Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Magán- vérszerződésem a kunszentmiklósi Bösztörrel...
  2012-03-29 19:21:29, csütörtök
 
  ...amikor még nem volt puszta


Kislány korom nyarait nagyszüleim - a kunszentmiklósi Bösztörön lévő - tanyáján töltöttem.
Nagyapám - maradék családtagjaival - magángazdaként, vagyis PARASZT-ként művelte a szocializmusba is átmentett földjét.

Igen, nagyszüleim PARASZTOK voltak. Szüleim viszont, már ,,kiérdemelték" a másik kötelező kategóriát, mert ők akkor már gyári MUNKÁSOK-ként tengették életüket. Azért írom, hogy tengették, mert szó szerint éheztünk Pesten. Az akkori politikai vezérek szerint, azért mert ,,a kulák-parasztjai sajnálták az élelmiszert a városi munkásságtól".
Ez olyannyira nem volt igaz, hogy a nagy nyári dologidőben, a gabona aratásakor az üzletéből és a boltjából kikergetett órásmester, vagy kereskedő mind-mind eljött segíteni.
Nagymama minden- nálunk segítkezőnek - esténként - óriási csomagot állított össze az előző évi termésből és az azévi friss zöldségből. Alig bírták a biciklikre fölkötözni. Akkor lepődtem meg leginkább, amikor az összekötözött lábú és szárnyú baromfiak fejére harisnyaszárat húztak. Muszáj volt megkérdezni, hogy: ,,Miért?".
A kurta válasz az volt, "...mert így nem hangoskodik (-kárál, -kotkodácsol, -csipog, -hápog, vagy -gágog) a szerencsétlen jószág.".

Hogy miért volt erre az óvintézkedésre szükség, csak mostanában tudtam meg, amikor arról olvashattam történelmi visszaemlékezésekben, hogy akkoriban a Begyűjtési Minisztérium karhatalmistái megállították a cserekereskedelem lévén élelmiszerhez jutó nagyobb, esetleg zajos csomaggal közlekedő polgárokat.
Amiért híre ment, hogy nem csak elkobozzák az összes elemózsiát, hanem még elhurcolják a szerencsétlent valamilyen büntető táborba, orgazdaság címen, ezért igyekeztek kitalálni ilyen elcsendesítési módszereket.

A kerékpáros "vendégmunkások" azután csak sötétedéskor indultak haza, a kertek alján árkon-bokron át tolva a megrakott kerékpárokat.
Később azt is megtudtam, hogy nagyapa abba a "betegségbe" halt bele, hogy "kulák"-PARASZT volt.

Keményen kellett a tanyán dolgozni és mi gyerekek is hamar ,,belenyőttünk" a feladatokba.


Most elmesélem, hogyan nőttem bele abba a kitüntető feladatba, hogy kapálhattam.

Nénikéim éppen kapáltak a kukoricásban, ahova a zöldbabot is vetették. Amikor a gaz kezdett vetélkedni növésben a zöldbabbal - kapával a vállakon meg egy kanna vízzel - kimentünk a határba.
Kedves nénikém két kapával indult el, majd az egyiket letette a kukoricatábla végébe a bodzabokor árnyékába, ahova a vizeskannát is tette.
Ők, a ház asszonyai, nagyobbacska unokatestvéreim meg mind elindultak 1-1 sorban a gazt irtani. Én meg ott maradtam magamra, merthogy még "kicsi vagy" ehhez a komoly felelősségteljes feladathoz. Ahhoz ugyanis, "nagy tapasztalat és TUDÁS szükségeltetik, hogy az embőr lánya mőg tudja különböztetni a GAZT a HASZNOS növénytől".

Amikor visszafelé jöttek egy újabb sorban a kapások, akkor kérlelni kezdtem nénikémet, hogy ,,én is hagy álljak be kapálni". Nénikém kezembe nyomta a maga jó kis könnyű kapáját és megmutatta, hogyan kell. Már tudtam melyik a bab és melyik a kukorica, amelyik körül ki kell a GAZt kapálni. A következő fordulóban már kaptam egy külön sort és nagy igyekezettel folytattam a felelősségteljes munkát.
Sajnos, nénikém így is minduntalan megelőzött a nehéz- és göcsörtös nyelű tartalék kapával is.

Nem akartam lemaradni, mert rá akartam szolgálni a bizalomra... Ezért nem vettem észre, hogy megsérültem egy elvétett kapalendítésnél. Csak azt láttam, hogy egy egész gombócnyi sárdarab van a bal lábam nagyujján. Nem értettem, hogyan került a sár a lábamra, hiszen nem esett az eső és még vizet sem ittam, hogy esetleg a kiloccsant víztől lett volna. Muszáj volt megállni és amint lefejtettem a sárdarabot az ujjamról, kiserkent a vérem és akkor jöttem rá, hogy bizony én a nagy igyekezetben nem csak a gazt, hanem a lábujjamat is megvágtam.
De nem állhattam le nyafogni, meg sterilezni, bekötözni, mert azzal kiderült volna, hogy még tényleg nem nyőttem bele a kapálás felelősségteljes feladatába.
Ezért, összeszorított szájjal de már jobban vigyázva újult lendülettel folytattam a munkát. Igyekeztem nénikémet utolérni, aki szerencsére nem vette észre a kapkodó sietés miatti ,,balestet".

Azóta is boldog büszkeséggel gondolok életem első nagy paraszti munkájára, a kapálásra!
A büszkeség könnyeivel küszködve írom most e visszaemlékezést, mert azóta már tudom, hogy én akkor egy életre szóló VÉRSZERZŐDÉST kötöttem ezzel a drága-jó anyafölddel. Egészen pontosan a kunszentmikósi Bösztörrel, ami akkor még nem volt puszta!

