Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 225 
Hátha valaki nem tudja
  2007-04-30 12:36:56, hétfő
 
  Hátha valaki nem tudja .

Április 30-a van.
Napra pontosan 88 évvel ezelőtt, az egykor oly "dicsőségesnek" hazudott
Tanácsköztársaság idején,
azaz 1919. április 30-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács LXXX. számú
rendelete.

A rendelet szó szerint a következőt mondta ki: A Magyarországi
Tanácsköztársaság május 1-ét,
a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját, a
proletárállam ünnepévé avatja.

E napon minden munka szünetel.

E rendelet alapján országszerte, de legfőképpen Budapesten, óriási
csinnadrattával ünnepli a kommunista rezsim május 1-ét, de leginkább
önmagát.

Ahogy Horthy Miklós később szállóigévé vált Gellért téri beszédében
megfogalmazza,
Budapest vörös rongyokba öltözik: a Millenniumi emlékmű, a Kossuth Lajos
utca, az Apponyi tér, Erzsébet híd, az Andrássy út, a Nagy-Körút mind-mind
vörös drapériával van beborítva.
Nagy az ünnep, ragyog a csőcselék arca.
Nem jár Szamuely halálvonata, talán az akasztások is szünetelnek.

Pedig nagy a baj!

Az országot idegen katonák lepik el.
A csehszlovákok bevonultak Ózdra, Sátoraljaújhelyre, elesett Miskolc,
a Román Király Hadsereg elérte a Tisza vonalát!

A vörös csőcselék meg ünnepel.

Dobai Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A művészeti iskolák megmentésé
  2007-04-30 12:34:32, hétfő
 
  NYÍLT LEVÉL A MŰVÉSZETI ISKOLÁK MEGMETÉSÉÉRT

Kérjük, hallgassák, és értsék meg a törvényhozók érveinket a művészetoktatásról, mielőtt végérvényesen és visszavonhatatlanul letörlik a magyar közoktatás palettájáról ezt az intézménytípust!

A művészetoktatást mindig abból a kultúrából kiindulva kell megközelíteni, amelybe a tanuló tartozik. A legjobb kiindulópont mások kultúrájának felfedezéséhez, tiszteletéhez és méltányolásához, ha az ember saját kultúrájának megbecsülésében gyökerező bizalmat építünk.

A művészetoktatást éppúgy tekinthetjük a tudás felfedezésének és analizálásának egy speciális megközelítési módjaként, mint a világ interpretációjaként. Kompetenciát biztosít a tanulóknak arra, hogy aktívan szerezzenek tapasztalatokat, elgondolkozzanak, alkossanak és részt vegyenek számos művészeti kifejezésmódban és különféle típusú művészi folyamatokban.

Az emberek minden kultúrában mindig is keresték és keresni fogják a válaszokat a létezésükkel kapcsolatos kérdésekre. Minden kultúra kifejleszti azokat az eszközöket, amelyeken keresztül bepillantást nyerhet, és megpróbálja megérteni és közölni a talált válaszokat.

A kultúra és a művészet az átfogó nevelés alapvető összetevői, melyek segítik az egyéniség teljes kifejlődését. Ezért a művészetoktatás egyetemes emberi joga minden tanulónak.

Részlet Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatból:

/22. cikkely /

/"Mindenkinek mint a társadalom tagjának .... joga van a méltóságához és a személyisége szabad fejlesztéséhez nélkülözhetetlen gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megvalósításához."/

/27. cikkely /

/"Mindenkinek joga van szabadon részt venni a közösség kulturális életében, élvezni a művészeteket, valamint a tudományos haladás és eredmények részesének lenni."/

A művészet a kultúra manifesztációja és egyben a kulturális ismeretek közlésének eszköze is. Minden kultúrának egyedülálló művészi kifejezése és kulturális gyakorlata van. A kultúrák sokszínűsége és ezek kreatív, művészi termékei képviselik az emberi kreativitás kortárs és hagyományos formáit, melyek egyedülállóan hozzájárulnak az emberi civilizáció nemességéhez, örökségéhez, szépségéhez és integritásához.

A művészi formák ismerete és tudása erősíti a személyes és kollektív identitást és értékeket, valamint hozzájárul a kulturális sokszínűség megőrzéséhez és elősegítéséhez. A művészetoktatás javítja a kulturális tudatosságot és segíti a kultúra gyakorlását, valamint kiváló eszköz arra, hogy segítsük a kultúra folytonosságát, hogy a művészet és a kultúra ismeretét és méltatását átörökítsük egyik generációról a másikra.

Ha elvesznek a kultúrának mind a kézzelfogható, mind a nem érzékelhető aspektusai, mert ezeket nem értékelik az oktatási rendszerben, nem kerülhetnek azok átadásra a jövő generációinak. Ezért egyértelműen szükség van arra, hogy az oktatási rendszer felölelje és közvetítse a kulturális tudást és kifejezésmódot. Ez kiemelt hatásfokkal biztosítható a művészetoktatáson keresztül.

Minden embernek vannak kreatív képességei. A művészet olyan egyedülálló környezetet és gyakorlatot biztosít, ahol a gyerek aktívan részt vesz kreatív élményekben, folyamatokban és fejlődésben.

A kreativitás és a kezdeményezőkészség, a termékeny képzelőerő, az érzelmi intelligencia különösen fontosak, amikor szembekerülünk azokkal a kihívásokkal, amiket a 21. századi társadalom állít elénk. Mivel a társadalmunk és a gazdaságunk egyre inkább ismeretalapú, növekszik a kereslet az olyan munkavállalók iránt, akik kreatívak, innovatívak és alkalmazkodásképesek, fejlett kommunikációs és interperszonális képességekkel rendelkeznek. A művészetoktatás kifejleszti a tanulókban ezeket a tulajdonságokat, képessé teszi őket arra, hogy kifejezzék magukat, kritikusan szemléljék a világot maguk körül, és aktívan részt vegyenek az emberi létezés számos aspektusában.

Az ilyen nevelés szükséges a felelősségteljes állampolgárok kineveléséhez és a béke kultúrájának elősegítéséhez. Így az egyéni képességek fejlesztése mellett a művészeti és kulturális nevelés a társadalmi kohézióhoz is hozzájárul.

A magyar művészeti iskolákban folyó oktató-nevelő munka a fiataloknak, a tanulóknak azokat a helyileg releváns képességeket biztosítja, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felnőtt társadalomba sikeresen illeszkedjenek be; amely megfelel a diákok életének, vágyainak és érdeklődési körének éppúgy, mint a családjuknak és a tágabb környezetüknek, mindenki számára hozzáférhető, és figyelembe veszi a jogokat.

Bár a kreativitást nagyon magasra rangsorolják a legtöbb politikai okmányban, nem ismerik el, hogy a minőségi oktatás, mint a kreativitást elősegítő alapvető eszköz, alapvető fontosságú. A művészetoktatási programok alkalmazása se nem drága se nem nehéz, ha a mögötte lévő filozófia az iskolák és az állam partnerkapcsolatán alapul.

Ezt szem előtt tartva szükség van arra, hogy a kulturális és oktatási minisztérium és a különféle mechanizmusok, amelyek a művészeti programok alkalmazását és értékelését biztosítják, közösen vállalják a felelősséget a művészetoktatásért.

Sok kihívással kell számolni az ilyen partnerkapcsolat megteremtésénél, fejlesztésénél. A művészetoktatással kapcsolatos költségvetés, általában egyetlen minisztériumhoz centralizálódik, akiknek kevés a lehetőségük (vagy hajlandóságuk), hogy megosszák másokkal. A kormányzati bürokrácia minden szinten nagyon szűklátókörű, kevés motivációval az együttműködés iránt.

Ahhoz, hogy a XXI. század kihívásainak megfelelő kreatív kapacitásokat építsünk ki a művészetoktatáson keresztül, tájékozott döntéshozatalra van szükség. Azoknak a döntéshozóknak, akik a művészetoktatás alkalmazását fogadják el és hagyják jóvá, fontos, hogy bizonyítani tudják ennek a hatékonyságát.

Lehet vitatni, hogy a kultúrán keresztül kifejezett kreativitás a világ legigazságosabban elosztott forrása. Azonban a nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy egyes oktatási rendszerek gátolják a kreativitást, míg mások elősegítik. A feltételezés az, hogy a művészetoktatás az egyik legjobb eszköz a kreativitás kibontakoztatására (ha a tanulási és tanítási módszerek támogatják), de ennek a mechanizmusa nincs jól dokumentálva és ezért a politikusok ezt az érvet nem igazán fogadják el, így évről évre be kell bizonyítanunk működésünk szakszerűségét és szükségszerűségét annak érdekében, hogy ne csökkentsék harmadával normatívánkat, ne olvasszanak be bennünket általános iskolába.

A XXI. századhoz szükséges kreatív képességeket kifejleszteni nehéz, de kiemelt feladat. A társadalom minden erejét be kell vonni, amikor a század új generációjának megpróbáljuk biztosítani a tudás és a készségek megszerzését, és ami talán még fontosabb, azokat az értékeket és attitűdöket, etikai alapelveket és erkölcsi irányokat, amik kellenek ahhoz, hogy a világ felelős polgárai és a jövő garanciái legyenek.

Kérjük a döntéshozóktól, művészetoktatás fontosságának megértését; azt, hogy biztosítsák a megfelelő erőforrásokat, hogy hangoztatott elveikből tettek legyenek, hogy támogassák a művészetek és azok tanulásának Magyarországon eddig sikeresen működő rendszerét. Legyen a művészetoktatás elérhető minden egyes ember számára az iskolában és azon kívül, bármilyenek is legyenek a képességei, igényei, szociális, fizikai, mentális és földrajzi helyzete.

Bátorítsák minden szinten a kormányhivatalnokok közös erőfeszítéseit oktatókkal, művészekkel, lobby csoportokkal, a civil társadalom tagjaival, hogy speciális támogató terveket és üzeneteket hozhassanak létre.

Bátorítsák a kommunikációs médiát, hogy támogassa a művészetoktatás céljait, valamint elősegítse az esztétikai fogékonyságot és táplálja a művészi értékeket a nagynyilvánosság körében.

Propagálják az olyan befektetéseket, amelyek a művészetoktatáshoz kulturális árucikkeket, tárgyi erőforrásokat biztosítanak, és pénzt adnak arra, hogy a művészeti iskolában művészetoktatás szolgálják.

A művészeti oktatás nemzeti kincs, amelynek oktatási és kulturális értékeit eltörölni egyetlen felelős kormánynak sem állhat érdekében. 822 iskola, 326.000 gyerek művészeti oktatása és 11.000 magasan képzett pedagógus sorsa pecsételődhet meg visszavonhatatlanul.

A művészetoktatás mögött komoly társadalmi támogatottság jelenik meg.

Minden elszenvedett megaláztatás ellenére a nem önkormányzati fenntartású iskolák figyelemre méltó nagyságrendben európai mércével is kiemelkedő minőségű oktatást képesek biztosítani. A nem önkormányzati intézmények több mint tíz éve kénytelenek elviselni, hogy néhány, az állam által soha nem, vagy késve ellenőrzött folyamat miatt állandó általános támadás éri őket, miközben azon a helyen, ahol az iskoláik működnek, társadalmi elismerés és megbecsültség övezi tevékenységüket.

A művészetoktatás Magyarország egyik legnagyobb szellemi, kulturális értéke. Megőrzésének politikán felüli érdeknek kell lennie.

Csetneki József
AME elnökségének tagja,
Sárospatak ART ÉRT Alapítvány elnöke
Sárospatak, 2006. november 16.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pályán kívül a civilek
  2007-04-30 12:32:29, hétfő
 
  Pályán kívül a civilek

A humán oldalon munkájukat végző civil szervezeteket ütötték arcul az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságában 2006. november 15-én, amikor a költségvetési törvény tervezetéhez és az oktatási törvény módosítása tervezetének napirendjeihez érkező szakmai szervezetek képviselőinek nem adtak szót.

Tették ezt akkor, amikor az iskolák, köztük az alapfokú művészeti iskolák ellehetetlenítéséről, az oktatási rendszer komoly megingatásának módszeréről tárgyalt a testület egyik fele (?) akkor, amikor a bizottság elnöke a jelenlévő érintettek meghallgatása nélkül vitára alkalmasnak megszavaztatva engedte tovább az asztalon előttük fekvő tervezeteket.

A politikai életben napról napra felfedezhető biztos panelek (erőből politizálás, csúsztatások, elhallgatások, szócsaták) mind felkerültek a palettára, de az igazán érintetteknek úgy kellett felállniuk, hogy érveiket nem sikerült előadniuk. Nem sikerült magukat megvédeniük a szakmaiatlan, helytelen és igaztalan, helyenként kifejezetten ártó politikai szándékkal szemben, így az marad(hat) a dokumentumokban, hogy a bizottság megtárgyalta a törvénytervezeteket, a szakmai szervezetek képviselői jelen voltak...

Elgondolkodtató jelenség az is, ha a hatalom megszerzéséért hadba szálló politikai erők időnként nem megfelelő módon, vagy egyáltalán nem kommunikálnak egymással. Ugyanakkor, a demokratikus hatalomgyakorlás (!) szemüvegén nézve is torz az a kép, amely a tárgyalásos megoldást hirdető erő gyakorlatában, valamilyen nem pontosan látható cél érdekében kirekeszti a szakmai érvelés lehetőségét a döntési előkészítő mechanizmusból azt gondolván, mindent ért ő maga egyedül is. Teszi ezt abban a helyzetben, amikor a jelenlévő civilek füle hallatára állítanak valótlant államtitkárok parlamenti bizottságban, amikor a vita lezárása után szavaztatja meg a bizottság elnöke, hogy kapjanak-e szót a szóban forgó szakmai szervezetek jelenlévő képviselői. (Így sem kaptak.)

Az ilyen típusú (maga)tehetetlen "jelenlét"-től már az is jobb lett volna, ha távolmaradásunkkal demonstráltunk, de mi ezt nem tehetjük meg, hiszen ha így is átlépnek a civileken, hogyne tennék meg, ha azt a rossz érzést sem keltjük bennük, hogy jelen vagyunk, ha kényszeredetten némán is adott helyeken.

A némaság azonban árt. Felmerül a kérdés, hogyha a tárgyalás, a kapcsolattartás és --ápolás eszközeivel nem lehetünk képesek érdekeink képviseletére a reformlázban égő politikusokkal szemben, milyen lehetőség marad számunkra.

Arra kérjük a megmaradt civil társadalmat, civil szervezeteket, hogy támogassák a tisztességesen működő alapfokú művészeti iskolákat, ne engedjék, hogy kiszorítsanak bennünket a közéletből.

Amennyiben egyetértenek a magyar művészetoktatás megmentését szolgáló, lentebb megfogalmazott, a 2006. márciusában lezajlott lisszaboni világkonferencia elveire épülő gondolatainkkal, kérjük annak elolvasása után klikkeljenek a levelezőprogramjuk "VÁLASZ" gombjára, vagy rövid e-mail-ben jelezzék egyetértésüket annak érdekében, hogy regisztrálhassuk őket ügyet támogatók között.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tud. képzés piaci alapon
  2007-04-30 12:29:48, hétfő
 
  Tudományos képzés piaci alapon?

Őszinte leszek: nehezen tudok elképzelni rettenetesebb ötletet az oktatás, ezen belül a felsőoktatás piacosításánál. Márpedig lényegében ezt a jelszót adta ki a múlt héten, immár hivatalos formában, Hiller István oktatási- és kulturális miniszter.
Az okfejtés első hallásra egészen ésszerűnek tűnhet: az kormányzat módosítani kíván a különféle szakmákat tanulók arányán a gazdaság számára fontosabb területek javára (érdekes persze, hogy a tervezett változtatások konkrét számadatait nézve a ,,felesleges" területeken tanuló diákok számának csökkentése jóval nagyobb arányú a ,,hasznos" tudományokat tanulók létszámának bővítésénél). Amint az elhangzott, a kormányzat kevesebb pedagógust és egyéb bölcsészt, továbbá kevesebb jogászt óhajt taníttatni állami hozzájárulással, ezért csökkenti az ezekre a területekre jutó, államilag finanszírozott helyek számát. Talán nem mindenki előtt világos: a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a ,,haszontalan" szakmákat oktató egyetemi karok ennyivel kevesebb pénzből gazdálkodhatnak majd a következő tanévben, hiszen a felsőoktatás finanszírozásának jelenlegi rendszere a fejkvótán alapul, az intézmények nem tanszékeik, tanáraik, tevékenységük egésze alapján kapják az állami hozzájárulást, hanem a hallgatók száma szerint. Ha csökken az államilag finanszírozott diákok száma, a többnyire már amúgy is kiéheztetett karok az anyagi kiesést tanárok elbocsátásával, intézetek összevonásával tudják csak áthidalni. Az egyetemi vezetők azonban már azt is tudják: ezt a megkapó őszinteséggel bejelentett ,,racionalizálást" a kormányzat nem egyszeri reformtettnek szánja, hanem egy évről évre folytatódó tendencia első lépéséről van szó.
Az egyetemek előtt a kényszerű öncsonkításon kívül persze elvileg egy másik út is nyitva áll: ahogy a miniszter fogalmazott, ,,a jelenlegi 72 hazai felsőoktatási intézmény sorsáról majd a színvonal alapján a piac fog dönteni". Ez magyarul annyit jelent: az államilag csökkenő mértékben finanszírozott ,,haszontalan" tudományokat oktató karok természetesen pótolhatják a kieső hiányt, ,,piaci alapon", vagyis borsos költségtérítésért ugyanott ugyanazt tanuló, további hallgatók felvételével. Majd a minőség eldönti, hogy melyik intézmény marad talpon, hiszen ahol ,,piacképes" az oktatás, oda nyilván pénzért is özönlenek majd a felvételre váró diákok, a ,,piacképtelen" intézmény pedig megérdemli a csődöt, amely a tudományos materializmus értelmében nyilvánvalóan bizonyítja életképtelenségét és egyben társadalmi értéktelenségét is. Azonban gondoljunk bele: ha egy költségtérítéses szemeszterre több százezer forintos nagyságrendű tandíjat kell fizetni, vajon hányan fogják ezt a valóban befektetésnek minősíthető összeget ,,humánerőforrás-menedzser" vagy ,,marketing-kommunikáció" szakra, és hányan matematikára, geológiára, irodalomtörténetre vagy éppen klasszika-filológiára költeni? A ,,szabad piac" hamarosan el fogja dönteni, hogy a tudós- és pedagógusképzés, de még jó néhány műszaki képzési terület is ,,életképtelen", ,,nem jó befektetés" - a jelenlegi kulturális kormányzat pedig éppen azt deklarálja, most már nyíltan, hogy ezeket a piacilag ,,nem jól eladható" képzéseket csak egy egyre szűkülő kör számára kívánja fenntartani a jövőben.

