Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Szeretnék végre tisztázni valamit egyszer, s-mindenkorra
  2015-12-30 09:43:21, szerda
 
  Szeretném tudatni, hogy alapvetően békés, a művészetekhez és minden természeti szépséghez vonzódó ember vagyok, akinek MINDEN cselekedetét az az igyekezet mozgat, hogy szerethessen és szeretve legyen!
*
Nem vagyok harcias alkat! Olyannyira NEM, hogy távol áll tőlem MINDEN erőszak!
*
Ebből logikusan következik, hogy elutasítok MINDEN háborút és a MINDENKORI HATALMAK ÁLTAL IRÁNYÍTOTT FEGYVERES TESTÜLETEK KATONÁIVAL, RENDŐREIVEL KIHARCOLT ÉS FENNTARTOTT HATALMAT!!!
*
Meggyőződésem, hogy amit erőszakkal szerzünk meg, azt csakis erőszakkal tarthatjuk meg! Éppen ezért, soha nem harcoltam semmiért és senkiért! Viszont, belekényszerültem azokba a folyamatos ÖNVÉDELMI PRAKTIKÁKBA melyeket csakis kitartó és folyamatos KÜZDELEMMEL lehetett - sikeresen - megvívni!
*
Talán ezért tarthatnak egyesek ,,harcosnak"... Pedig, alapvetően NEM VAGYOK HARCOS!
*
Sőt! Egyenesen irtózom 17 éves korom óta a katonaságtól! Akkoriban voltam szerelmes (14 éves koromtól) egy nálamnál csak egy évvel idősebb volt iskolatársamba, akit az ÁVH-s apja ,,hivatásos" katonai pályára irányított.
Ez megpecsételte szerelmünket, mert családjaink 1956-ban - a forradalom idején - a barikád két- szemközti oldalán harcolt. Ezért aztán, az én KÁDERLAPOM nem passzolt szerelmem KÁDERLAPJÁHOZ! Ez azért jelentett tragikus problémát számunkra, mert akkoriban - többnyire azoknak a kapcsolatoknak volt ,,jövője" amelyikben egymáshoz illő káderlapok kötöttek házasságot káderlapokkal.
*
Mi, pedig mit sem sejtve, megígértük egymásnak, hogy míg továbbtanulunk, hogy megszerezzük a hivatásunk gyakorlásához szükséges BIZONYÍTVÁNYT, hűségesen várunk egymásra!
Csakhogy, míg ő zöld utat kapott - a hatalom által elfogadott káderlapja révén - számomra minden lehetőség ,,T"iltva volt!
*
Itt emlékeztetnék Aczél György (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Kulturális Végrehajtó Bizottságának elnöke) által kitalált és évtizedekig sikerrel alkalmazott ,,hármas ,,T"-KONTRASZELEKCIÓJÁRA!
Ennek a lényege az volt, hogy aki a HATALOM számára ellenséges származású volt 1945 előtt, vagy felmenője részvett, mint szabadságharcos az 1956-os ,,ellenforradalomban" azt és minden leszármazottját, barátját, szerelmét és házastársát ,,T"iltom- vagy a ,,T"űröm-listára helyezték. Egészen pontosan a társadalom peremére SZÁMŰZTÉK! Ahol egyfajta HOLTVÁGÁNYON való vesztegléssel kellett leélnie az életét!
*
Nekem is ezt a NEHÉZ-SORSOT szánták! Sajnos, én minderről semmit nem tudtam, mert a csapból is az folyt víz helyett, hogy: a szocialista társadalom a tudás társadalma... és minddenki tanulhat! Ezért voltak az esti és levelező iskolák! Csakhogy, oda is szükség volt a MUNKEHELYI párt- kisz- és szakszervezeti vezetők JAVASLATÁRA!!!
*
Az igaz, hogy 1945 után pont a munkás- és a nincstelen (földnélküli) paraszt-származásúakat - a ,,FÉNYES SZELEK"-nemzedékéhez tartozókat - támogatta az 1945 utáni hatalom! De ennek véget vetett az 1963-as amnesztiával kiengedett volt '56-os ,,ellenforradalmároktól" való rettegés.
*
Annyira féltek a HATALOM képviselői egy újabb ,,népfölkeléstől", hogy még a MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉT is átírták oly módon, hogy ami addig ,,ALANYI JOGON JÁRT", attól fogva csak ,,ADHATÓ" volt! És, az is nagyon jellemző, hogy kik dönthették el ezt egy adott üzemben, vállaltnál, vagy intézménynél.
Akkoriban telepítettek MINDEN üzem, vállalat, termelőszövetkezet és intézmény élére FÜGGETLENÍTETT párt- kisz és szakszervezeti bizottságokat, függetlenített titkárokkal és adminisztrátorokkal. Ezeknek a FÜGGETLENÍTETTEKNEK a BÉRÉT a vállalat MUNKÁSAI által megtermelt ,,nyereségből" (nyereséges termeléssel és értékesítéssel előállított BEVÉTELBŐL) fizették!
*
Ez a FÜGGETLENÍTETT rendeletekkel fenntartott hatalmi APPARÁTUS (élősködő módszereivel) a három évtizedes ,,puha" diktatúrájával, végül is becsődőltette a legsikeresebb vállalatokat, vagyis a saját rendszerét!
*
Sajnos, a mai napig ELHALLGATJÁK a ,,dolgozó nép" elől azt az igazságot, hogy már az 1970-es évektől kezdődően - a ,,rothadónak" sulykolt - Nyugattól (IMF) fölvett kölcsönökből FIZETTÉK a dolgozó ,,munkások" bérét!
*
Bizonyíték: a máig érvényben lévő 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza! Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
*
Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_1326320839250& amp;parent=http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=
720540082&_methods=onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe
*
Ezzel a legaljasabb hazugság-fajtával: a tények ELHALLGATÁSÁVAL megrendezték a rendszerváltozást, aminek érdekes módon pont az a munkás-parasztság lett a vesztese, amelyiket munkásként, illetve TSZ-paraszt-ként ért 1990!
*
Őket,, mint szemtanúkat anyagi- tudásbéli- és kapcsolati tőke nélkül - derült égből villámcsapásként - érte az a felfordulás, amit rendszerváltozásnak neveznek. Ők még 1994-ben is azért szavazták vissza a hatalomba az MSZMP-ből átalakított magyarnak és szocialistának hazudottakat, mert azt hitték, hogy vissza fogják hozni azt a rendszert, amelyikben - ha minimál-bérért is - de mégiscsak DOLGOZHATTAK!
*
Ők azok, akik már kint porladnak a velük megtelt magyar temetőkben!
*
Én is közéjük tartozom, de én még ÉLEK! Igaz, a társadalom peremére száműzötten egyfajta holtvágányon vesztegelve, de még ÉLEK!
*
Mint ÉLŐ SZEMTANÚJA és ELSZENVEDŐJE minden negatív- 1990 előtti és utáni megkülönböztetésnek - további küzdelmet folytatva mindenfajta, demokratikusnak meg szocialistának hazudott PARLAMENTÁRIS DIKTATÚRA ellen - kijelentem, hogy irtózom mindenféle erőszaktól és erőszak-szervezettől!
Éppen ezért, arra kérek minden hazai és külföldi ,,hivatásos" fegyveres testülethez tatozót, hogy NE jelöljön be ,,ismerősnek" a Facebookon!
*
A ,,SZERETET-CIVILIZÁCIÓ" sikeres megvalósulását kívánom a 2016-os és minden további esztendőben!
*
Szeretettel: Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A legtermészetesebb összefogás az, amikor...
  2015-12-26 12:33:24, szombat
 
  azzal fogok össze, akit szeretek, és aki viszont szeret.


https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/a-legterm%C3%A9szeteseb b-%C3%B6sszefog%C3%A1s/835161603186504


Az összes szervezkedő megkeresett még hónapokkal ezelőtt és be akart vonni az ő szervezéseikbe. Hiába írtam nekik erről a csodálatos "élő közösségről, ami "se jobb, se bal, egyszerűen magyar"!

https://www.facebook.com/groups/fuggetlenmagyarok/permalink/651803968299335/?pnre f=story

*

Megtapasztaltam, hogy a szervezők számára az egyetlen követendő cél: a minden áron való megváltoztatása annak, ami jelenleg van...
*
Nem tagadom, hogy hosszú évek óta én is szeretném a változást és ezért, a TAHSZ kiáltványának 11 pontjára esküt tettem 2011-ben...
Viszont, mostanra már belátom, hogy ennek a 11 pontnak a megvalósításához NÉP-re lenne szükség.
Méghozzá olyan NÉP-re, amelyiknek emberi tagjai minőséget hordoznak.
Az emberi minőség azért fontos, mert ha valaki embernek ,,hitvány", annak minden tevékenységében megjelenik az ő hitványsága.