Kunszentmiklós a XVIII. században vált - a Duna egyik ága - a Bakér mentén épült több utcás településsé.
*"Még a XIX-XX. század fordulóján is elkülönültek a lakosság eltérő csoportjai. A Bakér-part mellett párhuzamosan futó utcákat a gazdák portái foglalták el. A szűkebb, belső utcákban, a mai Wesselényi és Apostol Pál utcában (akkor Ipar, ill. Kádár utca) iparosok, kereskedők laktak."* (Itt volt háza nagymamámnak is az Apostol Pál u. 9. sz. alatt, ahova nagypapa halála után beöltözött a tanyáról. E két lakhely között ingázva töltöttem serdülő lánykakorom nyarait.)
Akkoriban *"Bábony, Bösztör, Szedria, Bodakút, Szilos, Bakérhát meg a Paprét földjein és a harmincezer holdas határ más részein hatszáznál több tanyában, mindtegy háromezer ember élt."* (A*csillaggal jelzett idézőjeles szövegrészeket a Kunszentmiklós a XXI. század küszöbén c. könyvből vettem. Írta: Balogh Mihály és megjelent CEBA KIADÓ-nál 2002-ben, Budapesten.)

Most jönnek ezzel a mesével a médiában, hogy a ,,szikesedés", meg a ,,globális felmelegedés", meg a hasonló ,,magyarázom a bizonyítványom"-szövegekkel!

Két hónappal ezelőtt ilyen kis íróasztal melletti tudóskák magyarázták a Hír tv-.ben, hogy: a TSZ-esítés miatt, amikor még a jövő évi vetőmagot (termést) is lesöpörték a padlásról úgy, hogy a gazdák nem tudtak vetni és aratni sem, természetesen - akkor ,,gabona behozatalra volt szükség és azt a SZU-ból hozták be".

Na, akkor itt akkora hazugság van, amit nem lehet elviselni sem!

Hova a csudába tették azt a tenger-sok gabonát, amit beszolgáltatás címén elvettek a gazdáktól, ha nem a Szovjetúnióba, akkor hova szállították? Mert a városi munkásságnak azt mondták, hogy ,,azért nincs élelem, mert a kulák-paraszt sajnálja az élelmet a városi munkásságtól"!
Állítólag, ezért(?) éheztünk mi itt Pesten!
Állítólag ezért kellett bevezetni a jegyrendszert!
Ezért tört ki a forradalom 1956-ban?
Ezért, és nem másért voltak a forradalmárok és a tüntetők olyan csontsoványak? (Tessék csak megnézni a korabeli fotókat!)

Bösztörön csodálatos kertgazdaságok voltak, mert szerves trágyával tették termővé a kisebb- pár holdas földjeiket.
Tudomásul kéne venni, hogy a Duna-Tisza-köze földje egészen egyszerűen nem alkalmas a nagyüzemi, műtrágyás megművelésre!!!

Aki ott volt Bösztörpusztán a Magyarok Szövetsége szervezésében megrendezett 2008-as Kurultajon (magyarok országos gyűlésén) az láthatta az óriási széna-bálákat!
Mit gondoltok, hogy azt direkt odaszállították valahonnan?
Nem!
Azt, a bösztörpusztai gépi kaszálással learatták mielőtt odaköltözött volna a Magyarok Országos Gyűlésének szervező gárdája!
Ezek az óriás bálák is bizonyítják, hogy nem igaz, hogy Bösztör eleve szikes és még legeltetésre sem alkalmas a legelője!

Az igazság az, hogy elvadul a gyep, ha nem nyírják!!!
És, mivel ,,nyírták" nagyszüleim idejében? A legelésző- juhnyájjal, a gulyával és a kondával meg a ménessel!
Majd, ezek alól az állatok alól nyert istállótrágyát beszántották - visszaforgatták - folyamatosan a szántóföldekbe. Ezzel a körforgással biztosított volt minden évben a termés.

Gyönyörű fekete földek voltak Bösztörön!
A Bóna-tanya és a gazdaságáról készült fotók a furaila-blog képtárában, a Néprajzi albumban, itt tekinthető meg:

http://furaila.xfree.hu/33600

Akkor vált pusztává, amikor a tsz elvette a gazdáktól az állatokat, a földjeiket, mindent, mindent...
Nem igaz, hogy ez a pusztulásos folyamat akkor is bekövetkezett volna - az un. globális felmelegedéstől, meg minden globál-hazugságtól, amire most igyekeznek ráfogni a pusztulást - a régen jól-termő földjeinken!!!

Nem hagyom... nem hagyom, hogy ennek ellenkezőjét szajkózzák a magukat mentegető erőszakos kollektivisták és a velük paktumozó utódaik!
Nem hagyom, hogy az erőszakos proletarizátorok - és az ő kis íróasztal mellett szerzett ,,ismeretekkel" rendelkező tanítványaik - ugyanúgy hazudjanak a jelenben utódainknak, mint ahogy HAZUDTAK nekünk a múltban!

Bp. 2005. október, 2009. szeptember, 2012. március 29.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden felelősséget el- és áthárítókról...
  2012-03-24 02:42:06, szombat
 
  Itt tartanánk vajon, ha a magyar társadalom értelmiségije nem úgy reagált volna az 1990-es változásokra, mint ahogy? Vagyis, ÁTHÁRÍTva minden felelősséget a külföldi érdekcsoportokra, mint ahogy azt a kommunisták tették az un. szocializmusban. Nem itt tartanánk, ha képesek lettek volna a szocializmust kiszolgáló- annak neveltjei-értelmiségiei egy erős nemzetállam újjáépítésére és megszervezésére?

