Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A luganoi tanulmány szerint működő EU 2. r.
  2013-08-31 19:27:28, szombat
 
  2. Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
* a világ népessének növekedése,
* a fogyasztás mennyisége és minősége és
* azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát. A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet: "minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:
* olcsónak kell lenniük,
* nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
* az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
* az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie.
Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.


Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
* ideológiai-etikai,
* gazdasági,
* politikai és
* pszichológiai.


Nézzük röviden ezek lényegét!

Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.

A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma.
Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.

A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük.

Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.

3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:
* kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
* a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
* esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
* magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
* elszegényítés, éhínség,
* a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
* olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
* környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
* a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
* a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
* élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
* egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
* differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
* a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
* az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
* közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
* a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
* az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó.

Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
* az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
* a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
* a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
* abortusz és sterilizáció bátorítása;
* a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
* a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
* anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
* a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.


4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
* elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
* elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
* ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből.
Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
* Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
* Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
5. Utószó
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/item/2793-a-luganoi-tanulm%C3%A1ny

Dr. Csath Magdolna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A luganoi tanulmány szerint működő EU 1.r.
  2013-08-31 19:24:56, szombat
 
  http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/item/2793-a-luganoi-tanulm%C3%A1ny

Dr. Csath Magdolna: A luganoi tanulmány

"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen. "A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható.
Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Erre a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik.
A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját." "Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.


1. A leselkedő veszélyek

Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti.
A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.


Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége? Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.

A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet. A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.


Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.


Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.


Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.


A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni.
Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.


Az ENSZ

Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból.

Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.


Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
(Folyt.köv.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden vágyad az Isten szava benned...
  2013-08-24 21:53:56, szombat
 
  Babits Mihály: Ne mondj le semmiről!

Ne mondj te semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
meghalni bűn, ne mondj le semmiről.
Isten művét rongálja bármi rontás.
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kiegészítés
  2013-08-21 15:27:02, szerda
 
  KIEGÉSZÍTÉS AZ AUGUSZTUS 20-i
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=121449&n=furaila&blog
ÍRÁSOMHOZ

A magukat szocialistának hazudók ELÁRULTÁK a MUNKÁSOSZTÁLYT, míg a velük PAKTUMOT kötő emdéef-es politikusok http://furaila.xfree.hu/212714 ELÁRULTÁK MAGYARORSZÁGOT! És, hogy NE KERÜLHESSEN SOHA SOR EZEN ÁRULÁSUKÉRT A SZÁMONKÉRÉSRE, BEERŐLTETTÉK MGYARORSZÁGOT AZ EU-ba, a NATO-ba! http://furaila.xfree.hu/242747

Így kerülhetett sor arra a legnagyobb ÁRULÁS-ra, amikor Bajnai Gordon - területfejlesztési törvénybe bújtatva megszavaztatta azt a törvényt, amely MAGYARORSZÁGOT 11 logisztikai központra osztaná.
Míg ez a törvény érvényben van, addig lelhetetlenség eszmét és rendszert váltani,
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=bmi&cikk=28#cikk
vagy a Szentkorona országlást szorgalmazni! Mert a NATO-nak NEM ÉRDEKE!!! Az EU-nak és a NATO-nak is a HAZAÁRULÓ magukat baloldalinak hazudók hatalomra segítése az ÉRDEKÜK.
Azt nem kell mondanom ugye, hogy egy olyan kicsiny ország kicsiny népének esélye sincs semmiféle nemzetmentésre és a Szentkorona-országlásra, míg NATO- és EU-tagok vagyunk, vagy, míg ez a TERÜLETFEJLESZTÉSI TÖRVÉNY ÉRVÉNYBEN VAN!

Ezért, eleve öngyilkosság az esetleges ERŐSZAKRA való készülődés. Arról nem is beszélve, hogy az ERŐSZAKKAL MEGSZERZETT HATALOM CSAK ERŐSZAKKAL TARTHATÓ MEG, v. FENN. Az erőszak és a Szentkorona-országlás, pedig egymást kizáró tényezők.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Augusztus 20-a 1968-2013
  2013-08-20 04:11:23, kedd
 
  Minden augusztus 20-án folyik a könnyem, miközben ide hallatszik a tűzijáték ágyúdöreje... Már be sem kapcsolom a rádiót, és a tvt-t sem, mert belesajdul a lelkem, ahogy a fiatal riporterek örömködnek a médiában... Az egyik mondta még a múltkor, hogy neki ez "a legszebb nemzeti ünnepe"!

Milyen jó ezeknek a tudatlan fiataloknak!

Hol a csudában voltak az ő őseik (apjuk, nagyapjuk) hogy semmit nem tudnak elmondani mindarról, ami 1968. augusztus 20-án történt?
Mekkora történelmi mulasztás erről hallgatni aug. 20-án?

Akik akkor voltak sorköteles ,,kiskatonák" és átvezényelték őket Csehszlovákiába, azoknak megpecsételődött a sorsuk egész életükre!!!

Ők azok, akiket tartalékosként, 50 éves korukig nyilvántartásban tartottak és egész életükben mozgósíthatóak voltak!!! Rendszeresen berendelték őket un. továbbképzésre és nem mehettek külföldre 1968-at követően 5 élvig!!!
Majd később, őket irányították mindenhova, ahol a Varsói Szerződés tagállaminak - akár stratégiai szempontból - fontos ,,természetátalakító" munkát kellett végezni és ahol mindenféle konfliktust meg kellett ,,oldani"! Ott aztán összeszedtek mindenféle titokzatos betegséget, amibe hamarosan belehaltak!
Azok, az akkori sorköteles katonák, főleg, a harckocsizók, a mai napig - ha még életben vannak - miért nem mesélhetnek minderről?!?!?
Amikor olyan korúakkal találkozom és rákérdezek, hogy részt vett-e a "Prágai Tavasz" leverésében, egészen biztosan, hogy elmismásolja a választ!

Pedig, most már legalább 25. éve el kéne mondani - legalább az utódaiknak - hogy miért olyan hallgatagok és szomorúak aug. 20-án?


Egyáltalán mit is jelentett a ,,prágai tavasz"?
1968-ban, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának január 3-5-i ülésén felmentették Antoni Novothyt, a párt akkori főtitkárát, s helyére Alexander Dubceket, a Szlovák Kommunista Párt főtitkárát választották meg. Ez ellen való tiltakozásként létrejött a független nyilvánosság, a szabad közvélemény újjászületett. Spontán módon autonóm szervezetek és intézmények keletkeztek az országban. Legfőbb követelésük az állami függetlenség volt, s ezzel próbáltak nyomást gyakorolni a bizonytalankodó új CSKP-vezetésre. A ,,prágai tavasz" fogalma egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom megvalósulásának kezdeményezését jelentette, miközben politikusai közül mindenki ragaszkodott a Párt vezető szerepéhez és a régi politikai rendszer megmaradásához. Olyannyira, hogy segítséget kértek a Varsói Szerződés tagállamaitól egy esetleges ,,ellenforradalmi fordulat veszélyének" elhárításához.
A "prágai tavasz"-mozgalomnak öt szocialistának nevezett ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) 200ezer főnyi csapatai 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget.
A CSKP ugyan elhatárolta magát az ország megszállásától, de a népi mozgalom hamar lehanyatlott, szertefoszlott az éledező polgári szolidaritás is, a helyére pedig mélységes kiábrándultság és csalódás lépett.
Maguk a ,,prágai tavasz" hősei arra kényszerültek egy év múlva: 1969. augusztus 22-én, hogy "törvényen kívül helyezzenek" mindent, amit korábban ünnepélyesen kinyilvánítottak."