Ezt a gondolatot Tamási Árontól olvastam. Ő ezt imígyen fogalmazta meg:

- "Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." (Tamási Áron)
*
Kár tagadni, hogy a közösségi ember elsősorban magánember, aki valamilyen (magán)emberi MINŐSÉGET hordoz. Aki MAGÁNEMBER-ként tagja minden további közösségnek: család, lakóhelyi (ahol fontos, mint szavazópolgár) munkahely. Így válik a legnagyobb közösség tagjává mint TÁRSADALMI ember...
Ebből következi, hogy a magánemberi minőség meghatározója a családi- lokálpatrióta- és munkaerői minőségnek, melyek együtt adják azt a társadalmi minőséget, amit egy ország NÉP-ének nevezünk...
*

Lássuk csak, hogy milyen állapotban van mostanság az a NÉP akinek érdekében felkínál egyfajta lehetőséget a változtatásra az AE!
https://www.facebook.com/events/739468246174413
*
Ez a NÉP olyan magánemberekből tevődik össze, amelyiknek 3 milliónyi állampolgára jelenleg túlélő üzemmódban vegetál a társadalom peremére taszajtva. A másik 3 milliónyinyi, pedig egyenlőre haszonélvezője, mint magánember az Alaptörvényt létrehozó "báb"állami rendszernek...
És, mint magánember, ő sem jelent olyan emberi minőséget, amelyik fel tudná fogni társdalmi-emberi felelősségét és azt az ÉRDEKÉT, ami egy minőségibb társadalmi berendezkedésre- emberibb életformára adna lehetőséget.
*
Ezt tudván, mostanában kezdek beletörődni abba, hogy senkit nem lehet akarata ellenére megváltani! Viszont, azt is tudom, hogy egy attitűd beállítódásához legalább 10 évre van szüksége egy átlagEMBERnek.
Miután, már a sokadik 10 évet kezdem el a győzködéssel, rájöttem, ha nem akarok valakit AKARATA ELLENÉRE MEGVÁLTANI, "MEGVÁLTOZTATNI", akkor meg kell tudni győzni őt arról, hogy AKARJA azt a változást, ami nem csak őt személy szerint kihozhatja a diktatúrából, hanem kisebb-nagyobb közösségének tagjait is, és így végül az egész NÉP-et!!
*
Ehhez a MEGGYŐZÉSHEZ kellene a média, mert a leglepusztultabb településen élő nyomorgók is nézik a tv-t országszerte! És, itt a szórakoztatáson van a hangsúly. Ezt nem tudtam megértetni Halász Józseffel sem, hogy nem tudományos előadásokon kellene a Szent Korona-eszmét hirdetni, hanem a szent korona szolgálatnak el kellene jutnia minden egyes egyénhez, családhoz és a legföldhözragadtabb létproblémák megoldásában kellene segíteni. És csak úgy mellesleg - nem ártana, ha tudnák az emberek, hogy azok akik segítenek, a Szent Korona-eszme szolgálói! Ezt elutasította Halász József, mert .... már nem is emlékszem, hogy mit mondott.
Én, viszont megszervezném, ha tehetném...
*
Jó lenne, ha megértenétek és nem hagynátok figyelmen kívül azt sem, hogy az egyének többsége nem képes elvonatkoztatni attól, amit látnak a képernyőn!?
Ők - amikor az AE-politikus tetraéderes társadalom-szerkezetnek a modelljét magyarázza - akkor csak egy csúcsos üvegkalitkát látnak színes gömbökkel, meg egy ,,fószert", aki "játszadozik" ezekkel a kamera előtt, miközben érthetetlen dolgokról beszél... https://www.youtube.com/watch?v=OpskArC7u10
*
Igen, őket kellene meggyőzni első körben, hiszen, nekik is van szavazati joguk és ők azok, akik ezzel élve túszul ejthetik (mint ahogy az elmúlt 25 évben meg is tették) évekre- évtizedekre azokat, akik már képesek az elvonatkoztatásra.
Mi a csudát vár az AE olyan emberektől, akik gyűjteni akartak Gyurcsány fagyoskodó mamájának??!! Akkor, amikor Gyurcsány beszélt Ózdon, meg hasonló, volt gyárvárosban... elhitette hallgatóságával, hogy közülük való kisember, akinek a lakótelepen lakó anyukája úgy takarékoskodik a gázzal, hogy egészen takarékon használja, miközben bizony fázik...Ezek az emberek olymértékben képtelenek az elvonatkoztatásra, hogy eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék:
- miért nem segít abból az összeprivatizált milliárdos vagyonából a mamáján!!??
*
Azok meggyőzésével azért nem foglalkozom, akik haszonélvezői a jelenlegi "diktatúrának", mert őket végképpen lehetetlenség meggyőzni arról, hogy a HAZA ÉRDEKÉT mindenek előtt kellene előtérbe helyezni.
*
Mindezeket belátva, úgy érzem: most eljött végre annak az ideje, amiről már oly rég álmodom, hogy mindenki próbálja meg kiépíteni a saját MAGÁNÉLETI HÁTORSZÁGÁT! Találja meg - ha még eddig nem találta volna meg - a neki rendeltetett szerelmetes duál-párját, akinek OTTHON lehet a lelkében, és akivel összefogva OTTHONT tud teremteni...
Mert az egyedül nem megy!
Vagyis, előbb legyen mindenkinek a MAGÁNÉLETÉBEN egy EMBER, akivel ÖSSZE TUD FOGNI és minőséget hordozó párkapcsolattal minőségi családi életet tud élni.
Ez azért is fontos, mert a családi minőség is meghatározója a társadalmi minőségnek.
No, meg a párjának is vannak barátai, akikkel szintén ÖSSZE LEHET FOGNI és kalákában - egymást segítve létre tudják hozni azt az élő közösséget, amelyikkel természetes az összefogás...
*
Az így kialakult "élő közösségekből" jöhetne létre az a nemzeti összefogás, ami semmilyen más úton-módon nem hozható létre csak erőszakkal és az akkor már megint csak "diktatúra", ami ellen éppenséggel, megpróbálnak szervezkedni.


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
3. Nyílt levél Ákosnak és minden hatalmon lévő politikusnak
  2015-12-19 14:46:44, szombat
 
  Akkoriban, 1976-ban még nem tudtam, hogy az a ,,közeg", amelyik a hatalmat gyakorolta és amit én ellenfélnek hittem, az valójában ellenség volt! Ezt NEM tudván, NEM legyőzni akartam őket, hanem meggyőzni!

-.-.-

Sajnos, akkoriban sem volt más lehetőségem a kapcsolat-teremtésre, mint a levelezés. Miután elköltöztünk arról a lakótelepről - vissza oda, ahol fölnőttem - ismét neki-bátorodtam.
*
1983-ban - Seszták Ágival is volt egy levélváltásunk - a ,,Kitől védjem meg a női becsületet?" című cikkével kapcsolatban. Ez a téma valójában nyílt vitára adott lehetőséget a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapjában. Ehhez szóltam hozzá és feladtam postán Sesztáknak, aki először szintén levélben válaszolt.


Seszták által említett Bíró Dávid szociológus akkoriban publikálta a magyar férfiak halandóságának okait taglaló tanulmányát. Ebből emelt ki részleteket korábban Seszták Ági, amit közölt a Magyar Ifjúságban. Ezt olvasva sok nőtársam kommentben tiltakozott azon megállapítások ellen, mely-szerint mi nők kergetjük a férfiakat az alkoholizmusba és válás után a hajléktalanságba...
*
Seszták kénytelen volt egy vitasorozatot indítani a tiltakozó kommentek miatt: ,,Kitől védjem meg a női becsületet" címmel.
*
Olvasva a nőtársak felelősséget elhárító- és a férfiakra mutogató beírásait, én is billentyűt ragadtam és megírtam, majd postára adtam a 4 oldal A/4-es levelemet.
*
*
Amiért egész életemet végig kísérte, hogy valami miatt bűnbaknak kiáltottak ki. Nagyon fájt már kislánykoromtól a bűnbak-lét.
*
Talán azért háborodtam föl olyan nagyon, mert a szerencsétlen lányok-asszonyok minden indulatukkal a férfiakat kezdték okolni minden rosszért - amiről nem is a férfiak, de nem is a nők tehettek!
*
Ezek társadalmi problémák voltak, és mint mindig, a kommunista ,,bűnbanda-hatalom" egymásra uszította az embereket.
*
Ebben az esetben: a nemeket...
*
Amiért akkoriban, többnyire a nőknek ítélték a - két elvált fél számára alkalmatlanul kicsi - lakást, a gyerekelhelyezésben is ez döntött. Vagyis, a gyermeket is a nőnek ítélték... Nos, ez volt értelmiségi berkekben... általában.
*
Viszont, ez a ,,mondva-csinált" probléma semmi volt ahhoz képest, amit egyébként a hatalom gerjesztett.
*
Ettől fogva nem eresztett a TÉMA.
*
Seszták, pedig kijött hozzám és a beszélgetésünkből átfogalmazott részleteket megjelentette az ifjú-kommunisták újságjában.
Ebben a számban:
*
Lett is nagy fölháborodás a környezetemben és attól fogva nem volt megállás a megtorlásban!

Tessék csak belegondolni abba a KŐKEMÉNY VALÓSÁGBA, hogy ekkor már 1983-at írtunk és ez azt jelenti, hogy már egy éve ÉRVÉNYBEN VOLT a következő rendelet!

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi...

*
MIÉRT IS VOLT ERRE SZÜKSÉG?
*

Azért bizony, mert már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni.

Egyik bizonyíték a fenti linket olvasható - máig érvényben lévő - 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza! Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
*
Éppen ezért, vissza fogok még térni az 1970-es évek ifjúségának sorskérdéseire egy kicsit részletesebben!
*
(Folyt.köv.)
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. Nyílt levél Ákosnak és minden hatalmon lévő politikusnak
  2015-12-19 04:30:37, szombat
 
  MIRŐL IS ÍRTAM JUHÁSZ a JUDIT ÁLTAL VEZETETT MAGYAR RÁDIÓ "LÁNYOK- ASSZONYOK" című MŰSORVEZETŐJÉNEK, AMIT ELHALLGATOTT AKKOR, MAJD A RENDSZERVÁLTOZÁSBAN ÉS KÉSŐBB IS!?