A társadalmi értéket a piaci haszonnal, a profittal azonosító szemlélet persze nem Hiller István, az egykor népszerű bölcsész docens miniszterségével tört be az oktatáspolitikába: a szocialista miniszter e tekintetben csupán a liberális elődje által kijelölt úton halad tovább. A felsőoktatásban dolgozók legalább másfél-két éve jól tudják, hogy a piacképtelenség bélyegével a szégyenpadra ültetett karokon a ,,bolognai folyamat" örve alatt áterőszakolt szerkezeti átalakítás is elsősorban ezt a célt, a ,,pazarlóan működő párhuzamos képzések megszüntetését", a gazdasági ,,racionalitást" szolgáló első lépés volt.
Nem felesleges talán emlékeztetni rá: az idén induló kétciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésével egy időben egy miniszteri rendelet új szerkezetű oktatást írt elő az egyetemek számára, amely mind a bölcsész- mind a természettudományi karokon radikálisan csökkentette az első ciklusban indítható szakok számát. Pontosabban fogalmazva, a tavalyi évig önálló szakként induló képzéseket általában négyesével-ötösével egymásba olvasztva, összevonva, olyan nagy ,,alapszakokat" alakítottak ki, amelyekre beiratkozva a diák a rendelkezésre álló három év első szemesztereiben általánosságban ismerkedik több, sokszor nehezen közös nevezőre hozható szakma ,,közös alapjaival", majd a maradék néhány szemeszterben megpróbál(hat)ja elsajátítani az mostanáig nyolc-tíz szemeszter alatt átadott szakmai minimumot. Ezután kap egy BA-diplomát, amelynek munkapiaci értékéről a fentiek fényében nem nehéz fogalmat alkotni. Hogy tovább lépjen és legalább megközelíthesse az eddig öt év alatt diplomát szerző diákok tudásszintjét, feltétlenül be kell iratkoznia a második ciklusra, a remélhetőleg már specializáltabb képzést nyújtó MA szintű képzésre; csakhogy a jelenleg érvényes reform-szabályozás értelmében erre az első ciklusban végzett hallgatók 35 százalékának lesz csak lehetősége.
Ráadásul jelenleg, első ,,bolognai" évfolyamaink képzésének harmadik hónapjában még senki nem tudja, hogy milyen tartalmú MA-képzéseket indíthatnak majd az egyetemek. Ennek csak az egyik oka az, hogy a minisztérium egyelőre nem foglalkozik az MA-szakok terveinek elbírálásával. A bizonytalanság másik, nyomós oka az, hogy a mesterképzések megindítása anyagi akadályokba is ütközhet, hiszen lassan kiderül, hogy ez nem minden területen és nem minden egyetem számára lesz gazdaságos. Könnyen előfordulhat így akár az is, hogy nem egy patinás egyetemünk több tudományág esetében kénytelen lesz megmaradni a hallgatók tömegeinek szórakoztatására alkalmas BA-képzéseknél, vagyis a hagyományos értelemben vett főiskolai szintnél, miközben anyagi megfontolásokból lemond a mesterképzések egy részéről. Az érintett tanszékek így gyakorlatilag visszaminősülnek főiskolai tanszékké, legalábbis addig, amíg az intézmények éles szemű gazdasági vezetői rá nem jönnek, hogy ezen körülmények között már felesleges is fenntartani őket... Szinte ugyanígy megjósolható ugyanakkor, hogy a különféle szakképzés-szerű, régebben főiskolainak tekintett szakok, amelyek jó befektetésnek tűnnek (pl. pénzügyi, kereskedelmi, kommunikációs, informatikai vagy akár katonai téren), fizetőképes tömegeket vonzanak majd és nagyon is életképes lesz a fenntartásuk mesterszinten is.
Az egyetemi diploma évek óta tapasztalható értékvesztéséhez így néhány év alatt egy újabb jelenség is társul: a tudományos képzés és a gyakorlati szakképzések rangjának felcserélődése. Végső soron a megreformált felsőoktatási rendszertől az várható, hogy az egyik oldalon felületes elméleti képzésben részesített tömegeket bocsátanak majd ki hagyományos, tudományegyetemi karaink, míg a másik oldalon piaci alapon virágoznak majd a gazdasági vállalkozásként működő, divatos szakfőiskolák, amelyek gyakorlati haszonnal kecsegtetnek ugyan, mégsem adnak az eddig megszokott értelemben véve egyetemi színvonalú tudást. Hiszen nem szentségtörés talán, ha bevalljuk, hogy ezek az intézmények egyre növekvő presztízsük dacára sem nyújtanak valódi értelmiségi-képzést, gyakorlati jellegüknél fogva egyre távolodnak az eredeti egyetemi gondolattól, amely nem is olyan régen még európaiságunk sarokkövének számított.
A leírt folyamatok, tendenciák következményei sajnos ma már nem is beláthatatlanok, hanem egyre világosabban sejthetők. Az itt végzett rombolás véleményem szerint mélységében és jellegében is hasonlatos ahhoz, amely éppen most az egészségügyet fenyegeti. Éppen ezért nehezen érthető az a hallgatás, amely a magyar felsőoktatás keserű ,,reformját" övezi a közbeszédben. Az egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezete és az ellenzék szakpolitikusai elsősorban a tandíj bevezetése ellen emelik fel szavukat, az esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság szempontjaira hivatkozva. A tiltakozás helyes, sőt elengedhetetlen; az elvi megközelítés szintén helyes, de nem elégséges. A novemberben bejelentett kormányzati döntések ismeretében ugyanis már egyértelmű, hogy a tandíj bevezetése valójában a felsőoktatás piacosításának egy újabb, valószínűleg döntő jelentőségű lépése lesz. Ez a piacosítás pedig elkerülhetetlenül rombolást hoz magával, kutatói műhelyek, tudományos tevékenységet folytató közösségek felszámolásával fog járni.

Ha korszerűsítésre, jobbító reformokra van szükség felsőfokú oktatásunkban, annak sem a célja, sem a módszere nem lehet a pénzbehajtás - ezen a területen sem. Csatlakozásunk a bolognai egyezményhez, amellyel nem vállaltunk többet, mint felsőfokú képzésünk felosztását két - illetve, a PhD-képzést is bele számítva három - ciklusra, annak idején nem ezt az utat jelölte ki számunkra, csupán a többi 44 európai országhoz hasonló, könnyen átjárható adminisztratív keretek kiépítése volt a célja.
Önmagában a két ciklusú tagolás nem is lenne összeegyeztethetetlen a tudományos képzés céljaival sem, mindössze arra volna szükség, hogy a piacképesség és gazdasági racionalitás dogmái helyett az egyes szakmák egyetemi képviselői (és ne csak intézményi vezetői!) egzisztenciális szorongások nélkül (!), tisztán szakmai alapokon, több különböző külföldi tapasztalatot is figyelembe véve tölthessék meg tartalommal ezt a keretet, maguk alakíthassák ki az első és a második ciklus szakjainak szerkezetét. Anyagi téren nyilvánvaló, hogy a fejkvóta-alapú finanszírozás rendszere káros a szakmai színvonalra nézve, hiszen az egyetemeket igényeik leszállítására kényszeríti, a hallgatókat pedig a tudományos kíváncsiság felől az egyre pragmatikusabb, sőt, egyre cinikusabb hozzáállás felé tereli.

Jó évtizede egyetemi hallgatóként éltem át a felsőoktatás első nagy piacgazdasági szemléletű ,,reformját", a Bokros-csomag idején. Az akkori, kétezer forintos tandíj bevezetésénél sokkal jobban zavart az, hogy a racionalitás jegyében az általam látogatott tanszékek is kénytelenek voltak leépíteni a nyugdíjas korú oktatókat - nem egy esetben éppen a legkiválóbb, nemzetközi hírű, idősebb tudósokat. Emlékszem azonban egy akkori megjegyzésre, amely jól tükrözi, hogy ehhez képest is mennyit hanyatlott értékítéletünk egy évtized alatt. Bokros vetette fel először, hogy általánosan bevezetendő arányszámok szerint kellene ,,ésszerűsíteni" az egyes szakokon tanító tanárok és az ott tanuló diákok arányát. Emlékeim szerint visszakézből érkezett a magyar értelmiségi közvélemény tiltakozása, amely rámutatott, hogy ebben az esetben például azonnal fel lehetne számolni az ELTE világhíres egyiptológia szakát, hiszen oda valóban nem érdemes évi öt-tíz embernél többet felvenni (sőt!), ugyanakkor nyilvánvaló rombolás lenne egy vagy két fősre zsugorítani vagy megszűntetni a nemzetközileg is elismert tudományos műhelyként működő tanszéket. Ma, 2006 őszén, évek óta először nem indul önálló szakként az egyiptológia az új rendszerű képzésben, sok más, még nagyobb hagyományú egyetemi szakhoz hasonlóan; ha a kormányzat következetesen végigviszi most bejelentett terveit, akkor a ,,piacképtelen" területeken hamarosan teljes tanszékek szűnhetnek meg, tekintet nélkül az ott dolgozók tudományos kvalitásaira, sőt a kisebb bölcsészkarokra gyakorlatilag már ki is mondatott a halálos ítélet. Vajon van-e még erről a lejtőről visszaút?

Bencze Ágnes
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A felnőttokt. feltérképezése 1
  2007-04-30 12:02:19, hétfő
 
  A FELNŐTTOKTATÁS FELTÉRKÉPEZÉSE BP. XX-XXIII. KERÜLETÉBEN


1. Bevezetés

"Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a továbbképzés - legyen az szakmai, általános, politikai vagy kulturális képzés - tartalmában és minden formájában egyre fontosabbá válik. Az egész életen át tartó" (permanens) "tanulás következményekkel jár minden szakemberre és intézményre vonatkozóan, aki felnőttoktatással, képzéssel, művelődéssel foglalkozik." Egy jól működő rendszer kiépítése és az intézmények közötti kooperáció közös érdek.

A felnőttképzés - általános és szakmai, politikai és kulturális - helyzetéről és a szükségletről kevés megbízható információs bázis áll rendelkezésre. Ez a hiány akadályozó tényező a felnőttképzés magyarországi továbbfejlődése szempontjából. Ezért, egy országos méretű kutatási projekt elkészítése vált szükségessé, amely a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a szegedi (JGYTF) és a jászberényi (JTIF) főiskola, valamint a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájának közös programja. Ezen intézmények végzős hallgatói, mint e dolgozat szerzője is - akik szakdolgozatukat e témából írják - és kollégái vizsgálják a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények helyzetét az ország 18 megyeszékhelyén és a fővárosban.

A kutatás célja, hogy kidolgozzuk a városok "felnőttképzési térképét", mely átfogó leírást ad az összes ide tartozó intézményről, ezek feladatairól, felépítéséről és programjáról.

Bóna Mária, a JPTE végzős művelődésszervező szakos hallgatója vagyok.
E kutatási "projekt" keretén belül vállalkoztam Budapest, XXIII. kerületének (Soroksár) felnőttképzési térképének elkészítésére, ugyanakkor diplomamunkámat is ebből a témakörből választottam.


(Megjegyzés: Az idegenszavak használata, mint "szakkifejezések" kötelezőek voltak. Elnézést kérek használatuk miatt! BMI Bp.2007-04-30.)


1.1. A diplomamunka segítőinek bemutatása, köszönetnyílvánítás
Dr. Koltai Dénes igazgatónak, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensének, Prof. Dr. Heribert Hinzennek a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi együttműködési Intézete (IIZ/DVV) igazgatójának, valamint Szokoli Beatrix ügyviteli előadónak és Kraiciné dr. Szokoly Máriának, a JPTE Belvárosi Felnőttképzési Intézet Konzultációs és Vizsgaközpont vezetőjének, szakdolgozati konzulensemnek szeretném köszönetemet kifejezni.

1.2. Információk a tanulmányról, ennek lefolyásáról, problémáiról...
A rendszerváltás után, 1991-ben megnyitott új IIZ/DVV projekiroda - mely a helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten világszerte együttműködik általános, szakmai, politikai és kulturális felnőttképzéssel foglalkozó civil társadalmi, egyetemi és állami szervezetekkel - az 1997-2000-ig terjedő időszakra vonatkozóan pályázatot nyújtott be 1996 közepén a Szövetségi Gazdasági Együttműködési- és Fejlesztési Minisztériumnak (BMZ). A pályázatot 1996 szeptemberében elfogadták. Az a célja e partnerközpontú és partnereket összefogó együttműködésnek, hogy a felnőttoktatásban érintett intézmények és szervezetek között (népművelés, továbbképzés, képzések, egész életen át való tanulás) széleskörű szövetség jöjjön létre. Döntő feladat azon követelményeknek és elvárásoknak megfelelni, amelyek az országnak az EU-ba történő 2000-ig célul kitűzött felvétele támaszt.
Legfontosabb állami szintű tárgyaló partner a Művelődési- és Közoktatási Minisztérium, annak is a Felnőttoktatási Főosztálya.
A felnőttképzés szempontjából nőni fog a jelentősége a Munkaügyi-, az Egészségügyi és Népjóléti- és a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Nő a jelentőségük a helyi- és a megyei szintű önkormányzatoknak, akik átfogó kompetencia körökkel rendelkeznek és így "finanszírozási szempontból is fontos tényezők".

Az önkormányzatok fenntartásában működő kultúrházak továbbra is - adott materiális infrastruktúrájuk (helyiségek, személyzet, anyagi források) és programjaik révén nagy jelentőségűek.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei-, városi- és szakmai szervezeteivel és a Magyar Népfőiskolai Társaság (MNT) helyi népfőiskoláival fokozott kooperáció ajánlatos az olyan központi intézményekkel mint a Magyar Művelődéskutatási Intézet, a Magyar Kulturális Intézet és a Népművelők Szövetségei.
A központi, regionális és helyi munkaügyi hivatalok oktatási intézményeit és a regionális továbbképzési központokat is szakmai képzési célok megvalósításába - főleg a munkanélküliek képzésébe - be kell vonni.
Az egyesületi, alapítványi, vagy vállalkozási- főleg helyi szinten működő és speciális programkínálattal rendelkező intézmények a helyi szinten történő felnőttoktatáshoz járulhatnak hozzá.
Az alap- és továbbképzés, valamint az ezzel párhuzamos kutatás területén kell - főként ott, ahol a felnőttképzés a kurzuskínálat része - az egyetemekkel és tanárképző főiskolákkal intenzíven együttműködni.
Sajnálatos módon ezek néhány területen még messze vannak a megvalósulástól és a tartós gyakorlattól. Pl: Soroksár felnőttképzését fölvállaló, vagy inkább föl nem vállaló intézményei.
Az állami költségvetés restriktív pénzügyi politikája tovább nehezítette a művelődési- és kulturális intézmények helyzetét. Ez egyaránt vonatkozik az iskolákra, egyetemekre, és kultúrházakra. A civil szférára más, de semmi esetre sem jobb keretfeltételek vonatkoznak...
Ez az állami pénzügyi restrikció Soroksáron egybeesett Pesterzsébettől, vagyis a XX. kerülettől való különválással.
Így nyilatkozott erről a helyi sajtónak 1994 nyarán Majoros Pál, a szétválást előkészítő koordináló bizottság elnöke:


"A várospolitikával összefüggő közgondolkodást, cselekvést azt hiszem időseknek, fiataloknak egyaránt újra kell tanulni. Mindannyiunknak fel kell készülni arra, hogy az első esztendőben a súlyos gazdasági helyzetben semmi különöset nem fog észrevenni a helyi polgár, hiszen a XXIII. kerület önkormányzata sem lesz jobb anyagi helyzetben a többi huszonkettőnél, még akkor sem, ha a soroksári, immár független képviselő-testület, nyitott lesz. Úgy vélem, az első önálló négy esztendő sokkal nehezebb Soroksáron, mint a rendszerváltásé az országban, vagy a jelenleg még funkcionáló XX. kerületi önkormányzat első négy éve."

(Ezzel is indokolható, hogy kutatásom "eredménye" egy "fehér folt" lesz a XXIII. kerület helyén a főváros "felnőttképzési térképén".)

Vizsgálódásom kezdetén reménnyel kutakoltam a KERÜLETI KALAUZ címen 1996-ban, a MARK KFT - MÉDIA-MIX KIADÓ BT kiadásában megjelent, közérdekű információkat tartalmazó katalógusban. Ebben a "tájékoztató, útbaigazító katalógus"-ban nem találtam egyetlen-egy felnőttképzéssel foglalkozó szerveződést sem. (Valahogy el kellett indulnom...) Első lépésként az 1995. január 6-ával megalakult Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületét kerestem fel telefonon, majd az összes kultúra-közeli intézményt. A telefoni megkeresések során megtudtam azon személyek nevét, akiknek megküldhettem a JPTE ajánlólevelét, valamint -előzetes tanulmányozás céljából - a 8 oldalas kérdőívet. A XXIII. ker. önkormányzatnál az oktatási ügyek mindeseként bemutatott Szabó Istvánnénak is megküldtem az anyagot. Helyette Bak Ferenc tanácsos keresett meg telefonon és közölte velem, hogy: "Az alapképzést is csak nagyon keservesen tudjuk szinten tartani, a felnőttképzéssel még nem tudtak foglalkozni."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Felnőttokt. feltérképezése 2.
  2007-04-30 11:53:12, hétfő
 
  A FELNŐTTOKTATÁS FELTÉRKÉPEZÉSE BP. XX-XXIII. KERÜLETÉBEN


2. Felnőttképzés (oktatás) művelődés Budapest, XXIII.
(Soroksár) kerületében

Soroksár oktatási- és művelődési intézményeinek legnagyobb része 1990 előtt jött létre. Az 1990- és 1994 közötti időszakról nincs külön információ Soroksár művelődéséről, mert a főváros XX. kerületének volt a része.

Az alábbiakban idézem az 1994 novemberében - tehát: a soroksári önkormányzat létrejöttét megelőző időszakról - Majoros József az Oktatási Közművelődési és Kulturális Osztály vezetőjének beszámolóját.

"Az elmúlt 4 évben számos örömteli és sajnálatos változás történt. Ennek egyik alapvető oka a gyermeklétszám alakulása, amely folyamatosan csökken, ez a tendencia várhatóan az ezredfordulóig nem változik. Kerületünkben 1990-ben 18 általános iskola működött, a tanulók száma 7380 volt. Az idén a 6404 tanuló 16 általános iskolában gyarapítja ismereteit. Az óvodai és iskolai intézmények száma csökkent, ugyanakkor lehetővé vált a magasabb színvonalú pedagógiai munka feltételeinek a megteremtése. Színesedett, gazdagodott és kiegyensúlyozottá vált a pedagógiai programok kínálata. Kerületünkben megindult a 8 osztályos gimnáziumi képzés, nemzetiségi iskolák működnek.
Az önkormányzat épületet, illetve épületrészt biztosít egy alapítványi szakközépiskolának és egy népijátékot és kismesterséget oktató képzőnek, valamint a pályakezdő fiatalokat foglalkoztató speciális szakiskolának. Az oktatási ágazatban az elmúlt 4 évben 11-re nőtt az önállóan gazdálkodó intézmények száma. A részben önállóan gazdálkodók a GAMESZ-szal állnak kapcsolatban. A jelenlegi finanszírozási rendszerben az állami normatívák nem fedezik az intézményrendszer működését. Az önkormányzatnak minden évben a költségvetésből nagy összeggel kell pótolni a hiányt.