Talán, mindezek ismeretében sikerülne megértenünk mindazt az ellenségeskedést a szlovákok részéről, amivel a magyarokhoz viszonyulnak.


A rendszerváltozással megvalósulhatott mindaz a törekvése mindkét népnek - amikor létrehozták Cseh- és külön a Szlovák Köztársaságot - amit a Magyar Néphadsereg harckocsi századának segédletével 1968-ban levertek.


Micsoda paradoxona, vagyis ellentmondása ez is a magyarság sorsában, hogy mindez nem jöhetett volna létre a környező országokban, ha nem következik be az 1989-es ,,magyar fordulat"?!?
Vagyis, az un. "szocialista táborba" kényszerülő országok és államok mind kivívták függetlenségüket, csak egyedül a magyarnak nem sikerült ezt megvalósítania.

Hiszen, Magyarországon annak - a cseh- és szlovák nemzethez tartozók szemében - az olyan gyűlöletessé vált Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjának tekinthető Magyar Szocialista Párt lehetett évekig hatalmon, amelyik már rég csak a nevében szocialista.



Mit is jelent az a fogalom, hogy szocialista?

Az bizony azt jelenti a világon mindenhol, hogy a szocializmus híve. Vagyis, "olyan társadalmi rend, amelyben a termelőeszközök köztulajdonban (,,társadalmi" tulajdonban) vannak és az egész társadalom jólétét szolgálják.
A marxista megfogalmazásban: "...a tőkés társadalom megdöntését és a kizsákmányolás megszüntetésével a kommunizmus első szakaszát jelenti a szocializmus. Éppen ezért: feltételezhető, hogy a szocializmusban mindenki képességei szerint dolgozik és a termelt javakból teljesítménye alapján részesül." (Ez sem valósulhatott meg 1990 előtt - a numerus clausus-szal felérő - KONTRASZELEKCIÓ MIATT!!!)
"A szocialisták alapvető célul jelölik meg a szélesebb tömegek, az alsóbb rétegek anyagi viszonyainak megjavítására irányuló (tisztázatlan elvi alapokon álló) törekvést."



Teljesen nyilvánvaló már réges-régen, hogy a magyarországi szocialista párt és magát baloldalinak mondók mindezt csak HAZUDJÁK!

Egyértelmű, hogy - az osztálytársadalom megszűntével - megszűnt a politikai LÉTJOGOSULTSÁGA is a BALOLDALISÁGNAK.
Arról nem is beszélve, hogy 1990-től a legvadabb kapitalistákká és a munkásosztály és az egész nemzet árulóivá váltak.

Ennek ellenére még mindig itt ronthatják a közéletben való szereplésükkel az életünket. Lejárathatják közös hazánkat közvetve és közvetlen módon - folyamatosan... Ott ártanak Magyarországnak (és benne élőknek) ahol csak lehet! Ártanak az ELHALLGATOTT IGAZSÁG-ról, ami a legalattomosabba HAZUGSÁG, mert ellne nem lehet védekezni, életstratégiát kialakítani. Be kellene már végre vallani a múltat és a jelent is. Mindaddig, míg ez nem történik meg, olyan ez az ország, mint a lusta asszony takarítása: aki mindent besöpör a szőnyeg alá... Gyűlik a sok rossz szennyes dolog... és folyamatosan ÁRTANAK MAGYARORSZÁGNAK ÉS A BENNE ÉLŐKNEK!

Tehetik, hiszen senki nem kéri rajtuk számon mindezt! Pedig, már több szemét nem fér az alá a bizonyos "szőnyeg" alá!


EL KELL ŐKET VÉGRE SZÁMOLTATNI! Ez az ELSZÁMOLTATÁS NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM! Ugyanis, ha valaki önmaga, vagy mások számára ártó szándékkal cselekszik és ezért őt soha nem vonja senki felelősségre, akkor mindaddig fenn áll a VESZÉLYEZTETETTSÉG helyzete.

Ha az ÁRTÓ SZÁNDÉKOT és CSELEKEDETET tetten-érjük, LELEPLEZZÜK az NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM!

Ha erre a LELEPLEZÉSRE és ELSZÁMOLTATÁSRA egy társadalmi berendezkedésben - ha csak egyetlen-egy személynek, akinek ÁRTANAK - nincs lehetősége, akkor az NEM DEMOKRÁCIA, hanem az ártó szándékúak diktatúrája!!!

Bp. 2013. augusztus 20.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyászmenet és ami eszembe jut róla...
  2013-08-14 15:29:29, szerda
 
  GYÁSZMENET

Gyászunkkal demonstrálunk és felhívjuk a politikusok figyelmét a halálba kergetett honfitársainkra.

Másfelől üzenet és figyelmeztetés az előző választási ciklusokban a hatalommal visszaélőknek és figyelmeztetés a mostani kétharmados többség dölyfösen fennhéjázóknak is.

Szeretném, ha látnák mennyien kiállunk nehézsorsú honfitársaink mellett!

Szeretném, ha egy picit is elgondolkodnánk a felelősségen! Mert mindannyian felelősök vagyunk hazánk és a benne élők sorsáért. Erről a felelősségről feledkeztek meg az 1989 utáni un. rendszerváltó pártok politikusai.

Megfeledkeztek a ,,KISEMBERRŐL", azokról, akiket szinte lenullázott állapotban ért a rendszerváltozás nevezetű felfordulás.

Ők azok, akik még javában azt hitték, hogy építik a szocializmust, miközben már a bért is a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből fizették számukra.

Ők azok, akiket egyszerűen kiöntöttek - mint a gyereket a fürdővízzel - magukra hagyva őket... Mert eladósították nem csak az országot, hanem a benne élőket is. Holott, nem a szerencsétlen lenullázott gyári szakmunkások tehettek arról, hogy nem lehetett a bérből és fizetésből lakást venni, csak hitelre!
De még megélni is csak nehezen lehetett... Mostanra meg már sehogyan...

A kétharmados többség, pedig mindezzel nem törődve, rajtuk üli halotti torát!

