pedig, olyan jó lett volna kisírni magát egy erős férfi vállán! (Ekkor már barátja elvált volt.) De ő nem bírta maga körül a gyengeséget. Ezért, erőt vett magán és próbált továbbra is kedélyesen elhárítani a politikai témákban neki szegezett kíméletlen és provokatív megjegyzéseit.
*
Végül, azt írta a halála előtt, hogy:
- ,,Semmiben nincs igazad! Életem második legnagyobb csalódása voltál!"
*
Ennek is már több, mint tíz éve és azóta is győzködi a Barátjához hasonló sors- és kortársakat...
*
2003-ban két dolog rendítette meg, ami miatt visszatért az aktív politizálásba.
- Egyik Barátja halála volt.
- A másik: Kertész Imre Sorstalanság című regényének Nobel-díja.

Ezek miatt a történések miatt újult erővel írt és küldözgette írásait - általa kompetensnek tartott személyiségeknek - köztük azt a nekrológot, amit Barátja halálára írt.

(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona



2.1. ,,Egy barát emlékére


Amikor megszülettél, 1945-ben, már elhallgattak a fegyverek, de egy alattomosabb harc: az ideológiák ,,hidegháborúja" vette kezdetét. Édesapád ezért egy semlegesnek mondott, de mégiscsak kapitalistának számító országba menekítette várandós feleségét, és még hazája hadseregének egyenruhájában - keresztszülők hiányában - saját karjában tartott a keresztvíz alá.

Amikor elviselhetetlenné vált számára a honvágy, hazatelepült kis családjával. Ekkorra azonban már itthon sem érezhette otthon magát, mert hamarosan olyan politikai erő került hatalomra, amely pont a hozzá hasonló- hazaszerető embert és családját kiáltotta ki első számú közellenségnek.
Édesapád kitalált egy kádertörténetet, amellyel megmenekült a családja. De, megmenekült-e valójában az Élet számra?
Már az is mekkora gondot okozott, amikor 1952-ben tankötelezetté váltál?!


Ugyanis a születésedet igazoló keresztlevél addigra felért egy ,,reakciós, burzsuj bűnjel"-lel!
Szüleid, ezért kénytelenek voltak hosszas tortúrával beszerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot, már az ötágú (vörös)csillagos-címeres pecséttel.


(Nem voltak könnyebb helyzetben a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen születettek sem.)


Az új okmányokhoz új történetek is tartoztak, amelyekről senki sem szeretett otthon beszélni.

A valódi történetek, pedig a feledés homályába vesztek...


Szüleink nemzedékének, akik még a hit (hit Istenben, egy hazában és a családban) szellemében nevelkedtek, még futotta erejükből az 1956-os forradalomra.
Azután, ha még ebbe sem haltak bele, bizonygathatták újabb hazugságokkal ,,ártatlanságukat"!
Észre sem vették, hogy az évek múlásával - a sok elhallgatásos hazugsággal - elvágták családjuk, utódaik élet-gyökereit!

Ettől aztán olyanok lettek gyermekeik, mint a vágott virág, akik kaptak is a ,,szocialista" alkohol-dús tápoldatból, amitől úgy elzsibbadtak, hogy eszükbe sem jutott érdeklődni rokonaik, nagyszüleik, dédszüleik... élettörténete: a család magántörténelme iránt.
Pedig, akkoriban, amikor mi születtünk, a tőlünk nyugatabbra élő kortársak úgy élhették meg a hazájukhoz, családjukhoz való tartozásukat, hogy megismerhették a család magántörténelmét, mellyel részesei lehettek hazájuk történelmének!