*

Például ilyeneket:

"A népi káderekből lett vezetők - középszerűségükkel és tekintélyelvűségükkel - annyira rátelepedtek a hatalmukkal mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előlük, csak a halálba. Vagy az alkoholizmusba, ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.


Mit jelentett ez azoknak az ifjaknak, akik az 1968-as évekre váltak szakmunkásokká? Akik teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket.
Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"
https://www.youtube.com/watch?v=utHVf3MuhY0

Általában, ugyanilyen körülmények között telt el egy faluról a fővárosba került munkásszállón elhelyezett tizennégy éves gyereknek az ifjúvá serdülés időszaka még évtizedeken keresztül.

2012-ben jelent meg a közismert színésznek, Szabó Győzőnek a Toxikóma c. könyve, amely szintén erről szól. Pontosabban, arról, hogy a vidékről a nagyvárosba szakadt gyermekek hogyan élik meg a szülői felügyelet alól való kikerülést... Hogyan próbálják meg a szülői ház szeretetteljes hiányát drogokkal, pótszerekkel pótolni."


BIZONYÍTÁS:

"Nézzük meg hogyan érintette az 1970-es évek munkás-ifjúságát a faluról, a nagyvárosba kerülés!

Mennyire befolyásolta őket kulturális- anyanyelvi műveltségükben és egyáltalán mindenben?
A falvakban, kistelepüléseken toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük.
*
Beszélni kellene végre arról is, hogy csak a fővárosi munkásszállókon elhelyezett 1200-1500 építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából!
*
Miért volt ez annyira tragikus?
*
Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni.
*
Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után több-mint két évre bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette!
Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett!

*

Mi köze ennek az anyanyelvhez?
*
Talán, csak annyi, hogy köztudottan a textilipari munkagépek és más gépi munkaeszközök rettenetes zajjal működnek. Aki ilyen körülmények között dolgozza le a napi 8-10 órát - teljesítménybérben, számukra lehetetlenség a nyelvi kommunikáció.
*
A fiúknál meg még ráadásként ott volt a két év sorköteles katonai szolgálat és az is köztudott, hogy a katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre!
Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették természetes-ősi (organikus) műveltségüket, minden kötődésüket a szülőföldjükhöz és az anyanyelvükhöz!
*
Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára (családalapításra, utódokról való gondoskodásra) akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!?
*
Elveszítették azt a kistelepülési összetartó erőt, amelyik segítségével kalákában kis házat építette az új párnak... stb.
*
A munkásszállóra nem lehetett családot tervezni, sem az ingázásra!
*
*
Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre, OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását. A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak.
A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta... Meg egyébként sem voltak ezek a penel lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre!
*
Nem maradt más ennek a nemzedéknek a relaxációra és a rekreációra, mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés!
*
Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!"

*

Csakhogy, ezeket hiába is írtam bárkinek, aki olyan helyzetben volt, hogy tehetett volna bármit is ezért a nemzedékért... mert azokat NEM ÉRDEKELTE!
*
SŐT, MINDENT ELKÖVETTEK, HOGY A NEMEK HÁBORÚJÁVÁ SILÁNYÍTVA A PROBLÉMÁKAT JELENJENEK MEG EZEK A SORSKÉRDÉSEK. AZT SULYKOLVA, HOGY MINDEN ROSSZRÓL CSAKIS EZEK AZ EMBEREK TEHETNEK!

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél Ákosnak és minden hatalmon lévő politikusnak
  2015-12-18 14:32:50, péntek
 
 
NYÍLT LEVÉL "ÁKOS"-NAK, MEG MINDEN HATALMON LÉVŐ POLITIKUSNAK
*
NAGYON MEGSZENVEDTEM, MINT ELSŐ GENERÁCIÓS LAKÓTLEPI 3 GYERMEKES, GYES-es KISMAMA AZ EGÉSZ UN. EMANCIPÁCIÓT.
*
Attól kezdve, hogy GYES-re mentem, úgy tekintettek rám, mint egy "ingyenélőre", aki "nem dolgozik"!
*
(A kép 1981-ben készült. 1976-ban még "csak" egy gyermek anyukája voltam.)
*
*
1976-BAN VOLT EGY SOROZAT A MAGYAR RÁDIÓ LÁNYOK- ASSZONYOK C. MŰÁSORÁBAN, FALKÓRSÁG CÍMMEL. ERRE ÍRTAM EGY-PÁR JAVASLATOT HOGYAN LEHETNE JAVÍTANI A HELYZETÜNKÖN, HOGY NE ÉREZZÜK A BEZÁRTSÁGOT, A KIREKESZTETTSÉGET!
*
ÉS, NEM MELELLESLEG: minden áron érvényt akartam már akkor is szerezni annak az elképzelésemnek, hogy a nemzetnevelés és ezen belül a gyermeknevelés a legfontosabb stratégiai fegyver lehetne egy erős nemzettudat kialakulásában.

Ma már tudom, hogy azért erőlködtem hiába, mert akkor sem akarta a hatalom azt, hogy ez elkezdődjön! Ennek ellenére, írtam és küldöztem a leveleimet mindenhova. Újságoknak, rádiónak, televíziónak...
*
Így történhetett, hogy 1976-ban, az egyik - társadalomjobbító szándékú - írásom hatására kijött hozzám a Kossuth Rádió ,,Lányok asszonyok" című műsorának egyik szerkesztője, Sárkány Vera. Az első riportot nem adták le, mert állítólag nagyon ,,nyekeregtünk" benne. Majd újra feltette az akkor már egészen más kérdéseit, melyekre nem adhattam a rendszert kritizáló válaszokat. Ki volt ez találva! Juhász Judit volt a főszerkesztője a műsornak.
*
(Az a Juhász Judit, aki az első női kormányszóvivőként Antall József mellett dolgozott: Antall 1991 szeptemberében nevezte ki Juhász Juditot, aki a kormányfő halála után a Boross-kabinet hivatalos kommunikátora maradt. ,,A különösen szépen hangsúlyozó, régi vágású, konzervatív hölgy-imázzsal rendelkező Juhász Judit később a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője, sajtósa lett, 2006-ban, pedig a mikrofon másik oldalán dolgozik: a két éve működő Magyar Katolikus Rádió szerkesztője". 2007-ben Prima Primissima díjra javasolták...
. A rádió éléről lemondással távozott, amikor Kondor Katalin adófőszerkesztő nem vette figyelembe a véleményét, amikor meghosszabbította a Vasárnapi Újság főszerkesztőjének megbízatását.
2011 januárjában az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermében ünnepelték a Magyar Katolikus Rádió két vezető-képviselőjét,... a vezérigazgató megyéspüspököt és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, akik Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést.)
*
Gondolom, hogy 1976-ban Juhász Judittal kellett egyeztetnie Sárkány Verának... Minden esetre, még ezek a semlegesnek tűnő válaszaim is kiverték a biztosítékot az un. szűkebb családban is.

(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Chip...
  2015-12-17 18:45:56, csütörtök
 
  VÁLASZOK NEM CSAK HÚGOMNAK 1-8. részek


A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!
*
1.VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140305&n=furaila&blog_cim=Vá laszlevél nem csak húgomnak...
2. VÁLASZOK nem-csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140318&n=furaila&blog_cim=El evenen eltemetve
3. VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140411&n=furaila&blog_cim=3. Válaszlevél
4. VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140434&n=furaila&blog_cim=4. Válaszok
5. VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140560&n=furaila&blog_cim=5. Válaszok
6. VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140634&n=furaila&blog_cim=6. Válaszok
7. VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140648&n=furaila&blog_cim=7. rész: Válaszok
8. rész: VÁLASZOK nem csak húgomnak! http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140959&n=furaila&blog_cim=8. Válaszok nem csak húgomnak!