Helyette ők is ÁTHÁRÍTOTTAK MINDEN FELELŐSSÉGET és ezzel kiszolgáltatottá tették Magyarországot 1990 után is idegen hatalmi érdekeknek!!!
Most sem kellene ismét és ismét rájuk mutogatva - a külföldi érdekcsoportokat - kizárólagosan felelőssé tenni!
Igen is, legalább annyira felelős MINDEN ÉRTELMISÉGI-közgazdász és politológus, filozófus... stb azért, hogy idegen hatalmi érdekek és pénzolligarchák kezére került Magyarország, mint amennyire a magát szocialistának és liberálisnak hazudó politikusok!

Elmulasztották a legfontosabbat: mégpedig a TISZTA FEHÉR LAPPAL való kezdést, az 1949. évi XX. törvény hatályon kívül helyezésével és a történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával.
A Magyar Országgyűlés 1990-ben elmulasztotta mindezt és ebből fakadóan 1944. március 19. óta az 1989-90-ben megalakított rendszer máig törvénytelen!


A TISZTA FEHÉR LAPPAL (TABULA RASA) VALÓ KEZDÉSHEZ BE KELLETT VOLNA VALLANI A MÚLT BŰNEIT!!!

HELYETTE EGÉSZEN MÁS TÖRTÉNT...

Be kellett volna vallani, hogy magyarok százezreit irtották ki a recskihez hasonló haláltáborokban 1945 után!!!!
Az elmúlt 60 évben, pedig semmit nem tudhattunk meg minderről és még a mai napig is el kell(?) fogadnunk, hogy az elmúlt - rendszerváltozásnak hazudott - húsz évben is un. kompetens személyiségek ,,ünnepeljenek" az áldozatokra emlékezve!!!
http://tortenelemportal.hu/2010/09/a-recski-munkatabor-aldozataira-emlekeztek/
El kell fogadnunk, mert ezt a személyiséget is az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagja volt. Akit, emiatt 1957 januárjában elbocsátottak, letartóztattak, majd Kistarcsára internálták, és szabadulásától 1959 végéig rendőri felügyelet alatt állt.
http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/b001.htm
Hogyan lehetséges az, hogy neki mindezt megbocsátotta az a kádári hatalom, amelyik oly ádázul agyonhallgatta és negatívan diszkriminálta rabtársait - és azok hozzátartozóit - minden létező módon? Hogyan lehetséges, hogy ő, mint vendéglátós vezérigazgató oly hűséges kiszolgálója lehetett a kádári suttyomterrornak, majd 1990. május 30-tól 1990. július 23-ig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lehetett és július 23-tól december 21-ig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként pont ő szervezze újjá a kémelhárítást és a hírszerzést?
http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/b001.htm

Hogyan lehetséges, hogy a mai napig mindent megtehet azért, hogy ezekben a haláltáborokban kiszenvedettek utódai soha semmit meg ne tudjanak rokonaik szenvedéseiről (Lásd: Bóna Rudi történetét!) és arról, hogy miattuk volt egész életükben a negatív megkülönböztetés (diszkrimináció) az osztályrészük még 1990 után is!!!
Hogyan lehetséges, hogy soha semmiféle kárpótlásban nem részesülhettek ezek az utódok, akiknek akár feleségként, akár menyasszonyként, akár a gyermekükként titkos gyászban és a társadalom peremére szorítottan kellett leélniük az életüket? Mert nem csak a recskihez hasonló haláltáborok lakóinak jelentett és jelent a mai napig priuszt, hanem az utódaik számára is. Ez a legálságosabb bűn, amit elkövethetnek velünk: utódokkal szemben!!!

Ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében is milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is!
Ráadásul, ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig. 1956-ig sikerült likvidálniuk, illetve "átnevelniük" kommunistáéknak - bolsevik mintára - az "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemeket".
Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlással, pedig végleg megsemmisítették a polgári demokráciáért, az emberi szabadságjogokért harcolókat. Mert, akit nem akasztottak föl, hanem életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek - az, ha megélte a szabadulást - valójában soha többé nem lehetett szabad!!!
Halálraítélt, belső-emigránsként kellett meghalnia, mint számkivetettnek!!!

Mi lett a sorsuk családtagjaiknak?

Ugyanaz, mert a magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a politikai diktatúra kidolgozta és "sikerrel" alkalmazta velük szemben a negatív megkülönböztetés (diszkriminációs kontraszelekció) minden formáját. Ennek jó példája a mindenki számára ismert aczéli hármas "T", melynek fokozatai a "t"iltom, "t"űröm, esetleg "t"ámogatom voltak. Aczél György ugyan nem volt kultuszminiszter, de mint az MSZMP KB kulturális ügyekért felelős vezetője, sikerrel alkalmazta évtizedeken keresztül a kontraszelekciót az oktatásban, és a kultúra minden területén. Hogyan tehette, ha nem is ő volt a kultuszminiszter?
Ez csakis egyféleképpen válhatott valóra...hiszen az egypárti diktatúra olymódon telepedett rá az egész magyar társadalomra, hogy minden gyárban, üzemben, intézményben működött egy "alapszervezete" - amelyiknek többnyire függetlenített vezetői - tagjai voltak a vállalati, v. intézményi vezetőségnek.
Ez azt jelentette, hogy a "cég" igazgatója semmiben nem dönthetett a függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti titkár nélkül!!! Csakhogy, sem igazgató, sem kisz- párt- és szakszervezeti titkár nem lehetett csakis párttag.
Ennek a hatalmas apparátusnak a bérét és infrastrukturális hátterének létrehozási- és fenntartási költségét (irodák és berendezései) valamint alkalmazottai bérét a "dolgozó nép" termelte meg. Ezen dolgozókba beléjük sulykolták iszonyatos propagandamunkával, hogy az ő érdekükben gyakorolják a HATALMAT!
A "t"ámogatandók csoportjába tartozók ezt el is hitték és rájuk, főleg a szavazataikra a mai napig bizton számíthattak és számítanak az utódpárt politikusai is. A hatalomnak "csak" azokkal volt/van gondja, akik a "t"iltás és "t"űrés negatív diszkriminációs csoportjába tartoztak. Nos, miattuk kellett kitalálni és létrehozni a munkásőrséget, melynek a feloszlatásakor 60.000 tagja volt! Rájuk is bizton számíthatnak a mai napig!