*

Ezért, most szeretném felidézni azt a kisdiákot, akit én megismertem:

Évfolyamelső voltál az általános iskolában. Édesanyád kifogástalan külsővel engedett iskolába. Ehhez a rendezettséghez egy belső rend is társult 1957-ig.
Ez azt jelentette, hogy Fa Miklós minden napra készült. Ezen felül nem volt olyan ünnepély, iskolai rendezvény, amelyen ne mondtál volna el egy-egy verset. Nem volt olyan szavalóverseny, amit ne nyertél volna meg. Minden tornagyakorlatot kifogástalanul végeztél el. Te voltál mindannyiunk példaképe, mert sikerült megvalósítanod azt a külső-belső Rendet, ami egy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiségfejlődés kezdete volt.

Vagyis, csak lett volna!

Az 1956-ot követő években azután, láttam, hogy erőlködsz (és még egy-két társunk) szinten tartani magadat. De a kádári suttyom-terrort kiszolgáló új tanári kar egyre nyíltabb negatív megkülönböztetéssel, -diszkriminációval illetett. Az előző osztályfőnökünket és a legjobb tanítóinkat, tanárainkat ,,szanatóriumba" (legalább is nekünk ezt mondták) "utalták, akiket soha többé nem láttunk viszont, mert valószínű belehaltak a ,,szanatóriumi kezelésbe"!

Amiért, te: drága Barátom, alapvetően sikerorientált személyiség voltál, nem bírtad a kudarcot elviselni és beálltál a sorba. Az ,,eredmény" a ,,vágott-virág-életsors"! Sajnos, az utóbbi időben már nem igazán kötődtél máshoz, mint ahhoz a ,,tápoldathoz", ami kor- és sorstársaid férfi tagjait is ,,táplálta"! (Ezért, azon sem lehet csodálkozni, hogy tömegjelenséggé vált mára, hogy nyolcvan év körüli szülők temetik gyermekeiket!)


Kedves ,,Vágott-virág" Barátom!
Téged is édesanyádnak kellett eltemetnie! Neki friss a gyásza, ezért övé őszinte részvétem!
Be kell vallanom, hogy én már régebben, attól fogva gyászollak, hogy nem hagytad magad ,,újragyökereztetni"! Bocsáss meg ezért és nyugodjál békében!

Budapest, 2003. január 9."

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1. Születéstől-halálig negatív megkülönböztetések...
  2014-04-16 02:22:31, szerda
 
  1. NEHÉZ-SORSÚSÁG KERESZTJE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN

Születéstől-halálig negatív diszkriminációk sora ért minket

49., 49., 50. képek: http://furaila.xfree.hu/267280

Ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében is milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is!
Ráadásul, ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig.

1.) Azokat, akiket 1956-ig sikerült likvidálniuk - az 1945 után hatalomra kerülő, magukat kommunistának és szocialistának hazudóknak - és akik utódainak nem volt lehetőségük nyugati emigrációra, azok "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemek"-ként, vagyis: ellenségként voltak kezelve.
De nem jártak jobban azok sem, akik túlélték a ,,hazai" recski- és a hozzá hasonló büntető- és átnevelő tábort. Mert, mint ilyenek, soha nem élhettek szabad életet, hanem a társadalom peremére kontra-szelektálva, egyfajta belső emigránsként tengődtek.

1.1. Mert, aki túlélte a II. világháborút valamilyen fogságban, majd a háború befejeztével hazavergődött, az fasiszta ellenségként lett nyilvánítva, ami kiterjedt utódaira is.
1.2. Aki túlélte a málenkíj robotot a Szovjetunió szibériai településein, az hazavergődve soha többé nem lehetett szabad, mert örökre rásütötték a láthatatlan skarlátbetűt, amit belül a lelkében kellett viselnie, mint a II. világháborúban a zsidóságnak kívül a ruháján a sárga csillagot, és ezt örökítették tovább a mit sem sejtő utódaikra is, mert nem beszélhettek róla;
1.3. Aki túlélte a ,,hazai" recskihez hasonló büntető- és átnevelő-tábort, az valójában soha többé nem lehetett szabad, mert olyan rendőri felügyelet alatt tengethette életét ami miatt rokonai is messzire elkerülték és az is csodával volt határos, ha családot alapíthatott...viszont, a mit sem sejtő utódai is megörökölték ezen NEHÉZ-SORSÚSÁGOT szüleiktől;
1.4. Azoknak a horthista kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos földműves - ,,kuláknak" kikiáltott - magángazdáknak és utódaiknak, valamint, az éppen polgárosodó értelmiségieknek, vagy a szakmát tanuló iparos - saját műhellyel rendelkezős - mesterembereknek, akiknek nem volt lehetőségük Nyugatra emigrálni sem oda menekíteni családtagjaikat, belső emigránsként, a társadalom peremére kontraszelektáltan kellett leélniük életüket.
Van egyetlen-egy és végképpen tragikus körülmény, amiben megegyeznek és ez: annak eltussolása, hogy az 1945-öt- és főleg 1956-os véres megtorlást követően megtörtént az a HELYCSERÉS TÁMADÁS.