Az oktatási- és közalkalmazotti törvény végrehajtási utasításának megfelelően kötelező szinten áll az alapilletmény és az illetménypótlék. Az adható "F" fizetési osztályba sorolást az önkormányzat elfogadta. A képviselő-testület szociális érzékenységét bizonyítja, hogy hagyományt teremtve augusztus 20-án a polgármester tanszersegélyt ad át a rászoruló tanulóknak. A hagyományos március 15-ei, augusztus 20-ai és október 23-ai tárgyjutalom átadásának jó a visszhangja a gyermekek és a pedagógusok körében. Gazdasági meggondolásokból tavaly fővárosi fenntartásba került a Német Nemzetiségi Gimnázium, a Kossuth Lajos Gimnázium és a Benedek Elek Általános Iskola, 1994-ben a Nagy László Általános Iskola és Gimnáziumot is átvette a főváros. Jelentős javulást eredményezett két iskolánkban az épület bővítése, illetve felújítása.
A Páneurópa Általános Iskola új szárnya 1991-ben készült el, a régi épületének felújítása 1992-ben befejeződött. 1992. december 16-án vette át az önkormányzat a fővárostól a Szentlőrinci úti lakótelepen a Pistahegyi közi Óvodát és a 16 tantermes Dinnyehegyi közi Általános Iskolát. Az intézmények ideális körülmények között működnek, jól felszereltek, minden igényt kielégítenek.
A Lázár Vilmos Általános Iskola az épület rendbehozatala után megfelelő körülményeket biztosít. Jelenleg 29 területi óvodát működtet az önkormányzat, a korábbinál kedvezőbb az elhelyezése az óvodás gyermekeknek a megüresedett bölcsődék helyiségeiben. Pestszenterzsébeten hagyományokkal rendelkezik a Csili Művelődési Központ, amely tavaly átvette az Erzsébeti Ifjúsági Ház és a szári tábor működését. Fontos rendezvénysorozata a Csilinek az "Erzsébet Napok" és a "Szüreti Napok", ahol a kerületi iskolák közötti versennyel, játékkal igyekeznek erősíteni a lokálpatriális érzést.


A Táncsics Művelődési Ház Soroksár lakosai részére elsősorban német nemzetiségi programokat szervez. Híres a fúvószenekaruk és színvonalas a néptánc csoportjuk. Működik a nemzetiségi hagyományőrző énekkar, és a német nemzetiségi klub.
A Pesterzsébeti Múzeum és a Gaál Imre Galéria ugyancsak jelentős szerepet játszik a kerület kulturális életében. A Lajtha László Zeneiskolában működik az ország első cselló-zenekara. Kísérletképpen folyik a számítógépes zeneoktatás.
Önkorányzatunk kiemelt figyelmet szentel a tehetséges Tanulók Támogatására. Létrehozta a T.T.T. alapítványt, amely eddig 630 gyermeknek segítette, segíti - anyagi támogatással - a tehetsége kibontakoztatását. Az "Oktatásért és közművelődésért" és a Pestszenterzsébet-Soroksár Ifjúságért" alapítvány is elkezdte az érdemi munkát.
A XX. kerületben az oktatási ágazat intézményeinek működéséhez az önkormányzat biztosítja a megfelelő feltételeket. Az elkövetkező években várható az oktatáspolitikai koncepciónak megfelelő változtatás, ennek részanyagai - mint például az értékelemzés, a háttértanulmány - már elkészültek. A koncepció vitájára az 1994/95. tanévben kerül sor."
(Megjelent Közművelődés címen az 1994. nov. 25-ei Pestszenterzsébet
-Soroksár XXV. évfolyam különszámában. A kiemeléseket azért alkalmaztam, hogy a Soroksárra vonatkozó részeket könnyebb legyen megtalálni.)
Mint a fenti beszámolóból is kitűnik, a kerületi oktatáspolitikában a rendszerváltozás utáni négy évben még nem szerepelt a felnőttképzés és oktatás. Valószínű azért, mert még az országos oktatáspolitika sem tette a közoktatás részévé.
Az 1995-től létrejött XXIII. kerületi Önkormányzat, és lakosai, vállakozói pedig - a már az 1.2. pont alatt említettek miatt - azóta sem tudták a forrásokat a felnőttképzésre, oktatásra előteremteni.


2.1. Keretfeltételek: népesség száma, statisztikai információk
Soroksár település alapítója Gróf Grassalkovich Antal (1694-1771) volt. Mint kamarai ügyész, majd mint királyi jogügyi igazgató, a gödöllői uradalom birtokosa a bécsi udvarra gyakorolt befolyását hatalmas birtok megszerzésére használta fel. Grassalkovich jó gazdasági szakember is volt, hozzáfogott a puszták műveltetéséhez. A közeli Pest környéke és a Duna-Tisza köze a törökök és a hadjáratok miatt elnéptelenedett, ezért a belső telepesek hiányában német területekről, az ottani népfelesleg és vállalkozó készség, a hívó szó tömegeket mozgatott meg. A bevándorlók a német délvidék minden részéből és főleg Würtenbergből jöttek. Az új telepesek a Duna mellett, a Pest felé vezető országút mentén építették fel hajlékaikat. 1759-ben a település mezővárosi rangra emelkedett. 1758-1761 között felépült a ma is álló barokk templom, öt évvel korábban már önálló iskolaépületbe járhattak a soroksári gyerekek. 1828-ban felépült a posta, 1844-ben a gyógyszertár. A lakosság legnépesebb rétege a parasztság volt, egészen a századfordulóig. Ekkor számottevő iparos és kiskereskedő réteg alakult ki. A malomipar főleg a múlt század második felében virágzott. (Innen a Molnársziget elnevezés.)
Télen a befagyott Dunát ellepték a jegesek, akik hatalmas vermekben gyűjtötték nyárra a jobb módú családok számára a jeget. (Ilyen jégvermet találtak a Táncsics Mihály Művelődési Ház 1990-es évek elején történt felújítási munkálatainál.) Gyárai: a Ledofsky-féle gőzmalom, amelyben 50 munkás dolgozott. Említésre méltó a parketta- és szalmagyár. Az 1920-as évek elején a Soroksári Textilgyárban 500-600 ember dolgozott. Soroksár a XIX. sz. végétől Budapest vonzási körébe került, de még így is évtizedekig megtartotta archaikus, az urbanizációtól kevésbé befolyásolt állapotát. Lakosainak száma 1869-ben 5677 fő, 1920-ban 16253 fő és 1941-ben 18897 fő volt. (Felhasznált irodalom: Pesterzsébet, Soroksár Budapest XX. kerületének múltja és jelene Bp.1972 83-125. old.)

A Magyar Köztársaság országgyűlése 1994. ápr. 6-án törvénybe iktatta Soroksár önállóságát, a főváros XXIII. kerületeként határozta meg közigazgatási státuszát. (Az 1950-et követő 40 esztendő alatt Soroksár a tökéletes kiszolgáltatottság állapotába került.) A jövőbeli kapcsolatokat azonban a jószomszédi viszony óhaja határozta meg. A Belügyminisztérium nyilatkozata alapján Pestszenterzsébet-Soroksár Önkormányzata képviselő testületének gondoskodnia kellett a népesség és a területi megosztás arányában - az önkormányzati hivatal megosztásáról, az új soroksári hivatal felállításáról, valamint az induláshoz szükséges minimális pénzügyi feltételek megteremtéséről, a működésről. A XXIII. kerületi Polgármesteri Hivatal elkészültének költségei 30-35 millió forintot tettek ki. Pesterzsébet költségei, viszont a 126 millió forintot is elérték, mert előzetes ígéretéhez híven átvállalta az új polgármesteri hivatal működéséhez szükséges berendezésének költségeit. Kompromisszumos megoldást választva: Soroksár tartozásának rendezésére banki hitelt vett fel, melynek kamatai 50 %-át a XX. kerület vállalta át. Soroksár vagyoni követeléseinek fejében Pesterzsébet átadta a Szári-tábort, a balatonszéplaki üdülőt, a visegrádi üdülő Pesterzsébetet illető részét. Közös szakmai bizottság hajtotta végre a múzeumok, a zeneiskola megosztását. (Pesterzsébet Bp-főváros XX. ker-nek társ.pol. és szolg. lapja XXVII.évf. 2. sz.)
A XX. kerületnek - Soroksár különválása előtt - kb 60 ezer lakosa volt.
Ennek is 50 %-a élt (él) a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy a XX. kerületi Önkormányzat bevételi forrásai között az SZJA-ból befolyt összeg nem votl számottevő. A lakosság elöregedése (a folyamatosan csökkenő születendő gyermekek száma) miatt a gyermekintézmények, oktatási intézmények sem tarthatók fenn az un. állami fejkvótából.
Az 1990-es népszámláláskor 560-an vallották magukat cigány nemzetiséginek; 185-en németnek; kb 50-55 fős bolgár, lengyel és szlovén kisebbség, valamint néhány szerb lakik a XX-XXIII. ker.-ben.
A soroksári össz lakosok számát 25.000 főre becsülhetjük.


2.2. Politikai, gazdasági és kulturális helyzet: 10 évvel ezelőtt és napjainkban
Soroksár politikai- gazdasági- és kulturális helyzetét meghatározta az a tény, hogy 1950-ben erőszakkal hozzácsatolták Budapest XX. kerületéhez, Pesterzsébethez. Ezért, 10 évvel ezelőtti helyzetét is ez a tény határozta meg, de nem alapvetően, hiszen Soroksárt német telepesek, un "sváb" őslakosok alkották. Az óhazához fűződő családi kapcsolataikat a II. világháború, majd az azt követő negatív politikai diszkrimináció nagymértékben befolyásolta. Németországból azonban a rendszerváltozáskor sokféle segítséget kaptak. Ennek szép példája a nürtingeni kapcsolat.
1990-től olyan polgálmester került Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzatának élére Perlaki Jenő (Fidesz) személyében, aki nyitott volt a külföldi segítség fogadására. Miből állt ez a segítség? 1991. augusztus 29-től szeptember 1-jéig nürtingeni testvérvárosi delegáció tartózkodott hazánkban. A küldöttség tagjai tájékozódtak az önkormányzat és a polgármesteri hivatal munkájáról; megtekintették a német nemzetiségű gimnáziumot és a Szitás utcai óvodát; részt vettek a Grassalkovich úti (akkor még Marx Károly úti) Általános Iskola avató ünnepségén; majd Veszprém és Balatonfüred nevezetességeivel ismerkedtek Alfred Bachofer főpolgármester vezetésével.
1992-ben "Pestszenterzsébet"-Soroksár testvérvárosa, Nürtingen 50 ezer márkát ajánlott fel évente az önkormányzatnak. Az összeg felhasználására Perlaki Jenő polgármester tett javaslatot: 10 ezer márkát a nürtingeni júniusi fesztiválra (1992. június 19-től június 21-ig XX. kerületi napokat rendeztek Nürtingenben); 40 ezer márkát pedig
Soroksárnak a Táncsics Művelődési Ház felújítására. (Statikai hibák elhárítása-, homlokzat helyreállítása-, melegítő konyha létesítése a vacsorás rendezvényekhez - szerepelt a megújítási tervben.) A megvalósuláskor a 40 ezer márka, Ft-ba átszámítva a következőkre lett fölhasználva: l millió forint a Táncsicsnak, 800 ezer a római katolikus, 200 ezer a református templom felújítására.

1992. őszén Alfred Bachofer Nürtingen főpolgármestere levélben mutatta be városát. (Rövidített változata megjelent az önkormányzat Pestszenterzsébet-Soroksár című, 1992. okt. 23-ai újságjában.)
"Nürtingent, ezt a régi-fiatal várost kb 1000 évvel ezelőtt alapították. A hozzávetőlegesen 40.000 lakost számláló helyiség Baden-Würtenberg tartomány szívében, a tartományi főváros, Stuttgart közelében fekszik. Nürtingen város magja kb. 28.000 lakost számlál, az 1975-ben a belvároshoz csatolt 5 városrésznek kb. 12 ezer lakosa van. Az öt városrész mindegyikében helyi kormányzat működik, egy helyi főelöljárósággal és helyi tanáccsal, mely a városrész érdekeit a város magjával szemben képviseli... ennél a szervezeti felépítésnél a helyi, saját viszonyokat a templomokkal, iskolákkal, egyesületekkel messzemenően megtartották...Jelenleg a legfontosabb feladataink: lakásépítések, új építési területek kiutalásával; óvodák, iskolák létesítése a növekvő számú lakosság igénye szerint; egy új ipartestület kialakítása a munkahelyek leépülésének ellensúlyozására; a történelmi óváros szanálása; a csatornahálózat és tisztítórendszerek további kiépítése...Ellentétben a múlttal, lényegesen gyorsabban kell cselekednünk, mert a gazdasági recesszió miatt a városi kasszánkból elfogyott a pénz."
Az 1995-től önállósult Soroksárral - Nürtingennek, mint testvérvárosnak továbbra is megmaradtak politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai.
Az 1994. december 11-ei önkormányzati választásokon a leendő XXIII. kerületben 16.105-en járultak volna az urnához; a megjelentek száma 6.565 (40,76 %). A főváros új kerületének képviselő testülete 17 tagú, 10-en egyéni választókerületben, 7-en listán szereztek érvényes mandátumot. A soroksári testületbe 3-an az MSZP, 7-en a KDNP-MDF-FKgP, 4-en a Polgári Szövetség Soroksárért, 1-1 jelölt az SZDSZ, a Fidesz, illetve a függetlenek képviseletében jutott be.

A XXIII. kerület első polgármestere: Geiger Ferenc (MSZP-SZDSZ-FIDESZ) 2.986 szavazattal.

"...együttműködve kell a jövőben egymás mellett élnie Pesterzsébetnek és Soroksárnak, hiszen a két kerület ezer szállal kötődik össze".

Nyilatkozta a XXIII. kerület első polgármestere.
Miközben folyt a vagyonmegosztás, elkezdődött a soroksári polgár-
mesteri hivatal épületének kialakítása a Grassalkovich út 162. sz. alatt.

Budapest külső kerületeinek (IV., X., XII., XV., XVI., XVII., XVIII.,
XX.) polgármesterei 1994 januárjában megalakították a Fővárosi Peremkerületek Önkormányzati Szövetségét. A Szövetség célja, hogy az önálló önkormányzatiság mellett biztosítani a kerületek különbözőségét és a főváros egységét. Az újonnan megalakult XXIII. kerület képviselő-testülete úgy döntött, hogy az integrálódását megkönnyítse, csatlakozni kíván a Szövetséghez.
Tekintettel a nagylétszámú német és cigány kisebbségre, a nemzetiségi választások után megalakult a Német Kisebbségi Önkormányzat 5 fővel, valamint a Cigány Kisebbségi Önkormányzat szintén 5 fővel.
Jelenik Magdolna (kompenzációs listán jutott be, a Polgári Szövetség Soroksárért jelöltjeként) az Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottság elnöke, tagja a Német Kisebbségi Önkormányzatnak és a Környezetvédelmi és Közbiztonsági Bizottságnak.

A rendszerváltozás elején hozott városrendezési tervekben a következők szerepeltek: a Duna-parti zóna környezetvédelmi problémáinak megoldása, ezzel párhuzamosan a szabadidő eltőltésére (rekreációra) alkalmas funkciók kiteljesítése (kerékpárút, sétány, szállodatelepítés stb.)

A tervekben szerepelt a Dél-pesti szennyvíztisztító telep bővítése, melyhez a Világbank hitele mellett PHARE támogatás megpályázása is folyamatban van. A bővítés lehetővé teszi a soroksári területek bekapcsolását, valamint a közlekedési infrastruktúra kiépítésével (M0, M5) jelentkező vállalkozási igények kielégítését. Tervezték a Horgászpart bérleményeinek megszüntetését régészeti, környezetvédelmi okok miatt.

A Ráckevei (Soroksár)-Duna-ág megmentéséért Pe. és Sor. Önkorm. létrehozta a "Feltámadó Környezet" Alapítványt, mellyel együttműködik a Kanadai Urbanisztikai Társaság - a kanadai kormány támogatásával. Megkezdték közösen egy RSD-program kidolgozását.

Soroksár településszerkezete védendő. Az Erzsébet utcában közúti felüljárót terveztek; a Szitás u. és a Milleneum telep térségében több száz lakásos családi házas terület kialakítását. Az Ócsai úti iparterületen a környezetvédelmi előírások szigorításával csökkenteni kívánták a levegőszennyezést és az ilyen előírásokkal újabb szolgáltatóipari üzemek telepítését.

A soroksári nagyüzemek (vasöntöde, ÉGV, OGV telepe, ORSZAK, KÖZGÉP) állami vállalatok a privatizáció folytán, sorra bezártak, megszűntek az elmúl tíz évben. Az épületeikben alakultak meg a kis- és nagyvállalkozások.
Budapest XXIII. kerületében 1997-ben 105 cég- illetve intézmény volt regisztrálva. Ebből - egyéni vállalkozó 40, - betéti társaság (Bt.) 29,
- Kft. 26, - Kkt. 1, - Rt. 3, - egyéb 6. 99 vállalkozás érdekvédelmét, illetve szakmai képesítését a Pesterzsébeti Ipartestület látja el (1204, Bp, Mártírok u. 103.; 285-0263). Az Ipartestület évek óta megszervezi - évente egy alkalommal - az adók- társadalombiztosítás és egyéb, gazdálkodáshoz szükséges ismeretekről szóló felkészítést a XX-XXIII. kerületi vállalkozások részvételével. Az Ipartestület 1993-ban, a XX. kerületi "Baross Gábor" Iskolában megszervezte a szakmunkásképzést szobafestő-mázoló, autószerelő és karosszéria-lakatos szakmákban.
A szociális foglalkoztató textil-üzeme (szabászat, varroda) a XXIII. kerület Grassalkovich úton található, de a központja a XX. kerületi Baross utcában van. Itt lehet jelentkezni a hátrányos helyzetűeknek (akár bedolgozói rendszerben is) varrásra.
A munkanélküliek 1993. április 1-ig Csepelre, vagy a IX. kerületi
Haller utcai Munkaügyi Központba jártak ügyeik intézéséért. Ekkor azonban megnyílt a XX. kerületi kirendeltség a János utca (Ságvári E.) 6. sz. alatt. A XXIII. kerületi munkanélkülieket, ott azután a főváros különböző kerületeiben már működő felnőttképzési központokba irányítják.
Az állásra váró értelmiségiek közel fele műszaki végzettségű, de velük együtt 235 profilban vannak otthon, és 11 nyelvet beszélnek összesen; ez mind kiaknázásra váró, szabad szellemi kapacitás!
Az önkormányzatok (XX. és XXIII.) megszervezték és működtetik a közhasznú munkavégzést. A közhasznú álláskínálat széles skálájú: ügyviteli dolgozó, szociális asszisztens, szakképesítéssel rendelkező festő, hegesztő, asztalos, lakatos.


