Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Tudósítás Magyarországról
  2013-05-28 15:42:53, kedd
 
  TUDÓSÍTÁS MAGYARORSZÁGRÓL

http://furaila.xfree.hu/252531

Ezzel a címmel még 1996-ban írtam egy rendhagyó szociográfiát és elküldtem a Magyar Írószövetség lapjában - a Magyar Naplóban - megjelenő szociograáfiai pályázati kiírásra.
A többit megtudhatja a kedves- és nem kedves olvasó Oláh Jánosnak, 1999-ben írott levelemből.

Az alábbi képen látható könyv azt a bizonyos szociográfiát tartalmazza és 2013 márciusában jelent meg álnéven. Egy ingyenes (osztrák-magyar) kiadó volt olyan kedves és megtette azt, amit a magyar kiadók ELMULASZTOTTAK tizenöt éve megtenni!
Miért is?
Talán mindazért, amit leírtam Oláh Jánosnak címezve...
Ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a levelet, amit most azért teszek közzé, mert még most is AKTUÁLIS minden egyes szava- gondolata!!!


Nemkülönben a szociográfiáé. Igaz, akikért írtam már kint porladnak a magyar temetőkben... Mára már rekviem (requiem) lett ez az írás legalább két nemzedékért... Ők az un. rendszerváltozás potenciális vesztesei és áldozatai...
A szocializmust hazudó elődök és a demokráciát hazudó utódok az ő sírjaik fölött ülnek halotti tort...
Ha valakit érdekel, hogy miért, megtudhatja a könyvből, amit az alábbi linkre kattintva megrendelhet... (Ha még nem tiltották le!) http://hu.united-pc.eu/koenyvek/eletrajz-politika-kortoertenet/tudositas-magyaror szagrol.html?tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0&cHash=21f7a0a5e65d4adb1e0cd07bb e48f30a


Magyar Napló Szerkesztősége
Oláh János főszerkesztőnek
Budapest, V.,
Bajza u. 18.
1062

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Bóna Mária Ilona vagyok és "A magyar társadalom önképe az ezredfordulón" címmel meghirdetett szociográfia-pályázaton sikerült egy "középdíjat" nyernem a Bízom Külkertesben! jeligéjű pályamunkámmal. http://furaila.xfree.hu/55534

Amikor a 25.000,- Ft-os pályadíjat átvettem a Gellért Szállóban "megrendezett" díjkiosztón még nem sejtettem, hogy apám hét nap múlva meg fog halni és a 25.000,- Ft még egy jobb minőségű koporsóra sem lesz elég! Igaz, már akkor volt egy kis rossz érzésem, amikor kijelentették, hogy az első közlés jogát is fenntartja a Magyar Napló magának.

A rossz érzésem folytatódott, mert még aznap este Hankiss Elemér kioktatott a "köz"televízióban arról, hogy hogyan kellene "kitalálni" Magyarországot!

Arról azonban, hogy: egy-két naiv hülye éveket, éjszakákat töltött közben azzal, hogy megkönnyítse az előbb "Ismerd meg Magyarországot!" "mozgalom" meghirdetőinek munkáját azzal, hogy "begyűjtse", egyfajta rendszerben és logikával megírja az elmúlt 50 év - magyar társadalmára legjellemzőbb - történéseit, szó nem esett sehol a "köz"médiában!

Már bocsánat, de a díjkiosztó is úgy lett "megrendezve", mintha valami tilos dolgot művelnénk! Mintha a rendezők legnagyobb gondja az lett volna, hogy a lehető legnagyobb titokban maradjon minden és mindenki aki volt olyan hülye, hogy írásait - bizalommal - rábízta a pályázatot meghirdetőkre!

Fokozott keserűségem oka a gyászom és az a rettenetes csalódottság, hogy apám nem élhette meg azt, hogy a lánya, vagyis én: Bóna Mária Ilona erkölcsileg rehabilitálja Őt és egész - az erőszakos kollektivizálásnak, proletarizálásnak áldozatul esett - nemzedékét az Igazság megírásával és annak PUBLIKÁLÁSÁVAL!

Ők azok, akik "kettős tudattal" élték le az életüket, "neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a "látens közvélemény", akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak. Azután kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a "kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak, tartoznak! Pedig erről szó nem volt soha!

A "rendszerváltozást" levezénylő politikai ,,elitek" is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező "szakembereket" viselte el. A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, "újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció! Csalódottságukban vagy nem mentek el szavazni, vagy (1994-ben) visszaszavazták a hatalomba a vesztüket okozó baloldali politikusokat és elkezdték utálni az értetlen fiatal demokratákat!
Ijesztő jelenségek sorát tapasztalom nap-mint-nap itt, ahol családommal élek, ahol gyermekként, kisdiákként éltem, ahol családot alapítottam, gyermekeket neveltem, tanítottam! Aggaszt, hogy egyre többen zarándokolnak ki Kádár János sírjához!

Mikor mondjuk már meg végre nekik, hogy 45 évig becsapták őket, hogy nem azért bukott meg a kádári, puha diktatúra, mert: "egy-két úrhatnám lakitelekit a karhatalommal nem lövettek időben agyon!", hanem az a rendszer működésképtelenné vált?!
És egyébként is, a fiatalokat nem utálni kell, hanem segíteni kellene nekik, hogy a lehető legkevesebb hibával történjen meg a rendszerváltozás! (Az idézőjelbe tett, dőlt betűs szöveg 1998-ban, a választási kampány idején hangzott el itt, Bp XX. kerületének egyik orvosi rendelőjének várószobájában egy 70 év körüli beteg szájából.)