Gyurcsány volt az egyetlen igazmondó, aki bevallotta, hogy mindenben HAZUDTAK. Mert tudván-tudva azt, hogy az osztálytársadalom megszűntével, megszűnt a baloldali politizálás létjogosultsága is. Ezért mondta az őszödi beszédében, hogy majd belegebedett abba a látszattevékenységbe négy évig, amit folytattak országépítés és a benne élők sorsának jobbítása helyett!!!! Gyurcsány mellett 2006-ban hűségesküt tett az akkori szoc.lib. képviselők többsége, átruházva rá minden további felelősséget... Ezért, Gyurcsány Ferenc nagyon is keményen hozzátette HALÁLOSZTÓ tevékenységét és még ma is sokan követik "értelmiségi" körökből is. Nem csak a fagyoskodó mamájának gyűjteni akarók, kiknek meg sem fordul a fejükben, hogy a milliárdossá váló kisfia miért hagyja fagyoskodni az édesanyját? Még mindig sokan tapsikolnak neki és oda is szavaznak majd, ha oda kerülnek a szavazófülkébe! Éppen ezért, felelőtlenség úgy beszélni egy volt miniszterelnökről, mint egy félkegyelműről! Főleg, akkor, amikor szabadlábon itt mozoghat közöttünk, mint KÖZSZEREPLŐ és nyomatja a médiában a világrengető, gyűlölettől fröcsögő hazugságait!!!

Most, pedig arra kérem a tisztelt Olvasót, hogy próbálja meg beleélni magát azoknak a kisembereknek a helyzetébe, kiknek évtizedekig az volt az egyetlen érdemük, hogy mertek "kicsik lenni"!!! (Kovács László emeszpés és EU-s képviselő tanácsa szerint.)

Ők azok, akiket belehajszoltak 1968-ban az új gazdasági mechanizmusba, amit meg lehetett csinálni ,,gebinben"... Vagyis, lehetett melózni a kötelező nyóóócóra mellett még másik nyolcat másodállásban a vállalatnál...

Ők azok, akiket már nem vettek föl a főiskolákra, egyetemekre alanyi jogon... Nekik már nem jutott a tanácsi bérlakásokból... Nekik már meg kellett vásárolni a panelt (ha a párt, a kisz, meg a szakszervezeti titkár is javasolta) OTP-hitelre, 30 évre eladósodva... Mire kifizették, belehaltak a napi 16 órás robotba!!!!

Ők azok, akik mindezt túlélve, de teljesen lepukkanva (anyagi- ismereti- és kapcsolati tőke nélkül) ért a rendszerváltozás...

Ők azok, akik pillanatok alatt elveszítették a gyári munkájukat, mert kiprivatizálták alóluk a gyárat...

Ők azok, akik aztán állás nélkül maradva, nem tudván fizetni a lakás rezsijét, törlesztő részleteit, az utcára kerülve, mint hajléktalanok megtöltötték a nagyvárosok tereit, aluljáróit...

Ők azok, kiknek gyerekei apa nélkül és az unokák, pedig nagyszülők nélkül nőnek majd föl... Minderről semmit nem tudva... Szégyenkezve szüleik miatt, hogy nem vitték semmire!!!

Ők azok, akik még mindig fizetik a II. világháborús holokauszt miatt a jóvátételt ...

Ők azok, akik előtt ott a nagy ,,lehetőség", a meddővé tétel - már 18 éves kortól ingyen!!!

Nem sorolom...

Elegem van minden - a szocializmusban biztos egzisztenciát teremtő- majd a rendszerváltozásban azt tőkésítő és ettől a mai napig dölyfösen MAGABIZTOS - engem lehurrogóból!

Én csak leírom, hogy mit produkált az élet, a RENDSZERVÁLTOZÁS (a szocializmus) VESZTESEI SZÁMÁRA! Merthogy, ez az ELADÓSÍTÁS már nem most kezdődött! 1990 után, pedig bevált gyakorlattá válva ,,intézményesült".

Hogyan?

Például úgy, ahogy azt a Díjbeszedőnél tették...
1991-ben ott dolgoztam, mint adminisztrátor-könyvelő a jogi osztályon, ahol a hátralékosok ügyeit intézték. Ott szereztem tapasztalatot arról, hogyan lehet hátralékot MESTERSÉGESEN GERJESZTENI azoknál a bérlőknél, kiknek kinézték a pénzeszsákok a lakásaikat!!!!! MEGTAPASZTALTAM, hogy a gyanútlan kisembernek még esélye sem volt a védekezésre és se-perc alatt kipakolták minden holmiját a bérház udvarára. Százával vitették velem a Közjegyzői Hivatalba az ilyen szerencsétlenek kilakoltatásához és végrehajtásához szükséges engedélyért az iratokat!!! Ha még megvannak, akkor még most is ott olvasható a monogramom ezeken az ügyiratokon!!!!

Értük már senki nem emelheti föl a szavát - rajtam kívül!!!!

Naná, hogy megírtam 1996-ban, abban a szociográfiában, amelyikkel 1998-ban díjat nyertem http://furaila.xfree.hu/55534 És, amelyiknek a megjelenését még most is akadályozzák minden létező módon!
Naná, hogy felkerestem mindezzel 2005-ben a Nemzeti Konzultációs Irodát! Csakhogy, ott sem érdekelt senkit...

Most ott tartok, hogy álnéven megjelentettem http://furaila.xfree.hu/252531 azonban, minden hiába, mert most meg az értékesítését akadályozzák minden létező módon... Így téve tönkre engem... anyagilag és erkölcsileg!!!!

Gyurcsány Ferencnek, Bajnai Gordonnak és minden PAKTUMOZÓ volt miniszterelnöknek, miniszternek, milliárdossá váló közszereplőnek NAGY A FELELŐSSÉGE HAZÁNK - és a benne élők - ELADÓSÍTÁSSAL és más módszerekkel való TÖNKRETÉTELÉBEN!!!

Bűn nagyvonalúan ejteni őket és főleg bűn lepaktálni velük, vagy egyáltalán bárminemű együttműködést elvárni tőlük!

Elég volt!

Az 1956-os pesti srácokat azért akasztották föl forradalmi tevékenységükért, mert elárulták a munkásosztályt. Az emeszempé utódpártjainak politikusai 1989 után szintén elárulták a munkásosztályt. Ennek következtében egy egész nemzedéket küldtek a HALÁLBA! Nem maradhat el a SZÁMONKÉRÉSÜK, a FELELŐSSÉGREVONÁSUK! És ez NEM BOSSZÚ, hanem JOGOS ÖNVÉDELEM!
Ugyanis, ha valaki önmaga, vagy mások számára ártó szándékkal cselekszik és ezért őt soha nem vonja senki felelősségre, akkor mindaddig fennáll a VESZÉLYEZTETETTSÉG helyzete, míg a LELEPLEZÉS és FELELŐSSÉGREVONÁS meg nem történik!

Ha erre a LELEPLEZÉSRE és ELSZÁMOLTATÁSRA egy társadalmi berendezkedésben - ha csak egyetlen-egy személynek, akinek ÁRTANAK - nincs lehetősége, akkor az NEM DEMOKRÁCIA, hanem az ÁRTÓ SZÁNDÉKÚAK DIKTATÚRÁJA!