Az 1980-as évek végére olymértékben felélte ez a hatalmas pártapparátus a dolgozó nép által megtermelt javakat, hogy már bért sem tudtak számukra fizetni, csak úgy, hogy hitelt vettek föl, méghozzá attól a "rothadó-kapitalista" nyugattól! Ez olyan válságba sodorta Magyarországot, hogy az MSZMP KB üléseken http://furaila.xfree.hu/140848
már ilyenek hangoztak el, mint pl. az

1989. jun. 23-24-i ülésen:
"...Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobbik részével már nem rendelkezik. A világ számos, SULYOSAN ELADÓSODOTT ORSZÁGÁHOZ HASONLÓAN, A GAZDASÁGI LÉT VAGY ÖSSZEOMLÁS NAPI DELMMÁJÁVAL KÜZD. Ebben a helyzetben nem csupán az politikai kérdés, hogy el tudjuk-e kerülni a fizetésképtelenséget.../1101 GRÓSZ KÁROLY/"

Vagy pl.: szeptember 1-i ülésen:
"...a devizatartalékok "lesujtóan" alacsony színvonalon vannak. Ezek tulajdonképpen azon a határon mozognak, ami már BIZTONSÁGUNKAT VESZÉLYEZTETI, SULYOSAN VESZÉLYEZTETI ... Úgy gondolom, hogy rendkívül mértékben megnövelheti problémáinkat, ha FIZETÉSKÉPTELENSÉGET KELL BEJELENTENI KÜLFÖLDÖN... /1584 MEDGYESSY PÉTER/
...De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 ÓTA MEGVÁSÁROLTUK A LÁTSZÓLAGOS POLITIKAI NYUGALMAT ÉS AZ ÉLETSZÍNVONALAT, méghozzá KÜLFÖLDI FORRÁSOKBÓL VÁSÁROLTUK MEG, és ENNEK ÁRÁT FIZETJÜK MOST, és FIZETJÜK MEG A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN /1616 HORN GYULA/"

És, milyen megoldásokat találtak ki saját maguk és pártjuk számára? Mert arról szó nem volt ezeken az üléseken, hogy mi lesz Magyarországgal és a benne élőkkel: a "dolgozó néppel"?!


Íme 1-2 ötlet az 1989. jun.23-24-i, valamint a szept. 1-i ülésről:

"A sajtóval, televízióval, rádióval kapcsolatban... mindnyájunk számára teljesen nyilvánvaló, hogy akié a tömegkommunikáció, azé a hatalom, legalábbis a hatalom gyakorlásának fantasztikus hatása... /1140 SZILÁGY Tibor/
Én azzal értek egyet, hogy a GAZDASÁGPOLITIKA AMIT FOLYTATUNK, GYÖKERESEN HIBÁS VOLT, ELVETÉLT és nekünk újat kell kialakítani... /1171 HORN GYULA/"

szept.1.:
"...Teljes bátorsággal verhetjük-e vissza a párt vagyoni dolgaival összefüggő vádakat... nem a párt tagságának a pénzéről van csupán szó, ha arról lenne szó, nem lenne gondunk, azzal sem, HOGY HOGYAN ÉS HOVÁ DUGDOSSUK... /1488. RAJKI Sné/
...használja ki a Közp. Bizottság, és nyilván az ezzel foglalkozó szervezete mindazt a törvényes lehetőséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában lévő ingatlanjainak. Ugye a védettség az úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft-be, a kft elmegy egy másik vegyes vállalkozásba, ne adj isten még külföldi tőke is érdekelt benne, és VÉGÜL EL LEHET TÜNTETNI ...(1495 IVÁNYI P)"


Miközben, sok emdéefes éjt nappallá téve munkálkodott, ülésezett és szervezkedett, mégsem jutott szóhoz a helyi szervezet összejövetelein. Márpedig, aki helyi szinten ,,labdába sem rúghatott", az országos feladatoknak még csak a közelébe sem kerülhetett. Ezen elkötelezett és elhivatott emberek ma már visszavonultak ,,emigrációjukba" és azóta is folyamatosan keresik a rendszerváltás kudarcának okát.
Majd, amikor kiderült a D-209-es tsz-ügynökről, ami...?
Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan!
Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről ez a kompetens személyiség így nyilatkozik:

http://furaila.xfree.hu/212714

"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

Köszönöm a visszaemlékezőnek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre!
Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását?

Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket?
Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító titkosszolgálati hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek. Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi...
Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti "tudás", valamint az "ismeretek" birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba. Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és "tudás" adta előnyeikkel!
Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el ,,kell" lehetetleníteni, aki elől - saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében - el "kell" zárni minden lehetőséget! Mindebből következik, hogy nem is annyira a "kis" megbízottak ártalmasak, hanem a megbízóik! Azok a milliárdossá vált egyének, akik továbbra is "szolgálatban" tarthatták és tartják a jól bevált - zsarolással és minden más aljas - módszerekkel a megbízottakat - többnyire nem "hivatalosan", hanem mindenféle bujtatott un. fedő- állásokban elhelyezve az élet minden szintjén és területén őket.