Éppen ezért, hiába a rendszerváltozás, Pesterzsébeten visszaköltözött a kontraszelektív szemlélet az oktatásba. A kultúra más területén, pedig az amerikanizálódás keveredik egyfajta rosszul értelmezett "internacionalizmus" reneszánszával...
A Csili megpróbálja kiszolgálni, mint "jó fogyasztóját" a városközpont - polgári negyedét fölszámoló és az onnan kiszanált őslakosok helyére telepített - toronyházainak lakóit.
Erre szükség is van és a Csili Művelődési Központ mostanra "professzionista" módon végzi a "dolgát". "Csak" a tősgyökeres erzsébeti nem érzi otthon magát "saját" kerületében!

Különben én is ezt érzem Budapest belvárosi utcáiban is, jártomban-keltemben, különböző rendezvényein. Úgy érzem, hogy annak a "világpolgárnak" szól minden, aki már/még magyarul sem tud beszélni, gondolkodni, érezni, élni, szórakozni; már semmi sem szól rólunk, magyarokról, már semmi nem szól nekünk, magyaroknak!
A tv-ben is, mint groteszk "hős", Besenyő Pista bácsi halandszál "magyarul"... És mit ad Isten? A magyar kamaszok röhögnek rajta a legjobban!

A kertvárosi minőségű életformától is egyre távolabb kerülnek a kertes házak lakói. Itt is a külvárosi jelleg erősödik - a "minden utcasarkon egy kocsma mozgalom hirdeti: "AZ A TIÉD, AMIT MEGISZOL! MINDEGY, HOGY MIT CSAK ÁRTSON!" jelszó és életmód legitimizálását, kiszolgálását.

Milyen messze kerültünk az Antall József által meghirdetett tulajdonosi szemlélettől! Milyen nagyon kár, hogy a tulajdonnal nem tanították meg bánni tudni, gazdálkodni az embereket!

Milyen nagy kár, hogy a rendszerváltozás 10. évében még mindig ott tartunk, hogy a választásokon egyetlen párt oktatási programjában sem szerepelt a felnőttképzés, mint a közoktatás része, mint a rendszerváltoztatás "hogyan?"-ja!

Milyen nagy kár, hogy az andragógia, pontosabban a felnőttképzés- és oktatás tudománya még mindig nem közismert fogalom, holott egyidős a XIX. századi ipari forradalommal. Nyugaton egy kis profilváltás is elég indok arra, hogy csoportosan tovább képezzék, átképezzék a felnőtt polgárokat.
Mi "csak"? egy egész rendszert akarunk megváltoztatni mindenféle tudás- és eszköz nélkül!

A napokban rendeztek köztisztviselőknek, pénzügyi közalkalmazottaknak EU-csatlakozásunkkal kapcsolatos feladatokról konferenciát. Miről szónokolt a belga szakember? Arról, hogy: a felnőttképzéssel kellett volna kezdeni a rendszerváltozást!

Erre, mi hogyan reagálunk? Válaszul leírom személyes tapasztalatomat.
- Februárban megpályáztam egy könyvtárosi állást az egyik fegyveres testület szakközépiskolájában. A helyi "üzemorvos" azzal tanácsolt el, hogy: "kóros az agyműködésem, mert 53 évesen továbbtanulok (művelődésszervezés, számítástechnika, idegen nyelv). Azt is tanácsolta, hogy: - "Sürgősen szedjen valamilyen gyógyszert, ami korához illő módon lefékezi az agytevékenységét"!)
Egy főiskolai, művelődéstörténeti előadáson a hirhedt "professzor" pedig azt mondta, hogy: "garantáltan, nem lesz túllihegve, agyonmagyarkodva az ezer éves keresztény államiság évfordulója!"!

A napokban beszélgettem egy Erdélyből áttelepült lelkipásztorral, aki arról a sok gyötrelemről beszélt amit el kellett szenvednie, mint a "kisebbség"hez tartozó értelmiséginek a román diktatúra hatalmának kiszolgálóitól! Abbéli öröméről is beszélt, hogy most milyen csodálatos, mert magyarként, magyarok között élheti meg a mindennapok gondját-baját, sikerét-kudarcát....

Összeszorult torokkal gondoltam és gondolok arra, hogy milyen jó neki, mert nem a saját vérétől, "fajtájától" kellett elszenvednie a diktatúra összes megalázását, méltánytalanságát!

Milyen jó nekik, a többi áttelepültnek is, hogy a "tudatlanok" ártatlanságával élhetik közöttünk életüket, miközben mi az elmúlt 50 év szemtanúi bizony nagyon kellemetlenek vagyunk puszta létünkkel, bárhova megyünk, bármit kezdeményezünk!

Történelmünk ilyetén alakulása folytán már nem csodálkozom mostanra azon sem, hogy azok, akik - mint én is - mint korunk krónikásai (meg is írják mindezt és még publikálni is szeretnék), bizony eltitkolni, agyonhallgatni valók!!!

Mindezért "indokolt" volt az egész pályázati díjkiosztó agyonhallgatása!

Továbbá, "indokolt", ha a Magyar Napló titokban tartja "A magyar társadalom önképe az ezredfordulón" című pályázat írásait is, de az egyenesen fölháborító, hogy ilyen körülmények között fenntartja magának az első közlés jogát és egyes ötleteit más "irodalmi" emberek ellopják és, mint saját ötletet publikálják!

A Magyar Napló című folyóiratra is inkább azért fizetek elő, mert igazi európai irodalmi újság! Javasolnám azonban a címét is ehhez igazítani! Pl: Európai Napló.
A júliusi szám ez alól kivétel! A Petőfi emlékszám - küllemében és tartalmában - igazi évfordulós meglepetés, amit külön köszönök - egész családom és barátaim nevében!
Az elmúlt hónapok egyik igazi irodalmi-esztétikai-érzelmi élményét is a Magyar Naplónak köszönhetem, éspedig a 99/2. számban megjelent Ferenczes István: Didergés című rendhagyó, modern, vagyis mai-ember-kárpát-medencei-sors-balladájának.
...