A legkevesebb, hogy kellő tisztelettel emlékezzünk (nem ,,csak" a deviza-hiteles) ÁLDOZATOKRA!

https://www.facebook.com/events/623828220983566/624435977589457/?comment_id=62550 6414149080¬if_t=like


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csalók és csalások
  2013-08-06 15:36:43, kedd
 
  MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG(SZÓRÓLAPJA)

CSALÓK ÉS CSALÁSOK

1.A lassan, de biztosan közelgő parlamenti választások közeledtével, a baloldali ellenzéki pártok vezetői mindent elkövetnek, hogy megzavarják a választópolgárok tisztánlátását és szinte naponta ,,dobnak" be olyan nyilatkozatokat, amelyekben biztos győzelmüket prognosztizálják és azzal vádolják a kormánypártokat, hogy választási csalásokkal akarják megtartani a hatalmukat. Mesterházy Attila elcsukló hangon jelentette be, hogy komolyan számolni kell a FIDESZ és a KDNP csalásaival, ezért célszerű ,,semleges" külföldi megfigyelők bevonása is. Ezek a ,,semlegesek" máris nyilatkoztak a várható csalásokról, sőt olyan pontos információval is rendelkeznek, mint a Legfelsőbb Bíróság megszüntetését sirató (,,jól értesült") EP-s honanya... Mesterházy elvtárs szíves figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy hazánkban a választási csalásokat egykori elődpártja kezdte el a hírhedt ,,kékcédulás" akciójával és folytatta egészen 1985-ig!
Nyolcvanötben,- a kékcédula helyett a délceg munkásőröket vonták be a választási csalásokba, ez történt pl. (többek között) Budapest II. kerületében (Zsigmondi Attila ,,megsegítéséért"), ahol autóbuszokkal szállították egyik jelölőgyűlésről a másikba a munkásőröket, biztosítva jelöltjük voksait, egyben kizárva a ,,pórnép" jelöltjét.
A PRAVDÁT utánzó NÉPSZABADSÁG permanens hazugságaival manipulálta a választásokat, a hazaáruló, tömeggyilkos és hazug Kádár János pedig Havasi Ferenc MSZMP KB és PB taggal karöltve (a hasukra ütve), egy papír fecnire írták fel a népgazdaság egyes ágazatainak termelési mutatóit, dobókockával határozták meg, hogy milyen szám szerepeljen az alapnak minősülő 100% felett! Amikor a Központi Statisztikai Hivatal elnöke (Bálint József) tiltakozott a hamis adatok közzétételi szándékuk miatt, akkor korengedménnyel azonnal nyugdíjazták és a KSH új elnöke - Nyitrai Ferencné - adta a nevét a csalásokhoz, amiért a bandától 1988-ban Állami Díjat kapott.
Meglehetősen vastag arcbőrrel rendelkezhet az, aki ilyen pártháttér birtokában választási csalással riogatja az embereket, bár az sem kizárt, hogy tudat alatt Rákosi és/vagy Kádár hajdani tettei motiválták a gondolatait!


2.A felelősségre vonás elmaradását hiányoló közvélemény száját kívánhatták befogni azok, akik döntöttek és közhírré tették, hogy megvonták néhány főtől, az előző érában jogtalanul kapott nyugdíj kiegészítést. Tekintettel arra, hogy a kiegészítések 6 - 16 ezer HUF körül mozogtak, így Rodolfót is megszégyenítő káprázatos szemfényvesztésnek (ügyesen tálalt csalásnak) is beillik ezeknek az összegeknek a megvonása, hiszen a rendszerváltozás előtti időszakban még a legóvatosabb becslés szerint is kb. nyolcszoros szorzóval kellene számolni a megvonás során! Vajúdtak a hegyek és szültek egy egérkét!

Szégyentelen, szemtelen, megalázó, az embereket megcsúfoló döntés volt! Röhöghetnek az elvtársak!

Lejegyezte: (Prof. Dr. Bokor Imre)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkem vészharangja újra és újra megkondul...
  2013-08-04 07:25:40, vasárnap
 
  Kétségbe esetten sürgetem az ELSZÁMOLTATÁST, mert rettegve félek attól, hogy lányommal, menyeimmel mindez megismétlődhet, ami a csatolt történetben szereplő kismamával megtörtént!
Vagy akár velem is, ha kórházba kerülnék. Igaz, már nem szülés okán, hanem esetleg valamilyen kóros elváltozás miatt. Mint ahogy az meg is történt 2011-ben, amikor mellgyulladás miatt került sor egy műtétre. Bizony mondom, olyan mértékben elhanyagoltak a műtétet követően, hogy egy másik kórházban több, mint egy hónapig tartó kezeléssel tudták elérni a gyógyulást... Egy olyan kórházban, ahova már nem érhetett el a titkos szolgálatok gyilkos-mocskos keze! Olyan kórházban, ahova családorvosunk utalt be engem és egy olyan orvosra bízott, akiben ő is megbízott! (Erre nem számítottak a rohadékok!) Ezt követően, viszont a családorvos is célkeresztbe került és féltem őt... Ennek már csak akkor lesz vége, ha leleplezzük azt a titkos szolgálati MEGBÍZÓT, aki a magyarság lepusztításán ügyködik évtizedek óta. Mert ugye nem gondolja senki komolyan, hogy csak az 1993-ban újjászervezett magyar- állami titkosszolgálat működik Magyarországon! Működik az IDEGEN érdekeket kiszolgáló is, méghozzá ezerrel - bújtatott (fedő) állásokban, családokban elhelyezve MEGBÍZOTTait, akik valamilyen mocskos bűn miatt zsarolhatók és rávehetők a legaljasabb módszerek alkalmazására is!!!!
Ez a történet csak egy a sok közül, mellyel el lehetett pusztítani egy ártatlan - még meg sem született életet! Egy élet a hat millió ,,kaparék" közül, akikért lelkem vészharangja újra és újra megkondul! Talán meghallja végre valaki, aki nem csak a jó fizetésért vállalta a képviselőséget és Magyarország kormányzásában a részvételt!

Bóna Mária Ilona



KICSI KATI TÖRTÉNETE
II. f., 3.r.

Az a kicsi élet reggel még ott lüktetett bennem

Mint a holdkóros, úgy botorkáltam vissza a kórterembe. Ott nagy hangzavar volt éppen, mert a csecsemős nővér összeszidta a fekete hajú nőt, amiért nem akarta megszoptatni a kisbabáját.
- Miért nem vetette el, még időben, ha egyszer tudta, hogy nem kell magának ez a gyerek!
- Annyira mondogatják, hogy kell a gyerek, mert ki fognak pusztulni...
- Kell a gyerek, valóban, de nem az ilyeneké!
Szakadt ki az őszinteség a nővérből, aki már a mellettem fekvő kismamát tanította szoptatni, meg fejni. Az ő kicsinye is ott sírt keservesen, mert annyira feszült anyja melle a tejtől, hogy a mellbimbót nem tudta bevenni a kis szájába.

Hirtelen felkelt a fekete hajú és otthagyva a síró kisbabáját, kiment a kórteremből.
- Cigány az istenadta. Mondta az egyik, idősebb ,,kismama".
Ezt hallva, nagyot sóhajtottam és arra gondoltam: ,,De jó, hogy én nem vagyok cigány! De hiszen, nekem is fekete a hajam! Mi van akkor, ha engem is annak néznek és azért bánnak velem ilyen mostohán?"