Ezzel a helycserés támadással részben fölszámolták, részben átnevelték és proletarizálták a Horthy korszak polgárosodó középosztályát és a kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos parasztságot.

Ugyanakkor, kitermelte az alulról fölhozott és kiemelt kádereivel az új hatalomhoz hűséges elvtelen réteget, az ehhez tartozókat meg lehetett vásárolni a saját fajtája tönkretételére is akár...



2.) Az 1956-os népfölkelésben és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik sorsa egy nagyon fájó sajgó seb a nemzet testén, lelkén...

2.1. Hiszen, a túlélőknek és utódaiknak ,,halálraítélt"- belső-emigránsként kellett meghalniuk, mint számkivetetteknek!
2.2. Utódaik nehéz-sorsát sajátlagos megfigyelők kísérték figyelemmel 1990-ig, amit kiterjesztettek az un. 1990 utáni rendszerváltozás éveire is - ami a mai napig tart.
2.3 Az 1956-os népfölkelésben érintett magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a szocialistának hazudott politikai diktatúra kidolgozta és "sikerrel" alkalmazta velük szemben a negatív megkülönböztetés (diszkriminációs kontraszelekció) minden formáját.

Ezen NEHÉZ-SORSÚAKNAK és utódaiknak még a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban is el kellett szenvedni az élet minden területén a szocializmus nevezetűből átörökölt negatív megkülönböztetést (diszkriminációt); ami miatt nem tanulhattak tovább sem nappali tagozatú középiskolában, sem fölsőfokún, sem a dolgozók esti iskoláiban...

*

Most megpróbálom bemutatni egy nehéz-sosrsú Kortársam életével - a fellelhető dokumentumokkal való bizonyítással - mindazt, amiben 1946-ban és az azt követő években, évtizedekben része volt.
Kortársam, tizennégy éves korában - közvetlen a nyolc általános befejezését követően - továbbtanulhatott- csakis, mint ipari tanuló. Mondván:
- ,,... mit akarsz te a közepeseddel egy gimnáziumban?".

Csakhogy, az 1956-os forradalom leverését követően nem lehetett közepesnél jobb tanuló soha többé!

Miért is?

Bizonyítékul szolgáljon a negyedikes év-végi bizonyítványának eredménye 1956 júniusában - még a forradalom előtt - melyben több volt a ,,jeles", mint a ,,jó" osztályzat.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300105&sort=

*

1956 júniusában még jutalomkirándulást is szervezett az alsó tagozatos osztályelső negyedikeseknek - a jóságos igazgató ,,bácsi" és az osztályfőnök ,,nénik".

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300092&aid=267280

*

Egy másik képen az ,,egy-szem" jó-tanuló fiú: kortársam legjobb barátja is látható.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300096&sort=


(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nehézsorsúságról
  2014-04-15 01:56:59, kedd
 
  A NEHÉZSORSÚSÁGRÓL

AKIK NEHÉZSORSÚVÁ VÁLTAK 1945 UTÁN, a gyökértelen, vágott-virág-rövid életűek, akik már többnyire kint porladnak a velük megtelt magyar temetőkben.