2.3. Kulturális és oktatási helyzetkép: iskolák, főiskolák, színházak, könyvtárak....
(Részben önállóan gazdálkodó soroksári költségvetési intézmények)
Iskolák:
Páneurópa Általános Iskola
névfelvételi kérelméhez
hozzájárult a Nemzetközi
Páneurópai Unió elnöke,
Habsburg Ottó és a
Páneurópa Unió Magyar
Egyesületének főtitkára is
1993-ban.

"A Páneurópa mozgalom olyan szellemiséget képvisel: a népek közötti megértésnek, az egységes Európának az eszméjét, mely mindenképpen követendő példaként szolgálhat a felnövekvő nemzedéknek." Érvelt a névfelvétel mellett Renner Ferencné, az akkor még Táncsics Mihály utcai Ált. Isk. megbízott igazgatója a névfelvételt jóváhagyó önkormányzati testületi ülésen. (Megjelent a Pesterzsébet-Soroksár c. helyi újság 1993. márc. 19-i számában.)

Nyír utcai Általános Iskola "Amikor megpályáztam az igazgatói állást, egy zöldövezeti, környezet- és egészségvédő iskolában gondolkodtam. Ezt a programot tavaly indítottuk, s az idén is szeretnénk folytatni. A gyerekek is fogékonyak erre a programra, hiszen többségük kertes házban lakik, mindennapi kapcsolatban van a földdel és jópáran az iskolába is kerékpárral járnak." Mondta Kristyánné Aknai Erzsébet, országgyűlési képviselő és az iskola újonnan kinevezett igazgatója. (Megjelent a Pe-So újságban.)

Török Flóris Általános Iskola igazgatója Komoróczy László önkormányzati képviselő, a XXIII. kerület Dinnyehegy-közi Általános Iskola "Török Flóris" névfelvételét azzal indokolta, hogy: a XX. kerületi Török Flóris utcai Általános iskola kb 400 diákját - az ideiglenesség ígéretével - lakossági tiltakozás ellenére költöztette az önkormányzat a XXIII. kerület Dinnyehegy-közbe. Időközben kiderült, hogy a XX. ker. Török Flóris utcai iskolaépület felújítására nincs pénz és más célra kénytelen a XX. ker. Önkormányzat hasznosítani. Az azóta kb 300 főre csökkent, Pesterzsébetről Soroksárra járó kisdiák identitásának megőrzésére és a régi iskola emlékére kérte a soroksári iskola Török Flóris nevének felvételét.
Galambos János Zeneiskola. 1237, Bp.,Hősök tere 18-20.
(Ezen iskolákban a gyermekkorúak számára folyik az oktatás, alapképzés.)

Óvodák:
A soroksári tíz óvodában és egyetlen bölcsődéjében óvodapedagógusokat és szakképzett dajkákat alkalmaznak a gyermekekkel való foglalkozásra. 1991 augusztusában a Művelődésügyi és Közoktatásügyi Minisztérium engedélye alapján igen régi és jogos igény teljesült azzal, hogy az eddig "betanított munkás"-ként dolgozó óvodai dajkák szakképzettséget szerezhettek.
A Nemzeti Szakképzési Intézet támogatásával a XX. kerületi Önkormányzat óvodai szaktanácsadói, Csinos Erika és Marton Sándornéval az élen, azonnal elkezdték a szervezést. A szakképzésben közreműködtek az óvodák vezetői, mentorai, ingyen fölvállalták az előadások, konzultációk vezetését. A szakképzésre - az akkor még a XX. kerülethez tartozó soroksáriak is - a dolgozók 1/3-a jelentkezett. Igen nagy szorgalommal jártak a munka mellett heti egy alkalommal a XX. ker. Baross u. 81. szám alatti óvodába.
Itt pedagógiai, pszichológiai ismereteket szereztek, megtanulták a hygiéniás és gondozási követelményeket, egészségvédelmi, elsősegélynyújtási tájékozottságuk is megalapozottá vált.
Munkahelyükön a nevelőtestületek is igen sok segítséget adtak a felkészülésben. A tanfolyam szakmunkásvizsgával zárult, majd szakmunkásbizonyítványt kaptak a sikeresen vizsgázók.
A Pedagógiai Szolgáltató Csoport azóta is szervezi az óvodák dolgozóinak a dajka-szakképzést. Sajnos ez a tanfolyam sem jelenhet meg Soroksár felnőttképzési térképén, mert helyileg Pesterzsébeten, a XX. kerületben van.

Gondozó Szolgálat
A soroksári Grassalkovich út 130-ban és a Nyír utcában működik. Innen szállítják házhoz az idős korú rászorultak számára, költségtérítés ellenében, az ebédet.
Soroksáron kevés a gondozott. Nyolc fő gondozottal indult a hetes, bentlakásos gondozóház a Grassalkovich úton, mert a családi házas településen zömében családokban élnek az idős, beteg, gondozásra szorulók.
Ahhoz, hogy valaki gondozói állást vállaljon, elhivatottság szükséges, hiszen az idős emberek sok-sok türelmet igényelnek, és a munka sem könnyű. Cipekedés, takarítás, mosás, fürdetés...
Kikből lesznek a gondozónők? Sokan a megszűnő bölcsődékből és az egészségügy más területéről jönnek. Eleinte szakképzetlen gondozókat is alkalmaztak, szociális gondozói átképzés, felnőttképzés helyileg mégsincs. (Az átlagbérek igen alacsonyak.)

"Melyik lesz az a hivatás, amely iránt a leggyorsabban nőnek az igények, s melynek gyakorlói ebből következően legegyszerűbben jutnak majd álláshoz 2000 táján?

A kérdést a XXI. század munkaerőpiacával, mindenekelőtt a szolgáltatások rohamos térhódításával foglalkozó, közelmúltban rendezett berlini nemzetközi konferencián vetette fel a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora, Richard N. Cooper..."
A válasz: "a Daimler-Benz szolgáltatásokra speciálizálódott leányvállalata, a Debis cég által rendezett kongresszuson"... "az előrejelzések szerint az otthoni betegápoló" lesz.
(Az idézet Szegő Gábor: Mi legyek, ha nagy leszek? című írásából való, amely megjelent a Népszabadságban 1997. nov. 27-én.)
Idősek Klubja is működik a Grassalkovich út 130 alatt. Ez az intézmény azonban semmilyen formában nem foglalkozik felnőttképzéssel.
Egészségügyi Szolgálat
Címe: 1203, Bp, Táncsics M. u. 104. Itt működik a Dél-pestiek számára az Ernyőképszűrő Állomás és a Tüdőgondozó. Ebben az impozáns épületben kapott helyet a házi- és gyermekorvosok-; gyermek- ifjúsági- és felnőtt fogászat-; a védőnői tanácsadás-; a gyermekpulmonológia-; a nőgyógyászat- és terhesgondozó-; és a mozgásszervi szakellátás rendelője.

Az intézmény igagató főorvosa, dr. Szánthó András pulmonológus, időszakonként és esetlegesen tart - Soroksár különböző iskoláiban és intézményeiben - a légúti- megbetegedésekről és allergiáról, valamint a megelőzés lehetséges módjairól, a levegő- és környezetszennyezés elkerülésének szükségességéről előadást.

(Önállóan gazdákodó soroksári költségvetési intézmény)
Közművelődési intézmény: Táncsics Művelődési Ház.

Iskolák:
Grassalkovics Antal Általános Iskola
Évekig tartó munka után 1991 augusztus 30-án, ünnepi keretek között - dr. Alexander Arnot, német nagykövet és a nürtingeni testvérváros delegációja, élén Alfred Bachofer főpolgármesterrel, valamint Pesterzsébet-Soroksár főpolgármestere Perlaki Jenő - adták át rendeltetésének Soroksáron (az akkor még Marx Károly úti Általános Iskola) új, 16 tantermes épületegyüttesét.

A 160 milliós beruházás lehetővé tette, hogy: mintegy háromszáz kisdiák - köztük egy német tannyelvű osztály kisdiákjai - korszerű, minden igényt kielégítő feltételek között gyarapíthassa ismereteit.

..."Földrészünk új rendjében, egy közös európai jövő építésében fontos szerepet játszik egy ilyen testvérvárosi kapcsolat....A konstruktív közös munkálatok másik területe a tanítás, az oktatás..." Hangoztatta Nürtingen főpolgármestere ünnepi beszédében, majd elismeréssel szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az önkormányzat tesz a német nemzetiségi hagyományok ápolása, a nemzetiségi oktatás terén.
Mikszáth Kálmán Általános Iskola
1239, Bp, Sodronyos u. 28.
Alapítványi gimnázium:
Qualitas Gimnázium 1237, Bp, Nyír u. 22.
Művelődési- és szabadidős intézmények
Táncsics Mihály Művelődési Ház 1238, Bp, Grassalkovich út 122-124.
- telephelye(i): 1./ Molnár szigeti Napközis Tábor,
1238, Bp, Molnár sziget 1.
2./ Szári Erdei Tábor, 2066, Szár, Bartha tanya
3./ Soroksári Helytörténeti- és Mezőgazdasági Múzeum
1238, Bp, Szitás u. 105.
"A Táncsics Művelődési Ház elsősorban a lakossági és intézményi közösségek befogadására alkalmas tér, az ismeretterjesztés, az oktató- nevelőmunka, a képzés és átképzés, a tömegrendezvények központja, valamint a műkedvelő művészeti munka bázisa." (Idézet az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatából.)
A Táncsics Művelődési Ház története:
Az intézmény épületében 1945-ig posta, mellette vendéglő működött. 1945 után a posta elköltözött, a vendéglő megszűnt és a KMP helyi szervezete, valamint egy gondnoki lakás foglalta el. 1960-ban lett olyan, mint napjainkban. Ekkor készült el a szinházterem színpaddal, raktár és a tetőtér beépítése.

A gondnokság 1975-78-ban szűnt meg. A helyén presszó működik. 1987-ben ismét nagy felújítási munkálatokba kezdtek. Az újonnan kialakított tetőtérben klub működik, itt kapott helyet a rádiós stúdió.
A bővítésen kivül új burkolatot kapott a homlokzat és az épület. A nürtingeni testvérvárosi kapcsolat nem csak kulturális együttműködést, hanem anyagi támogatottságot is jelent a Művelődési Ház számára.

Programajánlat 1992 januárjában:
Művelődési közösségek programjai: Soroksári Német Nemzetiségi Klub, Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes, Soroksári Hagyományokat Őrző Dalkör, Ifjúsági Tánckar.
Tanfolyamok, szakkörök: Jazz-balett, Női kondi, Klasszikus- és modern balett, "Óvi"-német tanfolyam, Német nylevtanfolyam, Angol kezdő nyelvtanfolyam, ATI-gépjárművezető képzés.
Szórakoztató programok:
Tini-disco, ÁFÉSZ-dalárda bál.

Programajánlat 1994 októberében:
Soroksári közösségek programja: Német Nemzetiségi Klub, Soroksári Táncegyüttes, Hagyományőrző Dalkör, Kamarakórus.
Tanfolyamok, szakkörök: német nyelvtanfolyam, karate, női kondi torna, FIAKER Kft. gépjárművezető tanfolyam: jelentkezés folyamatosan, vizsga Soroksáron.
Egyéb rendezvények: okt. l-2-án kirakodóvásár és műsor a Függetlenség Napja alkalmából, Szüreti bál, a Polgári Szövetség Soroksárért közgyűlése, sörfesztivál, "Közmeghallgatás".

A Közművelődési Csoport fontosabb feladatai 1997-98-ban:
(Részlet a Szervezeti és Működési Szabályzatból:)
"- Kiemelt nemzetiségi rendezvényeket szervez és bonyolít.
- Különböző művészeti jellegű tanfolyamokat szervez éműködtet.
- Üzemek és intézmények részére művészeti programokat biztosít.
- Néptáncegyüttest működtet, mely a nemzetiségi hagyományok ápolá-
sa mellett fejleszti a magyar anyagot is.
- Közreműködik a felnőttoktatás területi feladatainak megvalósításá-
ban. Segítséget nyújt a nyelvtanulás alakításához, a különböző kész-
ségfejlesztő tanfolyamok tevékenységéhez.
- Zenei ismeretterjesztő előadásokat, koncerteket és bemutatókat tart.
- Szervezi az intézmény propaganda munkáját.
- Tájékoztatja az országos és a fővárosi hírközlő szerveket (tv, rádió,
újságok, folyóiratok, stb) az intézmény programjairól. Ezek részére
rendszeresen anyagot biztosít.
- Irányítja az intézmény dekorációs munkáját és a közönségszervezési
feladatokat. Időben biztosítja a sokszorosításra kerülő anyagok le-
adását az üzemeltetési csoport felé.
- Az intézmény belső és külső propagandája érdekében készít külön-
böző típusú propaganda eszközöket (plakát, kiadvány, nyomtatvány,
hírdetés) azok kihelyezését biztosítja."

A Soroksári Helytörténeti Múzeum: 1238, Bp, Szitás u. 105.
Bemutatja Soroksár lakosságának történetét és a helyi természet világát - állandó jelleggel. Időszakonként pedig gyűjteményes kiállítást szervez.

A Szári Erdei-tábor elsősorban a kerületi gyermek és ifjúsági korosztály nyári táboroztatásának, kirándulásainak színtere. A közösségi együttlétet, a természet megismerését szolgálja.
Budapesttől 60 km-re, a Vértes és a Gerecse hegység találkozásánál terül el egy apró falucska, Szár. A település melletti erdő szélén tábla tudatja: az utazó a Szári Erdei Táborhoz ért .


A Molnár-szigeti Napközis Tábor jelenleg a XXIII. kerületi Önkormányzat által bérbe adott terület, mely felett az intézmény nem gyakorol felügyeletet.

A nyári táborozók egy csoportja: úton hazafelé.

Könyvtár: 1238. Bp, Grassalkovich út 128.
A soroksári könyvtár a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dél-Pesti (XVIII., XIX., XX., XXI., XXIII. ker.) régiójához tartozik.
A XX. kerülettől kivált XXIII. kerületiek első ténykedése volt, hogy azonnal százezer forintot szavaztak meg az ott működő, egyetlen közkönyvtárnak könyvbeszerzésre. Ellátottsága jónak mondható.
Nagy álmuk bekapcsolódni a régióban már meglévő számítógépes rendszerbe. Ezzel sok információt tudnának nyújtani az olvasóknak a keresett könyvekről, adatokat a kerületi intézményekről, szolgáltatásokról. S, hogy erre a fajta tájékoztatásra igény van, azt bizonyítja, hogy napok alatt elkapkodták a Polgári Kalauz, és a Kerületi Kalauz ingyenes példányait. Évente csaknem 3 ezer családot tudnának így informálni.
Az előzőekben ismertetett iskolák mindegyikében működik saját könyvtár. A Grassalkovich Antal Általános Iskola pl. a nürtingeni testvérvárostól kapott jelentős könyvadományt.



Miért nincs mozi a XXIII. kerületben?
A soroksári Árpád mozit az 1956-os földrengés ingatta meg. Megindult a felújítás körüli huzavona a kerület akkori vezetése és a Moziüzemi Vállalat között. Közben folyamatosan játszották a filmeket az egyre labilisabb filmszínházban. Végül, a 70-es évek környékén életveszély miatt bezárták. A helyén ma műhely található.
Soroksár másik mozija, az Otthon működését a rendszerváltozáskor gazdaságtalannak találta a Budapesti Filmforgalmazó és Moziüzemi Vállalat (BFMV), de a Film Premier Kft. jóvoltából 1992-ig még látogathatta a közönség. A Kft. számításai azonban nem váltak be a mozi üzemeltetése veszteséges volt, ezért lemondott bérlői jogáról. 1993-ban visszakapta az államosítás előtti tulajdonosa, a r.kat. egyház.


"Az egyház és oktatás kapcsolata"

(Részletek az 1994 márc. 17-i /Pesterzsébet-Soroksár/ önkormányzati fórumon elhangzottakból.)"...az egyházak és iskolák közötti információcserét a jövőben sokkal intenzívebbé kell tenni,..."
Soroksár műemlék templomának
alapkövét Szikoray Miklós, Alsó-
némedi plébánosa 1758-ban tette
le a jelenlegi helyén. Az építkezés
1761-ben fejeződött be.
Az idők folyamán több súlyos tűz-
vész, földrengés, háborús kár érte.
Újra- és újra helyreállították.
Új freskók készültek Takács István
festőművész által, aki új stáció ké- Soroksár barokk műemlék temploma
peket is festett. Az 1970-es években elkészült az új orgona, megoldást nyert a templom fűtése, világítása és elkészült - az új liturgikus előírásoknak megfelelően - a barokk "szembemiséző" oltár.
"...elkészült nemzeti alaptanterv meghatározta az oktatással, neveléssel összefüggő feladatokat, az önkormányzatnak ennek útmutatásait követve kell cselekednie" - mondta az 1994. márc. 17-i fórumon Perlaki Jenő polgármester.

Egy szociológiai felmérésből kiderült (MKM Egyházi Kapcsolatok Főosztálya/1994.) hogy a megkérdezettek többsége nagy szerepet tulajdonít az egyházaknak a szociális gondoskodásban, a fiatalok erkölcsi nevelésében, a gyermekbűnözés visszaszorításában, a kulturális képzésben, valamint a másként gondolkodás elfogadásában.

Részlet "A világ vallási térképe" című kiadványból. (HVG-melléklete 1996.)

A természettudományos oktatás, ... (!) színtere lehetne Soroksáron és egész Dél-Pestnek a soroksári Péterimajor.
A KEK (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) tanszékei, amelyek a Péterimajorban működnek:
1./ Dísznövénytermesztési és dendrológia tanszék 1238, Péterimajor.
2./ Zöldségtermesztési tanszék 1238, Péterimajor.
3./ Kísérleti üzem, botanikus kert (!) 1238, Péterimajor.
A Kísérleti üzem és botanikus kert igazgatója telefonon (286-0303) elmondta, hogy akkreditált a felnőttképzésük. Az FM-mel közösen intézik a kertészeti képzést vidéki városokban. Itt Budapesten, Soroksáron még semmilyen képzéssel nem foglalkoztak.


Sportélet Soroksáron
A soroksári VOSE a rendszerváltozáskor (1990-ben) sem szüntette meg egyetlen szakosztályát sem (kézilabda, labdarúgás, atlétika, lovas, természetjáró), hanem a régi keretek között, alkalmazkodva a megváltozott feltételekhez, funkcionált. A legnagyobb anyagi támogatást a legmagasabb osztályban szereplő női- és férfi felnőtt kézilabdacsapat kapta. A lányok az NB II. 9. helyén végeztek. Nem volt gond az utánpótlással sem.
A labdarúgók felnőtt csapata közepesen szerepelt a 7. helyezéssel. A BLSZ II. osztályban az ifik és a serdülők szintén a középmezőnyben végeztek. Az utánpótlást saját játékosok kinevelésével oldották meg.
Az atlétikában a gerelycsapat harmadik, a súlylökők második helyezést értek el az ifjúsági országos bajnokságban.
A Lovas Szakosztály teljesen önfenntartók, saját lovaik voltak. Rangos hazai és nemzetközi versenyeken öregbítették az egyesület hírnevét.
A legnépszerűbb szakosztály a természetjáróké. Az évi 23-26 belföldi túra mellett külföldi kirándulások gazdagították a programot.