Napjainkban is jelen vannak a családokban és rátelepednek a magánéletünkre is. Van, ahol olyan mértékben, hogy még magánélete sem lehet annak, aki szembe mer helyezkedni velük... Ezért, "kellett" olyan hiábavaló módon, éjt-nappallá téve dolgozniuk a pártoktól függetlenül is tevékenykedő, jó-szándékú, valódi rendszerváltozást akaróknak! Ezért is fordulhatott elő, hogy újra és újra visszaszavazták a nemzetrontó politikai hatalmat gyakorlókat és ezért sem valósulhatott meg 20 éven keresztül a valódi rendszerváltozás.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kommunális szemétből "arany" - Green Oscar két magyarnak
  2012-03-22 02:32:21, csütörtök
 
  Kommunális szemétből "arany" - Vége a környezetrombolásnak?
kategória: Tudomány

2012 március 16, péntek - 12:08 | szerző: mti/richpoi.com

Címkék: környezetvédelem, természet, természetvédelem, szemét, címkefelhő
Hozzászólás: 2

A Feltalálók Világszervezete tavaly Nürnbergben a világ egyik legjelentősebb innovációs kiállítása keretében megrendezte a "zöld találmányok" nemzetközi versenyét. A fődíjat, a Green Oscart két magyar feltaláló, Raisz Iván és Barta István érdemelte ki. Elismerésüket a Magyar Feltalálók Egyesületének februári közgyűlésén vehették át.




Találmányuk, a kommunális szemétből előállított metilalkohol megoldást jelenthet a már fogyó szénhidrogének utáni jövőre, és ráadásul élhetőbbé teheti környezetünket is. Az MTI-Press telefonon érte el a még mindig nagyon elfoglalt Raisz Ivánt, aki 2008-as nyugdíjba vonulásáig hat éven keresztül vezette a Miskolci Egyetem fizika-kémia tanszékét.

- Beszélne a feltalálás kezdeti szakaszáról?

- A különböző nemzetközi találmányi kiállításokon elért eredményeink alapján már 2008-ban az év feltalálói vándordíját kaptuk meg, majd azt ezt követő időszakban a tanulmányunkról négy szabadalmi bejelentést tettünk. Ezek hivatottak levédeni azokat a technikai és elméleti újdonságokat, amelyek révén a kukás autóból kikerülő kommunális hulladékból metilalkoholt és cseppfolyós szén-dioxidot tudunk előállítani.

- Mit tartanak a legjelentősebb eredményüknek?

- Először is nem okozunk környezeti kárt a hulladék lerakásával, és emellett nem kell vásárolnunk nyersanyagot, hogy a termékünket előállítsuk.

- Mire lehet használni a metilalkoholt?

- Már száz évvel ezelőtt használták gépjárművek hajtására, és mind a mai napig is használják például a különböző belső égésű motorokkal ellátott modellek üzemanyagaként. De ami számomra mint vegyész számára érdekesebb: az úgynevezett C1-kémiának, tehát az egy szénatomot tartalmazó szerves vegyületekből kiinduló vegyiparnak szolgál alapanyagául. Ebből azután nagyon sok minden előállítható, mint például a különböző műanyagok is.

- Bemutatná a társát?

- Barta István barátom eredendően vízépítő mérnök, aki végzettségének megfelelően kezdte pályafutását, majd ismereteinek birtokában hozta létre Nyíregyházán a Bio-Genezis nevű környezetvédelmi céget, amelynek az utóbbi időben egyik fő profiljává vált a hulladékok elhelyezésével és a rekultivációval kapcsolatos tervezés.

- Társa mennyiben kapcsolódott be a találmány létrehozásába?

- Én ezt mindig úgy szoktam mondani, hogy mi hulladékból akartunk vegyi anyagot létrehozni, ezért kellett a munkacsoportba egy ember, aki a hulladékok összes sajátságának birtokában van. Tudja, hogyan fordulnak elő, hogyan kell őket kezelni, és milyen természeti károkat okoznak.

- Helytálló az a megállapítás, hogy a folyamat során nem kerül sor szén-dioxid kibocsátásra?

- Igen, helytálló. Először is nagy mennyiségben "takarítunk meg" üvegházgázokat, hiszen amikor lerakjuk a kommunális hulladékot, akkor a tárolókban metán és szén-dioxid szabadul fel. A metán ráadásul húszszor annyi káros hatást fejt ki, mint a szén-dioxid. Viszont mi meg tudjuk oldani, hogy ne keletkezzen metán, a szén-dioxid pedig tisztított cseppfolyós formában áll rendelkezésünkre. Itt szeretném megjegyezni, hogy erős törekvések vannak arra, hogy az erőművekből kibocsátott szén-dioxidot is cseppfolyósítsuk, holott Magyarországon, Répcelak környékén a föld alól hoznak fel szén-dioxidban dús gázt.

- Mi a jelentősége a cseppfolyósított szén-dioxidnak?

- Ami kevésbé köztudott: az élelmiszeriparban széles körben használják, de bizonyára sokan láttak már ilyen kézi tűzoltó készüléket. Ezen túlmenően az utóbbi időben szén-dioxid munkagázos hűtőszekrényeket forgalmaznak. Ezek energetikai hatásfokukat tekintve nem olyan jók, mint a korábban használt, az ózonréteget károsító freongázos készülékek. Viszont ha a szén-dioxid teljes életciklusát és kinyerését vizsgáljuk, akkor már jobb helyzetben vagyunk.

- A beszélgetés elején említette a szabadalmi eljárást - hol tart most ez a folyamat?

- A magyar szabadalmi bejelentést 2008-ban tettük meg, utána egy éven belül a nemzetközit, majd újabb egy évre rá az úgynevezett nemzeti fázisokba jelentettük be a találmányt, méghozzá négybe, úgy mint: Európa, Amerika, Kína és a volt Szovjetunió, amelyet most a nemzetközi terminológia Euro-Ázsiának hív.

- Mikor láthatunk kézzel fogható eredményeket?