Számomra egyetlen kitörési lehetőség maradt mostanra: az írás és az írott anyag publikálása. Azt hittem, hogy amit nem mondhattam el senkinek, elmondhatom majd mindenkinek! Vagyis ez sem jött be, mert a kiadók - és ez alól a Magyar Napló sem kivétel(!) - csak elvétve jelentetnek meg olyan magyar-magyar írásokat kiadványaikban, amelyik a mai magyar társadalom sors-problémáit megélő "hősökről" szólnak!
Még mindig eröltetik, "nyomatják" a dekadens életérzést sugalló, sehova sem vezető és a nagy, "elbaltázott" nihilről "szóló" abszurd, l'art pour l'art, "irodalmi" maszturbációkat! Az a szomorú, hogy ezzel un. divatot csinálnak az "aki erre nem vevő az nem "menő" értelmezésnek, életérzésnek, ízléstelen-ízlésnek!
"Csak semmi tartalom, történet, cselekmény, vagy ha igen akkor lehetőleg férfi a férfival, nő a nővel és semmi gyerek, meg család", mint S. Beckett: "Első szerelmem" címen megjelent, abszurdnak mondott irodalmi maszturbációja...

Vagy említeném azt a szomorú tényt, hogy a hazaszeretet, anyaság és miegymás témák mára "nevetségessé" degradált adaptációi kerülnek megbeszélésre...Az irodalmi órákon is csak ironikusan divatos róluk írni, szólni.

Pedig nem csak kiábrándult felnőttek élnek itt közöttünk, hanem gyermekek is.
Köztudott, hogy: "az újszülöttnek minden vicc új", ezért nincs erkölcsi alapunk eleve elvenni tőlük az élet szépségének felfedezésének lehetőségét is az előbb leírt dekadens életérzést erősítő, közvetítő irodalminak nevezett lehetetlenségekkel!

Ez az ezredvégi, világvége előtti hangulat ismerős. Madách: Ember tragédiájának Ádámja is - már mindent kipróbált és mindenben csalódott hősként - öngyilkossággal akart véget vetni földi pályafutásának, amikor Éva felhívta a figyelmét arra a tényre, hogy gyermeket vár.. Ádám tudta mi a kötelessége, nem úgy, mint a Beckett-i "hős".

A múltkor hallottam egy filozófus "ezredvégi eszmefuttatását": "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált..." Erre én azt mondom, hogy ez nincs így, mert még az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani. Lehet, hogy ez lesz a veszte?
Körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást... Elrettentő példaként, tanulságul meg lehetne nézni az Érintés hatalma című film - anyjuktól, társaiktól különböző fokozatokban elkülönített, megfosztott - kísérleti majmait és alanyait! (Akár a katonai, vagy politikai diktatúrák militarizmusában-technokratizmusában felnőtt, pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarokkal küzdő ifjai, vagy a fogyasztói társadalmak szüleiktől elidegenített, un. "jó iskolákban" nevelt sikerorientált infantilis, vagy az utcán fölnőtt, senkinek sem kellő "semmirekellő", elembertelenedett, koravén fiataljai...)
Vagy: ahogy elődeink már egyszer - egészen jól - kigondolták, mint pl: Makkai Sándor:

"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget. Nagy történelmi nevelőink önmagukban végezték el ezt a munkát s így lettek örök tanítóink, útmutatóink, mint az önnevelő Bethlen Gábor, az ébresztő Zrínyi Miklós, a sorshordozó Széchenyi, a kultúrpolitikus Wesselényi és Eötvös, a kisebbségi előképet adó Mikó Imre. A sajnálatos magyar végletek leküzdésével olyan európai magyarságot kell nevelnünk, amelyik már István király nagy lelki döntésében megkapta sajátos hivatását: magyar lélekkel átélni, elsajátítani és köröskörül más népek számára is szertesugározni a keresztyén humanitás szellemét..."

(Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírása, megjelent: a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya/Bp/1990.)

Ilyen kisugárzó szándékkal gondoltam ki "háromdimenziós" tudósításomat Magyarországról és küldtem el a pályázatra, majd novelláimat, esszéimet...
(Szeretném tudni, hogy egyáltalán megérkezett-e az 1998 szeptemberében, majd októberben postára adott pályamunkám?)

Visszatérve a háromdimenziós történetre, melyben olvasható mindaz, ami a legjellemzőbb volt az elmúlt évtizedekre:
Első dimenzió:
Kigondoltam és tipizáltam egy figurát, "főhőst" és elneveztem Bízó Katalinnak, majd az elmúlt 50 év társadalmi jelenségeinek, történéseinek részesévé, elszenvedőjévé tettem - a leírás technikáját alkalmazva.
Második dimenzió:
Majd - minden jelenség, történet, esettanulmány után - leírtam az azzal kapcsolatos, legszemélyesebb gondolataimat, üzenetemet, a jelenség várható társadalmi következményeit, hatásait prognosztizálva.
Harmadik dimenzió:
A szociológia, politológia, pedagógia... szakszavait beszámoztam és a "mű" végén, a "Hivatkozások, meghatározások" cím alatt szó szerint idézem, sokszor szembesítem az adott időszak, korszak legitimizált írásait, meghatározásait a maiakkal és a jelen valóságával. (Pl: Mikes Kelementől Szelényi Ivánig)

Tudom, hogy szokatlan ez a szociográfiai stílus és mint ilyent, nehéz elfogadni, elfogadtatni a "szakmával". Igaz, hogy Bízó Katalin, mint tipizált hős, csak fikció, de semmi olyan nem "történt" vele, ami meg ne történt volna velem is, vagy valamelyik kortársammal az 1946 és 1996 közötti lelketlen 50 évben!
Minden esettanulmány, történet hitelességét be tudom bizonyítani az elmúlt 50 évben megjelent törvények, rendeletek, írásos dokumentumok vonatkozó idézeteivel! (Vagy éppen ez a baj? Ezért "nem publikus"?) Vagy az a gond, hogy főhősöm minden reménytelennek tűnő élethelyzetre talált olyan életstratégiát, amivel viszonylag sikeresen képes volt önerőből, "széllel szemben" is sikert kovácsolni?