Nehézsorsúak:
a.) az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
b.) az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
c.) a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
d.) a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák és utódaik;
e.) a málenkíj robotot túlélők és a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
f.) az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik;
g.) a velünk legnagyobb létszámú ,,kisebbségben" élő cigányság.
h.) a kádári titkos szolgálatok által megfigyeltek és tönkretettek...



Azon NEHÉZSORSÚAK, akiknek SZOCIÁLIS FELZÁRKÓZTATÁSRA lett volna szükségük:

a.) NEHÉZSORSÚAK az otthonaikból elűzöttek.
Két csoportját ismerjük:

1. akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
2. akik nem tudtak hova menekülni és ,,itthon" maradtak.

1. Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is járt volna az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!

2. Akik ,,itthon" maradtak és vállalták a BELSŐ EMIGRÁCIÓT, azoknak is járt volna a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kellett volna! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretett volna saját- és családja sorsán, ingyenességet kellett volna, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez! A közoktatás részévé kellett volna tenni a felnőttképzést. Helyette piacosítani igyekeztek az oktatást...



b.) NEHÉZSORSÚAK az1945 után, az ÁLLAMHATALOM ÁLTAL, a ,,nép nevében" ELLENÉRTÉK NÉLKÜL KISAJÁTÍTOTT üzleteikből- műhelyeikből a GYÁRAKBA TERELTEK és utódaik. Számukra is járt volna az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kellett volna lennie. (Pont olyan módon, ahogy azt a mai napig a zsidóság elleni holokauszt miatt folyamatosan megtörtént és megtörténik.)

Éppen ezért, szükséges lenne még mindig felkutatni azokat, akikkel mindez megtörtént! Nyilvánossá kell tenni azt a tényt és azokat a módszereket, mellyel negatívan megkülönböztették és a TÁRSADALOM PEREMÉRE SZÁMŰZTÉK ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy MIÉRT TÉPTÉK KI CSALÁDJUKAT GYÖKERESTÜL A NEMZET TESTÉBŐL és MIÉRT LETT A SORSUK egyfajta GYÖKÉRTELENSÉG A SAJÁT HAZÁJUKBAN?!

Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben POLGÁROSODÓ MAGYARSÁG MINDENÉBŐL KI LETT FOSZTVA és JAVAIK (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ELLENÉRTÉK NÉLKÜL un. ,,TÁRSADALMI TULAJDONBA" LETT VÉVE!
Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni.

Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez.

Az ilyen NEHÉZSORSÚAK UTÓDAIT ÉRTE a RENDSZERVÁLTOZÁS nevezetű változás többnyire ,,MUNKÁS" státuszban és a LEGSZEGÉNYEBB ÉLETHELYZETBEN.
Nekik kellett volna mindenért támogatást kapniuk: akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez.

A nehézsorsúak utódait is megillette volna az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés). Pontosan ugyanúgy, mint ahogy a holokausztot elszenvedő zsidóság és utódaik mindezt meg is kapják a mai napig!!!



c.) NEHÉZSORSÚAK azok is, akik a SAJÁT FÖLDJEIKEN GAZDÁLKODÓ PARASZTOK ERŐSZAKOS TSZ-esítésének áldozataivá váltak. Ők azok, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözöttek utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A GYÖKÉRTELENSÉG lett osztályrészük... és többségük azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"!

Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.



d.) NEHÉZSORSÚAK a FOGOLYTÁBOROKBAN FELEJTETT, II. világháborús honvédő katonák, AKIK kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam!

Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után. Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira! Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami HAZAFIAS KÖTELESSÉGE volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ELLENSÉGES CSELEKEDETTÉ VÁLTOZOTT és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. (Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal - 200 harckocsival - szemben.) Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink.
De aki HAZATÉRT, SZÁMKIVETETTSÉG lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot 2004-ben!



e.) NEHÉZSORSÚAK a MÁLENKÍJ ROBOTOT, vagy bármilyen fogolytábort (mint pl. a recski) túlélők. Nekik is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúba kötelezően besorozott katonáknak.