Gyorsan bebújtam a paplan alá és hátat fordítottam a kórteremnek. Szerettem volna mindenkinek elmondani életem történetét, hogy megtudják nem olyan ,,rossz fajtájú"- rossz ember vagyok, amilyennek gondolnak!
,,Én: igaz, magyar ember vagyok!" Vigasztaltam magamat. Hogy létezik az, hogy ezt senki nem látja rajtam? Összeszorult a szívem és őszintén szánni kezdtem azt az asszonyt, aki nem tudja vállalni a gyermekét, még akkor is, ha az ,,csak" egy cigány! Szerettem volna utána menni és megvigasztalni, mert éreztem, hogy most éppen sír valahol...
Ekkor azonban a férjem nevét szólította valaki. Felnéztem és megláttam az ágy végében az osztályos nővért. Csinos, barna hajú, baba-arcú, formás testű nő volt. Olyan, akire ,,buknak" a férfiak. Valószínű tudta ezt, mert nagyon magabiztosan jött-ment, rendezkedett a szülészeti osztályon.
- F.-né! Ne hisztizzen nekem itt, mert levitetem a pszichiátriára!
- Én csak sírok...
,,Ez, az én esetemben teljesen normális." - Gondoltam elámulva. ,,Hiszen most tudtam meg, hogy negatív lett a terhességi tesztem. Neki ezt tudnia kellene, hogy nem könnyű feldolgozni. Nekem még sírni sem szabad?" Hökkentem meg. Mert, akkor azonnal visznek a pszichiátriára? Hát ezért nem ment apu soha orvoshoz? Inkább meghalt volna! De anyu állandóan betegeskedett és ő tényleg hisztizett. Hogy létezik az: - neki elnézték. Sőt! Állandóan szanatóriumokban pihente ki az ,,élet terheit"!
- Erről van szó. A főorvos úr mondta, hogy meg kell ismételni. Ezért még legalább egy napig itt kell a kórteremben tartani. Itt szülőnők vannak, és nem szeretném, ha pánikot keltene közöttük! Itt a pohár, amibe holnap reggel, az első vizeletet bele kell tenni.
Lecsapta az üvegpoharat az ágy melletti éjjeli szekrényre és energikus lendülettel kiment az ajtón. Ott hagyott a kételyek közötti vergődésemben.
*

Ekkor még gyanútlan-ártatlanul semmit nem vettem észre abból, a valóságból, ami a látszat mögött rejtőzött.
Botladozva kerestem a helyem abban a világban, amelyikben könyvekből szerzett információkkal próbáltam eligazodni.
A cigány kismama körül kialakult konfliktusról - és arról a félelemről, hogy engem is cigánynak nézhetnek - eszembe jutott Arthur Miller: Gyújtópont* /Focus/ című regényének hőse. A történet közvetlen, a II. világháború után játszódik Amerikában. Egy Manhattan-közeli kertvárosban élő tisztviselőről szól, akinek teljesen tönkretette az életét az, amikor szemüveges lett. Mr. Newmannek ugyanis teljesen ,,zsidóssá változtatta" az arcát a szemüveg viselése. Jellemét, pedig az a rettegés, hogy esetleg zsidónak nézik... Annyi szenvedésen: testi- lelki- egzisztenciális megaláztatáson ment keresztül Mr. Newman, hogy azt hittem bele fog roppanni.
De nem így történt. A regény végére rájött a megoldásra és a válaszra: *,,...szíve mélyéből kívánta, hogy csapjon le a mennydörgős mennykő, és sistergő tüzével pusztítsa el az embereket különféle csoportokba osztályozó korlátokat, vagy változtassa meg a felfogásukat oly módon, hogy senkit se érdekeljen, milyen származású a másik." (Megjelent a Kossuth Könyvkiadónál, 1961-ben, Budapesten, Szinnai Tivadar fordításában.)
Szomorúan gondoltam akkor arra, hogy megvalósulhat-e ez a kívánság valaha? Hiszen, a II. világháború óta eltelt harminc év alatt semmit nem változtak az emberek. Semmit nem tanultak a sok szenvedésből. Mindenki ott folytatja, ahol bizony, régen abba kellett volna hagyni!

*

Aznap látogatási nap volt a kórházban. Öt óra után felkeltem az ágyból, mert kínosan érintett az, ahogy a látogatók ünnepelve körülállták a kórteremben fekvő kismamákat.
Felkeltem és kisétáltam az előtérbe. Reménykedve gondoltam arra, hátha kihagy Nándi egy napot az iskolában. Bejön a kórházba megnézni, hogy vajon mi van a feleségével. Nem jött. Már letelt a hivatalos látogatási idő, amikor észrevettem, hogy a lengőajtón belép ismerős alakja.
Annyira megörültem neki, hogy semmit nem mondtam el abból a sok kellemetlenségből, ami történt velem, és amivel valósággal megfenyegettek.
Kedves voltam és vidám, mert valóban örültem a látogatásának. Nem akartam a sok rosszal elijeszteni...

Másnap reggel nagy műgonddal ,,tettem bele" az első vizeletemet a pohárba. Tudtam, hogy legalább 24 órára van szükség ahhoz, hogy elvégezzék a tesztet. Aznap látogatás sem volt. Pihenésre, erőgyűjtésre használtam ezt a napot.
A következő napon azonban arra ébredtem, hogy a főnővér felvezeti a kartonomra az eredményt. Amikor elment, felkeltem és gyorsan megnéztem. ,,Negatív!" - Olvasom. Megszédültem. Alig tudtam visszamenni, hogy visszafeküdjek. Eldőltem, mint egy krumpliszsák. Nem volt erőm arra sem, hogy betakarjam magamat.
Kár, hogy akkor még nem tudtam imádkozni. Egyre csak olyan embereket keresgéltem az emlékezetemben, akihez lehetett, vagy lehetne a bajban fordulni. Senki nem jutott eszembe.
Akkor már tudtam, hogy senki nem tudja megmenteni a bennem fejlődő kicsi életet attól, hogy megöljék.
Nem kaptam reggelit. Ebből tudtam, hogy a műtétet végre fogják hajtani. A nagyvizit alatt úgy elmentek az ágyam előtt, hogy rám sem néztek és egy szót sem szóltak. Ott maradtam a nagy bizonytalanságban.

Már tudtam a műszak programját. Tudtam: mikor tartanak konzíliumot; mikor van ,,nagyüzem" a műtőben...

Próbáltam kitalálni, hogy mikor kerül rám a sor. Futószalagon jöttek-mentek a terhesség-megszakításosok a kórterem és a műtő között. Készenlétben voltam órákon keresztül. Aztán délben ebédet sem kaptam. Nagyon éhes voltam. Olyan, rohamszerű éhségérzet tört rám, mint az elmúlt három hónap alatt általában, amikor nem ettem legalább négyóránként. Lezajlott az egy-órai szoptatás is, ami elől a fekete hajú nő már előre elmenekült. Kisbabáját vissza is vitték a csecsemő osztályra. Úgy elkértem volna! Úgy megszoptattam volna!