A VOSE az akkor még XX. kerületi Önkormányzatthoz tartozott. Az elkülönített sportalapból 150 ezer forintott kapott. A Budapesti Főpolgármesteri Hivatal a megnövekedett TB-járulék kompenzálásaként 235 ezer, az Atlétikai Szövetség a jó eredményekért (!) 120 ezer forintot adott. (Ezekből a pénzekből készült el az új kerítés.) Az egyre romló gazdasági helyzet miatt nem csökkent a taglétszám sem. A szülők fizették a havi 50 forint tagdíjat. A nyári hónapokban is az edzésnapokon délután 3-tól 8 óráig pezsgő élet folyt a pályákon.
1994-ben az egyesületekben sportolók száma csökkent. 241 fővel kevesebb igazolt versenyzőt tartottak nyilván. A sportági struktúra is változott. Megszűnt a Lovas Szakosztály. A sportegyesületek mögül teljesen eltűnt a "bázis", így döntően saját maguk teremtik meg gazdálkodásuk feltételeit.
Az önkormányzat egy 1993. évi határozat alapján, 1994. február 17-én a sportbizottság 6,3 millió forintot osztott szét a versenysport támogatására. Még így is 1994-re 816-ról 453-ra csökkent az általános iskolás korú diákok között a sportegyesületben igazolt sportolók száma. Az úszásoktatásban résztvevők száma azonban emelkedett 232 fővel - a felső tagozatosok bevonásának eredményeként.
A kerületi iskolák sportlétesítmény ellátottsága annyiban változott, hogy a felújított Páneurópa, valamint az újonnan épült Dinnyehegyi közi Általános Iskola korszerű tornatermei, szabadtéri sportpályái szolgálják a testnevelést és a diáksportot.

Függetlenül attól, hogy Soroksáron még nem működnek a felnőttek oktatását, képzését szolgáló intézmények, irodák, - ígéretes, pezsgő kulturális életet talál az odalátogató vendég. Budapest XXIII. kerülete olyan békés, nyugodt helye - e zajos, piszkosan is szép világvárosnak, Budapestnek - ahol akár minden nap ünneplőbe lehet öltözni, mert mindig van valamilyen ünnepélyes alkalom, vagy kulturális esemény...


2.4. Az önkormányzatok felnőttképzési kezdeményezései, ennek szabályozása tanácsadói irodák
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1996. január 2-án nyitotta meg a XX.-XXIII. kerületi szolgáltató irodáját Budapest, XX., Igló u. 6. sz. alatt lévő irodaházban. Feladata az irodának, hogy Soroksáron és Pesterzsébeten is elősegítse a kis- és középvállalkozások fejlődését, erősödését. A szolgáltató irodában szakkönyvtár várja a kamarai tagokat. Megtalálhatók az üzletvezetéshez szükséges szakkönyvek, segédkönyyvek, szerződésminták, tájékoztatók a gazdasági jogszabályokról, a pénzügyi finanszírozási lehetőségekről. A szakképzés fejlesztésében szervezéssel, tanácsadással, a képzőintézmények és a vállalkozások összekötőjeként vesz részt a kamara helyi képviselete.

A Kézműves Kamara XX-XXIII. ker. szervezete (XX. ker. Mártírok útja103.) végzi a teljeskörű kamarai munkát: kérelem, panasz,. tagsági díj rendezése, stb. mondta Tarjányi János elnök. A helyi iparosok olyan kamarát szeretnének, amely önálló jogi személyiségként működne. Ennek előfeltétele, hogy a tagsági támogatottság meglegyen, elősegítendő az önállósodási folyamatot. Az önálló jogi személyiségként működő helyi kamara °nagyobb lehetőségekkel rendelkezik a vállakozókat érintő önkormányzati rendeletek előkészítésében, a helyi gazdaságpolitika alakításában.
Az adóügyintézés időigényét csökkentve, kedvezőbb feltételek mellett 1996 januárjától az APEH helyi kirendeltsége intézi a magánszemélyek - így az iparosok - adóügyeit. Itt megfelelő segítséget tudnak nyújtani a tagok számára.
A létrehozott szakképzési bizottság foglalkozik a tanulótartás feltéeleinek vizsgálatával, a tanulói szerződések kidolgozásával, a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésével, a



mester-tanuló közötti konfliktusok rendezésével, a vállalkozók képzésének, továbbképzésének ügyeivel.
Az etikai bizottság foglalkozik az egymás között felmerült vitás kérdések rendezésével, a megrendelői panaszok ügyeinek intézésével. Továbbá foglalkozni kívánnak vásárok, kiállítások szervezésével, üzleti kapcsolatok kialakításával. A közbeszerzési törvény értelmében a pályázók előminősítésével, a fejlesztéshez szükséges hitelek lehetőségeinek biztosításával, az Önkormányzattal közösen a kontár-kérdések rendezésének elkezdésével. Mindezen feladatok helyi szinten történő megvalósításához a polgármester segítségét és közreműködését ajánlotta fel. Ennek bizonysága, hogy megállapodást írt alá a Budapesti Kézműves Kamara nevében Hefter József elnökkel Pesterzsébet Önkormányzat polgármestere. A szerződés aláírásánál jelen voltak: Szabó Mihály, az Ipartestület elnöke, Szarvas Imre, az ipartestület titkára, dr. Bősze Lajos és Szabados Ákos alpolgármesterek, dr. Kiss Irén jegyző, Mészáros Péter, a városfejlesztési bizottság elnöke, Hengl Tibor, a gazdasági bizottság elnöke, a városháza illetékes osztályvezetői, kerületi ismert vállalkozók. (Megjelent: a Pesterzsébet-ben, a Budapest főváros XX. kerületének társadalompolitikai és szolgáltató lapjában 1996. május 17-én.)

Az IPOSZ intenzív és széleskörű tevékenységet fejt ki, kapcsolatrendszere szilárd. Ismert és elismert a nyugat-európai kormánykörökben, az Európai Közösség, az ENSZ, az UNIDO vezető intézményeiben. A szövetség nemzetközi kapcsolatrendszere a magyar kisipar, kis- és középvállalkozások működésének fejlesztését, szakképzését, külpiacra juttatását, a nemzetközi közvéleményben történő meg- és elismertetését szolgálja. Az IPOSZ hazai és külföldi szervezetekkel való együttműködése eredményesen hatott a szakmunkásképzésre, a továbbképzésre, a mestervizsgával kapcsolatos reformok elindítására, folytatására.



A Német Szövetségi Köztársaság Gazdasági Együttműködési Minisztériuma 3 éves programot hagyott jóvá 8,4 millió márka összeggel az IPOSZ számára. A német-magyar együttműködés keretében Németországban és hazánkban a multiplikátor- és más szakmai képzésben több, mint ezer fő vett részt 1991 óta 9 szakmában 35 iskolában 103 IPOSZ-osztályban, mintegy 2500 fiatal tanul. "Pestszenterzsébet"-Soroksár Önkormányzata is élt a lehetőséggel, a Baross Gábor Általános és Szakmunkásképző Iskolában (1204, Bp, Székelyhíd u. 23.) 3 szakmában az IPOSZ-osztályokba 119 diák jár. (1994-es adat. A Felnőttképzési Atlasz XX. kerületi ismertetőjében lesz ismertetve.)
1994 elején Dombóvárott az IPOSZ Kézműipari, Technológiai Központ műszaki átadása megtörtént. További kettő építése várható. A központok feladatai közé tartozik: a duális (elméleti és gyakorlati) képzés, a már működő iparosok továbbképzése, átképzés, mestervizsga előkészítő tanfolyamok szervezése.
Szűcs György, az IPOSZ elnöke és Perlaki Jenő (Pe.-Sor.) polgármester megállapodtak abban, hogy Dél-Pest vonzáskörzetében megvizsgálják egy pesterzsébet-soroksári technológiai központ létrehozásának lehetőségét. Az épület kijelölése után az IPOSZ vállalta a képzési központ felszerelését és működtetését, amelyre munkacsoport jött létre: Perlaki Jenő polgármester, dr. Fekete János IPOSZ-osztályvezető, Szarvas Imre, a XX.ker. Ipartestület titkára és Gáspár Béla iskolaigazgató tagokkal. A munkacsoport megállapodott abban, hogy gyorsított ütemben, mielőbb a képviselő-testület elé terjeszti az elképzeléseket.
Az IPOSZ-nak 14 hazai szervezettel, intézménnyel van érvényben lévő megállapodása. Ha ez az újabb megállapodás létrejön, enyhíti majd az átképzésből adódó gondokat, a kerület iparosai a legmodernebb technológiákkal ismerkedhetnének meg, a dombóvári minta alapján.
(Megjelent: "Pestszenterzsébet"-Soroksár Budapest főváros XX. kerületének
társadalompolitikai és szolgáltató lapjában 1994. szeptember 2-án.)
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
A felnőttokt. feltérképezése 3
  2007-04-30 11:42:28, hétfő
 
  A FELNŐTTOKTATÁS FELTÉRKÉPEZÉSE BP. XX. - XIIII. KERÜLETÉBEN


3. Vizsgálatok a továbbképzési atlasz számára a megyeszékhelyen ill. a kerületben


A rendszerváltás utáni években - az általános társadalompolitikai fordulat és átalakulás miatt - a felnőttoktatás nagy változásokon ment keresztül. Megváltoztak célkitűzései, feladatai, fenntartó szervei és intézményei. A 80-as évek vége óta megváltoztak a törvényi lehetőségek, pénzügyi rendelkezések és e megváltozott körülmények között a felnőttképzés, a permanens tanulás teljesen új orientációja alakult ki Magyarországon.

A magyar és a német felnőttoktatásban a kölcsönös információ- és személyi csere iránti érdeklődés volt jellemző. A már meglévő jó intézményi- és személyes-, valamint partnerkapcsolatokra építve nyílt meg 1991-ben az IIZ/DVV Projektirodája Budapesten. 1992-ben szerződést írtak alá a felnőttoktatás területén folyó együttműködésről.

Napjainkban egyre kevésbé van szó kész modellek és máshol kifejlesztett kész koncepciók átvételéről. Sokkal inkább fontosabbak, meghatározóak a pedagógiai, szervezeti és finanszírozási kérdések helyi szinten kialakított megoldásai. Ilyen helyi megoldások felkutatása volt a célom e vizsgálattal, melyet a főváros XXIII. (Soroksár) kerületében végeztem a továbbképzési atlasz számára.


3.1. A vizsgálat szerkezete
- Ez a vizsgálat Budapest XXIII. kerületének felnőttképzési intézményeinek teljeskörű felmérésére irányult.
- Leírtam a felnőttképzési környezetet, miközben bemutattam a városrészben működő egyes intézmények profiljait. Sajnálatos módon egyetlen képző intézményt sem találtam, amelyik a XXIII. kerületben a felnőttek képzésére, oktatására átképzésére jött volna létre és működne.
(Még a Táncsics Művelődési Házban sem, pedig az SZMSZ-ében megfogalmazták, mint célkitűzést, a felnőttképzést.)
- Célom volt összeállítani azon intézmények listáját, amelyek Budapest XXIII. kerületében a felnőttképzés területén tevékenykednek.

3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek, módszerek, kérdőívek
A magyarországi felnőttképzés helyzetéről kevés információs bázis áll rendelkezésre. Ezek az adatok a kultúrházak, regionális továbbképző központok, TIT-szervezetek, népfőiskolák, az MNT és más civilszerveződések-ről (-nek) szólnak. Hiányzik azonban a teljes áttekintés arról, hogy milyen a felnőttképzés szerkezete, vagyis a továbbképzési piac. A felnőttképzés továbbfejlődése szempontjából ezt a hiányt, mint akadályozó tényezőt meg kell szüntetni, ezért egy országos méretű kutatási projekt keretében vállaltuk (a pécsi JPTE FEEFI, a debreceni KLTE, a szegedi JGYTF és a jászberényi JTIF végzős hallgatói a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájával közösen), hogy elkészítjük az ország 19 megyeszékhelyén és a főváros 23 kerületének "Felnőttképzési Atlasz"-át.
A tanulmány célja, hogy javítsa ezt a képet azzal, hogy az intézményekre vonatkozóan részletes információkat tartalmazzon:
- szerkezet, - jogi forma, - finanszírozás, - kínálat, - személyzet és
- résztvevők tekintetében.
A kutatási hipotézisek között szerepelt, hogy:
- Az intézmény(ek) 1990 előtt, vagy után jöttek-e létre?
- Az állandóan változó programok miatt szabadfoglalkozásúak-e a munkatársak, vagy csökkent-e az alkalmazásban állók száma?
- Milyen a munkatársak kvalifikációja?
- Milyenek az oktatási programok minőség szempontjából? (Külső- vagy belső munkatársakkal tudják a minőséget biztosítani?)
- Milyen arányban támogatja a szakmai továbbképzést a Munkaügyi Hivatal?
- Milyen arányban folyik továbbképzés bérelt termekben?
- Az intézmények technikai felszereltsége milyen módon biztosítja azt, hogy a résztvevők lehető legjobb feltételek között tanuljanak?

- A szakmai továbbképzés területén tevékenykedő intézményekben tanulnak-e többen, vagy az általános és politikai felnőtt- ill. továbbképzésben?
- Rendeznek-e egész napos ("nappali tagozatos") kurzusokat, vagy inkább részidős, rövid ideig tartóakat?
- A nagy létszámú munkanélküliek nagy célcsoportot képeznek-e?
- Az egyes intézmények végeznek-e rendszeresen igényfelmérést és -elemzést?
- A szakmai képzés területén dolgozó képzők együttműködnek-e a munkaügyi központokkal?
- A regionális továbbképző tanács kommunális szinten koordinálja-e Bp XXIII. kerületének továbbképző intézményei közötti együttműködést?
- Az intézmények értékelik-e tanfolymaikat, hogy rendezvényeik minőségét felülvizsgálják?
- Az intézmények folyamatosan új projekteket terveznek, hogy megfelelhessenek az igényeknek?

A tanulmány elkészítésének módszere szempontjából első lépés volt:
- az intézmények meghatározása.
A következő lépésben: - az intézmények felkeresése (telefonon, levélben, személyesen) volt a feladat. Az intézmények címei a következő forrásokból származnak: Pesterzsébet-Soroksár XX.-XXIII. "Kerületi Kalauz" címen, 1996-ban a MARK KFT - MÉDIA-MIX KIADÓ BT kiadásában megjelent, közérdekű információkat tartalmazó katalógusa. Érdeklődtem továbbá a Munkaügyi Hivatalban; a Cégbíróságon; az Angol utcai Felnőttképzési Intézetnél; a XXIII. kerületi Önkormányzat oktatási- és kulturális ügyekkel foglalkozó bizottság vezetőjénél, valamint főtanácsosánál; a XX-XXIII. kerületi Ipartestületnél; a XX. kerületi Önkormányzat kulturális ügyekért felelős alpolgármesterénél...
Ezt követte: - az intézmények kikérdezése (ehhez fel lehetett volna használni az IIZ/DVV által összeállított standartizált interjú kérdéseit, ha találtam volna felnőttképzőket).
Végezetül a diplomamunkámban "csak" a leírás módszerét alkalmaztam, mert a "kiértékelés"-hez felhasználható, az IIZ/DVV Budapesti Projektiroda által megszerkesztett "ábrák a kutatási projekthez" című táblázatokat - adat hiányában - nem tudtam használni.
A szakdolgozatomban leírt különböző kamarák és szakiskolák tevékenységéről sem készítettem standartizált interjút, mert helyileg a XX. kerületben működnek. Ezért, értelemszerűen a XX. kerületet kutató Sinkó Krisztina (JPTE Tanorg) szakdolgozatában, felnőttképzési térképén fognak megjelenni.

3.1.2. Kiegészítések és változtatások a központi előírásokhoz
A központi előírásokhoz nincs javaslatom. A "Felnőttképzési Atlasz" elkészítésének projektjét nagyszerű munkának tartom, hogy mégis nagy gondot okozott a kutatás során az a tény, hogy Budapest XXIII. kerületében még csírái sincsenek a felnőttképzésnek, valószínű Soroksár egyedi helyzetéből adódott. Így csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kérdőívek kérdései között kellett volna olyannak lennie, hogy: "Van-e felnőttképzéssel foglalkozó intézmény?" Ha van, akkor az összes kérdésfelvetés indokolt, de ha nincs, akkor "Miért nincs?" kérdéssel is alkalmat kellett volna adni a válaszadásra. Túl azon, hogy Soroksár helyzete teljesen speciális, a valóság teljes feltárásához hozzátartozik az a tény is, hogy vannak még a fővárosban, sőt Magyarországon olyan térségek, ahol a felnőttképzés piacosított változatát elutasítják és a permanens tanulást csakis önképzés formájában tudják elképzelni. Ilyen mentalitással találkoztam Bp XX-XXIII. kerületében - a "közművelődésben" tíz évvel ezelőtt és napjainkban is.

3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtartama, problémái...
A Janus Pannonius Tudományegyetem Felnőttképzési Tanszéke és a Német Népfőiskolai Szövetség Budapesti Projektirodája - német minta alapján - országos kutatási projektet indított Magyarország felnőttoktatási térképének és a nagyvárosok továbbképzési atlaszának elkészítésére. Az első bevezető szemináriumot 1997. november 3-án rendezték a Német Népfőiskolai Szövetség Bp-i Bródy Sándor utcai székházában. A művelődési és szociológiai szempontból egyaránt érdekes és egyedülálló kutatás vezetői Dr. Koltai Dénes és Dr. Heribert Hinzen ismertették a kutatás részleteit, majd Doreen Zocher a Lipcsei Egyetem Felnőttképzési Tanszékének egyik hallgatója ismertette diplomamunkáját. A tanulmány Cottbus város továbbképzési atlaszának elkészítése során felmerült érdekes kutatási kérdéseket, hipotéziseket és az interjú olyan vezérelveit tartalmazta, melyeket Szokoli Beatrix - a Német Népfőiskolai Szövetség budapesti irodájának munkatársa - magyarra fordítva tolmácsolt.
Az 1997. november 21-i, a Felnőttképzési Atlasz elkészítéséről szóló megbeszélésen Heribert Hinzen professzor kiosztotta a kutatási projektben résztvevők számára a komplett kutatási anyagot. Ezen komplett anyag tartalmazta a projekt részletes leírását, a szakdolgozat és a kutatási rész megírásának szempontjait, az interjúknál használatos kérdőíveket, Dr. Koltai Dénes docensnek, a pécsi JPTE FEEFI igazgatójának ajánlólevelét, valamint a kutatásban résztvevő egyetemi, főiskolai kollégák és hallgatók telefon- és címjegyzékét.
1997. december 1-én a JPTE Belvárosi Felnőttképzési Intézetében tartott konzultáción Kraiciné dr. Szokoly Mária a Konzultációs és Vizsgaközpont vezetője, valamint Bauer Béla konzulens tanár meghallgatta a kutatásban résztvevő hallgatók beszámolóit kutatásuk alakulásáról. Az instrukciók elhangzása után újabb határidőben (címjegyzék elkészítése) állapodtunk meg.