*

Továbbá, MIELŐTT a linkeken olvasható SOROZAT KÖZREADÁSA MIATT ELÍTÉLNE valaki és haragvó lélekkel csak annyit mondana, hogy: MEG KELLENE VÉGRE BOCSÁTANI - olvassa el ezt a mostani kis írásomat is!
Nos, akik azt hiszik, hogy minden rendeződhet, ha én megbocsátok, akkor ők TÉVEDNEK! Hogy miért? Hááát, nem is tudom melyik történettel bizonygassam, hogy itt, ebben az én történetemben NEM ERRŐL VAN SZÓ! Pontosabban: nem csak erről!
Hogy miről? Megértéséhez elmesélek egy történetet:
*
Vasárnap, kora reggel felébredve, de még mozdulatlanul tovább fekve az ágyban azon mélázva, hogy milyen érdekes pózban vagyok. Egészen másképpen aludtam el... mert a jobb kezemet - mindig oldalt fekve - a fejem alá teszem. Most meg hanyatt fekve ébredek, mint a csecsemők - a kezem, pedig lazán ökölben a nyakamnál, közvetlen a jobb fülem mellett.
És... ekkor nagyon halk és magas frekvencián- morze-szerű hangot hallok a jobb kezem felől...
És ... akkor hirtelen villámlás-szerűen belém hasít a bizonyosság:
NEKEM CHIP VAN A KEZEMBE BEOPERÁLVA!
*
*
Az történt ugyanis, hogy hét évvel ezelőtt, az anyák-napi vendégeskedést követően - mosogatás közben az egyik megrepedt pohár szája széthasadt és az üvegfelület megvágta a jobb kezemet, de olyan nagyon, hogy a jobb mutatóujjam fölötti porcos rész szétnyílt és nagyon vérzett!. Ennek bizonyára van szakszerű orvosi elnevezése... ami nem jut eszembe, mert meg sem tanultam. Hiszen, a testi bajaim mindig eltörpültek a lelkiek mellett.
Talán ezért, nem volt semmilyen jelentősége annak a sérülésnek, mert meg sem közelítette azoknak a LELKI SEBEKNEK A FÁJDALMÁT, amivel együtt kellett élnem; és minden év, minden napján, minden órájában, minden percében TOVÁBB KELLETT TUDNOM lépni!!!
*
*
A kórházban, amelyik éppen ügyeletes volt hosszas várakozás után megvizsgáltak, közölték velem, hogy ezt meg kell operálni és ezért befektettek... Most nem részletezem a kórházban töltött napokat. A lényeg, hogy elérkezett végre a varratszedés napja és már éppen készülődtem, hogy végre elhagyhatom a kórházat, amikor az orvos azt mondja:
*
"FEL KELL ISMÉT TÁRNI, MERT A PORCOK KÖZÉ SZORULT VALAMI, AMITŐL NEM TUDOTT ÖSSZEFORRNI."
*
Kissé elszomorodtam és félni kezdtem, hogy vajon mi lehet e-mögött?
*
A sok rossz tapasztalat már gyanakvóvá tett és ezért, elhatároztam, leküzdöm a vértől való irtózásomat és végig nézni fogom a "FELTÁRÁST". Azonban, amikor az orvos észrevette, hogy mennyire figyelek, rám förmedt, mondván:
- ,,Ne nézze!"
De tényleg úgy, ahogy én még a gyerekeimmel sem szoktam, ha haragszom valami miatt. Ezért, szinte reflexből - megszeppenve, mint egy kisgyerek - elfordítottam a fejemet és csak akkor néztem már oda, amikor be volt a kezem ismét kötözve.
*
A rossz érzésem azonban nem múlt el és alig vártam, hogy végre elhagyhassam a kórházat!
*
Eljött az ismételt varratszedés ideje és végre egy zárójelentéssel a kezemben "hazamehettem".
*
Csakhogy, vissza lettem rendelve kontrollra legalább 3x!!
*
Egyik alkalommal, másfél órával később értem oda, mint ahogy be lettem rendelve és az ügyeletes nővér fogadott az orvos helyett, aki rutin-szerűen elküldött röntgenre, hogy megnézzék, összeforrt-e az, aminek össze kellett volna forrnia.
*
Csakhogy, az orvos is még ott volt a közelben. Éppen kötözött egy gipszelt lábút a kötözőben, amikor a függönyként szolgáló fehér lepedőt ellebbentette a kora-nyári szellő. Amikor találkozott a tekintetünk, azonnal fölugrott, majd odajött és leteremtette az asszisztenst, hogy miért küldött engem a röntgenre!
Csak néztünk a hölggyel csodálkozva, hiszen, ez a szokás az ilyen műtétek felülvizsgálatakor!
*
Na, helyben vagyunk! - Gondoltam szomorúan szorongva, mert már tényleg jó lett volna látni, hogyan is alakult a sérülés és a 2x-esen megoperált kezem.
Jó lett volna látni, hogyan gyógyult, de nekem úgy látszik ez sem jár ,,alanyi" jogon!!!
*
Egyébként, egy látványos hasadék van azon a porcos részen, ami egyáltalán nem forrt össze és bizony fáj, ha erőt fejtek ki a jobb kezemmel.
*
Észrevettem, hogy ha a mobilt a jobb kezemben tartva telefonálok, furcsa hangrezonancia keletkezik... Ezért, azóta csakis a bal kezemben, a bal fülemhez tartva telefonálok. De van, amikor még így is akkora visszhangzat van a telefonban, ami sokszor nehezen elviselhető....
Kár, hogy már meghalt a kutyusunk! És az is kár, hogy az az állatorvos ismeretlen helyre - vidékre - költözött, akihez jártunk védőoltásokra, meg minden kutya-problémánkkal! Jó lenne megtudni, hogy egy olyan chip van-e a kezemben, amilyent a kutyáknak ültetnek be?
Nem tud valaki segíteni? Mit lehet ilyen esetben tenni?
*
Csak a rendőrségre, meg a bíróságra ne küldjetek!

*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ünnep előtti gondolatok
  2015-12-15 11:55:01, kedd
 
  Egy-két gondolat a "szabadon" ünneplőknek!
*
Milyen jó nektek! Ünnepelhettek és ünnepeltethetitek magatokat SZABADON! Irigyelem tőletek ezt a felelőtlen és felhőtlen "ünneplést"!
Annak ellenére, hogy én nem lennék képes rá, hiszen HAZUGSÁG-on alapszik az az új életszemlélet, amivel kábítjátok az embereket, magatokat, és egymást! Mert egyáltalán nem "csak" rajtunk múlik a BOLDOGSÁG és a BOLDOGULÁS!
Az IGAZI BOLDOGSÁGHOZ VALÓDI SZABADSÁG KELL!
*...
Az ÉLET még nagyon sokunknak egyáltalán nem ilyen!!!
Egészen más a valóság!!! A valóság ugyanis a TÉNYEKEN alapul és a TÉNYEK nagyon-nagyon makacs dolgok. Előbb-utóbb ugyanis, MINDEN kiderül! Az is, hogy mindaddig halotti torhoz hasonlatos minden ünneplés, míg ELHALLGATVA a tényeken alapuló igazságot, SZABADSÁGOT HAZUDVA - ünnepeltek!
*
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/954748787894451
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Még nem jött el az igazmondás ideje?
  2015-12-12 10:05:56, szombat
 
 
"...MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!"

*
KOPOTT KÉKRE MOSOTT MUNKÁSRUHÁBAN HALT MEG AZ APÁM - MA TIZEHÉT ÉVE 1998. december 12-én
*
Két évig tartó otthoni ápolás után, 1998 tavaszán meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!

És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben!

Ezt ,,gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk!
Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Akkor azt is megéreztem: pontosan ugyanígy akarnak engem is elvetélt életre kényszeríteni!
Akkor gondolatban tettem egy fogadalmat, hogy: ABBÓL NEM LESZ SEMMI, mert, megírom! Meg is írtam ,,Nehéz-sorsúság keresztje"... címmel!
*
Ha én meg is halok, már tettem annyit, hogy marad valami használható is utánam! Mert, ez nem csak az én személyes történetem, hanem legalább két nemzedéké.
*

Azért is sajnáltam apát, mert a combcsontja nagyon titokzatos körülmények között törött el. És, gyakran tele volt sebekkel az arca... Ő azt mondta, hogy ,,anya verte meg". De anya mindig teljes bénultságot produkált, amikor átmentem őt rendbe tenni.

Aztán, hogy mostanság itt a közelben lakók közül - minden következmény nélkül - AGYONVERTEK EMBEREKET, már kezdem kapiskálni, hogy apát is terrorizálták. Gondolom, azért: nehogy eláruljon a titkaikból bármit is!

A hátrahagyott fotók, viszont arról árulkodnak, hogy apa élete sem a munkakönyvének 1951-ben történő kiváltásával és a szövőgyári MUNKÁS-sorsával kezdődött. Mert semmiféle okmányt nem találtam addigi életéről! Még halálában is azt bizonygatta, hogy ő "MUNKÁSEMBER"! Még akkor is a kopottra mosott munkásruhájában ült le egy kicsit megpihenni a kedvenc foteljébe!

Az ifjúkori képe a Horthy-rendszerben polgárosodó ifjút ábrázol...

Végül is nagy fjádalmai lehettek, mert a két nagy munkás-keze ökölbe volt szorítva, amikor rátaláltam a holttestére...

Fáj, ahogy elment... és elvitte a család történetét a sírba. Nem mesélt, mert még úgy gondolta "NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE"!

Ma már egyre gyakrabban gondolok arra: lehet, hogy számomra sem fog eljönni - még életemben - az IGAZMONDÁS IDEJE?

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
8. Válaszok nem csak húgomnak!
  2015-12-12 08:26:36, szombat
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


B.G. levele:

Sajnálom, hogy nem váltál meg a családom vezeték nevétől, pedig a törvény lehetővé teszi, hogy felvegyél egy hozzád illő vezetéknevet, ha annyira szégyelled.
Felszólítalak, fejezd be a családom meghurcolását, mocskolását, semmi közöd hozzánk!
Te számunkra egy idegen vagy, ne foglalkozz velünk, mi nagyon jól elvagyunk nélküled.
Keresd a gyökereidet, de ne a mi családunkba !
Ha az internetre felkerül Rólam, vagy a családomat érintő iromány, megteszem a kellő lépéseket!
Soha többet nem akarok hallani felőled, számomra nem létezel!
Tudod, a BÓNA latinul JÓT jelent, ezért sem illik hozzád.

A nevem nem írhatom alá, mert számodra egy gonosz ember vagyok,
Te viszont a jó tündér! Röhögnöm kell!
De tud, én emelt fővel vállalom Bóna Gabriella
*
*
*
BMI válasza:
*
Mielőtt erre válaszolnék, ismét visszatérek arra a bizonyos kölcsönkérésre, amire számomra olyan megalázó módon került sor K.L. ,,apa komikája" lakásán.
A kölcsönkérésre is F. vitt el kocsival, majd - teljesen váratlanul - magamra hagyott K.L. ,,apa komikájával"! Elment meglátogatni a közelben dolgozó testvérét.
Nekem örökkévalóságnak tűnt az az idő, mire visszajött. És, milyen érdekes, hogy K. L. a pénzt F.-nak - aki nyilvánvalóan nem szenvedett meg érte - adta át egy borítékban! Persze, az is lehet, hogy nem pénz volt benne, hanem annak a beszélgetésnek a felvétele, ami akkor K.L. és köztem zajlott a távollétében.