*

Kettőtől négyig csendes-pihenő volt az osztályon. Ilyenkor én is aludtam egyet. Most is megpróbáltam, de annyira hangosan dobogott a szívem, hogy nem tudtam tőle, meg a mardosó gyomornedvektől sem elaludni.

Úgy, fél három körül bejött egy fiatalember, orvos-gyakornok, és megkérdezte a nevemet, meg ettem- ittam-e? Mondtam, hogy nem. Erre beadott egy injekciót. Körülbelül húsz perc múlva megjelent egy hordággyal, amire átrakott. Nem értettem miért bánnak úgy velem, mint egy beteggel. Magam is át tudtam volna feküdni. Lehet, hogy attól tartott: meg fogom tagadni az engedelmességet? Minden esetre ez bejött...
Csendes-pihenőben egyébként sem zavartam volna meg a kismamák nyugalmát!
- Ölelje át a nyakamat!
Mondta, miközben nagyon gyengéden, de határozottan felnyalábolva áttett a hordágyra. A folyóson végigtolt, majd a liften eggyel lentebb, vagy fentebb mentünk. Nem tudtam követni. Majd betolt egy kis műtőbe.
Ott már várt az osztályos orvos. Az elmúlt napok során őt találtam a legrokonszenvesebbnek az egész orvosi karban. Magas, jóképű, már egy kicsit deresedő hajú férfi volt. Nálam, körülbelül tíz évvel lehetett idősebb. Csendes, merengő típus. Olyan, akinek szívesen lettem volna a t á r s a akár a munkában, akár a magánéletben. Olyan, akire ,,fel tudtam volna nézni"!
A fiatalember át akart rakni egy olyan műtőasztalra, amelyiken megláttam azt a bizonyos lábtartó szerkezetet és előtte ott volt a vödör, amiben benne felejtették az előző véres ,,kaparékot".
Ettől a látványtól feltámadt az életösztönöm és leugrottam a hordágyról. Két kezemmel belekapaszkodtam az ajtókeretbe.
- Nem engedem, hogy kikaparják a kisbabámat! Nem engedem, hogy ,,kaparékot" csináljanak belőle! Már érzem a mozgását! Teljesen panaszmentes vagyok harmadik napja! Haza akarok menni!
Ekkor, egy melegséghullám öntötte el az egész testemet, majd rohamszerű, szülési fájást éreztem a méhem tájékán. Kivert a verejték. Valami meleg csorgott végig a combomon és a lábam szárán.

,,Az injekció!" - Hasított belém a felismerés.
Összeomlottam.
Elengedtem az ajtókeretet és hagytam, hogy a fiatalember karjaiba vegyen. Végig ott ült mellettem, és amikor nagyon görcsöltem, simogatta a hasamat, fogta a kezemet, s egy vizes ruhával törölgette a homlokomat.
Beszélt hozzám, hogy
- ,,már nem fog sokáig tartani".
De bizony sokáig tartott! Azzal magyarázták, hogy:
- ez kicsit hosszadalmasabb, de az injekció segít kitágulni, ettől érzi a görcsöket. Ez nem károsítja annyira a méhet és a méhszájat, mint a műszeres tágítás.
Sokáig tartott a tágítás. Közben, szülési fájásaim voltak. Majd éreztem a kaparókanál körkörös munkálkodását a méhem belső falán. Nagy, meleg darabok buggyantak ki belőlem és csobbantak bele a vödörbe.
A fiatalember elengedte a kezemet és felemelkedve előrehajolt, hogy megnézze. Elkaptam a pillantásukat, amint aggódva egymásra néztek.
- Nagyon vérzett?
- Nem egyáltalán nem véreztem!
- Mert teljesen üres a méhe...
Felemeltem a fejemet, hogy a szemébe nézzek az orvosnak, aki annyira nyilvánvalóan hazudik.
A fiatalember gyengéden visszanyomta a fejemet. Visszaült és szinte vigasztalón simogatott. Láttam a szemében az őszinte szánalmat. És még valamit...

Amikor vége lett az egésznek, a fájásokkal együtt elmúlt a szorongásom is. Elmúlt, mert ismét ,,csak" önmagamért voltam felelős.
Megszűnt a ,,vemhes nőstény"-ekre jellemző - az állapotukkal együtt járó - kiszolgáltatottság érzése!
- Le tud szállni, vagy leemeljem?
Kérdezte a fiatalember. Köszönöm, nem kell. Megy ez nekem, hiszen világ életemben sportoltam.
Amint - könnyedséget színlelve - leszökkentem a kínpadról, odaálltam az orvos elé, hogy átadjam neki a hálapénzt. Már egyáltalán nem szerettem volna, ha ,,ilyen" társam lenne. Felnézni sem tudtam rá, hiába volt sokkal magasabb, mint én.
És a hálapénzzel is inkább meg akartam alázni.

A leeresztett reluxás ablak előtt állt, háttal a szobának. Remegő kézzel éppen rágyújtott. A köntösöm zsebéből elővettem a borítékot és oda akartam neki adni.
- Főorvos úr! Köszönöm!
- Szó sem lehet róla! Tegye csak el majd arra az esetre, amikor szülni fog!
- Miért? Lehet nekem egyáltalán gyerekem? Ez volt a harmadik, aki meghalt, mielőtt megszületett volna...
Ránéztem és kerestem a tekintetét, mert látni akartam mit érez! Akkor vettem csak észre, hogy mennyire sápadt, szinte fehéres-szürke az arca. És, olyan szomorúság sugárzott a szeméből, mint annak a katonának, akinek először kellett, parancsszóra embert ölnie.
- Lehet, amennyit csak akar. De, most legalább két évig pihennie kell, hogy testileg, lelkileg fel tudjon készülni egy gyermek kihordására és a szülésre!

Amikor visszavittek a kórterembe, majd éhen haltam... Szóltam az egyik ,,kisnővérnek", hogy nem tudna-e nekem valahonnan ennivalót keríteni. Nem tudott.
Aznap látogatási idő volt. Felhívtam férjemet a munkahelyén az előtérben lévő telefonon. Megkértem, hogy jöjjön be mindenképp, és hozzon nekem ennivalót.
Meg is érkezett már öt órakor az elsők között. Téliszalámis zsemlét hozott. Pillanatok alatt megettem, és csak utána kezdtem neki elmesélni, hogy:
- Kikapartak. Most, legalább két évig nem szabad teherbe esni.
Szomorúságnak nyomát sem láttam rajta. Mintha megkönnyebbült volna. Sőt! Megcsillant a szemében az a fény, amit akkor lehet a férfiak tekintetében meglátni, amikor eszükbe jut a szex. Ki is használtam az alkalmat. Odabújtam hozzá és provokáltam. Gyengédségre vágytam és ilyenkor, a szexuális vágy megjelenésével - bíztam benne - hogy megkapom.
Amikor visszamentem a kórterembe, már ott volt az éjjeli szekrénykén a vacsorám. Azt is megettem és azt terveztem, hogy lezuhanyozok.
Közben, elérkezett az esti, hét-órási szoptatás ideje. Behozták a kisbabákat. A kis feketepihés-fejűt letették az anyja mellé, aki csak nézte konokul, majd hátat fordított a picinek.