- Már ezen az úton haladunk. Hadd ne mondjak most neveket vagy országokat, de már azt számoljuk, hogy évi 20 vagy 40 ezer tonnás kapacitású üzemeket érdemes-e építeni. Az egyik északi szomszédunk gyárától érdeklődtek, hogy lehet-e a kommunális szemétbe a náluk tetemes mennyiségben keletkező papírhulladékot belekeverni. Ők jelenleg a beruházás pénzügyi forrásainak előteremtésén dolgoznak.

- Mi, magyarok fogjuk a találmányuk előnyeit látni és élvezni?

- Azt mondhatom, hogy van hazai érdeklődés is. Két másik feltaláló társaságában március végén tartok előadást a Nemzeti Innovációs Hivatalban, ahol a Vidékfejlesztési és a Nemzetgazdasági Minisztériumot államtitkári szinten képviselik majd. Ez, gondolom, a dolog komolyságát jelzi. Itt nem kell félni, hogy valaki elzárja a gázcsapot vagy meglékeli a hajót, mert az áldozatkész lakosság szorgalmasan szállítja az alapanyagot.

- Meg tudná mondani az első rendszerbe állítás idejét?

- A beruházás jelenleg majdnem száz százalékos, ezért határozott meggyőződésem, hogy a hatósági rendszerbiztonsági vizsgálatok befejezése után itt, Miskolcon szeptemberben teljes kapacitással fogunk dolgozni.

- Ez már egy kész üzem lenne?

- Mi ezt pilotüzemnek nevezzük, amely adatokat fog szolgáltatni a nagyobb üzemeink tervezéséhez, valamint betanítási funkciókat is biztosít. Napi egy kukásautónyi hulladékot készülünk feldolgozni, ami éves szinten kétezer tonna kapacitást jelent.

- Ha nem titok, jelenleg min dolgozik?

- További kutatásokat folytatunk a cseppfolyós szén-dioxiddal, amely a jövőben rendkívül értékes alapanyag lesz. Amennyiben a mostani árakat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ázsiai piacokon most is négy-ötszörös a különbség a két termék ára között. Laboratóriumi kísérleteim nagyon biztató képet mutatnak, de sajnos erről sem beszélhetek még, amíg ez a szabadalom bejelentésre nem kerül.

Magyarok nyerték a "zöld Oscart"

Magyar győztese lett 2011 végén az öko-találmányok nemzetközi versenyének. Raisz Iván és Barta István találmánya, a metanol előállítása kommunális hulladékból nyerte meg a "Zöld Találmányok Nemzetközi Versenyét" Nürnbergben.

A feltalálók világszervezete (IFIA) Nürnbergben a világ egyik legjelentősebb innovációs kiállítása (IENA) keretében megrendezte a "Zöld Találmányok Nemzetközi Versenyét". A több mint harminc országból bemutatott hétszázötven új műszaki alkotás közül Vedres András IFIA elnök vezette nemzetközi bíráló bizottság hatvan találmányt jutatott a döntőbe.

A fődíjat, a "Green Oscart", magyar alkotópáros, Raisz Iván és Barta István nyerte el. A győztes találmányuk, metanol előállítása kommunális hulladékból 2008-ban Magyarországon az "Év találmánya" címet kapta meg. Azóta a hasznosítás sikeresen folyik. Az eredmények meggyőzőek, egy tonna városi szemétből 300 kilogramm metanolt tudnak előállítani, miközben széndioxid gáz kibocsátás nincs. A jelenlegi megoldás a városi hulladék feldolgozásánál a szemétégetés. Az viszont tetemes mennyiségű klímaromboló gázt juttat a környezetbe.

Oláh György Nobel-díjas magyar kémikus 2006-ban kiadott könyvében megjósolta, hogy a jövő hajtóanyaga a kőolaj fogytán a metanol lesz. A kiváló technológiai eredmények és a most kivívott erkölcsi siker alapján állíthatjuk, hogy Raisz Iván és társa találmánya az olajkor utáni metanol gazdaság részévé válik.





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
És szól egyetlen árva szaxofon
  2012-03-19 08:03:18, hétfő
 
  http://www.youtube.com/watch?v=MSG2ce7QCXA&feature=related
Dalszöveg
Bereczki Zoltán:
Itt, ahol csak veszthet a szív,
Hol minden út a semmibe hív.
A végső órán, így leltem rád.

Szinetár Dóra:
Mindabból, mi most hullik szét,
S mi tegnapig egy világ volt még.
Tűnő árnyék, őrizlek én.

B.Z.:
Nem kell már félned, csak ölelj át!
Sz.D.:
Elnyomja szívünk az ágyúk zaját
Együtt:
Egy messzi álomvilág
Egy dalt küld hozzánk.
Refr.:
És szól egyetlen árva szaxofon,
Egy szédült hang, úgy símogat
Oly lágy, oly végtelen.
Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon.
Hát úgy ölelj, mint semmi mást,
S ne bánd ha közben széthull a világ.

B.Z.:
Létezik egy másik világ,
Hol fontos vagy, hol senki sem bánt.
Elviszlek én!

Sz.D.:
Ó, bár vinnél!

B.Z.:
Azt hinnéd káprázat csak, mit látsz
Árnyékban éltél ott fényben jársz.
Együtt:
Nem bolygat többé a csend,
Hisz lelkünkben zeng.

Refr.:
És szól, egyetlen árva szaxofon,
Egy szédült hang, úgy símogat
Oly lágy, oly végtelen.
Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon.
Hát úgy ölelj, mint semmi mást,
S ne bánd ha közben széthull a világ.

Sz.D.:
Szép, mintha csak álmodnék.
B.Z.:
nézd, ébren is látod még!
Együtt:
Örökké, kettőnkért, holtunkig kísér.