Gondolom, ezt a részét nem irigyeled tőlem!

Lettél volna a helyemben, amikor ,,négyszemközt" beszélgetni kellett a legnagyobb ellenségemmel! Megnéztem volna a képedet, amikor szemtől-szemben mondta volna mindazt, amit nekem mondott!
ÉN CSAK TOVÁBBÍTOM - miheztartás végett - amit ezzel nekem tulajdonítva adsz tovább! Itt (is) valami nagy-nagy felfogásbéli ficam van nálad!
*
Visszatérve K.L. lakásán történő ,,beszélgetésre", már kínomban nem tudtam mit is mondhattam volna neki, amikor megosztottam vele apa legújabb elképzelését. Vagyis azt, hogy költözzek oda hozzá! Azt mondta erre, hogy
- ,,Isten őrizz! A maga apukája összefeküdt a testvérével is, anyuka első agyvérzését követően."
(Ezt egyébként Mami néni menye is mondta korábban, amikor elvittük anyát hozzájuk, látogatóba...Előzőleg pont ezt próbáltam megértetni veled és a rokonaiddal!)

*

Most is, utólag is, elviselhetetlen számomra az, hogy ilyen rosszindulatú- aljas szándékkal megfogalmazott- hazug jelentések maradnak meg rólam- rólunk az utókor/utódaink számára!

Belegondolni is elviselhetetlen érzés, hogy mennyi ehhez hasonló aljasságot össze-hazudhatott évtizedeken keresztül a jelentéseiben!?!

Ezért is ÉREZTEM és ÉRZEM SZÜKSÉGESSÉGÉT MEGÍRNI és KÖZZÉ TENNI - a TÉNYEKET bizonyító dokumentumokkal - a HITELES TÖRTÉNETET!

*
Amikor 1996-ban anya eltörte a combnyakát, ez az alak felhívott F. vezetékes telefonján, hogy közölje velem:
- ,,Van hely anyukájának az elfekvőben XY orvost kell keresni..."
Sajnos, annyira zaklatott voltam, hogy nem jegyeztem föl a kórház és az orvos nevét, akit meg kellett volna keresni. Azonnal visszautasítottam az ajánlatot.
- ,,Mi az, hogy az én anyukámat elfekvőbe utalják, amikor itt vagyok én?"! - Gondoltam, botor módon a tudatlanok öntudatosságával.

De, ha akkor bizton tudom, hogy ez az alak titkos szolga - akkor én tényleg átengedtem volna anyát neki (és megbízóinak).
*
Habár, nem is tudom, hogy tényleg megtettem volna-e?
Pedig, megkímélhettem volna magamat két év iszonyatos lelki terrorjától és minden mástól, amibe majdnem belehaltam. De csak MAJDNEM...!
*
Gondolom, ez okozza számodra a legfőbb gondot és ez váltja ki belőled azt a mérhetetlen haragot, amit rám zúdítottál ismét 2015. jan. 24-én kelt borítékban megküldött leveledben! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641


*

Mint tudod: két évig tartó otthoni ápolás után, 1998-ban meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!

És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben!

Ezt ,,gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk!
Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Akkor azt is megéreztem: pontosan ugyanígy akarnak engem is elvetélt életre kényszeríteni!
Akkor gondolatban tettem egy fogadalmat, hogy: ABBÓL NEM LESZ SEMMI, mert, megírom! Meg is írtam ,,Nehéz-sorsúság keresztje"... címmel!
Ha én meg is halok, már tettem annyit, hogy marad valami használható is utánam! Mert, ez nem csak az én személyes történetem, hanem legalább két nemzedéké.

*
Azért is sajnáltam apát, mert a combcsontja nagyon titokzatos körülmények között törött el. És, gyakran tele volt sebekkel az arca... Ő azt mondta, hogy ,,anya verte meg". De anya mindig teljes bénultságot produkált, amikor átmentem őt rendbe tenni.

Aztán, hogy mostanság itt a közelben lakók közül - minden következmény nélkül - AGYONVERTEK EMBEREKET, már kezdem kapiskálni, hogy apát is terrorizálták. Gondolom, azért: nehogy eláruljon a titkaikból bármit is!

-.-.-.-


Nekem ilyen körülmények között kellett megírni a diploma-munkámat!
És, MEGÍRTAM! Leadtam határidőre...

Igaz, a Népfőiskolai Szövetségnek készített ,,kutatási anyagot" 15 nappal később vittem be a Bródy Sándor utcai székházukba. Sajnos, amiért nem találtam Pesterzsébet-Soroksáron semmilyen felnőttképzési intézményt, ezért tulajdonképpen el sem fogadta Heribert Hinzen a dolgozatomat. A diploma-munkámat, viszont Kraiciné dr. Szokoly Mária konzulens véleményezte. Azért ő lett a konzulensem, mert 1997-ben Csoma Gyula valami miatt nem vállalta. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 (A diplomaterv másolata a furaila TVN-es blog képtárának ,,DIPLOMA" c. albumában látható: http://furaila.xfree.hu/248314 )

Helyette Kraiciné jelentkezett levélben, mint konzulens, melyben meghívott a Felnőttképzési Atlasszal kapcsolatos megbeszélésre. Ez az első alkalom volt még 1997-ben. Sajnos, már csak egy fénymásolt példányát találtam meg.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=820883&aid=248314


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=484586&aid=248314

A következő meghívón, viszont már látható Kraicziné dr. Szokoly Mária eredeti aláírása. Azért olyan fontos ez, mert a diplomamunkám konzulensi értékelésének eredeti példánya is eltűnt azóta.
Megtaláltam, viszont a fénymásolatát és azt a borítékot, amelyikben érkezett postán, ajánlva.






Felhívnám a figyelmedet a bírálat második oldalán lévő dátumra - 1998. május 10.-re! Akkoriban még ennek is jelentősége volt számomra...

Mostanában már ez az egész diplomabírálat sem fontos! Ennyi év után meg különösképpen nem az!

Fontossága elmúlt az államvizsga reményével. Azzal, hogy nem kaptam meg az abszolutóriumot, mert nem sikerült az idegen-nyelvi vizsgám!





Azért térek ismét és ismét vissza a főiskolai tortúrámra, mert tovább folytatódott az a fajta negatív megkülönböztetés, ami végigkísérte már gyerekkorom óta az életemet...

Az történt, hogy 1998-ban is ELTŰNT a FŐISKOLAI BIZONYÍTVÁNYOM. És, azt is úgy kellett követelnem hosszas ügyintézéssel és utánajárással, hogy legalább készítsenek másolatot róla!

Szerencsére F. - aki ,,vállalta a taníttatásomat" - a nála lévő tandíjak befizetési csekkjeivel bizonyíthatta, hogy mind a hat félévre befizettem. Azt azonban, hogy a főiskolát eredményes vizsgákkal befejeztem, csakis a bizonyítvánnyal (index) tudtam volna bizonyítani.

Ezért volt olyan fontos, hogy megkerestessem az illetékes tanulmányi osztállyal és másolatot készíttessek róla!!! Meg is kaptam, méghozzá F.-tól, aki személyesen járta ki számomra.

De minden hiába volt, mint ahogy utólag kiderült...

Itt a kísérőlevél, amellyel igazolhatom a főiskolai tanulmányaim sikeres befejezését 1998-ban. Csak-hogy ekkor már annak sem volt nyoma, hogy egyáltalán főiskolára jártam!

Már írtam az előzőekben az első és második évfolyami vizsgáim eredményeiről, melyek másolata a furaila blog képtárában is látható. Tudod, a története azzal kezdődött, hogy eldicsekedtem az I. évfolyam eredményével anyáéknak. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366425&aid=248314
Majd folytatódott a II. évfolyam összevont szigorlati vizsgái körül kialakult bonyodalommal. Ezek dokumentumait is bemásoltam a blogom képtárában megnyitott Diploma c. albumba.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483335&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366429&aid=248314
Ezért, most csak a befejező III. évfolyam két félévi eredményét másolom ide.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366433&aid=248314

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366435&aid=248314

Kénytelen vagyok a Koltainak írott kérelmet is közzé tenni...

Mert te is engem hibáztatsz mind-emiatt, mondván: ,,te továbbtanulhattál és csakis magadnak köszönheted, hogy nem tudtál élni a lehetőséggel. Helyette mindenkit hibáztatsz..."
Ma már tudom, hogy miért írtad ezt. Viszont, ha még te is ezt gondolod, akkor mit gondolhatnak minderről azok az emberek, akikkel ezt el is tudod hitetni?

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366394&aid=248314

Amiért sok írásos dolgozatom is eltűnt a Tanulmányi osztályon, ezért írtam olyan kérelmet Koltai Dénesnek, amilyent...

Vagyis, csatoltam azokat a mini szociográfiákat is, melyeket megküldtem a Campusban megjelenő felhívásra - bizonyítandó, hogy nem mások írták az írásbeli dolgozatokat helyettem... Igen is én vagyok az, aki ezekkel a társadalmi és kulturális témákkal foglalkozik évtizedek óta!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366393&aid=248314

Koltai Dénes, közben ,,nyolcadszorra" - de végre sikeresen - ,,összerakta" a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet... Amit a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karából ,,szakított" ki... De ezt már 1997-ben sikerült neki- és a hozzá hasonló elkötelezettségű kollégáinak elérni. Most, utólag már tudom, hogy: azért vált okafogyottá attól fogva, hogy ez sikerült - az én további főiskolai tanulmányom. Valószínű, hogy ez volt az az általam ismeretlen ok, ami miatt be lettem oda beiskolázva 1995. októberében.
Minderről semmit nem tudtam akkoriban, hiszen el voltam azzal foglalva, hogy megmentsem anyát és apát!