Soha nem tapasztalt bizsergést éreztem a mellemben.
Ezzel egy időben iszonyú görcsös, alhasi fájdalmaim lettek. A gyógyszeres nővértől kértem fájdalomcsillapítót.
- Milye fáj?
- A hasam.
Megnézte a kórlapom, és azt mondta:
- ,,Spontán vetélés" utáni méhösszehúzódásai vannak. Ezt nem lehet csillapítani, mert akkor nem tud a méhe visszahúzódni...

,,Tehát, igazam volt. Mégis terhes voltam!"

Hideg verejtéktől nedves testtel, a fájdalomtól elgyötörten, letettem a zuhanyozási szándékomról. Néztem a kisbabákat, főleg a kis fekete hajút és, mint két búvópatak megindult a könnyem...

Az egyik anyuka észrevette, hogy sírok és próbált vigasztalni. Erre, a kreol nő felém fordult és először a négy nap alatt megszólalt:
- Örüljön neki, hogy elment a gyereke! Bárcsak az enyém is elment volna!
Mondta, majd egy másik kismama legorombította:
- Hogy mondhat ilyet! Ne magából induljon ki!
Legszívesebben felkeltem volna és a mellemre vettem volna a kicsi fiút, hogy megszoptassam. Ahogy ezt végig gondoltam, valami nedvesség elárasztotta az egész hálóingemet. Megnéztem, hogy mi lehet az.
Hát, akkor látom, hogy ,,megindult" a tejem! Beindult a tejelválasztás! Lehet, hogy több voltam, mint három hónapos? Jól éreztem, hogy már mozog! Ekkor jutott el a tudatomig, hogy az a kicsi élet, aki reggel még ott lüktetett bennem, most ott van széttrancsírozva valahol a többi ,,kaparék" között. Majd megfulladtam az elfojtott sírástól. Olyan köhögési rohamot kaptam, azt hittem megfulladok. Egész éjjel annyira fulladtam, hogy nem tudtam aludni. Asztmás rohamom volt, amit önhipnózissal próbáltam elmulasztani, hiszen én nem kérhettem segítséget - nehogy elvigyenek a pszichiátriára. Azzal biztatgattam magamat hogy csinos és fiatal vagyok és a lelkem mélyén éreztem, hogy az orvos igazat mondott: lehet még gyerekem!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Levéltöredék
  2013-08-02 14:10:05, péntek
 
  Szerintem is Géza fejedelem "használta" utoljára az "igazit" mindenben, amit
magyarnak lehet nevezni.

Valahogy hozzám került valamikor régen Benedek Elek: Honszerző Árpád c. könyve. A
regék világából kimásoltam 10 oldalt... Azért ágaskodik bennem a kérdés, hogy miért
kellett olyan alaposan megtanulnunk a finnek eredetmítoszát a Kalevalát, miközben a
magyarról még említést sem tettek tanárféleségeink.

Arany Jánostól sem tanultuk a Csaba királyfi történetét, pedig megírta... És még ma
sem vagyok igazán tisztában vele, hogy ki is volt igazán... Semmit nem tudok sem
magamról, sem hazámról... Semmit, amit nem öntöttek le a HAZUGSÁG-szarával...

Haragudtam 1998-ban állítólagos szüleimre, mert akkora halom szart hagytak rám/ránk!
Én akkor megfogadtam, hogy majd én megmutatom, hogyan kell gyereket nevelni a saját
örömére, szülei büszkeségére és a haza javára-életre! Apjuk mondta nekem a 30.
házassági évfordulón, hogy: "Mostmár nincs rád szükség... felnőttek a gyerekek és
kezdhetnél végre magaddal valamit." Hát, én meg azóta is bármibe kezdek, mindennek
kudarc a vége. Ezért aztán én még az állítólagos szüleimnél is nagyobb rakás szart
hagyományozok utódaimra...

Be lettünk erőszakolva az EU-ba, a NATO-ba... Mindez azokat szolgálta, kiknek
kizárólag ebből származik hasznuk. A mindenféle paktumozóknak, hogy még véletlenül
se legyen ELSZÁMOLTATÁS semmiféle nemzetellenes bűnért, bűnökért...

Érzem a lelkem mélyén, hogy folyamatosan csakis azok szervezkedhetnek kiknek meg van
engedve...

Akinek meg nincs, mert az nem illik Susanne George Luganoi tanulmányába, mely
szerint minden EU-tagországban módszeresen el kell lehetetleníteni és gyengíteni
mindent nemzeti karaktert és ezt ki kell terjeszteni minden élőlényre is...

Mit tegyek, ha mindenhol ugyanazokba ütközöm, akik 1990 előtt is blokkolták minden
ténykedésemet... még a magánéletemben is!
Mit tegyek, én a kicsi kis vergődő porszem, hogy legalább öregségemet megélhetném emberi MÉLTÓSÁGGAL?

Az én lelkem nem tudja elviselni a népirtást semmilyen emberi fajhoz tartozóval
szemben... Gyűlölöm a háborút a békétlenséget.

Mindig-minden körülmények között a SZERETETTELJES BÉKESSÉGRE vágytam és törekedtem. Mégis, mindig békétlenség keletkezett körülöttem. Vérzik a szívem... Zokog a lelkem... Nincs nap, hogy azt ne kívánnám: bárcsak meg se születtem volna és főleg nem magyarnak!

Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél az elvakult gyűlölködésre hajlamosaknak
  2013-08-01 12:15:32, csütörtök
 
  Úr Isten! Hogy mennyire korlátoltak vagytok? Azt már nem lehet ép ésszel elviselni sem! Hogy lehet ilyen elvakultan gyűlölködni? Ez a fajta gyűlölet nem lehet megoldás a problémára!!! Hiszen, nem a cigányság tehet arról, hogy felelőtlen és ennek ellenére kompetenciával rendelkező felnőttek ölni tanítják a cigány-gyerekeket!!! A kurva életben! Hogy lehet egy felnőtt ember, mint "bubo.doki" és "antalignacz" ennyire korlátolt? Én is utálhatnám őtket ezért, de nem teszem, mert szeretném a gyűlölettől elborult elméjüket egy kissé kitisztítani. Ha már nekik megvan a kompetenciájuk, és infrastrukturális- technikai hátterük ahhoz, hogy uszító és megosztó írásaikat szétküldözzék a - nem tudom hogyan jutott hozzá - levelező listák címeire, akkor kénytelen vagyok nekik írni és őket győzködni.

Pedig a hátralévő kicsinyke életidőmet szeretném egészen, de egészen mással tölteni! A kurva életben!
De nem hagyjátok!
Szégyeljétek magatokat!!!!

Nemes Márta is csak a tünetek kezelésére kapacitál bennünket. Nekem meg az a legfontosabb, hogy a TÜNETEK OKAIT, a valódi "BETEGSÉGET" kezeljem, és ha tehetném - végre - gyógyítsam! De nem tehetem, mert nekem még nem jött el a rendszerváltozás és egy sokféleképpen ellenőrzött és egzisztenciálisan teljességgel kiszolgáltatott élethelyzetben vagyok. Köszönhető nektek is - ti gyűlölködő, nagypofájú, bűnbakokra minden felelősséget áthárító gyáva szájhősök!