Az én hősömnek fáklyaként kellene - megírása óta világítania ebben a rendszerváltozásos nagy magyar bizonytalanságban!

- Mert az én hősöm, hőseim nem buktak el: soha nem voltak elég hülyék ahhoz, hogy - némi kapálódzás után - megadóan hajtsák a fejüket az idegen érdekeket kiszolgáló hatalom, diktatúra "bitója" alá!
- Nem voltak elég hülyék ahhoz, hogy drogokkal fojtsák el egészséges életösztönüket, intellektualitásukat, majd választékos módon "kinyírják" magukat!
- Nem voltak és soha nem lesznek annyira "birkák", hogy ne lássanak át a parazita ármánykodáson és nyíltan vállalják a közelharcot - kellő szintű és mértékű felkészültség nélkül - az eleve esélytelennek látszó élethelyzetekben is.

Mindezt olyan érzelem- és gondolatgazdagon próbálom láttatni, mint ahogy a legjobbak - írástudó elődeink, mestereim - tették!

Vagy éppen ez a baj, mert ez most nem divat?

A divatot lehet diktálni és követni is. Miért kell a követés szolgaságát ránk erőltetni? Vagy ez a kényelmesebb: arról nyavalyogni, hogy: "nagy időket élünk nagy egyéniségek nélkül"?

Ez nem igaz, mert pl: itt vagyok én és még annyian, akik "csak" a magyarság sorsának jobbításáért élnek, írnak, dolgoznak...

Ja, vagy ez sem divat?

Ez is elítélendő "magyarkodás"?

Ki vállalja föl egy tipikusan magyar-sorsú asszony életét, ha nem egy másik, magyar-sorsú, "írástudó" asszony?

Miért baj az, hogy a rendszerváltoztatási kísérlet 10. évében nem külföldre rohangászik valaki életreceptekért, élettörténetekért?

Miért nem lehet megérteni és elfogadni azt a tényt, hogy csak magyarul térhetünk vissza ahhoz az Európához, ahol már kétszer is sikerült megtalálni a helyünket? (Egyszer István királyunk segítségével, másodszor a - trianoni nemzetcsonkítás utáni társadalmi krízis kezelésére született - közoktatási és közművelődési programok megvalósításával. (Pl: Klebersberg Kuno, Makkai Sándor...)

Májusban előadást tartottam egy női körben Makkai Sándorról. Megrendülten dolgoztam föl az 1944-ben írt önéletírása alapján - ennek a századeleji teológus-filozófus-szép- és szakíró tudósnak - életművét. Attól rendültem meg, hogy milyen nagyságaink voltak elődeink között, akikről semmit nem tudunk (mert nem is tudhattunk!) mi, kései utódok!!!

tt küldöm a kéretlen kéziratot, mert míg élek próbálkozom!

Nem adom föl a küzdelmet, mert nem adhatom föl, mert a múlt kötelez!

Nekem itt van a családom, az otthonom és őseim sírja is! Ez engem használható teljesítményre kötelez!


Három hónappal ezelőtt - egy magyar nők világkonferenciáján hallottam egy alföldi vendéglátós szakember asszonytársamtól, hogy: "úgy kelek föl, látok munkához minden reggel, mintha tőlem, a munkámtól függne a haza sorsa!"


"Világpolgár" "közírók"!

Ezen a tipikusan magyar naivitáson, ártatlanságon lehet röhögni!

Csak röhögnétek végre, egyszer s mindenkorra ki magatokat és utána hagynátok békességben élni, dolgozni, alkotni minket!


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Ezen levelem kézhezvételét követően kérek egy azonnali visszajelzést, mert az igaz, hogy hat hónapig (a díjkiosztó óta) türelmesen vártam. A türelmem azonban ennek a levélnek a megírásáig tartott...

Pesterzsébet, 1999. július 15.
Tisztelettel:
Bóna Mária Ilona
"történettulajdonos"

Melléklet: Esszé Makkai Sándor életéről, munkásságáról, 29 old/A/5-ös.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az elszámoltatás nem bosszú, hanem ...
  2013-05-27 10:17:43, hétfő
 
  JOGOS ÖNVÉDELEM! Ugyanis, ha valaki önmaga, vagy mások számára ártó szándékkal cselekszik és ezért őt soha nem vonja senki felelősségre, akkor mindaddig fennáll a veszélyeztetettség helyzete.

Ha az ÁRTÓ SZÁNDÉKOT és CSELEKDETET tettenérjük, LELEPLEZZÜK az NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM!

Ha erre a LELEPLEZÉSRE és ELSZÁMOLTATÁSRA egy társadalmi berendezkedésben - ha csak egyetlen-egy személynek, akinek ÁRTANAK - nincs lehetősége, akkor az NEM DEMOKRÁCIA, hanem az ártó szándékúak diktatúrája!!!

Bóna Mária Ilona




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rákóczi emlékmenet
  2013-05-21 17:33:20, kedd
 
  Rákóczi emlékmenet 2013. június 16..15:00. Oktogon


Magyarország függetlensége és ősi alkotmányának szabadsága érdekében vívott harcaiban, küzdelmeiben az önzetlen hazaszeretetnek és a páratlan áldozatkészségnek oly nemes példáját adta II. Rákóczi Ferenc.Rákóczi a hazáért, a szabadságért és a függetlenségért harcolt, s ezek az eszmék kell, hogy uralkodjanak a mai magyar életben is.
S ha Rákóczinak nem is sikerült elérnie a nemzet teljes egységét, mi az említett gondolatok köré csoportosulva szilárdan és elszántan törekszünk ennek elérésére.