1997. december első hetében kigyűjtöttem a "Kerületi Kalauz"-ból a XXIII. kerületi oktatási és művelődési intézmények címeit és telefonszámát, majd telefonon érdeklődtem a felnőttképzés témafelelőseiről. Miután több nevet és címet sikerült így megtudnom, megfogalmaztam a névre szóló leveleket.
Az 1997. december 10-én kelt leveleket postára adtam a 8 oldalas kérdőívekkel és a pécsi JPTE ajánlólevelével együtt.
Miközben vártam a visszajelzéseket, bejelentkeztem adatgyűjtésre a Cégbíróságra, a Munkaügyi Központba, a XXIII. kerületi Önkormányzati Hivatalba, az Ipartestületbe. Mindenhol azt tanácsolták, hogy ne fáradjak a személyes megkeresésükkel, mert a XXIII. kerületben egyenlőre még semmilyen felnőttképzés nincs.

1997. december 12-én újabb tájékoztatót tartott prof. Dr. Heribert Hinzen a IIZ/DVV Budapesti Projektirodájának igazgatója. Téma: a számítógépes kutatási program használata, a kutatásban részt vevő hallgatók problémái, témafelvetéseik megbeszélése és az "Ösztöndíjszerződés" aláírása, valamint megbeszélés a konzulens tanárral, Kraiciné dr. Szokoly Mária okt. és vizsgaközpont vezetővel.
/Az 1997. decemberi és 1998. januári sikeres félévi vizsgák után már-már azt hittem, hogy magánéleti tragédiák miatt a kutatást és tanulmányaimat abba kell hagynom. (83 éves apám - aki agyvérzés miatt bénultan ágyhoz kötött anyámat ápolta - kórházba került combnyaktöréssel. Mivel hirtelen senki nem tudta vállalni a napi 24 órás ápolást igénylő anyámat, oda költöztem hozzá. Miután apám a sikeres műtét után - idős kora ellenére - gyorsan lábraállt, hazajöhetett a kórházból. Ettől kezdve két ágyhoz kötött embert ápoltam.)/

1998. február 2-án újabb szakdolgozati konzultáción vettem részt, amelyen kénytelen voltam kifejteni, hogy két okból is félbehagytam a kutatást...
(Sokat gondoltam azóta is Szakdolgozatom 17-18. oldalán, a "Gondozó Szolgálat" címszó alatt megfogalmazottakra!)
(Anyám állapota olyan rohamosan romlott, hogy 1998. március 9-én kórházba kellett szállíttatni.)

1998. március 11-től újra felkerestem azon soroksári intézményeket, amelyeket értesítettem a felnőttképzést kutató szándékomról. Miután telefonon ismét visszautasítottak, személyesen, rajtaütésszerűen meglátogattam őket. Szívélyes fogadtatásban volt részem a Táncsics Művelődési Házban, a Helytörténeti Múzeumban, az Egészségügyi Szolgálat Tüdőgondozójában, de felnőttképzésről ők sem tudtak tájékoztatni. Ettől kezdve gyermekkori emlékeimben kutatva, a napközis nevelői tapasztalataimat - amit Soroksár-Újtelep egyik általános iskolájában, valamint a Molnárszigeti Napközis Táborban szereztem - felelevenítve; a Pesterzsébeti Múzeumot felkeresve; a "Pestszenterzsébet"-Soroksár című helyi sajtóban tallózva próbáltam Bp XXIII. kerületének - az elmúlt tíz év - oktatási, művelődési fejlődéstörténetét megfogalmazni.



3.1.4. Az intézmények száma: megtalálták, megkérdezték, visszautasították...
Huszonegy intézményt hívtam telefonon több alkalommal, de levéllel csak nyolcat, személyesen pedig hatot kerestem fel. Ezek közül egyetlen-egy volt, amelyik SzMSz-ében is megfogalmazta, mint kitűzött célt, a felnőttképzést. Itt szerettem volna a kérdőív segítségével az interjút elkészíteni, de közben kiderült, hogy éppenséggel még csak tanfolyami szinten sincs felnőttképzés a Táncsics Művelődési Házban.

Jelenik Magdolna, a Soroksári Önkormányzat Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottságának elnöke közölte velem márciusban, hogy az előző év decemberében, az önkormányzathoz, névre szólóan megküldött levelemet meg sem kapta. Amikor telefonon tájékoztattam kutatási szándékomról a soroksári felnőttképzésről, elmondta, hogy a március 3-i testületi ülésen két magániskola alapítási kérelmét "leszavazta" a képviselő testület többsége.

Amikor kértem a személyes találkozás lehetőségét, megadta lakásának címét. Erre a címre azután személyesen tehettem postaládájába a 8 oldalas kérdőívet, Dr. Koltai Dénes ajánló levelét és az egész projektből az általam vállalt feladat ismertetését. Az Intézményirányítási csoportnál találtam rá Bach Ferenc tanácsos úrra, a XXIII. kerület oktatási ügyeinek "mindentudójára".
Érdeklődésemre elmondta, hogy:
"... az alapképzés fenntartására sincs elegendő pénz, nemhogy a felnőttek okítására!
Különben a soroksári iskolákban csakis diplomás tanárokat, pedagógusokat alkalmaznak, akik elég tanultak ahhoz, hogy önműveléssel fejlesszék meglévő tudásukat!"

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (KEK) Oktatási- és Továbbképzési Osztályán érdeklődtem, hogy a XXIII. kerületi Kísérleti üzemükben és Botanikus kertjükben, a Zöldségtermesztési tanszéken, valamint a Dísznövény- és Dendrológiai tanszék Péterimajori intézményeiben folyik-e a felnőttképzés valamilyen formája? Válaszul megkaptam, hogy érdeklődjek a Kísérleti üzem igazgatójánál (Tel.: 286-0303).
Az igazgató úr érdeklődésemre elmondta, hogy:

"Vidéki városokba kihelyezett tanfolyamaik működnek évek óta és szakmai át- meg továbbképző oktatással is foglalkoznak. Itt helyben, Soroksáron semmilyen felnőttképzés nincs a KEK szervezésében."


Az egészségügyi ellátás intézményének "ORIOR 96 Kft." (a Soroksári SZTK és tüdőgondozó) igazgató főorvosa levelemre nem válaszolt, telefonon elérhetetlen volt. Egy alkalommal váratlan látogatóként kerestem fel munkahelyén. A 30-40 év közötti pulmonológus főorvos meglepetten kérdezte, hogy:
- "Mi a csuda az az andragógia?"

Amikor ezt is megbeszéltük, szerényen érdeklődtem az intézmény felnőttképzéséről. Érdeklődésemre elmondta, hogy:
- "Soroksáron nagyon egészséges lelkületű, vállalkozó szellemű emberek élnek és nincs szükségük semmilyen felnőttképzési hókusz-pókuszra!"


3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével, különleges események
Az interjúk lefolytatásához nem tudtam felhasználni a kérdőíveket, mert
nem találtam felnőttképzéssel foglalkozó intézményt Budapest XXIII. kerületében, Soroksáron.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A felnőttokt. feltérképezése 4
  2007-04-30 11:34:29, hétfő
 
  A FELNŐTTOKTATÁS FELTÉKÉPEZÉSE BP. XX. ÉS XXIII. KERÜLETÉBEN

4. Összefoglalás és értékelés

Vizsgálódásom célpontja Soroksár, Bp XXIII. kerületének általános és kulturális, a politikai és a szakmai felnőttképzés vagy továbbképzés területei, működésének feltérképezése. E munka eredménye ez a szakdolgozat. Készítése során újra és újra Soroksárra indultam és mindig Pesterzsébeten, a XX. kerületben "kötöttem ki". Hogy miért? A válasz remélem megtalálható az eddig leírtakban.
4.1. A felnőttképzés helyzete
Soroksár 1997-ben még egyenlőre igazi "fehér lap" (tabula rasa) - nagyon sok ígéretes lehetőséggel - a felnőttképzés és továbbképzés szempontjából. A jövő művelődésszervezőjének, kulturális animátorának, andragógusának: kiaknázásra váró valódi kincsesbánya!

4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák
- A Botanikuskert teljesen kihasználatlan, a soroksáriak számára ismeretlen, zárt világ. Ezen úgy változtatnék, hogy a soroksári pedagógusokat tanfolyamon felkészíteném arra, hogy a környezetismeret órák, majd a biológia órák egy részét a botanikuskertben tartanák meg. A XXI. század emberének vissza kell találnia a természethez, mert eredetileg annak része. A ma embere már csak a tv-ből, vagy könyvekből ismeri azt a természetet, amely őt körülveszi. Nem ismeri és ezért nem tudja óvni, védeni, élvezni.
- A Dísznövény- és Dendrológiai Tanszékkel a Táncsics Művelődési Háznak kellene fölvennie a kapcsolatot. Soroksárnak kertvárosi jellegét erősíthetné, ha a centrumokból kiköltöző panellakók letelepedve, megtanulhatnának - legalább hobbi szinten - kertészkedni, kertet építeni, szépíteni.
- A Zöldségtermesztési Tanszék munkatársai is indíthatnának tanfolyamokat a Táncsics Művelődési Házban: gyakorlati oktatással egybekötve a Péterimajorban.

Ismeretterjesztő előadássorozatot indítanék szintén a Táncsics Művelődési Házban a Keresztény Európa címmel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy keresztény kultúrkörhöz tartozó Európához szeretnénk integrálódni. Minden hittérítő szándék nélkül megismertetném a bibliai történetekkel a részvevőket. Miért? Talán csak azért, ha eljutnak honfitársaink a világhírű párizsi, londoni, drezdai, bécsi, itáliai, esztergomi képtárakba: megértsék a bibliaábrázolások művészi üzenetét. Arról sem kellene megfeledkezni, hogy nem árt, ha tudja egy magyar vállakozó- üzletember, hogy mikor milyen ünnepre készülnek az adott országban, városban, ahova üzleti tárgyalásra indul...

"Egészséges lelkű, vállalkozó szellemű emberek élnek Soroksáron..."

Mondta a pulmonológus főorvos. Csak arról feledkezik meg, hogy a németországi, ausztriai "sógor" számítógépen követi üzleti, és ipari vállalkozásának minden változását. Hol vagyunk mi még ettől? Nem felelőtlenség a rendszerváltoztatás nyolcadik évében elvárni az emberektől, hogy még mindig minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül meg tudjon felelni az új viszonyoknak, követelményeknek?

Mennyi időt, pénzt, energiát takaríthatnának meg a soroksári emberek, ha nem kellene órákat tölteniük utazással ahhoz, hogy megtanulják a számítógép használatát, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet, megtanuljanak gépjáművet vezetni, hogy korszerűsítsék meglévő szakmai ismereteiket, hogy egy keresettebb, jól fizető szakmát tanuljanak a meglévő mellé, hogy felvételi előkészítő-korrepetáló tanfolyamon megszerezhessék a biztonságos tudást, hogy középiskolába, főiskolára járhassanak, vagy a nappalival egyenértékű diplomát szerezhessen távoktatás keretében az átmenetileg otthon lévő, állás nélküli kismama (mint ahogy azt teszik, tehetik évtizedek óta az oly lebecsült, "halszagú" finn "rokonaink")!


4.3. Javaslatok a további kutatás számára

Meg kellene tudni, hogy:

1./ Milyen arányban gátolja a restriktív politika a továbbképzés, felnőttképzés kiépülését Soroksáron?

2./ Vagyis, milyen arányban van jelen az a befolyásoló tényező, hogy évtizedes lemaradást kell az embereknek behozniuk azzal, hogy még csak negyedik éve (sem) dönthetnek önállóan sorsukról? Milyen arányban függ a felnőttoktatás hiánya attól a ténytől, hogy Bp XXIII. kerületében az emberek még csak most kezdik megteremteni az anyagi, gazdasági feltételeit a szellemi "építkezésnek"? De: előbb nem tanulni kell ahhoz, hogy tanultan, képzetten hatékonyabban, eredményesebben dolgozhasson a polgár?

3./ Annál is inkább a tanulással (képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel) kellett volna kezdeni a rendszert változtató oktatáspolitikát ebben a kerületben, mert - a 2.2-es fejezetben említett - a II. világháborút követő "diszkriminációs" politika része volt az erőszakos proletarizálás is. Az 1950-es évek tervgazdálkodását a tervek 150 %-os teljesítése és "túlteljesítése" jellemezte. (Az 1986-os csernobili katasztrófa is elsősorban ilyen "túlteljesítés" miatt következett be.) Ehhez olyan munkásokra volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a teljesítménybérben való napi 10-14 órás robotot, minden kommunikációs igény és egyéni megnyilvánulás nélkül! Ez némi magyarázatot ad arra is, hogy: a kerület 50 %-a miért él a létminimum alatt (2.1-es fejezet, 9. oldal)!

4./ Ki kellene sürgősen találni a 40 éven felüliek, a most 50-es éveikben járók számára is valamilyen intézményes, tömeges képzést, mert - az új nyugdíjtörvény alapján: 62 éves nyugdíjkorhatárig kötelezik őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre, miközben képzettebb, 20 év körüli gyermekeik un. "holtvágányon" várnak arra, hogy a helyükbe lépjenek. Ez a réteg a rendszerváltozás potenciális vesztese, jelképes likvidituma, mert őket minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül érte a rendszerváltozás. Lsd: 4.2-es fejezet, 42. oldal!

5./ A "funkcionális analfabétizmus" újratermelődése ebben a kerületben is reális veszélyt jelent. Ugyanis, az ország különböző vidékeiről, de leginkább Pest megyéből bevándorló munkanélküli réteg itt igyekszik (évtizedek óta) letelepedve álláshoz, továbbtanulási lehetőséghez jutni, - hiába. Ennek orvoslására is szükség lenne a felnőttképzésre, mint a közoktatás részére!

Ezt követően lesz létjogosultsága az Európai Bizottság Fehér Könyvében megfogalmazottaknak:

"A közös cselekvés ... többletértékeket is eredményezhet ...például: a tanulók és a dolgozók mobilitásának biztosítását, az európai kvalifikációk általános szintjének nélkülözhetetlen emelését, valamint az iskola és a termelőüzem egymáshoz való közelítését, egy, a szakmunkástanulók mobilitását biztosító programnak és egy európai jogszabálynak köszönhetően; a nyelvi és kulturális sokféleség tiszteletben tartásával egy igazi európai oktatószoftver- és multimédia-iparág kifejlesztését, amelyek a holnap pedagógiai eszközei lesznek. Segíteni kíván ugyanakkor minden olyan nemzeti vagy helyi kezdeményezést amely azt tűzi ki célul, hogy azon fiatalok számára, akik a klasszikus iskolarendszerben már előzetesen kudarcot vallottak, felkínáljon egy, az új információs technológiákra támaszkodó oktatáshoz folyamodó "második" lehetőséget is."

(Édith Cresson - Pádraig Flynn: Az Európai Bizottság Fehér könyve Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé. 1996.)


5. Jellemzések (abc sorrendben)
Nincs adat.

6. A táblázatok (ábrák) jegyzéke
Nincs adat.



7. A rövidítések jegyzéke

FEEFI - Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet,
JGYTF - Juhász Gyula Tanárképző Főiskola,
JTIF - Jászberényi Tanítóképző Főiskola,
JPTE - Janus Pannonius Tudományegyetem,
MNT - Magyar Népfőiskolai Társaság,
Kft. - Korlátolt felelősségű társaság,
Bt. - Betéti társaság, Kkt. - Közkereseti társaság,
GAMESZ - Gazdasági Munkát Ellátó Szervezet,
Bp - Budapest, ker.-nek - kerületnek, társ. pol. - társadalompolitikai,
szolg. - szolgáltató, sz. - szám, kb - körülbelül, SZJA - személyi jövedelemadó, un. - úgynevezett, össz. - összes, Ft - forint,
MSZP - Magyar Szicialista Párt, KDNP - Kereszténydemokrata Néppárt, MDF - Magyar Demokrata Fórum, FKgP - Független Kisgazdapárt, SZDSZ - Szabad Demokraták Szövetsége,
Fidesz - (akkor még: Fiatal Demokraták Szövetsége) ma: Fidesz Magyar Polgári Párt,
ÉGV - Építőipari Gépesítő Vállalat, OGV - Országos Gumiipari Vállalat, ORSZAK - Országos Szakipari Vállalat,
KÖZGÉP - Középület Gépesítő Vállalat,
KMP - Kommunisták Magyarországi Pártja,
MKM - Művelődési és Közoktatási Minisztérium,
HGV - Heti Világgazdaság, FM - Földművelési Minisztérium,
NB - Nemzeti Bajnokság, BLSZ - Budapesti Labdarúgó Szakosztály,
VOSE - Vasasok Országos Sport Egyesülete,
TB - társadalombiztosítás, IPOSZ - Iparosok Országos Szövetsége,
ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete,
APEH - Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hatóság.



8. Az intézmények jegyzéke

l./ Soroksár Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala
Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottság
1239, Budapest, Grassalkovich út 162,
Tel.: 287-3155.
Intézményirányítási Csoport:
1239, Budapest, Hősök tere 13.,
Tel.: 287-3155,

2./ Táncsics Művelődési Ház:
1239, Budapest, Grassalkovich út 122-124,
Tel.:286-0262.

3./ Soroksári Helytörténeti- és Mezőgazdasági Múzeum
1238, Budapest, Szitás u. 105.,
Tel.: 287-0083.

4./ Könyvtár 1238, Bp, Grassalkovich út 128.
Tel.: 286-0008.

5./ Egészségügyi Ellátás
1239, Budapest, Táncsics Mihály u. 104.
Tel.: 286-0113.

6./ Soroksári Vállalkozók Szövetsége,
Soroksári Közösségház
1238, Budapest, Grassalkovich út 154.
Tel.: 286-0005.

7./ KEK Dísznövény- és Dendrológiai Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor.
Tel.: 287-0472.
KEK Zöoldségtermesztési Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor,
Tel.: 287-1319.
KEK Kísérleti Üzem, Botanikus kert,
1238, Budapest, Péterimajor
Tel.: 286-0303.

8./ Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
XX-XXIII. kerületi Szolgáltató Irodája
1201, Budapest, Igló u. 6.

9./ Kézműves Kamara XX-XXIII. kerületi szervezete
Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.

10./ IPOSZ Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.