1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra.
Voltak falvak, ahol a már ,,békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria!

A nőket előtte meg is erőszakolták. Az itthon maradott megerőszakolt nők élő halottakká válva világra szenvedték gyermekeiket, akik valójában ,,törvényen kívülinek" tekintett a szűkebb család is. Ezen erőszakot elszenvedett asszonyoknak egész életükben hallgatniuk kellett szörnyű sorsukról. Sőt, évtizedekig el kellett viselni, hogy ,,dicső, győzedelmes felszabadító hadsereg"-ként emlegették brutális megerőszakolóikat.

Akit elhurcoltak - túlélve szörnyű szenvedéseiket - haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig!
Annyira mélyen befészkelte magát a FÉLELEM ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl.

Az ELHALLGATÁS, pedig a HAZUGSÁG LEGALATTOMOSABB FAJTÁJA, mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!

Éppen ezért, SZÜKSÉG lett volna OLYAN POLITIKAI ERŐRE IS, amelyik programjában meghirdette volna és már a kampányban MEGKEZDTE VOLNA az ERKÖLCSI és ANYAGI REHABILITÁCIÓJÁT a NEHÉZSORSÚAKNAK és utódaiknak! (Pont úgy, ahogy azt folyamatosan, évtizedek óta a ,,SORSTALANOKKAL" teszik...)

Meg kellett volna szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az ÚJRAHONOSÍTÁSÁT!

Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!

Ahol már MEGHALTAK ezen nehézsorsúak, POSZTUMUSZ illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni!
Ezen UTÓDOK, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!



g.) NEHÉZSOIRSÚAK, az 1956-os népfölkeléses szabadságharcban részt vettek, elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek UTÓDAI- ROKONAI. Az ő SORSUK egy nagyon FÁJÓN SAJGÓ SEB A NEMZET TESTÉN-LELKÉN!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.

Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett MEGBÍZOTT rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek MEGBÍZÓIKNAK!
Ezek a MEGBÍZÓK megtalálták minden MEGBÍZOTT zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket!!!

Mindaddig, MÍG ezen milliomossá és milliárdossá vált MEGBÍZÓK NEM LESZNEK ELSZÁMOLTATVA, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük!
Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!

Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte - mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet - bizony a MAI NAPIG CSALÁDOK SZÁZEZREI ZSAROLHATÓ helyzetben vannak!

Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket!
Ugyanakkor, az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy ZOK, AKIKRŐL JELENTGETTEK, FELSZABADULHASSANAK ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!!

Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkriminált NEHÉZSORSÚAK rendelkezésére bocsátani!

Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését!

Itt meg kell említeni azt, hogy az 1963-as amnesztiával szabadultaktól olyannyira rettegett a kádári hatalom, hogy ÁTÍRTÁK A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉT és mindaz, ami addig "JÁRT" a "dolgozó népnek", ezt követően már csak "ADHATÓ" volt. Ezért fordulhatott elő, hogy míg a többséghez tartozók zöld utat kaptak ahhoz, hogy továbbtanulhassanak, tehetségük szerint legyenek elismerve, addig a NEHÉZSORSÚAKNAK továbbra is a negatív megkülönböztetés, az aczéli hármas T-ből a "T"iltás, vagy legfeljebb a "T"űrés "járt". Sajnos, 1990 után már kiterjesztették az egész magyar társadalomra, annak minden tagjára a negatív megkülönböztetést... Mondván, hogy: "ti akartatok kapitalizmust!". Ez a legnagyobb hazugság! Mert senki nem kampányolt 1990-ben a kapitalizmussal. Sokkal inkább a "szabadsággal"! Ezért is szavazott a többség a szabadság ígéretével kampányoló MDF-re... Akik aztán elárulták az 1990 előtti NEHÉZSORSÚAKAT, sőt, az egész dolgos és szorgos munkásságot, parasztságot... de legfőképpen azokat, akik a vesztesei lettek az un. rendszerváltozásnak.



h.) A velünk legnagyobb létszámú- ,,kisebbségben" élő cigányság tragikus sorsát meg kell tudnunk érteni ahhoz, hogy orvosolni tudjuk pillanatnyilag az egyik legnagyobb problémánkat.