" Isten mindenek felett, a Haza minden előtt"

A RÁKÓCZI ÖRÖKSÉGE EGYLET ÉS A RÁKÓCZI LOVASAI HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN !

2013.Június 16-án ( A MAGYAR TÖRTÉNELEM LEGHOSSZABB SZABADSÁGHARCÁNAK 310 ÉVFORDULÓJÁN )

Budapesten az Oktogontól a Hősök terére fogunk emlékmenetet szervezni.
Az emlékmenet déli 15:00 kor indul az Oktogontól !

Minden magyar ember részvételére számítunk !

Illesse bocsánatkérés II. Rákóczi Ferenc fejedelmet a Magyar Nemzet részéről, amiért szégyenteljes módon mindmáig meg nem emlékezett történelme legnagyobb szabadságharcáról!

"Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták ,,Kassa szent halottját", hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik."

Legyen nemzeti ünnep a Rákóczi-szabadságharc kezdete !

,,II. Rákóczi Ferenc a magyar nemzet legnagyobb áldozathozója. A mai, mindennel megalkuvó korban szinte érthetetlen, ahogy ő lemondott mindenről, még a hazájáról is, pedig egy kis elvtagadással, egy aláírással mindent megtarthatott, és mindent megmenthetett volna. A lemondásánál csak a szenvedése volt nagyobb. Nagy tanítás nekünk is arra, hogy vállaljuk és viseljük a magyar sors keresztjét, olyan türelemmel, amint ő."

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Reformáció- ellenreformáció és a Rákóczi-szabadságharc
  2013-05-21 15:49:39, kedd
 
  Reformáció- ellenreformáció és
a Rákóczi-szabadságharc kapcsolata

A reformáció a 16. században egész Magyarországon elterjedt.
A reformáció, vagyis a vallási megújulás elindítója a német származású Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes-professzor volt. 1517. október 31-én függeszti ki a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket az akkori egyház megreformálása érdekében tesz közzé. Ezekben elutasítja a búcsúcédulák, bűnbocsátó levelek árusításánál tapasztalt vissza-éléseket, bírálja a tanult és felelősséggel megbízott embereknek hatalmukkal való - ,,a jó célért és a köz épüléséért" hangoztatott - visszaéléseit, a bűnök pénzzel való megváltásának lehetőségét. (Ismerős, és aktuális ma is!) Az általa létrehozott új vallás, a lutheránus, róla kapta a nevét. Ezt a vallást ma már evangélikusnak hívjuk.

Kálvin János továbbgondolta a lutheri elveket, róla nevezték el az új ,,kálvinista" vallás ezen ágát, amely ma már református vallásként ismert.

Az erdélyi fejedelmek szabad vallásgyakorlatot biztosítottak a protestáns (a lutheránus-evangélikus, a kálvinista-református és unitárius) felekezeteknek.
1568-ban a tordai országgyűlés - Európában példa nélküli - határozata elrendeli, hogy vallási nézetei miatt senkit üldözni nem szabad.
A török sem akadályozta a megújított vallások terjedését.
A század végén az ország lakosainak mintegy fele a kálvinista, egynegyede a lutheránus vallást követte. Csak a fennmaradó rész volt katolikus vagy más vallású.

A reformáció pótolhatatlan hatást váltott ki a magyar nyelvű kultúra elterjedésében. Míg a katolikus templomokban továbbra is latin nyelven folyt az istentisztelet, a reformáció hívei magyarul prédikáltak és írtak.
Károli Gáspár gönci prédikátor a teljes Bibliát magyar nyelvre fordította. Műve századokon át hatott a magyar nyelvű szépirodalomra. Ugyancsak ekkor születtek Szenczi Molnár Albert magyar nyelvű, szép zsoltárfordításai.
A reformáció fölismerte a nyomtatott betű fontosságát. Előmozdította a nyomdák alapítását. Ekkor vetették meg az alapjait azoknak a híres református kollégiumoknak, amelyek évszázadokon át a környék szellemi életének központjai voltak (Debrecen, Pápa, Sárospatak).



Erőszakos ellenreformáció


A katolikus egyház nem nézte tétlenül a reformáció terjedését.
Ebben hathatós támogatást kapott a Habsburg uralkodóktól.
A tizenöt éves háború (1591-1606) elhúzódása következtében a Habsburg-udvar egyre nehezebb anyagi helyzetbe került. A háború folytatásához szükséges anyagi eszközöket a magyar főuraktól kívánták megszerezni. Az adók megszavazása az országgyűlés jogosultsága volt. A főurak meggyőzése az adók megszavazásra azonban nem volt egyszerű. A magyar főurak többsége a reformáció terjedése idején protestánssá lett. A Habsburg uralkodók, pedig hagyományosan katolikus szellemben uralkodtak. ,,Hogy pénzt szerezzen, s az ellentábort megfélemlítse, az udvar hűtlenségi pereket indított a hangadó és vagyonos magyar politikusok ellen. Az ezek során kimondott fő- és jószágvesztési ítéletek révén aztán rátette kezét az elítéltek birtokaira." ,,Koholt vádak alapján sorra ítéltek nemeseket fej- és jószágvesztésre, így többek között Lónyai Albert ugocsai és beregi főispánt, majd a királyi országrész egyik legbefolyásosabb főurát, Illésházi Istvánt, akinek gazdagságát mi sem jellemzi jobban, minthogy a pozsonyi rendkívüli törvényszék halálos ítélete után egész a Szepességig saját birtokain, váltott lovakon menekülhetett Lengyelországba."