9. Irodalom jegyzéke

- Heribert Hinzen: Felnőttoktatás Magyarországon és az együttmű-
ködési tervek 2000-ig, Az IIZ/DVV beszámolói, tervei és ajánlásai (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- E. Cresson-P. Flynn- Európai Bizottság "Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé" c. Fehér könyve, Munkaügyi M./Bp/1996.;
- Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése Szerk: Bánfalvy Csaba-Podrány Sarolta, (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- Ifjúsági- és felnőttoktatás, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stang (IIZ/DVV,Bp,1997.);
- Nyelvek, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stan(IIZ/DVV,Bp,1996.);
- Fejlődésorientált felnőttoktatás, szerk: H. Hinzen, IIZ/DVV,Bp,'96.;
- Jörg Knoll: Tanfolyam- és Szeminárium-módszertan, (IIZ/DVV,Bp,1996,)
- Andragógiai olvasókönyv, szerk: Koltai Dénes, Pécs, 1993;
- Koltai D.: A felnőttképzés funkcióváltása történetéhez Pécs/1994;
- Maróti Andor:Módszertan a felnőttek képzéséhez és tájékoztatásához, Bp,1980.;
- Vekerdi László: A tudománynak háza vagyon, IIZ/DVV, Bp,1996.;
- Diósi Pál: Szabad csapatok? IIZ/DVV,Bp,1996.,
- Falvay Károly: "Lélektől-lélekig" (IIZ/DVV, 1997.);
- Új Pedagógiai Szemle felnőttoktatási száma, tanulmányok: Csoma Gy., Maróti A., Magyar E., Lada L. Mayer J., Várnagy M., Szigeti J., valamint az Orsz. Felnőttoktatási Konferencia állásfoglalása/1995/2.
- Korzenszky Richárd: Ezeréves a magyar iskola - de kié a jövő?; Bucskó Marianna: A magyar UNESCO-iskolák EDEN-programjáról
Új Pedagógiai Szemle/1996/12.
- A felnőttképzés tudománya: Csoma Gyula kritikája/Új Pedagógiai Szemle/1996/11.;
- Csoma Gyula: Az iskola "mint olyan" - Vázlat egy kísérlethez/Új Pedagógiai Szemle/1996/6.;
- Szegő Gábor (berlini tudósító): Mi legyek, ha nagy leszek? XXI. századi pályaválasztási prognózisok - tudományos alapon/
Népszabadság/1997.nov.27.;
- XXIII. ker. Önkormányzatának "Táncsics Mihály" művelődési Háza: Szervezeti és Működési Szabályzat/Bp/1997.;
- XX-XXIII. Kerületi Kalauz/MARK KFT-MÉDIA-MIX BT/19996.;
- Budapest főváros PESTERZSÉBET-SOROKSÁR társadalompolitikai és szolgáltató lapjának kiadványai 1991-1997.



10. Tartalomjegyzék

1. Bevezetés...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... ..... 1. old.
1.1. A diplomamunka segítőinek bemutatása, ...... ........... .......... 2. "
1.2. Információk a tanulmányról, ennek lefolyásáról, problm. 2. "
2. Felnőttképzés (okt.), művelődés Bp XXIII. ker.-ben......... 5. "
2.1. Keretfeltételek: népesség száma, statisztikai információk 8. "
2.2. Politikai, gazdasági és kulturális helyzet: 10 évvel ezelőtt
és napjainkban...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 10. "
2.3. Kulturális és oktatási helyzetkép: iskolák, főiskolák,
színházak, könyvtárak...... ........... ........... ........... ........... ........... 15. "
2.4. Az önkormányzatok felnőttképzési kezdeményezései, en-
nek szabályozása, tanácsadói irodák...... ........... ........... ......... 28. "
3. Vizsgálatok a továbbképzési atlasz számára a megyeszék-
helyen, illetve a kerületben ...... ........... ........... ........... ............. 31. "
3.1. A vizsgálat szerkezete ...... ........... ........... ........... ........... ........... 31. "
3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek,
kérdőívek ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 32. "
3.1.2. Kiegészítések és változtatások a központi előírásokhoz 34. "
3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtartama, problémai 35. "
3.1.4. Az intézmények száma ...... ........... ........... ........... ........... ...... 37. "
3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével ......... 39. "
4. Összefoglalás és értékelés ...... ........... ........... ........... ............ 41. "
4.1. A felnőttképzés helyzete ...... ........... ........... ........... ........... ..... 41. "
4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák ...... ..... 41. "
4.3. Javaslatok a további kutatás számára ...... ........... .............. 43. "
5. Jellemzések (10-30 old.), 6. A táblázatok (nincs adat) 44. "
7. A rövidítések jegyzéke ...... ........... ........... ........... ........... ...... 45. "
8. Az intézmények jegyzéke ...... ........... ........... ........... ........... 46. "
9. Irodalom jegyzéke ...... ........... ........... ........... ........... ............. 47. "
10. Tartalomjegyzék ...... ........... ........... ........... ........... .............. 48. "

Budapest, 1998. április 15.
(Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Verik a pedagógusokat
  2007-04-29 22:23:29, vasárnap
 
  Verik a pedagógusokat - 221. rész
Gondola 2007. április 29. 12:34

Lassan harminc éve zajlik (és mond csődöt az) a "Maratoni reform", amely az
oktatás problémáira
próbál gyógyírt keresni.
A március végén megalakult oktatási kerekasztal vitaanyagának társszerzője,
Csapó Benő szerint az eddigi változások egy lépést jelentettek előre, de
kettőt hátra. Balla István írja.

A Gyurcsány Ferenc által összehívott Magyarország Holnap Oktatási
Kerekasztal célja,
hogy széles körű konszenzust teremtsen az oktatást érintő kérdésekben, és
ezzel segítse a mindenkori kormányt a jogalkotásban és a döntéshozásban.
A Balla-Csapó dialógusokból kapunk eligazítást a reformfolyamatról.
- Létezhet-e hatékony oktatási reform szakmai és politikai konszenzus
nélkül?
- Ha reformon azt érjük, amit most nagyjából mindenki ért, akkor arról csak
annyit mondanék,
hogy rajtunk az már nem segít.
Az oktatási rendszert alapvetően új fejlődési pályára kell állítani.
Nem kapkodva meghozott, mindent felforgató, látványos intézkedésre van
szükség, hanem a problémák mély megértésére és néhány kritikus ponton
valóban hatékony - meg nem kerülhető, át nem léphető - beavatkozásra.
Százszázalékos konszenzust nem lehet elérni, hiszen ha megértjük, hogyan
jutottunk idáig, miért itt tartunk,
világossá válik az is, milyen érdekek állnak a helyzet fenntartása mellett.
Mindenkit tehát nem lehet megnyerni, de egy széles körű támogatást el lehet
érni.

OKA

Van-e esély arra, hogy olyan javaslatot dolgozzon ki az OKA, amit bármely
jövőbeli (oktatási)
kormányzat végrehajt?
- Igen, én erre jó esélyt látok, és csak ilyen javaslatokkal érdemes
előállni.
Ha sikerül egyértelműen megmutatni az okok és az okozatok közötti
összefüggést, akkor nehezebben
lehet kitérni a tennivalók elől.
Például az egyik legnagyobb gond ma az, hogy minden negyedik-ötödik gyerek
használhatatlan
tudással hagyja el az iskolapadot.
Ezek a gyerekek felnőtt korukban többet fognak kivenni a közös kasszából
különböző támogatások formájában,
mint amennyit adók, járulékok formájában befizetnek.
Egy tucatnyi intézkedés kell ennek a megfordítására, és belátható időn belül
nem lesz olyan kormányzat,
amely ne szembesülne ezekkel a feladatokkal.
- Az oktatási kerekasztal második ülésén a koragyerekkori nevelés volt
napirenden.
Elhangzott, hogy a korosztályt érintő infrastrukturális hálózat - védőnők,
bölcsőde, óvoda - nemzetközileg is jó állapotban van Magyarországon, de
mégis rengeteg gyerek görgeti egész életében maga előtt az iskolás kor előtt
felhalmozott problémákat, hiszen a gyerekek ebből a rendszerből kiszoruló 15
százaléka pont a leginkább hátrányos helyzetű családokból kerül ki.
Hogy lehetne "behozni" ezeket a gyerekeket a rendszerbe?
Van erre esély?
- A születéstől az iskolába lépésig valóban sok minden eldől.
Ez a témakör is jó példa arra, hogy milyen sokrétű tudásra van szükség a
problémák megértéséhez és megoldásához.
A kerekasztal munkájában résztvevő agykutatók, pszichológusok, pedagógiai
kutatók, szociológusok,
közgazdászok a saját szakterületükön felhalmozott tudás alapján mind-mind
arra a következtetésre
jutottak, hogy itt lehet a legtöbbet javítani a helyzeten.
A sikeres iskolakezdés, a jó indulás az egyik kulcskérdés.

Tudósok és írástudatlanok

Az OKA nyitóülésén az oktatás legfontosabb problémái között a szegregációt
és az alapkészségek
(olvasás, írás, számolás) aggasztó hiányát emelték ki.
Ezek szakmai körökben, például a Szegedi Egyetem kutatásai alapján, már több
évtizede ismertek voltak,
de 2001 óta a szélesebb nyilvánosság is tudhat róla.
Rengetegszer hangoztatták a kutatók ezeket, de semmi nem történt.
Pontosabban a nagy energiákat megmozgató, néha szenvedélyeket szító reformok
semmi eredményt nem hoztak.
Mi ennek az oka?
- Az okok sokaságát kellene itt felsorolni.
Talán kezdhetnénk a rendszerváltás kedvezőtlen mellékhatásaival, amelyekből
ma már nagyon sokat látunk.
Az értelmiségi pályák dinamizálódása, a fizetések differenciálódása a
kreatív, ambiciózus tanárok sokaságát szippantotta ki az iskolarendszerből.
A felsőoktatás expanziója, a pedagóguspályákon tapasztalható mennyiségi
túlképzés
nagyon gyenge minőséggel jár együtt.
Ennek összhatásaként ma már egészen más a tanári szakma összetétele. /1/

Egyre kisebb létszámú korosztályok

Idén csaknem 25 ezerrel kevesebben jelentkeztek az egyetemekre és a
főiskolákra, az idén végzős
középiskolások körében valamivel több, mint négyezer fővel csökkent a
továbbtanulni vágyók száma.
A jelentkezők között az utóbbi években egyre kisebb a korábban érettségit
szerzettek aránya:
2002-ben még 44 százalékuk, az idén már csak 34,5 százalékuk szerezte meg
matúráját még a felvételi évét megelőzően.
A számok tehát arra engednek következtetni, hogy a jelentkezők száma
elsősorban azért csökken,
mert kezdenek "elfogyni" azok, akik korábban nem jutottak be egyik
felsőoktatási intézménybe sem,
és most újra próbálkoznak.
Ami egyébként nem is csoda, tekintve, hogy évente 75-80 ezer diák
érettségizik nappali tagozaton, és az összes érettségiző száma is alig
haladja meg a 95 ezret (ennél persze pár tízezerrel többen tesznek
érettségit, de ők épp az újra-próbálkozók, vagy az előrehozott vizsgázók),
az egyetemekre és a főiskolákra viszont az elmúlt években rendre százezer
fölötti létszámban vettek föl új hallgatókat.
Nagy változás, hogy 62 ezerről 56 ezerre csökkent az államilag támogatott
férőhelyek száma,
amelyekben már nem is teljesen ingyenes a képzés.
A HÖOK már tavaly jelezte, hogy a "fejlesztési részhozzájárulás"
bevezetése miatt csökkeni fog a jelentkezők száma.
De a csökkenésnek további okai is lehetnek. /2/

Funkcionális analfabéták képzése

A tanulók körében végezett országos kompetenciamérés szerint minden negyedik
magyar kisdiák
képtelen megérteni az olvasott szöveget, képtelen a továbbtanulásra.
A tesztet tavaly május végén csaknem négyezer iskola 452 ezer diákja végezte
el.
A felméréssel az vizsgálták, hogy a tanulók képesek-e tudásukat alkalmazni
és további ismeretszerzéshez felhasználni. Évek óta semmilyen javulást nem
mértek - mondta Balázsi Ildikó, a SuliNova Kht. értékelési központjának
vezetője. Két éve a hatodikos tanulók hasonló arányban - 21 százalékuk
nagyon gyengén, vagy egyáltalán nem
- értették a szöveget.
A teszt azt mutatja, hogy a tényanyagok átadására összpontosító oktatás nem
fejleszti a kulcsképességeket.
A diákoknak szokatlanok az "életszagú" feladatok, mert az iskolában nem
találkoznak ilyenekkel.
A hat illetve három éve elvégzett nemzetközi vizsgálatok szerint is a magyar
diákok szövegértése az alsó egyharmadban található. /3/

Miért csökken

Miközben tavalyhoz képest csaknem 25 ezerrel kevesebben jelentkeztek az
egyetemekre és a főiskolákra,
az idén végzős középiskolások körében csak alig valamivel több, mint
négyezer fővel csökkent
a továbbtanulni vágyók száma.
A jelentkezők között az utóbbi években egyre kisebb a korábban érettségit
szerzettek aránya.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) egyik illetékese
szerint a jelentősen csökkenő létszám mögött a fenti okon túl a tandíj
bevezetése is meghúzódik.
Ezzel szemben a Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint nem valószínű,
hogy ez a magyarázat, inkább a demográfiai ok (kevesebb hallgató) a
lényeges.
Az okok között a kínálati oldal szűkülése (kevesebb államilag támogatott
hely) is meghúzódhat:
az idén 62 ezres államilag támogatott felsőoktatási hely jövőre 56 ezerre
csökken,
ráadásul ebből 12 ezer felsőfokú szakképzési helyet jelent.
Míg korábban érdeklődés hiányában sosem sikerült feltölteni a felsőfokú
szakképzés keretszámait,
így lehetőség volt a helyeket alapképzésre átcsoportosítani, ezt most nem
engedi a szaktárca.
Azaz ha nem töltik föl a felsőfokú szakképzés keretszámait az intézmények,
akkor nem lesz 56 ezer államilag támogatott hallgató. /4/

Verik a pedagógust

Nő az agresszív megnyilvánulások száma az iskolákban.
Szülő ver tanárt, pedagógus üt gyereket, diák vesz elégtételt a társán,
harmadikos tanuló bokán rúgja a tanítónőjét. Legutóbb egy bujáki szülőt
ítéltek felfüggesztett börtönre, mert bántalmazta gyermeke iskolájának
igazgatóját. Világjelenségnek tartják a szakemberek, hogy egyre több
agresszív megnyilvánulás színtere lesz az iskola.
Néhány országban erre a renitens diákokkal szembeni szigorúbb fellépéssel
reagálnak.
Szociológusok, pszichológusok és jogászok szerint a fő gond az, hogy az
agresszió kifinomult formái polgárjogot nyertek a mindennapokban, a
gazdaságban, a közéletben, ráadásul a különböző nemzedékek közötti mind
élesebb ellentét, az érdemi párbeszéd hiánya is motiválja az erőszakos
válaszokat a kihívásokra.
Magyarországon gazdag példatára van az iskolai agressziónak, s egyre több a
közfeladatot ellátó - ennek a büntethetőség szempontjából jogi jelentősége
van - pedagógus bántalmazása. /5/

Tanárképzés

Taxner-Tóth Ernő irodalomtörténész rámutat arra az ellentmondásra, hogy amit
eddig az egyetemeken
öt év alatt nem sikerült megtanítani a leendő tanároknak, azt most három
alatt kellene.
Oktatási rendszerünk világrekorder lehetett pl. az orosztanítás négy
évtizedes eredménytelenségével.
Az EU-ban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelveket, fölmérések
szerint bajok vannak a magyar szövegértéssel is.
A közvélemény öncsalásai, álmai, téves helyzetfölmérései, tájékozatlanságai
jórészt iskolai eredetűek.
A felsőoktatásban dolgozók évtizedek óta tapasztalják az érettségizettek
szakmai alapismereteinek rohamos csökkenését.
A gondos szülők már a hetvenes években különórákra járatták gyerekeiket,
hogy tudjanak idegen nyelvet, és elsajátítsák a "jobb" egyetemi szakok
elvégzéséhez szükséges tudást. TTE írja.

"Hosszabb távú cél az volt, hogy a "felső tagozaton" főiskolai, a
középiskolákban egyetemi végzettségű tanárok tanítsanak.
A tanárképző főiskolákról számos kiváló tanár került ki, akik részben
tehetségükkel, részben önképzéssel,
részben lelkes elkötelezettségükkel eredményesen dolgoznak.
(Van közöttük Herder-díjas professzor is.) Ám a főiskolai oktatás nem
képzett jobb nevelőket,
s szakmai színvonala nem lehetett azonos az egyetemivel: az itt tanulók az
egy évvel rövidebb
tanulmányi idő miatt nem kaphattak hasonló mélységű szakmai ismereteket.
Az egyetemi tanulmányaik során kiemelkedők viszont jórészt a
felsőoktatásban, a tudományos kutatásban és nem tanári pályákon helyezkedtek
el.
Az iskolákból nem csupán a kutatás igényét száműzték, de az újabb tudományos
szemléletek ismeretét
sem tartják kellően fontosnak.
Mivel a Rákosi-Kádár-rendszer a tanárokat a másodrendű "nem termelő
szférába" sorolta,
az iskolafenntartók az állásokat nem mindig az alkalmasság és kiválóság elve
alapján töltik be.
(A középiskolákban máig sokan tanítanak főiskolai végzettséggel, s 1993-ig
különböző tanfolyamokat is "diplomaként" ismertek el.) /6/

Marihuána az általános iskolákban

Nem csupán a közép-, hanem már az általános iskolákban is terjed a
marihuána - mondta el a BRFK
kábítószer elleni osztályának vezetője.
A fiatalok 60-70 százaléka kapcsolatba került már valamilyen formában
vele,vagy van olyan ismerőse, aki tud szerezni.
A terjesztők is ebből a körből nőnek ki.
Leginkább a könnyű drogok jelentenek veszélyt a fiatalokra - mondta a
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Kábítószer-bűnözés Elleni Osztályának vezetője.
A marihuána fogyasztása már a magyar gimnáziumokban megjelent, de
találkoztak már általános iskolás fogyasztókkal is.
Magyarországon a kábítószerezők a leggyakrabban marihuánát fogyasztanak.
Ez nem is csoda, nagyon könnyen hozzá lehet jutni, ráadásul számos szervezet
küzd a legalizálásáért.
Ugyanakkor körülbelül egy hónapja kért bocsánatot olvasóitól a The Guardian
című brit lap,
mert eddig ők is a könnyű drogok legalizálásáért küzdöttek, ugyanakkor a
legfrissebb kutatások kimutatták:
ezek sem ártalmatlanok, sőt fogyasztásuk igen súlyos személyiségzavarok
kialakulásához vezethet. /7/

Kiküldendő tanárok?