Közben meg úgy tanultam, készültem, mint egy szorgos eminens- igazi főiskolás!

-.-.-

Mint, ahogy már említettem, apán akkoriban gyakran voltak sérülések. Ő azt is mondta, hogy ,,favágás közben odavágódott a fa..." Meg, hogy a combcsontja azért tört el hosszában, mert elesett! Pontosan olyan volt ez a törés, mint amikor valakinek kitekerik a lábát erőszakkal! Ráadásul, annyira rettegve félt a kórháztól, hogy 3 napig szenvedett iszonyatos fájdalmak közepette anyu tolókocsijában ülve... Inkább, minthogy kórházba menjen... Nem bírtam nézni azt a szörnyű szenvedést és elmentem a családorvoshoz. Kértem, ,,jöjjön ki és nézze meg!".
Apa nagyon haragudott rám ezért és kiabált velem, míg megérkezett a mentő, amivel kórházba szállították. A csepelibe, amit azóta már bezártak. (Mint mindent, sorra, amihez nekem és (vélt) rokonaimnak közünk volt!)

Szerencsére, sikerült az ötórás műtét, amit érzéstelenítéssel végeztek. Megtámasztották a combcsontját egy hosszanti fém rúddal... Talán ezért, a csontja összeforrt hamarosan és a műtéti heg is nagyon szépen begyógyult.

*
1998-ban nagyon hideg tél volt, főleg decemberben. Úgy halt meg, hogy ki akarta tapasztani belülről a cserépkályhát, mert a réseken szivárgott a füst. Anyu betegsége miatt nem tudta korábban megcsinálni.
És, akkor leülhetett közben pihenni... A fotelben találtunk rá 12-én... holtan.

*

Nekem ilyen körülmények között kellett volna megtanulni angolul!
Relaxából készültem, miközben ápoltam a haldokló anyát, majd apát. Amikor jelentkeztem a nyelvvizsgára, kerek-perec rákérdeztek, hogy melyik nyelviskolába jártam. Amikor megmondtam az igazat, hogy autodidakta-relaxa-módszerrel tanultam, úgy kivágtak, hogy a lábam sem érte a földet!
És még ki is oktattak, hogy:
- "...legközelebb akkor jöjjön ide, ha egy jó-nevű nyelviskolában elvégez legalább tíz szemesztert!"
Azóta sincs annyi pénzem, sem időm, hogy beiratkozzak legalább tíz szemeszterre!


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366391&aid=248314


Bizony mondom: akivel kibaltáztak a rendszerváltozás előtt, az nemkívánatos lett a rendszervátozásban is a fölsőfokú tanintézetekben!!! Mert, bizony ugyanazok a tanárok kontraszelektálnak és ugyanazzal a módszerrel, mint előtte!!!
Csak az fáj a legjobban, hogy egész nemzedékemmel ezt tették és teszik folyamatosan. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeimre sem tudok mást hagyományozni, mint ezt a kirekesztettséget!

Sajnos, csak 2004 után tudtam meg azt is: akkor már törvény volt arról, hogy negyven éven felülieket nem kötelezhetnek idegen-nyelvi vizsgára. Éppen ezért, nyelvvizsga nélkül is ki kellett volna adni az abszolutóriumot számomra...
Koltai mégis megtagadta tőlem ezt. Vagyis, kaptam egy elutasítást, amit azonban ő NEM ÍRT ALÁ! Tehát, ha egy kicsit utána tudtam volna akkoriban személyesen járni...!?

De én akkoriban élő halott voltam!

Fel sem fogtam, hogy mi történik velem, vagy körülöttem, amikor megjelent F. a kezében egy diploma-munka-mintával. Ő volt az, aki engem még 1995-ben beiskolázott és fizette a tandíjat utánam.

Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? Valami olyasmit mondott, hogy
- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366386&aid=248314

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314


Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314


Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába!


Sértette az önérzetemet ez az egész, és nagyon nem tetszett, hogy bármit megtehetett velem az engem beiskolázó személy... Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam és ő ezt - mint mindig - ki is használta!!!

*

Tétlenül nézte végig, hogy mennyire padlót fogtam! Sőt, az volt az érzésem, hogy legszívesebben engem is eltemetett volna a ,,szüleimmel" együtt.






Lezajlottak a hagyatéki tárgyalások is... És akkor írtad nekem azt a MEGTAGADÓ levelet.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641


Rettenetes életérzés szakadt rám. Élő halottként botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.

És akkor elkezdtem nyomozni...

Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. F. tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé...

De még csak meg sem akart ismerni! Olyannyira, hogy nem is köszöntünk egymásnak!

Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Ezért, úgy elmentem mellette, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! (Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.)

De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy F.-nak köze van ahhoz, hogy ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról.


*


Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz.
Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!

*
Ezek után el lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú III. sz. Bizottság" ügyiratban közli,hogy ellenőrizni fogja a tevékenységemet.

Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől...


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503936&aid=268641

Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"!

Végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz.



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503974&aid=268641


Ebben a válaszban látható, hogy az adatvédelmi biztos 2000. augusztus 8-án kelt levelemre válaszol... Nem én tehetek arról, hogy 1999 októberétől ennyi időbe került mire végre valaki érdemben szóba állt velem. Ezt is meg tudtam volna mutatni a bíróságon, ha érdekelt volna valakit.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641

A bírósági keresetet még szeptember 7-én megfogalmaztam (a levél második oldalán zölddel kiemelt szövegrész alapján) és az azt követő napokban elmentem a bíróság ügyfélszolgálati irodájába és benyújtottam a Bíróságra.
Kb. fél évet kellett várnom arra is, hogy egyáltalán kitűzzék az első tárgyalási időpontot. Erre kaptam azt a bizonyos ,,Idéző végzés"-t...

Egyenlőre, most még maradjunk Majtényinál, aki volt olyan alapos, hogy még azt is elmagyarázta, hogy a Bp. VIII. kerületi Anyakönyvi Hivatalban miért jártak el velem szemben olyan kíméletlenül, amikor előzőekben odamentem kutakodni...

Az volt életem egyik legmegrendítőbb hivatali ügyintézése.

-.-.-


Az történt, hogy 1997-ben - amint aznap is - átmentem anyát rendbe tenni, nekiszegeztem a nagy kérdést:.
- Emlékszel-e a megkeresztelésemre?
Vállrándítás volt a válasz. Elővettem a megkeresztelésemről szóló, 1997.08.28.-i keltezésű írást.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=502759&aid=268641

Fölolvastam neki - különös nyomatékkal a keresztszüleim nevét.
- Pusztai Ilona a te mostohatestvéred volt?
Erre is csak jobbra-balra ingatta a fejét, miközben egyre csak csúszott lefelé a fotelből.
- Kettler Győző, pedig később elvette feleségül. Mit szólsz ahhoz, hogy ők vannak a templomi anyakönyvbe beírva keresztszülőknek?
Ismét tovább csúszott a fotelből.
- Miért nem ismerhettem meg őket, ha egyszer a keresztszüleim? Miért nem tudhatok róluk semmit?
- Meghaltak! - Kiabálta sírva.
Ekkor már a hóna alá nyúltam, hogy visszahúzzam a fotelba. Attól féltem, hogy a térdére rogyva összetöri magát. Majd megszakadtam, mert olyan erővel feszült meg a teste. Olyan lett, mint egy kifeszített íj.
Közben, emelt hangon folytattam a megkezdett témát.
- Te vagy beírva anyámnak a templomi anyakönyvbe és semmit nem tudsz mondani, csakhogy ,,meghaltak"? Te még élsz. Elmondhatnád, hogy milyen kisbaba voltam!
- Aranyos. Fodros, kis ruhácskában ültél körösztanyád karján. - Nyöszörögte, sírósan.
Éreztem, hogy már megint a te megkereszteléséről mesél. Te április végén születtél és lehet, hogy már meleg, kora-nyári volt az idő. Mert az én megkeresztelésem huszonhárom napos koromban történt, március végén. Szinte, még újszülött voltam és - lévén március, fodros, kis ruhácskában sem ülhettem a keresztanyám karján.
- De, anyu! Az a kisbaba Gabi volt. Én, akkor még újszülött voltam, amikor megkereszteltek! Miért nem emlékszel rám? Miért nem tudsz kisbaba koromról semmit?

Sírva kérlelve, kissé emelt hangon beszéltem hozzá. Ekkor már alig tudtam türtőztetni magamat. Már nem is számítottam rá, hogy bármit is fog mondani, amikor a könyörgésem mégis megmozdított benne valamit.
- Nem én szültelek! Nagyot vétettem ellened!
- Tudom. Pontosabban: éreztem egész életemben. De, ha nem te, akkor ki?
- Mit akarsz még tudni, hiszen a föld alól is előkapartad?
Ezt már úgy kiabálta, jajveszékelve, hogy apa berontott a szobába. Anyát szépen átcipelte az ágyára. Miközben a sérve szemlátomást kitüremkedett a hasán. A fájdalomtól, pedig verejtékes lett a homloka, majd az egész arca.
- Ennek már soha nem lesz vége!
Kiabálta anya zokogva, miközben apa megpróbálta betakargatni.
Utána - nagy, férfi-kezét ökölbe szorítva a sérve fölött - kissé meggörnyedve, egy szó nélkül kiment a szobából.