A századvégen folytatódott a magyar nemesség katolizálása. Az első ismertebb konvertiták Pázmány Péter (1582), Forgách Ferenc (1584), Balassi Bálint (1586) és Esterházy Miklós voltak. Közülük került ki a 17. századi ellenreformáció első két vezéralakja, az esztergomi érseki székbe emelkedő Forgách és Pázmány személyében.
Pázmány az oktatást és a nevelést is felhasználta. A bécsi egyetemen papnevelő intézetet hozott létre. 1635-ben székhelyén, Nagyszombatban pedig egyetemet alapított. Rövid életű középkori egyetemeink után ez volt az első folyamatosan működő egyetem Magyarországon. Ennek jogutóda a mai budapesti egyetem. Pázmány nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a hívekhez minél több magyarul beszélő katolikus pap vagy szerzetes jusson el. Magyar nyelvű prédikációival, hitvitázó irataival maga mutatott példát.
Ösztönzésére rendtársa, Káldi György elkészítette a Biblia első teljes katolikus fordítását.
A törökök azonban nem nagyon tűrték meg területükön a jezsuitákat, a hódoltságba ezért Boszniából jöttek ferences szerzetesek. Azokon a helyeken pedig, ahová a papok és szerzetesek nem jutottak el, fel nem szentelt világi férfiak kereszteltek, eskettek és temettek.

Igaza volt Pázmánynak akkor, amikor azt mondta, hogy ő még egy protestáns Magyarországon született, de katolikusban fog meghalni.
Halálakor a nyugati országrészen már alig akadt protestáns főnemes. A reformáció hajdani támogatói, a Nádasdyak, Thurzók, Forgáchok, Batthyányiak a XVII. században a katolikus vallás legfőbb támaszaivá váltak.


Gályarabnak eladott protestánsok

Itt emlékezzünk meg azokról, akik nem voltak hajlandók a Krisztusba vetett hitük feladására - a megalkuvást jelentő aláírást - megtagadó, gályákra hajtott 41 protestáns prédikátorról! Közülük 30-an érkeznek meg élve Nápolyba, ahol gályarabnak adják el őket.
Ez a szörnyű tett az akkori vallási vezetőknek az általuk fennen hirdetett és tanított lelkiismeretnek államhatalmi eszközök igénybevételével való letörése!


Továbbá, a protestánsok egyik legnagyobb sérelme volt a kassai főtemplom elvétele.
A tizenöt éves háborúban Eger várát a törökök ugyanis elfoglalták, és az egri káptalan ekkor Kassára menekült. A kassai dóm azonban a protestánsok használatában volt. Belgijoso gróf 1604-ben katonai erővel elvette a templomot a kálvinistáktól és azt átadta az egri káptalannak.

Az 1604 tavaszán megtartott országgyűlésen a protestánsokat ért sérelmek orvoslását várták a magyar főrendek. Erre azonban nem került sor, mivel az udvar nem akart tárgyalni a vallási sérelmekről, így az országgyűlés a nélkül fejeződött be, hogy vallási kérdésekben érdemi tárgyalásra került volna sor. Az országgyűlésen elfogadott 21 törvénycikkely után a király önkényesen az országgyűlés által el nem fogadott törvénycikkelyt fűzött. A XXII. törvénycikk szerint a király értetlenül áll a felhozott vallási sérelmek előtt. Ezzel mintegy kétségbe vonta azok megtörténtét. Kijelenti továbbá, hogy a katolikus hit és vallás megoltalmazását és megvédelmezését uralkodói kötelességének tekinti.
Megerősítette István király óta kiadott a katolikus hitre és vallásra vonatkozó valamennyi törvényt.
Büntetés terhe mellett megtiltotta egyúttal, hogy vallási sérelmeket bárki felvessen az országgyűléseken.

Végül, Károly király - másfél-százados harc után - 1731-ben kiadott Carolina Resolutio-ban (Károly király döntésében) megerősíti a protestánsok KORLÁTOZOTT vallásgyakorlását.


Ebbe a másfél-századba beleesik a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) ideje is. Ez a szabadságharc elválaszthatatlan a reformációtól, amikor is kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház szervezete.


Az állam katolikus jellege azonban megmarad... Ez azt is jelenti, hogy állami hivatalnok nem lehetett csakis katolikus vallású. Horthy Miklós volt az első református, aki vallása ellenére betölthette kormányzói tisztségét. Ez végig gondot okozott a katolikus magyarországi egyházvezetésnek... és Rómának is.

Rákóczi fejedelem szentté avatásával kapcsolatban meg kell említeni azt a tényt, hogy a keresztény világ jeles és szent életű - legtöbbször vértanúi halált halt - tagjait a római katolikus egyház feje, a pápa - hosszas, sokszor több évig tartó kongregációs eljárás során Szentté avatja, addig a Biblián felnőtt és a korai időkben nemzeti nyelvükön vallásukat gyakorló reformátusok ugyan úgy vallják 1517-ig közösnek az egyetemes Egyház Szentjeit. Amelynek fokozatai szerint először ,,boldog", később ,,szent", az, akit erre - bizonyított csodák folytán - érdemesnek tart az ,,aktor" bejelentésére adatokat összegyűjtő ,,posztuláns" ajánlásával a katolikus egyház szentté avató kongregációja.

Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy ezt kezdeményezni fogja a római katolikus egyház-vezetés Magyarországon? Ott, ahol, a katolikusok a mai napig úgy emlegetik Rákóczit és az ő szabadságharcosait, mint akik halomra kínozták és gyilkolták a katolikus papokat, felégették templomaikat... stb.
Ugyanakkor, a keresztyén (protestáns) emberek - bár érzik a szent és a szentség fogalmának készségét és szükségességét - ezen eljárás tőlük egészen távol áll.
A megszentelő kegyelem, az életszentség közöttünk megnyilvánuló formája számukra nem igényel földi elismertetést.

Nem árt, ha vetünk egy pillantást erre a vallási térképre!

http://furaila.xfree.hu/252303

Ebből beláthatjuk, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc mindig is ,,szálka" lesz a többségben lévő katolikus egyházhoz tartozók szemében. Ez még akkor is így van, ha köztudott, hogy Rákóczi fejedelem római katolikus volt és maradt.
Ezt nem árt, ha tudják a szervezők!!!!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szerelmi vallomás virágnyelven
  2013-05-19 11:26:08, vasárnap
 
  Két szál pünkösdrózsa

Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra
El akar hervadni
Nincs ki leszakítsa.