Azért nem értjük meg egymást, mert nektek nincs lelketek! Ti részismereteket küldöztök ismeretleneknek a neten - így tesztelve - azt, hogy milyen mértékben vagyunk - ÁLTALATOK - manipulálhatóak!

Hát engem nem lehet manipulálni!!! Ki kérem magamnak még a feltételezését is!!! Engem, mint árvát ilyen manipulátorok "neveltek" és alaposan megedzettek. De a lelkemet nem tudták kiirtani, bármennyire is igyekeztek és igyekeznek ma is!!! És nem tűröm, hogy bárkit is megpróbáljanak a gyűlölködés, a faji szempontból történő megítéltetés felé orientálni azok közül, akikkel kéretlenül egy levelező listára kerültem!!

Az én lelkem úgy közeledik minden EMBERI lényhez, mint akit szintén Isten saját képmására teremtett...
Csakhogy, a teremtésben is lehetségesek sikeresebb 0-szériák és kevésbé sikeresek... Sok múlik azonban azon is - hogyan és mivé "fejlődhet" az a kicsi emberi lény: az ártatlan gyermek - hogy milyen közegben nevelődik, illetve növekszik. Mit szív magába már az anyatejjel!!! Merthogy szokás ezt is mondani!

Három évig dolgoztam képesítés nélküli nevelőként egy kültelki általános iskolában. Az egyik legjobb magaviseletű tanítványom egy cigány-származású kislány volt. Az anyukája ott dolgozott, mint takarítónő az iskolában. Amikor a konyhások és egyéb technikai személyzet is a tantestülettel tarthatott a kirándulásokon, akkor gondosan elkülönültek tőlem: a fölöttébb gyanús 40 éves pályakezdőtől, a diplomás tanárféleségek. Azonban a melegszívű konyhások és technikai személyzet hellyel kínált maga mellett az erdei tisztásra kihelyezett egyik padon, amikor látták, hogy milyen elárvultan álldigálok egyik lábamról a másikra...

A tantestület bikájának számító történelemtanár (színmagyar) férfinak látszó lény, pedig megajándékozta az anyasággal a gyermekre addig hiába ácsingózó kolléganőt. Nagyon népszerű volt ez a tanárféleség, mert míg fogadta a történelem szertárban a szerelemre vágyó kolléganőket, azalatt: szabad-foglalkozásra az udvarra engedte az iskola azon osztályának tanulóit, kiknek éppen történelem órájuk lett volna.
Imádták ezeket a lyukas-történelemórákat a gyerekek!!! És, imádták a tanár bácsit is!!! Olyannyira, hogy ma már sokadik ciklusban ő a polgármestere Pesterzsébetnek!!!! Ja, és mint parlamenti képviselő is vághatta zsebre a millás havi jövedelmet - hűségesküt téve Gyurcsány mellett 2006. okt. 6-án... a magyarnak nevezett parlamentben.

2004-ben meghalt Bubik István, akinek ugyanaz volt az autószerelője, mint - a több- korabeli- jó állapotban lévő bogárhátú Volkswagennel rendelkező - polgármesternek. Csakhogy, Bubiknak csak az az egyetlen rozoga volt... És Bubik is a kerületben lakott pont a nagybátyám szomszédságában és azon a délelőttön készültem hozzájuk, hogy majd nagybátyám bemutat neki... Az volt a szándékom, hogy elmesélem- és bemutatok neki valamennyit a több évtizedes hiábavaló küzdelmem termékeiből, írásaimból...

2004-ben kampányolt az emeszpé élén a munkásosztály árulójává lett polgármester

http://furaila.xfree.hu/253201

a december 4-i népszavazáskor az ellen, hogy a határon túli magyarjaink is magyarnak vallhassák magukat!!! Bubik meg okt. 23-án a Hír tv-ben pont az ellenkezőjére biztatta az embereket és arra, hogy "figyelmezzetek az írókra, mert ők előre látják (megérzik) meg is írják a jövőt!!!"

Azért akartam találkozni vele, mert én is ilyen író lennék, de mit ér, ha egyetlen gondolatom sem juthat el az emberekhez? Az olyan, mintha soha egy betűt le sem írtam volna!
A lényeg: Bubikot meghívták egy vidéki bemutatóra, ami után bankett következett, és amin ő jól elbeszélgetett színésztársaival és az éjszaka közepén meg is tért a "barátai" által kibérelt szállodai szobájába. Csakhogy, eszébe jutott, hogy neki de 9-kor találkozója van egy régi kedves (nép)zenész ismerősével, barátjával, akivel azt tervezték, hogy rendhagyó irodalmi műsorral járni fogják az iskolákat, és zenés formában terjesztik nemzeti íróink nagy gondolatait...
Eszébe jutott és nem volt maradása. Volánhoz ült, pedig ott lifegett a kormányon a szerelő figyelmeztetése, hogy mire vigyázzon, mert azt a hibát nem tudta kijavítani. Be sem kötötte magát, hiszen gondolatban mindig előrébb járt... Sajnos, mások nagyon is számítottak arra, hogy Bubik képes egyik pillanatról a másikra álomba zuhanni. Azon a hajnalon is ez történt vele és bele is halt. Majd lehetett holtában lejáratni és vele együtt azt a nemzeti elkötelezettséget is, amit Bubik képviselt.

Máris szabaddá vált a pálya a másik - azóta milliomossá és templomossá váló történelem tanár-polgármester számára... Bubik és (nép)zenész barátja mindazt szerette volna pótolni, amit az a "magyar" származású történelemtanár FELELŐTLENÜL és számító módon, aljas indokból ELMULASZTOTT!
Bubik István (és zenész barátja) az IGAZ történelmi történések- és irodalmi alkotások tanítására akart elszegődni, holott legalább 3 színházban játszott 4 darabban egy-időben!!!!

Az egyik az életét tette föl arra, hogy a magyarságnak segítsen a rendszerváltozás nevezetű KRÍZISből kimászni, míg a másik évtizedekig azért vette föl a fizetését, amit ELMULASZTOTT MEGTENNI!!! AMI a DOLGA LETT VOLNA valójában!!!!
A kurva életben, hogy miért nem ezekről a szemetekről pofáztok itt inkább!!!

Ezek találták ki a cigányság támogatását, segélyezését a magyarság rovására!!!!
Ezek találták ki a magyarság olymértékű lepusztítását, hogy aztán KIPUSZTOLJON MAGÁTÓL!!!
ŐKET KELL ELSZÁMOLTATNI - és akár még gyűlölni is, ha úgy könnyebben menne az a kurva ELSZÁMOLTATÁS - ÉS NEM AZ ÖNTUDATLAN "CIGÁNYPURDÉKAT"!!!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2013.07 2013. Augusztus 2013.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 107 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 151
  • e Hét: 310
  • e Hónap: 2555
  • e Év: 34285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.