Annyira megszántam a két, beteg öreget, hogy nem kérdeztem tőlük többé semmit.

Ezen a napon is még sokáig imádkoztam sírva, és csak hajnaltájban jött álom a szememre.

Előzőleg, hallottam a rádióban a zsidó-kárpótlásról szóló híreket. Arra gondoltam: ,,"lehet, hogy zsidó-menekült árva vagyok?".
Annyira vágytam tudni az igazat, hogy ebédet sem főztem aznap, hanem beutaztam abba a kerületi Anyakönyvi Hivatalba, ahol születtem.
Sokan voltak, ezért sorba kellett állni a pultnál. Sok, nálamnál idősebb érdeklődő állt előttem. Mindenki másolatot kért a megtalált adatokról... ,,Biztos, kellett a kárpótlási igényük benyújtásához." - gondoltam.
Végre, rám került a sor. Előadtam:
- Van egy gyerekkoromban, itt a kerületben kiállított anyakönyvi kivonat-másolatom. Ezzel élek, éltem mostanáig. Anyám - pontosabban: akit anyámnak hittem - tegnap közölte velem, hogy azért nem tud rólam mondani semmit, mert nem ő szült engem. Megkeresné nekem, az anyakönyvben az adataimat?
- Mikor született? Hogy hívják?
Miután válaszoltam a kérdésre, hamarosan megtalálta a keresett anyakönyvet és készségesen lapozgatni kezdte. Majd, amikor megtalálta az adataimat, egy gyakorlott mozdulattal megfordította, hogy elém tolja. Azonban, fél úton megállt a keze a levegőben, benne a nagy könyv és összecsapva becsukta.
- Nem mondhatok semmit! Csak bírósági végzés ellenében szolgáltathatok ki adatokat!
- Ha kérek egy új anyakönyvi kivonat másolatot, akkor minden adat benne lesz, ami az anyakönyvben van?
- Igen!
- Mennyibe kerül a másolat?
- Ezer forint.

Erre nem számítottam. Amiért már hosszú sor állt a hátam mögött, kiálltam. Elmentem ki, a körfolyosóra, hogy megnézzem mennyi pénz van a pénztárcámban.
Minden porcikámban remegtem.
Kiesett a kezemből a táska, miközben megpróbáltam kinyitni, mert kikapcsolódott a füle. Éreztem: taknyom-nyálam egybefolyik, annyira nem tudok uralkodni magamon. Nem is tudtam hirtelen, hogy előbb a táskám fülét csináljam-e meg, vagy egy zsebkendőt szedjek elő?
Annyira beszűkült a tudatom, hogy csak akkor fújtam ki az orromat és töröltem meg a szememet, amikor nem láttam a könnytől megszámolni a pénzt... Akkor meg, kiszóródott- szanaszét gurulva az apró...

Szóval, bajban voltam.

Azt hiszem elájulok, ha nem ölel át egy női kéz és nem ültet le oda, ahova ő ült előzőleg. Nem szólt egy szót sem, de éreztem: megért engem.
Az ölembe tettem a táskámat. Kerestem egy zsebkendőt és rendbe tettem az arcomat. Közben elfojtottam magamban a kitörni készülő zokogást.
Megnéztem a pénzemet is. Kilencszáz hatvan forint volt benne, az apróval együtt...
Reményvesztetten elsírtam magam.

Már nem is akartam azt a másolatot. Csak azt akartam, hogy vége legyen végre ennek a lelki gyötrelemnek!
- Mennyi hiányzik? - hallatszott a kérdés a közelemben. Fel sem néztem, úgy válaszoltam:
- Negyven forint.
És már nyújtotta is felém a női kéz a két darab húsz forintost.
Ekkor néztem először fel rá. Szép, ápolt, (festett?) barna hajú nő volt. Nálamnál csak pár évvel lehetett idősebb. Nagy, barna, szomorú tekintetű szemét soha nem fogom elfelejteni.
- Köszönöm szépen!
- Ugyan, nincs mit! Ez csak egy kis csepp a tengerben...

Befizettem a pénzt a pénztárban és a számlával újra sorba álltam a pultnál. Sorra kerülve, az ügyintéző elkérte a személyi igazolványomat és a számlát. Amikor ezeket megkapta és megnézte, elment szólni az egyik irodába, hogy váltsa le valaki.

Legnagyobb meglepetésemre nem onnan vette elő az anyakönyvet, ahonnan előzőleg, hanem elment érte egy irodai helyiségbe. Amint visszajött vele: kinyitotta, majd ismét megkérdezte:
- Mikor született és hol?
Miután válaszoltam a kérdésre, hozzátettem:
- Anyámat nem tudom, hogy hívják, mert nem az, aki a személyimbe be van írva.
- Várjon egy kicsit. - mondta, majd eltűnt az anyakönyvvel együtt egy folyósón,
ami abból az előtérből nyílt, ahol a tömeg várakozott.

Nagyon sokára jött vissza. Már elfogyott a sor is. Nem bírtam tovább állni. Leültem az egyik székre, ami a fal mellett volt már üresen.

Végre, visszajött. Nagyon ünnepélyes arccal átadta az új anyakönyvi kivonatomat és visszaadta a személyi igazolványomat is. Miután átvettem az okmányt, meg sem nézve, betettem a táskámba. Ugyanúgy, mint a templomban a megkeresztelésemről szóló dokumentumot. Majd, hátat fordítva az ügyintézőnek, elindultam a kijárat felé.
- Az apja neve Gábor, ugye? - szólt utánam köszönés helyett
- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert
én abban sem voltam soha biztos, hogy ő az apám?


,,Otthon" lerogytam egy székre és elővettem az új anyakönyvi kivonatomat. ,,Anyja neve: Bálint Zsófia, apja neve: Bóna Gábor."
- ,,Istenem! Milyen gonosz tréfát űzött velem az az ember, aki rávett arra, hogy csináltassak egy újat, mert abban ,,minden" benne lesz! Erre költöttem ezer forintot?! Most megint mehetek F.-hoz pénzt kunyerálni...!" -
gondoltam magamban, miközben búvópatakként eleredt a könnyem.

-.-.-

Ezt a történetet alaposan lerövidítve az adatvédelmi biztosnak is leírtam és azért tért ki a válaszában arra, hogy az ,,anyakönyvi hivatalnok a törvényt betartva járt el".

Nem volt mit tenni, megírtam azt a bizonyos keresetet, melyben hivatkoztam Dr. Majtényi László adatvédelmi biztos által adott tanácsokra. Melyszerint:
,,az 1952. évi IV. törvény 44. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jogra, amit az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV.23) AB határozatában, a III. indoklásban kifejti, hogy az: az általános személyiségi jog gyakorlására, az egyén autonómiájának védelmére szolgál, és részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is, mely szerint jogom van a vérségi származás megismeréséhez."

Szövegszerkesztőn megszerkesztettem, kinyomtattam és elvittem a lakóhelyem szerinti illetékes bíróság ügyfélszolgálati irodájába, hogy benyújtsam, mint ,,keresetet". Csakhogy, amiért nem kézzel írtam, kellett volna hozzá két tanú, akivel bizonyíthattam volna: mindent én írtam... Ott, azon nyomban lemásoltam az egészet egy golyóstollal és úgy adtam be. Papír szerinti szüleimet, mint alpereseket kellett megnevezni. Nehéz szívvel tettem, de éreztem, hogy meg kell tennem.
Hosszasan vártam, hogyan is fog majd dönteni a bíróság.

Fél év múlva: júliusban megérkezett az ,,IDÉZŐ VÉGZÉS", melyben kitűzték az első tárgyalás időpontját 2001. október 19-re.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641


Ebből az Idéző végzésből megtudtam, hogy kit jelölt ki a bíróság az ,,alperesek" képviseletére bírósági ügygondnoknak.
Nagyon szerettem volna személyesen is találkozni vele. Szerettem volna végre valakivel őszintén beszélni, de nem lehetett.

Féltem. Mindentől.

Pánikrohamaim voltak.

És NEKED, akit TESTVÉREMNEK hittem ez volt a világon a legtermészetesebb!

Hogyan nem emlékezel már arra, hogy: mihelyt nemet mondtam valamire, azonnal bosszúhadjáratot indítottatok ellenem?! Ennek része volt a házatokból való kizárás (kétszer!) is korábban...

Mindenek ellenére, amikor anya és apa is betegek lettek, elfelejtettem minden rosszat, mert csak két szerencsétlen- idős- elesett öregembert láttam bennük. Nem tehettem mást, minthogy megpróbáltam gondoskodni róluk.

Ha idegenek lettek volna, akkor is ezt tettem volna!

Te meg akkor láttad elérkezettnek az idejét annak, hogy bosszút álljál rajtuk!!!

Már elfelejtetted, hogy mit mondtál, amikor kijöttél egy-egy alkalommal a szüleidhez meglátogatni őket?
- ,,"Ne menj át ápolni őket, mert ,,BŰNHŐDNIÜK" kell! És, ha átmész, velük ,,bűnhődsz" te is!""

Betegesnek tartottam és tartom ma is azt az egész élethelyzetet és hozzáállást.
Nagyon betegesnek...

Ennek ellenére, mindenki neked adott igazat és velem szóba sem állt senki!

Akárhova mentem, akárkit is kérdezgettem a miértekről, mindenki azonnal elhatárolódott tőlem, mondván: ,,Milyen egy utolsó ember az, aki megtagadja a saját szüleit?!".