Nem ám az a rózsa
ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa
Ki egymást szereti.

Nem szeretlek másért
Két piros orcádért,
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.

(népdal)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pünkösd az udvarlás- a párválasztás ideje is
  2013-05-18 21:28:01, szombat
 
  Udvarlás- párválasztás a népi hagyományokban


Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegődött hozzájuk.
A vallásos néprajz könyvtárra menő irodalmából Szénási Sándor: Ünnepeink címen megjelent könyve, valamint Balassa-Ortutay: Magyar néprajz című kötet alapján szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.


Bizonyos, hogy a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták.

A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig. Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.

Ennek ellenére, a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit.

A képzőművészetben, a népi motívumkincs a táblafestő- ,,virágozó" asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba.

Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.
A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.
Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak.




A pünkösdi ünnepkör


A pünkösdi ünnepkör áldozócsütörtöktől az Örökkévalóság napjáig tart.
Áldozócsütörtök: a húsvéti ünnepkör végének, Jézus mennybemenetelének napja.
Az Örökkévalóság napja: november utolsó vasárnapja.




Pünkösd

a Szentlélek eljövetelének ünnepe


A pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. Görögül: pentékoszté, melyből a magyar ,,pünkösd" szó is származik.

Az áldozócsütörtökre következő vasárnap a váróvasárnap.
Régi szép szokás volt az ifjúság által végzett nagytakarítás a református templomokban. Németeknél még most is szokás a takarítás után virággal és nyírfaággal díszíteni a templomokat. A Szentlélek leszállását kísérő égi jelenséget, a lángnyelveket jelképezik a pünkösdi rózsa szirmai.
A Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon a mise alatt.
A lányok és asszonyok erre az alkalomra bíborvörös ruhába öltözve, a férfiak ünneplőben mentek a mulatságba.

Zoboralján, Gimesen újra szokás a pünkösdölés, amikor leánycsoportok járják a házakat a pünkösdi királynéval, miközben ezt éneklik:
,,Elhozta az Isten,
Piros pünkösd napját.
Mi is meghordozzuk
Királyné asszonykát."
A falu legényei a vitézi katonák emlékére rendezett vetélkedő győztesét választják pünkösdi királynak egy évre.
"Rövid, mint a pünkösdi királyság!" szólás is innen ered.

Farádon újra szokás a pünkösdi törökbasázás. Egy tíz-tizenkét éves gyereket beöltöztetnek selyembugyogóba, és turbánt kötnek a fejére, kitömik a ruháját szalmával, törekkel, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezetik végig a falun. Énekelnek, a basa ugrándozik, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelik boldogan.
A lányok viszont nagy örömmel készülnek a pünkösdölésre. Kiskirálynénak, a legkisebbet választják. Fehér ruhába öltöznek, maguk elé kékfestő kötényt kötnek.
Elöl, ketten viszik a pántlikás zászlót, hátul meg többen kísérik a királykisasszonykát. A tanárok, ismerősök, rokonok háza elé sétálnak, és kifeszítenek egy piros vállkendőt, az "umbellát" a kislány feje fölé. Aztán, eljárják a táncokat és széthintik a virágokat.

Vitnyéden a pünkösdölők menete szemet gyönyörködtető látvány. A nagylányok: piros bársonyszoknyában, totyában (blúzban) zöld, lila vagy piros taftból készült, fehér csipkés kötényben, fehér harisnyában vonulnak.
A kislányok: két-három kikeményített alsószoknyában, apró mintás, alul fodros batisztszoknyában, egy fehér, fodros, lekerekített szélű kötényben, fehér bokrosingben (puffos ujjú blúzban), piros, kék, zöld purucban (mellényben), amit flitterek díszítenek.
Az első pünkösdirózsát a falusiak évek óta, mindig ugyanarra a sírra viszik. Ott nyugszik a szép szokást felújító tanárnő.
A játék végén elmosolyodik a "királyné", de nem villantja ki a fogát, mert ettől lesz jó a termés. Végül: ajándékot kapnak.

A pünkösdi eső ritkán hoz jót - tartja a hiedelem.


PÜNKÖSD AZ UDVARLÁS, A PÁRVÁLASZTÁS IDEJE IS.

Azok a legények, akiket a kocsmában borral, pálinkával férfivá avattak, másnap már részt vehettek a pünkösdikirály-választáson. A legényvirtus lovas versenyből, tűzugrásból, tekézésből állt. Aki a legderekabb volt, egy évig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt.
Másutt a legény megladikáztatta szíve választottját, és májusfát állított neki.

A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik.

Összeállította és elmondta: Bóna Mária Ilona

Budapest, 2001.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Menekültek menedéke...
  2013-05-03 09:23:40, péntek
 
  ,,MENEKÜLTEK MENEDÉKE", avagy meddig kell még eltűrnie a magyarságnak, hogy folyamatosan le-fistázzák HAZUG VÁDAK ALAPJÁN?

http://furaila.xfree.hu/251800


1896-ban született id. Antall József, aki a második világháború éveiben a magyar földre menekült üldözöttek legendás védelmezőjévé lett, aki a sok tízezer menekült ellátását, jogvédelmét megszervezte. 1945 után kisgazdapárti politikusként újjáépítési miniszteri posztot töltött be Tildy Zoltán, később pedig Nagy Ferenc kormányában. Az 1940.-es évek végétől kezdődően - kényszerűen - több, mint két évtizeden át visszavonultan élt. Azonban politikai ellenfelei is elismerték mindazt, amit annak idején az erdélyi magyar, zsidó, lengyel, francia, olasz és még sok - közöttük több száz orosz - menekültért tett. Amiért aztán 1944 tavaszától megjárta a Gestapó börtöneit, amiért 1945 után magas kitüntetéseket kapott, és amiért százezrek gondoltak rá később mint megmentőjükre.