Együtt(Refr.):
És szól, egyetlen árva szaxofon,
Egy szédült hang, úgy símogat
Oly lágy, oly végtelen.
Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon.
Hát úgy ölelj, mint semmi mást,
S ne bánd ha közben széthull a világ.

Hát ölelj át, csak még egy tánc!
S ne bánd, ha közben széthull a világ.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Igen erős napkitörés éri el a Földet!
  2012-03-09 00:10:24, péntek
 
  Igen erős X5.4 Napkitörés ma délutántól éri el a Földet !!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tovább értesíteni mindenkit!!!!!!!!!!!!!!

http://www.nasa.gov/mission_pages/sunearth/news/News030712-X5-4.html

http://www.idokep.hu/hirek/x54-es-napkitores

Elektromos, távközlési zavarok, figyelem kiesés, fokozott baleset veszély,
szívinfarktus veszély!!!!!!!!!!

Navigációs eszközök kiesése!

Az éjjel észlelt Napkitörés több hullámban, az eddigieknél is jóval erősebb,
ma délután csütörtökön, 2012. március 8. éri el a Földet!

Közelekedési balesetek rendkívüli módon megnőnek.

A 45 szélességi fokon is észleletek sarki fényt!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyomozásom állomásai: 1. Kőris u. Református Templom
  2012-03-05 03:08:46, hétfő
 
  TIBORCA története
IV. fejezet, 9. rész

Nyomozásom állomásai

1.) VIII. ker. Kőris utcai Református Templom

Nagyon fájt az elvetélt életük

Az is lehetséges, hogy segített az írásom is, amit átadtam neki? Ez az, amit tanulásmódszertanból írtam a félévi kollokviumra. Ebben egy - az 1945 utáni rendszerben született ember élni tanulását írtam le.
Akkor már beteg volt és nagyon vágytam arra, hogy előítéletek, fenntartások nélkül gondoljon rám. Ebben a dolgozatban felsoroltam az összes társadalmi visszásságot, ami miatt ellehetetlenült korosztályom negatívan diszkriminált része. És: ami miatt a rendszerváltozás nevezetű változásban sem tudtunk, tudtam érvényesülni, családi- társadalmi elfogadhatóságomat megvalósítani.
Akkor már tudtam, hogy anyósanyám legalább annyira haragudott rám - amiért nem tudtam lépést tartani a fiával a társadalmi ranglétrán való felemelkedésben - mint amennyire büszke volt a fiára.
Úgy írtam meg ezt a szociográfiát, úgy sorakoztattam a történéseket egymásután, hogy kiérződjön belőle: senkit a családból nem hibáztatok. Úgy fogalmaztam meg, hogy még véletlenül se lehessen ráfogni az ,,ok" eredőjét az ,,okozatok" sokaságára.

Lehet, hogy megmutathatta fiai lelki-atyjának, annak a katolikus papnak, akit felkeresett a halála előtt? Lehet, hogy ,,meggyónta" neki lelki vívódásait velem, velünk kapcsolatban...? Lehet, hogy a pap tanácsára cselekedve jött el hozzánk utoljára és szánta rá magát arra az őszinte (utolsó) beszélgetésre (?).

Igaz is, - jutott eszembe fogadalmam - miszerint megígértem neki: gyerekeinket, a református vallás szerint meg fogom kereszteltetni!
Tettem ezt annak ellenére, hogy még elképzelésem sem volt hogyan lássak hozzá! Hiszen, még azt sem tudom - és valószínű állítólagos szüleimtől sem fogom megtudni - hogy egyáltalán, én meg vagyok-e keresztelve?
A szent-koronás- címeres keresztleveleket szüleink eltüntették, amikor megkezdtük az általános iskolai tanulmányainkat.
Elmentek gyorsan - az akkor már a tanácsi fennhatóság alá került - anyakönyvi hivatalba és készíttettetek egy csillagos- búzakalász-kalapácsos címeres anyakönyvi kivonat-másolatot.
Férjemnek ilyen van. Nekem is volt egy hasonló, amit az általános iskolai tanulmányaim befejezte után, az ipari tanuló szerződés megkötéséhez készíttetett anya. Ezzel éltem mostanáig.

Elő is kerestem gyorsan, és meglepve láttam, hogy nem a XX. kerületben lett kiállítva, hanem a VIII. kerületben.
Ebből arra következtettem, hogy a VIII. kerületi, Üllői úti klinikákon születhettem, és ezért anyakönyveztek abban a kerületben.

A régi fényképek között találtam egy megsárgult, könnyel áztatott(?) kis nyomtatványt.
Címe: A nagy ajándék; a gyermek. Alcíme: Lelkipásztori szózat fiatal édesanyákhoz. Legfelül, az úgynevezett fejlécen: ,,A keresztelés helye: Külsőjózsefvárosi Református Egyházközség Budapest, VIII. Kőris utca 13."

Ezen kívül, találtam olyan adás-vételi szerződést is, amit 1943. március 30-án, a XX. ker. Pacsirta 102. szám alatti házrész megvásárlásakor kötöttek. Ebben, ,,szüleim" lakcíme: Bp. VIII. kerület Romanelli utca 4. szám volt.
Még később, anya halála után került a kezembe a házassági anyakönyvi kivonatuk.
Ebben, apa tanúja Kuti István - Rozika nevű nővérének férje, dunavecsei lakos volt.
Anya tanúja Kiss István, aki szintén a Bp. VIII. kerület Romanelli u. 4. sz. alatt lakott.
Ebben az egészben azt találtam érdekesnek, hogy az esküvőjük abban a Kőris utcai református templomban történt, amelyikből származik a fenti, lelkipásztori szózat.
Az esküvő időpontja: 1942. november 21.

Ezek után, az első utam a VIII. kerületi Kőris utcai templomba vezetett.