Arról van szó, hogy évtizedeken keresztül a cigányságot önmaga mennyiségi reprodukciójára kényszerítette a mindenkori hatalom a sajátlagos segélyezési rendszerével. Holott, amikor a többségi társadalom tagjait (saját földjén gazdálkodó parasztság, a saját műhelyében dolgozó és éppen polgárosodó állapotjában lévő kézművesség és minden önálló életvitelre képes réteg elveszítette fizetőképességét, a hagyományosan cigány szakmákat gyakorlók is elveszítették azt a megélhetőségüket, ami fenn- illetve eltartotta őket. Mihelyt elveszítették a fizetőképes keresletet a munkájukra, földönfutókká váltak.

Abban a pillanatban, hogy megszűntek a mezőgazdasági kis magángazdaságok és egybeszántották ezen gazdák parcelláit, nem csak az erőszakkal téeszekbe tereltek lettek az un. szocializmus kárvallottjai, hanem a cigány-szakmák mesteremberei is. Ráadásul, évtizedeken keresztül a többségi társadalom rovására segélyezték őket és ezzel a többségi társadalom által un. bűnbakokká váltak, akikre minden rosszat rá lehetett fogni és a népharagot ráirányítani.
A cigányság számára kell a felzárkózáshoz a legtöbb erkölcsi támogatást megadni. Hiszen, ők azok akik még a 8 osztályt sem végezték el a szocializmusnak hazudott társadalmi berendezkedésben! Minek is tanultak volna tovább, ha pl. az építkezéseken ők órabérben lazább teljesítményt nyújthattak, mint betanított munkások, míg a szakmunkások teljesítménybérben halálra dolgozhatták magukat, hogy a megélhetéshez szükséges minimumot megkeressék! Mihelyt kiugróan magas teljesítményre volt képes valaki, azonnal szigorították a normát... és ezzel egy állandó éhbéren tartották a szakmunkásokat.
A cigány származásúak azonban hamar rájöttek arra, hogy nem érdemes ingázni a nagyvárosokba, ha legalább 6-8 gyermeket nemzenek asszonyaiknak, akik világra hozva ezen gyermekeket, eltarthatták a családfőt az utánuk járó állami támogatásokból.

A megoldás: iskolák sorát kell megnyitni, hogy a cigányság köreiben felszámolják az analfabétizmust! Mindenkit - még a cigányságot is - érdekeltté kell tenni abban, hogy akarja az önállóság felelősségével megvalósítható életvitelt!



Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
József Attila korában és most, meg akkoriban, amikor...
  2014-04-11 16:11:15, péntek
 
  Akkoriban, amikor én voltam fiatal sem lehetett a problémákról beszélni, mert akkor magadra haragítottad a Párt ,,illetékesét": ,,miaznemteccikarenccer?" kérdést szegezve szerencsétlen elégedetlenkedőnek.

(Azért is gondoltam a rendszerváltozás elején, hogy minden körzeti szakorvosi rendelőben kellene működnie pszichológusnak is. Szörnyű, hogy MÉG MINDIG ideggyógyászatra küldik a lelkileg összeroppanó embereket! Talán, ettől merevedett meg a közgondolkodásban az a nézet, hogy aki lelki tanácsra szorul, az ,,BOLOND" és inkább nem panaszkodik...)


Van erre a problémára egy közismert szerelmespár esete: Domján Edit és Szécsi Pál. Mindketten a halálba menekültek az elviselhetetlen életérzés elől.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is hasonlón mehetett keresztül. Latinovits ,,kiszállt", Ruttkai, meg belebetegedett és hamarosan belehalt.

Latinovits Emlékére:


József Attila:

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
Hisz védekezni nincs semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam,
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Ó, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.


Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd!
Szép, komoly fiadat!