Id. Antall József a Belügyminisztérium munkatársa lett 1932-től, ahol elsősorban szociális ügyekkel foglalkozott. A legnagyobb feladata a menekültügy megszervezése és irányítása volt. A trianoni békeszerződés alapján elszakított terültekről érkezett magyarokkal, majd a zsidó menekültekkel, a francia szökevény foglyokkal, az olasz katonákkal, a délszláv és az orosz katonai és polgári személyek ügyével foglalkozott.
Az erdélyieken kívül az első külföldi menekültek Ausztriából és Csehszlovákiából érkeztek 1938-39-ben. Ők, részben politikai menekültek, részben zsidónak minősülő személyek voltak. Ők több tízezres tömeget jelentettek. A velük való bánásmód különös figyelmet igényelt, hiszen Budapestnek számolnia kellett a náci külügyminisztérium erőteljes tiltakozásával, amely a magyar kormányzatot már úgyis túlzott liberalizmussal vádolta a zsidókkal való bánásmód miatt.
Azonban Magyarország már a második világháború kitörése előtt is az üldözöttek menekítésének szervezett központja volt, ami ebben az esetben nemcsak a befogadást, hanem a továbbmenekítést is jelentette.
Mint jellemzőt említendő itt, hogy 1939 júliusában a magyar külügyminiszter tudtával, Antall József szervezésében az Erzsébet királyné és a Carl Dusan tehergőzhajók közel 900 - zömmel cseh, szlovák, felvidéki, kárpátaljai, német és osztrák - zsidót szállítottak a Duna torkolatában fekvő Sulinára, ahol a vesztegzárat kijátszva a nyílt tengeren átszállították őket a Palesztinába induló Noemia Julia nevű panamai teherhajóra. Az utat a magyar külügyminisztérium biztosította. 1940 májusában egy bolgár lobogó alatt hajózó gőzösön Pozsonyból vittek száz zsidót a Duna-torkolathoz, s az utat a magyar hatóságok biztosították.
Május 24-én, Mohácsnál váratlan műszaki problémák léptek fel, amelyeket órákon belül meg kellett oldani, hiszen a késedelem az utasok életét és továbbjutását veszélyeztette. Ekkor Antall József saját hatáskörében úgy rendezkedett, hogy a helybeli kikötőhatóságok megfelelő képzettségű hajótisztet bízzanak meg a hajónak jugoszláv vizekre történő átvezetésére.
Néhány óra múlva már jugoszláv vizeken voltak az üldözöttek, és végül elérték céljukat.

Id. Antall József, a magyar törvények közé 1936-ban becikkelyezett - a háborúk esetén a katonai foglyokkal és menekültekkel foglalkozó- második genfi egyezményt nemhogy maradéktalanul betartotta, hanem az egész menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánította. Ebben a vonatkozásban a magyar felfogás túllépte a nemzetközi jogban rögzítetteket, humanizmusával egyedülálló példát szolgáltatott Európában.
Például, már 1939. szeptember végén Antall József utasította a menekülteket fogadó határkörzetek közigazgatási vezetőit, hogy zsidóként egyetlen személyt se vegyenek nyilvántartásba, mindenkit keresztény papírokkal lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények között ragaszkodtak hitük valós bejegyzéséhez. Megkülönböztetés nélkül mindenkit elhelyeztek ideiglenes, később végleges táborokba, a zsidóságukhoz ragaszkodókat pedig a budapesti és vidéki zsidóközösségek gondjaira bízták, természetesen nekik is folyósították a segélyeket, a szeretetadományokat.
A zsidókkal való megkülönböztetett bánásmód természetesen a németek állandó tiltakozását váltotta ki, amely változatlanul újra és újra hangot kapott, egészen Magyarország német megszállásáig. A már Magyarországon tartózkodók csoportjait 1941-ben újabb tömegek követték, elsősorban a németek által elfoglalt Lvów, Stanislawów és Kolomija környékéről.
A magyar belügyminisztérium IX. osztálya a Duna kanyarban - Esztergom környékén - helyezett el jelentős számú lengyel zsidót. Számukra óvodákat (Szentendre, Leányfalu, Csobánka), Budapest környékén (Rákosfalva és Csillaghegy) pedig kollégiumi rendszerű iskolákat szervezett. Balatonbogláron is sok zsidó fiatalnak nyújtott tanulási lehetőséget a Lengyel Ifjúsági Táborban, valójában az akkori Európa egyetlen lengyel gimnáziumában. A német tiltakozások miatt 1943-ban változtatni kellett az iskolarendszeren, hivatalosan megszüntették a lengyel zsidó iskolákat, viszont titokban Vácon megszervezték a 150 férőhelyes Lengyel Tiszti Árvák Otthonát, ahol valójában zsidó gyerekek éltek és tanultak.

A folytatás olvasható a MENEKÜLTEK MENEDÉKE című könyvben. Megjelent a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó kiadásában, Budapesten, 1997-ben, Kapronczay Károly szerkesztésében, Id. Antall József emlékirataiból.

Ui.: Nem szeretném Wallenberg menekítő érdemeit kisebbíteni, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy Id. Antall Józsefről semmit nem tudunk, míg Wallenbergnek már szobrot is állítottak Budapesten ugyanazért a ténykedéséért...
Ideje lenne átértékelni az ISMERETEK alapján az egész Horthy-korszakot!

http://furaila.xfree.hu/251800

Ideje lenne erről a történelmi korszakról is végre a tényeket tudni a hazug értelmezések helyett!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2013.04 2013. Május 2013.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 107 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 37
  • e Hét: 196
  • e Hónap: 2441
  • e Év: 34171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.