A középiskolai pedagógusoknak csupán 1 százaléka vállalna egy-két évnél
hosszabb ideig
tartó tanári munkát külföldön.
A 2004-es uniós csatlakozás óta három év telt el, és a Felvételi Információs
Szolgálat (FISZ)
országos középiskolai kutatásában több mint kétezer tanár nyilatkozott
unióhoz fűződő viszonyáról.
A felmérésből kiderül, hogy a pedagógusok öt százaléka 1-2 hónapig szívesen
vállalna munkát idegen nyelvterületen, de nem mennének túl messzire, a
többségük (36%) legfeljebb Németországig utazna.
Annak ellenére van ez így, hogy a nyelvi akadály már egyre kevésbé
befolyásoló tényező,
hiszen a tanárok 58 százaléka beszél már valamilyen szinten angolul, 46
százalékuk pedig németül.
A röghöz kötöttség oka azonban úgy tűnik, nem a tanárok elégedettségének
következménye.
Sőt, saját helyzetükkel kapcsolatban kifejezetten pesszimistán nyilatkoznak.
Lényegesen rosszabbnak látják helyzetüket a korábban csatlakozott tagállamok
pedagógusaihoz képest,
és egyetlen egy válaszadó sem nyilatkozott úgy, hogy helyzete jobb lenne az
uniós kollégákénál.
Árnyaltabb a kép, ha a 2004 óta csatlakozott országokban dolgozók
helyzetéhez mérte saját magát a megkérdezett, ebben az esetben a tanárok 5
százaléka jobbnak ítéli saját helyzetét.
A diákok helyzetét is sötéten látják ugyan a pedagógusok, saját helyzetüket
nehezebbnek ítélik. /8/


1. A reform már nem segít rajtunk. 2007. április 12. Balla István, fn.hu
nyomán

2. Elrettentő tandíj? - Huszonötezerrel kevesebb jelentkező a fősikolákra.
De lehet, hogy csak kisebb létszámú az érintett korosztály.
Népszabadság . Varga Dóra . 2007. április 12. nyomán

3. 2007-04-13 07:37 Minden negyedik magyar kisdiák funkcionális analfabéta
FH, hirtv.hu nyomán

4. Miért csökkent nagyot idén a felsőoktatásba jelentkezők létszáma?
[AD] 2007.04.13 09:29 portfolio.hu nyomán

5. Szülők vernek tanárt, egymást bántalmazzák a diákok.
Agresszió az iskolában.
Népszabadság . Hajba Ferenc . 2007. április 18. Hajba Ferenc, Győr, NOL
nyomán

6. Tanárképzés: lefelé a lejtőn. Taxner-Tóth Ernő irodalomtörténész, mho.hu
nyomán

7. Már az általános iskolákban is ott van a marihuána.
2007. április 17. 16:00. MNO (inforadio.hu) mno.hu nyomán

8. Nincs az a tanár, aki itthagyná az országot
2007-04-18 07:24:00 pb.hu nyomán

gondola, cgp
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
A túlhatalomra jutott ...
  2007-04-29 13:48:12, vasárnap
 
  CS. S.:
A túlhatalomra jutott rendőrállam haldoklása megkezdődött
Rövid bevezetés


A II. Világháborút befejező és lezáró un. békeszerződések - és ezek közül esősorban a Prága Környéki Békének nevezett szovjet-orosz diktátum - eredményeként a választási csalással hatalomra juttatott kommunista párt Magyarországon azonnal elkezdte a magyarság kiirtását. Ezt a gyalázatos tényt elsődlegesen az a vak gyűlölet alapozta meg a kommunisták részéről, amelyet a szövetséges- és társult hatalmak Nürnbergben lefolytatott pere a német Nemzeti Szocialista Párt vezetői ellen irányult.

Ez a Náci rövidítésű párt volt az, amelyik a Molotov-Ribbentropp Paktum alapján magától Sztálin elvtárstól kapta meg a szovjet-orosz típusú haláltáborok teljes tervanyagát és a felépítésükhöz szükséges műszaki gyakorlatot. Végeredményben valamennyi haláltábor a Német Birodalomban a Szovjetuniótól kapott tervek és szervezési tudnivalók alapján épült fel, így mód volt arra, hogy a Szovjet Birodalomból származó emberirtások konkrét bizonyítást nyerjenek a világ előtt - elsősorban - a német területen felépített koncentrációs táborok megépülésével.

Érdemes néhány tábor nevét abc sorrendben megemlíteni, így Auschwitz, Bergenbelsen, Bor, Dachhau, Maydanek, stb. a megépítésüktől kezdve folyamatosan az emberirtás szolgálatában működtek.

Teljesen érthetetlen a szovjet-orosz kommunisták szörnyülködése a II. Világháború utáni évtizedekben, akik álszent módon elsőként alapozták meg az emberiség kiirtásának a tömeges gyakorlatát, aminek az eredményeként a sztálini időkben több mint 6000, gulágnak nevezett tábort építettek, ahol az emberi élet, illetve az emberi létezés olyan alacsony szintre lett tervszerűen leépítve, leszorítva, ami az emberi létet alapjaiban ingatta meg, és hihetetlen mélységű erkölcsi rombolást és gonoszságot hozott létre a kommunizmus megvalósítása ürügyén.

Gyakorlatilag ezek azok a "rendezőelvek", amelyekre, mint baloldali értékekre a kommunistából hirtelen szocialistává átkeresztelkedettek a mai napig olyan büszkén hivatkoznak. A haláltáborok szorgos munkálkodása "eredményeként" több mint 130 millió ember pusztult el csupán Európából.

A magukat szocialistának nevezők, az átkereszteltek, mindezt folyamatosan tagadják.

A Szovjet Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon ez a gyakorlat került bevezetésre szovjet-orosz példák alapján, így mesterségesen is kitenyésztődött egy olyan rétege a társadalom maradékaként Magyarországnak, ahol a fő rendezőelvek kizárólag a munkakerülő, dologtalan, de ugyanakkor primitív ösztönöknek engedelmeskedő hatalmaskodók kerültek be hű kiszolgálóiként a szovjet megszállóerőknek a hatalomba.

Ez a képtelen helyzet a közel ezer esztendős Magyar Királyság területén azt a képtelen helyzetet teremtette, hogy a Moszkvából érkezettek, mint a fő munkakerülők, akik egész életükben soha semmilyen értéket nem teremtettek, de nem is tudtak volna, hiszen cselekvésük fő mozgatórugóját a hazugságok, a dolgozó munkás ember gyűlölete és a vagyon teljeskörű szabad rablása-ellopása jelentette.

Az elmúlt 62 esztendő szovjet-orosz típusú és alapú kommunista rémuralma itt Magyarországon kizárólag ezeket a rendezőelveket hozta magával, kényszerítette rá a magyar lakosságra, és igyekezett folyamatosan kitölteni a kommunista életcélokat, és azok beteljesítését.
Az 1990-es névváltoztatás (nem rendszerváltozás és nem is módszerváltás!) azt jelentette, hogy az államberendezkedés ázsiai típusú despotizmusa felőrölte azt a maradék - már-már ösztönéletre visszaszorított - moralitást és emberi értékrendet is, amelyet a kommunista ördög Marx és tettestársainak a munkálkodásaként az emberiségre rázúdított.

Az a helyezet, ami ma jelenleg Magyarországon létezik az államrezon vonatkozásában, egyenes folytatása annak az elembertelenedett, minden értéket semmibe vevő, az erkölcsi korlátokat azonnal felrúgó, a tisztességet és a becsületet gúny tárgyává tevő rettenetes állapotnak, amelyben a hóhérok, a szadisták, a félőrültek és a teljes elmebetegek egymással szövetkezve és szövetséget kötve összeesküdtek az alapvető emberi jogok ellen, a normális emberi élet szabályai ellen, csupán az általuk kitalált új vallás a kommunista államvallás téves eszméit, mint egy rendőrpajzsot tolva maguk előtt, rabolják ki a maradék Magyarországot.

A kommunista rémuralom megszemélyesítői elvetemültségükben odáig merészkedtek, hogy felrúgva az emberi ész, a társadalmi tradíciók és az emberi jogok, a létezéshez kötött emberi jogok állapotát is, a világ legnagyobb szélhámosságát elkövetve az általuk legyilkoltak sírhantja felett népi ünnepet szervezve még a magyar nép 50 évvel ezelőtti heroikus küzdelmét is a néptől ellopva és kisajátítva a féleszűek, a gyilkosok, a pederaszták közösen ünnepelnek annak a forradalomnak az évfordulóján, amely egymagában képes volt 50 évvel ezelőtt elsüllyeszteni a kommunisták óriási csatahajóját, azaz a II. Világháborúban győztes Szovjet Vörös Hadsereg hős harcosainak és kollaboránsainak együttes elnyomó uralmát Magyarországon, hacsak 13 napra is felszámolni.

Ez a forradalom volt az, amelyik elsőként a világon bizonyította be azt, hogy a világ legnagyobb tömegszámú hadserege a Vörös Hadsereg is megverhető, és legyőzhető, bármilyen kicsiny nép által, még annak ellenére is, ha a Szovjetunió látszatellenségei, végeredményben a teljes nyugati világ ölbe tett kézzel nézi csupán egy maroknyi nép szabadságküzdelmét a Mammon ellen.
A nagyszakállú hadtörténészeik azóta is egymás szakállát tépve próbálnak magyarázatot keresni arra, hogy ez a számszerűen is összehasonlíthatatlan helyzet, azaz a katonai vereség legsúlyosabb esete a Világháború győztesének kikiáltott Szovjet Vörös Hadsereg részéről, hogyan és milyen módon következhetett be.
A dolgot tovább bonyolítja az a különös tény, amikor kiderült az, hogy a Magyarországot megszálló Szovjet Vörös Hadsereg 5700000 katonája állomásozott a magyarok földjén, amikor 1991-ben kitakarodtak látszólag az országból, a hátrahagyott katonai laktanyáikban és objektumaikban öt emelet magas vaságyakat építettek be a hálótermekbe, amelyeket az ide látogató nyugati turistáknak a magyarok maguk is elképedve, mint turisztikai látványosságot mutogattak.

Az orosz megszállás mellett, ezzel párhuzamosan a magyar lakosságot a kommunista párt tagjai jól szervezett bandákba tömörülve, megszállva az államapparátust, a börtönöket és fegyintézeteket, a teljes közigazgatást, az oktatásügyet, valamint az egészségügyi ellátó szolgálatokat jól szervezett munkával évtizedeken át megakadályozták azt, hogy a magyar ember "a széles dolgozó tömegek" ténylegesen megkapják az általuk elvégzett teljesítés után az európai kultúrkörben megszokott munkabért.
Ez a munkabér egész Európában a II. Világháború után az un. szabadvilág országaiban teljesen kiegyenlítődött, néhány százaléknyi eltérés mutatkozott a polgár jövedelme között a különböző országokban. Ennek az egységesülési folyamatnak a hivatkozási alapja mindig az 1930-as években bekövetkező New York-i tőzsdekrach volt, az ebből a helyzetből következett, esetenként mesterségesen szított pénzértékromlás és értékvesztés.

A már megemlítet Prága Környéki Béke nevezetű förmedvény, részletesen intézkedik Magyarország bér és jövedelmi viszonyairól is, így többek között előírja azt is, hogy egy magyar állampolgár teljes évi keresete az európai foglalkozási kategória beosztások szerinti azonos munkakörre vetítve 80 éven át nem haladhatja meg a szabad világ európai polgári jövedelmének az 5%-át.
Tulajdonképpen ez a végtelenül alacsony értékhatár az, amit szervezett módon a kommunisták a mai napig fenntartanak önmaguk despotizmusának a hasznaként, és így még 2025-ben sem lesz megvalósítva a posztkommunista államnak kikiáltott és a kommunista párhagyományoknak megfelelően átkeresztelt Magyar Köztársaságban a "széles dolgozó tömegek" jövedelme nem éri majd el az Európai Unió szakma szerinti átlagjövedelmek 5%-át.
Tulajdonképpen ez a képtelen jogi helyzet az, amelyik tálcán kínálja a posztkommunista államrezon tagjai és haszonélvezői számára a folyamatos és kényszerű hazudozást, amelyet megtetéznek azok az óriási összegű gazdasági bűncselekmények, amelyek időnként a kommunista titkosrendőrség legnagyobb gondossága ellenére előbukkannak a semmiből, és így jogcímet teremtenek a Magyarországon folyamatosan újratermelődő nemzeti jövedelem és vagyon szétlopására, eltulajdonítására, elherdálására.

Az általam csupán névváltoztatásnak nevezett (tudniillik, még csak módszerváltoztatás sem volt csupán a népköztársaság műszóból a nép szót törölték el) tovább tetéződött az a versenyfutás az idővel, amelynek a titkosszolgálatok folyamatos megszervezői és haszonélvezői már ebben az időben megragadták a közhatalmat.
Az általuk Magyarországra javasolt pénzügyi és gazdasági ismeretekkel még minimális szinttel sem rendelkező dr. Antall József orvostörténészre esett a választásuk, hiszen azt a túlhatalmat, amelyet az MDF-nek nevezett, az ávósok által személyesen alapított és az ide menekülő ávh-s tisztek által működtetett kormányzás tovább folytatta a nevet cserélt államrezon eredeti foglalkozását, azaz a folyamatos hazugságokat, a jellemtelen és az emberi szó, mint megnevezés alsó határát még megközelíteni sem tudó, embernek álcázott személyek folyamatos hatalomba juttatását, ezek jól megszervezett cirkulációját, kvázi váltógazdálkodását, amelynek az eredményeként valamennyi közjogi méltóságban kizárólag a régi ÁVH nómenklatúra gyermekei, unokái, stb. kerültek minimális emberismerettel, erkölcsi tudással, minimális emberiességgel és segítőkészséggel, de ezt ellensúlyozandó hihetetlen mértékű hatalmi mámorral, már-már a tébolyultság határáig eljutott pénzéhségükkel, és teljeskörű erkölcsi nihilizmussal fölszerelve.

Már az ókor évezredekkel ezelőtt bebizonyította, hogy az ilyen típusú embernek látszó lények egész életükben csupán önmaguk hatalmi tébolyát ismerik, az egész létezésüket és annak körülményeit ennek rendezik alá, a tisztesség, a becsület, a hűség, az adott szó kötelez, stb. alapvető emberi formákat még hírből sem ismerik, és már az érzékszerveik sem képesek ezeket a fogalmakat felismerni, megtanulni, netán alkalmazni is.

Ez az a szörnyű csapás, amely halmozottan a kommunistának született, de csupán emberszabású formával rendelkező élőlényeket jellemzi, a nagyfokú csordaszellemük csupán a félelemre került kialakításra, hiszen a magyar lakosságból a jelenben közel egymillió különböző iskolákban kiképzett besúgó létezik, akiket 106 ezer rendőrnek álcázott, a morális rendezőelveket hírből sem ismerő rendőr legalább 30 ezer tűzoltó és börtönőr egészít ki, a két titkosszolgálatnak álcázott bűnszövetségből kb. 1500 embernek látszó lény mutatható ki, valamennyi kulcsfontosságú helyen csak és kizárólag szovjet származású vagy szovjet kommunista párt titkos tagja ücsörög, a többszörösen hangoztatott un. függetlenített hatalmi ágak elképzelhetetlen hazugságot takarnak, hiszen a kommunista titkosszolgálatok még a börtönökbe is utána nyúlnak az elítéltnek, végeredményben az Illyés Gyula, költő által megfogalmazott "Egy mondat a zsarnokságról" c. vers megcsontosodva, azaz életre kelve a mai Magyarország teljeskörű meghatározója.

A közel ezer főből álló, 1990-ben a névváltoztatást végrehajtó apparatcsikok mára már csupán 428-an vannak, és ezek mind élet-halál urai, valamennyinek személyenként legalább egy tucat identitása van, személyi okmányokkal és külföldi hihetetlen összegű bankszámlákkal felszerelve. Ez a 428 fő, ők a kommunista államrezon tényleges megtestesítői, már 1956 előtt teljeskörűen magukhoz ragadták a közhatalmat és a közjog intézményeit, figyelmen kívül hagyva valamennyi emberi jog, erkölcsi, pénzügyi, gazdasági, jogi, emberjogi szerződésbeli kötelezettséget. Ezek a hatalombitorlók mára, a Gorbacsov-féle peresztrojka összeomlása után a Moszkvától már a 30-as években elszakadni akaró bolgár kommunista gyilkosok köréből kerültek ki, akik közül végül is az eredeti Dimitrov vonal Doncsev, majd Dobrev elvtársaira esett a választás.

Ennek a keretében került sor egy féleszű szélhámos kinevezésére a legerősebb közjogi hatalom számára, ahol ezt megelőzően az 1948-ban Moszkvából ide küldött szovjet-típusú sztálini alkotmánynak nevezett torz törvénykönyvre alapozva, amely a magyar fényes ívű több ezer éves múlttal rendelkező jogtörténelem megcsúfolása, a Magyarországon berendezkedett ávh-s tisztikar elvtársainak a munkálkodása eredményeként sikerült egy olyan törvénykönyvnek nevezett jogi torzszüleményt kreálni, amelyet hol alaptörvénynek, hol alkotmánynak neveznek, mintha a magyaroknak sokezer éven át nem létezett volna alkotmányuk.

Ennek a kommunista jogi torzszüleménynek a manipulálásával sikerült egy teljesen jogfosztott, ad abszurdum díszpolgárt kreálni - persze csak papíron - aki hol féleszűnek, hol gyermekdednek, hol magatehetetlen, kizárólag gyámkodás alá vont személyként van feltüntetve. Ennek a jogi képtelenségnek az eredményeként egyetlen egy közhatalomba csellel-furfanggal, vagy egyéb aljas módon bekerült kommunistát soha nem lehet se leváltani, se visszahívni a méltóságából.
A kommunista siserahad ezt a születése napjától kezdve folyamatosan alaptörvénynek titulálja, amely egyúttal teljeskörben felmenti valamennyi országkirablót, sikkasztót, tolvajt és közbűntényes gazembert a teljes felelősségre vonás alól.
Álszent módon a kommunista álpártok jókat röhögnek azokon a jámbor kísérleteken, ahol néhány elszánt ember megpróbál a jog eszközeivel megálljt parancsolni az ország kirablóinak. A dolgot tovább tetézi az a képtelen helyezet, hogy a magyarországi közhatalomba egyszer bejuttatott kommunista hitvallású gyökértelen senkiházi, megnyerve a választási színjátékokat azt terjeszti magáról, hogy ő maga egyszemélyben megkapta a néptől az ország feje felett történő valamennyi intézkedés jogát.
Ennek a folyományaként Magyarország az egyetlen országa Európának, ahol az un. miniszterelnök a választások győzteseként azt képzeli magáról, hogy ő minden jogot átvett a néptől, így a nép továbbra is kiskorú, eltartott, gyámolított vagy cselekvésképtelen elmeápolt.
Ennek a furcsa ex lex, azaz törvénytelen állapotnak megfelelően soha nem tartanak népszavazást olyan egyszerű ügyben sem, mint pl. minisztérium megszűnése, minisztérium alapítása, vagy a hadsereg felszámolása (nem honvédség!!!), az állampolgárok fegyvertartási joga és fegyverviselése, az oktatási rendszer, amely sok száz éven át mintája volt az egész művelt világnak, abban való kurkászkodás, vagy kapitális bűnügy 100 évre történő titkosítása, a részvénytársasági jogok teljeskörű semmibe vétele, a földtulajdonról szóló törvény korlátlanul történő össze-vissza szabdalása, az államnak a saját polgárainak a zsebében történő folyamatos kutakodása, új adók bevezetése, stb. ügyekben.

Még az sem érdekli a kommunista gyarmatosítókat, hogy az általuk kreált és nyilvánvalóan féleszű miniszterelnök megfelelő orvosi ellenőrzés és kezelés alá kerüljön, annyira nem számít számukra az itt élő nép létezése, netán gondolatai.
(folyt.köv.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 225 
2007.03 2007. április 2007.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 225 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7253 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 829
  • e Hét: 829
  • e Hónap: 24047
  • e Év: 424316
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.