Még az oly ,,dörzsölt" emberek is, mint Gobbi Hilda is azt mondta: ,,nagyon jól lehet élni ebben az országban, csak semmit ne akarjon az ember!" Ezt akkor mondta, amikor már belefáradt abba küzdelembe, hogy legyen a nemzetnek színháza, meg a színészeknek múzeuma és ,,otthona".
A középszer annyira rátelepedett a hatalmával mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előle, csak a halálba. Vagy az alkoholizmusba, ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.



Aztán jöttek a 80-as évek, és nálunk is végbement egyfajta szexuális ,,forradalom" és átestünk a ló tulfelire. Mert ez is - amolyan magyar-módra - történt. Amiért ekkoriban vezették be a vállalatok a GMK-kat, ahol lehetett másodállásban is húzni a belünket, legtöbben nem otthon, hanem a munkahelyükön szexeltek. Miskolc(z)i Miklós meg is írta az erről szóló szociográfiáját, a ,,Mindenki mással csinálja" címmel. A szakmunkások teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket. Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"

József Attila esete, viszont Önt* igazolja, mert Ő 1937-ben feküdt a sínekre. Akkoriban is a sznob középszert kellett volna ,,kiszolgálni". Az ,,igazat" mondd ne csak a ,,valódit" gondolatával árulja el magát. Azt, hogy mennyire elege lehetett a ,,valódi kutyabőr"-, meg ékköves aranyékszer-, meg szőrmebunda, meg miegymás ,,valódi" úrhatnám polgárból és dolgokból!
Attilát is az a szörnyű ambivalencia kergette az őrületesen elviselhetetlen életérzésbe, hogy nem kaphatta meg Flórát!!! Kristálytisztán átélhető minden gyötrelme, amit megírt Illyés Gyuláné a ,,József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében.



József Attila hatalmas intellektualitása sehova ,,nem fért be"! A ,,proletárok" is kiverték maguk közül, amikor szemináriumot akart tartani nekik Csepelen. (Csengey is megjárta ezzel.) Az ,,uraknak" nem volt elég úri, a munkaadóknak, pedig túlontúl okos volt. A verseit sem tudta úgy megjelentetni, hogy az folyamatos megélhetést biztosított volna számára. Egy ilyen ,,lángoló" elme számára elfogadhatatlan az a vegetálás, amire élete utolsó időszakában kényszerült testvére balatoni nyaralójában...

*Itt arra gondolok, hogy legyen az bármilyen társadalmi formáció, a középszer, a ,,középosztály", az előítéletes középszerű marad.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
József Attila - TUDOD, hogy nincs bocsánat
  2014-04-11 13:32:13, péntek
 
  Szeretem József Attilát, akit már egészen fölnőttként fedeztem föl magamnak a versei alapján. Főleg, az utolsó verseiből tűnt elő a "fájó lelkű, mélyen érző költő"!!! Akkortól fogva a gyerekeimnek is és az iskolában, ahol 3 évig taníthattam - az ,,ÉN JÓZSEF ATTILÁM"-ról meséltem. Kiszabadítottam Őt is és költészettét is az összes (pl. proletár) skatulyából. Főleg, miután 1987-ben elolvastam Martos Flóra (Illyés Gyuláné) JÓZSEF ATTILA UTOLSÓ HÓNAPJAIRÓL c. könyvét!

Az utolsó versei közül ez a legmegrendítőbb. ÜZENET ez a vers az utókor férfijainak!

József Attila:

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

TUDOD, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanuvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
Szorítsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

(Utolsó versek 1936-1937)

http://www.youtube.com/watch?v=dR8G_mdDQWU
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
József Attila születésnapjára
  2014-04-11 13:30:24, péntek
 
  József Attila születésnapján az egyik - 80 évig eltitkolt - versével gondolok rá.

József Attila:
Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

http://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2014.03 2014. április 2014.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 136 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 174
  • e Hét: 333
  • e Hónap: 2578
  • e Év: 34308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.