A Kőris utca egy kis utca, ami az Illés utcát keresztezi. Befordulva az utcába, azt hittem, hogy majd nyugodtan elindulhatok ,,toronyiránt".
A saroktól kevés gyaloglás után rátaláltam egy újnak látszó, szép fakerítésre. A templom épületét oly mértékben takarta, hogy elmentem volna előtte, ha nem lett volna kiírva a 13-as szám. A bejárat mellett, vitrin-szerű hirdetőtáblán elhelyezett tájékoztatók igazították el a templomlátogatókat. Minden kihelyezett hirdetést, tájékoztatót elolvastam. Megnyugodva konstatáltam, hogy éppen fogadóóra van a parókián. Nagy-nehezen becsöngettem.

Nagyon izgultam. Már-már megbántam, amikor egy idősebb hölgy betessékelt az irodára. Egy nagy udvaron mentünk keresztül. Itt már láthatóvá vált a szerény külleme ellenére is nagynak tűnő templom.
Még tornya is volt. Amiért körbe lett építve többemeletes lakóházakkal, azért került teljes takarásba. Míg átmentünk az udvaron elmondtam, hogy mi járatban vagyok.
Az irodában óriási tárgyalóasztalhoz ültetett kísérőm.

Bejött a lelkipásztor, akinek kezet nyújtva bemutatkoztam. Ő is bemutatkozott és megkérdezte jövetelem célját. Remegő hangon elmondtam:
- Szüleim nem tudnak, vagy nem akarnak felvilágosítást adni megkeresztelésemről. Amiért ebben a templomban kötöttek házasságot 1942. novemberében, és innen származik egy bizonyos ,,lelkipásztori szózat" is, úgy gondoltam, talán itt rátalálhatok a keresett információra.

Elővettem a megsárgult írást, amiről azt mondta a pap:
- Ezt 1942-ben adták ki és kifejezetten édesanyák számára.
- Mit gondol, még a háború után is osztogathatták ezt a szózatot?
- Tekintettel az 1945 utáni politikai változásokra, nem hinném. Én, ugyan tizenhárom éve települtem át Erdélyből, mert meghalt XY nagytiszteletű úr, aki a háború alatt itt teljesített lelkészi szolgálatot, egészen haláláig. De nézze meg az anyakönyveket. Hátha talál önre vonatkozó bejegyzést azokból az időből.
Mondta a jóságos, kerek arcú református pap. Elnézést kért és átment abba a helyiségbe, ahol a régi anyakönyveket tárolják.
Míg egyedül voltam az irodában, körülnéztem. Mindenhol megfakult népi- szőttes terítők voltak a bútorokon és a különböző használati tárgyakon is. A falakon réges-régi oklevelek, fényképek, térképek, festmények. Minden olyan ódon-barna volt és mégsem volt komor hatású. Inkább olyan megnyugtatóan otthonosnak tűnt.
Talán ezért, elmúlt a szorongásom.
Amikor az idős hölgy bejött megkérdezni, hogy kérek-e egy kávét, vagy teát már egészen otthon éreztem magam. Közben beszélgettünk és megtudtam, hogy házastársak. Elmondta, hogy
- a Romanelli utca egy olasz tábornokról kapta a nevét.
A háború után azonban átkeresztelték Illés utcává.
- Vajon, a 4-es szám ugyanazon a házon van, amelyiken a
Romanelli elnevezés idején?
- Nem tudom, kedves, mert mi csak az elmúlt tizenhárom év történéseit ismerjük. Ezt a Romanellit is egy baráti házaspártól tudtuk meg nem is olyan régen.

Közben, megjött az első anyakönyvekkel a tiszteletre méltó külsejű és modorú ,,tiszteletes úr". Belelapozva a régi, megsárgult anyakönyvbe - torkomban éreztem minden szívdobbanásomat...
Sajnos, sem anya, sem apa, sem a vélhető rokonok családnevén nem találtam bejegyzést. Házasságkötésük időpontjában megtaláltam őket. Ott volt előttem a kézírásuk, amint aláírták nevüket az anyakönyvben.
Visszanyelve könnyeimet, azzal küszködtem, nehogy elsírjam magamat. Elhomályosult szemmel néztem annak dokumentumát, hogy apa és anya, 1942-ben bizakodó szívvel, ,,Isten színe előtt" örök hűséget esküdött egymásnak.
Mennyi gyötrelem, meg-nem-értés, megcsalatás, hitetlenség rakódott erre a házasságra az elmúlt ötvenöt évben?!

Elköszöntem a tiszteletre méltó házaspártól és folytatva kutakodásomat, becsöngettem az Illés utca 4-es számú ház házmesteri csengőjén. Egy fekete hajú asszonyság nyitott ajtót. Szabadkozva mondta, hogy nem ő a házmester, de szívességből kijött kaput nyitni. Amikor elmondtam, hogy mi járatban vagyok, bekísért az udvarba. A kis, lekövezett belső udvarról több lakásba vezetett ajtó. A fölső szintekre egy oldalsó lépcsőn lehetett felmenni. Körülnéztem és megköszönve a szívességet, kijöttem a házból.

Végiggyalogoltam az Illés utcán. Ismerős villamos- vagy buszjáratot kerestem, amivel hazamehettem volna. Közben, néztem az utcaköveket, ahol még megmaradt a háború előtti időkből és amelyen anya- apa karonfogva jártak... Elképzeltem az ifjú Tiborca Györgyöt és a ,,szépreményű" Győri Lídia ,,úrleányt"; a két csinos, ápolt, jó megjelenésű ifjú embert, amint szerelmes szívvel tervezgették közös életüket.
Itt sétáltak, ezeken az utcákon...
Nem tudom, hogy miért, de nagyon fájt az ,,elvetélt" életük.

(Pusztai Milona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 104 db bejegyzés
Összes: 7226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 1616
  • e Hónap: 29659
  • e Év: 344159
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.