Azóta is hiába írom, hiába mondom, hogy ŐK TAGADTAK MEG ENGEM!
És azóta sem teszek mást, mint megpróbálom az okát, a MIÉRT-et kideríteni!

*

Egyedül anya réges-régi barátnője: Mami néni hitt nekem, és amikor őt is kérdőre vontam, azt mondta könnyes szemmel:
- ,,Nagyon szép kis családod van és ne törődj senki és semmi mással!".
(Majd másnap szívrohamot kapott és intenzíven ápolták sokáig.)

Pedig meg sem mondtam neki az igazat, hogy az a ,,szép kis család" is hazugságra lett építve!
Mert engem anyáék odalöktek a mindenkori hatalom kinyújtott karjaként működő személynek...
A bírósági pereskedésem azzal a 3 oldalas ítélettel ért véget, amit 2002. február 6-i keltezéssel kaptam meg postán.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503978&aid=268641


Ezen az oldalon olvasható az ÍTÉLET, hogy:
,,A bíróság a felperes" (ez én vagyok) ,,keresetét elutasítja." És, hogy dr. Csongrádi Etelka - a bíróság által - alperesek képviseletére kijelölt ,,ügygondnok" mindezért 10.000,- Ft díjat kap.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503979&aid=268641

Ebben az INDOKLÁSban olvasható az elutasítás magyarázata. Az ugyanis, hogy az ,,ügygondnok a kereset elutasítását kérte." Arra való hivatkozással, hogy ,,a felperes az egy év perindítási határidőt lekéste..."
Hát ezért nem akarta a Tartó sem, hogy odaérjek időben arra a sorsdöntő tárgyalásra! Az időhúzásra játszott mindenki, hogy legyen végre valamilyen törvényes indok az én származási múltammal kapcsolatos per ejtésére! Ez a törvényi hivatkozás a következő volt: ,,Csjt. 43. § (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérése utáni egy évig támadhatja meg." Vagy: ,,...az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
,,A felperesnek tehát 1999. októberétől 2000. októberéig kellett volna megindítani az apaság vélelmének megdöntése iránti pert, nem pedig 2001. október 30-án. Mivel a felperes a perindítási határidőt lekéste, a bíróság a keresetet elutasította."
És, még azt is hozzáfűzik, hogy: ezen mulasztás ,,igazolásának nincs helye".

Vagyis, egyértelműsítették számomra, hogy a törvények adta jogommal én nem élhetek Magyarországon, mert azt a jogot olyan bírák és ügyvédek gyakorolják, akik dönthetnek ebben is.
Teljesen hiába volt minden, hiszen nekem egyértelműen a tudtomra adták, hogy engem TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK...

Hiába nyújtottam be azt a bizonyos keresetlevelet még 2000 őszén, ha van mellettem egy F., akit rá lehetett arra az aljasságra venni, amitől én ,,lekéstem" az egy éves határidős intervallumot...és a bíróság imígyen hivatkozhatott arra a bizonyos késedelemre. Pedig, a perújrafelvételi ,,Fellebezést" 2001. október 19-én írtam meg. Mint, ahogy azt már előzőleg bemásoltam a 426-427. oldalakra.
Aztán, itt van a következő indoklás, mint olyan, amiről szintén nem tehettem:
,,A felperes ,,keresetlevélben előadta - majd a tárgyaláson személyesen is - hogy néhai I. rendű vádlott alperes 1997-ben közölte, hogy nem ő az anyja. 1999. októberében a felperes Bóna Gabriella nevű testvére egy levélben azt írta, hogy ,,nem hogy örültél volna, hogy valaki a nevére vett és felnevelt..." Az iratokhoz fénymásolatban csatolt levélben dátum, aláírás nincsen."
Ezzel kapcsolatban például, be tudtam volna a borítékot mutatni, amiben feladtad azt a levelet.



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503977&aid=268641

De nem kérte tőlem senki a bíróságon! Pedig, ott volt nálam és érdekes, hogy szóba sem került! Megmutathattam volna! De, talán jobb is, mert most akkor ott lenne valahol a többi bizonyíték között a bírósági süllyesztőben...
Mint pl. az a születési anyakönyvi kivonat (másolat) is, amit csatolnom kellett, mint bizonyítékot... Bizony, most az is elveszett számomra - mint annyi minden - mert nem adták vissza!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641

Ezzel az anyakönyvi kivonattal kapcsolatban azt nyilatkozták az INDOKLÁSban, hogy:

,,A felperes csatolta a ... mely szerint ő 1946 március 8-án született. Anyja neve Bálint Zsófia." ,,A születési anyakönyvi kivonat közokirat, amely az anya személyét hitelesen tanusíthatja, ugyanis általános elv, hogy anyaság - ellentétben az apasággal - nem vélelem, hanem tény."
Így maradt számomra az a nehezen elviselhető élethelyzet, hogy személyi okmányaimban az első számú azonosítóm, életem legnagyobb ELLENSÉGE maradt!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504005&aid=268641


Bóna Gabriella!
Honnan veszed, hogy nekem NINCS JOGOM a szülőanyámhoz és a vér szerinti apámhoz?
*
Miből gondolod, hogy nekem ,,választanom kell egy nevet", mint egy talált KUTYÁNAK?
*
TI VAGYTOK A FELELŐSÖK AZÉRT, AMIÉRT ÚGY KELLETT LEÉLNEM egy ÉLETÖLTŐT, HOGY CSALÁSSAL, OKÍRATHAMISÍTÁSSAL ANYAKÖNYVEZTEK Bóna Gábor és Bálint Zsófia nevére!!!
A te szüleid OKIRATHAMISÍTÓK voltak.
Ennek lettem az áldozata és most neked ez ellen nem lenne semminemű kifogásod, ha SZÉP CSENDBEN BELETÖRŐDNÉK MINDEBBE A MÉLTATLANSÁGBA!!!
ERRE NE IS SZÁMÍTS, MERT NEM ÉN VOLTAM AZ, AKI MINDEZT AKARTA!
Én ennek a sok törvénytelenségnek és negatív diszkriminációnak az ELSZENVEDŐ ÁLDOZATA vagyok! És, ha ebben a történetben járna valakinek kárpótlás-gyanánt az IGAZSÁG AZ ÉN VAGYOK!
*
Bp. 2015. december 1.
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kik szavazhattak NEM-mel 2004. december 5-én?
  2015-12-05 04:22:36, szombat
 
  KIK LEHETTEK AZOK, AKIK NEMMEL SZAVAZTAK 2004. december 5-én?

Leginkább azok, akik ,,MERTEK KICSIK LENNI". És annak a hatalomnak a birtokosai, akik erre dresszírozták őket évtizedeken keresztül.

Ők azok, akik ősei még 1945-öt követően kénytelenek voltak megtagadni mindent; egész ifjúságukat, kuláknak ÉS MÁS "OSZTÁLYIDEGENNEK" kikiáltott anyjukat-apjukat, az egész családjukat, hogy ne racizzák őket a gyárban, hogy ne hurcolják el őket különböző átnevelő táborokba!

Ők azok, akik még 2004-ben is rettegtek mindenféle hatalomtól!

,,Hála" annak a bizonyos ,,paktumnak", amelynek az volt az üzenete: számukra még a ,,rendszerváltozás"-sal sem jött el az igazmondás-, sem az ő erkölcsi rehabilitációjuk ideje! A kárpótlásra gondolni sem mertek!
*
Sőt! Még 2004-ben is a ,,TUDATLANSÁG" és ,,FÉLISMERETEK" alapján szavaztak NEM-mel!
*
Tessék csak beleolvasni ebbe a visszaemlékezésbe, amit külön kiemelnék:

“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=110213&aid=256559-----


*

Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
*
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket, mert MINDENT elhallgattak utódaik elől.
*
Ez az ELHALLGATÁS a leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására.
*
A valóság ELHALLGATÁSA, pedig a HAZUGSÁG legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
*
Ők azok, akik azok USZÍTÁSÁRA hallgatva szavaztak, akik előtt nem kellett szégyellniük kicsinységüket. Ők azok, akik egyetlen érdemük volt, hogy ,,MERTEK KICSIK LENNI"!
*
Ők azok az UTÓDOK, akik semmit nem tudtak/tudnak családi őseikről, múltjukról. Pedig, tudnunk kell, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme!
*
Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!

*

Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűen fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni!
*
Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia-borja is az ember valójában!
*
*
Ezek: maguktól értetődő dolgok voltak még az 1920-as nemzetcsonkító trianoni döntést követő kis-Magyarországon élők számára is.
*
Ez az, amit viszont ELHALLGATTAK az 1945 után született nemzedékek elől!
*
*

Ebből következik, hogy akkor tudták volna megadni az IGEN gesztusát 2004. december 5-én a határon túlra szakított nemzettestvéreinknek, ha tudtak/tudtunk volna róla, hogy valamikor ők is hozzánk tartoztak!
*
Csakhogy, volt egy háború, amit az URALKODÓK robbantottak ki és HADRAFOGHATÓSÁGGAL kötelezték a magyar népet a háborúban való részvételre.
*
Majd, amikor VESZTESEKKÉ váltak az URALKODÓK abban a háborúban, olyan ,,BÉKÉT" kötöttek Trianonban, mellyel az össz-magyarságot büntették meg a ,,KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉG"-elvére hivatkozva!!!
*
Az évtizedeken keresztül tudatlanságban tartott néppel szemben el lehetett követni - rendszerváltozásnak hazudva - Magyarország II. Trianonját!


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 168 db bejegyzés
Összes: 7253 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 213
  • e Hét: 1604
  • e Hónap: 24822
  • e Év: 425091
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.